A Duna bástya ügyében kelt utóbbi levelezésünk rezüméje:

Átírás

1 A Duna bástya ügyében kelt utóbbi levelezésünk rezüméje: Úgy véljük kötelességünk tudatni a közvéleménnyel, mely tartalommal folytattunk kiterjedt levelezést a szakma, és hatalom képviselőivel. Jelen levezést most így mutatjuk be, de azzal a specifikummal, hogy a címzettjei az ismeretlenség homályában maradnak. Az egyes levelek egyes szám első személyben történt megszólításait szükség szerint többes számra változtattuk, a megszólítottak személyére utaló formulákat töröltük. Mindezek ellenére úgy vélem jelen bemutatott anyag is hasznos és elégséges azon polgártársaink számára, akik hazájuk Duna bástya nevű kincsének sorsáért aggodalmat éreznek. Természetesen a levelek dátumából adódik, hogy azok egy része még az egyszintes mélygarázs korából való, így a megállapítások is erre az állapotra, tervezetre vonatkoznak. A győri Arrabona Városvédő Egyesület Győr büszkesége a Duna bástya megmaradásának ügyében városunk történelmi örökségének megmaradásáért és méltó bemutatásáért aggódó sok tízezres közönségének érdemi segítséget nyújt jelen szakmai anyag közkézre bocsátásával. A levelek egy része a tervek drasztikus módosításával aktualitását vesztette, de jelen formában történő együtt olvasása így is számtalan eddig nem ismert részletet tárgyal. Tisztelt Excellenciás Úr! Előre is elnézését kell kérjem, hogy az ismeretlenség homályából írok Önnek, hátráltatva ezzel bokros teendőiben, de remélem sikerül felkeltenem szíves érdeklődését, már csak azért is, mert akármennyire hihetetlen közös ügyünkről van szó. (.) és a győri Arrabona Városvédő Egyesület elnöke vagyok, ez nyilván még nem jelent ismert tényt, de az már biztosan, hogy miért folytatunk több éve kilátástalan küzdelmet, mert ez nem más mint a győri vár. Győr vára, mely 1545-től 1575-ig épült, földrészünk és az akkor ismert világ legnagyobbja, legkorszerűbbje volt, hívták egykor Európa Kulcsának is. A bevehetetlennek hitt erődöt, a kora újkori hadtörténelem leghosszabb ostromával Szinán nagyvezér bevette mégis, a várőrség magát kegyelemre és szabad elvonulás mellett megadta. Mindez 1594-ben történt. A fényes győzelem emlékére Ali pasa a vár új parancsnoka a Duna, akkor Vízi kapura érckakast helyeztetett el, alája félholdat kovácsoltatott ban Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf generálisok hadicsellel visszafoglalták, bevetve a félelmetes hadieszközt az úgynevezett petárdát, mellyel a várkaput berobbantották. Mégis kevés szó esik arról, milyen ádáz küzdelem bontakozott ki azon a hajnalon és milyen elképesztően sok vér hullott áztatva ezzel a bástyák falait. A kor történetírói mindkét oldalról kiemelik a török katonák hősies védekezését azt, hogy halálos sebbel, már a földre esve is oroszlánként védték a várat, és vele a hitet. Az őrség szinte mind egy szálig elesett, vezérrel és közkatonával együtt. Büszkék lehetünk rájuk, mert katonaként és emberként küzdöttek meg nem hátráltak, meg nem alkudtak. A legsúlyosabb küzdelem a vár Duna, akkor Vízi bástyájánál és kapujánál bontakozott ki, s lett így e bástya sok hős végső nyughelye is. Most békésebb idők járnak, népeink már nem harcolnak egymással, de hála Istennek keresik közös gyökereiket, erősítve ezzel e két valóban ősi, európai nép testvériségét. Ennek az igazi közös múltnak romolhatatlan emléke a győri vaskakas, melyet egykor Ali pasa helyeztetett a Duna kapura, később onnan elkerülve egy kettős kereszttel egészült ki. Csodálatos, hogy ez az érckakas e két nagyszerű szimbólummal a félholddal és a kereszttel városunk egyik jelképe lett mutatva, hogy egy az Isten, Akit népeink imádnak, és mennyivel fontosabb az egység, mely vér szerint is összeköt minket, mint a különbözőség.

2 Sajnos a helyi városvezetők elhatározták, hogy a Duna bástyát, mely igen jelentős részében fennmaradt, vele szegény Duna kaput (..) és benne mélygarázst helyeznek el. Sajnos úgy tűnik ebben már senki őket megakadályozni nem tudja, a munka néhány héten belül kezdetét veheti. Excellenciás Uram, hogy a mi Szent Könyvünket idézzem, nem magamtól vettem, amit itt előadtam, bizonyítja ezt a hiteles történetírás, a dokumentumok és legfőképpen a most véget érő ásatás bizonyítékai. A Duna bástya egy az egyben feltárható, kiegészíthető, utódainknak bemutatható, olyan kegyeleti hely, ahol az egykori harcot békévé oldotta az emlékezés. Az a hely, ahol hősök nyugszanak, az a hely, amely az ismert érckakasával az előbb elmondott üzenetet hordozza. Ez nem belügy, ez összeurópai ügy annak a földrésznek egyik meghatározó szimbóluma, melyhez az Önök csodálatos népe, kultúrája és országa is szervesen hozzátartozik. A Duna bástya és kapu legalább olyan jelentőségű kulturális és szakrális helyszín az Önök népének, mint a miénknek, ne hagyjuk (...) Kérem Önt tisztelettel, vesse latba tekintélyét és segítsen, bár a huszonnegyedik órában vagyunk, de ahol a szükség ott a segítség. Unokáink is büszkék lesznek, ha sikerül ezt az igazoltan közös hősi emlékünket megmenteni, mert úgy érzem, ez becsület és dicsőség dolga. Kérem ne vegye zaklatásnak merész soraimat, de őszintén hiszek az együvé tarozásban, népeink rokonságában, közös gyökereinkben és szép, fényes közös jövőnkben. Győr, október 24. Tisztelt Elnök úr! Bátran és nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy nem jutott volna országos ismertségre és hírnévre ez a pompás reneszánsz hadi építmény, ha a civil szakmai egyesület nem végez széles körű felvilágosító tevékenységet e tárgyban. Mi szakmai becsületünktől vezéreltetve vállaltuk a hatalom minden reakcióját, a kirekesztést, sokszor teljes ellehetetlenítést, mert tudtuk és tudjuk ma is, ilyen jelentőségű és nagyságú reneszánsz, kora újkori épített emlékünk nincs hazánk határain belül, de kívül is alig. Az érdemtelenül félreállított régész szakma meghatározó személyei közül fájdalmasan kevesen mondták ki a varázsigét, a Duna bástya épített egységében rejlő nagyságát. Mi magunk is ezen épített egység, egyedülálló teljesség nagyszerűségében hiszünk, és küzdünk azért, hogy méltó sorsa jusson, minden magyar ember büszkeségére. Ne vegye zaklatásnak, de mint a témát sok éve kutató és a reneszánsz hadi építészetben jelentős ismerettel rendelkező építészek néhány kiegészítő információt szeretnénk eljuttatni Önnek jelen írás keretében. A Duna bástyát városunkban többek kutatták, illetve publikáltak e tárgyban az elmúlt évtizedekben. Időrendben elsőként Dr. Winkler Gábor 1978-ban jelentett meg tanulmányt ezen építményről és környezetéről. Ugyanezen évben a Mosoni-Duna partfalrendezési munkái kapcsán a szögleterőd fellelt pajzsfala a jelenleg is látható magasságig kiegészítésre került. Egyéb beavatkozást az akkori műszaki körülmények és pénzügyi viszonyok nem tettek lehetővé. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy az akkori városrendezési terv (Dr Winkler Gábor és Foltányi Miklós munkája), mely 2006-ig érvényben volt már megőrzésre és tematikus kiegészítésre javasolta a Duna bástyát, a kötőgátat a Kastély és Duna bástyák között, valamint a Duna kaput is.

3 A 2006-os rendezési terv szelleme sem tért el ettől jelentősen. A mélygarázs és rendezvénytér létesítése érdekében természetesen ezt ben ezt megváltoztatták. A mi szakembergárdánk sok éve kutatja a győri reneszánsz erőd témáját, kiemelt figyelmet fordítva a Duna bástyára és kapura. Ebbéli munkánk során számtalan levéltárat jártunk meg és hoztunk napvilágra addig nem ismert dokumentumok sorát. Persze mi nem saját céljainkra gyűjtöttünk, hanem mindent igyekeztünk megosztani a szakmával, így a helyszínen dolgozó régészekkel. Sajnálatos, hogy sem az új rendezési terv készítése és elfogadása során, sem az örökségvédelmi hatóság engedélyezési eljárása során ezen hiteles és jelentős dokumentumok nem, vagy csak igen csekély részben kerültek felhasználásra, jóllehet azokat mi az illetékeseknek eljuttattuk, illetve elektronikus úton is hozzáférhetővé tettük. Nyilvánvaló tény, hogy a regnáló politikai hatalomnak soha nem volt célja kifejezetten a kora újkori nemzeti épített örökségünk kutatása, esetleg bemutatása turisztikai céllal. Az ő céljuk egy volt, és ugyanaz az egy ma is, a mélygarázs. Az a tény is valóság alapon nyugszik, hogy időközben a Kulturális Örökség Védelméről szóló törvényt a hatalom megváltoztatta, az épített örökségünk védelmét szolgáló hivatalt feldarabolta, átszervezte. Amikor 1939-ben a jelenleg még részben látható teret megépítették elbontották válogatás nélkül ami a tervezett felszín felett volt, és törmelékkel töltötték be azt a kétharmadnyi épületrészt és épületelem sort, mely ezen felszín alá esett. Ezt az állapotot tárta fel a régészeti kutatás az elmúlt és az idei év során, meg kell itt jegyeznünk, hogy a fellelt épített elemek meglétét, mibenlétét és pontos helyét kutatásaink alapján már jóval a régészeti munkák megkezdése előtt jeleztük. Mondhatni könnyű dolgunk volt, hiszen jelentős kutatási anyag állt már akkor is rendelkezésünkre. Levelünkhöz csatolva ennek igazolásaképp csatolom a Duna bástya hagyományőrző helyreállítási makettjéről (2009.) készült fotót. A makett léptékhelyes, valamennyi elemét igazolta a későbbi évi feltárás, egyedül a Duna kapu formája a fantázia szüleménye, ezt mint Ali pasa kéjtornyát jelenítettük meg, korabeli ábrázolások alapján. Kevés olyan reneszánsz erőd van a világon, amely ennyire jól dokumentált lenne hadmérnöki szempontból, mint a győri, Európa szerte számos levéltár őriz róla igen jelentős mennyiségű és minőségű anyagot. Mi ezen kutatási anyagok egy részét voltunk önerőnkből képesek begyűjteni. A megdöbbentő ennek kapcsán az a tény, hogy tudomásunk szerint rajtunk kívül ezt senki sem tette meg, sem az előkészítés, sem a gyakorlati munka folyamán.

4 Az a tény, hogy rendkívül részletes hadmérnöki tervek állnak rendelkezésre, egyedülálló lehetőséget rejt számunkra, mégpedig a szögleterőd tematikus kiegészítését. Ehhez a valóban méltó bemutatási módhoz minden eszköz a rendelkezésünkre áll, ott vannak az eredeti tervek, ott vannak a valóban jelentős és rétékes maradványok és rendelkezésre áll a 21. századi technika. Amennyiben nem ragadjuk meg ezt a valóban egyedülálló lehetőséget és pillanatot, akkor ez nemcsak számunkra veszik el mindörökre, hanem az utánunk következő generációk számára is, azaz olyan szellemi és vele tárgyi rombolást (pattantyús házak) hajtunk végre, melynek visszafordíthatatlan és végzetes következménye lesz. Ráadásul azt is szem előtt kell tartani, hogy hazánk területén nincs még egy teljes egységében tematikus kiegészítéssel egyben bemutatható reneszánsz szögleterőd. Egy ilyen nagyszerű épület belsejében mélygarázst elhelyezni nem éppen szerencsés, azonos az épített mű szellemiségével való szembefordulással, az eredeti valóságához képest eltérő fényben történő feltüntetéssel. Eleve el kellene zárkózni ettől a gondolattól, ha nagyon muszáj, pont ide garázst építeni akkor erre is van 21. századi megoldás, ennek képeit és a helyi örökségvédelmi iroda vezetőjéhez írott levelünket is csatoljuk. Szeretném tájékoztatni, hogy a mellékelt alternatívát az örökségvédelem helyi vezetője is támogatja, ezt hozzánk írt levele is bizonyítja. A már húsz éve elavult gépkocsival behajtós mélygarázs beruházásra, mely az épített emlékek megcsonkításával, sőt egy részük elpusztításával jár szerintünk nincs helytálló magyarázat. Egy ilyen jellegű, autók közötti erődszakasz bemutatást tulajdonképpen kiforgatott valóságnak lehet tekinteni, hiszen olyan elemeit mutogatjuk, melyeket építői soha nem szántak bemutatásra. Ilyen például a kötőgát statikai okokból létesített belső bordázata, mely a kötőgátat a mögöttes földfeltöltésben stabilizálta, de ilyen a bejárat nélküli ágyúlejáró, valamint az ütegállás földfeltöltés felőli belső oldalának mutogatása is. Mindezek mellett nem meglepő, hogy azon erőd elemeket, melyek a garázs belső útjában vannak visszabontanának (kötőgát részek). Ezzel a megoldással a szögleterőd épített egységében való értéke is jelentősen sérül. A csatolt alternatíva nemcsak, hogy az egységet állítja helyre, hanem egyenesen meg is követeli annak létrejöttét, mindezt teszi mindenféle visszabontás nélkül. Meggyőződésünk ma is, hogy egy eredeti reneszánsz hadi építmény, mint a győri vár Duna bástya nevű szögleterődje épített egységének minél teljesebb látványában képes kibontakoztatni valódi nagyságát, ezzel valódi jelentőségét. Ugyanis minél kisebb a feltárt bátya terület, annál kisebb a bástya épített elemei összességének, ezzel valódi jelentőségének kibontakozására a lehetőség. A régészeti feltárás sajnálatos, de fontos elemeket egyszerűen nem érint. Ilyen elem a keleti ágyúlejáró, mely a Teleki utca tengelye alatt húzódik, így másfél méterrel kívül esik az ásatási területen, de lényeges tartozéka a szögleterődnek, súlya, jelentősége, ezzel értéke azonos a tavaly feltárt nyugati ágyúlejáróval. Ugyanilyen jelentős elem még a keleti, fel nem tárt ágyúlejáró folytatása, azaz a bástya keleti ágyúterme a Teleki utca, Móricz Zs. rakpart utak kereszteződésében az úttest alatt. Szintén tavaly adott hírt erről az elemről a helyi sajtó, mégpedig egy ottani csőtörés alkalmával amikor is előkerültek a kérdéses falak az aszfalt réteg alatt 70 cm-rel. Ezeket összefoglalva, megismételve állításunkat, a mi Duna bástyánk az egyetlen olyan honi reneszánsz épület, mely teljességében és szakszerűen, tematikusan helyreállítható, hiszen valamennyi tartozéka ismert, nemcsak az ásatásból hanem mert megvannak az eredeti tervei. Mivel az egyesület szakemberei látták a mélygarázs terveit, mely ténnyel sem visszaélni nem szándékozunk, sem kritikát gyakorolni nem szeretnénk. Ám volna itt egykét kérdés, mégpedig mindjárt a kontúrokkal kapcsolatban, melyek a tervek szerint résfalakkal lesznek körbevéve. A garázs kontúrjai pedig a Teleki utca tér felőli, nyugati széle, a Jedlik Á. utca tér felőli, keleti széle az egykori Bástya utca közepe, valamint a jelenlegi árvízvédelmi fal, mely neki fut a bástya 78-ban részben helyreállított pajzsfalának. A résfal lényege a munkaterület határoláson túl a talajvíz távoltartása, azaz sok méterrel megy le a föld mélyébe, ebbéli tulajdonságánál fogva a Teleki utcánál és a Jedlik Á.

5 utcánál is kénytelen átvágni a reneszánsz művet. Egyik hely a bástya fel nem tárt keleti ágyúlejárója és ütegállása, a másik hely maga a Duna kapu. Tehát a résfalazás, mely hermetikusan hivatott doboz oldal szerűen körbevenni a garázst kénytelen átvágni a bástyát, ráadásul úgy, hogy a kívül rekedő részek soha többé nem lesznek bemutathatók, mert immáron tényleg töredékekké válnak. Pontosan körülhatárolva, amit a századok, beleértve az 1939-es barbárokat is egyben hagytak, a jelenkor tortaként szeleteli fel. Így jár tehát a hazánkban egyedülálló módon és teljességében bemutatható, életre kelthető reneszánsz szögleterőd. Más a helyzet a nyugati ágyúállással, mely szerencsére előkerült, de amennyiben megtartják, a garázs nyugati fele zsákutca lesz, mert vagy a bástya, vagy a belső átjáró. A kettő együtt nem megy, fizikai képtelenség. Mivel soha nem volt cél egy percre sem, csak tényszerű következmény a bástya életre keltése, a terem gépjármű tárolóban csak a kényszer hatására mutatják be azon fal szakaszokat, amiket erre szánnak. Ezért kell, hogy egyszerűen áldozatul essék a keleti ágyúállás, ágyúlejáró, egyszerűen fogalmazva a bástya keleti sarka, mert kívül esik a garázsuk belsején. Megismételjük tehát, amit a huszadik századi vandál pusztítók egyben hagytak, és egyben is van, hiszen egy épülethez a Duna bástyához tartozik, most egyszerűen leborotválásra kerül a résfal építése következtében. Azaz rombolás lesz így is úgy is, ebből adódóan. Ne felejtsük el a birtokunkban lévő jelentős fotódokumentáció megörökítette azon valójában soha feltárni nem szándékolt mégis napvilágra jött keleti bástyaoldali falakat. Ezen bástyafalak magassága, kora a bemutatásra meghagyott kötőgát darabbal és ágyúlejáróval egyenértékű, koruk, jelentőségük azonos. Valaki egyszer kitalálta és törvénybe iktatta, hogy ami a földből előkerül és előtti, az régészeti lelet, azaz a régészeti szakma azt régészeti értéknek tekinti. Ami egy ásatás során előkerül és mondjuk 1712-es évjáratra datálják, az az objektum nem régészeti érték. Csakhogy akad itt néhány értelmezés és értékszemléletbeli probléma. Azt tudjuk, hogy a győri erőd 1782-ig volt hadi használatban, ekkor II. József felmentette a katonai szolgálat kötelme alól. Egész eddig az időpontig, sőt a napóleoni háborúk miatt még ezen túl is folyamatosan karbantartották, korszerűsítették a győri várat, annak minden tartozékát. Nem szeretnénk felesleges információkkal terhelni Önt, de rengeteg és rendkívül részletes, precíz hadmérnöki terv áll rendelkezésre ezen időből. Így könnyen állhat elő pont a Duna bástya vonatkozásában, hogy egyes épített elemek utániak, pusztán azért, mert mondjuk 1715-ben a nagy árvíz után úgy ítélték meg a hadmérnökök, hogy a sérült részeket lebontják, majd újraépítik. Azaz a győri vár és a Duna bástya épített értékeinek jó részét nem védi senki és semmi. Tehát a rombolás szó így értendő, mert szerintünk a régészeti kor után is van érték, mely elbontása véleményünk szerint rombolás. Véleményünk szerint itt a Duna bástyánál különlegesen összetett, igen sokrétű ismeretanyagra volna szükség, melyet csak és kizárólag több szakma képes együttesen képviselni, hiszen épített örökségünk e páratlan remeke már építés történetével is beírta magát történelmünkbe. Aztán ha a bástyához épült pattantyús házak pincéit tekintjük, vizsgáljuk az épített környezet összefüggéseit, igazán felmerülhet bennünk, hogy létezik régészeti érték, de létezik hadtörténeti érték, városépítés történeti érték, érték magyarságtudatunk szempontjából, de érték európai mivoltunk szempontjából is. Győr, november 27. Tisztelt Elnök úr! Megtisztelt minket gyors válaszával, külön köszönjük őszinteségét, miszerint Győrből aggasztó hírek érkeznek a Duna bástyát illetően. Véleményét teljes mértékben osztjuk, sőt tanúi vagyunk annak a folyamatnak, mely néhány éve városunkban kezdetét vette, és úgy látszik napjainkban tetőfokára hágott. Városunkban egy erőteljes közlekedési lobby csoport működik, mely a legkülönfélébb műszaki megoldások sokaságát javasolja a helyi politikának,

6 amely aztán közpénzekből meg is valósítja az eltervezetteket. Aki ezt a rendszert meg merészeli kérdőjelezni, az azonnal üldözendő ellenséggé válik. A helyzetre jellemző, hogy amikor zászlójukra tűzték a Dunakapu tér nagyrendezvény térré alakítását és ez alatt a mélygarázs tervét, közvetlen közbeszerzési kiválasztással hirdettek győztest. A kiválasztás döntő szempontja volt a pályázó előző évi forgalmi bevétele, melyet tudomásunk szerint igen magas összegben határoztak meg. Eközben folyt a sajtóbeli nyilatkozatháború, miszerint ez egy tér, ott semmi nincs, aki ezt megkérdőjelezi, az hülye, vagy ellenség. E háború csúcspontja volt, hogy a tintától szinte meg sem száradt tervek keletkezésének idején a helyi önkormányzati újságban azonnal megjelentek a látványtervek. Nos ezeket meglepő volt szemlélni, hiszen a Duna bástyából mindössze annyit akartak látszó formában meghagyni, melyet 1978-ban helyreállítottak, azaz a bástya Dunára néző pajzsfalának egyik szakaszát, valamint az ekkoriban meglelt nyugati ágyúlejárót a hozzá kapcsolódó kötőgáttal. A nagyváradi vár egyik szögleterődjének ágyúállása ugyan olyan mint a Duna bástyáé Egyesületünk ekkor már több mint egy éve folytatta felvilágosító munkáját, mert tudtuk, a terület jelentős emlékeket rejt. A 2011-es ásatás aztán még a mi várakozásainkat is felülmúlta. Mindezek mellett ugyanez évben felkerestünk kül - és belföldön levéltárakat, mert amint be is bizonyosodott, számos dokumentum áll ezekben rendelkezésre a győri reneszánsz erődről. A fájó pont mindössze annyi, hogy ezeket előttünk senki érdemben nem vizsgálta, azaz jelentős információk tömege maradt rejtve a kutató szakemberek és a tervezők előtt is. A még fájóbb mindebben, hogy miután kutatásaink Duna bástyára vonatkozó részét a nyilvánosság számára is elérhetővé tettük, akkor sem nőtt meg az érdeklődő érintettek létszáma. Jóllehet tekintettel az együttműködési megállapodásra a KÖH nyilvános dokumentumtárába is feltöltésre kerültek az anyagok. Ráadásul ezen anyagok - értve ezalatt most a hadmérnöki terveket hitelességéhez kétség sem fért, sőt minden vonalukat igazolta a feltárás.

7 A Duna bástya és egyéb hadi létesítmények ábrája a 18. század közepéről A most bemutatott képek teljességükben letölthetők honlapunkról, származási helyük az Országos Hadtörténeti levéltár. Ide a bécsi Állami Levéltárból és Hadtörténeti levéltárból kerületek fotó másolatban, az eredeti tervek ma is ott találhatók, számos egyéb dokumentummal együtt. A Duna bástya és egyéb hadi létesítmények ábrája a 18. század közepéről Előző levelünkben említettem, miszerint a győri erőd 1782-ig volt hadi szolgálatban, ezen időpontig folyamatos korszerűsítésen, karbantartáson esett át. Valójában ezen munkálatok mérnöki alátámasztó munkarészei a fellelt dokumentumok, melyek között részlettervek is bőven szerepelnek. Ráadásul nemcsak alaprajzokat, helyszínrajzokat találtunk, hanem függőleges metszeteket is, melyek a tényleges szintviszonyokat és az építmény magassági viszonyait is jól és szemléletesen dokumentálják. A dokumentumok jó része 18. századi, ez a gyűjtés szempontjából teljesen tudatos, az alábbiak miatt. A központi pénzből fenntartott győri erőd folyamatos karbantartása rendkívül költséges volt, ezért a hadmérnökök az egyes adódó javítási munkák költségeit a lehetséges módon racionalizálni. Ennek és a kivitelezési munkát követően az elszámolásnak a viták elkerülése érdekében csak egy biztos alapja lehetett, ez pedig a lehetséges legpontosabb dokumentáció, mely valós felmérésen alapult. Ezért nekünk, a mai kor kutatóinak rendkívüli szerencsénk van a győri erőddel, esetünkben a

8 Duna bástyával kapcsolatban, mert valóban és igazolhatóan pontos és mérnöki szempontú terv és felmérési anyag áll a rendelkezésünkre. Ez olyan részlet és adat gazdag, hogy lehetővé teszi a szakma legmagasabb elvárásai szerinti tematikus kiegészítést, mégpedig a szögleterőd teljességére vonatkoztatva. Többek között ezért is oly fontos a Duna bástya, mert hazánkban a magyar várromok és erőd maradványok tekintetében csak itt kínálkozik mód és lehetőség egy ilyen valóban egyedülálló beavatkozásra. Mégpedig azért, mert más objektum esetén, vagy nincsenek meg a szükséges és hiteles korabeli mérnöki dokumentumok, vagy a romlás foka miatt nincs mód beavatkozni, vagy az adott emlék helyét, környezetét már úgy elépítették, hogy fizikai lehetőség sincs a tematikus kiegészítés magvalósítására. Az előző levélhez csatolásra került agy olyan tervanyag, mely ezt a lehetőséget taglalja. Az abban megfogalmazottak egyértelműek, fel kell magasítani eredeti mivoltuk szerint az egyes épített elemeket, és a jelenlegi térszinten az eredetileg föld feltöltések helyén kialakuló üres térben pedig elhelyezni egy parkolót. Így gyakorlatilag minden sértetlen marad, kiegészíthető, bemutatható, a szögleterőd visszanyeri alakját, jellegét, még a városvezetők által elképzelt funkciók is megmaradnának. Meg kell jegyeznünk, bár ezt a megoldást mi találtuk ki, de alapvetően nem szeretnénk az itteni parkoló funkció bármely formában való megjelenését, méltatlannak tartva azt a hely szelleméhez. Győrben számtalan, jóval olcsóbb megoldás létezik a belvárosi parkolási gondok enyhítésére, ez vitathatatlan tény. Ami a bástya belsejébe tervezett mélygarázst illeti számos komoly műszaki kifogás merül fel, melynek csak egy része régészeti jellegű. Ilyen például a mélygarázs szigetelése a talajvíz és a Mosoni-Duna közelsége miatt, hiszen félő, hogy a hermetikusan szigetelt földbe süllyesztett doboz oly mértékben változtatja meg a talajvíz viszonyokat, hogy a közeli védett pincék mind elúszhatnak majd. Erre egy nemzetközi talajmechanikai szaktekintély hívta fel a figyelmet az előzmények során. Mindezek mellett nem érezzük szerencsésnek a már feltárt elemek bemutatását, melyeket a mélygarázs gyomrából, a parkoló autók közül kívánnak láttatni (el is bukták az uniós pályázatot). A mélygarázs szegélyét képező vasbeton résfal és az ehhez csatlakozó vasbeton fenéklemez azt szereti, ha minden tekintetben zárt, azaz rajta lyukak, rések nincsenek, mivel ezen elemek a vízzáróságot lehetetlenné teszik. Ráadásul a fenéklemez egy adott síkon kellene, hogy feküdjön, nem lehetnek benne szintbeli ugrások, mert akkor a garázs padlója is ugrálna. Ez azt jelenti, hogy a feltárt és belül bemutatni tervezett elemeket agy adott szinten el kell vágni, hogy a vasbeton lemezben ne legyenek lyukak, mármint olyan reneszánsz épületrészek, melyek a lemez alatt is folytatódnak. Örökségvédelmi szempontból első számú feltétel kéne, hogy legyen a reneszánsz falak védelme minden őket kisebbítő, gyengítő beavatkozástól. Ebben az esetben el lehetne felejteni az alsó lemez vízzáróságát. A nagy területeken (a romokon kívüli felületeken) vízzáró lemez miatt a nyomás alá kerülő talajvíz és talajnedvesség állapot változásának hatására lehetőség van rá, hogy nedvesség a régi, bemutatásra szánt falakon keresztül törekedne fel. Ezzel azon elemek véleményünk szerint azon reneszánsz elemek kapnának többlet talajnedvességet, melyeket a garázsból szántak bemutatni. Ilyen állandó és intenzív többlet nedvesség elviselésére lennének kényszerítve azok az elsősorban falazott emlékek, melyre azokat nem tervezték. Így komoly az esély azok gyors és látványos romlására. Másrészt az alaplemez egy adott síkba tervezett vízszintes kialakításához, valahogy nem akar alkalmazkodni a feltárt nyugati ágyúállás sem. Az ágyúállás termeinek alsó szintje könnyen meghatározható, ha a 19. sz. végén odavitt feltöltést annak külső síkja elől ellapátoljuk. Ekkor szabaddá válnak a lőnyílások, a többi pedig már csak analógia, hiszen még Győrben is van látható, mérhető példa a megoldásra, nem is beszélve a korabeli tervek átnézéséről. A tervek készítésének idején az ágyúállás még egyáltalán nem volt feltárva. Még ebben a helyzetben is figyelembe lehetett volna venni az akkor már közismert, általunk fellelt dokumentumokat. Ez az aktus szerintünk ekkor vagy

9 nem történt meg, vagy a dokumentumokat nem vették kellő súllyal számításba. Mivel a tervek elsősorban a 2011-es régészeti feltárás tényeit vették figyelembe, (a tervező nyilatkozata szerint a terveket módosítják, ha a feltárás során előkerült leletek ezt szükségessé teszik) így biztosak nem lehetünk abban, hogy az ágyúállás terei biztonságban vannak. Félelmünk alapos, már csak azért is, mert tekintettel a garázs alaplemezének jellegére, kialakítására és főleg egy adott szinten való fix elhelyezésére, az történik majd, hogy amely elem ezen szint fölé esik az megmarad ugyan, de átázhat, amely elem ezen szint alá esik, azt egyszerűen elnyeli majd mindörökre a beton szarkofág. Ez nem a tervek kritikája, de a vízzáró, dobozszerű segédszerkezet kialakításából következő sajátos helyzet. Mondják a régi falakat majd injektálják, de ismerve ezen módszer hazai gyakorlati eredményeit sok jóra e tekintetben számítani nem lehet. Ebből adódik, hogy a mélygarázs kötelező szerkezete és építési technológiai kötelmei potenciális veszélyt jelenthetnek a bástya feltárt és fel nem tárt részeire egyaránt. A garázs belső közlekedési rendje és terjedelme miatt a pattantyús házak meglévő szerkezeteire ki kell mondani, hogy azok nem értékesek. Ha azokat elbontják, csak akkor marad elég hely a terv magvalósítására. De esetükben újból ki kell mondani, nem csak a régészeti érték az érték. Ez a házsor részben ugyan a 18. század első harmadában létesült, de több száz éven át összenőtt a Duna bástyával, és alkotta Győr legromantikusabb városképét. A házsort annak 1939-es bontása előtt felmérték, az anyag birtokunkban van. A pattantyús házak és a bástya ilyen bájos városképet nyújtó, Tabán szerű ölelkezése egyedülálló hazai példa, ezért igen komoly urbanisztikai, városépítés történeti értékkel állunk szemben. Az ugyancsak a mélygarázs belsejében bemutatni tervezett kötőgát szakasz, amennyiben az elképzelt módon kerül megjelenítésre nem javítja az érőd képi megjelenítésének esélyeit. Itt a kötőgát belső oldalára gondolunk, mely úgy lett kialakítva, hogy az soha nem látsszon. Nagyon fontosnak tartjuk az előkerült emlékek bemutatása és tematikus kiegészítése során a hitelesség kérdését. A városi elképzelés szerint a kötőgát elemeit azok egy részének elbontása után a garázs közepén körbejárható módon mutatnák be. Igen ám, de kötőgát belső bordázatát soha nem szánták láttatni, ezen elemek azért épültek, hogy a kötőgátat merevítsék és a mögöttes földfeltöltésbe bekössék. Ez nem egy gótikus városfal, ahol megjelennek a látható merevítő bordák, a tervezett bemutatás viszont egyértelműen ezt a látszatot kelti. Ez egy reneszánsz mérnöki mű, semmi köze a gótikához, annak maradékát a Káptalan dombon kell keresnünk. Engedje meg, hogy még néhány gondolatot fűzzünk jelen elhangzottakhoz, mégpedig a garázs függőleges lehatárolása, a résfal és a régészeti elemek vonatkozásában. A közölt második és harmadik ábrán jól látszik a Duna bástya keleti ágyúlejárójának és ágyúállásának képe. Ennek az épületrésznek kora, jellege, ezzel értéke azonos a fellelt nyugati társáéval, a Duna bástya azonos értékű szerves részéről beszélünk. Amikor a tervezési terület és ezzel régészeti feltárás végleges helyét körvonalazták, már ismert volt ezen mű helye a reneszánsz szögleterődben betöltött fontos szerepe. Úgy ítéljük a garázs keleti határa is emiatt került tervezett helyére, mert nyilvánvalóvá vált, ha ez az ágyúlejáró és ágyúterem is előkerül végképp fordul a kocka és vége a mélygarázsról szőtt álmoknak. Ugyanis, ha ezen elemek nem kerülnek feltárásra, akkor elmondhatják, hogy nincsenek is meg, így a szögleterőd csak töredékesen maradt fenn. Amennyiben ezen elemek előkerülnének, még a laikusok, sőt mélygarázs pártiak számára is nyilvánvaló lenne az egység, esetünkben az épített egység. Ez ismét komoly érv lenne a bástya egyben történő rehabilitációja mellett. Csakhogy úgy állapították meg a mélygarázs keleti határát, hogy véletlenül se érintse az előbb felsorolt elemeket. Mivel nyilvánvalóan épített egységről van szó, azt pont a tervezett és a hivatal által engedélyezett résfal fogja kettévágni. Méghozzá úgy, hogy a keleti ágyúlejárót és ágyútermet

10 egyszerűen leborotválja az épített egységről. Ez olyan eset, mely nem hiszem, hogy előfordult az elmúlt huszonkét év Magyarországa történetében. Jelenleg arra hivatkoznak az illetékesek, hogy nincs mód feltárásra az építési területen kívül. Viszont nyilvánvaló az elemek ottani mivolta és egysége, nem hiszem, hogy nincs törvény amely megállást parancsolna. A hivatkozott elemek megléte egyértelmű, mert nem csak a hadmérnöki tervek bizonyítják, hanem a helyszínen történtek is. Még márciusában csőtörés volt a Teleki és a Móricz Zs. rakpart sarkán, ez pont a keleti ágyúállás felett van. A vízcső az ágyúterem harántfalra támaszkodva tört el, azért mert körülötte laza feltöltés volt. Erről a helyi napilap is tudósított, de egyesületünk birtokában van az akkori helyzetet megörökítő fotónak, a kérdéses fal a mai terepszint alatt már 70 cm mélységben megtalálható. A közelmúltban (néhány hete) a Teleki utca érintett szakaszán közmű bekötéseket végeztek. A keresett falak rendre előbukkantak. Az erre vonatkozó fotókat következő levelünkhöz csatolva küldjük. Győr, december 1. Tisztelt Excellenciás úr, kedves (személyiségi jogok miatt törölve)! Ne haragudj, de régi ismeretségünkre, személyes jó kapcsolatunkra való tekintettel így közvetlenül kereslek meg, szíves segítségedet kérve. Tekintsd úgy, mint egy elkötelezett keresztény konzervatív barátod segélykiáltását, tekintsd úgy mint egy becsületes magyar ember panaszszavát egy becsületes magyarhoz. Amint azt bizonyára tudod, az általam fémjelzett egyesület az Arrabona Városvédő Egyesület csupa olyan szakemberből áll, aki velünk együtt hittel vallja Krisztust, Isten, Haza és a Család szentsége mindnyájunk számára életszemléleti alap. Azt is nyilván tudod, hogy több éve harcolunk nemzeti örökségünk megmaradásáért, annak sorsának jobbra fordításáért. Veled együtt egy olyan Magyar Hazában hiszünk, amely büszke páratlan, hősi múltjára, őseire, hőseire és az általuk ránk hagyott épített örökségre, de nemcsak büszke, hanem féltő gonddal őrzi, ápolja és ha kell meg is védi azt. Az évek során együttműködési megállapodást kötöttünk az egykori Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal, mely megállapodás a jogutódlások következtében valamennyi utódszervezetre érvényes. Most ennek szellemében várom szíves tájékoztatásodat, nem valamely beosztottadét, a Te véleményedre vagyok kíváncsi, milyen sorsot szánsz a kereszténység védőpajzsának a győri vár világhírű Duna bástyájának. Több országos főméltóságot szólítottam már meg e témában, hiszed, vagy sem, valamennyien pártfogolják e becses valódi reneszánsz épület megmaradását és méltó hasznosítását. Csak azért nem sorolom hosszan a nyilatkozó személyeket és pártoló leveleik tartalmát, mert nem kívánok visszaélni az időddel tudom, hogy sok a dolgod. Azonban kimagasló nemzeti értékeink sorsa felett érzett aggodalmamban úgy vélem, a Duna bástya ügye nem tűr halasztást, hiszen valódi keresztény ügy. Mint ezen keresztény ügy alázatos szolgája teszem fel ismét a kérdést, milyen sorsot szánsz a kereszténység védőpajzsának? Annak a bástyának, mely létét a hazánkra törő oszmán birodalom elleni élethalál harcnak köszönheti, annak melynek felépültét három pápa és az egész akkori Európa segítette, annak, melynek magyar-keresztény kézen való maradásáért hívők ezrei imádkoztak Urunkhoz Istenünkhöz Nápolytól Oszlóig, annak melyet a két hős tábornok Pálffy és Schwarzenberg puszta kezével vívott vissza, annak melynek visszatértére Győr kereszteket emeltek hálaadásként földrészünkön szerte oly sok vidéken. Egy keresztény ember nem hiszi, nem hiheti, hogy azt a helyet a harc házát, melyet szépapáink vére öntözött szent és igaz áldozatként, pöfögő autók tapossák és a benzingőzben kérdezi meg majd unokánk, hogy mik is e szerény kis faldarabok? Nemzetünk, amely méltán büszke múltjára, nem szánhat ilyen sorsot magyarságunk, kereszténységünk ilyen jelentőségű

11 emlékhelyének! Mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy sokan vannak, akik a haladást, fejlődést, a 21. század elképzelt attitűdjeit tűzték zászlajukra, de a céljuk egészen más, és mindketten tudjuk igen távol áll a keresztény konzervatív szellemtől és attól az erkölcsiségtől, melyet ez a szellem kötelezettségként ránk ró. Mint gondolkodó és keresztény ember Te is tudod, semmiféle igény, vagy városfejlesztési szükséglet nem támasztja alá a Duna bástya ilyen hasznosítását. Sajnos csonka Hazánk, de Szent István Magyarországa határain belül sem találhat az ember valódi reneszánsz szögleterődöt, mégpedig azért, mert egy ilyen mérnöki csoda megalkotása saját korában is oly sok pénzbe került, hogy igen kevés létesült belőle. Ha a gúnyhatáron átlépünk, legközelebb Nagyváradon találunk hasonlót, méghozzá a győri erőd kisöccsét. A sors szomorú fintora, hogy abban a városban, melyben a magyar verés nem ritka eset, a román hatalom az erődöt felújíttatja, méghozzá mintegy 3 milliárd forintnyi uniós pénzből. Nem mélygarázst épít a belsejébe, hanem felújíttatja, mert még az általunk egyébként nem sokra tartott románok is rájöttek arra, legyen bár teljesen magyar maga az épület, de turisztikai vonzereje van. A mi Duna bástyánk, amely előképe volt megmenekülő kisöccsének a szakemberek által és a Te nevedben kiadott építési engedély miatt most a következő állapotba kerül. A résfal, mely szarkofágként öleli a bástya maradékát levágja a bástya keleti ágyúlejáróját és ágyúállását, amely a Teleki utca alatt van. Ezen kívül szétvárja a bástya Duna felé eső részét, egyszerűen leborotválja az egységes műről. A pattantyús házak pincéi, melyekről kimondatik, hogy nem előtti, azaz régészeti korú, azonnal szecskává apríttatik. De kérlek figyelj jól a szavamra, ha a régész valamiről kimondja, hogy nem régészeti korú, azaz nem régészeti értéket képviselő elem, még nem kéne, hogy azt jelentse azonnal bontható is. Mert kedves Barátom, nemcsak régészeti értékkel mérjük világunkat. Ez a szemlélet, miszerint ami nem régészeti érték, az nem is érték, így azonnal bontható, nem a magunk fajta ember lelkületének bizonyítéka. Ez a logika csak azoknak a ( ) számára eszköz, akiknek nem érdeke a kereszténység élet-halál harca e tanúhelyének megőrzése. Ne felejtsd el, hogy szépapáink idején már csak ez az egy keresztény érőd védte Európát és a Magyar Királyságot. (..) Ez a szegény vár és vele a Duna bástya 1782-ig teljesített hadi szolgálatot, egyes részeit a folyamatos karbantartás mellett sokszor után is újjáépítették. Akkor ezen bástyaelemek nem értékesek? Biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy véled mint én, nem csak régészeti érték van, hanem hadtörténeti, építészettörténeti és urbanisztikai érték is. A végső ítéletet kimondó régész mellett vajon az e témákban szakértő magyarok szavát is meghallgattad? (..) Mégis, Hozzád fogja kapcsolni a történelem a Duna bástya (.), mégpedig azért, mert arra a végzetes engedélyt a Te hivatalod adta. Miért nem mondom, hogy építés, miért mondom, hogy (.), önmagam ismételve? Azért, mert egy ( ) műszaki megoldás erőltetése érdekében mindent feláldoz a terv, amely magyar embernek becses lehet. Beszéltem már arról, hogy a résfal mit művel majd, hogy szeleteli minden irányban a bástyát, akár a tortát, de lássuk, amit meghagyni szándékoz milyen sorsra jut. Ott fog állni az a néhány falcsonk (.) a garázs közepén, elvágva az aljától, elvágva a szervesen hozzá tartozó elemektől, bemutatva úgy, ahogy azt építői sosem szánták, ezzel magát a megóvásra ítélt csekély maradékot is (.). A (.) nem félreértés, hiszen amit engedélyeztél, az a reneszánsz valóság eredetitől eltérő képben való mutogatása oly mértékben ellentétes a mű szellemével, mely ahhoz hasonlatos, mintha mondjuk a lébényi templom tornyát kifordítanád és a kint fityegő harangokat mutogatnád eredeti valóságként. Megismétlem, a Duna bástya bemutatása ebben a ( ) szellemben történik majd. Tisztelt Excellenciás úr, nem kenyerem a gyalázkodás, mások befeketítése, hamis fényben feltüntetése, de magyarként és keresztényként van egy bizonyos határ, melynek átlépésére kényszerít a helyzet.

12 Nagy örömmel olvastam, a Kormány 303/2011. (XII. 23.) rendeletét a történelmi emlékhelyekről. Ennek mellékletében ott a győri vár is, igaz csak egy helyrajzi számon feltüntetve és a Káptalan dombra vonatkoztatva. Nos a Duna bástyáról ép elméjű ember nem mondhatja, hogy nem ennek a várnak része, azzal nem egykorú, attól kevésbé értékes. Így e pillanatban kéréssel fordulok Feléd. Neked van szavad, mindenki tudja, becsületes magyar vagy, aki nem áll oda igaztalan dolgok mellé, kérlek vedd figyelembe a műszaki és történelmi realitásokat és kezdeményezd a történelmi emlékhely egyébként teljesen jogos kiterjesztést a Duna bástyára is! Ezzel megállítható a (.), egyben kezdetét veheti az építés. Ugyanis van más, valóban 21. századi megoldás, ( ). Olyan megoldás, amely szükség esetén parkolóhelyet is biztosít, megvalósítja a rendezvényteret ha kell és teszi mindezt nemhogy a meglévő bástya elemek lerombolásával, hanem ellenkezőleg kiegészítésével. Tisztelt Excellenciás úr, kedves (.), itt a történelmi pillanat, olyat lehet alkotni, amely páratlan nemcsak hazánkban, de a világban is, olyat melyre nemcsak jelen korunk, de késői utódaink is büszkék lesznek majd. Győr, december 14. Tisztelt Elnök úr! Amint azt második levelünkben írtuk, a Duna bástyáról sok olyan mérnöki, hadmérnöki ábrázolással rendelkezik egyesületünk, mely a maga nevében példa nélkül való. A jelen levelünkben ismét közlünk Önnel olyan adatokat, tényeket, melyet rajtunk kívül bárki kutathatott volna, érdemben mégsem tette. Ha bármely tudós, értő embert felkértek volna a mélygarázs előkészítési tervezési munkái előtt, valószínű hasonló eredményre jutott volna, csakhogy amint azt mindannyian tudjuk általunk ismeretlen okokból nem így történt. Mielőtt megkezdődött volna a régészeti feltárás próbafeltárási szakasza egyik városvezető kiállt a bástya tetejére és a sajtó által tette közhírré, miszerint senki sem tudja mi van a tér alatt. A múltunk értékeit nem kellő súllyal kezelő szemlélet okozhatta azt a tragikomikus helyzetet, minek kihatása, hogy a Duna bástyát ma is térként kezelik, nem épületként. Meg kell jegyeznünk, hogy a kutatási anyag jelentős részének bemutatása a kijelentés előtt már több mint egy évvel megtörtént. A már ekkor jelentős anyagról több kiállítás került bemutatásra, több tudományos szakmai konferencia után az eredmények a szaksajtón kívül a napilapokban is közzé lettek téve. Mivel a területhasznosítást precedensként kívánják majd elénk állítani, nem árt, ha a szakma minden hasonló beruházást megelőzve alapos előkészítést kér.

13 A Duna bástya keleti ágyúállásának metszete és a bástya nézete részletes ábrán Nem árt tehát komolyan felkészülni az elkövetkezendőkre, hiszen a helyi önkormányzat által készíttetett, úgynevezett integrált városfejlesztési stratégia még két helyen a Bécsi kapu téren és Virágpiac alatt is mélygarázst akar megvalósítani.

14 A Duna bástya és a Kastély bástya közötti kötőgát részletes ábrázolása A közelmúltban került kezünkbe a Kormány 303/2011.(XII.23.) számú rendelete a történelmi emlékhelyekről. Ennek mellékletében ott a győri vár, igaz csak Káptalan domb megnevezéssel és egy helyrajzi számmal. Véleményem szerint itt volna az idő és a szakma mondja ki, hogy a Duna bástya teljes egészében része a győri várnak, védett szakaszától ráadásul csak 30 méterre található. Épített egység, történelmi egység, azaz azonnal kezdeményezni kell, hogy napokon, heteken belül történelmi emlékhely legyen. Ez a státus természeténél fogva illeti, a helyzetet sem szépíteni, sem jótékonyan kozmetikázni nem szükséges. Tisztelt Elnök úr, itt az idő, cselekedni kell, mert a résfalazás, vele a reneszánsz értékek feldarabolása engedélyezve van a Kormányhivatal berkeibe tartozó helyi örökségvédelmi iroda által. Nincs már idő konzíliumot tartani, újabb tanulmányokra, a rendelkezésre álló adatokból kell dönteni, de azonnal, holnap talán már késő. Erre utalnak az alábbi jelek, a Duna kapu megmaradt részeit feltárták, közéjük új csatorna aknákat építettek, gőzerővel folyik a közművesítés (az engedélyezett mélygarázs tervei alapján), holnap már talán a mélygarázs lehajtó rámpájának munkagödrét is ássák. Tisztelettel és nyomatékosan kérjük Önt, vesse latba szakmai tekintélyét és kezdeményezze a feltárt emlékek kellő súllyal kezelését! Amennyiben ez nem lehetséges, kérem tisztelettel, azt is jelezni szíveskedjék, mert a győri városvédők és szimpatizánsaik elszántak. Őszinte leszek, ha a szakmára végképp nem számíthatunk az állampolgári engedetlenség eszközeihez fogunk folyamodni.

15 Felvétel a Teleki utcából közmű bekötés kapcsán, illetve a rakparti szakasz bástya zárófal A közölt felvételek idén (2012.) novemberben készültek, az első a Teleki utca egyik házának közműbekötési munkái során előkerült keleti ágyúlejáró érintett szakaszát mutatja be, a második a Teleki utca Móricz Zs. rakpart sarkán a bástya pajzsfalának záródását tavaszán a Móricz Zs. rkp. és a Teleki utca csomópontja a munkagödörben reneszánsz fal, felette az eltörött cső 70 cm-re az útburkolat alatt, a terület ma sincs feltárva!! A harmadik képen, mely a jelzett, még ásatás előtti időpontban készült a keleti ágyúállás egyik harántfalán törött el a főnyomócső. Megjegyzem, nem csak ezen felvételek állnak rendelkezésre, terjedelmi okokból válogattunk csak közülük.

16 Kutatási vázlat a Duna bástyáról június Munkatársaink a feltárás második szakasza megkezdése előtt elkészítették a közölt kutatási tervet, melyen a várható épített elemek meglétéről és a feltételezett elemek elhelyezkedéséről adnak tájékoztatást (az eredeti terv léptékhelyes M=1:500 arányú). Az idő teltével és a feltárás előrehaladásával a feltevések rendre helyesnek bizonyultak, a sárga elemek megléte továbbra is bizonytalan. Az ábrázolás hiteles térképre vetítéssel történt, az egykori pattantyús házak kontúrjait az 1930-as évek városi helyszínrajza adta. A képen nem változtattunk, de büszkén állíthatom, azóta sok kék vonalból lett piros. Felhívjuk szíves figyelmét a zöld vonalra, mely helyenként a résfal rombolásának nyomvonala is egyben. Végezetül szeretnénk szíves tudomására hozni, hogy a lelet együttes egyedi különleges mivoltára, illetve a hadtörténeti és ezzel kapcsolatos összefüggéseire való tekintettel érdemes és hasznos lenne a társszakmák bevonása a kutatási eredmények elemzése során. Gondolok itt hadtörténészre (pl. Dr. Winkler Gusztáv már publikált is e témában), építészettörténészre, akinek szakterülete a magyar reneszánsz (pl. Dr. Mezős Tamás), de szükség volna urbanisztika történeti szaktekintély bevonására is (pl. Dr. Meggyes Tamás). Ők valamennyien a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem nemzetközileg is elismert professzorai, ráadásul a helyszínt és a helyzetet is jól ismerik. De az ICOMOS Magyar Bizottsága is felajánlotta teljes szakmai stábját segítség gyanánt! Győr, december 16. Tisztelt Elnök úr!

17 Előzőekben írt leveleink valamelyikéhez mellékletként csatoltuk a jelen anyagban közölt képeket, valamint az azokhoz tartozó, a helyi Örökségvédelmi Iroda vezetőjének írt levelet, melyet más címzéssel, de azonos tartalommal valamennyi döntéshozó kézhez kapott immáron fél éve. A levélbe szerkesztve csatolom az irodavezetői választ, (személyiségi jogok miatt itt ez utóbbi anyag nem kerül közlésre) illetve csatolva elküldöm újfent a szöveges dokumentumot, mert igazából ezzel együtt nyernek értelmet a képek is. A Duna bástya jelenlegi térszíni földszintjén elhelyezhető parkolók variánsai A megoldás lényege, hogy ahol a történelem folyamán amúgy is fölfeltöltés volt, ott lehetne parkolóhelyeket kialakítani, amennyiben szükséges. Ez a megoldás a bástya eredeti magasságának kialakításával járna, mely az előzmény levelekben írtak és az ízelítőül csatoltak alapján úgy véljük nem fantazmagória. Az akcióterv lényege, hogy amilyen formában csak lehetséges ezt a megoldást kellene pártfogásba venni. Nemcsak azért, mert megvalósítása csak fele annyiba kerül mint a jelenlegi megoldásé, hanem a napvilágra került emlékek teljes megőrzésével és tematikus kiegészítésével alakítható ki. A megoldás rendkívül látványos, méltó a szögleterődhöz, és jó reménységgel nyerhető rá pályázati pénz. A meg

18 A javasolt megoldás építészeti tervei Nagy örömmel olvastuk, a Kormány 303/2011. (XII. 23.) rendeletét a történelmi emlékhelyekről. Ennek mellékletében ott a győri vár is, igaz csak egy helyrajzi számon feltüntetve és a Káptalan dombra vonatkoztatva. Nos a Duna bástyáról ép elméjű ember nem mondhatja, hogy nem ennek a várnak része, azzal nem egykorú, attól kevésbé értékes. Így e

19 pillanatban kéréssel fordulunk Ön felé. Önnek van szava, mindenki tudja, hogy Ön becsületes magyar, aki nem áll oda igaztalan dolgok mellé. Kérjük Önt, vegye figyelembe a műszaki és történelmi realitásokat és kezdeményezze a történelmi emlékhely egyébként teljesen jogos kiterjesztést a Duna bástyára is! Ezzel megállítható a várható elsősorban a résfal okozta rombolás, egyben kezdetét veheti az építés. Ez volna az akcióterv második számú része, mely úgy vélem mindenképp megfontolást érdemel. Végezetül, de nem utolsó sorban még két lehetőséget említünk a korábbi levelekből. Az első, hogy a kapcsolódó társszakmák megnevezett jeles képviselőivel fel kellene venni a kapcsolatot, méghozzá azonnal. Ugyanis Önnel együtt ezen szaktekintélyek együttes kiállása, esetleg közös nyilatkozata rendkívüli erővel bír. A második, hogy a bástya keleti szakasza, ágyúlejáró és ágyúterem nincs feltárva, csak a kiegészítő dokumentumokból, illetve az általunk fellelt helyi falszakaszokból következtethetünk - megjegyzem igen nagy valószínűséggel- a meglétre. Amennyiben építkezés lesz a jelenlegi tervek alapján, ezen elemeket a résfal egyszerűen leborotválja a szögleterőd testéről, jelentős és visszavonhatatlan pusztítást okozva ezzel. Javaslatom szerint ezt mindenképpen ki kellene hangsúlyozni, mégpedig gyorsan. Ugyanis ha építkezésre kerül sor, a résfallal kezdik. Győr, december 29. Nyílt levél (személyiségi jogok miatt törölve) professzor számára Kedves Professzor úr! A legújabb fejlesztési híreket hallva a Dunakapu térről komolyan el kellett gondolkodnunk, és úgy véljük erre alapos okunk volt. Több mint másfél évvel ezelőtt, amikor a sajtóháború tetőfokára hágott, de az ásatások még kezdeti szakaszban voltak, rukkolt ki a helyi önkormányzati lap a terület fejlesztési látványterveivel. A színes képek mellé tett szövegben olvashattuk, hogy kétszintes mélygarázs létesül majd a tér alatt, felül rendezvénytér, fogyasztó teraszok, színpad, medence és egyéb műtárgyak foglalják majd el a helyet. Az ekkor még kétszintes mélygarázs terve alaposan felborzolta a kedélyeket, mely hangulatot fokozta az egyre több és több emléket napvilágra hozó régészeti feltárás előrehaladta. Egyesületünk felkérésére Dr. Szepesházi Róbert professzor úr, összefoglaló értékelést készített, melyben a nyilvánosság elé tárta az itteni többszintes mélygarázzsal kapcsolatos műszaki észrevételeket. Ennek fontos eleme volt, hogy minél mélyebbre jutunk a garázs szintjeivel, annál több és súlyosabb a talajmechanikai probléma, melynek csak egy része a talajvíz kérdése. Mivel szakmabeliek vagyunk, kimondható a garázs mély-szintjeinek számával nemcsak a műszaki problémák száma emelkedik exponenciálisan, de ezzel együtt a fajlagos költség is. Ugyanígy exponenciálisan nő a kivitelezés során bekövetkező, lehetséges nem kívánatos geotechnikai jelenségek mértéke és előfordulása, melyek nemcsak a beruházás költségeire, hanem várható megvalósulására is kifejtik hatásukat. Mivel ezek elsősorban a szakma számára intő jelek, nem részletezem őket, bárki aki veszi a fáradságot részletesen olvashat róla az egyesületi honlapon is közzétett műben. A dolgozatnak hatása volt már ekkor, hiszen alig néhány nappal a sajtóban való közzététel után a döntést hozók változtattak az elképzelésen, ezután csak egyszintes teremgarázsról beszélve. Az akkori döntést műszaki érvekkel a megjelent sajtóban meg is indokolták. Azzal is tisztában voltunk, hogy csak a saját szemüknek fognak hinni azon városatyák, akik ezt az egész garázs ügyet érvényre juttatták, hiszen fennhangon történt a kinyilatkoztatás, idézve: Senki sem tudja, mi van a tér alatt. Mi tudtuk mi van a tér alatt, akkor is, csak a hivatalos szónoklatoktól eltérő véleményünket senki nem vette figyelembe. Sőt azok, akiknek

20 hallgatnia kellett volna ránk egyenesen támadásnak vették, hogy az övékétől más tartalmú véleményt fogalmaztunk meg. Most már a vak is látja, hogy mi van a tér alatt. Ott van az egész Duna bástya, éppen úgy, ahogy 1939-ben hagyták, felső harmadát lenyesve, alsó, de igazán fontos alsó kétharmadát meghagyva. Immár felesleges dolog térről papolni, minden óvodás tudja, ez egy épület, eredeti reneszánsz épület, nem is akármilyen. Csakhogy még mindig jobban hangzik azt nyilatkozni a népnek, hogy mélygarázst építünk a tér alá, mint azt mondani - ami egyébként az igazság -, mélygarázst építünk a reneszánsz szögleterőd közepébe. Valljuk be, ez utóbbi kissé komikus propaganda lenne. Együtt jártunk be Európa híres levéltárai közül néhányat, és amit ott találtunk valóban egyedülálló volt. Az eddig soha nem látott, nem publikált részletes hadmérnöki tervek (nem a már ismert művészi ábrázolások, melyek inkább a képzelet termékei) sokasága megalapozottá tette a reményt, a Duna bástya tematikus kiegészítéssel helyreállítható, mégpedig eredeti formájában és anyagaiból, melyet a Velencei Charta szelleme is támogat, és ha úgy vesszük egyszerű anasztilózis. A tematikus kiegészítésnek a Duna bástyával kapcsolatban 1978-ban szép példája született, sőt azt is tudom a pajzsfal eredeti szintre történő további magasítása, mely szintén elfogadott javaslat volt, csak anyagi okok miatt nem valósult meg a 90-es évek derekán. Most minden érdeklődő számára nyilvánvalóvá kell tenni, hogy ez a megoldás a valódi és szinte egyetlen, erről később még írunk. Ugyanitt viszont el kell mondani, hogy idén januárban az egyszintes, tér területnyi mélygarázsnak bealkonyult, mégpedig azért, mert volt régész aki le merte írni, hogy a reneszánsz épületszerkezetek nem bonthatók. (A többi megtalált elem a régészeti törvényi előírások végleges kigyengítésével egyszerűen törvényesen nem védhető, így a régész csak a reneszánsz elemekre nyilatkozhatott, hatásköre itt véget ért.) Igen, mert valójában itt jelentős bontásról lett volna szó. A közvélemény számára hírül adott töredékinformációk nem adnak teljes képet a kialakult helyzetről, de én most engedelmeddel felrántom a leplet, mi is a nagy változtatás oka? Amikor a terület mélygarázzsal és rendezvénytérrel történő hasznosításának terveit az akkori örökségvédelmi hatóság engedélyezte A régészeti feltárás a nyugati ágyúlejárón és a keleti területszakasz pattantyús ház pincéin, alapfalain kívül mást nem talált, mivel fizikailag még ezen állapotban tartott. A terveket látva, ismerve azok az ekkori 2011-es állapotot vették alapul, bemutatni szánták az ágyúlejárót és a tőle nyugatra húzódó már ismert falszakasz egy részét a parkoló terem közepén. Rajtunk kívül szerintem senki nem gondolta mennyivel többet rejt még a földtakarás. A tér területét résfallal szándékozták körbe venni, sok méter mélységig hatolva a talajvíz kizárása érdekében, mégpedig az alábbi kerület mentén: A garázs déli oldala a néhai Bástya utca, most déli téroldali út közepe, északi oldala a bástya pajzsfal kiugrásán belül folytatódva a hídfő felé a jelenlegi felső árvízvédelmi fal vonalában, nyugaton a Jedlik Á. utca tér felőli oldala, keleten a Teleki utca tér felőli oldala zárta volna a területet. Ezen kerület mentén végig vasbeton résfal futott volna sok méter mélyre hatolva. Így jött volna létre a vízzáró doboz négy oldala. Ezzel a megoldással a 2011-es feltárt állapot emlékei mint megőrzendő, bemutatandó elemek álltak volna a teremgarázs közepén. Hogy ez a megoldás a hiteles bemutatástól merre áll, nem szeretnénk firtatni, majd hozzáértő műelemzők egyszer megbeszélik, mi nem érzem tisztünknek minősíteni az építészeti alkotást. Viszont úgy vélem pont ez a teremközpontba helyezett bemutató tér lett a megoldás Achilles sarka, mert jött és vele jött a nyugati bástyafül, mely eddig a felső rakparti út alatt rejtezett. A régészeti engedély pedig helyben megőrzendőnek ítélte a szögleterőd ágyútermét, annak valamennyi tartozékával együtt, sőt ugyanígy döntött az innen kiinduló, nyugatra tartó kötőgát sorsa felől is. Csakhogy ez a teremgarázs szempontjából nem ígérkezett jónak, hiszen az amúgy is csak egy közös be és kijárattal (Teleki utca, Bástya utca sarok) rendelkező építmény belső autós közlekedési rendje a teljes földfelszín alatti körbejárhatóság immáron hiányában felborult. A garázs terem nyugati része ezzel majdnem zsákutcává vált,