Közös tudományos sikerek

Átírás

1 Közös tudományos sikerek PEME X. Ph.D. Jubileumi - Konferencia április. 02. BUDAPEST

2 Közös tudományos sikerek című X. Ph.D. Jubileumi - Konferencia előadásai (Budapest, április. 02.) Szerkesztette: Dr. Koncz István Szova Ilona Elektronikus könyv 2015 ISBN: Kiadja a Professzorok az Európai Magyarországért Egyesület

3 TARTALOM BALUJA PETRA: Kettős kötődésű karrierminta konfliktusa és a vállalkozóvá válás alternatívája (DE, Bölcsészettudományi Kar Szociológia és Szociálpolitika Tanszék)... 5 BATTAY MÁTÉ, HOFFMANN GYÖRGY: Az agrár-szaktanácsadási szolgáltatás igénybevételének regionális eltérései Magyarországon (SZIE, Gazdaság és Társadalomtudományi Kar) DARIDA ZSUZSA: A Szociálterápiás Szerepjáték tréningmódszer új alkalmazási területe (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYTETEM Regionális és Gazdaságtudományi doktori Iskola) DR. LÁRIS LILIÁNA: Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme Európai Ügyészséggel és a nélkül (ELTE, Állam - és Jogtudományi Kar Doktori Iskola) DR. TÓTH DÁVID: A készpénzkímélő fizetési megoldások büntetőjogi védelme (PTE, Állam és Jogtudományi Doktori Iskola) DR. BALÁZS ÁGOTA: A jogorvoslathoz való jog hazai szabályozásának és működésének modellje - POSZTER (ELTE, Állam és Jogtudományi Doktori Iskola) BOTTYÁN ISTVÁN: A fesztiválok regionális pénzügyi hatásai (PTE, Közgazdaságtudományi Kar, Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola) SLAMA GYÖRGYNÉ BÖRCSÖK GIZELLA: Bologna híres műemléki sírkertje és a Kiemelkedő Európai Temetők Egyesülete (ELTE, Irodalomtudományi Doktori Iskola) GÁBOSSY ÁKOS: A tradicionális kereskedelmi és szolgáltatóipari vállalkozások forrásbevonási és expanziós stratégiáját elősegítő újszerű üzleti modell bemutatása (BMGE, Közgazdasági Tanszék) GEDEON TAMÁS MIKLÓS: Megyeszékhely kontra falu - A digitalizáció okozta generációs konfliktusok tükrében (DE-BTK, Szociológia és Szociálpolitika Tanszék) KALLÓ BERNÁT - KITLEI RÓBERT - SIKLÓSI ÁDÁM: A Cascading Style Sheets (CSS) nyelv bővítése programozási lehetőségekkel (ELTE, Informatikai Kar) HERCEG ATTILA: Gyógyítható-e az abszolút hallás? (DE, Humán Tudományok Doktori Iskola - Pszichológia program), Jubileumi felkért előadó HOFFMANN GYÖRGY, BATTAY MÁTÉ: A sertésstratégia tervezés sarokpontjainak meghatározása- a Békés megyei sertésstratégia elemzése és értékelése (SZIE, Gazdasági és Társadalomtudományi Kar) ŐRY ÁGNES: Diabéteszes gyermekek a közoktatásban a francia példa (PTE, Neveléstudományi Doktori Iskola) KŐRÖSI GÁBOR ESZTELECKI PÉTER: Önállóan tanulni, avagy a Blended learning használata a programozási tantárgyak oktatásában (Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium, Zenta, Szerbia) SEDLMAYR JUDIT: Crespi D'Adda építészeti előzményei, városok a Bibliában (ELTE-BTK, Irodalomtudományi Doktori Iskola ITALIANISZTIKAI Doktori Program) SOMOGYI ILDIKÓ: Merre tart a szociális munka Magyarországon? (DE, Humán Tudományok Doktori Iskola-Szociológia és Társadalompolitika Doktori Program)

4 URBÁNNÉ MEZŐ JÚLIA: Az ifjúsági munkanélküliség kezelésének lehetőségei Európa országaiban (SzTE, Közgazdaságtani Doktori Iskola ) VASS DOROTEA: Részképesség fejlesztés és tankönyv: fejlesztő feladatok mennyiségének felmérése egy kísérleti ábécés olvasókönyvben (PTE, Neveléstudományi Doktori Iskola) WITTMANN M. ZSOLT: A nácizmus és a neonácizmus ideológiája (EKF, Történelem) SÁRKÖZI FERENC: Egy Borsodi család lakástörténete (ELTE-TáTK, Nemzetközi tanulmányok) VÉKÁS PÉTER: Az egyéni munkaerő-piaci aktivitás becslése mikroszimulációs keretben (MTA-BCE, Lendület Stratégiai Interakciók Kutatócsoport) DR. NAGY LÁSZLÓ: Mindszenty József tevékenysége a cigányság integrációja érdekében /Jubileumi felkért-előadó/

5 BALUJA PETRA: Kettős kötődésű karrierminta konfliktusa és a vállalkozóvá válás alternatívája (DE, Bölcsészettudományi Kar Szociológia és Szociálpolitika Tanszék) / Lektorálta: Dr. Koncz István / BEVEZETŐ GONDOLATOK A tanulmány célcsoportját azok a nők jelentik, akik a kettős kötődésű karriermintát képviselik a hétköznapokban. Azok a nők, akik egyszerre dolgoznak, és egyszerre van családjuk, gyermekük. Róluk szólnak azok a vitamin és mosópor reklámok is, ahol a nő a családban és a munkahelyen egyaránt száz százalékot akar teljesíteni. Ez a teljesítmény persze a reklámok, hangzatos szlogenek (mint például: anyu sosem fáradhat el) világában játszi könnyedséggel megvalósíthatónak tűnik. Hétköznapi életünk valóságában azonban ez egészen más teret nyit meg előttünk, konkrétan egy ezer szálon összefüggő szerepkonfliktust. A szerepkonfliktust megtapasztaló nők ezt a terhet olyan puttonyként hordozzák, amely tele van kérdésekkel: Hogyan lehet megoldani azt, hogy a munkahelyen és a családban is egyaránt jól teljesítsenek? Hogyan teremthető meg a két terület közötti harmonikus összhang? Vajon milyen módszer lehet alkalmas a szerepkonfliktus feloldására? Melyik oldalról kell megközelíteni a problémát ahhoz, hogy eredményes megoldásra vezessen végül? Fel kell-e adni valamelyik területet ahhoz, hogy a harmónia előálljon? A tanulmány többek között ezekre a kérdésekre keres választ. A szerepkonfliktus feloldásaként a tanulmány a vállalkozó nővé válást veszi megoldási alapként. Miért pont erre a területre esett a választás? Egy internetes cégblog azt a kijelentést tette a vállalkozó nővé válással kapcsolatban, hogy ezeknek a nőknek lehetősége van jobb és könnyebb időbeosztásra és ez az életforma hozzásegíti őket ahhoz, hogy a munka és család területein, a saját, belső elvárásainak megfelelően teljesítsenek (Lehetőség nőknek, 2011). A tanulmány első részében sor kerül a női foglalkoztatásbeli akadályozottságok definíció szintű ismertetésére, majd a fennálló szerepkonfliktusok pszichológiai vonatkozásának bemutatására. Ezt követően bontakozik ki a tanulmány fő része, amely bemutatja saját, nem reprezentatív vizsgálatomat. Majd sor kerül az eredmények, a hangsúlyosabb következtetések ismertetésére. / Az általam elkészített vizsgálat tehát nem reprezentatív jellegű, hanem kizárólag a megismert szakirodalmi háttér illusztrálását céloztam meg./ A KARRIERÉPÍTÉS AKADÁLYOZOTTSÁGAI, KETTŐS KÖTŐDÉSŰ KARRIER, SZEREPKONFLIKTUS A tanulmány első részében tehát sor kerül a nők munkaerő-piaci részvétele során keletkező akadályok definíció szintű ismertetésére. Ezek az akadályozottságok, általában a karrierpályában való előrejutást érintő korlátozottságot mutatják meg. Az első fogalom a piramisszerkezet. Ez a jelenség a magasan kvalifikált nők karrierpályáján megfigyelhető akadály. A foglalkoztatási szerkezet a következőképpen fest: a képzeletbeli piramis alján sok, magasan képzett nő dolgozik és a csúcsán csak elvétve, nagyon kevesen. A többi helyet magasan képzett férfi munkaerő tölti ki. Tehát a férfiakkal azonos, magas képzettséget szerző nőknek gyengébbek az előrejutási lehetőségeik. A következő érdekes fogalom, az üvegplafon jelensége. Ez azt a vertikális szegregációt jeleníti meg, amelyben a vezetői karriert építő nők folyamatos akadályba ütköznek, mégis igen gyakran megrekednek a középvezetői szinteken. A soron következő definíciót üvegfalnak nevezik. Ez egyfajta horizontális szegregáció, amely a nemek közötti szakterületek bizonyos szintű átjárhatatlanságát jelöli. A negyedik fogalom a labirintus, amely a nők karrierépítési pályáját nem egy lineáris, folytonos vonalként jelenti meg, hanem egy valóságos útvesztőként,

6 mégpedig labirintusként írja le azt. Az adott társadalom nemi szerepekhez társított asszociációi, sztereotípiái hűen tükrözik az aktuálisan uralkodó ideológiát és a mögöttes értékeket. A hétköznapi értelemben felfogott női karrier, még napjainkban is pejoratív fogalom, ami összefügg a nemi szerepekről vallott, mélyen a társadalom sejtjeibe ivódott hagyományos nézetekkel. A Népességtudományi Kutatóintézet több felmérése szerint, a magyar lakosság szerepfelfogásban a nemek tekintetében meglehetősen konzervatív (Koncz K., 2008:13). A tanulmány célcsoportja a már korábban is említett, kettős kötődésű karriert képviselő nők. Mit is jelöl ez megnevezés pontosan? Ezek a nők két úgynevezett karrieraspirációval rendelkeznek: családi karrierre irányuló orientációval és a munkahelyi karrierre irányuló orientációval. Természetesen, ez számos előnnyel és hátránnyal is együtt jár. Előnye a szerepek közötti változtatás és átjárhatóság opciója illetve a karrierépítés, mint önmegvalósítás lehetősége. Örök dilemmája és hátrányos vetülete viszont, a folyamatos túlterheltség, kevés szabadidő illetve a mindezekből fakadó frusztráció, amely a két terület közötti folyamatos, legtöbbször sikertelenségnek megélt egyensúlyozásból adódik (Koncz K.,2008). Ekkor beszélünk az úgynevezett szerepkonfliktusról. Ez a jelenség akkor tapasztalható, amikor az adott egyén életében kettő vagy annál több területről érkezik egyidejű, szimultán nyomás és teljesítménykényszer. A munkahely illetve az otthon ritmusának összehangolása megnehezíti az életet. Ezek a nők mentálisan frusztráltak és stresszesek lesznek emiatt. A szerepkonfliktussal való megküzdésnek több módját javasolták hozzáértő szakemberek. Az első módját a strukturális szerep újradefiniálásának nevezik. Ennek lényege, hogy az adott egyén a felé érkező követelményeket kell hogy csökkentse és újratervezze. Hétköznapi példája ennek, hogy a dolgozó anya gyermeke megbetegszik, közben a munkaáltató és munkavállaló köt egy megállapodást, hogy a kiesett időt túlórával vagy hétvégi munkával pótolhassa majd be. Egyszerűbb példa az újrastrukturálásra, a háztartási feladatok megosztása. A következő megoldási lehetőség, az előbbinél mélyebb változtatásra enged következtetni, ezt személyes szerep újradefiniálásnak nevezik. Az adott személy, addigi prioritásait és jól beidegződött koncepcióit rúgja fel annak érdekében, hogy változás következzen be az életében. Az ehhez szükséges döntéshozatal, természetesen nem egyszerű folyamatot takar és nem kevés belső erőfeszítést igényel az egyéntől (Robozi, é.n.). A szerepkonfliktusok vizsgálatainak vizein tovább evezve, a munka és család kölcsönhatásainak 6 típusát ismerteti a tanulmány. Kezdeti vizsgálatok alkalmával a szakértők, egymástól külön kezelve vizsgálták a két területet, mára világossá vált azonban, hogy milyen jelentős kölcsönhatásban állnak ezek egymással. Ezt az említett kölcsönhatást sorolták 6 típusba. Az első a független típus, amelyben az adott nő képes teljesen különválasztani a munkát és a családi életet. Ez lenne az optimális élethelyzet. A következő típusa a kompenzáló, ahol az adott személy az egyik területen kívánja megvalósítani mindazt, amely a másik területből hiányzik, kvázi kompenzálja azt. A harmadik típus az inkompatibilis, ahol az egyik adott életterület a sikeres működési feltételét jelenti a másik terület működésének és megvalósításának. A soron következő a reciprok típus, ahol a két életterület, tehát a család és a munka, kölcsönösen befolyásolják egymás működését. Az utolsó az integratív típus, amelyben jellemző, hogy az említett két életterület olyan nagymértékben fonódott össze, hogy teljesen elválaszthatatlanok egymástól. A felsorolt típusok közül a független típusú attitűd bizonyul legoptimálisabbnak, mivel a két terület harmonikus összhangját jelenti. A további 5 típus valamely elemében, bizonyos díszfunkciókat jelent az életterületek működésében (Robozi, é.n.). A tanulmány eddigi részében, a téma megismeréséhez szükséges alapdefiníciók tisztázására került sor. Elsőként a női karrierépítési pálya akadályozottságait mutatta be, a nemi egyenlőtlenségek körének fontos szegmenseként. Ezt követően került sor a tanulmány célcsoportját adó kettős kötődésű karriermintát képviselő nők meghatározására, majd az ebből adódó szerepkonfliktus jellemzésére. Aztán a szerepkonfliktus pszichológiai vonatkozásait összegezte a tanulmány. A munka és család kölcsönhatását vizsgáló 6 típus megalkotása segít felismerni az adott szerepkonfliktus típusát.

7 A konfliktus megoldásában milyen módszer segíthet még? A tanulmány következő részében többek között erre a kérdésre keres megoldást, így jelen esetben a vállalkozóvá válás alternatíváját veszi górcső alá. Ennek a feltételezésnek az alapmotivációját az adta, amelyet egy cégblog írásában kifejtett. Ezek szerint a vállalkozó nővé válás kínálhatja a szakmai és a magánélet harmonikus összeegyeztetésének zálogát. A válaszkeresés alapját Dr. Gere Ilona (1996) rendszerváltást követő években elkészített kutatása adta, melynek során 800 vállalkozó nőt vizsgált meg bizonyos elemzési dimenziók mentén (iskolai végzettség, demográfiai adatok, családi kapcsolatok, vállalkozás indítási motivációk, vállalkozó nők társadalmi megítélése). Ezt követően kerülnek összefésülésre az említett kutatás és a saját, nem reprezentatív vizsgálatom hangsúlyos pontjai. NŐI VÁLLALKOZÓVÁ VÁLÁS ÉS VIZSGÁLATOK ÖSSZEGZÉSE Hazánkban a rendszerváltást megelőző időszakban, igen magas arányú női foglalkoztatás volt.ezek a ráták túlszárnyalták a fejlett piacgazdasággal rendelkező országokban mért számokat is. Egy korabeli megállapítás alapján, a női foglalkoztatottság elérte nemcsak a társadalmilag, de demográfiailag is a lehetséges maximumot (Frey, 1996:11). A rendszerváltás éveiben drámai fordulatok következtek be hazánkban: tömegesen szűntek meg a munkahelyek, óriási méreteket öltött a munkanélküliség, a női foglalkoztatás hazai magas arányáról már csak múltbeli legendaként beszélhettek. Az Európai Közösség tagállamaira vonatkozó adatokat tekintve, között a női foglalkoztatási arány 28%-ról 32%-ra emelkedett, míg hazánkban - ugyanezt az időszakot vizsgálva - 45%-ról 39%-ra csökkent (Employment in Europe, 1994). Összességében tehát, nálunk a negatív irányú változások sebessége helyezkedett szembe a nemzetközi tendenciákkal. A rendszerváltást követő munkanélküliség természetesen a korábban dolgozó nőket is erőteljesen sújtotta. A bekövetkezett intenzív erejű változások, egyéni identifikációs sémaváltozást követeltek meg az állampolgároktól, közöttük a nőktől. Az egyéni konstrukciók újragondolásának homlokterébe azonban a továbbiakban, a vállalkozó nők attitűdváltozása kerül (Frey, 1996). Vállalkozó nőnek lenni azt jelenti, hogy az egyén meg kell, hogy váljon a társadalmi környezet által felkínált identifikációs sémarendszer kínálta támogatástól, sőt azzal szembeszegülve kell, hogy felépítse énrendszerét. Az a lépés, amely az egyént erre vezeti, feltehetően magas motivációs energiák által generálódik (Jakab, 2007:16). A női vállalkozóvá válás, rendszerváltást követő változásait érdekesen szemléltetik a következő adatok. Az 1990-es évek előtt létrehozott vállalkozások több mint 70%-át férfiak alapították és mindössze 29,3%-os volt a női vállalkozások aránya Magyarországon. A rendszerváltást követő évek adatait tekintve ez módosult, hiszen 1990-ben a férfiak által alapított vállalkozások aránya 58,9%-os, a női vállalkozásoké 41,1%-os volt. Tehát a női vállalkozások száma szemmel jól láthatóan, gyarapodásnak indult a vizsgált időszakban (Nagy, 1995). A női vállalkozásokat ebben a rendszerváltás korabeli időszakban Dr. Gere Ilona (idézi Frey, 1996) vizsgálta. Az 1993-ban készített empirikus kutatásában, 800 női vállalkozót kérdezett meg. Adatokat gyűjtött a megkérdezett alanyok demográfiai jellemzőiről, iskolai végzettségéről, vállalkozás indítási motivációjukról, családi kapcsolataikról, társadalmi megítélésükről. A választott elemzési dimenziók, rendszerint szoros kölcsönhatásban állnak egymással. A vizsgálatba bevont alanyok 73,2%-a egyéni vállalkozó volt, 26,8%-uk társas vállalkozás tagjaként kapcsolódott be a vállalkozásba. Az arányuk a következőképpen oszlott meg; 660 fő főállásban és 140 fő kiegészítő formában végezte a vállalkozási tevékenységet. A megkérdezett nők demográfiai jellemzőit vizsgálta elsőként. Ebből kiderült, hogy több mint 50%-uk 40 és 54 éves korosztályt képviseli, a további 50%-ot a 26 és 39 év közöttiek csoportja adta. Érdekes következtetésként szerepelt, hogy a 40 és 54 év közöttiek elmondása szerint, 30 éves korukat megelőzően inkább csak tervezés és ötletezés

8 szintjén gondolkodtak a vállalkozásban, ennek gyakorlati megvalósítása 30 éves korukat követően lépett életbe. Az a megállapítás következett ebből, hogy a megkérdezettek körét illetően, a vállalkozói kedv nagy valószínűséggel, az életkorral párhuzamosan növekedett (Czakó-Kuczi- Lengyel, 1995). A vállalkozó nők iskolai végzettségüket tekintve, a következőképpen oszlottak meg százalékos arányban: 24%-uk volt diplomás, 51%-uk érettségizett, 19%-uk volt szakmunkás, 6%- uk rendelkezett befejezett általános iskolai végzettséggel. Tehát a megkérdezettek kicsivel több, mint fele középfokú végzettséggel, érettségivel rendelkezett. A következőkben a vállalkozási motivációikat vizsgálta. Az alanyok válaszaiból következett, hogy háromféle vállalkozási motivációt különített el a kutató. Az első esetben a konkrét motiváció miatt indították el a vállalkozást, például abban az esetben, ha családi vállalkozást vittek tovább. A második esetben a saját életkörülményeik javítása miatt kezdtek bele, tehát ezt a kényszer motivációnak is lehet tekinteni. A harmadik esetben beszélnek az önmegvalósításra irányuló vállalkozásindító motivációról. A megkérdezettek 64,5%-a konkrét motiváció miatt, további 23,5%-uk a kényszer motiváció okán és 12%-uk az önmegvalósítás motivációja következtében indított vállalkozást a rendszerváltást követő első években, a vizsgált nők körében (Gere, 1996). A három motiváció, természetesen nem vegytisztán elkülöníthető, vannak összemosódások bizonyos esetektől függően. Tehát ebben az időszakban, a megkérdezett női vállalkozók nagy többségére valószínűleg igaz volt a következő megállapítás: A női vállalkozások meghatározó része, tehát tőke nélküli vagy igen szerény anyagi lehetőségekkel rendelkező önfoglalkoztató (Gere, 1996:36). A kutatás további részében vizsgálta a vállalkozó nők családi kapcsolatait. Ez a dimenzió fontos a tanulmány központi témájának megközelítése szempontjából, ugyanis itt láthatóvá válik az említett kettős kötődésű karriertípusból adódó szerepkonfliktus. A válaszokból kiderült, hogy a vállalkozásból adódó új életforma, erőteljesen befolyásolta a nők időbeosztását, életszínvonalát. A megkérdezett nők 80%-a nyilatkozott úgy, hogy az életvitelük határozott körvonalakban változott meg. Ezeket a változásokat azonban negatív konnotációval illették. Többek között arra hivatkoztak, hogy összességében kevesebb szabadidejük maradt, amit a családjukra és önmagukra szeretnének fordítani és így feszültebbnek, frusztráltabbnak érezték magukat a hétköznapokban. Az otthoni háztartási feladatokat tekintve, a nők 60%-a mondta azt, hogy a háztartási feladatokból a vállalkozóvá válást követően is oroszlánrészt vállaltak csakúgy, mint az ezt megelőző időszakban. A megkérdezett alanyok 40%-a vélte úgy, hogy családja és saját életszínvonala jelentősen emelkedett, de ennek ellenére kizárólag 15%-uk érezte úgy, hogy a családon belüli munkamegosztás terheit kevésbé érzi. Látható, hogy vállalkozóvá válás és az otthoni munkamegosztás közötti szerepfeszültség jelentősen megmutatkozott az ezen dimenzióban adott válaszok tekintetében (Gere, 1996). A kutatás következő fontos elemében, a vállalkozó nők társadalmi megítélését is górcső alá vették. A rendszerváltás éveinek kezdetén a vállalkozó nőkre irányuló társadalmi megítélést, általában negatív tartományban kezelték a megkérdezett női vállalkozók. Saját, hétköznapi tapasztalataik alapján azt nyilatkozták, hogy a vállalkozó nő az a nő, aki biztosan elhanyagolja a saját családját. A vállalkozó nők akkori társadalmi megítélése, a rendszerváltást követő klasszikus, konzervatív értékek újbóli megerősödésének is betudható, mely érték a tradicionális szerepmegosztásra is erőteljes hatással van (Gere, 1996). Összességében ez a kutatás - amely vizsgálta a rendszerváltás kori vállalkozó nők demográfiai jellemzőit, iskolai végzettségét, vállalkozási motivációit, családi kapcsolatait és társadalmi megítélésüket - adta az lendületet arra, hogy saját vizsgálatomban hasonló dimenziókat elemezzek a mai helyzet kontextusában. A saját és nem reprezentatív kutatásomban, az Észak-Alföldi régió egy-egy településén (Nyíregyháza, Nagyiván, Gávavencsellő, Debrecen) élő, 7 nő válaszolt, a félig strukturált interjú kérdéseire. A megkérdezett nők 38 és 52 év közötti férjes vagy korábban férjezett, gyermekes anyák voltak. Olyan nők, akik egyszerre akarnak 100%-ot teljesíteni a munkájukban és további 100%-ot az otthonukban, családjuk körében: anyaként, feleségként. A megkérdezettek a kettős

9 kötődésű karriert képviselő nők csoportját képezik. Számukra ismerős az a belső szerepkonfliktus, amelyet a hétköznapjaikban önmagukkal vívnak azért, hogy a fentebb leírt kétszáz százalékos teljesítményhatárt minden nap megpróbálják elérni. Ezt a mindennapi nehézséget sugallja a következő alanytól idézett válasz (A1): A kiskorú gyermekeim felügyeletét nehéz volt megoldani. Gyakran éreztem lelkiismeret furdalást amiatt, hogy kevés időt tudok a családomra fordítani. A válaszadó nők demográfiai adataikat és iskolai végzettségüket a táblázat összegzi. Alanyok A (1) A (2) A (3) A (4) A (5) A (6) A (7) forrás: Saját táblázat, 2014 Táblázat: Az interjúalanyok Adatok 52 éves nő, elvált, 2 felnőtt korú fia van, helyi általános iskola tagintézmény vezetője, pedagógus végzettségű 52 éves nő, férjezett, 2 gyermeke van, szociális intézményben közalkalmazotti intézményvezető, szociálpedagógus, szociálpolitikus, emberi erőforrás tanácsadó végzettségű 46 éves nő, férjezett, 2 gyermeke van, idősellátásban dolgozik, pedagógus végzettségű 38 éves nő, férjezett, 2 gyermeke van, általános iskola igazgatóhelyettese, DÖK vezetője is volt, német-angol nyelvtanári végzettségű, közoktatásvezető-pedagógus szakvizsga 40 éves nő, férjezett, 2 gyermeke van (az egyik tartósan beteg), helyi településen a gyermekvédelmi intézmény családgondozója, szociális munkás végzettségű 40 éves nő, partnerkapcsolatban él, 2 gyermeke van, országjárás vezető, dekoratőrként dolgozik saját vállalkozásában, földrajz-rajz szakos tanár, fazekas, nemzetközi léggömbdekoratőr végzettségű 48 éves nő, férjezett, 2 gyermeke van, mezőgazdasági tevékenységet folytató Kft.-nél adminisztrátor, közgazdasági érettségivel rendelkezik A táblázatból jól látható, hogy egy alany kivételével, mindenki felsőfokú végzettséggel, humán szakterületen szerzett képesítést. Közülük négyen vezető beosztásban dolgoznak aktuális munkahelyükön. A vizsgálat szempontjából ez azért lényeges tényező, mert női vezetőként lehetséges, hogy az első sorból tapasztalhatták meg a női karrierpálya esetleges akadályozottságait. Ennek valószínűségét támasztja alá a következő alany megjegyzése (A2): bizonyos férfiak még mindig magukat tartják csak megfelelőnek egy munka elvégzésére és véleményük szerint a nő - bár sokkal többet dolgozik egészében véve - nem kapja meg a kellő értékelést. A vizsgálat következő eleme a vállalkozási motivációkra irányítja a figyelmet. A megkérdezett alanyok közül ugyan egy fő vezeti saját, sikeres vállalkozását (A6), viszont mindegyik alany feladata volt az interjú során, hogy egy fiktív vállalkozást képzeljen el. A főbb szempontok a következők voltak: milyen területen indítanának? Van-e ezzel kapcsolatban konkrét elképzelésük? Az erre adott válaszok sokat elárultak az alanyok vállalkozás indításai motivációjáról. Túlnyomó többségük olyan területen indítana vállalkozást, amely területen jelenleg is dolgozik; mert ez érdekli, és ezt szereti. Elsősorban tehát szociális és humán területen, amelyről úgy gondolják, hogy ebbe befektetni nagy társadalmi haszonnal jár, így növeli az emberek jólétét. Például idősek otthona, magánóvoda, bölcsőde, egészségügyi centrum; de az elképzelések között szerepelt gyógynövényszaküzlet, könyvesbolt, illatszerbolt. Megnevezett célcsoportjuk általában a gyermekek és idős személyek voltak. A következő alany (A4), az alábbi vállalkozásban gondolkodna: Szívem szerint Böjte Csaba testvér példáját követném, hogy olyan házakat építhessek, ahol szegény, kiszolgáltatott sorsú gyermekeknek taníthatnánk meg azt, hogy hogyan legyen jó, tenni akaró ember. Az alanyok közül egy mondta azt, hogy nem indítana semmilyen vállalkozást (A3):

10 Én semmilyen vállalkozást nem indítanék, mert nem vagyok ilyen vezető típus. A válasz arról is árulkodott többek között, hogy az alanynak milyen személyes asszociációi vagy averziói vannak, egy vezető vagy vállalkozó nő megítélését illetően. A nők és férfiak közötti motivációs különbségek érdekes kontrasztot mutatnak, jelzi ezt Nete Svennejaker (idézi Csapó, 2007) dán szakértőnő 2004-es kutatási eredményének összefoglalója. A legalapvetőbb különbségeket 6 pontban összegezte, melyek a következők: 1. A nők szolgáltatásokban indítanak és működtetnek vállalkozásokat, szociális beállítottság jellemzi őket, a férfiak ezzel szemben a termék előállításra koncentrálnak. 2. A nők gyakrabban dolgoznak családi kötődésű vállalkozásokban, mint a férfiak. 3. A nők a vállalkozások indításakor, kevésbé gyorsan bővülő kisvállalkozásokat hoznak létre, ezzel szemben célratörőbb férfitársaik a közép- és nagyvállalkozásokat tekintik jövedelmezőbbnek. 4. A nők számára a vállalkozás gondolati alapját a saját érdeklődési körük adja, a férfiak azt tekintik előre valóbbnak, hogy milyen termékre van igény a piacon. 5. A nők óvatosabban, megfontoltabban kezdik el a vállalkozást földrajzi értelemben is: a kisebb településeket preferálják, míg a férfiak ezzel szemben a nagyobb pénzügyi kockázatvállalással együtt, nagyobb térségekben kezdik meg a működésüket. 6. A nők vállalkozás indítása során remélik, hogy a munka és család összhangja könnyebben létrehozható, a férfiak többségénél jellemző, hogy az üzleti életet képesek a család elé helyezni (idézi Csapó, 2007). A kutatásom és a szakértőnő eredményeinek összevetése során jó látható, hogy az általam megkérdezett kettős karrierkötődésű nők fikcióik során, valóban a saját érdeklődési területüknek megfelelő vállalkozást indítanának. Szociábilisek, így célcsoportjuk elsősorban idősek és gyermekek lennének, vállalkozásukban pedig az ő szociális helyzetük javítására koncentrálnának. Előtérbe kerülne a vállalkozás társadalmi hasznossága, a profitmaximalizálással szemben. A vállalkozáshoz valóban megfontoltan fognának hozzá és méretét tekintve kicsiben kezdenék, a sikeres működés függvényében terjeszkednének tovább. Összességében, jól látható hasonlóságok fedezhetőek fel a kutatások eredményeiben. A vizsgálat következő fontos dimenziója a családi kapcsolatok megfigyelése volt. Az előző táblázatból világosan látható, hogy mindegyik alany férjezett vagy korábban férjnél volt és 2 gyermek édesanyja. Kettős kötődésű nőkként, tisztában voltak a szerepeik között feszülő ellentétekkel. Munka és család viszonyának kiegyensúlyozásában, egyöntetűen voksoltak arra, hogy a jó családi háttér és otthoni munkamegosztás adja meg ennek az alapját, ami a szerepkonfliktus feloldásának sikeres módszere lehet. A hátország szeretete és biztonsága ad stabil alapot a női mindennapoknak. Ugyanakkor fontos megjegyezni szerintük, hogy a kettőt együttesen nem lehetséges maximálisan teljesíteni. Néhány idézet az alanyoktól: A1: Nekem nagy segítséget nyújtott a családom. A nagymama gyakran vállalta a gyerekek felügyeletét, a családom tagjai között felosztottuk a feladatokat. A3: Szerintem valamelyik mindig hátrányban van. Előfordulhatnak jó időszakok is, amikor minden jól megy, de vannak hullámvölgyek is. A4: Az embernek arra van ideje, amit szeretne. Amikor a gyerekek ébren vannak, igyekszek családanya lenni Nehéz megoldani, de lehetséges. A6: Természetesen van, aki tökéletesen megelégszik azzal a státusszal is, nekem kevés lenne. Sajátos módszerem csak annyi: lehetetlen mindkettőt, mindig 100%-on csinálni. Tudni kell prioritásokat felállítani, mikor melyiket kell előtérbe helyezni. A családi kapcsolatok szegmens megfigyelését követően, a vállalkozó nők társadalmi megítélése kerül fókuszba. Az általam megkérdezett alanyokat arra kértem, hogy bizonyos jelzőket mondjanak arról, hogy milyen az általuk elképzelt vállalkozó nő.

11 Ábra: Tulajdonsághalmaz (forrás: Saját ábra, 2015) Az ábráról jól leolvasható, hogy az alanyok az asszociációik során, széles spektrumot jártak be a vállalkozó nő személyiségének leírásához. A tulajdonságok többségét pozitív jelentéstartalmú kifejezésekkel illeték. Olyan nőt írtak le, aki tisztában van saját értékeivel, kreatív energiáinak, intelligenciájának köszönhetően képes a folyamatos megújulásra, mindennek alapja a jó önismerete. Döntései során jó üzleti érzékét, irányítóképességét és beleérző, megérző képességét használja sikerei eléréséhez. A bátorságnak sincs híján. Mindezek mellett azonban, a negatív kicsengésű kifejezések is helyet kaptak a tulajdonsághalmazban: leterhelt, elfoglalt, karrierista. Ezek a vállalkozó nő mindennapi elfoglaltságaira, kevés szabadidejére utaltak; a karrierista kifejezés, már-már a korábban említett kutatás ama megállapításához nyúlik vissza, hogy a vállalkozó nő biztosan elhanyagolja a családját, saját önmegvalósítása miatt háttérbe szorítja a családját. Összességében a tanulmány fő részében Dr. Gere Ilona (1996) rendszerváltást követő vállalkozó nőkre kiterjedt vizsgálatát és saját vizsgálatomból vett eredményeket vetettem össze egymással. A leghangsúlyosabb vizsgálati dimenziók az iskolai végzettség, demográfiai adatok, családi kapcsolatok, vállalkozás indítási motivációk, női vállalkozók társadalmi megítélése voltak. Az iskolai végzettség tekintetében, az előzőekben leírt, Gere-féle kutatás (1996) kutatás szerint az érettségivel rendelkező nők indítottak legnagyobb részt vállalkozásokat, saját kutatásomból azt tűnt ki, hogy a felsőfokú képzettségűek bizonyultak vállalkozóbb szelleműnek. Az egyetlen alany, aki középfokú képzettséggel rendelkezik, nem indítana vállalkozást. A valóságban az egyetlen alany, aki saját vállalkozását működteti, felsőfokú képzettséggel rendelkezik. Az iskolai végzettség, természetesen nem adhat vegytiszta magyarázatot a vállalkozás indítására, hiszen ennek számos személyiségbeli és anyagi feltételei is egyaránt közbeszólnak. A demográfiai adatokról szólva jól látható, hogy a vállalkozás indítása általában 30 évet betöltött életkorban realizálódik, ha a konkrét kutatási eredményeket illetve akkor is, ha fiktív szinteket tekintjük. Vizsgálatomban az egyetlen alany, aki vállalkozást működtet, 30 éves

12 korát megelőzően gondolkodott ennek elindításában, azonban gyakorlati megvalósítása 30 éves kora után következett be. A következő elem a családi kapcsolatokra vonatkozó hasonlóságokat vizsgálta. A két vizsgálat sarokpontja volt ez, hiszen itt tárult fel, hogy a munka-család közötti szerepkonfliktus feloldásában a vállalkozó nővé válás megoldásként szolgálhat-e. A rendszerváltás első néhány évét követő kutatásban, az alanyok elmondása alapján, ez nem bizonyult megoldásnak, habár bizonyos részük életszínvonala emelkedett, családi életükben nem kevesebb teher nyomta a vállukat, ez viszont a szerepkonfliktusokat sem simította el. A saját kutatásomból látszik, hogy az alanyok nem a foglalkoztatás, jelen esetben nem a vállalkozó nővé válás szemszögéből keresik a konfliktus feloldást, hanem sokkal inkább a család és az ebben levő feladatmegosztást helyezik előtérbe. Elmondásuk szerint, egy nő mindkét területen történő sikeres helytállásának záloga, a támogató és toleráns háttér ország, ahol az otthoni feladatok demokratikusan felosztásra kerülnek Ezen kívül fontos, hogy a kettős kötődésű karrierminta képviselői tudatosítsák önmagukban azt, hogy nem kell mindkét területen száz százalékosan megfelelniük. Tehát a megkérdezettek válaszainak alapján, a szerepkonfliktus feloldásának nagyon fontos és elsődleges aspektusa lehet, az otthoni szeretetteljes és támogató családi háttér, második része az egyén önmagával való jó kapcsolata. A megkérdezett alanyok közül egyikük (A6) ennek a megállapításnak hangsúlyozására, különösen jó példának bizonyul. Sikeres vállalkozást vezet több mint 10 éve és két gyermekes anyuka, aki boldog párkapcsolatban él. Módszere kettős: egyrészt figyel önmagára, saját lelki egyensúlyára, aminek során tudatosítja magában azt a dolgot, hogy nem kell minden téren maximálisan megfelelni, időnként tudni kell felállítani prioritásokat és el kell fogadni a kisebbnagyobb hullámvölgyeket. Másrészt nagyon fontosnak tartja azt, hogy szerető, támogató család vegye körül őt. Itt meg kell osztani a napi feladatokat és egy egészként, egymást segítve kell dolgozni a sikeren. A szerepkonfliktus feloldását így segítik kettős szinten: a saját, belső energiák aktivizálása és a családi segítség révén. A jelenleg feltárt eredmények vizsgálatát követően, tervezem a téma további és mélyebb vizsgálatát. Véleményem szerint, a vizsgálat központi témája rendkívül aktuális, és a helyzetben kínálkozó megoldási lehetőségek feltárása mélyrehatóbb vizsgálatot igényel. Továbbiakban célom elmélyültebben megvizsgálni a konfliktus két frontvonalát adó munka és otthon dimenzióját, kiegészítve és beemelve a vizsgálatba a konfliktuskezelést mint személyes kompetenciát. Vajon ez a készség tréningmódszerrel fejleszthető-e az egyében? Egy másik érdekes dimenzióba vezet el bennünket az a kérdés, hogy vajon miként kapcsolódnak ide napjaink boldogságérzet kutatásai? FELHASZNÁLT IRODALOM Czakó Ágnes-Kuczi Tibor-Lengyel György (1995): A kisvállalkozások néhány jellemzője a kilencvenes évek elején. Közgazdasági Szemle, XLII. 4. sz o. Csapó Ida (szerk.)(2007): A nő, ha vállalkozik. Minők Egyesület, Budapest Employment in Europe (1994): Europen Comission, Luxemburg Frey Mária (1996): A Magyar nők munkaerő-piaci helyzete nemzetközi összehasonlításban. Munkaügyi Kutató Intézet. In (Laczkó Zsuzsa-Soltész Anikó szerk.): A nők munkaerő-piaci helyzete Magyarországon A vállalkozás mint alternatíva. SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány, Budapest, o. Dr. Gere Ilona (1996): Vállalkozó nők a mai magyar társadalomban. In (Laczkó Zsuzsa- Soltész Anikó szerk.): A nők munkaerő-piaci helyzete Magyarországon A vállalkozás mint alternatíva. SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány, Budapest, o. Jakab Julianna (2007): Szerepváltás és identitásalakulás a női vállalkozóvá válás folyamatában. In (Csapó Ida szerk.): A nő, ha vállalkozik. Minők Egyesület, Budapest, o. Koncz István (2012): Istennők kis hibákkal. Quattrocento Kiadó

13 Koncz Katalin (2008): Nők a munkaerő-piacon számvetés a rendszerváltástól napjainkig az Európai Unióban érvényesülő tendenciák és követelmények fényében. Budapesti Corvinus Egyetem Women s Studies Központ, Budapest Lehetőség nőknek (2011): (utolsó letöltés dátuma: ) Nagy Beáta (1995): Üzletasszonyok és üzletemberek: női és férfi vállalkozók az 1990-es évek elején. Szociológiai Szemle, 1995/4. sz o. Roboz Gabriella (é.n.): A család és a munka egymásra ható tényezői (utolsó letöltés dátuma: )

14 BATTAY MÁTÉ, HOFFMANN GYÖRGY: Az agrár-szaktanácsadási szolgáltatás igénybevételének regionális eltérései Magyarországon (SZIE, Gazdaság és Társadalomtudományi Kar) /Lektorálta: Dr.Tariszka Éva / Bevezetés Az agrár-szaktanácsadás komoly múltra visszatekintő, interdiszciplináris tudományterület, amely l a XIX. században kezdett kibontakozni, mint önálló fogalom. Úgy véljük, hogy a- több mint 200 éve létező- magyar szaktanácsadásban 2014, az új ciklus kezdete egy meghatározó év, illetve, hogy 2015 a változtatások gyakorlati megvalósításának éve, egy komoly lehetőség a rendszer megreformálására és egy új hatékonyabb, valóban ügyfélközpontú szolgáltatás létrehozására, ami nagyban szolgálná a termelők, és a szaktanácsadók érdekeit is. Jelen vizsgálatunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy vajon mi okozhatja azt a regionális eltérést, ami a szaktanácsadási szolgáltatás igénybevételében mutatkozik. A Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet statisztikáit vizsgálva is jól lehet látni a különbséget az alföldi és a dél-nyugati megyék szaktanácsadóinak eredményei között. Míg egyes alföldi megyékben a szaktanácsadók országos szinten is kiemelkedően jó eredményeket érnek el, addig az ország dél- nyugati megyéiben a szaktanácsadást igénybe vevők száma jelentősen kisebb. A kutatás céljai a következők: a mezőgazdasági szaktanácsadás hazai helyzetének vizsgálata, azon belül a különböző régiókban tapasztalható különbségek bemutatása, a regionális aránytalanságok okainak feltárása, a szakma szereplőinek a termelők és a szaktanácsadók nézőpontján keresztül. 1.A szaktanácsadás irodalmának áttekintése A vizsgálat eredményeinek ismertetése előtt, röviden tekintsük át a szaktanácsadás rövid történetét és definícióját, céljait. Mivel a szaktanácsadás országonként más eszközökkel dolgozik, és valamelyest más célok eléréséért küzd, nem létezik egyetlen általánosan elfogadott definíció. A szaktanácsadás angol megnevezése,vagyis extension,magyarra lefordítva, szó szerint kiterjesztést jelent. Ennek eredete az 1870-es évekbe nyúlik vissza, amikor James Stuart a Cambridge-i egyetem oktatója térben kiterjesztette az egyetem oktatási tevékenységét azzal, hogy asszonyköröknek és dolgozó férfiak klubjainak tartott mezőgazdasági témájú oktatásokat. Magyarországon is a XIX. században indult meg a mai szemmel szaktanácsadási munkának tekinthető tevékenység, ami a történelmi szituációk függvényében többször is jelentősen átalakult. Az első szaktanácsadással kapcsolatos rendelet az június 12-én kelt számú FM rendelet, amelyben a minisztérium a szaktanácsadást intézményesítette, és a magyaróvári, valamint a kolozsmonostori oktatási intézmények tanári testületéből megalakította a Tanácsadó Bizottságot. Az agrárképviseletben és oktatásszervezésben a második világháború végéig meghatározó szerepe volt az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek is. (Vér, 2013.) A második világháború után a Magyar Népköztársaságban az államosításokat követően létrejött nagyüzemi rendszer és az iparszerű termelési rendszerek ideális feltételeket biztosítottak a szaktanácsadói hálózat kiépítésére, ami dinamikus fejlődésnek is indult ebben az időszakban. A szaktanácsadók létszáma az 1968-as értékről (kb fő) 1989-re, a háromszorosára (kb főre) gyarapodott. A rendszerváltás után a mezőgazdaságnak és vele együtt a szaktanácsadásnak is új kihívásokkal kellett szembenéznie. A privatizációt követően a szaktanácsadási tevékenységet új alapokra kellett helyezni, amire az Antall-kormány megalkotta a Kormány agrárpolitikája és programja című dokumentumot. aminek VII. pontja foglalkozott kiemelten az agrár-szaktanácsadással. (Tóth, 2005.)

15 A következő fordulópont a szaktanácsadás történetében az ország Európai Unióhoz való csatlakozásával érkezett el. Az Unióhoz történő csatlakozással léptek hatályba az olyan, a mezőgazdasági tevékenységet napjainkig meghatározó irányelvek, mint az Európai Unió által 2003-ban megalkotott 1782/2003-as rendelet amely Cross Compliance vagy Kölcsönös Megfeleltetés néven is ismert. Ez a rendelet szabályozza többek között a közvetlen támogatások feltételeként elrendelt helyes mezőgazdasági és környezeti állapot betartatását is. Napjainkban, egy új költségvetési ciklus kezdetén, különösen fontos, hogy egy valóban hatékony és ügyfélközpontú szaktanácsadási rendszer épüljön ki a gazdák és a szaktanácsadók tevékenységének eredményesebbé tételére. A szaktanácsadás fogalmi meghatározását illetően, ahogy említettük nem létezik egységesen elfogadott meghatározás, mivel minden ország eltérő mezőgazdasági feltételekkel rendelkezik. Ezért a dolgozat témáját tekintve elsősorban a Magyarországon leginkább elfogadott meghatározást ismertetjük. A legáltalánosabban elfogadott definíció szerint: A mezőgazdasági szaktanácsadás, olyan szolgáltatás, amely oktatási módszerekkel támogatja a vidéken élők szociális, társadalmi és gazdasági fejlődését, elősegítve ezzel életszínvonaluk növelését, valamint a mezőgazdasági élet társadalmi megítélésének javulását. (Kozári, 2007.) Ennek a definíciónak kulcseleme a vidéken élők életszínvonalának növelése, ami általános célként gyakran fogalmazódik meg a vidékfejlesztésben, ám a szaktanácsadás az életszínvonal növekedést a mezőgazdasági termelők oktatásával próbálja meg elérni. 2.Módszertan A dolgozat módszertanát tekintve, a rövid irodalmi áttekintéstől eltekintve, elsősorban saját primer és szekunder kutatásainkra alapoztuk megállapításainkat. Primer kutatásaink során az ország 7 régiójában interjúkat készítettünk mezőgazdasági vállalkozókkal, valamint regisztrált szaktanácsadókkal annak érdekében, hogy feltárjuk a szaktanácsadás működésének rendszerét, és a szolgáltatás igénybevételében mutatkozó jelentős területi különbségek okait. A tanulmány elkészítése során szekunder kutatásokra is támaszkodtunk. A Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet adataira építve vizsgáltuk a szaktanácsadók számát, valamint a szolgáltatások területi lefedettségét. Ezzel párhuzamosan elemeztük a gazdálkodók szaktanácsadással kapcsolatos igényeit is. A következő kérdésekre kerestük a válaszokat: Melyik régióban a legsikeresebb a szaktanácsadás? Mik a siker okai? Adaptálni lehete a sikeres módszereket más megyékben? Szekunder kutatás A kutatás kiindulópontja a következő táblázat volt, ami a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet munkatársai által összeállított adatbázisokból készült. Szekunder kutatásaink során figyeltünk fel arra, hogy milyen jelentős különbségek mutatkoznak meg az egyes megyék szaktanácsadóinak eredményeit tekintve. Például véve a vizsgálat két szélső értékét, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét, ahol egy szaktanácsadó 2013-ban átlagosan 178 naplózott szaktanácsot adott, addig Baranya megyében egy szaktanácsadó 10 szaktanáccsal látta el ügyfeleit az adott évben. A közel 18-szoros eltérés különösen annak fényében meglepő, hogy mind a két megyében közel azonos az egy gazdálkodóra jutó szaktanácsadók száma.

16 1. táblázat: Összesített megyei adatok 2013 évre Megye Gazdák száma Szaktanácsadók száma Megyei szaktanácsadás ok száma Gazda/szaktanácsadó Szaktanácsadás/ szaktanácsadó Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj- Zemplén Budapest Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun- Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár- Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Összesen Átlag: Szórás: Relatív szórás: 60% 58% 108% 36% 61% Forrás: NAKVI adatbázis alapján saját szerkesztés Tehát a szórások elemzése alapján is bizonyítást nyert, hogy milyen jelentős különbség van a szaktanácsadók megyénkénti teljesítményében, hiszen 108%-os a relatív szórás, ami azt jelenti, hogy az átlagtól való eltérés kétszerese mutatható ki. A valóban ügyfélközpontú szaktanácsadási rendszer kiépítéséhez mindenképpen szükséges az aránytalanságok kiegyenlítése és a rendszerben lévő kihasználatlan tartalékok mozgósítása. A következő ábrán az 1. sz.táblázatban megyei bontásban szereplő adatok láthatóak térképen, grafikus formában ábrázolva, a megyék adataiból képzett átlagszámokkal, amiből talán könnyebben értelmezhetővé válik az ország különböző területi egységek közötti eltérés. Az ország többnyire Alföld nagytájára eső régiókban a szaktanácsadók jobb számokat produkálnak, mint a nyugati megyékben működő kollégáik.

17 1. ábra A szaktanácsadók személyenként teljesített naplózott szaktanácsadásainak számát ábrázoló regionális térkép (Forrás: NAKVI alapján saját szerkesztés) Primer kutatás A probléma felvetése után, tehát annak megállapítását követően, hogy a szaktanácsadási szolgáltatás igénybevételében milyen jelentős eltérések mutatkoznak, fogalmaztuk meg kutatási kérdéseinket: 1. Melyik régióban a legsikeresebb a szaktanácsadás? 2. Mik a siker okai? 3. Adaptálni lehet-e a sikeres módszereket más régiókban? A szaktanácsadókkal és mezőgazdasági termelőkkel készített interjúk során azt tapasztaltuk, hogy az ország összes régiójában azonos nehézségekről számoltak be az érintettek, ezért összegyűjtöttük a leggyakrabban említett, a szaktanácsadás sikeres jövője érdekében megoldásra váró problémákat. 3.Megállapítások, következtetések A jogi környezet gyakori változása. Az interjúk készítése során gyakran felmerülő észrevétel volt, hogy a jogszabályalkotók a szaktanácsadási szolgáltatást érintő joganyagok megalkotásánál nem következetesek, a jogszabályok megjelenése sokszor késedelmes, vagy a megjelenés eredeti határideje módosul, ami frusztrálóan hat az érintettekre. Az adott körülmények között a szaktanácsadók számára is nehézséget okoz a jogszabályi feltételek követése, ez természetesen megnehezíti az ügyfeleikkel történő kommunikációt és a munkavégzést is. Bürokratikus terhek. Úgy véljük, az elsőként említett probléma egyik következménye, hogy a szaktanácsadók és a termelők részéről is majd minden esetben említett gond volt az ügyintézés összetettsége és lassúsága, ami érinti a támogatások kifizetését (egyik interjúalanyunk közlése szerint előfordult, hogy a szaktanácsadási szolgáltatással kapcsolatos támogatási összeg kifizetése olyan mértékben szenvedett késedelmet, hogy a szaktanácsadó saját maga fizette ki a támogatást a termelőnek, a további munkakapcsolat megmaradása érdekében.) Ez természetesen nem hat ösztönzőleg a gazdákra, hogy szaktanácsadó segítségét vegyék igénybe. Kommunikációs problémák Talán a legkomolyabb fennakadás a siker elérésében, a rendszer összes résztvevőjének oldaláról jelentkező kommunikációs nehézség. Az Agrárkamarára az Országos Szaktanácsadási Központ szerepének átvételével komoly feladatok hárulnak. Egyrészt egyeztetnie kell a jogszabályalkotókkal, másrészt a szaktanácsadók és a gazdák felé is kommunikálnia kell a várható változásokat, ami a gyorsan változó jogszabályi környezet miatt nehéz feladat. A szaktanácsadók elmondásaiból csak ott lehetett sikeresnek ítélni a helyzetet, ahol a szaktanácsadó rendszeres kapcsolatban áll ügyfeleivel. Ez történhet akár hírlevelek kiküldésével, ami segíti a gazdákat a tájékozódásban, és a kétirányú kommunikáció elősegítésében is komoly szerepet játszik.

18 Több gazda is arról számolt be, hogy szaktanácsadója nem tudja megfelelően tájékoztatni, ami szintén arra a kommunikációs problémára utal, miszerint a szaktanácsadók sem értesülnek előbb a termelőknél az őket érintő változásokról. A termelők gyakran azért nem veszik igénybe szaktanácsadó segítségét, mert nem rendelkeznek megfelelő információval arról, hogy egy magasan kvalifikált, komoly szakmai tapasztalattal rendelkező szaktanácsadó komoly segítséget jelenthet jövedelme növelésében. Az is gyakran jelentkező probléma, hogy a sokszor alacsony mezőgazdasági képzettséggel rendelkező gazdák egymás közötti információcserére hagyatkoznak, mivel úgy vélik, hogy meglévő tapasztalatuk elegendő a saját művelési águkban, és szakember segítségét csak valamilyen váratlanul fellépő komoly probléma esetén veszik igénybe. Ehhez kapcsolódó probléma továbbá, hogy a gazdálkodók sokszor bizalmatlanok a szaktanácsadókkal szemben, és ahogy fentebb említettük tapasztalataikra hagyatkozva dolgoznak. A szaktanácsadók úgy vélik, a mezőgazdasági vállalatok által alkalmazott direktmarketing módszerek, mint a termékbemutatókkal egybekötött vacsorák, és az értékesítéssel is foglalkozó nem független szaktanácsadók lobbi tevékenységüknek köszönhetően könnyebben elnyerik a gazdák bizalmát, mint független pályatársaik. Úgy véljük ez is kommunikációs hiba, megfelelő fórumokon alkalmazott marketingkommunikációval, sokkal jobban lehetne pozícionálni a most már az Agrárkamara égisze alatt működő szaktanácsadási szolgáltatást. Ennek meglépése számos előnnyel járna, hiszen a gazdák bizalmának elnyerésével lehetne a legkönnyebben ráébreszteni őket, hogy a szaktanácsadóktól olyan új a termelést segítő információkhoz jutnának, ami segítené őket jövedelmük és ezzel együtt életszínvonaluk növelésében. Gazdálkodók financiális megfontolásai A meginterjúvolt gazdálkodók közül többen jelezték, hogy eleve ki kell zárniuk a szaktanácsadási szolgáltatás igénybevételét, azon egyszerű oknál fogva, hogy még a tanácsadásra elszámolható összes kiadását finanszírozó 80%-os támogatás mellett fennmaradó összeget sem tudják nélkülözni, vagy tisztában vannak a kifizetések lassúságával, és ezért nem vesznek igénybe szaktanácsadást. A másik financiális jellegű probléma, amit a legtöbb szaktanácsadó megemlített, a gazdálkodók támogatás alapú érdeklődése a szolgáltatás iránt. (Interjúalanyom elmondása szerint a talajvédelemmel kapcsolatos támogatások változásakor az ügyfelei megbízásából vizsgált hektár, szinte átmenet nélkül lecsökkent 10 hektárra.) A gazdálkodók egy jelentős hányadának a különböző pályázatok és támogatások elnyeréséhez, vagy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal ellenőrzéseivel kapcsolatban van szüksége a naplózott szaktanácsadási szolgáltatásra, sok esetben nincs is valódi munkakapcsolat a felek között, számoltak be a helyzetről szaktanácsadók. A primer és szekunder kutatás eredményei bebizonyították, hogy a szaktanácsadás igénybevételének hajlandósága ágazatonkénti és területi (regionális) bontásban is nagy eltérést mutat. Jelentős szerepet játszik ebben a gazdálkodók szakképzettsége, gyakorlata és a szaktanácsadóval kialakított munkaviszonya. Jelentősen befolyásolja a szaktanácsadást igénybe vevők számát az a tény, hogy a regisztrált szaktanácsadók száma területileg nem egységes eloszlású, illetve egyes régiókban nem minden szakterület képviselői érhetők el a gazdák számára. 4.A kutatás eredményeinek hasznosíthatósága, következtetések: Kutatásunkkal fel kívánjuk hívni a szakma figyelmét arra, hogy a évvel kezdődött programozási ciklus egy kitűnő lehetőséget biztosít a valóban ügyfélközpontú szaktanácsadási szolgáltatás megteremtésére, és arra is, hogy a gazdálkodók megkérdezése nélkül kialakított rendszer nem válthatja be a hozzáfűzött reményeket. A szaktanácsadókkal és a gazdákkal készített interjúk kiértékelése után bizonyítottnak látszik, hogy pusztán statisztikákra építve, a rendszer szereplőinek bevonása nélkül nem építhető ki eredményesen működő szolgáltatási szisztéma.

19 A szaktanácsadás létjogosultsága véleményünk szerint a gazdálkodóknak történő információátadásban (legyen az oktatás, képzés, vagy szaktanácsadás) rejlik. A termelés az információk megfelelő közvetítésével, sokkal hatékonyabbá válhat. Ennek fényében meglepőnek tűnhet a rendszerben pillanatnyilag fennálló kommunikációs zavar, aminek leküzdésére a rendelkezésre álló legkomolyabb erőforrásokat látjuk szükségesnek bevetni. Csak úgy lehet bizalmat építeni a rendszer szereplői (a Kamara, a szaktanácsadók, és a termelők) között, ha elhárulnak az imént említett akadályok. Véleményünk szerint tehát, a siker titka a felek közti harmonikus kommunikációban és a gazdálkodók színvonalas képzésében rejlik, ez a módszer pedig igenis átadható minden megyének! Irodalomjegyzék: Dr. Kozári József Ritter Krisztián Szabóné Papp Hajnalka Szabóné Willin Erzsébet Tóth Krisztina, Szaktanácsadás Debreceni Egyetem Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma, Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Kar, Debrecen, 2007 Tóth Krisztina Az agrár-szaktanácsadás helye a mezőgazdasági ismereti rendszerben, fejlesztési lehetőségeinek megalapozása Magyarországon, doktori disszertáció, Gödöllő, 2005 Vér András A magyar és osztrák mezőgazdasági tanácsadó rendszer farm advisory system összehasonlító vizsgálata és értékelése, doktori disszertáció, Mosonmagyaróvár, 2013 Mélyinterjúk Magyarország 7 régiójában tevékenykedő szaktanácsadókkal és mezőgazdasági termelőkkel A Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet adatbázisai

20 DARIDA ZSUZSA: A Szociálterápiás Szerepjáték tréningmódszer új alkalmazási területe (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYTETEM Regionális és Gazdaságtudományi doktori Iskola) / Lektorálta: Dr. Koncz István/ Absztrakt A Szociálterápiás Szerepjáték egy, a 70-es években kifejlesztett, a személyiség szelíd utóérlelését segítő tréningmódszer. Németországi megalkotói kezdetben alapvetően a szociális szférában alkalmazták (alkoholbetegek és szenvedélybetegek megsegítésére). Azonban az elmúlt mintegy fél évszázad során a módszert továbbfejlesztették, így az élet számos más területén is hatékonyan használhatóvá vált. Magyarországon jelenleg a 150 órás általános önismereti képzés érhető el, de órás speciális képzések is vannak, melyek alkalmazhatók szociális szakemberek, pedagógusok és köztisztviselők/kormánytisztviselők képzésére, továbbképzésére. E módszer alkalmas továbbá az ifjúság (kamaszok, fiatal felnőttek) megsegítésére, az élettörténet feldolgozására, a hit és identitás, valamint az egészség-betegség-halál kérdéseinek megválaszolására és a konfliktusok kezelésére. A Szociálterápiás Szerepjáték egyik igazi és ma valóban divatos gyöngyszeme a mesék világába vezet. Az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatai azt mutatják, hogy e módszer valóban hatékonyan segít az én-képet megerősíteni, ha szükséges, helyreállítani. Támogatást nyújt, ha nehéz helyzetbe kerülünk, vagy ha olyan problémával szembesülünk, amivel korábban még nem találkoztunk. Csoportmódszerbeli sajátossága, hogy szükség esetén együttérzést és támogatást, valamint cselekvési alternatívákat nyújt azoknak, akik egy probléma megoldásának folyamatában elakadtak. Jelen tanulmányban a Szociálterápiás Szerepjátékot, mint metódust mutatom be az érdeklődő olvasóknak, rávilágítva a módszer alkalmazásának eddigi és egy lehetséges új területére. Ezt követően a tréning hatékonyságát vizsgáló kutatásaimról, s a kutatások jelenlegi állásáról számolok be. 1. Bevezetés a Szociálterápiás Szerepjáték bemutatása A Szociálterápiás Szerepjáték (rövidítve: STR) egy, Németországban a '70-es években kifejlesztett, a személyiség szelíd utóérlelését segítő tréningmódszer, mely hazánkban mintegy 20 éves múltra tekint vissza. Az STR elsődlegesen a szociálterápia, a felnőttképzés és a szupervízió területein jól használható önálló módszer, amely a szociális munka gyakorlatában alakult ki és fejlődött tovább. A szociális munka / szociálpedagógia cselekvési stratégiáihoz idomul, az erre a hivatásra alapvetően jellemző attitűdhöz, magatartásmódhoz igazodik. Figyelembe veszi az egyéni és szociális szükséghelyzetekben küszködő, a válságban vagy szélsőséges élethelyzetekben lévő kliensek sajátosságait. Foglalkozik az ilyen jellegű gondok létrejöttének okaival is, felderíti a változást elősegítő viselkedési formákat, lehetővé teszi segítő kapcsolatok kialakulását. (Stein, 2009.) A Szociálterápiás Szerepjáték név a német Sozialtherapeutisches Rollenspiel szavak tükörfordítása. E két szóból álló elnevezés több rétegű jelentéstartalmat hordoz. Vizsgáljuk meg e szintagma egyes elemeit külön-külön! Szociál- E szóösszetételekben előforduló előtag az utótagnak a társas élettel való kapcsolatára utal. A Szociálterápiás Szerepjáték esetében sincs ez másként. Az STR ugyanis csoportmódszer, melynek egyik mozgatórugója a csoporton belüli társas interakciókban rejlik. E módszer 6-12 fő