A HÍRKÖZLÉS FEJLŐDÉSE ÉS TÁRSADALMI HATÁSAI A 20. SZÁZADBAN

Átírás

1 EÖTVÖS LORAND TUDOMÁNYEGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR KÖNYVTÁR-INFORMATIKAI KÖZPONT A HÍRKÖZLÉS FEJLŐDÉSE ÉS TÁRSADALMI HATÁSAI A 20. SZÁZADBAN INFORMÁCIÓ-ELMÉLETI DOLGOZAT Készítette: Dr. Szilágyiné Gálos Ildikó II. évf. esti tagozat 1

2 Tartalom 1. A KOMMUNIKÁCIÓ ÉS INFORMÁCIÓ FOGALMA, FOLYAMATA... 3 Mit értünk információn?... 3 SHANON ÉS WEAVER MODELL /1949./...4 A kommunikáció alkotóelemei... 4 Az információ folyamata A TELEKOMMUNIKÁCIÓ FOGALMA ÉS FOLYAMATA... 6 A KOMMUNIKÁCIÓS, VAGY ADATÁTVITELI ÖSSZEKÖTTETÉS NÉHÁNY FAJTÁJA... 6 A kommunikáció hatékonysága HÍRKÖZLŐ ESZKÖZÖK TECHNIKAI FEJLŐDÉSE A HÍRKÖZLŐ CSATORNÁK TÁRSADALMI HATÁSAI A HÍRKÖZLŐ CSATORNÁK FEJLŐDÉSE... 9 Érdekességek az amerikai rádiózás őskorából... 9 Az angol rádiózás kezdetei és a közszolgálatiság... 9 A Magyar Rádió megszületése A televíziózás kezdetei HÍRKÖZLÉS ALAKULÁSA A SZÁZAD MÁSODIK FELÉTŐL Milyen képet adnak a világról a hírközlő médiumok? A napirend-megállapító hatásvizsgálatok, kísérletek, az elmélet operacionalizálása McComb és Shaw: Tömegmédia állapítja meg a napirendet Ray Funkhouser: A média napirendje és a valóság Shanto Iyengar: Manipulálhatóság vizsgálata Wanta: A fotó jelentősége Miller és Quarles: A műsorok közvéleményre gyakorolt hatásai Harold Zucker: Hírmédia szerepe Kapuőrök szerepe Tömegkommunikációs modellek LASSWELL MODELLJE WHITE MODELLJE /1950./ WESTLEY ÉS MCLEAN MODELLJE /1957./ AZ INTERNET KIALAKULÁSA ÉS JELENTŐSÉGE A 20. SZÁZAD INFORMÁCIÓS TÁRSADALMA Digitális könyvtárak CD-ROM és multimédia Ízelítő a PIHGY médiatárának kínálatából ÖSSZEFOGLALÁS FELHASZNÁLT IRODALOM

3 1. A kommunikáció és információ fogalma, folyamata A kommunikáció szó jelentését sokan és sokféleképpen fogalmazták meg. Legáltalánosabb jelentésben közlés, beszélgetés (információ átvitele, üzenetátadás egyik helyről a másikig, üzenetátadás). A kommunikáció latin szó. Szótöve a communis vagyis közös jelentésben szerepel. Ez azt jelenti, hogy azok, akik részt vesznek a kommunikációban valamiben közösek. Ez a közös dolog nem más mint az a jelrendszer ( a nyelv ), amit mind a ketten vagy éppen többen ismernek. A kommunikáció tehát az információ, vagy az üzenet átvitele az egyik helyről a másikra. Mit értünk információn? Az információ latin eredetű szó, amely értesülést, hírt, adatot, üzenetet, tájékoztatást jelent. Az információelmélet szerint azonban az üzenet nem azonos az információval. Az átvitt adatmennyiség információtartalma attól függ, hogy a vétel helyén mennyire szünteti meg a bizonytalanságot. Például az alábbi hiányos sürgöny információtartalma attól függ, hogy naponta hány vonat jön: Holnap érkezem, a... órás vonattal, Károly. Ha csak egy vonat érkezik, a bizonytalanság megszűnt, ha viszont naponta sok vonat jár, nagy a bizonytalanság, az üzenet információtartalma kicsi. Az üzenet tehát egy olyan jelsorozat, amit az adó és a vevő ugyanúgy értelmez. Az átvitel bármely fajtájáról is legyen szó, a jelsorozatnak értelmesnek kell lennie mind az adó, mind a vevő számára. Az emberi kommunikációban az információ hang, fény, vagy szöveg (pl. betűk sorozata) alakjában áll elő, a számítógépek közötti információcserét logikai jelsorozat átvitele jelenti. Az információval szemben az a legfontosabb követelmény, hogy tisztán felismerhető és egyértelmű legyen. Ahogy a testnek szüksége van a táplálékra, úgy van szüksége a szellemnek az új ismeretekre, az információra. A tájékozódáshoz szükséges információnak több meghatározása ismert, ezek közül kettőt szeretnék ismertetni: Az információ szellemi tevékenység útján összeállított adat-együttes, térben és időben előforduló jelek kombinációja, amely egyedenként és meghatározott rendszer szerint is értelmes jelentést hordoz. Az információ időben és egyéntől, helyzettől függően egyaránt eltérő értékű lehet, és nélkülözhetetlen a döntés-előkészítésben. Információnak nevezünk mindent, amit a rendelkezésünkre álló adatokból nyerünk. Az információ olyan tény, amelynek megismerésekor olyan tudásra teszünk szert, ami addig nem volt a birtokunkban. Az információ legkisebb egysége a bit. A számítástechnikában a programok is 1 bites információkból épülnek fel. /Informatikai fogalomtár/ gisfigyelo.geocentrum.hu Ahhoz, hogy kommunikáció létrejöhessen, szükség van adóra, vevőre, egy csatornára vagy közegre, mely az adót és a vevőt összeköti, egy információra, és egy közös kódra, mely biztosítja a megértést. 3

4 Az információelmélet az elektromos hírtovábbítás kutatása során jött létre 1948 körül. Alapítói C. Shanon, N. Wienr és A. N. Kolmogorov. SHANON ÉS WEAVER MODELL /1949./ Minden kommunikációs folyamatot akart ábrázolni, így a tömegkommunikációs folyamatot is. De az ott zajló folyamatokat nem lehet jól megragadni ezzel a modellel. 1. Információforrás 2. Adó 3. Csatorna 4. Vevő 5. Végcél KÓDOLÁS DEKÓDOLÁS Zaj A forrást szimbólumokban kódolja az üzenet tartalmát A befogadó veszi az információ forrás által kibocsátott jelzéseket környezeti csatornazaj szemantikai zaj (nyelvi hibák) REDUNDANCIA /ismétlés/: a zajjal szembeni leghatékonyabb eszköz, az információ fogalmával szorosan összefügg. Funkciói: technikai, társadalmi dimenziót biztosít A kommunikáció alkotóelemei 1. ADÓ (kommunikátor vagy közlő fél) A kommunikációs folyamat azon szereplője, aki belső vagy külső inger hatására konvencionális szimbólumokba kódolt üzenetet kommunikál. 2. VEVŐ (befogadó) A kommunikációs folyamat azon szereplője, aki dekódolja és internalizálja (feldolgozza) az adó által kommunikált üzenetet. 3. AZ ÜZENET, a közléstartalom (hír): a közlés tartalma, értelme. 4. A KOMMUNIKÁCIÓ TÁRGYA: amiről szó van. 5. CSATORNA: az a fizikai eszköz, amelyen az adó által kommunikált jelzések és üzenetek továbbítódnak és eljutnak a vevőhöz. Ez lehet levegő, telefon, írásbeli kommunikáció esetén papír, toll, Internet. 4

5 Közlési helyzetek Kód: a közlés módja, jelrendszere, meghatározza, hogy milyen kombinációba léphetnek egymással a jelek. Szabályok rendszere, melyek jelentést kölcsönöznek a jeleknek. A kódolás az a folyamat amikor a továbbítandó üzenetet megfogalmazzuk. A dekódolás viszont azt jelenti, hogy a vevő fel fogta, megértette az információt. A zaj minden olyan jel, amely a kommunikációs csatornában található (zavarhatja az információ-átadás folyamatát ) pl.: túl gyors, vagy túl lassú az üzenet. Jel: a kód elemi egysége. A közléstartalom vagy hír mindig egy adott kód jeleinek meghatározott kapcsolódása, struktúrája. Az információ folyamata Az adó (közlő) kódolja az üzenetét, és továbbítja a csatornán keresztül. A vevő (befogadó) dekódolja az adó üzenetét, majd a csatornán keresztül válaszol az eredeti adónak. Kommunikáció tehát a széles értelemben információ, üzenet átadásának folyamata. Az információ továbbításához tehát az alábbi fő elemekre van szükség: adóra a jelek továbbítására szolgáló berendezés, az információforrás helyén vevőre a jelek vételére szolgáló berendezés, azon a helyen, ahol szükség van a küldött információra összeköttetésre (csatornára)- az adó és a vevő közti közeg, amely átviszi, közvetíti az csatorna= hírközlő (adatátviteli, összeköttető) közeg üzenetet csatorna Kódoló Adó Vevő Dekódoló összeköttetés BE adatátvitel KI információforrás (hang, fény, visszaállított elektromos információ mechanikai) jel 5

6 2. A telekommunikáció fogalma és folyamata A telekommunikáció definíció szerint: a nagy távolságra történő kommunikáció. Az elnevezés a görög tele=távoli szóból származik (ld. televízió - távolba látó készülék, telefon, telegráf,...stb.). A "telekommunikáció" elnevezés többnyire elektromos jelek átvitelét jelenti, azaz az energiát (az emberi hangot, zenét,... stb.) az adónál először elektromos jellé alakítják és úgy továbbítják a vevőhöz, a kettőt összekötő közegen keresztül. A kommunikációs, vagy adatátviteli összeköttetés néhány fajtája Az adatátviteli összeköttetésnek alapvetően két fajtája van: 1. A jelet kábellel vezetjük az adóból a vevőbe. A kábel lehet elektromos vezető, vagy optikai szál. 2. A jelet elektromágneses sugárzás révén juttatjuk el az adóból a vevőbe. A vevőben azután az elektromágneses sugárzás visszaalakul elektromos jellé. Az üzenet eljuthat közvetlenül, vagy főleg nagyobb távolságok esetén közbülső erősítő állomásokon keresztül. A kommunikáció hatékonysága A történelem folyamán az információ átvitele sokféle módon történt. A kommunikáció fejlődésének néhány mérföldköve: a hegytetőről felszálló füstjelek, futárposta, újságkihordás, telefon, telex, rádió és TV műsorszórás, számítógép-hálózatok, fax, műholdas és száloptikai kommunikáció. Ebben a fejlődési folyamatban három fontos paraméter van, mely alapvetően meghatározza mindegyik kommunikációfajta hatékonyságát: az átviendő adat mennyisége, az ún. adattömeg az üzenet terjedésének sebessége, az ún. átviteli sebesség és az adó és a vevő lehetséges maximális távolsága, az ún. hatótávolság Sebesség: az a sebesség, amivel az üzenet terjed. A futárok idejében az ember, vagy a ló sebessége volt. Később ezt a vonat és egyéb közlekedési eszköz megnövelte, míg manapság az elektromos és optikai kommunikáció idején elérte a természettörvények által megengedett maximális értéket, azaz a fény sebességét Hatótávolság: az a legnagyobb távolság, amelyen az adott módszerrel a kommunikáció történhet. A füstjelek pl. két közeli hegycsúcsot kötöttek össze, míg ma a műholdas közvetítés az egész világot Adattömeg: azon információ praktikus mennyisége, amit egy üzenettel át lehet vinni. Ezt gyakorlati okok korlátozzák. A szóbeli üzenet néhány mondat, a füstjelek is csak egyszerű üzenetek átvitelét teszik lehetővé, A telefonon átvihető üzenet mennyisége is korlátozott, csakúgy, mint pl. a levélé A kommunikációs technikák fejlődését az ösztönözte, és ösztönzi ezután is, hogy egyre nagyobb adattömeg átvitelére van szükség egyre rövidebb idő alatt. A fejlődés oda vezetett, hogy a sebesség és az adattömeg helyett egy új paramétert, az adatátviteli, vagy információátviteli sebesség fogalmát vezették be 6

7 Adatátviteli sebesség: az átvitt adatmennyiség (információ) és az átviteléhez szükséges idő hányadosával definiált mennyiség. A kommunikációban az adatátviteli sebesség az egyik legfontosabb paraméter, mivel ez határozza meg az adás és a vétel fizikai módját és technikáját A kommunikációs technikák fejlődésére természetesen hatással voltak még olyan tényezők is, mint az ár, a megbízhatóság, felhasználói kényelem. Ugyanakkor a társadalmi haladás és jólét, nagymértékben függ az alkalmazott kommunikációs technikától. 3. Hírközlő eszközök technikai fejlődése Az elektronikus kommunikáció az a módszer, mellyel a különféle információt elektromos energia formájában, a fény sebességével közölnek. Az eredeti információt (hang, fény, mechanikai energia,...) tehát előbb mindig át kell alakítani elektromos energiává, amit azután vezetékeken, kábelen továbbítanak, vagy elektromágneses hullámok formájában a térbe sugároznak. A vevő az elektromos energiát visszaalakítja eredeti (vagy más, az ember vagy a feldolgozó gép által értelmezhető) formájába. A drótnélküli telegráf sebesség: fénysebesség hatótávolság: kontinens méretű adattömeg: húsz szó percenként A drótnélküli telegráfnál a Morse-jeleket nem vezetéken továbbították, hanem sugározták. Ebben az esetben az összeköttetés elektromágneses hullámok révén történt. A drótnélküli telegráf kifejlesztése Marconi nevéhez fűződik (1895), mely révén a telegráfia hatótávolsága jelentősen megnőtt. Ennél talán még fontosabb az, hogy az üzenetközvetítés nem csak rögzített helyen levő, hanem mozgó adó és vevő között is létrejöhetett. A módszert erősen korlátozta az, hogy csak gyakorlott kezelő tudott adni és venni üzeneteket. Ez az oka annak, hogy a drótnélküli telegráfiát ma már nem használják. A rádió A rádió olyan kommunikációs technika, amely elektromágneses hullámokat használ. Az üzenetet az adónál kódolják és a nagy távolságban levő vevőhöz sugározzák. Itt az elektromágneses jelet dekódolják és az emberi fül számára hallható hanggá alakítják. 7

8 Műholdak, száloptika A vizuális kommunikációs módszerek ma már nagy mennyiségű információ rövid idő alatti nagy távolságra való továbbítását is lehetővé teszik. Mindez az elektronikus kommunikáció révén vált valóra. sebesség: fénysebesség hatótávolság: az egész világ adattömeg: több millió betű másodpercenként Napjainkban: optikai szál sebesség: fénysebesség hatótávolság: az egész világ adattömeg: több millió szó másodpercenként 4. A hírközlő csatornák társadalmi hatásai "Minden információ találja meg a felhasználóját, s minden felhasználó találja meg a neki szóló információkat". (Ranganathan) A modern médiafejlődés központja a sajtóról a XX. században áttevődött a rádióra, majd a televízióra. A sajtóban a századelőre kialakultak a máig meglévő struktúrák, amelyek ugyan változtak - Magyarországon például más jellegű volt a Tanácsköztársaság diktatórikus sajtópolitikája, mint a 20-as és a 30-as évek sajtója. A két háború között voltaképp nagyobb sajtóélet folyt hazánkban, mint amekkora egy kis országtól elvárható. Amerika sajtója változott talán a legnagyobbat a XX. században, tekintve, hogy a kontinens történetileg hátrébb tartott, csendesebb és egyszerűbb volt az európainál, s az Egyesült Államok húsz-harminc év alatt a világ legdinamikusabb országává fejlődött. A Roosevelt előtti politikai újságírók puha kalapban és sétapálcával jártak be a Fehér Házba, ahol név szerint ismerték őket, hiszen alig voltak néhányan. A telefont nem szívesen használták, mindent igyekeztek személyesen és nyugodt körülmények között elintézni. Úriemberek voltak, egész életvitelüket a szemlélődő megfontoltság jellemezte (Halberstam, D., 1988). Néhány év alatt leváltották őket a "száguldó, hírvadász" riporterek. Stílusbeli változások tehát igencsak jellemzők a XX. századra. Ezek egyik legjelentősebbje, hogy a kezdetben lenézett, elektronikus médiumok lassan kiküzdötték maguknak a megbecsültséget. 8

9 1. A hírközlő csatornák fejlődése Érdekességek az amerikai rádiózás őskorából Guglielmo Marconi ( ) vonta össze a rádió megszületéséhez szükséges tudományostechnikai eredményeket. Az 19l0-es, 20-as években az Egyesült Államokban számos kis helyi adó kezdte el működését, amelyeket vagy helyi civil szervezet, vagy a rádióipar támogatta, hogy minél több készüléket tudjon eladni. (Az amatőr, öncélú rádióadások kora rövid ideig tartott.) Gyorsan kiderült, hogy a rádió az újságnál hatásosabb eszköze a reklámozásnak ben már kétszáznál több rádióadó működött; a fogkrémet, a cigarettát és az egyéb fogyasztási cikkeket gyártók fölismerték a lehetőséget. Akik először fordultak ehhez a médiumhoz, hamarosan meg is sokszorozták eladott termékeik számát. A rádió hőskorában az egyes műsorok olyan népszerűségnek örvendtek, hogy aki csak tehette, azokat hallgatta, s az adás idejére kiürültek az utcák. A rádióban rejlő politikai lehetőséget elsőként Roosevelt ismerte fel, aki rögtön önmaga népszerűsítésére igyekezett felhasználni e médiumot, míg az európai politikusok még sokáig úgy tekintettek a rádióra, mint valami alájuk rendelt intézményre. Roosevelt - hangoztatva ugyan a rádiósokkal szembeni felsőbbrendűségét - már tetszeni akart a riportereknek. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért fordít annyi időt rádióbeszédei előkészítésére, miért gyakorolja be azokat előre, kidolgozva még a hanghordozást is, ő azt felelte, "egész héten valószínűleg ez lesz a legfontosabb munkám" (Halberstam, D., 1988, 23.). Az első nagyobb hálózat az NBC, amely kezdetben azzal szerzett profitot, hogy a hozzá kapcsolódó adóknak díjat számított fel. A CBS már úgy próbált meg az élre tömi, hogy a csatornáknak ingyen adta műsorait, csupán azt is kikötötte, hogy reklámjait is közvetíteniük kell. A hálózat így gyorsan növekedett, és a reklámozókat is egyre jobban vonzotta. (Érdekesség, hogy már ban ugyanezt a módszert alkalmazta Leopold Gyula Magyarországon: ingyen adott cikkeket, közvetített híreket a vidéki sajtónak, cserébe a hirdetések leközlését kérte. ) Az amerikai rádiózás és az ügynökségek házasságából született a szappanopera műfaja. Az első ilyen rádiójátékot a Kolynos szponzorálta a 30-as évek elején. A fogkrémgyártó cég a női hallgatóságot célozta meg a társadalmi osztályán kívül házasodó borbélyról szóló sorozattal. A szappanopera elnevezés is onnan származik, hogy kezdetben a tisztítószergyártók hívták életre az érzelmes családi sorozatokat. Az indulás egyik érdekessége, hogy a műsorokat maguk az ügynökségek készítették (Less-Kline-Jhally, 19886). Az angol rádiózás kezdetei és a közszolgálatiság Az európai modellben a BBC már indulása után nem sokkal - az állam és a magántőke kompromisszumának jóvoltából - független felügyelő szervezetet állított az adó élére. Az etika itt a pártatlanság és az objektivitás felülről kontrollált, arisztokratikus, viktoriánus erkölcsöt sugalló, alulról pedig a munkásság és a polgárság által helyeselt struktúrává szilárdult. A BBC normája tehát már röviddel a társaság megalakulása után a pártsemlegesség, de a semlegességre törekvés nem a média létéből született, mint az amerikai modellben. A BBC története 1923-ban kezdődött hat brit rádiókészülék-gyár összefogásával. A szerveződés az államtól monopoljogot kapott, s így megszabadult az amerikai verseny társaktól. Kezdetben, 1926-ban a magántulajdonú Companyra fontosabb adó 2004-ben Szlovéniában és Lengyelország- 9

10 ban is a közszolgálati maradt. Másutt, például Angliában a BBC költséghatékonyabbá tételéért a 90- es évektől elbocsátások, belső versenyeztetések történtek, tematikus csatornák indultak, és áttértek a digitális rendszerre? A közszolgálatiság eredeti feladatai: magas minőség, változatos műsorok (különös tekintettel a kisebbségekre és a társadalmi szempontból hátrányos helyzetűekre), a kulturális és a vallási igények kielégítése, a politikai életben való aktív részvétel előmozdítása, a nemzettudat ápolása, az iskolai oktatás segítése (a felnőttoktatásban is), művészi-tudományos tárgyú és nemzeti nyelvű műsorok készítése, valamint a közérdekű információk közlése (például közlekedésbiztonság). A Magyar Rádió megszületése Magyarországon az első világháború alatt a katonaság érdeklődött a találmány iránt, és 1925-ben a csepeli adón megindult a rendszeres adás. A világon mindenütt a 20-as évek elején születnek az első adók. A Magyar Rádió szervezeti keretei pedig a Magyar Távirati Irodához köthetők (Frank T., 1975) ban az iroda élére Horthy Miklós kormányzó egy fiatal katonatisztet nevezett ki, Kozma Miklóst. Az MTI l88l-ben alakult, és 19l8-ban került állami felügyelet alá, de megmaradt vállalkozásnak. Európában ekkor még a hírügynökségeket nem volt "divat" állami kezelésbe vonni, így az MTI is félhivatalos szervvé vált. Részvénytársasággá alakítását Horthy és Kozma közösen szervezte meg. A rádió születésekor szintén Kozma Miklóst bízták meg azzal, hogy az MTI leányvállalataként igazgassa az intézményt. Magyarországon a rádió szervezete a postáéhoz hasonlított: kereskedelmi társaság volt, amelyet ugyanakkor az állam felügyelt. A későbbiekben így mindig lehetett hivatkozni arra - s ezt Kozma olykor meg is tette -, hogy a Magyar Rádió üzleti vállalkozás, nem pedig politikai szócső, legfőbb érdeke tehát a profitszerzés. Ezzel az érvvel sikerült a 30-as évek nyilas előretörésekor a rádiót távol tartani a politikai csatározásoktól. A rádió történetének azonban van még egy magyar vonatkozású előzménye. Az ötlet, hogy egy központból sokfelé műsor sugározható, Puskás Tivadaré. I893-ban meg is valósította tervét, és Telefonhírmondónak nevezte el. Ez voltaképp egy vezetékes rádió, amelynek vezetékeit póznákhoz erősítették a hálózat kiépítésekor. Az újszülött rádió kezdetben piaci versenytársa lett a Telefonhírmondónak, amely technikailag bizonyos szempontból előrébb tartott, hiszen adásai tisztábbak, élvezhetőbbek voltak, szerkesztői ismerték a jó stúdiófelvétel módját stb. A Telefonhírmondó a két világháború között is működött, de már nem önálló cégként: az MTI felvásárolta a nehéz helyzetben lévő vállalkozást. A rádió végül is a Telefonhírmondóból és a rádiós-technikus személyzet fúziójából született. Kezdetben a technikusok maguk olvasták fel az MTI-híreket, és maguk adták elő a színészeknek való verseket és prózai szövegeket. Kozma Miklós kinevezésével a jogi szabályozás is megszületik, a rádiónak kötelessége a napi több órai adás sugárzás - a posta biztosította a technikát, s adta a hullámhossz-használati engedélyt. Az engedély húsz évre szólt, amelyet aztán évről évre automatikusan meghosszabbítottak. A hallgatottság növekedésével néhány év után az előfizetési díjak fele illette a rádiót, s ez komoly vagyont jelentett. A rádió sokkal gyorsabban fejlődött, mint amire előzetesen számítani lehetett. 10

11 A televíziózás kezdetei Az első Philips televízió Ha a Camera obscura elvi leírásától számítjuk a film történetét, a XVI. századig, Leonardo da Vinciig kellene visszamennünk. A Lumicre fivérek első filmvetítése után (1895) még negyven évet kellett várni a televízióig, mert-feltalálása sok apró felfedezést igényelt, például a katódsugárcsőét (Braun, 1897) at írtak, amikor Campell egy tanulmányában a "távoli elektromos vízióval" már megfejtette a jövőt. A tévékamerák őse - ikonoszkóp - egy orosz származású amerikai tudós nevéhez fűződik (Zworykin, 1923). Az első arckép továbbítása Európában sikerült (Bird, 1925). A magyar Mihály Dénes is akkoriban valósította meg egy csattogó olló képi átvitelét az első német kiállításra. Vagyis a televíziózás tudomány története a századfordulón kezdődött, az első készülékek pedig már 1928-ra a piacra is kerültek től Németországban háromszor egy héten sugároztak műsort, amelyet néhány nyilvános szobában lehetett megtekinteni. A következő évben közvetítést adnak a berlini olimpiáról ban a londoni Alexander-palotából is megkezdték a sugárzást. A háború valamelyest visszavetette a kutatásokat, Németországban a propaganda kizárólag a mozifilm híradóira épített, és alig törődött az új médiummal. Az Egyesült Államokban 1939 az induló év, s ott a háború alatt sem állt le a kutatás: 1949-re kifejlesztik a színes televíziót, és ezzel az USA az első helyre tör a világ televíziós nemzeteinek sorában. A háború után másutt is igen gyorsan terjedt a televíziózás. A hadigazdaság kapacitása könnyen átállt a fogyasztói javak gyártására. Magyarországon a bevezetés utáni öt év alatt félmillió készüléket adtak el (a rádió ugyanezt a fejlődést 15 év alatt érte el). A 70-es évek végén már több bejelentett televízió üzemel, mint rádió. 2. Hírközlés alakulása a század második felétől Az 50-es éveken, a televízió előretörésekor hasonlóan a rádió kezdeteihez még nem lehetett tudni, hogy a hírek milyen szerepet kaphatnak benne. Nagyon is úgy tűnt, hogy a televízió közelebb fog állni a show-bizniszhez, s hogy nem is megfelelő eszköz a gondolatok továbbítására, vizuális világánál fogva az árnyalatok érzékeltetése helyett csak a túl dramatizál ó közlésre lesz alkalmas. Az aggodalom nem igazolódott be teljesen, bár valóban vannak intellektusbeli különbségek, s részben ez is magyarázza a szakmai eltéréseket a rádió, a televízió és az írott sajtó hírszerkesztése között. A hírlapok világában a televízióval meginduló átrendeződés a 80-as évekre tisztult le. Főleg a helyi, a peremvárosi és a regionális napilapok maradtak életképesek. A hírlapok lassúsága a rádióhoz és a televízióhoz képest hamar világossá vált, ezért az országos fontosságú aktualitás ok kérdésében a napilap háttérbe szorult. A magazinok specializálódtak, azaz a hírmagazinok helyett a sporttal, a tudománnyal, a technika valamelyik ágávalfoglalkozó periodikák erősödtek meg. 11

12 Hír: közölt, továbbított, mozgásban lévő ismeretet jelent. Rövid, tárgyilagos, semleges, érzelemmentes. Kommentár: állásfoglalás, vélemény eseményről, személyekről. Vezércikk: szerkesztőségi véleményt tükröz, meghatározott szempontok alapján. Glossza: nagyon tömör, leleplez valamilyen fonák jelenséget, a gúny, az irónia gyakran vegyül benne. Jegyzet: nagyon sűrített vélemény hétköznapi jelenségről, érzelmektől sem mentes. A rádió és a televízió ugyan gyorsabb ezek közül is a rádió gyorsabb a televíziónál, a sajtó viszont "okosabb" mindkettőnél. Ha csak a hírek iránti igényt nézzük, mindhárom médium az igényesebb, az iskolázottabb, s nagyobb százalékban a társadalom férfi tagjaiért küzd (a nők inkább a szórakoztató típusú lapokat, műsorokat igénylik). Természetes, hogy differenciálódni kezdenek, amely folyamat ma sem záródott le. A teletext például többfajta aktuális információban megint ellopott egy kis darabot a többi médiumtól, a mozi és a rádiósokat vesztett népszerűségéből, de a fiataloknak és az egyedü1állóknak fontos maradt. Az aggasztó jelektől sem mentes, új médium megjelenésére Európában és az Egyesült Államokban másként reagáltak. Az aggodalmat nemcsak a sajtó, a könyvek vagy a mozi háttérbe szorulása okozta, hanem a túlzott befolyásolási képesség feltételezése is. A politikai hatalom azonban más beavatkozó-irányító lehetőségekkel bírt: Amerikában monopolellenes törvényeket vezettek be, Angliában a rádió után a tévénél is a BBC közszolgálati modellje gyökeresedett meg, Nyugat- Európában a televízió hamar a demokratikusan megválasztott kormányok hatáskörébe került, a világ nagy részében pedig egy-egy autokratikus politikai struktúra propagandaeszközévé vált. Hírműsorok A legismertebb hírműsor a Híradó, mely egy nap több alkalommal, mindig azonos időpontban jelentkezik. Hagyományos sajtóműfajokból hír, tudósítás, riport, kommentár épül fel. A médiumok szaporodása, jellegük átformálódása ma is folytatódik. A rádiót hajdan az egész család közösen hallgatta, a műsor széles társadalmi rétegekhez tudott szólni. A rádiózás ma rétegműsorokra épül, individuális szórakozás, s az emberek rendszerint egy főtevékenység mellett hallgatják a készüléket (háttérrádiózás). Bizonyos szerepeket más médiumok vettek át, de általánosságban elmondható, hogy a tömegkommunikáció hajdan az átlagfogyasztót célozó, nagy népességhez szóló műsorait felváltja a szakosodás, a rétegfogyasztói érdeklődés kielégítése. 12

13 Az új médiumok befolyásolási ereje hamar tapasztalható volt, de a presztízs kiharcolása már jóval nehezebben ment. Az igényesebb normák az Egyesült Államokban a keleti parttól terjedtek nyugat felé. Európában a normák terjedése - legalábbis az égtájakat illetően - fordított volt: nyugat felől - Angliából, Németországból kelet, délkelet felé. Az amerikai televíziózásban a hírek szerepeltetése a kezdetekkor igencsak függött attól, hogy az elnök vagy elnökjelölt mennyire népszerű. A népszerű elnök - mint amilyen például John Kennedy volt - megnövelte a hírekre fordított időt. A 60-as évek közepére a televízió a hírekben is átvette a legbefolyásosabb médium szerepét. Ennek talán az egyik legkevésbé kívánatos mellékhatása az lett, hogy a kamera előtti szereplés külön képességek és erre szakosodott szakembergárda segítségének igényét is maga után vonta. A fotogén arc, a színészi képességek, a meggyőző kommunikáció technikáinak ismerete fontosabbá vált, mint a politikai, irányítási képességek, avagy mint maga az ideológiai meggyőződés. Azzal egy időben, hogy a televízió a szórakoztatás szintjére süllyesztette az eseményeket, a közösségi rádiók szerepe felértékelődött: e rádiók éppen a kereskedelmi televíziózás terjedésével párhuzamosan jöttek létre, témáik a kultúra, a helyi kisebbségek, a vendégmunkások ügyei stb. Belgiumban például ezer helyi rádió működik, s ebből ötven professzionálisan. Azt a véleményt, hogy a televízió minden más tömegkommunikációs eszköz halálát fogja jelenteni, nem valljuk: egy új médium eddig még sohasem szüntette meg az előzőt, és az is törvényszerű, hogy egyes folyamatokat számos más kezdeményezés próbál meg spontán módon. Milyen képet adnak a világról a hírközlő médiumok? Ez a kérdés főleg azóta került az érdeklődés homlokterébe, amióta a televízió vált uralkodóvá, az emberek szabad idejük egyre nagyobb hányadát töltik a képernyő előtt, s így a világról alkotott képüket főleg a tévéműsorok alakítják ki. A kép, amelyet a tömegközlési eszközök a világról nyújtanak, minden szándéktól függetlenül, az eszközök természetéből következően torz. A médiumok közénk, befogadók és az események közé ékelődnek. Ismereteinket nem közvetlen észlelés útján szerezzük, hanem mintegy "másodkézből", professzionista közvetítők révén. (Kapuőröknek - gate keeper - is szokták őket nevezni.) Ilyenformán óhatatlanul nem azt látjuk, amit saját szemünkkel észlelnénk. Először is, amit a közvetlen tapasztalás egészként, folyamatként észlel, az darabokra törik, eseményekre redukálódik. Azt is el kell azonban ismernünk, hogy a televízió által közvetített nagy mennyiségű - néha túlságosan nagy mennyiségű - friss, korszerű, árnyaltabb információhalmaz növeli az érdeklődést, szélesíti a látókört, kifejlesztheti az empátiát más emberek, más népek, más kultúrák iránt. A tömegkommunikáció és hatása, mint társadalmi-pszichológiai jelenség tudományos szempontból is felébresztette a szociológusok és pszichológusok érdeklődését. A kommunikációnak ennél a formájánál közvetlen visszacsatolás nincs. A visszajelzés - ha van - a kommunikációs folyamaton kívül, más csatornákon, időben és térben elválasztva közlekedik. (Bár az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozunk olyan rádió- és tévéadásokkal, amelyekben a hallgató, a néző az adás ideje alatt 13

14 közvetlenül telefonon vagy adatátviteli hálózaton keresztül kapcsolatba léphet az adás vezetőjével.) Ezért, sajátos kutatási módszereket kell kidolgozni, hogy a hatást érzékelni, mérni lehessen (hatásvizsgálat, közvélemény-kutatás). A sajtó, a rádió, majd a televízió hatására vonatkozóan sok elmélet, magyarázat született. A napirend-megállapító hatásvizsgálatok, kísérletek, az elmélet operacionalizálása A tömegkommunikáció nem azt szabja meg, hogy mit gondoljunk, hanem azt, hogy miről. A hírközlő médiumok napirendre tűznek bizonyos témákat, amelyekről beszél majd a társadalom. McComb és Shaw: Tömegmédia állapítja meg a napirendet Az első szisztematikus kutatást a napirend-megállapítás hipotéziséről 1972-ben végezte McCombs és Shaw (1972). Az 1968-as elnökválasztási kampányban vizsgálták az effektust. Hipotézisük szerint a tömegmédia állapítja meg a napirendet minden politikai kampány számára, befolyásolva a politikai ügyekkel szembeni attitűdök kiemelkedő voltát. A kutatók interjút készítettek egy 100 fõs mintával, és ezzel egyidejűleg elemezték az ezeket a szavazókat kiszolgáló tömegmédia - öt újság, két hírmagazin és két televízió-hálózat esti híradásai - tartalmát. A válaszadókat arra kérték, hogy idézzék fel az ország szerintük legfontosabb problémáit. A válaszokat a legfontosabb ügyeket és a kampányhírek egyéb típusait reprezentáló 15 kategóriába kódolták. A hírmédia kampánnyal foglalkozó tartalmát szintén ebbe a 15 kategóriába sorolták be. A hírmédia tartalmát emellett fő- és al- kategóriákra is felosztották. Az eredmények alátámasztották az napirend-megállapító hatás létét. Ray Funkhouser: A média napirendje és a valóság Funkhouser, nyilvánvalóan nem ismerve a McCombs-Shaw kutatást, szintén a hírtudósítások és az ügyek fontosságát illető nyilvános percepció közötti viszony iránt érdeklődött. Emellett bevezetett egy újabb aspektust - az adott ügyeknek a valóságban mutatott igazi jelentőségét. Funkhouser az 1960-as évekre összpontosította kutatását, egy aktív évtizedre, melyben igen sok ügy volt kiemelkedõ fontosságú. Funkhouser Gallup-felméréseket használt, melyekben az embereket Amerika legfontosabb problémáiról kérdezték. A média tartalmát illető méréseket úgy kapta, hogy megszámolta, hány cikk jelent meg az egyes ügyekről a három heti hírmagazinban (Time, Newsweek és U.S. News and World Report) az évtized folyamán. Funkhouser ezután megnézte a kapcsolatot a közvélemény és a médiatartalom, illetve a médiatartalom és a valóság között. Azok az ügyek, melyeket a közvélemény előkelő helyre rangsorolt, ugyanazok voltak, melyeknek a tömegmédia (vagy legalábbis a három hírmagazin) a legtöbb tudósítást szentelte. Ezek az eredmények összhangban vannak az napirend-megállapítás hipotézisével, bár nyitva hagyják az okozati sorrend nagyon fontos kérdését (mert az is lehetséges, a közvélemény érdeklődése határozta meg a média napirendjét). Shanto Iyengar: Manipulálhatóság vizsgálata Shanto Iyengar kutató a Yale Egyetemről, valamint két munkatársa számos kísérletet végzett éppen média-hatás megállapítására. Általánosságban az volt a módszerük, hogy videofelvételeket készítettek a televízió-hálózat hírműsorairól és megváltoztatták azokat: egyes híreket kivágtak és másikkal helyettesítettek. Ez lehetővé tette számukra úgy manipulálni a médiatartalmat, hogy bizonyos ügyek nagy hangsúlyt kapjanak, míg mások jelentősége lényegesen csökkent. A különböző kísérleti körülmények közé helyezett alanyoknak aztán bemutatták ezeket a módosított hírműsorokat és később megkérdezték őket különböző témák - köztük a módosított hírműsorokban találhatók - fontossági sorrendjéről. Egy későbbi könyvükben Iyengar és Kinder (1987) beszámoltak egy sor további kísérletről, melyek további bizonyítékokkal szolgáltak a napirend-megállapítás hipotézise számára. E kísérletek 14

15 némelyikében a nézők felfogását arról, hogy egy téma az ország legfontosabb problémái közé tartozik-e, egyetlen televíziós hírműsor is szignifikánsan befolyásolta. Wanta: A fotó jelentősége Wanta (1988) egy hasonló kísérletet hajtott végre a napirend-megállapítás hipotézisének tesztelésére, csak õ a televíziós hírműsorok helyett újságokat használt. Kutatásában azt kívánta vizsgálni, hogy milyen hatása van az újságcikkeket kísérő fotók méretének arra, hogy a közönség mekkora fontosságot tulajdonít az egyes témáknak. Az eredmények azt mutatták, hogy egy domináns fotó alkalmazása a cikk mellett megnövelte a közönség által a kísérő írásban szereplő ügynek tulajdonított fontossági pontszámot. A kiegyensúlyozott képnek hasonló hatása volt, csak nem olyan erős. A fotó nélküli cikk nem gyakorolt befolyást arra, hogy a közönség hogyan rangsorolta az ügyek fontosságát. Amellett, hogy további bizonyítékot nyújtott a napirend-megállapító hatásra általában, a Wanta-kísérlet meghatározott egy bizonyos módszert is, amely némileg képes befolyásolni a napirend-megállapítást - ez pedig az újságcikkeket kísérő fotók mérete. Miller és Quarles: A műsorok közvéleményre gyakorolt hatásai M. Mark Miller és Jan P. Quarles, elvégeztek egy előtte - utána jellegű felmérést a műsornak a közvéleményre gyakorolt hatásairól (1984). A kutatók tudatában voltak számos korábbi kutatás azon általános következtetésének, miszerint a tömegkommunikáció általában nem eredményez attitűdváltozást. Tehát úgy tervezték meg a felmérést, hogy ne az attitűdváltoztató, hanem a napirendmegállapító hatásokra összpontosítson. Három különböző csoport összehasonlítását végezték: 1. adás előtti válaszadók (akiknek még nem volt lehetőségük megnézni az adást), 2. adás utáni válaszadók, akik nem nézték meg a műsort, és 3. adás utáni válaszadók, akik megnézték a filmet. Az attitűd-itemek elemzése nem mutatott ki eltérést a három csoport között. Ez alátámasztja sok korábbi kutatás eredményeit, hogy a tömegkommunikáció önmagában ritkán hatékony az attitűdök megváltoztatásában. A téma megbeszélésére vonatkozó kérdés eredményei homályosak és félreérthetők voltak, mivel nem lehetett meghatározni, vajon a beszélgetés a műsor bemutatása előtt vagy utána történt. Általánosságban Miller és Quarles tanulmánya nyújt némi támogatást a napirendmegállapítás hipotézisének. A műsor hatásai, úgy tűnik, nem az attitűdökben jelennek meg, hanem az ügyek fontosságának érzékelésében. Harold Zucker: Hírmédia szerepe Harold Gene Zucker feltételezése szerint ennek oka az is lehet, hogy ezek a korai kutatások egy helytelen feltevésen alapultak - miszerint a napirend-megállapítás effektusa az összes ügyre érvényesülni fog (Zucker, 1978). Zucker továbbviszi a gondolatot és azt állítja, hogy az ügy mindennapi életet átható jellege fontos szerepet játszhat abban, hogy bekövetkezik-e a napirend-megállapítás. Állítása szerint minél kevésbé közvetlen tapasztalatai vannak a nyilvánosságnak egy adott üggyel kapcsolatban, annál inkább a hírmédiára van utalva az arról a területről szóló információ terén. Az olyan ügyek, melyeket a nyilvánosság közvetlenül is tapasztal - mint például a munkanélküliség -, átható ügyek. Amelyeket viszont nem tapasztalhat ilyen közvetlenül - mint a környezetszenynyezés -, nem átható ügyek. Kapuőrök szerepe A kapuőrök döntik el, hogy mi kerüljön, illetve mi kerülhet az olvasó, a hallgató szeme elé, fülébe. A kritériumok bonyolult társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket tükröznek, s alkalmazásuk nem lehet túlságosan merev. A rendszer ugyanis csak akkor működik kielégítően, ha irányítottan is, de lehetőleg a valóságnak megfelelően tükrözi a világ eseményeit és kielégíti a befogadók igényeit. 15

16 Tömegkommunikációs modellek LASSWELL MODELLJE A Shannon és Weaver modell verbális változata, felépítése lineáris. A kommunikációt üzenetek átadási folyamatának tekinti. A hatáselemzés áll a vizsgálat középpontjában. Ki-mit mond Milyen csatornán Kinek Milyen hatással (Feltételezi, hogy mindig van hatás) WHITE MODELLJE /1950./ Ő már kapuőr láncolatról beszél. Megjelenik a kapuőr (újságíró), aki megszűri az információt. Azt állítja, hogy a kapuőr egyéni ízlés alapján szűri az információt: ez nem igaz. Nem figyel, hogy milyen úton jut el az információ a kapuőrhöz. White tanulmánya vetette fel először azt a kérdést, hogy miképp lesz a hivatásos közlőnek üzenete. A válasz: válogat a külvilágból kapott információk közül. White a kommunikációs lánc akkori első láncszemét kinyitotta, a láncot meghosszabbította. Egy lap szerkesztőségét úgy ábrázolta, mint kapuőrök összefüggő sorozatát. Ez a szemlélet meghosszabbította ugyan a kommunikációs láncot a társadalmi környezet felé, de még nem tudta hozzákapcsolni. White adottságként fogadta el, hogy az információk, hírek eljutnak a kapuőrhöz, nem kérdezte meg, hogy miképpen. WESTLEY ÉS MCLEAN MODELLJE /1957./ Westley és MacLean tanulmánya jelentette. logikailag és időben a következő lépést A modell egyik új eleme a külvilág, amely tisztázatlan viszonyban áll a kommunikátorral. A kommunikátor azonban nem azonos a korábbi modellek közlőivel, hanem tömegkommunikáción kívüli személy vagy szociális rendszer. A kommunikátor és a kapuőr jellemzői: 1) A kommunikátor szelektál, a külvilágról szerzett észleletei között szándékai, törekvései szerint. 2) A kommunikátor a kiválasztott információkat eljuttatja a "kapuőr"-nek. 3) A kapuőr a tömegkommunikációs szervezet, amely részben önállóan is észleli a külvilágot, részben pedig szelektál a kommunikátortól kapott információk között, de végeredményben csak közvetítő szerepet játszik. 4) A kapuőr a közönség szükségleteinek megfelelően válogat a továbbítandó, közvetítendő információk között. 16

17 A kommunikátor és a kapuőr közötti viszony: 1) A kommunikátor és szóvivő elkülönül a kapuőrtől (ideális esetben, diktatúrában nem). Diktatúrában a politika határozza meg a hírértéket 2) Részleges fedés: A kommunikátor folyamatosan megpróbálja befolyásolni a kapuőrt. 3) Teljes átfedés: A kommunikátor van az információ birtokában, ez adja hatalmát, de a kapuőrnek is van hatalma. Folyamatábra (ahol az X a társadalomban végbemenő történések) A kapuőr igyekszik megfelelni a közönség ízlésének. X1 X2 KOMMUNIKÁTOR KAPUŐR információ üzenetet KÖZÖNSÉG X3 X4 X10 Összevont tömegkommunikációs folyamatábrája: X közvetett észlelés visszacsatolás Y HÍRGER- JESZTŐ eredeti hírforrásból kommunikátor Info HÍRKÉSZÍTŐ 2/3-a kapuőr Üzenet KÖZÖNSÉG, CÍMZETT Z W Q A közönség visszahatása: Közvetlen észlelés nem veszi a lapot, reklamál az írás ellen. A tömegkommunikációs eszközök hatékonysága természetesen igen nagy mértékben függ attól, mennyire ismeri az adó a befogadót. A közvetlen visszajelzés hiánya arra kényszeríti a tömegközlés irányítóit, hogy állandó felmérésekkel, közvélemény-kutatással kövessék nyomon műsoraik fogadtatását, s az eredmények függvényében módosítsák műsorpolitikájukat. Ha ugyanis a forrás nincs tisztában a befogadó elvárásaival, befogadóképességével, azzal, hogy miként reagál az üzenetekre, vagy azért, mert csak saját elképzeléseire hagyatkozik, vagy voluntarista módon erőlteti a meggyőzés, befolyásolás stratégiáját, az adó és vevő között értetlenségi szakadék támad, a médium teljesen elveszti hatását. 17

18 4. Az Internet kialakulása és jelentősége Az Internet története az 1960-as évekre nyúlik vissza ben az USA Hadügyminisztériuma telefonvonalon egy kísérleti jellegű, csomagkapcsolt hálózatot hozott létre (ARPAnet: Advanced Research Projects Agency Network). A hálózathoz egyre többen kapcsolódtak hozzá (pl. oktatási és kutatási intézmények). Az ARPAnet mellett létrehozták a hasonló technológiával működõ MILnet (Military Network) hálózatot, és 1983-ban a két hálózatot összekapcsolták. Az ARPANET-hez ezután több hálózat is hozzákapcsolódott; pl. a MInet (a MILnet európai megfelelõje), a SATnet és WIDEBAND (mûholdas hálózatok), az NFSnet (National Science Foundation Network), a BITnet (Because It's Time Network), a USEnet, stb. Így alakult ki az, amit ma Internet néven ismerünk. Az 1990-es években már a nagy számítógépes kereskedelmi szolgáltató központok (CompuServe, America Online, stb.) is elérhetőek lettek az Interneten keresztül és az üzleti alkalmazások köre azóta is rohamosan bővül. Jelenleg több tízezer különböző számítógépes hálózat érhető el az Interneten, kiszolgálva több tízmillió felhasználót. Az Internet az intézményeken belüli információ szervezésére is hatással van: kialakult az intranet, az Internet technológiáját használó vállalati információs rendszer. Jelenleg Európát és Amerikát az óceánon át üvegkábelek kötik össze, és műholdon keresztül is lehetséges az adatok átvitele. A jövő lehetséges perspektívái közé tartozik az informatikai, hírközlő, telekommunikációs és szórakoztató iparágak összefonódása és az Internet hálózat egységes kommunikációs közegként történő használata (un. ICE age: Information - Communication - Entertainment). A nagy adatátviteli sebességet (un. sávszélességet) igénylő multimédiás alkalmazások új technológiai megoldások kifejlesztését igénylik, amelyek biztosítják a multimédia információk (pl. hangok, mozgóképek) folyamatos átvitelét, azaz pl. garantálják az átvitelhez szükséges minimális sávszélességet. A www. lehetőségei A www. a világ legnagyobb lexikona, amelyből szinte minden szöveg, kép, zene, film lemásolható. A világhálón lehet beszélgetni, lehet szörfözni, a virtuális, képzeletbeli valóságban mozogni. Az Internet a világon létező információk szinte mindegyikének keresésére alkalmas. Lehet vasúti menetrendeket, moziműsorokat megnézni, szinte bármelyik múzeumba ellátogatni, vásárolni 18

19 5. A 20. század információs társadalma Digitális könyvtárak "A jövőt lehetetlen előrelátni, de fel lehet találni." Gábor Dénes Magyar Elektronikus Könyvtár A Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program (NIIF) egyik projektje. A MEK szervezése 1994 közepén indult azzal a céllal, hogy -- más, külföldi archívumok mintájára -- összegyűjtse, rendezze és az egész világnak szolgáltassa azokat a magyar nyelvű vagy magyar és közép-európai vonatkozású dokumentumokat, melyeknek számítógépes formában való nyilvános terjesztése nem tiltott (public domain elektronikus szövegek). A MEK egy teljesen non-profit vállalkozás, elsősorban oktatási és kutatási célokat kíván szolgálni. Az oktatásban kiválóan használható forrásokat nyújt a MEK. Az Olvasóteremben több mint 4200 dokumentum található a következő rendszerezésben: Természettudományok, Műszaki tudományok, ágazatok, Társadalomtudományok, Humán területek és kultúra. Kiegészíti a felsorolást a Kézikönyvek és egyéb gyűjteménye. A gyűjtemény felét a klasszikus és modern szépirodalom teszi ki, a szakirodalmi rész a műszaki, a társadalom- és természettudományok területeit fedik le. Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központ november 1-jén létrejött intézmény rendeltetését a kulturális javak védelméről szóló törvény fogalmazta meg. A munkáját közhasznú társaságként megkezdő közgyűjtemény elsődleges feladata a kulturális örökség digitalizálásában való részvétel, az e téren folyó munkálatok koordinálása, valamint a kulturális örökség digitalizálására épülő hálózati szolgáltatások megindítása. 1 Tevékenysége középpontjában a digitális könyvtári szolgáltatások állnak. E célok elérésének egyik eredménye az egyelőre még egyedülálló Digitális Irodalmi Akadémia. A DIA-ban 51 magyar író és költő nyomtatásban megjelent életművének digitális feldolgozása található. A forrásértékű szövegek mellett irodalomtörténészek által készített írói életrajzok, róluk szóló szakirodalom és műveik bibliográfiája is megtalálható. A művek visszakeresése is meg- 1 Tószegi Zsuzsanna: A digitális könyvtár mítosza In: Iskolakultúra, 10. évf sz.17. p. 19

20 oldott. Az alapvető operátorok használatával az egyszerű keresésben szerzőre, címre, kiadóra, évre, megjelenési helyre, műfajra, szövegrészletre lehet keresni. Az összetett keresés további lehetőségeket nyújt. Meg lehet keresni az ajánlásokat, a művek keletkezésének helyét, idejét, verssorokat, cikluscímeket stb. A művek ingyenesen, teljes szövegükben szabadon letölthetők. 20