MAGYARORSZÁG KÖZÉPFESZÜLTSÉGŰ ELEKTROMOS

Átírás

1 MAGYARORSZÁG KÖZÉPFESZÜLTSÉGŰ ELEKTROMOS VEZETÉKHÁLÓZATÁNAK MADÁRVÉDELMI SZEMPONTÚ ÉRTÉKELÉSE Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2008, Budapest

2 A jelentés elkészítését a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Fejlesztési Igazgatóság KIOP TA / SLA pénzügyi forrásból finanszírozta. Szerződés iktatási száma: FI-1267/6/2008 A tanulmány jelenlegi rövidített verziója nem tartalmazza a Javaslattétel a szabadvezetékek madárbarát átalakítását célzó pályázatok kiírásának szakmai elemeire című fejezetet, amely a szerződés értelmében kizárólag a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Fejlesztési Igazgatóság számára elérhető. Szerzők: Horváth Márton, Nagy Károly, Papp Ferenc, Kovács András, Demeter Iván, Szügyi Kálmán és Halmos Gergő Közreműködők: Antal Miklós, Bagyura János, Balázs István, Csernák Szabolcs, Lucia Deutschová, Fatér Imre, Firmánszky Gábor, Dieter Haas, Rick Harness, David Horal, Horváth Zoltán, Kalocsa Béla, Kovács Eszter, Kozma László, Laboda Zoltán, Lendvai Csaba, Branko Micevski, Nagy Zsolt, Őze Péter, Palatitz Péter, Petrovics Zoltán, Prommer Mátyás, Rausz Rita, Schmidt András, Siklósi Máté, Jon Smallie, Solt Szabolcs, Stoycho Stoychev, Elchin Sultanov, Tamás Enikő Anna, Tóth Péter, Váczi Miklós, Verseczky Nikoletta és Nick P. Williams, valamint adatszolgáltatóként a nemzeti park igazgatóságok számos munkatársa és az MME felmérői Címlapfotó: Áramütött vörös vércse (Fotó: Horváth Márton, MME) Ajánlott hivatkozás: Horváth Márton, Nagy Károly, Papp Ferenc, Kovács András, Demeter Iván, Szügyi Kálmán és Halmos Gergő (2008): Magyarország középfeszültségű elektromos vezetékhálózatának madárvédelmi szempontú értékelése. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest. 123 pp november 14. 2

3 Tartalomjegyzék Összefoglaló... 5 Rövidítések jegyzéke... 7 Bevezetés... 9 Madarak és légvezetékek a világban... 9 Amerikai Egyesült Államok... 9 Dél-Afrikai Köztársaság Spanyolország Madarak és légvezetékek Magyarországon Akadálymentes Égbolt Megállapodás Elektromos vezetéksorok madárvédelmi szempontú konfliktustérképe Bevezetés Kiemelt fajok körének megállapítása Áramütés Ütközés Kiemelt fajok országos prioritásterületeinek meghatározása Általános módszerek Fehér gólya (Ciconia ciconia) Fekete gólya (Ciconia nigra) Rétisas (Haliaeetus albicilla) Egerészölyv (Buteo buteo) Szirti sas (Aquila chrysaetos) Parlagi sas (Aquila heliaca) Vörös vércse (Falco tinnunculus) Kék vércse (Falco vespertinus) Kerecsensólyom (Falco cherrug) Vándorsólyom (Falco peregrinus) Uhu (Bubo bubo) Szalakóta (Coracias garrulus) Vízimadarak Daru (Grus grus) Túzok (Otis tarda) Eredmények Kiemelt fajok relatív súlyozásának megállapítása Áramütéssel érintett fajok relatív súlyozása Vezetéknek ütközéssel érintett fajok relatív súlyozása Áramütéssel és ütközéssel veszélyeztetett védett madárfajok összesített prioritástérképeinek elkészítése Áramütéssel veszélyeztetett védett madárfajok összesített prioritástérképe Ütközéssel veszélyeztetett védett madárfajok összesített prioritástérképe Áramütéssel és ütközéssel veszélyeztetett védett madárfajok prioritástérképeinek összevetése Országos vezetékhálózati térkép összeállítása Országos áramütés és ütközés konfliktustérképek és adatbázisok összeállítása november 14. 3

4 2. Elektromos vezetéksorok madárvédelmi szempontú átalakításának lehetőségeiről szóló átfogó tanulmány Oszlopfej- és vezetéktípusok különböző veszélyességi helyzetben kivitelezendő átalakításának legjobb megoldásai műszaki, természetvédelmi és költséghatékonysági szempontok szerint A műszaki megoldási javaslatok és költségbecslések során alkalmazott elnevezések és rövidítéseik Javaslatok az áramszolgáltatók által használt műszaki megoldásokhoz Az egyes megoldások részletezése és a költségbecslés során alkalmazott számítások Újszerű műszaki megoldások lehetőségei és költségbecslésük Madárbarát átalakítások költségbecslése mintaterületeken végzett felmérések alapján A költségbecslés alapjául szolgáló mintaszakaszok kiválasztása Mintaszakaszok felmérése Költségkalkulációk összefoglalása Javaslattétel a madárvédelmi beavatkozások jövőbeli ütemezésére Külterületi vezetékszakaszok áramütés elkerülése érdekében végzett átalakításainak költségbecslése Belterületi vezetékszakaszok áramütés elkerülése érdekében végzett átalakításainak költségbecslése Külterületi vezetékszakaszok ütközés elkerülése érdekében végzett átalakításainak költségbecslése Ajánlások a középfeszültségű hálózaton javasolt madárvédelmi beavatkozások ütemezésére Irodalomjegyzék Melléklet Részletes költségkalkuláció mintaszakaszonként november 14. 4

5 Összefoglaló 1. Jelen tanulmány célja, hogy madárvédelmi szakmai szempontok alapján megalapozza azokat a jövőbeli tevékenységeket, amelyek csökkenthetik a középfeszültségű szabadvezeték hálózaton történő madárpusztulás mértékét Magyarországon. 2. A védett madárfajok középfeszültségű szabadvezeték hálózata mentén történő áramütése, illetve vezetékeknek ütközése bizonyítottan hatalmas természetvédelmi károkat okoz országszerte, azonban az egyre kiterjedtebb felmérések ellenére is, a probléma súlyosságát csak nagyságrendileg tudjuk megbecsülni. A meglévő felmérésék eredményei és a hazai vezetékhálózat kiterjedése alapján úgy becsüljük, hogy országszerte évente minimálisan madár (köztük számos világszerte veszélyeztetet faj, mint a kerecsensólyom, parlagi sas, kék vércse), eshet áldozatul áramütésnek, melyek természetvédelmi értéke meghaladja az egy milliárd forintot. A vezetéknek ütközött madarak számát nagyságrendileg sem vagyunk képesek megbecsülni, de az ismertté vált adatokból kitűnik, hogy a világszerte veszélyeztetett túzok-, illetve a átvonuló hatalmas daruállományokat, valamint a vízimadarakat is jelentős veszteségek érik ily módon. 3. Az áramszolgáltató vállalatok által átadott térképi adatállományok alapján Magyarország középfeszültségű szabadvezeték hálózata mintegy km hosszúságú, amelyből a külterületi hálózat mintegy km (mintegy db oszloppal), a belterületi pedig mintegy km (mintegy db oszloppal). A külterületi hálózat számos védett fajt veszélyeztetet, míg a belterületi leginkább a fehér gólyát. A hazai középfeszültségű hálózatból 2744 km (5,54%) esik országosan védett természeti területre, illetve 4342 km (8,77%) a Natura 2000 hálózat részét képező Különleges Madárvédelmi Területekre (Special Protection Area - SPA). 4. Az elmúlt két évtizedben az állami (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, KvVM) és civil (Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, MME) természetvédelmi szervezetek, valamint az áramszolgáltató vállalatok (DÉMÁSZ, ELMŰ-ÉMÁSZ, E.On) erőfeszítéseinek, illetve újabban európai uniós forrásoknak (LIFE-Nature) köszönhetően, becsléseink szerint mintegy oszlop madárvédelmi szigetelése történt meg. Azonban ez még mindig kevesebb mint 10%-a a teljes hálózat oszlopainak, és ha a szigetelési munkák a korábbi ütemben és módszertannal folytatódnak (azaz az áramszolgáltatók önkéntes részvételén múlik a madárbarát szerkezetek alkalmazása), akkor a közeljövőben nem lehetséges a károk megnyugtató mérséklése. 5. A mai magyar jogrendben nincs olyan rendelkezés vagy előírás, amely közvetlenül kötelezné az áramszolgáltatókat madárbarát struktúrák alkalmazására a középfeszültségű szabadvezetékek létesítésekor. Szabályozás hiányában olyan új oszlopfej-szerkezetek jelentek meg, amelyek a madarak számára az áramütés kockázatát tekintve veszélyesebbek, mint a korábban használt típusok. Ezek biztonságossá tétele jelentős újabb befektetéseket igényel. Hosszú távon is véglegesnek tekinthető megoldást csak az eleve madárbarát oszlopfej-szerkezetek kötelező érvényű bevezetése jelenthet. 6. A három hazai áramszolgáltató vállalat (E.On, ELMŰ-ÉMÁSZ, DÉMÁSZ), a KvVM, valamint az MME február. 26-án aláírta az Akadálymentes Égbolt Megállapodást. Az önkéntes Megállapodásban a részes felek elkötelezik magukat a védett madarakat érő áramütés és vezetéknek ütközés által okozott természetvédelmi kár lehető legkisebb mértékre való csökkentése mellett. A veszélyes vezetékszakaszok madárbarát átalakításának legvégső határidejét január 31-ében állapítja meg a dokumentum. Jelen tanulmány többek között ezen Megállapodás végrehajtásához kíván szakmailag megalapozott részletes háttér információt szolgálni november 14. 5

6 7. A tanulmány első fejezetében a hazai középfeszültségű vezetékhálózat és a veszélyeztetett madárfajok konfliktustérképeit készítettük el. Ehhez első lépésként meghatároztuk az áramütéssel, vagy vezetéknek történő ütközéssel leginkább veszélyeztetett védett és fokozottan védett madárfajok körét. Az áramütés szempontjából 12 madárfajt emeltünk ki (fehér gólya, fekete gólya, rétisas, egerészölyv, szirti sas, parlagi sas, vörös vércse, kék vércse, kerecsensólyom, vándorsólyom, uhu és szalakóta), míg az ütközés szempontjából két fajt (túzok és daru) és egy fajcsoportot (vízimadarak). Ezen fajokra egyenként elkészítettünk védelmi prioritástérképeket az elérhető legteljesebb költési és megfigyelési adatbázisok alapján. A térképek fajonként öt prioritáskategóriába (5: legmagasabb, 1: legalacsonyabb) sorolják hazánk egész területét a 2,5 * 2,5 km-es UTM háló szerinti felbontásban. Ezt követően az egyes fajokat a globális, európai és hazai természetvédelmi helyzetük, valamint az áramütéssel, illetve ütközéssel való fenyegetettségük alapján súlyoztuk, és ez alapján összesített prioritástérképet készítettünk, amely már valamennyi kiválasztott faj alapján tükrözi az ország egyes területeinek madárvédelmi jelentőségét. Végső lépésként a prioritástérképeket összevetettük az áramszolgáltató vállalatok által átadott vezeték-adatbázisokkal, így az ország összes vezetékszakaszára megállapíthattunk pontos prioritásértékeket és kiszámolhattuk az egyes prioritáskategóriába eső vezetékszakaszok hosszát. Az összesített adatok alapján megrajzolhattuk a madárfajok és a középfeszültségű vezetékek konfliktustérképeit, amelyek a kül- és belterületi áramütések, illetve a külterületi ütközések szempontjából mutatják be az országot az egyes madárvédelmi prioritáskategóriák és a vezetéksűrűség alapján. 8. A tanulmány második fejezetében összegeztük a madárvédelmi szempontból javasolt átalakítások legjobb műszaki megoldásait, valamint az egyes átalakításokhoz költségbecslést végeztünk. A legösszetettebb megoldásokat az áramütések elkerülése jelenti, így ezen beavatkozások költségbecsléséhez szakértő bevonásával áramszolgáltatónként 10 mintaterületen összesen 600 oszlop átalakítására részletes költségkalkuláció készítettünk. Ezek alapján a tanulmányban oszloponként átlagosan 50 ezer Ft-os (azaz km-enként átlagosan 600 ezer Ft-os) átalakítási költséggel számoltunk az áramütések elkerülése érdekében. Az ütközésekkel szemben végső megoldásnak számító földkábelezésnél 12 millió Ft/km-es, míg az ütközések előfordulási gyakoriságát csökkentő láthatóság növelésnél 600 ezer Ft/km-es költségbecslést használtunk. 9. A tanulmány harmadik fejezetében a konfliktustérképek és a költségkalkulációk alapján meghatároztuk az egyes prioritásszintekbe eső vezetékszakaszok átalakításának becsült költségét. Ezek alapján a teljes magyarországi középfeszültségű vezetékhálózat madárbarát átalakítása mintegy 30 milliárd Ft-ba kerülne az áramütés, és az alkalmazott megoldástól függően milliárd Ft-ba az ütközés okozta madárpusztulás megszűntetése céljából. Az egyes prioritásszintek, és a megoldások költségigényének figyelembevételével az ország középfeszültségű vezetékhálózatának madárbarát átalakítására készítettünk egy költségbecslésén alapuló minimális javaslatot 2013-ig, illetve 2020-ig. A rendelkezésre álló források, illetve áramszolgáltatói vállalások figyelembe vételével 2013-ig a 4-es és 5-ös, míg 2020-ig a 3-as prioritású területek madárbarát átalakítását (mind az áramütés, mind az ütközés szempontjából) lehetségesnek és minimálisan szükségesnek tartjuk. A fenti átalakítások becsült költsége nagyságrendileg 15 milliárd forint, amely összeget jelentősen csökkentenek a már korábban becsléseink szerint minimálisan mintegy 2,5 milliárd Ft értékben elvégzett átalakítások. 10. A tanulmány CD melléklete térinformatikai adatállományok formájában tartalmazza az ország összes középfeszültségű vezetéksorához, valamint a térképek elkészítéséhez használt 2,5 * 2,5 km-es UTM négyzethálóhoz rendelt madárvédelmi prioritásértékeket november 14. 6

7 Rövidítések jegyzéke Az anyagban előforduló rövidítéseket összegeztük ebben a fejezetben, kivéve az egyes oszlop-fejszerkezeti, illetve átalakítási műszaki megoldásokat, amelyek a fejezetben kerültek részletezésre. CORINE Coordination of Information on the Environment (CORINE) Land Cover felszínborítás adatbázis KEOP Környezet és Energia Operatív Program: a közötti Európai Uniós költségvetési tervezési időszakra vonatkozó Új Magyarország Fejlesztési Terv a környezet fenntartható használata horizontális céljának végrehajtását szolgáló operatív programja. KIOP Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program: fő célja az egészséges környezet és a környezetbarát közlekedési infrastruktúra erősítése a fenntartható fejlődés elősegítésével között. A KIOP három prioritás mentén fogalmazza meg a fejlesztési feladatokat: Környezetvédelem, Közlekedés, Technikai Segítségnyújtás. A KIOP-ot az Európai Regionális Fejlesztési Alap (75%) és az állam (25%) finanszírozza. KFO Az MME országos Középfeszültségű Oszlop Felmérési programja ( ) KvVM Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium MME Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület OTAB Országos Térinformatikai Alapadatbázis (OTAB, GraphIT Kft. 2003) SPA Az Európai Unió Natura2000 hálózatának Különleges Madárvédelmi Területei (Special Protection Area) UTM Universal Transverse Mercator: egy hálórendszer, mely a Föld felszínét a déli szélesség 80 és az északi szélesség 84 foka között zónákra osztja fel. Jelen tanulmányban a Magyarországot felosztó 2,5*2,5 km-es és 10*10 km-es UTM hálót használtuk, követve a más hasonló biotikai térképezések módszertanát. Áramszolgáltató vállalatok (ÁSZ): DÉDÁSZ DÉMÁSZ ÉDÁSZ ELMŰ ÉMÁSZ TITÁSZ E.ON Dél-Dunántúli Áramszolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság (német tulajdonú E.ON csoport tagja) Délmagyarországi Áramszolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság (francia tulajdonú EDF csoport tagja) E.ON Észak-Dunántúli Áramszolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság (német tulajdonú E.ON csoport tagja) Budapesti Elektromos Művek Nyilvánosan Működő Részvénytársaság (ELMŰ-ÉMÁSZ Társaságcsoport, német tulajdonú RWE csoport tagja) Észak-magyarországi Áramszolgáltató Nyilvánosan Működő Részvénytársaság (ELMŰ-ÉMÁSZ Társaságcsoport, német tulajdonú RWE csoport tagja) E.ON Tiszántúli Áramszolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság (német tulajdonú E.ON csoport tagja) november 14. 7

8 Nemzeti Park Igazgatóságok (NPI): ANPI BFNPI BNPI DDNPI DINPI FHNPI HNPI KNPI KMNPI ŐNPI Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Duna Dráva Nemzeti Park Igazgatóság Duna Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Fertő Hanság Nemzeti Park Igazgatóság Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Körös Maros Nemzeti Park Igazgatóság Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság november 14. 8

9 Bevezetés Madarak és légvezetékek a világban Amióta léteznek elektromos szabadvezetékek, azóta ismert az is, hogy az elektromos vezetékek mentén madarak pusztulnak el (Hallinan 1922). A probléma súlyosságára, és a tömeges madárpusztulásokra azonban csak az 1970-es években figyeltek fel világszerte, és ezt követően jelentek meg az első átfogó tanulmányok a témában (Markus 1972, Haas 1980, Ollendorf et al. 1981, Ledger & Annegarn 1981). Az elmúlt évtizedekben számos országban jelentős erőfeszítések folynak a vezetékek okozta madárpusztulások csökkentésére, valamint egyre átfogóbb tanulmányok és javaslatok is születnek (pl. APLIC 1996, Ferrer & Jans 1999, Demeter et al. 2005, APLIC 2006, Haas & Schürenberg 2008), azonban a probléma teljes körű megoldásától még szinte valamennyi országban messze vagyunk. Az elektromos vezetékek kétféle módon okozhatják madarak halálát: az állatok nekirepülhetnek a vezetéknek, vagy elektromos áramütés érheti őket, amikor oszlopra ülnek. Az áramütés elsősorban a középfeszültségű (20 kv-os) hálózatok tartóoszlopain fordul elő, úgy, hogy az oszlopra ülő, vagy onnan elszálló madár egyszerre érinti meg a vezetéket, illetve egy földelt oszlopelemet (fázis-föld zárlat). Nagyobb testű madaraknál előfordulhat két vezeték együttes érintése is, amely szintén letális áramütést okoz (fázis-fázis zárlat). A vezetéknek repülés esetében a problémát a kiterjedt középfeszültségű vezetékhálózat okozza, ugyanakkor jelentős számban fordulnak elő a nagyfeszültségű és vasúti felsővezetékek mentén is ütközéses balesetek. Az áramütés és vezetéknek-repülés problémája világszerte komoly gondot jelent, és minden valószínűség szerint egyre komolyabb problémát fog jelenteni a fejlődő országokban, ahol az elektromos vezetékhálózat kiépítése gyorsuló ütemben folyik (Bevanger 1994). Az áramütés problémájával a gazdaságilag fejlettebb országokban foglalkoznak a legrégebben és a legalaposabban a természetvédelemben dolgozó szakemberek. A legtöbb kutatás, illetve erőfeszítés e téren az Amerikai Egyesült Államokban, Dél-Afrikában, Németországban, Spanyolországban, Izraelben és Norvégiában történt. A probléma megoldása felé tett lépések ezen országokban különbözőek, mint ahogy eltérőek a természetvédelem jogi lehetőségei is. Amerikai Egyesült Államok Az Amerikai Egyesült Államokban több mint 25 éves az áramszolgáltatók és a természetvédők közötti együttműködés a probléma megoldása érdekében (Lehman 2001). Az Államok területén mintegy 116 millió középfeszültségű oszlop található. Az oszlopok túlnyomó többsége faoszlop, fa kereszttartóval. Ennek következtében sokkal gyakoribbak a rövidzárlatok (fázis-fázis típusú), mint a földzárlatok, és a nagyobb testű ragadozómadarak esnek gyakrabban áldozatul, míg Európában a kis és közepes méretű fajok pusztulása a gyakoribb a fém kereszttartók alkalmazása miatt. Ferrer és Janss (1999) több európai és amerikai, illetve dél-afrikai tanulmány eredményeit összehasonlítva azt tapasztalták, hogy míg Európában a nagy testű ragadozók az áramütéses áldozatok 6,4-10,7%-át tették ki, az Egyesült Államokban és Dél-Afrikában a nagy termetű ragadozók aránya 76% és 97,7% között változott, az eltérő oszloptípusok miatt. Az 1970-es, 80-as években általánosan nagy volt az optimizmus az Egyesült Államokban: minden érintett bizonyos volt benne, hogy a problémát rövid időn belül, az november 14. 9

10 oszlopok egy kis hányadának módosításával sikerül megoldani. Sajnos, azonban ma is nagy számban pusztulnak a ragadozómadarak az ország elektromos vezetékein. Számos áramszolgáltató pedig úgy érzi, a madárvédelemben végzett munkájáért nem kapott kellő elismerést a természetvédelem oldaláról (a kutatások nagy részét ők finanszírozták, szimpóziumokat tartottak madárvédelem témában). Először 1975-ben jelent meg az a kiadvány, amely az áramütéses madárpusztulás elleni lehetséges és javasolt technikai megoldásokat foglalta össze az elektromos ipar és a természetvédelem számára. A kiadvány címe A ragadozómadár-védelem javasolt gyakorlati megoldásai elektromos vezetékeken. Ennek a széles körben elterjedt szakmai anyagnak, azóta három kiadása jelent meg az Egyesült Államokban, 1981-ben, 1996-ban (APLIC 1996) és a legfrissebb 2006-ban (APLIC, 2006) ben, egy addig példa nélküli perben a bíróság elítélte a Moonlake Electric Association nevű, Nyugat-Coloradoban és Kelet-Utahban működő áramszolgáltatót, két szövetségi törvény megsértéséért. A szolgáltató dolláros bírságot volt köteles fizetni, és kötelezték oszlopai szigetelésére. A per kezdete előtt több mint 170 áramütött ragadozómadár tetemét találták meg a szolgáltató hálózatai alatt, ennek háromnegyede szirti sas (Aquila chrysaetos) volt. A perben 17 madár pusztulásáért vonták felelősségre az áramszolgáltatót. Egy Idaho államban végzett felmérés alapján kutatók korábban azt feltételezték, hogy az oszlopok mindössze 2%-ának módosításával (szigetelésével) az elektromos áramütések 95%-a megelőzhető (Nelson & Nelson 1976). Ma már túlzónak tartják ezt az arányt, és nyilvánvaló, hogy jóval több oszlop biztonságossá tétele szükséges (Lehman 2001). Dél-Afrikai Köztársaság Dél-Afrikában egyetlen áramszolgáltató cég működik, az ESKOM óta folyamatos az áramszolgáltató és a természetvédelem közti együttműködés az elektromos áramütés és a vezetéknek ütközés problémájának feltárásában. Szisztematikus adatgyűjtés és közös munka azonban csak 1996 óta folyik, ekkor indult az ESKOM és a Veszélyeztetett Vadvilág Tröszt ( Endangered Wildlife Trust EWT ) Stratégiai Együttműködése program (ESKOM/EWT Strategic Partnership). A program célja egy integrált irányítási rendszer kialakítása, melynek főbb részei egy információs program, egy bejelentő rendszer, az önkéntes terepi adatgyűjtők hálózata és védelmi megoldások gyakorlati alkalmazása (Van Rooyen és Ledger 1999, Van Rooyen 2000) óta működik az EWT központjában egy olyan telefonszám, amelyen a madárpusztulásokat bárki ingyen bejelentheti és 1999 között 1092 esetet jelentettek a zöld számon, 423 helyről, és ma is ezen a telefonvonalon történik a legtöbb bejelentés (az ország hatalmas területén km szabadvezeték húzódik). Az említett időszakban a globálisan veszélyeztetett fokföldi fakókeselyű (Gyps coprotheres) 51 egyede pusztult el áramütés, 10 egyede vezetékkel ütközés következtében. Spanyolország Spanyol kutatók hívták fel a figyelmet arra a veszélyes jelenségre, hogy olyan ragadozómadár fajoknál, ahol testméretbeli különbség mutatkozik tojó és hím egyedek között, jóval magasabb lehet a nagyobb testű tojók pusztulásának az aránya a hímekhez képest. A kutatásaik során megtalált ibériai parlagi sasok (Aquila adalberti) 78%-a tojó egyed volt (Negro és Ferrer 1992, 1995, Ferrer és Hiraldo 1992). Ez a jelenség egy kicsi és lassan megújuló populációban nagyon gyors állománycsökkenéshez vezethet. Ferrer és Janss (1999) november

11 hangsúlyozzák, hogy az áramütés madárpopulációkra gyakorolt hatását csak úgy lehet pontosan megvizsgálni, ha a vizsgált területre elvégezzük a faj előfordulási gyakoriságának és az áramütés következtében elpusztult egyedek számának kvantitatív összehasonlítását. A Doñana Nemzeti Park közelében egy az ibériai parlagi sasok által kedvelt terület egyetlen elektromos vezetékét ártalmatlanították. Ennek az akciónak az eredményeképpen a fiatal sasok kirepülés utáni első hat hónapra vonatkozó túlélési aránya 17,6%-ról 80%-ra nőtt (Ferrer és Janss 1999)! Ez az eredmény is jól példázza, mennyire fontos ismerni egy veszélyeztetett faj egyedei által frekventált területeket és kiszűrni azokat a vezetékszakaszokat, amelyek a legtöbb problémát okozzák. Madarak és légvezetékek Magyarországon Magyarországon az első, áramütés okozta tömeges madárpusztulásra 1980-ban derült fény, amikor a Hajdú-Bihar megyei Újtikos község határában egy rövid, 20 kv-os vezetékszakasz alatt a Hortobágyi Nemzeti Park szakemberei 19 egerészölyv (Buteo buteo), 1 gatyásölyv (Buteo lagopus), 4 vörös vércse (Falco tinnunculus) és több tucat vetési varjú (Corvus frugilegus) tetemét találták meg (Dudás 1999). Az MME 2003-ban kezdett országos adatgyűjtésbe, amely évtől kezdődően minden évben meghirdette országos középfeszültségű oszlop felmérési (KFO) kampányát. Emellett számos további esetről lakossági vagy szakmai bejelentés során értesülünk, így például az egyik legsúlyosabb ilyen esetről is, amely során 2006 őszén mintegy 200 fehér gólya (Ciconia ciconia) pusztult el Újtikos határában egy rövid vezetékszakaszon áramütés következtében. A fokozott adatgyűjtés eredményeképpen az MME nyilvántartásában 2003 és 2008 februárja között már 59 faj 2183 áramütés következtében elpusztult példánya szerepel, amelyek összesített természetvédelmi értéke meghaladja a 93 millió Ft-ot. Természetesen a probléma valós nagysága még ennél is lényegesen nagyobb, hiszen az eddigi felmérések csak az ország vezetékeinek kisebb részét érintették (1. ábra), és e felmérések során sohasem került figyelembe vételre a dögevők tevékenységének hatása. Az áramütés okozta madárpusztulások felmérésénél elkerülhetetlenül adott egy időtartam, ami az áramütés megtörténte és a tetem megtalálása között eltelik. Ezalatt a dögevők megehetik, vagy elvihetik a madártetemet, ezért a halálozások számát alábecsüljük (Olendorff et al., 1981). Korábban hazánkban még becsléssel sem rendelkeztünk arra vonatkozóan, hogy az áramütött madarak tetemeit milyen mértékben tüntetik el a dögevők, vagyis a megtalált tetemek számához képest milyen mértékű lehet a tényleges madárpusztulás (Demeter et al., 2004). Egy áttekintő munka szerint a tetemek eltűnésének átlagos valószínűsége 75 %, figyelembe véve a különböző éghajlati és földrajzi viszonyokat (DeVault et al., 2003). Ferrer és munkatársai (1991) Spanyolországban úgy találták, hogy az áramütéstől elpusztult madarak tetemeinek csak 37 %-a volt megtalálható azaz 63 %-a tűnt el az áramütést követő egy hónapon belül. Az első hazai ilyen irányú felmérés 2007 januárjában a Hevesi Füves Puszták TK területén húzódó vezetékszakaszok mentén történt. Ennek során a felmérést végző szakember 45 db fácán, gyöngytyúk és fiatal pulyka tetemét helyezte ki. A kihelyezést követő második napon már csak 29 db (64,4 %), a hetedik napon 7 db (15,5 %), a tizennegyedik napon 3 db (6,6 %), míg végül a harmincadik napon már csak 2 db (4,4 %) tetemet talált meg az oszlopok alatt (2. ábra). A felfalás/elhurcolás harminc nap alatt megfigyelt 95,6 %-os valószínűsége jóval magasabb, mint amit más kutatók tapasztaltak (Tóth, 2007). Természetesen az ország különböző területein a dögevők általi elhurcolás intenzitása lényegesen különbözhet, azonban nagy valószínűséggel mindenhol jóval nagyobb mint korában gondoltuk november

12 Ha egy minimális elhurcolási arányt veszünk figyelembe az eddigi felmérések alapján úgy becsüljük, hogy országszerte évente minimálisan mintegy madár eshet áldozatul áramütésnek, melyek természetvédelmi értéke az egy milliárd forintot is meghaladja! 1. ábra Kihelyezett tetemek meglétének aránya Kihelyezés 100 % 2. nap 64,4 % 7. nap 15,5 % 14. nap 6,6 % y = 123,25x -1,0091 R 2 = 0, Kihelyezéstől eltelt napok száma 30. nap 4,4 % 2. ábra: A kihelyezett tetemek meglétének/eltűnésének aránya 30 napos időszak alatt (n = 45) november

13 A vezetéknek repülő madarakról és ezen probléma természetvédelmi súlyosságáról sokkal kevesebb rendszerezett adattal rendelkezünk, hiszen Magyarországon ezidáig nem történt ilyen irányú célzott adatgyűjtés. A szórványosan ismertté vált esetekből is kiderül azonban, hogy a természetvédelmi szempontból egyik legjelentősebb madárfajunk, a túzok (Otis tarda), legfontosabb mortalitási okai közé tartozik a vezetéknek ütközés. A túzok-védelmi LIFE-Nature projekt során 2004 és 2008 között országszerte 36 vezetéknek ütközött elpusztult példányt találtak meg a szakemberek, és természetesen a valós esetek száma itt is lényegesen nagyobb lehet. A túzok mellett a daru (Grus grus) a másik ütközések által leginkább érintett faj, amelynek több tízezres gyülekezőcsapatai szintén veszteségeket szenvedhetnek (pl. a KMNPI területén a közelmúltban 2 eset során 8 példány pusztult el, de a HNPI területéről is ismert három korábbi eset, Szelényi & Végvári, szóbeli közl.). Az ütközések által szinte valamennyi madárfaj érintett lehet, azonban az esetek gyakoriságát tekintve a fenti két fajon kívül még a vízimadarak (lúd- és gólyalakúak) esetében lehet jelentős természetvédelmi problémáról beszélni. A madarak és vezetékek konfliktusai nem csak a természetvédőket aggasztják, mivel az áramszolgáltató vállalatoknak is sok gondot és anyagi kárt okoznak a madarak által okozott zárlatok. Az áramellátás biztonságát veszélyeztetve pedig közvetetten a fogyasztók is érintettek, egy-egy madár által okozott áramkimaradás súlyos anyagi veszteségeket okozhat például egy ipari üzemben. A probléma megoldásában az elmúlt két évtizedben fokozatosan javuló együttműködés figyelhető meg az áramszolgáltatók, az állami és a civil természetvédelmi szervezetek között, ami elsősorban középfeszültségű oszlopok szigetelésével kapcsolatos. A hosszú távú, végleges megoldások irányában azonban még a közelmúltig nem történt megnyugtató előrelépés. Aggasztó például, hogy az elmúlt években megjelentek olyan új oszloptípusok, amelyek szigetelés nélkül a vezetőelrendezés miatt a madarakra még nagyobb veszélyt jelentenek, mint a korábbi fejszerkezetek. Ráadásul az utóbbi évek áramütéssel összefüggő középfeszültségű oszlopfelmérései bizonyítják, hogy számos esetben szigetelt oszlopokon szenvednek madarak áramütést ( Egyre több országban születnek olyan jogszabályok, melyek kötelezik az áramszolgáltató cégeket berendezéseik madárbarát kialakítására. Remélhetőleg a közeljövőben Magyarországon is kialakul a szükséges jogi szabályozás a probléma megoldásához. Ez annál is inkább aktuális, mert a Bonni Egyezmény (Egyezmény a Vadon Élő Vándorló Állatfajok Védelméről) aláíró országai köztük Magyarország is szeptemberében elfogadtak egy új határozatot, melynek értelmében a Részes Felek lépéseket tesznek a madarak szabadvezetékek mentén történő áramütésének megszüntetése érdekében (Részes Felek 7. Konferenciája, COP7, Bonn, szeptember 18-24). Akadálymentes Égbolt Megállapodás A három hazai áramszolgáltató vállalat (E.On, ELMŰ-ÉMÁSZ, DÉMÁSZ), a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM), valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) február. 26-án aláírta az Akadálymentes Égbolt Megállapodást. Az önkéntes Megállapodásban a részes felek elkötelezik magukat a védett madarakat érő áramütés és vezetéknek ütközés által okozott természetvédelmi kár lehető legkisebb mértékre való csökkentése mellett. A megállapodás alapján március 31-ig a természetvédelmi szervezeteknek el kellett készíteni a középfeszültségű vezetékszakaszok madárvédelmi szempontú besorolását. Az előzetes tervek szerint az I. prioritás a különösen veszélyes szakaszokat tartalmazza, amelyek madárbarát átalakításának ütemtervét már november

14 május 31-ig el kellett volna végezni. A II. prioritás az egyéb veszélyes szakaszokat tartalmazza, amelyek első 50%-ának ütemtervét március 31-ig, míg a második 50%- ának az ütemtervét március 31-ig kell elkészíteni. Az I.-II. prioritásszakaszok átalakításának legvégső határidejét január 31-ében állapítja meg a szerződés. A KvVM felkérésére a nemzeti park igazgatóságok március 28-ára elkészítették a vezetékszakaszok besorolását három prioritás kategóriába, majd ezt elküldték az áramszolgáltató vállalatok és az MME részére (3. ábra) április 28-án került megrendezésre a Megállapodás 1. Koordinációs Bizottsági Ülése. Az ülésen az MME képviselői elmondták aggályukat a KvVM kijelölésével kapcsolatban, miszerint az ugyan regionálisan jól tükrözi a prioritásokat, azonban az egységes kijelölési koncepció hiánya miatt országosan nem használható megfelelő módon. A KvVM prioritás adatbázis jelentős eltéréseket mutat nemzeti park igazgatóságonként, amelyet okozhatnak eltérő természetvédelmi prioritások, azonban nagyobb részt az eltérő módszertannal magyarázhatók. Emellett az adatbázis nem tartalmazza valamennyi hazai vezetékszakaszt, és helyenként eltéréseket mutat az áramszolgáltatók nyilvántartásával összehasonlítva. Ezen okokból a felek abban állapodtak meg, hogy a Megállapodásban szereplő I. prioritásként három jelenleg futó európai uniós finanszírozású madárvédelmi LIFE-Nature projekt (kerecsensólyom-, kékvércse- és túzok-védelmi) tervezett szigeteléseit és földkábelezését határozza meg. Ezt követően a II. prioritásba tartozó vezetékszakaszok országosan egységes besorolására a KvVM árajánlatokat kér be a releváns szervezetektől, amelyek alapján a nyertes pályázót egy KIOP projekt keretében bízza meg a Magyarország középfeszültségű elektromos vezetékhálózatának madárvédelmi szempontú értékelése című tanulmány elkészítésével. 3. ábra november

15 A KvVM Fejlesztési Igazgatóság és az MME a fenti célból augusztus 1-én írt alá egy megbízási szerződést, melyben az MME vállalta a következő három fejezetben részletezett feladatok végrehajtását: 1. Elektromos vezetéksorok madárvédelmi szempontú konfliktustérképének elkészítése; 2. Elektromos vezetéksorok madárvédelmi szempontú átalakításának lehetőségeiről szóló átfogó tanulmány elkészítése; 3. Javaslattétel a madárvédelmi beavatkozások jövőbeli ütemezésére és a pályázatok kiírásának szakmai elemeire. Jelen tanulmányban a fenti szempontok alapján a hazai áramszolgáltató vállalatok által kezelt középfeszültségű ( kV) szabadvezeték hálózat madárvédelmi szempontú elemzésével foglalkoztunk. Az áramszolgáltatók (120kV) és a MAVIR Zrt. ( kV) által kezelt nagyfeszültségű szabadvezetékek, valamint a MÁV és GYSEV (20 kv) által kezelt vasúti felsővezetékek is helyenként komoly természetvédelmi problémát okoznak (a nagyfeszültségű vezetékek elsősorban ütközés, míg a vasúti felsővezetékek mind ütközés, mind áramütés esetében). Ezen elektromos szabadvezeték hálózatok kiterjedése ugyan jelentősen kisebb a középfeszültségű hálózatnál, azonban ezek madárvédelmi szempontú értékelése is szükségszerű a jövőben. A tanulmány elkészítésekor ezen vezeték-adatbázisok nem álltak a rendelkezésünkre, azonban az elkészített prioritástérképek használhatóak ezen vezetékszakaszok értékelésére is a jövőben november

16 1. Elektromos vezetéksorok madárvédelmi szempontú konfliktustérképe november

17 Bevezetés A madarakat érő áramütések és a vezetéknek történő ütközések számának csökkentése érdekében alapjaiban eltérő technikai megoldásokat kell alkalmazni, amelyek költségeiket tekintve is lényegesen eltérnek egymástól. Emellett a veszélyeztető tényezők által érintett madárfajok köre is különbözik, így a két problémára két különböző konfliktustérkép elkészítése mellett döntöttünk. A térképeket és a hozzá tartozó térinformatikai adatbázisokat a következő lépések során készítettük el, amelyeket a következő fejezetekben részletezünk: 1.1 Kiemelt fajok körének megállapítása 1.2 Kiemelt fajok országos prioritásterületeinek meghatározása 1.3 Kiemelt fajok relatív súlyozásának megállapítása 1.4 Áramütéssel és ütközéssel veszélyeztetett védett madárfajok összesített prioritástérképeinek elkészítése 1.5 Országos vezetékhálózati térkép összeállítása 1.6 Országos áramütés és ütközés konfliktustérképek és adatbázisok összeállítása Az egyes lépések során mindig igyekeztünk öt prioritás kategóriát használni, az általános kockázatbecslési szinteknek megfelelően (5: nagyon magas 4: magas 3: közepes 2: alacsony 1: nagyon alacsony) november

18 1.1 Kiemelt fajok körének megállapítása Áramütés Az MME Középfeszültségű Oszlopfelmérés (KFO) adatbázisának nyilvántartása szerint az országos vezetékfelmérések során 2003 és 2008 februárja között 59 faj 2183 elpusztult példánya került meg. Az érintett fajok gyakorisága és természetvédelmi relevanciája alapján az alábbi 12 fajt választottuk ki az áramütéses konfliktustérkép elkészítéséhez: 1. Fehér gólya (Ciconia ciconia) 2. Fekete gólya (Ciconia nigra) 3. Rétisas (Haliaeetus albicilla) 4. Egerészölyv (Buteo buteo) 5. Szirti sas (Aquila chrysaetos) 6. Parlagi sas (Aquila heliaca) 7. Vörös vércse (Falco tinnunculus) 8. Kék vércse (Falco vespertinus) 9. Kerecsensólyom (Falco cherrug) 10. Vándorsólyom (Falco peregrinus) 11. Uhu (Bubo bubo) 12. Szalakóta (Coracias garrulus) Ütközés Madarak vezetéknek történő ütközéséről nem rendelkezünk országos adatbázissal, azonban az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján leginkább a következő három faj, illetve fajcsoport érintett, így a vezetéknek történő ütközéses konfliktustérkép elkészítéséhez ezek elterjedési adatait használtuk: 1. Túzok (Otis tarda) 2. Daru (Grus grus) 3. Vízimadarak: Lúd- (Anseriformes) és Gólyaalakúak (Ciconiiformes) A érintett fajok hazai és európai uniós természetvédelmi helyzetét az 1. táblázatban foglaltuk össze. A vízimadarak kifejezés alatt egy fajcsoportot értünk, melyben együtt kezeljük a Magyarországon vonulási időszakban előforduló, Lúdalakúak (Anseriformes) és Gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe tartozó fajokat (ld fejezet) november

19 2008. november

20 1.2 Kiemelt fajok országos prioritásterületeinek meghatározása A következőkben az egyes fajok prioritástérképeinek elkészítésekor használt általános (1.2.1) és fajspecifikus ( ) módszereket részletezzük, míg az elkészült prioritástérképeket fajonként az fejezetben mutatjuk be Általános módszerek A kijelölések során mindvégig a 2,5 km x 2,5 km UTM négyzetrácsot használtuk, amelyet a legalkalmasabbnak találtunk az adatok összegzéséhez, mert: - Magyarország teljes területét lefedi; - kellően részletes felbontást ad ( db négyzet fedi le az országot); - az érintett fajok mozgáskörzete jól értékelhető ebben a térléptékben; - a legtöbb faj esetében rendelkezünk ilyen felbontású elterjedési adatokkal; - nemzetközileg is ismert és alkalmazott madár monitoring vizsgálatokban. Az egyes fajok elterjedési adatainak összegyűjtéséhez, valamint az egyes prioritáskategóriák meghatározásához az MME országos fajvédelmi koordinátorait kértük fel, úgy, hogy lehetőleg az elérhető legjobb minőségű költő és megfigyelési adatokat összegezzék a következő prioritáskategóriák szerint: Prioritáskategória Magyarázat 5. kulcsfontosságú magterületek 4. Jelentős élőhelyek (költés, megtelepedés) 3. rendszeres előfordulás 2. alkalmi előfordulás 1. nem jelentős területek Az elemzéseket az MME koordinátorok által összegyűjtött különböző fajspecifikus adatbázisok szeptember 30-i állapota alapján végeztük el, amelyek így a hazánkban jelenleg elérhető legpontosabb elterjedési adatokat tartalmazzák. Néhány esetben előfordulhat, hogy nem sikerült az összes hazai szakembernél rendelkezésre álló adatot összegyűjtenünk, azonban ezen lehetséges hiányosságok nem befolyásolják lényegesen az elkészült térképeket, és még kevésbé a térképek szintéziseként elkészült összesített prioritástérképet (ld. 1.4 fejezet) november