Motto: Hagyjátok meg nekem bolondságaimat, itt vannak nektek a mûveim! R.Wagner. Tartalom

Átírás

1 XV. évfolyam 1-2. szám tavasz

2 Motto: Hagyjátok meg nekem bolondságaimat, itt vannak nektek a mûveim! R.Wagner 3 9 Tartalom Új Wagner emléktábla Budapesten 3-4 Gondolattöredékek Richard Wagnerrôl 5 Akikre büszkék vagyunk 7 Parsifal, Pogány Vilmos grafikája 8 A harminc éves Parsifal 9 Operaházi emlékek képekben 11 Tisztújító közgyûlés Wagner mûvészetének magyarországi befogadásáról 12 Egy szobor és árnyéka 17 Bayreuthi ösztöndíjasok Giuseppe Verdi 20 A tavaszt és napsugarat szeretnénk elhozni 21 Wagner 22 A bolygó Hollandi operaházi elôadása-óriási siker 24 A nevetô Wagner 26 Itt megtisztul a lélek A címlapon Demcsák Dóra szobrászmûvész Wagner bronz féldombormûve. A hátlapon Janzsó Anna festômûvész Hét fátyol tánc alkotása éve Lipcsében ebben a házban született Richard Wagner A klasszikus budapesti Parsifal emlékezetes szereplôi: Polgár László - Gurnemanz, Solyom Nagy Sándor - Amfortas Misura Zsuzsa akinek tanítványai Verdivel elhozták a tavaszt A budapesti Hollandi ami mindenkinek tetszett, pedig... A müncheni Trisztan bemutatót sikerre vivô Schnorr házaspár Kiadja a Richard Wagner Társaság Fôvédnök: MARTON ÉVA 1148 Budapest, Kerepesi út 76/E. Telefon: Fax: wagnertarsasag@mail.datanet.hu Internet: A Wagner Társaság adószáma: Szerkesztôbizottság: Dr. Ádám András fôszerkesztô, Dr. Király László, Pallós Tamás, Vajai Balázs Megjelenik negyedévente, megvásárolható: a Társaság rendezvényein, a Magyar Állami Operaházban ISSN

3 3

4 AZ EMLÉKTÁBLA SZÖVEGE NÉMETÜL-ANGOLUL ANLÄSSLICH DES 50. TODESTAGES RICHARD WAGNERS WURDE 1933 AN DIESER STELLE, AN DER FASSADE DES EHEMALIGEN GASTHAUSES HUNGARIA, DAS IM II. WELTKRIEG ZERSTÖRT WURDE, EINE GEDENKTAFEL ANGEBRACHT MIT FOLGENDEN WORTEN: IN DIESEM GASTHAUS WURDE 1872 DIE PESTER WAGNER GESELLSCHAFT GEGRÜNDET, DEREN ERSTER VORSITZENDER DER HOCHVEREHRTE STAATSMANN GRAF ALBERT APPONYI WAR. DER EINLADUNG DER GESELLSCHAFT FOLGELEISTEND, KEHRTE HIER EIN, AM 6. MÄRZ 1875, DER TONSCHÖPFER UNERMESSLICHER MEISTERKLÄNGE, RICHARD WAGNER MIT SEINER GEMAHLIN, COSIMA LISZT, DER TOCHTER DES MANNES, AUF DEN DIE UNGARN SEHR STOLZ SIND, FRANZ LISZT,,ERHEBE DICH, ZU ODIN FLIEGE EMPOR! DEINE LICHTEN TRÄUME WEIT ÜBERS LAND SIE SCHWINGEN, HINAUS IN DIE WELT, LEUCHTEN, KLINGEN..." REVICZKY GYULA, 1883 DIESE GEDENKTAFEL WURDE DEM TONDICHTER VON DER NACHWELT ALS DANK FÜR SEINE KUNSTWERKE GEWIDMET, ANLÄSSLICH DER 200. GEBURTSTAGSJAHRESFEIER VON DER RICHARD WAGNER GESELLSCHAFT, 2013 Kersten Kalmár fordítása HERE ONCE STOOD THE THE HUNGÁRIA HOTEL, WHICH WAS DESTROYED IN WORLD WAR II. IN 1933 A PLAQUE WAS ERECTED ON THE WALL OF THE HOTEL TO COMMEMORATE THE 50TH ANNIVERSARYOF THE DEATH OF RICHARD WAGNER. ENGRAVED ON THE PLAQUE WERE THE FOLLOWING WORDS: IN THIS HOTEL IN 1872 WAS FOUNDED THE PEST WAGNER SOCIETY, WHOSE FIRST SECRETARYWAS THE IMMORTAL STATESMAN COUNT ALBERT APPONYI. IT WAS IN THIS SAME HOTEL THAT THE COMPOSER OF COUNTLESS MELODIES RICHARD WAGNER, ARRIVING IN BUDAPEST AT THE INVITATION OF THE SOCIETY ON MARCH 6TH 1875, STAYED WITH HIS WIFE COSIMA LISZT, DAUGHTER OF THE PRIDE OF ALL HUNGARIANS, FRANZ LISZT. FLY, FLYTO ODIN! YOUR SONOROUS DREAMS RESOUND AT THE VERYFRONTIERS OF THE WORLD GYULA REVICZKY, HUNGARIAN POET, 1883 THIS NEW PLAQUE WAS ERECTED BY A LATER GENERATION OF RICHARD WAGNER S ADMIRERS, IN GRATEFUL ACKNOWLEDGEMENT OF THE COMPOSER S WORK, ON THE OCCASION OF THE 200TH ANNIVERSARYOF HIS BIRTH. THE HUNGARIAN RICHARD WAGNER SOCIETY, 2013 Király Zsolt fordítása 4

5 Gondolattöredékek Richard Wagnerrôl W agner zenéje túl tökéletes, hogysem egykönnyen meg lehessen bocsátani érte a szerzônek. Ez az egyik legalapvetôbb következtetése Wagnerrôl való végül könyvnyivé nôtt elmélkedéseimnek. Zenetörténeti jelentôségét nem pusztán híveinek, de ellenségeinek száma és elszántsága is jól mutatja. De vajon hányan gondoltak bele igazán, micsoda hatalmas terhet is viselt az az ember, akinek hangjai ma is katarzist és vigasztalást nyújtanak mindazoknak, akik nem félnek megnyitni fülüket és szívüket e zene elôtt. A tehetség és az invenció átlagember számára alig elképzelhetô terhét viselte a komponista, hiszen majdhogynem páratlan módon a wagneri életmû szinte egésze legbensôbb lelki és mûvészi szükségletbôl fakadt. Ezt pedig többek között azoknak az alkalmi kompozícióknak a gyengéi mutatják, amelyekkel kapcsolatban maga Wagner vall az invenció hiányáról. Ám a kiérlelt, és az életprogram szerves részét képezô alkotások olyan gazdagságú áradását mutatják a zenei és esztétikai ötleteknek, amelynek rögzítése a legnagyobb technikai tudást és türelmet igényelte. Van ebben valami csodaszerû: tehát az ihlet tüzének és a komponálás hûs vizének elegyítésében. Mint Wagner maga mondja: És ahogyan komponálok, voltaképp az is varázslás, mert mechanikusan és nyugodtan egyáltalán nem tudok muzsikálni, még a szopránkulcs is zavar egy ötszólamú Bachdologban, legszívesebben átírnám. Eksztázisban azonban a legvadabb szólamvezetésû helyeket minden habozás nélkül megoldom, olyan biztonsággal jön ki belôlem, akár egy gépbôl. Nyugodtan viszont semmit sem tudok. 1 Persze Wagner maga is tudja, hogy ihlete gyakran teszi próbára technikai tudását. Mint máskor Cosimának mondja: Micsoda kontár vagyok, el se hiszi senki; nem tudok transzponálni. A komponálás nálam különös állapot; fantáziáláskor megy minden, mint a karikacsapás. De amint le akarom írni, nincs már az ujjaimban. Hogy is volt, kérdezem ilyenkor, és nem azt, hogy is van, milyennek is kell lennie, hanem hogy is volt, és akkor addig kell keresni, amíg az ember újra megtalálja. Mendelssohn összecsapná a kezét, ha látná, hogyan komponálok. 2 De tegyük mindjárt hozzá: Wagner sosem akart olyat, amit bármely kontár könnyedén és mechanikusan megoldhatott volna. Sôt a polifónia olyan gazdagságát teremtette meg, amelyet ôelôtte talán senki. És éppen a wagneri mûvészet képzeletgazdagsága és technikai bravúrjai tükrében oly megrendítôek az állítólag kevély zeneszerzô sorai Liszt Ferenchez, és éppen a Trisztán komponálása idején: Nem tudom neked eléggé nyomatékosan megmondani, milyen szánalmas zenésznek érzem magam, lelkem legmélyén azt hiszem, nyomorult kontár vagyok, egyéb semmi. Látnál csak, ahogy mostanság ott ülök, azt gondolom, Mennie kell! aztán a zongorához oldalgok, összekalimpálok holmi siralmas szemetet, aztán bambán feladom a küzdelmet. Tudnád csak, hogy ilyenkor milyen hangulat fog el! Milyen szilárdan meg vagyok gyôzôdve zenei semmirevalóságomról! És aztán jössz te, akinek minden pórusából csak úgy patakzik, áramlik, zuhatagokban ömlik a zene ( ) és akkor még olyan szavakat kell végighallgatnom, amilyeneket te intézel hozzám. Nehéz elhinnem, hogy mindez nem merô gúny. Furcsa történet ez, kedvesem, és hidd el, nem sokat érek. 3 Miután azonban rálát a mûre, különösen annak legextatikusabb harmadik felvonására, s alighanem látja, megoldotta a megoldhatatlant, így ír Mathilde Wesendoncknak: Ebbôl a Trisztánból valami félelmetes kerekedik! Ez az utolsó felvonás!!! Félek, ezt az operát betiltják hacsak valami rossz elôadás paródiává nem torzítja az egészet; csak a középszerû elôadás menthet meg, mert az igazán, tökéletesen jótól megbolondulnának az emberek másképp nem képzelhetem. 4 1 Cosima Wagner: Napló ( válogatás). Gondolat. Budapest, (1871. november 18.) 2 Cosima Wagner: Napló. Idézett kiadás, 94. (1871. június 23.) 3 Thomas Mann: Richard Wagner szenvedése és nagysága. Európa. Budapest., Idézi Mann i.m

6 A Trisztánnak ez a több mint zene -i jellege, a lélek rezdüléseivel való ez a legartisztikusabb eggyé olvadása téveszthetett meg oly sokakat, így Thomas Mannt is, a wagneri muzsika zenei értékeit illetôen. Amint Mann önmagával vívódva írja: Wagner zenéje éppúgy nem zene, mint ahogy az alapjául szolgáló drámaszöveg, amely kiegészíti, nem irodalom. Ez a zene pszichológia, jelkép, mítosz, pátosz minden, csak nem muzsika ama megtévedt mûítészek tiszta és teljes értelmében. 5 Vagy ahogyan Mann más helyütt írja: Valóban, nem csak felületesen, hanem szenvedélyesen és hódolattal is csak azt mondhatjuk a félreértés veszélyét is vállalva, hogy Wagner mûvészete a legnagyobb akaraterôvel és intelligenciával óriásivá növesztett, zsenialitásba hajló dilettantizmus. 6 Pedig több mint száz év távolából be kell látnunk, hogy Wagner zenéje több mint zene, anélkül azonban, hogy egyúttal kevesebb is volna annál. És többek között ez tehát a zene világán túlmutató aspiráció, és a zene világán kívülrôl is (!) érkezô inspiráció következetes megléte, ami a wagneri mûvészetnek különleges helyet biztosít a zenetörténetben. Többek között, hiszen mindez nem lehet magyarázata sem az alkotások tökéletességének, sem pedig hatásuk megrázó erejének. A zenén kívüli tényezôk ugyanis csupán irányt szabtak e mûvészet fejlôdésének, noha kibontakozásához nem lehettek elégségesek. Ahhoz ugyanis kifejezetten zenei természetû invenciókra és kompozíciós zsenialitásra volt már szükség tavasz A zenei és nem zenei szempontok egyidejû megléte, és páratlan összhangja következtében Wagnernél hallatlanul kitágulnak a mûvészi kifejezés határai, ténylegesen új dimenziók nyílnak meg mind az alkotó, mind pedig a hallgató elôtt. Amint Baudelaire megjegyzi: belsô szükséggé vált számára, hogy megkettôzött formában, egyszerre költôként és zenészként gondolkodjék, hogy minden eszmét kétféle formában vegyen szemügyre 7 Awagneri zene egyik nagy újdonsága többek között a térhatás érzékeltetése, méghozzá oly forradalmian, amint a festészetben Giotto perspektívateremtô mûvészete. Amint Baudelaire írja: Nincs még egy zeneszerzô, aki annyira értene a fizikai és spirituális tér mélységének festôi ábrázolásához, mint Wagner. 8 Vagy ahogy Nietzsche megjegyzi: a zene területén nem kevesebbet tett, mint a plasztika terén a szabadon álló szoborcsoport feltalálója. 9 Ezért érezzük Wagnert hallgatva, hogy egy sajátos térbe, egy önálló világközegbe léptünk. Wagner nem pusztán a meglévô mûvészetek nyelvén fejezte ki magát, de önálló kifejezési közeget alkotott, saját nyelvet teremtett. Ezért mondhatta Nietzsche: Wagner zenéje mint Egész a világ képmása. 10 És ez a képmás, ez a sajátos világ nem a semmibôl jött létre. Olyan tudatos alkotás eredménye, amelyet teoretikus igényû analízis elôzött meg. Wagner zenekara csodálatos térhatásával és adott esetben természetfestésével alighanem a leg- 5 Mann i.m Mann i.m Baudelaire Charles (2001): Richard Wagner és a Tannhäuser Párizsban. In Richard Wagner: Egy német muzsikus Párizsban Charles Baudelaire: Richard Wagner és a Tannhäuser Párizsban. Kávé Kiadó Baudelaire i.m Nietzsche, Friedrich: Richard Wagner Bayreuthban. In: Friedrich Nietzsche: Korszerûtlen elmélkedések. Atlantisz. Budapest Nietzsche: Richard Wagner Bayreuthban. Idézett kiadás

7 fontosabb díszleteleme a mûveknek. Szinte hihetetlen, hogy a Trisztán nyitánya után felhangzó matrózdalt követôen a zenekar által valósággal érezzük a hajó hullámokkal ellentétes irányú mozgását, célja felé való feltartóztathatatlan haladását. Ám a zenekar szerepe még ennél is fontosabb, aminek pedig felbecsülhetetlen esztétikai értéke lesz. A hangszeres együttes ugyanis olykor szinte helyet cserél az énekszólammal, átvéve a hagyományos értelemben vett dallamot, és az énekeseknek hagyva a kísérô szólam szerepét. Ez a szerkesztési eljárás aminek már a barokkban is megvoltak az elôzményei, és amelynek szép példáit találjuk Vivaldinál, az egyik legszebbet pedig talán Bach Máté Passiójának Erbarme dich kezdetû altáriájában igen zavarba ejtô és a különös gazdagság érzetét keltô hatással jár. Az énekest ugyanis részben a megszokás okán, részben pedig az emberi hangra való ösztönös figyelésünkbôl adódóan továbbra is úgy tekintjük, mint a fô téma hordozóját. Így énekelt szólam gyanánt kapunk valami szokatlant, valami egészen különlegeset, amelynek esztétikai értékéhez nem fér semmi kétség, ám egyúttal megkapjuk a dallamot is magától a zenekartól. S közben úgy érzékeljük méltán, hogy kétszeresen kapjuk a fô témát. Egyszer azt, ami az elôadó énekes miatt annak tekintendô, másrészt a zenekartól azt, amit zenei beidegzôdéseink alapján annak érzünk. Wagnernél ennek a szerkesztési módnak a következetes alkalmazására, és a drámai fokozás szolgálatába állítására kerül sor. S ez olyan gazdagság benyomását kelti, amelyre azelôtt alig volt példa, színpadon pedig különösen ritkán. És e monumentális hatás természetesen még akkor is mûködik, ha a zenekarból mindössze csupán néhány hangszer szól. Sôt a hatás ekkor csak igazán zavarba ejtô: monumentalitás, gazdagság, és az eszközök hallatlan takarékossága egyazon idôpillanatban. Wagner tehát nem pusztán kivételesen invenciózus, de egyúttal különösen tudatos mûvész. Így nála a szenvedélyesség és a kivitelezés racionalitása páratlan feszültséget teremt az alkotásokban. S ha valóban volt a görög kultúrának apollói harmonikus és dionüszoszi diszharmonikus princípiuma amint azt Wagner sugallatára Nietzsche sejteni vélte, úgy a nyugati kultúra is két princípium (az értelem és az érzelem) feszültségén épülhetett fel. Bizonyára vitatkozni lehet azon, hogy Wagner zenéje a nyugati zene kiteljesedése-e. Meggyôzôdésem szerint azonban abban az értelemben mindenképpen az, hogy benne tetten érhetjük a Nyugat szellemét alapvetôen meghatározó mediterrán emocionalitás és a nordikus analitikus hajlam tovább már alig fokozható teljességét és egyensúlyát. Ami elôtte volt, abban a szív hangjai még erôsebbek a megfontoltságnál, ami pedig utána következett, sokkal inkább közelít a teoretikus spekulációk felé. Szmodis Jenô Akikre büszkék vagyunk Hét Wagner társasági, bayreuthi ösztöndíjas a Don Giovanni elôadásokon január 30-án a Mindenki Operája sorozat eseményeként láthattuk, hallhattuk Mozart mûvét. Számomra és ezzel nem vagyok egyedül nagy élményt nyújtó elôadás volt. Aremek produkcióban öt bayreuthi ösztöndíjasunk szerepelt. Remekül! Kezdem a karmesterrel. Régebbi tagjaink bizonyára emlékeznek arra a zongorista kisfiúra, aki többször szerepelt rendezvényeinken. Mészáros Györgyrôl, az akkori Gyurikáról van szó. Szüleivel, László Rita oboa és angolkürt mûvésszel és Mészáros László kürtmûvésszel együtt 2000 óta Társaságunk tagja. Bécsben tanult zongorázni, majd vezényelni ben már szerepelt az Operaházban. Akkor a Don Pasqualet vezényelte. Most a Don Giovanniban jeleskedett. Acímszereplô Szegedi Csaba, Donna Anna Miksch Adrienn, Don Ottavio Megyesi Zoltán, Leporello Bretz Gábor Liszt díjas, a Magyar Állami Operaház kamaraénekese volt. Mindannyian élményt nyújtottak nemcsak hangjukkal, de szerepformálásukkal is. Szeretném rajtuk kívül Barát Emôke Zerlináját megemlíteni, bár ô nem volt ösztöndíjasunk. Az Erkel Színházban is nagy sikert arattak. Ekkor két elôadáson Bretz Gábor a címszerepet alakította és Cser Krisztián volt Leporello. Bárkivel beszéltem, lelkesedéssel nyilatkozott róluk. Külön kiemelte mindenki kettôjük tökéletes összhangját ének és játék terén egyaránt. Donna Elvirát Szabóky Tünde szintúgy bayreuthi ösztöndíjasunk énekelte ugyancsak remekül. Gratulálunk! Molnár Róbertné 7

8 Parsifal - Pogány Frigyes grafikája 8

9 A harminc éves Parsifal A cím akarattal pontatlan, kétféleképpen is értelmezhetô. Vonatkozhat arra az örömteli három évtizedre, amit a Ferencsik János Mikó András által alkotott Parsifal elôadások jelentettek a Wagner rajongóknak. Rögtön nyomatékkal jegyzem meg: nemcsak a hazai Wagner hívek részére, hanem sok-sok külföldinek is, mert mint egy bécsi zenekritikus ismerôsöm mondta: ez a budapesti, Európában az utolsó még szép, érthetô, nézhetô Parsifal elôadás. Hogy miért? Errôl szól e néhány sor. Amásik cím-változat már valóban fogas kérdés, nevezetesen hány éves az ifjúnak mondott Parsifal, amikor a hosszú megtisztulást követôen be tudja tölteni a Grál által rábízott tisztségét? Körülbelül harminc? Ô is az életút felénél tart? Wolfram von Eschenbach Parzevalja olyan sokat kalandozik, hogy ez nehezen férne ennyi idôbe, Wagner pedig bölcsen, filozofikusan elrejti a választ. Csak annyit tudunk meg, hogy a Grál templomából való kilódítása után Parsifal hosszan vándorol, majd elátkozottan keresi az igaz utat, melyet nem lel. Egy kegyelemteljes napon, melyen az átok nem fog, visszatéved a Grál erôterébe. Bár mindenki megöregedett, ez itt nem fontos, mert itt a Grál végtelen szent terében az idô elveszti jelentôségét, értéke csak a szellemiségnek van. Ezt a szellemiséget találták meg harminc évvel ezelôtt Ferencsik János és Mikó András! A Parsifallal azt a mûvet állították a színpadra, ami kirívóan más, mint az operairodalom megannyi alkotása de még Wagner saját mûveitôl is elkülönül. Oka: mert gondolat és érzésvilága teljesen más, ebbôl adódóan a kifejezés eszközei is eltérôek. A Parsifal vallásos tárgyú, de nem vallási, liturgikus célra írt mû, mint pl.: egy Haydn, vagy Mozart mise. Wagner Parsifaljának az alaptörténete, meséje rendkívül egyszerû. Bemutatja, hogyan lesz egy balga, faragatlan erdei suttyóból a Grál legmagasabb szellemi tisztségét betöltô pap-király! A szédületes karrier záloga a megtisztulás, a veleszületett emberi önzés helyett az együttérzés kimûvelése, a másokért élô jellem felépítése. A tökéletesedés csúcsán azonban nem a Nirvánába merül el, hanem embertársai javára hasznosul. Ez a szent metamorfózis vallási eszmények segítségével történik, mely nem illeszkedik pontosan egyik mai világvalláshoz sem. Ez az opera vagy ahogy Wagner nevezte: fennkölt ünnepi színjáték az elhivatottságról, a küldetéstudatról, a jellemépítésrôl és a hûségrôl szól. A hûségrôl, mint minden Wagner operában: hûséggel megváltani egy embert, de itt egy általánosabb emberi konzekvenciáról van szó, együttérzésrôl, empátiáról. Minden ember valamire elhivatott, minden embernek van valamire veleszületett tehetsége. Meg kell találni ezt a szüleinek, tanítóinak, de legfôképpen önmagának. Fel kell építenie az életcélt, az ahhoz vezetô utat hûséges életszorgalommal kell végigjárni, tanítja az idealista Grál eszme. De már Parsifalt kilódítja az I. felvonás végén jókora pedagógusi hibaként Gurnemanz a templomból, Eschenbach hôse is elfelejti megkérdezni vendéglátója káprázatos várában: Mi bánt? Miért vagy szomorú, bátyám? Bûnük a részvéttelenség, a mai ember legnagyobb hibája is, és a merev tekintetû, nagyvárosi közöny! Az együttérzés, a részvét, a másik ember felé fordulás, a nemesedés elsô nagy lépcsôfoka. Az önzés helyébe egy új életbölcselet lép. Ez Parsifal és minden igaz ember útja tanítja Wagner. A zeneköltô nem egy új vallást akart létrehozni, hanem a hétköznapi embert formáló, nemesítô mûvet bemutatni: egy egyszerû, neveletlen fiúból ha kitart elhivatottsága mellett a kötelezô buktatók ellenére sikeres ember lehet. Wagner operájában pogány, keresztény, buddhista szimbólumok koncentrált kifejezésével, mély emberi érzelmeket közvetít. Ezek sokszor a zene segítségével olyan szintre helyezôdnek, melyek már transzcendens jellegûvé válnak. Itt minden igazi történés: lelki. Ennek kifejezôje elsôsorban a zenekar. Aharminc éves budapesti rendezésnek az a fô érdeme, hogy meghagyja a zene, így az érzelmek dominanciáját. Amit látunk minden csak jelkép. Semmi fölösleges kacat, tébláboló lépegetés, ugra-bugra fölösleges gesztus nincs. Elég egy egyszerû szép liget, a II. felvonás úgy jó, hogy üres, templomnak pedig néhány robusztus román boltív. Semmi sem zavar, hogy a zenében elmerüljünk. A szöveg szimbolikája, a látvány statikus volta megköveteli a zenei fogalmazás idomulását a jelkép rendszerhez. A Parsifalban valójában hiányoznak a cselekményt elôrevivô változékony motívumok a wagneri értelemben vett vezérszólamok, amelyek a Ringben oly érdekfeszítôen fontosak. Helyébe állandó zárt, változatlan szimbolikus zenei jelképek lép- 9

10 nek. Olyan ez, mint amikor egy (falusi) körmenetben az énekelt szövegben elôjön például: Szent László, ekkor az ô lobogóját vivô hívô meglobogtatja, felmutatja a képet és mindig ugyanazt a képet, ikont. És ez nem modulálódik, mert a hit is stabil! Így kerül az operába változatlanul a Drezdai Ámen dallama, az üdvösségre törekvés ôsi, emelkedô hangsora. (Gregorian eredetû) Érdekes, de teljesen logikus, hogy csak Nagypénteken van zenei moduláció A felmutatott ikonok, a gyönyörû emlékeztetô dallamok fenségesen illusztrálják a költôi elbeszélést, a szereplôk lelki világát. Csodálatosan szép képek tevôdnek így össze a különbözô érzéskört egymás mellé állító kromatikus mozaikok színes egyvelegébôl, a belsô lelki történések vetületeként. Gondoljunk pl. a II. felvonás Kundry csábítási jelenetére! Mindvégig szól a szívszorítóan szép anyai Herzeleide hangkép, mely egy szerelmi jelenetet lenne hivatott bearanyozni. Wagner, Joukowsky festômûvésszel a Parsifal színpadkép tervezôjével a sienai templom belsô íveinek fekete-fehér márvány vonalainak pompájáról beszélt. E sorok írójának ott járva egy pillanatra sem jutott eszébe a Parsifalra gondolni, bár a fentiekrôl tudott. De Velencében, a Szent Márk katedrálisban, az egymást követô mozaikokban, az aranylóan sorjázó, vissza-visszatérô ikonok ritmusos zenéjében már megszólalt a Parsifal felépítésének harmonikus szépsége. Mint ahogy a velencei bazilika sem fogadható be 10 perc alatt (erre csak egy amerikai turista csoport képes), a Parsifal is lassú, hosszú, szeretetteljes ismerkedéssel, minden melodikus lépés megértésével, és fôleg átérzésével válik sajátunkká. Az együttérzés a közönség részérôl is szükséges. A lassú szó az elôadásokra is vonatkozik. Egy vontatottabbnak tûnô Parsifal ezerszer jobb, mint egy rohamtempójú elôadás. Itt érzéssé kell válnia az idônek! A legnagyobb szamárság stopperral összehasonlítani elôadásokat, mert mint fentebb írtuk: itt érzéssé kell válnia az idônek. Ilyen eretnek, korszerûtlen gondolatok kavarognak bennem, a külföldi vendégmûvészekkel spékelt elôadásokon is. Van valami hagyományos értéke annak, ha az ünnepnapokon és ilyen a Parsifal is nem hívunk legfeljebb szükségszerûségbôl külföldi vendégmûvészeket. Ünnep volt az ünnepben hallani a lágyan zengô Molnár András Parsifalját, a fenséges kiállású, tiszteletet parancsoló Polgár László Gurnemanzát, Németh Judit emberi Kundryját, Sólyom Nagy Sándor gyönyörû baritonját. Ô volt az egyetlen Amfortas, akinek elhittem még a színpadon is, megsiratja elhunyt apját. Helyettük híres, biztos hangú, de alapjában véve jellegtelen nekem közömbös külföldiek villódznak. A budapesti Parsifal többet, hazai énekeseket érdemel. Már jó ideje ijesztgetnek mondván, hogy a pesti Parsifalról le kell a port törölni stb. A rossz hírek általában bekövetkeznek. Nos, ez nem így történt. Boldogan hallgattam végig az idei elôadásokat, mert lényegében megmaradt a gyönyörû régi rendezés! Sôt, voltak olyan változások, megvilágítások, melyek kifejezetten elônyére váltak a darabnak. Tény, hogy egy dolgot furcsállottam, miszerint a darab végén egy ôsi görög-római papszentelési szertartásnak megfelelô mozdulattal Amfortas hasra fekszik. Tegye, ha jól esik, gondoltam. Igencsak elcsodálkoztam, amikor tanult operarajongó társaim felhomályosítottak, hogy mivel idén minden jegyem a bal oldalra szólt, a balga én vagyok, mert nem vettem észre, hogy Amfortas a szent gerellyel végülis öngyilkos lett! Én elôször rossz húsvéti tréfának, záptojásnak vettem ezt a képtelenséget. Hiszen Amfortast megváltották, sebe begyógyult, tisztét becsülettel átvették. Sei heil, entsündigt und gesühnt légy egészséges, büntetlen és tiszta mondja Parsifal, a zene feloldódik, csodás hármashangzatokban kisimul. Miért öli le itt a rendezô Amfortast, méghozzá a szent gerellyel, amelyen ott az Úr vére tapadt? (Ikonográfiai nonszensz!) Nem beszélve arról, hogy a rendezô ezzel az öngyilkossággal Parsifal gyötrelmes munkáját lenullázta, aki hiába szenvedett, kárhozottan bolyongott, harcolt, hogy a Grál közösséget megmentse. Egy tébolyult öngyilkossággal az egész opera értelmetlen. A II. felvonásban a kis balga Parsifal, ölében a csábító, a világ legszebb nôje egyszer csak felkiált: Amfortas! Majd a légyottot otthagyva elrohan, mert neki küldetése van. Meg kell szereznie a lándzsát, amivel majd harakirit követnek el? Ha ezt Parsifal elôre tudja hisz már én is tudom és végigmegy a veszélyes kalandon, akkor ô kötözni való bolond, meg én is, hogy nézem. Mert ezzel ez az egész musical hitetlenné, értelmetlenné válik. A körben álló lovagok, Gurnemanz is részvétlenül nézik volt királyuk halálát, hiszen a részvét, a Mitleid operájáról van itt szó, nemde? Ez a befejezés egyértelmûen az átrendezô pillanatnyi agygörcse, vagy szándékos bûne. Ôszinte részvétem! Ezt mindenképpen ki kell javítani, tiszteletbôl Wagner, Ferencsik és Mikó András felé, hogy megmaradjon ez a budapesti 30 éves rendezés etalonnak, élménynek. Dr. Király László 10

11 Budapesti Parsifal Fotók: Éder Vera, Juhász Attila, Magyar Állami Operaház fotóarhívuma

12 Wagner mûvészetének magyarországi befogadásáról Tisztújító közgyûlés I. rész ( ) tavasz A Richard Wagner Társaság és Archívum vezetôsége mandátumának lejártával április 14-ére tisztújító közgyûlést hirdetett. A határozatképe közgyûlésen a beszámolók mellett megköszönve a régi vezetôség kiváló munkáját, a tagság egyhangúlag örökös tiszteletbeli elnökévé választotta Dr. Király Lászlónét, amit a Társaság Alapszabályában is rögzítettek. A leadott szavazatok értelmében az újonnan megválasztott tisztviselôk április 22-tôl: Elnök: Bajai András Ügyvezetô elnök: Hudomel Krisztina Elnökségi tagok: Cziglina Edit Kuminné Dikk Mária Molnár Róbertné Szegedy-Maszák Zsuzsanna Vajai Balázs Felügyelô bizottság Dr. Ádám András Csoma János Csabáné Janzsó Anna Gratulálunk, az új vezetôség munkájához sok sikert kívánunk! Szerk. R ichard Wagner operaszerzôi érvényesülése azt követôen vette kezdetét, hogy közel öt évi távollét után 1842 tavaszán hazatért a német földre. A külföldön töltött éveit Rigában, majd Párizsban élte át, sok viszontagság közepette és alapjában véve sikertelenül. A hazaérkezô huszonkilenc éves muzsikus karmesteri állásra számíthatott Drezdában a szász királyi operaháznál, fôként pedig arra, hogy ott elô fogják adni a harmadik operai mûvét, a hosszú idô munkájával elkészült, terjedelmes Rienzit. (1) Reménykedett abban is, hogy a nemrég komponált újabb operája, A bolygó Hollandi, szintén színre kerül Berlinben, vagy Drezdában. A nyugtalan mûvészsors révbe jutni látszik, és mintegy hat évre valóban a viszonylagos béke és siker korszaka következik október 20-a meghozta a Rienzi ôsbemutatóját, és ugyancsak Drezdában január 2-án a Hollandi elsô elôadása is lezajlott. A Rienzi a történelmi tárgyú operáknak az akkoriban divatos vonulatához csatlakozik, amely tömegeket visz a színpadra, és amelyben a történés tobzódik a látványos külsô fordulatokban. (2) Amû sikeres fogadtatása megalapozza a szerzô hírnevét német földön. A Hollandival azonban Wagner új útra lép, rátalál legsajátabb területére: a mítoszok csodás világából merített cselekményû, a szereplôk belsô lelki konfliktusait középpontba állító drámára. Az irányváltás azzal járt, hogy az új mû nehezebben talált utat a nagyközönséghez, mint idôsebb testvére, a Rienzi. Az egykorú pestbudai újsághírek arról tanúskodnak, hogy az itteni mûvésztársadalom rajta tartotta szemét az idôszerû külföldi eseményeken. A Re- 12

13 gélô Garay János lapja az december 4-i számban beszámolt a Rienzi sikerérôl és említette a bemutatásra váró Hollandit. A német nyelvû pesti lap, a Spiegel (Tükör) már november 30-án, a Regélô január 19-én utalt a Hollandi cselekményének francia operaszerzô általi feldolgozására (3) (a Spiegel a wagneri forrás említése nélkül). A pesti kulturális lapok ezután is vissza-visszatértek a Wagner mûveivel kapcsolatos németországi eseményekre. Az elôkészületben levô Tannhäuserrôl a Spiegel már január 3-án hírt adott; az alkotás ôsbemutatójára jóval késôbb, október 19- én került sor Drezdában. Wagner még egy mûvet írt a drezdai mûködése idején: az 1848 áprilisában befejezett Lohengrint. Amikorra elkészült az opera, Európa már forrongott, a politika erôinek átláthatatlan gomolygása bizonytalanná tette az államok és az egyes emberek jövôjét. Az eseményeknek Wagner is lelkes résztvevôje volt. A szabadság hívei oldalán való fellépéséért májusban menekülnie kellett Drezdából, sôt: körözött felforgatónak minôsült a német államok mindegyikében. Jól ismerjük Liszt Ferenc baráti cselekedeteit: ô tette lehetôvé, hogy üldözött muzsikustársa hamis útlevéllel Svájcba szökjön, majd ô ekkoriban Weimarban tevékenykedô karmester vitte keresztül, hogy a számûzetésbe kényszerült mûvész új operája augusztus 28-án megszólaljon a weimari színházban. Nem tudunk arról, hogy Magyarországra ekkor a szabadságharc leveretésének bénult légkörében ezeknek az eseményeknek bármi híre eljutott volna. Mindeddig csak arról ejthettünk szót, hogy Richard Wagner személyének, munkásságának mennyire támadt távoli visszhangja nálunk. A zsarnokság enyhe lazulásának évei végre azt is meghozták, hogy a mester zenéje is felhangozzék magyar földön. Erkel Ferenc 1853-ban szimfonikus zenekart szervezett Pesten (Filharmóniai Társaság néven). Az új együttes november 20-án tartotta elsô hangversenyét, december 8-án a másodikat. A decemberi koncertet Erkel a Tannhäuser nyitányával kezdte. Az akkoriban igen modernnek számító zenedarab élénk érdeklôdést keltett, a kritikusok vegyesen ítélték meg. A Wagner-mûvekbôl vett részletek a következô években is fel-feltûntek a pesti (olykor a pozsonyi) hangversenyek mûsorában: a Tannhäuserbôl a nyitány mellett a zarándokkar, továbbá a Lohengrinbôl az elsô felvonás elôjátéka hangzott el. Pesten két színház mûködött ebben az idôben: a Nemzeti Színház és a német nyelvû Pester Stadttheater; mindkettônek volt operai részlege. A német együttesé az érdem, hogy elsô ízben adott elsô teljes Wagner-mûvet Magyarországon: március 6- án színre hozta a Tannhäusert az olasz (!) Carlo Emanuele Barbieri vezényletével. A tetszéssel fogadott elôadásról egyetlen kritikát ismerünk, ez az elemzô és megértô írás is német nyelvû. Egy évvel azután, hogy Wagnernek ez a mûve otthonra talált Pestbudán, maga a mester is ellátogatott a magyar fôvárosba. A meghívók a Nemzeti Színház vezetôi: Radnótfáy Sámuel intendáns és Erkel Ferenc fôzeneigazgató voltak, a látogatás elôkészítôi között Reményi Ede hegedûmûvészt, Mosonyi Mihályt és Rosty Pált (4) is megemlíthetjük. Wagner július 18-ától 31-éig tartózkodott Pesten; 23-án és 28-án vezényelt egy-egy hangversenyt, részben ugyanazon mûsorszámokkal. A koncerteken a Tannhäuser és a Lohengrin részletei, a Faust-nyitány mellett nagyrészt az elkészült, de 13

14 egészükben akkor soha elô nem adott mûveibôl (A walkür, Tristan és Isolde), és a még be sem fejezettekbôl (Siegfried, A nürnbergi mesterdalnokok) dirigált szemelvényeket. (5) Július 24-én délután Wagner és tisztelôi banketten vettek részt a még sokáig csak vízi úton megközelíthetô Margitszigeten. (6) Amikor Rosty hajóján, az Ellidán visszatérôben voltak a pesti oldalra, hirtelen erôs zivatar támadt. A viharok nagy varázslója nem vesztette el lélekjelenlétét; a jószerencsén kívül fôleg az ô tapasztalt és határozott viselkedésén múlt, hogy az utasok (és az Ellida) baj nélkül kimenekültek a vészes helyzetbôl. Wagnert az 1863-beli magyarországi látogatásán lelkesen ünnepelték Pest zeneszeretô körei, a hangversenyei kiemelkedô eseménynek számítottak nálunk. Hozzátehetjük ehhez, hogy (Pesthez hasonlóan más városokban is koncertezô) Wagner pályafutása ekkoriban nem alakult igazán eredményesen. Amûveit a Lohengrinnel bezárólag a német államokban sikerrel játszották, a politikai kirekesztettsége 1860 táján lényegesen enyhült és 1862-tôl már nem számított ellenséges emigránsnak német földön, ezzel szemben az 1850 óta írott alkotásai nem jutottak színpadhoz. Azzal állt elô döntô és váratlan fordulat a mellôzött mûvész életében, hogy 1864 tavaszán II. Lajos személyében új uralkodó került a bajor trónra. Afiatal király nagyvonalúan pártfogásába vette, s ennek elsô jelentôs eredményeként 1865 júniusában megtarthatták az 1859 augusztus óta készen álló Tristan és Isolde ôsbemutatóját a müncheni királyi operaházban. Jól ismert az a fénykép, amely a próbák során, május 17-én készült, s amelyen a mester tizennégy híve közöttük Mosonyi Mihály és Rosty Pál körében látható. Térjünk vissza Pestre. Itt a német színház mûsorán nem csatlakozott további Wagner-mû az 1862 óta játszott Tannhäuserhez. A Nemzeti Színház viszont néhány év alatt négy Wagner-operát hozott színre magyar nyelven. Az elsô közöttük az december elsején bemutatott Lohengrin volt (Böhm Gusztáv és Ormay Ferenc fordításában), a vezénylést Huber Károlynak Hubay Jenô apjának engedte át Erkel. (7) Ezt a Tannhäuser követte március 11-én, immár Erkel Ferenc vezényletével. (id. Ábrányi Kornél fordításában). Agyôri születésû nagy karmester, Richter János aki Wagner legszûkebb munkatársi köréhez tartozott (8) 1871 és 1875 között a pesti Nemzeti Színház kötelékében tevékenykedett. Neki köszönhetô A bolygó Hollandi május 10-i és a Rienzi november 24-i bemutatója (a Hollandi szövegét ifj. Ábrányi Kornél, a Rienziét Böhm Gusztáv fordította le). Az igen népszerûvé vált Lohengrin is, a Tannhäuser is ettôl kezdve rendszeresen játszott darabjai voltak a fôváros operai együttesének. A Hollandit mérsékeltebb tetszéssel fogadta a közönség; a Rienzi kudarcnak bizonyult, csak négy alkalommal játszották. Pontos adatokat nem ismerve is állítani lehet, hogy a Tannhäuser és a Lohengrin pesti bemutatói az idôrend tekintetében igen elôkelô helyen állnak a két operának a német nyelvterületen kívüli elôadásai sorában. A Lohengrin, a Tannhäuser és a Rienzi címszerepei tenor hangra íródtak. ANemzeti Színház bemutató elôadásain e három szerepet az együttes vezetô tenoristája, Ellinger József énekelte. (9) A nagyszerû basszusénekes, Kôszeghy Károly pedig a Hollandit is ide véve mind a négy bemutatónak részese volt. Alegutóbb említett két bemutató idején már létezett a mai Wagner Társaság elôdje, az február 25- én megalakult Wagner-egylet Pesten. Az egyesület Mihalovich Ödön, Richter János és Apponyi Albert kezdeményezésére jött létre, azzal a céllal, hogy pénzbelileg elôsegítse a bayreuthi Festspielhaus már folyó építését. (10) A színházépítés költségei Lajos király adományai mellett is akkorára rúgtak, hogy elkelt a (német földön és másutt) létrehozott adományozói egyesületektôl jövô támogatás. Az Egylet szervezte meg (Bayreuth javára), hogy 1875-ben Wagner ismét ellátogasson Budapestre, és hogy ezúttal Liszt Ferenccel együtt adjon hangversenyt. A mester és felesége március 6-tól 12-ig tartózkodott nálunk, a 10-i koncerten Liszt, Beethoven és természetesen Wagner mûveit hallhatta a magyar közönség. (11) A tizenkét évvel korábbi fellépésekhez hasonlóan ez a hangverseny is rendkívüli fénypontja volt a fôváros zenei életének. A következô években a Wagner mûvészetét becsülôk figyelme mindenhonnan Bayreuthra irányult. Az Ünnepi Játékok Háza felavatásaként 1876-ban színre került a Nibelung-tetralógia, és 1882-ben a nem sokkal elôbb befejezett Parsifallal a hanyatló egészségû 14

15 mester utolsó alkotásával ismerkedett meg a világ. Budapesten az 1883-as év hozott említést érdemlô eseményeket. Angelo Neumann lipcsei rendezô vándortársulata Európa számos városában adta elô a Tetralógiát; a budapesti elôadássorozat május 23-án egy nappal a februárban eltávozott szerzô hetvenedik születési évfordulója után indult A Rajna kincse itteni bemutatójával a német színházban. A siker hatására az együttes A walkürt cikluson kívül is eljátszotta egyszer. Amagyar operai társulat sem volt ebben az évben tétlen. Míg már emelkedtek az Operaház falai, a Nemzeti Színházban Anürnbergi mesterdalnokokat hozták színre szeptember 8-án Erkel Sándor Ferenc egyik fia vezényletével (Váradi Antal fordításában). (12) A Mesterdalnokokat (eleinte) csak langyos tetszéssel fogadta a pesti közönség, múlhatott ez az opera sok társalgás-jellegû párbeszédének szokatlan voltán is és az elôadás hiányosságain is. A darab azonban állandó mûsorszámmá vált szeptemberében a pesti magyar operai társulat birtokba vehette a végre felépült Operaházat. Az intézmény elsô fénykorának azt a két és fél évet tekinti az utókor, amikor a századforduló körüli idôk egyik vezetô komponistája, Gustav Mahler töltötte be a fôzeneigazgatói tisztséget. Már Angelo Neumann társulatának vendégszereplése óta élt a kívánság, hogy a Ring hazai együttes játékában is megszólaljon; Mahler hamarosan felvette a próbarendre a Tetralógia elsô két darabját és január végén négy hónappal a hivatalba lépése után megtartotta A Rajna kincse és A walkür bemutató elôadásait (26-án ill. 27-én). Jól ismert, hogy a zseniális dirigens magyarországi tevékenykedése hatásköri villongások miatt 1891 tavaszán véget ért; a Siegfried és Az istenek alkonya operaházi bemutatóit már nem ô, hanem Josef Rebic ek cseh karmester vezényelte április 9-én, ill. december 12-én. (A walkür szövegének fordítója az idôs Csiky Gergely, a további három mûé Radó Antal volt.) (13) (14) A Ring négy zenedrámáját a közönség és a kritika általában kedvezôen fogadta, fôleg a Mahler vezényletével bemutatottak keltettek lelkesedést. A késôbbiekben A walkür vált gyakran elôadott darabbá január-februárban került sor elsô ízben a Tetralógia sorozatként való elôadására. AWagner-életmû nagy vonulatát képezô zenedrámák sorából a Tristan és Isolde egészen a századfordulóig hiányzott Budapesten. Erkel Sándornak, ha gondolt is rá, már nem volt módja színre hozni; a mû elsô hazai elôadása Kerner István pálcája alatt valósult meg november 28-án. (15) (16) (A magyar nyelvû elôadók Ábrányi Emil fordítását énekelték.) (Mielôtt a Parsifal színrevitelének jogi problémáira rátérnék, hadd említsem meg, hogy a Tannhäuser 1907-beli új betanulása a darab párizsi változatát vette alapul, Ábrányi Kornél fordításában Várady Sándor végezte el a szükséges módosításokat.) Hátra volt még az életmû záróköve, a Parsifal. E mû elôadásának jogát Wagner a végrendeletében fenntartotta a bayreuthi Festspielhaus részére. Rendelkezésének kötelezô ereje volt mindazon országokban, amelyek részesei voltak a szerzôi jogokra vonatkozó nemzetközi megállapodásnak, így Magyarországon is. (17) A jogvédelem akkoriban harminc évre szólt; ezt úgy értelmezték, hogy a jogok a szerzô halálának harmincadik évfordulóját tartalmazó év utolsó napjáig érvényesek végén újabb budapesti operaszínház kezdte meg mûködését: a Népopera. (18) Ennek együttese a jogi korlátozás megszûnésekor azonnal, január elsején gyaníthatóan már Szilveszter éjszakáján bemutatta a Parsifalt német nyelven, a késôbb ragyogó külföldi karriert befutott karmester, Reiner Frigyes vezényletével. (19) Anagy sikerû elôadással a wagneri alkotások teljes sora maradandó befogadást nyert Budapesten. Dr. Ádám András Fôbb forrásmunkák Eôsze László: Richard Wagner életének krónikája. Zenemûkiadó, Haraszti Emil: Wagner Richard és Magyarország. A MTA kiadása, Sebestyén Ede: Magyar operajátszás Budapesten, Somló Béla kiadása, Kiegészítések (1) Az elsô két Wagner-operát nem ismerhette meg a korabeli közönség, és ezek ma sem többek zenetörténeti különlegességeknél. Az elsôt, a Tündéreket (Die Feen) soha nem játszották a szerzô életében. A következôt, a Szerelmi tilalom címût (Lie- 15

16 besverbot) Magdeburgban színre vitte március 29-én az a csôd szélén álló társulat, amelynek Wagner a dirigense volt; az együttes felbomlott, mielôtt újabb elôadásra sor került volna. (2) Ennek az irányzatnak Meyerbeer, Spontini, Auber voltak a korukban ünnepelt mesterei. (3) Wagner, hogy hazatéréséhez pénzt szerezzen, elején kényszerûségbôl eladta Párizsban A bolygó Hollandi cselekmény-vázlatát. (Tehette: nemzetközi szerzôi jogvédelem akkor még nem létezett.) A mû, amelyet az ötlet alapján, a Nagyopera megbízásából L. Ph. Dietsch komponált, nem aratott sikert. Ugyanez a Dietsch vezényelte tizenkilenc évvel késôbb a Tannhäuser botrányba fulladt párizsi elôadásit. (4) Rosty Pál Eötvös Józsefné és Trefrt Ágostonné testvére sportember volt, íróként pedig úti beszámolók szerzôje. (5) A hangversenyeken elhangzó zenekari számok ezek voltak: Faust-nyitány, a Tannhäuser és a Mesterdalnokok nyitánya, elôjáték a Lohengrin elsô és harmadik felvonásához, elôjáték és Liebestod a Tristanból, a Walkürök lovaglása. A fellépô énekesek: Rabatinszky Mária (szoprán), Stéger Ferenc (hôstenor), Simon Gusztáv (bariton), Kôszeghy Károly (basszus). Az elôadott énekszámok: Elza második felvonásbeli áriája és még egy részlet (szopránra) a Lohengrinbôl, a Tavaszi dal a Walkürbôl, a két kovácsdal a Siegfriedbôl, Pogner monológja a Mesterdalnokokból. Nehéz egyértelmûen azonosítani a Lohengrin azon részletét, amelyet a mûsor Ortrud megintése -ként jelez. Feltehetôen a Du Ärmste kannst wohl nie ermessen kezdetû verssorok hangzottak el, amelyekben Elza visszautasítja Ortrud rosszindulatú gyanúsítását. Simon Gusztávnak alighanem jó adottságai voltak a lírai kifejezésre és baritonnál szokatlan magassággal bírt, ezért válaszották ôt a Tavaszi dal eléneklésére. (6) A Margit-híd építése az 1870-es évek elején kezdôdött el, s az 1876-beli átadáskor is csak a Buda és Pest közötti forgalom számára nyílt meg. A szigetre tervezett leágazással 1900-ban egészült ki. (7) Erkelnek a magyar jellegû operák kultusza volt a szívügye, a Wagner-mûvek itteni térhódítását bizonyos távolságtartással fogadta. (8) Richter kottamásolóként is, dirigensként is állandó segítôje volt a mesternek. Luzernben ô volt a vôlegény tanúja Wagner és Cosima 1870 augusztusi esküvôjén (a menyasszonyé Malwida von Meysenbug írónô). Richter vezényelte a végre teljessé vált Nibelung-tetralógiát a Festspielhaus 1876 augusztusi felavatásakor (és még számos alkalommal). (9) A legendás Ellinger-Maleczky énekesdinasztia legidôsebb tagja alakította Bánk bánt az opera 1861 márciusi ôsbemutatóján (sok más jelentôs fellépése mellett). (10) Lapunk (2000-beli) 2. évfolyamának utolsó számában részletesebben foglalkoztunk a Wagner Egylet megalakulásával. Az ezt követô számainkban áttekintettük a három alapító életpályáját. (11) A nyitó szám Liszt Strassburgi harangok c. mûvének ôsbemutatója volt a szerzô vezényletével. Liszt ezután Beethoven Ötödik zongoraversenyét játszotta Richter dirigálásával. Wagner a szünet után lépett a karmesteri emelvényre; elsôként Awalkürbôl a Tûzvarázs-jelenet hangzott fel, majd a két kovácsdal a Siegfriedbôl és a haldokló Siegfried búcsúéneke Az istenek alkonyából (minden bizonnyal a gyászzene is). Wotant és a Liszt-mû baritonszólóját Láng Fülöp énekelte, a két Siegfried-szerepbôl vett részleteket Glatz (Gassi) Ferenc. (12) A két férfi fôszerepet Ódry Lehel a kiváló színész, Ódry Árpád apja és Glatz (Gassi) Ferenc alakította. (13) A Ring számos szereplôje között volt Ney Dávid mint Wotan, Szilágyi Arabella mint Brünnhilde, Takáts Mihály mint Alberich és az olasz Giulio Perotti mint Siegfried. (14) Lapunk a 11. évfolyam (2009) 2. számában a jelen áttekintésnél részletesebben foglalkozott a Gyûrû budapesti bemutató elôadásaival. (15) Erkel Sándor 1900-ban, 56 éves korában meghalt. (16) A címszerepeket Karel Burian és Italia Vasquez énekelte. A4. évfolyamunk (2002) elsô számában a teljes szereposztást közöltük. (17) Úgy tudjuk, Hollandia és az Egyesült Államok nem csatlakoztak az egyezményhez. (18) Késôbbi nevén Városi Színház. Amióta az Operaház második játszóhelye lett, az Erkel Színház nevet viseli. (19) Acímszerepben is, Kundryként is egy-egy nagyhírû énekes lépett fel: a (Budapestre szerzôdött) Georg Anthes, illetve Krammer Teréz. 16

17 Egy szobor és árnyéka Richard ist Leipziger Mottó: KINDER!MACHT NEUES! Igen, így mondta Wagner, de sohasem állította, hogy BLÔDSÉGEKET csináljatok!!! Lipcse városa, legnagyobb fiának, az ünnepelt 200 éve ott született Richard Wagnernek új (170 cm magas) szobrot csináltatott, mondjuk finomabban: ajándékozott. Az új emlékmûvet egy Max Klinger mûvész által még 1910-ben létrehozott szép, kissé szecessziós dombormûves talapzatra helyezték. Elsô látásra a Wagnerre hasonlító alak megdöbbentô! Mögötte az alapon egy körülbelül három és fél méter magas fekete, vastag kô-árnyéklap emelkedik. Ezt a komplexumot Stephan Balkenhol Németország nagymenô szobrásza alkotta. A tervek szerint a zeneköltô születése napján, május 22-én nagy pompával avatják fel, azaz adják át a közönségnek. Hogy Wagner lipcsei hívei mit szólnak majd ehhez az enyhén szólva is kérdéses ajándékhoz, nem tudom. (Azt hiszem már eléggé edzettek, és semmit- Mund halten, und weiter dienen-, mondhatták már akkor is, amikor a náci idôkben Wagnernek és Nietzschének szomszédos emléket akartak építeni). Az újságírók persze szuperlatívuszokban dicsérik majd az ötletet, hogy kigúnyolja: quasi helyére teszi a szobrászmûvész a picike Wagnert, fölugrálnak majd a szomszédos fák tetejére, onnan fotózgatják az avatás fontos elôkelôségeit, a Spitzbubokat. Egy ember azonban sem lélekben, sem szellemében nem lesz ott a vendégkoszorúban: maga Richard Wagner. Róla köztudott, hogy szívbôl utálta az ilyen ricsajos ceremóniákat. Itt Pesten 1875-ben is ellógott a tiszteletére mágnásokkal spékelt bankettrôl: maga helyett Lisztet ugrasztotta, aki viszont kimondottan élvezte ezt a cigányzenés gyûrôdést. De vissza Lipcsébe! A stilárisan hibrid, kétalakos, már elsô pillantásra is ironikus-gúnyos jellegû mû a kétértelmûségével sok kérdést vet fel. Elôl egy kb.170 cm-es, arcvonásaiban Wagner-szerû, kövérkés nagyfejû emberkét látunk, mögötte hatalmas fekete árnyékkal. Mindenekelôtt közelítsünk esztétikai opszisból a mûhöz! Elfogadott tétel, hogy az alkotásban a mûvész önmagát valósítja meg. (Wagner is ezt tette!) A kérdés itt az, hogy melyik a szobrászmûvész: a kicsi gnóm elôl, vagy a fekete szörny hátulról? Vagy tán a talapzat? De ha egyik sem az alkotó szobrász akkor, egy antropológiai gonosz gyanú borzolja föl lelkemet. Ha mégis ez a kis topis, hajléktalan ember Wagner, aki a Baedecker szerint the city s greatest son a város legnagyobb fia, 17

18 valójában mekkorák a többi lipcseiek? Bizonyságul újra leírom a szlogent: Richard ist Leipziger! De hát az is lehet, hogy a fekete mumus jelképezi a zeneköltôt. És mért éppen fekete, amikor letagadhatatlanul a legszínesebb (legeslegkromatikusabb) zeneszerzôje volt századának. Vagy tán a szobrászmûvész volt színvak? Még szerencse, hogy nem festônek ment. Persze lehet, hogy ez a fekete háttér egy elfaragott nyurga, reverendás Liszt Ferenc, vagy egy bizarr Cosima? Nem, nem, gondolkozzunk csak mai fejjel! (Ami persze abszolút hibás kultúr-szemlélet!) A nagyfejû lényegtelen kis emberke politikai árnyéka a nagy fekete rémség. Mert rosszakat mondott, pl. sokat rasszolt. Amikor számûzték, saját német fajtáját taposta a sárga földbe, amikor Párisban majdnem éhen halt, a franciákat gyalázta. De ilyen collal mérve mekkora árnyékot kapna durva kijelentéseiért Karl Marx, vagy a szeretett Ludwig Feuerbach ebben a témában? Viszont ôk legalább nem írtak zenét. Másfelôl lehet, hogy nem is politikáról van szó, a sötét árny egy memento mori, figyelmeztetô, hogy így jár, aki hangos és hosszú zenét ír: az megfeketedik! Bizonyára ezért nem írnak manapság hosszú operákat??? Amikor a Nagy Cinikus Szobrász, a Kis, 168 cm-es az akkori átlag magasságú Wagnert lógó kabátos homlesz öltözékbe dugta, úgy vélte: igaza van? Szimbolikusan akarta kifejezni, hogy Wagner a tíz operájával külsôleg milyen semmitmondó volt a mögötte magasló sötét-bölcs kritikákkal? Ez a feketeség lesz Lipcse város híressége, a világ elsô, egyetlen és utolsó zenekritikus szobra? Csak nem Eduard Hanslick? És milyen kedves ez így együtt! Továbbá az is lehet, hogy a mûvész csak egyes Wagner kritikusok skizofrén hajlamát kívánta megjeleníteni, miszerint Wagnert, mint embert utálom, ezt jelenti a kicsiny gnóm szobor, de mint mûvészt, mûveit elfogadom, ez a nagy fekete izé hátul. Igen ám, de Wagner mint mondottuk mûveiben, hôseiben bizonyítottan (P. Wapnewski) önmagát rajzolta meg. Ennek értelmében félô, hogy ez a kétalakos szobor egyszer még valóban kettéhasad! Nincs kizárva az sem, hogy a zeneszerzô mögött a nagy sötét eszû kô a rendezôt, a modern rendezôket jelképezi. Így jobban megértem a megszeppent, tanácstalanul körülnézô kis Senki tekintetét. Benne szinte kiolvasható a riadt kérdés: ennyi marhaságot írtam volna? És egyszercsak a szobor megszólal: KINDER! MACHT NEUES!, aber nicht so BLÖD. Stephan Balkenholnak mégis csak igaza volt a háttér árnyék nagyságában. Sôt még nagyobbra is faraghatta volna: Wagner kulturális vetülete az idôben és a világban egyre csak nô most már minden kontinensen! A szobor jó, csak még egy fontos javítás szükséges. Wagner hatalmas árnyékának aranylóan kell csillognia. Így már stimmel. Dr. Király László Lipcse 18

19 BEMUTATJUK a Richard Wagner Társaság évi bayreuthi ösztöndíjasait BALGA GABRIELLA A felvidéki mezzoszoprán 2004-tôl a váci Pikéthy Tibor Konzervatóriumban, 2005-tôl a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumban tanult, Fekete Mária növendékeként ban felvételt nyert a budapesti Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem klasszikus magánének szakára, 2011-ben pedig az opera-ének MA-szakra. Tanára Pászthy Júlia. Emellett Walter Moore, Nicholas Clapton, Jevgenyij Nyesztyerenko, Gwynne Geyer és Perencz Béla mesterkurzusain vett részt ben megnyerte a szlovákiai luventus Canti Nemzetközi Énekversenyt, a II. Nemzetközi Simándy József Énekverseny második helyezettje lett ben elnyerte a Gundel Mûvészeti Díjat klasszikus-ének kategóriában és a Dr. Mándi Andor és neje által alapított díjat az Operaházban nyújtott kiemelkedô teljesítményéért és munkájáért ban megkapta Ari Kupsus fiatal mûvészeknek ítélt Álomdíját. Operaénekesként 2009-ben Haydn Le Pescatrici címû operájában debütált Eurilda szerepében, azóta Haydn, Mozart, Rossini, Erkel, Kodály, Humperdinck és Frank Martin operáiban szerepel, valamint dal- és áriaesteket ad hazai és külföldi fesztiválokon és koncerteken tôl a Magyar Állami Operaház magánénekese április 14.-i bemutatkozó koncert mûsora: Zongorán kísér Alszászy Gábor Richard Wagner: Wesendonck dalok Schmerzen Camille Saint-Saëns: Samson et Delila (Sámson és Delila) Delila áriája a II. felvonásból ( Mon cœur s ouvre à ta voix ) VÖRÖS SZILVIA A 24 éves mezzoszoprán Ajkán született zenész családban. Kezdetben zongorázni tanult, majd Pápán a Református Gimnázium mellett kezdett el énekelni Eisenbeck Ágotánál. Az érettségit követôen Dobi-Kiss Veronika növendékeként (gyôri Richter János Zenemûvészeti Szakközépiskola) 2008-ban megnyerte az Országos Simándy József Énekverseny elsô kategóriáját, és ugyanebben az évben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetemre Marton Éva osztályába, ahol idén diplomázik opera szakon. Ez év áprilisában a Filharmóniai Társaság által szervezett Bach Máté passiójának alt szólistájaként és Kodály Zoltán Székelyfonójában a Háziasszony és a Szomszédasszony szerepében hallhattuk. Szólistaként több ízben fellépett a Mûvészetek Palotájában, a Zeneakadémia Nagytermében és a Szent István bazilikában. Szerepelt már Händel Orlando címû operájának Medoro szerepében, énekelt Orbán György Stabat materében, Mozart Requiemjében, Bach Magnificat és Arvo Pärt Miserere címû oratóriumában februárjában az Operaház színpadán is bemutatkozhatott az Erkel Gála résztvevôjeként Verdi Falstaffjában, Mrs. Quickly szerepében. Ezt követôen áprilisban Gyôriványi Ráth György vezényletével énekelte Bach: János passiójának alt szólóját májusában a szakmai zsûri operaénekes kategóriában neki ítélte a Gundel Mûvészeti Díjat, majd novemberében Junior Príma-díjat kapott zenemûvészet kategóriában. Legközelebb április 27-én hallhatják Kodály Zoltán Missa Brevisének alt szólistájaként. Richard Wagner: Wesendonck dalok Der Engel Giuseppe Verdi: Il trovatore (A trubadúr) Azucena áriája a II. felvonásból ( Stride la vampa ) 19

20 Giuseppe Verdi