A felvilágosodás pedagógiai eszméit tükrözõ kézikönyvek és tankönyvek

Átírás

1 A felvilágosodás pedagógiai eszméit tükrözõ kézikönyvek és tankönyvek A 18. század utolsó évtizedeiben sorra jelentek meg az elsõ természettudományi, filozófiai, történettudományi, orvostudományi munkák nemzeti nyelvünkön. A pedagógia, mint a filozófiától lassanként különváló, önálló tudomány, sajátos helyzetben volt ekkor Magyarországon. Az elsõ, szorosan vett neveléstudományi munkák latinul és németül jelentek meg, de ezzel egy- idõben magyarul is jelentõs, önálló gondolatokat tartalmazó mûvek láttak napvilágot. Ha kézbe vesszük a 18. század utolsó harmadában és a 19. század elsõ két évtizedében - a reformkor hajnalán - keletkezett magyar nyelvû, pedagógiai tárgyú mûveket, meglepõdve tapasztalhatjuk, hogy jó néhány érdekes, értékes, sõt jelentõsnek nevezhetõ munka is születet, a melyekkel neveléstörténet-írásunk még nem foglalkozott érdemük szerint. E mûveknek el kell foglalniuk az õket megilletõ helyet magyar neveléstudomány történetében. Molnár János levelei a jó nevelésrõl (1776) 1776-ban jelent meg, Petrovszky Sándor urhoz Molnár Jánosnak tizen-öt levelei midõn õtet A jó nevelésrõl való írásra ösztönözné 1 Szakirodalmunk ezt a mûvet tartja az elsõ magyar szerzõtõl származó magyar nyelvû neveléstudományi munkának. Molnár János 1728-ban született Csécsényben. Apja molnár volt - innen származik ragadványneve. (Eredeti neve Szabó volt.) Gyermekkorától a jezsuiták nevelték. Teológiai tanulmányokat folytatott, 1759-ben szentelték pappá. Nagyszombatban etikát, ékesszólástant, bölcsészetet, Kolozsvárott teológiát tanított. Gyõrben töltött évei alatt írta egyetlen pedagógiai tárgyú mûvét. A nagy tudású, klasszikus mûveltségû, sok nyelven beszélõ pap 1777-ben a Nagyszombatról Budára helyezett egyetem tanácsának assessora lett. Késõbb szombathelyi, majd szepesi kanonokká nevezték ki. (Legismertebb tanítványa az I. Ratio Educationis egyik megfogalmazója, Ürményi József volt.) 1787-ben Kazinczy - aki Szepesváralján látogatta meg - ilyennek látta Molnárt: Szálas, csontos férfi, nyájas, beszédes, ömledezõ, de aki soha nem nevete... Egy sorban álla könyvei közt valamit nyomtatásban kieresztett, s gyönyörködék, hogy a sor ilyen hosszú. 2 Valóban 1 Petrovszky Sándor urhoz Molnár Jánosnak tizen-öt levelei midon õtet A jó nevelésrõl való írásra ösztönözné. Pozsony - Kassa, (A könyv kézirata, mely némileg különbözik a nyomtatásban megjelent szövegtõl, az Egyetemi Könyvtár Kézirattárában található F. Bölcsészet 41. jelzet alatt.) 2 Kazinczy Ferenc: Pályám emlékezete. In: Kazinczy Ferenc: Versek, mûfordítások, széppróza, tanulmányok. Budapest,

2 sokat írt. Többségük egyházi tárgyú, de van köztük építészettel és természettudományokkal foglalkozó mû is. 3 Igen jelentõs a Magyar Könyv-Ház címû periodikája, melyben idegen nyelvû könyvek rövid kivonatát adja magyarul, s beszámol a kor fontos külföldi tudományos törekvéseirõl. Ennek utolsó nyomtatott kötete 1804-ben, Molnár János halálának évében látott napvilágot. (Négy kötet kéziratban maradt.) Molnár János nevelésrõl szóló magyar nyelvû mûve úttörõ jelentõségû. Az addig megjelent fordítások után ez az elsõ olyan munka, amely a gyermeknevelésrõl vallott nézeteket magyar nyelven próbálta közvetíteni. Munkájának céljáról õ maga így vall: Nékem ugy tetszik, és ugy is vagyon az valóságban, hogy mi mindnyájan hijában munkálkodunk, fáradozunk, költünk hazánknak s nemzetségünknek oktatására, mind addig, míg annak tulajdon fundamentumához nem fogunk minden tehetséggel. Az nem egyéb, hanem a kisdedek, s a fiatalok nevelése. 4 Molnár tehát felismerte, hogy a nevelés átfogóbb pedagógiai fogalom, mint az oktatás. Jól oktatni csak úgy lehet, ha a nevelés alapelveit ismerjük és érvényesítjük. Ezeket az alapelveket próbálta mûvében körvonalazni és valamiféle rendszerbe foglalni. Nem állított fel új, önálló nevelési elveket, nem dolgozott ki speciálisan magyar neveléselméletet. Errõl õ így vall:...írok nem végezõ könyvet, hanem tanátskozó leveleket 5 - és az olvasóra bízza, hogy a felsorakoztatott nevelési elvek közül melyeket tartja követendõnek. Elé tészem a régi s utóbbi példákat, a Nevelésre kiszabott végzéseket: de azokban maga az olvasó válogasson, megnézegetvén tulajdon okoskodása által: a sok példa és végezés közül mi a leg arra valóbb? 6 A levelekben Molnár sorra veszi a különféle népek nevelésének célját, és a Nevelésnek ahhoz a tzélyhoz való alkalmaztatását 7 Beszél a perzsa, az egyiptomi, a kínai, görög, római, francia, német, angol és holland nevelés jellemzõirõl, rámutat erényeikre és hibáikra, de nem foglal állást egyik mellett sem, hiszen nem arra tart itt is a szándék, hogy mindent dicsérjek azokban; hanem hogy légyen mit ismérni, és lehessen a sok között okosság szerint válogatni - olvashatjuk eszmefuttatásában. 8 Az egyetemes nevelés történetérõl szóló elsõ magyar nyelvû összefoglalás megállapításai többnyire helytállóak. A 19. század pedagógiai írói közül jó néhányan használják a Molnár-féle terminológiát, sokan tekintik e vonatkozásban Molnárt elõdjüknek. 3 Régi jeles épületekrõl. Nagyszombat, 1760.; A természetiekrõl. Newton tanítványinak nyomdoka szerént. Pozsony-Kassa, l Molnár János: i.m: 2. 5 Molnár János: i.m: Molnár János: i.m: Molnár János: i.m: Molnár János: i.m: 85.

3 Mûvének nem is ezek, a nevelés történetére vonatkozó részei érdekesek különösen, hanem azok, amelyekben a nevelés céljáról, különbözõ területeirõl, módszereirõl beszél. Molnár szerint a nevelés célja a boldogság. Boldog ember csak az lehet, aki megfelelõ nevelésben részesült. A szerzõ hisz az ember nevelhetõségében és vallja, hogy a gyermekek nevelése az állam elsõrendû feladata és a szülõk alapvetõ kötelessége. Ha a nevelés különbözõ területeire vonatkozó nézeteit vesszük szemügyre, erõs neohumanista hatásokat fedezhetünk fel Molnár mûveiben. Az erkölcsi nevelést tartja a legfontosabb kérdésnek. Bár nála az erkölcsi nevelés még nem független a tételes vallástól, õ is, mint a neohumanisták, a belátás, az élõ példa által való szoktatásnak tulajdonítja a legnagyobb szerepet. A szegény ember midõn munkára mégyen, vigye el oda magával magzatit: Azok... azon fognak iparkodni, hogy amit látnak felkapják... 9 Az erkölcsi példamutatás terén a pedagógusnak is fontos szerepet tulajdonít a szerzõ. Az értelmi nevelésrõl szólva a szerzõ kifejti, hogy az alapvetõ ismereteket, az írás, olvasás, számolás alapelemeit minden gyermeknek el kell sajátítania. Az elemi ismeretek oktatása anyanyelven történjen. Molnár a klasszikus kultúra híve, de mint nevelõ felismeri, hogy korában kizárólag göröglatin mûveltséget adni az ifjúságnak már nem elég. Hangsúlyozza, hogy a reális ismeretek oktatása elengedhetetlen. Tanuljon a gyermek földismeretet, fizikát, matematikát. A nyelvek tanításával kapcsolatban is kiegyensúlyozott a szerzõ álláspontja. A klasszikus nyelveket ismerni kell, de a modern nyelvek elsajátítása is nélkülözhetetlen. Molnár nem hanyagolja el esztétikai nevelést sem. Kimondja, hogy zenét és rajzolást is kell tanítani, hiszen ez a gyermek harmonikus lelki fejlõdését segíti elõ. A testi nevelés fontos része a gyermek nevelésének. Mûvében ezt a szerzõ sok helyen hangsúlyozza. Locke és Rousseau nézeteit követi, mikor kiemeli: a gyermeknek sok mozgásra van szüksége a szabad levegõn, télen nyáron egyaránt. Szorgalmazza a kényelmes ruházatot, mértéktartást ételben, italban, a megfelelõ mennyiségû alvást. Ajánlja - miként Locke is - a vívást és lovaglást a fiúgyermeknek. Könyvének tizedik levelében szól Molnár a nevelés és oktatás módszereirõl: ebben a tzikkelyben tudok a nevelõ Mestereknek jó tanátsal szolgálni sok esztendeji próbám és tapasztalásom után. 10 Mûvének ez a része valóban gyakorlati oktatási tapasztalatokat tükröz, és ha nem is alkot rendszeres oktatás- és nevelésmódszertant, sok értékes, önálló és a gyakorlatban is hasznosítható gondolatot ír le. Megfogalmazza - magyarul elõször - hogy a 9 Molnár János: i.m.: Molnár János: i.m.: 244.

4 jó nevelõmesternek egész életében folyamatosan kell képeznie magát minden területen ahhoz, hogy eredményesen oktasson. Hisz abban, hogy a nevelés és oktatás tervszerû folyamat. A pedagógus feladata, hogy a megfelelõ módszert kiválassza, és a legjobb módszer segítségével az oktatási folyamat egy adott pontján a végsõ cél elérését segítse elõ. Az oktatás módszereirõl szólva Comeniust követi, de Locke és Rousseau hatása is erõteljesen érvényesül nála. Abból az alapvetõen helyes felfogásból indul ki, hogy a pedagógus számára szükségszerû a gyermek természetének megismerése és az ehhez való alkalmazkodás az oktatásban. Helyteleníti a korabeli - kizárólag az emlékezetet terhelõ - oktatási módszereket. Õ fogalmazza meg nálunk a legkorábban, hogy a gondolkodás és gondolkodtatás milyen fontos. A pedagógus elsõrendû feladata, hogy az emlékezetet úgy gyakoroltassa, hogy az elmének futamattya el ne nyomassék. Felismeri a szemléltetés, az ismétlés jelentõségét az oktatásban. A beszélgetés, mint módszer szintén helyet kap a szerzõ rendszerében. A könyvet és a könyvek olvasását a nevelés és oktatás eszközének tekinti. A pedagógus feladata hogy a gyermeknek szánt könyveket gondosan válassza meg. Életének és mûködésének ismertetõje, Pécsi Ödön szerint Molnár János máig nem kapta meg irodalomtörténünkben azt a pár méltányló lapot, melyet sokoldalú munkásságáért méltón megérdemel 11 Valóban kevesen és keveset írtak róla. Fizikáját, Magyar Könyv-Házát, régi épületekrõl szóló könyvét még csak ismerték és méltányolták kortársai és az utókor, de pedagógiai mûvét egészen a legutóbbi idõkig szinte teljesen elfelejtették. 12 Pedig jelentõs mû ez azon túl is, hogy az elsõ magyar neveléstan. Legfõbb erénye természetesen valóban az, hogy magyarul íródott. Ennek jelentõségét a szerzõ maga is hangsúlyozza: Lészen olyan idõ, hogy megköszönjék hazám jövendõ növendéki buzgóságom merészségét, mely valóban nem csekély volt, hogy ily idõben, melyben az ország teli vagyon az ilyenek deákos értésével, magyarul is mertem hasonlókkal köztük eléállni. 13 Stílusa nehézkes, de ezt nem vethetjük a szemére, hiszen a fordítások után az õ mûve az elsõ, melyben elõször íródnak le speciális pedagógiai fogalmakat kifejezõ szavak magyarul. Végezetül megállapíthatjuk, hogy Molnár János levélformában megírt pedagógiai mûvében a nevelés és oktatás minden lényeges kérdésére kitér. Egyetemes neveléstörténeti, 11 Pécsi Ödön: Molnár János élete és mûvei. Szeged, l Pécsi Ödön említést sem tesz a mûrõl, Kiss Áron ugyan említi munkáiban, de elemzésérére, értékelésére õ sem vállalkozik. Mészáros István: Az iskolaügy története Magyarországon címû 1981-ben megjelent mûvében azonban foglalkozik Molnár János munkásságával. (598., 603., 611., 615. és 663.) Molnár pedagógiai munkáját elemzi: Fehér Katalin: Az elsõ magyar nyelvû neveléstan. Magyar Könyvszemle Vö. Pécsi Ödön i.m. 30.

5 sõt talán azt is mondhatjuk: összehasonlító pedagógiai áttekintést is ad, amikor a korabeli európai országok oktatási rendszereit írja le néhány magyar vonatkozással kiegészítve. Nézetei felvilágosultak, a klasszikus és reális ismeretek egyensúlyára törekszik az oktatásban. Nem kevésbé értékes vonása Molnár neveléselméletének a gyermeki természetre vonatkozó optimista szemlélete, a gyermeki természethez alkalmazkodó oktatási eljárások jelentõségének hangsúlyozása, a testi egészségnek, a sportnak, higiéniának nagyrabecsülése, a pedagógus személyiségvonásainak felvázolása, felelõsségének hangsúlyozása. Nem elhanyagolható erénye a könyvnek az a sok utalás sem, amely a kortárs külföldi (fõként német, francia, angol) szerzõk pedagógiai tárgyú mûveire vonatkozik. Kazinczy beszéde a kassai tankerület visitátorai elõtt (1789) Kazinczy Ferenc 1786-tól 1790-ig a kassai tankerület iskoláinak felügyelõje volt. Szakirodalmunk részletesen feltárta iskolai inspektorságának minden vonatkozását december 20.-án Kazinczy új iskolalátogatókat iktatott be hivatalukba. Ebbõl az alkalomból mondta el, késõbb nyomtatásban Hivatalba vezetõ beszéd címmel megjelent híressé vált beszédét. 15 A beszéd értékes neveléselméleti fejtegetései miatt érdemel figyelmet. Heksch Ágnes megfogalmazása szerint Beszédével az a célja, hogy a visitátorokat megismertesse mind politikai, mind pedagógiai feladataikkal. Tájékoztatása nevelésügyi elveinek gazdag és mély elemzését adja... Beosztottjait hivatásra, a nevelõi hivatásra kívánja elõkésztíteni. 16 Beszédét saját addigi tevékenységének mérlegével kezdi. Legfõbb eredményének tartja, hogy mûködésének három éve alatt 45 új iskolát állított fel körzetében, melyek között 19 közös, vagyis olyan iskola, melyben különbözõ vallású gyermekek tanulnak együtt. Eredményének okát abban látja, hogy képes volt a vallási türelem eszméjét elfogadtatni az emberekkel. Én itt meg amott - írja- a pápistákban a protestánsok, a protestánsokban a 14 Kazinczy tanfelügyelõi mûködését részletesen ismerteti: Imre Sándor: Kazinczy Ferenc iskolai inspektorsága. Budapesti Szemle , ; Czeizel János: Kazinczy Ferenc, mint a kassai kerületi normális iskolák kir. inspectora. Magyar Paedagógia ; Váczy János: Kazinczy Ferenc és kora. I. Budapest, ; Garagger Róbert: Kazinczy Ferenc iskolai inspekrorságához. Irodalomtörténeti Közlemények ; Heksch Ágnes: Kazinczy Ferenc vélekedése az alsóbb iskolák organisatiója dolgában. Magyar Pedagógia ; Heksch Ágnes: Kazinczy és II. József muvelõdéspolitikája. Pedagógiai Szemle ; Szántó Imre: A közös iskolák II. József korában. Magyar Pedagógia Kazinczy Ferenc: Hivatalba vezetõ beszéd. in. Nagy pedagógusok. Neveléstörténeti olvasmányok. szerk. Weszely Ödön. Budapest, l925. l Heksch Ágnes: Kazinczy és II. József mûvelõdéspolitikája. Pedagógiai Szemle

6 pápisták, a zsidókban a keresztények eránt több bizodalmat, több felebaráti, több emberi és hazafiúi indulatokat támasztottam. 17 A közös iskolák megteremtésén kívül érdemének tartja Kazinczy a német nyelv iskolai oktatásának érdekében kifejtett munkálkodását is. Hangsúlyozza a nemzeti nyelv szerepét és fontosságát a nevelésben, de ugyanakkor a német nyelv oktatásának jelentõségét is elismeri:...én a német nyelvet, ezt a mostani fekvésünkre s az okosabb gondolkodásra nézve minden részre nem hajló hazafi érzése szerint oly szükségesképen megkívántatott tárgyat, elébb vittem; - de amellett a magyar nyelvnek gyakorlása és elterjesztése eránt is, mely a közönséges életben, az adásra és vevésre a közönséges és személyes boldogulásnak ezen forrása elmulaszthatatlanul megkívántató, az érzékeny hazafi elõtt pedig mint az, amely által az õ nemzete más nemzetektõl legbizonyosabban megkülönböztetik, kiváltképpen becses Iskolalátogatásai, ellenõrzései közepette Kazinczy megismeri a korabeli magyar nevelésügy fogyatékosságait. Háromévi mûködése után így látja ezt: hogy okskoláink még most sem azok, amik azok lehetnének, amiknek lenniök kellene; hogy sokakban azok közül a tiszta morál és a célra vezetõ tudományok helyett pedagógusi slendrián, haszontalan csevegés és oly dolgok találtatnak, amelyek... mardékaink elõtt, kiknek remélem, hogy érdmesebb dolgokat is hagyunk, nevetségessé fogják tenni. 19 Kazinczy azonban a korabeli iskolai nevelés elmaradottságának magyarázatát nemcsak az ilyen, a pedagógusok rossz oktató munkájára és más hasonló okokra visszavezethetõ dolgokban látja, hanem abban is, hogy az iskola nem annyira a gyermek elmésségét, hanem emlékezetét veszi munkába. A nemzeti iskolák tanítóinak tekintettel kell lenni a következõkre: mindazt, ami csak füst, ami a tanulást a gyermek elõtt nehezebbé teszi, ami az ahhoz megkívántatotott kedvet elveszi; ami õt a kis, még beszélni is alig tudó gyermeket, egy kis nevetséges tudóssá teszi, el kell hagyni,... egészen meg kell tilalmazni. Nemcsak az emlékezetét, hanem az ítéletét s elmésségét is kell a gyereknek munkába venni. 20 Kazinczy kemény bírálattal illeti a Felbiger-féle un. normamódszert is. Mint ismeretes, az osztrák Felbiger apát Methodenbuch c. munkájában négy módszeres eljárást ajánl a tanítónak: az együttanulást, a tabellákat, a betûzést és a katechizációt. Mivel ezek gyakorlati alkalmazásától az oktatás formálissá, merevvé válhat, Kazinczy sorra megcáfolja õket. Egyedül a katekizáló módszernek kegyelmez meg. Az együtt-tanulásról elhangzott bírálat így szól: Az az ok, amely által Felbiger apát úr az együtt-tanulás elfogadására 17 Heksch Ágnes: i.m Kazinczy Ferenc: i.m Kazinczy Ferenc: i.m Kazinczy Ferenc: i.m. l76.

7 indíttatott, dicséretes szándék és célozat volt ugyan; de valóban, ha közelebbrõl tekintjük: hibás. Igaz az, hogy ezáltal az egész oskolai sereg taníttatik, de nem teszen-e ez nagyobb kárt, mint hasznot, az nem fontoltatott meg elég vigyázással. Az a nem természetes, akadozó, siketítõ, ocsmány hangzat, amelyre a gyermekek ezáltal szoktak és amelyrõl sok esztendõkig sem tudnak leszokni; - az a figyelmetesség s a dolognak értése nélkül együtt tett nyekegés, amelyet a tanítóknak lehetetlen vala kikerülni, gyümölcse volt ennek a káros tanításnak. 21 Kazinczy ugyanígy elutasítja a tabellázást, és elveteti a betûzést is. Személyes tapasztalatai alapján szólítja fel tankerületének visitatorait a gyakorlatban megbukott módszer elhagyásának a szorgalmazására. Ugyanakkor a katechizálást mint klasszikus görög eljárást figyelmükbe ajánlja, mert; Az alkalmatos tanító...a feleletekbõl kérdést s a kérdésbõl feleleteket csinál, és ezt addig követi, míg azt látja, hogy tanítványai a dolgot egészen értik. Nem akad fel azon, ha amit mondani akarnának, gyermek módra mondják, de amellett mégis hibás szólásokat szelíden fogja igazgatni. 22 Így jut el Kazinczy az általa meghatározott tanítói ideálhoz. Ez az ideál a felvilágosodás pedagógiájának eszményített tanító-alakjához áll nagyon közel. A felvilágosodás tanító ideálja viszont nem nélkülözi korának társadalmi realitásait. És ezért a Kazinczy által megfogalmazott eszményi tanító alakja, melyet Rousseau nyomán állít hallgatói és olvasói elé, az utókor számára is tanulságos lehet: Az a tanító, aki a gyermekekkel gyermeki módon tud bánni, aki gyermekké lenni nem átall; - s ki átallaná azt közül, akiknek a természet ítélõerõt, fontoló értelmet adott, minekutánna oly nagy emberek mint Rosseau, gyönyörködésöket keresék abban, hogy gyermekké lehessenek! - az a tanító, aki a gyermekeket úgy tudja tanítani, hogy elfeljtik, hogy oskolában vannak s azt vélik, hogy anyjuknak ölükben hevernek, aki elõttük mulattató meséket beszél; - az a tanító, aki a tanítványainak fejöket és szivüket míveli,... az a tanító, akire én oskolámat bízni óhajtanám. 23 A kassai tankerület Kazinczy mûködése révén jelentõs fejlõdésen ment keresztül. Az iskolák nemcsak számszerûleg gyarapodtak, hanem emelkedett az oktatás színvonala javultak, korszerûsödtek a tanítási módszerek is. A visitátorokkal és a tanítókkal szemben támasztott felvilágosult követelményei az iskolai élet szellemét elõbbre vitték. II. József németesítõ oktatáspolitikájának veszélyeit a nemzeti szellemû nevelés kibontakozására nézve ugyan eleinte nem ismerte fel, de mint tankerületi felügyelõ 1791-ig meggyõzõdéssel szolgálta a magyar oktatásügy fejlesztésének ügyét. 21 Kazinczy Ferenc: i.m Kazinczy Ferenc: i.m Kazinczy Ferenc: i.m. 178.

8 Vályi András a jozefinista nevelésügyi reformokért (1789) Kazinczy Lõcsén ismerte meg Vályi Andrást, 24 és miután meggyõzõdött a fiatal tanító kiváló képességeirõl, 1788-ban kineveztette a kassai nemzeti iskolához tanítónak. Vályi Kassán bekerült Kazinczy irodalmi körébe, megismerkedett Batsányival, Baróti Szabó Dáviddal, Török Lajossal. Sokat fordított németbõl, franciából és olaszból, ezeket a munkáit Kazinczy folyóiratában, az Orpheusban tette közzé. Kazinczy segítségével 1789-ben Vályi a borsodi tankerület iskoláinak tanfelügyelõje lett. Õ is ott volt a kinevezendõ iskolafelügyelõk között, mikor Kazinczy elmondta az elõbb elemzett beszédét. Vályi elsõ önálló mûve A norma és a levélíró 25 mely 1789-ben Kassán jelent meg, Kazinczyhoz írott ajánlással. A rövid mû II. József népoktatási elveinek, ezen belül a Felbiger-módszertan népszerûsítésének célját szolgálta. A könyv két részbõl áll. Az elsõ rész a normamódszer lényegének közérthetõ, világos bemutatása. Tartalmát jól megvilágítja a könyv alcíme: A nemzeti oskolák mivolta, tulajdonsága, érdeme, haszna, a nemzeti tanítók megkívánható tehetségei, normalis tanítás módja. Vályi ír a népiskolák típusairól, tananyagáról, és magáról a Felbiger-féle normamódszerrõl. Ugyanúgy, mint Kazinczy, Vályi sem fogadja el fenntartás nélkül a módszert, õ is elveti a gépiességet, és az értelem nélküli tanulást. Igen érdekes, amit a szerzõ a tanítók kívánatos tulajdonságairól ír, Felbiger nyomán magyarul. Nem tsak azok a tudományok kívántatnak meg egy tanítóban, mellyeket a tanítói hivatalra készülõ Praeparandusok oskolájában hallanak, hanem a következõ személyes tulajdonságok is: 1. kegyesség, szép erkölcs, mértékletesség, 2. a tanítványokhoz hajlandó szeretet, 3. békességes tûrés, szemes rendtartás, fenyítékkel illõ idejekor való bánás, annak szorgos kikerülése, 4. a vidámság, az elme friss elevensége, 5. megelégedés, 6. szorgalmatosság. Egy meglepõ új követelményt is megfogalmaz a szerzõ: a tanító legyen paedagogusi írásokban forgott, vagyis ismerje a neveléstudomány irodalmát. De - túl a Felbiger-szövegeken - Vályi András szenvedélyesen propagálja a II. József által érvényesíteni kívánt új népiskolai nézeteket, új irányzatokat. Arra a - bizonyára azon a környéken elterjedt - szóbeszédre, hogy németül fognak ezután tanítani a népiskolákban, ezt 24 Vályi András életét és mûködését ismerteti: Batizi László: Vályi András élete és munkái. Budapest, és Kiss Áron: A nevelés- és oktatástörténet kézikönyve. 4. kiadás. Budapest, A Norma és a levélíró, azaz a nemzeti oskolák mívolta, tulajdonsága, érdeme, haszna, a nemzeti tanítók megkivántató tehetségei, normális tanítás módja stb. Németbõl szedegette s írta Wályi K. András tanító a kassai kir. normális iskolában. Kassa,

9 válaszolja: Közönségesen tudható dolog az, hogy Õ Felsége a német nyelv béhozása mellett is éppen nem szorítja az oly magyar helységeket azon nyelv tanulására, mellyekben a lakosok fiai, falusi házi gazdaságokban otthon maradnak, sem mesterségre, sem egyéb magosabb életmódjára nem törekednek. Ha ezeket tsupán németül tanítanák, sem az uralkodó hatalom, magasem a haza, sem más senki bennök tzélját el nem érhetné. Hogy érthetnék meg, mit akar? mit beszéll? mit tanít a tanító? Amennyi nyelven szólló tanulók vagynak, annnyi nyelven kell magyarázni, különben vége az épületes tanításnak. 26 (Arról az uralkodói szándékról nem szól, hogy a falusi tanítók is tudjanak németül, s hogy ezt a nyelvet - mint élõ idegen nyelvet - oktassák a falusi népiskolákban is.) II. József másik nagy eszméje, a közös népiskola is lelkes terjesztõre talált Vályiban. Sõt, õ minden népiskolát közös -nek szeretne látni. Minden népiskolában minden hazabéli kisebb tanulók, ha szinte különbözõ vallásúak is, annak szemre való hányása, meg-sértõdése vagy legkisebb hátra-maradása nélkül egy legjobbnak talált módon együtt taníttassanak - követeli. Ez a tanításban nem okozhat semmiféle problémát, hiszen a tananyag maga nem vallásos jellegû. Azért szorgalmazza a különféle vallású tanulók együtt tanítását, mert a vallásbéli gyûlölség rettenetes és káros. Perlaki Dávid kézikönyve a gyermeknevelésrõl, tanítók számára (1791) Melly igen sok és tetemes hijjánosságai vannak a gyermek nevelésnek Magyar-hazánkban ezt Excellenciád böltsessége jól észrevehette. Ez ösztönzött engemet arra, hogy e tárgyra czélzó ezen tsekély munkát készítettem, melylyel most Excellenciádnak udvarolni bátorkodom 27 Ezekkel a szavakkal ajánlotta Ráday Gedeon figyelmébe új mûvét Perlaki Dávid, a nagymûveltségû, széleslátókörû komáromi esperes. A könyv, amelyet A gyermekeknek jó nevelésekrõl való rövid oktatás címmel adott ki a szerzõ 1791-ben Komáromban Weber Simon nyomtatásában, pedagógiaelméleti irodalmunk egyik korai, és igen becses darabja. (A mû ma már könyvészeti ritkaság.) A szerzõ, Perlaki Dávid 1754-ben született Veszprém megyében, Gergelyiben. Alsóbb iskoláit szülõhelyén végezte, majd Pozsonyban és Sopronban tanult. 26 Vályi András: i.m Perlaki Dávid levele Ráday Gedeonhoz Dunamelléki Református Egyházkerület, Ráday Gyujteménye. Kézirattár (A Ráday család levéltára. Egyházi és Iskolai iratok. VIII.1687/a.)

10 A göttingai egyetemet 1777 és között látogatta 28, amikor olyan kiváló tudósok tanítottak ott, mint Schlözer és Splitter. Bölcsészeti tanulmányokat folytatott a német egyetemen. Hazatérve, mint evangélikus lelkész mûködött elõbb Nemeskéren, majd 1783-tól kezdve tizenhárom éven keresztül Komáromban. Ugyanebben az évben érkezett Komáromba Péczeli József is a helybeli református egyház meghívására. A 33 éves Péczeli és a 29 éves Perlaki, - mindketten mûvelt, sok nyelvet beszélõ fiatal hazafiak - jól ismerték és kedvelték egymást. Hozzájuk csatlakozott a velük nagyjából egykorú Mindszenthy Sámuel is, aki ekkor már egy ideje a városban lelkészkedett. Együtt alapították és szerkesztették a Mindenes Gyûjteményt. Az és között megjelent lapot sajtótörténetünk az elsõ magyar nyelvû tudományokat népszerûsítõ folyóiratnak tartja. Péczeli irodalmár volt, folyóiratszerkesztõ, fordító. Perlaki Dávid a tudományok és a közoktatás iránt mutatott több érdeklõdést, bár verseket is írt. Komáromi mûködése alatt több tankönyvet adott ki, 29 melyeket felekezete iskoláiban éveken át használtak. A kortársak - köztük például a szintén oktatási kérdésekkel foglalkozó Szakonyi József is - ajánlották ezeket a munkákat az ország népiskolai tanítóinak. Perlaki 1791-ben megjelent pedagógiai mûvének címlapján a következõ megjegyzés olvasható: szegényebb oskolatanítóknak ingyen. Ebbõl jól látható, mennyire fontosnak találta a szerzõ, hogy a neveléssel hivatásszerûen foglalkozók kezébe magyar nyelven adjon egy közérthetõ, jól használható kézikönyvet. Perlaki mûve ebben a mûfajban elsõnek számít pedagógiai irodalmunkban. A munka legfõbb értéke az, hogy több olyan - a felvilágosodás szellemében fogant nevelés-és oktatáselméleti reformjavaslatot tartalmaz, amelyek az 1790-es években igen haladónak számítottak. Általános, minden gyermekre kiterjedõ tankötelezettséget követel. Az anyanyelven történõ oktatás bevezetését kívánja minden iskolafokozatban. Fontosnak tartja a reális ismeretek tanítását. Lényeges javaslata a korszerû, magas szintû pedagógiaipszichológiai és módszertani ismereteket is adó tanítóképzés megindítása. A mû egészében véve önálló munkának tekinthetõ, bár érezhetõ rajta a lipcsei Rosenmüller - hatása. A szerzõ jól ismeri kora külföldi pedagógiai szakirodalmát. Hivatkozik Locke, Rousseau, Saltzmann, Campe, Rochow és Felbiger mûveire, valamint Fenelonra és Basedowra is november 4.-én írta alá az anyakönyvet: David Perlaki, Gergeli Hung. theol. vö. A Göttingában nevelõdött magyar diákok névsora in. Borzsák István: Budai Ézsaiás és klasszika-filológiánk kezdetei. Bp Kisdedek elsõ tanúságok a kersztyén tudományból. Komárom, ;és Gyermekek és ifjak imádságos és énekeskönyve. Komárom,

11 Perlaki a nevelés célját a felvilágosodás szellemében fogalmazza meg: Minden oskolának ugyan az eredeti fõ tzélja, hogy az Ifjúság azokban úgy neveltessék és oktattassék, hogy azokból idõvel a Hazának oszlopai, Jó-Haza-Fiak és jó polgárok származzanak. 30 Fejlõdéslélektani alapokból kiindulva követi nyomon a szerzõ a gyermek nevelésének egymás után következõ fázisait a születéstõl egészen az iskola elhagyásáig. Miképp kell bánni az ollyan kisded gyermekekkel, akik még nem tudnak élni okosságokkal? - teszi fel a kérdést Perlaki és Rousseau szellemében próbál választ adni a csecsemõ a kisgyermek nevelésével kapcsolatos kérdésekre. A nevelésnek ebben a korban azt kell biztosítani, hogy a gyermek testi-lelki képességei zavartalanul fejlõdhessenek. Felhívja a figyelmet a szoptatás fontosságára. Szerinte nagyon ártalmas a gyermek fejlõdésére, hogy a középsorsú és elõkelõ anyák dajkákra bízzák gyermekeiket és nem maguk szoptatják õket. Ez rendkívül hátrányos a testi-lelki fejlõdésre egyaránt. Ebben az idõben (tehát 0-2 éves korig) nagyon fontos, hogy szeretettel, de következetesen és kényeztetés nélkül bánjanak a gyermekekkel. Nevelési kérdésekben igen lényeges - már az ilyen korú gyermekeknél is - a szülõk közötti összhang. A könyv következõ részében Perlaki azt tárgyalja mikép kellyessék az ollyan gyermekekkel bánni, a kik már folyvást beszélnek. Oktatni még nem lehet ilyen korú gyermekeket, - vallja Rousseau-val egyetértésben Perlaki - mert még nem képesek az elvont fogalmak megértésére, fogalmi gondolkodásra. Ekkor az érzékelést célszerû fejleszteni a látást, a hallást, a tapintást azzal a céllal, hogy a gyermek minél követlenebb kapcsolatot teremtsen az õt körülvevõ dolgokkal. Rousseau-i fogantatású Perlakinak az a megállapítása is, hogy a gyermeknek önmagának kell megismernie a dolgok tulajdonságait, mégpedig saját tapasztalatai segítségégével. A nevelés harmadik szakasza az iskoláskor. Rousseautól eltérõen Perlaki a hatodik életévtõl kezdve tartja célszerûnek a gyermekek rendszeres oktatását. Leszögezi, hogy a tanulás legyen öröm és jutalom a gyermek számára. Megjegyzi, hogy a mi Magyar-országi oskoláinkban többnyire mind fel-fordult módon kínoztattak mint taníttattak eddig a tanuló gyermekek. 31 Az oktatás tartalmáról szólva röviden felsorolja azokat a tárgyakat, amelyek elengedhetetlenül szükségesek minden gyermek számára. Ezek: az írás, az olvasás, a számtan, a vallási alapismeretek. Indulatosan szól arról, hogy ideje volna már a reális ismereteket elõtérbe állítani a latin nyelv oktatásával szemben. Nemde nem véghetetlenül job lenne, ha a Falusi és Városi alsóbb oskolákban egy betsületes Levél írására... a mezei gazdaság 30 Perlaki Dávid: A gyermekek jó nevelésekrõl való rövid oktatás. Komárom, Perlaki Dávid: i.m. 53.

12 folytatásának, s marha nevelésnek fundamentumára, a Természet S Haza Historiájának és Geographiájának legalább egy kevés esméretére és más ilyen közönséges haszonvételû dolgokra tanítgatni és szoktatni a gyermekeket, minthogy a Deák nyelvnek tanúltatásával kínoztatnak. 32 Emellett nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy a gyermekek képzésében fontos szerepet kell kapnia a munkára nevelésnek. Idejekorán kell a gyermeket munkához szoktatni. Kezdetben a szülõk feladata az, hogy a koruknak megfelelõ, de rendszeres házkörüli munka végzésére késztessék min a fiú mind a leánygyermekeket. A munka ne legyen számukra megterhelõ, de elvégzését követeljük meg a gyermektõl. A fiúknak mezõgazdasági munkát ajánl, fontosnak tartja az egyszerû szerszámok használatának elsajátíttatását. A lányok szövést, fonást, varrást tanuljanak. Késõbb a tanító és a szülõ együttes megfigyelései alapján dõljön el, hogy a gyermekeknek melly mesterségre van kedve és hajlandósága 33 Ezt figyelembe véve döntsenek a jövendõ életpályáról. Egy mesterség megtanulását - társadalmi helyzetre való tekintet nélkül - mindenki számára ajánlatosnak tartja Perlaki. Legalább ilyen lényeges a szerzõ szerint a testi nevelés is. Locke gondolatmenetét követve vallja, hogy egészséges lélek csak egészséges testben fejlõdhet. Javasolja, hogy már csecsemõkortól kezdve tartózkodjon sokat a gyermek szabad levegõn, mozogjon sokat, táplálkozzon egyszerûen és rendszeresen. Kemény fekvõhelyen aludjon, korán keljen és feküdjön. Ne öltözzön túlságosan melegen. A testi nevelésrõl szóló részben a szerzõ a szülõk és tanítók figyelmébe ajánlja Weszprémi István néhány évvel korábban megjelent mûvét, A kisded gyermekek nevelésérõl való rövid oktatás -t. 34 A nevelés és oktatás módszereire is kitér a szerzõ. Ezek megválasztásánál az elsõ és legfontosabb kiindulási pont, hogy a szülõk és tanítók elsõben is gyermekük természetjeket és indulatjokat is tanulják és igazában meg esmérjék õket. 35 Tehát a nevelési folyamat során a gyermeki lélekbõl kell kiindulni. Ez a nézet is rousseau-i ihletésû, hiszen õ azt írja: Kezdjétek tanítványaitok behatóbb tanulmányozásán, mert bizonyos, hogy korántsem ismeritek õket. Perlaki azonban nem fogadja el Rousseaunak azt a nézetét, hogy a nevelés mindenható. Inkább azt tartja, hogy a neveléssel sokat el lehet érni. Nézete szerint a nevelés feladata az, hogy kifejlessze a gyermek veleszületett jó adottságait, illetve elfojtsa a rosszakat. A nevelési módszerek közül inkább a meggyõzést, a szoktatást, a gyakorlást, az elismerést és a jutalmazást részesíti elõnyben. 32 Perlaki Dávid: i.m Perlaki Dávid: i.m Weszprémi István: A kisded gyermekek nevelésérõl való rövid oktatás. Nagyvárad, Perlaki Dávid: i.m. 60.

13 A testi fenyítést megengedhetõnek tartja, de csak legvégsõ esetben, mikor minden más módszer eredménytelen. Sokszor visszatér a példa nevelõ erejére: A szülék és tanítók mindenben jó példát adjanak a gyermekeknek. Nintsen e világon nagyobb tanító a példánál. kevés hasznot tenne, ha magok nem tselekednék, a mit gyermekeiktõl kívánnak, vagy ha éppen annak ellenkezõt tennének. 36 Az oktatás módszereirõl szólva Perlaki azt emeli ki, hogy az mindig a gyermek természetes fejlettségi szintjéhez igazodjon és vegye figyelembe a gyermeki aktivitást. Külön fejezetet szentel a szerzõ a tanító személyiségének és képzése kérdéseinek. Itt fejti ki a közoktatás egészére vonatkozó reformgondolatait. Felekezete tanítóképzésre vonatkozó rendelkezéseit nem tartja kielégítõnek. Hanem igaz, hogy az oskola Mestereknek az oskolai hivatalra meg-kivánható elkészítettetéseket jobban szívén kellene venni Hazánknak! Valamij oskola Mestereket nevelõ Semináriumaink nem lesznek (ha más módjával még most nem lehetne, legalább nagyobb gymnasiumainkban) Magyar országban, mind addig nem is reményelhetjük, hogy jobb oskola Mestereink legyenek, s a gyermekek is jobb módjával taníttassanak. Mert hogyan tanítson az, aki azt se tudja, - és soha nem is tanulhatta: mit, s mi módjával tanítson. 37 Perlaki legalább gimnáziumok mellett mûködõ tanítóképzést követel, de ennél is jobbnak tartaná önálló képzõk létesítését, hiszen csak így lehetne az iskolai oktatás színvonalát emelni. Addig, amíg nem lesznek magasan képzett, pedagógiai és lélektani ismeretekkel felruházott, jól fizetett tanítók, add nem is lehet kívánni, hogy mûvelt hazafiak, jó polgárok, jó mesteremberek váljanak a gyermekekbõl. Keserûen jegyzi meg, hogy nálunk Magyar országban egy öreg béresnek vagy házi inasnak gyakran tisztességesebb fizetése és több becsülete van... mint a tanítónak 38 Perlaki nevelési elképzelései között még napjainkban is sok helytálló gondolat van. Szép magyar nyelven íródott kis könyve, amelyet szegényebb oskolatanítók ingyen kaphattak meg, értékes, figyelemre méltó pedagógiai szakkönyv. Szakonyi József módszertani kézikönyve (1792) Seiler neves német pedagógiai szakíró mûve alapján - de hazai vonatkozású kiegészítésekkel - írta meg könyvét Szakonyi József pápai evangélikus esperes. Az oskolai 36 Perlaki Dávid: i.m Perlaki Dávid: i.m Perlaki Dávid: i.m. 58.

14 vezér ben Pozsonyban jelent meg. 39 A 22 kis fejezetet tartalmazó mû fõként az oktatás módszereivel, tanító iskolai munkájával foglalkozik. Az alaptárgyak oktatási módszereinek ismertetésekor felsimerhetõ Felbiger hatása. A kérdezõ magyarázat, az együttes olvasás, a tabellák szerént való tanítás jelen van ebben a könyvben is. A 16. fejezet részletesen és hosszan szól arról, miként vezesse a tanító a gyermekeket könyv nélkül való tanulásra és gondolkodásra, így foglalva össze véleményét: A fõ regula pedig e légyen: amit könyv nélkül akarsz megtanulni, azt gyakorta, de egy-egy kis pihenésed után olvasd meg, a szókat erõsen nézd meg és az ott levõ dolgokat értelmesen gondold meg, vagy ha lehet, könnyû kérdésekbe is foglald. 40 A jutalmazás következõ lehetõségeit ajánlja a pápai esperes: barátságos rátekintés, szóbeli dicséret, simogatás, ajánlás a szülõknek, elõljáróknak; elõimádkozóvá, vigyázóvá tevés; a tanító elviszi magával sétálni a jó tanulót, s közben hasznos dolgokról beszélgetnek, a tanév végén pénzjutalmat ad neki az iskolapénztárból. Az utolsó fejezet a büntetésrõl szól. Nem kell megbüntetni azokat a tanulókat akiknek tompa az elméje s a leckét nem tudja megtanulni. A büntetések grádits -ai: szóbeli dorgálás, megszégyenítés, másoktól hátrább ültetés, többiektõl elválasztás. Ha ezek nem használnak, a testi fenyíték is alkalmazható: gyenge vesszõvel adjon a taníttó egy tsapást a gyermek tenyerére, de csak ritkán verjen. Általános szabályként írja elõ Szakonyi azt, hogy a tanító nagy haragra fel ne gerjedjen és illyen indulatjában ne büntessen. 41 A 18. század utolsó harmadában magyar nyelven megjelent pedagógiai munkák sok vonatkozásban tartalmaztak felvilágosult gondolatokat. Legtöbbjükben megfigyelhetõ a természettudományok és modern nyelvek iskolai oktatásának követelése, a tanításban a gyermek életkorához és egyéni tulajdonságaihoz jobban közelítõ módszerek alkalmazása, a mechanikus emlékezetbe vésés elvetése, és helyette az értelemmel való tanulás szorgalmazása. A szerzõk követelik a jó színvonalú tanítóképzés bevezetését, a pedagógia oktatását is, hiszen ez az alapja az iskolai tanítás színvonala emelésének. 39 Oskolai vezér: vagy az okos és hasznos oskolai tanításra vezetõ könyvecske, melyet az apróbb magyar oskoláknak kedvekért Seiler G. Fr. és egyebek szerint készített Szakonyi József pápai evang. predik. és senior. Pozsony, Szakonyi József: i.m Szakonyi József: i.m. 62.

15 Genersich János filantropista szellemû mûve a gyermeknevelésrõl (1792) Mint Perlaki Dávid, és számos más magyar ifjú, német egyetemeken szívta magába a felvilágosodás pedagógiai eszméit Genersich János is. 42 Az õ munkássága nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a német filantropista pedagógia elvei elterjedhettek a Felvidék jelentõs iskolavárosaiban. Genersich augusztus 15-én született Késmárkon. Tanulmányait szülõvárosában kezdte, késõbb Debrecenben majd a nagyhírû pozsonyi evangélikus lyceumban tanult ig a jenai egyetemet látogatta, ahol filozófiát és teológiát hallgatott. Hazatérése után két évig magánnevelõként mûködött ban a késmárki evangélikus lyceum tanára lett. Harminc éven át tanított itt, többek között neveléstudományt is ben a bécsi protestáns teológiai intézethez került, ahol egyháztörténetet és egyházi jogot oktatott négy éven át, május 18.-án bekövetkezett haláláig. Genersich számos - a saját korában rendkívül népszerû - német nyelvû tankönyvet és ifjúsági olvasókönyvet írt, amelyek közül jó néhány több kiadást is megért. 44 Fõmûve, az 1792-ben, Bécsben napvilágot látott Beitrage zur Schulpädagogik 45 erõsen filantropista hatásokat mutat. A mûben kimutathatóak Trapp, Gedike és Abbt nézeteinek nyomai. A nevelés fogalmát Genersich Trapp nyomán határozza meg. A nevelés nem más, mint az ember kimûvelése azért, hogy ennek segítségével elérhesse a lehetõ legteljesebb boldogságot. A nevelésnek az embert emberré, emellett a társadalom hasznos polgárává kell tennie. A nevelés feladat tehát az ember testi, erkölcsi és szellemi erõinek a lehetõ legtökéletesebb kifejlesztése. A testi nevelésrõl szólva Locke, Rousseau és Campe elveit követve a szerzõ leszögezi, hogy az egészség megõrzése a legfontosabb, és ennek érdekében az a legcélravezetõbb, ha a természet törvényeit követjük. Fontos, hogy úgy neveljük a gyermeket, hogy megtalálja a természetes arányt és mértéket az alvásban, az étkezésben, a szellemi és a testi munka 42 Életét és munkásságát ismerteti: Szelényi Ödön: Genersich János. Egy szepességi pedagógus I. Ferenc korából. Közlemények Szepes Vármegye Múltjából ; és u.o. : Egy régi magyar pedagógus. Adalékok a filantropizmus magyarországi történetéhez. Magyar Paedagógia Latin nyelvu neveléstudományi eloadásainak kézirata (Ars Paedagogica Coll. Ms. 357) az elso világháború elott még a késmárki evangélikus fõgimnázium könyvtárában volt. V.ö. Szelényi Ödön: Egy régi magyar pedagógus. Adalékok a filantropizmus magyarországi történetéhez. Magyar Paedagógia A kézirat ma már nem lelhetõ fel. 44 Olvasókönyvei közül a legnépszerubbek voltak: Alfred. Ein Lesebuch für Jünglinge von fünfzehn bis zwanzig Jahren. Wien, 1812.; Wilhelmine. Ein Lesebuch für Mädchen von zehn bis fünfzehn Jahren. Wien, A mûvet ismerteti: Fehér Katalin: Genersich János német nyelvû pedgógiai mûve 1792-bõl. Magyar Könyszemle

16 tekintetében. Ahhoz, hogy a gyermek testileg jól fejlõdjön, kétféle tevékenységet kell végeznie pedagógusnak. Az un. pedagógiai dietetika elveit figyelembe véve gondoskodnia kell a test épségérõl, egészségérõl, a pedagógiai gimnasztika pedig arra szolgál, hogy különféle gyakorlatok végzésével a testi erõnlétet és az ellenállóképességet fokozza. A nevelés másik területe a szellemi nevelés. Genersich felosztása szerint ennek két ága van, az értelmi és erkölcsi nevelés. Az értelem fejlesztésére a tanítás szolgál. A tanítás során a gyermek érzõ, képzelõ, emlékezõ, figyelmi, ítélõ és feltaláló erõit kell fejleszteni. A gyermek kora, neme, képességei határozzák meg, hogy a pedagógus milyen módszert alkalmazzon a tanítás során. Általános elvként - Trapp és a filantropisták nyomán - a szerzõ leszögezi, hogy fiatalabb korban az un. érzéki-szemléltetõ módszert kell alkalmazni, és csak idõsebb tanítványoknál lehet az un. absztrakt módszereket választani. A tanítás tartalmának tárgyalásakor Genersich hat tantárgycsoportot különít el. Elsõként említi az alapismereteket, melyeket kivétel nélkül minden gyermeknek kötelezõen el kell sajátítani. Ezek: az írás, olvasás, számolás, a helyes beszéd és a rajz. A tantárgyak második csoportját az emlékezet tudományai -nak nevezi a szerzõ, és rendkívüli jelentõséget tulajdonít neki. Ez nem más, mint a történettudományok igen széles értelmezése. Ide tartozik az egyetemes- és a hazai történelem, a politikai földrajz, az államtörténet és a statisztika. A tárgy tanításának módszertanáról szólva Genersich Schlözer javaslatait veszi át. 46 Szorgalmazza a térképek, kronologikus táblázatok, történeti játékok alkalmazását az oktatásban. A tantárgyak harmadik csoportját a természeti tárgyak képezik. Ezek a természetrajz és a természettan, melyeknek alapos és részletes oktatását rendkívül fontosnak tartja a szerzõ. A nyelvtudományok jelentik a tantárgyak negyedik csoportját. Genersich nézete szerint az elemi ismereteket a gyermek anyanyelvén kell tanítani. Kizárólag a felsõbb osztályokban van szükség a latin nyelv oktatására, azonban erre sincs szüksége minden gyermeknek. A leendõ gazdáknak, iparosoknak, kereskedõknek és katonáknak nincs szükségük a latin nyelv ismeretére. Ugyanígy a leányokat sem kell latin nyelvre oktatni. Görög nyelvre csak a tudósoknak és a teológusoknak van szükségük. Azonban a szerzõ - hasonlóan a többi felvilágosult gondolkodóhoz - egy modern nyelv ismeretét is nélkülözhetetlennek tartja. Az iskolai tantárgyak ötödik csoportját a széptudományok és a mûvészetek képezik. Ide tartozik az irodalom, az esztétika, a retorika, a zeneelmélet, a rajz és a festészet, az építészet, a 46 Schlözer: Abriss der Weltgeschischte. Göttingen

17 kertészet és a táncmûvészet. A tanítandó tárgyak hatodik csoportjába tartozik a matematika, a filozófia és a vallástan. A szerzõ, miként a többi filantropista gondolkodó, a vallástanítás reformját követeli. Un. természetes vallásoktatást kíván. Az alsóbb iskolákban általános vallásoktatást kell nyújtani, tekintet nélkül a felekezeti különbségekre. Kezdetben csak a vallásos érzület és erkölcs kifejlesztésére kell törekedni, és csak késõbb kell rátérni a vallások tételeinek magyarázatára. Ez viszont már teljes egészében az egyházak feladata és nem az iskoláé. Van Genersichnek egy rendkívül korszerûnek tekinthetõ és saját korában egyáltalán nem szokványos javaslata. Azt kívánja, hogy a különbözõ tantárgyak oktatása során közölt ismereteket kapcsolni kell egymáshoz, összhangba kell hozni. A tantárgyi integráció gondolatának ez a korai megfogalmazása fontos felismerése a szerzõnek. A szellemi nevelés kérdéseinek tisztázása után az erkölcsi nevelés kérdéseit fejti ki Genersich. A pedagógusnak ezen a téren két feladata van. Egyfelõl a gyermek öröklött hajlamait, ösztöneit kell irányítani, másfelõl az erkölcsi nevelés legfõbb eszköze - a jó példa - által szoktatni kell õket a jóra, és meg kell gátolni a rossz cselekedeteket. A szerzõ részletesen szól a pedagógus szerepérõl, a társadalomban elfoglalt helyérõl, kívánatos személyiségjegyeirõl. A nevelõ a szerzõ szerint különleges helyet foglal el a társadalomban, annak nélkülözhetetlen tagja. A pedagógus az állam napja - vallja Genersich, melynek sugarainál a növények (a gyermekek) melegednek és kifejlõdnek. A nevelés nagy felelõsséggel járó hivatás. Ezt a munkát nem lehet bárkire rábízni. A leendõ nevelõnek szigorú erkölcsi és szellemi követelményeknek kell megfelelnie. Legyen teljesen egészséges, hibátlan testalkatú, szép arcú, pallérozott szívû és nemesen gondolkodó, gyermekszeretõ ember. Legyen járatos a nyelvekben és a tudományokban, és hogy azokat tanítani is tudja, ismerje a neveléstudomány elveit. A szerzõ bírálja kora közoktatási viszonyait, és megfogalmaz bizonyos reformjavaslatokat is. Javaslatai vegyesek, megfogalmaz az oktatás tartalmára, módszereire vonatkozó kívánalmakat éppúgy, mint a tanárok helyzetére, az oktatásügy egészének szervezetére vonatkozó új elképzeléseket. Érdemes ezek közül kiemelni a tanárok erkölcsi és anyagi megbecsülését érintõ részeket, mert sok gondolata még napjainkban is aktuális. Úgy a nyilvános, mind a magántanítóknak megfelelõ rangot, vagyis társadalmi elismerést kell biztosítani - vallja. Ha megöregszik és megrokkan, megfelelõ összegû nyugdíjat kell kapjon, amibõl gondtalanul megélhet, hiszen életét az állam szolgálatába állította azzal, hogy annak hasznos polgárokat nevelt. A tanárok terhein úgy lehetne könnyíteni, hogy a tanításon kívül más feladatokat ne kívánjanak tõlük. Az iskolákban csak igazoltan magas végzettségû,

18 feddhetetlen erkölcsû tanítókat alkalmazzanak. Az állam ismerje el, és jutalmazza rendszeresen a jó tanítók munkáját. Állítson fel az állam tanítóképzõket, ahol a leendõ falusi tanítók nemcsak szakmai, hanem pedagógiai képzésben is részesülhetnének. Javasolja, hogy egy állami és egyházi vezetõkbõl álló bizottság vizsgálja folyamatosan a külföldi egyetemekrõl hazaérkezõ ifjak tudását, és ösztönözze õket arra, hogy középiskolákban vállaljanak tanári állást, és tanári vagy lelkészi munkájuk mellett továbbra is foglalkozzanak az õket leginkább érdeklõ tudományok mûvelésével. Az iskolák belsõ rendjére, szervezetére vonatkozóan Genersich a következõket javasolja: alakítsanak ki minden iskolában szolgálati rendet, amely azt jelentené, hogy a tanárok képzettségüknek, érdeklõdésüknek megfelelõen osszák fel maguk között a tanítandó tárgyakat. Fûzzék szorosabbra a diákok és tanárok kapcsolatát iskolai ünnepségek kirándulások, gimnasztikai játékok rendezésével. Genersich egyik legfigyelemreméltóbb követelése az, hogy az ország egész területén kutassák fel a kiváló eredményeket elért, bizonyos területen különös tehetséget mutató tanulókat, és õket társadalmi helyzetüktõl, vallási hovatartozásuktól függetlenül államköltségen neveltessék egészen felsõfokú tanulmányaik befejezéséig. Mint az elõzõekbõl láttuk, Genersich János német nyelvû pedagógiai munkája a német filantropisták, fõként Trapp és Gedike hatását tükrözi. Elméleti nézeteiben ugyan kevés az eredetiség, de mintáinak mûveit jól ismeri, és pontosan, hûen közvetíti olvasói számára, akik a túlnyomórészt német nyelvû felvidéki városok protestáns lelkészei és tanárai közül kerültek ki. Ezek az olvasók azután bizonyosan közvetítették - ilyen vagy olyan módon- ezeket a felvilágosult pedagógiai nézeteket hallgatóiknak a szószékekrõl és a katedrákról. A 18. század utolsó éveiben jelentek meg az elsõ pedagógiai tankönyvek, melyek már a felvilágosodás pedagógiai eszméit közvetítették a leendõ tanítók számára. A 19. század elsõ évtizedeiben pedig - a hazai oktatás reformját a felvilágosodás szellemében sürgetõ - pedagógiai kézikönyvek is megjelentek.

19 Tóth Pápai Mihály pedagógia tankönyve (1797) 1797-ben jelent meg Tóth Pápai Mihály sárospataki tanár könyve, melyet a hazai pedagógusképzés elsõ magyar nyelvû pedagógia tankönyveként tart számon a szakirodalom. 47 A szerzõ e mûvét az akadémiai tagozaton tanuló diákoknak szánta, akiknek ebben az idõben már kötelezõ tantárgyként kellett tanulniuk a Paedagogica címû stúdiumot, melynek keretében elméleti-gyakorlati pedagógiai ismereteket sajátítottak el a hallgatók. Elsõsorban persze a preceptorok számára volt szükség ezeket az ismereteket összefoglaló, nyomtatott mûre, de haszonnal forgathatták azok is, akikbõl partikuláris iskolai rektor vagy éppen lelkész lett. A szerzõ, Tóth Pápai Mihály 1791-ben került a pataki iskolához, mint iskolaorvos ban lett a kollégium professzora, pedagógiát, természetrajzot, mezõgazdaságtant és dietetikát adott elõ. A tankönyv: Gyermek nevelésre vezetõ út-mutatás címmel Kassán jelent meg 1797-ben. 48 Jelentõségét az adja, hogy rendszerbe foglalt szintézisben tárgyalja a neveléstan, oktatástan, valamint a nevelés- és oktatásmódszertan elméletét és gyakorlatát. Könyve anyagát a szerzõ következõ fejezetekre osztotta: I. A tanítói hivatalról és a tanítóról; II. A tanításnak módjáról közönségesen; III. A tanításnak módjáról különösen; IV. Az oskolai törvényekrõl és rendtartásokról; V. Az oskolai fenyítékrõl és annak gyakorlásának módjáról; VI. A pihenésrõl és megújjulásról. Az elsõ fejezetben a szerzõ a jó tanító személyiségvonásait és viselkedésmintáit foglalja össze. A jó tanítónak istenfélõnek, tanítványait szeretõnek, jókedvûnek, békességes tûrõnek, soldjával megelégedõnek, nemtsak elegendõ tudományúnak, hanem a tanításra is alkalmatosnak kell lennie 49 A tanító ne fizetésének tsekélységéhez, hanem hivatalának fontos voltához szabja kötelességének folytatását. Nem szabad indulatosan mérgesnek, mordnak, szitkozódónak, verekedõnek lennie, mert ezek a tulajdonságok nemcsak elidegenítik tõle a gyermeket, hanem a rossz példa adásával rosszra szoktatja õket. Minden tekintetben döntõ jelentõségû a tanító saját példája az iskolai nevelésben. Még az öltözete is szerepet játszik ebben: a tanító öltözetibe nem bujálkodó, de tisztességes és tsinos légyen, hogy így a gyermekek ebben is példát vehessenek róla, s még gyermekkorukban a tsinosságra 47 A mûvet elemzi: Szabóné Fehér Erszébet: Az elsõ hazai pedagógia tankönyv. Magyar Pedagógia [Tóth Pápai Mihály]: Gyermeknevelésre vezetõ útmutatás Kassa, (Hasonmás kiadása 1985-ben jelent meg a Miskolci Városi Könyvtár, a Comenius Tanítóképzõ Fõiskola és a Borsod Abaúj Zemplén megyei Levéltár közös kiadásában.) 49 Tóth Pápai Mihály: i.m. 16.

20 szokjanak 50 A gyermekek hamar elfelejtik azt, amit korábban az iskolában tanultak. Ilyenkor tilos õket szidni, motskolni, verni; inkább megkülönböztetett igyekezettel és szorgalmatossággal kell segíteni, mert akinek nints éles esze, nem oka butaságának, s éppen ilyeneknek kell a tanító. Mit jelent a tanító okossága? Ez abban áll, hogy tudja magát mindenre nézve úgy viselni, hogy az õ magaviselése elõmozdítására légyen a hasznos tanításnak 51 Hol és hogyan kell megnyilvánulnia a tanítói okosságnak? Egyrészt szerettesse meg magát tanítványaival úgy, hogy mikor érdemlik, õket megditséri, nékik ottan-ottan kedvet tsinál, szelídséggel, nyájasággal tanítja õket 52 Másrészt becsültesse meg magát ; ezt úgy éri el, hogy emberséges ember módjára viselkedik, s ha valami gyarlóság van is benne, azt tanítványai elõtt ki nem mutatja. A gyerekek akkor lesznek engedelmesek, ha a tanító semmi igazságtalan és helytelen dolgot nem kíván; ha a parantsolatot a jó-szívûségnek palástja alá úgy el tudja rejteni, hogy tanítványai atyai tanátsnak gondollyák. Származásukra, vagyoni helyzetükre, a szülõk rangjára nézve nem szabad semmiféle különbséget tenni a tanulók között, viszont különleges bánásmódot igényelnek az osztály átlagánál fiatalabb és idõsebb, gyengébb és erõsebb, valamint a pajkos és a szemérmetes tanítványok is. A tanítási-tanulási folyamatról szólva Tóth Pápai Mihály a következõket állapítja meg: A tanítási-tanulási folyamat két tényezõbõl áll: egyrészt az érzékszervi tapasztalatból, majd ez hozza létre a másik tényezõt, az értelemben keletkezõ ideákat. De hogyan tanítson meg a tanító olyan dolgokat, amelyek nem ragadhatók meg az érzékszervi tapasztalatok útján? Ezeket - javasolja a szerzõ - egy vagy más oldalról kösse az ollyan dolgokhoz, amellyeknek van már a gyermek eszében valami rajzolatja külsõ érzékenységek által 53 Ezt a célt szolgálják a tanító által elõadott és bemutatott példák, hasonlatok. Az érzékszervi tapasztalat mélységét, s ennek nyomán az értelmi rajzolat sikeres létrejöttét a tanító gondos munkája eredményezheti. Erre vonatkoznak Tóth Pápai Mihály részletesen kifejtett didaktikai elvei. A tanítási-tanulási folyamat számos részletére világít rá ezekkel a szerzõ. A tanító alapvetõ feladata mindenekelõtt a változatos szemléltetés: valamit tsak nékik megmutathat természetben vagy mesterséggel készült formában, azt mind mutassa meg. De itt ne álljon meg: ezeket combinálván, szoktassa a gyermekeket az azokról való gondolkodásra, s ítélettételre 54 A tanulók figyelmét a tanítandó tárgyra kell összpontosítani. Ezért egyszerre sokféle 50 Tóth Pápai Mihály: i.m Tóth Pápai Mihály: i.m Tóth Pápai Mihály: i.m Tóth Pápai Mihály: i.m Tóth Pápai Mihály: i.m. 42.