A szerződésen kívül okozott károkért való felelősség elemeinek vizsgálata, különös tekintettel az előreláthatósági klauzulára

Átírás

1 Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Civilisztikai Tudományok Intézete Polgári Jogi Tanszék A szerződésen kívül okozott károkért való felelősség elemeinek vizsgálata, különös tekintettel az előreláthatósági klauzulára Szakdolgozat Szerző: Boronkay Réka Konzulens: dr. Kovácsné Kaiser Klára E7R3DF Miskolc 2015

2 University of Miskolc, Faculty of Law Institute of Civil Sciences Department of Civil Law Investigation of the elements of liability for non-contractual, with special regard to the predictability clause Thesis Author: Boronkay Réka Consultant: dr. Kovácsné Kaiser Klára Miskolc

3 1. Bevezetés A szerződésen kívül okozott károkért való felelősség A kártérítési felelősség elemei és a hatályos szabályozás A felelősség korlátozásának elméleti módszerei Előreláthatósági klauzula Fogalma és helye az új Polgári Törvénykönyvben Elhatárolás a szerződéses előreláthatóságtól Története és alkalmazásának előzményei Nemzetközi előzmények Franciaország Anglia Egyesült Államok Németország Nemzetközi egyezmények és jogelvek Bécsi Vételi Egyezmény UNIDROIT alapelvek Európai Szerződési Jogi Alapelvek Európai Szerződési Törvénykönyv Hazai jogfejlődés XX. század eleji elméletek Az 1959-es Polgári Törvénykönyv és tervezetei Az új Ptk. tervezetei és megelőző jogirodalmi megközelítések A kártérítés mértékét érintő problémák a hazai joggyakorlatban A joggyakorlatot érintő nehézségek általában A tényleges kár jogalapja és az előreláthatósági klauzula kapcsolata Az elmaradt haszon és az előreláthatóság i klauzula kapcsolata Vélemények és kritikák A felróhatóság kérdése Gyakorlati alkalmazás Ok-szűrő szempontok és az előreláthatóság Gazdasági-hatékonysági megfontolások Összefoglalás Irodalom- és jogszabályjegyzék

4 1. Bevezetés Szakdolgozatom témájául a kártérítési jogot, azon belül pedig a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség hatályos magyar szabályozását választottam, különös tekintettel az előreláthatósági klauzulára. Az új Polgári Törvénykönyv március 15-én lépett hatályba, s ezzel számos koncepcionális változást hozott az addigi törvényhez, és joggyakorlathoz képest egyaránt. Ilyen változás figyelhető meg a kártérítést illetően is, a deliktuális és a kontraktuális felelősség szétválasztása kapcsán. Emellett azonban, a tételes jog része lett egy olyan új jogintézmény is, amely alkalmazása körében - az elmúlt évtizedek jogalkalmazási nehézségeire, fejlődésére adhat, és remélhetőleg ad is választ. Ez az előreláthatósági klauzula, a kártérítési összeg korlátozásának eszköze. Az előreláthatóság kérdése már az évfolyamdolgozatom elkészítése során felmerült, amelyet az elmaradt haszon bizonyítási problémáiról írtam. A téma kapcsán volt alkalmam részletesen áttanulmányozni a kapcsolódó joggyakorlatot is, amely az egységes ítélkezési gyakorlat hiányát, és a jogalkalmazás során felmerülő nehézségek egész sorát tükrözte. A vizsgált ítéletek közül szép számmal akadtak olyanok is, amelyek az előreláthatósági korlátra, mint a kártérítés mértékének ésszerű határok között tartására alkalmas eszközre hivatkoztak. Habár vizsgálódásaim az évfolyamdolgozatom kapcsán a szerződéses és a deliktuális kártérítésre egyaránt kiterjedtek, szakdolgozatom esetében már a terület szűkítését láttam szükségesnek. A két felelősségi alakzat közül, a deliktuális felelősség körében alkalmazandó előreláthatóságot tartottam számomra érdekesebb jogterületnek. A szerződésen kívül okozott károk miatt létrejövő jogviszonyok elbírálását érintő bírósági gyakorlatból hiányzik az egységesség, az objektív, kötelezően alkalmazandó mérce-rendszer, ami joggal kívánta meg a törvényalkotótól, hogy e problémára megoldást kínáljon az új Polgári Törvénykönyv. Szakdolgozatom elkészítése során elsősorban arra kerestem a választ, hogy az előreláthatósági klauzula miként kapcsolódik az elmúlt évtizedek hazai és nemzetközi 3

5 joggyakorlatához, és hogy a jelenlegi szabályozása milyen megoldást nyújthat mindazon kérdésekre és bizonytalanságokra, amelyek e jogterületet jelenleg övezik. A dolgozat első részében a deliktuális kártérítési felelősség elemeinek általános jellemzésére, és a hatályos magyar szabályozás bemutatására kerül sor. Ezen belül a dolgozat kitér az új Ptk. normaszövegének megismerésére, és annak a régi törvénnyel való tömör összehasonlítására is. A két törvény szabályozásának összevetése kapcsán a főbb koncepcionális változások ismertetése a cél, ami a dolgozat témája és terjedelme miatt indokolt. Szintén ebben a fejezetben lesz szó olyan elméletekről, amelyek a felelősség korlátozásának módszereit csoportosítják, két különböző szempontból. A dolgozat második része az előreláthatósági korlátra koncentrál. Ezen belül kerül ismertetésre a jogintézmény fogalma, és új Ptk.-beli elhelyezése. Ezt követően el kell határolnunk a klauzula deliktuális károkat érintő alkalmazási körét a kontraktuális szabályozástól, amelyre a fogalom teljes mértékű megértése érdekében van szükség. Az előreláthatósági mérce magyar szabályozásának bemutatását követően annak nemzetközi, illetve hazai előzményei kerülnek kifejtésre. Az előreláthatósági klauzula történetének taglalása után kerül sor a témával kapcsolatos magyarországi joggyakorlat jellemzésére. Az ítélkezési gyakorlat nehézségeinek általános jellemzése után a dolgozat az előreláthatósági klauzulának a közvetlen kár jogalapjával és az elmaradt haszonnal való összefüggéseire világít rá. Az új szabályok hatályba lépése óta eltelt kevés idő miatt még nincs lehetőség az új jogintézménnyel kapcsolatos joggyakorlat bemutatására, mivel jogerős ítéletet még nem született ilyen tárgyú ügyekben az elmúlt kevesebb, mint egy évben. Ennek hiányában az utolsó vizsgálódási szempont azokat a tudományos véleményeket és kritikákat mutatja be, amelyek a klauzula alkalmazásának hipotetikusan fennálló gyakorlati nehézségeit, bizonytalanságait hivatott szemléltetni. A szakdolgozat a kutatatás, és a feltárt konklúziók eredményeinek összegzésével zárul. 4

6 2. A szerződésen kívül okozott károkért való felelősség 2.1. A kártérítési felelősség elemei és a hatályos szabályozás A deliktuális kártérítés jogintézményének alapvető jogforrása a évi V. törvény, azaz a Polgári Törvénykönyv (továbbiakban Ptk.). Ebben a törvényben került szabályozásra a szerződésen kívül másnak okozott kár megtérítésének jogintézménye, alapvető rendelkezései, a kár típusai, a kár megtérítésének módozatai és a jogintézményre vonatkozó egyéb kérdések. A Ptk. Hatodik Könyvének Negyedik Részében (Felelősség szerződésen kívül okozott kárért) található XXVI. címben találjuk a kártérítési felelősség általános és közös szabályait, melyek szerint: Jogellenes károkozó magatartás 6:518. [A károkozás általános tilalma] A törvény tiltja a jogellenes károkozást. 6:520. [Jogellenesség] Minden károkozás jogellenes, kivéve, ha a károkozó a kárt a) a károsult beleegyezésével okozta; b) a jogtalan támadás vagy a jogtalan és közvetlen támadásra utaló fenyegetés elhárítása érdekében a támadónak okozta, ha az elhárítással a szükséges mértéket nem lépte túl; c) szükséghelyzetben okozta, azzal arányos mértékben; vagy d) jogszabály által megengedett magatartással okozta, és a magatartás más személy jogilag védett érdekét nem sérti, vagy a jogszabály a károkozót kártalanításra kötelezi. Az új Ptk. kifejezetten rögzíti, hogy a törvény tiltja a jogellenes károkozást, amely voltaképpen a károkozás általános tilalmát jelenti. A jogellenesség egy objektív kategória, azaz minden károkozás, amely nem minősül jogszerűnek, jogellenesként értelmezhető. A törvény taxatíve felsorolja azokat az eseteket, amelyek bekövetkezése esetén a jogalkotó a kártérítési felelősség kizárásával a károkozást jogszerűnek 5

7 minősíti, tehát nem áll fenn kártérítési felelősség. Másként fogalmazva: a magatartás jogellenességére a kár bekövetkezésének tényéből következtetünk vissza. A jogellenes magatartás olyan aktív vagy passzív cselekmény, amely valamely jogszabályba ütközik, vagy a tárgyi jog megsértésével egyben valakinek az alanyi jogát is sérti, és az alanyi jog sérelme valamely károsodásban áll. A passzív cselekménynek azonban többnek kell lennie puszta nem-tevésnél. Jogilag közömbös passzivitás és mulasztás között az a fő különbség, hogy a mulasztó erre irányuló kötelezettsége ellenére nem cselekszik, nem fejti ki azt a magatartást, amelyre köteles volna. 1 A mulasztás jogellenességének megállapítása esetén nem azon van a hangsúly, hogy konkrét jogszabály vagy akár a felek szerződése cselekvési kötelezettséget írjon elő, hanem az bír kiemelt jelentőséggel, hogy valamely, egyébként ésszerűen felismerhető és elvégezhető cselekvés alkalmas lett volna a károsodás megelőzésére. 2 A deliktuális kártérítési jogviszony közvetlen tárgya maga a kár megtérítése, amelyet a károsult követelhet a károkozótól. A károsult a polgári jog bármely alanya lehet; a károkozó ezzel szemben csak olyan személy lehet, akinél a felelősség valamennyi feltétele fennáll. A károsult elsődleges jogosultsága természetesen maga a kár megtérítésének igénye, kötelezettségei körében pedig főként a kár megelőzésének, elhárításának, valamint enyhítésének a kötelezettsége áll. A károkozó legfőbb jogosultsága a káron szerzés tilalmának elve alapján és residuum iránti igénye, míg fő kötelezettsége a reparáció, azaz a kár teljes körű megtérítése. Felróhatóság 6:519. [A felelősség általános szabálya] Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól a károkozó, ha bizonyítja, hogy magatartása nem volt felróható. A jogellenesség mellett a deliktuális kártérítési igény keletkezésének alapvető meghatározó eleme a felelősség kérdése. A legenyhébb fokú felelősség csak 1 Harmathy Attila in: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata VI/VI., Harmadik, Negyedik, Ötödik és Hatodik Rész, Budapest, HVG-ORAC, 2013, 443. o. 2 Fézer Tamás: A kártérítési felelősség általános alakzata in: Fézer Tamás (szerk.): A kártérítési jog magyarázata, Budapest, Complex, o 6

8 szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartás esetén keletkeztet eredménykötelmet. Következő fokozata a rendes vagy általános vétkességi vagy szubjektív felelősség, amely a kártérítés általános megfogalmazásánál is megtalálható felróható magatartás. Harmadik fokozata pedig az objektív, azaz vétkességtől független felelősség, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenységek esetén használatos. Negyedik fokozatként említhetjük a feltétlen (kimentést nem tűrő) felelősséget, amely a ki nem zárható (illetve korlátozható) felelősség elvét állapítja meg; végül pedig az eredményfelelősséget, amely nem vétkességhez kötődik, hanem egy minden tekintet nélkül bekövetkező eredményhez. 3 A régi Ptk. alapján a károkozó akkor mentesülhetett a felelősség alól, ha bizonyította, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Az új Ptk. 1:4. -a tételezi az adott helyzetben általában elvárható magatartás elvét, amelynek megsértése a felróhatóság. A korábbi szabályozással ellentétben az 6:519 -ba már a felróhatóság került be, mint kimentési ok, ez azonban tartalmi változást (elvileg) nem eredményez. A Ptk. Kommentár szerint a felróhatóság nem tisztán az individuális vétkességen alapuló fogalom, hanem azáltal, hogy a szemrehányhatóságot az objektív, társadalmi elvárhatóság mércéjével méri, bizonyos fokig objektivizálódik. 4 A felróhatóság tehát az objektív és a szubjektív mércék sajátos egyvelege. Ok-okozati viszony A kártérítési igényről való döntés elmaradhatatlan része a kár és a károkozó magatartása közötti ok-okozati viszony. Az okozati viszony vizsgálata és az arról való döntés a bíróságok hatáskörébe tartozik. Nem kérdéses, hogy ez az igen nehéz feladat számtalan nehézséget és bizonytalanságot rejt magában. A Polgári Törvénykönyv Nagykommentárja a joggyakorlatban használt, leggyakrabban hivatkozott érveket a következő pontokban szedte össze: 5 - adekvát kauzalitás tana - általános élettapasztalat 3 Újváriné Antal Edit: Felelősségtan (Novotni, 2002) 4 Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz, (szerk. Vékás Lajos/Gárdos Péter); Wolters Kluwer; Budapest, o. 5 A Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja (főszerkesztő: Osztovits András), Budapest, Opten Kft., 2014, III. kötet. Hatodik Könyv, IV. rész, XXVI. cím. Az ok-okozati összefüggés. 7

9 - következmények statisztikai valószínűsége - előzmény és a következmény közötti szerves kapcsolat megkövetelése Az, hogy a bíróság éppen melyik megközelítést fogja választani, függ az eset és a felek egyedi körülményeitől, a hasonló ügyekben született joggyakorlattól, valamint a bíró egyéni megítélésétől. Az okfolyamat, az események láncolata valójában egy fikció, annak megszakítása vagy meg nem szakítása mesterséges jogalkalmazói (jogpolitikai szempontokat is mérlegelő) döntés.[..] A hivatkozott publikált döntésekből is kiderül, hogy a bíróság, azzal, hogy elkülönít egy okfolyamatot, és annak kezdeteként egy meghatározott magatartást választ ki, ezzel a választott mozzanatnak eleve a legnagyobb súlyt tulajdonítja az eredmény bekövetkezésében. 6 Az általában vizsgálandó tényezők mellett számos esetben külön figyelmet kell fordítani egyes speciális tényezőkre is. Ilyen lehet például a károsultnak a károkozó előtt nem ismert fizikai-pszichikai tulajdonságai, valamely természeti esemény közrehatása vagy egy speciális kártérítési igény, az esély elveszítése. Előreláthatóság 6:521. [Előreláthatóság] Nem állapítható meg az okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, amelyet a károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia. A korábbi Polgári Törvénykönyvhöz képest jelentős változás, hogy bekerült a kártérítés jogintézményének szabályozásába az angolszász jogrendszerből ismeretes előreláthatósági klauzula. A klauzula rendeltetése nem más, mint a kár mértékének korlátozása az által, hogy kizárja az okozati összefüggést azon károk esetében, amelyeket a károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia. Az előreláthatósági klauzula a későbbiekben részletesen kifejtésre kerül. 6 Blutman László: Okozatosság a jogban: több ok együttes megítélése Forum Acta Juridica et Politica 2011/ o. 8

10 A kár A magyar kártérítési jog a teljes kártérítés elvét követi. A Ptk. az alábbiak szerint fogalmaz: 6:522. [A kártérítési kötelezettség terjedelme] (1) A károkozó a károsult teljes kárát köteles megtéríteni. (2) A teljes kártérítés körében a károkozó köteles megtéríteni a) a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést; b) az elmaradt vagyoni előnyt; és c) a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségeket. (3) A kártérítést csökkenteni kell a károsultnak a károkozásból származó vagyoni előnyével, kivéve, ha ez az eset körülményeire tekintettel nem indokolt. (4) A bíróság különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén a kártérítés mértékét a teljes kárnál alacsonyabb összegben is meghatározhatja. A teljes vagyoni kártérítés tehát a következő tartalmi elemeket foglalja magába: a. felmerült kár (damnus emergens) b. elmaradt jövedelem vagy haszon (lucrum cessans) c. költségek és kiadások A felmerült kár a károsult vagyonában beállott tényleges értékcsökkenés, vagyis az az érték, amelytől a károsult a dolog pusztulása, elvesztése folytán elesik. A kár összegszerűségének megállapítása során a dolog forgalmi értéke az irányadó. Az elmaradt haszon az az érték, amellyel a károsult vagyona akkor gyarapodott volna, ha a károsító magatartás nem következik be. Elmaradt haszon, elmaradt munkabér, vagy más elmaradt jövedelem. A költségek és kiadások körébe azok az indokolt költségek tartoznak, amelyek a károsultat ért hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükségesek. 7 A szerződésen kívül okozott károkért való felelősségnek tehát öt alapvető feltétele van: 1. A károkozás jogellenes, illetve 2. a magatartás a károkozónak felróható legyen, és ezzel 3. okozati összefüggésben 4. olyan kár következzen be, amelyet 5. a károkozó előre láthatott vagy látnia kellett volna. 7 Újváriné Antal Edit: Felelősségtan (Novotni, 2002) 9

11 Az általános kártérítés A teljes kártérítés esetén számos esetben nincs mód a kár összegszerűségének pontos meghatározására. A probléma feloldása érdekében a Ptk. a következő szabályt alkalmazza: 6:531. [Az általános kártérítés] Ha a kár mértéke nem állapítható meg, a károkozásért felelős személy olyan összegű kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult kárának a kiegyenlítésére alkalmas. Általános kártérítés követelésére azonban csak akkor van mód, amennyiben a teljes körűen lefolytatott eljárás keretében megállapításra került a jogalap bizonyítottsága, viszont a pontos összeg meghatározása nem lehetséges. A bizonyítási teher A kártérítési perek rendelkeznek néhány sajátos vonással a felek bizonyítási terhét illetően, amelyet a jogalkotó megoszt a károsult és a károkozó között. Ennek megfelelően, vagyoni kár esetén a károsultnak azt kell csak bizonyítania, hogy kár érte, és hogy mekkora ennek az összege, valamint az okozati összefüggést a károkozó magatartása és a kár között. Ezzel szemben, a károkozót terheli annak bizonyítása, hogy magatartása nem volt jogellenes; illetve ha jogellenes volt, akkor az nem volt felróható. Továbbá a károkozónak bizonyítania szükséges, hogy nem láthatta és nem is kellett előre látnia a kár bekövetkeztét, valamint bizonyíthatja, hogy a károsult nem tett eleget kármegelőzési, elhárítási vagy/és kárenyhítési kötelezettségének. Főbb változások az évi IV. törvényhez (régi Ptk.) képest A évi V. törvény hatályba lépése koncepcionális változásokat hozott a kártérítési jogban. A következőkben a deliktuális felelősséget érintő a teljesség igénye nélkül megfogalmazott legfontosabb változások kerülnek összefoglalóan kifejtésre, amely a dolgozat témájának megfelelő bemutatása érdekében elengedhetetlen. 10

12 A speciális szabályok részletezésére azonban a választott téma keretei között és a terjedelmi korlátokból adódóan nincs lehetőség. A kárfelelősség kettéválása Az egyik legfontosabb és talán legszembetűnőbb változás az, hogy az új Polgári Törvénykönyv külön választotta a szerződéses és a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályozását. Az egymástól elválasztott két felelősségi rendszer különállása azonban nem teljes, hiszen találunk olyan szabályokat, amelyek alkalmazására mindkét alakzatnál egyformán sor kerül (például kármegelőzési kötelezettség, többek károkozása, stb.) A régi Ptk. egységesen, egy paragrafusban foglalkozott a kártérítés intézményével (1959. évi tv. IV ). Az új Ptk.-ban külön részben, eltérő tartalommal találjuk a felek kártérítési kötelezettségére vonatkozó szabályokat: 6:142. [Felelősség szerződésszegéssel okozott károkért] Aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. 6:143. [A kártérítés mértéke] (1) Kártérítés címén meg kell téríteni a szolgáltatás tárgyában keletkezett kárt. (2) A szerződésszegés következményeként a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károkat és az elmaradt vagyoni előnyt olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a jogosult bizonyítja, hogy a kár, mint a szerződésszegés lehetséges következménye a szerződés megkötésének időpontjában előre látható volt. (3) Szándékos szerződésszegés esetén a jogosult teljes kárát meg kell téríteni. A deliktuális felelősséggel ellentétben a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség objektív, azaz a károkozó nem mentheti ki magát arra hivatkozva, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható; kivéve, ha a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény miatt történt a károkozás. Az elmaradt haszon és az egyéb károk tekintetében a bizonyítási teher azonban megfordul, azaz a jogosultnak kell bizonyítania azt, hogy a kár következtében elmaradt haszna vagy egyéb 11

13 következménykára a károkozó számára a szerződéskötés időpontjában előrelátható volt. Kiegészítő szabályként a deliktuális felelősség szabályait kell megfelelően alkalmazni.(6:144. ) A fenti szabályozás szükségességét a végső norma-szöveget tartalmazó, 2012-ben született törvényjavaslat a következőképpen indokolja: A Javaslat különválasztja a kontraktuális és a deliktuális felelősségi szabályokat. Míg a szerződésszegésért való felelősség esetén a Javaslat szakít a hatályos jog felróhatósági alapú felelősségi rendszerével, addig a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség a Javaslat alapján továbbra is a károkozó felróhatóságán alapul. E körben a Javaslat hármas célt követett: a Javaslatba integrálni a hatályos jogban külön törvényekben szabályozott, de a Javaslatba illeszthető felelősségi alakzatokat, a bírói gyakorlatban kialakult jogtételeket beemelni a Javaslatba, valamint új szabályokat bevezetni azokon a pontokon, ahol a jelenlegi joggyakorlat nem tudott kielégítő megoldást nyújtani a Ptk. szabályai alapján a felmerült problémákra. Az első célkitűzés eredményeként került integrálásra például a termékfelelősség és a környezeti károkért való felelősség, a második alapján definiálja a Javaslat az üzembentartó fogalmát, és szabályozza a többek közös károkozását, míg a harmadikra példa az okozatossági lánc elvágását szolgáló előreláthatóság fogalmának meghatározása. 8 A különválasztást tehát leginkább az indokolta, hogy szükségesnek mutatkozott a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség fokának a szigorítása. A szerződéses jogviszony egy olyan relatív jogviszony, ahol a felek ismerik egymást, azt saját akaratukból, közös megegyezéssel hozzák létre, így a lehetséges kártérítési igényekről és azok bekövetkezésének feltételeiről a legtöbb esetben egymással meg is állapodnak. A szerződésen kívül okozott károk esetében ezzel szemben a felek között a jogviszonyt maga a jogellenes károkozás keletkezteti. A jogellenesség generálklauzulája Az új Ptk. általánosan megfogalmazza, hogy a törvény tiltja a jogellenes károkozást, és ez alól, csak a törvényben meghatározott négy esetben tehető kivétel. Így ezen túl 8 T/5949. számú törvényjavaslat a Polgári Törvénykönyvről, o. 12

14 nincs lehetőség arra, hogy a károkozó a jogellenesség hiánya mellett érveljen, kivéve, ha tudja bizonyítani, hogy a kivételek valamelyikének feltételei állnak fenn. A Javaslat tovább pontosítja a változtatás tartalmát: önmagában az a tény, hogy a károkozó a kárt jogszabály által megengedett magatartással okozta, nem teszi jogszerűvé a károkozást. Ehhez az szükséges, hogy a magatartás más személy jogilag védett érdekét ne sértse, vagy a jogszabály a károkozót kártalanításra kötelezze. 9 A sérelemdíj, mint új jogintézmény A régi Ptk.-ban szabályozott, sokat vitatott - mindmáig elméleti vitáktól kísért és jogalkalmazási nehézségekkel terhelt 10 - nem vagyoni kár helyébe lép a sérelemdíj, amely az új kódexben a Második könyv Első részében, a XII. címben, a személyiségi jogok megsértésének szankcióiról szóló fejezetben kapott helyet. 2:52. [Sérelemdíj] (1) Akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért. (2) A sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire - különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára - a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges. (3) A sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire - különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására - tekintettel, egy összegben határozza meg. 2:53. [Kártérítési felelősség] Aki személyiségi jogainak megsértéséből eredően kárt szenved, a jogellenesen okozott károkért való felelősség szabályai szerint követelheti a jogsértőtől kárának megtérítését. A nem vagyoni jellegű kár megtérítése iránt indított perekben a rendszerváltás után igencsak megszaporodtak azok a jogalapok, amelyekre a károsultak egy-egy esetben az igényüket alapították, ilyenek például a jogi személy tagjának, képviselőjének 9 T/5949. számú törvényjavaslat a Polgári Törvénykönyvről, o. 10 U.o. 390.o. 13

15 szabálysértésnek vagy bűncselekménynek minősülő károkozó magatartásáért való közvetlen felelőssége, vagy az állam jogalkotással kapcsolatos kártérítési felelősségének a problémája. 11 A joggyakorlatban azonban számos olyan, a bizonyítással kapcsolatos probléma merült fel, amelyekkel kapcsolatban egységes szabályozás nem született. Ilyen például a kár bekövetkezésének és összegszerűségének a bizonyítása. Ezt a problémakört hivatott megoldani az a rendelkezés, amely szerint a kártérítési kötelezettség már a jogsértés megállapításával beáll, nem szükséges sem a kár meglétét, sem annak összegszerűségét bizonyítani. A sérelemdíj kapcsán felmerül az a kérdés is, hogy a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai közül alkalmazni kell-e az előreláthatóságot az új jogintézményre. Az előreláthatóság ugyanis a kár mértékének korlátozására hivatott, amely dogmatikailag nem összeegyeztethető azzal, hogy sérelemdíj igénylése esetén magát a kárt sem szükséges bizonyítani. Sem a sérelemdíjat, sem az előreláthatóságot szabályozó normák nem adnak iránymutatást arra nézve, hogy ha a károkozó magatartás egyúttal személyiségi jogsértésnek is minősül (pl. testi épség, egészség megsértése miatt), akkor vajon lehet-e, kell-e alkalmazni az előreláthatósági korlátot a sérelemdíjra magára A felelősség korlátozásának elméleti módszerei A kártérítés egyik alapelve szerint a károsultat olyan helyzetbe kell hozni, amilyenben a károkozást megelőzően lett volna, azaz, a teljes kárát meg kell téríteni. Az már egy másik kérdés, hogy a joggyakorlat szerint melyek azok az elméletek és érvek, amelyek alapján el lehet dönteni, hogy hol kell megszakítani a károkozó magatartás és az okozat közötti láncolatot. Az előző fejezetben tárgyalt ok-okozati összefüggés kapcsán elmondható, hogy a bíróságok jogalkalmazása e téren nem egységes. A felelősség korlátozásának egyik elmélete Blutman Lászlótól származik, aki az okokozati viszonyok oldaláról közelítette meg a témát: 11 Szerkesztőbizottsági Javaslat, Polgári Jogi Kodifikáció, IX. évfolyam, 6. szám 3.o. 12 Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja (főszerkesztő: Osztovits András), Budapest, Opten Kft., 2014, III. kötet; Hatodik Könyv, IV. rész, XXVI. cím. Az előreláthatósági korlát gyakorlati alkalmazása: kinek, mikor és mit kell előrelátnia? 14

16 A hatóerő mércéje alapján azt kell vizsgálni, hogy az adott ok nem feltétlenül fizikai értelemben kellően nagy hatóerőt fejtett-e ki az okozat bekövetkezésében. A valószínűségi mércék azt mutatják meg, hogy az okként tételezett előzmény nem jelentéktelen mértékben növeli-e az esemény bekövetkezésének objektív valószínűségét. (Itt a megszokott kísérőjelenségek vizsgálatáról van szó, e kritérium a regularitást állítja a középpontba a mindennapi avagy szakmai tapasztalatokra, statisztikai megfigyelésekre alapozva.) Az objektív előreláthatóság a teljesen szokatlan eredményeket szűri ki, az ésszerű és gondos ideáltipikus személy (reasonable man) szemszögéből, gyakran a valószínűségi mércével kombinálják. A kockázat növekedésén alapuló mérce azt vizsgálja, hogy a károsító eredmény kockázatát mennyiben növeli valamely előzmény. Ismeretesek olyan oksági elméletek is, amelyek a megsértett norma védelmi körére összpontosítanak, vagyis azt rendelik vizsgálni, hogy olyan kár következett-e be, amelynek a megelőzésére a megsértett norma célja kiterjedt, vagy sem. Ismeretes még a közvetett és közvetlen okok közötti különbségtétel, illetve hogy az ok mennyiben szokványos, avagy abnormális. 13 Egy másik elméleti megközelítés szerint az ok-kiválasztó elméletek a felelősség korlátozásának módszerei között, az egyik lehetséges opcióként helyezhetőek el. Boronkay Miklós modellje 14 az alábbi csoportokat foglalja magába: - Ok-kiválasztó modellek E modellek szerint, amennyiben fennáll az ok-okozati viszony egy magatartás és a következmény között, úgy az összes, ebből fakadó kárt meg kell téríteni. A hangsúly tehát azon van, hogy meg lehet-e állapítani az oksági viszonyt, vagy sem. E csoporton belül két további, összefoglaló kategória állapítható meg: individualizáló és generalizáló elméletek. - Előreláthatóság Az előreláthatóság alapjai az angol common law-ból származnak, és mára szinte az összes jogrend részévé váltak. 13 Blutman László: Okozatosság, oksági mércék és a magyar bírói gyakorlat Jogtudományi Közlöny 2011/ o. 14 Boronkay Miklós: A deliktuális delelősség határai; Iustum Aequum Salutare; III. 2007/4.; o. 15

17 - Normális következmények A felelősség határainak megállapításakor a legkézenfekvőbb módszer az lenne, ha a bíróság meg tudná állapítani, hogy melyek a kár bekövetkezésének normális, s melyek az atipikus, abnormális következményei. - Remoteness of damage A túl távoli okok tana, azaz, csak olyan okok alapján ítélhető meg kártérítés, amelyek ok-okozati viszonya és maga az ok szoros kapcsolatban áll a kárral. Ez egy meglehetősen rugalmas módszer, ám alkalmazása számtalan nehézséget rejt magában. - Szerves kapcsolat A károkozó felelősségének korlátját állapítja meg arra az esetre, ha harmadik személy károkozása kapcsolódik a folyamatba. - A károsult kockázati köre Azokat a károkat, amelyek egyébként az általános élettapasztalat alapján együtt járnak az élet kockázatával, a károsult köteles viselni. - A károkozó védelme (méltányosság) A magyar jogból is ismert méltányosság célja, hogy elhanyagolható fokú vétkesség miatt a károkozót a kártérítés mértéke ne tegye tönkre. - A normacél-elmélet Azokban a jogrendszerekben, ahol a károkozás tilalma nem generálklauzula, lehetőség van arra, hogy a kártérítés mértékét azokra a károkra a korlátozzák, amelyek az adott norma megsértése miatt keletkeztek, és maga a magatartás megakadályozása volt a norma célja. - A közvetett károk kizárása A jogalkotó dönthet úgy is, hogy kizárja a közvetett károkért való igényérvényesítést. Erre láthatunk például a francia jogrendszerben, vagy az Egyesült Államokban. - Az okozati lánc megszakadása 16

18 Az okozati lánc megszakadására elsősorban akkor kerül sor, ha harmadik személy cselekménye vagy külső természeti hatás ékelődik be az ok-folyamatba. A fentebb részletezett elméletek alapján megállapítható, hogy a felelősség korlátozását célzó módszerek igen sokrétűek, bár sok esetben azonosságok, átfedések is tapasztalhatóak. Az minden esetre egyértelmű, hogy a joggyakorlatban döntő szerephez jut az adott helyzetben való bírói mérlegelés. A kifejtett elméletek és módszerek közül többel a magyar joggyakorlatban is találkozhatunk. Az előreláthatósági klauzula, mint hivatkozási alap pedig március 15-től a tételes magyar jog részévé is vált, mint új jogintézmény. 17

19 3. Előreláthatósági klauzula 3.1. Fogalma és helye az új Polgári Törvénykönyvben Bárdos Péter az előreláthatóságról: 15 a jog a megtéríthető kárba csak azokat a kárelemeket vonja be, amelyek a konkrét károkozó magatartással az adott szituációban tipikusan, életszerűen együtt járnak, amelyeket tehát a társadalom tagjai rendes körülmények között általában ismerhetnek, illetve felismerhetnek. Egy másik meghatározás szerint 16 az előreláthatóság, amely a jogalanyok egymás közti viszonyaiban a potenciális rizikó faktorok megosztását a normális, ésszerűen számítható és a túl távoli vagy abnormális károk mentén valósítja meg. Ebből az következik, hogy az előreláthatósági korlát fő célja a szokatlan, előre nem látható, rendkívüli és ezért előre nem is kalkulálható károkért való felelősség kizárása. A károkozó magatartás adott szituációból kiolvasható, egyedi jellemzői mellett szükséges vizsgálni azt is, hogy egyébként meddig terjedhet annak a kárnak a mértéke, amelyet a károkozó ésszerűen előre láthatott. Az előreláthatósági klauzula tehát nem a felelősséget alapozza meg a kártérítési igényt illetően, hanem a kár mértékét mérsékelheti attól függően, hogy abból a károkozó mennyit mérhetett fel a bekövetkezést megelőzően. Szemléletes indokolást találunk a 2008-as Törvényjavaslatban arról, hogy miért van szükség a felelősség korlátozására, és az előreláthatóság bevezetésére: A tartalmi kérdésre, hogy tudniillik egyáltalában kell-e a felelősségnek korlátokat vonni, feltétlenül igenlő választ kell adni, hiszen a kárkövetkezmények láncolata elvileg végtelen. A polgári jogban uralkodó teljes kártérítés elve a mindenkori beszámítási elmélet határai között értendő és értelmezhető. Vagyis, hogy a teljes kártérítésért fennálló felelősség a gyakorlatban mit jelent, az attól függ, hogyan értelmezi a bírói praxis a beszámítási elméleteket. Azaz, hogy milyen kártételeket tart a károkozási folyamatba tartozónak és melyeket azon kívül esőknek. Az általános érvényű felelősségkorlátozás a preklasszikus polgári jogra volt jellemző; itt a felelősség mértéke 15 Bárdos Péter: Az új Ptk. kárfelelősségi fejezete PJK, 2004/ o. 16 Farkas Balázs: Ésszerű Előreláthatóság az új Ptk. felelősségi rendszerében, Iustum Aequum Salutare, V. 2009/ o. 18

20 lépcsőzetesen mindig a vétkesség fokaihoz igazodott. Míg az effajta, büntetőjogias felelősségkorlátozás mintegy az egyéni igazságosság eszméjét akarta tükrözni, a mai, modern és általánosabb érvényű felelősségkorlátozások mögött sokkal inkább rizikókalkulálási szempontok állnak. E vonatkozásban azonban megállapítható, hogy az előreláthatósági korlát mentesülési szabálya alkalmas lesz a kártérítés nagyságát méltányos mederben tartani. 17 A Javaslat kitér az ítélkezés bizonytalanságára is: A kártérítési ítélkezés bizonytalansága jelentős részt abból fakadt, hogy a Ptk. valamennyi okozott kár megtérítését írta elő, ez viszont, adott esetben akár rendkívül távoli, a károkozó által teljes mértékben előre nem látható károk megtérítését tette volna szükségessé. A bíróságok különböző megoldásokkal próbálták az ilyen károk megtérítését elkerülni. A Javaslat elismerve a bíróságok törekvésének indokoltságát elvágja az okozati láncot az olyan károk tekintetében, amelyet a károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia. Ez természetesen továbbra is a bíróságok mérlegelését teszi szükségessé, de a rendelkezés alkalmas lehet arra, hogy megteremtse a kiszámítható ítélkezési gyakorlat alapját. 18 Brit jogtudósok szerint 19 Egy kérdés az, hogy valaki megtett-e minden gondos megelőző intézkedést az adott tények és az előrelátható következmények ismeretének birtokában, és másik, hogy utóbb, amikor a kár bekövetkezett, azért milyen terjedelemben tehető felelőssé. Ezek eldöntése két különböző dimenzióban történik: az elsőben azt nézzük, hogy a cselekvéskor vagy mulasztáskor mit kellett volna előrelátni, és a későbbi okozó ennek megfelelően cselekedett-e, utóbbinál azt, hogy a már bekövetkezett kár nem túl távoli-e az ok folyamatot elindító magatartáshoz képest. Az szerződésen kívül okozott károk körében alkalmazandó előreláthatóságot az új Ptk. 6:521. -a rögzíti. 17 T/5949. számú Törvényjavaslat a Polgári Törvénykönyvről, o. 18 T/7971. számú törvényjavaslat a Polgári Törvénykönyvről, o. 19 Harris, D. Campbell, D. Halson, R.: Remedies in Contract and Tort. London: Butterworths, 2002,

21 A Ptk. nagykommentárja szerint 20 előreláthatósági korlát nem más, mint egy további eszköz a bíró kezében, amelynek segítségével a túlzó, parttalan kártérítési igényeket el tudja utasítani. Az előreláthatósági klauzula deliktuális körben való tartalmát a kinek, mit és mikor kell előre látnia kérdések megválaszolásával mutatja be: Kinek kell előre látnia? A felelősség kiterjed arra a kárra, amelyet akár a konkrét károkozó előrelátott (tényleges előreláthatóság), akár a károkozónak, illetve egy ideáltipikus, gondos személynek a károkozó helyzetében előre kellett (volna) látnia (elvárható előreláthatóság). Az utóbbi kritérium egy objektivizált, tipizált mérce. 21 A mérlegelés során tehát mind az egyén szubjektív körülményeit, mind az adott esett objektív megítélését figyelembe kell venni. Mit kell előre látnia? Ha a károkozónak pusztán annyit kell előrelátnia, hogy magatartása következtében valamilyen kár bekövetkezhet, akkor mindenféle és valamennyi kár előrelátható, a kár fajtájától, terjedelmétől, illetve pontos összegszerűségétől függetlenül. Ha viszont a később bekövetkező konkrét kárt kell előrelátnia, a kár pontos összegszerűségével együtt, akkor a kár sohasem lesz előrelátható. E két véglet között (amelyek alkalmatlanságuk és igazságtalan voltuk miatt nem fogadhatók el) kell a bírói gyakorlatnak ésszerű kompromisszumot találnia. 22 Ez azt jelenti, hogy a törvényalkotó nem határozza meg előre, hogy mely kár típusok és fajták esetében rendeli alkalmazni az előreláthatóságot, ennek eldöntésére a bíróságok jogosultak, természetesen a teljes kártérítés elvének betartása mellett. Mikor kell előre látnia? Sem a normaszöveg, sem az indokolás nem nyújt támpontot arra vonatkozólag, hogy mi az az időpont, amelyet referenciának lehet tekinteni, amikor az előreláthatóságot kell 20 A Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja (főszerkesztő: Osztovits András), Budapest, Opten Kft., 2014, III. kötet; Hatodik Könyv, IV. rész, XXVI. cím. Az előreláthatósági korlát bevezetésének indoka a deliktuális felelősségnél. 21 A Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja (főszerkesztő: Osztovits András), Budapest, Opten Kft., 2014, III. kötet; Hatodik Könyv, IV. rész, XXVI. cím. Az előreláthatósági korlát gyakorlati alkalmazása: kinek, mikor és mit kell előrelátnia? 22 U.o. 20

22 vizsgálni. A kommentár szerint a károkozó magatartás kifejtése megfelelő időpont. Azonban, a bírói gyakorlatnak kell majd állást foglalnia, hogy mikori állapot szerint vizsgálja az előreláthatóságot, ha a károkozó magatartás kifejtése több mozzanatból áll, illetve ha folyamatos, de időben elhúzódik, így különösen, ha a károkozó magatartás mulasztás Elhatárolás a szerződéses előreláthatóságtól Az előreláthatósági korlát a kontraktuális és a deliktuális felelősség szétválasztásának köszönhetően két helyen is szerepel a Polgári Törvénykönyvben. Habár a dolgozat témája a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség és az előreláthatóság kapcsolata, azonban e jogterület kielégítő bemutatásához elengedhetetlen, hogy röviden szemléltessem a párhuzamot szerződéses jog területén bevezetésre kerülő előreláthatósággal. A klauzula szerepel egyrészt a már hivatkozott 6:521. jogszabályhelyen, amely a szerződésen kívül okozott károk esetében állapít meg mentesülési lehetőséget a károkozó számára. Másrészt, a szerződéses jogviszonyok körében szintén a tételes jog része (6:142..), hogy a károkozónak nem kell megtérítenie azt a kár, amellyel kapcsolatban bizonyítja, hogy az a szerződéskötés idejében nem volt előre látható, az ellenőrzési területén kívül esett, és egyébként nem volt tőle elvárható, hogy a kárt elhárítsa vagy elkerülje. Minden egyéb, a károsult vagyonában bekövetkezett kár tekintetében pedig a jogosultnak kell bizonyítania, hogy a kártérítési igényének jogalapjául szolgáló tényezőt, és az esetlegesen bekövetkező kárt a szerződéskötés idejében a károkozó előre látta vagy láthatta. (6:143..) A kommentár a két felelősségi alakzat közötti megkülönböztetést a következő magyarázatot adja. Míg a kontraktuális felelősség körében ennek célja az ellenszolgáltatás és a vállalt kockázat ezen belül az esetleges kártérítési kötelezettség 23 Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja (főszerkesztő: Osztovits András), Budapest, Opten Kft., 2014, III. kötet; Hatodik Könyv, IV. rész, XXVI. cím. Az előreláthatósági korlát gyakorlati alkalmazása: kinek, mikor és mit kell előrelátnia? 21

23 mértékének egyensúlya, addig a deliktuális felelősség körében, mivel itt szerződéses egyensúlyról, előzetes kockázatvállalásról és -elosztásról nincs szó, az előreláthatósági korlát nem más, mint egy további eszköz a bíró kezében, amelynek segítségével a túlzó, parttalan kártérítési igényeket el tudja utasítani. 24 Az új Ptk. ugyan mindkét kárfelelősségi alakzatban alkalmazza az elvárhatósági klauzulát, ám különböző tartalommal. E különböző tartalom alapját egyrészt a jogviszony jellegének eltérő volta, másrészt a felelősség eltérő fokának megadása képezi. E szerint a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség terhe alól a szerződésszegő fél nem mentheti ki magát azzal, hogy a szerződésszegés elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, ezzel szemben a deliktuális felelősség alól az adott helyzetben általában elvárható magatartás tanúsításának a bizonyítása mentesüléshez vezet. Tehát a felróhatóságot, mint a kártérítési felelősségi alóli mentesülés korábbi (régi Ptk.-beli) korlátja a szerződésen kívül okozott károk esetében fenntartották, azonban a szerződésszegéses károk esetében nem. A 2008-as Törvényjavaslat szintén tartalmaz indokolást arra vonatkozóan, hogy miért szükséges szigorúbb felelősséget megállapítani a szerződő felek jogviszonyára, mint a deliktuális jogviszonyokra. Arra is utal, hogy míg az előbbinél a kár mértékének mérséklésére, addig utóbbinál inkább mentesülési céllal töltheti be funkcióját az új klauzula. A mentesülési lehetőség azonban nem töri meg a teljes kártérítés elvét, hisz annak ellenére, hogy a kártérítésnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a károsultat a deliktum előtti helyzetbe hozza, a bíróság nem ítélhet meg olyan károkért felelősséget, amelyek ésszerűtlen, túl távoli kapcsolatban állnak a károsító magatartással. Mindezeknek az exkulpációs teher és a bírói megítélés tükrében van jelentősége Polgári Törvénykönyvről szóló évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja (főszerkesztő: Osztovits András), Budapest, Opten Kft., 2014, III. kötet; Hatodik Könyv, IV. rész, XXVI. cím. Az előreláthatósággal kapcsolatos alapvető és rendszertani kérdések 25 A szerződések világában a felek érdekmérlegelésén alapuló kockázatmegosztásából kell kiindulni. A piaci döntéseket meghatározó gazdasági racionalitás központi eleme a kalkulálhatóság. Ennek pedig meghatározó kritériuma a kockázatmegosztáshoz igazodó kártérítési mérték, azaz az a szempont, hogy a szerződő fél kártérítési kötelezettsége ne terjedjen túl azon a mértéken, amellyel a kötelezettségvállalásakor számolnia kellett. Ezért az előreláthatóság a szerződésszegésekkel okozott kártérítési felelősség normatív kritériumaként kell hogy megjelenjen, mert az előreláthatósági klauzula azzal a vélelemmel él, hogy az adós csak azoknak a károknak a viselését vette magára a szerződésben, amelyeket mint szerződésszegésének jogkövetkezményeit előre láthatott. Ezért a Javaslat a kontraktuális felelősség körében az előreláthatósági mércét a megtérítendő kár nagyságát meghatározó általános elvvé teszi. A szerződésen kívüli kárfelelősség körében azonban a teljes kártérítés elvéből kell 22

24 3.3. Története és alkalmazásának előzményei Nemzetközi előzmények Az előreláthatóságot, mint fogalomat Charles Dumoulin francia jogtudós vezette be a jogirodalomba a XVI. században, egy 1546-os, fiktív (szemléltetés céljából kreált) jogeset kapcsán. Az eset szerint egy kocsmáros a kádárnál sörös hordót vásárol. A hordóban azonban nem sört tárol, hanem bort. Mint később kiderül, a hordó szivárog. A vevő követeli a kádártól az elfolyt bor árát. Kérdés, vajon helyes-e, ha a kádárnak csak az elfolyt bor mennyiségének megfelelő sör árát kell megtérítenie, mivel nem látható, hogy a vevő a hordóban bort fog tárolni. Dumoulin professzor válasza a kérdésre igen volt. 26 A megtérítendő kár mértékének ésszerű korlátozására azonban szinte minden jogrendszerben igény mutatkozott a történelem során. Ez azt jelenti, hogy különböző módokon és eszközökkel ugyan, de valamennyi ország gyakorlatában szabályozzák azt, hogy a kár megtérítése igazságosan, és a körülményeket vizsgálva a lehető leghatékonyabban történjen, anélkül, hogy a károkozóra telepítene olyan károkat, amelyek ok-okozatossági kapcsolata a károsító magatartással nem bizonyítható kielégítően. Az előreláthatóság, mint alkalmazott szabály csupán egy azon eszközök közül, amelyek a fenti követelmény megvalósítása érdekében alkalmazhatóak. Jóval az előreláthatósági klauzula megfogalmazása előtt, már a római jogban megjelent a kártérítés összegének korlátozása, amikor Iustinianus elrendelte, hogy a károsultnak fizetendő kár mértéke nem lehet magasabb, mint a szolgáltatás mértékének kétszerese. 27 kiindulni. Az előreláthatóság hiánya viszont ha ezt a károkozó bizonyítani tudja egyes kártételek tekintetében mentesüléshez vezethet. Ésszerűtlen volna ugyanis a károkozót felelőssé tenni azokért a károkért, amelyeket a károkozáskor bizonyíthatóan nem lehetett előre látni. A deliktuális kártérítési felelősségnek ez az elve nem töri meg a teljes kártérítés követelményét, mert hisz a kártérítés mértékének az angol jogi terminológia szerint is alkalmasnak kell lennie arra, hogy a károsultat olyan helyzetbe hozza, mintha a deliktumot nem követték volna el. Mégis az elv alkalmazásával a bíróság csak a reális lehetőség mértékéig előrelátható ( real risk ) károkért állapítja meg a felelősséget. (T/5949. számú törvényjavaslat, o.) 26 Molinaeus, C.: Tractatus de eo quod interest (1574) 27 Tercsák Tamás: Előreláthatóság - mint a szerződésen belül okozott kár megtérítésének korlátja; Polgári jogi dolgozatok

25 A kártérítés korlátozását illetően később jelentős különbségeket fedezhetünk fel a common law, illetve a kontinentális rendszerekben. Az angolszász országokban külön szabályozták a károsultat közvetlenül, valamint közvetve érintő károkat. Míg előbbiek csupán részben, alapos okkal voltak érvényesíthetőek, addig utóbbiak teljes mértékben, mérlegelés nélkül képezték a kártérítés alapját. Ehhez képest a svájci és az osztrák jog a vétkesség mértékének megfelelően állapította meg a kártérítés nagyságát, figyelembe véve, hogy az adott helyzetben általában mi lett volna az elvárható magatartás. A jogrendszerekben mutatkozó különbségek ellenére azonban a legtöbb országban alkalmaztak valamilyen okozatossági elméletet, amely azt kutatja, hogy az adott cselekmény milyen mértékben okolható a kár bekövetkeztéért. Az angolszász jogban az ok távoliságának elmélete (angolul remoteness of damage; amennyiben az túl távolinak minősül, úgy nem jár érte kártérítés) nyert alkalmazást, amely meglehetősen rugalmas jogalkalmazást eredményez, viszont a valóságban jogpolitikai szempontok harcát eredményezi. 28 Ezzel párhuzamosan Németországban az adekvát kauzalitás elmélete vált dominánssá az ítélkezésben. Az adekvát kauzalitás elmélete a károsodáshoz vezető eseménysor tényszerű okai közül választ ki néhányat, melyeket a kárt jogi értelemben előidéző okoknak tekint, a többi természettudományos értelemben vett okot pedig feltételnek nevezi. A szétválasztást követően már valamennyi, az ok-folyamatban szereplő emberi magatartásról eldönthető, hogy jogi értelemben oka-e a következmény beálltának. Egy magatartás csak akkor tekinthető oknak a kár bekövetkezése során, ha általában a dolgok normális folyása szerint alkalmas a beállott kár előidézésére. 29 Külön érdekesség az a német területeken elterjedt elmélet (Schutzzwecktheorie), amely a megszegett magatartásszabály célját vizsgálja, és azt mondja ki, hogy nem kell azt a kárt megtéríteni, amely törvényi előírásba ütköző magatartással jött létre ugyan, azonban megakadályozása nem, vagy nem az adott norma célja Boronkay Miklós: A deliktuális delelősség határai; Iustum Aequum Salutare III. 2007/ Tercsák Tamás: Előreláthatóság - mint a szerződésen belül okozott kár megtérítésének korlátja; Polgári jogi dolgozatok o. 30 Biró Alma: A Bécsi Vételi Egyezmény előreláthatósági korlátjának kapcsolata a Ptk. kodifikációjával,

26 Franciaország Az előreláthatósági klauzulát először Franciaországban foglalták törvénybe, méghozzá a Code Civil szakaszként. 31 Ekkor azonban a felelősség megállapításáról még nem volt szó, a szabály kizárólag a kár mértékének meghatározásánál volt használható. Azt is kimondta, hogy szándékos szerződésszegés esetén nem lehet az előreláthatóságra hivatkozni. 32 E paragrafusok Robert Joseph Pothier-nek köszönhetően kerültek be a francia magánjogi kódexbe, ugyanis az ő művében került kidolgozásra az előreláthatósági klauzula először. 33 Neki köszönhetően eleinte ez a meghatározás vált elterjedtté mindazon országok törvénykezésében, amelyek a francia kódexet kívánták alapul venni Anglia Angliába, és vele a common law-ba Pothier munkájának fordításával került be az előreláthatósági klauzula. Időbe telt azonban, amíg az angol bíróságok jogalkalmazásában is dominánssá vált ez a korlát. Az angolszász ítélkezés még nagyon sokáig, egészen 1848-ig méltányossági alapon döntött, és csak ez után tért át a teljes kártérítés elvére. Ezzel egy időben, már Pothier munkásságának köszönhetően az Egyesült Államokban 1847-ben napvilágot látott Sedwick A Treatise on the Measure of Damages című munkája, amely bemutatta a francia Code Civil tárgyalt rendelkezéseit. 34 Az angol bíróságok jogalkalmazásában - habár már korábban is ismerték és elismerték ezt az új jogintézményt az igazi áttörést az a tény hozta meg, hogy az USA-ban egyértelműen támogatták az előreláthatósági korlát bevezetését és használatát. Ezt támasztja alá a Hadley v. Baxendale ügyben 35 hozott precedens értékű ítélet is, amely 1854-ben született meg. Hadley, a felperes, gőzmalmot üzemeltett Gloucesterben. Egy nap a gőzmalom tengelye eltört, így a malmot le kellett állítani. A gyártó Greenwich-ben vállalta, hogy 31 Le débiteur n'est tenu que des dommages et intérêts qui ont été prévus ou qu'on a pu prévoir lors du contrat, lorsque ce n'est point par son dol que l'obligation n'est point exécutée. 32 Csécsy Andrea: Előreláthatósági klauzula a szerződések jogában, Pothier: A Treatise on the Law of Obligations, London, Eredeti cím: Traité des obligations, Csécsy, Hadley v. Baxendale (1854) 9 Ex. 341; [ ] All E.R. Rep