Köszöntõ. Védelem CD TISZTELT KOLLÉGÁK! Ünnepi alkalomból köszönthetem Önöket.

Átírás

1 katasztrófa- és tûzvédelmi szemle XI. évfolyam 1. szám 1

2 Köszöntõ TISZTELT KOLLÉGÁK! Ünnepi alkalomból köszönthetem Önöket. Betöltötte 10. életévét a Védelem Katasztrófa és tûzvédelmi szemle, és ebbõl az alkalomból 5 év szakmai publikációit CD formátumban is közreadhatjuk. Az elmúlt évtizedben ez a folyóirat a szakmáról a szakembereknek szólva vált meghatározó információs forrássá. Olyan kiadvánnyá, amelynek példányszámai évek múltán is szakirodalomként használhatók, s használják is. Erre az igényre reagálva támogattuk a Védelem legutóbbi 5 évének CD-n való megjelentetését. Örömömre szolgál, hogy hivatásosok, önkéntesek, intézményi és üzemi szakemberek széles körét köszönthetem, mint a hazai tûz és katasztrófavédelem elkötelezett híveit, a Védelem olvasóit. Tisztelettel Tatár Attila tû. vezérõrnagy Fõigazgató BM. Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság Védelem CD Olvasóink jelzése szerint a Védelem régebbi számaiban megjelent írásokat gyakran használják szakirodalomként, s egyre többen javasolták, adjuk ki a Védelem ma már csak fénymásolható régebbi számait CD-n. ÖSSZEFOGVA A BM Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság támogatásának és a Rádiós és Infokommunikációs Országos Egyesület ingyenes sokszorosításának köszönhetõen a katasztrófavédelmi szervezetekhez és a tûzoltóságokhoz ingyen juthat el a Védelem elmúlt 5 évfolyamainak írásait tartalmazó CD. A CD-n megtalálhatók az elmúlt 10 évben megjelent valamennyi írás címjegyzéke, a szerzõk neveivel. Egy kis történelem és hasznosítható információ az ifjabb nemzedéknek. SZAKIRODALOMTÁR Az anyag maga lapszámonként azon belül témakörönként, címenként, oldalanként szerzõként, abc sorrendbe szedve többféle keresési lehetõséget is biztosít. Az összesített tartalomjegyzéken kívül egy-egy lapszám teljes tartalomjegyzéke is megjeleníthetõ és a lapszámok a kezdõoldalról is indíthatók. Az Acrobat Reader programot amelynek telepíthetõ változata a CD-n is megtalálható kihasználva, a képernyõn lévõ távcsõ ikonra kattintva egyes szavakkal is lehet keresni a teljes agyagban. A kezdõlapon található Hasznos Tippek -re kattintva vezetõ cégek ajánlatai mellett a Tûzvédelmi Szolgáltatók és Vállalkozók Szövetsége (TSZVSZ) teljes tagnévsorával a beszerzési kérdésekben való tájékozódáshoz nyújtunk segítséget. A CD megrendelhetõ: Rádiós és Infokommunikációs Országos Egyesület Budapest, Elnök u. 1.

3 t a r t a l o m Köszöntõ. Védelem CD évf. 1. szám Szerkesztõbizottság: Dr. Cziva Oszkár Kristóf István Heizler György Soltész Tamás Tarnaváry Zoltán õszerkesztõ: Heizler György Szerkesztõség: Kaposvár, Somssich Pál u Pf. 71 tel.: BM (23) Telefon: 82/ , Telefax.: (82) Tervezõszerkesztõ: Várnai Károly Kiadja és terjeszti: BM Duna Palota és Kiadó 1903 Budapest Pf Tel.:1/ ax: 1/ Ügyintézõ: Szabó Kálmánné MNB elelõs kiadó: Tatár Attila országos katasztrófavédelmi fõigazgató Nyomtatta: Profilmax Kft. Kaposvár elelõs vezetõ: Nagy László Megjelenik kéthavonta ISSN: Elõfizetési díj: egy évre 2100 t (áfával) ÓKUSZBAN Épületszerkezeti faanyagok éghetõségi jellemzõi... 7 Az égéskésleltetés mint faanyagvédelmi eljárás Az égéskésleltetõ anyagok fajtái aszerkezetek tûzállósági méretezése aszerkezetek tûzvédelme a gyakorlatban MUNKABIZTONSÁG Új, hazai tûzoltó csizma a piacon: REXI VISSZHANG A BM OK azonosító jelének hattyúdala? TANULMÁNY Stratégiai szemlélet, stratégiai koncepció Veszélyes anyagok kimutatása beavatkozáskor RBV anyagok elõfordulása és mérési lehetõségei ÓRUM Veszélyhelyzeti felderítés: új fejlesztések MEGELÕZÉS A tûzjelzõ berendezés és a hõ- és füstelvezetés összefüggései csarnoképületekben.. 34 A környezet veszélyeztetettségének meghatározása a súlyos ipari balesetek elleni védekezésben Erdõ- és vegetációtûzproblémák a világban TECHNIKA AquaMobil zuhanyzó- és mentesítõ rendszer Újszerû hordozórendszer Riasztáskezelõ felügyeleti rendszer PÁLYÁZAT Ki, mire, mikorra pályázott? Környezetbarát tûzoltó készülék TÛZ- ÉS KÁRESETEK Veszélyben a lakosság? m 2 alapterületû raktártûz a Kõbányai úton SZABÁLYOZÁS Az ipari létesítmények baleset-elhárító szervezetei Csak a smink Tisztelt Olvasóink! A 11. évfolyamába lépõ Védelem változatlanul a szakmai képzés, önképzés elõsegítésére törekszik. A tudományos igényesség és a közérthetõ stílus mellé egy modernebb külsõt álmodtunk. Csak a smink változott. A szigorú értékszemlélet maradt. Örülünk, hogy a harsogó szalagcímek világában egyre többen erre szavaznak! Heizler György 6 TARTALOM SZÁM VÉDELEM

4 f ó k u s z b a n SZITÁNYINÉ SIKLÓSI MAGDOLNA Épületszerkezeti faanyagok éghetõségi jellemzõi A fa építõanyagként való alkalmazása egyidõsnek tekinthetõ az emberiséggel. A korszerû faépítészet egyre inkább kiköveteli a maga helyét hazánkban, így a modern tûzvédelemnek is lépést kell tartania ezzel a fejlõdéssel. A A MINT ÉPÍTÕANYAG A faszerkezeteket hosszú idõn keresztül statikai méretezés nélkül, tapasztalati úton kialakított méretekkel készítették. Az így készült faszerkezetek csaknem minden esetben túlméretezettek voltak. A statikailag szükségesnél nagyobb keresztmetszetek bizonyos mértékig biztonságot jelentettek biológiai károsítások ellen és nagyobb állékonyságot tûzkár esetén. Az erdõk fakészlete évszázadokon át lehetõvé tette ezt a pazarlást. A rendelkezésre álló faanyag mennyiségének csökkenésével és a technikai fejlõdés eredményeképpen megjelent új építõanyagok alkalmazhatóságával a fa, mint építõanyag fokozatosan visszaszorult. Magyarországon különösen szembetûnõ volt a visszaesés. Többek között e ténynek tudható be, hogy a korszerû faépítészet hazánkban jóval kisebb múlttal rendelkezik, mint a fejlettebb európai vagy tengerentúli országokban. A lemaradás fõleg jogszabályi oldalról és védõszer ellátottság területén jelentkezett. Ma a fa alkalmazása ismét fellendülõben van, s a faanyagvédelem korszerû eljárásai és a szükséges tûzvédõ anyagok is elérhetõek. A ASZERKEZETEK ANYAGAI A szerkezeti faanyagok az alapanyag megmunkáltsága függvényében alapvetõen természetes állapotú szerkezeti faanyagok és ragasztott faválasztékok. A vázolt csoportosítás szerint a faszerkezetek alapanyagai lehetnek: szerkezeti anyagok (különbözõ fafajtákból különbözõ szelvényû és megmunkálású, ragasztási technológia nélkülözésével készült faválasztékok), faalapú agglomerált lemezek (rétegelt lemezek, faforgácslemezek, farostlemezek, fagyapot lemezek), Faszerkezet az épülethomlokzaton faalapú ragasztott szerkezeti anyagok (hossztoldott fa, szélességben toldott faelemek, többrétegû faelemek, speciális ragasztott faalapú elemek). Az alapanyag valamennyi esetben a különbözõ méretû, eltérõ megmunkálási fokú, változó aprítottságú faanyag, egyes esetekben ragasztóanyaggal, kötõanyaggal, bizonyos esetekben nem éghetõ töltõanyaggal társítva. SZERKEZETI CÉLRA ALKALMAS A AJOK A különféle fafajok szerkezeti célra való alkalmasságát az adott fafaj fizikai, mechanikai tulajdonságai, anatómiai sajátosságai, gazdaságossági szempontok, a felhasználási területhez kapcsolódó követelmények stb. szabják meg. A leginkább használatos fafajok: luc, jegenye, duglász, erdeifenyõ, tölgy, akác vörösfenyõ (speciális célokra) bükk, nyár, éger (esetenként) További fafajok csak megfelelõ szakintézeti vizsgálatok, mûszaki engedély alapján alkalmazhatók a szerkezetgyártás területén. A AANYAG ÉGÉSI SAJÁTOSSÁGAI A faanyag sajátos szerkezeti felépítésû, magas polimerizációs fokú makromolekulájú szerves anyag. Kémiai összetételébõl, sajátos szerkezetébõl adódóan hõbomlása komplex folyamat, melynek különbözõ fázisai vannak. A hõ hatására bekövetkezõ változások korszerû vizsgáló-berendezésekkel tetszõleges pontossággal nyomon követhetõk és rögzíthetõk. Az ilyen vizsgálatok igen nagy jelentõséggel bírnak mind az elméleti, mind a gyakorlati tûzvédelem szempontjából. A különbözõ sajátosságokat feltáró vizsgálatok eredményeinek ismertetése és az összefüggések elemzése meghaladja egy gyakorlat-orientált értekezés kereteit. A gazdag elméleti háttér ismertetésétõl eltekintve, itt csupán az égéskésleltetés szempontjából is kiemelt jelentõségû alapvetõ reakciókat és a hozzájuk tartozó hõmérsékleti értékeket vázoljuk. VÉDELEM SZÁM ÓKUSZBAN 7

5 Hõmérséklet A faanyagban bekövetkezõ változások 100 C Nincs változás C A faanyag folyamatosan elveszíti szabad és kötött víztartalmát C A változásokat a faanyag elszínezõdése, bomlástermékek felszínre törése jellemzi. Erre a szakaszra többségében nem éghetõ bomlástermékek (fõleg széndioxid, hangyasav, ecetsav stb.) keletkezése jellemzõ C A felszabaduló bomlástermékek összetétele megváltozik, emelkedik az éghetõ gázok (szénmonoxid, hidrogén, metán) mennyisége, primer exotherm reakciók indulnak be C Az égés folyamatossá válik, erõs exotherm színezettel intenzív gázképzõdés tapasztalható. > 500 C A gázképzõdés csökken, gyúlékony szenek képzõdnek és égnek el. Nagyszámú vizsgálat kiértékelése alapján megállapítást nyert, hogy 150 C alatt faanyag öngyulladásával gyakorlatilag nem kell számolni (magasfokú aprítottság, elhúzódó tartós hõhatás megléte esetén elõfordulhat), az európában honos fafajok gyulladáspontja 300 C alatti érték ( a hõbomlás erõs exotherm színezetû tartományba esik),. 200 C-tól fokozatosan csökkennek a szilárdsági értékek. A gyulladást és az ezt követõ égési folyamatot, a faanyagú szerkezeti elemek tûzzel szembeni ellenállását az éghetõ anyagokra vonatkozó általános törvényszerûségeken túlmenõen a szerkezetben elõforduló faválaszték fizikai-kémiai tulajdonságai (fafajbeli adottságok, szöveti szerkezet, sûrûség, nedvességtartalom), a szerkezetben való megjelenési formája, a szerkezet térbeli elhelyezkedése befolyásolják. Általánosságban megállapítást nyert, hogy a tömörebb szöveti szerkezetû, nagyobb fajlagos sûrûségû fafajok kevésbé gyúlékonyak, nehezebben éghetõek. A szerkezeti kialakítás szempontjából a keresztmetszeti tényezõ a mérvadó. Minél nagyobb az elem kerületének és keresztmetszetének aránya, annál gyorsabban ég el, illetve veszíti el teherhordó képességét. Ugyanolyan körülmények között a függõleges felületeken gyorsabban terjed a tûz, mint a vízszinteseken. A különbözõ fafajok jellegzetes anatómiai felépítésükbõl, eltérõ fajlagos térfogati sûrûségükbõl, bizonyos járulékos anyagok meglétébõl vagy éppen hiányából adódóan a tûzzel szembeni ellenálló képesség szempontjából a következõképpen osztályozhatók: TÛZELLENÁLLÁSI BIZONYÍTVÁNY JÓL ELLENÁLLÓAK KÖZEPESEN ELLENÁLLÓAK NEM ELLENÁLLÓAK LEGKEVÉSBÉ ELLENÁLLÓAK akác, tölgy, bükk, kõris vörösfenyõ, erdeiés feketefenyõ, nyír lucfenyõ, dió, cseresznye jegenyefenyõ, éger, hárs, nyár További hasznos segítséget jelenthet, ha a tûzvédelmi szempontú csoportosítást összevetjük az egyes faanyagcsoportok tartósságával: TARTÓSSÁGI BIZONYÍTVÁNY IGEN TARTÓSAK TARTÓSAK KEVÉSBÉ TARTÓSAK NEM TARTÓSAK akác, tölgy, szelíd gesztenye, vörösfenyõ fekete és erdei fenyõ, szil luc-, jegenyefenyõ, kõris bükk, gyertyán, juharok A faanyag égése Hőmérséklet a gázképződés csökken gyulladási hõmérséklet gyulékony szenek képződnek bomlástermékek is lángra lobbannak, az égés folyamatos 350 nő a szénmonoxid, hidrogén, metán mennyisége lobbanáspont a fa meggyulladását okozó exoterm reakció a hidrogén és oxigén tartalom csökken, a széntartalom nő éghető bomlástermékek 200 a cellulóz bomlása, intenzív gázkiválás 150 barnulás nem éghető bomlástermékek 130 a faanyag bomlás kezdete 110 megkezdődik a víz és gyanta alacsony forráspontú pontú alkatrészeinek elpárolgása Idõ 8 ÓKUSZBAN SZÁM VÉDELEM

6 ÉGÉS ÉS ÉGÉSKÉSLELTETÉS A faanyag fizikai tulajdonságai közül a rendkívül alacsony hõvezetõ képessége egy lehetséges tûz kialakulása szempontjából kedvezõ anyagi tulajdonság. További elõny, hogy már az égés kezdeti szakaszában elszenesedik a faanyag felülete. Az elszenesedett rész hõvezetõ képessége az eredeti faanyagénak mintegy negyede. E karbonizálódott réteg jó hõszigetelõ képességének köszönhetõen akadályozott az elszenesedett rész alatti faanyagzónák felmelegedése, az éghetõ bomlástermékek felszínre törése, azaz az égés elõrehaladásának folytonossága. A faanyag teljes megsemmisülése ezáltal lassan megy végbe, esetleg be sem következik. Bizonyított tény, hogy a megfelelõ keresztmetszetû faalapanyagú teherhordó szerkezetek tûzeseteknél szilárdságukat megtartják. A tûz, hatására a faanyag felületén keletkezõ elszenesedés mélységének a hasznos keresztmetszetet csökkentõ elszenesedés mértékének meghatározására különbözõ országok számos kutató és fejlesztõ intézetében végeztek vizsgálatokat. A nemzetközileg elfogadott, szabályozott lefolyású hõmérséklet-idõ program szerint végrehajtott kísérletek kiértékelése alapján a beégési sebesség mértékét: fenyõ faanyagra 0,6 mm/perc nyár faanyagra 0,8 mm/perc akác faanyagra 0,3 mm/perc értékben határozták meg. A vizsgálatok tanulsága szerint ezt az értéket az égéskésleltetõ felületkezelés nem befolyásolja. Az égéskésleltetõ anyagokkal történõ impregnálás kisebb mértékben, a felület szigetelõanyaggal történõ burkolása jelentõsebb mértékben csökkenti a beégés elõrehaladását. Lucfenyõ tartón végzett vizsgálati eredményeket szemléltet a következõ ábra. A különbözõ módon védett faszerkezet beégése tûz hatására (lucfenyõ tartószerkezeteknél) nem védett beégés (mm) impregnált burkolt tűzhatás idő (perc) Az erdõk fafaj megoszlása Kiterjedt laboratóriumi vizsgálatok alapján bizonyítást nyert, hogy már a szenesedést megelõzõ termikus bomlás eredményeképpen a faanyagú tartók keresztmetszetének egy külsõ rétege (fafajtól függõen változó) szilárdsági szempontból csökkent értékû. Az elvégzett mérések kiértékelése alapján a hasznos keresztmetszetet csökkentõ károsodott rétegvastagság a következõ beégési (felmelegedési) sebességértékkel számolható: fenyõ félék esetében: 1 mm/perc tölgyfa esetében: 0,6 mm/perc akácfa esetében: 0,5 mm/perc nyárfák esetében: 1,3 mm/perc A AANYAGOK ÉGHETÕSÉGI CSOPORTOSÍTÁSA A különbözõ fa és fahelyettesítõ anyagok építõipari célra megfelelõ szelvényméretet feltételezve a következõk szerint csoportosíthatók be: Éghetõség könnyen éghetõ közepesen éghetõ nehezen éghetõ nem éghetõ nemes nyár 6,6 % egyéb kemény lomb 4,6 % akác 21,6 % gyertyán 5,7 % hazai nyár 3,1 % egyéb lágy lomb 5,6 % fenyő 14,2 % Faanyagféleségek tölgy 21,0 % cser 11,4 % bükk 6,2 % farostlemezek természetes faanyagok, rétegelt lemezek, egyes mûgyantakötésû faforgácslemez választékok megfelelõ égéskésleltetõ adalékot tartalmazó faforgácslap-féleségek cementkötésû faforgácslapok Kritikus esetekben, új termék építõipari célra történõ felhasználása esetén a kérdéses fa-, illetve fahelyettesítõ anyag éghetõségi csoportját szabványos vizsgálattal kell igazolni. A gyulladás idõszükséglete és az égés sebesség a térfogatsúly függvényében A gyulladás időszükséglete sec. 0,1 0,3 0,5 0,7 0,9 1,1 1,3 g/cm 3 térfogatsúly Szitányiné Siklósi Magdolna ny. tû. õrgy., faanyagvédelmi szakértõ, Budapest VÉDELEM SZÁM ÓKUSZBAN 9

7 SZITÁNYINÉ SIKLÓSI MAGDOLNA Az égéskésleltetés mint faanyagvédelmi eljárás Az égéskésleltetés a komplex faanyagvédelem egyik eleme, amelynél figyelembe kell venni a tûzvédelmi követelményeket és az egyéb korszerû védelmi/esztétikai szempontokat. KOMPLEX VÉDELEM Az építõipari faanyag tûz elleni védelmét nehezíti az a tény, hogy biológiai károsítók elleni védelemre is szorul. Kivitelezés és védõszer kiválasztás szempontjából összetettek azok az esetek, amikor a megfelelõ védelemmel párhuzamosan különbözõ esztétikai igényeknek is eleget kell tenni, esetleg a szerkezetet ragasztani és/vagy egyéb anyagokkal társítani szükséges. A fával való építési kedv sok esetben korlátokba ütközik az alapanyag éghetõségi csoportja miatt. elhasználási területe bõvítése érdekében sok esetben számottevõen módosítani szükséges éghetõségi jellemzõit. Az ilyen beavatkozást nevezzük találó módon égéskésleltetésnek (helytelen; de elterjedt módon lángmentesítés -nek). A védõeljárásokat és védõszereket célszerûen úgy kell megválasztani, hogy ezek a különbözõ károsítók ellen kombinált védõhatással rendelkezzenek, ne rontsák a fa szilárdsági tulajdonságait, a kezelt faanyag szükség esetén tovább kezelhetõ, ragasztható legyen, a védelem hatékonysága mellett a választott védõeljárás tartós és gazdaságos legyen. Már a tervezés során ügyelni kell arra, hogy a faszerkezeti elemekkel társítandó egyéb anyagok (pl. fémbõl készült kapcsoló elemek, szerkezeti mûanyagok stb.) ne rontsák az alapszerkezet éghetõségi és tûzállósági jellemzõit. OGALMAK, KÖVETELMÉNYEK Égéskésleltetõ szer Védõszer, amely a vele kezelt-bevont, átitatott, telített stb. - éghetõ anyag kedvezõbb éghetõségi alcsoportba sorolását meghatározott ideig biztosítja. (MSZ 595/1-86) Mûszaki követelmények Az égéskésleltetõ szerekkel szemben támasztott mûszaki követelményeket az MSZ Égéskésleltetõ anyagok fa és faszerkezetek védelmére tárgyú szabvány összegzi: 1. Az égéskésleltetõ anyaggal elõírás szerint kezelt próba elemek éghetõsége feleljen meg az MSZ 14800/3 elõírásainak. 2. Az égéskésleltetõ anyag se a felhasználás alatt, se az égés hõmérsékletén az emberi szervezetre káros hatást ne fejtsen ki. 3. Az égéskésleltetõ anyag gyakorlati szempontból ne okozzon figyelembeveendõ korróziót a faanyagban vagy a kezelt faanyaggal érintkezõ szerkezeti anyagokon (pl. fémen, gumin, mûanyagon), ne tegye lehetõvé a fa gombásodását, ne legyen nedvszívó. 4. Az égéskésleltetõ anyag rendeltetése betöltéséig a kezelt fát, illetve faszerkezetet megbízhatóan és hatékonyan védje. A kapcsolódó faanyagvédelmi követelményeket az MSZ 6771 jelzetû szabványsorozat tartalmazza. A felsorolt követelmények tûzvédelmi tartalmú kitételeit összegezve: faanyagok égéskésleltetésére az a szer megfelelõ, amely a vele kezelt faanyag nehezen éghetõségét biztosítja az MSZ 14800/ 3 lapban foglalt eljárásnak megfelelõen. Ezt azért szükséges kiemelni, mert ez a tûzvédelmi szempontú minõsítés feltétele. Az égéskésleltetõ szerek és a tûzállósági követelmények kapcsán hangsúlyozni szükséges, hogy a megfelelõ égéskésleltetés csak a kezelt anyag kedvezõbb éghetõségi besorolását biztosítja. Az anyag éghetõségével párhuzamosan elõírt tûzállósági határértéket megfelelõ keresztmetszeti méretekkel vagy speciális burkolatrendszerrel lehet biztosítani. A keresztmetszeti méretek ilyen szempontból való megfelelõségét laboratóriumi vizsgálatokkal vagy méretezési eljárás alkalmazásával kell igazolni. Az esetlegesen alkalmazni kívánt burkolati rendszer megfelelõségét eseti tûzállósági vizsgálatokkal kell bizonylatolni. A TÛZVÉDELMI ENGEDÉLYEZÉS ÉS MEG ELELÕ- SÉG TANÚSÍTÁSA Egyre népszerûbb a fatartószerkezetek megmutatása A tûz elleni védekezésrõl, a mûszaki mentésrõl és a tûzoltóságról szóló évi XXXI. törvény 13 (2) bekezdése alapján új építési anyagszerkezet, építési mód stb. alkalmazásának, gyártásának engedélyezéséhez az országos parancsnok (ma az OK fõigazgatója) egyetértése szükséges. A hatósági engedély csak megfelelõségi tanúsítvány megléte esetén adható meg. A tûzvédelmi megfelelõségi tanúsítvány beszerzésére vonatkozó szabályokat a 27/ (IV 10.) BM rendelet rögzíti. A szabályozás fontos eleme, hogy a tûzvédelmi megfelelõség tanúsítását csak arra a belügyminiszter által kijelölt és akkreditált tanúsító szervezet végezheti. Az égéskésleltetõ szerek vonatkozásá- 10 ÓKUSZBAN SZÁM VÉDELEM

8 AZ ÉGÉSKÉSLELTETÕ ANYAGOK HATÁSMECHANIZMUSA Hatás Módszer Fékezik a fa felmelegedését Gátolják a fából távozó gázok égését sugárzó hõ elleni védõréteggel vízleadásukkal, olvadásukkal, elbomlásukkal a környezetükbõl hõt elvonó anyagokkal a fa hõvezetõ képességét rontó vegyületekkel (ezek a fa szenesedését segítik elõ) az égéshez szükséges oxigén távoltartásával Elbomlásuk során nem éghetõ gázokat fejlesztõ anyagok, amelyek felhigítják a faanyagból felszabaduló gyúlékony gázokat. A LEGFONTOSABB ELÕÍRÁSOK 53. (5) Faanyagot csak gombamentesítõ kezelés után szabad beépíteni 253/1997.(XII.20.) Kormányrendelet (OTÉK) 57. (1) Az építményt és részeit védeni kell az állékonyságot és rendeltetésszerû használatot veszélyeztetõ vegyi, korróziós és biológiai hatásoktól, továbbá a víz, a nedvesség (talajvíz, talajnedvesség, talajpára, csapadékvíz, üzemi víz, pára stb.) káros hatásaival szemben. 59. (3) Faanyagú teherhordó szerkezeten, annak légzését gátló bevonat, burkolat nem alkalmazható. 51. (2) A mûemlék fenntartási és helyreállítási munkálatainál az eredeti, illetve hagyományos mûszaki megoldások és építõanyagok használatát elõnyben kell részesíteni. 253/1997.(XII.20.) Kormányrendelet (OTÉK) 253/1997.(XII.20.) Kormányrendelet (OTÉK) Az évi LIV. Törvény a mûemlékvédelemrõl HOGYAN FEJTIK KI HATÁSUKAT AZ ÉGÉSKÉSLELTETÕ SZEREK? Sókeverékek estékek Hõre habosodó festékek Hõközlés Hõközlés Hõközlés ➋ A felszabaduló gázok nem éghetõek és gátolják az oxigén áramlását 1 A vízüveg megolvad, a szigetelõ hatás nõ elzárja a felületet ➌ A szenesedést gyorsítják a faszén hõszigetelése következtében a hõ nem jut a mélyebb rétegekbe ➊ A védõréteg bomlása során hõt von el a fa felületérõl 2 Olvadás = hõelvonás, környezet hûtése Habréteg keletkezik szigetelõként késlelteti a felmelegedést ban tanúsításra, minõsítésre csak az ÉMI KHT. Tûzvédelmi Laboratóriuma jogosult. A tanúsítvány a kiállítás napjától számított öt évig érvényes. A mûszaki dokumentáció, a vizsgálati jegyzõkönyv és a tanúsítvány a vizsgálatot megrendelõ tulajdona. A tanúsító szervezet jogosult a tanúsítvány érvényességi ideje alatt a gyárt- mányt gyártás közben, illetõleg külföldrõl származó termék esetében a forgalmazás során ellenõrizni. A tanúsítvány nem pótolja a gyártáshoz, forgalomba hozatalhoz, illetõleg az alkalmazáshoz szükséges jogszabályokban meghatározott hatósági engedélyt, szakhatósági állásfoglalást, illetõleg egyetértést. VÉDELEM SZÁM ÓKUSZBAN 11

9 SZITÁNYINÉ SIKLÓSI MAGDOLNA Az égéskésleltetõ anyagok fajtái Alkalmazástechnológiai oldalról nézve a hatékony égéskésleltetéshez szükséges követelményeket ötvözõ kezelõszerek csoportjait, azok tulajdonságait és a kiválasztás szempontjait vesszük szemügyre. CSOPORTOSÍTÁSUK 1. vízoldékony sókeverékek 2. festékek Az elsõ csoportba tartozók közül égéskésleltetésre a szervetlen sókeverékek vizes oldatai terjedtek el, ezen belül hazánkban fõleg az ammónium foszfátokkal, szulfátokkal alkotott sói. Természetesen további adalékanyagok alkalmazásával az ilyen keverékek közül kerülnek ki az úgynevezett kombinált hatású (gomba- rovar- és tûz ellen védõ) védõszerek, egyesek közülük felületkezelésre és telítésre is alkalmazhatók. VÍZOLDÉKONY SÓKEVERÉKEK A vízoldékony sókeverékek nem takarják el a faanyag rajzolatát, nem vagy gyengén színezik a kezelt választékot és annál hatásosabbak, minél több hatóanyag kerül a faanyag felületi rétegeibe. Az égéskésleltetõ hatás összetett. Hõ hatására a védõszer bomlani kezd, és ehhez a folyamathoz a hõt a fa felületétõl vonja el. Célszerû megválasztás eredményeképpen a keletkezõ új vegyületek is az égési folyamatot lassító tulajdonságúak, például a foszfátokból keletkezõ metafoszforsav a felületen a szenesedést segíti elõ, az említett vegyületekbõl felszabaduló gázok nem éghetõek, továbbá akadályozzák az oxigénnek a felületéhez való eljutását. A felületi szenesedés mértéke nagy jelentõségû, tekintettel a faszén kiváló hõszigetelõ tulajdonságára. ESTÉKEK Égéskésleltetõvel kezelt, füstérzékelõvel védett tetõszerkezet A festékek gyûjtõszóval összefogott égéskésleltetõ készítmények lényegében mechanikus hatású védõszerek. A korábban használatosak elsõsorban összetételükbõl, vastagságukból adódóan elszigetelik a védett felületet a levegõ oxigénjétõl és védik a felmelegedéstõl. Az ilyen festékek általában vízüveg tartalmúak. A vízüveg hõ hatására megolvad, ezáltal teljesen elzárja a védendõ felületet. Az olvadáshoz szükséges hõmennyiséget a környezettõl vonja el, ezáltal hûti a felületet. Az ilyen típusú készítmények hátránya a gyors öregedés, azaz a rövid élettartam. A korszerûbb változatok hõre habosodó adalékanyagokat tartalmazó diszperziók. Szükséges fajlagos mennyiségük kisebb, azaz úgynevezett vékonyréteg bevonatok. A fedõ változatok színe általában fehér, de megfelelõ adalékanyagokkal színezhetõk. A legkorszerûbbek a transzparens változatok, melyek nem takarják el a faanyag rajzolatát. Igény esetén a faanyag elõzõleg kívánt árnyalatra színezhetõ. Úgy a fedõ, mint a transzparens bevonat kombinálható a gombák- és rovarok elleni megelõzõ védelmet biztosító, az égéskésleltetõ rendszerrel összeférõ védõszerekkel. A hõre habosodó adalékot tartalmazó védõbevonatok hõ hatására egy mikroporózus szigetelõhabot képeznek a felületen, mely szigetelõréteg késlelteti a védett felület felmelegedését. SZAKSZERÛ KIVITELEZÉST! Õsidõk óta elterjedt szokás a faanyag védelmi vagy esztétikai megjelenést módosító célú kezelése, festése - sok esetben amatõr kezek által is sikeresen. Az égéskésleltetés szakszerû kivitelezése azonban ennél többet jelent. Az égéskésleltetés biztosítható (elérhetõ) mértéke eljárásonként változó. Az éghetõségi vizsgálatok és a gyakorlat tanúsága szerint vízoldékony sókeverékkel a nehezen éghetõség gyengébb változata, míg az úgynevezett hõre habosodó tûzvédõ festékekkel igen jó védettségi fokozat és hatékonyságát tartósan megõrzõ bevonat alakítható ki. Az égéskésleltetõ szerek használatára általános érvényû szabály nincs, valamennyi esetben a termékre vonatkozó felhasználási utasítás szerint kell eljárni. E felhasználási utasításból ki kell derülni, hogy milyen faválaszték vonatkozásában volt pozitív a nehezen égehetõ -séget igazoló vizsgálat és az egyes választékokra mennyit kell felvinni a védõszerekbõl. A természetes faanyagok és a faalapú fahelyettesítõ laptermékek egymástól eltérõ szerkezeti felépítésébõl adódó tény, hogy a természetes anyag a vizes oldatokból határesetben fel tud venni 12 ÓKUSZBAN SZÁM VÉDELEM

10 elegendõ mennyiségû védõszert, míg a vizet nem álló fahelyettesítõ laptermékek nem, vagy csak felületi károsodással. A védõszer csak megfelelõ mennyiségben felhordva és csak bizonyos lapvastagság (12 mm) felett biztosítja a nehezen éghetõséget. Különös körültekintéssel kell eljárni a kedvezõtlenebb éghetõségi paraméterekkel rendelkezõ farostlemezek és rétegelt lemezek égéskésleltetése során. A KIVÁLASZTÁS SZEMPONTJAI Az égéskésleltetésre szoruló épületszerkezeti faanyaggal szemben a megfelelõ csökkent éghetõség biztosításával párhuzamosan és azon túlmenõen is vannak követelmények. A legalapvetõbb gond, hogy univerzális megoldást biztosító védõszer, védõeljárás nincs. Mindig a kérdéses felhasználási területhez alkalmazkodva kell és lehet dönteni. Az adott célra alkalmas megoldás kiválasztásához ismerni kell: a védendõ választék anyagi tulajdonságait (lombos- vagy tûlevelû, Európában honos vagy más -termelõhelyrõl származó, laza- vagy tömött szövetû, az esetleges kezelést befolyásoló póruseltömõ tartalmú anyagok meglétét stb.), a kitettségi viszonyokat (beltéri vagy kültéri felhasználás, állandóan száraz környezet, idõszakos vagy tartós nedvesedéssel járó igénybevétel, esetleges agresszív gázok, gõzök elõfordulása stb.), az elérendõ (elérhetõ) célt (a biztosítani kívánt védelem mértékét, az esztétikai szempontok fontosságát, költségvonzatok szerepét stb.), a számításba jöhetõ eljárások, anyagok sajátosságait (egymással való összeférhetõségi, alkalmazástechnikai jellemzõket, színezhetõséget, utánkezelhetõséget stb.), a környezetvédelmi szempontokat, követelményeket. A különbözõ célú kezelések kivitelezéséhez alapvetõ rendezõ elv, hogy az égéskésleltetõ anyaggal kezelt felületet továbbkezelni csak olyan anyaggal szabad, amely nem csökkenti az égéskésleltetõ hatást. Az ilyen bevonatrendszer megfelelõségét is tûzvédelmi megfelelõségi bizonyítvánnyal kell igazolni. Az égéskésleltetés hatásmechanizmusából is adódik, hogy a biológiai károsítók elleni és egyéb célú kezelések valamennyi esetben meg kell, hogy elõzzék az égéskésleltetõ szer felvitelét. Ügyelni kell a rendszerek összeférhetõségére. A farontó gombák és rovarok elleni anyagokból jelentõsen nagyobb a választék, mint az égéskésleltetõ hatású bevonatrendszerekbõl, ezért a kombinált védelem megtervezésekor az égéskésleltetõ anyaghoz kell megválasztani a vele összeférõ, tapadását nem csökkentõ, megfelelõ hatású szert. A különbözõ kezelések között a használati utasítások szerinti száradási, pihenési idõt kell biztosítani. A jelenleg forgalomba kerülõ transzparens, hõre habosodó bevonatokat az esetleg külsõ mechanikai hatások és a magasabb relatív páratartalmú környezet elleni védelem céljából a felhasználási utasításokban foglaltak szerint védõlakkal kell átvonni. Erre a célra csak a rendszerhez tartozó átvonó lakk használható. Az összeférhetõséget vizsgálattal és tûzvédelmi megfelelõségi tanúsítvánnyal kell igazolni. HOL ALKALMAZZUK? Szükséges megjegyezni, hogy a védõeljárások tervezése és kivitelezése kapcsán nem szabad figyelmen kívül hagyni az épületszerkezeti faanyag megfelelõ alkalmazását, a faanyag a számára kedvezõ mikroklímát biztosító épületfizikai elõírásokat, megoldásokat sem. A szerkezettervezés és kivitelezés során rendkívül fontos olyan konstrukció kialakítása, amellyel kivédhetõ a faszerkezetek átázása, beázása, az úgynevezett vízgyûjtõ helyek kialakulása. Ahol ez bármilyen okból nem kerülhetõ el, ott megfelelõ ki-, illetve átszellõztetésrõl kell gondoskodni. A faanyag kitettségi osztályai I. osztály beltéri Légszáraz faanyag fedett helyen II. osztály beltéri Idõnként felnedvesedõ faanyag fedett helyen III.osztály kültéri Földdel nem érintkezõ faanyag fedetlen helyen IV. osztály kültéri Földdel érintkezõ faanyag fedetlen helyen V.osztály kültéri Idõnként vagy állandóan tengervízzel érintkezõ faanyag AZ ÉGÉSKÉSLELTETÉS TARTÓSSÁGA (IDÕÁLLÓSÁG) Az elvégzett kezelés idõállósága védõszer- és védõeljárás specifikus. Nagy általánosságban a következõk rögzíthetõk: A magasnyomásos eljárással biztosított mélyvédelem nem szorul felújítása. Az úgynevezett határréteg-védelmet biztosító felületkezelési eljárásokkal biztosított nehezen éghetõ választék megfelelõség legalább 3-4 évente szabványos vizsgálattal ellenõrizni szükséges, és a vizsgálati eredmények alapján kell meghatározni a kiegészítõ védelem módját és mértékét. Hõre habosodó festékbevonatok idõállósága minimum évre tehetõ (értelemszerûen sértetlen és folytonos bevonatot feltételezve). A bevonat esetleges sérülése egyszerû fizikai módszerekkel és/vagy vizuálisan diagnosztizálható. Az éghetõségi szempontból való megfelelõség ezekben az esetekben is szabványos laboratóriumi vizsgálattal ellenõrizhetõ. Az ellenõrzõ vizsgálat eredménye alapján tervezhetõ a védõbevonat felújításának mértéke és módja. Kifizetõdõ a megfelelõ szakértõvel való elõzetes konzultáció. Az elvégezett égéskésleltetést idõt álló módon dokumentálni szükséges. A kialakított égéskésleltetõ bevonat megfelelõsége ellenõrizhetõ. Szitányiné Siklósi Magdolna ny. tû. õrgy., faanyagvédelmi szakértõ, Budapest 14 ÓKUSZBAN SZÁM VÉDELEM

11 SZITÁNYINÉ SIKLÓSI MAGDOLNA aszerkezetek tûzállósági méretezése A tûzállósági határértéket megfelelõ keresztmetszetû (megfelelõ méretû) és kialakítású szerkezetekkel kell biztosítani. A megfelelõséget pedig vagy szabványos laboratóriumi vizsgálattal, vagy számítással (méretezési eljárással) kell igazolni. TERVEZÉSI SZEMPONTOK A tûzállósági határértékre történõ tervezéskor a következõk szerint kell eljárni: Méretezni kell a szerkezetet az érvényben lévõ statikai elõírások szerint, azaz meg kell határozni a várható igénybevételnek megfelelõ keresztmetszetet. Az egyes szerkezeti elemek így meghatározott méreteit a beégés, pontosabban a beégés és a teherviselés szempontjából csökkent értékû keresztmetszeti hányad mértékének megfelelõ értékkel növelni kell tûzzel érintkezõ oldalak felöl. (A tûzzel érintkezõ oldalak száma a legtöbb esetben négy, de például födémmel érintkezõ gerendánál három.) A szilárdsági szempontból csökkent értékû szelvénymélységet a következõ számos ország kutatólaboratóriumi vizsgálata által igazolt értékkel kell számolni: fenyõfák esetében: 1 mm/perc akác esetében: 0,6 mm/perc tölgy esetében: 0,5 mm/perc nyárfák, (nemes nyár) esetében: 1,3 mm/perc ontos megjegyezni, hogy a tûzvédelem nem tételezi fel a kedvezõtlen hatások egyidejûségét (tûz következtében a statikai terhelés csökkenésével kell számolni), ezért a tûzállósági méretezések során a hasznos terhek biztonsági tényezõit figyelmen kívül lehet hagyni. Amennyiben a pontos terhelés nem ismert, vagy azt valamilyen oknál fogva nem célszerû kiszámítani, elegendõ a határterhelés 80 %-át figyelembe venni. Az eljárás annyi biztonsági tartalékot tartalmaz, hogy függetlenül az igénybevétel módjától (hajlítás, nyomás v. összetett igénybevétel), valamennyi esetben alkalmazható. Az ismertetett beégési és felmelegedési sebesség értékekkel számított értékekkel kell növelni a statikailag szükséges keresztmetszetet a tûzzel érintkezõ oldalak irányában. Pl.: egy fenyõfa tartószerkezet biztonsági tényezõk nélkül számított keresztmetszete: 15x20 cm. 30 perces tûzállósági határértékre a tûzzel érintkezõ oldalakra 30x0,1=3 cm-t kell még számítani, vagyis a szelvény tûzállósági határértékre számított mérete (négy oldali tûzhatást feltételezve) 21x26 cm lesz. Tûz után: a fa tartók megõrízték hordképességüket Hajlított szerkezetek esetében az adott gerenda tûzállósági határértéke biztonsággal az az idõtartam, amely alatt a tartó keresztmetszeti tényezõje max. 33%-kal, azaz max. 2/3 részre csökken. Pl.: egy meglévõ b=20 cm M=40 cm km-i méretû gerenda km-i tényezõje: K x = b M2 = = 5333 cm A gerenda stabilitását fenntartja, amíg a keresztmetszeti tényezõje K t = 5333x0,67=3573 cm 3 -re nem csökken. Három oldali 0,5 órás tûzhatást feltételezve teherviselés szempontjából 30x0,l cm=3 cm a csökkent értékû szelvény vastagsága, azaz a tartó hasznos keresztmetszete 14x37cm-re csökken. A maradó keresztmetszeti tényezõ: K = = 3194 cm 3 < 3573 cm 3 6 Tehát az adott tartó félórás tûzállósági határértékkel nem vehetõ figyelembe. Oszlopok esetén a biztonságos eljárás (mivel a keresztmetszet elszenesedésébõl származó csökkenésével a karcsúság és vele együtt a kihajlás veszélye is növekszik) a következõ: A határterhelés 80%-a alapján meg kell határozni a statikailag szükséges keresztmetszetet, majd ezt a tervezésnél megismertek szerint a beégési és felmelegedési sebességnek megfelelõ mértékben megnövelni. Ha az így kapott keresztmetszet a meglévõ szerkezet tényleges keresztmetszeti méreteit meghaladja, illetve határesetben azzal megegyezik, akkor a szerkezet a számításba vett tûzállósági határérték követelménynek megfelel, ellenkezõ esetben nem. MEGLÉVÕ SZERKEZETEK ELLENÕRZÉSE Mivel a faszerkezetek megengedett határfeszültsége a laboratórium vizsgálati eredményekhez képest viszonylag nagy biztonságot tartalmaz, valamint a száradás során a szilárdság jelentõsen növekszik, a szakterületen alkalmazott számító eljárások a hasznos terhek biztonsági tényezõi elhagyásával együtt 33%-os tartalék képzést engednek meg. KORLÁTOZÓ ELTÉTELEK A teherviselés és a tûzállósági határérték szempontjából alapvetõ jelentõsége a keresztmetszeti tényezõnek van. A kisebb keresztmerszetek esetén a %-ban kifejezett tartalékok már nem elegendõek a keresztmetszet következmények nélküli csökkentéséhez, azaz bizonyos szelvényvastagság alatt a számítási eljárás nem alkalmazható. VÉDELEM SZÁM ÓKUSZBAN 17

12 A különbözõ keresztmetszetû faanyagok égéssebessége A fa alakjának szerepe a tûzállóság alakulásában A KORSZERÛ ÉGÉSKÉSLELTETÉS ÉS A JÖVÕ Az elõre felmérhetõ, törvényszerûen bekövetkezõ tûzesetek megelõzése az ésszerûségen túlmenõen az esetek többségében jogszabályban foglalt kötelezettség. A tüzek többsége azonban alattomosan, nem várt körülmények között keletkezik, körültekintõ tervezéssel és létesítéssel az ilyen tüzek káros következményei mérsékelhetõk, ideális esetben kivédhetõk. Az épületszerkezeti faanyag égéskésleltetésével megvalósítható biztonság az építõiparban használatos számítási módszerekkel általánosságban nem számszerûsíthetõ. A védelem eredménye tulajdonképpen egy olyan hirtelen bekövetkezõ minõségromlás (és a vele társuló járulékos károk) elmaradása. Ami védelem nélkül az adott körülmények között nagy valószínûséggel bekövetkezne. Éghetõ anyagról lévén szó, adott esetben teljes tönkremenetellel kell számolni. A megsemmisülõ szerkezet, a létesítmény értéke pontosan meghatározható. a járulékos károk nagysága hozzávetõlegesen. Az égéskésleltetés létesítéskor mindig tehernek tûnõ költséget jelent. A tüzek sok esetben emberéleteket is követelnek. Az ilyen károk esetében mindennemû gazdaságossági számítás értelmét veszti. A történelem, a kultúrtörténet számos olyan nagy veszteséggel és emberi áldozatokat is követelõ tûzesetet jegyez, melynek keletkezésében, kiterjedésében jelentõs szerepe volt az adott helyszínen fellelhetõ faanyagú épületszerkezeteknek, a nem megfelelõ módon tûzszakaszolt faanyagú épületeknek, tetõszerkezeteknek. Sokáig úgy véltük, hogy a faanyag újratermelõdik, újra termelhetõ. Manapság ez már messzemenõen nem biztosított, sõt túllépve a gondolatot: mindenegyes élõ fa egészséges állapotban való megõrzése mással nem pótolható környezetvédelmi célt szolgál. Ha az elõzõekben említett károkhoz csupán ez utóbbit társítjuk, minden reprezentatív számítás nélkül bizonyított a faanyagú épületszerkezetek tervezésen alapuló, szabályozott védelmének létjogosultsága, valamint az a tény is, hogy a korszerû tûzvédelem egyben környezetvédelmi célokat is szolgál. Ma már elmondható, hogy hazánkban is nagy a választék a megfelelõ hatékonyságú és esztétikus védõbevonat kialakítására alkalmas égéskésleltetõ anyagokból, rendszerekbõl. Többségük importból származó, de 1993 óta van engedélyezett magyar termék is. A különbözõ anyagú tartószerkezetek viselkedése hõmérsékletváltozáskor Tudományos vizsgálatok igazolták, hogy olyan szerkezet, amelynek vastagsági mérete 8 cm, vagy annál kisebb, a beégési és felmelegedési sebesség figyelembe vételével nem méretezhetõ! (Pl.: olyan fából készült rácsos szerkezet, ahol a rácsrudak, vagy egyéb merevítõk az adott minimális vastagságot nem érik el) Régi, repedezett szerkezet keresztmetszeti tényezõje a gyorsabb leégésnek és nem az állékonyságnak kedvez. Amennyiben az ilyen szerkezet megtartása elengedhetetlen, a számító eljárás csak akkor alkalmazható, ha a repedéseket nem éghetõ pasztával eltömítettük. Avult, farontó gombák, és rovarok által károsított faanyag a tûzzel szemben csökkent ménfékû ellenállást tanúsít. Tûzvédelmi szempontból csak a kártétel keresztmetszetet gyengítõ hatásának figyelembevételével, illetve a kártétel felszámolása után értékelhetõ. Igen nagy körültekintéssel kell eljárni a fémkötéseket tartalmazó tartószerkezetek alkalmazásánál. Pl. ív- és keretszerkezetek fémbõl kialakított csuklói, stabilitást biztosító szeglemezek, áthaladó nagyobb méretû csavarok. Ilyen esetekben a fémbõl készült szerkezeti elemek a tartórendszer gyenge pontjai, mivel tûz hatására a faszerkezetre jellemzõ idõtartamon belül 15 percen belül veszítik el teherbíró képességüket. Az ilyen fatartószerkezet az elõírt tûzállósági határértéknek csak akkor fog megfelelni, ha a fémkapcsolatokat megfelelõ tûzvédõ burkolattal, vagy tûzvédõ bevonattal látjuk el. Szitányiné Siklósi Magdolna ny. tû. õrgy., faanyagvédelmi szakértõ, Budapest 18 ÓKUSZBAN SZÁM VÉDELEM

13 HEVESI ANTAL aszerkezetek tûzvédelme a gyakorlatban Épülõ beruházásokon folyamatosan növekszik a fa építészeti és belsõépítészeti célú felhasználása, azonban megfelelõ faanyagvédelmi, tûzvédelmi eljárások alkalmazása nélkül a faanyagú szerkezetek élettartama jelentõsen csökken, tûzzel szembeni ellenállásának fokozása pedig jogszabályi kötelezettség. Hegesztõpisztoly lánghatása ELJÁRÁSI MÓDOK A különbözõ hatásmechanizmusú égéskésleltetõ hatású kezelõ szerek alkalmazástechnológiai szempontból: Vízoldható sókeverék Tûzvédõ festékbevonat A vízoldékony sókeverékek nem takarják el a fa rajzolatát, egyáltalán nem vagy csak gyengén színezik el a kezelt felületet és annál hatásosabbak minél több hatóanyag kerül a faanyag felületi rétegébe ( ml/m 2 ) Az égéskésleltetõ hatásuk összetett. Hõ hatására a védõszer bomlani kezd és ehhez a folyamathoz a hõt, a fa felületérõl vonja el. A felszabaduló gázok nem éghetõek, továbbá akadályozzák az oxigénnek a fa felületéhez jutását. A folyamatban a felületi szenesedés mértéke nagy jelentõségû. A vízoldható sókeverékeket telítéssel, szórással, vagy mártással lehet a felületre felhordani. A lánghatás megszünése után az égés megszünt A felsõ réteg elszenesedett Vízoldékony sókeverékkel kezelt fa Korszerûbb változatok a hõre habosodó adalékanyagokat tartalmazó diszperziók. Szükséges fajlagos felhordási mennyiségük kisebb, ezek az úgynevezett vékony rétegû bevonatok. A fedõ változatok színe lehet fehér vagy színtelen. Úgy a fedõ, mint a színtelen bevonat kombinálható gombák és rovarok elleni megelõzõ védelmet biztosító, az égéskésleltetõ rendszerrel összeférõ szerrel. A hõre habosodó védõbevonat gyújtóláng hatására 5-7 cm vastag mikroporózus hab szigetelõréteget képez a felületen, mely késlelteti a védett felület felmelegedését, nagymértékben csökkenti éghetõségét. VÉDELEM SZÁM ÓKUSZBAN 19

14 HATÉKONYSÁG ÉS IDÕÁLLÓSÁG Hatékonyság Az égéskésleltetés mértéke eljárásonként változó. Az éghetõségi vizsgálatok és gyakorlat tanulsága szerint, a nehezen éghetõség vízoldékony sókeverékkel csak igen nagy munka ráfordítással gyengén megfelelõ paraméterekkel és idõben gyengülõ intenzitású módozata alakítható ki, míg az un. tûzvédõ festékkel igen jó védettségi fokozat biztosítható, illetve hatékonyságát tartósan megõrzõ bevonat alakítható ki. A VÉDELEM IDÕÁLLÓSÁGA a kombinált hatású vízoldékony sókeverékkel történõ telítéssel biztosított védelem nem szorul felújításra. A vízoldékony sókeverékkel felületkezelt és nehezen éghetõvé tett faanyag nehezen éghetõségének ellenõrzése a kezeléstõl számított 4-5 év múlva ajánlatos, illetve javasolt a kezelés megismétlése. A hõre habosodó védõbevonatok védõképességüket a bevonat sértetlen állapota megmaradásának egyidejûleg minimum. 10 évig megtartják. KORSZERÛ TÛZVÉDÕ BEVONATOK Hõre habosodó festékréteg védi a fát Faszerkezetû diszkóbelsõ Reprezentatív tûzvédõ bevonattal készült faszerkezet (Bp., Pólus Center) Ma már számos korszerû tûzvédelmi bevonat alkalmazható, ezek közül 3 rendszert emelek ki, amelyek a gyakorlatban számtalan esetben bizonyították a megfelelõségüket és kiállták a próbát. Xylotherm fehér hõre habosodó tûzvédõ festék A hatékony kezeléshez szükséges felhordandó anyagmennyiség: 300 g/m 2. A tûzvédõ festéket megfelelõ alap elõkészítés után 2 rétegben ecseteléssel, hengerléssel vagy fújásos eljárással kell a felületre felhordani. Beltéri reprezentatív alkalmazás esetén bármilyen színû, vizes bázisú védõfestékkel átvonható. Tetõtérben történõ alkalmazás esetén védõbevonat felhordása nem szükséges, homogén fehér felületet kapunk. Számos kiemelkedõ létesítmény tûzbiztonságát növeltük e kiváló szer alkalmazásával minden esetben kombinálva megfelelõ gomba- és rovar elleni védelmet biztosító faanyagvédõszerrel. Unitherm CFA színtelen tûzvédõ bevonatrendszer Figyelembe véve esztétikai megjelenését, könnyû feldolgozhatóságát, messze kimagaslik a hasonló adottságú tûzvédõ rendszerek közül. Nem olcsó eljárás, így ott ajánljuk, ahol belsõépítészeti szempontból feltétlen szükséges a reprezentatív megjelenés. (Mûvelõdési Házak, Sportcsarnokok, Mûemlék épületek belsõ tartószerkezetei, lambériái) A faanyag rajzolatát nem takarja el, sõt kiemeli. Igény szerint a tûzvédõ kezelés elõtt a nyers faanyag kívánt árnyalatra színezhetõ. A bevonatrendszer 300 g/m 2 vizes bázisú tûzvédõ diszperzióból és g/m 2 kötelezõen alkalmazandó selyem fényû védõlakkból áll. A megfelelõ hatást úgy érhetjük el, ha a tûzvédõ bevonatot 2, a védõlakkot 1 rétegben, a technológiai utasítást szigorúan betartva ecseteléssel, hengereléssel, vagy fújásos eljárással hordjuk fel a felületre. Lignotol Komplex beltéri égéskésleltetõ, gomba- és rovarkárosítás elleni faanyagvédõszer A faanyag rajzolatát nem takarja el, esztétikai és feldolgozhatóságát tekintve az Unitherm CFA színtelen tûzvédõ bevonat rendszerhez hasonlítható. A bevonatrendszer 450 g/m 2 vizes bázisú tûzvédõ diszperzióból és g szükség szerint alkalmazható selyemfényû védõlakkból áll. Faszerkezetek tûzvédelmét szolgáló bevonatokkal a kezelt felület nehezen éghetõvé válik! Tûzállósági határértéket oldatokkal, bevonatrendszerekkel faszerkezet esetében nem lehet növelni! A tûzvédõ anyagok alkalmazását engedélyhez kötik. Hazánkban a tûzvédelmi szempontból való megfelelõség mértékének alapjául az ÉMI tûzállósági laboratóriuma által kiadott vizsgálati bizonyítvány szolgál. Ugyancsak alkalmazási feltétel a BM OKF által kiadott hozzájárulás is. 18 FÓKUSZBAN SZÁM VÉDELEM

15 m u n k a b i z t o n s á g GÁBOR ÁGNES Új, hazai tûzoltó csizma a piacon: REXI REXI márkanévvel új tûzoltó csizma családot fejlesztett ki és hozott forgalomba közösen két magyar vállalkozás. A termékcsoport 4 modellbõl áll és kimagasló minõségû, tartós és megbízható kivitelben nyújt versenyképes alternatívát hazai tûzoltóinknak az eddigi magas árfekvésû import lábbelik kiváltásához. VILÁGSZÍNVONALÚ ALAPANYAGOK Kiváló minõséget, olcsóbban! Ezt a célt tûzte maga elé két magyar cég. Az elképzelés alapvetõ célja az volt, hogy a világ legkiemelkedõbb minõségû anyag és alkatrész gyártóinak termékeit felhasználva tulajdonságaiban és tartósságában vezetõ minõségû, ugyanakkor a hazai árviszonyokhoz illeszkedõ magyar tûzoltó csizmák kerüljenek forgalomba. Az elsõ tapasztalatok alapján a célt messzemenõen sikerült elérni. A csapatpróbákról és az egyéb bevetésekrõl érkezett visszajelzések ezt igazolják. Azok az egységek, ahol már megismerkedtek az új REXI csizmákkal sorban jelzik, hogy versenyképes áron kifogástalanul jó termékekhez jutottak. Sõt a kialakításnál is a legújabb desing és munkavédelmi elveket követték a tervezõk: a 30 cm szármagasságú hagyományos csizma fazon mellett, az új fûzõs zipzáras megoldású változatból 18, 21 és 28 cm-es szármagasságú változatokból lehet választani. Minek tulajdonítható mindez? A felsõbõr brazíl marhabõr, hidrofobizált, 3 órás vízállóságú. Ezzel a tulajdonságával megakadályozza, hogy bármilyen nedvesség szivárogjon a csizmákba. A bélés angol PORELLE membrán bélés, amely már jól ismert más tûzoltó ruházat néhány eleménél / pl. kesztyûknél és ruháknál/ és eddig kitûnõen bizonyította nagyszerû tulajdonságait, a három rétegbõl álló bélés légáteresztõ, ugyanakkor vízálló és vízlepergetõ. Az antisztatikus talpfoglaló a német TEXON terméke, az acél orrmerevítõ a legjobb brazíl import, a talpbetét a német JOMO és a formatalp a világhírû német Schomburg cég ZERMATT márkájú vezetõ terméke. Ez a cég Európa talán legrutinosabb munkavédelmi talpgyártója, maga a talp pedig antisztatikus, átszúrásbiztos, tûzálló keverékbõl készült, így olaj-, benzin-, és saválló tulajdonságaival ideális része a terméknek. NEMZETKÖZI VIZSGÁLATOK HAZAI MUNKA A szinte felderítõ hadmûvelettel összeválogatott anyagok és alkatrészek felhasználása során a gyártó szakmai felkészültségének legjavát nyújtva gondos munkával és precíz gyártásszervezéssel kívánta bizonyítani: itthon is lehet kitûnõ minõséget elõállítani. Ez a gondosság és a hozzáadott magyar ötlet és munka, valamint a nagyon kedvezõ ár együttesen teszi a felhasználó számára kiemelkedõ termékké a REXI tûzoltó csizmákat. Ha bárkiben felmerülne a szokásos hazai szkepszis, megnézheti a minõsítéseket! Ezek szerint: a REXI csizmák megfelelnek minden magyar és EU szabványnak és elõírásnak. Rendelkeznek a TÜV, Németország, a BIMEO, a MEEI, az OM I EVEO, az OMM és a BM OK forgalombahozatali és rendszeresítési engedélyével. Ezek birtokában várják a csizmák az igazi megmérettetést, a tömeges bevetéseket, amely véglegesen nyilvánvalóvá fogja tenni minden magyar tûzoltó számára, hogy a termékcsalád minõségben felveszi a versenyt az importált termékekkel, árban viszont lényegesen kedvezõbb azoknál. A REXI tûzoltó csizmák beszerezhetõk a Botond Kft-tõl Bonyhádról, vagy a Gabrex Kft-tõl Budapestrõl közvetlenül, azonos áron és azonos feltételek mellett. PRÓBÁLJÁK KI A REXI CSIZMÁKAT, TÛZBE OGNAK JÖNNI! GABREX Kft Budapest, Napsugár u Tel: ax: gabrex@mail.datanet.hu BOTOND CIPÕ Kft Bonyhád, Dózsa Gy.u Tel: ax: botondcipo@axelero.hu Gábor Ágnes ügyvezetõ Gábrex Kft., Budapest (X) 22 MUNKABIZTONSÁG SZÁM VÉDELEM

16 v i s s z h a n g KOVÁCS GYULA A BM OK azonosító jelének hattyúdala? Mire ezek a sorok a Védelem lapjaira kerülnek az EU-hoz történõ csatlakozásunk 2 m-es mércéjén már csak 121 cm lesz leolvasható. Ez a 121 nap sorsdöntõ lehet a tûzvédelmi szolgáltatást végzõk részére is. Mint sok más területen, így ebben a keskeny sávban is alapvetõ változások várhatók, ami egzisztenciálisan érintheti a tûzoltó készülék gyártók-forgalmazók, valamint javítók kicsi táborát is. TSZVSZ SZAKMAI NAP Szövetségünk a Tûzvédelmi Szolgáltatók és Vállalkozók Szövetsége december 4-6. között tartotta az év utolsó szakmai napjait. A szakmai napok résztvevõi a nagy érdeklõdést és aktualitást jelentõ az Uniós csatlakozással kapcsolatos változásokat, és azok következményeinek megismerését tartották fontosnak. A tagjainknak küldött szakmai program megfelelõ teret biztosított az elõadóknak mondanivalójuk kifejtésére és az azt követõ fórumok megtartására is. Ebben a szakmai programban két nagyon fontos témát jelöltünk meg: az egyik a tûzvédelmi berendezések, eszközök, így a tûzoltó készülékek CE jelölésével, kapcsolatos problémákkal foglalkozott, a másik téma a tûzoltó készülékek forgalmazási, ellenõrzési-javítási tevékenységét ölelte át amit Tarnaváry Zoltán tû. ezredes úr tartott volna EU jogharmonizáció a tûzvédelem területén címmel. Tarnavári úr elõadása objektív okokra utalva legnagyobb sajnálatunkra elmaradt. Emiatt többek között nem kaphattunk választ arra, hogy a 4/2002. (VI. 21.) GKM rendelet 16.. (1) bekezdésében a tûzoltó készülékeket mint nyomástartó edényeket a III. veszélyességi kategóriába soroló rendelkezés alapján milyen további változás várható azok javításával kapcsolatosan. Kondor Dezsõ úr a MBT vezetõ fõtanácsosa elõadásában egyértelmûen állást foglalt a javítók mûhelyének minõsítése mellett tekintettel a tûzoltó készülékek a rendeletben foglalt fokozottabb veszélyességi voltára. Véleményem szerint az ISO minõsítés megszerzése több mint kívánatos. PIAC + ELÜGYELET A résztvevõk mégsem maradtak hivatalos útmutató nélkül, hisz Tarnaváry Zoltán tû. ezredes a BM OK fõosztályvezetõjének jegyzésével tagjaink megkapták a Jogharmonizáció a Tûzvédelem területén címû kiadványt. A kiadvány sorait figyelmesen olvasva pedig megérthetjük a sorok közé szorított eszmei mondanivalót is. A fogyasztási cikkek piacfelügyeletét ellátó ogyasztóvédelmi õfelügyelõség mellett szükség van a bolti kereskedelmi forgalomban nem kapható, a gazdaságban felhasználásra kerülõ termékek piacfelügyeletének megoldására is. A jogszabály tervezet tartalmazza a tûzvédelmi mûszaki-biztonsági felügyeletet ellátó szervezet piac-felügyeleti feladatának meghatározását, a piacfelügyelet tárgyi hatályát, valamint felruházza a hatóságot a tevékenység ellátáshoz szükséges jogosultságokkal. A kiemelt idézet egyértelmûsíti azt a már az EU-ban mûködõ elvet, hogy a szolgáltatásokat, a szolgáltatók tevékenységi körét elsõsorban a nagybetûkkel írott PIAC kell, hogy szabályozza. Ez ma nálunk nem így mûködik! Adott a kézenfekvõ probléma: A BM OK által engedélyezett javító mûhelyben a BM OK által gyártásra, forgalmazásra engedélyezett tûzoltó készüléket javíthatnak. Ezt a hatóság által engedélyezett piaci szolgáltatást a PIAC egyik szereplõje, - amely egyben lehet gyártó, vagy forgalmazó megakadályozhatja, és pedig azzal, hogy az általa gyártott vagy forgalmazott BM OK által engedélyezett készülék javítási jogát nem adja át az egyébként BM OK engedéllyel rendelkezõ javító mûhelynek. Ez nem más, mint az elvben szabad piaci verseny a PIAC egyik szereplõje részérõl történõ kézi vezérlése. TRÜKKÖK AZONOSÍTÓ JELRE A 2/2002. (I. 23.) BM rendelet hatályba lépése után több javító vállalkozás élve a rendelet adta lehetõséggel BM OK engedéllyel forgalomba hozta, az un. saját gyártású készülékét. A vállalkozás saját nevével fémjelzett tûzoltó készülékkel rátenyerelhetett a már meglévõ piaci szeletkéjére, amit ezzel a módszerrel igyekszik megtartani úgy, hogy senkinek nem ad hozzájárulást a javítás elvégzésére. Nem tett mást, mint az érvényes rendelet alapján valamilyen nagyságrendû monopolhelyzetet teremtett maga körül. Ez a megoldás értékelte fel a BM OK azonosító jelét amit a másik vállalkozó, vagy a közismertebb néven táskás ellenõr darabonként, több száz forintért vásárolt meg mondjuk úgy a donortól. Ezért írtam bár kérdõjellel a címben: eljön a BM OK annak idején általunk nagyon kívánt azonosító jelének hattyúdala? Úgy gondolom, a felsorolt évek egyértelmûsítik a szabad piaci verseny felé történõ mozdulás szükségességét. Vajon remélhetjük-e mi javítók, hogy április 30.-a a mi szilveszterünk lesz és a május elsején kezdõdõ új idõszámítással az esélyegyenlõbb piachoz is közelebb kerülünk. Kovács Gyula elnökségi tag, TSzVSz VÉDELEM SZÁM VISZHANG 23

17 t a n u l m á n y DR. BUKOVICS ISTVÁN, KISS ERNÕ Stratégiai szemlélet, stratégiai koncepció A jogszabályi elõírások alapján elkészült a Nemzeti Katasztrófavédelmi Stratégia (NKS), amely a Magyar Köztársaság Nemzeti Biztonsági Stratégiájának módosítása után várhatóan a közeli jövõben elfogadásra kerül. A VÉGREHAJTÁS ELTÉTELEI A stratégia sikeres végrehajtásának több fontos feltétele van. Az egyik ilyen elem, hogy a stratégia végrehajtására hivatott szervezet rendelkezik-e stratégiai szemlélettel, stratégiai módszertani szakszerûséggel, szervezeti stratégiával. Az alábbiakban megkísérelünk képet adni arról, hogy milyen szemléleti, valamint a stratégiai döntés elõkészítés módszertani szakszerûségére vonatkozó elvárások támaszthatók a szervezeti stratégia kidolgozása és megvalósítása kapcsán. Szándékunk szerint igyekszünk röviden felvázolni a legszükségesebbnek ítélt szemléleti és módszertani elveket. Mindezek elõtt azonban a stratégiai munkával kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet néhány megkerülhetetlen elõfeltételre. A tapasztalatok szerint ugyanis hatékony stratégiai munka ott lehetséges, ahol a szervezet: Költségvetése, eszközei biztosítottak, szervezeti viszonyai rendezettek, szakmai színvonala legalábbis megfelelõ. Érvényesül a vezetõk és munkatársak karrierbiztonsága. A szervezet társadalmi elfogadottsága ill. a vele szemben támasztott elvárások kiegyensúlyozottak. Mindezek mellett azonban ki kell emelni egy fontos elõfeltételt: a szervezet tagságának meghatározó hányada érezze úgy, hogy egy sikeres stratégia létén vagy nemlétén múlik a szervezet jövõbeni fejlõdése, így az ehhez kötõdõ személyes karrierjük biztonsága is. E nélkül a meggyõzõdés nélkül a stratégiai munka inkább csak látszattevékenység. Abban az esetben, ha az említett elõfeltételek adottak ugyan, ám a szóban forgó szervezetnél korábban nem érvényesült valós stratégiai irányítás, akkor ennek bevezetésére tudatosan fel kell készülni. A HOZZÁÁLLÁS ÉS SZAKÉRTELEM KIALAKÍTÁSA Színvonalas stratégia kidolgozása olyan sajátos szellemi és team munka, amely nem tartozik a hivatali tevékenységek megszokott rendjébe. A közszolgálati, szakmai szellemi munka többségét az ismétlõdõ, rutinszerû cselekvések, a rövid határidejû, bürokratikus eljárásokon alapuló tevékenység tölti ki. Az így kialakult automatizmusok az észjárást, a döntés elõkészítõ tevékenységet döntõen sematikussá, merevvé is teszik. Ez az elsõsorban rövid határidejû, gyors reagálású operatív szellemi tevékenység jellemzi a felkészülési (ún. normál ) idõszakban a katasztrófavédelmi szakmai irányító munkát is. A szervezeti stratégia kidolgozása azonban hosszú távú problémamegoldó tevékenység, mivel legalább középtávú (minimum 3-6 éves) idõszakra vonatkozik, ezért a jövõbe történõ elemzõ elõretekintést feltételez, sokoldalú informálódáson alapuló, elõremutató válaszokat keresõ, nagysúlyú, jórészt innovatív döntéseken alapul, a hétköznapi ismereteken túlmenõ, azt meghaladó információkra, tudásra kell támaszkodnia, mindezeket egymással szigorúan egyeztetve, teljes rendszerben kell megfogalmaznia, így szemléletében, módszertanában, és az alkalmazandó fogalomrendszer tekintetében sajátos, önálló belsõ racionalitással és logikával bíró döntés elõkészítõ tevékenység. Ez az átállás a szervezetben tudatos, szakszerû és következetes változásmenedzselést igényel. A felkészülési idõszak és a stratégia kidolgozása után a hangsúly a stratégiából következõ szervezetfejlesztési feladatokra helyezõdik át. A változások szervezetben történõ érvényesítését maga: a stratégiai menedzsment veszi át. A stratégiai menedzsmentre való áttérés érdekében az alábbiakat célszerû végrehajtani és biztosítani: mûködtetni kell a motiválás alapvetõ eszközeit: az új feladatra történõ ráhangolás korántsem hatékony az utasításos irányítás mellett. a munkatársakban ki kell alakítani a stratégiai attitûdöt (beállítódás: a jövõorientációra, a szakmán, közvetlen szervezeti környezeten, valamint a jelen idõszakon túlmutató informálódásra, az átfogó, komplex, egyben preventív probléma-kezelésre stb.), az érintett munkatársakat fel kell készíteni a stratégiai munkával kapcsolatos fogalomrendszer, módszertan, gyakorlati eljárások ismeretére, pontosan meg kell határozni és deklarálni kell a legfontosabb kiinduló szempontokat, amelyek megfelelõ orientációt jelentenek a stratégia kidolgozásához. Ezek: a stratégia tárgyával, a végsõ dokumentáció szerkezetével, terjedelmével, határidõkkel, a vonatkozó PR-munkával kapcsolatos elvárások, a költségvetés, a szellemi kapacitás, eszközök, szervezeti mûködési mód, a stratégiának szánt jövõbeni szerep meghatározása. Mindezek figyelembe vételével el kell határozni, hogy milyen munkastílusban történjen a stratégia kidolgozása. E tekintetben sok függ attól, hogy milyen a szóban forgó szervezet kialakult vezetési filozófiája, szervezeti kultúrája és környezeti beágyazottsága? Alkalmasabb-e a szervezet precíz tervek ki- VÉDELEM SZÁM TANULMÁNY 25

18 munkálására, amelyeket közvetlen utasításos mechanizmus útján kívánnak végrehajtani ( klasszikus iskola), esetleg csupán pontos stratégiai célokat határoznak meg és ezeket a különbözõ szervezeti folyamatok - oktatás-képzés, fejlesztési akciók, szervezet-fejlesztések, külsõ kapcsolatok építése stb. - céltudatos irányításán keresztül szándékoznak-e érvényre juttatni ( folyamatorientált iskola )? Legyen-e ez utóbbi változatban túlsúlyban a szigorú menedzsment tevékenység vagy inkább bízzák a vezetõk és munkatársak meglátására (intuíciójára), hogy esetrõl-esetre rátaláljanak a leghelyesebb stratégiai megoldásokra ( evolucionista iskola )? A katasztrófavédelem területén egyrészt a rugalmassággal, nyitottsággal jellemezhetõ stratégiai menedzsment alkalmazása látszik célszerûnek, alkalmazva a pontos tervek, rugalmas, improvizatív végrehajtás harmóniáját. Ugyanakkor a szakhatósági, hatósági tevékenységek során domináns a precíz, szigorú eljárás és kevésbé érvényesül az intuíció. Az elõzõekbõl az következik, hogy a stratégia kimunkálása két nagy feladatcsoportra oszlik egyrészt un. stratégiai elõtanulmányokat kell kidolgozni, ezután meg kell fogalmazni a stratégiai koncepciót. Ezek után kerülhet sor a stratégia tényleges kimunkálására és azzal párhuzamosan a stratégiai menedzsment bevezetésére. AZ ELÕTANULMÁNYOK Az elõtanulmányok (adatgyûjtések, információ feltárások, elemzések, viták stb.) képbe hozzák a munkatársakat, másfelõl orientálnak a késõbbi stratégiához, így biztosítják azok megalapozottságát. A fontosabb elõtanulmányok a következõk: Küldetés A küldetés (misszió) valamely szervezet legalapvetõbb, a távlatokban is döntõen változatlan átfogó feladata, létezésének alapvetõ értelme, mûködésének alapfilozófiája. A küldetés (hasonlóan a késõbb tárgyalandó vízióhoz): tartós, hosszú távú alapelveket tartalmaz, közvetíti, mivel magában foglalja a legfontosabb stratégiai szándékokat, fontos üzeneteket tartalmaz a külvilág és az intézmény tagjai számára. A küldetés tehát az intézményi filozófiát, mûködési vezérelveket, a belsõ értékeket, társadalmi felelõsséget, valamint egyes érdekcsoportokkal kapcsolatos magatartási elveket írja le. Etikai alapelvek Az etikai alapelvek és szabályok Etikai Kódex a feladatmegoldásban legfontosabbnak ítélt magatartásirányító erkölcsi normákat, morális értékeket jelentik. Az etikai alapelvek felsorolása mellett a Kódexnek célszerû azt is tartalmazni, hogy azokat milyen esetekben, mely módon lehet számon kérni. Elõfeltételek kinyilvánítása A stratégiai elõfeltételek a stratégia meghatározó formai jellemzõit tartalmazza. Nevezetesen: a stratégia tárgyát, az idõtávot, az alkalmazni kívánt stratégia-kidolgozás munkastílusát, a katasztrófavédelmi stratégia összefüggését további (ágazati) stratégiákkal, valamint a katasztrófavédelmi stratégiának szánt szerepet (fejlesztésben, érdekérvényesítésben stb.). Módszertani elõtanulmányok A következõkben a fontosabb, elõre kidolgozandó módszertani elõtanulmányokat vesszük számba. Ezek a következõk: a stratégiai munkához szükséges adat-, információ- és tudásbázis feltárása, azok elemzés-feldolgozásának szervezése - tudásmenedzsment, a szervezet belsõ és meghatározó külsõ környezetének stratégiai szemléletû elemzése, készítése, az átfogó külsõ társadalmi környezetben és az intézmény belsõ világában meghatározó trendek elemzése, jövõképek kidolgozása, stratégiai elméletek helyett célszerû kidolgozni a stratégiai tevékenység legfontosabb alapfogalmait, amelyekben az érintettek meg kell egyezzenek. A STRATÉGIA KONCEPCIÓJA A stratégiával szembeni elvárások rögzítése A válságkezelés intézményrendszerének környezete állandó változásban van, alapvetõ az ehhez történõ folyamatos adaptáció, aminek kulcsa, hogy adaptív stratégiai folyamat jöjjön létre. Ehhez sok esetben az is szükséges, hogy a kidolgozás során legyünk képesek mértéktartóan elszakadni a válság- és veszélyhelyzet kezelés valamennyi olyan már túlhaladott játékszabályától, ami e tekintetben visszahúzó. El kell szakadni a poros jogszabályoktól, a diszfunkcionális (rosszul vagy ellentétesen ható) szervezeti felépítéstõl és mûködéstõl, a fontos hagyományokat jelentõ, de a fejlõdést mégis hátráltató szervezeti és vezetési kultúráktól stb. Ezeket az elvárásokat a koncepcióban, kellõ mélységben és konkrét megfogalmazásban, célszerû lefektetni. A stratégia szerkezetének felvázolása Eredményes stratégiai menedzsment esetében a kialakult stratégia két dimenzióban mûködik: egyik a munkatársak fejében, attitûdjeiben, a másik a leírt. A leírható stratégia több dokumentáció-típusban jelenik meg: a) A törzsdokumentum (érthetõvé, megtervezhetõvé teszi a fõ feladatokat), b) A háttér-dokumentáció tartalmazza az összes lényeges kiinduló információt, elemzéseket, magyarázatokat, c) A PR-dokumentáció a részletektõl mentes belsõ és külsõ PR közlemények (intranet, weblap, sajtó, ismertetõ kiadványok stb.) alapanyaga, a lényeg és a súlypontok széles körû megismertetésére. A törzsdokumentum, mint stratégiai alapdokumentum, a következõ fõ fejezetekre tagolható: elõszó misszió és alapértékek biztonsági környezet jövõbeni kihívásai (fenyegetések, kockázatok) a kockázatokkal szembeni emberi és környezeti tûrõképesség társadalmi, politikai elvárásokból következõ jövõbeni elvárások kihívásokból fakadó jövõbeni szakmai követelményrendszer vízió stratégiai célok célelérés útjai a stratégiák, stratégiai akció-tervek kontroll eszközei, idõközbeni korrekció tervezett módjai stratégiai menedzsment átfogó rendszere és mûködtetésének eszközei 26 TANULMÁNY SZÁM VÉDELEM

19 A STRATÉGIAI MENEDZSMENT MÓDSZERTANI SÚLYPONTOK A stratégiai menedzsment napjainkban a vezetéstudomány önálló területe. Itt a figyelmet azokra a közelítésmódokra, módszertani súlypontokra kell irányítani, amelyek a szakma és az intézmény átfogó, jövõre irányuló, alkalmazkodással kapcsolatos problémáinak megoldását szolgálják. Ezek a módszertani súlypontok a következõk: rendszerben gondolkodás (szervezet, mint rendszer, szervezet-környezeti kölcsönhatások, a bonyolult társadalmi és globális környezet szinergikus /kölcsönhatásokból összeadódó/ hatásai elemzésére alkalmas metodikák, eljárások, um.csoportmódszerek, szimulációs szoftverek stb. alkalmazása), tudományos jövõelemzés (a múlt-jelen-jövõ evolúciós összefüggéseinek számbavételét, trendelemzéseket, jövõ-elemzéseket és jövõképek kidolgozását segítõ módszerek, um. forgatókönyvek, vélemény-feltáró Delphi-eljárás, intuitív jövõkép-alkotás, jövõ-szimuláció stb. eljárásainak, módszereinek, szoftvereinek és adatbázisainak igénybe vétele), innovatív problémamegoldás (új minõségeket keresõ, új módszerekre támaszkodó csoportos, szabályozott intuíciós problémamegoldó eljárások, valamint a másodfokú problémamegoldó módszer stb. alkalmazásai), szervezetfejlesztés és tudásmenedzsment, teljesítménymérés (a kitûzött célok teljesülésének folyamatos kontrollja ebben fõszerepet játszanak a stratégia un. értékmérõi, amelyek a stratégia végrehajtása eredményességének és hatékonyságának megállapítására alkalmas szigorúan definiált: kritériumok rendszere). A STRATÉGIA KIDOLGOZÁSÁNAK ÉS MEGVALÓSÍTÁSÁNAK SZAKASZAI Mind a koncepció, mind a stratégia kidolgozása során alapvetõ feladat a stratégiai jelentõségû kérdéskörök egyértelmû elhatárolása a nem stratégiai súlyú kérdésektõl, feladatoktól. A koncepciónak mintegy stratégiai elõkép formájában nyers elképzelést kell adni a következõ lényeges kérdésekre is: a. Hol állunk, vagy hol tartunk? kiindulási helyzet b. Hová kívánunk a stratégiával eljutni? célok kitûzése, c. Hogyan jutunk el a célokhoz? a szó szerinti stratégiák (a cél-elérés útjainak) kidolgozása, d. Hogyan hajtjuk végre az elképzeléseket? programozás, akció-tervezés, e. Hogyan halad a stratégia megvalósulása? a kontroll módszereinek leírása, f. Miként történjen a stratégia késõbbi, szükségszerû kiegészítése, módosítása? a karbantartás módjai. A feltett kérdésekre a koncepció kialakítása során a következõ fejezetekben érdemes választ keresni: A kiindulási helyzet Röviden célszerû áttekinteni, milyen helyzetben, milyen állapotban határozzuk meg a célokat. Ezt befolyásolják továbbá az adottságok és lehetõségek, az értékek és érdekek tisztázása. Összességében mindezekbõl következnek a kihívások. Célok kitûzése A stratégiai cél olyan elérendõ jövõbeni állapot, amely közvetlenül a küldetés és/vagy a vízió egy-egy részterületének ( fõirányának ) megvalósítását szolgálja, de amely egyszersmind a teljesítés konkrét kritériumait is kielégíti. A cél-kritériumok olyan szabatos, egyértelmû, egyes esetekben számszerûsíthetõ ismérvek, amelyek lehetõvé teszik a tényleges célelérés, valamint a cél megvalósítására irányuló teljesítmény ellenõrzését. A célelérés útjainak meghatározása Valamely szakterületen a jelen állapotából egy, a jövõbe vetített stratégiai cél(állapot) elérését az annak alárendelt un. eszköz-célok kitûzése, majd teljesítése útján lehet biztosítani. Ezen eszközök mentén kitûzött célelérési utak képezik a szó szerinti: stratégiá(ka)t. A stratégiát, azaz a célelérési utakat - több alternatívában is célszerû megtervezni és a változások során rugalmasan módosítani. A megvalósítás megkezdés akció-tervezés Ettõl a ponttól kezdve lehet intézkedéseket hozni annak megvalósítására, amely idõben ütemezett, az intézményrendszer különbözõ szintjeire és szervezeti egységeihez címzett költségvetés, személyi kapacitás, eszközök stb. hozzárendelésével történik meg. Az egy-egy célhoz vezetõ stratégiai út olyan több évig tartó folyamat, amely az eszköz célok végrehajtását szolgáló, egymásra épülõ feladatokból épül fel. A feladatokat projekt-módszerrel tervezett un. stratégiai akciókkal teljesítik. A teljesítés nyomon követése, értékmérõk A stratégia célja: a gyakorlati megvalósulás. A stratégia végsõ értékmérõje a gyakorlat általi igazolás. A korrekció kétirányú lehet: vagy a program változatlan végrehajtása irányába ható (az ösztönzõk pontosítása, a források kiegészítése stb. útján) vagy a külsõ körülmények megváltozása folytán a menet közben elavult stratégiai elemek módosításán keresztül. Menet közbeni kiegészítés és módosítás A stratégia az intézmény és a szakma teljes rendszerére vonatkoztatott megelõzõ jellegû, éppen ezért jövõorientált alkalmazkodásának kiemelkedõ jelentõségû, ha nem is az egyetlen eszköze. Eredményességét csak úgy lehet fenntartani, ha magát a stratégiát is adaptívvá, azaz folyamatosan alkalmazkodóvá tesszük. Ez azt jelenti, hogy az eredeti stratégia megalapozó elõtanulmányai, célkitûzései és akciói a dinamikusan változó körülmények okán - idõrõl-idõre felülvizsgálatra, módosításra szorulnak. Összegezve: a stratégiai menedzsment a vezetés új dimenziójaként jelenik meg. Sajátos szemléletmód, elméleti háttér és módszertan jellemzi. Ezért a szervezet valamennyi tagjában tudatosítani szükséges, hogy a szervezet tagjainak tényleges érdekeit szolgálja és csak fokozatosan hozza meg gyümölcsét. Dr. Bukovics István fõosztályvezetõ, Kiss Ernõ titkár, tudományos tanács, BM OK, Budapest VÉDELEM SZÁM TANULMÁNY 27

20 LÁZÁR GÁBOR Veszélyes anyagok kimutatása beavatkozáskor A mûszaki mentõbázisok rendszerbe állításával egy olyan új felszerelés együttessel bõvült a tûzoltóság eszközállománya, amely lehetõvé teszi a veszélyes anyag balesetek kezelését. MÛSZAKI MENTÕBÁZISOK A málházat és az azt befogadó konténer kialakítása egy mûszaki-technikai know-how-t valósít meg, aminek az alapja egy céltudatos gyártói és felhasználói együttmûködés. A jelentõs vegyipari potenciállal rendelkezõ országok közszolgálati tûzoltóságai mintegy évvel ezelõtt kezdték felismerni, hogy az ilyen típusú balesetek kezelése az elsõdleges beavatkozóknak olyan új kihívást jelent, ami a hagyományos felszereléssel, kiképzéssel, taktikával szinte egyáltalán nem kezelhetõ. Tekintve, hogy a probléma kiindulópontja a veszélyes anyag elõállítás/ gyártás, ezért elõször a vegyipari cégek a saját termelõi tevékenységük biztonsága érdekében fejlesztették ki, finomították a létesítményi tûzoltóságaik speciális felszereléseit. A megtörtént események feldolgozása és a tapasztalatok nemzetközi egyeztetése, visszacsatolása bizonyos beavatkozási típuscsoportokat eredményezett az elhárításukhoz szükséges felszerelésekkel és módszerekkel együtt. A közszolgálati tûzoltóságok - fõleg fuvarozási baleseteknél mind gyakoribb elsõdleges beavatkozása következtében bõvült az ilyen igény. A veszélyes anyag balesetek elhárítását rendszerbe foglalták, vagyis egy stratégia keretében pontosan leírták és harmonizálták a taktikai, technikai valamint a kiképzési elveket. Hazánkban csupán az élet által kikényszerített és a nyugati, fõleg német stratégiába ágyazott vegyi baleseti konténerek és málházatának beszerzése után szûrõdtek át a használatukhoz nélkülözhetetlen taktikai elemek. A német tûzoltótaktika alapjaiból vezethetõ le, hogy minden ilyen profilú jármûkategória málházatában megtalálhatók a veszélyes anyagok kimutatására alkalmas mûszerek, eszközök. HAZAI SZABÁLYOZÁS Az ártatlannak tûnõ szállítmányok is okozhatnak meglepetéseket A veszélyhelyzet megítélése a veszély azonosításával kezdõdik, majd annak ellensúlyozása, megszüntetése alkalmas erõ, eszköz és taktika egységének biztosításával lehetséges. Az 1/ 2003 BM sz. rendelettel kihirdetett Tûzoltási és Mûszaki Mentési Szabályzat: 165. pontja alapján: Lehetõség szerint végre kell hajtani a veszélyes anyag azonosítását, meg kell állapítani az elõfordulás módját, mennyiségét pontja szerint: Helyszínen átmeneti és biztonsági zónát kell kijelölni 163. pontja kimondja: Azon esetekben, amikor az emberi szervezetre káros, bármilyen halmazállapotú anyag van, vagy jelenléte feltételezhetõ, gondoskodni kell a tûzoltásban résztvevõk a veszély jellegétõl függõ teljes személyi védelemérõl pont alapján: a szabadba került anyag tulajdonságainak, mennyiségének, terjedési irányának a megállapítására különös gondot kell fordítani. A kárhelyen jelentkezõ feladatok a beavatkozáshoz alkalmas speciális eszközök és anyagok kiválasztása; különleges oltó és szorbens anyagok meghatározása, a személy, eszköz és környezet kontaminációjának a meghatározása az érintett lakosság értesítése, figyelmeztetése; az alkalmazott beavatkozási intézkedések hatékonyságának vizsgálata; a mérési értékek összevetése a megadott határértékekkel; a veszélyeztetett körzet kiterjedésének, valamint a szükséges intézkedések meghatározása (közlekedési korlátozások, termelõ egységek kikapcsolása, stb.; sérülések esetén az adatok továbbítása az eü. mentõk számára; adatok gyûjtése a beavatkozás dokumentálásához; a tényleges veszélyeztetés mértékének megállapításához szükséges minták begyûjtése. (Legtöbbször az elsõk között kiérkezõ tûzoltóság rendelkezik a mintavételhez szükséges védõfelszerelésekkel és a viselésükhöz szükséges kiképzettséggel, és sokszor a káresemény korai szakaszában vett minta bizonyíthatja a kibocsátás/szennyezés tényleges mértékét a késõbbi rendõrségi, vagy egyéb hatósági eljárásban. A lehetséges hosszútávú károsító hatás értékelésére alkalmas adatok leképezése azonban nem képezheti a tûzoltók feladatát.) Nem kétséges, hogy a fenti pontokban foglaltak teljesítése nagyban függ az adott helyzettõl a személyi és eszköz adottságoktól, valamint a veszélyes anyag tulajdonságaitól. Elvi alapvetésnek tekinthetõ, hogy a veszélyes anyag jelenlét igazolásának, illetve a mintavételnek az idõpontja alapvetõen befolyásolja a beavatkozási intézkedéseket, de a helyreállításban illetékes szakhatóság meghatározását, és a vele való együttmûködés módját is. Ennek alapján tehát kimondhatjuk, hogy a veszé- 28 TANULMÁNY SZÁM VÉDELEM