Válogatott irodalmak, szakirodalmi összegzések. I. részéhez

Átírás

1 TÁMOP /1. Közösségi felzárkóztatás a mélyszegénységben élők integrációjáért program szakmai koordinációja Válogatott irodalmak, szakirodalmi összegzések Az adósságcsapda és a mélyszegénység c. képzés I. részéhez (1-3. modul) A képzési anyag a TÁMOP Közösségi felzárkóztatás a mélyszegénységben élők integrációjáért program 1. komponensének keretében készült 2013-ban. 1

2 Tartalomjegyzék I. Az adósságkezelés társadalmi háttere, szociálpolitikai intézkedések hatása 3 Dr. Szajbély Katalin: A válság vesztesei a paragrafusok fogságában projekt 3 Ferge Zsuzsa: A gyermekes családok helyzetének változása Magyarországon a válság éveiben 4 Ónody-Molnár Dóra: Szabó Máté trombitál 7 A TASZ jogvédő szervezet véleménye egyes törvények módosításáról 9 Bass László Farkas Zsombor: A gyerekszegénység alakulása 2009-ben Magyarországon 11 Durszt Judit: Ha nincs pénz, úgyis belemegy az ember valamibe 13 Béres Tibor-Lukács György: Kamatos pénz a Csereháton 18 II. Az adósságkezelési tanácsadás története 25 König Éva: Adósságkezelés: Sikerek és kudarcok 25 III. Háztartásgazdálkodás és pénzkezelés 48 Nagy Ildikó: Jövedelemszerzés és pénzkezelés a családban 48 Spéder Zsolt: Háztartásgazdaság 0-24 óráig 59 Mellékletek 68 2

3 I. Az adósságkezelés társadalmi háttere, szociálpolitikai intézkedések hatása Dr. Szajbély Katalin (szerk.) A válság vesztesei a paragrafusok fogságában projekt. AJB Projektfüzetek 2013/ c c7-89fd-90a9db7e34b9?version=1.0 A válság kezdetben gazdasági nehézségek, pénzügyi problémák formájában jelentkezik, hatásai azonban túlmutatnak azokon, hiszen a gazdasági megrendüléssel párhuzamosan a társadalomban is megfigyelhetők a tünetei. Egyfelől társadalom-lélektani szinten mutatkoznak a válság hatásai: a szűkülő lehetőségek és források iránti küzdelemben a társadalmi összetartás gyengül. A rendszerigazolás folyamatában megerősödik az önhibára alapozó gondolkodásmód. Teret nyer a bűnbakképzés jelensége, amelynek keretében a nehezedő körülmények között egy vagy több másik csoportot teszünk felelőssé problémáinkért. Ez az attitűd egyenesen vezet az előítéletek, sőt a szélsőséges magatartások térnyeréséhez. A nehezedő gazdasági viszonyokra és a kiéleződő társadalmi problémákra másfelől az állam közigazgatási és jogalkotási szerepkörében sokszor éppen a források szűkössége miatt nem tud megfelelő és hatékony választ adni. Diszfunkcionális jogalkotási és jogalkalmazási tendenciák jelenhetnek meg: különösen jellemző egyrészt az állam kivonulása az élet egyes területeiről és emellett a csökkenő állami szerepvállalás ellensúlyozására a fokozódó kriminalizáció, a szociális intézkedéseket helyettesítő szankcionálás. Egyes jogszabályi rendelkezések, paragrafusok tehát éppen a válságra adható flexibilis reakciókat akadályozzák. Kétségtelen tehát, hogy a jelenleg is tartó válság sajátos hatást gyakorol az alapvető emberi jogokról való gondolkodásra, e jogok gyakorlati érvényesülésére, az alapjogi konfliktusok kezelésére. A válság tehát gazdasági, társadalmi és morális válság egyben, amely jelen van a jogalkotás és a jogalkalmazás szinte valamennyi területén. Kik valójában a válság vesztesei? E kör nyilvánvalóan igen széles, hiszen bizonyos értelemben szinte mindenki vesztes. A valódi és tartós kríziseknek, a válságoknak a néhány szerencsés kivételt leszámítva a társadalom egésze érintettje és közvetve vagy közvetlenül a vesztese is. Különösen sérülékenyek azonban az egyébként is hátrányos helyzetű, kiszolgáltatott csoportok (a nemzetiségek, az idősek, a betegek, a hajléktalanok stb.) és azok az el-látási területek, amelyek működtetése jelentősebb állami források bevonását igényelné. Így egyebek mellett sérülékeny a válságban a társadalombiztosítás rendszere, az egészségügy és a hosszú távú érdekeket szem előtt tartó környezetvédelem csakúgy, mint a hajléktalan emberekkel kapcsolatos állami intézkedések rendszere. A rövid távú válságkezelő programok ugyanis sok esetben hosszabb távon gátolják a válság megoldását: így a válságkezelés válsága áll elő a problémák inadekvát percepciója nyomán. (5-6. oldal) Az állami beavatkozás válság idején 3

4 A válság kapcsán egy paradox, időben párhuzamosan, de hatásában ellentétes módon zajló folyamat figyelhető meg az állami szerepvállalással kapcsolatban. Egyfelől látható az állam ki-, illetve visszavonulása egyes alkotmányos alapjogok, a szociális jogok és az esélyegyenlőség érvényesítésének biztosítása kapcsán: ide sorolható az oktatáshoz a szociális gondoskodáshoz, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés vagy éppen a fogyatékossággal élő személyeket sújtó akadályok felszámolása). Bár éppen hogy növekvő, de mindenképp célzott és hatékony segítségre volna társadalmi igény és szükség, az állam a korlátozott teherbíró képességére hivatkozással hagyományosan csökkenti és a hozzájutás feltételeiben is szigorítja a megélhetést biztosító szociális támogatásokat, továbbá minimálisra szorulnak vissza az esélykiegyenlítő, sőt nemegyszer a tartalmi értelemben vett jogegyenlőséget biztosító programokra, intézményekre fordított források. A visszavonulás mellett, mintegy annak ellensúlyozására megfigyelhető a kriminalizáció és a zéró toleranciás attitűd felerősödése és az ezek jegyében született jogalkotási és jogalkalmazási intézkedések. A szegénység, a nyomor és maguknak a kiszolgáltatottaknak a kriminális térbe tolására, megbélyegzésére és megbüntetésére az egyik legtipikusabb példa a hajlék nélküliek kriminalizációja. Ez a folyamat ölt testet a büntetési tételek növelésében, az alternatív büntetési vagy intézkedési formák háttérbe szorításában, az egyre jelentékenyebb számú közterületi rendszabály formájában. Mindezek a nemegyszer jelentős társadalmi helyeslést és támogatást élvező intézkedések elemi jogállami és alapjogi garanciákkal kerülhetnek konfliktusba, felvethetik az érintettek emberi méltósághoz való jogának és az egyenlő bánásmód követelményének a sérelmét Nyilvánvaló, hogy a komplex problémakezelést felváltó tüneti kezelés, az állami türelmetlenség komoly veszélyeket rejtenek magukban, így a projekt egyik kiemelt célja, hogy valamennyi vizsgálati területen felhívja a figyelmet az alkotmányos követelmények betartására. (11-12.oldal) Ferge Zsuzsa (2012) A gyermekes családok helyzetének változása Magyarországon a válság éveiben (In. Ferge, Darvas (vál., szerk.) Civil jelentés a gyerekesélyekről, Gyerekesély Közhasznú Egyesület.) Magyarország kormánya több legfelső szintű, határidőket és számszerű célokat is meghatározó programban kötelezte el magát a gyermekszegénység csökkentése, a társadalmi integráció erősítése mellett. Központi kérdésünk e Civil jelentésben, hogy a tényleges folyamatok és beavatkozások a kívánt irányba visznek-e, valóban javítják-e a gyerekek sorsát, csökkentik-e a szegénységet, mélyszegénységet, kirekesztést? évi jelentésünk alapján súlyos kételyek merülnek fel az eddigi irány helyességével kapcsolatban. Magyarország Nemzeti Reform Programja a (relatív jövedelmi) szegénységben élő gyermekes családokban élők számát 2020-ig 20 százalékkal, közel 200 ezer fővel kívánja csökkenteni. Hasonló nagyságrendű csökkentéssel számol a program a súlyos anyagi nélkülözésben élők, valamint az alacsony munkaintenzitású háztartásban élők esetében. Minthogy vannak e csoportok közt átfedések, ezek a javítások mintegy 450 ezer főt érintenének, akik közül 4

5 becslésünk szerint legalább 300 ezer fő gyermekes családban él. További konkrét célokat határoz meg a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia a hátrányokkal küzdők, ezen belül a cigányok iskolázásának, szakképzésének, foglalkoztatásának javításáról. A rendelkezésünkre álló adatok és intézkedések túlnyomó része a fentiekben említett deklarált kormányzati célokkal ellentétes irányba mutat, illetve esetenként elvben a kívánt irányba indul, de gyors sikerre törekedvén csak a felületet érintheti. A gyerekszegénység az eddig is rossz vagy bizonytalan helyzetű családok körében mélyült; a kirekesztés és szegregálás folyamatai az előítéletekkel együtt erősödnek; a szegénység társadalmi újratermelődésének feltételei folyamatosan, a jelenlegi feltételek mellett hosszú távon is újratermelődnek; azok a szolgáltatások, amelyek a gyermekeknek-szülőknek rendszeres szakmai támaszt nyújtanának, csökkenő normatívákkal és zsugorodó szakmai önállósággal működnek; a prevenciót, a pedagógiai és a szociális munka eszközeit szigor, keménység és büntetés váltják fel ( ) (11. oldal) ( ) A közfoglalkoztatás résztvevőinek családi helyzetéről sincsenek adataink. Csupán szórványos tapasztalatok alapján feltételezzük, hogy a gyermekes családok sok esetben prioritást kapnak, vagyis arányuk nagyobb lehet a közfoglalkoztatottak, mint a munkanélküliek között. Az viszont január óta szabály, hogy egy családban egyidejűleg csak egy közfoglalkoztatott (és mellette, ha a feltételek fennállnak, egy segélyezett) lehet. Mellesleg ez utóbbi eset feltehetően ritka a családi segély plafonjának alacsony szintje miatt. A közfoglalkoztatás egyes programjai 2012-től a korábbinál szervezettebbnek és tartalmasabbnak, értékteremtőnek tűnnek. A munkák többsége azonban továbbra is csupán korlátozott célú kényszerfoglalkoztatást jelent, amely nem nyit utat a munkaerőpiacra. (A szombati képzések mezőgazdasági ismereteket nyújtanak, egyelőre 3 hónapos tanfolyamokkal júniusában 1500 fő kapott ilyen képzésről bizonyítványt.) A közfoglalkoztatás 2009 óta ugyancsak csökkenő, de a segélyeknél valamivel magasabb jövedelmet biztosít ben még a minimálbért fizették a közmunkáért, 2012-ben ennek kevesebb, mint 80 százalékát, bruttó forintot. A családok biztonságérzetét azonban sok egyéb mellett az is aláássa, hogy a közfoglalkoztatás, ezen belül a teljes idejű közfoglalkoztatás lehetőségei az utóbbi években hektikusan ingadoztak különösen rossz év volt: e célra csak 64 milliárd forint jutott, ami a közfoglalkoztatottak számának és reálkeresetének radikális csökkenését, kétharmaduk részmunkaidőben foglalkoztatását hozta magával. Ráadásul a szabályok szigorodtak. ( oldal) ( ) A politika szerint a gyerekek számára pozitívum, hogy dolgozó szülőt látnak maguk körül. A mi megítélésünk szerint óriási pszichológiai terhet jelenthet a szülők kiszolgáltatottsága, például az, hogy nem tudják, kapnak-e, és mennyi időre munkát; az, hogy minden munkát kötelesek elfogadni képzettségüktől, az otthontól való távolságtól függetlenül; az, hogy sűrűsödnek a lakást és környezetet vizsgáló ellenőrzések. Más szavakkal: a szülők emberi méltóságának semmibevétele biztosan károsan befolyásolja a gyermekek egészséges fejlődését, és feltehetően egy életre ható nyomot hagy. ( oldal) 5

6 A keresetek mellett a gyermekes családok legfontosabb kiegészítő jövedelme a családi pótlék, bár a többi családi ellátás is egyes csoportoknak jelentős segítséget nyújt. A családi pótlékot közel 2 millióan, a gyest 170 ezren, a gyedet 90 ezren vették igénybe 2011-ben. Minthogy a családi pótlék és a gyes összege 2008 óta változatlan, 2011-ig százalékot veszítettek értékükből ( ) A veszteség 2012-ben 20 százalékra nő. Egyedül a gyed őrizte meg reálértékét. A szegény gyerekes családok számára két segély típusú ellátás jelent valamennyi segítséget. A rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény a szegény családok számára kétféle jogosultságot teremt. Egyrészt a bölcsödétől a nyolcadik osztályig ingyenesen vehetik igénybe a gyerekek a gyermekintézményi étkeztetést, másrészt kétszer egy évben 5800 forint pénzbeli támogatásra jogosultak. A jogosultság jövedelem- és vagyonvizsgálathoz kötött. Alapesetben a jövedelmi feltétel azt jelenti, hogy a gyermeket gondozó családban az egy főre jutó havi jövedelem összege nem haladhatja meg az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 130 százalékát (2008 óta a Ft-ot, ami 2012-ben kb. a KSH szerinti létminimum fele). A küszöb tehát 2008 óta állandó, vagyis nem tart lépést az inflációval. Az indexálás hiánya miatt a rendszer nem jól követi a jövedelmek változását: számos olyan család lehet, amelyek 2009 óta nem válnak jogosulttá erre az ellátásra, holott 2008-ban jogosultak lettek volna. Az ellátás értékét egyfelől az indexálás hiánya csökkenti, másfelől az, hogy 2012 októberétől a pénzbeli ellátás természetbenivé vált, Erzsébet-utalványban kell nyújtani, ami ebben az esetben a rendelkezés szerint a fogyasztásra készétel mellett ruházatra, valamint tanszer vásárlására használható fel. (A gyakorlati megoldás például hogy hol váltható be tanszerre az utalvány még nem ismert.) A másik segítség a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás, ami különösen nehéz vagy válsághelyzet esetén évente maximum háromszor adható, összege alkalmanként és gyermekenként pedig legföljebb 5000 forint lehet. Mindkét pénzbeli ellátás havi átlagos összege a kedvezményezettek körében gyerekenként alig havi ezer forint, azaz számottevő segítséget nem jelent. Igaz, az alábbi kimutatásban nem szereplő ingyenes iskolai étkeztetés sok gyereknél létkérdés. ( oldal) ( ) Az iskolás gyerekek nyári ellátatlanságára válaszul 2002 óta fokozatosan emelkedett a nyári gyermekétkeztetésben résztvevők száma 2011-ben a szabályok változtatása egyrészt növelte a bevont gyermekek számát, másrészt a legszegényebb települések egy része kimaradt a kedvezményből és 2011 között az igénylő települések száma ezerrel csökkent. Ennek oka valószínűleg az, hogy nem tudtak megfelelni az új pályázati feltételeknek. A források szűkössége (2009 óta változatlanul 2,4 mrd Ft) ezúttal is fontos mennyiségi és minőségi korlátot jelent. A társadalmi védelemhez tartozó más pénzbeli ellátásokról, vagyis a különböző segélyekről a KSH (vagy más hivatal) nem közöl olyan társadalmi bontásokat, amelyekből informálódni lehetne arról, hogy az állástalanság idején nyújtott ellátásokból vagy segélyekből mennyi jutott gyermekes és gyermektelen családokhoz. Az adatokból annyi tudható meg, hogy a rendszeres szociális segély már 2010-ben is a megszűnés felé tartott, reálértéke pedig csökkent. (25. oldal) 6

7 Ónody-Molnár Dóra: Szabó Máté trombitál. Teljesen eredménytelen, kidobott pénz volt a közmunkára fordított sok tízmilliárd forint. (Népszabadság, október 3.) Rendkívül súlyos bírálatokat és azoknak megfelelő ajánlásokat fogalmazott meg Szabó Máté ombudsman a közfoglalkoztatással kapcsolatos vizsgálata során. Az alapvető jogok biztosának hivatalában mutatták be A Munka Méltósága projektet, amelyet 2012-ben indított az ombudsman. Szabó Máté szerdai, a projektet bemutató sajtótájékoztatóján mindenekelőtt azt mondta: sokan túlzott várakozásokat éreznek az ombudsmani megnyilvánulásokkal kapcsolatban. Szerinte sokan úgy értelmezik szavait, mint a trombitaszót, amely lebontja Jerikó falait. A közfoglalkoztatás is egy nagy Jerikó, viszonylag új építmény, hatalmas bástyákkal körbevéve fogalmazott, hangsúlyozva, hogy a hivatal vizsgálódása nem a közmunka egészére terjedt ki. Az ombudsmanhoz az elmúlt egy évben ötven állampolgári megkeresés érkezett, zömük jól behatárolható településekről, ezért a hivatal a panaszok kivizsgálását ezen a négy helyszínen kezdte meg. A cél annak feltárása, vajon a közmunkában alkalmazott joggyakorlat megfelel-e az alkotmányos elveknek, tiszteletben tartják-e a közfoglalkoztatottak állampolgári jogait. Az ombudsmani hivatal a közfoglalkoztatás kérdését szorosan együtt kezeli a szociális ellátó rendszerből adódó alapjogi problémákkal. Muszáj ezt tennie, ugyanis a kettőt összefűzik a jogszabályok. (Ha egy tartósan munkanélküli, segélyre szoruló személy visszautasítja a számára felkínált közmunkát, illetve, ha nem tud igazolni harminc nap közfoglalkoztatásban eltöltött munkaviszonyt, minden szociális juttatástól elesik.) Az ombudsman vizsgálódásának első fázisában a közfoglalkoztatottak bérkifizetésével, a közfoglalkoztatásból való kimaradással kapcsolatban és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó képzések elmaradásával összefüggésben fogalmazott meg súlyos kritikákat. Bár még nem zárult le a vizsgálat, Szabó Máté már most ajánlásokat tesz az érintett tárcák vezetőinek, illetve a közfoglalkoztatásban részt vevő önkormányzatoknak. Az ombudsman a feltárt visszásságok alapján felkéri Pintér Sándor belügyminisztert, folytasson vizsgálatot az országos közfoglalkoztatási programokhoz kapcsoló, a 2012-es évben kötelezően megszervezendő képzések elmaradásának okaival kapcsolatban. Kéri továbbá, hogy a tárcavezető vizsgálja felül a heti közfoglalkoztatotti bérkifizetés szükségességét és módját, figyelemmel annak a gyakorlatban okozott jelentős problémáira. A heti fizetést mind az önkormányzatok, mind a jogvédő szervezetek hónapok óta hangosan bírálják. Az elérhető közmunkabér messze elszakad a hivatalos minimálbértől, nyolcórás foglakoztatás esetén 47 ezer forint havonta, amelyet heti bontásban kapnak meg azok a szerencsések, akiknek a teljes munkaidő jutott. Sokan azonban hatórás alkalmazásban állnak, ezzel a Policy Agenda elemző cég számításai szerint átlagosan 35 ezer forint havi bért visznek haza. Ez az összeg heti bontásban 8-9 ezer forintot jelent. Nem kell hosszan ragozni, mit jelent, ha egy család hetente ennyi pénzből gazdálkodik. Ezzel kapcsolatban lapunk nyáron kereste meg a tárcát, tervezik-e a heti fizetés felülvizsgálatát. A válasz egyértelmű nem volt. A heti bérkifizetés ellen most az 7

8 ombudsman is szót emel, de rajta kívül a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda, illetve a Közmunkások Szakszervezete is. Szabó Máté szerint emellett sérti a jogbiztonság követelményét és a tisztességes eljáráshoz való jogot a közfoglalkoztatott bérkifizetések ütemezésének bizonytalansága. Az ombudsman jelentésében arra is kitért, hogy sok ember önhibáján kívül azért szorult ki a szociális ellátásból, mert nem tudott igazolni évente legalább 30 napos kereső tevékenységet. Például azért nem, mert a település annyira szegény, hogy még egy hónapra sem tud minden tartósan munka nélkül élő polgárának kötelező közmunkát biztosítani. Köllő János közgazdász az ombudsmani kritikákat hatékonysági dimenzióba tette. Vajon az adófizetők pénzéből fenntartott évi 132 milliárd forintos projekt hozza-e azokat a pozitív eredményeket, amelyekért érdemes azt finanszírozni? A hivatalos kommunikáció szerint a giga-közmunkaprojekt célja az, hogy tranzit foglalkoztatási formaként, értékteremtő munkán keresztül visszavezesse az addig munka nélkül élőket a munkaerőpiacra. Vagyis: a közmunka célja a piaci munkavállalás elősegítése lenne. Nos, mindez vagy álom, vagy nem ez a valós célja a kormánynak. A közgazdász elmondta: nincs olyan fejlett ország, ahol ilyen gigantikus, több százezer ember bevonásával működő közmunkaprogramok lennének. Az, hogy nincs elterjedve ilyen program, annak oka is van. Sokkal kisebb programok vannak, amelyek elsősorban nem a tömeges tartós munkanélküliséget, hanem a fiatalokat célozzák, sokkal színesebb munkakínálattal mondta Köllő János. Előadásából kiderült: olyan mértékben, mint Magyarországon, egyetlenegy fejlett állam sem alkalmaz közmunkásokat. Argentínában ugyan működött hasonló program, de annyira kevéssé bizonyult hatékonynak, hogy 2009-ben megszüntették. Ehhez képest nálunk a program bővítése várható. Köllő hangsúlyozta: a kormányzati döntés egyik legnagyobb hibája, hogy ilyen nagy programok esetében nem végeztet hatástanulmányokat, pedig azokból kiderülne, milyen valós eredményeket képes egy óriási állami program elérni. A közmunkát szabályozó jogszabályok 2000 óta úgy módosultak hatszor-hétszer, hogy semmilyen hatástanulmány nem támasztotta alá a változtatásokat. Köllő egy 2012-es TÁRKI-adatsort ismertetett: e szerint azokon a településeken, ahol tömeges közfoglalkoztatás zajlott az elmúlt években, nem csökkent a tartós munkanélküliség, hanem kicsivel nőtt. A közgazdász szerint egy alapos kutatás mindössze millió forintba kerülne, ez a közmunkára költött milliárdok 0,0003 százaléka. Hoffmann Imre, a BM helyettes államtitkára a kritikákra reagálva annyit mondott: még korai messzemenő következtetéseket levonni a rendszerről, hiszen az jelen formájában még csak egy éve működik. A tárca illetékese hangsúlyozta: a BM is törekszik a folyamatos monitorozásra. Hoffmann elismerte a korrekció szükségességét. Hogy milyen jogszabályváltozásról lehet szó, arról a helyettes államtitkár nem árult el részleteket. A Népszabadság azon kérdésére, vajon mérni fogják-e program makrogazdasági megtérülését, hiszen válság idején ekkora programot pazarlás fenntartani az adófizetők pénzéből, ha annak nincs kimutatható gazdasági haszna, azt válaszolta, a tudományos eredményeket, tapasztalatokat alkalmazni kell, de egy ilyen kutatás megrendelése nem 8

9 A TASZ jogvédő szervezet véleménye egyes törvények módosításáról A TASZ álláspontja szerint a T/10241, számú törvényjavaslat (a szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények, továbbá a köztoglalko2tatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról) 7. -a számos ponton sérti Magyarország Alaptörvényét, ütközik a gyermekvédelmi törvénnyel, súlyosan sérti a gyermekek jogairól szóló 1989-ban, New Yorkban kelt ENSZ nemzetközi egyezményt, végül, de nem utolsósorban ellentmond a józan észnek, tagadja a szakmai evidenciákat, ignorálja a problémát körüljáró tudományos eredményeket, megállapításokat. A törvényjavaslat 7. -a (1) bekezdése szerint: (1) A közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló évi CVI. törvény (a továbbiakban: Kftv.) 1. a következő (4a)-(4g) bekezdéssel egészül ki: (4a) Az álláskeresőt három hónap időtartamra ki kell zárni a közfoglalkoztatásból, ha a) a tanköteles gyermekének mulasztása miatt vele szemben aa) szabálysértési eljárás van folyamatban, vagy ab) e szabálysértés miatt három hónapon belül jogerősen elmarasztalták, vagy b) önkormányzati rendeletben előírt, a lakókörnyezet (kert, udvar, jogszabályban meghatározott, az ingatlanhoz kapcsolódó közterület) tisztántartására vonatkozó kötelezettségét nem teljesíti Magyarországon a jelenséget kísérő állami beavatkozás a fenti úton indult el, vagyis az állam egyre terebélyesedő és szigorodó feltételrendszert iktatott be a szociális ellátásokhoz való hozzájutáshoz az iskolai kötelezettségek teljesítése kapcsán. A családi pótlék iskoláztatási támogatássá alakítása, később a természetben történő nyújtás feltételének beiktatása, majd az ellátás felfüggesztése mellett ugyanakkor mindvégig jelen volt a rendészeti eszköz is: a szabálysértési tényállás, amely a szülő, gondviselő felelősségének megállapítását és pénzbeli bírságolását tette lehetővé (50 e Ft-ig terjedő bírsággal). Az iskoláztatási támogatással kapcsolatos feltételek szigorításával párhuzamosan az állam a korhatár leszállításával az igazán veszélyeztetett korosztály zömét kiiktatta a tankötelezettség köréből, ezzel a nyűg egy részét is levetette magáról. A cinizmus mellett teljes csőlátásról tett tanúbizonyságot az iskolakerülésről szóló törvény, amely a rendőrség beavatkozásától várta a hiányzások visszaszorítását. Úgy tűnik, hogy a büntető-, rendészeti politika nem hozta meg a várt eredményt, bár adatokra, alátámasztó kutatási eredményekre sem az általános, sem a részletes indokolás nem hivatkozik. Az általános indokolás szerint: A javaslat abból kiindulva, hogy a közfoglalkoztatottak olyan értékteremtő munkákban vesznek részt amelyek szervesen kapcsolódnak az 9

10 önkormányzatok, más állami szervek közfeladataihoz, a közfoglalkoztatásban részt vevőkkel szemben feltételül szabja az általánosan elvárható erkölcsi, magatartási szabályok betartását," Nincs a javaslat indoklásában szó arról, hogy a tankötelezettség elmulasztása drasztikus méretű társadalmi problémává nőtte volna kí magát, hogy a korai iskolaelhagyás felborítaná a munkaerőpiacot, aláásná a gazdaság versenyképességét. A jelenlegi helyzetet, az esetleges romló tendenciákat, a hosszútávú hatásokat a javaslat benyújtója nem vizsgálja, egyetlen számadattal sem támasztja alá az intézkedés szükségességét, megalapozottságát. Az indokolás abból indul ki, hogy ha már értékteremtőnek nevezték el a gyakran dologházi munkára emlékeztető, megkülönböztetésen és az emberi méltóság lábbal tiprásán alapuló közmunkarendszert, akkor ugyan miért ne lehetne az erkölcs nevében továbbalázni a kisemmizettek tömegeit. ( ) A szabálysértési eljárás elindítása önmagában tehát nem lehet alapja a közfoglalko2tatásból való kizárásnak, mivel a tételes jogi rendelkezéseken felül az évszázados európai jogfejlődés legfontosabb alapelveit sérti: a felelősség jogerős megállapítását megelőzően kapcsol további szankciókat a mulasztáshoz. ( ) A törvénymódosítás tervezete a szankciórendszer további elemeivel (családi pótlék megvonása) együtt gyermekes családok ezreinek az egzisztenciáját semmisítheti meg, egész leszakadt régiókat érint, alap civilizációs normákat, európai értékeket vesz semmibe, súlyosan szembemegy továbbá a gyermekek jogairól szóló ENSZ egyezmény 3. cikkelyével: 1. A szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenekfelett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban. 2. Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy a gyermek számára, figyelembe véve szülei, gyámjai és az érte törvényesen felelős más személyek jogait és kötelességeit, biztosítják a jólétéhez szükséges védelmet és gondozást, e célból meghozzák a szükséges törvényhozási és közigazgatási intézkedéseket. 10

11 Bass László Farkas Zsombor: A gyerekszegénység alakulása 2009-ben Magyarországon ben a szegénységben élő gyermekek száma az öt évvel korábbihoz képest csaknem másfélszeresére nőtt. Az elmúlt években a foglalkoztatott nélküli háztartások szegénységi kockázata megduplázódott. A szegénység ma elsősorban a munkajövedelem (és a munkaerőpiacon eladható tudás) hiányának a következménye, a települési lejtő hatásai változatlanul nagyok maradtak, a romák szegénysége is ezekkel az okokkal magyarázható, önálló etnikai hatás a szegénység létrejöttében csak kismértékben mutatható ki. A munkaerőpiac szűkülése a gyermekes családokat nagyobb mértékben érintette, mint a népesség egészét, s ezt a közmunkaprogramok sem tudták enyhíteni, munkajövedelem híján a családok a különféle társadalmi transzferekre szorulnak. A segélyezés az elmúlt években mind elérhetőségében, mind összegszerűen szűkült. Csak transzferekből ma Magyarországon már lehetetlen megélni. A segélyek célzottsága a mai viszonyok között is megfelelő, a segélyezettek töredéke lehet csupán, aki jogosulatlanul jut támogatáshoz. A családok eladósodása a jövedelemforrások elégtelenségének, valamint a lakáshitelek és a rezsiköltségek átlagon felüli emelkedésének következtében egyre riasztóbb méreteket ölt. Az elszegényedéssel és az eladósodással szemben kialakított leggyakoribb stratégia a háztartások fogyasztásának szűkítése. A szinte csak élelmiszerre és fűtésre költő családok elsőként azokról a szükségleteikről mondanak le, amelyek saját és gyermekeik társadalmi integrációjához lennének fontosak. Bár a szegénységben élő gyermekek alapszükségleteinek, így egészséges táplálkozásának biztosítása sem teljesen problémamentes, ebben a szegény családok leszakadása az átlagtól nem jelentős mértékű. A családok a gyermekek élelmezésére költenek elsősorban, amiben jelentős segítséget jelent év közben és hétköznap a kedvezményes iskolai étkeztetés lehetősége. Az anyagi hátrányok elsősorban a gyermekek társas kapcsolataihoz és szocializációjához elengedhetetlen szükségletek területén jelentkeznek. A gyermekszegénység elleni küzdelemnek ma az alapvető szükségletek legalább minimális kielégítésén túl elsősorban erre, a társadalmi kirekesztődés megakadályozására és a szocializációs hátrányok csökkentésére kell irányulnia.... A kirekesztődés szempontjából különösen veszélyeztetett roma családokkal szembeni diszkrimináció Magyarországon széles körben elterjedt. Adataink szerint az előítéletek és a hátrányos megkülönböztetés elsősorban a szegénységben élő, lakóhelyében is szegregált csoportokat sújtja. A diszkrimináció elleni fellépésre azokban a közösségekben van nagyobb esély, ahol a romák és nem romák közötti társas kapcsolatok lehetősége biztosítható. Eladósodás ben a háztartások eladósodása jelentős mértékben megnőtt ben a Tárki adatai szerint a háztartások 35 százalékának volt banki hitele (ez az arány 4%-kal magasabb a 2007-ben regisztráltnál). A törlesztőrészletek emelkedése következtében egyre többen váltak fizetésképtelenné. Az eladósodás nem csupán a hiteltörlesztések esetén jelentkezik. A családok 11

12 rezsiköltségei között átlagosan 20 százalékkal emelkedtek: míg 2008-ban egy háztartás átlagosan 168 ezer forintot fizetett rezsire, 2010-ben a rezsiköltség már meghaladta a 200 ezer forintot. Saját adataink szerint a gyermekes háztartások 12 százalékának van elmaradása valamely kölcsön törlesztésében, 21 százalékuk pedig elmarad a közüzemi számlák fizetésével. Az elmaradások esetenként szélsőségesen nagyok, ami a közüzemi szolgáltatások megszüntetésével, esetleg a család lakásának elvesztésével fenyeget. Ha megvizsgáljuk, milyen okok vezetnek a gyermekes családok eladósodásához, akkor természetesen az első helyen az alacsony jövedelem szerepel kevés bevételből lehetetlen magas törlesztőrészleteket és rezsiköltségeket fizetni. Az alacsony jövedelemmel összefüggésben a fizetési elmaradások ott nagyok, ahol a háztartástagok foglalkoztatottsága alacsony szintű és a jövedelemforrások között nagyobb számban szerepelnek segélyek. Az említett okokkal összefüggésben az eladósodás veszélye magasabb a hátrányos helyzetű régiókban és a kisebb településeken élő háztartásokban, és nagyon magas a sokgyermekes, valamint a roma családokban. 12

13 Durszt Judit: Ha nincs pénz, úgyis belemegy az ember valamibe Beszélő 2011 Elemzésem vezérfonala mindvégig az, hogy a kamatos pénz intézményét úgy érdemes felfogni mint egy totális társadalmi tényt,2 ami csak az őt körülvevő társadalmi-gazdasági-politikai viszonyokba beágyazottan, azok feltárásának függvényében érthető meg. A láposi kamatos történet értelmezésével az a célom, hogy bemutassam: miért nem érdemes a kamatolást kriminalizálni (vö. Szuhay 2008), és mint ilyet, bűnügyi tevékenységként kezelni, illetve ennek megfelelően büntetni. Ehelyett sokkal gyümölcsözőbb, ha egyfajta komplex, társadalmi-gazdasági intézményrendszerként tekintünk rá, és azt keressük, milyen funkciót tölt be a helyi társadalomban, ami miatt minden megszüntetésére irányuló kísérletnek képes ellenállni nemcsak nálunk, de mint majd hamarosan látni fogjuk, a világ többi szegények lakta részén is. A különbség csak annyi, hogy a büntetőjogi szabályozás változásának megfelelően hol nyíltan, mindenki szeme láttára virul, hol meg rejtve, a színfalak mögött, de továbbra is a kereslettől ösztönözve él tovább a gyakorlata. A láposi cigányok társadalmában még nyomaiban fellelhető az együttélést szabályozó, egyenlőségen, reciprocitáson alapuló közösségi norma, amely lehetővé teszi a javak (élelmiszerek, gyógyszerek, de akár a családtagok, főként gyerekek szabad áramlását a közösségen elsősorban is a kiterjedt nagycsalád alkotta szolidaritási csoporton belül. Erre a normára szinte minden, a cigány közösségek társadalmi-gazdasági gyakorlataival foglalkozó antropológiai, szociológiai, illetve ön - életrajzi írásban találhatunk utalást. (Stewart 1993, Lacková 2001, Fleck Orsós Virág 2000) Ez a romantikus képzetnek ható gyakorlat, amire maguk az érintettek is inkább úgy utalnak, mint egy olyan régi eszményképre, amikor a cigányok még egy lábosban főztek (Horváth 2006), Láposon ma már leginkább csak az élelmiszerek megosztására igaz. Rozika például, ha éppen van mivel, rendszeresen megeteti a szomszédék gyerekeit, akik az övéinél sokkal gyakrabban éheznek. Ez a reciprocitás amelynek alapja az a tudat, hogy ma én segítlek ki téged, de holnap majd te engem nemcsak hogy elviselhetőbbé teszi az életet, biztonságérzetet ad a szegények közösségének, de egyúttal legnagyobb társadalmi tőkéjük is. Az utóbbi időben azonban ezen a szolidaritási hálón is egyre nagyobb lyukak keletkeztek. A különböző cigány közösségek gazdasági tevékenységének egyik közös jellemzőjét az antropológusok rugalmasságukban, a környezethez való állandó alkalmazkodásban látják. (Prónai2000) E kutatások szerint a cigányok majd mindenütt egy gazdasági rést, űrt, ún. niche -t töltenek be az őket körülvevő társadalmakban, és egyik fő jellemzőjük az identikus kapcsolat a gádzsókkal. Láposon is ez volt a helyzet hosszú évtizedekig. Egészen tavalyig, amikor, paradox módon épp a Roma Integrációért Stratégiai Terv keretében, több millió forintos pályázati forrás segítségével végrehajtott telepfelszámolási program nem szándékolt következményeként, a parasztok megkapták az utolsó lökést az elvándorláshoz. Ezzel maguk mögött hagytak egy jól bebetonozott falusi társadalmi rendet, amelynek egyik alapja sokáig a magyarok és cigányok közötti patrónus kliens viszony volt: az az aszimmetrikus viszony, amelyen belül minden parasztnak megvolt a maga cigánya, aki járt hozzá napszámba, takarítani, kerti munkákban segédkezni és mindezeket a munkákat többnyire valamiféle természetbeni juttatás fejében végezte. Meg annak tudatában, hogy 13

14 patrónusa, a paraszt kisegíti, ha bajba kerül, főleg, ha krízishelyzetbe. A segítség sokszor kamatmentes pénzkölcsönt is jelenthetett; igaz, ez a hitelforrás az utóbbi néhány évben már szinte teljesen megszűnt azzal, hogy maguk a parasztok is elszegényedtek. A parasztok elvándorlásával a cigányok tehát többféle, eddig bejáratott lehetőségtől estek el: többek között nemcsak hogy megszűnt a paraszt patrónus nyújtotta pénzkölcsönzési lehetőség, de a cigány napszámos munkájának felvevőpiaca is eltűnt. A formális munkaerőpiacra pedig több mint húsz éve alacsony iskolai végzettségük, lakóhelyüknek az amúgy is szűkösen rendelkezésre álló munkahelyektől való földrajzi távolsága, na meg a cigányokkal szembeni munkaerőpiaci diszkrimináció miatt esélyük sincs bejutni. Hiányos, túlnyomórészt a falubéli rokonsági, szomszédsági kötelékekből álló, gyenge kötéseket nélkülöző kapcsolathálójuk pedig gátolja őket abban, hogy viszonylagos rendszerességgel alkalmi munkához jussanak. Ebben a beszűkült élettérben gyakorlatilag egyetlen mozgástere van a láposi cigányoknak, a szociálpolitika terepe, hiszen innen származnak kizárólagos jövedelemforrásaik, a segélyek, gyermekvédelmi juttatások, árvasági ellátások meg a lakásfenntartási támogatás. Ebben a helyzetben nagyon is számít, hogyan okoskodnak a rendszer keretein belül, mennyire rugalmasan alkalmazkodnak gyakori változásaihoz. A kamatosok egyébként nemcsak pénzt meg élelmiszert adnak hitelre, de hitelbe árulnak ruhákat, cipőket is a cigányoknak a hitel fedezete pedig ebben az esetben is a családi pótlék, szociális járadék, gyes stb. És bár a cigányok idővel rájöttek arra, mennyivel drágábban jutnak így az áruhoz14 ( két öltő mackóért meg két pár cipőért a gyerekeknek fizettem, várjál, huszonkétezer forintot. Most énnekem ha adnál tízezer forintot, azér Edelénybe mind a négy gyerekre vennék cipőt, sokkal olcsóbban ), mégis, mivel nincs készpénzük, megveszik a sokkal drágábbat is, mert azt hitelbe árulják. Ez a kiszolgáltatottság helyzete, a kényszer visz rá habitusa. Most gondolj bele, hogyha jönnének, és azt mondanák, itt egy cipő, ötezerért15, most te is azt mondanád, ide vele, hogy hát ne menjen a gyereked mezítláb az iskolába. Megvennéd, érted?! Mellesleg éppen ez a kényszer, a mindennapi megélhetés szorító szükséglete az, ami miatt a Láposhoz hasonló aprófalvak szegény cigányainak kiadásai irracionális fogyasztásnak tűnnek, és rendre meghaladják bevételeiket. Ebben az élethelyzetben senki nem tud előre gondolkodni az, hogy mi lesz másnap, nem is beszélve a következő hónapról, eltörpül amellett, hogy mi van ma, mi kerül az asztalra, hogyan lehet aznapra kikeríteni a főznivalót. A kamatos pénzből kimenni ahogy Pimis mondja szinte lehetetlen. A legfőbb probléma azzal, hogy valaki folyamatosan adósságspirálban él, az, hogy soha nincs egybe a pénz, hogy be lehessen osztani. Hajni például ezért döntött úgy, hogy lesz, ami lesz, megpróbálja törleszteni az összes adósságát Zolikának. Megéheztük, mondta büszkén tavaly, még Kópi polgármestersége előtt, mikor azt magyarázta nekem, miért van úgy kiszáradva. Hajni most újra Zolikához jár pénzért. Nem volt mit tenni, az ura kórházba került, nem volt ki menjen fáért, a testvérei hiába hordtak neki, azoknak a saját családjukra is kellett gondolni, hát muszáj volt Hajninak valamennyi fát megvenni. Zolika státuszát növeli a cigányok szemében az is, hogy gyakorlatilag egyfajta 14

15 Keresztapa szerepet is felvállal a közösségen belül. Ha kell, egyetlen felnőtt kísérőként a faluból, saját költségén elmegy a láposi gyerekekkel az általános iskola szervezte nyári balatoni táborba, mert amúgy a cigányok nem engednék el féltve szeretett gyermekeiket, egy egész hétre, távol az otthonuktól, az idegen gádzsók közé. De mert Zolika velük megy, az összes kisiskolás táborozni megy Vagy egy másik eset, amit szintén felemlegetnek a cigányok. Zolika úgy vélte, hogy az óvodában, ahová legkisebb lánya is járt, nem adtak eleget enni a gyerekeknek. Ezért egy héten át saját pénzén joghurtokat, kiflit meg tejet vásárolt az intézménynek, amit a többi odajáró láposi gyerek szülei is díjaztak. De a legtöbb kliense azt emlegeti leginkább vele kapcsolatban, hogy ő amúgy jószívű ember: kifizeti egyből, ha le akarják kapcsolni a villanyod, vagy ha valakit el akarnak vinni börtönbe. Persze, nehogy félreértés essék: ezekben az esetekben sem jótékonykodik, hanem kamatos kölcsönt ad a bajban levőnek. Valószínűleg mindezek a megmozdulásai is hozzájárultak ahhoz, hogy az előző, magyar polgármester, miután többszöri sikertelen próbálkozás után rájött, hogy Zolikát úgysem tudja a kamatolástól eltántorítani, mert a cigányok úgysem vallanak ellene, inkább lepaktált vele. Mondván, hogy Zolika jól használható a közösség érdekeinek mozgósítására. Ő volt, akivel a polgármester megszerveztette a nyári falusi búcsúkat vagy a kultúrban a cigány gyerekek részére rendezett ki mit tud -okat. Mert Zolika, maga is közülük való, jól értett a cigányok nyelvén. És mert nemcsak félnek tőle az inasok, de tisztelik is. Zolika, sok borsodi társához hasonlóan, egy disznó levágásával, pontosabban a malac húsának kilónkénti, hitelbe történő kimérésével kezdte az üzletét 21, körülbelül tizenöt évvel ezelőtt. Akkor még többedmagával kellett hogy osztozzon a láposi piacon. Miután azonban legnagyobb vetélytársa, egyben mestere, akitől eltanulta az üzletet, a falu régi kocsmárosa meghalt, két testvérét is bevette a buliba. Testvéreinek azonban jóval kevesebb a kuncsaftja. Megítélésük is rosszabb Zolikáénál. Ennek pedig az az oka, hogy bár ugyanakkora kamatra adják a kölcsönt, mint ő, vele ellentétben az így szerzett profitot nem ruházzák be. Az uzsora kritikájában az egyik legáltalánosabb érv, hogy az uzsorások gazdasági paraziták, akiknek a pénz munka nélkül fial még több pénzt, vagy ahogy Marx mondotta volt az uzsoratőkéről: pénz befektetett munka nélkül még több pénzre cserélődik. (Marx 1988, 267) A kritikusok szerint az uzsorások végül is az ellen a munka méltóságot ad típusú, általánosnak tekinthető morális elv ellen vétenek tevékenységükkel, miszerint az ember homloka verejtékével dolgozik meg a megélhetéséért (Visser-MacIntosh 1998). Ha azonban az általunk ismert és itt bemutatott kamatolók profilját megnézzük, ez a munka nélkül szerzett haszon típusú kritika érvényét veszti. A kamatos pénzzel foglalkozók is befektetnek egyfajta munkát tevékenységükbe ez ugyan nem fizikai munka, hanem inkább szellemi, de mindenképp munka... Ahogy egy borsodi cigány vállalkozó nagyon pontosan megfogalmazta az itteniek viszonylag egyöntetűnek tekinthető véleményét: ez egy olyan dolog, amiben szellemileg nagyon ott kell lenni... Az ilyennek rálátása van, hogy kivel mit lehet, kivel mit nem lehet megcsinálni... hogy ennek lehet adni, mert ez vissza is fogja adni, a másiknak meg nem lehet... Van ebben olyan, amiért agyilag meg kell dolgozni... Végül is ez egy kis takarékszövetkezetes bankár. Az uzsora kritikájában az egyik legáltalánosabb érv, hogy az uzsorások gazdasági paraziták, akiknek a pénz munka nélkül fial még több pénzt, vagy ahogy Marx mondotta volt az uzsoratőkéről: pénz befektetett munka nélkül 15

16 még több pénzre cserélődik. (Marx 1988, 267) A kritikusok szerint az uzsorások végül is az ellen a munka méltóságot ad típusú, általánosnak tekinthető morális elv ellen vétenek tevékenységükkel, miszerint az ember homloka verejtékével dolgozik meg a megélhetéséért (Visser-MacIntosh 1998). Ha azonban az általunk ismert és itt bemutatott kamatolók profilját megnézzük, ez a munka nélkül szerzett haszon típusú kritika érvényét veszti. A kamatos pénzzel foglalkozók is befektetnek egyfajta munkát tevékenységükbe ez ugyan nem fizikai munka, hanem inkább szellemi, de mindenképp munka... Ahogy egy borsodi cigány vállalkozó nagyon pontosan megfogalmazta az itteniek viszonylag egy - öntetűnek tekinthető véleményét: ez egy olyan dolog, amiben szellemileg nagyon ott kell lenni... Az ilyennek rálátása van, hogy kivel mit lehet, kivel mit nem lehet megcsinálni... hogy ennek lehet adni, mert ez vissza is fogja adni, a másiknak meg nem lehet... Van ebben olyan, amiért agyilag meg kell dolgozni... Végül is ez egy kis takarékszövetkezetes bankár. A kamatos pénzzel foglalkozó emberek ügyleteit Borsodban sokan hasonlítják a Provident pénzkölcsönzési gyakorlatához. Az összehasonlításból többnyire a Provident kerül ki vesztesen... Az előbb idézett vállalkozó már többször utasította vissza a Provident erőszakos hitelajánlatait. A nyugati társadalmak gazdaságtörténeti írásaiban az uzsora gyakorlatát egészen az ókori, mezőgazdasági termelésből élő közösségek pénzkölcsönzési ügyleteiig vezetik vissza (Mandel 1977). Mandel az antik Görögország szegény parasztjainak élelmiszerkölcsönző gyakorlatában már felfedezni véli az uzsora gyökerét: a természetbeni javak uzsorahitelét (Mandel 1977, 100). A szerző által idézett egyik korabeli forrás szerint a nincstelen parasztoknak, ha hitelezőiktől lisztet kértek kölcsön, akkor nemcsak a kölcsönkért mennyiséget, hanem annál mindig valamivel többet kellett visszaadniuk. Az uzsorakritika történetének áttekintését nyújtó Visser és MacIntosh tanulmányából az is világosan látszik, hogy bár több ezer éve jelen van a világ különböző részein, az uzsora gyakorlatát mindenütt morális, etikai, vallási vagy jogi kritika övezte. Míg azonban a modernkori uzsorafogalomban szinte mindig benne van a kizsákmányolás, a kizsákmányoló áldozat függőségi viszonyának konnotációja, addig a fogalom eredetének tekinthető, római korból származó terminus: usura ( use, interest angolul, használat, kamat magyarul), morálisan semleges volt. (Goddard 2005). Az uzsora morális megítélése valamelyest enyhült az egyház és az állam szétválásával. A szekularizált világban a szisztematikusan, racionálisan megközelített gazdasági tevékenységek területén belül, a pénzkölcsönzés és az uzsorás tevékenység jogilag lett szabályozva. A középkorral foglalkozó gazdaságtörténészek úgy látták, hogy az uzsora olyan ördögi tevékenység, amely kialakulásától fogva a társadalom sötét szegleteihez tartozik, ahol évszázadokon keresztül túlél minden szabályozást, a rászoruló kisemberek rovására. (Mandel 1977, idézi Goddard 2005). A híres történész, Braudel, a XII XIV. századi Velencét tanulmányozó munkájában, ahol több példát hoz fel arra, hogyan kerültek az uzsorások kezére a középkori olasz város értékes részei meg nem fizetett adósságok zálogaként, így ír: Az uzsora valószínűleg mindenütt a szükséges ördög szerepét töltötte be a modern bankrendszer megszületése előtt. (Braudel 1984, 129) Az uzsora azonban a modern bankrendszer megszületése után is fennmaradt. 16

17 Többnyire azért, mert mindig is voltak, vannak és lesznek olyan rászoruló rétegek, akik számára a modern bankrendszer szolgáltatásai elérhetetlenek, akik kiesnek ezen szolgáltatások ügyfeleinek köréből például azért, mert rossz adósok, nem lévén rendszeres munkajövedelmük. A keresleti oldal tehát többnyire adott. A kínálat pedig követi a keresletet. Az uzsoráról, az angol szakirodalomban néhol loan sharking -nak nevezett [talán cápakölcsönnek fordítható] gyakorlatról szóló szakirodalom elemzéseiben közös, hogy mind kiemeli: az uzsorások tevékenysége mindenütt egyfajta gazdasági űrt tölt be, a gazdasági élet egy hiányzó szegmensét, amennyiben a helyi igényekhez szabott, azonnali kölcsönt nyújt a rászoruló, krónikus pénzhiánnyal küszködő, zömmel szegény emberek számára (Kaplan Matteis 1968). Míg a filozófusok, eszmetörténészek, gazdaságtörténettel foglalkozók szinte kizárólag elméleti és morális síkon ítélik meg az uzsorát, addig az antropológusok másfajta megközelítésben: résztvevő megfigyelőként, egy adott közösség szempontjából értelmezik az uzsora intézményét, sokszor nem is uzsoraként, hanem pénzkölcsönzésként [moneylending] jelölve azt. (Goddard 2005, Perry 2002) Ezek az antropológiai írások a kamatra adott pénzkölcsönzés jelenségét annak funkcióján keresztül próbálják értelmezni, az adott közösség, illetve az azt körülvevő társadalmi-gazdasági változók kontextusában. Közös bennük az is, hogy úgy találják, mint mi Borsodban: az általuk vizsgált közösség nem stigmatizálja, nem ítéli el erkölcsi alapon a pénzkölcsönzőket, hanem azt egyfajta uzletnek, profittermelő tevékenységnek látja, amelyre a közösség tagjai közül sokan rászorulnak. (Goddard 2005, Perry 2002) 17

18 Béres Tibor Lukács György: Kamatos pénz a Csereháton Esély 2009 (részlet) A pénzügyi krízis formái, az uzsorajelenség keresleti oldala A háztartásgazdálkodás egy következő nagyon fontos adatát akkor kapjuk meg, amennyiben a bevételi és a kiadási oldalakat összehasonlítjuk egymással. Az egyik legfontosabb eredmény a roma háztartásokat jellemző havi deficit általánossága és mértéke volt. A vizsgálatba bevont háztartások szinte mindegyikének magasabbak voltak a havi kiadásai, mint a bevételek: a deficit ezer forint között szóródott. Bár több tanulmány, elemzés is foglalkozott már azzal a csodával, hogy miként tud(na) egy család megélni évek óta szinte kizárólag szociális transzferekből, mi mégis felhívnánk a figyelmet arra a gazdasági abszurditásra, ami a megkérdezett családok bevételeinek és kiadásainak folyamatos különbségét jellemzi. Az interjúk során persze megfogalmazódott bennünk az adatok, adatközlők pontatlanságának lehetősége: ha a valóban folyamatos havi több tízezres deficit jellemzi a háztartások gazdálkodását, akkor még az uzsora nélkül is többszázezres teljes adósságállományt halmoztak volna fel. Erről azonban nem tettek említést. Tartozásaik csak ritkán lépték túl a százezer forintos küszöböt (ebben az esetben sem a tőketartozás, hanem a kamatos pénz uzsorakamat része teszi ki a tartozás zömét), fogyasztási (személyi) hitellel kapcsolatos kereskedelmi banki tartozásról pedig összesen egy-két személy tett említést. Korábban már volt arról szó, hogy adataink miként torzíthatnak, ami természetesen előfordulhat a feketemunka bevallásakor is. Ugyanakkor nem tűnik reálisnak, ha a teljes családi gazdálkodási deficitet a feketemunkából származó jövedelemmel akarnánk betömni. Ugyan pontos statisztikai adatokkal nem rendelkezünk, de messze nem minden munkanélküli jut rendszeres és ilyen összegű be nem vallott jövedelemhez. Ugyancsak kérdéses lehet a kiadási adatok pontossága. A legtöbb család nem vezet nyilvántartást a napi, illetve havi kiadásaikról, ugyanakkor néhány alapadatot így is biztosnak lehet tekinteni. A havonta nem változó közüzemi és egyéb szolgáltatási költségek (vízdíj, szemétszállítás, TV szolgáltatás, busz- vagy vonatjegy) biztosnak tekinthetőek, akárcsak a fűtésre fordított pénz. (Azt mindenki tudja, hogy mennyi fát hozatott a télre, a tűzifa ára is többnyire stabil a térségben, de legalábbis települési szinten.) A szoftnak tekinthető adatok leginkább az élelmiszerre és a ruházkodásra vonatkoznak. Ugyanakkor azt is láttuk, hogy az élelmiszerre fordított bevallott összeg is csak egy része a létminimumhoz szükségesnek, vagyis az sem képzelhető el, hogy annál az összegnél a havi deficittel kevesebbet költsenek. Vagyis a nagyságrendileg jól mért havi háztartási szintű hiányokat valahonnan fedezni kell. Ez 18

19 mindenképpen valamilyen kölcsönt jelent, akár kamatos pénzt, akár hitelintézetit, akár ún. providentest 1. A vizsgálat során nem kaptunk egyértelmű választ arra vonatkozóan, hogyan tudják ezt a deficitet finanszírozni, a felhalmozódását megakadályozni. Az uzsora maximum havi pár tízezer forint erejéig jelenthet krízishelyzetben megoldást, de ez a következő hónapban (hetekben) értelemszerűen aránytalanul tovább növeli a háztartási kiadást, így azt mondhatjuk, a vizsgálat nem hozott racionális magyarázatot a problémára. Mint utaltunk rá, a válaszadók nagy többsége nincs pontosan tisztában a saját pontos havi kiadásaival (a bevételek tekintetében nincs meg ez a pontatlansági tényező, hiszen a kérdőíves vizsgálatok is kizárták a nagyságrendileg magasabb bevétel lehetőségét). Ugyanígy problémát jelent, hogy a kiadások közül hiányzik egy, sajnos a családok tetemes részét sújtó tétel, a különféle szabálysértési bírságok összege. A többnyire falopás 2, esetleg közlekedési szabálysértés miatt kirótt bírságok több tízezer forintra rúgnak. Bár erre kaphatnak részletfizetési haladékot, de tekintve az egyébként is deficites háztartási költségvetést, nagyon megterhelik a családok gazdálkodását. A vizsgálat során is szembesültünk azzal a ténnyel, hogy nagyon nehéz definiálni a krízishelyzetet a megkérdezett családokban, mivel szinte folyamatosan krízishelyzetben élnek. Még azokban a családokban (háztartásokban) is, ahol nem tartoznak az uzsorásoknak, a bevételek messze nem elegendőek az alapszintű, létfenntartást biztosító kiadásokra sem. Így családnagyságtól, fogyasztásszerkezettől, rendkívüli kiadásoktól függően minden hónapban bekövetkezik a pénzügyi krízis, ami a fogyasztás radikális csökkentését vonja maga után. Ez nem azt jelenti, hogy vállalható minimumra szorítják a kiadásokat, hanem a táplálékbevitel, ruházkodás, fűtés esetében az már az egészséget kockáztató mérték alá csökken. A családok stratégiája nagyjából megegyező: Visszafogom a kiadást, kamatos pénzt veszek fel. Visszakérem és adom tovább, annak, akinek tartozok. Gomba, falopás és a fa továbbadása. Az uzsorások számára tehát nem szükséges mindenképpen valamiféle rendkívüli krízishelyzet, hiszen majd mindenki rászorul a hó végén, vagy akár már hamarabb is a kölcsöneikre. Ugyanakkor nem volt olyan válaszadónk, aki az állandónak mondható háztartási büdzsé-deficit miatt vett volna fel kamatos pénzt. Szinte 1 A Provident a maga hitelkondícióival és működési módjával különbözik a hagyományos kereskedelmi bankoktól, így külön megkérdeztük, vettek-e föl a kérdezettek hitelt innen. Bár többen is jelezték, hogy vagy a múltban, vagy éppen most kliensei a pénzintézetnek, de ez sem jelent általánosan elérhető forrást a deficit finanszírozásában. Fontos megjegyezni, hogy bár a Provident tevékenységéről pontos ismeretei vannak a kérdezetteknek, ez a lehetőség már csak azért sem jelenthet alternatívát az illegális uzsoratevékenységhez képest, mert több faluban is jelezték: a Provident már nem helyez ki hitelt a cigánysoron, azaz a Provident hitelbírálati eljárása is kockázatkerülőbb lett, valószínűleg az átlagosnál magasabb bukási kockázat miatt. 2 A fókuszcsoportos interjúk során felmerült, hogy a fűtési költség valójában alacsonyabb lehet az eltüzelt fa értékénél, mivel többen is bevallották, hogy kénytelenek illegálisan beszerezni a tüzelőt. Ugyanakkor a falopásért kirótt bírságok összege ezt a megtakarítást többé-kevésbé kompenzálja. 19

20 minden esetben valamilyen krízishelyzet folyományaként kerül erre sor: gyerekek betegségei, családi tragédiák és események is megjelentek a kamatos pénz felvételének okaként. Ez utóbbiak esetében a temetés és a kórházi kezelés volt a leggyakoribb ok, de egy válaszadó részéről elhangzott a férj börtönbe kerülése. A temetés esetében a pap sokszor csak akkor hajlandó az egyházi temetés elvégzésére, ha a család befizeti az addig elmaradt egyházadót (válaszadói említés: forint). A kórházi kezelés esetében főként az egyébként nem utazó család hirtelen megnövekedő útiköltsége jelenti a fedezet nélküli tételt, de a gyógyszerek kiváltása is lehet az uzsorakölcsön felvételének oka. (Több válaszoló állította, hogy képtelen a krónikus betegségére felírt gyógyszerek kiváltására) A rendkívüli kiadások közt nem szerepelt azonban korábban valóban kalkulálható kiadásfajta, így nem találkoztunk keresztelőre, esküvőre vagy gyerekek iskoláztatására felvett kölcsönnel. Mint ahogy az első típusú, rendszeres krízishelyzet esetében, úgy a váratlan válság esetében sem számíthatnak a háztartások más forrásra, mint az elég bizonytalan, önkormányzat által folyósított rendkívüli szociális segélyre, vagy az uzsorakölcsönre. Minden csoportban szóba került a családi-baráti kölcsön lehetősége, de ennek akadályát jelenti, hogy az érintett települések szinte teljes társadalma így maguk a rokonok, barátok is hasonlóan rossz anyagi helyzetben vannak, így jelentősebb összegű kölcsön nyújtására nem képesek. Mindenesetre arra a kérdésre, hogy mit tennének, ha kétszázezer forint szabad felhasználású forráshoz (nem hitelhez) jutnának, a kérdezettek második legnépszerűbb válasza az volt, hogy a rokonoknak, barátoknak adnának belőle, hogy ők is rendezhessék tartozásukat. A fentiek után nem meglepő, hogy egyetlen háztartás esetében sem találkoztunk a megtakarítás bármiféle formájával. A megtakarítás hiánya mellett a pénzügyi tervezés szinte teljes hiánya, esetleg nagyon rövid távú kalkulációk jellemzi a háztartásokat. Mivel a biztosan kalkulálható háztartási jövedelmeket szinte kizárólag a szociális transzferek teszik ki, amelyek a háztartási kiadások fedezésére nem elegendőek, a tervezésre legfeljebb az alkalmi munkát biztosító hónapokban, vagy azokban a szerencsésebb időszakokban volna lehetőség, amikor közhasznú foglalkoztatás keretében kereső van a családban. Megjegyzendő azonban, hogy egy háromgyerekes család esetében már ebben az esetben sem éri el a háztartás bevétele a KSH által meghatározott létminimum értékét. A kutatásban szereplő háztartásokban az egy főre jutó átlagos havi bevétel forint, ami alig ötezer forinttal több, mint egy átlagosnak tekinthető család egy főre eső élelmiszerminimum értéke. Ilyen kondíciók mellett a pénzügyi tervezés gyakorlatilag csak arra szorítkozhat, hogy a kiadásokat csökkentse de ez nem optimalizálás is egyszersmind. Mit csinálok, ha elfogy a pénz? Nem eszem. Megveszem a gyerekeknek a kenyeret, mert az kell, én meg csak cigit veszek, mert anélkül nem bírnám. Ha az van, nem vagyok éhes sem annyira. A gyerek meg kap legalább az iskolában enni. Van, hogy nem eszem két napig. 20