Az oroszországi tudomány, technológia és oktatás viszonya a bővülő EU-hoz

Átírás

1 Az oroszországi tudomány, technológia és oktatás viszonya a bővülő EU-hoz 1. Bevezetés Az Európai Unió 2004 májusában esedékes bővítése a jaltai világrend megszűnte utáni legfontosabb esemény lesz kontinensünk életében. Az új helyzet mind az EU, mind pedig Oroszország részéről új hozzáállást igényel a kapcsolatokban. A jelenlegi orosz vezetés egyre szorosabb együttműködésre törekszik az EU-val. A kapcsolatok mindkét fél számára előnyös alakítása nagy kihívás lesz, különösen, ha figyelembe vesszük Oroszország politikai, gazdasági berendezkedésének az európaitól eltérő sajátosságait. Az orosz vezetés előszeretettel hangsúlyozza azt, hogy Oroszország európai állam. Véleményem szerint helyesebb úgy fogalmazni, hogy Oroszország nem is európai, nem is ázsiai ország, hanem a maga történelmi, vallási, gazdasági, politikai és katonai örökségével egyetemben egy külön kategória. E külön kategóriával kell az új Európának megtalálnia a jövőbeni sikeres együttműködés formáit a tudomány, technológia és az oktatás terén is. 2. Az oroszországi tudomány és technológia jelenlegi helyzetének bemutatása Az oroszországi tudomány és technológia helyzetével, fejlesztésük perspektíváival foglalkozó szakértők többsége egyetért abban, hogy az elmúlt évtized gazdasági átalakítása negatívan hatott és hat jelenleg is az ország K+F szférájára. A téma minisztériumokhoz és hatóságokhoz kötődő szakértői szerint a jelenlegi átmeneti periódus majd elmúlik, beköszönt a civilizált piacgazdaság, az ország áttér az innovációs fejlődés útjára és újjászületik a hazai tudományos-műszaki szféra. Addig is meg kell őrizni mindazt, ami az elmúlt időszakból megmaradt és optimálisan ki kell használni a tartalékokat. A gyakorlati beállítottságú szakértők viszont arra figyelmeztetnek, hogy ha a lehető leghamarabb nem történnek határozott lépések a hazai tudomány és technológia finanszírozása terén, akkor a negatív folyamatok visszafordíthatatlanná válnak. Ma egyértelműen annyit mondhatunk, hogy a tudomány, a K+F szféra általános recessziója tovább tart. Az ország vezetése ezt már felismerte és tesz is lépéseket a folyamat megállítása és visszafordítása érdekében. A tudományos és műszaki fejlesztés gazdasági életre gyakorolt hatására az elmúlt néhány év szinte valamennyi ilyen témájú dokumentuma felhívja a figyelmet. Itt kell megemlíteni Az Oroszországi Föderáció tudományos és technológia fejlesztési politikájának 2010-ig terjedő és hosszú távú alapjai című elnöki rendeletet. 1

2 A rendelet szerint az oroszországi tudomány és technológia fejlesztésének állami politikája az alábbi feladatok megoldását irányozza elő: az alaptudományok fejlesztése, az alkalmazott kutatás és fejlesztés ösztönzése, a tudomány és a technológia állami szabályozásának tökéletesítése, nemzeti innovációs rendszer kialakítása, a tudományos és műszaki tevékenység eredményei felhasználásának javítása, a tudományos - műszaki értelmiség megtartása és továbbképzése, a tudomány és az oktatás integrációja, a nemzetközi tudományos - műszaki együttműködés fejlesztése. Jelenleg az alábbi kilenc prioritásirány fejlesztése élvez kiemelt állami támogatást: információs-telekommunikációs technológiák és elektronika, űrhajózás és repülési technológiák, új anyagok és kémiai technológiák, új szállítási és közlekedési technológiák, perspektivikus fegyverek, hadi- és speciális technika, gyártástechnológiák, élő rendszerek technológiái, környezetvédelem és észszerű gazdálkodás a természeti erőforrásokkal, energiatakarékos technológiák. Külön említést érdemelnek az úgynevezett szövetségi célprogramok, amelyek finanszírozására a központi költségvetés 2003-ban 143 milliárd rubelt irányoz elő. 3. Az oroszországi kutatás-fejlesztés intézményrendszerének vázlatos ismertetése Tudományos és Fejlett Technológiák Tanácsa A tudományos-technológiai ágazat legfőbb irányító-tanácsadó testülete, vezetője maga Putyin elnök. Ipari, Tudományos és Technológiai Minisztérium (Minpromnauki) 2000-ben hozták létre az akkor megszüntetett Tudományos és Technológiai Minisztérium bázisán. Orosz Tudományos Akadémia 1724-ben alapította I. Péter cár. Jelenleg kilenc tudományos osztály, három regionális területi osztály és tizenhárom regionális tudományos központ tartozik szervezetébe. Iparági tudományos kutatóintézetek Az elmúlt tíz évben e kutatóintézetek mintegy 80 százalékát megszüntették, jelenleg 49 ezer főt alkalmaznak. Állami Tudományos Központok Általában alkalmazott kutatással foglalkoznak, az állam részéről kiemelt figyelmet és finanszírozást élveznek. Kis- és közepes vállalkozások Napjainkban körülbelül 31 ezer ilyen vállalkozás tevékenykedik, a kormányzat egyre nagyobb szerepet szán nekik. Business-inkubátorok, technoparkok, innovációs-technológiai központok Céljuk komplex módon segíteni a vállalkozásokat. Szövetségi és regionális költségvetési, valamint költségvetésen kívüli források felhasználásával alapították őket. Tudományos városok (Naukográdok) A tudományos és a tudásigényes ipari potenciál jelentős része e városok területén összpontosul. 4. A K+F szektor finanszírozása 2

3 Az 1996 augusztusában elfogadott, az ország tudományos és műszaki politikáját szabályozni hivatott törvény értelmében fenti területek finanszírozására évente a költségvetési kiadások 4 százalékát kell(ene) fordítani. Ezt eddig még egyszer sem sikerült elérni, sőt annak mértékében csökkenés figyelhető meg óta a mutató a 2,8-1,7 %-os tartományban mozog. A évi központi költségvetés megközelítőleg 2345 milliárd rubelt irányoz elő kiadásokra, amelyből alapkutatásra 19,85 milliárd rubel, alkalmazott kutatásra és fejlesztésre pedig 20,35 milliárd rubel költhető. Az alapkutatásokra fordított összegek GDP-hez viszonyított arányának csökkenése évek óta tart. A mutató az évi 0,41 %-ról 2002-re 0,27 %-ra esett. A központi költségvetésből a három célorientált alapnak (Oroszországi Alapkutatási Alap, Oroszországi Humán Tudományos Alap és Kisvállalkozások Fejlesztését Támogató Alap) a K+F célú pénzek 8,5 százalékát kellene juttatni. A három alap részére 2003-ban biztosított költségvetési pénzek összege 2,775 milliárd rubel, ami alatta marad a 8,5 %-os mutatónak. Az Orosz Tudományos Akadémia finanszírozása Az idei költségvetés az akadémia számára 15,3 milliárd rubelt juttat, amelyből tudományos kutatásra és fejlesztésre 13,1 milliárd rubel költhető. A nem kielégítő mértékű finanszírozás mellett az Orosz Tudományos Akadémia további két másik problémával is küzd, nevezetesen a kutatói gárda elöregedésével, valamint az elavult eszköz- és műszerállománnyal. A kutatók bérezése nagyságrenddel elmarad európai kollégáik javadalmazásától. Éppen ezért nem meglepő, hogy az elmúlt tíz évben több mint 200 ezer kutató hagyta el az országot, zömük éppen a legaktívabb év közötti korosztály tagjaként. 5. Perspektívák Amennyiben az ország vezetése a tudományra és a műszaki fejlesztésre a továbbiakban is csak az eddigiekhez hasonló összegeket szán, úgy fennáll annak a veszélye, hogy Oroszország véglegesen kikerül a fejlett technológiákat kidolgozó, hasznosító és exportáló államok sorából. Amíg a kilencvenes évek elején a világon bejelentett találmányok 16,2 %-a, a szabadalmaknak pedig a 33,4 %-a volt oroszországi, addig az ezredfordulóra ezek az arányok 2,9%-ra, illetve 2,6 %-ra csökkentek. Oroszország belső innovációs piacának éves forgalma alig haladja meg a 40 millió dollárt, ez csepp a tengerben a világon évente innovációra fordított 60 milliárd dollár mellett. A tendencia folytatódása oda vezethet, hogy Oroszország a tudomány országa helyett egyszerű nyersanyag exportáló országgá válhat. Különösen igaz ez a szénhidrogénszektorra. Az ország az évente kitermelt kőolaj ben megközelítőleg 370 millió tonna - felét exportálja. A kilencvenes évek első feléhez képest csökkent, de még mindig jelentős az olajbevételekből származó pénzek külföldre menekítése. Szakértői vélemények szerint 1994 és 2000 között 3

4 150 milliárd dollárt meghaladó összeg került ki ily módon az országból, több mint a jelenlegi orosz külső államadósság (123,7 milliárd dollár). Nemcsak a tudomány, de az egész ország fejlődése szempontjából létfontosságú lenne egy átfogó adóreform végrehajtása. 6. Lehetséges K+F együttműködés az EU-val Az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatokat a két fél által június 24-én aláírt és december 1-én hatályba lépett Partnerségi és Együttműködési Megállapodás szabályozza. A megállapodás nem irányozza elő Oroszország EU tagságát. Oroszország és az EU kapcsolatait a pragmatizmus vezérli, ez határozza meg pozícióik hasonlóságát és különbözőségét. Az orosz fél az együttműködésben a hangsúlyt a kibővülő EU-val történő együttműködésre helyezi, természetesen előtérbe helyezve saját érdekeit, míg az EU Oroszország nyugati típusúvá alakulásában érdekelt. Oroszország, mint eurázsiai nagyhatalom, a jövőben is minden, az érdekszférájába tartozó állammal fejleszteni kívánja kapcsolatait, legyen az FÁK-tagállam, vagy az ázsiai-csendes-óceáni térség országa. A Partnerségi és Együttműködési Megállapodás 62. fejezete szabályozza a két fél közötti tudományos-műszaki együttműködést. Az orosz fél szerint mind az EU, mind Oroszország elmaradt a tudományos-műszaki haladás élbolyától, és ezt a lemaradást egyedül egyikük sem képes behozni. Ehhez egyesíteni kellene az erőket, felhasználva ahhoz az alapkutatások és a mérnöki tudományok terén elért orosz eredményeket. Ez utóbbihoz jó alapot teremt az 1992-ben Oroszország, az EU, az Amerikai Egyesült Államok és Japán részvételével megalapított Nemzetközi Tudományos és Műszaki Központ, amelynek elsődleges feladata az orosz védelmi iparban tevékenykedő szakemberek polgári területekre történő átképzése. Az együttműködés további területei: alapkutatások terén az INTAS, az alkalmazott polgári célú kutatások területén pedig a Kopernicus-2 program óta a felek kiemelt feladatként kezelik az űrkutatást. (GALILEO és GMES programok együttműködés az ESA-val) Az Oroszország és az EU között november 16-án megkötött Tudományos-műszaki Együttműködési Szerződés tovább szélesíti az együttműködés skáláját, az alap- és alkalmazott kutatások olyan területeit bevonva a kooperációba, mint a környezetvédelem, éghajlati kutatások, egészségügy, mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, ipari technológiák, anyagtudomány, nem nukleáris energetika, közlekedés és szállítás, információtechnológia, társadalomtudományok stb. Az együttműködés tudományos és műszaki információk cseréjében, közös rendezvények szervezésében, tudósok, kutatók és technológusok cseréjében és szakmai képzésében ölt testet. Az EU 6-os Keretprogramjában Oroszország mint INCO állam vehet részt és kaphat közösségi anyagi támogatást a keretprogram Fókuszálás és integráció valamennyi témakörében. Ilyen célokra az összes INCO ország számára 285 millió euró áll rendelkezésre. 4

5 Az INTAS program amelynek célja a volt Szovjetunió utódállamai kutatóival történő együttműködés elősegítése évi 315 millió eurós költségvetéséből 70 millió euró áll rendelkezésre oroszországi alapkutatások finanszírozására. Oroszország részvétele és uniós pénzügyi támogatása előtt nyitva áll a lehetőség az Emberi erőforrások és mobilitás témakörben is. A legfontosabb tudományterületek, amelyekben oroszországi kutatók bevonása az EU 6- os keretprogramjába javasolt: biotechnológia, információs- és kommunikációs technológiák, új anyagok kifejlesztése, nanotechnológia, űrkutatás, környezetvédelem, hagyományos energiahordozók kutatása és kitermelése, alternatív energiaforrások, energiahordozók észszerű felhasználása, megújuló energiaforrások kutatása és felhasználása. Az EU moszkvai missziója 2003 júliusára elkészítette a TACIS Akcióprogramot. A program infrastruktúra fejlesztéséhez, környezetvédelemhez, a természeti erőforrásokkal való észszerű gazdálkodáshoz, a kis- és közepes vállalkozások fejlesztéséhez nyújt majd segítséget. Az EU és Oroszország együttműködésében különös hangsúlyt kell fektetni a kölcsönösségre, mert azt az orosz fél sok esetben hajlamos egyoldalúan értelmezni. A kapcsolatok alakításában, a pályázatok elbírálásakor, az egyes kutatók meghívásakor úgy az EU-nak, mint az egyes tagállamoknak szigorúan ragaszkodniuk kell saját érdekeik védelméhez. Nem az EU feladata az orosz K+F szektor anyagi problémáinak megoldása. Oroszország a látszattal ellentétben a maga természeti és emberi erőforrásaival együtt gazdag állam. Ezt a gazdagságát azonban nem mindig helyes irányban és a megfelelő célokra használja fel. Ezt a tényt az EU-nak az Oroszországgal folytatott kapcsolatokban messzemenően figyelembe kell vennie, és kapcsolatait ennek megfelelően kell alakítania a kutatás-fejlesztési, valamint az oktatási együttműködés terén is. Putyin elnök idén májusi országértékelő beszédében feladatul tűzte ki a nemzeti jövedelem megduplázását és a szegénység felszámolását 2010-ig. A feladat kivitelezhetőségéről a vélemények megoszlanak. Abban azonban egyetértés mutatkozik az ország politikai, gazdasági és tudományos vezetői között, hogy mindez az oroszországi kutatás-fejlesztés és oktatás fokozott igénybevétele nélkül nem lehetséges. A tudományos-műszaki kapcsolatok alakításához az EU moszkvai képviselete is tevékenyen hozzájárul. Az idén már rendszeressé váltak a találkozók a tagországok és a jelölt országok TéT ügyekkel foglakozó diplomatái és a misszó munkatársai között. A tervek szerint még ebben az évben minden tag- és jelölt ország bemutatja hazája K+F szektorát. Az EU képviselet a tavasz folyamán több orosz városban is tartott ismertetőt a 6-os keretprogramról. Folyik a prioritásirányok koordinálása, Oroszország részvételének tisztázása a 6-os keretprogramban, valamint az ERA létrehozásában. 7. Együttműködés az oktatás terén Oroszország célul tűzte ki a bolognai folyamatba, így az egységes európai felsőoktatási rendszerbe való bekapcsolódását. Az EU adott ügyben illetékes bizottságának idén tavasszal született döntése értelmében azonban erre még legalább két évig várnia kell az országnak. 5

6 Mivel az orosz felsőoktatásban jelentős színvonalbeli különbségek vannak az egyes intézmények között, hallgatókat csak a legszínvonalasabb képzést nyújtó egyetemekre, szakokra javasolt küldeni. (Moszkvai Állami Egyetem, Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézete, Moszkvai Állami Plehanov Közgazdasági Egyetem, Moszkvai Közgazdasági, Statisztikai és Informatikai Egyetem, Gubkin Kőolaj- és Gázipari Akadémia, Szentpétervári Állami Egyetem). Fejleszteni kell az egyetemközi kapcsolatokat, hallgatók, oktatók és kutatók cseréjét. Oroszországban kialakult egy olyan réteg, amely képes gyermekeinek külföldi egyetemi tanulmányait is finanszírozni. Célszerű lenne minél több ilyen hallgatót magyarországi egyetemekre beiskolázni. Az államközi oktatási együttműködésben törekedni kell a kölcsönösségre. 8. Magyar vonatkozások Tekintettel az oroszországi tudomány fentiekben vázolt helyzetére, véleményem szerint az orosz fél elsősorban pénzügyi támogatást nyújtó partnerekkel keresi majd az együttműködést. Oroszország sem a tudományos-technológiai, sem pedig az oktatási együttműködésben nem sorolja hazánkat a kiemelten fontos partnerei közé. Megvan az esély arra, hogy Magyarország EU-hoz történő csatlakozása után ez a helyzet némileg változzon, azonban ehhez mindkét fél együttes akaratára van szükség. Nemcsak az oroszországi vállalatoknál, hanem a minisztériumokban, a felsőoktatási intézményekben és a kutatóintézetekben is rendkívül fontosnak tartják, hogy megfelelő beosztású partnerrel tárgyaljanak. Ezért is lenne fontos a két ország minisztériumi, egyetemi és akadémiai vezetői közötti személyes kapcsolatok folyamatos ápolása, az eddig elért eredmények közös áttekintése és a kétoldalú együttműködés új feladatainak kijelölése. Célszerű lenne, ha a Magyar Tudományos Akadémia és az Oktatási Minisztérium Kutatás-fejlesztési Helyettes Államtitkársága vezetői együttesen áttekintenék, melyek azok a tudományterületek, amelyeknek oroszországi kutatóhelyeit és kutatóit érdemes lenne bevonni a közösen megpályázandó európai uniós projektekbe. 6