Hátrányos helyzet a jogban

Átírás

1 Miskolci Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar Agár-és munkajogi Tanszék Hátrányos helyzet a jogban Készítette: Rőczei Nóra Ivett III. évfolyam Konzulens: Dr. Jakab Nóra Egyetemi adjunktus

2 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés Diszkrimináció tilalmára vonatkozó közösségi jog kialakulása Jogi dokumentumok Egyenlő bánásmód elve az integráció kezdetétől az Amszterdami szerződésig Amszterdami Szerződés óta Egyenlő bánásmód irányelv Hátrányos megkülönböztetés megnyilvánulási formái Közvetlen diszkrimináció Közvetett diszkrimináció Egyenlő bánásmód Esélyegyenlőség Jogegyenlőség Magyar antidiszkriminációs szabályozás Alkotmányos alapok Jogérvényesítés Egyenlő bánásmód elmozdításért felelős testület Egyenlő Bánásmód Hatóság Nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa Hátrányos helyzetű emberek a munkaerőpiacon Fogyatékosság Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon Statisztika Befejezés, záró gondolatok Irodalomjegyzék

3 Bármilyen különbség látszódjék is a sorsok között, mégis van bizonyos egyensúlyozása a szerencsének és a bajnak, amely egyenlővé teszi őket. / La Rochefoucauld / 3

4 1. Bevezetés Diszkrimináció. Napjainkban nagyon használat és ismerősen csengő szó. Eredetét tekintve latin eredetű szó, jelentés az Idegen Szavak és Kifejezések Szótára szerint hátrányos különbségétel, az egyenlő elbánás elvével ellentétes eljárás. A szerző szerint, aki diszkriminál hátrányos megkülönböztetést alkalmaz. 1 A történelem kezdetén megmutatkoztak már a különböző emberi csoportok közötti különbségtételek. A kor adott joga és politikai felfogásai igyekeztek az adott korszakban felmerülő problémákat megoldani. Ezek a probléma megoldások sajnos nem jártak mindig sikerrel. Ezért gondolom úgy, hogy az emberek nagy részének ismernie kell a diszkrimináció történetét, diszkriminált személyek gondolatvilágát. Az emberek többsége belesem gondol abba, hogy milyen szerencsés helyzetben vannak, hiszen mindenük megvan, gondolok itt egészségre, családra, megfelelő munkahelyre. Az emberi társadalom jelentős része viszont hátrányos helyzetben van. Életük egyáltalán nem olyan, mint amilyennek elképzelték. Sajnos egyre több a hátrányos helyzetű emberek száma. Helyzetük ugyan az évek során valamit javultak, de még mindig akadnak megoldandó problémák. A 21. század egyik legfoglalkoztatottabb kérdései közé soroljuk a hátrányos megkülönböztetést. A legfőbb probléma hogy hiába halljuk nap, mint nap hogy diszkrimináció tilalma nem mindig tudjuk, hogy mit is jelent és hogy a jogban valóban megvalósul-e? Számtalan egyezménnyről, törvényről hallunk, de nem tudjuk, pontosan mit is takarnak igazából. Ezért is éreztem fontosnak, hogy dolgozatomban a hátrányos helyezettel és a hátrányos megkülönböztetéssel foglalkozzak. A politika évek óta próbál gyógyírt keresni erre az egész világot érintő problémára. Véleményem szerint nemcsak a politikának, hanem az emberek hozzáállásnak is változnia kell, hiszen a közös cél csak közös erőfeszítésekkel érhető el. A közös cél hogy a társadalmi esélyegyenlőség megvalósuljon, a kirekesztettség megszűnjön és a béke fenntartható legyen. Ezek megoldása csak közös erőkkel valósulhat meg. Dolgozatom témája a hátrányos megkülönböztetés megjelenésének bemutatása és értelmezése, valamint a hátrányos helyzetű emberek. Kutatási kérdéseim során felmerült, hogy hogyan is alakult ki a hátrányos megkülönböztetés? Mi az, amit ténylegesen hátrányos 1 Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára, Akadémiai kiadó,

5 megkülönböztetésnek nevezünk, hogyan biztosítja Magyarország az egyenlő bánásmód érvényesülését, valamint hogy a fogyatékosság valóban hátrány-e? Rövid történelmi áttekintés után szeretném bemutatni a legfontosabb nemzetközi dokumentumokat, amelyek a diszkrimináció tilalmára vonatkozó jog kialakulásához vezettek, majd pedig az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos rendelkezésekről írnék. Ezt követően írok, a hátrányos megkülönböztetés megnyilvánulási formáiról majd pedig bemutatom a magyar anti diszkriminációs szabályozást, ismertetem a hátrányos megkülönböztetést segítő intézményeket. Végül kitérek a hátrányos helyzetű emberekre. Dolgozatom terjedelmére való tekintettel alapvető célom a hátrányos helyzet bemutatása a jogban. Magyarországon jelenleg a lakosság 10%-a fogyatékossággal élő mozgássérült, értelmi sérült, látássérült személy. Legfontosabbnak a nemzetközi szabályozást ismertetését tartom így csak a legjelentősebb intézkedésekre tértem ki. Véleményem szerint a hátrányos helyzetnek nagyobb szerepet kellene kapnia nemcsak az Unió politikájában, hanem az emberek tényleges életében. A cél, hogy egy nyugodtabb békésebb, diszkriminációtól mentes, elfogadható világ valósuljon meg. A hátrányos helyzet se minősüljön olyan hátrányosnak. Ennek tudatában kezdek neki dolgozatomban a téma kifejtéséhez. 5

6 2. Diszkrimináció tilalmára vonatkozó közösségi jog kialakulása 2.1. Jogi dokumentumok A történelem folyamán a francia forradalom idején fogalmazódott meg a felvilágosult gondolkodóktól az a gondolat hogy minden ember egyenlő. 2 Úgy vélték mindennek az alapja a jogegyenlőség volt. Jogi dokumentumok formájában az egyenlőség gondolata a XVIII. században az amerikai Függetlenségi Nyilatkozatban, és a francia forradalom emberi jogi deklarációjában jelent meg először. Torkel Opshal szerint a jogegyenlőség főként a bíró előtti egyenlőséget jelentette, amely védelmet nyújtott a végrehajtó hatalom előtt. A XIX. század elején változást jelentett, hogy a jogegyenlőség, igaz csak formálisan, de teljessé vált. Számos társadalmi csoport volt teljesen ki zárva mindebből, csak részben illeték meg őket jogok. Jogegyenlőségért való harcukat a század második felében kezdték el, először rabszolgák, szegények később vallási, valamint női mozgalmak formájában. Az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében került sor gazdasági és szociális jogok megfogalmazására. Az Amerikai Egyesült Államokban a férfiak és nők közötti egyenlőségről valamint a feketék és fehérek közötti tiltó különbségtételekről rendelkeztek. Ezek a rendelkezések a hátrányos megkülönböztetés szempontjából meghatározó jognyilatkozatoknak bizonyultak. A XX. században egyre inkább folytatódott az egyenlőtlenségek kiküszöbölése, de közben nőtt a hátrányos megkülönböztetettek csoportja főként nemre, vallási hovatartozásra, bőrszínre és etnikai hovatartozásra való tekintettel. Erre a megkülönböztetésre a második világháború csak jobban rásegített. A második világháború borzalmai után 1945-október 24-én alakult meg az Egyesült Nemzetek Szövetsége melynek fő tevékenységei közé tartozik többek között a nemek közötti kapcsolatok fejlesztése, az emberi jogok védelme, valamint a nemzetközi jogok fejlesztése. A második világháború rávilágított az emberi jogok fontosságára így az ENSZ alapokmánya több ponton a preambulumban, az 1. cikkben, az 55.cikbben, a 62.cikk (2) bekezdésében, a 68.és 76.cikkebeben utal az emberi jogokra, közöttük az egyenlőséget, a fajra, nemre, vallásra, való különbség tétel tilalmát említi. A diszkrimináció tilalmának egyik legérzékenyebb pontja a faji alapú diszkrimináció valamint ennek a tilalma. Az ENSZ már december 21.-én alkotta meg a faji megkülönböztetés kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményt. Az egyezmény alapgondolata a faji megkülönböztetésen alapul és 2 Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata 1. cikkely 6

7 erkölcsi szempontból elítélendő. Az egyezmény első cikke a diszkrimináció tilalmának elvét fekteti le. A faji megkülönböztetés kiküszöböléséről szóló egyezmény rendelkezése alapján a legtöbb állam csak a különböző külföldiek közötti faji alapú különbségtételre vonatkozólag fogadta el a dokumentum rendelkezéseit. Az európai fejlődésben kiemelkedik az Európa Tanács két dokumentuma: az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről Szóló Egyezmény valamint az Európai Szociális Karta. Melyet 1961-ben fogadtak el Torinóban s 1965-ben lépett ténylegesen hatályba. A Kartát szokás bonyolult szociális konstrukcióként említeni. A dokumentumok között kirajzolódik, hogy a Karta a szociális jogok, míg az Egyezmény az emberi jogokra vonatkozik. A Karta elérően a többi diszkrimináció tilalmával foglalkozó nemzeti dokumentumoktól nem tesz különbséget a politikai és szociális jogok között. Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata az egyik legfontosabb és legnagyobb horderejű dokumentuma az Egyesült Nemzetek Szervezetének. René Cassin 1948 és 1967 között az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának elnöke volt. Az Ő nevéhez fűződik az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, amelynek koncepciója kidolgozása után, az ENSZ Közgyűlésén 1948.december 10-én fogadtak el és hirdették ki. Ez a nyilatkozat a nemzetközi emberi jogvédelmi rendszer alapdokumentumának tekinthető. Kezdetben a vélemények megoszlottak róla ugyanis viták folytak róla hogy valóban jogi kötőerővel bír vagy csak deklarációnak minősül. Nem tartalmazza ugyan a ma ismert emberi jogokat, de egységes szerkezete és az egyetemességre való törekvése miatt az egyik legszélesebb körben elismert emberi jogi dokumentumnak tekintendő. Az alaptervezetet a nyugati hatalmak és Szovjetunió éles vitái közepette fogadták el. Szovjetunió és szövetségesei ugyanis kevesellték benne a szociális jogokra való hivatkozásokat. A nyilatkozat sok emberi jogot felsorol, amelyek fontosak lehetnek a számunkra. A 2. cikk az egyenlőség és a meg nem különböztetés alapelveit írja elő az emberi jogok és alapvető szabadságokat illetően, megtilt bármely megkülönböztetést, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre, vagy bármelymás körülményre való tekintettel. A 3. cikk kinyilvánítja az élethez, szabadsághoz és a személyi biztonsághoz való jogot. A gazdasági, szociális és kulturális jogok magukban foglalják a szociális biztonsághoz való jogot, a munkához való jogot, az egyenlő munkáért egyenlő bérhez való jogot, pihenéshez 7

8 való jogot, az egészségnek és jólét biztosítására alkalmas életszínvonalhoz való jogot, neveléshez való jogot és a közösség kulturális életében való részvételhez való jogot. Törvény előtt mindenki egyenlő és joga van, a törvény egyenlő védelméhez utal erre a 7. cikk. mutat rá. Ez a dokumentum ellentétben sok más emberi jogi egyezménnyel nem csak a jogokat, de a kötelezettségeket is meghatározza. 3 Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya Az ENSZ Közgyűlése XXI. ülésszakán 1966.december 16-án fogadta el a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát és egyidejűleg az Első Fakultatív Jegyzőkönyvet is elfogadták, amely az egyéni panaszok benyújtását tette lehetővé az ENSZ Emberi Jogi Bizottságához. Az elfogadott két egyezségokmánnyal az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt alapelvek és deklarációk ezzel jogi kötőerőt nyertek március 23-án léptek hatályba, a Második Fakultatív Jegyzőkönyv a halálbüntetés eltörlését tartalmazta. Magyarország 1974.január 17-én csatlakozott az Egyezségokmányhoz, az Első Fakultatív Jegyzőkönyvet 1988.szeptember 7-én ratifikálta. Az egyezségokmány 2. cikke egy egyenlőségi szabályt tartalmaz miszerint: Az egyezségokmányban részes, valamennyi állam kötelezi magát, hogy tiszteletben tartja és biztosítja a területén tartózkodó és joghatósága alá tartozó minden személy számára az egyezségokmányban elismert jogokat, minden megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési, vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. 26. cikke mindenfajta megkülönböztetést tilt a törvény előtti egyenlőség joggyakorlása kapcsán. 4 A 2. cikkhez hasonlóan felsorolja a nemzetiségi származást és az egyéb helyzete alapján történő különbségtétel tilalmát is. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával szemben a szabad mozgáshoz való jogot csak az ország területén tartózkodókra korlátozza. További fontos jogok a férfiak és nők egyenjogúsága, az élethez való jog, a kínzás és a kényszermunka tilalma. Speciális védelemben részesíti a családot, mint a társadalom alapvető csoportját. 3 Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 4 Az egyezségokmány 26.cikke kimondja : A törvény előtt minden személy egyenlő, és minden megkülönböztetés nélkül joga van egyenlő törvényes védelemre. Erre tekintettel a törvénynek minden megkülönböztetést tiltania kell és minden személy számára egyenlő és hatékony védelmet kell biztosítania bármilyen megkülönböztetés ellen, mint amilyen például a faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy más helyzet alapján történő megkülönböztetés. 8

9 .A 27. cikkben a diszkrimináció-mentes bánásmódon túlmutató rendelkezés is megjelenik: az államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy az etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbségek tagjaitól nem tagadják meg azt a jogot hogy csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, saját vallásukat vallják és gyakorolják vagy, hogy saját nyelvüket használják. A faji diszkrimináció tilalmát érinti a népirtás (genocídium) 5 büntetéséről és megtorlásról szóló 1948-as egyezmény. Ez az egyezmény a népirtást nemzeti, nép, faji vagy vallási alapú hátrányos megkülönböztetésként tiltja. Az ENSZ még 1963-ban még kiadott egy nyilatkozatott a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről, de ezt az egyezményt csak 1965-ben fogadták el. Az Egyezmény elsőként határozta meg a nemzeti jogban a hátrányos megkülönböztetés fogalmát. Minden olyan különbségtételt kizárást, megszorítást vagy előnyben részesítést jelent, a melynek alapja a faj, a szín, a származás, a nemzetségi vagy etnikai származás, és amelynek célja vagy eredménye politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális terén vagy a közélet bármely más terén az emberi jogok és alapvető szabadságok elismerésének, egyenrangú élvezetének vagy gyakorlásának megsemmisítése vagy csorbítása. Európai Szociális Karta 6 Mint arra már utaltam az Európai Szociális Karta nem tesz különbséget a politikai és szociális jogok között. A szociális biztonság tekintetében a munka és a család területén próbálja előmozdítani az emberi jogok érvényesülését a diszkriminációtól mentes és egyenlő esélyeket biztosító emberi életekért. A Karta tekintetében szeretném elemezni a munka szabad megválasztását és a nők munkafeltételeire vonatkozó részt. Már a személyi hatálynál találkozhatunk a dolgozó fogalmának meghatározásával. A Karta preambuluma nemre való megkülönböztetés nélkül biztosítja a bennük foglalt védelmet. Az 1. cikk 2 bekezdése megköveteli a munkavállalás szabadságát köztük a diszkrimináció és kényszermunka tilalmát is. 7 A Szerződő Felek ezáltal kötelezettséget vállalnak tehát, hogy védik a dolgozók jogait és biztosítják megélhetésüket. A munkafeltétek tekintetében az állások betöltésével kapcsolatban felmerülő diszkriminációt az összes Karta tagállam tiltja. Így a munkáltató ragaszkodhat az általa megállapított szakmai feltételekhez addig, amíg az nem jelenti a nemek közti megkülönböztetést. Egyes szakmák 5 Bakos Ferenc: Idegen Szavak és Kifejezések Szótára 6 Továbbiakban: Karta 7 Európai Szociális Karta 9

10 azonban természetüknél fogva jelenthetnek kivételt. Főként az állások betöltésével kapcsolatos hirdetéseknél előfordulhatnak direkt és indirekt diszkrimináció. Gondolnék itt olyanra, hogy például a hirdetés nyelvezetével zárja ki valamely nemhez tartozókat a jelentkezésből Egyenlő bánásmód elve az integráció kezdetétől az Amszterdami szerződésig Az egyenlő bánásmód az integráció kezdetétől az egyik legfontosabb alapelve az Európai Uniónak ben, a Római Szerződésben már rendelkeztek az egyenlő bánásmódról igaz még csak a nők és férfiak közötti bánásmódról rendelkeztek, arról is kizárólag a bérezésre való figyelemmel. A nőknek és férfiaknak egyenlő munkáért egyenlő bér jár ezt a közösségi jogi elvet mondta, aki a Római Szerződés 119.cikkelye. Az alapítók szerették volna elérni, hogy a nemek közötti megkülönböztetésre vonatkozó nemzeti szabályok közötti eltérések ne befolyásolják a tagállamok közötti gazdasági versenyt. Az integráció alapítói tehát csak gazdasági érdekből fogadták el a 119.cikket. A Római Szerződésbe csak olyan elvek és rendelkezések kerülhettek be, amelyek a közös piac megvalósítását szolgálták vagy elősegítették a gazdasági célnak az elérését. A Római Szerződés alapításkori szövege 3 tekintetben korlátozta az egyenlő bánásmód elvének alkalmazását. Először a tagállamok polgáraival szembeni megkülönböztetés volt tilos. Másodszor csak a nemek közötti diszkriminációt tiltotta a közösségi jog, a kor, vallás, faj szerinti megkülönböztetést nem. Harmadszor a megkülönböztetés nem általánosságban volt tilos, hanem csak a Római Szerződés 119.cikkében meghatározott módon, tehát a bérezés tekintetében.1957 és 1975 között az egyenlő munkáért egyenlő bér elvére vonatkozó szabályok harmonizálására és gyakorlati megvalósítására törekedtek. Ezek a törekvések erőtlennek bizonyultak. 8 Az integráció szociális dimenziójának előtérbe kerülésével függött össze hogy 1970-es években a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód szociális vonatkozásai kerültek legfőképpen előtérbe. Szemléletváltást Defrenne II.- esetben hozott ítélete jelentette 1976-ban. 9 Ez az ítélet mérföldkőnek bizonyult. Defrenne kisasszonynak 17 év utána nyugdíjba kellett mennie 40. életéve elérésekor, munkaszerződése ugyanis így rendelkezett. A férfiakra ugyanez a korlátozás nem vonatkozott, így ők bérelőnyt élveztek, hiszen 40 éves koruk után is dolgozhattak. Gabrielle Defrenne kisasszony ebbe a döntésbe nem nyugodott bele és pert indított a Sabena légi közlekedési vállalat ellen. A bérkülönbségben megnyilvánuló nemek közötti hátrányos megkülönböztetés miatt követelt kártérítést. A 8 Kiss György: Európai Unió munkajoga 9 43/45. Defrenne v. Sabena (1976) ECR

11 felperes azt állította, míg ott dolgozott lényegesen kevesebb bért kapott, mint azon férfi kollégái, akik szintén utaskísérőként dolgoztak. Álláspontja szerint ez a megkülönböztetés jogellenes ezért indított kártérítési pert. Az EGK Szerződés 119. Cikke alapján ugyanis a férfiakat és nőket egyenlő munkáért egyenlő díjazás illeti meg. Mivel a vállalat megsértette azt az elvet, nevezett légi közlekedési vállalat a férfi utaskísérőknek magasabb jövedelmet biztosított. A belga munkaügyi bíróság előzetes döntéshozatali eljárás során az előterjesztett kérdések során azt vizsgálta, hogy a szerződés 119.cikke közvetlen hatállyal bír-e. Ha igen akkor mely időponttól ismerendő el. A szerződésben rögzített, a férfiak és nők egyenlő díjazására vonatkozó elvre lehet hivatkozni a nemzeti bíróságok előtt. A nemzeti bíróságok kötelesek biztosítani az egyének védelmét különösen a diszkrimináció olyan formái esetén amikor a nők és férfiak ugyanabban az állami vagy magántulajdonú cégnél végzett egyenlő munkáért egyenlő díjazást kapnak. A Bíróság az indokláskor a Szerződés és az integráció céljainak értelmezéséből indult ki. Leírta, hogy az EGK megalakításának a célja nem csupán gazdasági integráció kialakítása, hanem egy társadalmi fejlődés előmozdítása, az életkörülmények javítása. Ebből a kettős célból adódik, hogy az egyenlő díjazás elve a Közösség alapelvei közé tartozik. A 119.cikk közvetlenül alkalmazható olyan jogokat keletkeztet, amelyeket a bíróságoknak védelemben kell részesíteniük. A Bíróság arra is rámutatott, hogy a 119.cikk mind közvetett és közvetlen diszkrimináció ellen is fel kíván lépni. 10 A Bíróság továbbá azt kimondta, hogy a 119. cikk a Közösség alapjának része és így közvetlenül hatályos, mégpedig az állam és az állampolgárok között is és az egyes állampolgárok, magáncégek között is. Defrenne tehát erre a cikkre hivatkozva a munkaügyi perében a belga bíróságnak tehát alkalmaznia kellett az ügy eldöntése során. A nemek közötti egyenlő bánásmód biztosítását ettől az ítélettől kezdve tekintik a közösség szociális céljának. A közösségi szociális jog, a közösségi munkajog és a munkahelyi egészség és biztonságvédelem azon területe, ahol az irányelvek elfogadására sor került, a tagállamok szabályainak harmonizációja. A Szociális Akcióprogram és a Defrenne-itéletek hatására sikerült túllépni azon a koncepción, amely a nemek közötti egyenlő bánásmód közösségi jogi elvét, azaz az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét szűkítette. A diszkrimináció már nem csak a 119.cikkben meghatározott területen volt tilos. Lépésről lépésre dolgozták ki a tágabb koncepciót és az azt szolgáló irányelveket. Az első ilyen irányelv a 78/117/EGK irányelv volt, amely az egyenlő bér elvének gyakorlatban való alkalmazását kívánta elősegíteni. Az egyenlő munkáért egyenlő bére elve volt az egyetlen olyan rendelkezés az egyenlő bánásmóddal 10 Fazekas Judit: Az európai integráció története 11

12 kapcsolatban, amely az alapításkor került bele a Római Szerződésben. Az 1951-ben elfogadott 100.számú ILO egyezmény fogalmazta meg először az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. A 78/117/EGK irányelv 1975-ben született meg, mert közösség erőfeszítései a nemek közötti megkülönböztetés területén kevés eredményt értek el. Az irányelv a tagállamokkal szemben öt kötelezettséget fogalmaz meg. Ide soroljuk a jogszabályok megfelelő módosítása és jogrendszeri adaptációt, megfelelő jogorvoslati lehetőségek biztosítása, védelem a jogérvényesítésre válaszként érkező, megtorló, munkaadói magatartással szemben, munkavállalók tájékoztatása, Bizottság értesítése a megtett tagállami intézkedésekről. A második irányelv 75/207/EGK irányelv viszont már a foglalkoztatást érintő kérdésekben kötelezte a tagállamokat az egyenlő bánásmód érvényesítésére. A munkajogi szabályok harmonizációja érdekében két irányelvet hoztak. A 79/7/EGK irányelv a szociális biztonsági rendszerek tekintetében az egyenlő bánásmód biztosítását írta elő. A rendszerek az állam által működtetett pénzalapok jogi szabályozására vonatkoztak. Hét évvel később fogadták el a 86/378/EGK irányelvet, ami kizárólag a munkáltatók által munkavállalóik részére létrehozott foglalkozási szociális biztonsági rendszerekre vonatkozott. Az 1980-as években még elfogadtak egy irányelvet, ami kiterjesztette az egyenlő bánásmód elvét mindazokra, akik nem munkaviszonyban, hanem önfoglalkoztatóként végeznek munkát. Így az 1990-es években már három irányelv jelezte az EU elkötelezettségét az egyenlő bánásmód terén. Elfogadásra került a munkavédelmi keretirányelv alapján a terhes nők, a gyermekágyas és szoptatósanyák munkahelyi egészségének és biztonságnak javítására irányuló intézkedések. A felsorolt irányelvek mind mind más jogterületen érvényesülnek. Szabályozásuk sokszor különböző mégis közös benne a céljuk. A cél nem más, mint a nők és férfiak jogegyenlőségének megteremtése a mindennapi életben Amszterdami Szerződés óta október 2-án írták alá a jellege szerint módosító amszterdami szerződést. Ez a szerződés átalakította és kibővítette az 1957-ben megkötött Római Szerződést különös tekintettel az egyenlő bánásmódot érintő szabályozást. Az egyik leglényegesebb változás az volt, hogy megváltoztatták a közösségi jog elsődleges jog alapításkori koncepciójának második elemét, amely csak a nemek közötti diszkriminációt tiltja. A Római Szerződés 13. cikkének elfogadásával ma már a Tanács egyhangú határozattal fogadhat el a nem mellett, származásra, fajra, etnikai hovatartozásra, vallásra, fogyatékosságra, életkorra, vagy szexuális orientációra történő megkülönböztetés elleni küzdelemben intézkedéseket. További lényeges módosítás hogy a közösség céljai közé bekerült a nők és férfiak közötti egyenlőség. A Római Szerződés 12

13 3. cikkelyének (2) bekezdése szerint törekedni kell a nemek közötti egyenlőség leküzdésére, és elő kell segíteni a férfiak és nők közötti esélyegyenlőséget. 11 Megjelent a közösség szintjén a foglalkoztatáspolitika és a fogyatékos ügy is. Az Amszterdami Szerződés nem hagyta változatlanul a 119.cikkelyt, hiszen módosította és újabb bekezdésekkel egészítette ki a korábbi 1957-es szöveget. Így lett a korábbi 119.cikkból 141.cikkely. 12 Az Európai Unió alapító szerződéseiben szükség volt a fogyatékosság megjelenésére, mert a fogyatékosságra vonatkozó utalás hiányában az addigi fogyatékos ügyi politikák csak ajánlási szintűek voltak és így jogilag nem voltak végrehajthatóak. A 13. cikk tehát jelentős volt, hiszen bekerült a fogyatékosügy területe a Közösség kompetenciájába illetve először itt ismerték el a fogyatékos emberek hátrányos megkülönböztetését, mint egy jelentős problémát. Az egyenlő bánásmód közösségi jogi jelentése tehát jelentősen megváltozott az 1957 óta eltelt időszakban. Napainakban Az Európai Unió jogi és nem jogi eszközökkel törekszik arra, hogy egyetlen tagállamban se lehessen hátrányos megkülönböztetést alkalmazni az unió polgárokkal szemben. Az Európa Tanács 2000.decemberi nizzai ülésén fogadták el az Alapvető jogok chartáját. Ezt egyfajta ünnepélyes politikai nyilatkozatnak is nevezhetjük. A 20. cikke a törvény előtti egyenlőség általános elvét fogalmazza, meg míg a 21. cikk a diszkrimináció tilalom elvével foglalkozik. 13 A charta 23. cikkelye rendelkezik a férfiak és nők közötti egyenlőségről: a férfiak és nők egyenlőségét minden területen, így a foglalkoztatás, a munkavégzés és a bérezés területén biztosítani kell. Az egyenlőség elve nem akadályozhatja az alulprezentált nem számára különleges előnyöket biztosító rendelkezések fenntartását vagy meghozatalát. A Bizottság 2005 tavaszán dolgozott ki egy olyan eljárást, amely biztosítja, hogy valamennyi uniós jogszabály-javaslatot vizsgáljanak meg az összeegyeztethetőség szempontjából. Az új rendelkezés megerősíti, hogy minden területen biztosítani kell a nemek közötti egyenlőséget. Fejlemény volt a Tizenkettedik kiegészítő jegyzőkönyv, amit az Emberi Jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményhez fogadtak el. Az egyezmény jogi szövege ugyanis csak egy általános antidiszkriminációs klauzulát tartalmazott. A jegyzőkönyv kimondja az általános megkülönböztetés tilalmát. Ez a kiegészítő jegyzőkönyv a közösségi jog szempontjából fontos, hiszen a benne foglalt emberi jogok védelmét az Unió alapvető céljának tekinti. Az egyenlő bánásmód elvének a faji és 11 Római Szerződés 3. cikkely 12 Római Szerződés 141.(119.) cikkely 13 Alapjogi Charta 21. cikke kimondja: Tilos minden olyan megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, etnikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés. 13

14 etnikai származástól független alkalmazásáról szól a 2000 júniusában elfogadott 2000/45EK irányelv. Az irányelv tárgyi hatálya már túlnyúlik a foglalkoztatási kérdéseken és hatálya a mindennapi élet legkülönbözőbb területeire terjed ki. Túllép tehát a nemek közötti megkülönböztetés tilalmának elvén, hanem szakít az úgymond foglalkoztatásközpontúsággal is. Elmondható hogy az Amszterdami Szerződés több területen is érezteti nemcsak a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség területén, hanem egyre több fogyatékosokkal, kisebbségi csoportokkal kapcsolatos intézkedések születnek.1957 óta az egyenlő bánásmód közösségi jogi jelentése megváltozott. Az Európai Unió arra törekszik, hogy egyetlen tagállamában se lehessen hátrányos megkülönböztetést alkalmazni az uniós polgárokkal szemben. A tagállamoknak muszáj hatékonyan fellépniük minden diszkriminációs gyakorlattal szemben az élet oly különböző területein Egyenlő bánásmód irányelv 1957-től a Római Szerződés aláírásától az első Szociális Akcióprogramig a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmódon az Európai Közösségekben az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét értették ben a Szociális akcióprogram egy irányelv elfogadását tűzte ki célul az egyenlő bánásmód érvényesítéséről a szakképzéshez, munkához, szakmai előmenetelhez jutás illetve a munkafeltételek vonatkozásában. A közösségi jogalkotás az Európai Bíróság bíráival igyekeztek minél tágabban értelmezi a diszkrimináció tilalmának közösségi fogalmát. Ennek érdekében több olyan irányelveket fogadott el olyan területeken ahol korábban nem létezett kötelező érvényű közösségi jog február 9-én elsőként a Tanács fogadta el a 76/207/EKG irányelvet, amely az úgynevezett egyenlő bánásmód irányelv, amely a munkavállalással összefüggő kérdésekben igyekezett az egyenlő bánásmód elvét érvényesíteni. Ez az irányelv a munka világának egészére kiterjesztette az egyenlő bánásmód biztosításának a kötelezettségét. Az irányelv célját az 1. cikk a következőképpen fogalmazza meg: Az irányelv célja, hogy a tagállamokban megvalósuljon a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elve a munkához jutás beleértve a szakmai előmenetelt és a szakképzést -, valamint a munkafeltételek és a szociális biztonság vonatkozásában a 2. cikkben foglalt feltételek mellett. Ez az elve az egyenlő bánásmód elve. 14 Az irányelv felölel minden olyan élethelyzetet, amely a munkavállalással kapcsolatos és ahol szükséges lehet a diszkrimináció elleni jogi védelem. Az 1. cikkely meghatározza azokat a szabályozási területeket ahol a 14 Nyárády Gáborné: Esélyegyenlőség, egyenlő bánásmód 14

15 tagállamoknak érvényre kell juttatni az egyenlő bánásmód elvét, ilyen terület a munkához jutás, szakmai előmenetel, szakképzés és a munkafeltételek. Az Európai Parlament javaslata alapján a szociális biztonsági ellátások csak az anyasági juttatásokra terjedtek volna ki így végül kimarat az irányelv hatálya alól. Így további irányelvek elfogadását határozták el. A Tanács további irányelvek elfogadásával szabályozta az egyenlő bánásmód érvényesítését a szociális biztonság terén, amely a 79/7/EGK és a 86/378/EGK irányelv elfogadásával tett eleget ben fogadták el az önfoglalkoztatásról szóló 86/613/EGK irányelvet. Az irányelv meghatározza az egyenlő bánásmód jelentését miszerint : A nemek között nem történhet semmiféle közvetett vagy közvetlen hátrányos megkülönböztetés- különösen házassági,illetve családi állapotra hivatkozva. Tehát az irányelv tiltja a diszkrimináció valamennyi formáját. Az Európai Bíróság számos ítéletben foglalkozott a közvetett diszkriminációval, kiemelte a házassági vagy családi állapoton alapuló diszkrimináció tilalmát is. A bíróságnak a legtöbb esetben a terhes nőkkel szembeni diszkrimináció értelmezése adta. Az irányelv 2. cikke három körben enged kivételt az egyenlő bánásmód értelmezése alól ilyen a meghatározott foglalkozások, nőket védő jogszabályok, meglévő egyenlőtlenségek felszámolását célzó intézkedések. A foglalkozási tevékenységekre az irányelv nem ad pontos definíciót így tág teret enged a tagállamoknak. A 2. cikk 3bekezdése szabályozza a kivételek második csoportját, amely szerint az irányelv nem tiltja a nők, a terhesség és az anyaság védelmét szolgáló rendelkezések elfogadását. A rendelkezések a nőket igyekeznek védeni, de sok esetben eredményeznek diszkriminációt. Ez okból indokolt felülvizsgálni, hogy indokoltak-e ezek a rendelkezések. Sok kérelem érkezett a férfiak kizárása miatt az Európai Bírósághoz azonban a bíróság kimondta, hogy az irányelvnek nem a családi szervezet és belső felelősség megosztás kialakítása a célja ezért elutasította a férfiak által beadott kérelmeket. A kivételek harmadik csoportjánál az irányelv nem áll ellentétben a nők és férfiak közötti esélyegyenlőséget elősegítésével, azon fennálló egyenlőtlenségek felszámolását célzó intézkedésekkel. Az erre vonatkozó cikkely a tagállamok jogalkotóinak felhatalmazást ad a pozitív diszkriminációra, azaz a nőket előnyben részesítő szabályok elfogadására. Ugyanakkor azt a felismerést is tükrözi, hogy az egyenlő bánásmód biztosítására hozott közösségi és nemzeti jogszabályok önmagukban alkalmatlanok a nők és férfiak közötti tényleges esélyegyenlőség eléréshez. A Tanács ezért a nőket támogató pozitív intézkedésekről szóló 84/635/EGK ajánlást fogadta el. Az 1990-es években vált valóra a pozitív programok stratégiája és ekkor jelentek meg az első pozitív diszkriminációt tartalmazó nemzeti jogszabályok is. 15

16 Az irányelv 3.4. és 5. cikkelye bontja ki az egyenlő bánásmód jelentését a tagállamok konkrét kötelezettségeit. A 3. cikkely a munkához és a szakmai előmenetelhez jutással összefüggésben pontosítja, hogy mit kell egyenlő bánásmódon érteni a jogalkotónak, jogalkalmazónak és a jogérvényesítőnek. A tevékenységi körtől és a gazdasági ágtól függetlenül tilos a hátrányos megkülönböztetés a munkához jutás terén főként az álláshirdetésekben, interjúk és az állás betöltésével kapcsolatban. A tagállamoknak kötelességük kiiktatni jogrendszerükből az egyenlő bánásmód elvébe ütköző jogi és igazgatási szabályokat. Biztosítaniuk kell, hogy a kollektív szerződések, munkaszerződések, vállalati szabályzatok hozzájáruljanak az egyenlő bánásmód érvényesüléséhez. Az egyenlő bánásmóddal összeegyezhetetlen nőket védő jogi és igazgatási rendelkezéseket felül kell vizsgálni. A szakképzéshez jutással összefüggésben a 4.cikkely pontosítja, hogy mi az egyenlő bánásmód közösségi jogi jelentése. Érvényesíteni kell a pályaválasztási tanácsadás, szakmai továbbképzés és átképzés valamennyi fajtájánál. A tagállamok az alábbi intézkedéseket kötelesek megtenni: Ki kell iktatniuk jogrendszerükből az egyenlő bánásmód elvébe ütköző jogi és igazgatási szabályokat. Biztosítaniuk kell, hogy a kollektív szerződések, munkaszerződések, vállalati belső Szabályzatok egyenlő bánásmódba ütköző rendelkezései semmisnek nyilváníthatók legyenek. A pályaválasztási tanácsadás, a szakképzés, a szakmai továbbképzés és az átképzés valamennyi szintje azonos feltételekkel, a nemek közötti hátrányos megkülönböztetés nélkül hozzáférhető legyen. Az 5. cikkely szerint a munkafeltételek vonatkozásában az egyenlő bánásmód azt jelenti, hogy a férfiaknak és nőknek nemre való tekintet nélkül ugyanazokat a feltételeket kell biztosítani diszkrimináció nélkül. A tagállamok kötelesek biztosítani a bírói jogorvoslat lehetőségét azoknak, akik szerint a velük szemben alkalmazott intézkedés a 3.4., vagy 5. cikk rendelkezéseibe ütközik. A 7. cikk a viktimizáció tilalmát írja elő. A viktimizáció a hátrányos megkülönböztetés egyik típusa. Szó szerint gyötrelemokozást jelent. Olyan hátrányokozás, amely a megkülönböztetés miatt fellépő eljárást indító személlyel történik. A tagállamok kötelesek olyan intézkedést hozni hogy megvédjék a munkavállalókat a megtorlásként alkalmazott elbocsátással szemben. A tagállamok tájékoztatási kötelezettségét a 8. cikk írja elő. A tagállamok részéről nem elég elfogadni a jogszabályokat, hanem tájékoztatni is kell a munkavállalókat jogaikról, jogorvoslati lehetőségekről. Az Európai Bíróságnál nagyterjedelemben foglalkoztak ezzel. A tagállamok az egyenlő bánásmód szabályozása szempontjából két csoportba sorolhatóak. Az első csoportba azok a mediterrán országok (Portugália, Spanyolország, Görögország stb.) tartoznak, akik nem fogadtak el külön törvényt, hanem ágazati jogszabályok tartalmaznak antidiszkriminációs szabályokat. A másik 16

17 csoportot alkotó tagállamok Svédország, Írország, Egyesült Királyság külön törvényekben rendelkeznek az egyenlő bánásmód elvéről. A gyakorlat azokat igazolja, akik rendelkeznek már ilyen törvénnyel. 17

18 3. Hátrányos megkülönböztetés megnyilvánulási formái. A demokratikus társadalmak alapelve, hogy az egyéneknek joguk legyen a törvény előtti egyenlőséghez, és védelmet kapjon a hátrányos megkülönböztetés ellen. Hátrányos megkülönböztetésnél beszélhetünk közvetett és közvetlen valamint aktív és passzív diszkriminációról. Aktív diszkriminációról akkor beszélhetünk, ha valaki egy terméket vagy szolgáltatást tagad meg valakitől, azért mert fogyatékos. Ezzel szemben, amikor a környezet semmit nem tesz azért, hogy a fogyatékkal élőket sújtó akadályokat megszüntesse, passzív diszkriminációról beszélhetünk. A diszkriminációnak két különösen érzékeny területe van: a faji alapú diszkrimináció valamint a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés. Továbbá tipikus diszkriminációs forma a vallásgyakorlás szerinti hátrányos megkülönböztetés. Napjaink nagy problémája az életkor szerinti hátrányos megkülönböztetés is. A hátrányos megkülönböztetés rövid ismertetése után most szeretnék rátérni a hátrányos megkülönböztetés megnyilvánulási formáira. 3.1 Közvetlen diszkrimináció Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek vagy más néven nyílt diszkriminációnak minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személyt, neme, faji hovatartozása, bőrszíne, nemzetisége, anyanyelve, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása, fogyatékossága, egészségi állapota, vallási meggyőződése, politikai vagy más véleménye miatt, esetleg családi állapota, életkora, vagyoni helyzete, nemi identitása, szexuális irányultsága, egyéb tulajdonsága vagy jellemzője miatt más személyhez képest kedvezőtlenebb bánásmódban részesül. 3.2 Közvetett diszkrimináció Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek vagy rejtett diszkriminációnak minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amelyet a közvetett diszkriminációnál felsorolt tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz. 18

19 A közvetett diszkriminációra minden országból így hazánkból is számtalan példa hozható. Leggyakrabban a pályázati feltételeknél, a munkavégzés feltételiben, részmunkaidőben dolgozókkal szemben és a munkaidő szervezésében jelentkezik. Az egyenlő bánásmód elve azt jelenti, hogy a nemen alapuló közvetlen, közvetett diszkrimináció tilos. Standard módon hivatkozott példa a közvetett diszkriminációra, amikor az Európai Közösségek Bírósága elmarasztalta Franciaországot, ugyanis a francia rendőrség szerveibe való felvételhez többek között olyan előfeltételeket szabtak, hogy a jelentkezőknek minimum 165 cm magasnak kell lenni. Ez a valóság egyenlő bánásmódra vonatkozó rendelkezéseinek megfelel, hiszen ugyanúgy vonatkozott a nőkre és a férfiakra, azonban a valóságban a nők többségét érintette, holott a munkakör megfelelő ellátása objektív nem igényelt ilyen megszorításokat. Előfordulhat, hogy a múltban felhámozódott diszkrimináció folytán az egyenlő kiinduló helyzet megteremtése kevés. Ilyenkor merülhet fel a pozitív diszkrimináció alkalmazása. Ez egyfajta előnyben részesítést jelent és főként az eredményekre összpontosít. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a fajta megoldás igazolásra szorul és csak szigorú kritériumok betartása estén lehet indokolt. 3.3 Egyenlő bánásmód Az egyenlő bánásmód elve a diszkrimináció tilalmát, vagyis a hátrányos megkülönböztetéstől mentes élethez való jog garantálását jelenti. A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve megköveteli, hogy az azonos helyzeteket azonos módon, az eltérő helyzeteket különbözőképpen kell kezelni. Napjainkban az EU jogi és nem jogi eszközökkel törekszik arra, hogy egyetlen tagállamban se lehessen hátrányos megkülönböztetést alkalmazni az uniós polgárokkal szemben. Az egyenlő bánásmód elve a tilalmat megfogalmazó jogszabályokra, vagyis negatív megközelítésre épül. A nemzeti szabályozás eszköze a közösségi jog harmonizációja. Fontos hogy a tagállamok hatékonyan lépjenek fel minden hátrányos különbségtételi gyakorlattal szemben az élet legmeghatározóbb területein. 19

20 3.4 Esélyegyenlőség Az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség fogalmát gyakran használják egymás szinonimáiként, ami sugallhatja azt is, hogy egy dologról van szó, de ez nem így van. Az esélyegyenlőség többet jelent az egyenlő bánásmód biztosításánál. Azon jogi és nem jogi eszközöket jelenti, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a nők a férfiakkal, egyenlő eséllyel érvényesülhessenek az élet különböző területein. Az esélyegyenlőségi politika területén közösségi akcióprogramokról szóló határozatokat, ajánlásokat, állásfoglalásokat és közleményeket fogadtak el. A tagállamok kormányainak aktív szerepvállalása nélkül a nők helyzetének leküzdése elképzelhetetlen. Ez kizárólag nem lehet a kormány felelőssége, ugyanis szükség van a kormányzati munka kontrollját végző demokratikus intézményekre. Így következik az az igény, hogy a kormányzati intézményrendszeren belül és kívül is legyenek a nők jogainak biztosítására szakosodott intézmények. Nyugat-Európában az országok egyik bevett általános gyakorlata, hogy létrehoztak a nők jogainak garantálását biztosító intézményrendszert. Több országban külön minisztérium foglalkozik a nők jogaival. A tagországokban állami támogatással hoztak létre olyan irodákat, amelyek az Equal Opportunitiel Committe nevet, vagyis Egyenlő Esélyek Bizottsága nevet viselik. Az Egyenlő Esélyek Bizottsága a nőket ért sérelmekkel foglalkozik, diszkriminációs ügyeket vizsgálnak, ajánlásokat fogalmaznak meg és szüksége esetén pert indítanak a sérelmet szenvedett nők érdekében. További feladatuk az információs kampányok folytatása, társadalomban meglévő előítéletek leküzdése, közvélemény formálása. 3.5 Jogegyenlőség A hátrányos megkülönböztetés tilalma valójában a formális jog előtti egyenlőséget jelenti. 15 Kihagyhatatlan lépes az egyenlő jogok biztosítása felé ugyanis ahol a diszkrimináció a múltban bevett gyakorlat volt ott önmagában a hátrányos megkülönböztetés deklarálása önmagában nem elegendő. Az egyenlő esélyek csak akkor lehetségesek, ha az egyenlő jogok birtoklásán túl az emberek egyenlő kiindulópontból is léphetnek be a munkalehetőségekért folyó versengésbe. A cél tehát ne csak az legyen, hogy egyenlő jogokkal, hanem egyenlő esélyekkel indulhasson mindenki. 15 Csernus Eszter: Esélyegyenlőségek Magyarországon 20

21 4. Magyar antidiszkriminációs szabályozás 4.1. Alkotmányos alapok A magyar jog kifejezett rendelkezésekkel és közvetett módon tiltja a hátrányos megkülönböztetést. A hátrányos megkülönböztetés tilalma alkotmányos alapokon nyugszik. Korábbi Alkotmányunk 66 (1) bekezdése rögzítette a nemek közötti hátrányos megkülönböztetés általános tilalmát. 16 Az Alapvető jogok és kötelezettségek fejezetben további rendelkezéseket is olvashattunk róla. Az 1949.évi XX. törvény 70/A. (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve állampolgári jogokat bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Zsilinszky János szerint az egyenlőség igazságossági elemét emeli alkotmányos szintre. 17 A törvény bármilyen hátrányos megkülönböztetést szigorúan bünteti. Deklarálja a (3) bekezdés hogy a jogegyenlőség megvalósulását és az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedéseket segíti. Ez a tömör rendelkezés az Alkotmánybíróság gyakorlatában rajzolódik, ki teljesen. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem, eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni. 18 A magatartás nem ütközik hátrányos megkülönböztetés tilalmába, amíg egyenlő méltóságú személyként kezelik az érintetteket. A hátrányos megkülönböztetésnek nemcsak az Uniós, de a magyar fogalomrendszerben is kiemelkedő helyet foglal el. A megkülönböztetés általában mindig egy másik személyhez esetleg csoporthoz képest valósul meg. Az Alkotmány kifejezetten az emberi illetve állampolgári jogokat vonatkozásában tiltotta a hátrányos megkülönböztetést. Ugyan az Alkotmánybíróság határozatban az egész jogrendszerre kiterjesztette a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. 19 Állítása szerint a évi XX.törvény Zsilinszky János :Az Alkotmány 70/A -nak értelmezése az Alkotmánybíróság gyakorlatában. In: Alkotmánybíróság 2000.pp p /1990(IV.25) AB. Határozat 19 61/1992(XI.20) AB. Határozat

22 jogegyenlőség ugyanis csak a 70/A (3) bekezdésben jelent meg, holott 70/A átható fogalom. Nem lehet tehát különbséget tenni faj, nem szín, és egyéb helyzet alapján. Az Alkotmánybíróság már 1990-ben szigorú korlátozásokat hozott az alapvető jogok korlátozására. Az alapjog korlátozásához nem elég a puszta észszerűség, hanem szükséges hogy a különbségtétel elkerülhetetlen legyen. Az Alkotmánybíróság értelmezéseiből megállapítható hogy a közvetett diszkrimináció tilalma egyáltalán nem alkotmányos alapú tehát nem következik a 70/A -ból. Az alkotmányos háttért jelentősen bővítik a hátrányos megkülönböztetés tilalmát általános és speciális jelleggel történő nemzetközi egyezmények. Magyarország jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog által elismert szabályokat, biztosítja a nemzetközi jog belső összhangját. 20 Jelenleg hatályos Alaptörvényünk XIV. cikke rendelkezik a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról. 21 Az Uniós csatlakozásból eredendően a hátrányos megkülönböztetés jogharmonizációs kötelezettsége az egyenlő bánásmód irányelvből következik. Az Európai Unió már a csatlakozás előtt felhívta Magyarország figyelmét a diszkrimináció orvoslására. Az egyenlő bánásmód követelménye alapján a Magyar Köztársaság területén tartózkodó személyekkel, ezek csoportjaival, valamint a jogi személyekkel és a jogi személységgel nem rendelkező szervezetekkel szemben e törvény rendelkezései szerint azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell eljárni. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség biztosításáról szóló 2003.évi CXXV. törvényt továbbiakban Ebktv ban fogadta el az Országgyűlés. Az 1992.évi XX. Munka törvénykönyve ugyan Ebktv. hatályba lépése előtt tartalmazott rendelkezéseket a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról. Az antidiszkriminációs törvénynek éppen az volt a célja hogy az ágazati rendelkezések helyett egységes fogalmi szabályozási rendszert adjon. Szembetűnő változásnak tűnhet tehát, hogy a 2003.évi CXXV. törvény a hátrányos megkülönböztetés helyett bevezette az egyenlő bánásmód követelményét. 22 A jogalkotó a hátrányos megkülönböztetés tilalmának érvényesítésére irányuló alkotmányos és európai uniós követelménynek egységes átfogó törvény megalkotásával tett eleget. Ennek a törvény elfogadásával valósult meg a magyar antidiszkriminációs jog reformja. A koncepció könnyedén vázolta fel az antidiszkriminációs törvény alapelveit miszerint az egyenlő évi XX. törvény: Alkotmány 7 (1). 21 Magyarország Alaptörvény XIV.cikk: Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja. 22 Továbbiakban: Ebktv. 22

23 bánásmód feltételeinek megteremtése az állam kizárólagos felelőssége és az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölésére irányuló intézkedések az állam és az önkormányzatok feladata. Az egyenlő bánásmód biztosítása során fontos hogy az állami szervek együttműködjenek a civil szervezetekkel és egyéb érdekeltekkel. Utalnék itt legfőképp a munkáltatókra, munkavállalókra valamint az érdekképviseleti szervekre. Az Alaptörvénnyel, az Alkotmánybíróság gyakorlatával összhangban kell lennie. Minden estben érvényesülnie kell a hátrányos megkülönböztetés tilalmának. Az Ebktv. legfontosabb feladata az volt, hogy mely magatartások minősülnek jogellenesnek illetve melyek nem. A törvény magánjogi illetve közjogi jellegű ebből következik, hogy a jogalkotó nem folyamodott büntetőjogi eszközökhöz a diszkrimináció felszámolása érdekében. A magánjogi jogviszonyban teljesen más helyzet áll fenn ott főszabály szerint a jogalanyok szabadon dönthetnek arról, hogy kivel létesítenek jogviszonyt. Ebben az esetben az egyenlő bánásmód követelmények akkor kell érvényesülnie, ha a kötelezett magányjogi jogképessége bizonyos önkormányzati regisztrációhoz kötött. Ebből az következik, hogy az egyenlő bánásmód követelménye, ellenőrzése, érvényesítése nem vezethet a magánszféra és a személyes jogok sérelméhez. A törvény előkészítése során a hatály megállapítása volt a legvitatottabb kérdés. Eleget kellett tenni a hatékonyságnak, a magánszféra tiszteletben tartására kellett törekedni valamint kodifikálhatóságára és alkalmazhatóságra. Végső soron ezek a törvény hatályával függnek össze. Az Ebktv. személyi és tárgyi hatálya megállapítja, hogy kik a kötelezettjei a törvényben megállapított előírásoknak és hogy a szabályozás mely jogviszonyokra terjed ki. Az irányelv a Közösségre ruházott hatáskörökön belül az oktatás, a foglalkoztatás,az áruk és szolgáltatások nyújtása,a szociális védelem és az előnyök terén tiltja a hátrányos megkülönböztetést a köz és magánszektorokban is. Kiterjed a Magyar Köztársaság területén tartózkodó természetes személyekre és közösségeikre, a magyar jog szerinti jogi személyekre. A törvény felsorolja, hogy mely szervekre és szervezetekre terjed ki a hatály. 23 Mindenekelőtt a diszkrimináció-tilalom kötelezettjei az állami és önkormányzati szervek, hatóságok és intézmények. A nem állami és nem önkormányzati szervezeteknek a közjogi jogviszonyaira is 23 Irányelv 3. cikk 23

24 kiterjed, amelyeket hatósági jogkörrel ruháztak fel. Az utóbbi években rengeteg módosítás és hatályon kívül helyezés történt erre vonatkozóan IV. 7-től azonban újra hatályos. A hatóságok, közhatalmi szervek tevékenysége gyakorlatilag az irányelv tárgyi hatálya alá tartozó területeken, szolgáltatói funkciók vonatkozásában tartozik az Irányelv hatálya alá. Mint arra már utaltam a korábbi széttagolt szabályozás nem alkotott egységes, általánosan érvényesülő rendszert. Az Ebktv valós és vélt jellemzők alapján tilt mindenféle hátrányos megkülönböztetést. A bizonyításnál kiemelt jelentőséggel bír, hogy a tulajdonságok, mind tényleges, mind vélt fennállás esetén megalapozhatják a hátrányos megkülönböztetést. Kulcsfontosságú a jogérvényesítés szabályozása. Az Ebktv. megteremtett egy új jogintézményt, a közérdekű igényérvényesítést, amely módosította a bizonyítási teher megfordításának szabályait Jogérvényesítés A hatékonyság szempontjából kulcsfontosságú momentum a jogérvényesítés szabályozása. Az Ebtkv. egy új jogintézmény teremtett meg, a közérdekű igényérvényesítést és módosította a bizonyítási teher megfordításának szabályait. Az európai jogrendszerben általánosságban ismeretlen a közérdekű igényérvényesítés. Hazánkban azt jelenti, hogy az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt személyiségi jogpert, munkaügyi pert indíthat az ügyész, törvénnyel létrehozott hatóság vagy érdekképviseleti szervezet. Akkor lehet élni ezzel, a joggal, ha az egyenlő bánásmód követelményének megsértése olyan tulajdonságon alapul, amely egyes ember személyiségének lényegi vonása, és a jogsértés személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti. 24 A közigazgatási eljárásban a társadalmi és érdek-képviseleti szervezetet megilletik az ügyfél jogai. A bizonyítási teher megfordítása azért lényeges szabály, mert a perjogi szabályokhoz képest megfordul a bizonyítás terhe. Ugyanis az általános perjogi szabályok szerint köteles bizonyítani egy tényt, akinek érdekében áll annak elfogadása. A diszkriminációs eljárásokban az a bizonyítási rend megfordul. Nem a jogsértettnek kell bizonyítania, hogy diszkrimináció évi CXXV 20 (1) 24

25 történt, hanem a jogsértő köteles bizonyítani, hogy az eljárás nem volt diszkriminatív. A bizonyítási teher, megfordítására a 97/80/EK irányelv kötelezi a tagállamokat Egyenlő bánásmód elmozdításért felelős testület Az Irányelv 13. cikke kötelezi a tagállamokat arra, hogy kijelölnek egy vagy több olyan független testületet, amelynek feladta annak ösztönzése, hogy a személyek faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés nélküli egyenlő bánásmódja megvalósuljon. 25 A végrehajtás során a Kormány kezdetben két elméleti lehetőséget vázolt fel. Az első lehetőség szerint új intézmény állítottak volna fel a meghatározott feladatok megvalósítása érdekében. Kizárólagos feladata az antidiszkriminációs törvény rendelkezéseinek érvényesítése lett volna. A második lehetőség szerint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosa töltötte volna be. Ez a jogkör az ombudsman hatósági feladatokkal való felruházását jelentette volna. A jogalkotó így egy új közigazgatási szerv létrehozását támogatta. Így született meg az Egyenlő Bánásmód Hatóság. A hatályos jogszabályok értelmében az EBH mellett több párhuzamos fórum is van az Ebktv. rendelkezéseinek érvényesítésére. Ilyen például az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, vagy a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa Egyenlő Bánásmód Hatóság 26 Magyarországon az egyenlő bánásmód követelmények érvényesülését országos hatáskörű közigazgatási szerv ellenőrzi. Ez a hatóság függetlensége aggályos, mivel az a kormány irányítása alatt működik, 27 felügyeletét a kormány kijelölt tagja látja el. A törvény értelmében a hatóság a Kormány irányítása alatt működő, országos hatáskörű közigazgatási szerv, melynek felállítására január 1-jén került sor. A hatóság bármely okból megvalósuló hátrányos megkülönböztetés vonatkozásában hatáskörrel bír. Kifejezetten egy állami testületről van szó, amely tehát a hatóság nem a hátrányos helyzetű csoportok képviselőjeként működik. Feladatainak ellátása során együttműködik a társadalmi és érdekképviseleti szervezetekkel. Munkájukat így egy Tanácsadó Testület segíti. Mivel a tanácsadó testület tagjai az emberi jogok védelme valamint az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítése területén kiemelkedő, ezért rendkívüli tapasztalatokkal rendelkeznek. 25 Ebktv.13 (1) 26 Szájbely Katalin: A faji diszkrimináció elleni fellépés az Európai unióban. 27 Ebktv.13 (2) 25

26 A Hatóság feladata az áldozatoknak segítségnyújtás körében, hogy kérelemre hivatalból vizsgálatot folytatassanak annak megállapítására, hogy valóban megsértették ezen az egyenlő bánásmód követelményét valamint támogatást nyújtanak az egyenlő bánásmód megsértése elleni fellépéshez. Konzultációs, részvételi, jelentéstételi és promóciós feladatai is vannak, ezek körében véleményezi az egyenlő bánásmódot érintő jogszabályok tervezetét és javaslatot tesz a hatáskörét érintő szabályokra. Ahogyan arra már utaltam a testület függetlenségét nézve aggályos lehet a kormányzati alárendeltség kérdése. A Kormány irányítása alatt és az esélyegyenlőségi ügyekért felelős miniszter felügyelete alatt működik. Feladatkörében semmiképpen sem utasítható. Elnökét az igazságügyi miniszter javaslata alapján a miniszterelnök nevezi ki. Az ECRI ajánlás 6 elvében foglaltakkal ellenkezőleg az Egyenlő Bánásmód Hatóságnak nincsenek kirendeltségei. A kirendeltség hiányosságait a Hatóságról és részletes eljárási szabályairól szóló kormányrendelt próbálja kompenzálni. A kormányrendelt ugyanis előírja, hogy az EBH székhelyén a lakóhellyel nem rendelkező személyt a lakó illetve tartózkodási helye szerinti polgármesteri hivatala székhelyén hallgatja meg. A Hatóság nem vizsgálhatja az Országgyűlés, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, az állampolgári jogok biztosa, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, adatvédelmi biztos valamint a bíróságok és ügyészségek közhatalmi intézkedéseit. 28 Kádár András véleménye szerint ez problematikus..az EB H-hoz 2011-ben összesen mintegy 1000 panasz érkezett. A panaszok számában csökken, tendencia mutatkozik meg. Megfigyelhető hogy a panaszosok egyre tudatosabbak és célorientáltabbak. Fokozatosan csökkenek azoknak a kérelmeknek a száma, amelyekben a hatóság hatáskörének hiánya miatt nem lehet eljárni. Továbbra is megerősítik azt a tényt miszerint még mindig a munkáltatók és a különféle szolgáltatást nyújtók sértik meg a legtöbbször az egyenlő bánásmód követelményét. A 201.évi statisztika szerint Budapestről és Pest megyéből fordulnak legtöbben a hatósághoz. Vannak olyan megyék is ahol szinte elenyésző számú panaszok érkeznek. Ilyen Tolna és Vas megye. A diszkrimináció egyes területeit nézve a foglalkoztatás, a munkaerőpiac és az áruk szabad forgalma illetve szolgáltatásuk igénybevétele a legkárosodottabb január 1-től a 2011.évi CLXXIV törvény módosította az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003.évi törvényt. Így a hatóság jogállását tekintve 28 Kádár András Kristóf (2004) i.m. p

27 autonóm államigazgatási szervről beszélhetünk. A hatóság szakmai és szervezeti önállósága e jogszabályváltozással teljesedett ki Nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa A kisebbségi biztos hatáskörének alapjait az Alkotmány is rögzítette. A kisebbségek egyéni és kollektív jogait a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993.évi LXXVII. Tv fejti ki. A hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem a kisebbségi biztos tevékenységének valamennyi szegmensében jelen van. A kisebbségi biztos már az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény elfogadása előtt is aktív részvételt vállalt a diszkrimináció elleni fellépésben. Így megteremtette a közvetett ellenőrzések lehetőségét. A továbbiakban szeretném az EBH valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának összehasonlítását értékelni. Közös pont bennük hogy mindkét intézménynek hatásköre van a nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó személyeket és csoportjaikat ért diszkrimináció kivizsgálásához. Számos tekintetben beszélhetünk viszont különbségről. Tárgyi hatály tekintetében az EgyenlőBánásmódHatóságnáll a magánszféra is eljárhat addig a kisebbségi biztos kizárólag hatóságok és közszolgáltatók intézkedéseit illetve mulasztásait vizsgálhatja. Jogsértést a hatóság csupán az Ebktv. szerint bizonyítható esetben állapíthat meg hátrányos megkülönböztetést. Mindkét intézménynek lehetősége van a békés megegyezés elősegítésére, az ombudsman intézménynek azonban nincs kodifikált jogköre. Elmondható tehát hogy az ombudsman és a hatóság egészen más jellegű védelmet illetve jogorvoslatot tud nyújtani a diszkriminációt elszenvedett személy számára. Az intézmények között jó együttműködés alakult ki. Itt arra céloznék, hogy amennyiben az ombudsman úgy ítéli, meg hogy hatékonyabb lenne az EBH eljárása akkor átteszi az ügyet a hatósághoz. 27

28 5. Hátrányos helyzetű emberek a munkaerőpiacon 5.1. Fogyatékosság Az idősek és a gyerekek mellett a fogyatékosok azok akik segítségre szorulnak. Sok embernek egy-egy testrésze vagy valamilyen szerve hiányzik, más súlyos gyógyíthatatlan beteg vagy épp valamiből van többje. A fogyatékkal élő embert annak ellenére taszítják ki, diszkriminálják, hogy sok megkülönböztető jegy tekintetében azonos a többi személlyel, csak egyben kettőben más. A fogyatékkal élők nehézségei súlyosabbak, mint az épeknek nevezettekéi. A fogyaték rendszerint látható ám mégis magánügy. Mégis az emberi nemnek voltak olyan nagyjai, akiknek sikerült úrrá lenniük a nehézségeken, súlyos fogyatékosságon és a legnagyobbak közé küzdeni magukat. Említhetjük Beethovent, Miltont, F. D Rooseveltet, Herman Ottót és rajtuk még százezreket, akiket nem jegyzett föl az irodalom-, művészet- és politikatörténet. Ők valóban olyan emberek, akik képesek voltak megküzdeni erős akaratuk és környezetük segítsége révén az eléjük tornyosuló nehézségekkel. Franklin Delano Roosevelt felsége úgy összegezte férje állapotát mintha teljesen normális ember lenne, olyan ember amilyennek látszani szeretett volna. 29 A mindennapos használatban gyakran keveredik a fogyatékos, az egészségkárosodott, a rokkant, rehabilitált és a megváltozott munkaképességű személy fogalma. Ezeket a kifejezéseket sokféleképpen használják, egységes definícióról azonban nem beszélhetünk. Különböző szektorok leginkább azokat a kifejezéseket alkalmazzák, amelyek egy célcsoporttal kapcsolatos tevékenységeiket fejezik ki Az egészségügyben a beteg, míg a foglalkoztathatóság szempontjából a megváltozott munkaképesség fogalma fogalmazza meg a fogyatékosság illetve az egészségkárosodás miatti akadályozottságot. A rehabilitáció latin szóból származik és valakinek valami iránti képességét, talentumát, jártasságát jelölte. A fogyatékosság problémája egyidős magával az emberrel, a mai súlyos formájában meglehetősen új keletű. A XX. század második fele tette világméretűvé. A modern kor változatos módon terheli a fogyatékosságot. A fogyatékkal élők helyzetének taglalásakor tehát pontosítanunk, hogy mit is értünk fogyaték alatt. A legelterjedtebb orvosi megközelítés szerint a fogyatékosság valamely személy olyan testi vagy szellemi képesség károsodása, amely képességgel mások egy elfogadott norma szerinti mértékben rendelkeznek ban a WHO tartalmilag három fogalmat határozott meg a fogyatékosságot illetően. A károsodást (impairment) az ember 29 Könczei György: Fogyatékosok a társadalomban 28

29 fiziológiai és pszichológiai szerkezetének rendellenessége, hiányossága. A hiányosságnál hiányzó vagy sérült testrészre utalhatunk. A fogyatékosság az ember bizonyos tevékenységeinek módosult vagy csökkent képessége. A hátrány az egészségkárosodásból és a fogyatékosságból eredő társadalmi hátrány. A hátrány akadályozza, hogy a fogyatékos ember betöltse mindennapi szerepét, amelyet a kor, a nem és kulturális tényezők határoznak meg. A hátrány az egészségkárosodás és a fogyatékosság társadalmivá válása. Ezek a definíciók kizárólag az egyénekből indultak ki és helyzetüket tekintve elszigetelten kezelik. A szociális vagy társadalmi megközelítés egy adott szituációban, környezetben értelmezi a fogyatékosságot azokra a tényezőkre való tekintettel, amelyek ahhoz vezetnek, hogy egy ember valóban fogyatékossá váljon Az orvosi megközelítés szerint fogyatékosság valamely testi vagy mentális képesség károsodása olyan képességeké, amellyel mások egy elfogadott norma szerint rendelkeznek. Itt kizárólag az egyénből indulnak ki. A társadalmi megközelítés egy adott környezeti helyzet keretében értelmezi a fogyatékosságot. Azokra a módokra figyel, ahogyan a külső tényezők kényszerítik az embert a fogyatékossá válásra. Ez önmagában nem számít fogyatékosságnak. Fogyatékká akkor válik, ha a társadalom úgy kezeli, hogy hátrányossá válik a társadalom számára. Elmondható tehát hogy a testi vagy mentális károsodásból közvetlenül nem származik hátrány. A hátrány abból származik, ahogyan a társadalom viszonyul az emberhez,ahogyan kezeli.a fogyaték mérésekor egy skálakülönböző számértékeihez rendelik a hiányzó illetve meg lévő képességekhez például evéshez,iváshoz vagy közlekedéshez. Ezeken túl a körömvágáshoz, lépcsőjáráshoz autóbusz eléréséhez rendelik. A legsúlyosabb a károsodásból vagy fogyatékosságból származó szociális hátrány a rokkantság. A rokkantság korlátozza és meg akadályozza, hogy az egyén betöltse a kortól, nemtől társadalmi tényezőktől függő normális, mindennapi szerepét. Elmondható tehát hogy a rokkantság nem más, mint a károsodás, a fogyatékosság társadalmivá válása, amely igen súlyos kulturális, társadalmi és, gazdasági következményeket von maga után ben a WHO a fogyatékosság fogalmát új tartalommal töltötte meg melynek kiindulópontja az egészségi állapot volt. Az egészségi állapot korlátozza a személy aktivitását, a társadalomban való részvételét. A fogyatékosság maga egészen mélyen összekapcsolódott a transzcendenciával, azaz hogy az emberek eredete valahol látható, tapasztalható világon túl van. Az ember úgy van a sérülten születéssel, a fogyatékossá válással, mint a halállal: nehezen képes elfogadni, hogy lehetséges, nem képes értelmezni, hogy mi okból idéződik elő. A fogyatékosság testi vagy szellemi természetű lehet. Az ilyen emberhez fűződő közösségi társadalmi viszony kétségtelenül meghatározó tényezője az a kép melyet a kor az emberi 29

30 testről, szellemről alkotott. Szociológusok ugyanis kimutatták, hogy a testi megjelenés könyörtelenül elhatárol egy társadalmi réteget a másiktól. A modern társadalom estében a fogyatékossá vált vagy megrokkant ember ritkán élvez elismerést, megbecsülést. Meg kell különböztetnünk látható és nem látható fogyatékosságot. Le kell szögeznünk a tévedés veszélye nélkül, hogy az említett értékek nem kifejezetten kedveznek egy tökéletes egészségű, még csak nem is fiatal, nem produktív a köznapi értelemben nem is szép rokkant ember respektusának. A fogyatékosság meghatározása körüli vita nem csupán csatározás, hanem a fogyatékkal élők jogaival, megítélésről való elvekről van szó. Ugyanis az egészséges embereknél nehezen érhető el hogy felelősséget viseljen a fogyatékosságuk miatt rendszeresen hátrányokat szenvedő embertársuk iránt. A fogyatékkal élők hátrányos helyzetének feloldásara csak akkor van lehetőség, ha az állam számukra a nem sérült emberekkel egyenlő jogot biztosít nekik. A jogegyenlőség elérésére, mint arra már utaltam három módszer alkalmazható: hátrányos megkülönböztetés tilalma, egyenlő esélyek biztosítása, pozitív megkülönböztetés. A diszkrimináció lehet aktív és passzív. Aktív diszkriminációról akkor beszélünk, ha valakitől szolgáltatást vagy terméket azért tagad meg, mert fogyatékos vagy fogyatékossága miatt nem alkalmaz egy munkakörben. Ezzel szemben a passzív diszkriminációról akkor beszélhetünk, ha a társadalmi környezet nem tesz semmit azért, hogy a fogyatékkal élőket sújtó akadályokat megszüntesse. 30 Az Európai Unióban csaknem 38 millió ember, azaz a lakosság 10 százaléka él együtt valamilyen fogyatékossággal, aminek következtében hátrányos helyzetben van nemcsak a munkaerőpiacon. Helyzetük folyamatos javul, de ennek ellenére még mindig sok akadállyal kell szembenézniük, például a közlekedés, épületekbe való bejutás, vagy iskolába, munkahelyre való felvétel területén. Az Európai Unióban 16 ezer embert felölelő felmérést végeztek a hátrányos helyzetű emberek irányába tanúsított magatartásról. Az EU állampolgárok több mint 97 százaléka úgy gondolja, hogy, többet kellene tenni a hátrányos helyzetű emberekért. Az Európai Bizottság ennek a felmérésnek az eredményeként fogadta el azt a javaslatot, hogy 2003 éve a fogyatékkal élők európai éve legyen. Anna Diamantopoulou üdvözölte a döntést, amely 12 millió eurós támogatást jelentett. Szerinte ugyanis :.A mai Európában tudomásul kell venni a hátrányos helyzetűeket érintő kérdéseket és meg kell oldani azokat a problémákat, melyek abban akadályozzák őket,hogy a mindennapi életben teljes jogú emberként élhessenek. 30 Csernus Eszter: Fogyatékkal élők jogai 30

31 Magyarországon az 1998.évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének, önálló életvitelének és a társadalmi életben való aktív részvételének biztosítására született meg. 31 Ezzel a törvénnyel még bővebben foglalkozom a későbbiekben. Az Európai Unió fogyatékosokkal kapcsolatos stratégiája mindenki számára nyitott és elérhető. Ezt a stratégiát három fő pillér alkotja. Az első pillér az Európai Bizottság és a tagállamok közötti együttműködés. A szubszidiaritás elve ugyanis kimondja, hogy amit a nemzetállam szintjén meglehet tenni, azt meg is kell tenni. A Bizottságnak fontos szerepe hogy erősítse a tagállamok közötti kooperációt a tagállamok területén. A tagállamoknak fogyatékos üggyel foglalkozó képviselői munkacsoportokban találkoznak. Volt egyszer egy katona, aki sokáig szolgált a király seregében s a háború befejeztével a sok sebe miatt már nem tudott tovább szolgálni. A király elküldte így hát nekivágott a nagyvilágnak. 32 Ez a kis történet sokban hasonlít a fogyatékossá lett emberek helyzetére. A fogyatékkal élők problémájának súlyát jól mutatja, hogy az ENSZ alapvető szabályokat dolgozott ki a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségéről. A tagállamok részéről politikai és erkölcsi elkötelezettséget jelentenek, rámutatnak a felelősség, a tevékenység, az életminőség, valamint a teljes részvétel és az egyenlőség elérésének döntő területeire. Az Európai Unió minden tízedik polgára értelmi vagy fizikai fogyatékossággal él. Az integráció kezdetén a közösség nem tekintette közös feladatnak a fogyatékkal élő csoportjának elődleges védelmét ben még nem szerepelt a szociálpolitika a Római Szerződés elsődleges jogalkotásai között. Így a szociálpolitika, a fogyatékosok védelme jelentős károkat szenvedett. Ez a szemlélet legfőképpen a fogyatékos személyek jogainak biztosítása terén okozott gondot. Blokkolta ugyanis a közösségi jogalkotást. Ha megnézzük, a Római Szerződés ma hatályos szövegét rögtön láthatjuk, hogy nem tartalmaz fogyatékosokra utaló szövegrészt. A fogyatékosok ellátásait még ma sem harmonizálják, csak közösségi szinten koordinálják. A hetvenes évek közepétől a társadalmi egyenlőtlenségek elleni küzdelem és a fogyatékkal élők gazdasági és szociális integrációja vezetett a Közösség politikai célkitűzésévé ben a Szociális Akcióprogram már tartalmazta az első hátrányos helyzetűek szociális integrációját szolgáló rendelkezéseket. A Munkavállalók Alapvető Szociális Jogairól Szóló Közösségi Chartában 1989-ben már a tagállamok kötelezettséget vállaltak többek között a fogyatékos dolgozók mobilitására, évi XXVI. törvény Fogyatékosok jogairól és az esélyegyenlőségek biztosításáról 32 Grimm oldal 31

32 közlekedésre, szakképzésre vonatkozó rendelkezések megalkotására. A Charta szövege első alkalommal szentelt külön cikkelyt az EU dokumentumaiban a fogyatékosokra vonatkozó területen. A 26-cikkely: Minden fogyatékos embernek, fogyatékossága okától és jellegétől függetlenül, társadalmi és szakmai beilleszkedésének elősegítése érdekében tényleges kiegészítő támogatást kell biztosítani. Ezeknek az intézkedéseknek, a támogatottak adottságaival összhangban különösen szakképzésre, munkaegészségügyre, mobilitásra, közlekedési lehetőségekre és lakáspolitikára kell vonatkozniuk. Ez a cikkely több üzenetet hordoz. Kiemelte azokat a területeket, amelyek megoldásával a közösségi intézményeknek foglalkozniuk kell a jövőben. Minden tagállamtól elvárja a minimális jogok garantálását. Kétségtelenül az integráció, vagyis a fogyatékosok társadalmi és szakmai beilleszkedésének elősegítése a közösségi politika centrumába volt a legnagyobb változás. A Charta szövege szerint a megvalósítás felelőssége elsődlegesen a tagállamokon nyugszik. A Charta Akcióprogramja gyakorlatilag a közösségi munka menetrendjét tartalmazta. Az 1997.október 2-án aláírt Amszterdami Szerződésben már megjelent a fogyatékosügy is. Erre azért volt szükség, mert a fogyatékosságra vonatkozó politikák csak ajánlás szintűek voltak ez által jogilag nem voltak végrehajthatóak. A civil szervezetek kitartó kampányának köszönhetően antidiszkriminációs cikk, szociálpolitikára vonatkozó rendelkezések és deklarációk azt jelentették, hogy olyan gyakorlati intézkedések következnek, amelyek hatással lesznek az unióban élő fogyatékos emberek életére. Az Amszterdami Szerződésben az általános antidiszkriminációs cikk bevezetése volt a legmeghatározóbb ugyanis itt külön megemlítette a fogyatékosság miatti hátrányos megkülönböztetés tilalmát is. A 13. cikk kimondja: E szerződés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül és a szerződés által a Közösségre átruházott hatáskörök keretén belül, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúan megfelelő intézkedéseket tehet nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére. Ennek a módosításnak jelentős szerepe volt, mert, itt ismerték el először a fogyatékos emberek hátrányos megkülönböztetésének a problémáját. A szociális biztonsági rendszerek koordinációja a zavartalanabb érvényesülést szolgálta. Igyekezett minden közösségi polgár számára biztosítani a szociális ellátások legszélesebb körét. Ennek a politikának a részét képezték a 30 millió fogyatékkal élő polgár szociális ellátásai. A szociális biztonsági rendszereket koordináló 1408/71 számú rendelet, amelyet a tagállamoknak jogi előírására alkalmazni kell anyasági, betegségi, rokkantsági, özvegységi, özvegyi és árvasági, 32

33 munkahelyi baleseti és foglalkoztatási betegségi, halálozási, munkanélküliségi és családi juttatás területén őszén több hónapos várakozás után került sor a Fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük megteremtésről szóló törvény kodifikálására. A kodifikálást összesen 4 szakember végezte mindössze 2hét alatt. A jogszabállyal elsődlegesen a diszkrimináció tilalmazását és szankcionálását próbálták elérni. A szakemberek úgy vélték, hogy másodlagosan egy komplex rehabilitáció rendszert kellene felépíteni valamint szükség, lenne olyan kompenzációs ellátásra, amelyek a súlyos fogyatékossággal élő emberek helyzetükből adódó többletköltségeit ismeri el. A törvény végleges megalkotása előtt ágazati törvények valamint egyéb jogszabályok határozták meg a fogyatékos személyekkel kapcsolatos jogokat. 33 Magyarország 1998-ban fogadta el az esélyegyenlőségi törvényt ennek következtében a fogyatékosok ügyét előmozdító átfogó jogalkotás elismeréseként a Franklin Delano Roosevelt díjat ítélték hazánknak 1999-ben. A törvény szerint fogyatékos személy az aki: érzékszerviígy különösen látás, hallásszervi, mozgásszervi, értelmi képességei jelentős mértékben vagy egyáltalán nem birtokolja, illetőleg a kommunikációjában számottevően korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi aktív részvétel során. 34 Az évi XXVI. törvény röviden Fot. Preambuluma kimondja, hogy a fogyatékos emberek a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai, akik mindenkit meg illető jogokkal és lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán vagy egyáltalán nem képesek élni. A jogszabály célja a fogyatékos személyek jogainak, jogok érvényesítési eszközeinek meghatározása, a fogyatékos személyek számára nyújtandó komplex rehabilitációs szabályozás és ezek eredményeként esélyegyenlőségűk, társadalmi életben való aktív részvételének biztosítása. Az alapelvek részben megfogalmazódik az állam és a társadalom szervezeteinek felelőssége. Tevékenységüket olyan módon kell végezniük, hogy ne okozzanak károsodást, amely esetleg fogyatékosság kialakulásához vezethet. Az integráció, vagyis a társadalmi tagság és az állam eszméjének megfelelően a törvény deklarálja, hogy kiemelten kell kezelni a fogyatékos személyek sajátos szükségleteit, az őket érintő döntések során tekintettel kell lenni arra, hogy a társadalom egyenrangú tagjai és minden feltételt meg kell teremteni, amelyek lehetővé, teszik a társadalomban való aktív részvételt. Az értelmező rendelkezésben meghatározzák a fogyatékos személyek körét. Eszerint fogyatékos személy az, aki érzékszervi, hallásszervi, mozgásszervi, értelmi képességét jelentős mértékben vagy egyáltalán nem birtokolja illetve kommunikációjában számottevően korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a 33 Könczei György - Kogon Mihály: Valami elindult évi XXVI. törvény A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról. 33

34 társadalmi életben való aktív részvétel során. A fogyatékos embereknek joguk van akadálymentes környezet biztosítására, joguk van közérdekű információk hozzáféréséhez valamint azokhoz az információkhoz, amelyek a fogyatékosokat megillető jogokkal és részükre nyújtandó támogatásokkal kapcsolatosak. Joguk van tömegközlekedési eszközök igénybevételére így ezeknek az eszközöknek alkalmasnak kell lenniük. Az önálló életvitel eszméje alapján a fogyatékos ember számára biztosítani kell a fogyatékossága által indokolt megfelelő segédeszközöket. A törvény meghatározza az esélyegyenlőség célterületeit.az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testületének akadálymentesítési kötelezettségéről szóló /3/2006. TT. Számú állásfoglalása szerint: az akadálymentesítési kötelezettség elmulasztása közvetlen hátrányos megkülönböztetés. Az egészségügyi intézményeknek, oktatási és nevelési intézményeknek alkalmasnak kell lennie, hogy azt a szolgáltatást a fogyatékos személyek igénybe vehessék ig kellett átalakítani a fogyatékos személyek elhelyezését lehetővé tevő intézményeket, úgy hogy humános, önállóságukat lehetővé tevő lakóotthonná alakítsák. Egy új támogatási forma jelent meg a törvényben a fogyatékossági támogatás. A fogyatékossági támogatás a 18. életévüket betöltött, súlyos fogyatékosok részére, a fogyatékosság folytán keletkező többletköltségek fedezésére vezették be. Ennek a megvalósítása érdekében jött létre az Országos Fogyatékosügyi Tanács. A Tanácsot többségében kormányzati tisztségviselők valamint a fogyatékkal élő emberek szervezeteinek képviselői alkotják. A Tanács feladatai közé tartozik, hogy véleményezze a fogyatékos személyekkel kapcsolatos jogszabályok tervezetét, javaslatot tesz a fogyatékosokat érintő programokra, részt vesz a személyeket érintő tevékenységek koordinálásában, rendszeresen tájékoztatja a kormányt. A Tanács elvileg bármit napirendre tűzhet, ami sérült emberekkel kapcsolatos. Nagy jelentőséget kapott a törvényben az Országos Fogyatékosügyi Program december 10-én fogadta el az Országgyűlés az Országos Fogyatékosügyi Programot, amely foglalkoztatási, oktatási, egészségügyi, közlekedési tervezésben valamint egyéb állami tervezési körbe tartozó döntés során kell alkalmazni. A program tartalmazza a fogyatékossággal élő népesség helyzetének bemutatását, rehabilitációs célokat, fogyatékos személyeket érintő társadalmi szemléletet és tennivalókat, fogyatékos személyek és családjukéletminőségük javításának feltételrendszerét, a társadalom aktív részvételének elősegítését. A törvény módosítása során 1999-ben az Országos Fogyatékosügyi Tanácsot közérdekű igényérvényesítő szerepkörrel ruházta fel a 25 (6) bekezdésében. Az esélyegyenlőségi törvényben az korábbi alkotmány 70/ A cikke is nyújt bizonyos védelmet fogyatékkal élők számára. Igazolja ezt egy 1995-ös per, amikor is egy kerekesszékkel közlekedő férfi nem tudott nem tudott bejutni a bankba ugyanis csak kizárólag lépcsőn lehetett bejutni az épületbe. 34

35 Ekkor a bíróság a férfinak adott igazat. A törvény pozitívuma hogy a jogok és fogalmak definiálása mellet a jogok érvényesítési eszközeinek ismertetését sem hagyja ki. Elmondható tehát hogy a fogyatékos személyek érvényesülési lehetőségei hogy a társadalom aktív részévé váljanak, az évek során egyre inkább megvalósíthatónak látszik Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon A társadalmi kirekesztés egyik meghatározó eleme a bizonytalan munkaerő piaci pozíciók és a munkaerőpiacról való kiszorulás. Magyarországon elsősorban a roma és a megváltozott munkaképességű emberek érintettek a hátrányok által. A munkaerőpiacon a hátrányos helyzetet nemcsak a fogyatékossággal élőkre vonatkoztathatjuk, hanem a pálya első és utolsó szakaszában lévőkre, vagyis a tartósan munkanélküliekre és a megváltozott munkaképességű személyekre. A tartósan munkanélküli, megváltozott munkaképességű személy illetve a fogyatéksággal élők személyek helyzete lényegesen rosszabb. A megváltozott munkaképesség fogalma a foglalkoztathatóság szempontjából fogalmazza meg a fogyatékosság, illetve az egészségkárosodás miatti akadályozottságot. Az 1991.évi IV. törvény szerint megváltozott munkaképességű az a személy, aki testi vagy szellemi fogyatékos, illetve akinek orvosi rehabilitációt követően munkavállalási és vannak megváltozott munkaképességűek. Megváltozott munkaképességűnek tekinthető az a személy aki: egészségi állapota romlásából eredő munkaképesség-változás miatt eredeti munkakörben, rehabilitációs intézkedés nélkül, teljes értékű munkavégzésre tartósan alkalmatlanná vált, de öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban, baleseti nyugdíjban, öregségi vagy munkaképtelenségi járadékban nem részesül. Üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében baleseti járadékban részesül és eredeti munkakörében munkáltatójánál teljes értékű munka végzésére tartósan alkalmatlanná vált. Gümőkóros betegség miatt munkáltatójánál, jogszabályi tilalom folytán nem foglalkoztatható. A fegyveres erőktől, a fegyveres testületektől és a rendészeti szervektől megváltozott munkaképessége, illetőleg egészségi okból való alkalmatlansága miatt leszerelt. 35 Megváltozott munkaképességű emberek munkaerő-piaci helyzetéről elmondható hogy marginális. Elhelyezkedési lehetőségeiket korlátozza a munkaerő-piaciszolgáltatásokat nyújtó intézmények és munkahelyek akadálymentesítésének alacsony szintje valamint a munkáltatói 35 8/1983(VI.29) EÜM-PM rendelet a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról 35

36 oldalról való nem megfelelő fogadókészség. Számuk meghatározásánál adhatja az alapot, hogy mennyien részesülnek megváltozott munkavégző képességük miatt valamilyen ellátásban. A fogyatékossággal élők a munkaerőpiacon kiemelt hátránnyal indulnak. Életkörülményeik jelentősen kedvezőtlenebbek az átlagnépességnél. A megváltozott munkaképességű, munkavállalók azok a munkavállalók akik a munkaerő piaci jelenlétét egészségi állapotuk valamilyen módon befolyásolja. Az egészségi problémák az életkor előrehaladásával egyre nőnek. Az alacsony iskolai végzettség önmagában is jelentős hátrányt jelent, ez azt jelenti, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalók fokozottan nehéz helyzetben vannak. A munkaerő piacon gazdasági aktivitásai nagyon kedvezőtlenek, erősen alul prezentáltak. A tapasztalat azt mutatja, hogy a megváltozott munkaképesség fiatalabb korban aktív munkakereséssel munkanélküliségre hajlamosít. Idősebb korban viszont a munkaerőpiactól való távolmaradásba való beletörődést vonja maga után. A megváltozott munkaképességűek és a fogyatékosok munkaerő piaci helyzete komoly probléma, habár az utóbbi években sokat fejlődött még mindig nem teljesen megoldott probléma. Az Európai Unióban a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási helyzete illetve esélyegyenlősége magasabb szinten áll, mint Magyarországon ban változott a megváltozott munkaképesség változás rendszerének minősítése. A szakértői bizottság az egészségkárosodás mértékét határozzák meg. Magyarországon az orvos szakértői feladat az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet. A fogyatékos emberek foglalkoztatásánál 3alaptípust különböztetünk meg. A szociális foglalkoztatás intézményben ellátott fogyatékos személyek intézményen belüli foglalkoztatását szabályozzák. A munka rehabilitáció elsősorban értelmileg súlyosan sérültek, halmozottan fogyatékosok, krónikus munkahely megtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkennek. A definíció sokszínűségéből adódik, hogy pontosan nem lehet meghatározni, hogy hányan is vannak fogyatékossággal élők és megváltozott munkaképességű emberek. Az Amszterdami Szerződés a munkaerő piaci esélyegyenlőséget is biztosította. Ez a szerződés ugyanis beemelte a Szociális Kartát az Európai Unió alkotmányos jellegű dokumentumai közé. Az egészségi problémával élők képezték az intézkedések kiemelt csoportjait. Az egészségi problémával, fogyatékkal élők döntő többsége rokkantsági nyugdíjban részesül. Így legalább rendszeres jövedelmet biztosít a megváltozott munkaképességűek számára. Az egyén szempontjából viszont sajnálatos hogy a munkavégzés állapotuknak nem megfelelő. A tartós egészségi problémával, fogyatékkal élők nagyobb eséllyel jutnak akkor munkához, ha 36

37 betegségük természete nem befolyásolja munkavégző tevékenységüket. Az egyén igényeihez és állapotához illeszkedő munkafeltételek megkönnyítik a munka elvégzését. A fogyatékosok támogatásával kapcsolatban különböző akcióterveket dolgoztak ki. A nemzeti akciótervek arra épülnek, hogy mivel a fogyatékosok úgyis beleesnek, az általános munkaerő piaci irányelvekben felállított kategóriákba az irányelveket eleve úgy kell rögzíteni, hogy azok a fogyatékkal élőre is vonatozzanak. Ezek különböző országokban különböző modelleken alapszanak. A skandináv országokban szociális partneri konszenzusra épülő aktív munkaerő piaci irányelvek, míg Németországban vagy Franciaországban a kvótarendszer vagy annak betartása különböző szankciókkal, Nagy-Britanniában pedig diszkriminációt tiltó törvényekkel egészül ki. A foglalkoztatás célja általános testi és szellemi fejlesztés, munkakészség fejlesztése, felkészítés a fejlesztő felkészítő foglalkoztatásra. Ezzel szemben a fejlesztő felkészítő foglalkoztatás a középsúlyosan más megváltozott munkaképességűekre terjed ki. Itt a foglalkoztatás célja az önálló munkavégző képesség kialakítása, fejlesztése, felkészítés az akkreditált munkaerőpiacra. Magyarországnak az EU taggá válást követően alkalmaznia kellett az 2204/2002/EK rendeletet, amely lényegesen kisebb intenzitást tett lehetővé így született meg az a döntés, amelynek értelmében be kellett vezetni egy új támogatási formát. Az új támogatási formának túlnyomóan szociális elemekkel jellemezhető foglalatoztatáshoz kellett kapcsolódnia, ami nem tartozik a közösségi norma hatálya alá. Így került be a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglakoztatáshoz nyújtható költségvetési támogatást szabályozó magyar kormányrendeletbe a rehabilitációs költségtámogatás szabályozása. A közhasznú szervezetek szerezhetnek jogosultságot pályázati eljárás alapján védett szervezeti szerződést kötöttek az egészségi állapotuk, illetve fogyatékosságuk jellege miatt nyílt munkaerőpiacon nem foglalkoztatható személyek foglalkoztatására. A magyar jogi szabályozás egyik speciális foglalkoztatási formája, a védett szervezeti szerződés keretében történő foglalkoztatás. Ez egyfajta átmenet a szociális foglalkoztatás és a védett foglalkoztatás között. A munkáltatók akkreditálás rendszerének lényeg hogy a megváltozott munkaképességű dolgozókat foglalkoztató civil szervezetek, gazdálkodó szervezetek, egyéni vállalkozók csak akkor kaphatnak költségvetési támogatást, ha akkreditálják magukat. Az akkreditáció célja és hogy tanúsítsa, hogy a munkáltató azokkal a személyis és tárgyi feltételekkel rendelkezik, amelyek biztosítják a fogyatékos személyek egészségi állapotának és fogyatékosságának megfelelő munkahelyen való megvalósulását. Emellett az akkreditáció arra is alkalmas, hogy megkülönböztesse a fogyatékos emberek 37

38 védett foglalkoztatására alkalmas munkáltatókat, azoktól, akik a fogyatékos emberek integrált foglalkoztatásának feltételeit megteremtették. A megkülönböztetés akkreditációs tanúsítványok révén működik. A magyar jogszabályok komoly követelményeket állítanak a tanúsítvány megszerzéséhez, a rehabilitációs és kiemelt tanúsítvány pedig jelentős többletkiadásokat tesz szükségessé. Integrált foglalkoztatásnak csak az alaptanúsítvánnyal rendelkező munkáltatóknál történő munkavégzés minősíthető. Tanúsítvánnyal rendelkezők száma viszonylag magas, de kevésbé alkalmas az integrált foglalkoztatás elősegítésére. Sajnos a magyar munkáltatók többsége nincs akkreditálva fogyatékos emberek foglalkoztatására, így ők fogyatékos emberek foglalkoztatása után nem részesülhetnek költségvetési támogatásban. Ezek a munkáltatók a Munkaerő Piaci Alapból részesülnek bértámogatásban, ha megváltozott munkaképességű álláskereső vagy rehabilitációs járadékban részesülő személyt foglalkoztatását kívánják vállalni. Az integrált foglalkoztatást szorgalmazza az a előírás miszerint legalább 20főt foglalkoztató munkáltatók létszámuk 5%-áig kötelesek megváltozott munkaképességű embereket foglakoztatni ellenkező esetben viszont rehabilitációs járadékot kell fizetniük a Munkaerő-piaci Alapba. Kezdetben ez a járadék nem volt magas 2010től viszont jelentős mértékben megemelkedett. Láthatjuk tehát, hogy Magyarországon a hátrányos helyzetű emberek foglakoztatása több formában is megvalósulhat, de ezek döntő többségben nem integrált foglalkoztatások. Törekedni kell, hogy az integrált foglalkoztatás keretében minél nagyobb arányban a teljes rehabilitációs szintet elérjék. A magyar rendszer nagy hiányossága hogy a sikeres foglalkoztatási rehabilitációnak a különböző eseteit nem különbözteti meg. Gondolok itt a teljes, részleges és védett foglalatoztatást igénylő rehabilitációra. Közöttük ellenérdekeltség fedezhető fel ugyanis a teljes rehabilitáció nem nyújt megfelelő támogatást, addig a részleges rehabilitációra a bőkezűség a jellemző. Ez a fajta nagyvonalú támogatási rendszer napjainkra pénzügyileg teljesen tarthatatlanná vált. Az Európai Unióban különböző szektorok és ágazatok szereplői között intenzív együttműködésre és komplex rehabilitációs rendszer kialakítására van szükség Statisztika A világ összes országában növekedtek a rokkantak és fogyatékosok száma és aránya. Ezt a növekedést különböző tényezők befolyásolják. Jelentős szerepe van a növekedésben a demográfiai létszám változásának és a népesség elöregedésének is. Napjainkban a fogyatékosság jóval differenciáltabb, mint 20évvel ezelőtt. Kelet- Közép Európában a fogyatékossággal élők számának növekedése jelentős mértékben összefügg a 38

39 rendszerváltással. Ugyanis a rendszerváltás során munkahelyek tömegei szűntek meg a változás hatására. Emberek százainak volt mentőöve a leszázalékolás hogy ugyan szerény, de rendszeres jövedelem révén biztosítsák jövedelem és életfeltételeiket. A magyar társadalom leghátrányosabb helyzetű emberei a fogyatékosok. Nem csak egészségügyi állapotuk, de mostoha életkörülményeik miatt is hátrányos helyzetűek. A fogyatékos emberekkel kapcsolatos témakör a legrégebbi népszámlálásokban is megtalálható Az 1870 és 1949 közötti valamennyi népszámlálásban megtalálhatóak voltak a testi és szellemi fogyatékosokra vonatkozó kérdések. 36 Az ENSZ által 2000 körül kiadott népszámlálási ajánlás foglalkozik a fogyatékosság témájával. Az ajánlás szerint a fogyatékosság népességen belüli vizsgálatakor azt a személyt kell fogyatékosnak tekinteni, aki hosszabb távon jelentkező testi, szellemi vagy egyéb egészségügyi probléma miatt bizonyos mennyiségű tevékenység ellátására alkalmatlan. A 2001-ben végzett népszámlálás alapján a fogyatékosság milyenségét tekintve 13típust különböztetünk meg. Ezek a mozgássérült, alsó-, vagy felső végtag hiánya, egyéb testi fogyatékosság, értelmi fogyatékos, nagyothalló, siket, beszédhibás, néma, siketnéma, gyengén látó, egyik szemére vak, egyéb fogyatékos. A 2001-es népszámlálás adatai szerint fogyatékossággal élő ember élt Magyarországon ez a népesség 5,7 százaléka. Az 1990 es népszámláláshoz jelentős emelkedést vélhetünk fel ugyanis akkor a népesség 3,5%-a vagyis ember vallotta magát fogyatékosnak. Elképzelhető hogy az évek során egyre pontosabb meghatározások következtében egyre többen vannak tisztában egészségi állapotuk fogyatékossággal, kapcsolatos jellegével. Az is megállapítható hogy a fogyatékossággal élő személyek 1990-ben jóval idősebbek, mint a teljes népesség. Népszámlálás adatai alapján elmondható hogy a fogyatékos emberek létszáma évi adatokhoz képest 2001-ben már jelentősen megnőtt. A statisztikai felmérés nem tett különbséget a fogyatékosok és a megváltozott munkaképességű munkavállalók között. Véleményem szerint a legtöbb válaszadó a legtöbb esetben fogyatékosnak vallotta magát, noha megváltozott munkaképességűnek kellet volna. A fogyatékosként számba vett személyek adatai tartalmazzák a megváltozott munkaképességűek jelentős részének adatait is. 36 Dr. Lakatos M.(1996) A fogyatékosság számbavétele a magyar népszámlálásokban Statisztikai Szemle 74.évfolyam sz 39

40 A fogyatékosok szempontjából érdekes a évesek valamint 40-59évesek csoportja. A kettőbe összesen fogyatékos személy tartozott. Szembetűnő az értelmi fogyatékosok csoportja ugyanis a fogyatékos 9,87%-a tartozik ide. Ha megnézzük, évesek csoportját láthatjuk, hogy az értelmi fogyatékosok száma meghaladja még a mozgássérültek számát is. Tanulmányom további adatai a 2011-es Központi Statisztikai Hivatal megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon népszámlásának adataira épül ben a évesek 21,5 %-a számolt be tartósan, legalább hat hónapig fennálló egészségi problémáról, betegségről. Testi, érzékszervi illetve egyéb korlátozottságról szóló kérdésre a lakosság 13,6%-számolt be. Ezekből az adatokból nem következik, hogy az ilyen korú népesség egy harmadát valamilyen egészségi állapottal kapcsolatos rendellenesség jellemzi. Egy részük halmozottan hátrányos, többségük azonban tartós egészségügyi problémával él. Tehát alapbetegségből van nehézsége, korlátozottsága. A nők mind egészségi problémát mind betegséget, korlátozottságot tekintve magasabb arányban jeleztek, mint a férfiak.2011-ben a magánháztartásban élő tartósan fennálló egészségi problémát, betegséget, illetve korlátozottságot jelző éves személy 52,1%-a nyilatkozott úgy, hogy a munkavégzésben és a munkavállalásban egészségi állapota miatt akadályozva an. Ez 767 ezer fő jelent, amiből 354 ezer férfi és 413 ezer nő. Megváltozott munkaképességűnek tekinthető, hiszen ők azok, akiknek munkaerő piaci jelenlétüket egészségi állapotuk valamilyen mértékben befolyásolja. 37 KSH 2011.évi Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon 40

41 41