Tartalomjegyzék 2008/ 1. áprilisi szám 1. Csíkszentmihályi: A fejlődés útjai II. - A kezünkben lévő hatalmas erő felelősséget kíván tőlünk - 2.

Átírás

1 Tartalomjegyzék 2008/ 1. áprilisi szám 1. Csíkszentmihályi: A fejlődés útjai II. - A kezünkben lévő hatalmas erő felelősséget kíván tőlünk - 2. Az isteni mátrix - Az Univerzum aktív résztvevői vagyunk - 3. László Ervin: Fejlődés vagy kipusztulás: Ez itt a kérdés - Az emberiség társadalmi fejlődése elérte bolygónk határait 4. Uri Geller: A szellem legyőzi az anyagot - Mindenki rendelkezik paraképességgel - 5. Nem zárható ki a párhuzamos Univerzumok léte - Egy magasabb dimenzió leegyszerűsíti a fizika törvényeit- 6. T. de Chardin: Az emberi energia - A kozmosz szellemi átalakulás alatt áll - 7. Biegelbauer Pál: Túlvilág a létezés szívéből II. rész - A IV. ESZP Fórumon elhangzott előadás - 8. A kelták bölcsessége - Minden idők misztikusai a Grál őrzői - 9 Ugrások az időben - Az idő olyan, mint egy körbejárható táj Noé bárkájának nyomában III. - Fából készült építmény 4000 méteren a jégsapka alatt Hamvas Béla: Aranykor és apokalipszis - Megvalósítható-e újra az aranykor? Az amerikai klinikai halál kutatásokról III. rész - Prof. Dr. Raymond Moody előadása a Revital konferencián 13. C. W. Leadbeater: Túlvilági törvényszerűségek II. - A fejlődés kulcsa az önzetlenség Üzenet a túlvilági dimenzióból - A szellemek beavatkoznak a sorsba A halak korszakból a Vízöntőbe lépünk - A Vízöntő korba csak az összefogás vezet el Jung: Az apokaliptikus látomásról - Isten a bűnös emberben konfliktusokon át testesül meg A teremtési korszakok, mint Isten tervei - Minden emberben Isten egy gondolata vár megvalósulásra

2 18. Mit mutat az égi konstelláció 2024-ig Interjú Roland Jakubovitz svájci asztrológussal Rudolf Steiner: A magasabb világok megismerése A türelem vonzza a magasabb tudást Az arkangyalok szerepe a földi életben A angyalok inspirálnak minket - 21 R. D. Laing: Transzcendens élmény Kevesekben van elég bizalom, hogy próbára tegyék hitüket 22. Mágikus helyek Az élő Föld energiahálója A szektaképződés mélylélektana A szellemi éhínség kreatív és destruktív hatásai Rejtélyes öngyilkosságok és a Szcientológia Egyház A mellékhatásokról kérdezze etikai tisztjét Buddha és a neurológia A boldog agy, avagy a boldogság tudománya Feldmár András: Szerepeket játszunk Ha ismerjük a játékot, nem semmisít meg a szerep A megfelelően edzett tudat nagy előny a létezésben A test, a beszéd és a tudat feletti uralom éve írták - Innen - onnan Az akarat ereje A minnesotai fantom Jövendölések a világvégéről Csodás menekülés A bánfihunyadi levitáció Hírek Programok, Megrendelőlap A Szerkesztőségben kapható könyvek és CD-k jegyzéke 4602 Mottóink: A változatosság ill. a sokoldalúság gyönyörködtet, közelebb visz az igazsághoz és elvezethet a megértéshez. A természettudomány a vallás nélkül béna, a vallás a természettudomány nélkül vak. Albert Einstein 4494

3 Csíkszentmihályi: A fejlődés útjai II. - A kezünkben lévő hatalmas erő felelősséget kíván tőlünk - Igaz, hogy az emberek időtlen idők óta folyamatosan gyilkolják egymást, és a hatalom birtokosai többnyire kizsákmányolják a gyengébbeket. Az is igaz, hogy a mohóság általában felülkerekedik a megfontoltságon, és éppen ez készteti az embereket az életüket biztosító környezetük tönkretételére. De miért is lenne ez másképp? Ha az emberiséget okoljuk ezekért a hibákért, az olyan, mintha a szarvast felelősségre vonnánk azért, mert teljesen lelegeli a mezőt. Talán majd fejlődünk, de még igen nagy utat kell megtennünk, hogy legyőzzük a velünk született viselkedési korlátainkat. Attila Isten ostorának hitte magát, amikor végigtarolta Európát, s a spanyolok is arról voltak meggyőződve, hogy az indiánok lelkét mentik meg, amikor megsemmisítik őket. Végül is Attila és a spanyolok is ugyanazoknak az ösztönöknek engedelmeskedtek, mint a lemingek, amikor a tenger felé vonulnak. Visszatekintve elképesztő, mennyi szörnyűséget vittek végbe elődeink. Ebből arra a következtetésre juthatunk, hogy az ember eredendően gonosz. Ám jelenleg nem vagyunk se jobbak, se rosszabbak, mint amilyenek lehetünk. Az ártatlanság kora azonban véget ért. Fajunk mára túlságosan nagy hatalommal bír ahhoz, hogy csupán ösztöneinket kövessük. A madarak és a lemingek saját magukon kívül nem sok kárt okozhatnak másoknak, de az ember képes elpusztítani a bolygónkon minden életet. A kezünkben lévő hatalmas erő felelősséget kíván tőlünk. Tudatosítva céljainkat, a cselekedeteinket motiváló tényezőket és helyünket a fejlődés láncolatában, meg kell találnunk a tetteink következményeit enyhítő értelmes és hathatós tervet saját magunk és a még fennmaradt élőlények megvédelmezésére. Az emberek általános elképzelése szerint a rossz jellemzője az entrópia, azaz az energiaveszteség, a zűrzavar, a rendetlenség, a káosz, az energiapazarlás, a cselekvésképtelenség, a céltalanság. A jó jellemzője a nagymértékű negentrópia, energia-felhalmozás, a harmónia, a kiszámíthatóság, a vágyak kielégülését szolgáló értelmes tevékenység. Csakhogy a jó és rossz ilyetén értelmezése nagyon gyakran a legszűkebb igényeket célzó önös érdekeket szolgálja. Amerika kora európai telepesei még a legvallásosabbak is gonosz tulajdonságokkal ruházták fel a bennszülötteket, pl. kegyetlenséggel és vadsággal, így nyugodt lélekkel irtották ki őket. A kínai kommunisták az amerikaiakban imperialista ördögöket láttak, az irániak szemében mi is ördögök vagyunk. S közben egyes nézetek szerint az ajatollah vagy Szaddam az ördög megtestesítője szerintünk. A jó és a rossz relatív fogalmak, s mindaddig, amíg az ember saját testével, családjával, vallásával, vagy etnikai csoportjával azo- 4495

4 nosul, ez így is marad. Szűklátókörű erkölcsi értékrend alapján lehetetlen a jóról és a rosszról egyetemes következtetésre jutni. Az egyetlen érték, amiben az emberek egyetértenek, a földi élet folytatása. Ebben az egyetlen célban egyesül minden egyéni érdek. Ha ez a faj specifikus azonosság nem kerekedik a hitbeli, nemzetbeli, nemzetiségi, családi vagy személyes identitás fölé, nehéz lesz megállapodni abban a kérdésben, hogy melyik úton menjünk tovább jövőnk biztonsága érdekében. Ösztöneink és agyunk genetikai programja önmagunk érdekeinek a kiszolgálását diktálja. Nekünk azonban változtatnunk kell ezen a programon, s bolygónk átfogó szükségleteit kell a legfontosabb célunknak tekinteni. De vajon lehetséges-e ez? Hogyan emelkedhetnek felül férfiak és nők a sokmillió év alatt a génállományukban rögzült indítékaikon? Jelenlegi céljaink és értékrendszerünk fajunkat vak küzdelemre ösztönzik a túlélésért más fajokkal szemben. Ezek az ösztönök és értékek inkább az utazókra, mint a navigátorokra jellemzőek. De akár tetszik nekünk, akár nem, mi a Föld pilótái vagyunk. Ehhez a szerephez újításokra, új értékekre és célokra van szükségünk, ezek eligazítanak a váratlan veszélyek tengerében. A tudatnak ezen a kalandos útján az első állomás: kik és mik vagyunk valójában? Minden rendszer, legyen az egy szikla vagy egy bálna, arra törekszik, hogy önmagát összerendezze. Minden élőnek nevezett formáció elengedhetetlen törekvése a fajfenntartás és a szaporodás. Ahhoz, hogy egy rendszer fennmaradjon, az emberi testnek, egy családnak vagy egy társadalomnak folyamatosan korrigálnia és védenie kell önmagát. Minden rendszer idővel szétesik, ha nem tökéletesítik. A versengés az evolúción végighúzódó fonál. De bizonyos fajok a túlélés esélyei csak úgy tudják növelni, ha együttműködnek más fajokkal, és ezért maradnak fenn. Paradox módon az együttműködés is lehet a verseny hatékony formája. Minden embernek megvan az a csodálatos képesség, hogy gondolkodjon. Ezt a képességünket természetesnek vesszük, pedig ez az evolúció új, csak az emberi fajra jellemző formája Ezt nevezzük tudatosságnak tudatnak, Énnek vagy léleknek. Mivel rendelkezünk ezzel a befelé tekintő tudattal, ezért képesek vagyunk felülírni az ösztönös genetikailag kódolt utasításokat, és képesek vagyunk saját döntéseket hozni. Bár minden ember képes tudatosan gondolkodni, mégsem minden ember alkalmazza egyformán ezt a képességét. Egyesek gépiesen követik genetikai programjuk utasításait vagy csaknem kizárólag a társadalom elvárásainak tesznek eleget, és ehhez alig vagy semmit sem tesznek hozzá a saját tudatukból. A skála másik végén az autonóm személyiségek állnak, ők a külső utasítások határain messze túlmenő, önálló célokat tűznek maguk elé. Majdnem 4496

5 kizárólag a saját maguk alkotta szabályoknak engedelmeskednek. A legtöbben valahol a két véglet között helyezkedünk el. Az Énnel rendelkező ember a tudatában lévő információt meg is akarja tartani és terjeszteni. Az anyagi javakkal azonosuló Én egyre több vagyont akar felhalmozni, nem törődve mások sorsával. Sztálin hatalomvágy körül forgó énje nem nyugodott addig, amíg az egyeduralmát veszélyeztető egyének mind meg nem haltak. A hitből építkező Én továbbélése többet jelent, mint a testé, ezért a keresztény mártírok jobban féltek hitük feladásától, mint az oroszlánoktól. Ez az oka annak, hogy az emberiség sorsa nagymértékben függ attól, milyen Ént fejlesztünk ki magunkból. Az evolúció semmiképpen nem biztos. Csak akkor válunk részesévé, ha megtaláljuk helyünket a természetnek nevezett gigantikus erőtérben. Sem a túlzott alázat, sem a kegyetlen gőg nem válik jövők javára. Ha gyermekeink visszahúzódóak, túlságosan alázatosak lesznek, akkor az életrevalóbb életformák elsöprik őket, ha pedig gőgösen száguldanak előre, s elveszik másoktól, amit lehet, akkor nem sok dolog marad a Földön, aminek örülni tudunk majd. Ám hosszú távon nem létezik lényegesebb feladat, mint megtalálni annak a módját, miként tudjuk Énünket az evolúció szolgálatába állítani. Ettől függ az összes következmény. Ha létezik történelem, a mi tudatunknak készen kell állnia, hogy mi csináljuk meg. Az elmúlt néhány emberöltő bebizonyította, hogy az ember fennmaradását nem a természet veszélyezteti a legjobban, a veszély belőlünk fakad. Volt idő, amikor az ember csak saját magában, vagy a hozzá közelállókban tudott kárt okozni. A kár hatósugara még száz évvel ezelőtt sem ért messzebb egy puska lőtávolságánál. Ha valaki gonosz volt, vagy megzavarodott, kártékony tettei csak szűk környezetében hatottak. Az utóbbi ötven évben azonban egyetlen ember is sokkal súlyosabb mértékben tud ártani. Egy őrült tábornok kirobbanthat egy világháborút, egy fanatikus terrorista nagyobb pusztításra képes Dzsingisz Kán hordáinál. Ártatlan, törvénytisztelő polgárok egy generációja jóhiszemű döntéseivel megmérgezheti a légkört, és élhetetlenné teheti bolygónkat. Elődeink számára az önismeret kényelmes fényűzésnek tetszett. Manapság azonban fennmaradásunk érdekében a tudat irányítása elsőbbséget élvez a tudományok fejlődésének előnyeivel szemben. A harmadik évezredben működő evolúciós erők féken tartása érdekében feltétlenül fontos tudatunk működésének jobb megismerése. Minden ember számára a tudatában lejátszódó folyamatok a legfontosabbak: az öröm pillanatai, a kétségbeesés időszakai teszik ki az egész élet milyenségét. Ha nem vagyunk urai a gondolatainknak, nem élhetünk teljes életet, és így nem tudunk hozzájárulni az emberi történelem alakításához sem. Gondolataink kézbentartásához az első lépés tudatunk működésének a megértése. 4497

6 Az emberi agy nagyszerű számítógépként működik, de olykor veszélyes akadályokat gördít a valóság reális érzékelése elé. Minél többet tudunk a tudat működéséről, annál inkább látjuk, hogy az idegrendszerünk által megszűrt érzékelés torzítja a világot. Ha nem értjük meg a torzulás mibenlétét, akkor soha nem fogjuk tudni kontrollálni a gondolatainkat és a tetteinket. Meg kell próbálnunk saját működésünket megérteni, így tudunk csak némi esélyt adni magunknak arra, hogy ellentmondjunk a már terhesnek érzett, velünk született genetikai utasításoknak, s így tudjuk bizonyos fokig átvenni az uralmat az ősi evolúciós erők felett. Általában azt hisszük, hogy a gondolatainkat tudjuk irányítani, és a legtöbben meg vagyunk győződve róla, hogy azt gondolunk, amit akarunk, és akkor, amikor akarjuk. Bizonyított tény azonban, hogy a gondolkodási folyamatok kevésbé szabályozottak, mint ahogyan azt hinni szeretnénk. A mindennapi életben az emberek akkor érzik magukat igazán csüggedtnek, amikor egyedül vannak és nincs semmi dolguk. Paradox módon, amikor valaki látszólag a legszabadabb, akkor válik a legtehetetlenebbé. Ebben a helyzetben a tudat össze-vissza kóborol, és előbb-utóbb valami fájdalmas gondolatnál vagy kielégületlen vágynál köt ki. Legtöbben képtelenek vagyunk valami vidám vagy hasznos dologra terelni a figyelmünket. Valószínűleg szükségünk van külső elvárásokra ahhoz, hogy rend legyen a fejünkben. Így tudjuk összeegyeztetni magunkban az objektív és a szubjektív világot. Tudatunk fontos védekező eleme, hogy kellemetlen káosz van benne, amikor nem foglalja le valamilyen célirányos tevékenység. Kétféle lehetőség nyílik a tudat többnyire a szorongás vagy az unalom fájdalmas élménye által kiváltott véletlenszerű működésének az elkerülésére. Az egyik: kívülről kényszerítjük tudatunkra a rendet. Elmerülünk egy feladatban, beszélgetünk egy másik emberrel, és figyelmünket megszervezhetjük, egy többé-kevésbé egyenes gondolatmenetbe terelhetjük.. A másik mód, hogy belső fegyelmet fejlesztünk ki a tudatban, és így akaratunktól függően képesek leszünk tudatunk összpontosítására. Ez sokkal nehezebb, általában meditációs vagy jóga szakemberek, művészek vagy tudósok segítségét kell ehhez igénybe venni. Ilyen lehet a testedzés, a jóga, a futás vagy valamilyen harcművészet. De lehet versírás, zenélés vagy más tevékeny szellemi elfoglaltság. Ahogyan az iránytű a mágneses pólus felé fordul, úgy a szabadon kóborló tudat a negatív, pesszimista dolgok felé fordul, mert így készül fel leghatékonyabban a veszélyes helyzetekre. A negatív kimenetel felé való ösztönös irányultságot mutatja például az emberek katasztrófák iránt tanúsított érdeklődése. A média nagyon is tisztában van az emberek ezen hajlamával. 4498

7 Ha saját tudatunkat a múltban hasznosnak bizonyuló genetikai utasításoknak vetjük alá, akkor jelenlegi életminőségünk kárt szenved. Állandóan aggódva és félve talán jobban felkészülhetünk a veszélyekre, de sohasem ismerhetjük meg az élet örömeit. A jövőt nem lehet szabályokkal és előre kiszámítható kimenetelekkel gúzsba kötni. Fennmaradásunkhoz nem elég csupán a logikai gondolkodást fejleszteni. Az intuícióra is támaszkodnunk kell, hogy a változásokat már a bekövetkezésük előtt érzékeljük. Empátiával érthetjük meg a világosan nem kifejezhető információkat, bölcsességgel vehetjük észre a látszólag össze nem függő jelenségek közt a kapcsolatot, és a kreativitás tesz képessé minket a problémák újszerű megfogalmazására és a váratlan, új helyzetekben új szabályok megfogalmazására. A legtöbb embercsoport úgy véli, hogy ők a kiválasztott nép a világegyetem középpontjában, és az ő életszemléletük az egyetlen értelmes világszemlélet. Ennek a viszonyulásnak az a szerencsétlen következménye, hogy ha túlságosan hiszünk a saját kultúránkban, nem vesszük észre a körülöttünk zajló tágabb világot. A legtöbb embert nem zavarja a toxikus hulladék addig, amíg az nem a saját környezetében jelenik meg. Minél nagyobb csoporttal azonosulunk, annál közelebb kerülünk az igazsághoz. Csak az egész bolygót magunkénak tekintve ismerhetjük fel, hogy a szennyező anyag mindig mérgező, bárhol is tárolják. De nem elég megismernünk, milyen módon kényszerítenek minket a genetikai utasítások különböző cselekedetekre. A valóságot elfedő második fátyol a kultúra és a társadalom leple az egyént körülvevő emberi környezet. A kultúra és a társadalom parancsai elfedik a választási lehetőségeinket is, hogy pszichikus energiáinkat saját szolgálatunkba állítsuk. Egy kulturális életszemlélet megfellebbezhetetlen elfogadása könnyen eltakarhatja előlünk a tágabb valóságot. A társadalmi környezetünk értékítéletein kívül eső elképzeléseket gépiesen elutasítva egy szűkre szabott, silány világban élhetjük le az életünket. A kreatív tehetségek gyakran a társadalom peremére szorulnak. Látásmódjukat gyakran az szélesíti, hogy egyik kultúra világából átkerülnek a másikba, és felismerik mindkettő viszonylagosságát. Minden embernek fontos felismernie, hogy az örökölt értékrend, a szabályok és a szokások hasznosak és szükségesek, de nem abszolút érvényűek. Ha a nagy közvélemény passzívan nyugszik bele a hagyományok és a kultúra szabályaiba, akkor könnyen válhatunk néhány gátlástalan érdekcsoport manipulálható áldozataivá. Forrás: Csíkszentmihályi Mihály: A fejlődés útjai Nyitott Könyvműhely Szemlézte: Boros Katalin 4499

8 Az isteni mátrix - Az Univerzum aktív résztvevői vagyunk - Már a kvantumfizikus Max Planck felismerte, hogy a fizikai Univerzum jelenségei mögött egy szellemi, intelligens és tudatos erő működik, melyet ő minden matéria ősalapjának nevezett. Ezt az univerzális energiamezőt írja le Gregg Braden legújabb bestsellerében, amelyben tudományt és spiritualitást összekapcsol, és amelyet isteni mátrixnak vagy isteni ősalapnak nevez. Mi emberek sokkal többek vagyunk, mint csak passzív nézők: mi ennek a szövedéknek a részei vagyunk és meggyőződéseink és érzelmeink erejénél fogva aktívan veszünk részt az isteni mátrix teremtésében és alakításában. Mindenki számára megnyílik a tudás egy őseredeti energiamező létezéséről, amely a testünket, a világot és az Univerzumban mindent összeköt. Egy kapu egy hatalmas és titokzatos lehetőségre, arra a lehetőségre, hogy mi sokkal többek vagyunk, mint csupán megfigyelői egy már folyamatban lévő teremtésnek, amelynek éppen egy kis szeletét érzékeljük. Ha megvizsgáljuk életünket, spirituális és anyagi eredményeink teljességét, hibáinkat, kapcsolatainkat, karrierünket, legnagyobb szerelmeinket, legmélyebb félelmeinket, akkor a legerősebb, bár néha tudattalan meggyőződéseink visszatükröződését fedezhetjük fel mindezekben. Meggyőződéseink tükörképeit látjuk a környezetünkben, mert az isteni ősalap, az isteni mátrix titokzatos lényege által nyilvánultak meg. Ez azért lehetséges, mert a tudat az Univerzum létezésében központi szerepet játszik. Ez sokaknak hihetetlennek tűnhet, és az emberiség történetének sok nagy szelleme számára okozott már fejtörést. Einstein még azt írta önéletrajzi írásaiban, hogy mi végül is egy már létező Univerzum passzív megfigyelői vagyunk, amelyre csak nagyon kevés befolyással bírunk. Kívülállókból résztvevőkké John Wheeler, a Princeton Egyetem fizikusa és Einstein kortársa már másként látja az emberiség szerepét a teremtésben. A XX. század végének kísérletei már bebizonyították, hogy már maga a megfigyelés is változást idéz elő a megfigyelt tárgyban. Wheeler: A kvantumvilágból megtanuljuk, hogy szét kell zúznunk a páncélüveget, amely bennünket az Univerzumtól elválaszt, ha csak egy olyan aprócska dolgot akarunk is megfigyelni, mint egy elektron. A régi fogalmat, hogy az Univerzum passzív megfigyelői vagyunk, törölni kell a könyveinkből és új szóval a résztvevő szóval kell helyettesítenünk. Micsoda változás! Wheeler már teljesen újfajta módon értelmezi kapcsolatunkat a világgal, amelyben élünk, lehetetlennek tartja, hogy csak szemlélői legyünk. Tény, hogy kvantumfizikai kísérletek bizonyítják, hogy egy elektronnak már a megfigyelése is hat annak tulajdonságaira. A kísérletek arra enged- 4500

9 nek következtetni, hogy a megfigyelés egyfajta teremtő aktus, azaz, hogy a tudat teremtőleg vesz részt a folyamatban. Ezek a felismerések Wheeler feltételezését támogatják, vagyis, hogy már nem tekinthetjük magunkat pusztán nézőnek, akinek semmi hatása nincs a világra. Ez újfajta látásmódot követel tőlünk a Kozmosszal és annak funkcióival kapcsolatban. Egy ilyen megváltozott világnézetnek az alapjait egy másik Princetoni fizikus és Einstein kollégája, David Bohm egy sor könyvében és cikkekben fektette le ben bekövetkezett halálakor Bohm két úttörő elméletet hagyott ránk, az Univerzum egy teljesen új, majdnem egységes elméletét, és az ember szerepére vonatkozó elméletet. Az egységes rend elmélet A kvantumfizikai értelmezés volt az alapja Bohm és Einstein találkozásának és barátságának. Ez az elmélet nyitotta meg a kaput David Bohm azon elméletéhez, mely szerint a valóságnak több finomanyagú síkja létezik, és a teremtés magasabb és mélyebb síkjain már mintaként létezik az, ami a mi világunkban történik. A mi fizikai világunk a valóságnak ezekből a finomabb anyagú síkjaiból keletkezik. Ezt az elméletet nevezi Bohm a valóság háttérsíkjai együtthatásának. Ha az Univerzumot egy magasabb perspektívából tudnánk nézni, akkor a mi világunk dolgait, eseményeit olyan tárgyak és események visszatükröződésének észlelnénk, amelyek egy másik, számunkra jelenleg nem érzékelhető, nem hozzáférhető területről származnak. Bohm szerint a látható és a láthatatlan egy egyetemes rend megnyilvánulása. A láthatót explicit -nek, a láthatatlant pedig implicit -nek nevezte. A dolgok, amelyeket látunk, tapintunk, és amelyeket a mi világunkban egymástól elválasztottnak értékelünk, kövek, tengerek, erdők, állatok, emberek, a teremtés explicit rendjét képezik. De bármennyire is úgy látszik, hogy egymástól különállóak, ezek a dolgok a valóság egy mélyebb síkján összefüggnek olyan módon, amelyet mi a teremtésben elfoglalt helyünkről nem észlelhetünk. Minden számunkra különálló dolog egy része, amelyet Bohm a teremtés implicit rendjének nevez. A 70-es években Bohm kifejlesztett egy olyan elméletet, amely az Univerzumot differenciált és mégis osztatlan egészként írja le. A teremtés egymásba szövődő lényiségén elgondolkozva, arra a meggyőződésre jutott, hogy az Univerzum egy nagy, kozmikus hologramként funkcionál. Egy hologramban egy tárgy minden része kis méretben tartalmazza a teljességet. Bohm szerint mindaz, amit mi a mi világunknak érzékelünk, valami sokkal valóságosabbnak a tükröződése, amely a teremtés egy mélyebb síkján megy végbe. Ez a mélyebb sík, az eredeti, az implicit. Ebben a valóságban érvényes a mint lent, úgy fent elv, a mint kint, úgy bent valamint a minta a mintában elv. Minden önmagában teljes benne. 4501

10 Az emberi test tökéletes szépsége mintája a hologramnak. Testünk minden részében, a DNS-ben, a genetikai kódunkban az egész test mintázata le van képezve. Mindegy, hogy a sejtjeink a hajunkból, a körmünkből vagy a vérünkből származnak, a genetikai minta, ami megkülönböztet bennünket, mindegyikben ugyanaz. Ahogyan az Univerzum mindig az implicitből az explicitbe változik, úgy áramlik a teremtés dinamikus folyama is a láthatatlanból a láthatóba. A teremtésnek ez a váltakozó természete késztette Wheelert arra, hogy az Univerzumot résztvevőként írja le, mint valamit, ami még nem kész, és mint olyasvalamit, ami állandó kölcsönhatásban van a tudattal. A mátrix tükrözi az érzelmeinket Érdekes módon, már a bölcsesség legrégebbi tradícióiban is rámutattak a mi világunknak e működési módjára. A Védáktól amelyek közül némelyik 7000 éves egészen a 2000 éves Holt tengeri tekercsekig visszavezethető a téma, mindegyikben megfogalmazzák, hogy e világ csak visszatükröződése olyan eseményeknek, amelyek magasabb síkon játszódnak. A Holt tengeri tekercsek egyik töredéke Dalok a szombati áldozathoz című, így szól: Ami a Földön történik, csak egy halvány visszfénye egy nagyobb, végső valóságnak. Forrás: Visionen német folyóirat, augusztusi számából Fordította: Déri Anna *** Legtöbbünk számára nem az a nagyobb veszély, hogy túl magas célt tűztünk ki, és nem érjük el, hanem hogy célunk túl alacsony, és elérjük. Michelangelo A tudás nem elég, használnunk is kell, az akarás nem elég, cselekednünk is kell. Johann Wolfgang Goethe 4502

11 László Ervin: Fejlődés vagy kipusztulás: Ez itt a kérdés - Az emberiség társadalmi fejlődése elérte bolygónk határait szilveszterét az oroszok úgy ünnepelték a Vörös téren, hogy nyoma sem volt hónak vagy jégnek, januárban a New York-iak ingujjra vetkőzve sétálgattak a Central Parkban. Grönland közepén egy akkora tó van, mint a Michigan-, a Superior- és az Eire-tó egybevéve, és a Kilimandzsáró legendás hótömegéből sem maradt már szinte semmi sem. Aki még kételkedik abban, hogy a körülöttünk lévő világ megváltozik, az vagy vak, vagy makacs vagy egyszerűen buta. Természetesen a klímaváltozás, noha leginkább észrevehető, csak egy a sok közül. Ha úgy haladunk tovább, ahogy eddig tettük, akkor több okból kifolyólag is katasztrofális, előre nem látható, végzetes vészhelyzetbe kerülünk. A változás nem csupán elmélet többé, nem is puszta lehetőség, hanem tény, és a túlélésünk parancsa. Tovább lavírozni azon feltételezés alapján, hogy minden a megszokott mederben folyik majd, az öngyilkossággal egyenlő. Az összetett rendszerek csak egy pontig haladnak lineárisan, aztán elérik stabilitásuk határpontját és összeomlanak és előre nem látható végzetes helyzet következik be. Ez igaz a csillagok evolúciójára, az élő fajokra és egész civilizációkra. A civilizációk éppen úgy, mint a fajok vagy a csillagok vagy fejlődnek vagy elbuknak. Úgy tűnik a civilizáció jelenleg uralkodó formája elérte határait és változásra kényszerül. Fajunk megszűnésének lehetőségét nem zárhatjuk ki, a kihívásokkal szemben nem annyira technológiai vonatkozású belátásra van szükségünk. Ez a kulcsfontosságú belátás az egymáshoz és a kozmoszhoz való szoros összetartozásunk, egységünk belátása. A természeti népek tudták ezt, de a modern civilizáció elhanyagolta, majd tagadta. A hiteles spirituális tapasztalatok azonban közvetlen bizonyítékot nyújtanak a minket egymással illetve a természettel összekötő kapcsokról. Most a tudomány megerősíti az ilyen intuíciók igaz voltát. Mindenekelőtt a kvantumfizika jelezni kezdte, hogy ezek a tapasztalatok nem illuzórikusak, magyarázatuk a tudomány ismeretkörén belül marad. Vagy együtt változunk változó világunkkal amire képesek lehetünk, ha képesek vagyunk felfogni a változásokat és kellő akaraterővel rendelkezünk -, vagy vállaljuk a növekvő válságok és végül a teljes összeomlás kockázatát. A Delphoi jósda egykor azt tanácsolta: Ismerd meg önmagad. Ma ezt úgy kellene kiegészítenünk: Ismerd meg önmagad, mint aki része az egésznek. Nemcsak a világunk, hanem a tudomány is változik. A tudományos kutatás frontvonalán kialakuló új világképnek nem sok, vagy talán semmi köze nincs az iskolákban megismert klasszikus világképhez. Az új világkép szélesebb az univerzumoknak egy végtelen meta-univerzumban való megsokszorozódása felé terjed ki és mélyebb, a kvantum alatti tartományok 4503

12 dimenziójába is behatol. Valamint befogadóbb is, megvilágít olyan jelenségeket, amelyekről egypár éve még nem vettek tudomást, vagy ezoterikusnak tartottak, és ezért visszautalták a metafizikának, a teológiának vagy a parapszichológiának tavaszán James Lovelock brit biológus, aki 30 évvel ezelőtt felfedezte, hogy a Föld az egész bolygóra kiterjedő, az életet lehetővé tevő szabályozórendszerrel rendelkezik, kijelentette, hogy ez a szabályozórendszer megsemmisült, és ez hamarosan az emberiség számára végzetesnek bizonyuló állapotokat hozhat létre. Számos kritikus öngerjesztő folyamat már kicsúszott az irányítás alól. Ahogy az Északi-sark jege olvad, a tenger több fényt nyel el, ami még több olvadást eredményez. Ahogy Szibériában megszűnik az állandó fagy, a kiengedő tőzeglápokból felszabaduló metángáz megerősíti az üvegházhatást, ami még több olvadáshoz és még több metánhoz vezet De a világégés melletti érvelések egy dologgal nem számolnak, nem ismerik fel, hogy nemcsak a természet, hanem az emberiség is gyors átalakulásra lehet képes. A mai kaotikus közeli, instabil, ultra érzékeny világban a gondolkodás, az értékek, az etika és a társadalom egy kritikus tömegének a tudatossága akárcsak Konrad Lorenz pillangói alapvető átalakulást indíthatnak el. Közelítünk a holtponthoz, de a helyzet messze nem reménytelen. Közel a rendszer szétesésének küszöbéhez a világvége jóslatoknak paradox hatása van. Több és több embert térítenek észre, széles körben tudatváltásra motiválnak. Vajon az emberiség meg fogja várni, hogy természeti vagy ember okozta katasztrófa százezrekkel vagy százmilliókkal végezzen, hogy hajlandóvá váljék a változtatásra? Akkor már talán túl késő lesz. Most kell lépnünk, az értékeknek, a jövőképnek és a magatartásformáknak egy kellő időben történő váltása felé amíg még megtehetjük. Valós tény a választás a fejlődés és a kipusztulás között. Először is azt kell fölfognunk, hogy a kezünkben van a sorsunk, és ez nem a véletlen műve. Amikor az instabilitás eléri a holtpontot, a rendszer vagy szétzuhan, vagy egy új, dinamikus egyensúlyi állapotba lép. Ezek a kritikus holtpontok alkotják a makro váltásokat amik a társadalom minden aspektusát és rétegét magukban foglalják: gazdagot, szegényt, a gazdasági és politikai rendszert, a magánszférát és a közéletet egyaránt. Nem csupán helyi vagy nemzeti, hanem globális makro-váltás küszöbéhez közelítünk, amibe hathatós technológiák meggondolatlan használatának halmozódó hatásai nyomán sodródtunk bele. A rövidlátó profit-, és hataloméhség, nagy hatású technológiákkal párosítva beindította a klímaváltozást, éhezést és vízhiányt okoz, part menti áradásokhoz és még egy sereg más hasonlóan fenyegető ökológiai folyamathoz vezet. A polgári társadalom szerkezetén belül növekvő szakadékot produkál a gazda- 4504

13 gok és szegények között, és ezzel járó frusztrációt, fundamentalizmust és terrorizmust okoz, utat nyit a bűnözésnek, az erőszaknak és a háborúnak. A kipusztulás veszélye valóságos, de elkerülhető. A makro váltás kritikus szakaszában új lehetőségek nyílnak, beleértve a fejlődés lehetőségét. Ebben az esetben nem a genetikai fejlődés lehetőségére gondolok, hiszen nem pusztán biológiai faj vagyunk. Társadalmi és kulturális fejlődés vár ránk, amellyel kialakíthatunk egy új társadalmat és kultúrát - egy új civilizációt. Az evolúció a sapiens sapienssel átváltott a biológiai színtérről a társadalom és a kultúra és a technika 1 birodalmába, ahol már nem a genetikus rendszer, hanem a civilizáció mutálódik. Az emberi lényekből álló társadalmak, akkor is, ha nem akarják vagy nem tudnak róla, a természetben történő biológiai evolúcióhoz hasonló folyamaton esnek át. Az emberi társadalmak fejlődését előmozdító találmányok időről-időre megingatták a fennálló rendszereket. Az 1350 cm3 agyat befogadó koponya tette képessé elődeinket előbb néhány dolog kifejezésére, majd a szimbolikus nyelv, a fogalmi gondolkodás és a magas szintű eszközhasználat kifejlesztésére. Kezdetben lassú volt a társadalmi fejlődés: a pelolitikum, az őskőkor igen stabil, hosszantartó volt. Az első fontos felfedezés, amely ezeket a társadalmakat elsöpörte a növények és az állatok mintegy tízezer évvel ezelőtti háziasítása, az új-kőkori forradalom volt. Ez a nomád vadászó állattartó életmódot letelepedett állattartóvá, később földművelővé formálta át. Ekkor először és azóta is, végig a történelemben a korábbi rendszerek összeomlását mindig az emberi közösségek által kifejlesztett technikák indították el. Ezek a fejlesztések magukban foglalják a tűz fölötti uralmat, a kerék feltalálását, eszközök tervezését, egyre hatásosabb szerkezetek és módozatok feltalálását. Ezek a találmányok tették lehetővé, hogy az ember egyre nagyobb közösségekben, egyre növekvő munkamegosztás és társadalmi szervezettség között éljen. Az új-kőkori pásztorkodó-földművelő közösségek csoportjaiból kialakultak az ókori nagy birodalmak: Babilon, Egyiptom, India és Kína. Kevesebb, mint 4000 évvel ezelőtt az ókori görög természetfilozófusok utat törtek egy társadalmi mutációnak, amely a mitikus felfogások helyébe megfigyeléseken alapuló, értelemmel kimunkált elméleteket ültetett. A történelem színpadára a görög-római civilizáció lépett. A logosz központi fogalommá vált, a metrummal, a mennyiségi mérés fogalmával együtt a nyugati kultúra racionális alapjához tartozott csaknem két- és félezer éven át. Krisztus után 476-ban a Nyugatrómai Birodalom bukása és a Bizánci Birodalom megalapítása után újabb átmenet történt az európai társadalmak fejlődésének történetében. A kereszténység megerősödése hatással volt a 1 Azaz a nooszféra szintjére. (A szerk.) 4505

14 klasszikus görög kultúrára. Lényegi elemeiben a Szent Ágoston és az Aquinói Szent Tamás által kidolgozott hitrendszer uralkodott Európában egészen az újkor eljöveteléig. A görögöktől eredő és a rómaiak által kidolgozott realitás a keresztény elemekkel együtt is megőrződött a középkori uradalmakban és fejedelemségekben. A 16. és 17. században újabb váltás történt. Giordano Bruno, Galileo Galilei felfedezései a hagyományos kézművességgel párosulva műszaki fejlesztések egész sorához vezetett. Ezek közt van a gőz erejének, és az olajnak a felhasználása, a tömegtermelés feltalálása. Európa és hamarosan Amerika is belépett az ipari forradalom korszakába. Az egyre hatásosabb technikai újdonságok gyorsan megjelenő sorának köszönhetően a Sapiens lett a bolygó uralkodó faja. Arra azonban semmi biztosíték nincs, hogy az is marad. A jelenlegi formájában az ipari társadalom már nem tartható fenn. A 21. század eleje átmenet az ipari korszakból a posztipari korba. Ezt az átmenetet az információáramlás és a kommunikáció eljövendő technológiái által fémjelzett második ipari forradalom viszi előre. Az új technológiák nagyobb erővel bírnak, mint az első ipari forradalomban a víz, a gőz, a szén és az olaj. Az általuk kiváltott forradalom is sokkal gyorsabban megy végbe, mint az első. A múltban a makro-változások, helyi, országos szinten történtek. A 20. század második felében az ún. második ipari forradalom egy megfoghatatlan erőforrásra, az információra helyeződött át. Felerősödött az információ, a nyersanyagok, a késztermékek határokon keresztül történő áramlása. Manapság egyes globális vállalatok néhány kivételtől eltekintve az összes nemzetállamnál gazdagabbak, és a legnagyobbak közel annyi embert alkalmaznak, mint amennyien a világ kétszáz nemzetállamában élnek. A mai korszakváltás globális. Az emberiség társadalmi fejlődése elérte bolygónk határait. A jelenlegi társadalomban a fenntarthatatlanság a gazdasági és társadalmi terjeszkedések, valamint a környezeti változásnak és a pusztulásnak az eredménye. Ezek okozzák az egyenlőtlenségeket, ami megzavarja az embereket, túlterheli a társadalom közigazgatási és ellenőrző képességét. Növekszik a harag és a gyűlölet, társadalmi és politikai válság alakul ki. Az uralkodó civilizáció fejlődésétől függően vagy a társadalom erőszakba és káoszba tartó összeomlása következik be, vagy áttörés egy jobban alkalmazkodó és fenntartható civilizációba. Az emberekre és a társadalmakra váró legfontosabb kihívás az életünket uraló és a jövőnket meghatározó jelenlegi civilizáció megváltoztatása. Ez átmenetet jelent a logoszból, a mai gazdaságilag, kulturálisan, politikailag széttöredezett civilizációból egy szolidaritásra, nemzetek 4506

15 és kultúrák közötti együttműködésre törekvő globális civilizációba, a holoszba. Emberi akarat és szándék dönti el, vajon összeomlás vagy áttörés következik be. A mai civilizáció méltó sajátossága, hogy lehetőséget ad arra, hogy az emberiség sorsát a kezünkbe vegyük. Forrás: László Ervin: Világváltás Nyitott Könyvműhely Szemlézte: Boros Katalin *** Része vagy az Egésznek, s a hozzád kapcsolódó részekkel rokoni szálak fűznek össze, mivel ők is a mindenség részei. Ne ütközz meg azon, ami neked jut az Egészből, mert semmi nem káros a résznek, ami nem káros az Egésznek *** 4507 Marcus Aurelius Egyetlen lélek sem pusztul el, s nem is szünetel, csak az alatt a röpke idő alatt, amíg egy másik testbe áramlik át. Seneca *** Isten hírnökei által közel van hozzád: veled van minden pillanatban. Ők jó és rossz tetteid megfigyelői. Ahogyan Te bánsz velük, úgy bánnak ők veled. Senki sem lehet igaz ember a benne lakó istenség nélkül. Tudd, hogy bölcsességet szerezni Isten által ránk mért feladat, s amikor a bölcsesség egyik állomását elhagyod, útnak indulsz a következő felé véget nem érő utad az igaz emberré válás útja. Seneca

16 Uri Geller: A szellem legyőzi az anyagot - Mindenki rendelkezik paraképességgel - New York Brooklyn negyedében egy asszony a megszokott háztartási teendőit végezte, amikor csengettek. El nem tudta képzelni, ki lehet, és amikor ajtót nyitott, olyan sokk érte, hogy sohasem heverte ki teljesen a következményeit. Mert az ajtóban a fia állt az egyenruhájában, és alig várta, hogy köszönthesse az édesanyját. Az asszony meglepődése ellenére elvégre úgy tudta, hogy a fia Koreában van nagyon boldog volt, és forró szeretettel megölelték egymást. Ám ekkor a fiú, éppolyan titokzatosan, ahogy megjelent, eltűnt. A történettől megnémult anya eszméletlenül esett össze, a szomszédja találta meg, s miután magához tért elmondott neki mindent. Néhány óra múlva az anyát az USA légierő értesítette, hogy a fia Koreában, gyakorlatozás közben az életét vesztette. Közülünk sokaknak volt ilyen élménye, de nem szívesen beszélünk róluk. Bármilyen magyarázatot adunk, tény az, hogy kommunikáció történhet több ezer mérföldes távolságból is. Arthur Koestler, a nagy író és filozófus, akivel sok hosszú órát töltöttem együtt halála előtt, vagyonának javát egy brit egyetemre hagyta, abból a célból, hogy kutatásokat végezzenek. Ez a nemzetközi tekintélynek örvendő író, tudós, filozófus hitt a normális szellemi képességeken túli képességekben. Lázba hozták azok a dolgok, amelyeket ő derült égből a villámcsapás jelenségeknek nevezett, azaz az ESP-jelenségek, a normális érzékelésen túli érzékelés, a telepátia, a gondolatátvitel és a jövőbe látás vagy a levitáció. A hatodik amerikai űrhajós, aki a Holdon járt, dr. Edgar Mitchell űrhajós, aki maga is megbecsült tudós, elmondta, hogy sikerült telepatikus üzeneteket küldenie a Holdról. Minthogy a PSZI jelenségek mindig is érdekelték, az űrprogramtól való távozása után teljes értékű kutatómunkát végez. Hozzám hasonlóan hiszi, hogy a PSZI tapasztalatok minden egyes embernek a javára válhatnak, ha ezeket a képességeket megfelelően kifejlesztjük és alkalmazzuk. Ezek a képességek nem azért vannak bennünk, hogy egyszer-egyszer támaszul szolgáljanak, és nem is titokzatosak. Azért vannak, hogy eddzük őket - ahogyan a kart, a lábat vagy a kezünk ujjait. Mindannyiunkban megvannak, csak nagyon kevesen használjuk őket. A legtöbb embernek, aki hisz egy istenség vagy felsőbbrendű erő létezésében, esélye van rá, hogy kifejlessze PSZI-erejét. Csak a teljesen cinikus ember nem hisz semmiben önmagán kívül, nem ismeri el a nála nagyobb erő vagy felsőbbrendű lény létezését. Ezt az embert a tulajdon tudatlansága korlátozza be. Szerencsére ilyen öntelt és elbizakodott ember kevés van. Tapaszta- 4508

17 lataim szerint ezek az emberek is, ha megszorulnak, hajlamosak az ismeretlenhez fordulni segítségért. Megjártam a harcteret és hallottam ilyen hitetleneket segítségért kiáltozni is: Istenem, ha vagy, segíts! Az ilyen segítségkiáltás nem tartozik bele egyetlen vallás kánonjába sem, ám, ha a kérés meghallgattatik, akkor az illető világszemlélete homlokegyenest megváltozik. Az okkult szót manapság ritkán használják, és ennek jó oka van. Sokan fogadják szkeptikusan, és kétes mellékíz járul hozzá a hamis erőkkel dicsekvő sarlatánok miatt. Helyette manapság a PSZI vagy a paranormális szót használják A PSZI jelenség olyan jelenség, ami látszólag ellentmond a természettudományos törvényeknek. Ha például az asztalra helyezünk egy tárgyat, és azt akarjuk, hogy átkerüljön ugyanazon az asztalon 20 cm-el távolabbra, akkor a tárgyat vagy föl kell vennünk és áttennünk, vagy oda kell tolnunk, vagy csak az asztalt kell megdöntenünk, hogy a tárgy a kívánt helyre kerüljön. Ezeket a módokat tudományos törvényekkel meg lehet magyarázni. Minden esetben, fizikai erő mozdította el a tárgyat. Mi történik, ha valaki azt akarja, hogy a tárgy egyik helyről a másikra menjen, anélkül, hogy fizikai erőt használna bárki? Az egyetlen lehetséges magyarázat a Pszichokinézis jelensége, amikor is a tudat hat az anyagra úgy, hogy az ellentmond a természettudományos törvényeknek. Néhány embernél a Pszichokinézis egészen természetes módon jelentkezik, gyakran az illető legnagyobb bosszúságára. Szinte naponta hallunk a világ valamelyik részéről valamiféle emberfölötti teljesítményről, pl. egy férfi kiesik a repülőgépből, és életben marad, vagy egy anya szétfeszíti a vérengző cápa állkapcsát - és megmenti kislányát. Ezek, az emberi akaraterő megdöbbentő teljesítményei, amelyek megközelítik a lehetetlent. Ez a PSZI erő. Amikor az Amazon őserdejében jártam, tanúja voltam egy amerikai indián döbbenetes ügyességének. Öreg ember volt, híres vadászként tisztelték. Egy bambuszból készült fúvócsővel mérgezett nyilakat lőtt ki, így ejtett apró vadakat élelemnek. Ezt a kis embert először nem sokra becsültem, normális, mindennapi ügyességnek tartottam, amelyet megtanult, hiszen törzse ennek köszönhette fennmaradását. Csak amikor megtudtam, hogy az öreg vak, akkor értettem meg, mekkora is a PSZI erő az emberben. A varázsvesszővel való kutatás szintén a PSZI igen fejlett formája. Ausztráliai látogatásomkor meghökkentett, hogy milyen sokan hisznek ebben. Ennek oka természetesen a szükség. Itt vannak a világ legszárazabb területei, és az emberi élet a fúrt kutaktól függ. Még a legjózanabb gondolkodású farmer sem talál semmi kivetnivalót abban, hogy hív egy szakembert, aki egy Y alakú bottal próbál vizet találni. Náluk ez természetes. És ha megpróbáljuk 4509

18 nekik azt mondani, hogy ez egy paranormális dolog, mert a mi északiféltekénken ez paranormálisnak számít - akkor nem tudják, miről beszélünk. A PSZI másik formája az, hogy akik szembenéztek már a halállal, vagy a klinikai halált átélték, szintén olyan tapasztalatokról számolnak be, amelyek vigaszt nyújtanak azoknak is, a halál utáni élettel kapcsolatban, akiknek nincsenek ilyen tapasztalataik. Amikor Pat Phoenix színésznő rákban haldoklott, lelki szenvedését nagyon megkönnyítette, hogy hallott történeteket a halál utáni életről, és értesült azoknak az élményeiről, akik már egyszer beléptek e félhomályos 2 zónába, de visszatértek. Ezen a területen számos kutatást végeztek, és ezek legnagyobb része az eddiginél boldogabb létezésről tudósít. Legtöbbjük megélte a testenkívüli élményt, vagyis lelkük egy rövid időre elhagyta testüket. Ezt az élményt egyébként az asztrális utazás során is átélhetjük, amikor biztosan tudjuk, hogy kiléptünk testünkből. 3 Hányszor léptünk már be egy szobába vagy más helyiségbe, hogy tudtuk, már jártunk itt? Ez a déja vu élmény, már jártam itt. Ennek az érzésnek az egyik magyarázata a jövőbe látás lehet, hogy egy másik szinten már láttuk a jövőt, és amikor a fizikai test is érzékeli, akkor jön a déja vu. Szerintem szellemünknek olyan erős telepatikus energiahulláma van, hogy a fény sebességénél gyorsabban képes legyőzni a távolságokat. Gyakran kérdezik, mi a véleményem az asztrológiáról, összeegyeztethető-e a PSZI-vel? Hiszem, hogy csillagunk meghatározza jellemünk egy részét, és hiszem, hogy az asztrológia kiegészítheti a PSZI-t. A PSZI és az asztrológia szorosan összefügg kozmikus világunkban. Egy eset: a City of Edinburgh nevű British Airwais gépet Eric Moody kapitány vezette. Ideges és türelmetlen típus volt. De válsághelyzetben tökéletesen nyugodt és koncentrált. Ezt 247 hálás túlélője bizonyítja annak a kis híján tragikus szerencsétlenségnek, amikor az óriásgép mind a négy motorja leállt, miután áthaladt egy vulkánkitörés okozta lávafelhőn Jáva közelében. Eric és legénysége 13 percen keresztül zuhant a Föld felé és a kabint elöntötte a füst. A kapitány hihetetlen nyugalommal szólt az utasokhoz: Itt az Önök kapitánya beszél. Egy kis problémánk van. Mind a négy hajtómű leállt. Mindent elkövetünk, hogy újraindítsuk a gépet. Remélem, nincsenek nagyon oda. Az utasok ahelyett, hogy pánikba estek volna, imádkozni kezdtek. A kapitány nem adta fel. Biztos vagyok benne, hogy annyi PSZI erő gyűlt össze 2 Félhomályos: azaz a hivatalos tudományok által még alig vizsgált. (A szerk.) 3 Ennek a KH élményben tapasztalt testenkívüliségnek kissé enyhébb sokkal járó formája, amikor álmunkból felébredve is tudjuk, hogy álmodunk. (A szerk.) 4510

19 akkor a gépben, ami legalább annyira oka volt a megmenekülésnek, mint a Boing 747 kiváló tulajdonságai. Az utasok közül többnek misztikus élménye volt. Az egyikük úgy látta, hogy három alak javítja kívülről a gépet. Ez is kiváló példája annak, hogy a szellem legyőzi az anyagot. Hogyan csíráztatom ki a magokat? A markomba szorítom, és akaratommal kényszerítem őket arra, hogy kicsírázzanak! És a magok is általában kicsíráznak. Ilyenkor nagyon erősen koncentrálok, és a gondolataimat arra összpontosítom, aminek a megtörténtét akarom. Ez az, ami leginkább megrémít, és nagyon ritkán mutatom be, mert élő dologról van szó. Én hiszek a szellem hatalmában a test fölött. Hiszem, hogy meggyógyíthatja testét. Hiszek a született gyógyítókban is. Ha kitágítjuk a szellemi látóhatárunkat, és világképünkben helyet kap a mindenség, új, izgalmas tapasztalatokkal kecsegtető utazásra indulhatunk. Ha elhúzzuk egy újabb dimenzió elől az azt eltakaró függönyt, akkor azt is tapasztalni fogjuk, hogy ennek hasznát vehetjük a mindennapokban. Csupán nemrégiben váltak közismertté a fekete lyukak, bár a csillagászok már régen tudnak róluk. A mai ember sokkal nyitottabb a különböző időzónák, és az időtlenség fogalmával kapcsolatban. Egyre kevesebben vetik el a más életformákkal való találkozás lehetőségét. Ha valami még elfogadhatatlannak, felháborítónak látszik is, nem szabad elvetnünk azt, gondosan meg kell vizsgálnunk. Ha ma még nincs értelme, akkor el kell tennünk későbbre. Milyen makacsul hitték sokan, hogy a Föld lapos...!!! Forrás: Uri Geller: A siker titka, Háttér Kiadó Szemlézte: Liptay András 4511

20 Nem zárható ki a párhuzamos Univerzumok léte - Egy magasabb dimenzió leegyszerűsíti a fizika törvényeit- Peter Freund, a Chicagói Egyetem nagyhírű Enrico Fermi Intézetének elméleti fizika professzora, egyik korai úttörője a hipertér elméletnek. Szerinte a természet törvényei egyszerűbbek és elegánsabbak, ha magasabb dimenziókban fejezzük ki őket. Hagyományosan a tudósok szkepticizmussal fordulnak a magasabb dimenziók felé, mert nem lehet méréseket végezni rajtuk, és nem volt különösebb hasznuk sem. Mára azonban az a vélekedés válik uralkodóvá, hogy a háromdimenziós terek túl kicsik ahhoz, hogy leírhassuk bennük a Világegyetemünkben található kölcsönhatásokat. A kulcslépés a természet törvényeinek egyesítésében a téridő dimenziójának növelése mindaddig, amíg további erőket tudunk belefoglalni elméletünkbe. Peter Freund kedvenc analógiája: hogy képzeljünk el egy pillanatra egy gepárdot, egy jó erőben lévő szép állatot, amely az egyik leggyorsabb fajta a Földön, Afrika szavannáin. Természetes élőhelyén nagyszerű állat. Most képzeljünk el egy gepárdot, amelyet egy nyomorúságos ketrecbe zártak egy állatkertben. A gepárd elveszti eredeti szépségét, megtörve látjuk a ketrecben A gepárdot a fizika törvényeihez hasonlíthatjuk, amelyek természetes élőhelye a magasabb dimenziós téridő. A mi háromdimenziós laboratóriumunk steril állatkerti ketrec a fizika törvényei számára. Ha a törvényeket természetes lakhelyükön, a magasabb dimenziókban fogalmazzuk meg, akkor megláthatjuk valódi szépségüket és erejüket. Annak illusztrálására, hogy egyetlen dimenzió hozzáadása hogyan tudja leegyszerűsíteni a dolgokat, gondoljunk vissza arra, hogyan folytak az ókori Róma háborúi. A nagy római háborúk gyakran több kisebb csatatéren zajlottak és mindig nagy káosz övezte őket, minden irányból dezinformációk keringtek, és a több fronton vívott háborúban a római tábornokok gyakran vakon cselekedtek. Ezért a hadviselés első elvei közé tartozik, hogy meg kell kaparintani a magaslatokat. Azaz föl kell menni a harmadik dimenzió mentén, a kétdimenziós csatatér fölé. Egy magas hegy adta helyzetből panoráma nyílik a csatérre, és a kis csataterek zűrzavarai egy logikus nagyobb kép részeit alkotják. Ennek az elvnek egy másik alkalmazása az Einstein speciális relativitáselmélete mögött meghúzódó gondolat is. Einstein rájött, hogy az idő a negyedik dimenzió, és hogy a tér és az idő kényelmesen egyesíthető egy négydimenziós elmélet keretében. A 19-es repülőjárat hírhedt esete óta, amikor 30 évvel ezelőtt az USA bombázórepülőinek egy csoportja eltűnt a Karib-tenger felett, a sci-fi írók is a magasabb dimenziókat használják a Bermuda-háromszög rejtélyének megol- 4512

21 dására. Néhányan úgy gondolták, hogy a Bermuda-háromszögben eltűnő repülők és hajók valójában egy másik világba vezető átjárón haladtak keresztül. A 2. világháború óta tudományos ismereteink évente megduplázódnak, így elképzelhető, hogy a tudomány és a technika előrehaladása a 21. sz.-ban a legvadabb várakozásainkat is fölülmúlja. Azok a technológiák, amiről ma csak álmodhatunk, természetessé válhatnak a következő évszázadban. Michael Faradayt, a mezőelmélet atyját egy napon William Gladstone, az angol állami kincstár vezetője látogatta meg laboratóriumában. Semmit sem tudott a tudományról, ezért szarkasztikusan megkérdezte Faradaytől, mi haszna lesz Angliának e hatalmas elektromos szerkentyűből. Faraday így válaszolt: Uram, nem tudhatom, hogy ezeket a gépeket mire használják majd, de abban biztos vagyok, hogy egy nap ön adókat fog kivetni rájuk. Ma Anglia teljes gazdaságának jelentős része Faraday munkájának köszönheti létét. Valahonnan messzi a világűrből, galaxisunk mélyéről vagy még azon is túlról érkezik a kozmikus sugárzás. Nagyenergiás szubatomi részecskékből áll, amelyek eredete ma még ismeretlen, s bár szinte semmit nem tudunk róluk, energiájuk sokkal nagyobb, mint amit a Földön elő tudunk állítani. A kozmikus sugárzást Theodor Wulf jezsuita lelkész fedezte fel az Eiffel torony tetején végzett kísérletei során. Ma már rakéták, szatelitek küldenek rádiójeleket magasan a Föld felszíne fölül, ahol a légkör hatása minimális. A légkörbe hatoló kozmikus sugárzás által keletkezett ionokat az Utah államban, Salt Lake Citytől 80 mérföldnyire, délnyugatra elterülő sivatagban elhelyezett detektorok segítségével mérik. A Michigeni és a Chicagoi Egyetem kutatói próbálják meghatározni a forrásukat. Egy népszerű elmélet szerint a Tejútrendszeren belül a legnagyobb energiaforrás a Galaxis középpontjában található, amely egy nagy vagy akár több fekete lyukból áll. 4 Elképzelhető, hogy a tízedik dimenzió kutatásának eszközeit a világűrben fogjuk megtalálni. Ha kellő távolságból tekintünk a tudomány történetére, talán akad némi okunk az optimizmusra. Feltételezve, hogy néhány ragyogó fizikus megoldja a szuperhúrok 5 elméletét, és levezeti abból az Univerzumunk ismert tulajdonságait, 4 Egy csillag két kozmikus erő mellékterméke: a gravitációé, amely igyekszik a csillagokat összenyomni, és a fúzióé, amely megpróbálja szétrobbantani, mint egy hidrogénbombát. A csillagok élettörténetének valamennyi fázisa e két erő közt fennálló finom egyensúly következménye. Előbb-utóbb a csillag valamennyi nukleáris tüzelőanyaga elhasználódik, és már semmi nem áll ellent a gravitációnak, amely összepréseli a csillagot a semmibe. E fekete lyuk sűrűsége olyan óriási, hogy a fény arra kényszerül, hogy körülötte keringjen, ezért lesz az összeroppant csillag fekete. (A szerk.) 5 Amikor egy nagy tömegű csillagnak kimerül a nukleáris üzemanyaga, hőt veszít és összehúzódik. A téridő görbülete olyan erős lesz, hogy fekete lyuk jön létre, amelyből a fény sem tud megszökni. A fekete lyuk belsejében megszűnik az idő. (A szerk.) 4513

22 akkor is megmarad az a gyakorlati probléma, hogy mikor leszünk képesek hasznosítani a hipertér erejét. Két lehetőség áll előttünk, az egyik, hogy várunk, míg civilizációnk eljut odáig, hogy képes lesz a ma előállítható energia billiószorosát is kezelni, vagy találkozunk olyan földönkívüli civilizációval, amely már birtokában van a hipertér uralásának. 70 évbe telt, amíg Faraday és Maxwell után Edisonnak és munkatársai sikeresen használták az elektromágneses erőt gyakorlati célokra. A modern civilizáció mára már nagymértékben függ, ennek az erőnek a felhasználásától. A nukleáris erőt a századfordulón fedezték fel, és 80 év múltán még mindig nem tudjuk, hogyan hasznosíthatnánk a fúziós energiát. A következő lépés, az egyesített mezőelmélet hasznosítása még nagyobb technológiai ugrást igényel, de valószínűleg sokkal fontosabb következményekkel is jár majd. Stephen Hawking a Cambridge Egyetem Lucasian professzora, ugyanazon a tanszéken, amelyet egykor Isaac Newton vezetett. Neves elődjéhez hasonlóan Hawking is az évszázad legnagyobb kutatási témájába: Einstein gravitációs elméletének és a kvantumelméletnek az egyesítésébe fogott bele. Ő is csodálja a tízdimenziós elmélet eleganciáját és következetességét. Energiájának nagy részét ma már nem annak a témának a fekete lyukaknak szenteli, amely őt világhíressé tette. Már nagyobb fába vágta a fejszéjét: az egyesített mezőelméletbe. Hawking egy új tudományág, a kvantum kozmológia egyik megalapítója. Ő, és más fizikusok is úgy tartják, hogy a kozmológia alapvető kérdéseit csak a kvantumelmélet segítségével lehet megválaszolni. Hawking a kvantumkozmológiában a kvantumelmélet legvégső következtetéseit is alkalmazza, amikor végtelen számú párhuzamos univerzum létezését feltételezi. Igaz, nagyon nagy a valószínűsége, hogy a mi Univerzumunk az igazi, de nem zárhatjuk ki más Univerzumok létezését. Hawking kvantum kozmológiája azt is feltételezi, hogy ezek közt az univerzumok közt ún. féregjáratok alakulhatnak ki, amelyek összekötik ezeket az univerzumokat. A Harward egyik fizikusa, Sidney Coleman szerint a tudomány még a mi életünk során képes lesz igazolni a féregjáratok létezését. Egyelőre az egyenletek a tábláról merednek ránk, és még nem rendelkezünk azzal a matematikai képességgel, hogy megragadjuk a Planck-energia 6 fizikáját. A hipertérelmélet kísérleti igazolása a 21. századra tehető. Ahhoz pedig, hogy ne csak igazolni, hanem manipulálni is tudjuk a tízdimenziós téridőt, még néhány évszázadra lesz szükség. Forrás: Jenny Randels: Időviharok Alexandra Szemlézte: Somogyi Zoltán 6 A fekete lyukba való összeomlás előtti legkisebb tömegben rejlő energia. (A szerk.) 4514

23 T. de Chardin: Az emberi energia - A kozmosz szellemi átalakulás alatt áll - Pierre Teilhard de Chardin ( ) francia paleontológus, jezsuita pap, evolúció kutató. Újszerű gondolatait sokáig elhallgatták, s csak mostanában és csak nagyon kevesen kezdik felfedezni, úgy is, mint a jövő misztikusát. Műveiből szemléztünk már a 2006/1, a 2005/4 és a 2007/3 számainkban. Az Emberiség eljutott arra a biológiai pontra, ahol föltétlenül vagy minden bizodalmát elveszti a Mindenségben, avagy pedig határozottan imádja ezt a Mindenséget. Itt kell keresnünk az erkölcs jelenlegi válságának forrását. De akkor az is szükséges, hogy a vallások ennek az új igénynek megfelelően változzanak át. Rég letűnt az a kor, amelyben Isten csak kívülről helyezkedhetett fölénk, egyszerűen úgy, mint valami főnök vagy tulajdonos. A világ ezentúl már csakis fejlődésének szerves központja előtt fog fejet hajtani. Manapság többé-kevésbé a Szentség új megfogalmazása hiányzik mindnyájunknak. Hipotézisem szerint a kozmosz szellemi átalakulás alatt áll. Ha a Világegyetem tudatos, és a tudatos kibontakozása a természet lényeges történése, akkor ez megmagyarázza a világ múltbeli jelenségeit, a jelent is, és ez a tudatos képes arra is, hogy megszervezze a jövő érdekében a Föld tétova energiáit. Az élet első megjelenése a Földön csak a mi tapasztalatunk mezején jelenti azt, hogy a szervezetlen kollektívből kiemelkedett a spontán egyedi létező. A nagy számok törvényei a mechanikus működés fátylát dobták az anyagra. A fátyol alatt azonban az anyag is elemi tudatok nyüzsgése, amelyek készen állnak, hogy a szerves világ felsőbb kombinációiba jussanak. Az emberré válás is csak egy döntő és kritikus pont ennek az állapotváltozásnak a fokozatos kibontakozásában. Csakis a Személyes felé mozgó Kozmosz szemlélete képes arra, hogy fönntartsa és helyes mederbe vigye a Jövő felé az emberiség jelenlegi energiáit. Ha van manapság kiáltó tény, akkor az éppen az, hogy az egyensúlyra törekvő erkölcstanok képtelenek kormányozni a Földet. Világunk belépett az erő korába, s ugyanakkor ráébredt fejlődésének tudatára is. Önmagában fog szétzúzódni, ha nem fedez fel maga fölött, s önmaga előtt valami kiutat, ahová összpontosulhat túlcsorduló ereje. Már csakis a mozgásra épülő erkölcsnek fog engedelmeskedni, és én nem hiszem, hogy ez az erkölcs lehetséges volna ama hit nélkül, amely azt vallja, hogy létezik átváltozás, amely a mindenséget az anyagi állapotból a szellemi állapot felé sodorja. 4515

24 Ha igaz az, hogy a tudat kozmikus kibontakozásai egy felsőrendű és független Személyes Központtól függnek, akkor kell lennie lehetőségnek arra is, hogy el sem hagyva a tapasztalat területét, a mindenség személyessé vált zónáiban rátaláljunk valami olyan pszichés hatásra, sugárzásra vagy vonzásra, 7 amely sajátosan szövődik ennek a központnak a működéséhez, s ennek következtében pozitív módon tárja föl ennek a Központnak a létezését. A szellemi jelenség határozott fölfedezése kapcsolódik a misztikus jelenségek vagyis Isten szeretetének elemzéséhez. A tudomány egy szép napon majd ezzel is fog törődni. A huszadik század embere számára a Földön felvirradó élet kezdete óta először jelentkezik a cselekvés alapvető problémája. Mindeddig az ember többnyire ösztönösen dolgozott, egyik napról a másikra élve. Aligha tudta mit csinál, és miért teszi. Aki megértette, és nemsokára mindenki meg fogja érteni, hogy a legkisebb gondolatrészecskének mi a helye és jelentősége a természetben, annak számára már az a leglényegesebb dolog, hogy ésszerűen biztosítsuk annak a világnak az előre jutását, aminek mi is részei vagyunk. Már nemcsak mint eddig tettük, parányi, egyéni célokért, családunkért, szűköcske hazánkért, nem is pusztán az egész Földért kell cselekednünk, hanem magának a Világegyetemnek üdvössége és sikere érdekében. Mi, mai emberek, miként kell megszervezzük a magunk háza táján az emberi energia eloszlását és haladását? Ez a leglényegesebb kérdés. Mostanában kezd kilépni az elvont okoskodások és álmok világából az a gondolat, hogy egészként kell vizsgálni és tudományosan kell kezelni az emberi energiát. 8 Mivel a Kozmosz szellemi szövetű, ezért az érzelmi természetű vonzás, a gazdasági és szociális szervezkedésben elért haladás, a Hertz sugarakkal létrehozott kapcsolatteremtés és a szellemi rendszerezés ugyanannyira fizikai valóság, mint a testi szervezeteket kialakító természeti folyamatok. A szellemi folyamatokra is igaz az, hogy mikor a tapogatódzás által végre megtalálják a helyes utat, visszaszorítják az akadályokat, melyek ellenállnak terjeszkedésüknek, és sietve igyekszenek teret nyerni, s azt teljesen elfoglalni. Ezt így kívánja a korpuszkuláris 9 szerkezet, meg a belső feszültség is, amik jellemzik a Nooszférát. A szellemivé vált energia a kozmikus energia színe-virága. Ennél fogva a megszervezésre váró erők között a leginkább figyelemreméltó részt jelenti. Milyen fő irányokban törekszik kifejlődni egyéni emberi természetünk mé- 7 A Szent Szellem erejére, a szellem inspiráló hatására gondol. (A szerk.) 8 Értsd: az emberi gondolat energiáját. (A szerk.) 9 Elemi részecskékből álló. (A szerk.) 4516

25 lyén, és miképpen segíthetjük? Azt kell válaszolnunk, hogy abban az irányban, ahol néhány régi képességünk kibontakozik, és ezt a fejlődési irányt társítanunk kell néhány új képességünknek vagy tudatos meglátásunknak kifejlesztésével. Egy évszázad óta jelentős szellemi fejlődésen esünk át, s alig vettük tudomásul. A fölfedezés tárgya a tudás: mindig igénye volt természetünknek. Már a barlangokban lakó emberben is felismerhettük. De ez a lényeges tudásszomj, csak a minap bontakozott ki, és vált autonóm életműködéssé. Ezáltal életünkben még az evés-ivás igényét is megelőzte. Legmagasabb pszichológiai működéseink egyedivé válásának ez a jelensége, nemcsak hogy nem érte el határait a tiszta gondolkodás területén, de még egy másik szomszédos területre is igyekszik átterjedni, egy eddig gyakorlatilag kialakulatlan és ki nem fürkészett területre: az érzelmi képességeink és a szeretet ismeretlen földjére. A szeretetet itt a szorosan vett értelemben használom: szerelem, szenvedély. Annak ellenére, vagy éppen azért, mert mindenütt jelen van és heves erejű, mindeddig kimaradt az emberi energiáról szóló minden racionális rendszerből. Az erkölcstanok gyakorlatilag úgy-ahogy törvényesítették felhasználását a fajfenntartással és az anyagi szaporodással kapcsolatban. De ugyan ki gondolt arra eddig komolyan, hogy ezen egyelőre számunkra zavarosnak látszó erő mögött óriási teremtő erő van elraktározva? A lángelmék ihletője, művészetek múzsája ez az erő. A szerelem, akárcsak a gondolat folyton teljes erővel növekszik a Nooszférában. Mindaddig, amíg az emberiség különnemű elemei nem érték el a felnőtt személyiség állapotát, addig a gyermeknemzés jelentette azt a valóságot, amelyben a szerelem beteljesedését vélték fellelni. Mihelyt a szerelem nemcsak két szülő között, hanem két személy között kezdett működni, akkor felvillant az a végső Pont, amelyben megmenekül és be is teljesül nemcsak fajunk, hanem személyiségünk. Maga a totális központ, sokkal inkább, mint a gyermek, szükséges a szerelem megszilárdításához. A szerelem három pontot meghatározó folyamat: a férfi, a nő és az Isten. Teljessége és sikere egészen attól függ, hogy e három összhangba kerül-e. Ha a férfi és a nő csak a gyermek érdekében volna, akkora szerelem szerepének és erejének csökkennie kellene abban a mértékben, ahogy beteljesül az emberi egyéniség, s ahogyan a földön a telítettség felé közeledik a népsűrűség. Viszont, ha a férfi és a nő egymásért van, akkor megértjük, hogy minél inkább humanizálódnak, akkor éppen az emberibbé válás következtében szükségét érzik annak, hogy egymáshoz közeledjenek. A tapasztalat ez utóbbit igazolja és nem az előbbit. A szerelem lelkileg közel hozza egymáshoz a két létezőt, egyik sem emésztheti fel a másikat. S még kevésbé lehetséges, hogy elvesszenek a birtoklás élvezetében. Ez a sokaságba való visszaesést jelentené, a visszatérést a semmibe. Erről tanúskodik a mindenna- 4517

26 pos tapasztalat. A szerelem hódító vállalkozás, örökös fölfedezés révén maradhat meg, így bontakozik ki maga a mindenség is. Tehát csak azok szerethetik egymást jogosan, akiket mindkettejüket, egyiket a másik által, létük magasabb birtoklása felé viszi a szerelem.... A szerelem, akárcsak a gondolat, folyton teljes erővel nő a Nooszférában. Napról-napra kirívóbb lesz, hogy a növekvő energiának többlete túllép az emberiség szaporodásának egyre kisebbre szoruló szükségletein. Vagyis a szerelem teljesen emberi formában törekszik arra, hogy sokkal nagyobb távlatú szerepet töltsön be, mint a gyermekek nemzése. Férfi és nő közt még ott rejlik a szellemi megtermékenyítésnek az a sajátos és kölcsönös hatalma, amely azt várja, hogy ellenállhatatlan lendülettel bontakozzék ki mindannak irányában, ami szép és igaz. Az emberek régóta keresik, milyen eszközök segítségével sikerülne közvetlen akarati hatással befolyásolni és belső látással kerülőút nélkül áthatni a környező testeket és lelkeket. Ezek a próbálkozások eddig találomra történtek, vezérgondolat és átfogó módszer nélkül, ezért sikertelenek voltak. Modern tudatvilágunkban azonban mostanában alakul valami sajátos érzék, ami megragadja a teljességet, amelyben megtörténhet kölcsönös egymásba hatolásunk és fölszabadulásunk, áttetszőségünk csodája. Néhány pszichológiai hatásra, a misztikára gondolok. Az emberi energia szempontjából semmit sem látok olyan lényegesen jelentősnek, mint ennek a kozmikus érzéknek spontán megjelenését 10 és alkalomadtán rendszeres ápolását is. E kozmikus érzés hatására az emberek rádöbbenek, hogy természetük molekuláris. Már nem maradnak zárt egyedek, hanem részek egy egészben. Ezentúl végérvényesen készen áll bennük az elemi szellemi energia, hogy a Nooszféra teljes emberi energiájába szerveződjék. A Nooszféra szellemi természetű, ezért elemei nem hasonlíthatók egy gáztömeg névtelen és egymással fölcserélhető korpuszkuláihoz. Inkább megfelel egy magas fokon szervezett szervezet sejtjeinek, amelynek mindegyike és kizárólag csakis ő foglalhatja el határozott helyét. Az emberi energia megszervezése azáltal kell, hogy elérje csúcspontját, hogy benne minden egyes elem a személyiség legmagasabb fokát alakítja ki. Mai gazdasági rendünket és skatulyánkat nemcsak az öli meg, hogy egymástól elszigetelt skatulyákra akarjuk osztani a világot, ennél még károsabb az, hogy nyakasan ragaszkodunk merev formákhoz, elgondolásokhoz. Evilági tevékenységünknek lényegesen a jövőre kell koncentrálódnia, sarokpontját a jövőre alapoznia. A Nooszféra ellenállhatatlanul fog magába gyűjteni folyton 10 Nyilván a spontán misztikus élmények előfordulási gyakoriságának növekedésére gondol, arra a folyamatra, amit Stanislav Groff a tudat evolúciójának nevez. (A szerk.) 4518

27 nagyobb feszültségeket. Fölrobbanunk vagy egymást fogjuk szétzúzni, mert akkora bennünk a feszültségi erő. Olyan könnyedén dicsekszünk, hogy a fény és a tudás századában élünk, pedig a valóság éppen ellenkező: a szellemi hódítás kezdetleges gyerekcipőiben totyogunk. De vajon mennyi pénzt szánunk a kutatásra, hány embert? Elámulunk, ha kiszámoljuk, hogy az egész emberi energia 1-2 milliomod részét költjük erre. Ez egyszerűen biológiai botrány. Az emberek nagy része ma még csak arra képes, hogy az emberi energiát annak legprimitívebb és legvadabb formájában fogja fel. Ez a háború. Támadás és győzelem. Úgy vélem eljön majd az idő, amikor a szellem és a fölfedezés magába szív minden heves erőt, ami a háború szellemében lakozik. A teremtő fejlődés folyamata természete miatt előreláthatatlan. Milyen felsőbbrendű formát ölt majd az intuíció? A művészet, a gondolat? Nem tudjuk megmondani, de el sem képzelhető. Mindenesetre ez a várva várt fejlődés olyan irányba fog történni, ami már most is halványan mutatkozik: a növekvő egység irányában, és annak jegyében. A fajok egybefonódása közvetlenül fog elvezetni egy bajtársiasságon, emberiességen alapuló Emberiség nő ki a személytelenségből, hogy valamiképp alakot öltsön és dobogni kezdjen a szíve. Az emberi energia olyan végső kialakulás felé irányul és hajt minket, ami minden személyi elem fölött már közös emberi lelket fog teremteni. Folytatjuk! Forrás: Teilhard de Chardin: Az emberi energia Sao Paulo Szemlézte: Boros Katalin *** Az ember erényeit nem erőfeszítésein kell mérni, hanem azon, amit rendszerint cselekszik. Pascal A képzelethez nem azt csatoljuk, amit akarunk, hanem amire képesek vagyunk. Malroux 4519

28 Biegelbauer Pál: Túlvilág a létezés szívéből II. - A IV. ESZP Fórumon elhangzott előadás... - Hogy bukkanunk mi föl a mindenségben? Van két ember, aki egymásnak odaadott. Ha ők egymásnak odaadottak, az már nem kettő, hanem három, mert ott van a kölcsönös odaadottság lelke, a szeretet lelke és ez a három, egy. Ez a kölcsönös odaadottság lelke, a szeretet lelke van, amikor megjelenik az anyagi világban, felbukkan, kézzelfoghatóvá válik. Hogy hívják az anyagi világban megjelent szeretet lelkét? Úgy hívják, hogy gyermek. Ha ránézünk egy gyerekre, maga az odaadottság. Így bukkantunk fel a megtestesült szeretet lelkeként, áradóan, semmiféle személyválogatás. Aztán elveszítjük ezt a paradicsomi állapotot, amikor eltávolodik tőlünk a test amiből testek lettünk, a test, amely táplál minket, az édesanyánk és megrendítő módon KÉTségbe esünk, mert eddig teljes volt az egység. Egy kozmikus kétségbeesésben ez volt az első megkülönböztetés, ez volt az első megismerés, kizuhanunk a létezés egységéből. Ettől a pillanattól kezdve semmi mást nem keresünk, mint az elveszetett egységet. Amikor nem élem meg a létezéssel való teljes egységemet, ez akkor van, ha nem vagyunk odaadottak, azaz nem szeretünk. Itt a szeretet elképesztő titka: mi nem attól leszünk boldogok és kiteljesedettek, hogy a másik odaadott-e nekünk vagy sem, hanem mi attól leszünk boldogok és kiteljesedettek, akkor leszünk, ha odaadottak vagyunk. Ugyanis, hiába odaadott nekünk a másik, ha én nem vagyok odaadott, észre sem veszem, el sem érkezik hozzám Ahhoz, hogy megtudjam azt, hogy szeretve vagyok, ahhoz szeretnem kell. Ezt csak azért mondom, ha bármelyikünk is úgy érzi, hogy őt nem szeretik, ha én úgy érzem, hogy engem nem szeretnek, egyet biztos tudhatok: hogy én nem szeretek, mert ha szeretni fogok, akkor tudni fogom, meg fogom élni azt az eszméletlen nagy örömet, hogy szeretve vagyok. Mit jelent meghalni? Elveszíteni mindent, ami lényegtelen, minden fontosat elveszíteni. Teljesen mindegy, hány diplomám, nyelvvizsgám van, milyen rangom van a hierarchiában, milyen erős vagyok, milyen kisportolt, milyen volt a külső megjelenésem- ezek nagyon fontos dolgok, de tökéletesen lényegtelenek! Ezért van, hogy aki nem vetett számot azzal, hogy meghal, NEM TUD ÉLNI, mert összetéveszti a lényegest a fontossal! Ha egyszer belegondolok a halálomba, akkor tudni fogom, hogy mi a lényeg, mert ott már csak a lényeg marad meg! Mi van utána? Mert azt tudjuk, hogy megfoganunk édesanyánk szíve alatt, az egy csodálatos program, egy egysejtűből leszek 6 billió sejtet meghaladó kis csupasz lénnyé és egy másik anyaméhben a külső szülők mellett kész emberré válok, hogy immár megszülessek másodjára, 4520

29 felnőttként éljük az életünket és egyszer csak vége lesz. Mindannyiunk élete egy kiáltás a világ csendjébe. Mindannyian akkor halunk meg, ha megérünk rá, sem előbb sem később. Minden élet kerek és egész! Csak a mi bányabéka perspektívánk mondatja azt, hogy élete virágjában meg hogy el sem kezdődött kis bimbó NEM!Kerek, egész és teljes minden emberi élet. Van, amikor hangosabb kiáltásnak éljük meg a mi véleményünk szerint idejekorán halált. Nem, mindannyiunk élete kerek, egész, teljes! Egy pillanattal sem fogunk előbb meghalni, mint kell, de később sem, amikor elhal a kiáltás. Amit életnek nevezünk, még biológiailag is egy folytonos halál és újjászületés. Belegondoltak abba, hogy másodpercenként 5 millió sejtünk pusztul el és keletkezik. A mi testünk az állandó újjászületésben és állandó halálban van, ez az élet. Nemcsak testileg halunk meg, folyamatosan születünk újjá, szellemileg is lelkileg is. Aki nem hal meg, nem tud élni. Időben, ami volt, már nincs, az nem van. Ami lesz, az még nincs, nem van. Mi van? A MOST. Térben mit mondhatok? Hol vagyok? Mert ott voltam és ott leszek, vanni itt vagyok! Mi a tér és idő koordinátában mi az én vanásom, létezésem helye és ideje az itt és most. Ezen kívül nincs más, ez van! Minden egyes létpillanat lezárja a teljes eddigi múltamat és teljesen, tiszta, nyitott lapként adja a jelenemet és mutatja fel a jövőmet. Mi emberek annyiféle batyut hordozunk, a múlt batyuját. Nem vesszük észre, hogy már nincs, és nem enged minket vanni. Meg kell halni a múltnak. A halál a múltnak való, meghalás lezárása. Nem tudom elfogadni a jelent, ha nem haltam meg a múltban. Nem tudok továbblépni a jövőbe, ha nem haltam meg. Az egész életünk csupa-csupa halál. A halál egy olyan ajtó, amire az van kiírva, hogy halál, ajtó másik oldalára az, hogy feltámadás, hogy új élet. A kereszténység beavatási szertartása az alámerítés, az egy temetkezés, meghalni a réginek úgy, hogy eltűnök a föld felszínéről, összecsap felettem a víz, eltűntem, és aki kijön onnan, az az új ember. Mindannyian olyanok vagyunk, mint a firenzei tanács által megvásárolt gyönyörű nagy márványtömb, amit egy szobrász elrontott. Megvásárolták jutányos áron és rábízták Michelangelóra és megfaragja Dávid szobrát. Abban a márványtömbben ott volt 100 millió évek óta az a csoda, amit úgy hívunk, hogy Dávid szobra. Mindannyiunk szívében ott van a teljesség csodája, csak rárakódott egy formátlan tömbként a sok nagyon fontos, de teljesen lényegtelen. Már magunk is időnként teljesen elfeledkezünk arról, hogy csodák vagyunk, a világegyetem történetének soha nem volt, soha nem lesz egyedi és megismételhetetlen csodái és sem a másikban nem látjuk ezt a csodát, mert ránk rakódott, mint a márvány. Mi történik és mivel telik el az életünk? Mi a mi utunk, hogy felfedezzük, hogy letegyük a nagyon fontost, de tökéletesen lényegtelent. A túlvilág 4521

30 az nem túlnan van, hanem itt van a szívünkben, csak a mi bányabéka perspektívánk nem engedi ezt meglátni. Mi a létezés teljességéből nagyon sok mindent elutasítunk! Nagyon érdekes, hogy a halálközeli élményből visszatértek mindegyike megkapja azt a kegyelmi pillanatot, hogy látja, hogy a világban mindennek szerepe van, hogy minden szent! Ezt jelenti a megvilágosodás, akik visszajöttek, azok mind megvilágosodtak. Nem kell halálközeli élményben lenni, hogy megvilágosodottakká váljunk! A halált úgy is fel lehet fogni, mint veszteséget. Tessék belegondolni! Bármit is elveszítsek, teljesen mindegy hogy mit és azt is, hogy kit. Mit veszítünk mi? A birtoklás illúzióját, azt hogy az enyém. Mi, emberek megteremtettünk egy közmegegyezést, ha fizetek érte, ha ajándékba kapom, ha megnyerem, ha megkapom, ha öröklöm, akkor magaménak mondhatom akkor is, amikor nincs itt! És most, tudják, hogy mi az Önöké valóságosan? Ami itt és most van. Ne higgyék, hogy a lakásuk és a kocsijuk, ami nincs itt, az Önöké! Mindez azoké, akiknek odaajándékozzák magukat ezek a dolgok! Amikor elveszítek valamit, mindig fájdalommal jár. Az illúziók vesztesége nagyon nagy fájdalom, sebződünk. A sebek nem csak fájnak, hanem nyitottá tesznek, minden egyes sebünk egy nyitott kis ablak a valóságra. Minden veszteség halál és a halálunk is veszteség, minden illúzió elvesztése és mögötte ott van a gyönyörű valóság. Az, hogy büntetés és jutalmazás a túlvilágon? Ez a mi elképesztő rövidlátásunk! Az a csibész, aki csak rosszat tett és ahelyett, hogy itt szenvedne, él, mint Marci Hevesen! Csak kell nekünk az a vigasztalás, hogyha itt nem kap megfelelő megtorlást, akkor majd ott! E mögött a mi igazságszemléletünk húzódik meg, de a mi igazságosságunk nem igazságosság, hanem IRGAL- MATLANSÁG! Van-e újjászületés? Állandóan azt csináljuk, örökké reinkarnálódunk. Ott van bennünk az idők teljessége, amely mindig a jelenben sűrűsödik. Van-e pokol és mennyország? Van. Van-e tisztítótűz? Persze, hogy van. Hol? Itt. Magunkban hordjuk a poklot és a mennyet. És a tisztítótüzet a fájdalom, amikor ráébredünk, hogy Uramisten! Mekkora hülye voltam! Ez tisztítótűz! Felírtam egy latin szót: consolatio, ami vigasztalást jelent, feloldódást a teljességben. A magyar nyelv a vígságra fogalmazza ezt, vigasztalás. Elmondom a saját vigasztalásom: Szeretet az Isten. Aki szeret, az nem igazságos, az nem viszonozza a rosszat és nem vár a jóért semmit sem cserébe. Aki szeret, annak látja a másikat, aki és olyannak látja, amilyen. Tessék elgondolkodni! Volt az életükben olyan kegyelmi pillanat, amikor szerettünk, akkor a másikat gyönyörűnek és jónak láttuk. Hogy mondhatjuk mi magára a szeretetre, hogy az a büntetés jutalma? Minket soha senki sem jutalmaz és büntet. Van egy csodálatos patikamérlegnél milliárdszor finomabb egyensúlyi létezés, amelynek ha a törvényét túllépem, a törvény érvényesül. Ha feldob- 4522

31 nak egy követ és aláállnak, bizony, az fejbe fogja Önöket vágni. Ennyi a büntetés. Ha felismerem, odébb lépek, mellém esik a kő, ez a jutalom. Nem is kell ismernünk azt a sok-sok törvényt, ami bennünket körülvesz. Van egy törvény, amit mindenki a szívében hordoz és ez az a törvény, amit 2000 évvel ezelőtt kedves barátunk mondott rosszul fordított - de idézem a fordítást: Ez az én parancsom: szeressétek egymást! Szeretni, a létezés legnehezebb feladata, odaadottnak lenni. Hogy ki tudja mondani kimondatlan szavakkal, a Tied vagyok. Ahol nincs én és nincs te, ahol nincsenek határok, ahol egyek vagyunk és ez a boldogság. Mi történik a halálunkkor? Egy csodálatos pillanatban meglátjuk az egész életünket és akkor fogjuk jól látni, mert ha most visszatekintünk az életünkre, azt mondjuk, hogy egy borzalom volt, még nem látjuk jól, még nem szeretjük magunkat és nem szeretjük az életünket. Majd, meg fogjuk látni az életünk csodáját! Mindazt, amit elítéltünk, látni fogjuk, hogy a mi végzetes rövidlátásunk az, ami ezt az ítéletet hozta. Elveszítünk mindent és akkor fogunk rádöbbenni, hogy ezáltal nyerünk meg mindent. Ezt csak úgy tudom elveszíteni, ha odaadom magam, ekkor meghal a lehetőség. Így válik érthetővé a létezés alap paradoxona, amit Jézus így fogalmaz meg: Ha meg akarod nyerni, elveszíted. Ha elveszíted, megnyered. Ott mindent elveszítünk, ezért nyerünk meg mindent! Amikor a szeretet izzásában egyszerűen megszűnünk, mikor sikerül odaadni magunkat, akkor ujjong a szívünk és a létezés: VAGYUNK! Most is vagyunk, csak nem veszszük észre. Megvilágosodás az, amikor rádöbbenek arra, hogy vagyok, hogy az út, amelyet járunk, az bennünk van, és amíg keresem, addig csak távolodom, mert nem veszem észre, hogy ott vagyok. Amikor meghalunk, akkor fogunk rádöbbenni, hogy mindig ott voltam, mindig ott vagyok, és mindig ott leszek, de mivel se múlt se jövő nincs, csak jelen van, hogy mindig ott vagyok a létezés szívévben! Köszönöm szépen! Az előadás számítógépbe vitelét Frikker Ritának köszönjük. *** Aki senkit nem szeret, azt senki nem szeretheti. Démokritosz 4523

32 A kelták bölcsessége - Minden idők misztikusai a Grál őrzői - Minden korai civilizációban létezett egy kiválasztott testület, mely őrizte és tolmácsolta a szent tudást, ami az egész közösség hasznára vált. Ez a törvényhozókból, papokból és királyokból álló testület mintegy az istenek követeiként ténykedett. Az általuk őrzött tudás szolgált az államvallás szent szövegeinek és rituáléinak alapjául, és az egész nép életmódját befolyásolta. Ez egyaránt elmondható az ősi egyiptomi, a kínai, mezopotámiai és maya civilizációkról is. Mindegyikükre igaz, hogy lejegyzett ismereteik a történelem előtti időkből származtak. A gnózis kezdeteiről csak ködös elképzeléseink lehetnek, de az bizonyos, hogy amikor a civilizáció lejegyezte, akkor elérte az írott történelem korát. Az ősi népek által birtokolt tudás mértéke elképesztő, felfoghatatlan és olyan alapokra épül, amelyeket még kőkorszaki őseink fektettek le. Az a nézőpont, hogy a mítoszok történelmi értékkel bírnak, napjainkban egyre inkább felértékelődik. Amennyiben fenntartásokkal szemléljük, és régészeti bizonyítékokkal támasztjuk alá, a mitológia segítségünkre lehet abban, hogy megértsük saját gyökereinket. Joseph Campbell professzor, aki egészen haláláig a világ legismertebb mítosz kutatója volt, azt állítja, hogy: a mitológia a végső előtti igazság végső előtti, mert a végsőt képtelenség szavakba önteni. Őseink feljegyzések helyett rituális helyeiket hagyták ránk, melyek hihetetlen pontossággal követnek bizonyos csillagképeket, olyan precizitással, amit a modern kor embere, nemcsak hogy nehezen fogad el, de megérteni is alig képes. A gízai piramisok például meglepően pontosan úgy épültek, hogy az Orion öv nevű csillag konstellációt tükrözzék. Angliában Stonehenge és az írországi Avebury neolitikus szentélyei, melyek néhány száz évvel még a piramisoknál is idősebbek, szintén úgy épültek, hogy az égitestektől kaphassanak fényt. Olyan csillagászati ismeretekről tesznek tanúságot, amely elképzelhetetlen a mai ember számára. Dzsószer fáraó hét szintes piramisát a fáraó csillagásza Imhotep építette, akinek bölcsességét, gyógyító tudását különösen nagyra tartották Egyiptomban. A kelták és a druidák Britannia kelta törzsei már a római hódítás előtt is az ismert világ legkulturáltabb népei közé tartoztak. Kreatív képességeik, gyógyító és tudományos ismereteik túlszárnyalták az ókori görögökét és rómaiakét. A kelta jogrendszer, a Brehon törvények sok szakértő szerint magasan a római törvények felett álltak. A civilizáció három bölcsője Egyiptom, Mezopotámia, és India egymástól függetlenül emelkedtek ki. Kína és Közép-Amerika jóval 4524

33 később követte őket, de sokban hasonlítottak rájuk. Erejüket, stabilitásukat egy spirituálisan átitatott gnosztikus, teoretikus alapból merítették, mely szerint istent felsőbbrendű lénynek tekintették, a földi hatalom pedig a papi kaszt kezében volt. Az ősi beavatottak pap-királyokként vezették népüket, és mindenki javára közvetítettek az emberiség és az istenek között. A jelölteket nagy gonddal válogatták ki, majd egy beavatott főpap vagy mester oktatta őket. A noviciátus után a tehetségeseket próbáknak tették ki, hogy megbizonyosodjanak állhatatosságukról, elszántságukról és alázatukról. Az ősi Egyiptomban a végső ceremóniát egy 3 napos templomi álomnak nevezték, és itt adták át azt a spirituális tudást, amelyet egyszerű szavakkal nem lehetett elmondani. A szent tudás tartalmazott mágiát, orvoslást, csillagászatot, asztrológiát, fizikát, mérnöki tudást, építészetet, matematikát. A druidák csillagászati tudományát az ókori görög és római tudósok közt olyan hódolat övezte, hogy Cicero, Caesar, Siculus és Tacitus egyaránt elismerően szóltak róla. A druida neofitának 20 évet kellett tanulnia. Az így megszerzett tudás tartalmazott természetfilozófiát, csillagászatot, matematikát, geometriát, orvostudományt, jogtudományt, költészetet és szónoklattant. A druidizmus nem elszigetelt brit hagyomány, sok hasonlóságot mutat Egyiptom, Chaledea és Perzsia hagyományaihoz. A druidák előszeretettel használták a megelőző korok magalitikus építményeit, mert rájöttek, hogy a Föld mágneses erejét növelik, és a megalitokon keresztül érvényre jut a Föld természetes energiája. Ezt a tellurikus erőt nevezték: Wouivre -nek. A régi beavatottak ismerték az emberi testen található hét csakra, vagyis energiaközpont fontosságát. Ezek működésének megértése a druidák misztikus tudásának részét képezte. Tudták, hogy a csakrák megnyitása az első elengedhetetlen lépés a spirituális megvilágosodás hosszú útján. Azt gondolták, hogy a Föld testén hasonló csakrák vannak. Ezért megalapították a hét szentélyt, melyek szent tölgyfaligetekben található grották voltak, itt tanították a bolygók titkaira tanítványaikat. A megvilágosodáshoz vezető út az alap csakra megnyitásával kezdődött, s lépésről-lépésre felfelé haladt, míg a korona csakra megnyitásával elérték a megvilágosodást. A római inváziót követően a druidizmus még évszázadokig fennmaradt, összeolvadva a kelta kereszténységgel. A kelta kereszténység és római kereszténység több száz éves háborúja II. Henrik segítségével ért véget. A druidák vallása kétségtelenül gnosztikus volt. Más gnosztikus, misztikus hitek, amelyekre szintén jellemző volt a spirituális tudás keresése, a frissen megkeresztelt északi germán törzsek atavisztikus szellemlátó képességéből fejlődtek ki. A szüntelen üldöztetés ellenére a görög és egyiptomi tanok továbbra is utat találtak a keresztény világba. A Pál leveleit és a Jelenések könyvét olvasó papok vallásos tanulmányaik közepette az ősi tudásra bukkan- 4525

34 tak. A szerény, alázatos keresztény misztikusok újra felfedezték ezt a tudást, és Istenbe vetett hitük a természetben jutott kifejezésre, felfedezték annak magasrendű szépségét. Az egyház arra törekedett, hogy csak ő férhessen hozzá a szentségekhez, a spirituális képességek és bölcsesség használatának kizárólagos jogát követelte, ennek ára volt a több száz éven át tartó eretneküldözés, a rettegett inkvizíció ártatlan áldozatainak végtelen sora. Egész népeket hánytak kardélre, például Languedoc katar népességét. Mégis ez volt az a kor, amikor a legelhivatottabb férfiak és nők születtek, misztikusok és beavatottak, akik egyszerűen, szerényen, teljes szívvel Istennek szentelték magukat, s amikor csak lehetőségük nyílt rá, a Szentlélek után kutattak. A középkori misztikusok éppen spirituális élményeikből merítve, isteni sugallatra a békét, az igazságosságot hirdették, Isten jelenlétét a teremtés minden kis szeletében. Mint a régiek prófétái, ők is népszerűtlenek voltak azok körében, akik maguknak k9veteltek minden hatalmat. Egy napjainkig tisztelt és nagyra tartott tizenkettedik századi misztikus asszonytól, bingeni Hildegardtól olyannyira tartott az egyház, hogy zárdányi apácájával együtt 81 éves korában kiátkozta. Assisi Szent Ferencet megfosztották saját rendjétől. Aquinói Szent Tamás beleőrült abba, hogy tanait rendszeresen bírálták, fenyegetésekkel próbálták rávenni, hogy beálljon a sorba. Saját idejében eretneknek bélyegezték, nem egyszer, hanem háromszor, mielőtt szentté avatták volna.... A középkori egyház mindenkit üldözött, aki olyan spirituális útra tévedt, amely végül Isten közvetlen misztikus megtapasztalásába torkollott. Az ilyen másképpen gondolkodók hosszantartó üldözése titkolódzáshoz vezetett, ám hiába maradtak a misztikusok, gnosztikusok csoportjai jórészt rejtve, spirituális tudásuk befolyást gyakorolt a vallásos művészetre és az építészetre, amelyek a középkori kultúra szimbolikus kifejeződését adták. Ez a hatás megjelent a gót építészetben és a görög klasszikusok újkori megjelenésében.... Az európai kultúra számtalan vívmánya származik nagyrészt a gnosztikusoktól, akik az egyház zsarnoki jellege miatt elképzelhetetlen kockázatokat vállaltak. Az írás-olvasás elterjedése, a szabadság eszméje, a modern tudomány megszületése egyaránt a gnosztikus hagyományoknak köszönhető. A tudat spirituális evolúciója létrehozta a reneszánszot, megváltozott az észlelés, a gondolkodás, a cselekvés módja, amely elpusztította a régi ideákat és az új tudományos ember elméjét olyan gondolatokkal termékenyítette meg, amik napjainkig hatással vannak a fejlődő világra. Francis Bacon kijelentette: A valóságot, az empirikus módszer valóságát csak az érzékelés világán keresztül ismerhetjük meg. Lutherre bevallása szerint nagy hatással volt a misztikus Eckhart mester, Botticelli, Leonardo da Vinci bizonyítottan ezoterikusok voltak. 4526

35 A XVI. és XVII. században a középkori szemléletmód gyökeres változáson ment keresztül. Az organikus, élő univerzumról szóló elképzelések helyét átvették azok az elméletek, amelyek a világot, mint egy gépet írták le, a világ-gép a koruralkodó metaforájává vált. A fejlődést a fizika és az asztronómia terén bekövetkezett fejlődés váltotta ki, amely Kopernikusz, Galilei és Newton munkásságában kulminálódott. A XVII. századi tudomány Francis Bacon újfajta kutatási módszerén alapult és Descartes zseniális analitikus következtetési módszerén. Amikor a történészek felismerték a mélyreható változásokat, e két századot a tudományos forradalom korának nevezték el. A druida hagyományok a középkori keresztény egyház cenzúrája mellett titokban éltek tovább, a rózsakeresztes és a szabadkőműves irányzatokban. A XVII. század közepén járta be Európát Johann Valentin Andrea alkímista pap könyve: a Rosicrucian Manifestos. 11 A nyugati ezoterikus hagyományok szerint, ahhoz, hogy a tanítvány elérhesse a megvilágosodást, egy mester tanítására és irányítására van szüksége. A hét csakrát előre meghatározott sorrendben nyitották meg az alaptól a korona csakra felé haladva. Amikor a szellem és az anyag hatalma egyesül, a hét csakra egyetlen csatornaként működik. Az energia kanyargós utat követve áramlik a központok között. Ezt a keleti filozófiai iskolák a kundalini ébredésének nevezik. Ahogy a tanítvány a tudatosság egyre magasabb szintjeit éri el, úgy emelkedik magasabbra a kundalini energia. A druida hagyomány szerint a kelta zarándokok egy hét szentélyt érintő zarándok utat jártak be, Skóciától Ibériáig. A Föld egyes csakráin elhelyezkedő szentélyeket bejárva kapcsolták össze a belső és a külső folyamatokat. A szent helyek sorrendje megegyezett naprendszerünk bolygóiéval. A Hold, Merkúr, Vénusz, Nap, Mars, Jupiter és Szaturnusz szentélyek között a druida hagyomány szerint úgy áramlik a Wouivre, a Föld természetes energiája, mint a kundalini energia a csakrák között. Egymásba kapcsolódó zarándok utak egész hálózata vezetett Európa minden részéből Compostelába, Szent Jakab sírjához. A tizenkettedik században megjelent egy a zarándokoknak szóló útmutató, a Codex Callextinus. A választható útvonalak között volt Amiens, a Montmartre-i St. Denis, a párizsi Notre-Dame, Chartres, Orleans, Tours, Poitiers, Le Puy és Toulouse. Az az elképzelés, hogy Nyugat-Európán át, Észak- Spanyolországtól Skóciáig hét föld energiapont húzódik, más forrásokból is megerősítést nyert. A zarándokok a Hold szentélynél indultak, Compostelából, és a hét helyet végigjárva a korona csakrát jelképező Rosslynban fejezték be a beavatási utat. Forrás: T. Wallace-Murphy Hopkins: A Szent Grál titkai Alexandra Lásd cikkünket a folyóirat 2002/2-es számban! (A szerk.) 4527

36 Ugrások az időben - Az idő olyan, mint egy körbejárható táj júniusában egy Frank nevű rendőrtiszt és felesége, Carol, Liverpool belvárosában vásárolt. Szétváltak, hogy mindenki a saját feladatai után járjon, és megegyeztek, hogy a központi pályaudvaron találkoznak. Frank egyszer csak azt vette észre, hogy szokatlanul csendes körülötte minden. A városközpont nyüzsgése helyett egy kavicsos utca képe tárult elé, ahol az emberek olyan ruhákban jártak, amelyek már vagy 50 éve kimentek a divatból. Hirtelen egy autódudát hallott, és egy kis furgon húzott el mellette. Még a nevet is el tudta rajta olvasni, akárcsak a közeli szatócsüzleten, és még más részleteket is ki tudott olvasni. Aztán mintha mi sem történt volna, a környezet újra viszszaváltozott. Frank mellett viszont ott állt egy nő, aki nagyon zavartnak látszott, és döbbenten magyarázta neki, hogy ő is ugyanazt látta az imént. Valóban volt ott egy olyan nevű szatócsüzlet 50 évvel azelőtt. Sőt, amikor a helyi rádió is bemondta az esetet, többen betelefonáltak, hogy a Bold Streeten nekik is volt már részük hasonló hátborzongató élményben. Ha Frank valóban átcsúszott volna a másik idősíkra, akkor ott az utcán 1996-ban sokan látták volna, hogy eltűnik, és nagy valószínűséggel a múltban is feljegyezték volna, hogy egy szép napon azon a helyen futurisztikus idegen jelent meg a semmiből. Egy fiatal hölggyel ugyanitt, Liverpool belvárosában történt meg, hogy többször is azt vette észre, hogy az emberek nagyon régimódi ruhákban járnak körülötte. Úgy tűnt, csak ő látja őket, ők viszont észre sem veszik. Ugyanez a hölgy egyszer látott egy ötven évvel azelőtt létezett kórházat, egyenruhás katonákkal, ápolónőkkel. Függetlenül attól, hogy látomásról vagy valami másról van szó, tény, hogy ezek az emberek olyan környezetet észlelnek, amelyről korábban nem volt tudomásuk, és valóban léteztek. Hogyan mondhatnánk azt, hogy ezek puszta hallucinációk? A legtöbb időcsúszás esetében a múltból származó képekkel találkoztunk. De ha az idő nem lineáris folyam, akkor a jövőbe történő átcsúszásoknak is lehetségeseknek kell lenniük. Természetesen, amíg a múltba való időcsúszást tudjuk ellenőrizni, a jövőbe történőt nem ben a londoni C: H. Allessio egy árnyas fasoron sétált, nem messze a házától, és valami álomszerű állapotba került. Hirtelen csend borult a tájra, ő pedig látta, hogy az út és a házak valamilyen ezüstösen csillogó, szintetikusnak látszó anyagból készültek. A járművek úgy suhantak el mellette, mintha valamilyen energianyalábon haladtak volna. Meggyőződése volt, hogy a jelenet a jövőben játszódott. 4528

37 Egy híres időcsúszás esetben a york-i Harry Martilande azt látta, hogy egy osztag római legionárius gyalogol át egy pincén, ahol épp dolgozott. A katonák rendületlenül haladtak előre, és átmentek a falon. Ez feltehetőleg szintén múltbéli esemény volt, azzal a furcsasággal, hogy a katonák lába nem látszott, mintha a régi út szintjén haladtak volna, ami mélyebben volt, mint a mai. Az Észak-Angliában élő Bernard mesélte el, hogy a második világháború idején, fiatal kamaszként barátnőjével, Angelával 1942 nyarán Manchestertől keletre egy dombon másztak fel, ahol a tüzelőosztag általában megengedte, hogy fáradt lövedékeket keressenek. Hirtelen két dolog történt: a dombokra nyomasztó csend borult, és úgy érezték, mintha sodródnának, vagy elveszítenék az eszméletüket. A két fiatal leült egy fa alá ebben a furcsa nyugalomban, amire Bernard úgy emlékszik vissza, mint valami álomszerű érzésre. Viszont, ami ezután történt, az már egyáltalán nem evilági látomás volt. Hangokat hallottak. Amikor mindketten felálltak, látták, hogy két férfi áll körülöttük, akik úgy beszéltek róluk, mintha azt hinnék, hogy ők nem is hallják őket. Az egyik férfinek volt valami a kezében, azt folyamatosan nézte, és mindenféle számokat olvasott le róla, mintha valamiféle iránytű lett volna. Aztán olyasmi beszélgetés zajlott közöttük, amiből ők keveset értettek, úgy beszéltek az időről, mintha valami bejárható táj lenne. A két férfi minden bizonnyal emberi lény volt, szimpatikusnak tűntek. Szokatlan ruhát viseltek, nem éppen a háborús Angliának megfelelőt Bernard emlékezett a beszélgetés egy részére, amikor az idegenek már a gyermekekhez beszéltek. Meséltek nekik olyan dolgokról, amelyek majd később történnek velük, aztán figyelmeztették őket, hogy ne szóljanak senkinek erről. Amikor Bernard megkérdezte tőlük, mégis kicsodák, és honnan jöttek, az egyikük elmosolyodott, felnézett az égre és azt mondta: Nagyon-nagyon messziről Azután a két férfi azt mondta nekik, hogy aludniuk kell. Bernard egy halvány izzó fényt látott megjelenni a fejük felett, melegséget érzett, aztán minden eltűnt és nemsokára felébredtek. Az egészről nem maradt egységes emlék a fejükben,. Amikor hazafelé indultak, a domb alján egy pásztorral találkoztak, aki megkérdezte tőlük a nevüket. Amikor megmondták, a pásztor azt mondta, siessenek haza, mert a szüleik már több mint egy napja keresik őket. Számukra egy-két órának tűntek az események. Persze senki nem hitte el, hogy a dombon voltak töltényeket keresni, mert a környéket már töviről-hegyire átkutatták, és őket sehol nem találták. Később mindketten úgy gondolták, álmodták az egészet.... Forrás: Jenny Randels: Időviharok Szemlézte: Somogyi Zoltán 4529 Alexandra Kiadó

38 Noé bárkájának nyomában III. - Fából készült építmény 4000 méteren a jégsapka alatt - Az Ararát tetejét örökös hótakaró fedi. A csúcsot ma is ritkán látni, mert homályos, ködszerű felhők veszik körbe. Az Ararát vulkanikus hegység, a Kaukázus vulkanikus hegyláncának déli részén található, két csúcsa van: a Nagy Ararát 5095, a Kis Ararát 3841 méter magas. A jégsapka a hegyen körülbelül 54 négyzetkilométert fed be. A közeli Ecsmiadzin kolostorban az örmény papok az emberi faj őseként tisztelik Noét. Van egy fából készült keresztjük, amely állításuk szerint a bárkából származik. A vulkán 1840-ig nem tört ki. Fernand Navarra leírása szerint július 2-án kicsivel naplemente előtt a Nagy Ararátról kelet felé tartó hullámok rázták meg a földet. Epedések jelentek meg a hegy oldalán, gázfüst fakadt fel, a jégsapka meghasadt. A 800 éve ott álló Ahora falu eltűnt a föld színéről, és vele a Szent Jakab kolostor is. Az Araxes folyó kiöntött, elborította a mezőt. A folyómederben egy kráter nyílt meg, ahonnan hatalmas gejzír tölt fel. A hegyekből kihasadt szakadékban 2400 méter magas sziklák találhatók, melyek kb. kétszer olyan mélyek, mint a Grand Canyon. A történelem tanúsága szerint az ősi időkben több ember tért vissza az Ararát megmászásából úgy, hogy azt állította, hogy látta a bárkát. I. e ból már vannak beszámolók zarándokoktól, akik azért mászták meg az Ararátot, hogy szerencse talizmánt hozzanak a bárkáról. Bérorosz, a babilóniai Bel Marduk templom főpapja mondja i.e.: 300 körül, hogy a bárka maradványai még mindig láthatóak, és sokan vakarnak le szurkot róla, hogy amuletteket készítsenek. Hieronymus egyiptomi történész, aki Főnícia ókori történetét írta meg i.e.: 30 körül, szintén említi a bárkát. Nagy Heródes történetírója, Damaszkuszi Nikolausz szintén beszámol arról, hogy a bárka hajóbordája még mindig ott van az Araráton. Így ír: Az örményországi Minjarsz felett van egy Barisnak nevezett nagy hegy, ahol a fáma szerint sok ember menekült meg az árvíz idején, és egy bárkán utazó ember megfeneklett a csúcson. A hajógerenda darabjai sokáig megőrződtek. Ez ugyanaz az ember lehet, akiről Mózes is ír. Josephus Flavius is azt írja, i. sz.: 100-ban, hogy a bárka maradványai megtalálhatók az arab hegyekben. A 17. századi holland utazó, Jans Janszoon Struys beszámol arról, hogy az Ararát vidékén 1670 júliusában megkérték, hogy menjen el az Ararát oldalán fekvő remetelakba, ahol egy szerzetes fekszik sérvvel. Az utazó meggyógyította a szerzetest, aki hálából egy fakeresztet adott neki, amelyet elmondása szerint a Noé bárkájából hozott fából faragtak ki. A szerzetes elmondása sze- 4530

39 rint maga járt a hajóban, és saját kezével vágta le a fadarabot annak egyik fülkéjéből. Marco Polo, a híres felfedező írja: És tudnotok kell, hogy itt Örményországban ma is megvan Noé bárkája egy nagy hegy csúcsán, melynek tetejét állandó hó borítja, senki nem képes megmászni, mert a hó sohasem olvad el. Az első történelmileg följegyzett hegymászás dicsősége dr. J. J. Friedrich W. Porrot, egy orosz származású német orvos, az oroszországi Dorpat egyetem professzoráé. Ő az első modern felfedező, aki 1929-ben látta Ecsmiadzin örmény kolostorát, benne azt a fafaragványt, amely állítólag a bárka egy darabjából készült. Látta az ahorai Szt Jakab kolostort, ahol valószínűleg ősi relikviákat és kéziratokat őriztek, és elérte az Ararát csúcsát. A kolostort 10 év múlva a vulkánkitörés eltűntette a föld színéről ban Sir James Bryce, a köztiszteletnek örvendő államférfi, jogász és író a világon először mászta meg egyedül a hegyet. Feltárt és elvitt Londonba egy 120 cm hosszú és 15 cm vastag, félig megkövesedett, kéziszerszámmal előállított gerendát. A darabot 4000 méter magasan találta ott, ahol fa sohasem nőtt. Bár az újságok szalagcímekben adtak hírt róla, a tudósok kigúnyolták. John Joseph Nouri herceg, világutazó április 25-én megtalálta a bárkát sziklák közé ékelődve, félig tele hóval és jéggel. Nouri szeretett volna visszatérni egy expedícióval, hogy kiszabadítsa a bárkát, mielőtt újra betakarná a jég, de váratlanul, fiatalon halt meg tüdőgyulladásban. George Hagopjan kétszer látta a bárkát. Tízéves pásztorfiú volt, amikor 1902-ben a nagybátyja vitte fel az Ararátra. a lábam kisebesedett, amikor az út felénél a nagybátyám engem és a málhát is a hátára vett. Majdnem 8 nap telt el azóta, hogy a faluból, Van-ból elindultunk felfelé, addig, amikor elértünk arra a helyre, amiről nagyapám és nagybátyám is azt mondták, hogy a bárka ott feneklett meg. Azt hiszem, azért mentünk ebben az évben, mert kevés hó esett. Húsz év alatt egyszer fordul ez elő. Nagybátyám fölemelt a vállára, és egy nagy kőhalomra állva segített felkapaszkodnom. Reszkettem a hidegtől és a félelemtől. A bárka tetejét hó borította, amikor egy kicsit lesöpörtem belőle, zöld mohát pillantottam meg. Amikor leszakítottam a mohából, láttam, hogy alatta fa van. Látszott az erezet. A bárka magassága mintegy 12 méter volt. A tetőn egy nagy nyíláson kívül kisebb rések futottak végig az elejétől a hátuljáig. Nagybátyám puskájával belelőtt az oldalába, de a golyó nem hatolt bele a fába. Még egy alkalommal láttam a bárkát, 1904-ben. Szinte semmi nem változott Szent virágokért mentünk a hegyre. Ez alkalommal nem voltam a tetején, oldalról néztem meg. Egy körülbelül 900 méter széles meredek sziklapárkányon feküdt. Egyáltalán nem láttam benne szögeket, úgy tűnt, mintha egyetlen darab megkövesedett fából készült volna. 4531

40 Ajtót egyáltalán nem láttam a hajó oldalán. Egyáltalán semmilyen nyílást. Az oldalak kifelé dőltek, és a hajó eleje is lapos volt. Nem hasonlított semmilyen más hajóhoz. Inkább olyan volt, mint egy lapos fenekű uszály. A bárkát legközelebb 1916-ban két orosz pilóta látta. Vlagyimir Roszkovickij. Az Ararát hegyétől északkeletre, mintegy 40 km-re állomásoztunk. Társammal magassági tesztet végeztünk. Megkerültük az Ararát hóf9dte csúcsát mintegy 4000 méter magasságban. Gyors siklással ereszkedtünk egy lejtő fölött, s egyszer csak egy gyönyörű tó fölé értünk. Visszafordultunk, hogy még egyszer megnézzük, amikor a társam izgatottan mutatott a tó felszínére. Azt hittük egy tengeralattjáró van ott, de közelebbről szemügyre véve láttuk, hogy rövid árboca van, a teteje lekerekítve, hosszában végig egy lapos, másfél méter széles járattal. Különös egy hajó, mintha a tervezője arra számított volna, hogy a hullámok folyton átcsapnak rajta, és azt tervezte volna, hogy úgy hánykódjon, mint egy fahasáb. Olyan mélyre ereszkedtünk, amennyire lehetett, s csodálkozva láttuk a méreteit, mert akkora volt, mint egy városi bérház. A tó partján ágyazódott be, törzsének egyharmadával a víz alatt. A jelentés után a cár száz emberből álló csoportot küldött, akik a hegy másik oldaláról csaknem egy hónap alatt érték el a bárkát. Minden részletét felmérték, lerajzolták. A bárkában kisebb-nagyobb kamrák százait találták, mindent egy sellakra emlékeztető erős festék borított. A hajó kidolgozása egy fejlett civilizáció jegyeit mutatta. A fa, amelyből a hajó minden részlete készült, egy citrusféléhez hasonló volt, ami soha nem korhad el. A második világháborúban amerikai pilóták több száz repülést hajtottak végre az Ararát felett. Amerikai, ausztrál és orosz pilóták többször jelentették, hogy látják a bárkát egy gleccserben, a hegy lejtőjén. Dr. Jacob Liedmann, a második világháborús repülőtiszt elbeszélése szerint Hamburgban találkozott egy orosz őrnaggyal, aki képeket mutatott neki a bárkáról, melyeket 4300 méter magasságban készítettek. A hajó mintegy 30 méterre állt ki a jég alól, és enyhén előre dőlt. A bárkának nem volt úti célja, kétségkívül ez volt a világ első óceánjárója, bár egyszerűen csak úszott a vízen, nem volt kormánybotja, kormánylapátja és evezője. Több mint 1500 kilométert sodródott 150 nap alatt, hogy elérje az Ararát tetejét, ha elfogadjuk a legtöbb tudós nézetét, miszerint a bárkát az Eufrátesz vagy a Tigris környékén építették. Forrás: Dave Balsinger és Charles E. Sellier: Noé bárkájának nyomában Új Vénusz Kiadó

41 Hamvas Béla: Aranykor és apokalipszis - Megvalósítható-e újra az aranykor? - Az emberi történet időszámításunk előtt körülbelül hatszáz esztendeig összefügg: ekkor egy vagy két, de semmi esetre sem több mint három nemzedék alatt az idő megváltozik. A hatszázas évet megelőző és az azt követő kort csaknem kézzel kitapintható függöny választja el.... Kung-ce-ről magánéletéig terjedő ismereteink vannak, az egy nemzedékkel idősebb Lao-ce alakja homályba vész. Herakleitoszról sok lényeges adatot tudunk, a nála néhány évvel idősebb Pythagorasz lénye csupa legenda.... Időszámításunk előtt kb. 600 évvel élt Kínában Lao-ce és Kung-ce, Indiában Buddha, Iránban az utolsó Zarathustra, Kis-Ázsiában Herakleitosz, Egyiptomban az utolsó Toth, Itáliában Pythagorasz. Időszámításunk előtt a hatszázadik év körül Kínától Indiáig a változást úgy ítélték meg, hogy az emberi történet a sötét korszak végső szakaszába lépett. A lét elveszett, ami maradt, csak az élet. Az egész valóság kettészakadt. Egészen rövid néhány év alatt elképzelhetetlen elbutulás következett be. Az ősidőkre vonatkozó tudás rohamosan elvész. És nem a részletek vesznek el, amelyek a történet folyamán mindig elvesztek. A tudatból az esett ki, ami a legfontosabb, és ami meg szokott maradni: eltűnt az érzék, amely a létet és az életet meg tudja különböztetni, és eltűnt az ösztön, amely a létet az életben meg tudja valósítani. Egyszerre itt volt a határ, a lét életté süllyedt. Az aranykor emlék maradt csupán. Van-e az aranykornak realitása? Zarathustra kortársaival, Lao-cevel, Buddhával és Herakleitosszal együtt olyan személyiségek voltak, akikhez mérhetőket a történet, azóta hiába keres. Ez a tény most, 2500 év távlatából még jobban látszik Az olyan kifejezések, mint szellemi erő, mélység, emberfölötti nagyság, ezeknek a személyiségeknek az igazi jellegét meg sem közelítik. Ezek a személyiségek az aranykort valóságnak mondták, s ezt még akkor is el kell fogadni, ha azóta és ma, minden lényegesen kisebb ember ellene szól. A Zend Avesta 12 azt írja, hogy az ember az ország közepén kilenc hidat épített, hat nagyobbat és három kisebbet. A kilenc hídból nyolc az aranykor végén leomlott, és csak egy maradt meg. Ennek az egynek a neve Chinvat, ezen a hídon járnak át a lelkek, akik a földről elköltöznek és a láthatatlanba visszatérnek. A Chinvat köti össze a látható és a láthatatlan világot, az Eget és a Földet, az anyagi és a szellemi teremtést. Az aranykorban a létnek szabad kilencszeres lejárata van az életbe, az életnek kilencszeres feljárata a létbe. A 12 A perzsák szent könyve. (A szerk.) 4533

42 kilenc nem egyéb, mint a tízes számrendszer első kilenc száma, Egyiptom nagy Kilence. Az aranykor nem egyéb, mint amikor az angyalok lejártak a Földre, amikor az élet a lét felé nyílt, és a szellem az anyagi világba kilencszeresen áramlott. Az aranykor a béke, a szépség, a termékenység ideje, a földön megvalósult tényleges realitás. Amikor a szellemi erők bőséggel áramlottak az emberi sorsba, átvilágították, megszentelték mindazt, ami a Földön élt. A kilenc híd közül nyolc leomlott, egy csak azért maradt meg, hogy a lelkek a láthatatlan szellemvilágba vissza tudjanak térni. Ez itt most az apokalipszis, amikor az erőszakos hatalmasok ékszerrel megrakodva járnak kelnek, bíborban-bársonyban, aranyban és tiszteletben dagadozva, mint a tenger. A próféta tudja, mi lesz ennek a vége: Esküszöm nektek, hogy azokban a napokban a földre leszállnak az angyalok, a bűnösöket egy helyre gyűjtik, és nagy szörnyű ítéletet tartanak fölöttük. Henóch, Hérakleitosz, Püthagorasz és Lao-ce mondták: Az államok felett úrrá lett a rendetlenség., és feltámadtak a hazugságok. Azt állítani, hogy az aranykornak nincs realitása, nem lenne józan. Az aranykor az apokalipszis feltétele. Minden szenvedést és bűnt azért érez az ember, mert benne van az aranykor tudata. Minden szenvedés csak a boldogsággal összehasonlítva szenvedés. A hatszázas év kérdése nem az, hogy volt-e aranykor, hanem az: lehet-e az aranykorba visszatérni? Ez az élet egyetlen, állandó, rejtett kérdése. Vagy ha nem, meg lehet-e valósítani újra? Az apokalipszis megbomlott, felbomlott élet. Amióta az aranykor elveszett, az ember az apokalipszisben él. Ítélet alatt áll. A történet előtti őskor szellemének szent könyve a Véda. A vidya jelentése: tudás. A véda a világ minden dolga felől való tudás, éspedig az ősidők szakrális tudása. A Véda az éberséget őrizte meg, őrzi és adja tovább. A Véda egyedülálló feladata, hogy felébreszt, éberséget hoz, ébren tart. Felébreszt abból az álomból, ami az emberi élet itt a Földön. A zárt életet áttöri és megnyitja. A dolgok eredeti értelmét megmondja, az ember szemét felnyitja és közli a világ autentikus értelmét. Amikor Szókratész a méregpoharat kiitta, tagjai kihűltek, és a dermesztő halál szíve felé közeledett, még annyit mondott: Ne felejtsetek el kakast áldozni Aszklépiosznak. A kakas, amit Aszklépiosznak fel kell áldozni, nem egyéb, mint az éberség. Ez a kakas az, amely a templomok tornyán forog, ez az, amelyik a nemesi címerekben található, és a házak tetején, mint szélkakas. Még mielőtt a kakas megszólal, háromszor fogsz elárulni engem szól az Evangélium. Értelme: mielőtt a lét teljességére felébredsz és egész valóságában megérted, hogy mi az, ami veled történik, nem teszel mást, mint permanens árulást követsz el Isten és önmagad ellen. Az éberség nem annyi, az ér- 4534

43 zékeket tevékenységben tartani. Az ébrenlét az alvás egy neme, az érzéki világban lévő alvás. És a kakas, amelyre Szókratész céloz és amelyről az evangélium beszél az az éberség, amely az érzékek világából való felébredésre hív. És aki, mint a tanítványok az olajfák hegyén alszik, az nemcsak álmos. Az nem is tud semmit és nem is lát semmit. A tudás, a látás és az éberség öszszefügg. Aki vak és tudatlan, az gyáva és áruló. A földi élet végzetes lehetősége, hogy az ember benne tökéletesen elalszik. A természetfölötti érzékenység, amely néz, lát és tud olyat is, ami az érzékek számára hozzáférhetetlen. Tökéletesen felébredt, buddha az, aki az érzékek, az értelem az érzések és a szenvedélyek jelenségein túl lát. Az álmosság minden fajtáját levetette, nem alszik a zárt emberi Énjében. Amikor a lélek a Földről eltávozik, semmit sem vihet magával, csak az éberségét. Zarathustra chistinek, emberfölötti látásnak hívja. Ha a lélekben a chisti erős, az élet határát könnyen átlépi. Mert éber, és megvan benne a tudás ahhoz, hogy minden helyzetet lásson és felismerjen. A tibeti halottak könyve beszél róla, hogy a legmagasabb mennybe való belépés minden ember számára megnyílik, de ha nem ismeri fel, akkor visszahull az álomképek körforgásába. Egyiptomban a lélektúlvilági útján felváltva borzasztó és elbűvölő lények közt jár, aki nem tudja, hogy az érzéki világban szerzett képek kísértetei közt jár, az ott bolyong az igazi túlvilág előcsarnokában. De aki éber, s felismeri, hogy képek közt jár, az elérkezik Osirishez, és beléphet a világosság országába. A földről eltávozó lélek az őskorban szabadon választhatott a magasabb világokba vezető kilenc híd között. Most csak egyetlen híd a Chinvat áll. Mi a megváltás? Nem egyéb, mint az individuálist levetni és univerzális személlyé lenni. A zárt életből kilépni és a nyílt létbe felemelkedni. Az álmos kábaságból a valóságban felemelkedni. A történet korszakába süllyedt embernek az éberséghez három forrása van. Az őskori hagyományok valamelyikének jelei, képei. Aki csak egyetlenegy ilyen szintézist megért, és asszimilál, már világosabban lát, éberebb lesz. A másik a történeti zseniális ember. Ritkábban filozófus vagy tudós, legtöbbször misztikus vagy költő. Tevékenységének jelentőségéről legtöbbször fogalma sincs. Ébreszt és riaszt egyszerre. Rejtélyes kapcsolatban áll zseniális elődeivel és magában hordja az univerzalitást. Nietzsche, Tolsztoj, Kierkegaard. Harmadik pedig a misztikus intuíció. Sohasem jelentkezik szemmel láthatóan és kizárólagosan. A tudományból és a filozófiából hiányzik, sajátos területe a vallás, a misztika és a költészet. A misztikus intuíciót nem szabad összetéveszteni azzal az intuícióval, amiről a filozófia vagy a lélektan beszél. Ez az 4535

44 intuíció az ész fölött áll. Szoros kapcsolatban áll a buddhival, ami soha nem individualizálódik, az egyetemes lét körében marad. A misztikus intuíció az ember legmagasabb szellemi képessége, amelyet az egyéni élet nem homályosíthat el, ezért ezzel a képességgel az ember önmaga fölé tud lépni, az individuális Ént át tudja törni, és a Létbe tud kilépni. Ez az epopteia, más szóval az eksztázis, az álom vagy a mámor, a jóslat vagy a prófécia, a vízió vagy az önkívület, az ihlet vagy az elragadtatás. Forrás: Hamvas Béla: Tabula Smaragdina Életünk Szerkesztősége Szemlézte: Boros Katalin *** Noé harkálya. 4536

45 Az amerikai klinikai halál kutatásokról IV. rész - Prof. Dr. Raymond Moody előadása a Revital konferencián - Az előző részekben olvashatták az előadást. Most az előadást követő kérdések és válaszok következne. A kérdések kurzívval a válaszok normál betűvel szedve. - Véleménye szerint mi a magyarázata az empátiás halálközeli élményeknek? - Őszintém megmondom, hogy nem tudom. Őszintén meg kell mondanom, hogy le vagyok nyűgözve ettől az információtól. Az a helyzet, hogy maga a halál bekövetkeztének az állapota az kinyit egy olyan kaput, amely egy katartikus élményt okozhat az ott álló számára is. Hogy maga ez a transzmisszió hogy következik be, azt nem értem. Ha kicsit többet fogunk megtudni ezekről az empatikus halálközeli élményekről, akkor nyilvánvalóan az egész társadalom hozzáállása a halálhoz alapvetően meg fog változni. Bárcsak jobb választ tudtam volna adni erre a kérdésre, de sajnos nem tudok. - Kómában levő beteggel, tehát akik még nem tértek teljesen vissza az életbe, hogy lehet kommunikálni, főleg a család kaphat-e jelzést arról, hogy ők életben vannak, vagy pedig valamilyen más dimenzióban? - Nagyon ritka eset, hogy egy hosszantartó kómás állapotból visszatérjen a beteg teljesen, de ugyanakkor van néhány eset kómában lévő betegről, akik visszatértek és utána halálközeli élményről számoltak be. Orvosi módszerekkel vizsgálva egyértelműen kóma állapotában voltak ezek a betegek, tehát semmiféle olyan életjelenséget nem mutattak, amely tudati állapot meglétére lenne jellemző, ennek ellenére teljesen élményszerű élményeik, tehát élő élményeik voltak ebből az időszakból. Az egyik beteg arról beszámolt arról, hogy néhány hónapos koma állapotában hogyan lépett ki testéből, majd lépett vissza saját testébe. Amikor testen kívüli állapotában volt többször is ebben a koma állapotban akkor a Fény jelenlétét érezte. És ugyanakkor azt is érezte, hogy visszatért a saját testébe. Van egy hölgy, aki talán a legérdekesebb eset, aki több hónapig volt komában. Ennek a hölgynek az orvosi kezelésében is részt vettem. A kórházi tartózkodása alatt az egyháztól, ahova tartozott, a tagok rendszeresen jöttek látogatni. Az egészségügyi stáb, aki a beteggel foglalkozott, meg volt hatva ettől a ténytől, de ugyanakkor magukban azt gondolták, hogy teljesen értelmetlen, mivel nem reagál az ő jelenlétükre. Minden egyes nap jöttek és olvastak a Bibliából, és amikor visszatért a kóma állapotából a következő szavakat mondta szóról-szóra: Tudja doktor, elvesztettem volna az eszméletemet, hogyha nem jöttek volna minden nap és olvastak volna föl a Bibliából. 4537

46 Épp ezért úgy gondolom, hogy a koma állapotban lévő beteggel úgy kell a kapcsolatot tartani, mintha teljesen tudatába lenne annak, hogy mi történik körülötte és nyilvánvalóan semmit nem vesztünk azzal, hogyha így bánunk velük, viszont rengeteget nyerhetünk, hogyha magukhoz térnek azzal, hogy hogyan bántunk velük ez alatt az időszak alatt. - Tudnak-e valamit arról, hogy miért nem mindenki éli meg a halálközeli élményt, aki a klinikai halál állapotában volt? - Ez egy nagyon jó kérdés, csak sajnos az elmúlt 30 év alatt, mióta foglalkozom ezzel a problémával, nem tudok rá választ adni. Megpróbáltuk kiszűrni azokat a tényezőket, amelyek nem szerepelnek ezeknél a betegeknél, ami esetleg azt okozza, hogy nekik nincs halálközeli élményük. Úgy tűnik, hogy nincs semmi köze, hogy mennyi idős a beteg. Egész kisgyerekektől fiatalokon keresztül felnőttekig illetve egész idős emberekig bezárólag mindenkinek lehet halálközeli élménye. Úgy tűnik, hogy nincs semmi köze ahhoz, hogy hogyan kerül halálközeli állapotba, tehát pl. hogy történik valamilyen baleset, vagy valamilyen súlyos fertőző betegség áldozata, tehát nincs összefüggés a milyen típusú betegség és a halálközeli élmény bekövetkezte között. Ahhoz sincs semmi köze a kérdésnek, hogy milyen vallási csoporthoz tartozik az illető. Nagyon sok olyan beteg van, akinek a halálközeli élménye előtt nem volt semmilyen vallási meggyőződése, sőt ateista volt. Ugyanakkor nagyon sok olyan beteg van, aki mélyen meggyőződéses vallásos volt és ugyanakkor nem volt halálközeli élménye. Bruce Greysonnak volt egy nagyon tipikus megfigyelése, ami bizonyos reményt kelthet ennek a kérdésnek a megoldásában. Tehát azok a betegek, akik egyszerűen megadták magukat és hagyták, hogy történjen, ami történik, azok, akik inkább megélték a halálközeli élményt és vica versa. - A halálközeli élmény megváltoztatta a betegek életét, értékrendjét. A professzor úr életében okozott-e ez változást? - Igen. Nyilvánvalóan az a több ezer beteg, akivel beszéltem életemben, mély hatást gyakorolt rám. Az egyik és legfontosabb kérdés és a legfontosabb dolog, ami hatást gyakorolt rám az, hogy nagy vágyat érzek aziránt, hogy hogyan tudnék jobban szeretni. Mai napig küzdök ezzel a kérdéssel és próbálok egyre jobban és jobban belemerülni, de az igazság az, hogy még nem jutottam arra a szintre, ahol úgy érzem, hogy tökéleteset nyújtok. Egy kérdés viszont biztos, hogy a haláltól való félelem kérdésében egyértelmű a hozzáállásom: nem félek a haláltól. De ugyanakkor, hozzá kell tegyem, hogy továbbra is borzasztóan félek a fájdalomtól. Volt egy pár vesekövem, epekövem és ebből nem kérek többet. - Van-e olyan tapasztalat, hogy valakinél a halálközeli élmény ismétlődött volna, és ha igen, a két élmény hasonló volt-e? 4538

47 - Igen, az évek folyamán több olyan beteggel találkoztam, akinek többször volt halálközeli élménye. Természetesen ezek általában kardiológiai betegek voltak, akiknek többször volt szívmegállása vagy valamilyen szívritmus zavara. Egy tipikus jelenség, hogy e betegeknél, akik többször élték meg ezt az élményt, az első esetben egy teljesen zavartságot, konfúziót okozott az a tény, hogy hogyan lehet, hogy kikerülnek a saját testükből és megélik a saját halálukat. A második alkalommal azonban már tapasztalattal rendelkeznek és tudják, hogy minek néznek elébe és az a tapasztalat, hogy az ismételt halálközeli élményeknél minél többször történik, annál mélyebbre tud menni a megfelelő élményben. - Mivel magyarázhatók a negatív halálközeli élmények? - Személy szerint nagyon kevés olyan beteggel találkoztam, akinek negatív halálközeli élménye volt. Bruce Greyson professzor barátom kifejezetten egy tanulmányt végzett a negatív halálközeli élményekkel kapcsolatban. Az első megállapítás az, hogy a negatív halálközeli élmény sokkal ritkább, mint a másik forma. A másik kérdés, hogy a negatív halálközeli élmények sokkal kevésbé hasonlítanak egymásra, mint a pozitív halálközeli élmények. A legfontosabb dolog, hogy ezen élmények kutatásánál őszintén fel kell tárni a tapasztalatokat, illetve hogy a betegek is őszintén számoljanak be a saját tapasztalataikról. Az Amerikai Egyesült Államokban sokkal szélesebb körű és sokkal változatosabb vallási háttér van, mint Magyarországon. Több ezerféle vallási megközelítés és hozzáállás tapasztalható az USA-ban. Van néhány olyan csoportosulás, akiknek szent meggyőződése a fundamentalistákról van szó hogy csak az ő legszűkebb csoportjuk fog a mennyekbe jutni, a többiek pedig mind nem. Volt egy tanulmány, amiből az derült ki, hogy nagyon sok betegnek halálközeli élményként pokolszerű élménye volt. Ezt a könyvet publikálták az USA-ban és ugyanakkor egy konzervatív keresztény kardiológus ezt követően vizsgálatot végzett és az első doktor, akinek beszámolt erről a kérdésről, az nem volt később hajlandó beszélni arról, hogy honnan származhatnak ezek az információk. Nem szeretnék senkit sem befolyásolni ezzel a kérdéssel, de meggyőződésem, hogy a saját vallási tapasztalataira építette ezeket a pokol-közeli élményeit, tehát nem a valódi élményeire. És utólag bevallotta, illetve bevallották, hogy mielőtt a halálközeli élmény állapotába kerültek, olvasták ezt a könyvet, amit vallási meggyőződés alapján negatívisztikus képpel ábrázoltak. S ezen tényeknek ismeretében leszögezhetjük azt, hogy a pokoljellegű élmények, illetve negatív halálközeli élmények sokkal-sokkal ritkábbak, mint azt korábban gondoltuk. 4539

48 - A halálközeli élmény után jellemző-e, hogy a korábban ateista beteg Istenhívő lett? - Nagyon sokféle vallási csoportba tartozó embernek volt halálközeli élménye és nagyon sokan közülük állítják, hogy abszolút ateisták voltak azelőtt. Utána viszont meg vannak győződve arról, hogy igenis van egy másik világ és létezik Isten. Azok az emberek, akik ezt a tapasztalatot megszerezték és beszélnek erről, hisznek abban, hogy a tapasztalat független attól, milyen vallási csoportosuláshoz tartoznak. - Van- e például olyan, hogy valamelyik ismert valláshoz csatlakozna ezután? - Nem valamilyen vallási csoportosuláshoz fognak tartozni ezután, sőt inkább egyikhez sem tartoznak, de ugyanakkor állítják, hogy minden vallásnak meg van a maga igazsága és ez Istentől származik. - Átélhetők-e hasonló élmények más megváltozott tudatállapotokban? - Vannak néhányan, akik olyan tudati állapotba tudnak kerülni meditáció során, hogy hasonló a halálközeli állapothoz, illetve a halálközeli élményhez. Saját magamnak is vannak olyan tapasztalatai, ahol a testenkívüliség élményét megélték olyan betegek, akik egyébként nem voltak a halálközeli állapotban. Előfordul ilyesmi akkor is, ha az illető valami fantasztikus jelenséget, természeti szépséget lát, és ekkor kerül ilyen állapotba. Megjelent egy cikk egy híres, asztronómiával foglakozó újságban arról, hogy miközben a csillagot vizsgálta a csillagász, és eközben testenkívüli érzése volt. Nagyon sok vallási illetve filozófiai csoportban jellemző, hogy testenkívüliség élmény vagy pedig egyéb misztikus dolog történhet olyanokkal, akiknek nem volt halálközeli élményük. - Én el szeretném mondani, mi történt velem. 20 éves koromtól betegeskedtem. Olyan csodálatos halálközeli élményem volt és olyan boldog voltam, hogy ebbe a fényességbe belépek, nem fájt semmim. És láttam messze, hogy vannak ott férfiak, nők és hát mondom, megyek én is oda. De én nem szálltam ki a testemből, lépegettem, láttam, mentem, de még fele úton sem voltam, hogy a csoporthoz érjek, amikor egy nagyon fényes hang megszólalt, hogy Fordulj meg és menjél vissza. De én elég makacs természetű vagyok, mintha nem hallottam volna csak mentem tovább és mondtam, hogy Nem akarok. És mentem tovább és másodszor is rám szólt, hogy Fordulj meg és menj vissza, de én még akkor is csak mentem előre, mert olyan jó volt ott és akkor harmadszor is szólt, de olyan finoman, olyan szolidan, olyan jóakarattal, hogy Állj meg. Hát akkor megtorpantam, megálltam. És akkor még azt mondta, hogy forduljak meg, és nekem még vissza kell mennem. Elfelejtettem megkérdezni hogy miért? És akkor harmadszor megfordultam, dünnyögve mentem visszafelé, de minden lépésnél azt a fizikai fájdalmat éreztem, mert 1980-ban gyomor- 4540

49 ral műtöttek. De én se orvosokra, semmire nem emlékszem, csak arra, hogy a sötét hosszú útról olyan csodálatos helyre kerültem, ahol semmi nem fájt, kellemes közérzetem volt és nagyon boldog voltam. S amikor visszatértem, újra éreztem a fájdalmakat. - Ön az első az általam eddig megkérdezett több ezer betegből, aki arról számol be, hogy konkrét utasításokat kap a Fényhangtól és ezeket vagy betartja vagy nem. Nagyon örülök, hogy az utasításokat először is próbálta megtagadni és aztán végül is engedelmeskedett és visszajött. És ha nekem lesz halálközeli élményem, fogok emlékezni erre a momentumra. Azt a tényt, hogy visszafordulás után a fájdalmat tetszett érezni, azt nagyon gyakran hallom más betegtől is. Azt mondják az élményesek, hogy amikor a testenkívüliség állapotában vannak, akkor semmiféle fájdalmat nem éreznek, amikor visszakerülnek a testükbe attól a pillanattól jelentkezik a fájdalom és hát elég nagy fájdalom. - Hallott-e olyan esetről, amikor a halálközelben lévő személy nagyon szép zenét hallott? - Igen van ilyen tapasztalat és ugyanolyan jellegű zenéről számolnak be, mint amit a halálközeli élményt megélt ember. - Normálistól eltérő tudatállapotban haldokló betegek (pl. drogosok, retardáltak, pszichotikusok stb.) számolnak-e be halálközeli élményről? - Ebben a kérdésben nagyon érdekes megfigyeléseim voltak. A pszichiátriában ugye van olyan fogalom, amit mi neurózisnak nevezünk. A neurózis egy olyan állapot, amikor egy valamilyen belső pszichológiai vagy pszichiátriai problémát külső eszközökkel próbálunk megoldani. Az a helyzet, hogy a halálközeli élmény önmagában megoldást szokott találni az ilyen neurotikus kérdésekre. Van egy jó pár olyan halálközeli élményesem, akik az élmény megélt előtti állapotukban olyan pszichiátriai betegségekben szenvedtek, mint pl. a mániás depressziónak főleg a depresszív fázisával. És ennek ellenére a halálközeli élmény után továbbra is megjelent ez a típusú betegség. Azokra a típusú betegségekre, amelyek azért alakulnak ki, mert a beteg így próbálja megoldani a társadalom illetve a környezete által keletkezett megoldatlan kérdéseket, - tehát ezek megoldási kísérlete a neurotikus állapot azokra a halálközeli élmények tudnak megoldást találni. Ugyanakkor az olyan típusú betegségek, mint a mániás depresszió, ami egy genetikailag meghatározott betegség, amelyet fizikokémiai folyamatok okoznak, nos, erre nincs befolyással a halálközeli élmény. És ez természetesen magyarázatot ad arra, hogy az ilyen típusú kémiai alapú betegségre a halálközeli élmény nem nyújt segítséget. 4541

50 Van-e különbség a műtét közbeni sima altatási és a klinikai halál beálltakor tapasztalt élmények között? - Az éter-típusú altatásoknál a csőszerű, alagútszerű élmények jelentkeznek. Sokan azt mondják, hogy ez az a bizonyos alagútszerű élmény, amit a halálközeli élményeknél tapasztalunk. Két aneszteziológus kollégával beszéltem, akiknek saját maguknak volt éter-anesztéziai élményük és szintén az alagútélményről számoltak be. A két aneszteziológusnak, akiket éterrel altattak a műtét alatt, volt éter-tapasztalata és később halálközeli élményük is volt. És mind a ketten azt állították, hogy a két élmény egymástól teljesen különböző, tehát semmiféleképpen nem kapcsolódik egymáshoz. - Beszámoltak-e a páciensek valamilyen elvárásról vagy hiányérzetről a környezetükkel szemben, kívántak-e valamit az emberi környezetüktől? Nagyon gyakori dolog, hogy azok, akik már közel kerültek a Fényélményhez és jönnek vissza, sok kérdés eszükbe jut, hogy meg kellett volna kérdezni, de nem volt rá lehetőség. Néhány empátiás halálközeli élményt átélő, tehát, aki a haldokló mellett volt, és átélte vele együtt az élményt beszámolt arról, hogy a valóban eltávozott tehát a valóban meghalt hozzátartozó, aki mellett ott volt és egyszerre élte át vele a halálközeli élményt nagyon örült neki, hogy ő is átélhette vele együtt. De ő valóban az alagútnak a másik vége felé ment, tehát elment, és aki itt maradt az arról számolt be, hogy mennyire örült. A másik eset pedig, hogy aki visszatért ebből az állapotából, azok közül néhányan arról számolnak be, hogy érezték, tudták, hogy a mellette lévő ember is vele van spirituálisan. Forrás: A március 3-i előadás hanganyaga. *** Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni. Marcus Aurelius A természet feltalálta a halált, hogy biztosítsa az élet örök folytonosságát. Johann Wolfgang Goethe 4542

51 C. W. Leadbeater: Túlvilági törvényszerűségek II. - A fejlődés kulcsa az önzetlenség - Naprendszerünk meghatározott síkokra oszlik, amelyek mindegyikében más-más sűrűségű anyag létezik. E síkoknak általában a következő neveket adták, anyaguk sűrűségének sorrendjében: a legsűrűbb fizikai, azután az asztrális, mentális, intuícionális és nirvánai. Az asztrálvilág után következő világ az értelmi vagy mentális világ. A különböző vallások legmagasabb és legátszellemültebb eszméi a mennyországról erre a mentális vagy értelmi síkra vonatkoznak. Ez egy teljesen valóságos világ, Indiában Devachan vagy Sukhavati a neve. Élénk életet élünk ebben a világban, és nemcsak két-két fizikai élet közti időben. Csak testünk és szellemi fejlettségünk akadályoz benne, hogy nem vesszük észre és nem fogadjuk beállandóan e világ körülöttünk áramló befolyásait. A különböző síkok és alsíkok mind ugyanazt az anyagot tartalmazzák, a különbség csupán a vibrációk számában rejlik, és amikor magasabb és alacsonyabb síkokról beszélünk, az nem az elhelyezésükre vonatkozik, mert tényleg mind ugyanazt a helyet foglalja el. Tehát amikor az ember átmegy egyikből a másikba, az nem helyváltoztatás, hanem öntudatváltoztatás. Mert mindenkiben van minden síkról való anyag, amely megfelelő járműként szolgál, ha az ember megtanulta, hogy miképpen kell használni, és így öntudata központját egyik síkon lévő testéből a másik síkon lévő testébe helyezi át, és így a megfelelő sík rezgéseire felel. Amikor az ember öntudata az asztráltestére összpontosul, akkor az asztrál világot látja, éppen úgy, ahogy a fizikai testben nem vesszük észre a fizikai világon túli világokat, bár még sok más is van állandóan körülöttünk. A három alsó sík egymást áthatja, mégis minden egyes bolygónak megvan a saját fizikai-, asztrál- és mentál síkja, amelyek egymást áthatják, de nem függnek össze és egészen külön állnak más bolygók síkjaitól. Csak olyan magas színvonalon, mint az intuícionális sík, a buddhik síkja, található összefüggés a mi láncunkhoz tartozó bolygók között.... A mentál világban töltjük életünk nagy részét, mert a testet öltés, csak egy rövid, de fontos esemény a valódi életünkben. A mentál világban a tudat összehasonlíthatatlanul bővebb és a körülmények is teljesen mások. Például úgy látszik, mintha a tér és az idő nem létezne, mert ott azok az események, amik itt egymásután és egymástól távol történnek, azok a mentál síkon úgy tűnnek, mintha egyidejűleg játszódnának le. Erről a síkról, azok, akik visszajöttek, csak leírhatatlan boldogságérzést tudnak visszahozni, amelyet vallásos meggyőződésük egyéni vonásokkal színez. Aki visszatér, nem tud világos fogalmakkal beszámolni arról, amit 4543

52 látott. Aki nem tudja elhinni azoknak a tapasztalatait, akik jártak odaát, az kénytelen lesz várni arra, hogy saját maga képes legyen e világot megvizsgálni. A mentál sík vibrációi sokkal finomabbak, gyorsabbak, mint a fizikai világé. Az ember itt egyszerre lát, hall, érez, mindent, ami elébe kerül, és mindent tud róla, az okát, a következményét, a lehetőségeket. Aki egy helyre gondol, már ott is terem. Ha egy barátjára gondol az ember, az illető már ott is terem. Félreértés nincs többé, mert minden gondolat, mint nyitott könyv olvasható. Távolság, válás nem létezik, mindent tudhat itt az ember, ami nem haladja túl ezt a síkot. Az egész történelem lepereghet, nincs az ember többé annak kitéve, hogy egy rosszul értesült történetíró félrevezesse. Az ember itt láthatja elmúlt életeit, az okokat és összefüggéseket. A mentál világban az előrelátás nagymértékben lehetséges, bár nem tökéletes. Az átlagember jövőjét meglehetős pontossággal előre lehet látni, de a magasabb fejlettségű egyén kezébe veheti a sorsát és megváltoztathatja, ami a pontos jóslást lehetetlenné teszi. Boldogság, életerő, tökéletes bizalom jellemzi a síkot, az egész Világegyetem állandóan változó fényből, színből, hangból áll. Minden gondolathullám a színek és a hangok újabb szépségeit alkotja. Amikor az értelmi test rezgéseiből gondolat keletkezik, ezek a rezgések kiterjednek a körülötte lévő mentális anyagra, és az elemi esszenciában teljes pontossággal tükröződnek. A konkrét gondolat tárgyának alakját ölti fel, az elvont eszmék pedig tökéletes és szép geometriai formákat. Tehát az ember a mentális síkon láthatja gondolatai eredményeit, de ha magát a mentális síkot akarja megfigyelni, akkor szükséges, hogy gondolatait egy időre felfüggessze. Nagyon hasonlít ez a médiumsághoz. A teljesen éber, figyelő értelem szükséges, hogy a saját gondolat ne zavarja a megfigyelést. Ekkor az angyalok színbeszéde tapasztalható próbálkozás és gyakorlat által az ember is használhatja a kifejezésnek ezt a módját. A mentál világ, éppúgy, mint az asztrál világ hét alsíkra oszlik, és az alsó négy sík az, ahol az ember két élete közt időz. A felső három formanélküli sík. Az alacsonyabb mennyei világban az értelmi testet kell használni, a felső háromban a kauzális testet. Ez az a test, ami nem hal meg minden élet után, hanem végig megvan a fejlődés egész folyamán. Akik az alsó négy sík valamelyikén tartózkodnak, gyakran azt hiszik, hogy ezeken kívül nincs más. Itt az ember saját képességeinek megfelelően élvezi az Isteni Értelem bőségét, attól függően, mit gyűjtött az előző életeiben. Ha egy tőlünk távol lévő barátnak szeretetteljes vagy gyógyító gondolatot küldünk, megfelelő koncentrációval a mentál síkon, akkor a gondolat a mentál sík elemi esszenciáját felhasználva elemi lénnyé változik, és az asztrális síkon hozzákapcsolódva ahhoz az illetőhöz, akinek küldték, addig vár, 4544

53 amíg alkalma nyílik, hogy az illetőre árassza a segítő hatást. Ha a gondolatot nem sikerül megfelelő koncentrációval a mentál síkra vinni, akkor az asztrálsíkon keletkező rezgésből alkotott burok egy idő után elgyengül és nem ér el a kívánt helyre. A mentál síkon az erős szeretet ragyogó rózsaszín, a gyógyító kívánság ezüst fehér. A gondolat tehát hat a mentálsík anyagára, az elemi esszenciára, és a keletkezett elemi lény ahhoz az emberhez repül akire a gondolat irányul. A mennyei világ síkjain felfelé haladva az élet mind színesebb és a hangok egyre dúsabbak. A felső forma nélküli síkokról lefelé haladva a szellem magára ölti az alsóbb síkok rezgéseit, és mire az alsó síkra ér, a megfelelő síkok rezgésszintjein lévő leplek veszik körül, és a legalacsonyabb síknak megfelelő sűrűségű anyagból csinál magának testet, illetve ruhát. Az a kifejezés, hogy valaki élő vagy halott, tulajdonképpen helytelen, de csupán azt jelenti, hogy valakinek van-e még fizikai teste, vagy már nincsen hozzákötve. Ha a magasabb világokról egy kis tapasztalatot szerzünk, akkor egészen megváltozik a halálról való felfogásunk, mert akkor meglátjuk, hogy amikor levetjük a fizikai testünket, akkor nem hagyjuk el az életet, hanem egy nagyobb és egy valódibb életbe lépünk be. Már az asztrál világi öntudat is nagyobb a fizikainál, de a mentál világi még ennél is bővebb. Azok az emberi lények, akik még a fizikai testükhöz vannak kötve, csak akkor közlekedhetnek teljes öntudattal a mentális világban, ha vagy adeptusok, vagy tanítványaik, mert amíg a mester meg nem tanította a tanítványt értelmi testének használatára, addig még az alacsonyabb síkokon sem mozoghat szabadon. A mentál világban az önzetlenség és az átszellemültség a fő jellegzetesség, tehát semmiféle rosszindulatú lény ide be nem hatolhat. A két élet között a mennyország alacsonyabb síkjain az ember a saját gondolatai közt élhet, mégis legtöbben öntudatlanok, és azt lehet mondani, hogy átálmodják a mennyországot. A fejlődés folyamán azonban egyre tudatosabbá válnak és a magasabb mentál világbeli tartózkodás ideje egyre hoszszabb lesz. A fejletlen ember csak a fizikai világban bír tudattal, és halála után az asztrál világ alacsonyabb szintjein. A fejlődésben előrehaladva az asztrál világban való élet rövidül, és a mennybeli síkokon töltött idő hosszabbodik, míg a további fejlődéssel a két élet között főként az értelmi világ magasabb síkjain tölt hosszabb időt a lélek. Végül az öntudat annyira fejlődik, hogy az ember már nem téveszti össze a saját gondolatait az őt körülvevő mennyei mindenséggel. Az alacsonyabb én egyesül a magasabb rendűvel, és az ember ekkor kezd igazán élni. A fejlődés kulcsa az önzetlenség. Családtagok vagy barátok iránti vonzalom sok embert vitt már a mennyországba, és vallásos áhítat is, de mindegyik- 4545

54 nek van önző és önzetlen változata, és csak az önzetlen vezet a felsőbb világokba. Az a szeretet, amely önzetlen, az képez szellemi erőt a mentál világban. Az a szeretet, amely nem gondol arra, hogy mit ad, csak arra, hogy mit kap, az a legkisebb okra, vagy ok nélkül is, előbb-utóbb féltékenységgé fajul. Az ilyen szeretet asztrális, és nem vezet mentális fejlődéshez. Ugyanez álla vallásos ember érzelmeire is. Az önfeledt áhítat, független attól, hogy valaki Krisztust, Buddhát vagy Krisnát illetve Allahot követi a mentális világba vezet. A legtöbb emberi vallásosság azonban, éppúgy, mint a legtöbb emberi szeretet, nem egészen tiszta, hanem önző. Az örök igazság törvénye tévedés nélkül különbözteti meg az igaz vallásosságot a hamistól és az igaz szeretetet az önzőtől. A vakhit, amelyből hiányzik az értelmi elem, nem viszi követőjét magasabb fokra. Az ember élete a magasabb világokban csak természetes következménye annak, ahogyan az alacsonyabb síkokon élt. Az angol költő, Browning, helyesen írta: Semmi jó, soha nem vész el ami volt, az élni fog, mint azelőtt, a gonosz semmi, csak hallgatás a hangok között. A földi tört boltívek a mennyben tökéletesek. Minden, ami jót akarunk, reméltünk vagy álmodunk: létezni fog. Az ember lemondhat a mennyei jutalomról, úgy is dönthet a halála után, hogy nem megy be a mennyországba, azért, hogy hamarabb testet ölthessen, és segítse az emberiséget. Bár a mennyei életet nemcsak jutalomnak, hanem a földi élet eredményének is lehet tekinteni. Amennyire az emberi szellemi szempontból fejlődik, annál hosszabb lesz a mennyei élete. A fejlődés jelenlegi fokán a legtöbb ember még csak fizikai testében él tudatosan, asztrál teste formátlan és hiányos, csupán híd a két világ közt, és nem tudatos az asztrál világban. A mentál világban való határozott emlékezés még magasabb fejlődést igényel. Régen Indiában, amikor a gyermekek felnőttek, a szülő visszavonult és befelé fordult. Elkezdte a felkészülést az átmenetre. Tudták, hogy a halál egyszersmind a mennyei világba való megszületés, amely igen fontos mozzanat a fejlődés ívében. Amikor a mennyei szférában az ego meglátja földi életét, bepillanthat a következőbe is. A fejlődés magasabb fokán az ember emlékezni kezd. Az ilyen áttekintésnek az emléke a fizikai síkon erős meggyőződésként, intuícióként jelentkezhet. Amit a fejlettebb ember nem tehet, az már a lélek része lesz, s a földi síkon, bármilyen nagy is a kísértés, a magasabb rendű lélek képtelen megtenni. Ezeket a szabályokat nem a társadalom, és nem is valamilyen vallás kényszeríti ezekre az emberekre, mert ezek nekik a szívükbe van mélyen belevésve. Forrás: C. W. Leadbeater: A túlvilág Magyar Teozófiai Társulat Szemlézte: Boros Katalin 4546

55 Üzenet a túlvilági dimenzióból - A szellemek beavatkoznak a sorsba - Peter és Mary Harrison a BBC rádió testenkívüli tapasztalatokkal foglalkozó telefonvonalas műsorai alapján gyűjtött esetekből válogatták készítették Misztikus esetek című gyűjteményüket. Ezek egyike: Amikor Nualala Walshe-t bemutatták annak a magas, jóképű, szőke ausztrál fiúnak, aki látogatóba érkezett az írországi kis falucskába, ahol Nuala lakott, a lány örült az új barátnak. A kis faluban mindenki ismert mindenkit, így Des, a fiatal ausztrál, aki rokonainál vendégeskedett, kis életet hozott Nuala életébe. Hamarosan vonzódni kezdtek egymáshoz. Nuala édesanyja meghalt, amikor a kislány 3 éves volt, azóta nagynénje nevelte. A fiatalok hamarosan már az eljegyzésre készültek, amikor a nagynéni meghívta Dest teára. Nuala így mesél a történtekről: Teázás közben, anélkül, hogy belegondoltam volna, mit csinálok, elővettem apám levelét, aki évek óta Angliában élt, és nemrégiben újra megnősült. A levélben gratulált az eljövendő házassághoz, és meghívott bennünket. Ekkor döbbenetes dolog történt. Des odaugrott, kitépte a kezemből a levelet, magam mögött ezzel egyidejűleg furcsa, hideg légáramlatot éreztem. Amikor Desre pillantottam, a vér is meghűlt bennem, mert a széke mögött egy különös, fekete fiatalembert láttam, aki aggódó tekintettel figyelt engem. Képtelen voltam megszólalni, a férfi eltűnt. Des is hulla fehér volt, és egy pillanaton belül elájult. Amikor magához tért, azt mondta, hogy amikor a levelet a kezébe vette, egy szellemet látott Nuala mögött, aki szigorú számonkéréssel nézett rá. Elmondta, hogy nézett ki a nő, és a nagynéni leírás alapján Nuala anyjára ismert. A komódhoz lépett, és elővette egy fényképet. Des rémülten ismerte fel, hogy ezt a hölgyet látta. Des egyedül távozott, és ahogy a háztól az utcára vezető ösvényen haladt, a hölgy ismét megjelent, s szigorúan intett feléje, mintha arra buzdítaná, távozzon minél gyorsabban. A fiatalok felbontották az eljegyzést, mert Des meg volt győződve róla, hogy Nuala anyja ezt akarta. Később Nuala elutazott édesapjához Angliába, hogy kiheverje a meghiúsult eljegyzést. Édesapja, és fiatal felesége Betty szívélyesen fogadták. Az első este megszólalt a csengő, és Betty unokafivére, Jim érkezett vendégségbe. Amikor Jim belépett a szobába, Nuala nem hitt a szemének. Ugyanaz a fiatalember volt, akit Des széke mögött látott A fiatalember így szólt: Nem találkoztunk már valahol? Forrás: Peter és Mary Harrison Pesti szalon Kiadó

56 A halak korszakból a Vízöntőbe lépünk - A Vízöntő korba csak az összefogás vezet el - Az ókori csillagászok megfigyelték, hogy az egyes bolygók mozgása, viselkedése periodikus jellegű. Ebből arra következtettek, hogy a földi életet az összes bolygó által meghatározott hosszabb periódusok irányítják. Nagy Évnek, Annus Magnus-nak nevezték el azt az időtartamot, ami alatt az összes bolygó visszatér arra a pontra, ahol a teremtés pillanatában volt. Számukra az időnek volt kezdete és vége, s biztosra vették, hogy a történelem egyszer véget érés aztán majd ugyanabban a sorrendben megismétli magát. A nagy év hosszát illetően sokféle elképzelés született, de abban mindenki egyetértett, hogy a történelem véges időtartamú. Az utóbbi kétszáz évben a csillagászok még három bolygót fedeztek fel, az Uránuszt, a Neptunuszt és a Plútót. Az Uránusz 1789-es felfedezése előtt a Szaturnusz volt a Földtől legtávolabb lévő ismert bolygó. Mivel a Szaturnusz Nap körüli keringési ideje csupán 29,5 év, logikusnak tűnt, hogy az összes bolygó nagy ciklusa szabályos időközökben ismétlődik. Az ókorban úgy gondolták, hogy a távoli múltban kellett lennie egy minden bolygóra kiterjedő együttállásnak, amely valamikor majd újra bekövetkezik. Olyan nagy filozófusok voltak a hívei, mint Platón, Püthagorasz és Nietzsche. A sztoikusok, így Zénón és Khrüszipposz úgy vélték, hogy a világkorok e lehető legkisebb részletekig megismétlik önmagukat. Az egyik legelterjedtebb szemlélet szerint az összes bolygó pályája az első állatövi jegy, a Kos 0 fokánál kezdődött, a világkornak akkor lesz vége, ha mindegyik visszatér ebbe a helyzetbe. I Hszing a 8. században a Nagy Évet évre számolta. A Mazdaánusok (Perzsia) szerint év. Origenész és Hippokratész úgy vélte, a Nagy Év év hosszú. Hérakleitosz szerint év. A Nagy Év a legtöbb korai keresztény világtörténetnek központi témája volt. A Setuaginta Kr. E ra tette a teremtést, Josephus Kr. E re, Tiszteletreméltó Bede Kr. E re, Júdeai Ábrahám Kr. E re, Ussher püspök Kr. E re. Nostradamus hozzávetőleg Kr. E re tette az időpontot, és erre alapozta próféciáinak kronológiáját. Nostradamus számítása szerint Noé és az egyetemes vízözön után 1080 esztendővel született Ábrahám, aki többek szerint maga is hírneves csillagász volt. Ezután 515 évvel született Mózes. Az ókori egyiptomiak ismerték a napéjegyenlőségek előrehaladásának mozgását is. A Föld tengelye nem merőlegesen áll a bolygók síkjára, ez okozza az évszakok váltakozását. Az északi félgömb nyáron hosszabban és nagyobb szög alatt fordul a Nap felé, mint télen. Ahogy a Föld egy nem egészen 4548

57 szabályos kúp alakban forog a tengelye körül, a tengely egyik vége azaz az Északi sark egy nagyon lassú kört ír le visszafelé. E kör megtételéhez kb év kell. A Föld tengelye tehát visszafelé mozog az állatövi jegyeken keresztül, és ennek alapján különböztetjük meg az egymást követő korokat. A Kos korszaka kb. az i.e től Krisztus születéséig tartott, ezt a Halak korszak követte, kb ig, és amikor a tengely a Vízöntőbe lép, akkor kezdődik a Vízöntő korszak. Egészen pontosan nem lehet eldönteni, mikor kezdődik ez a korszak, legtöbben 2160 évre teszik a pontos világhónap hosszát. Mindenesetre az új kor nemcsak a Vízöntő uránikus hatásait, hanem békét, egyetértést, a vallási elvek egyetemességét hozhatja el. Az állatövi jegyek közti átmenetet mindig felfokozott várakozások előzik meg, s abban nincs egyetértés, hogy pontosan mikor történik az átalakulás. Az állatövi jegyek nem pontosan 30 fokos körcikkekre osztják az égi ekliptikát, hiszen különböző méretű csillagképekről van szó. A Skorpió és a Szűz csillagkép különösen nagyméretűek. A hindu időszámítás szerint a Kali Juga, azaz a vaskor Kr. e ben kezdődött és 1898-ban, 5000 év múlva lett vége. Carl Jungot lenyűgözte Nostradamus munkája, s vele egyetértésben az új kor kezdetét 2000 körülre tette. Edgar Cayce, Malakiás, Garabandál, Fatima, Emerich Katalin szintén a évet jelölték meg fordulópontként. A legtöbb látnok nagyjából hasonló eseményeket jelzett előre. Elmozdul a Föld tengelye Új éghajlat alakul ki Ősi városokat találnak kiszáradó tengerekben Komoly földmozgások lesznek az USA mindkét partvidékén Az USA nagy területei süllyednek az óceán fenekére Súlyos földrengések lesznek Jugoszláviában és Törökországban A Golf áramlat megváltoztatja eddigi irányát A Brit-szigetek egyes részei lesüllyednek Norvégia, Svédország, Dánia és Finnország partvidékét elönti a víz Amikor a régi ellenségekből barátok lesznek, amikor a hidegháborús költségvetések és a fegyverkezési verseny értelmüket vesztik, amikor megkezdjük feltárni lelkünk mélyét és rájövünk, hogy össze kell fognunk, hogy megakadályozzuk bolygónk pusztulását, akkor megkezdődik majd az igazi integrációnk. Ha meghallgatjuk a bennünk lakozó tanítókat, örök bölcsességünket, s azonosulunk azzal a felünkkel, aki tudja, mindannyian összetartozunk, és felelősek vagyunk a kialakult helyzetért, amit mi magunk teremtettünk, akkor majd tudni fogjuk, hogy beköszöntött az új kor. Forrás: A. T. Mann: Ezredéves próféciák Édesvíz Kiadó

58 Jung: Az apokaliptikus látomásról - Isten a bűnös emberben konfliktusokon át testesül meg - Vannak lelki igazságok, amelyeket fizikailag sem bizonyítani, sem elvitatni nem lehet. A lélek autonóm tényező, és a vallási kijelentések lelki hitvallások, amelyek végső soron a tudattalan, vagyis transzcendens folyamatokon nyugszanak. Ezek az érzéki észlelés számára megközelíthetetlenek, létezésüket azonban a lélek tanúságtételeivel igazolják. A lélek e belső tapasztalásait az emberi tudat közvetíti, alakítja át szemléletes formákká, amelyek ki vannak téve a külső és a belső természet különböző befolyásának. Ezért van, hogy ha vallási tartalmakról szólunk, akkor a képek világában mozgunk, amelyek valami kifejezhetetlen valóságot próbálnak leírni. 13 E belső képeknek valami tudaton túli az alapja, s ez a transzcendens elem biztosítja, hogy e lelki megtapasztalások, vallási kijelentések nem határtalanul kaotikusak. Az a tudaton túli valóság, melyet megtapasztalnak a kritikai ész számára kikezdhetetlenül létező. A Szentírás kijelentéseit is a lélek megnyilvánulásának tekintem. A tudat kijelentései lehetnek megtévesztőek, hazugságok és önkényesek, de a lélek kijelentései nem ilyenek. Ezek a kollektív tudattalan jelzései, transzcendens valóságokra utalnak. Nem kitaláltak, hanem például álmokban kész képződményként lépnek be a belső érzékelésbe. Spontán jelenségek, és autonómiát kell nekik tulajdonítanunk. Ősidőktől fogva az a tanítás járta, hogy az emberré válás egyszeri történeti esemény Krisztusban, aminek semmiféle ismétlése, és a Logosznak semmiféle további megjelenése nem várható, hiszen az emberré vált Isten, a 2000 évvel ezelőtti megjelenés volt, kizárólagosan. A kinyilatkoztatás végső forrása tehát a Biblia. Az Újszövetség lezárultával Isten hiteles közlései véget értek. Ez a protestáns vélemény. A katolikus egyház, a történelmi kereszténység egyenes ági leszármazottja, kissé óvatosabban fogalmaz, feltételezi ugyanis, hogy a dogma továbbfejleszthető a Szentlélek segítő erejének köszönhetően. Ez a felfogás teljesen összhangban van Krisztusnak a Szentélekről szóló tanításával, és a megtestesülés további folytatódásával. Krisztus szerint, aki hisz, az képes arra, amit ő tett, és még többre is. Istenek vagytok! mondja nem egy helyen. Biztosítja tanítványait, hogy ő maga mindig jelenlévő lesz, sőt ott lesz bennük magukban. Ennek ellenére ígéretet tesz a paraklétosz, (szószóló, tanácsadó) elküldésére. Az igazságnak és a tudásnak ez a szelleme a Szentlélek, mostantól fogva a teremtett emberben lakozik. Mivel ő az istenség 13 A halálközeli élményt átéltek is gyakran elmondják, hogy annak kifejezésére, amit átéltek, nincsenek szavaik. (A szerk.) 4550

59 harmadik személye, ez azt jelenti, Isten nemződik az emberben. Ezzel az ember helyzetében roppant változás megy végbe, mert az ember így a fiú, az istenember rangjára emelkedik. Az emberfia cím megadatik a teremtett embernek. Ez Isten fokozódó megtestesülését jelenti. Egyáltalán nem valószínű, hogy Isten és ember kapcsolata Krisztus halálával megszakadna, ellenkezőleg, e viszony folyamatossága mindegyre igazolódik. Ezzel viszont veszélyes helyzet áll elő, mert az emberré válás során a sötét, gonosz erőket mindig kívül kell rekeszteni, tehát egyre közelebb kerül a Gonosszal várható összecsapás is. A paraklétosznak, az Igazság Szellemének így metafizikai értelemben nagy jelentősége van, viszont egyházszervezési szempontból kevésbé. Aki úgy érzi, hogy más a véleménye a Szentlélekkel kapcsolatban, rögvest eretneknek minősül. Az Igazság Szellemének a feladata, hogy az emberi egyénekben lakozván és hatván, Krisztus tanítására emlékeztesse és a világosság felé vezérelje őket. 14 Jó példa erre Pál tevékenysége, akinek tudattalanja a kinyilatkoztató elragadtatások forrása lett. A Szentlélek élte éppen abban mutatkozik meg, hogy tevékeny, hatásai vannak, amely nemcsak a meglévő dolgokat igazolják, hanem azokon túl is mutatnak. Így bukkanunk már Krisztus megnyilvánulásaiban is olyan eszmékre, amelyek meghaladják a hagyományos keresztényit. Így például a hamis sáfárról szóló történetben a tudatosság fontosságára hívja fel a figyelmet. Ember, ha tudod, mit teszel, boldog vagy, ha nem tudod, átkozott és törvényszegő. A morális kritérium itt a tudatosság nem pedig a törvény és a szokás. Ez már előrevetíti egy olyan kor elkövetkeztét, amelyben már elfogadjuk azt, hogy nem mindig tudjuk mi a jó és mi a rossz. A tudattalanban minden jelen van, amit a tudat elvet, és minél keresztényibb a tudat, annál pogányabbul viselkedik a tudattalan, főként akkor, ha a tudatosan elvetett dolgok közt mély, életfontosságú értékek rejlenek, vagyis, amikor a gyermeket is kiöntötték a fürdővízzel. A gonosz még semmiképpen sincs leláncolva, az Igazság Szelleme előtt ez nem maradhat rejtve, zavarja hát az ember tudattalanját, és a keresztény ősidőkben újabb kinyilatkoztatással él. Ez a kinyilatkoztatás a János jelenései, az Apokaliptikus látomás. Ha valóban János-levelek szerzője a látomások átélője, akkor az Apokalipszis megfogalmazásakor már ugyancsak idős lehetett. János az eszmék korszakos mozgását látja, szeme a keresztény eon jövőjébe néz, azoknak az eszméknek a sötét mélyébe, amelyet a kereszténység mérlegére tesz. Ami felkavarja őt, az az idők borzalmas vihara, amit csak úgy értelmezhet, mint a teljes 14 S ebből a belsőleg jelentkező vezérletből az egyház, mint közvetítő, ily módon ki van szorítva. (A szerk.) 4551

60 megsemmisülését ama sötétségnek, amely a Krisztussal megjelent fényt nem fogadta be. Nem látta azonban, hogy a rombolás és a bosszú hatalma pontosan ugyanaz a sötétség, amelyikről az emberré vált Isten lehasadt. A szenvedély, ami a Jelenésein áttör, Isten Lelke maga, mely a gyönge halandó burkon áthatolva megint csak az emberek félelmét követeli meg, amit a beláthatatlan Istenség iránt érezniük kell. Az Apokaliptikus látomásban megjelenő vég voltaképpen a létezés rettentő konfliktusának megoldása, de nem az ellentétek végérvényes megbékélésében áll, hanem végérvényes szétszakításukban, ahol is az emberek azzal menthetik meg magukat, hogy Isten tiszta, fénylő szellemi oldalával azonosulnak. Ehhez elengedhetetlen feltételnek látszik a szaporodás, és egyáltalán a nemi élet megtagadása. Az Apokalipszis látomás személyes ugyanakkor archetipikus és kollektív is egyben. A látnok szemhatára a keresztény eon első felénél távolabbra tárul: sejti, hogy ezer év múltán, az antikrisztusi időszak kezdődik majd, világos jeleként, hogy Krisztus nem feltétlen győztes. 15 János megelőlegezi az alkimistákat és Jacob Böhmét. János az Isten emberben való megszületésének lehetőségét vetítette előre, amelyet az alkimisták is sejtettek, Echart mester és Angelus Silesius szintén gyanította. János körvonalazta a látomásban az egész Hal eon programját, drámai, sötét végével egyetemben, melyet mi magunk még nem éltünk meg, de túlzás nélkül mondhatjuk, hogy apokaliptikus lehetőségétől az emberiség borzad. A négy iszonyatos lovas, a fenyegető trombitaszó, csakígy a harag kiöntendő poharai, a csapások még váratnak magukra vagy már várnak ránk: az atombomba, ott lebeg a fejünk felett, ott leselkedik a vegyi légi-háború félelmetes lehetőségei, amely az Apokalipszis minden borzadályát is messze maguk mögött hagyhatják. Az Aquarius, a Vízöntőkor elhozhatja Lucifer vad erői. Ki merné azt állítani, hogy János nem jól látta ezeket a lehetőségeket? Az Apokalipszis, mely joggal áll az Újszövetség végén előre mutat, egy olyan jövőbe, amely most minden apokaliptikus rémségével közvetlen közelünkbe került. Egy Hérosztrátoszi főből 16 valami esztelen pillanatban A szál, melyen a sorsunk függ, elvékonyodott. Nem a természet, hanem az emberiség géniusza fonta a végzetes kötelet, mely most hurok lehet mindannyiunk nyakán. kipattanó elhatározás elegendő egy világkatasztrófa előidézéséhez. Az emberen múlik most tehát: a rombolás rettentő hatalma adatott a kezébe, és a kérdés az, vajon képes-e ellenállni a felhasználás akaratának, megfékezi-e a szeretet, és a bölcsesség szellemével. 15 Értsd: A gonoszt az emberben megtestesülő Isten még nem győzte le teljesen. (A szerk.) 16 Hérosztrátosz Kr. előtt 356-ban felgyújtotta Artemisz istennő epheszoszi templomát, hogy saját nevét megörökítse. 4552

61 Szubjektív szempontból persze nagy különbség tudja-e, érti-e az ember, mit tesz? És tudja-e, mi a szándéka, és felelősnek érzi-e magát azért, amit tesz? Ami a tudatosságot vagy ennek hiányát illeti, Krisztus szava összefoglalóan fogalmazza meg: ha tudod, mit teszel, boldog vagy, ha nem, átkozott és törvényszegő. 17 A tudattalan nem tudás a sors ítélőszéke előtt sohasem mentség: ellenkezőleg, mindig komoly büntetés az eredménye, ezért vágyik a tudattalan természet a tudat fényére. 18 Az, hogy mi rejtett és mi titkolt, s mi tudatosul, biztosan egy feloldhatatlan konfliktussal szembesít minket. De a tudattalanból álmok formájában előbukkanó szimbólumok az ellentétek ütközésére utalnak, és mutatják a szerencsés egyesítés útját. Saját tudattalanunk empirikusan megállapítható segítséget nyújt. A tudat feladata, hogy ezeket az utalásokat megértse. Ha ez nem történik meg, az individuációs folyamat 19 akkor is tovább folytatódik, csak éppen áldozattá válunk, és a sors az elkerülhetetlen cél felé vonszol bennünket, amelyet emelt fővel érhettünk volna, és ha idejekorán vesszük a fáradságot és a türelmet, hogy kifürkésszük a sors útjainak mintáját. Most már csak arról van szó, képes-e az ember magasabb erkölcsi fokra, vagyis a tudat magasabb színvonalára jutni, hogy kamatoztassa azt az emberfeletti hatalmat, amelyet a bukott angyalok játszottak a kezére. Ehhez a saját természetével kell tisztában lennie. E tekintetben sajnos riasztó tudatlanság uralkodik, és az ember ellenáll annak, hogy a saját lényéről való tudását gyarapítsa. Reménykedhetünk az imáinkat meghallgató Isten kegyelmében. De az Isten is, akinél imáink nem találnak meghallgatásra, emberré akar válni, és ehhez a Szentlélek segítségével kiválasztotta a teremtmény embert a maga sötétségével, a természetes embert. A természetes embert, akit az eredendő bűn szeplője éktelenít, és akit a bukott angyalok megtanítottak az isteni tudományokra és a művészetekre. A bűnös ember alkalmas rá, és van kiszemelve arra, hogy a folytatólagos megtestesülés születési helye legyen. Ez a születés nem a bűn nélküli emberre vár, aki távol tartja magát a világtól, és húzódozik attól, hogy lerója adóját az életnek, mert benne a sötét Isten nem találna teret. Isten emberré akar válni. Eltölt minket jóval, rosszal, mert antinómiáinak 20 egyesülése szükségképp az emberben játszódik le. Ez új felelősséget ró az emberre. Mostantól már nem bújhat kicsiségére és semmi voltára hivatkozva, 17 Codex Bezae, Apokrif betoldás a Lk. 6-5 után. 18 A tudat szőnyege alá söpört konfliktusok a leggyakrabban betegség formájában törnek a felszínre. (A szerk.) 19 Egyedi lények fokozatos átformálódása saját egyéniséggé. Olyan egészséges, kiegyensúlyozott személyiség kialakulása, aki nem sodródik tudattalanul a tömeggel. (A szerk.) 20 Értsd: ellentmondásának. (A szerk.) 4553

62 hiszen a sötét Isten kezébe nyomta az atombombát és a vegyi fegyvereket és ezzel azt a hatalmat is, hogy az apokaliptikus poharakat egymás után embertársaira kiborítsa. Mert, úgymond isteni hatalma lett. Többé nem maradhat vak és tudattalan. Tudnia kell isteni természetéről, és arról, ami a metafizikában játszódik le, hogy végre megértse önmagát és ezzel Istent is megismerje. A Szentlélek az az erő, ami lélek rejtekén munkál. A tudattalanban megvan a teljességnek egy archetípusa, amely spontán módon manifesztálódik, például az álmokban. Isten örökkön-örökké emberré akar válni, ezért a Szentlélek által az időben folyamatosan megtestesül. Forrás: Carl Gustav Jung: Válasz Jób könyvére Akadémiai Kiadó Szemlézte: Boros Katalin *** Minden, ami emberi, törékeny és esendő, ezért kell keresnünk olyanokat, akiket szerethetünk, és akik viszontszeretnek, mert ha a szeretet és a rokonszenv érzését elvesztjük, elveszítettünk mindent, ami az életben fontos lehet. *** Cicero Ha a világ fuldoklik, úgy kell megmenteni, hogy az ember az igazságot tanítja. Meng-ce *** A szentség csak a beavatottaknak nyilatkozik meg, a laikusnak azt, amíg a tudás titkaiba beavatva nincs, elmondani tilos. Hippokratész 4554

63 A teremtési korszakok, mint Isten tervei - Minden emberben Isten egy gondolata vár megvalósulásra - Előző számainkban már közöltünk részleteket a már 127 éves magyar médiumi úton született szellemtani irodalom végső időkkel foglalkozó közleményeiből. Most Bőhm Mihályné, szül. Papp Eszter médiumi úton írt, Titkos tanítások című munkájából szemlézünk. Az idő a ti részetekre csak azért tűnik fel egy megmérhető valaminek, mivel a ti testi természetetek végessége méri az időt. Az örökkévalóság egy bizonyos körülhatárolt részéhez vagytok kötve. Mivel ebben benne vagytok, úgy érzitek, ez számotokra adva van. Abban a pillanatban azonban, amikor visszatértek az örökkévalóságba, és megszűnik körülöttetek az anyag mozgása, a körforgás, ismét nem lesz számotokra idő, csak állapot. Az állapot lehet jó, kellemes, boldogító, és lehet szenvedő, boldogtalan. Már itt a földön is ennek az állapotnak a hatását érzitek, mert a szellem állapota úrrá lesz a földi életen, hiszen vagy ha szívvel lélekkel egy magasabb rendű életet éltek, akkor boldogabbnak érzitek magatokat. Ha pedig kényszeredett állapotban éltek, az idő hihetetlenül hosszúnak tűnik számotokra. Az ember nem tudja elképzelni a túlvilági élet idő és tér nélküliségét. A szellem gondolatai és érzései át- meg átszövik a mindenséget, és a szellem gondolatai, érzései alkotják meg az őt körülvevő világot. Ennek milyensége a szellem fokozatától függ. Attól függ tehát a szellem állapota, hogy milyen magas fokú érzéseket és gondolatokat bocsát ki magából. Több hasonló gondolkodású és érzésű szellem kapcsolódásából alakulnak ki a szférák. A tisztább gondolatok és érzések magasabb rendű élethullámokat bocsátanak ki, lágyabbak, nagyobb szabadságot biztosító természettel bírnak. Az Istentől távolabb eső, alacsonyabb rendű szellemek gondolat- és érzésvilága sűrűbb, villamosabb, szigorúbb, így az ő tartózkodási helyük keményebb anyag részecskékből álló, kellemetlenebb szféra. Az egymással azonos fokozaton lévő szellemek összekapcsolódása folytán alakulnak ki a világtestek. E megsűrűsödött világtestek a különböző Napok és csillagok. Az egyes világtesteken a szellemek, szellemcsoportok végzik rotációjukat, amely során hibáiktól megszabadulván fejlődésükkel felemelik, ismét fluiddá változtatják a világtestet is, amely tartózkodási helyükül szolgál. Egy örökkévalóság alatt a szellemek folytonosan visszatérnek Istenbe. Az örökkévalóság ezzel nem szűnik meg, hanem kiteljesedik. Minden teremtett lény egy-egy elrejtett titkot hordoz magában, amelyet a Teremtés pillanatában helyez el benne az ő Teremtője. A fejlődés fo- 4555

64 lyamán a szellem gondolkodásával, érzéseivel minden szépet és jót megpróbál a felszínre hozni. A fejlődés azt jelenti, hogy a lélek kihozza magából a benne elrejtett isteni értékeket, és azok termékeivel az ürességet benépesíti. Amikor az ember a földi világban a maga eszményi gondolatait elhelyezte, és lemondásával, küzdelmével azokat megvalósította, akkor a földnek egy bizonyos részét, amely közvetlenül az ő lényének járuléka, felszabadította, vagyis megváltotta abból a nehéz törvényből, amely őt vasmarokkal kényszeríti a hasonlókkal való közösségre. A szellem a különböző fokozatokon az ő lelkének, érzéseinek kivetítésével egyre tökéletesebb alkotásokat hagy maga után. Amikor a fejlődő lélek bölcsességben, világosságban, tudásban, szépségben eléri a teljességet, akkor kibontakozik benne az eredetileg beléhelyezett isteni gondolat, az, amiért tulajdonképpen a teremtésbe hívatott. Ez az a név, melyen minden lelket szólít az Isten. Amint a Szentírásban van: Neveden szólítlak téged. Amikor ezt a célt elérte, akkor eggyé olvad Istennel. Nem úgy, hogy az ő lényege megszűnnék, hanem úgy, hogy Istenben tökéletessé lesz. Az istenség részévé válik. Istenben eggyé olvad minden és mindenki.. Istennek mindannyian részévé válunk, mint ahogyan része a testnek a kéz vagy a láb. Mint ahogy a szervek a testben harmóniában vannak, egyik sem feljebbvaló a másiknál, így vannak együtt Istenben a tökéletességre fejlődött szellemek. Mikor a szellemek Istenbe érnek, Istenné lesznek, nincs köztük alsó vagy felsőrendű. Azok a szellemek, akik munkájukat egy teremtési turnusban bevégezték, Istenben vannak. Minden teremtési turnus Istennek egy-egy terve, és az abban működő minden egyes szellem Istennek egy önálló gondolatát zárja magába. Ezek a szellemek egy-egy turnus végén teljes tisztaságukban ragyogtatják azt az isteni gondolatot, amely mindegyikben kiteljesedik. Forrás: Titkos tanítások III. kötet Szellemi Búvárok Pesti Egylete *** A múltat még Isten sem tudja megváltoztatni. Agathón 4556

65 Mit mutat az égi konstelláció 2024-ig - Interjú Roland Jakubovitz svájci asztrológussal - Amikor a 80-as évek végén a svájci rádió riportere azt kérdezte, mit hoz a következő év, azt válaszoltam, hogy az Uránusz belépése a Bakba olyan markáns eseményeket hoz magával, hogy országhatárok omlanak le, régi struktúrák és falak omolnak össze. Egy évvel később ugyanaz a riporter keresett meg a következő szavakkal: Ön előre látta a Berlini fal leomlását! Azt válaszoltam, hogy egészen pontosan nem így volt, mert én asztrológus vagyok, és nem látnok, de az események mindig egyeznek a bolygókonstellációkkal. A Balti államok, NDK és a többi állam az Uránusz bolygó Bak csillagképbeli tartózkodása alatt nyerték el autonómiájukat. Most egy újabb fontos korszak következik az emberiség számára. A Plútó bolygó a Bak csillagképbe lép. De ennél még fontosabb, hogy a Nyilas csillagképből lép ki. A vallásos őrület és a terrorizmus veszíteni fog erejéből! Ha nem is azonnal 2008-ban, de javulás következik be, talán azért is, mert az emberiségnek más fontos feladata akad. A Plútó még 2008-ban a Nyilas jegyében marad, ez még az átmenet korszaka lesz, és utána váltakozva lesz a Bakban és a Nyilasban. Ezen időszak alatt a végletek érvényesülnek, a fanatizmus, a vallásos elvakultság túlburjánzásai a felekezetek közti ellentétek. A Plútó 2024-ig marad a Bak csillagképben, és ez megmutatja nekünk, mi várható. Figyelem, a konstelláció nem hat az eseményekre, hanem megmutatja, mi van és mi várható. Erről a konstellációról már a híres német látnok, Hans Janussen is beszélt. Ő volt az, aki 1931-ben előre látta az Egyesült Németországot, az Európai Egyesült Államokat, a TV-t, amit fényképrádiónak nevezett. Sőt a bank- és hitelkártyákat is, amiket papíron tárolt érméknek nevezett. Janussen a 2008-as évet olyan évnek nevezte, amelyben Föld alatti lakások és utak építését kezdik meg. Amikor rájöttek arra, hogy a felszíni élet az atmoszféra elektromossággal való telítettsége miatt veszélyessé vált, ott lent egy teljesen új világ keletkezett mondta. 21 És ez tökéletesen illik annak a konstellációnak a lényegére, amit a Plútó Bak csillagképbeli tartózkodása jelent. A Plútó egy vizes jegyű bolygó és uralja a mélységeket, azaz a föld alatti területeket, alagutakat, mély-tengereket. A Bak viszont a hegyeket, köveket és a gránitot. Ebből következtetek arra, hogy hatalmas földtömegek jönnek mozgásba, azaz földkéregmozgások és vulkánkitörések várhatóak. A cunamik 21 Előző számunk oldalán beszámoltunk egy érdekes közösségről, akik 70 méter mélyen építettek ki szinte egy egész várost a Föld alatt. (A szerk.) 4557

66 előfordulása is gyakoribb lesz. Ezek a törő-zúzó hatású erők a föld belsejéből jönnek. Alagutak, kanálisok, földalatti folyók, tavak lépnek működésbe. Napokkal a Szent Gotthard alagúti baleset előtt amikor a Mars bolygó a Skorpió csillagképben állt egy 90 fokos fényszögben a Neptunusszal - egy berni újság megjelentette a velem készült interjút, és a következő hétre készített prognózisomat, azt mondtam: veszély az alagútban, köd, füst és mérgek. A Bund újságírója felhívott és azt kérdezte: Hogyan tudott Ön ilyet előre látni? Sok szaktudás, és tapasztalat és egy jó adag intuíció volt a válaszom. A Plútó atomot is jelent. A Bak jegy a kemény földdel analóg, ezért sajnos egy atombaleset vagy háború sem kizárható. Továbbá az annak következtében kialakuló nagy fertőzött térség. De hol, mikor? Erre nem lehet egyértelmű választ adni. Reménykedjünk abban, hogy a jó szellemek közreműködése ezt a tendenciát megakadályozza. A Föld mélyének és a tenger mélyének kutatása is passzol ehhez a konstellációhoz. A tengerek nagy része több mint 1000 méter mély, és ez egyáltalán nincs felkutatva. Ki tudja, mit rejtenek a vizek. Ma, az egész világon mindösszesen írd és mond öt, azaz öt olyan tengeralattjáró létezik, ami alkalmas a mély-tengerek fenekének kutatására. A legmélyebb pont méter. Bill Bryson írja erről az Egy rövid történet majdnem mindenről című könyvében: Ez olyan, mintha mi a Föld felszínével kapcsolatos munkálatainkat öt olyan emberre bíznánk, akik a sötétség beállta után traktorokkal indulnának útra. Nem tudhatjuk, milyen meglepetése várhatnak még ránk. Talán a legendákkal övezett Atlantisz romjai? De bizonyára látni fogjuk a sok atomhulladékot, amit évtizedek óta oda szállítottak, a sok kiránduló hajó összes szemetét, akik annak a 7 millió tonnára becsült szemétnek a 80%-át termelik, amely évente kerül a tengerfenékre. De nemcsak a vizeknek, hanem a hegyeknek is lehetnek még fel nem tárt titkaik. Mint pl. az Oroszországban a kőkorszak óta 1 km vastagságú jégréteggel borított tó. Ki tudja, hogy egy jól konzervált ősember vagy mamut van-e alatta? Persze mindez csak hipotézis. Társadalmilag és szociálisan a Plútó ebben a csillagjegyben több hatalmat és erősebb korlátozást jelent az állam részéről, nagyobb kontrollt a nép fölött, szabadságkorlátozást, új diktatúrákat. Ennek ellenáramlataként növekszik az érdeklődés a spiritualitás iránt, ami viszont nagy fejlődést hoz ezen a területen. Vajon Nyugaton is a befelé forduláshoz vezet ez a tendencia a Disneyland és a Mc Donald helyett? Nyilván igen. Kifejlődik a halálkutatás. A kapcsolat a még meg nem születettekkel és a már eltávozottakkal. Tudja-e az átlagember, hogy mi történik, amikor a lélek elhagyja a testet? Nem. A kommunikáció az éppen elhunytakkal könnyebb 4558

67 lesz, és elfogadottabbá válik. A Tibeti halottas könyvben ez áll: Amint az elhunyt szelleme a köztes állapotba ér, még nem ismeri fel, hogy már meghalt. Még élőnek gondolja magát és csodálkozik, hogy környezete hirtelen másképp bánik vele. Milyen sok lelki kínt enyhíthetne, ha az elhunytakhoz közvetlen a halál után már beszélnénk, mert ő még a családja körében tartózkodik. Ugyanez vonatkozik az anyaméhben lévő embrióra is, akit az Anya jó, ha nem embriónak tekint, hanem így szól hozzá: Édes gyermekem! Várható a Föld energiájának kutatása, a Föld hőjének hasznosítása. Vagyis ellensúlyozni kell az elsivatagosodás veszélyét. A tengereket meg kell tisztítani az atomhulladékoktól. Szociális szinten az egyén nagyobb mértékű felelősségvállalása várható önmagáért és embertársaiért. A külső manipulációkkal szembeni belső kontroll is megerősödik. Az ember következetesen halad a belső úton a spirituális fejlődés irányába. Forrás: Visionen német folyóirat 2008/2 száma Fordította: Déri Anna *** Kontrasztok 4559

68 Rudolf Steiner: A magasabb világok megismerése - A türelem vonzza a magasabb tudást - A türelem különleges kiképzésére kell törekedni. A türelmetlenség minden moccanása bénítóan, sőt végzetesen hat az emberben szendergő magasabb képességekre. Megelégedettség, higgadtság, nyugalom legyen úrrá a lélekben. Nem segít az sem, ha ezt a türelmetlenséget csak a szó közönséges értelmében győzzük le. Csak annál erősebbé válik. Egy gondolatot kell egészen saját magunkévá tennünk: Bár mindent meg kell tennem lelki és szellemi kiképzésemhez teljesen nyugodtan fogok azonban várni, míg csak a magasabb hatalmak méltónak nem találnak bizonyos megvilágosodásra. Amikor ez a gondolat az emberben olyan hatalmassá válik, hogy jelleme alapjává lesz, már a helyes úton jár, s ekkor már a külsőben is kifejeződik ez a jellemvonás. A tekintet nyugodttá, a mozgások biztosakká, a szándékok határozottakká válnak, és mindaz, amit idegességnek nevezünk, elhagyja az embert A szellemi iskolázás nem durva külső folyamatokban, hanem az érzésés gondolatélet finom, csendes átváltozásaival zajlik le. A türelem vonzó hatást gyakorol a magasabb tudás kincseire. A türelmetlenség taszítólag hat rájuk. Sietséggel és nyugtalansággal semmit sem érhetünk el a lét magasabb területein. Mindenekelőtt a vágynak és a megkívánásnak kell visszahúzódnia. Olyan tulajdonságai ezek a léleknek, amelyektől minden magasabb tudás félénken visszahúzódik. Akármennyire értékes minden magasabb megismerés, nem szabad kívánni, hogy eljöjjön hozzánk. Aki önmagáért akarja, soha nem éri el. Ez megköveteli, hogy az ember igaz legyen, a lelke mélyéig önmaga irányában is. Nem szabad semmiben sem megcsalnia önmagát. Saját hibáival, gyengéivel és alkalmatlanságaival, belső igazságérzettel kell szembenéznie. Abban a pillanatban, amikor gyengéid valamelyikét önmagad előtt mentegeted, már fal zárja el a felfelé vezető utat. Egyetlen út létezik a hibák és gyengeségek levetkőzésére, ez pedig: helyesen ismerni azokat. Az emberi lélekben minden benne szendereg és felébreszthető. Eszén és értelmén is javíthat az ember, ha nyugalomban és higgadtan folytat felderítő munkát azzal kapcsolatban, miért is gyenge ebben a vonatkozásban. Természetesen nehézkes az ilyen önmegismerés, mivel az önmagunk felőli megtévesztés kísértése mérhetetlenül nagy. Aki az önmagával szembeni igazságra szoktatja magát, kaput nyit magának a magasabb látáshoz. Mindenfajta kíváncsiságnak el kell tűnnie a szellemi tanítványnál. Anynyira amennyire csak lehetséges, le kell szoknia az olyan dolgok felőli kérdezősködésről, amiket személyes tudásvágyának kielégítésére akar ismerni. Azt kérdezze csak, ami a fejlődés szolgálatában álló lénye tökéletesítésére szolgálhat. Ennek során ne bénuljon meg a tudás iránti öröme s odaadása. 4560

69 A szellemi kiképzéshez a kívánságélet nevelése szükséges. Az ember ne váljon kívánság nélkülivé. Azt, amit akarunk, kívánnunk is kell. És egy kívánság mindig teljesül, ha mögötte egészen különleges erő áll. Ez az erő a helyes megismerésből fakad. Semmilyen módon ne kívánjon az ember, mielőtt az adott területen a helyeset meg nem ismeri. Ez egyike a szellemi tanítványok aranyszabályainak. Például nem segít azt mondani: az előző életemet akarom megismerni, evégből kívánok tanulni. A tanulás során elérkezik az idő, amikor a tanulás maga igényli ezt az ismeretet. Amikor az ember haragvó vagy bosszankodik, falat húz maga köré a lélekvilágban és azok az erők, amelyeknek a lelki szemeket kellene kifejleszteni, nem tudják elérni. A lelki szemek kifejlesztéséhez a csíra minden emberben benne van. De működésképtelen marad, amíg az ember bosszankodni képes. Mindenesetre nem a bosszúság az egyetlen, amit hasonló célból kell leküzdeni. Sokan türelmetlenek vagy kétkedők lesznek, mert a lélek egy-egy tulajdonságával éveken át küzdöttek, és a szellemi látás mégsem lépett fel. Ilyenkor néhány tulajdonságot kifejlesztettek, másoknak viszont burjánzást engedtek. A szellemi látás adománya akkor áll csak be, ha mindazon tulajdonságokat elnyomták, amik a megfelelő szendergő képességeket nem engedik kihajtani. Mindenesetre már korábban kialakulnak a látás és hallás kezdetei, de el is pusztulnak, mint gyenge palánták, ha nem gondozzák őket. Azon tulajdonságok, - amiket le kell küzdeni, mint a haragot és a bosszúságot-, még a félénkség, az előítéletesség, a babona, a hiúság, a büszkeség, a kíváncsiság, a szükségtelen közlékenység, az emberek közti különbségtétel. Korunkban nehéz felfogni, hogy e tulajdonságoknak a leküzdése hogyan kapcsolódik a megismerő képesség fokozásához. A szellemtudományok valamennyi művelője tudja azonban, hogy ezektől a dolgoktól sokkal több függ, mint az intelligencia szélesítésétől és a művi gyakorlatok betartásától. Követ vet az ember szellemi nevelésének útjába mindaz, amit a nélkül jelent ki, hogy azt nem tisztította meg előzőleg alaposan a gondolataiban. Ha például mond valaki valamit, amire válaszolnunk kell, akkor fontos azon fáradoznunk, hogy megismerjük a másik véleményét, érzését, sőt előítéletét is, s ez fontosabb, mint amit saját magunk éppen hozzátennénk a szóban forgó dologhoz. Finom tapintatra, odafigyelésre van szükség. Meg kell fontolnunk, milyen jelentőségű a másik számára az, ha a saját ítéletünket, az övével helyezzük szembe. Persze nem arról van szó, hogy ezért visszatartsuk a véleményünket, csak arról, hogy oda kell figyelni a másik mondandójára, és ahhoz alakítani a saját válaszunkat. Nem az a lényeges, hogy mást gondolunk, mint a másik, hanem az, hogy a másik a maga gondolatai közt megtalálja a helyeset azon gondolatok segítségével, amelyeket mi hozzátettünk a dologhoz. A szellemi tanítvány jellemén 4561

70 a szelídség vonásai áradnak el, amely minden szellemi iskolázás egyik fő eszköze. Minden egy másik lényben felfedezett dolog segít tisztábban tekinteni önmagunkba. A szellemi látás szervei ennek a gyakorlatnak következtében fejlődnek ki. Fontos ezért, hogy az emberi kapcsolatokban figyelembe vegyük azt, ami a másik lelkében végbemegy, s mindig a maga nézőpontjából szóljunk ahhoz a lélekhez, elhallgattatván saját személyiségünket. Mindaz, ami ezen a módon kifejlődik lelkünkben azt sok árnyalattal gazdagítja. Végtelenül fontos ez. Lehetetlen csak a saját lélek szűk dimenziójában élni. A keménység eltorlaszolja a lelki alakulatokat, amik felébresztenék a lelki szemeket, a szelídség ezzel szemben félretolja az akadályokat és felnyitja a lelki szemeket. A szelídség és a hallgatagság a valódi türelem keretében megnyitja a lelket a lélek világ, a szellemet pedig a szellemi világ felé. Ne várd, hogy azonnal láss és hallj. Amit teszel, az a magasabb érzékelő szervek fejlődését segíti elő. Fordulj a szokásos napi munkádhoz. Nincsenek más akadályok, mint csak azok, amelyeket ki-ki a saját útjába rak, és amiket el is kerülhet, ha akar. Sokan a szellemi iskolázás ösvényéről teljesen hamis képet alkotnak. Bizonyos értelemben könnyebb a ennek az ösvénynek az első lépcsőit megtenni, mint szellemi iskolázás nélkül birkózni meg az élet legmindennaposabb nehézségeivel. Tapasztalt szellemi kutató nem törekszik különleges technikákkal gyorsabb fejlődésre, mert tisztában van e technikák veszélyeivel. Aki nem kívánja teljesen sötét hatalmakra bízni magát, amelyek valódi lényegéről mit sem tudhat, kerülje el, hogy ilyen dolgokhoz közeledjék. Aki olyan környezetben él, amit csak önző érdekek, a modern létért való küzdelem itat át, annak tudatában kell lennie, e környezet gátolja a belső érzékek fejlődését. Bár a befolyás túlságosan káros nem lehet. Mégis olykor jó, ha a szellemi tanítvány a természet csendes békéjét, belső méltóságát választja környezetként. Különösen kedvező, ha a szellemi iskolázás zöld növényvilágban, napsütötte hegyek közt folyik. Ez a belső szerveket olyan harmóniában fejleszti ki, ami a modern városokban nem lehetséges. Senki azonban, akinek életfeladata a városban élni, ne hagyja el azt. Akinek szeme nem követheti tavaszonként napról napra az erdők zöldülését, az táplálékul vegye a szellemi kutatás inspirált tanait. Olvassa a Baghavad Gitát, a János evangéliumot vagy Kempis Tamás fennkölt írásait. A belátás csúcsára számos út visz, de a helyes választás elengedhetetlen. Van, aki hosszú szellemi út után válik látóvá, de van, akit egy sorscsapás tesz azzá. Egy harmadik türelemmel vár, és egyszer csak egy csendes szobában szellemi világosság ragyog fel körülötte. Forrás: Jáspis Szellemtudományi folyóirat 1992./7. száma 4562

71 Az arkangyalok szerepe a földi életben - A angyalok inspirálnak minket - Mihály arkangyal, akinek a neve azt jelenti: Ő, aki olyan, mint Isten. Gyakran hívjuk Szent Mihálynak, különösen miután Pius pápa kinevezte őt a rendőrök és a katonák hivatalos szentjévé. Nem csoda. Mihály a fény és a jótettek oltalmazója, s fő szerepe az, hogy elvezesse a bukott embereket, hogy azok ne bánthassák a többi embert. Mihályt és segítő angyalait az Irgalom Seregeként is emlegetjük. Elvezetik a negatív gondolkodású embereket, élőket és elhunytakat egyaránt Isten fényébe, ahol elméjük meggyógyul. Mihály arkangyalt szólítsd, valahányszor félsz a negatív erőktől. Ha olyan zsúfolt helyen tartózkodsz, ahol felindult emberek tömege vesz körül, szólítsd, hogy tisztítsa meg a teret a negatív energiáktól. Ha azt gyanítod, hogy egy fejletlen, Földhöz kötött szellem van a közeledben, kérd, vigye magával a fénybe. Ugyanígy, valahányszor aggodalom vagy félelem tölt el, kérd meg Mihály arkangyalt, hogy tisztítsa meg elmédet és szívedet. Az angyalok mélyen be tudnak lépni a testedbe és a gondolataidba, és segítenek a dolgokat egy sokkal szeretetteljesebb nézőpontból szemlélni. A Mihályról szóló festmények gyakran az igazság mérlegével a kezében ábrázolják őt, mivel ő az igazság és a tisztesség felügyelője. Ha úgy érzed, hogy valaki nem tisztességesen jár el veled szemben, kérd Mihály arkangyalt, hogy lépjen közbe. Csodálatos meglepetésekben lesz részed. Előfordulhat például, hogy a másik felhív, és bocsánatot kér, vagy megváltoztatja ellenérzésed. Mihály arkangyal segíthet a félelmetes helyzetek megoldásában is. Jó ötlet Mihály arkangyal jelenlétét invitálni olyan házba vagy irodába, ahol negatív energiát érzel. Például, ha olyan otthonban laksz, ahol korábban boldogtalan emberek laktak, kérd, hogy tisztítsa meg a környezetet. Valahányszor felindult vagy, kérd, hogy állítsa vissza békédet és nyugalmadat. Ha olyan környezetben utazol, ahol nem érzed magad biztonságban, kérd védelmét és vezetését. Gondolj Mihály arkangyalra, mint az öröm védelmezőjére, és mindig tudni fogod, mikor hívd. Gábriel arkangyal, akinek neve azt jelenti: Isten az én erőm. Gábriel az, aki hírt adott Máriának a közelgő születésről, és aki később elhozta a hírt a megszületett Jézusról. Ez az arkangyal Isten hírnöke, aki az eljövendő események a láthatáron lévő változások és az új tapasztalatok hírnöke számunkra. A gyermeket várók vagy a leendő szülők is invitálhatják, hogy felügyeljenek a gyermek születésénél és a fogantatásnál. Bárki, aki valamilyen vállalkozásba fog, üzleti, munkahelyi vagy lakóhely változtatás előtt áll, bölcsen teszi, hogyha Gábriel segítségéért és tanácsáért folyamodik. 4563

72 Gábriel arkangyal új életet lehel a halódó kapcsolatokba és a hanyatló vállalkozásokba is. Kérd Gábriel arkangyalt, élessze fel életednek azt a részét, amiben megrekedtél. Kreatív ötleteket fogsz kapni, amelyek újra mozgásba lendítenek. A legendák szerint Gábriel volt az, aki átadta a messiás megszületéséről szóló jövendölést Dánielnek, s ő aki a Koránt diktálta Mohamednek, ő ösztönözte küldetése végrehajtására Jeanne d Arcot. Sokan úgy vélik, Gábriel az, aki a látomásokért, az álmokért és a kinyilatkoztatásokért felelős. Kérd Gábriel arkangyalt, hogy segítsen rejtélyes álmaid megfejtésében. Uriel arkangyal, akinek a neve: Isten fénye. Uriel isteni fényt hoz az életünkbe. Csodálatos a fájó emlékek gyógyításában és a bánatban, a tévedések átalakításában, ami által erősebbnek és szeretetteljesebbnek érezzük magunkat. Urielt kérd, hogy vegye le a múlt terheit rólad. Abban a pillanatban könnyíteni fog szíveden és elméden, megszabadítja a régi meg nem bocsátott dolgoktól, amit mások és magad iránt érzel. Ez az arkangyal segít, hogy észrevegyük a szeretetet olyan helyzetekben, ahol úgy érezzük, hogy nincsen. Például, ha nehézséged támad a munkatársaiddal, főnököddel, vagy a beosztottaiddal kérd Urielt, hogy segítsen. Uriel segítségével elfelejtheted, miért voltál dühös, vagy miért is féltél eddig bizonyos emberektől a munkahelyeden. A legenda úgy tartja, hogy Uriel volt az, aki figyelmeztette Noét az özönvízre. Ez az arkangyal segít bennünket katasztrófák idején: földrengések, tornádók, viharok idején. Uriel arkangyalt kérd, valahányszor félsz az ilyen eseményektől. Valószínűleg máshová irányít, vagy maximális védelem alá helyezi az otthonodat. Uriel segít biztonságba helyezni a családodat a katasztrófa idején. Hasonlóképpen, ha az életedet érzed olyannak, hogy olyan, mint egy hatalmas földrengés, akkor kérd Urielt, hogy rendezze újra az elmédet és a gondolataidat, hogy újra visszanyerd lelki békédet. Uriel csodálatosan ki tud szabadítani minket a saját magunk által előidézett válságokból, és segít nyugodt, kiegyensúlyozott életet élni. Segít céljaink, álmaink beteljesítésében is. Új ötleteket ad, bátorít, és motivál, segít megteremteni azokat az anyagi javakat, amelyekre szükségünk van, a tervünkhöz. Hívd Urielt, hogy társad legyen abban, amit csinálsz. Raphael arkangyal, akinek a neve azt jelenti, hogy Isten gyógyít. Raphaelé a gyógyítás összes formája. Ő ellenőrzi a Föld lakóinak gyógyulási szükségleteit. Vezérli és segíti azokat az embereket, akik a gyógyítás területén dolgoznak Kreatív ötleteket, tanácsokat ad a gyógyítóknak. Beleavatkozik orvosi vészhelyzetek esetén, és lehetővé teszi a csodálatos egybeesések létrejöttét, amelyek a gyógyuláshoz szükségesek. Segíti a tudósokat az orvostudomány fejlődésében Bölcs dolog hozzá imádkozni egészségügyi kérdésekben. Kérd tanácsát az iskolaválasztásban, ötletekkel lát el, hogy fizetni 4564

73 tudd az iskolát. Bízd minden jövőbeli aggályodat rá, jobban tud segíteni, ha feszültség és félelemmentes vagy. Azokat az eseteket kivéve, amikor egy személy halála vagy betegsége az isteni terv része, Raphael arkangyal meghozza mindazt, amire szükség van a felépüléshez. Figyelj oda és kövesd az angyali inspirációkat, amelyek imáidra érkeznek. Néha az angyalok nem gyógyíthatnak közvetlenül, hanem olyan módokra vezetnek rá, amelyekkel gyógyírt találunk a betegségekre. Máskor Raphael megvilágíthatja, hogy gondolataid milyen egészségbeli bajokat idézhetnek elő. Megkérhet, hogy engedd el régi haragodat, engedd el a düh mérgező hatásait. Amikor a düh eltávozik, tested megkönnyebbül, és a gyógyítás végbemegy. Raphael gyönyörű, világos, smaragdzöld fényt áraszt. Ez a szín a gyógyítás színe. Raphael vezérli és védelmezi az utazókat. Akár spirituális úton, akár földi körúton jársz, szólítsd, hogy egyengesse utadat. Az angyalok és arkangyalok számára nincs fontos és kevéssé fontos munka. Minden csoda egyformán fontos nekik, akik Isten teljhatalmával szeretnek minket. Cserébe annyit kérnek, osztozzunk velük Isten imádatában, mondjunk köszönetet a segítségükért, és hogy töltsük az életünket örömmel és szolgálattal. Forrás: Doreen Virtue: Angyali üzenetek Édesvíz Szemlézte: Somogyi Zoltán *** A tett előtt mérlegelj, hogy a meggondolatlanság vádja ne érjen, ne kelljen elhamarkodott tetteidért vezekelned. A semmirekellő értelmetlenül beszél és cselekszik. Püthagorasz *** Tisztességes, becsületes embereknek nincs szükségük törvényekre. A legfőbb dologban a legfőbb törvény: az emberség. Platón 4565

74 R. D. Laing: Transzcendens élmény - Kevesekben van elég bizalom, hogy próbára tegyék hitüket - Olyan korban élünk, amikor a föld reng, az alapok megrázkódnak. Ilyen körülmények között minden okunk megvan a bizonytalanságra. Amikor világunk létalapja forog kockán, lyukakba bújunk, szerepekbe, beosztásokba, személyes viszonyokba menekülünk. Házunk, melyet várunknak hiszünk, csupán légvár lehetne. Ennek az állapotnak mindannyian tanúi vagyunk, de a részleteket mindannyian másképp látjuk. S azon kapunk hajba, hogy más- és másféleképpen értelmezzük az eredendő bajt. A pszichózisban megélt élményt lehet őrületnek, tehát érvénytelennek, ugyanakkor misztikusnak, azaz érvényesnek tekinteni. Társadalmi szempontból mindkét eset itt és most deviánsnak számít. A pszichotikus élmény túllép az általános, tehát a közösségi értékelés látóhatárán. Vajon miféle élménytartományokba vezet? Együtt jár vele, hogy elveszítjük annak a közös világértékelésnek az alapjait, amelyben mindnyájan osztozunk. A régi célok megvalósíthatatlannak tűnnek, a régi jelentéseknek nincsen értelme, nem lehet ugyanúgy különbséget tenni a képzelet, az álom és az érzékelés között, mint azelőtt. A fantázia objektív valóságnak látszhat, a külső események mintha varázsütésre történnének, az álmok pedig mások üzeneteinek tűnhetnek. Legjobban az ontológiai alapok rendülnek meg. Nincs mibe kapaszkodni, legfeljebb egy-két név vagy tárgy, ami a régmúltra visszautal. Látomások, hangok kísértenek. Aki nem élte át soha, milyen ingatag lehet a külső világ színjátéka, s hogyan halványulhat el, az nem élheti át azokat a szublimált, groteszk jelenéseket sem, amik vagy a helyére lépnek vagy akár párhuzamosan, vele együtt léteznek. Az általunk ismert létből száműzve, idegenként botorkál körülöttünk, ám ezt az űrt valami olyasmi népesíti be, amiről mi nem is álmodunk. Ezeket korábban szellemeknek, démonoknak nevezték. Az elembetegeknek elvész az én-tudata, elvesznek az érzései, nem leli helyét az általunk észlelt világban. Biztonságérzetünket megrengeti ez az őrült kísértet, aki látomásokkal és hangokkal zaklat minket, amelyek értelmetlennek tűnnek, s amelyektől kötelességünknek érezzük megtisztítani őt, egyszóval meggyógyítani. Az őrület nemcsak összeroppanás, hanem áttörés, megújulás, felszabadulás is lehet. Mint a rabszolgaság, a lét halála. Egyre több beszámoló áll rendelkezésünkre olyanoktól, akik átélték a pszichózis élményét. Minden vallás bizonyos transzcendens élményből ered. Néhány pszichotikusnak is vannak ilyen transzcendens élményei. Gyakran beszámolnak arról, hogy már korábban is voltak ilyenjeik. A legtöbb ember önmagát és másokat egy állandó önazonosság szemszögéből érzékeli. Ezt az egyéniségbe ágyazott 4566

75 élményt filozófiailag Kant elemezte. Gyakorlatilag minden vallás és létfilozófia egyetért abban, hogy az egoista élmény merő illúzió, csupán fátyol, a maja burka, melyet Herakleitosz és Lao-ce álomnak nevezett,olyan embrionális állapotnak, amelyben meg kell halni és újjá kell születni belőle. Az, aki megtapasztalja az én elvesztését, vagy transzcendentális élményt él át, megzavarodhat, s ebben az esetben őrültnek tekinthetik. Azonban aki őrült, az nem szükségképpen beteg, bár a mi kultúránkban e két fogalom öszszemosódik. Feltételezzük, hogy aki őrült, - bármit jelentsen ez a szó önmagában akkor ebből következően beteg is. Az, amit egy ember átél, miközben mások szemében őrültnek tűnik, neki magának, akár mennyei manna is lehet. Az egész élete megváltozhat, de igen nehéz nem kételkedni egy ilyen élmény érvényességében, már csak azért is, mert nem mindenki tér vissza közénk. Ezek az élmények csupán egy patológiai folyamatról vagy egy bizonyos fajta elidegenedésről árulkodnának? Nem hiszem. Az őrült éppúgy ismeretlen fénnyel találkozik, mint egy vak ember, aki hirtelen látóvá lesz. Ez a fény nem evilági, és nem is mindig e világ helyzetének megtört visszatükröződése. Lehet, hogy egy másik világból kap fényt, s ez akár meg is vakíthatja. Ez a másvilág nem egy csatatér, ahol a pszichológiai erők eredőiktől elszakadva képzelt harcot vívnak egymással, bár ezek az erők elhomályosíthatják mind a belső, mind a külső valóságot. Az orvosok és a papok között kellene lenni néhány olyan vezetőnek, aki el tudja kalauzolni a többieket ebből a világból, végig tudja vezetni a másikban, és képes viszsza is hozni onnan. Az ego az evilági létezés alanya. Ha megsemmisül, összetörik, például bizonyos élethelyzetek feloldhatatlan ellentmondásában, mérgek vagy kémiai változások hatására, akkor az egyén ki lehet téve más világoknak, amelyek másképpen léteznek, mint az álmok vagy a fantázia vagy az érzékelés ismert világa. A mi korunkra jellemző, hogy a külvilág befolyásolására törekszünk, miközben a belső világot teljesen elhanyagoljuk. Ha az emberi fejlődést a külvilág ismeretével mérjük, akkor több szempontból is jól előrehaladtunk. Ha azonban a belső világ illetve a külső-belső világ kapcsolata, egysége szempontjából, akkor egészen más értékítéletet kell mondanunk. Azt értem belsőn, ahogyan mind a külvilágot, mind azokat a létezőket látjuk, amelyeknek nincs külső és objektív jelenlétük, azaz a képzeletet, az álmokat, a transzállapotokat, a meditációt. Az emberek nem azzal kezdték, hogy hittek Istenben, hanem éppen úgy érzékelték jelenlétét, mint más spirituális létezőkét. Nem az volt a kérdés, hogy van-e Isten, hanem hogy ez az Isten a legnagyobb-e, esetleg egyetlen 4567

76 Isten-e, és hogy a különféle szellemi létezők milyen viszonyban állnak egymással. Ma viszont arról folyik a vita, hogy egyáltalán van-e Isten? És vannak-e szellemek, illetve voltak-e valaha is. Ma az épelméjűség alapjának a jelek szerint a külvilághoz, tehát az interperszonális világhoz való alkalmazkodás képességét tartják. Mivel pedig ez a külső emberi világ csaknem teljesen elidegenedett más a belsőtől, komoly kockázattal jár, ha valaki a z utóbbinak közvetlenül tudatában van. Másfelől, a társadalom, noha nem tud róla, ki van éhezve a belsőre erősen igényli, hogy egyesek megidézzék a jelenlétét valamilyen megnyugtató módon, vagyis úgy, hogy ne kelljen komolyan venni. Nem csoda, hogy az utóbbi másfél évszázadban olyan sok művész szenvedett hajótörést ezeken a zátonyokon. Hölderlin, John Clare, Rimbaud, Van Gogh, Nietzsche, Antonin Artaud Akik túlélték a hajótörést, azok kivételes képességekkel rendelkeztek (például tudtak titkolódzni, ravaszkodni), s teljesen reálisan mérték föl a kockázatokat, amelyek résszint az általuk gyakran látogatott szellemi birodalom, résszint a rájuk, a különbekre gyűlölködő embertársaik részéről fenyegették őket. Mi lenne, ha meg akarnánk gyógyítani őket? Azt a költőt, aki múzsának néz egy hús-vér nőt és a szerint bánik vele, vagy azt, aki hajóra száll, hogy megkeresse Istent? A sötétség korát éljük. Ez bűnös állapot, mert elszakadtunk a belső fénytől. Bizonyos cselekedetek nagyobb elidegenedéshez vezetnek, míg mások csökkentik Az elmúlt évezredekben gyökeresen megváltozott az emberi átélés. Ez bizonyos értelemben nyilvánvalóbb, mint a viselkedés változásai. Minden jel arra utal, hogy az ember valaha átélte Istent. A hit tárgya nem az volt, hogy Isten létezik-e, hanem hogy rábízza-e magát az ember erre a jelenlétre? A mi korunkban valószínű, hogy már többen vannak, akik nem érzik Isten jelenlétét, de még a távollétét sem, csupán azt, hogy a jelenlét sincs ott. A jelenségek történetére lenne szükség, nemcsak a történelem jelenségeire. Ma a hit nélküli pszichoterapeuta olyan, mint az a vak, aki a világtalant vezeti. Bennünket Amattól egy fátyol választ el, mely manapság inkább emlékeztet egy tíz méter vastag betonfalra. Isten eltűnt vagy mi szöktünk meg előle. Korunkban majd minden törekvés arra irányul, hogy ezt a belső világot elkülönítsük a külső világ tényeitől. Intellektuálisan, érzelmileg, interperszonálisan, szervezetileg, intuitíve és elméletileg is keresztül kellene törnünk ezen a falon, még ha ez a káosz, örültség, halál kockázatával járna is együtt. Legalábbis a falnak erről az oldaláról nézve ez a kockázat. Nincs semmi garancia, nincs semmi biztosíték. Sokan készek hinni abban az értelemben, hogy elfo- 4568

77 gadnak egy tudományosan védhetetlen, bizonyíthatatlan hipotézist. Kevesekben van annyi bizalom, hogy próbára is tegyék hitüket. Tarsusi Pált nyakon ragadták, ledobták a földre, és három nap alatt megvakították. Ez a közvetlen élmény magáért beszélt. Szekularizált világban élünk. Már gyermekkorban le kell mondanunk az eksztázisról. Miután nem éljük át a spiritualitást, elvárják tőlünk, hogy higgyünk csak úgy. Csakhogy ez nem egy nyilvánvaló valóságba vetett hit. Ámos 8, 11-ben olvasható: Az Úr nagy ínséget bocsát majd a földre, amikor az emberek nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallására. Ez az idő elérkezett. Ez az idő itt van. Ál-épelméjűségünk elidegenedett álláspontjából nézve persze minden mindegy. Csakhogy a mi elménk nem ép, és a pácienseink nem őrültek. Az őrülteken megfigyelhető őrültség csupán paródiája, karikatúrája annak, ahogyan ki lehetne gyógyulni ebből az elidegenedett integrációból, amit ép észnek nevezünk. Az igazi ép észhez szükség lenne a hamis én feloldására. Ha feltűnnek az isteni erő belső, archetipikus közvetítői, akkor lehetséges az újjászületés a halálból, egy újfajta én megalapozása, amely immár szolgálja és nem pedig elárulja az istenit. Forrás: Az élmény politikája KönyvFakasztó Kiadó Szemlézte: Boros Katalin *** Szenvedéseink egyik oka, hogy mások példája után megyünk, nem értelmünk irányít bennünket, hanem a megszokást követjük. Seneca *** Király se lennék ott, ahol nem vagyok szabad. Phaedrus 4569

78 Mágikus helyek - Az élő Föld energiahálója - Léteznek olyan mágikus területek, melyeknek emberek ezrei köszönhetik csodálatos gyógyulásukat. A természet ajándékaihoz, a közeli erdőkbe akkor is érdemes ellátogatnod, ha nincs semmi bajod, csak egy kis pozitív energiával szeretnél feltöltődni. Érdekes az a feltételezés, hogy a Föld és az emberi test között több párhuzam fedezhető fel. Testünk kétharmada víz, ugyanúgy, mint bolygónknak. Szervezetünk a Földön található valamennyi ásványt és fémet tartalmazza. Egyes népek a Földet anyának nevezik, és valóban, testünk összetétele is hasonlít planétánkéhoz. Lehet, hogy a Biblia porból lettünk, porrá leszünk" kijelentése erre is utal? A Föld gyógyító ereje De párhuzam nem csak így mutatható ki. A kínai gyógyítók már régen felfedezték az emberi test energiaáramlásait, a meridián vonalakat. Ha az áramlás megszakad, az hat a fizikai testre is, és megbetegszünk. Ők akupunktúrával vagy akupresszúrával állítják vissza az egyensúlyt. A Földet testünkéihez hasonló energiavonalak hálózzák be. Vannak, akik ezeket a Föld meridiánjainak, mások Szent György-, a keletiek Sárkány-, az angolok Leyvonalaknak hívják. Ezek kereszteződésénél, akárcsak a testünkben, csakrák húzódnak, amelyek energiatranszformátorként működnek. A Föld csakrái életenergiával töltik fel az élőlényeket. Ez az energia szökőkútszerűen áramlik kifelé. Különböző csomópontjai már az ókorban is ismertek és keresettek voltak. E helyek szertartások céljaira szolgáltak, és vallási épületeknek, templomoknak, kolostoroknak adtak otthont. A zarándokok kedvence Sokak szerint, a Föld szívcsakrája Dobogókőn található. Jelentősége a világhírű energiaközpontokéval: Stonehenge-ével, a görögországi delphoi jósdáéval vagy az egyiptomi Kheopsz-piramiséval vetekszik. Egyre több zarándok látogat Dobogókőre, járt már ott a kambodzsai és a laoszi láma, és buddhista szerzetesek is rendszeresen felkeresik. Kínai papok shaolin falut építettek a közelében, ami a Két bükkfa-nyeregtől nem messze, a Bund-forrás mellett található. Hamarosan irányítótáblák mutatják majd az utat az energiaközpontok és a szakrális helyek felé. Már elődeink is tisztában voltak a hely jelentőségével. 4570

79 Attila hun vezér legféltettebb területe ez volt a Kárpát-medencében. Egy legenda szerint, halála után mennyei képe is megjelent itt. A Föld szívcsakrája pontosan a Rám-hegyen, a Ferenczy-sziklánál található. Aki felkeresi ezt a pontot, annak szervezete feltöltődik energiával, egészsége pedig megerősödik. Ha beteg, állítólag csodálatos gyógyulásban lehet része. Mi a titkuk? Az erővonalak mentén áramló energiákat befolyásolja az időjárás és a csillagok állása is. Ahol a vonalak metszik egymást, megváltozik a Föld anyagának sűrűsége: könnyebben sérül a kőzet, könnyebben törnek a felszínre a források. Ezeknek az ionösszetételük más, mint a csapvízé, ezért alkalmazható rákos daganatok gyógyításának kiegészítőjeként is, de javítja az agyműködést, növeli a spirituális érzékenységet. Egyesek szerint más dimenziók kapui is megnyílhatnak itt. A természetfeletti világ iránt fogékony emberek ezeken a helyeken gyakran tapasztalnak természetfeletti jelenéseket, látomásokat. Itt történnek a leghíresebb Mária-jelenések is. Sőt, bizonyos Nap és Holdállásoknál parajelenségek, téráthelyezések és időutazások is előfordulhatnak. Az energiavonalak metszéspontjaiban megváltozik a Föld anyagának sűrűsége: könnyebben törnek felszínre a források. Ezek összetétele más, mint a csapvízé, ezért alkalmazhatók rákos daganatok gyógyítására, de javítják az agyműködést, és növelik a spirituális érzékenységet is. Gyakran tapasztalnak itt természetfeletti jelenségeket, egyeseknek látomásaik is támadnak. Sőt bizonyos Nap- és Hold-állásoknál állítólag parajelenségek is előfordulnak. Misztikus területek itthon Pilisszentkereszttől nyugatra a cisztercita kolostor romja a zöld jelzésen ezerkétszáz méteres gyaloglással közelíthető meg. A helybeliek szerint többször előfordultak már itt meglepő gyógyulások. Vörös kőnél újabb kereszteződéshez ér a Ferenczy-sziklától kelet felé haladó Szent György-vonal. Ez is feltöltődésre alkalmas energiaközpont. Ősi kultuszhelyet találunk a Hold-világ-árok vaslétrája közelében, a máriaremetei barlang előtt. A pilisszentiváni Ördögszikla háromméteres körzetben fejti ki misztikus hatását. Dömösről a piros háromszögjelzés vezet az ősi kultikus helyhez, a Vadálló-kövekhez. Félúton ráakadunk a Csodafa-kápolnára is, amely a felirat szerint a Szűzanya jelenése helye volt. Az Attila-domb Tápiószentmártonban, a Kincsem Lovas park területén fekszik szintén a Szent György-vonalak metszéspontjában. Gyógyító erejét 4571

80 véletlenül fedezték fel. Egy ló megbetegedett, látszott rajta, hogy hamarosan kimúlik. Állatorvos nem volt a közelben, így az állatot az Attila-domb mögé vitték, hogy a társai ne lássák a haldoklását. Néhány nap elteltével, csodák csodájára egészségesen vágtatott elő. Ma már emberek gyógyulnak itt. A betegség jellegétől függően alkalommal 1-3 óra szükséges a teljes gyógyulásig. A nyugati határnál fekvő Lenti fürdője nemcsak gyógyerejű vízzel, hanem jótékony természetes sugárzással is rendelkezik. Ideépítették a Szent György Energiaparkot, ahol a sétautak a Föld meridián- vonalai mentén haladnak. Energia-lelőhelyek a határon túl Medjugorje Hercegovina nyugati részén található. Egyike a világ leghíresebb kegyhelyeinek. A jelenések nem szűntek meg napjainkban sem. Ez a hely elősegíti, hogy az arra érzékenyek különleges transzállapotba kerüljenek. Camino mindvégig a tejút alatt, ősi energiavonalak mentén halad. A spanyolországi Santiago de Compostelában ér véget. Az 500 mérföld hosszú szakaszt több ezer éve járják. A zarándokokat spirituális élmények érik, azaz csodákat tapasztalnak, pl. mennyei sugallatokat, tanításokat kapnak. Az utat egyedül kell járni, de a megtapasztaláshoz nem kell teljes hosszában végigmenni rajta. Budapestről repülővel is elérhető. Forrás: Internet Válogatta: Liptay András *** Gabonakör 1997-ből 4572