ELÕSZÓ. A szerkesztõk

Átírás

1 ELÕSZÓ Talán nincs fölöslegesebb mûfaj, mint a tanulmánykötetek elé írt szerkesztõi elõszó. Aligha legitimálja más, mint a gyanús kiadói megszokás. Ha ugyanis a reménybeli olvasó már kézbe vette a könyvet, a legnagyképûbb, a legostobább elõszó sem fogja õt elriasztani, feltéve ha olyan címet, illetve olyan szerzõt talál benne, amely vagy aki felkelti érdeklõdését. Ha pedig a reménybeli olvasó nem vette kézbe a könyvet, ugyan mire szolgál a kötet kiadásának célját megvilágító szellemes és okos kedvcsináló elõszó. Mindenesetre arra kérjük hát a kedves és nyájas olvasót, hogy mielõtt végleg letenné ezt a könyvet, legalább a tartalomjegyzékig lapozzon benne. *** Akkor mégis, kinek ajánljuk ezt a kötetet? Ajánljuk mindenekelõtt azoknak, akik a szabadság értékeit nem törölték még személyes könyvelésük követel oldaláról. Akik nem nyugodtak bele, hogy Magyarország még mindig és újból a buhera és umbulda, a kaparj kurta, neked is jut, a suba a subához, guba a gubához tartománya, az az ország, ahonnan Misi Mókusnak csak a farka sötétebb színe és kíváncsisága miatt kellett elbujdosnia. Akik emlékeznek arra, hogy 1989-ben az információszabadság követelése volt az egyik tengely, amelyen átfordult itt a világ. Akik bíznak abban, hogy az úgynevezett jogállami forradalom -ból, amely talán valaha volt idõkben is csak az ezotériák világában létezett, valami átmenthetõ. És ez a valami, mi más lenne, mint bensõ lényege? Ajánljuk ezt a kötetet azoknak is, akiket az alkotmányjog, a kommunikációs jogok, az információs jogok témái, kérdéskörei érdekelnek. Mert tudjuk, fájdalmasan hiányos az információs jogok hazai irodalma. Hozzátehetjük azt is, hogy az elektronikus információszabadság nemzetközi irodalma ugyancsak feltûnõen szegény. Ajánlhatjuk a kötetet azoknak is, akiket az információs társadalom foglalkoztat, vagy az új technológiák társadalmi következményei érdekelnek. Ajánljuk az általunk készített kötetet azoknak, akiket érdekel, milyen világban lesz esélyünk nekünk és ivadékainknak élni az új évszázadban. Ajánljuk ezt a könyvet végül azoknak, akiket érdekel a jogalkotás folyamata, akik többet akarnak tudni errõl annál a közhelynél, mint amely szerint a törvény (mint más hasonlóan gyanús darálék) ugyanúgy készül, mint a kolbász. 9 A szerkesztõk

2 KÖSZÖNTÕ Nem is oly rég volt, hogy abban a szürke, sivár, jogainkban korlátozott diktatúrában teltek mindennapjaink, ahol a költõnek ez jutott eszébe: Cipõmre nézek: fûzõ benne! / nem lehet, hogy ez börtön lenne. Az idézet Petri György: Mondogatnivaló címû versébõl való, s szamizdatban jelent meg elõször, 1981-ben. Egy szûk évtizeddel késõbb újra magunkénak tudhattuk a szólásszabadság jogát. Innen a szólásszabadságtól jutottunk el az új évezred elejére ama igényhez, hogy alapvetõ szabadságjogként kívánjuk megteremteni az elektronikus információszabadság gyakorlásának jogát. Része van ebben annak a szép és különös egybeesésnek, ahogy a technika és a demokrácia együtt fejlõdött. Az utóbbi ívére tekintve megfigyelhetjük: A XIX. században a szólás és az informálódás szabadságát a sajtó jelentette. A XX. században a rádió, majd a televízió vette át az információtovábbítás primér szerepét. Nem zárta ki az elõzõt, csak adott egy új, könnyebben hozzáférhetõ csatornát. És most az internet mint eszköz újabb és szélesebb szabadság lehetõségét adja meg, az információszabadságáét. Ez alapvetõen tér el az elõzõktõl. Hiszen míg az újságból, a televízióból, rádióból azt az információt kapjuk meg, amit felénk közvetítenek, azaz szerkesztenek, az új szabadságjog az összes rendelkezésre álló információhoz hozzáférést ad. Szûrés, válogatás nélkül. Az interneten mindenki ahhoz az információhoz fér hozzá, amihez csak akar. Ha az átlátható állam ideáját valóban meg kívánjuk teremteni, s egyúttal oldani igyekszünk az egész közéletben érzékelhetõ bizalmi válságot, akkor a technika adta eszköz ötvözendõ az elektronikus információszabadság jogával olyképp, hogy törvény mondja ki: a közérdeklõdésre számot tartó információkat kötelezõ legyen kérés nélkül a világhálón közzétenni. Tárcám munkatársaival és szakértõ barátaimmal együttes, évek óta tartó munkánk gyümölcse idén beérik: az Országgyûlés reményeim szerint új törvényt alkot az elektronikus információszabadságról. Nem csupán egy korábbi törvényt módosítunk, hanem új törvényt is alkotunk. Ennek nyomán erõsödni fog demokráciánk, a polgárok nyomon követhetik a közintézmények munkáját. Elsõdleges információkhoz juthatnak, s nem lesznek rászorulva a média vagy a politikusok közvetítésére. S nem utolsósorban: a politikusok, a közintézmények dolgozói a teljes átláthatóság miatt védettek lesznek sok támadástól, így munkájukat nyugodtabban végzik; különösen, mert a közigazgatás és a közintézmények proaktívan lépnek fel az átlátható mûködés megteremtése érdekében. Meggyõzõdésem, hogy ez a könyv segít abban, hogy megélhetõ joggá ala- 10

3 Köszöntõ kítsuk az elektronikus információszabadság jogát. Thomas Jefferson szerint Semmi sem megváltoztathatatlan, kivéve az ember veleszületett és elidegeníthetetlen jogai.. Nos, eme alapvetõ emberi jogokat szeretném tágítani. S kívánhat-e ennél többet liberális politikus? Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter 11

4 Az elektronikus információszabadság 12

5 AZ ELEKTRONIKUS INFORMÁCIÓSZABADSÁG NÁLUNK ÉS MÁS NEMZETEKNÉL * Bártfai Zsolt Jóri András Kerekes Zsuzsa Majtényi László Miklósi Zoltán Polyák Gábor Szabó Máté Dániel Szoboszlai Judit Az elektronikus információszabadság nem csupán hozzáférési utak egyikét adja a közérdekû információkhoz, hanem a demokratizálódásnak, az információszabadság végre tényleges érvényesülésének is eszköze lehet. Ugyanakkor, a hozzáférés egyenlõtlensége, amely bár csökkenthetõ, elkerülhetetlen, a demokrácia deficitjét is eredményezheti. A médium ugyan nem határozza meg az üzenetet, de megváltoztatja a kommunikációt. 1. Az információs jogok filozófiája, az információs hatalom megosztása A demokratikus társadalmi berendezkedésre önmagában is veszélyt jelent, hogy a közigazgató állam mûködése egyre bonyolultabbá és különösen a kívülálló számára egyre áttekinthetetlenebbé válik. Ez a fejlõdés olyan társadalmi tereket alkot, melyek a beavatatlan halandók számára felfoghatatlanná válnak, aki pedig a nyilvántartások labirintusában elveszti a közadatok nyomát, önmaga feladására kényszerül, miközben a közügyekben való részvételre nem marad sem lehetõsége sem bátorsága. Az információs szabadságjogok közös filozófiája ezért az, hogy a polgárt átláthatatlanná, az államot pedig átláthatóvá kell tennünk. Ez a kettõs igény az 1989-es köztársasági alkotmányból mivel alkotmányos szintre emelte a személyes adatok védelmét és az információszabadságot egyenesen következik. * Készült az Informatikai és Hírközlési Minisztérium megbízásából. A tanulmány teljes szövege tartalmaz egy fejezetet a német, az osztrák és a svájci elektronikus információszabadság-szabályozásról, valamint A létezõ elektronikus információszabadság címmel egy fejezetet, amely a kormányzati portálok, a bíróságok, valamint a megyei jogú városok honlapjainak elemzésével, valamint az elektronikus információszabadság magyar jogrendszerben fellelhetõ nyomaival foglalkozik. Az itt nem közölt fejezetek az Eötvös Károly Intézet honlapján, a címen találhatók meg. 13

6 Az elektronikus információszabadság Az információs szabadságjogok biztosításához elvi és szervezeti alkotmányos hátteret nyújt az információs hatalommegosztás követelése. A hatalommegosztás eszméjét eszerint ki kell terjesztenünk az információs hatalomra is. Az információs hatalom talán a legsajátosabb azok közül, melyek a társadalom életében eddig feltûntek. Ha csak az államhatalmat tekintenénk, azt mondhatnánk, ez nem több, mint a végrehajtó hatalom és azon belül a szakbürokráciák a XX. század kezdete óta folyamatosan erõsödõ túlhatalma történetének legújabb fejezete. Azonban ez csak akkor igaz, ha kizárólag az állam hatalmát tekintjük. Itt azonban biztosan tekintetbe kell venni a magánszféra hatalmasságait is, vagyis az információs hatalom behatolása a magánéletbe mára már nem az állam monopóliuma, és ehhez járul ittott a közinformációk privatizációja. Valószínûleg tehát akkor járunk közel az igazsághoz, ha nem a hatalom alanyához, de technológiájához is kötjük az információs túlhatalmat. Ma a nemzetközi irodalomban uralkodóvá vált a Nagy Testvér és a Kis Testvérek hatalmának együttes említése, mely metaforában a Nagy Testvér (Orwell nyomán) az államot, a Kis Testvérek pedig leginkább a piac hatalmasságait jelölik. Az információs hatalom megosztásának követelménye a hatalommegosztás ma is legkövethetõbbnek tûnõ, Bibó István által megfogalmazott felfogásával van összhangban, mely szerint minden létrejövõ új hatalommal szemben legyen bármilyen mindig hatalmi ellensúlyt kell megszervezni és szembeállítani. 1 A szabadelvû demokráciában a honpolgár hol többé, hol kevésbé, de rendesen békében él környezetével, rendszerint nagyobb figyelmet fordít magánvilágára, mint a külsõre. Errõl Benjamin Constant nyomán Kis János így ír: ha a közügyekben való részvétel az értelmes életcélok közé tartozik is, óhatatlanul verseng más célokkal az egyének korlátozott idejéért és energiáiért. S míg a magánügyek terén a szabadsága birtokában cselekvõ egyén választása döntõ jelentõségû, addig a közügyek terén csak egy a sok-sok választás sorában Amibõl az következik, hogy a magánügyeknek szentelt idõ az egyén számára jóval értékesebb, mint az az idõ, melyet a közügyek befolyásolására fordít. Ezért olyan politikai berendezkedésre van szükség, mely anélkül biztosít elégséges terjedelmû negatív szabadságot minden ember számára, hogy valamennyiüktõl szüntelen, éber és odaadó politikai aktivitást követelne 2. Az adófizetõ polgárok a mérsékelt politikai készenlét kényelmét úgy érhetik el, hogy szabadságuk védelmét politikai (és a szûken vett politika világán kívül álló) intézményekre bízzák. 3 1 Bibó István: Válogatott tanulmányok 2. kötet, Budapest Magvetõ, 1986, Kis János: Alkotmányos demokrácia. Három tanulmány. INDOK, Budapest 2000, 18. oldal. A negatív szabadság értelmezéséhez lásd: Isaiah Berlin 1990, oldal. 3 Ami kívánatos, nem biztos, hogy létezõ is. Ha a közjó biztosítására rendelt intézmények renyhék, élõsdiek, külön érdekeket szolgálnak, újból és újból szükség lehet a polgárok személyes áldozatvállalására. 14

7 Elektronikus információszabadság nálunk és más nemzeteknél Az információs technológiai forradalom bizonyára hatást gyakorol a politikai rendszer mûködésére, de elõbb vagy utóbb magára a rendszerre, annak egyes elemeire is. Ennek nyilván csak elsõ lépcsõje az e-kormányzat szemünk elõtt immár Magyarországon is formálódó, a nyugati mintákhoz képest lassan, a vármegyékbe lehorgonyzott magyar közigazgatás sok százados tunyaságához képest forradalmi sebességgel kiépülõ rendszere. Az e-kormányzat mindenekelõtt informáltságot, elérhetõséget, kommunikációs könnyûséget eredményez. Úgy tûnhet, ez nem eredményez még valóban új minõséget. Ezzel szemben, ha ez nem is szembetûnõ, önmagában is alapvetõ változást hoz, jelentõségét sem lehet eléggé hangsúlyozni. E kutatás irányítójának adatvédelmi biztosi megbízatásának utolsó két évében meglepõ, pozitív tapasztalatokat volt alkalma szerezni ezen a téren. 4 Az Adatvédelmi Biztosi Hivatalban az információszabadság ügyekben nem vizsgáltuk az indítványozói jogosultságot, hiszen, mondtuk, e jog címzettje bárki, legyen akár anonim vagy használjon bár pszeudo-anonimitást. Az elektronikus levélben küldött közérdekû adatkérésekkel kapcsolatos 4 Más e szempontból egyszerûbb a jogi megítélése az elektronikus úton érkezett információszabadság-ügyeknek. Itt, mivel a jogsérelem a közérdekû adat eltitkolása, visszatartása jogaiban bárkit, azaz mindenkit érint(het), aki ezt sérelmezi és nem is állampolgári, hanem emberi jogként kell biztosítanunk a védelmet, a panaszos tényleges azonosítása rendszerint nem szükséges. Ha tehát valaki panaszosként egyébiránt megjegyzem, nem találkoztunk ilyen gyakorlattal pszeudo személyiséget használ, eljárása erkölcsileg esetleg kifogásolható, a beadvány vizsgálatának azonban jogi akadálya ilyen esetben nincsen. Nagy a valószínûsége annak, hogy különösen az elektronikus aláírás jogi szabályozása után az ilyen beadványok száma jelentõsen növekszik majd nem csak nálunk, de a közhivatalokban mindenütt. Ez az az eset, amikor a médiumnak, az üzenet hordozójának a kommunikációra nézve tartalmi befolyása lehet. Az elektronikus levelezés elterjedése befolyásolhatja a hivatal és az állampolgár viszonyát. Az Adatvédelmi Biztos Irodájában nemcsak azt tapasztaljuk, hogy az ek stílusukban is eltérnek a postai levelektõl az internetezõk világától meglehetõsen idegen a hivatallal szembeni szervilis attitûd, de ez olyan csoportjellemzõ, amely megváltozhat, hanem a közlekedés jellege is más. Aki t kap, erõs indítást érez arra, hogy válaszoljon, ellentmondjon, esetleg kommentárt fûzzön a hivatal álláspontjához, mert ezt még mielõtt elszáll a mérge azonnal megteheti, erõfeszítés nélkül. E fejezet elsõ mondataiban szóltam arról, hogy az információszabadság iránti elkötelezettség túlzottan rejtetten él társadalmunkban. Az elektronikus levelezés elterjedésével ez bizonyára változni fog. Ha ellentétben azzal, amit néhányan gondolnak nem is fordul a társadalom az ókori görög demokráciák technikái felé, a közhatalom elszámoltatásához, az információszabadság érvényesítéséhez, új esélyt kapunk az új technológiák révén. (Az adatvédelmi biztos beszámolója, 2000, 15

8 Az elektronikus információszabadság panaszok befogadásához, minimális jóindulat mellett, nem jelentett ezért akadályt az indítványozót igazoló elektronikus aláírás hiánya. Mi tehát ennek megfelelõen jártunk el. Az elektronikus úton érkezett panaszok esetében noha ez a hivatali mûködésben többletmunkával járt -, természetes módon kialakult az interaktivitásnak egy olyan formája, amely a hagyományos levélforgalomban elképzelhetetlen. Az elektronikus közigazgatás, és annak egyik de nem szükségképpen alkalmazott legfontosabb folyománya: az e-információszabadság azonban legfeljebb elõfutárai, de nem tartalmi elemei az esetleg, de korántsem bizonyosan megvalósuló e-demokráciának, mely az állampolgároknak a demokratikus közéletbe való bevonásának vagy bevonulásának forradalmi közel sem biztos, hogy kívánatos változását jelentené. Az alábbiakban egy fontos példa, az amerikai információszabadság-törvény és annak az elektronikus információszabadságra vonatkozó módosítása kapcsán szeretnénk bemutatni, melyek a legfõbb különbségek az amerikai és a magyar információszabadság-jog között. Ezek a különbségek talán szerepet játszanak abban, hogy a magyar jog nem él, az amerikai pedig igen: az elektronikus információszabadság jogi feltételeinek megteremtése pedig jó alkalom arra, hogy saját jogunkat is életképessé változtassuk. 2. Elektronikus információszabadság az Egyesült Államokban Az Egyesült Államok 1966-ban elfogadott információszabadság-törvényét (The Freedom of Information Act, 5 U.S.C. 552.; 5 a továbbiakban: FOIA) 1996-ban módosították az úgynevezett elektronikus információszabadságra vonatkozó módosítással (Electronic Freedom of Information Act Amendments of 1996). A törvénymódosításban nagy szerepe volt az Egyesült Államok internettel, informatikával kapcsolatos jogára egy sor más esetben is nagy hatással lévõ Patrick Leahy szenátornak. 6 Az elektronikus információszabadságra vonatkozó törvénymódosítás ismertetése elõtt röviden bemutatjuk az Egyesült Államok információszabadság-törvényét. Látható lesz, hogy az elektronikus információszabadság érvényesülése 5 A továbbiakban: FOIA. 6 Leahy volt például az, aki már elfogadásakor bírálta a késõbb részben alkotmányellenesnek minõsített, a szólásszabadságot az internet közegében korlátozó 1996-os Communications Decency Act-et (lásd Jóri András: Illetlenség a hálózaton, Café Bábel, 1996/3). 16

9 Elektronikus információszabadság nálunk és más nemzeteknél céljából elõírt kötelezettségek megfogalmazása kodifikációtechnikailag azért volt egyszerû, mert az Egyesült Államok szabályozása eredendõen, az elektronikus információszabadság gondolatának felmerülése elõtt is tartalmazott az adatok aktív közzétételére vonatkozó kötelezettségeket, amelyek a magyar jogban is megjelennek, még ha deklaratív módon is A törvény hatálya A FOIA hatálya alá a kormányügynökségek (agency, a továbbiakban: ügynökség) tartoznak. Ilyennek minõsül a törvényi meghatározás 7 szerint bármely központi közigazgatási szerv (executive department), állami vállalat (Government corporation), az állam által ellenõrzött vállalat (Government controlled corporation) vagy bármely más, a végrehajtó hatalomhoz tartozó szerv (other establishment in the executive branch of the Government), ideértve az elnöki hivatalt (Executive Office of the President) is vagy bármely független szabályozó hatóság (independent regulatory agency). A törvény tárgyi hatályára vonatkozó bírói gyakorlat szerint az nem ölel fel olyan intézményeket, amelyeket nem a szövetségi kormány alakított, illetve azokat nem is irányítja, így nem minõsül ügynökségnek, és nem tartozik a FOIA személyi hatálya alá az Amerikai Vöröskereszt, a New York-i Értéktõzsde, egy olyan magántulajdonban lévõ fejlesztõcég, amely szoftverei számára a kormányzatnak nem kizárólagos felhasználási jogot adott. 8 Nem tartoznak továbbá a FOIA hatálya alá a bírói gyakorlat szerint az állami kormányzatok (state governments) és a helyi önkormányzatok szervei, a bíróságok, a Kongresszus, egyes magánszemélyek. 9 Az ügynökség fogalmának értelmezésekor a bírói gyakorlat azt is figyelembe veszi, hogy a szóban forgó testület tevékenysége miben áll: míg az elnök akár miniszterekbõl álló tanácsadó testületei nem esnek e fogalom alá, mivel a miniszterek nem minisztériumok vezetõiként, hanem az elnök munkatársaival (assistants) azonos funkcióban járnak el, ám amennyiben a testület a tanácsadáson túl egyéb jogkörökkel (vizsgálat, ajánlás kibocsátása) is rendelkezik, akkor ügynökségnek minõsülhet a FOIA értelmezésekor U.S.C. 552(f)(1). 8 A bírói gyakorlatra lásd: Freedom of Information Guide, May 2002, Procedural Requirements, Entities Subject to FOIA, 5 lábjegyzet; gov/oip/foi-act.htm 9 Uo., a bírói gyakorlatra lásd a lábjegyzeteket. 10 Uo. 17

10 Az elektronikus információszabadság 2.2. Adatkörök A kötelezõen nyilvánosságra hozandó adatok A törvény hatálya alatt álló ügynökségeknek több különbözõ módon kell eleget tenniük tájékoztatási kötelezettségüknek. Az adatok elsõ csoportja az, amelyet a Federal Register címû hivatalos lapban 11 kell publikálniuk. Ezen adatok a következõk: a) a központi és a helyi (field) szervezet, azon helyek, és azon munkavállalók (employees), illetve egyenruhás testületek (uniformed services) esetében azon tagok, amelyeken és amelyektõl a köz (the public) információt szerezhet, akik részére beadványt vagy kérelmet terjeszthet elõ (make submittals), vagy döntéseket szerezhet be, valamint azok a módok, amelyeken mindezt megteheti; b) azon általános ügymenet és módszer ismertetése, amellyel funkcióit szervezi és ellátja, ideértve minden formális vagy informális eljárás jellemzõit és az azok során érvényesített követelményeket; c) az eljárási szabályok, a rendelkezésre álló ûrlapok vagy azok a helyek, amelyekrõl az ûrlapok beszerezhetõk, és minden olyan utasítás, amely az iratok (papers), jelentések (reports) vagy vizsgálatok (examinations) tartalmi elemeire és területére (scope) vonatkoznak; d) a jogszabály felhatalmazása alapján alkotott, általánosan alkalmazott, lényegi szabályok (substantive rules), az ügynökség által kidolgozott és elfogadott általános policy-k vagy általánosan alkalmazott értelmezések ismertetése és; e) bármely, a korábbiakban felsoroltakkal kapcsolatos kiegészítés, módosítás, vagy visszavonás. A naponta megjelenõ Federal Register számai az interneten is elérhetõk, s azokban az ügynökségek szerinti csoportosításban közlik a fenti körbe tartozó adatokat; a Federal Register évfolyamaiban tárgyszavas keresésre is mód van. 12 A törvény szerint senki nem kötelezhetõ olyan szabály betartására, amelyet kötelezõen közölni kellett volna a Federal Register-ben, ám a közlés elmaradt, illetve senkit nem érinthet hátrányosan olyan tény, amelynek közlése elmaradt 11 A Federal Register-t a National Archives and Records Administration (NARA) adja ki, lásd: 12 Lásd a oldalt. A Hungary szóra történõ kereséssel kísérletezve jól érzékelhetõvé válik, mennyire bõ a Federal Register-ben online elérhetõ és kereshetõ információtartalom: részletes adatok szerezhetõk például a magyar NABI Rt. egyesült államokbeli közbeszerzései kapcsán született egyes határozatokról. 18

11 Elektronikus információszabadság nálunk és más nemzeteknél (kivétel mindkét esetben az, ha a szóban forgó személy a megfelelõ idõben értesült a szabályról/tényrõl) A kötelezõen (állandóan) hozzáférhetõvé teendõ adatok A második adatkörbe azok az adatfajták tartoznak, amelyeket az ügynökség nem köteles közzétenni, de köteles azok állandó hozzáférhetõségét (és másolhatóságát) biztosítani. Ezen adatkör nyilvánossága szempontjából nagy jelentõsége van az elektronikus információszabadságnak: az új hozzáférési csatorna esetében ugyanis elmosódik a különbség a nyilvánosságra hozatal és a hozzáférhetõvé tétel között. 14 A nyilvánosságra hozott anyagokhoz a felhasználó bármikor hozzáférhet; a nyilvánosság két szintje közötti különbség eltûnik. Az e pont alá tartozó adatköröket az 1996-os törvénymódosítás kiegészítette. Ezt megelõzõen megvizsgálásra és másolatkészítésre az alábbi adatfajtákat kellett az ügynökségeknek nyilvánosan elérhetõ szabályzat szerint hozzáférhetõvé tenni (make available): 15 (a) az ügy érdemében hozott végleges álláspont, a párhuzamos és különvéleményekkel együtt, valamint határozat, (b)azon, az ügynökség által elfogadott policy-k és értelmezések ismertetése, amelyek nem kerülnek közlésre a Federal Register-ben, és (c) az ügyintézõk számára kiadott útmutatók és a tisztviselõknek címzett azon utasítások, amelyek érintik a nagyközönséget. Mindhárom esetben kivételt jelent a közlési kötelezettség alól, ha a szóban forgó adatfajtát azonnal nyilvánosságra hozzák, s az azt tartalmazó anyagok megvásárolhatók. A nyilvánosságra hozatal során az ügynökség a magánszféra nyilvánvalóan jogtalan sérelmének megakadályozásához szükséges mértékben (to the extent required to prevent a clearly unwarranted invasion of personal privacy) törölhet olyan részleteket a közölt anyagból, amelyek magánszemélyt azonosítanának, ám az ilyen törléseket minden esetben írásban indokolni kell. További kötelezettsége az ügynökségnek, hogy olyan mutatót (katalógust, index ) tartson fenn és tegyen nyilvánosan hozzáférhetõvé és másolhatóvá, amely segítségével a fenti két csoportba tartozó bármely döntés, határozat, (a). 14 Vö. a push és pull média megkülönböztetésével, illetve e megkülönböztetésnek az internet esetében történõ relativizációjával. (Bár az internet számos szolgáltatást ölel fel, amelyek közül nem egy push jellegû, a médiára döntõen a pull minõség jellemzõ.) (a)(2). 19

12 Az elektronikus információszabadság stb. azonosítható. 16 Az anyagokat fõszabály szerint legalább negyedéves gyakorisággal kell kiadni és hozzáférhetõvé tenni. Az ügynökség határozhat úgy is, hogy a mutató publikálása szükségtelen és gyakorlati nehézségekbe ütközik ebben az esetben ezt a határozatot közzé kell tenni a Federal Register-ben, s a mutatót erre irányuló kérelem esetében ekkor is ki kell adni (az ezért felszámított költégtérítés pedig nem haladhatja meg a másolás közvetlen költségét). A törvény szerint bármely harmadik személyt (a nyilvánosság tagját member of the public ) érintõ végleges döntés (final order), állásfoglalás, policy, értelmezés, ügyintézõ számára kiadott útmutató vagy utasítás (instruction) csak abban az esetben hivatkozható, használható vagy idézhetõ precedensként az ügynökség által másik féllel szemben (kivéve azt az esetet, ha a másik fél is ügynökség), ha azt felvették a törvény által elõírt mutatóba, és azt a törvény szerint közzétették vagy hozzáférhetõvé tették, vagy az érintett fél a szóban forgó norma tartalmával tisztában volt, és az idõben jutott a tudomására. Az 1996-os törvénymódosítás még két adatkört sorolt a kötelezõen hozzáférhetõvé teendõ adatok osztályába: a kérelem alapján hozzáférhetõvé tett adatok másolatát (megjelenési formára, formátumra tekintet nélkül), amelyek esetében az ügynökség ítéli meg, hogy azok további kérelmek tárgyává válhatnak, illetve az ezen adatokra vonatkozó mutatót (index). Ennek az adatkörnek a tárgyalása során kell említeni bár a törvény más helyen szabályozza 17 a FOIA azon rendelkezését is, amely szerint minden olyan ügynökség, amely nem egyetlen tagból (döntéshozóból) áll, köteles minden, az ügynökség által folytatott eljárásban történt végszavazás során a tagok által leadott szavazatokról nyilvántartást vezetni, és azt a nyilvánosság számára hozzáférhetõvé tenni A kérelemre hozzáférhetõvé teendõ anyagok A fenti igen széles két adatkörön kívül esõ adatfajták esetében az ügynökségnek kérelemre kell az adatot (pontosabban, a törvény fogalomhasználatával: iratot, rekordot ( record ). rendelkezésre bocsátani. Az elõbbiekben ismertetett két adatkörbe nem tartozó iratot ( record ) az ügynökségnek haladéktalanul rendelkezésre kell bocsátania, amennyiben arra vonatkozó olyan kérelem érkezik, amely megfelelõen (reasonably) meghatároz- 16 A kötelezettség csak az július 4. után elfogadott/kibocsátott határozatokra és egyéb dokumentumokra vonatkozik. 17 U.S.C (5). 20

13 Elektronikus információszabadság nálunk és más nemzeteknél za a szóban forgó iratot, és azon közzétett szabályok szerint nyújtották be, amelyek meghatározzák a kérelem benyújtásának eljárását, helyét, idejét s ha van, az azért fizetendõ díjat. A kérelemre hozzáférhetõvé teendõ anyagok vonatkozásában az Electronic Freedom of Information Amendments szintén lényeges módosításokat tartalmaz, ezeket az alábbiakban, annak ismertetésekor részletezzük Egyéb lényeges rendelkezések A FOIA igen érdekes rendelkezéseket tartalmaz a kérelmek teljesítéséért fizetendõ eljárási díjjal kapcsolatban. Minden ügynökségnek díjszabást kell meghatároznia, amelynek meg kell felelnie az elnök alárendeltségében mûködõ (õt elsõsorban a szövetségi költségvetés összeállításában segítõ) Office of Management and Budget 18 igazgatója által irányelveknek. Maga a törvény is meghatároz egyes olyan követelményeket, amelyeknek az ügynökségek által a díjazás vonatkozásában elfogadott szabályoknak meg kell felelniük. A szabályozás szerint az adatkérés célja a releváns a díj mértékének meghatározásakor. Abban az esetben, ha az iratokat (record) kereskedelmi felhasználás céljából igénylik, a díjak nem haladhatják meg a dokumentumok felkutatásának, másolásának és azok felülvizsgálatának ésszerû, átlagos költségét. Ha az iratokat nem kereskedelmi célból igénylik, és a kérelem oktatási vagy az üzleti szférába tartozó kutató intézménytõl származik, amelynek a célja tudományos research, kutatás, vagy a kérelem a sajtótól származik, akkor a díj felsõ határa a dokumentumok másolásának ésszerû, átlagos költsége. Minden más esetben a díj felsõ határa a dokumentumok felkutatásának és másolásának ésszerû, átlagos költsége. A szabályozás tehát a díjmaximum meghatározásakor privilegizálja a tudományos célú adatkéréseket és a média képviselõi által benyújtott adatkéréseket, és szélesebb körben ismeri el érvényesíthetõnek az ügynökség költségeit, ha az adatkérés üzleti célból történik. A díj a fentiekben megállapított maximumhoz képest is csökkenthetõ, vagy akár el is engedhetõ, ha a kért információ közzététele közérdek, mert jelentõs mértékben hozzájárulhat a kormányzat tevékenységének a nyilvánosság általi megértéséhez. A díjkedvezménynek azonban feltétele az is, hogy a kérelem teljesítése elsõdlegesen ne a kérelmezõ üzleti érdekét szolgálja. A díjazást megállapító ügynökségi szabályzatokkal szemben törvényi követelmény, hogy a díj összege nem lehet magasabb, mint amely a kutatás, másolás és felülvizsgálat közvetlen költségeit fedezi, a kutatásért felszámolt díj 18 Az OMB honlapja: 21

14 Az elektronikus információszabadság pedig csak azon vizsgálat közvetlen költségeket fedezheti, amelynek célja annak meghatározása, hogy az igényelt dokumentum a FOIA alapján hozzáférhetõvé teendõ-e, illetve melyek a dokumentum azon szakaszai, amelyeket a FOIA alapján nem szabad hozzáférhetõvé tenni. A felülvizsgálattal kapcsolatos költségek nem tartalmazhatnak olyan költséget, amely jogi vagy a szabályozással kapcsolatos, a kérelem e szakasz szerinti feldolgozása során felmerült üggyel kapcsolatban merül fel. Az ügynökség nem követelhet díjat abban az esetben, ha a díj begyûjtésével és feldolgozásával kapcsolatos eljárás költsége azonos vagy nagyobb, mint a díj összege. Nem követelhetõ díj a kutatás elsõ két órájáért az elsõ száz lemásolt oldalért sem (!), kivéve, ha üzleti célú adatkérésrõl van szó. Elõzetes díjfizetés is csak akkor követelhetõ, ha az ügynökség szerint a díj meghaladja majd a 250 USD-t, vagy a kérelmezõ korábban késedelembe esett a díjfizetéssel. A FOIA díjfizetésre vonatkozó rendelkezései természetesen nem alkalmazhatók abban az esetben, ha az adatkérések valamely körére külön törvény eltérõ díjat állapít meg. A törvény részletesen szabályozza azt is, miképp lehet adatkérés elutasítása esetén bírósághoz fordulni, s a bíróság hogyan jár el az ügyben. Ennek ismertetésétõl mivel az a magyar és az amerikai eljárásjog különbségei miatt tanulságokat kevéssé hordozna eltekintünk. Az ügynökségnek az adatkérés számára történõ kézbesítését követõ húsz munkanapon 19 belül kell döntést hoznia abban a kérdésben, hogy teljesíti-e a kérelmet: a döntésrõl, valamint annak indokairól haladéktalanul értesítenie kell a kérelmezõt. Szintén húsz munkanap az üggyel kapcsolatos fellebbezés (appeal) elbírálásának határideje is. Rendkívüli körülmények (unusual circumstances) esetén egy esetben tíz munkanappal a határidõ meghosszabbítható; ebben az esetben a hosszabbításról és annak indokairól írásban kell a kérelmezõt tájékoztatni. Amennyiben egy ilyen, hosszabbított határidõ sem tartható, úgy az ügynökség köteles a kérelmezõt errõl tájékoztatni, és felajánlani azt a lehetõséget, hogy az az adatkérés körét úgy szûkítse, hogy annak az ügynökség a törvény által elõírt határidõben eleget tehessen. A kérelmezõnek arra is lehetõsége van, hogy új határidõben állapodjon meg az ügynökséggel. Rendkívüli körülményt jelent az, ha a kért információ a kérelmet feldolgozó szervezeti egységtõl elkülönült egységnél vagy terepen elhelyezkedõ létesítményben kell a kért információkat felkutatni, illetve összegyûjteni; ha egy kérelemben igényelt nagy számú, különálló adat felkutatásáról, összegyûjtésérõl 19 A határidót a FOIA módosította húsz munkanapra (twenty days, excepting Saturdays, Sundays and legal public holidays). 22

15 Elektronikus információszabadság nálunk és más nemzeteknél és felülvizsgálatáról van szó; illetve ha egyeztetés szükséges valamely másik, az ügyben érdekelt ügynökséggel vagy az ügynökség két, az ügyben érdekelt szervezeti egysége között (az egyeztetést a lehetõ leggyorsabban kell lefolytatni). Mindhárom esetben csak a kérelem megfelelõ feldolgozásához szükséges mértékben jelenthet az adott tényezõ rendkívüli körülményt. Abban az esetben, ha ugyanazon kérelmezõ egymással összefüggõ több kérelme vagy több együttmûködõ kérelmezõ egymással összefüggõ több kérelme az ügynökség szerint valójában egy, a rendkívüli körülményekre vonatkozó meghatározásnak eleget tévõ kérelemnek minõsül, az ügynökség a kérelmeket a tárgyban elõzetesen alkotott szabályzata szerint egyesítheti, ám nem egyesíthetõ ilyen módon több olyan kérelem, amelyek tárgya eltérõ. A határidõ további meghosszabbítását csak a bíróság engedélyezheti akkor, ha a kormányzat bizonyítja, hogy kivételesen rendkívüli (excepcional) körülmények állnak fenn, és az ügynökség megtesz minden elvárhatót (excercising due diligence) a kérelem teljesítése érdekében. Nem minõsülhet azonban különlegesen rendkívülinek a helyzet abban az esetben, ha a késedelem a benyújtott kérelmek által okozott elõrelátható munkateher következménye, kivéve, ha az ügynökség jelentõs (reasonable) elõrehaladást tud felmutatni az ügyhátralék csökkentése terén. Ha a kérelmezõ elõzetesen elutasította azt, hogy a kérelmezett adatkört szûkítse, vagy új határidõben állapodjon meg az ügynökséggel (lásd elõbb), ez a körülmény a kivételesen rendkívüli körülmények fennállásának elbírálásakor értékelhetõ. Abban az esetben, ha döntés születik arról, hogy az ügynökség teljesíti a kérelmet, azt azonnal teljesíteni is kell. A kérelmezõnek küldött olyan értesítésben, amely a kérelem megtagadásáról szól, minden esetben közölni kell a kérelem megtagadásáról döntõ személy nevét és beosztását. A FOIA lehetõvé teszi az ügynökségek számára azt is, hogy a kérelmek feldolgozására több párhuzamos eljárást is szabályozzanak, vagyis külön kezeljék az eltérõ energia- és idõráfordítást igénylõ kérelmeket. A törvény kifejezetten kötelezõvé teszi olyan szabályozás alkotását, amely meghatározott esetekben gyorsított eljárásra ad módot [a törvény szerint ezt biztosítani kell akkor, ha a kérelmezõnek az adatkéréshez kényszerítõ érdeke fûzõdik, más eseteket az ügynökség határozhat meg]. Kényszerítõ érdeknek a törvény által adott meghatározás szerint az minõsül, ha kért adatok gyorsított eljárásban történõ megszerzésének elmaradása nyomán okkal lehetne arra számítani, hogy valamely személy életét vagy testi épségét közvetlen veszély fenyegeti, vagy fõhivatásként tájékoztatással foglalkozó személy által benyújtott kérelem esetében az, ha a közvéleményt sürgõsen kell tájékoztatni a szövetségi kormányzat valamely tényleges vagy állítólagos tevékenységérõl. A törvény részletesen szabályoz 23

16 Az elektronikus információszabadság egyes, a gyorsított eljárással kapcsolatos kérdéseket is (a gyorsított eljárásról való döntés, a kérelmezõnek e döntésrõl való értesítése, az ügynökség mulasztása vagy hallgatása). Különös figyelmet kell szentelni a nyilvánosság korlátainak, hiszen a kivételi körök, azok meghatározása és értelmezése a magyar jogalkotót és jogalkalmazót is nehéz feladatok elé állították az utóbbi években. A törvény hatálya alól az alábbi adatkörök 20 jelentenek kivételt: 1. a minõsített adatok köre, vagyis azon ügyekkel kapcsolatos információk, amelyeket nemzetbiztonsági vagy külpolitikai érdekbõl a vonatkozó jogszabály (Executive order) szabályai szerint titkosnak minõsítettek, és a minõsítés szabályszerûen történt; 2. a kizárólagosan az ügynökség belsõ személyzeti ügyeire vonatkozó szabályok; 3. azon adatok köre, amelyeket valamely a FOIA-n kívüli törvényi rendelkezés kivételi körbe utal, abban az esetben, ha ez a rendelkezés oly módon korlátozza az adatkör nyilvánosságát, hogy nem ad diszkrecionális jogkört a jogalkalmazónak, és meghatározott feltételek esetében vagy meghatározott ügyek vonatkozásában írja elõ a korlátozást; 4. üzleti titkok, valamely személytõl származó kereskedelmi vagy pénzügyi információk, amelyek valamely titokkörbe tartoznak vagy bizalmasak; 5. olyan ügynökségek közötti vagy ügynökségen belüli feljegyzések vagy levelek, amelyek jogszerûen nem lennének hozzáférhetõk az ügynökséggel perben álló másik ügynökségen kívüli fél számára; 6. olyan személyzeti, egészségügyi vagy hasonló állományok, amelyek hozzáférhetõvé tétele nyilvánvalóan a magánszféra indokolatlan (unwarranted) sérelmét jelentené; 7. meghatározott bûnüldözési célú adatok; 8. meghatározott, a pénzügyi intézmények felügyeletét ellátó szervekkel kapcsolatos iratok; 9. kutakkal (wells) kapcsolatos meghatározott geológiai adatok Összefoglaló megjegyzések A fentiek alapján látható, hogy a FOIA rendszere jóval összetettebb, mint a hazai törvényi szabályozásé, s a hozzáférés számos fokozatát biztosítja a kötelezõ publikálástól kezdve az állandó hozzáférhetõvé tételen át a kérelemre hozzáférhetõvé tételig, amely fokozatok között ráadásul egyes rendelkezések átmi- 20 A törvény ebben a rendelkezésben a matter (ügy) szót használja, vagyis az adott ügyekkel kapcsolatos bármilyen iratról, dokumentumról van szó. 24

17 Elektronikus információszabadság nálunk és más nemzeteknél nõsítési kötelezettséget írnak elõ (kérelemre hozzáférhetõvé teendõ adatból kötelezõen hozzáférhetõvé teendõ adattá). Ilyen körülmények között az elektronikus információszabadság megteremtése kodifikációtechnikailag pusztán néhány rendelkezést igényelt. Az 1996-os módosítás elõírta azt, hogy az november 1-jén vagy azután keletkezett kötelezõen hozzáférhetõvé teendõ anyagok esetében egy éven belül (tehát november 1-ig) nyilvánosságra kell hozni az adatokat számítógépes hálózati úton (by computer telecommunications), vagy ha az az ügynökségnél nem lehetséges, más elektronikus úton ezzel megteremtve az elektronikus olvasószobát. A kötelezõen hozzáférhetõvé teendõ adatok körében a mutató (index) számítógépes hálózat útján történõ nyilvánosságra hozataláról is rendelkezik a jogszabály. A kérelemre hozzáférhetõvé teendõ anyagok körében a módosítás azon kötelezettséget írja elõ, hogy a kérelem tárgyát ha az az ügynökség által minden további nélkül reprodukálható a kért formában és formátumban kell szolgáltatni. Minden ügynökségnek oly módon (formában és formátumban) kell iratait tárolnia, hogy azok a törvényben írtak szerint reprodukálhatóak legyenek. A törvény elõírja azt is, hogy az ügynökségnek a kérelem megválaszolása során ésszerû, elvárható erõfeszítéssel kell elvégeznie az elektronikus iratok közötti keresést, kivéve, ha az jelentõsen befolyásolná informatikai rendszerének mûködését. Ezekkel a rendelkezésekkel és a Federal Register online publikálásával az információszabadság-törvény minden adatkörével kapcsolatban megteremtõdött az elektronikus információszabadság az Egyesült Államokban. 3. Elektronikus információszabadság a skandináv és a balti államokban A következõ oldalakon hat észak-európai ország, így Finnország, Norvégia, Svédország, Észtország, Lettország és Litvánia elektronikus információszabadság-szabályozását és az ezzel kapcsolatos gyakorlatát tekintjük át. Az áttekintés célja annak felmérése, hogy ezekben az országokban létezik-e egyáltalán az elektronikus információszabadságra vonatkozó normatív szabályozás, és ha igen, akkor hogyan valósul meg a szabályozás a gyakorlatban. A megállapításokhoz használt források elsõsorban az egyes országok jogszabályai, másodsorban az információszabadság érvényesülését felügyelõ hatóságok, szervek vizsgálatait összefoglaló dokumentumok (beszámolók), harmadsorban e szerveknek a feltett kérdéseinkre adott válaszai. Az elektronikus információszabadság tartalmát úgy közelítjük meg, ahogyan az az Amerikai Egyesült Államok 1996-ban elfogadott elektronikus információszabadság-törvényébõl megismerhetõ, vagyis mint az információszabadság ér- 25

18 Az elektronikus információszabadság vényesülése érdekében tett állami intézkedést, azt, hogy a közérdekû adatokat kezelõ szervezetek elektronikus úton elérhetõvé teszik a rendelkezésükre álló közérdekû adatokat vagy azok egy részét. Az ilyen értelemben vett információszabadságnak megítélésünk szerint két része van. Egyrészt jelenti azt, hogy a hatóságok bizonyos adatokat elsõsorban a tevékenységükre vonatkozókat a polgárok erre irányuló kérése nélkül, maguktól is kötelesek elektronikus úton, például az interneten közzétenni. Másrészt pedig azt, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés biztosítása érdekében a rendelkezésre álló dokumentumok adatbázisát, a közérdekû dokumentumok nyilvántartását elektronikus módon is elérhetõvé teszik A közzétételi kötelezettség elõírása A megvizsgált jogrendszereket az információszabadság kérdésével kapcsolatos normatív szabályozás alapján két, egymástól igen eltérõ csoportba tudjuk sorolni. Egyes országok csupán e jog alanyi jogi (szabadságjogi) oldalát biztosítják kifejezett jogszabályi rendelkezésekkel (Svédország, Norvégia). A többi ország viszont többé vagy kevésbé részletes jogszabályi rendelkezésekkel közzétételi kötelezettséget is elõír a közérdekû adatokat kezelõ szervek számára. Azokban az országokban, amelyekben az információszabadság már hosszú múltra tekint vissza (és hol tekinthetne hosszabb múltra vissza, mint a skandináv államokban), az információszabadság szabadságjogi oldala a hangsúlyosabb, tehát az, amely szerint mindenki megismerheti azt a dokumentumot, amelyre kíváncsi, az állam (a hatóságok) nem akadályozhatják meg a közérdekû adatok megismerését. Ezekben az országokban az információszabadság témájával kapcsolatos szabályozás nem is nagyon foglalkozik a kérés nélkül közzéteendõ adatok kérdésével, vagyis az információszabadság másik oldalával. Svédország és Norvégia ilyen tárgyú törvényeiben nem fogalmazódik meg olyan kötelezettség, amely szerint a közérdekû adatokat kezelõ szervezetek kötelesek lennének rendszeresen nyilvánosságra hozni a magukra, szervezetükre, tevékenységükre, gazdálkodásukra, stb. vonatkozó információkat. A fentiek alapján értelemszerû, hogy ezekben az államokban az elektronikus információszabadságra vonatkozó normatív elõírásokat sem találunk, hiszen jogszabályaik az ennek alapját jelentõ közzétételi kötelezettségrõl sem rendelkeznek. Az ilyen országokban az elektronikus információszabadság ha esetükben egyáltalán beszélhetünk ilyenrõl abban merül ki, hogy a szervezetek rendelkezésére álló közérdekû dokumentumok nyilvántartását kell elektronikus úton (is) a nyilvánosság elé tárni. E keretek között természetesen nem vállalkozhatunk arra, hogy megállapítsuk, milyen okokra vezethetõ vissza a közzétételi kötelezettség hiá- 26

19 Elektronikus információszabadság nálunk és más nemzeteknél nya. Csupán következtethetünk arra, hogy azokban a társadalmakban, amelyekben az információszabadság több évszázada ismert, és a polgárok által aktívan gyakorolt jog, ott nem feltétlenül kell az államnak e jog érvényesülése érdekében speciális (intézményvédelmi) intézkedéseket tennie. Minden polgár ismeri azt az alapvetõ jogát, hogy a közérdekû adatokhoz hozzáférhet, sõt, azzal is tisztában van, hogy hol kell a számára szükséges információt keresnie. Azokban az országokban, amelyekben a jogismeret és a jogtudatosság ilyen erõs, vagyis ahol a hozzáférés biztosítása ennyire magától értetõdõ, ott a közzététel jelentõsége már-már elenyészõ. A svéd sajtószabadság törvény évi megszületése óta az információszabadság mélyen beágyazódott a svéd nép közös tudatába. A törvény mint a hosszú múltra visszatekintõ információszabadság-rendszerekben általában a szabadságjogi oldalt, tehát az aktákhoz való hozzáférést tekinti alapvetõnek. 21 A svéd információszabadság a következõ pilléreken nyugszik: 1. betekintési jog a hivatalos dokumentumokba, 2. a köztisztviselõk szólás- és véleménynyilvánítási szabadsága, 3. a bírósági tárgyalások nyilvánossága, továbbá 4. a döntéshozó testületek üléseinek nyilvánossága. 22 Az információszabadság általunk vizsgált másik oldala, a kötelezõ közzététel Svédországban nem lényegi része az információszabadságnak, ilyen kötelezettséget a jogszabály nem ír elõ. Ennek okát talán abban kereshetjük, hogy a svédek számára teljesen nyilvánvaló, hogy ha meg szeretnének tudni valamit, akkor azt meg is tudhatják, és azt is tudják, mit hol kell keresniük. Vagyis ismerik és gyakorolni is képesek az információszabadságból eredõ jogaikat, ezért az államnak sokkal kevesebb intézkedést kell tennie annak érdekében, hogy az információk eljussanak a polgárokhoz. 23 Mindazonáltal a svéd állami szervek honlapjairól igen széles körû tájékoztatást kaphatunk a szervek tevékenységérõl. Svédországban a szabadságjogi oldal érvényesülése érdekében elsõsorban a közérdekû dokumentumok fellelését elõsegítõ intézkedéseket tesznek: a ható- 21 A törvényt 1949-ben fogadták el, és 1976-ban módosították. Lásd: 22 Public Access to Information and Secrecy with Swedish Authorities. Ministry of Justice, Sweden, A svéd kormány mégis elindította a Nyílt Svédország Kampányt, amelynek célja az információszabadságot tudatosító akciók szervezése az állampolgárok számára annak érdekében, hogy a polgárok minél inkább ismerjék jogaikat és éljenek azokkal. Lásd: 27

20 Az elektronikus információszabadság ságok iktatórendszereinek többsége nyilvános, elektronikus úton való elérhetõségük megteremtése folyamatban van. A norvég információszabadság-törvény 1970-bõl származik, és széles körben biztosít hozzáférést a közérdekû dokumentumokhoz. 24 Minden egyes irat létrehozatalakor vagy az azt kezelõ szervhez érkezésekor iktatószámot kap, a hivatalok pedig kötelesek az iktatórendszerük elektronikus változatát az interneten elérhetõvé tenni. Nem létezik ugyanakkor olyan jogszabály Norvégiában, amely arra kötelezné a közhivatalokat, hogy elektronikus hozzáférést biztosítsanak a hatáskörükre, tevékenységükre, gazdálkodásukra vonatkozó közérdekû adataikhoz, például úgy, hogy azokat elérhetõvé teszik internetes honlapjukon. Az elektronikus információszabadság törvényi szintû szabályozását azonban Norvégiában most készítik elõ. Ugyanakkor néhány állami hivatal honlapján elérhetõvé tette az általa fontosnak vélt, esetleg a közérdekû adat-kérésekbõl leszûrhetõen nagyobb társadalmi érdeklõdésre számot tartó adatokat, mintegy elébe menve a közérdekû adat-kéréseknek. Ennek normatív alapját a norvég információszabadság-törvény nyolcadik paragrafusa jelentheti, eszerint ugyanis a közérdekû adatot kezelõ szerv maga dönti el, milyen módon nyújt hozzáférést a dokumentumaihoz. Amint azt fentebb említettük, az országok másik csoportjának jogrendszere az információszabadság közzétételi oldalát az elõzõekénél fontosabbnak tartja, és arra kötelezi a közhivatalokat, hogy bizonyos adatokat erre irányuló külön kérés nélkül is hozzanak magukról nyilvánosságra. A közzététel módja tekintetében amint arra késõbb visszatérünk eltérõ megoldásokkal találkozhatunk: van, ahol csak lehetõség, máshol viszont kötelezettség az elektronikus úton történõ nyilvánosságra hozatal. Akár választható, akár kötelezõ az elektronikus út használata, az elektronikus információszabadság érvényesülését is meghatározza, hogy a közzététel tartalmi szabályai mennyire szigorúak, vagyis például milyen adatok nyilvánosságra hozatalát írják elõ. Amint látni fogjuk, ebben a tekintetben is széles a választék. Litvániában az információszabadság alkotmányban rögzített jog. A litván alaptörvény 25. (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az állampolgároknak a törvényben meghatározottak szerint joguk van az állami hivataloktól megkapni minden rájuk tartozó és elérhetõ információt. Az állami és helyi önkormányzati szervek kezelésében lévõ adatokhoz való hozzáférésrõl szóló, 2000 elején 24 A közigazgatás dokumentumaihoz való hozzáférésrõl szóló törvényt (lov om offentlighet i forvaltningen av 19 juni 1970 nr 69) június 19-én fogadták el, módosításaira 1982-ben két ízben, nyáron és télen, majd 1997-ben került sor. Lásd: 28

21 Elektronikus információszabadság nálunk és más nemzeteknél megalkotott törvény az elõzõekben bemutatott országokhoz hasonlóan elsõsorban a közérdekû adatok megismerése iránti kérelmekkel foglalkozik, ugyanakkor még ha csak igen röviden is figyelmet szentel a jog másik oldalának is: a törvény hatálya alá tartozó szervek kötelesek tevékenységükrõl, mûködésükrõl, hatáskörükrõl olyan ingyenes kiadványban tájékoztatni a nyilvánosságot, ami bárki számára hozzáférhetõ. Az aktákhoz való hozzáférés joga a finn alkotmány 12. -a szerint is alapjog. Mivel Finnország sokáig svéd fennhatóság alatt állt, a svédországi információszabadsághoz hasonlóan a finn is hosszú múltra tekint vissza. A jelenleg hatályos információszabadság-törvény ben, tehát abban az idõszakban született, amikor már elterjedt az internet használata, ennek ellenére különösebben nem foglalkozik az információszabadság elektronikus úton történõ megvalósulásával. Finnországban a törvény alapján az információszabadság elsõsorban az aktákhoz való szabad hozzáférés jogát jelenti. Emellett a törvény szerint a hatóságok, így az államigazgatási szervek és más állami hivatalok, bíróságok, és más igazságszolgáltatási szervek, önkormányzati szervek, továbbá az állami vállalatok a tevékenységük átláthatósága érdekében, ha szükséges, ismertetõket, statisztikai elemzéseket és más kiadványokat kötelesek közzétenni. Így például kötelesek nyilvánosságra hozni az általuk nyújtott közszolgáltatásokkal és mûködésükkel kapcsolatos adatokat, a hatáskörüket érintõ társadalmi viszonyokra vonatkozó információkat, valamint a magánszemélyeknek a hatóságok hatáskörével kapcsolatos jogait és kötelezettségeit. A lett információszabadság-törvény 1998-ból származik. 26 E jogszabály a nyilvánosság számára hozzáférést biztosít minden közérdekû információhoz, függetlenül attól, hogy azokat a szervek milyen technikai formában kezelik. A törvény ugyanakkor csak az adatok kérelemre való megismerhetõségével, a kérelem formájával, esetleges elutasításával és más eljárási kérdésekkel foglalkozik, az adatok vagy azok egy része kérés nélküli közzétételének kötelezettségét nem írja elõ. A Delna, vagyis a Transparency International lett szervezete által 2001-ben végzett kutatás szerint az információszabadság érvényesülése elmarad attól is, amit a törvény kötelezõvé tesz. 27 Lettországban az információ- 25 A kormányzati tevékenység átláthatóságáról szóló törvény, No. 621/99,. Lásd még: Right of Access to Documents: New Finnish Legislation, Freedom of Information Review, No. 92, April Az információszabadságról szóló, október 29-én elfogadott törvény. 27 Az információhoz való hozzáférés lettországi helyzetét kutató felmérés. A Survey of Access to Information in Latvia, Delna, 29