Elektronikus információszabadság a skandináv és a balti államokban

Átírás

1 Elektronikus információszabadság a skandináv és a balti államokban A következő oldalakon hat észak-európai ország, így Finnország, Norvégia, Svédország, Észtország, Lettország és Litvánia elektronikus információszabadság-szabályozását és az ezzel kapcsolatos gyakorlatát tekintjük át. Az áttekintés célja annak felmérése, hogy ezekben az országokban létezik-e egyáltalán az elektronikus információszabadságra vonatkozó normatív szabályozás, és ha igen, akkor hogyan valósul meg a szabályozás a gyakorlatban. A megállapításokhoz használt források elsősorban az egyes országok jogszabályai, másodsorban az információszabadság érvényesülését felügyelő hatóságok, szervek vizsgálatait összefoglaló dokumentumok (beszámolók), harmadsorban e szerveknek a feltett kérdéseinkre adott válaszai. Az alábbiakban az elektronikus információszabadság tartalmát úgy közelítjük meg, ahogyan az az Amerikai Egyesült Államok 1996-ban elfogadott elektronikus információszabadságtörvényéből megismerhető, vagyis mint az információszabadság érvényesülése érdekében tett állami intézkedést, azt, hogy a közérdekű adatokat kezelő szervezetek elektronikus úton elérhetővé teszik a rendelkezésükre álló közérdekű adatokat, vagy azok egy részét. Az ilyen értelemben vett információszabadságnak megítélésünk szerint két része van. Egyrészt jelenti azt, hogy a hatóságok bizonyos adatokat elsősorban a tevékenységükre vonatkozókat a polgárok erre irányuló kérése nélkül, maguktól is kötelesek elektronikus úton, például az interneten közzétenni. Másrészt pedig azt, hogy a dokumentumokhoz való hozzáférés biztosítása érdekében a rendelkezésre álló dokumentumok adatbázisát, a közérdekű dokumentumok nyilvántartását elektronikus módon is elérhetővé teszik. A közzétételi kötelezettség előírása A megvizsgált jogrendszereket az információszabadság kérdésével kapcsolatos normatív szabályozás alapján két, egymástól igen eltérő csoportba tudjuk sorolni. Egyes országok csupán e jog alanyi jogi (szabadságjogi) oldalát biztosítják kifejezett jogszabályi rendelkezésekkel (Svédország, Norvégia). A többi ország viszont többé vagy kevésbé részletes jogszabályi rendelkezésekkel közzétételi kötelezettséget is előír a közérdekű adatokat kezelő szervek számára. Azokban az országokban, amelyekben az információszabadság már hosszú múltra tekint vissza (és hol tekinthetne hosszabb múltra vissza, mint a skandináv államokban), az információszabadság szabadságjogi oldala a hangsúlyosabb, tehát az, amely szerint mindenki megismerheti azt a dokumentumot, amelyre kíváncsi, az állam (a hatóságok) nem akadályozhatják meg a közérdekű adatok megismerését. Ezekben az országokban az információszabadság témájával kapcsolatos szabályozás nem is nagyon foglalkozik a kérés nélkül közzéteendő adatok kérdésével, vagyis az információszabadság másik oldalával. Svédország és Norvégia ilyen tárgyú törvényeiben nem fogalmazódik meg olyan kötelezettség, amely szerint a közérdekű adatokat kezelő szervezetek kötelesek lennének rendszeresen nyilvánosságra hozni a magukra, szervezetükre, tevékenységükre, gazdálkodásukra, stb. vonatkozó információkat. A fentiek alapján értelemszerű, hogy ezekben az államokban az elektronikus információszabadságra vonatkozó normatív előírásokat sem

2 találunk, hiszen jogszabályaik az ennek alapját jelentő közzétételi kötelezettségről sem rendelkeznek. Az ilyen országokban az elektronikus információszabadság ha esetükben egyáltalán beszélhetünk ilyenről abban merül ki, hogy a szervezetek rendelkezésére álló közérdekű dokumentumok nyilvántartását kell elektronikus úton (is) a nyilvánosság elé tárni. E keretek között természetesen nem vállalkozhatunk arra, hogy megállapítsuk, milyen okokra vezethető vissza a közzétételi kötelezettség hiánya. Csupán következtethetünk arra, hogy azokban a társadalmakban, amelyekben az információszabadság több évszázada ismert, és a polgárok által aktívan gyakorolt jog, ott nem feltétlenül kell az államnak e jog érvényesülése érdekében speciális (intézményvédelmi) intézkedéseket tennie. Minden polgár ismeri azt az alapvető jogát, hogy a közérdekű adatokhoz hozzáférhet, sőt, azzal is tisztában van, hogy hol kell a számára szükséges információt keresnie. Azokban az országokban, amelyekben a jogismeret és a jogtudatosság ilyen erős, vagyis ahol a hozzáférés biztosítása ennyire magától értetődő, ott a közzététel jelentősége már-már elenyésző. A svéd sajtószabadság törvény évi megszületése óta az információszabadság mélyen beágyazódott a svéd nép közös tudatába. A törvény mint a hosszú múltra visszatekintő információszabadság-rendszerekben általában a szabadságjogi oldalt, tehát az aktákhoz való hozzáférést tekinti alapvetőnek. 1 A svéd információszabadság a következő pilléreken nyugszik: 1. betekintési jog a hivatalos dokumentumokba, 2. a köztisztviselők szólás- és véleménynyilvánítási szabadsága, 3. a bírósági tárgyalások nyilvánossága, továbbá 4. a döntéshozó testületek üléseinek nyilvánossága. 2 Az információszabadság általunk vizsgált másik oldala, a kötelező közzététel Svédországban nem lényegi része az információszabadságnak, ilyen kötelezettséget a jogszabály nem ír elő. Ennek okát talán abban kereshetjük, hogy a svédek számára teljesen nyilvánvaló, hogy ha meg szeretnének tudni valamit, akkor azt meg is tudhatják, és azt is tudják, mit hol kell keresniük. Vagyis ismerik és gyakorolni is képesek az információszabadságból eredő jogaikat, ezért az államnak sokkal kevesebb intézkedést kell tennie annak érdekében, hogy az információk eljussanak a polgárokhoz. 3 Mindazonáltal a svéd állami szervek honlapjairól igen széles körű tájékoztatást kaphatunk a szervek tevékenységéről. Svédországban a szabadságjogi oldal érvényesülése érdekében elsősorban a közérdekű dokumentumok fellelését elősegítő intézkedéseket tesznek: a hatóságok iktatórendszereinek többsége nyilvános, elektronikus úton való elérhetőségük megteremtése folyamatban van. 1 A törvény hatályos szövegét 1949-ben fogadták el, és 1976-ban módosították. Lásd: 2 Public Access to Information and Secrecy with Swedish Authorities. Ministry of Justice, Sweden, A svéd kormány mégis elindította a Nyílt Svédország Kampányt, amelynek célja az információszabadságot tudatosító akciók szervezése az állampolgárok számára annak érdekében, hogy a polgárok minél inkább ismerjék jogaikat és éljenek azokkal. Lásd:

3 A norvég információszabadság-törvény 1970-ből származik, és széles körben biztosít hozzáférést a közérdekű dokumentumokhoz. 4 Minden egyes irat létrehozatalakor, vagy az azt kezelő szervhez érkezésekor iktatószámot kap, a hivatalok pedig kötelesek az iktatórendszerük elektronikus változatát az interneten elérhetővé tenni. Nem létezik ugyanakkor olyan jogszabály Norvégiában, amely arra kötelezné a közhivatalokat, hogy elektronikus hozzáférést biztosítsanak a hatáskörükre, tevékenységükre, gazdálkodásukra vonatkozó közérdekű adataikhoz, például úgy, hogy azokat elérhetővé teszik internetes honlapjukon. Az elektronikus információszabadság törvényi szintű szabályozása azonban Norvégiában jelenleg éppen megfontolás tárgyát képezi. Ugyanakkor néhány állami hivatal honlapján elérhetővé tette az általa fontosnak vélt, esetleg a közérdekűadat-kérésekből leszűrhetően nagyobb társadalmi érdeklődésre számot tartó adatokat, mintegy elébe menve a közérdekűadat-kéréseknek. Ennek normatív alapját a norvég információszabadság-törvény nyolcadik paragrafusa jelentheti, eszerint ugyanis a közérdekű adatot kezelő szerv maga dönti el, milyen módon nyújt hozzáférést a dokumentumaihoz. Amint azt fentebb említettük, az országok másik csoportjának jogrendszere az információszabadság közzétételi oldalát az előzőekénél fontosabbnak tartja, és arra kötelezi a közhivatalokat, hogy bizonyos adatokat erre irányuló külön kérés nélkül is hozzanak magukról nyilvánosságra. A közzététel módja tekintetében amint arra később visszatérünk eltérő megoldásokkal találkozhatunk: van, ahol csak lehetőség, máshol viszont kötelezettség az elektronikus úton történő nyilvánosságra hozatal. Akár választható, akár kötelező az elektronikus út használata, az elektronikus információszabadság érvényesülését is meghatározza, hogy a közzététel tartalmi szabályai mennyire szigorúak, vagyis például milyen adatok nyilvánosságra hozatalát írják elő. Amint látni fogjuk, ebben a tekintetben is széles a paletta. Litvániában az információszabadság alkotmányban rögzített jog. A litván alaptörvény 25. (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az állampolgároknak a törvényben meghatározottak szerint joguk van az állami hivataloktól megkapni minden rájuk tartozó és elérhető információt. Az állami és helyi önkormányzati szervek kezelésében lévő adatokhoz való hozzáférésről szóló, 2000 elején megalkotott törvény az előzőekben bemutatott országokhoz hasonlóan elsősorban a közérdekű adatok megismerése iránti kérelmekkel foglalkozik, ugyanakkor még ha csak igen röviden is figyelmet szentel a jog másik oldalának is: a törvény hatálya alá tartozó szervek kötelesek tevékenységükről, működésükről, hatáskörükről olyan ingyenes kiadványban tájékoztatni a nyilvánosságot, ami bárki számára hozzáférhető. Az aktákhoz való hozzáférés joga a finn alkotmány 12. -a szerint is alapjog. Mivel Finnország svéd fennhatóság alatt állt, a svédországi információszabadsághoz hasonlóan a 4 A közigazgatás dokumentumaihoz való hozzáférésről szóló törvényt (lov om offentlighet i forvaltningen av 19 juni 1970 nr 69) 1970 június 19-én fogadták el, módosításaira 1982-ben két ízben, nyáron és télen, majd ben került sor. Lásd:

4 finn is hosszú múltra tekint vissza. A jelenleg hatályos információszabadság-törvény ben, tehát abban az időszakban született, amikor már elterjedt az internet használata, ennek ellenére különösebben nem foglalkozik az információszabadság elektronikus úton történő megvalósulásával. Finnországban a törvény alapján az információszabadság elsősorban az aktákhoz való szabad hozzáférés jogát jelenti. Emellett a törvény szerint a hatóságok, így az államigazgatási szervek és más állami hivatalok, bíróságok, és más igazságszolgáltatási szervek, önkormányzati szervek, továbbá az állami vállalatok a tevékenységük átláthatósága érdekében, ha szükséges, ismertetőket, statisztikai elemzéseket és más kiadványokat kötelesek közzétenni. Így például kötelesek nyilvánosságra hozni az általuk nyújtott közszolgáltatásokkal és működésükkel kapcsolatos adatokat, a hatáskörüket érintő társadalmi viszonyokra vonatkozó információkat, valamint a magánszemélyeknek a hatóságok hatáskörével kapcsolatos jogait és kötelezettségeit. A lett információszabadság-törvény 1998-ból származik. 6 E jogszabály a nyilvánosság számára hozzáférést biztosít minden közérdekű információhoz, függetlenül attól, hogy azokat a szervek milyen technikai formában kezelik. A törvény ugyanakkor csak az adatok kérelemre való megismerhetőségével, a kérelem formájával, esetleges elutasításával és más eljárási kérdésekkel foglalkozik, az adatok, vagy azok egy része kérés nélküli közzétételének kötelezettségét nem írja elő. A Delna, vagyis a Transparency International lett szervezete által 2001-ben végzett kutatás szerint az információszabadság érvényesülése elmarad attól is, amit a törvény kötelezővé tesz. 7 Lettországban az információszabadság-törvény mellett létezik egy alacsonyabb szintű jogforrás is, amely annak rendjét rögzíti, hogyan kell az állami szerveknek közérdekű adataikat elérhetővé tenniük az interneten. 8 A legkülönlegesebb szabályozást Észtországban találtuk. Ebben az országban az információszabadság szintén alkotmányban biztosított jog. Az észt alkotmány 44. -a érvényesülésének érdekében alkották meg az észt információszabadság-törvényt, amely nem tekint vissza hosszú múltra, csak január 1-jén lépett hatályba. A törvény célja, hogy mindenki számára hozzáférést biztosítson a közérdekű adatokhoz a demokrácia, a jogállam és a nyílt társadalom eszméjének jegyében, és annak érdekében, hogy teret nyisson a nyilvánosságnak a közfeladatok ellátása feletti kontrollja előtt. Az észt információszabadság-törvény a magyar megoldáshoz hasonlóan a jog mindkét oldalára hangsúlyt fektet: egyrészt a dokumentumokhoz való hozzáférés biztosításán, másrészt a közérdekű adatok kérés nélkül történő nyilvánosságra hozatala kötelezettségének előírásán alapul. A törvény hatálya kiterjed az állami és helyi önkormányzati szervekre, közjogi jogi személyekre, és azokra a szervezetekre, amelyek nevelési-oktatási, egészségügyi, szociális, vagy más közfeladatot látnak el. A szabályozás különlegessége abban áll, hogy 5 A kormányzati tevékenység átláthatóságáról szóló törvény, No. 621/99, Lásd még: Right of Access to Documents: New Finnish Legislation, Freedom of Information Review, No. 92, April Az információszabadságról szóló, október 29-én elfogadott törvény. 7 Az információhoz való hozzáférés lettországi helyzetét kutató felmérés. A Survey of Access to Information in Latvia, Delna, 8 Az állami szervek információi interneten történő elérhetővé tételének rendje. Csak lett nyelven érhető el.

5 Észtországban az információszabadság-törvény rendkívül részletesen szabályozza a közzétételi kötelezettséget, sőt, a közzétett adatokhoz való hozzáférés érdekében is számos garanciát fogalmaz meg. Az észt információszabadság-törvény vizsgálódásunk szempontjából azért is különleges, mert nemzetközi összehasonlításban is 9 rendkívül részletesen szabályozza az elektronikus hozzáférés és közzététel kérdését. A törvény az információszabadság közzétételi oldalának megvalósítását elsődlegesen az elektronikus úton történő nyilvánosságra hozatalra való kötelezéssel biztosítja. Minden más módon megvalósított közzétételt csak kiegészítő megoldásként határoz meg. A közzéteendő adatok köre Eltérő megoldásokat követnek a vizsgált országok abban a tekintetben is, hogy a törvényükben meghatározzák-e, mely adatokat kell (akár elektronikusan, akár más módon) kérés nélkül közzétenni, és ha igen, az ilyen adatok körének meghatározása mennyire szigorú. A legkevésbé szigorú szabályozást ebben a tekintetben is Litvániában találjuk, ahol a törvény hatálya alá tartozó szervek csak tevékenységükről, működésükről, hatáskörükről kötelesek adatokkal szolgálni. 10 Finnországban a közzéteendő adatok körét némiképp szélesebben határozzák meg, a hatóságok hatáskörük, működésük, szolgáltatásaik adatait kötelesek közzétenni, továbbá nyilvánosságra kell hozniuk a magánszemélyeknek a hatáskörükkel kapcsolatos jogaira és kötelezettségeire vonatkozó információkat is. Amint arra már utaltunk, a legkülönlegesebbnek az észt megoldás számít, az észt törvény ugyanis harminckét pontban sorolja fel azokat a közérdekű adatokat, amelyeket mindenképpen közzé kell tenniük a közhivataloknak. A felsorolással meghatározott adatok köre pedig rendkívül tág. A törvény alapján közzéteendő, ha a közérdekű adat kezelőjének birtokában van: állami és helyi önkormányzati gazdasági statisztikák és előrejelzések, bűnözéssel kapcsolatos statisztikák, az állami és helyi önkormányzati szervek statútuma, valamint szervezeti felépítése, beadványok és más, az állami, illetve helyi önkormányzati szervhez benyújtandó dokumentumok formanyomtatványai, valamint ezek kitöltési útmutatója, az állami és helyi önkormányzati szervek vezetői munkakörének leírása, e szerveknél lévő álláshelyek, valamint azok betöltőinek neve, végzettsége, szakterületének megjelölése, telefonszáma és elektronikus levélcíme, az élet, valamint a magántulajdon veszélyére vonatkozó adatok, az állami és helyi önkormányzati szervek működéséről, munkájuk eredményességéről szóló beszámolók, 9 A világ országainak információszabadsággal kapcsolatos szabályozása összehasonlítását David Banisar készítette el. Freedom of Information and Access to Government Records Around the World című tanulmányát folyamatosan frissíti, a legfrissebb változat letölhető a címről. 10 Litván törvény a közhivatalok információihoz való hozzáférésről, (Teisės Gauti Informaciją Iš Valstybės Ir Savivaldybių Įstaigų 2000 m. sausio11 d. Nr. VIII-1524) Lásd:

6 a közjogi jogi személyek felügyelő szerve és vezetősége tagjainak neve és elektronikus levélcíme, a közjogi jogi személyek esetében vezetői beszámolók, a bevételek és kiadások összesített adatait tartalmazó kimutatások, az állami szervek, önkormányzatok és önkormányzati szervek költségvetése és költségvetési tervei, valamint az ezek végrehajtásáról szóló zárszámadás, az állami költségvetés bevételeire vonatkozó adatok, a környezetre, a környezeti károkra és a környezetet veszélyeztető hatásokra vonatkozó adatok, az állami felügyelettel vagy ellenőrzéssel kapcsolatos döntések, minisztériumok által készített törvénytervezetek, kormányrendelet-tervezetek, ezek előterjesztései, amikor e tervezeteket a kormány elé terjesztik, miniszteri és önkormányzati rendeletek tervezetei azok előterjesztésével együtt, mielőtt azokat elfogadásra előterjesztik, közérdekű szabályozási koncepciók, fejlesztési tervek, programok, mielőtt a döntésre jogosult elé kerülnek, valamint a kapcsolódó döntések, elfogadott dokumentumok, állami és helyi önkormányzati szervek megbízásából készült kutatások és elemzések adatai, az állami és helyi önkormányzati szerveknél lévő betöltetlen álláshelyekre vonatkozó adatok, közbeszerzésekre vonatkozó adatok, az állam vagy helyi önkormányzat által alapított, vagy ezek részvételével működő jogi személyek részére történő állami és helyi önkormányzati vagyonra vonatkozó adatok, a nyilvános események programja, a polgárok részére végzett közszolgáltatások végzésében történő változásokra vonatkozó információk, legalább tíz nappal e változások megtörténte előtt, ügyfélfogadás rendjére vonatkozó adatok, az állami és helyi önkormányzati szerveknél fizetett illetményekre, azok kifizetésének rendjére, az ilyen szerveknél adott külön juttatásokra vonatkozó adatok, a piacon uralkodó pozícióban lévő, vagy különleges jogokkal felruházott, vagy monopóliumhelyzetben lévő vállalatok árképzésére vonatkozó adatok, a közszolgáltatások nyújtásával, azok díjaival, valamint ezek változásával kapcsolatos adatok, a változások előtt, politikai pártok tagjainak listája (sic!) jogerős bírósági ítéletek, általános nemzeti nyilvántartások, a törvény által meghatározott mértékben, a szerv iktatórendszere, minden más olyan információ vagy dokumentum, amely közzétételét nemzetközi szerződés vagy törvény írja elő, vagy amelynek a nyilvánosságra hozatalát a szerv vezetője fontosnak tartja. A közzéteendő adatok körének ilyen meghatározása még csak nem is hasonlít a többi ország adatköröket általánosságban körülíró megoldására.

7 A közzététel módja Azoknak az országoknak az információszabadság-törvényei, amelyekben a közzétételi kötelezettséget a jogszabály előírja, kisebb vagy nagyobb mértékben foglalkoznak az adatok közzétételének módjával is. E szempont szerint négy elméleti megoldási lehetőséget lehet felvázolni, amelyek közül háromra a vizsgált országok köréből példa is felhozható. 1. A jogszabály előírja, hogy az adatokat közzé kell tennie olyan módon, hogy azok mindenki számára hozzáférhetőek legyenek, de közzétételi módot nem határoz meg. (Litvánia) 2. A jogszabály előírja a közzétételi kötelezettséget, és ennek lehetséges megoldásaként említi az elektronikus utat. (Finnország) 3. A jogszabály előírja a közzétételi kötelezettséget, ennek több módját teszi kötelezővé, köztük az elektronikusat is. 4. A jogszabály az adatoknak az elektronikus úton történő közzétételét írja elő. (Észtország) Az országok egy részében tehát szó sincs elektronikus úton történő közzétételről, ezen országok információszabadság-törvénye nem vesz tudomást az elektronikus információszabadságról. Ilyen szabályozási megoldással találkozhatunk Litvániában, ahol a törvény kiadvány elkészítést vagy bármely más módon való közzétételt említ, ami ugyan nem zárja ki e kötelezettség elektronikus úton való teljesítését, de nem is teszi azt kötelezővé. A törvényben előírtaknak való megfelelés egyetlen feltétele, hogy a közzétett adatok bárki számára könnyedén és ingyenesen hozzáférhetők legyenek. Finnország ennél némiképp haladóbb megoldást választott: nem teszi kötelezővé ugyan az elektronikus úton történő közzétételt, de a törvényben megemlíti, mint lehetséges közzétételi módot. A törvény a hatóságok számára azt teszi kötelezővé, hogy gondoskodjanak arról, hogy az adatok könyvtárakban, interneten, vagy más módon a nyilvánosság számára könnyedén hozzáférhetőek legyenek. Amint említettük, elképzelhető lenne mintegy köztes megoldásként, hogy az adatok elektronikus közzétételét a törvény nem a hagyományos közzététel alternatívájaként, hanem amellett, párhuzamos kötelezettségként határozná meg. A skandináv és a balti országokban azonban ilyet nem találtunk. Mint eddig minden szempontból, a közzététel módjának meghatározásában is az észt megoldást találtuk a legkülönlegesebbnek. A törvény ugyanis a közzététel elsődleges módjaként a közérdekű adat kezelőjének honlapján való elérhetővé tételt jelöli meg, és minden egyéb közzétételi módszert csupán lehetséges további módnak tekint, amely esetleg kiegészítheti az interneten történő közzétételt. A törvényben felsorolt adatokat tehát minden

8 hatóság, állami, önkormányzati hivatal, stb. köteles az interneten nyilvánosságra hozni. Az érintett szervek mindezt természetesen más módon is megtehetik, de az nem helyettesítheti az elektronikus közzétételt. Az észt törvény tehát az információszabadság közzétételi oldalát elektronikus információszabadságként fogja fel. Honlap fenntartásának kötelezettsége Az interneten történő közzétételt, mint a közzététel elsődleges módját az észt információszabadság-törvény megalkotói olyannyira fontosnak tartották, hogy nem feledkeztek meg arról sem, hogy előírják a honlap fenntartásának kötelezettségét. A törvény szerint a parlament, a köztársasági elnök hivatala, a miniszterelnöki hivatal, az igazságügy-minisztérium, a számvevőszék, a bíróságok, a honvédség, a kormányhivatalok és a közjogi jogi személyek a közérdekű adatok közzététele céljára honlapot kötelesek fenntartani. A helyi önkormányzatok is kötelesek a szerveik adatainak nyilvánosságra hozatalára honlapot fenntartani, de feltehetőleg financiális okokból e feladatra társulásokat hozhatnak létre, és közös honlapot is fenntarthatnak. A kancellária, a minisztériumok és a megyei önkormányzatok kötelesek az igazgatásuk alatt álló szervek honlapjainak létrehozása érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni. A törvény a honlapok fenntartóinak további kötelezettségeket is megállapít. A honlapot fenntartó szerv informálni köteles a nyilvánosságot honlapja elérési útjának népszerűsítésével, aktuális információkkal kell szolgálnia a honlapon, vagyis rendszeresen frissíteni kell annak tartalmát, figyelemmel kell lennie arra, hogy idejétmúlt, pontatlan vagy félrevezető adatok ne legyenek a honlapon elérhetők, végül az esetlegesen felmerülő technikai akadályokat haladéktalanul kötelesek megszüntetni. Fel kell tüntetni a honlapon a közérdekű adatok közzétételének dátumát, és a frissítések idejét is. Az egyes ágazatokon belül működő szervek honlapjairól közvetlen elérést kell biztosítani az ágazatot irányító szerv honlapjára. A törvény a honlapok elkészítésére megfelelő átmeneti időszakot biztosított. A törvény rendelkezéseinek érvényesülését ellenőrző hivatal tapasztalatai szerint a szabályozás hatálybalépése óta eltelt idő elegendőnek bizonyult a jogszabályban foglaltak gyakorlatba történő átültetésére. A évre vonatkozó beszámolójukban még azt állapították meg, hogy a véletlenszerűen kiválasztott szervek egy része nem rendelkezett honlappal, más szervek honlapjai pedig nem feleltek meg a törvényi előírásoknak, aminek az okát egyébként a hivatal az anyagi források hiányában látta. A évről szóló beszámolóban viszont már azt olvashatjuk, hogy a szervek általában rendelkeznek honlapokkal, azonban azok többsége még mindig nem felel meg a törvényben előírt szigorú követelményeknek. A hivatal ez évben kiadott negyvennégy ajánlásának többsége a honlapokkal volt kapcsolatban, javaslatokat fogalmaztak meg a honlapok tartalmának kiegészítésére. A honlapok fenntartói többnyire eleget tettek az ajánlásokban foglaltaknak, a szükséges változtatásokat elvégezték. A hivatal a honlapokat fenntartó szervek munkatársai számára kurzusokat tart a törvény végrehajtásáról. Internet-hozzáférés biztosítása Mindennek azonban nem lenne semmi értelme akkor, ha a polgárok nem tudnának hozzáférni az interneten közzétett adatokhoz, mert magához az internethez sem férnek hozzá. Az észt törvény ezért azt is előírja, hogy mindenki számára

9 ingyenes internet-hozzáférést kell biztosítani a közkönyvtárakban, úgy, hogy különösebb nehézség nélkül bárki hozzájuthasson az őt érdeklő információkhoz. A törvény az ingyenes internet-hozzáférés biztosítása tekintetében is megfelelő átmeneti időszakot biztosított.