Munkaerőpiaci előrejelzés

Átírás

1 Munkaerőpiaci előrejelzés évre A 2005-re becsült foglalkoztatotti létszám-változás vállalati méret szerint, ezer fő fő felett fő alatt Létszám-növekedés Létszám-csökkenés Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Foglalkoztatási Hivatal

2 TARTALOM Főbb megállapítások összefoglalása 1 I. BEVEZETŐ 1. Az adatgyűjtés célja 8 2. Az adatgyűjtés főbb jellemzői 9 3. A megelőző felmérés pontosságáról 9 4. A minta bemutatása 10 II. REÁL- ÉS PÉNZÜGYI FOLYAMATOK 1. Kapacitás-kihasználtság A kapacitás-kihasználatlanság okai Beruházási, kapacitásbővítési tervek A kapacitás-kihasználtság és a beruházási szándékok együttes vizsgálata A rendelésállomány alakulása A nettó árbevétel alakulása A magyar gazdaság helyzetének megítélése és a jövőbeli alakulására vonatkozó várakozások 35 III. A MUNKAERŐHELYZET ALAKULÁSA 1. A munkaerő-piaci mozgások nemzetgazdasági szinten A munkaerő-mozgások egyenlege a gazdálkodó szervezetek szintjén Költségkímélő foglalkoztatási formák A nemzetgazdasági szintű munkaerő-keresleti és kínálati adatok összefoglaló mutatói A főbb munkaerő-piaci mozgások ágazati szintű elemzése A munkaerő-piaci folyamatok vállalati létszámnagyság szerinti elemzése Vállalati szintű létszámgazdálkodás tulajdoni hányad szerinti bontásban A munkaerő-piaci mozgások regionális szintű elemzése 57 IV. A REGISZTRÁLT MUNKANÉLKÜLIEK SZÁMÁNAK ELŐREJELZÉSE 1. Az eddigi előrejelzések pontosságáról 61 V. VÁLLALATI MUNKAERŐGAZDÁLKODÁS 1. Tartós munkaerőhiány A cégek képzésben, átképzésben és gyakorlati képzésben vállalt szerepe A pályakezdők foglalkoztatásával kapcsolatos vállalati szándékok 66

3 Készült a Munkaügyi Központok és kirendeltségek munkatársai által 4992 gazdálkodó szervezet vezetőivel lefolytatott adatfelvétel eredményei alapján Készítette: dr. Székely Judit III. Fejezet 1; 2; 3.1; 4; 5; 6; 8 Lázár György III. Fejezet 3.3 IV. Fejezet V. Fejezet Demkó Olivér I. Fejezet II. Fejezet III. Fejezet 3.2; 3.4; 7

4 Főbb megállapítások összefoglalása 1. A 2004 szeptemberében végrehajtott adatgyűjtés 4992 jogi személyiségű gazdálkodó szervezet kérdőíves kikérdezésére terjedt ki. A felkeresett cégek a nemzetgazdaság jogi személyiségű gazdálkodóinál foglalkoztatottak kb. 23 %-át alkalmazták. A mintában döntő súllyal, 81%-os aránnyal jelennek meg a teljes egészében magyar tulajdonban lévő vállalatok, 12%-os arányt képviselnek a 100%-ban külföldi érdekeltségű gazdasági szervezetek és mintegy 7% a vegyes-vállalatok aránya. 2. Az adatfelvételből levonható általános következtetés, hogy a gazdasági szervezetek menedzsmentjének a jelen helyzetre vonatkozó értékelésénél lényegesen kedvezőbbek a jövőre vonatkozó várakozásaik. Ez mind a gazdálkodás körülményeire, a piaci kapcsolatok stabilitására, mind pedig a vállalatok létszám-gazdálkodására érvényes. Kapacitás-kihasználtság 3. A megkérdezett gazdálkodói kör kapacitás-kihasználtságra vonatkozó mutatói a rendszerváltozást követő évtizedben folyamatos javulást mutattak. Ez a tendencia az új évezred elején megtört. Valószínűsíthető, hogy ebben mindenekelőtt a világgazdasági dekonjunktúra tükröződik. A romló kapacitás-kihasználtság 2004-ben is jellemző. Ez a cégek munkaerő-gazdálkodása szempontjából elsősorban a foglalkoztatás pillanatnyi helyzetét befolyásolja, a jövőbeni várakozásokat kevésbé érinti. Ugyanakkor a megkérdezett gazdálkodó szervezetek döntő hányada, mintegy 60%-a magas tőkehasznosítással üzemelt. 4. A gazdasági szervezetek kapacitás-kihasználtsági mutatói nemzetgazdasági áganként, vállalati méret szerint és tulajdonosi szerkezet alapján is jelentős eltérést mutatnak. A kiemelt nemzetgazdasági ágak közül ezúttal is az építőipari cégeket jellemezte a legmagasabb kapacitáskihasználtság. 5. A termelőkapacitások magas kihasználtsága elsősorban a nagyobb létszámot foglalkoztató cégeknél általános, bár az elmúlt időszakban esetükben is növekvő problémák jelentek meg. Ezzel együtt az 1000 főnél többet foglalkoztató nagyvállalatok mintegy 70%-a jelzett magas kapacitás-kihasználtságot. Az 50 főnél kevesebb létszámú kisvállalatok körében alig valamivel több, mint 50% ez az arány. 6. Az adatfelvétel nem mutat változást a korábbi időszakban megfigyelt fő jellemzőkhöz képest abban a tekintetben, hogy a nagy létszámot foglalkoztató, tulajdoni szerkezetében meghatározó arányú külföldi érdekeltséggel rendelkező gazdálkodó között lényegesen több a magas kapacitás-kihasználtsággal működő cég, mint a többi vállalat-csoportban.

5 2 A nem megfelelő tőkehasznosítás okai 7. Nem változtak lényegesen a nem teljes kapacitás-kihasználtsággal működő cégeknél az elégtelen tőkehasznosítás okaira adott válaszok. A gazdálkodó szervezetek tőkehasznosítási gondjai több éve ugyanazokra a fő tényezőkre vezethetőek vissza. A kapacitás-kihasználatlanság okai között változatlanul az elégtelen piaci kereslet játszik meghatározó szerepet, ezen belül pedig döntően a belföldi értékesítési problémák állnak az első helyen. A kihasználatlan kapacitások több, mint felét az okozza, hogy a cégek nehezen tudják értékesíteni termékeiket a hazai piacon. Lényegesen kisebb arányt képvisel a külföldi kereslet hiánya, ugyanakkor új fejlemény, hogy a kihasználatlanság okai között újra emelkedést mutat a tőkehiány. Ez összefüggésben állhat azzal, hogy a tartósan magas hazai kamatok miatt drágult a termelés finanszírozása. Beruházási szándékok 8. A és év beruházási tevékenységére vonatkozó várakozásokat együttesen vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a vállalatok közel fele tervez kapacitás-bővítést ebben az időintervallumban. Ez a magas arány nem mutat nagy szóródást az egyes létszám-nagyság kategóriába sorolható vállalatok között. Változatlanul jellemző persze, hogy a nagyobb cégeknél magasabb arányt képviselnek a bővítést tervező gazdálkodó szervezetek. A legintenzívebb beruházási tevékenység egyértelműen a 100%-ban külföldi tulajdonban lévé cégeknél tapasztalható, miközben létszámnagyság-kategória szerint esetükben is döntően a nagyobb létszámot foglalkoztató vállalatok bővítik meglévő kapacitásaikat. A rendelésállomány alakulása 9. A rendelésállomány alakulását tekintve jelentős változás tapasztalható a korábbi évek adatfelvételéhez képest, különösen 2004-ben. Egyrészt jelentős visszaesést mutat a növekvő megrendelésekre számító cégek aránya, ugyanakkor csökkent azoknak a gazdasági szervezeteknek az aránya is, amelyek csökkenő rendelés-állományt jeleztek előre. A évre vonatkozó várakozások valamivel derűlátóbbak, de ezek is elmaradnak a megelőző éveket jellemző arányoktól évben a gazdálkodó szervezetek kevesebb, mint fele, 43 %-a számít rendelésállományának növekedésére az előző évhez képest. Egyértelműen

6 3 a mezőgazdasági üzemek és a szállítás, raktározás, posta és távközlés ághoz tartozó gazdasági szervezetek rendelkeznek a leginkább instabilnak minősíthető üzleti kapcsolatokkal. A nettó árbevétel alakulása 10. A megrendelések jövő évi alakulására vonatkozó, jelenleginél optimistább várakozások ismeretében nem meglepő, hogy a cégek többsége növekvő nettó árbevételre számít 2005-ben. A nettó árbevétel évi előző évhez viszonyított növekedését a megkérdezettek 57 %-a várja. Vagyis a kereslet emelkedésén keresztül való növekedésben bízik a cégek többsége. Változatlan kilátásokat 31 %-uk, míg csökkenést mindössze 12 %-uk jelez. A korábbi időszak fél évre vonatkozó adatait figyelembe véve látható, hogy 2003 első félévében volt a legalacsonyabb azoknak a gazdasági szervezeteknek az aránya, amelyek árbevétel-növekedést vártak, ez az arány azóta növekvő tendenciát mutat. A magyar gazdaság jelenlegi helyzetének megítélése 11. A magyar gazdaság helyzetét 2004 őszén a cégvezetők döntő többsége, 63 %-a közepesnek tartotta, miközben mindössze 3 %-uk ítélte azt jónak. A válaszok általában konzisztensek a gazdálkodási körülményekre adott feleletekkel. A jó teljesítményt nyújtó ágazatok többnyire kedvezőbben ítélik meg a hazai gazdaság állapotát, mint azok, amelyekben a vállalatok nagyobb része gazdasági nehézségekkel szembesül. Minden ágazatra jellemző ugyanakkor a közepes minősítés túlsúlya. A magyar gazdaság jövőbeli kilátásainak megítélése 12. A magyar gazdaság jövőbeli, évi kilátásait illetően már lényegesen derűlátóbbak a válaszok. Összességében a cégek 41 %-a szerint javulni, 41 % szerint stagnálni, és 18 % szerint romlani fog a helyzet. Az adatok ebben az esetben is az ágazat nemzetgazdasági hovatartozásának megfelelően szóródnak. A munkaerőforgalom alakulása 13. A gazdálkodó szervezetek évi munkaerőfogalmát jellemzi, hogy a létszámfelvételt tervező cégek aránya (49 %), összességében meghaladja az elbocsátást tervezőkét (7 %), illetve azokét, ahol az elbocsátáson kívül

7 4 létszámfogyást várnak (34 %). Adataink egyértelműen alátámasztják tehát, hogy a munkaerőpiaci mozgások meghatározó tényezői a létszámcsökkenések vonatkozásában nem az elbocsátások (7 % v.ö. 34 %). Sokkal markánsabban jelentkeznek a létszámváltozásban a munkavállalók által egyoldalúan kezdeményezett lépések (pl. kilépés, rokkantnyugdíjba vonulás) sorozatai, vagy a munkaadók és munkavállalók részbeni vagy teljes megegyezésével létrejött döntések következményei (pl. korengedményes, vagy öregségi nyugdíjba vonulás, határozott idejű szerződés lejárta stb.). 14. A munkaerő-forgalomban (létszámfelvétel, elbocsátás, létszámcsökkenés) részt vevő cégek aránya mindegyik nemzetgazdasági ágban magas, ami a munkaerőpiac rugalmasságára és a szerkezetváltás igényére is utal. A vállalati létszámgazdálkodást tekintve a külföldi tulajdoni hányad növekedésével arányosan emelkedik azon cégek aránya, amelyek expanzív munkaerő-gazdálkodást folytatnak, azaz statisztikai állományi létszámuk növelését tervezik. A legkevésbé a teljes mértékben hazai tulajdonban lévő gazdasági szervezeteknél fordul elő, hogy egyidejűleg kezdeményeznének elbocsátások melletti létszámfelvételt. A magyar tulajdonú cégek munkaerő-gazdálkodási stratégiájára inkább az a jellemző, hogy viszonylag állandó és stabil foglalkoztatotti létszámot igyekeznek biztosítani gazdasági tevékenységükhöz. Külföldi munkavállalók foglalkoztatása májusától az újonnan csatlakozó országok állampolgárai korlátozás nélkül vállalhatnak munkát Magyarországon, ezért a külföldiek foglalkoztatásának kérdése foglalkoztatáspolitika szempontból különösen aktuális. Adatfelvételünk azt mutatta, hogy a megkérdezett vállalatok között mintegy 14%-ot tett ki azok aránya, amelyek külföldi munkavállalót is alkalmaznak. Megállapítható továbbá, hogy ezek a cégek döntően a nagyobb létszámot foglalkoztató gazdasági szervezetek közül kerülnek ki. A 300 fő feletti létszám-kategóriában a külföldi munkavállalót is alkalmazó cégek aránya az országos átlag kétszeresét, közel 30%-ot tesz ki. A kiemelt nemzetgazdasági ágak közül a feldolgozóiparban és az építőiparban a leginkább jellemző, hogy alkalmaznak külföldi munkaerőt is, miközben e tekintetben is a külföldi érdekeltségű gazdasági szervezetek az élenjárók. 16. Nemzetgazdasági szinten azoknál a gazdasági szervezeteknél, amelyek alkalmaznak külföldi munkaerőt, ennek aránya a statisztikai állományi létszámon belül átlagosan mindössze 2%-ot tesz ki. Ez az arány az építőiparban és a feldolgozóiparban ennél valamivel magasabb.

8 Változás a foglalkoztatotti létszámban A munkaerőforgalom intenzitásának leírásán túl, még izgalmasabb kérdés, hogy a bemutatott mozgások milyen változásokat idéznek elő a foglalkoztatottak létszámában. Vagyis az, hogy az elbocsátások, az ezen kívüli okból bekövetkező létszámcsökkenések, illetve létszámfelvételek nettó egyenlege hogyan alakul. Adataink szerint 2005 évben a megfigyelt gazdálkodói körben létszámnövekedés várható. A cégek 28 %-a jelezte, hogy statisztikai állományi létszáma növekedését várja, 11 %-a számít annak csökkenésére, míg 61 %-uknál változatlan marad a foglalkoztatotti létszám. Mivel az összes jelzett létszámnövekedés kb. 71 ezer főt, míg a csökkenés kb. 33 ezer főt tesz ki, így összességében kb. 38 ezer fővel emelkedhet 2005 évben a foglalkoztatotti létszám. Az elbocsátásra kerülők elhelyezkedési esélyei 18. Az előzőekben említést tettünk arról, hogy az elbocsátások aránya a vállalati létszámgazdálkodás szempontjából nem jelentős az egyéb létszámcsökkenési okokhoz képest. Foglalkoztatási szempontból mégis releváns az a kérdésfeltevés, hogy vajon az elbocsátottaknak van-e esélyük az újra-elhelyezkedésre. A válaszok alapján megállapítható, hogy az elbocsátások leginkább (47 %-ban) a betanított munkásokat érintik 2005 évben, de a szakképzett fizikai dolgozókra vonatkozó arány is relatíve magas (27 %). Ugyanakkor, mivel a felvételi szándékok létszámtartalma mindkét állománycsoport esetében meghaladja az elbocsátások esetszámát, így az elbocsátottak jó eséllyel számíthatnak az újra-elhelyezkedésre. Foglalkoztatási feszültségek leginkább a középfokú végzettségű szellemi dolgozóknál várhatók, ahol az elbocsátásokban érintettek létszáma 5 %-kal meghaladja a felvételi előrejelzésekét. Tartós munkaerőhiány 19. A magyar gazdaságban évek óta megfigyelhető, hogy a cégek egy része hosszabb idő óta nem képes létszámigényét kielégíteni. A jelen adatgyűjtés adatai szerint a gazdálkodó szervezetek 14 %-a jelezte ezt a gondot. Óvatos becslés szerint ezerre tehető a vizsgált körben a tartós létszámhiány. A jelzések 54 %-a (!) szakképzett fizikai dolgozókra vonatkozik. Ez pedig a kereslet-kínálat - bár nem növekvő, de létező - jelentős szerkezeti eltérésére utal. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a mintánkban nem szerepelnek a Magyarországra betelepülni szándékozó cégek, amelyek sokszor éppen a munkaerőhiány miatt választanak más célországot, így ezzel a kérdéssel feltétlenül részletesebben kell foglalkozni.

9 6 Gyakorlati képzések szerepe 20. Az előző pontban felvetettekkel nagymértékben összefügg, hogy a megfigyelt igen széles vállalati körben mindössze 17 %-os aránnyal vannak jelen azok a cégek, amelyeknél tanulók részére gyakorlati képzés folyik. Az is kitűnik az adatokból, hogy a nagyobb létszámot foglalkoztató cégek jóval magasabb arányban (30-40 %) szerveznek tanulók részére gyakorlati képzést, mint a kis- és középvállalkozások (10-25 %). Megjegyezzük ugyanakkor, hogy a vállalatok szerepének csökkenése a munkavállalók képzésében nemzetközileg is megfigyelhető tendencia. Pályakezdő fiatalok foglalkoztatása iránti igények 21. Összességében a megkérdezett cégek 33 %-a jelezte, hogy 2005 évben pályakezdő fiatalt kíván foglalkoztatni. E szempontból élen járnak a gépipari gazdálkodó szervezetek (46 %) és a vegyipari cégek (44 %). Ugyancsak átlag feletti az igény az iskolából kikerült fiatalok foglalkoztatására a vendéglátás (41 %), valamint az egészségügyi, szociális ellátás területén (50 %). A pályakezdők iránti munkáltatói igények alakulását illetően meg kell jegyezni, hogy az adatfelvétel időpontjában még nem volt ismert a gazdasági szervezetek számára, hogy januárjától 50%-os járulékfizetési kedvezményben részesülhetnek pályakezdő felvétele esetén. Ebben a tekintetben a szeptemberi várakozásokhoz képest ami egyébként is növekedést mutat a megelőző időszakhoz viszonyítva a pályakezdők iránti foglalkoztatási igények ennél lényegesen intenzívebbé válhatnak 2005-ben. A létszámigények kielégítési formái 22. Végezetül bemutatjuk, hogy a gazdálkodó szervezetek létszámfelvételi igényeiket jellemzően milyen forrásokból elégítik ki. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat munkaközvetítő tevékenységére a megkérdezettek 43 %-a számít. A magas arány részben annak is köszönhető, hogy a mintába javarészt az ÁFSZ-szel együttműködő cégek kerültek be. Második helyen a hirdetések állnak 34 %-kal, míg a pályázati úton történő toborzás jelentősége is kiemelkedő a maga 18%-os arányával. A magán munkaközvetítő cégek szerepe kismértékben növekvő, de továbbra is csekélynek mondható (2,4 %). Az ÁFSZ szerepe a munkaerő biztosításában ágazatonként változó. Ennek vélhetően a szezonális munkaerő-igények magas arányán kívül az lehet az oka, hogy a cégek elsősorban fizikai, azon belül is segéd-, illetve betanított munkás igényüket kívánják a munkaügyi szervezet munkaerő-közvetítési

10 7 segítségével kielégíteni, szinkronban a regisztrált munkanélküliek összetételével. A munkaerő-kölcsönzés szerepe 23. Adatgyűjtésünk során első alkalommal kérdeztünk rá arra, hogy a mintában szereplő gazdasági szervezetek között milyen arányt képviselnek azok, amelyek alkalmaznak kölcsönvett munkaerőt. A korábbi adatfelvételek rendre azt mutatták, hogy folyamatosan terjednek a költségkímélő foglalkoztatási formák a vállalatok munkaerőgazdálkodásában. Az adatokból két fontos következtetés vonható le: egyedül a 300 fő feletti létszámot foglalkoztató vállalatok között számottevő a kölcsönzött munkaerőt is alkalmazó cégek aránya, az egyes kiemelt nemzetgazdasági ágakat tekintve pedig elsősorban a feldolgozóipart érinti a munkaerőigény egy részének ilyen módon történő kielégítése. 24. További fontos megállapítás, hogy elsősorban a külföldi érdekeltséggel rendelkező cégek között terjed a foglalkoztatásnak ez a módja. Közöttük is döntően a nagy létszámú gazdasági szervezetek járnak az élen. A 300 főnél többet foglalkoztató, 100%-ban külföldi tulajdonban lévő vállalatok 30%-a elégíti ki munkaerőigényének egy részét kölcsönvett munkaerő alkalmazásával. Ebben a tekintetben a 300 főnél nagyobb vegyesvállalatok között is viszonylag magas, 15%-ot meghaladó ez az arány.

11 8 I. Bevezető 1. Az adatgyűjtés célja 2004 szeptemberében az eddigiektől eltérően az egy évvel korábbi adatfelvételt követően került sor újra a rövidtávú gazdasági és munkaerőpiaci előrejelzést megalapozó adatgyűjtésre. Ennek következtében az előrejelzés időhorizontja a korábbi fél év helyett 1+1 évre módosult. Az adatlap ennek megfelelően átdolgozásra illetve részben egyszerűsítésre és szűkítésre került, miközben az adatgyűjtés célja és főbb kérdéscsoportjai változatlanok maradtak. Az adatfelvétel során második alkalommal rögzítjük, hogy milyen arányt képviselnek a vállalatok munkaerő-gazdálkodásában a külföldi munkavállalók. Az Európai Unióhoz történt csatlakozással összefüggésben folyamatosan növekszik Magyarországon a külföldi munkavállalók száma, így ez a jelenség egyre fontosabb foglalkoztatáspolitikai kérdéssé válik. A másik, napjainkban egyre jellemzőbbé váló munkaerőpiaci változás, hogy nő a munkaerő-igény kielégítési formák között a munkaerő-kölcsönzés. Szintén az Unióhoz való csatlakozással függ össze, hogy megjelentek Magyarországon a külföldi munkaerő-kölcsönző cégek. Igaz, hogy ez a jelenség egyelőre marginális és csupán az ország bizonyos régióit érinti, mégis érdemes ezt a folyamatot is vizsgálati szempontjaink közé felvenni. A felmérést a megyei (fővárosi) munkaügyi központok, illetve kirendeltségeik munkatársai végezték. A félévente lebonyolított adatgyűjtés során a mintába bekerült gazdálkodó szervezetek menedzsmentjétől cégük gazdasági helyzetére és munkaerő-gazdálkodására vonatkozó várakozásokat tudakoljuk. Az adatgyűjtés legfőbb céljai: A gazdálkodó szervezetek konjunktúra-jelzőszámainak megismerése, a megfigyelhető változások nyomon követése. A főbb munkaerőpiaci folyamatok bemutatása, és a rövid, egy éves időtávon belül várható változások leírása. A munkaerőpiacon megfigyelhető mozgások (kilépések, elbocsátások, létszámcsökkenés, stb.) elemzése.

12 9 A foglalkoztatottak és a munkanélküliek számának előrejelzéséhez szükséges adatok összegyűjtése. A regionális, valamint a helyi munkaerőpiaci feszültségek feltárása, szakmacsoportonkénti információk feldolgozása a kereslet-kínálat rövid távon várható viszonyának megismerése céljából. 2. Az adatgyűjtés főbb jellemzői Az adatgyűjtés területi alapon szerveződik és az Állami Foglalkoztatási Szolgálat országos hálózatára épül. Az adatok feldolgozása, kiértékelése és elemzése három szinten (munkaügyi vonzáskörzeti, megyei, országos) valósul meg. Jelen kötet az országos szintű információ-feldolgozást tartalmazza. 1 Az adatfelvétel a mintába bekerült gazdálkodó szervezetek vezetői várakozásainak célidőpontját a megkérdezéstől számított 15. hónap végére teszi. Így jelen adatgyűjtés segítségével mellett végéig kísérhetjük nyomon a folyamatokat. Az adatfelvétel szeptember havi időpontját az indokolja, hogy egyrészt a tárgyévet jellemző főbb tendenciák meglehetősen nagy biztonsággal határozhatóak meg, másrészt ezzel összefüggésben a következő év várható folyamatait is pontosabban meg tudják ítélni a munkáltatók, mint az év első felében. Ezzel összefüggésben kívánjuk megjegyezni, hogy az előrejelzés fél évről egy évre történő meghosszabbítása annyiban csökkentette az adatgyűjtés megbízhatóságát, amennyiben pontatlanabbul tudják a vállalatok vezetői megítélni a várható gazdálkodási és munkaerőpiaci folyamatokat. 3. A megelőző felmérés pontosságáról Az előző vállalati adatfelvételre 2003 szeptember-októberében került sor, melynek során 2004 első félévének végéig készült előreszámítás a foglalkoztatás és a munkanélküliségét alakulását illetően. Az adatfelvétel szerint a gazdaság vizsgált szektorában, azaz a jogi személyiségű gazdálkodók körében 2004 első félévében mintegy 32 ezer fővel fog bővülni a foglalkoztatottak száma. A Munkaerő-felmérés adatai ebben az időszakban, azaz december és június között a gazdaság egészét tekintve stagnáló foglalkoztatást jeleztek, ugyanakkor a KSH intézményi statisztikájának a 4 főnél többet foglalkoztató vállalkozások alkalmazotti létszámára vonatkozó adatok ami nagyobb átfedésben van az adatfelvétellel 2004 első félévében 65,4 ezer fős növekedést mutattak. 1 A kirendeltségi (vonzáskörzeti) illetve megyei prognózis összefoglalók mind a Foglalkoztatási Hivatalban, mind a megyei (fővárosi) munkaügyi központokban az érdeklődők rendelkezésére állnak.

13 10 Jelen adatfelvételből nem ellenőrizhető, hogy a vizsgált vállalati körben hogyan alakult a munkaerő-forgalom, de feltételezhető, hogy a gazdálkodó szervezetek menedzsmentje mint annyiszor, ezúttal is alulbecsülte a várható munkaerőmozgást, ezen belül is elsősorban a létszámcsökkenést, illetve az elbocsátást. Másik lehetséges, kevésbé valószínű magyarázat, hogy a vizsgált vállalati körön kívül alakult a várakozásokhoz képest másképpen a foglalkoztatás. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy az előrejelzésben szereplő 32 ezer fős növekedés hibahatáron belüli változást jelent, azaz szinkronban van a tényadatok változásával is. A munkanélküliek számának alakulására vonatkozó előrejelzés szerint júniusában ezer fő között alakul a nyilvántartásban szereplő munkanélküliek száma. A tényadatok 350,1 ezer regisztrált munkanélküli létszámot mutattak, vagyis az előrejelzés ezúttal is rendkívül megbízhatónak bizonyult, annak ellenére, hogy a számítás lényegesen bonyolultabb, több tényező alakulását kell figyelembe venni, ugyanakkor a korábbi trend vizsgálata, valamint az óvatos becslés elvének alkalmazása most is eredményes eszköznek mutatkozott. A regisztrált munkanélküli létszám alakulása minden évben ugyanolyan szabályszerűséget mutat, és a fél év alatti változások dinamikája sem jelentős, így 9 hónapra történő előrejelzése viszonylag pontosan megtehető. 4. A minta bemutatása 2004 szeptemberében országosan összesen 4992 gazdálkodó szervezet vezetőjétől sikerült értékelhető információkat szerezni. 3.1 A mintában szereplő gazdálkodó szervezetek száma és aránya létszámnagyság-kategóriánként Létszám- Mintaelemszám nagyság 2003 szeptember 2004 szeptember kategória (fő) db % db % > , , , , , , , , , ,3 < , ,5 Összesen , ,0

14 11 A táblázatból látható, hogy jelen adatgyűjtésben országosan 182-vel több cég szerepelt a mintában, mint egy évvel korábban. A magas, közel 5 ezer gazdálkodó szervezetet érintő elemszám eredményeként ez az adatgyűjtés Magyarország legnagyobb mintán végzett konjunktúra-felmérése. A minta összetétele az előző évekhez képest tovább módosult az 51 főnél kevesebbet foglalkoztató cégek magasabb reprezentativitásának irányába. Az adatgyűjtés fő célja a munkaerőpiaci folyamatok minél pontosabb leírása és előrejelzése. Ezért a mintában a nagy létszámot foglalkoztató gazdálkodó szervezetek nemzetgazdasági részarányukhoz képest felül- míg a kisebb cégek alulreprezentáltak. Ennek a speciális mintavételi eljárásnak köszönhetően a mintában szereplő gazdálkodó szervezetek a nemzetgazdaság jogi személyiségű szervezeteinek kevesebb, mint 3 %-át teszik ki, viszont a foglalkoztatottak számát tekintve a reprezentációs arány ezt lényegesen meghaladó, több, mint 20 % körüli. 3.2 A foglalkoztatottak aránya és a reprezentációs arány nemzetgazdasági ágak szerint (%) Nemzetgazdasági ág KSH munkaerőmérleg (2004. I. 1.) Prognózis minta (2004. január) Reprezentációs arány Mezőgazdaság, vadgazdálkodás, halászat 5,3 6,9 23,0 Bányászat 0,3 0,6 37,1 Feldolgozóipar 23,4 48,9 37,2 Villamosenergia, gáz-, hő- és vízellátás 1,7 4,9 52,4 Építőipar 7,7 2,7 6,2 Kereskedelem, közúti jármű és 13,7 7,3 9,5 közszükségleti cikk javítás, karbantartás Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás 3,6 1,1 5,3 Szállítás, raktározás posta és távközlés 7,8 6,4 14,6 Pénzügyi tevékenység és kiegészítő 2,0 0,5 4,7 szolgáltatás Ingatlanügyletek, bérbeadás és gazdasági tevékenység, segítő szolgáltatás 6,8 1,8 4,8 Közigazgatás, kötelező társadalombiztosítás 7,9 1,7 3,9 Oktatás 8,6 4,1 8,5 Egészségügyi és szociális ellátás 6,9 10,9 28,0 Egyéb közösségi, társadalmi és személyi szolgáltatás 4,3 2,1 8,7 Összesen 100,0 100,0 22,7

15 12 Látható, hogy az ágazati reprezentáció nagymértékben szóródik. A feldolgozóiparra, szállítás, raktározás, posta és távközlésre, egészségügyi és szociális ellátásra valamint a mezőgazdaságra és bányászatra pontosabb becslések készíthetők, míg a többi kiemelt nemzetgazdasági ág (építőipar, kereskedelem) esetében az alacsonyabb reprezentációs arány bizonytalanabbá teheti a becsléseket. Elsősorban azokban az ágazatokban alacsony a reprezentativitási arány, amelyekre az jellemző, hogy döntően kis létszámot foglalkoztató szervezetek keretében folyik a gazdasági tevékenység. A minta-kiválasztási eljárásból adódóan azok az ágazatok felülreprezentáltak az adatgyűjtésben, ahol relatíve több a nagy létszámot foglalkoztató gazdasági szervezet száma.

16 13 II. Reál- és pénzügyi folyamatok 1. Kapacitás-kihasználtság A megkérdezett gazdálkodói kör kapacitás-kihasználtságra vonatkozó mutatói a rendszerváltozást követő évtizedben folyamatos javulást mutattak. Ez a tendencia az új évezred elején megtört. Valószínűsíthető, hogy ebben mindenekelőtt a világgazdasági dekonjunktúra tükröződik. A romló kapacitáskihasználtság 2004-ben is folytatódott. Ugyanakkor a megkérdezett gazdálkodó szervezetek döntő hányada változatlanul magas kapacitás-kihasználtsággal üzemelt. Munkaerő-gazdálkodás szempontjából a kapacitás-kihasználtság foka inkább a foglalkoztatás pillanatnyi helyzetét befolyásolhatja, a jövőbeli várakozásokat kevésbé érinti. 1.1 A kapacitás-kihasználtság alakulása létszámnagyság-kategóriák szerint (gazdálkodók %-os aránya) A kapacitás-kihasználtság Létszámnagyság- Alacsony Magas kategória (fő) II. félév > ,9 5,7 5,9 76,5 72,9 70, ,2 9,0 4,1 71,0 69,2 70, ,6 7,8 5,5 72,1 65,4 67, ,3 7,1 4,8 69,2 63,5 63, ,2 7,3 5,6 69,4 64,0 63,2 < 51 8,2 10,3 8,4 66,3 63,4 55,6 Mindösszesen 6,7 8,9 6,9 68,2 64,0 59,7 A kapacitás-kihasználtság 50 % alatt alacsony, % között közepes, % között magas Az alacsony, 50 % alatti kapacitással működő vállalatok aránya nem változott lényegesen a korábbi adatfelvételekhez képest. A kisebb cégeknél viszonylag gyakoribb, hogy kevésbé tudják a rendelkezésre álló kapacitásaikat kihasználni, de az alacsony kapacitás-kihasználtságú cégek között nincs számottevő különbség a gazdálkodók aránya között létszámnagyság-kategória szerint. A termelőkapacitások magas kihasználtsága viszont döntően a nagyobb létszámot foglalkoztató cégeket jellemzi, bár az elmúlt időszakban esetükben is növekvő problémák figyelhetők meg. Ezzel együtt az 1000 főnél többet foglalkoztató nagyvállalatok mintegy 70%-a jelzett magas kapacitáskihasználtságot Az 50 főnél kevesebb létszámú kisvállalatok körében alig valamivel több, mint 50% ez az arány.

17 14 Létszámnagyságkategória (fő) 1.2 A kapacitás-kihasználtság alakulása létszámnagyság-kategóriák és tulajdonforma szerint Magas kapacitás-kihasználtsággal működő cégek aránya 100% külföldi Többségi külföldi Kisebbségi külföldi 100% magyar > ,7 48,6 52,2 46, ,4 60,5 51,9 48, ,4 62,9 76,2 49,5 < 51 47,1 50,7 35,3 48,5 Mindösszesen 61,0 54,7 49,2 48,5 Létszámnagyságkategória (fő) Alacsony kapacitás-kihasználtsággal működő cégek aránya 100% külföldi Többségi külföldi Kisebbségi külföldi 100% magyar > ,8 21,6 13,0 34, ,0 14,0 11,1 26, ,2 8,6 19,0 25,2 < 51 20,7 21,3 27,5 20,3 Mindösszesen 13,0 17,4 19,7 23,3 A megkérdezett vállalatok kapacitás-kihasználtsági mutatói nem csak vállalati méret szerint, hanem a cégek tulajdonosi szerkezete alapján is szignifikáns eltérést mutatnak. Az adatok alapján olyan általános tendencia érvényesül, miszerint a külföldi tulajdoni hányad mértékének növekedésével arányosan javul a cégek kapacitásának kihasználtsága. Az általános tendencia azonban nem minden létszámnagyság-kategóriába tartozó vállalati körre érvényes. A kisebb cégeknél kevésbé meghatározó a tulajdoni jelleg. Az 50 főnél kisebb létszámot foglalkoztató cégek esetében például a 100%-ban külföldi és 100%-ban hazai tulajdonban lévő gazdálkodó szervezetek között gyakorlatilag nincs különbség a kapacitás-kihasználtságot tekintve. A főbb nemzetgazdasági ágak 2003 és 2004 II. félévi adatait a következőkben mutatjuk be.

18 Kapacitás-kihasználtság a főbb nemzetgazdasági ágakban 2003 II. félév 2004 II. félév (gazdálkodók %-os aránya) Nemzetgazdasági ág A kapacitás-kihasználtság Magas Alacsony II. félév Mezőgazdaság 63,6 62,6 7,3 2,5 Feldolgozóipar 58,7 54,0 10,1 8,5 Építőipar 82,2 77,4 4,0 2,3 Kereskedelem 66,0 59,3 7,4 4,3 Szállítás, raktározás, posta és távközlés 69,1 69,9 8,1 9,8 Mindösszesen 64,0 59,7 8,9 6,9 A korábbi adatfelvételekhez viszonyítva megállapítható, hogy változó mértékben, de mindegyik kiemelt nemzetgazdasági ágban csökkent, vagy stagnált a magas kapacitás-kihasználtsággal működő gazdálkodó szervezetek aránya. Szinte minden vizsgált nemzetgazdasági ágban csökkent az alacsony kihasználtsággal működő cégek aránya is, ez alól a szállítás, raktározás, posta és távközlés ágazat jelent kivételt. Az átlagosnál magasabb még az alacsony kapacitás-kihasználtságot mutató vállalatok aránya a feldolgozóiparban. Továbbra is érvényes viszont, hogy az építőiparban a nemzetgazdasági átlagot jóval meghaladó a magas kapacitás-kihasználtságú gazdálkodó szervezetek aránya. A legfontosabb konjunktúra-jelzőszámok alakulását időről-időre régiónként is bemutatjuk:

19 A cégek kapacitás-kihasználtsága régiónként 2003 II. félév 2004 II. félév (gazdálkodók %-os aránya) A kapacitás-kihasználtság Magas Közepes Alacsony Régió II. félév Közép- Magyarország 65,1 62,6 23,8 31,0 11,1 6,4 Közép-Dunántúl 65,8 63,4 25,3 28,3 8,9 8,3 Nyugat-Dunántúl 66,0 64,7 28,1 30,0 5,9 5,3 Dél-Dunántúl 62,5 56,4 29,3 36,6 8,2 7,0 Észak- Magyarország 64,0 53,9 26,3 38,1 9,7 8,1 Észak-Alföld 60,5 58,1 31,1 34,0 8,4 7,9 Dél-Alföld 65,3 59,6 26,2 34,9 8,6 5,5 Összesen 64,0 59,7 27,1 33,4 8,9 6,9 A táblázatból kitűnik, hogy az előző évi adatfelvételhez képest valamennyi földrajzi régióban visszaesett a magas kapacitás-kihasználtsággal működő cégek aránya. Ugyanakkor minden régióban megfigyelhető tendencia, hogy az alacsony tőkehasznosítású gazdálkodók aránya is csökkent az egy évvel korábbi értékekhez képest. A legmagasabb kapacitás-kihasználtsági arányt a nyugatdunántúli régióban tevékenykedő cégek jelezték, míg a legalacsonyabb érték az észak-magyarországi gazdálkodó szervezeteket jellemzi.

20 17 2. A kapacitás-kihasználatlanság okai A kapacitás-kihasználtság okait értelemszerűen csak azon cégek adatainak segítségével vizsgáljuk, ahonnan azt jelezték, hogy kapacitás-kihasználtságuk nem teljes. (Ez a megkérdezett gazdasági szervezetek 47%-át érinti.) 2.1 A kapacitás-kihasználatlanság okai a kiemelt nemzetgazdasági ágakban (%) Belföldi kereslet Külföldi kereslet Tőkehiány Nemzetgazdasági visszaesése hiánya ág II. félév II. félév II. félév II. félév II. félév II. félév Mezőgazdaság 27,5 32,2 5,2 7,4 24,9 26,4 Feldolgozóipar 35,2 47,4 29,5 27,1 7,5 8,5 Építőipar 53,8 60,9 1,3 3,6 9,0 10,0 Kereskedelem 62,7 68,6 3,0 4,8 3,0 10,3 Szállítás, raktározás, posta és távközlés 51,0 54,2 9,8 11,9 2,0 1,7 Mindösszesen 41,3 51,1 18,0 17,1 8,8 10,4 A gazdálkodó szervezetek tőkehasznosítási problémái több éve ugyanazokra a fő tényezőkre vezethetőek vissza. A kapacitás-kihasználatlanság okai között változatlanul az elégtelen piaci kereslet játszik meghatározó szerepet, ezen belül pedig döntően a belföldi értékesítési problémák állnak az első helyen. A kihasználatlan kapacitások több, mint felét az okozza, hogy a cégek nehezen tudják értékesíteni termékeiket a hazai piacon. Lényegesen kisebb arányt képvisel a külföldi kereslet hiánya, vagy alacsony intenzitása, bár ezen tényező alacsonyabb súlya azzal is magyarázható, hogy a külföldi piacokon való megjelenés kevesebb gazdálkodó szervezetet érint. Érdekes fejlemény, hogy a kihasználatlanság okai között újra emelkedést mutat a tőkehiány. Míg az előző két tényező súlyának együttes növekedése a kedvezőtlen világgazdasági folyamatok miatt kevésbé meglepő, a tőkehiány szerepének növekedése elgondolkodtató. Valószínűsíthető, hogy ez egyrészt összefüggésben állhat a kedvező konjunkturális várakozásokhoz köthető rendkívül aktív beruházási aktivitással, másrészt a tartósan magas hazai kamatok miatt drágult a termelés finanszírozása. A három kiemelt ok együttesen közel 80 %-ban magyarázza a cégek nem megfelelő szintű kapacitás-kihasználtságát, ami mintegy 10 százalékpontos

21 18 növekedést jelent az egy évvel korábbi adatfelvételhez képest. Ez azt jelzi, hogy az egyéb okok súlya csökkent. Látható továbbá, hogy a kiemelt nemzetgazdasági ágakban továbbra is rendkívül eltérő a kapacitás-kihasználatlanságot előidéző okok megoszlása. A mezőgazdaságban változatlanul két tényező szerepe meghatározó, a belföldi keresleté és a tőkehiányé. Mindkét tényező szerepe növekedést mutat az előző évi arányokhoz képest. Ezzel szemben a feldolgozóiparban egyértelműen a kereslet alakulása a döntő tényező. Ez az a nemzetgazdasági ág, ahol a termelés alakulását a nemzetközi konjunkturális folyamatok komoly mértékben befolyásolják. Ezzel együtt a kihasználatlanság okai között a belföldi mérsékelt kereslet súlya növekedett, míg a külpiaci konjunktúra szerepe bár jelentős, de mérséklődést mutatott 2004 második felében. 2.2 A kapacitás-kihasználatlanság legfőbb okai létszámnagyság-kategóriánként 2003 és II. félévben (%) Létszámnagyságkategória (fő) kereslet hiánya Elégtelen belföldi Külföldi kereslet Tőkehiány > ,7 31,1 26,1 34,4 0,0 0, ,0 42,7 37,1 32,0 4,3 1, ,5 41,6 25,8 31,5 3,4 6, ,3 47,6 24,8 26,3 6,9 8, ,5 46,8 19,3 18,6 9,2 9,9 < 51 46,8 55,4 11,8 10,8 10,7 12,4 Összesen 41,3 51,1 18,0 17,1 8,8 10,4 Az adatok létszámnagyság-kategóriánként azt mutatják, hogy a tőkehiány a kisebb (300 fő alatti) cégeknél valamivel jobban gátolja a kapacitások kihasználását, mint a nagyobb vállalatoknál, és mint jeleztük, ennek a tényezőnek a súlya növekedést mutat. Ugyanez mondható el a belföldi kereslet elégtelenségéről, míg az exportlehetőségek hiánya leginkább a 100 fő feletti cégeknél akadályozza a kapacitások jobb kihasználását, nem véletlenül, hiszen elsősorban a nagyobb, tőkeerősebb cégek tudnak eredményesen megjelenni a világpiacon.

22 19 Az előzőekben láttuk, hogy összességében romlott a megkérdezett cégek tőkehasznosítása. Az alábbi táblázat arra ad választ, hogy a gazdálkodó szervezetek menedzsmentje tartósnak, vagy átmenetinek ítéli-e a gazdálkodási nehézségeket. A vállalatok vezetői összességében optimisták a jövőt illetően, a termelést akadályozó konjunkturális visszaesést a többség átmenetinek tekinti. Ez fordulat az előző évi várakozásokhoz képest. Akkor még a többség tartósan negatív folyamatokra számított. Feltételezésünk szerint ebben szerepet játszik, hogy a vállalatvezetők alapvetően bíznak az Európai Unióhoz történt csatlakozás gazdaságot élénkítő kedvező hatásában. 2.3 Vélemények a kapacitás-kihasználatlanság tartósságáról, 2003 II. félév II. félév (gazdálkodók %-os aránya) Nemzetgazdasági Tartós Átmeneti ág 2003 II. félév 2004 II. félév 2003 II. félév 2004 II. félév Mezőgazdaság 66,5 58,4 33,5 41,6 Feldolgozóipar 49,6 41,3 50,4 58,7 Építőipar 43,4 40,7 56,6 59,3 Kereskedelem 65,0 49,0 35,0 51,0 Szállítás, raktározás, posta és táv- 61,2 62,7 38,8 37,3 közlés Mindösszesen 54,6 45,6 45,4 54,4 A főbb nemzetgazdasági ágazatok közül a feldolgozóipari és az építőipari cégek vezetői várnak gyors javulást a konjunkturális folyamatokban, miközben a mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdálkodók és a szállítás, raktározás, posta és távközlés ágazatba tartozó cégek többsége hosszabb távú tőkehasznosítási zavarokkal számol.

23 20 3. Beruházási, kapacitás-bővítési tervek A gazdálkodó szervezetek rendkívül intenzív beruházási tevékenységről adtak számot a szeptemberi megkérdezés során. Az 1000 fő feletti foglalkoztatotti létszámmal rendelkező vállalatok közel fele bővíti kapacitását 2004-ben, de a jövő évi beruházási tervek is alig néhány százalékponttal maradnak csak el ettől. A korábbi időszakhoz viszonyított, minden vállalatnagyság-kategóriában megfigyelhető magasabb arányok arra vezethetők vissza, hogy a megfigyelési időtáv a kétszeresére nőtt. (Míg az előző adatfelvételek során csak a következő 6 hónap beruházási szándékaira vonatkozott a kérdés, ez most egy évre bővült.) Ez önmagában is jelentősen megemeli a beruházást tervező cégek arányát. Egy másik tényező lehet az Unióhoz való csatlakozás, ugyanis a nagyobb belső piacon történő megjelenés lehetősége fokozott beruházási, kapacitás-bővítési tevékenységet válthat ki a gazdálkodó szervezeteknél. Sajnos a két tényező hatása adatfelvételünkben nem különíthető el, így a korábbi évekhez történő viszonyítás nem releváns. Ennek ellenére a megelőző adatgyűjtések eredményeit az alábbi táblázatban közreadjuk: 3.1 Kapacitás-bővítést tervező gazdálkodók aránya létszámnagyság-kategóriánként (gazdálkodók %-os aránya) Létszámnagyság II. félév 2002 II. félév 2003 II. félév 2004 év* kategória (fő) > ,8 39,7 21,6 47, ,7 31,7 28,8 48, ,8 31,9 26,6 39, ,2 25,6 23,9 35, ,4 25,8 22,2 36,6 < 51 23,3 24,5 21,2 33,6 Mindösszesen 27,6 26,0 22,6 35,5 * Módszertani változás miatt nem összehasonlítható a korábbi évek adataival

24 Kapacitás-bővítést tervező gazdálkodók aránya 2004 és 2005 években (gazdálkodók %-os aránya) Létszámnagyságkategória (fő) 2004-ben üzembe helyezendő 2005-ben üzembe helyezendő A két év valamelyikében üzembe helyezendő Mindkét évben tervez beruházást > ,1 45,1 55,6 34, ,4 45,6 57,3 33, ,9 38,4 48,5 27, ,0 35,0 45,4 23, ,6 35,6 46,9 23,7 < 51 33,6 33,7 45,1 20,4 Mindösszesen 35,5 35,1 46,3 22,5 Elkülönítve is megvizsgáltuk a 2004 és a 2005 év beruházási tevékenységét, és azt tapasztaltuk, hogy nincs szignifikáns különbség a két év adatai között. A megkérdezett vállaltok egyaránt 35%-a hajt végre, illetve tervez kapacitásbővítést 2004-ben és 2005-ben, miközben az átfedés sem túl jelentős, azaz a két év során csak részben ugyanazokról a cégekről van szó. (A beruházások között különösen az épület-beruházások esetenként több évig is elhúzódhatnak, így a két évre vonatkozó átfedés gyakran ugyanazt a megkezdett beruházást takarja.) A megkérdezett vállalatok több, mint 20%-a jelezte, hogy 2004-ben és 2005-ben is folytat kapacitás-bővítő beruházást. Ez igen magas aránynak számít, ebből azonban nem lehet megállapítani, hogy milyen arányban szerepelnek ezek között áthúzódó tevékenységek, és mennyiben értékelhető ez az arány úgy, hogy a cégek mintegy ötöde folyamatosan kapacitás-bővítő fejlesztéseket hajt végre, azaz tevékenysége dinamikus növekedéssel jellemezhető. Ha a két év beruházási tevékenységét együttesen vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a vállalatok közel fele tervez kapacitás-bővítést ebben az időintervallumban. Ez a magas arány nem mutat nagy szóródást az egyes létszám-nagyság kategóriába tartozó vállalatok között. Jellemző persze itt is, hogy a nagyobb cégeknél magasabb arányt képviselnek a bővítést végrehajtó gazdálkodó szervezetek. A legkisebb és legnagyobb létszám-kategóriába tartozó vállalatok között a különbség mintegy 10 százalékpontot tesz ki.

25 22 A beruházást végrehajtó/tervező cégek arányát megvizsgáltuk a vállalatok tulajdoni szerkezete alapján is. Azt tapasztaltuk, hogy a beruházási aktivitás összefüggésbe hozható a külföldi tulajdoni hányad mértékével. Ebben a tekintetben meg kell különböztetni a tisztán külföldi tulajdonban lévő gazdasági szervezeteket a vegyes vállalatoktól. A legintenzívebb beruházási tevékenység egyértelműen a 100%-ban külföldi tulajdonban lévé cégeknél tapasztalható, miközben esetükben is döntően a nagyobb létszámot foglalkoztató vállalatok bővítik meglévő kapacitásaikat. Az 50 főnél kisebb létszámú cégeknél alig van különbség ebben a tekintetben az eltérő tulajdoni szerkezettel rendelkező gazdasági szervezetek között. A vegyes tulajdonú vállalatok között meghatározó, hogy a külföldi tulajdoni hányad többségi, vagy kisebbségi. Ez utóbbi vállalat-kategóriába tartozó cégeknél, különösen a kis létszámot foglalkoztatóknál a legalacsonyabb a kapacitás-bővítést végrehajtó, illetve tervező cégek aránya. A többségi külföldi tulajdonban lévő vegyes vállalatoknál ugyanakkor az átlagosnál intenzívebb beruházási tevékenység folyik és ugyanez jellemzi a 100%-ban hazai tulajdonú cégeket. Figyelmet érdemel, hogy a teljes egészében magyar tulajdonú cégek kapacitás-bővítési arányait tekintve gyakorlatilag nincs különbség létszámkategória szerint. A kis cégeknél és a nagyvállalatoknál egyaránt 45% körüli arányt képvisel a vizsgált két éves periódusban beruházást végrehajtó gazdasági szervezetek aránya. 3.3 A vizsgált két éves periódusban beruházást végrehajtó, vagy tervező gazdálkodók aránya létszámnagyság-kategóriánként és tulajdonforma szerint (gazdálkodók %-os aránya) Létszámnagyságkategória (fő) 100% külföldi Többségi külföldi Kisebbségi külföldi 100% magyar > ,1 66,7 59,1 44, ,1 35,1 45,8 45, ,8 50,0 31,6 46,6 < 51 47,2 49,3 35,4 45,0 Mindösszesen 56,1 49,4 41,6 45,4

26 Kapacitás-bővítést tervező gazdálkodók aránya a kiemelt nemzetgazdasági ágakban létszámnagyság-kategóriánként (gazdálkodók %-os aránya) Építőipar Létszámnagyságkategória/ág Mezőgazdaság Feldolgozóipar Kereskedelem Szállítás, raktározás, posta és távközlés évben üzembe helyezendő >1000 0,0 63,0 0,0 33,3 16, ,7 51,1 0,0 50,0 36, ,3 42,8 40,0 50,0 25, ,9 38,3 25,0 35,8 45, ,4 37,7 40,0 41,1 38,9 < 51 33,1 33,3 30,8 36,7 43,1 Mindösszesen 32,7 37,4 31,7 37,6 39, évben üzembe helyezendő >1000 0,0 59,6 0,0 0,0 25, ,7 47,3 50,0 54,5 36, ,4 38,0 40,0 50,0 37, ,0 37,7 18,2 33,8 52, ,7 36,7 43,4 37,1 47,1 < 51 38,2 34,7 33,3 32,9 37,5 Mindösszesen 37,2 37,2 33,6 34,1 39,9 A beruházási szándékok ágazati arányai nem mutatnak jelentős eltérést a nemzetgazdasági átlagtól. A kiemelt ágazatok közül a feldolgozóiparban és a szállítás, raktározás, posta és távközlés területén mindkét évben meghaladja a kapacitás-bővítést tervező cégek aránya a nemzetgazdasági átlagot. Ezzel szemben az építőipari vállalkozások kevésbé offenzív növekedési politikát folytatnak, a beruházási tevékenység ebben a szektorban a legalacsonyabb. A mezőgazdaságban és a kereskedelem területén működő cégek esetében változó mértékű beruházási szándékokat tapasztaltunk a két vizsgált év során. Az egyik évben a cégek aránya meghaladta a nemzetgazdasági átlagos értéket, míg a másikban elmaradt attól. A legalacsonyabb szintű beruházási aktivitás az építőipar gazdasági szervezeteit jellemezte a 2004-re vonatkozó adatok szerint. Ennél alig valamivel magasabb értéket jeleztek a mezőgazdasági szervezetek szintén 2004-re vonatkozóan. A két említett nemzetgazdasági ágban ugyanakkor a következő évben tervezett kapacitás-bővítési szándékok meghaladják a re jelzett arányokat.

27 24 4. A kapacitás-kihasználtság és a beruházási szándékok együttes vizsgálata Ebben a fejezetben a kapacitás-kihasználtság és a beruházási szándékok együttes elemzését végezzük el. Arra keressük a választ, hogy a kapacitás-kihasználtság mértéke alapján mennyire tekinthetők megalapozottnak a cégek beruházási törekvései. Az előzőekben láttuk, hogy a gazdálkodó szervezetek átlagos kapacitás-kihasználtsági mutatója valamelyest romlott a korábbi adatfelvételhez képest, legalábbis csökkent a magas kapacitás-kihasználtsággal működő vállalatok aránya. Az átlagot tekintve ez viszont meghatározónak minősíthető, ugyanis a cégek mintegy 60%-a tartozik ebbe a csoportba. Másrészről viszont rendkívül dinamikusan nőtt a beruházási aktivitás is a korábbi adatfelvételekhez képest (amelyben jelentős szerepet játszik a vizsgált időintervallum kiterjesztése). Ezek az adatok ilyen módon a korábbi értékekkel csak részben összehasonlíthatóak, hiszen kétszeres időtávot vizsgálva nyilvánvalóan magasabb értéket fog mutatni a beruházást tervező cégek aránya egy bizonyos felmérhető határon belül. Ennek az a következménye, hogy a vállalati stratégiát jellemző négy kategória közül több gazdálkodó kerül az expanzív, valamint a reménykedő státusba. Jelen elemzésünkben tehát a korábbi egy évre vonatkozó vállalati stratégia két évre módosult. Az egyes kategóriák változatlanok maradtak. A vizsgálat során ezúttal is négyféle vállalati stratégiát különböztetünk meg, úgymint: expanzív (magas kapacitás-kihasználtságot jelző, kapacitást-bővítő), stabil (magas kapacitás-kihasználtságot jelző, kapacitást nem bővítő), reménykedő (közepes, vagy alacsony kapacitás-kihasználtságot jelző, kapacitást-bővítő), stagnáló (közepes, vagy alacsony kapacitás-kihasználtságot jelző, kapacitást nem bővítő). Létszámnagyság kategória (fő) 4.1 Vállalattípusok a kapacitás-kihasználtság és a beruházási szándékok együttes vizsgálata alapján > <51 Összesen 2003 II. félév Expanzív 30,0 34,0 29,8 28,2 30,0 26,2 27,8 Stabil 42,9 35,3 35,6 35,4 33,9 36,2 36,2 Reménykedő 18,6 15,4 16,6 14,8 13,6 13,9 13,9 Stagnáló 8,6 15,4 18,0 21,7 22,4 22,1 22,1 Mindösszesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

28 25 Létszámnagyság kategória (fő) 4.2 Vállalattípusok a kapacitás-kihasználtság és a beruházási szándékok együttes vizsgálata alapján > <51 Összesen 2004 II. félév Expanzív 40,3 43,2 31,8 32,5 30,3 25,8 29,0 Stabil 29,9 27,3 35,3 30,8 32,7 29,2 30,3 Reménykedő 16,4 16,5 18,8 15,8 18,8 20,9 19,2 Stagnáló 13,4 12,9 14,1 20,9 18,1 24,1 21,4 Mindösszesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Jelen adatfelvétel besorolása alapján a legmagasabb arányt az expanzív és stabil gazdálkodással jellemezhető cégek képviselik. Mindkét kategóriába sorolt cégek közel ugyanolyan magas, 30% körüli arányt képviselnek. Mint jeleztük, nőtt a reménykedő kategóriába sorolható cégek aránya is, mivel jelen adatgyűjtés során magasabb a beruházni szándékozó gazdálkodó szervezetek aránya, mint a korábbi adatfelvételeknél. Ezzel együtt változatlanul a vállalatok legkisebb hányada tartozik ebbe a kategóriába. Vállalati létszámnagyság-kategóriánként vizsgálva az adatokat látszik, hogy az 500 fő feletti létszámot foglalkoztató gazdálkodó szervezetek között magasabb a kapacitás-kihasználtság oldaláról megalapozottan beruházó cégek aránya. Ez nem meglepő, minden korábbi adatfelvétel ezt mutatta. A nagyobb cégek kapacitás-kihasználtsági mutatója mint az előzőekben bemutattuk jobb az átlagosnál, és az intenzívebb beruházási tevékenység is elsősorban őket jellemzi. Ugyancsak többször megállapítottuk már, hogy a kisebb, 300 fő alatti cégeknél a legmagasabb a stagnálók aránya. Ezt jelen felmérés adatai is alátámasztják. Különösen magas arányt képviselnek az 50 főnél kisebb létszámú gazdasági szervezetek között azok, amelyeknél közepes, vagy annál alacsonyabb szintű a kapacitáskihasználtság és nem is szándékoznak azt bővíteni. Néhány kiemelt nemzetgazdasági ágat vizsgálva a korábbi évekhez hasonló tendencia állapítható meg. Változatlanul az építőipari cégek jellemezhetők a leginkább expanzív stratégiával. Ugyanakkor szembetűnő, hogy a feldolgozóiparban az expanzív és stabil kategóriába sorolható cégek aránya nem éri el az országos átlagot és romló tendencia figyelhető meg az egy évvel korábbi adatokhoz viszonyítva is. A vizsgált ágazatok közül a feldolgozóiparban

29 26 található a legtöbb reménykedő, illetve stagnáló kategóriába sorolható gazdasági szervezet. 4.3 Vállalattípusok a kapacitás-kihasználtság és a beruházási szándékok együttes vizsgálata alapján néhány kiemelt nemzetgazdasági ágban (gazdálkodók %-os aránya) Vállalattípus/ Nemzetgazdasági Mezőgazdaság Feldolgozóipar Építőipar Összesen ág 2003 II. félév Expanzív 29,5 26,3 33,4 27,8 Stabil 34,1 32,4 48,7 36,2 Reménykedő 16,2 26,2 7,9 13,9 Stagnáló 20,2 24,9 9,9 22,1 Mindösszesen 100,0 100,0 100,0 100, II. félév Expanzív 28,3 28,0 35,7 29,0 Stabil 34,8 25,8 42,1 30,3 Reménykedő 19,6 21,5 10,1 19,2 Stagnáló 17,4 24,7 12,2 21,4 Mindösszesen 100,0 100,0 100,0 100,0 A tulajdoni szerkezethez köthető vállalati stratégia ebben a metszetben is a külföldi tőke meghatározó szerepét támasztja alá. A többségi, vagy tisztán külföldi tulajdonban lévő gazdasági szervezetek között a legmagasabb az expanzív és stabil gazdálkodást folytatók aránya. Ebben a tekintetben a többségi hazai tulajdonban lévő vegyes vállalatok helyzete a leginkább kritikus. 4.4 Vállalattípusok a kapacitás-kihasználtság és a beruházási szándékok együttes vizsgálata alapján a tulajdoni szerkezet alapján (gazdálkodók %-os aránya) Vállalattípus/ Nemzetgazdasági ág 100% külföldi Többségi külföldi Kisebbségi külföldi 100% magyar 2004 II. félév Expanzív 38,3 32,7 26,2 27,8 Stabil 29,2 30,8 28,2 30,6 Reménykedő 19,5 18,2 19,4 19,4 Stagnáló 13,1 18,2 26,2 22,1 Mindösszesen 100,0 100,0 100,0 100,0