VI. Euroregionális Természettudományi Konferencia

Átírás

1 VI. Euroregionális Természettudományi Konferencia január Program és előadások összefoglalói Szombathely

2 TÁMOGATÓK: NEMZETI FEJLESZTÉSI ÜGYNÖKSÉG MTA VAS MEGYEI TUDOMÁNYOS TESTÜLETE SZOMBATHELYI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG SZERKESZTETTE: MITRE ZOLTÁN - 4 -

3 Program január 25. (kedd) Regisztráció (C épület Forrásközpont Aula) Szálláshelyek elfoglalása V a c s o r a Derült idő esetén távcsöves észlelés a TTK Kövesligethy Radó Oktató Csillagvizsgálójában január 26. (szerda) Regisztráció (C épület Forrásközpont Aula) Plenáris előadások Elnök: Prof. Dr. Veress Márton dékán, egyetemi tanár Helyszín: NymE SEK B épület tanácsterem 9700 Szombathely, Károlyi Gáspár tér Megnyitó, köszöntés - Prof. Dr. Gadányi Károly NYME-SEK elnök-rektorhelyettes - Dr. Puskás Tivadar országgyűlési képviselő, Szombathely Megyei Jogú Város polgármestere Mika János: Globális és regionális klímaváltozás: Új bizonyítékok két IPCC Jelentés között Ulrich Ott: Stardust grains in meteorites the noble gas story Ivan Dorotovic: International Space Weather Initiative (ISWI) in Slovakia Szenkovits Ferenc: Az elliptikus korlátozott háromtest-probléma és alkalmazásai Veress Márton: A fedőüledékes depressziók csoportosítása E b é d s z ü n e t - 5 -

4 Első szekció Elnök: Dr. habil. Gyurácz József dékánhelyettes, főiskolai tanár Helyszín: NymE SEK Forrásközpont Konferenciaterem 9700 Szombathely, Károlyi Gáspár tér Balogh Lajos - Morschhauser Tamás - Rudolf Kinga: A 6. magyar biodiverzitás napok Vasvár Nagymákfa, 2010 előzetes, edényes florisztikai eredményei Benke Attila: Leuce szekcióba tartozó hazai nyár fajok dunántúli állományainak populációgenetikai vizsgálata RAPD, PCR-RFLP és SSR markerekkel Dani Magdolna Kovács J. Attila: Levélepidermisz vizsgálatok réti csenkesz és nádképű csenkesz populációkon Horváth Attila László - Szakálosné Mátyás Katalin: A gyenge fatermőképességű erdőállományok kitermelése, és a képződött faanyag hasznosítási lehetőségei Jobb Szilvia - Borovics Attila - Cseke Klára - Koltay András: A tölgypusztulás genetikai hátterének vizsgálata Kovács J. Attila: Magas kőrises erdő-állományok cönológiai viszonyai az erdélyi mezőség délkeleti részén Molnár Zoltán: A növények vízmérlegének és szárazságtűrésének jellemzése Skribanek Anna - Solymosi Katalin - Hideg Éva Böddi Béla: A tiszafa (Taxus baccata L.) zöldülésének élettani és morfológiai jellemzői Virág Emese: Alga biomassza hatása orchideák in vitro és ex vitro fejlődésére S z ü n e t Első szekció Elnök: Dr. Skribanek Anna PhD főiskolai tanár Helyszín: NymE SEK Forrásközpont Konferenciaterem 9700 Szombathely, Károlyi Gáspár tér Gyurácz József Lukács Zoltán Vörös Norbert: Vas megye madarainak névjegyzéke - 6 -

5 Gyurácz József Puskás János: A hőmérséklet, a csapadék és a fiatal madarak egyedszáma közötti kapcsolat vizsgálata Kovács Péter - Szita Éva - Szinetár Csaba: A 6. Magyar Biodiverzitás Nap előzetes arachnológiai eredményei (Nagymákfa június 5-6.) Kovács Zsolt - Czurkó András - Kékesi A. Katalin - Juhász Gábor: A dimetil-szulfoxid hatása az abszensz epilepsziás aktivitásra szabadon mozgó WAG/Rij patkányokban Molnár Péter: Funkcionális in vitro tesztmódszerek alkalmazása a gyógyszerkutatásban és toxikológiában Szinetár Csaba - Kancsal Béla - Török Tamás: Időszakos és állandó vízborítású élőhelyek pókfaunájának kutatása I. Miért? Hogyan? Tóth Gábor Bőtsch Enikő Puskás Tamás: Emberi csontmaradványok az Enese elkerülő útszakasz építési területéről (85-ös számú főút) Tóth Gábor Suskovics Csilla: A gyermekek testméretei az ezredfordulón kedvezőtlen változások Vig Károly - Podlussány Attila: A Nyugat-magyarországiperemvidék ormányosalakatú bogarai (Coleoptera: Curculionoidea) Második szekció Elnök: Dr. Németh István PhD dékánhelyettes, egyetemi docens Helyszín: NymE SEK C ép. 111-es előadó 9700 Szombathely, Károlyi Gáspár tér Baranyai Dóra: Hidasi középső-miocén otolithok összehasonlító vizsgálata Benkó Zsolt: Folyadékzárvány-sík vizsgálatok alkalmazása gránitokban lezajlódó hidrotermás folyamatok modellezésére Béres Csilla - Németh László: Fenyők víztartalmának meghatározása CT és MRI alkalmazásával Borzsák István: Molekuláris folyadékok viszkozitásának számítása a TTCF módszer segítségével Dávid Árpád: A Teredolites ichnogenus magyarországi egri korú képződményekben - 7 -

6 Fodor Rozália: Radostyán környéki kora-miocén sekélytengeri sziliciklasztos képződmények bioturbációs nyomainak vizsgálata Füzesi István Kovács Gábor Molnár Zsuzsanna: Termésnövelő és talajjavító anyagok alkalmazása Vas megyében Gadányi Péter: Hasadékbarlangok kialakulása bazaltlávában Kürti Lívia: The function karst water system of Kács and Sály at Bükk Mountain S z ü n e t Második szekció Elnök: Dr. habil. Péntek Kálmán főiskolai tanár Helyszín: NymE SEK C ép. 111-es előadó 9700 Szombathely, Károlyi Gáspár tér Lakotár Katalin: A határainkon túli magyar tanulók kognitív Magyarország képe Marton Eszter: Egri korú képződmények bioturbációs nyomainak paleoökológiája (Wind-féle téglagyár, Eger) Nowinszky László - Kiss Ottó - Szentkirályi Ferenc - Puskás János - Kádár Ferenc - Kúti Zsuzsanna: Az Ecnomus tenellus Rambur 1842 (Trichoptera: Ecnomidae) fénycsapdázásának eredményessége a holdfázisok függvényében Petz Tiborné: Elsőéves hallgatók matematikai ismeretei Polgár András: Környezetirányítási rendszerek hatáselemzésének vizsgálata Szendreiné Boncz Ildikó: Hogyan mozoghattak a dinoszauruszok? Egyes fizikai témakörök biofizikai vonatkozásainak oktathatósága Tar Károly - Puskás János: A potenciális szélenergia eloszlása Észak-Nyugat Dunántúlon különböző időjárási helyzetekben Zoltán Utasi: Development reconstruction in the region of the Upper Tarna and the Upper Gortva Zelei Zoltán: Sajólászlófalvai kárpáti foraminiferák paleoökológiája V a c s o r a - 8 -

7 Poszter Szekció Helyszín: NymE SEK Aula 9700 Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4. Bidló András - Juhász Péter - Szűcs Péter - Ódor Péter: Őrségi erdőállományok talajának szénkészlete Bór József: Egyidejű vörös lidérc észlelések Sopronból és a szlovákiai Modra állomásról Horváth Tibor - Tuboly Vince: Hegyháti Csillagvizsgáló Alapítvány (Hegyhát Obszervatórium) Ilona Pajtók-Tari János Mika: Zonal and continental features in climate change patterns Korponai János: A Balaton trofitási állapot változásainak paleolimnológiai rekonstrukciója a Cladocera maradványok és az üledék paleopigment tartalma alapján Prodán Tímea Hajnal: A Balfi-blokk felszínformáinak komplex vizsgálata Dobi Adrienn, Vági Pál, Solymosi Katalin: Sajátos membránszerveződés növényi kiválasztó képletek színtesteiben Solymosi Katalin - Dominique Morandi - Kecskés Mariann - Vági Pál - Vitaliy Zehrya - Ateeq Ur Rehman - Böddi Béla - Cornelia Spetea - Benoit Schoefs: Hat-e a fotoszintézis az arbuszkuláris mikorrhiza kialakulására? Szűcs Péter Bidló András: Bolygatás és avarelhordás hatásának vizsgálata a mohák megjelenésére a Sopronihegységben Szűcs Péter: Újabb adatok a Soproni-hegység mohaflórájához - 9 -

8 Teodor Péter Pintér - Kálmán Péntek - Zoltán Mitre: Temperature results of the total solar eclipse in Shanghai on the 22nd July, Ütő-Visi J. - Pajtók-Tari Ilona - Kürti Lívia: Climatic challenges educated for prospective teachers of geography Zoltán Utasi Ilona Pajtók-Tari János Mika: Enviromental vulnerability of our towns located in a valley január 27. (csütörtök) Derült idő esetén Napmegfigyelés a TTK Kövesligethy Radó Oktató Csillagvizsgálójában. Alternatív program (borús idő esetén): Szombathely nevezetes történelmi helyszíneinek meglátogatása. E b é d

9 GLOBÁLIS ÉS REGIONÁLIS KLÍMAVÁLTOZÁS: ÚJ BIZONYÍTÉKOK KÉT IPCC JELENTÉS KÖZÖTT Mika János Eszterházy Károly Főiskola Földrajz Tanszék, Eger egyetemi tanár 3300 Eger, Leányka u. 6. Országos Meteorológiai Szolgálat vezető főtanácsos 1024 Budapest, Kitaibel Pál u A gazdasági világválság is csak egy évvel tudta visszavetni a szén-dioxid kibocsátás növekedését, amely így is az IPCC Jelentés (2007) előrejelzésének a felső határán alakul. A 2010-es év globális átlaghőmérséklete a mindenkori rekorddal versenyez, a tengerszint emelkedése ugyancsak az elképzelt legmeredekebb forgatókönyvet követi. A Föld-légkör rendszer legújabb energiamérleg becslése a történelemben először kénytelen beismerni, hogy a légkör és a felszín immár nincs egyensúlyban egymással. Az óceánok ugyanis folyamatosan elnyelnek 1 W/m 2 -t, jelezve, hogy az üvegházhatás erősödése valóban végbemegy. Emellett, egyre újabb fizikai, kémiai és biológiai visszacsatolásokról derül ki, hogy számszerű pontosításuk nyomán az éghajlati rendszer érzékenysége egyre csak erősödik. Az előadás első része a globális klímaváltozás kockázatának ezen új elemeit foglalja össze. A második részben bemutatjuk a klímaváltozás regionális hatásainak 2007 utáni becsléseit. Az Európai ENSEMBLES Project 15 modellje, valamint a hazai műhelyek négy további modell-verziója együttesen nagyszámú becslést ad, immár 25 km-es vagy ennél is jobb térbeli felbontással. Ezek az eredmények azonban nem mutatnak kisebb számszerű bizonytalanságot, mint akár a korábbi, 50 km-es eredmények (melyeken pl. a haza Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia alapult), akár az e modellek határfeltételeit képező, globális modell-eredmények. Előadásunkban a fenti modell-eredmények mellett saját számításaink alapján ez utóbbi modellek részletes európai eredményeit is bemutatjuk

10 STARDUST GRAINS IN METEORITES THE NOBLE GAS STORY Ulrich Ott Research Scientist, Leader Cosmochemistry Group, Department of Biogeochemistry, Max-Planck-Institute for Chemistry, Joh.-J.-Becher-Weg 27, D Mainz, Germany Meteorites contain small amounts (up to ca. 1 per mill) of grains that formed directly from the winds or the ejecta of stars, survived the passage through the interstellar medium and subsequent solar system processing. Their presence was established by isotopic variations observed in noble gas analysis of meteorites and the search for the carrier phase of these noble gases led to the identification of three types of stardust: diamond, graphite and silicon carbide. Additional types of stardust not containing noble gases and identified subsequently include oxides and silicates. The isotopic signatures found in the stardust grains allow pinpointing their stellar sources. Except for the diamonds and possibly graphite, most originate from Red Giant stars. Silicon carbide contains neon consisting almost exclusively of the isotope 22 Ne, which must come from the shell where the primary process is burning of 4 He to 12 C and 16 O. The amount of 21 Ne in the larger (> 5 µm) SiC grains may allow determining a presolar age. Detailed investigation of the associated krypton and xenon constrains the conditions by which elements heavier than Fe were produced in these stars. The diamonds, in contrast, appear to be tied to supernovae as indicated by the isotopic signature of xenon. Their study is made difficult by the low abundance of trace elements and their small size (average 2.6 nm), which prohibits isotopic study of single grains even for the major elements

11 INTERNATIONAL SPACE WEATHER INITIATIVE (ISWI) IN SLOVAKIA Ivan Dorotovic Slovak Central Observatory, Hurbanovo, Slovakia; napfizikai kutato - tudomanyos munkatars / solar physicist - research worker ivan.dorotovic@suh.sk This contribution presents application of ISWI International Programme in the conditions of Slovak institutions, scientific focus of which includes among other fields of observational and research work also analysis of space weather processes. Particular attention is paid to providing scientific knowledge to students and the general public."

12 AZ ELLIPTIKUS KORLÁTOZOTT HÁROMTEST-PROBLÉMA ÉS ALKALMAZÁSAI Szenkovits Ferenc Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár Az égi mechanika alapfeladata a n-test probléma: n tömegpont mozgásának vizsgálata a kölcsönös gravitációs vonzóerők hatására. A feladatot már megfogalmazója, Newton megoldotta két tömegpont esetében. Kettőnél több test esetében viszont a probléma jóval bonyolultabbnak bizonyult, sok matematikusnak okozott fejtörést az évszázadok folyamán. A megoldásra való törekvések jelentős mértékben járultak hozzá a matematika fejlődéséhez is, egészen új matematikai módszerek kidolgozásával, kutatásterületek kialakulásával. Már a háromtest-probléma általános esete is igen összetett, így a szakemberek olyan sajátos esetek tanulmányozásával próbálkoznak, amelyek bizonyos konkrét égitest-rendszerek modellezésére is jó közelítéseket biztosíthatnak. Ilyen sajátos eset a kör korlátozott háromtest-probléma, amikor két jelentősebb tömegű test egymás körüli körmozgását feltételezve egy harmadik, elhanyagolhatóan kis tömegű test mozgását vizsgáljuk a két nagyobb test gravitációs terében. Ezt a modellt nevezzük a (kör) korlátozott háromtestproblémának. Ez a modell jó közelítést nyújt például a Nap Jupiter rendszer környezetében mozgó aszteroida dinamikai vizsgálatára. Abban az esetben viszont, amikor ezek a vizsgálatokat nagyobb pontosságot igényelnek, akkor már nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy a két központi test mozgása nem körpályán, hanem közelítőleg ellipszisek mentén zajlik. Így szükséges lesz egy újabb modell, amelyben a két központi égitest egymás körül elliptikus pályán kering, és ezek gravitációs terében vizsgáljuk egy harmadik, elhanyagolható tömegű test mozgását. Ez a modell ismert a szakirodalomban az elliptikus korlátozott háromtest-probléma néven. Az elliptikus korlátozott háromtest-probléma vizsgálata területén új lehetőségek nyíltak meg a számítógépek elterjedésével, a numerikus és más közelítő módszerek hatékony alkalmazása révén. A feladat alkalmazásai is egyre nagyobb mértékben kerülnek terítékre, úgy a Naprendszerünkben előforduló dinamikai jelenségek vizsgálatában, mint az utóbbi évtizedekben felfedezett, Naprendszerünkön kívüli bolygórendszerek stabilitásának, mozgásának tanulmányozásában. Előadásunk célja az elliptikus korlátozott háromtest-probléma vizsgálatában elért jelentősebb kutatási eredmények és néhány fontosabb alkalmazás rövid összefoglalása

13 FEDŐÜLEDÉKES DEPRESSZIÓK CSOPORTOSÍTÁSA Veress Márton Nyugat-Magyarországi Egyetem, Természettudományi Kar, Szombathely Az előadásban a karszt fedőüledékeinek zárt formáit mutatjuk be. A kutatási területeink a magyarországi karsztterületek, az Alpok néhány karsztterülete és a Pádis voltak. Vizsgáltuk a fedőüledékes depressziók morfológiáját (topográfiai térképezés, morfológiai térképezés), valamint az eltakart fekü domborzatát (VESZ mérések). Elemeztük a depresszióik fedőüledékes aljzatának pusztulási módjait (topográfiai térkép és lejtőszög kategória adatok felhasználásával). Osztályoztuk a depressziókat: elkülönítettünk karsztperemi- és karsztbelseji depressziót (helyzetük szerint), fedett-, félig kitakart depressziót (kitakartságuk szerint), fél-, embrionális-, fiatal-, felnőtt-, érett- és elpusztult depressziót (a fejlettségük szerint), rejtett- és eltemetett depressziót (a fedőüledékeik szerint), ál- és igazi depressziót (a fekü morfológiája szerint)

14 A 6. MAGYAR BIODIVERZITÁS NAPOK VASVÁR NAGYMÁKFA, 2010 ELŐZETES, EDÉNYES FLORISZTIKAI EREDMÉNYEI Balogh Lajos 1 - Morschhauser Tamás 2 - Rudolf Kinga 2 1 Savaria Múzeum, Természettudományi Tár, H-9700 Szombathely, Kisfaludy Sándor u balogh.lajos@savariamuseum.hu 2 Pécsi Tudományegyetem, Biológiai Intézet, Növényrendszertani és Geobotanikai Tanszék, H-7624 Pécs, Ifjúság útja 6. morsi@gamma.ttk.pte.hu; rukinga@fre .hu A P. Alden és E. O. Wilson által a Walden-tó (Concord, Massachusetts, USA) mellett 1998-ban megszervezett első Biodiverzitás Napok során több tucat botanikus és zoológus részvételével 24 órás gyűjtést végeztek egy 1 km 2 -es területen, melynek eredményeként 1900, 1 mm-nél nagyobb élőlényfajt (növényt, gombát, állatot) sikerült azonosítaniuk. Tették ezt annak érdekében, hogy az élővilág bámulatra méltó változatosságát testközelbe hozzák a természettől elszakadt emberek számára. Ez szolgált mintául a 2006-tól hazánkban is megrendezett Magyar Biodiverzitás Napokhoz, amelyek kezdeményezője és főszervezője azóta is dr. Kovács Tibor herpetológus (MME). Az eseménysor eddigi helyszínei: : Gyűrűfű (Ibafa, Dél-Zselic, Baranya megye); : Porva (Bakony, Veszprém m.), Drégelypalánk (Nógrád m.), Ipolyhidvég (Nógrád m., Szlovákia); : Fekete-hegy (Szentbékkálla, Balatonhenye, Veszprém m.). A 6. Magyar Biodiverzitás Nap az Őrségi Nemzeti Park területén, a Vasvárhoz tartozó Nagymákfa térségében került sorra 55 kutató (és 15 kísérő) részvételével június 4 6-án, A Biológiai Sokféleség Világévében. A Vasi- Hegyhát ÉNy-i peremén haladó Csörnöc-patak mentén, holtágakban, mocsárréteken, legelőkön, puha- és keményfás ligeterdőkben, bükkösben zajlott gyűjtés során a még nem végeleges adatok szerint 1932 faj került elő. A 293 edényes növénytaxonból 4 haraszt, 1 nyitvatermő, 215 kétszikű és 66 egyszikű; közülük 7 védett

15 LEUCE SZEKCIÓBA TARTOZÓ HAZAI NYÁR FAJOK DUNÁNTÚLI ÁLLOMÁNYAINAK POPULÁCIÓGENETIKAI VIZSGÁLATA RAPD, PCR-RFLP ÉS SSR MARKEREKKEL Benke Attila Erdészeti Tudományos Intézet, Nemesítési Osztály, Sárvár 9600 Sárvár, Várkerület 30/A. A kutatás során a nyár nemzetség Leuce szekciójába tartozó, Magyarországon őshonos két faj, a fehér és rezgő nyár természetes eredetű dunántúli populációit vizsgáltuk. Kutatásunk célja a kiválasztott populációk genetikai változatosságának felmérése, valamint a két faj természetes hibridjének, a szürke nyár előfordulásának, valamint genetikai struktúrájának vizsgálata volt. A mintavételezések alkalmával a fajok főbb előfordulási területein található olyan középidős, idős állományokat érintettünk, melyek természetes eredetűek voltak, illetve bizonyítottan autochton populációkban gyűjtött szaporítóanyag felhasználásával létesültek, azaz jól reprezentálják az adott populáció genetikai mintázatát. A molekuláris genetikai vizsgálatokhoz a módszereket úgy választottuk meg, hogy egyrészt egy átfogó képet alkothassunk a sejtmagi DNS (RAPD technika) és a nyárak esetében anyai úton öröklődő kloroplaszt DNS (PCR-RFLP technika) hordozta genetikai változatosságról, valamint behatóbban tanulmányozhassuk a hibridizációs folyamatokat a szürke nyár esetében (SSR technika). A populációk genetikai diverzitását, ezáltal alkalmazkodó-képességét, a megfigyelt allélszám és az allélgyakoriságok alapján számított Shannon-index alapján értékeltük. A vizsgálatok során megállapítottuk, hogy az alapfajok esetében az ökológiai optimumhoz közelebb álló termőhelyeken tenyésző populációk genetikai diverzitása magasabb, mint az egyes fajok termőhelyi igényeit kevésbé kielégítő területeken állóké (área-peremi állományok). Sikerült a vizsgált fajok esetében igazolni azt a feltételezést, miszerint a genetikai diverzitás jelentős része a populációkon belüli változatosságból ered, míg a teljes diverzitáshoz a populációk közötti változatosság csak kisebb mértékben járul hozzá. Terepi megfigyeléseinkkel, valamint mikroszatellit vizsgálatokkal sikerült alátámasztanunk azt a korábbi megfigyelést, amely szerint a természetben keletkező F 1 -es nemzedékű szürke nyár egyedek fehér nyár szülővel való nagyobb arányú visszakereszteződése folytán a hibridpopuláció feno- és genotipusos jellegzetességei fokozatosan tolódnak a fehér nyár irányába, ami a terepen történő fajmeghatározást sok esetben jelentősen megnehezíti

16 LEVÉLEPIDERMISZ VIZSGÁLATOK RÉTI CSENKESZ ÉS NÁDKÉPŰ CSENKESZ POPULÁCIÓKON Dani Magdolna 1 - Kovács J. Attila 1 NYME SEK TTK Növénytan magdolnad@ttk. nmye.hu A Festuca L. nemzetség Montanae Hack. szekcióba tartozó széles, lapos levelű taxonokon végzett morfo-anatómiai vizsgálataink folytatásaként a Festuca pratensis agg. két mikrotaxonjának, a Festuca pratensis subsp. pratensis és a Festuca arundinacea subsp. arundinacea populációinak levélanatómiai felépítését tanulmányoztuk. Célunk a két taxon különböző élőhelyről származó populációinak részletes epidermisz vizsgálata, különös tekintettel a bőrszöveti struktúrák finomabb részleteire (kosztális és interkosztális sejtsek, sztómakomplexek, kovasejtek, trichomák), a két taxon bőrszöveti felépítésében való hasonlóságok és eltérések feltárása. Vizsgálatainkat Közép-Európa és a Kárpát-medence természetes flórájából begyűjtött populációkon végeztük. Virágzás idején a zászlós levelekről begyűjtött mintákból epidermisz nyúzatok és scanning elektronmikroszkópos felvételek készültek. A levélepidermisz fénymikroszkópos értékelése alapján megállapítható, hogy a réti csenkesz és nádképű csenkesz taxonoknál egyaránt az epidermisz adaxialis és abaxialis oldala szerkezeti különbséget mutat. Ez a következő bélyegekben mutatkozik meg: a sejtek radialis falainak lefutása, alakja, a kovasejtek megjelenése és eloszlása, a kosztális és interkosztális zónákat alkotó sejtek mérete, a sztómakomplexek alakja, száma (1mm2/db), mérete, a serteszőrök száma (1mm 2 /db). A bőrszövet színi és fonák oldala közötti szerkezeti eltérés hangsúlyosabb a réti csenkesz taxon esetében. A bőrszöveti struktúra jól differenciáló bélyeg a vizsgált két taxonok esetében is. Ez az elkülönülés a sejtek radiális falának lefutásában, az ér- és érközötti zónák sejtjeinek méretében, a sztómák méretében, a színi epidermisz sztómasűrűségében (1mm 2 /db) és a serteszőrök méretében nyilvánul meg

17 A GYENGE FATERMŐKÉPESSÉGŰ ERDŐÁLLOMÁNYOK KITERMELÉSE, ÉS A KÉPZŐDÖTT FAANYAG HASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEI. Szakálosné Mátyás Katalin - Horváth Attila László Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézet, 9400 Sopron, Ady E. út 5. mkata@emk.nyme.hu ; ahorvath@emk.nyme.hu Az erdészeti gyakorlat a fafajok fatermőképességét csoportba sorolja: jó közepes gyenge. Magyarország összes erdőterületeinek 4,6 %-a ( ha), a faanyagtermelést szolgáló erdőknek pedig 1,1 %-a ( ha) tarozik a gyenge fatermőképességű állományok közé. A kevés fahozamú és rossz minőségű állományok kitermelési és értékesítési problémájával többé-kevésbé az ország valamennyi erdőgazdasága szembesül. A közép európai kutatásoknak köszönhetően (melyek közül egy nemzetközi projektben Intézetünk is részt vett), az un. teljes fakitermelő gépek (harveszterek) használata a hazai lombos állományokban is kezd létjogosultságot szerezni. A kezdetben fenyő állományokban dolgozó gépek a további fejlesztéseknek köszönhetően napjainkra már a lágy- ill. keménylombos állományok gyérítési és véghasználati munkáinak elvégzésére is kiválóan alkalmasak. A kevésbé jó minőségű, szinte kizárólag tűzifa választékot adó állományok kitermelése is jóval gazdaságosabbá, természetközelibbé és biztonságosabbá tehető. A harveszter alkalmazásának további előnye, hogy mint fakitermelő és előközelítő gép kiválóan illeszthető az aprítéktermelési logisztikai rendszerbe. A gyenge állományok kevésbé jó minőségű faanyaga ezáltal apríték (esetleg pellet illetve brikett) formájában fűtőművi vagy erőművi felhasználásra kis és nagyfogyasztók számára is gazdaságosan értékesíthető

18 A TÖLGYPUSZTULÁS GENETIKAI HÁTTERÉNEK VIZSGÁLATA Jobb Szilvia 1 - Borovics Attila 2 - Cseke Klára 2 - Koltay András 3 1 Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ Természettudományi Kar, Biológiai Intézet, Növénytani Tanszék szilva@ttk.nyme.hu 2 Erdészeti Tudományos Intézet, Nemesítési Osztály 3 Erdészeti Tudományos Intézet, Erdővédelmi Osztály A kutatás célja a tölgypusztulással sújtott illetve egészséges tölgyek genomjának vizsgálata, bizonyítandó, hogy a tölgypusztulás módosítja az állományok genetikai szerkezetét. A vizsgálatok célja kimutatni, hogy a tölgypusztulással szemben vannak ellenálló és érzékeny genotípusok, illetve az ellenálló egyedek képezte részpopuláció genetikai szerkezete eltér az érzékeny részpopulációétól. A genetikai vizsgálatok kiindulópontjai egészséges és beteg tölgy egyedpárokról begyűjtött és fagyasztva tárolt rügyek. Az egyedpárok kijelölése Magyarország különböző területein történt: Bajánsenye, Bejcgyertyános, Buják, Dunaszentmiklós, Gyöngyössolymos, Kaszó, Nyergesújfalu, Szentendre, Szenta települések körzeteiben, kocsányos- és kocsánytalan tölgy állományokban. Összesen 113 tölgypár 226 egyedének rügyeiből történt meg a DNS kivonása. A DNS minták genetikai vizsgálatát mikroszatellit (SSR) markerezési technika módszerével végezzük

19 MAGAS KŐRISES ERDŐ-ÁLLOMÁNYOK CÖNOLÓGIAI VISZONYAI AZ ERDÉLYI MEZŐSÉG DÉLKELETI RÉSZÉN Kovács J. Attila NymE SEK TTK Biológiai Intézet Növénytani Tanszék A magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta erdei vegetációs állományok Közép-Európában különösen a mezotrof lombos erdők, a törmeléklejtő-erdők, hársas-kőrises sziklaerdők ill. a mészkő-dolomit szurdokerdők (Mercuriali- Tilietum, Tilio-Fraxinetum, Scolopendrio-Fraxinetum) keretében alkotnak jellegzetes cönológiai struktúrákat. Előfordulnak még égerligetekben, sík- és dombvidéki gyertyános-tölgyesekben, keményfaligetekben is, bár ezekben ritkán alkotnak konszociációkat. A szubkontinentális klimaviszonyok közepette fennmaradt állományokról, az Alföld-peremi, vagy mezőségi tölgyes- és elegyes xeroterm erdők csoportjába tartozó cönológiai állományok helyzetéről csak szorványos információikkal rendelkezünk. Jelen munkában az Erdélyi Mezőség délkeleti térségében fennmaradt azon állományokat vizsgáltuk, melyek a kevert tölgyesek zonájában, a szubkontinentális xeroterm erdők szomszédságában maradtak fenn, jellegzetes termőhelyi viszonyok közepette. Cönológiai szerkezetük és karakterfajaik alapján a vizsgáltba vett hat erdőterület 15 fontosabb állományát az Aceri tatarico-quercion társulás-csoporthoz tartozóknak tekintjük. A cönológiai szerveződés változatos fokozatait mutató (kiterjedt és foltszerű) állományok felépítésében a fontosabb konstans fa-fajok a következőek: Fraxinus excelsior, Quercus robur, Acer tataricum, Acer campestre, Ulmus minor, Quercus petraea. A fejlett cserje- és gyepszintben számos vegetációtörténeti szempontból is értékes indikátor növényfaj talált menedéket: Iris graminea, Fritillaria orientalis, Veratrum nigrum, Pulmonaria mollis, Polygonatum latifolium, Doronicum hungaricum, Aconitum moldavicum, Lilium martagon, Tanacetum corymbosum etc. A továbbiakban megállapítandó, a kevert tölgyesek, dombvidéki gyertyánostölgyesek és a magas-kőrises erdők szukcessziós kapcsolatai

20 A NÖVÉNYEK VÍZMÉRLEGÉNEK ÉS SZÁRAZSÁGTŰRÉSÉNEK JELLEMZÉSE Molnár Zoltán Nyugat-magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Növénybiológiai Intézet 9200 Mosonmagyaróvár, Vár 2. A víz létfontosságú a növények élete során: részben a növény testét alkotja, részben az életjelenségek biokémiai hátterének alapját adja. A legtöbb szárazföldi növényben a víz folyamatosan kicserélődik: állandó vízmozgást figyelhetünk meg a talajból az atmoszférába a növények közbeiktatása révén. A növények vízmérlegét a vízpotenciál változásával jellemezzük. A globális klímaváltozás problémája számos hatást gyakorol a mezőgazdasági termelésre. A vízhiányos körülmények, így a szárazság, döntően befolyásolják a növények produktivitását. A lóbab (Vicia faba L.) egyike a világ legrégebben termesztett kultúrnövényeinek, jóllehet vetésterülete csupán 5 %-os arányban részesedik az abrakhüvelyes növényekéből. A növény relatíve kevésbé tűri a vízhiányt és a növénynemesítők különböző fiziológiai paraméterek figyelembe vételével tesztelik nemesítési alapanyagaik szárazságtűrését. A csíranövény korban mért eredmények szoros korrelációt mutatnak a szántóföldi körülményeken fejlődő, idősebb növényeknél mért adatokkal. Az előadásban egyrészt a növényi sejtek, szövetek és szervek vízpotenciáljának mérési módszereit ismertetjük, másrészt kísérleti adatokkal szemléltetjük a lóbabfajták szárazságtűrésének értékelését üvegházi körülmények között

21 A TISZAFA (TAXUS BACCATA L.) ZÖLDÜLÉSÉNEK ÉLETTANI ÉS MORFOLÓGIAI JELLEMZŐI Skribanek Anna 1 - Solymosi Katalin 2 - Hideg Éva 3 - Böddi Béla 1 Nyugat-Magyarországi Egyetem, Növénytani Tanszék, Szombathely, Magyarország sanna@ttk.nyme.hu 2 ELTE Növényszervezettani Tanszék, Budapest, Magyarország 3 Szegedi Biológiai Központ, Növénybiológiai Intézet, Szeged, Magyarország A tiszafa magról nehezen hajtatható, és ezért sötétben csíráztatva korábban nem tanulmányozták Kl bioszintézisét és plasztiszfejlődését, mely folyamatokat ebben a munkában sötétben hajtatott ágakon fejlődő hajtásokban tanulmányoztunk. A levelek és szárak pigmenttartalma és plasztiszfejlődése kisebb eltéréseket mutatott, de összességében elmondható, hogy a tiszafa képes sötétben is Kl-t szintetizálni, ugyanakkor működőképes kloroplasztiszok nem képződnek sötétben, és ezek még viszonylag hosszú zöldítés után sem alakulnak ki a növény sötétben hajtatott szerveiben. Munkánk rávilágít arra, hogy a nyitvatermőknél feltételezett, fény jelenlététől független Kl szintézis egy bonyolultabb szabályozású folyamat. Jelenléte nem feltétlenül jár együtt a fotoszintetikus apparátus megfelelő kiépülésével

22 ALGA BIOMASSZA HATÁSA ORCHIDEÁK IN VITRO ÉS EX VITRO FEJLŐDÉSÉRE Virág Emese Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar 9200 Mosonmagyaróvár Vár 2. Az orchideanemzetségek nagy része igen lassan fejlődő fajokat foglal magába. A bizonytalan csírázás mellett az orchideák vegetatív fejlődésének hosszú ideje, illetve a hagyományos kertészeti növényektől eltérő környezeti igénye nehezíti az előállítók dolgát. Mivel ezek az egzotikus növények jelentős gazdasági értéket képviselnek, folyamatosak a törekvések az üzemi termesztés időtartamának csökkentésére. Ennek egyik eszköze lehet az alga biomasszák alkalmazása mind laboratóriumi (in vitro), mind a kiültetést követő (ex vitro) körülmények között. Az algák a magasabb rendű növényekhez hasonlóan növekedés szabályozó anyagokat termelnek, melyek révén serkenthetik a növények fejlődését, fokozhatják az akklimatizáció sikerességét. Kutatásaink során azt vizsgáltuk, hogy különböző alga biomasszák miként befolyásolják az orchidea növények fejlődését laboratóriumi, illetve üvegházi körülmények között. Azonos összetételű, de eltérő alga biomasszát tartalmazó tápközegeken neveltünk orchidea növényeket in vitro, az inkubációs időszak végén kiértékeltük a növények fejlődését és az eredményeket összehasonlítottuk. Az üvegházi akklimatizáció elősegítésének vizsgálatára az újonnan kiültetett orchidea növényeket öntöztük egy adott alga különböző koncentrációjú szuszpenziójával, és a növények növekedési paramétereinek meghatározásával összehasonlítottuk a koncentrációk hatását az akklimatizáció eredményességére

23 VAS MEGYE MADARAINAK NÉVJEGYZÉKE Gyurácz József 1 Lukács Zoltán Vörös Norbert 1 Nyugat-magyarországi Egyetem, Természettudományi Kar, Biológia Intézet gyjozsi@ttk.nyme.hu Vas megye madarairól három névjegyzék készült a XIX. század vége és a XX. század vége között: Chernel 1898, Dabasi-Fromm 1929, Barbácsy Az 1987 óta eltelt több mint húsz évben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tagjai, a Nyugat-Magyarországi Egyetem (korábbi Berzsenyi Dániel Főiskola) Biológia Intézet, valamint az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársainak megfigyelései, madárgyűrűzési tevékenysége, valamint a Tömördi Madárvárta működése révén sok új faunisztikai adat gyűlt össze Vas megye területén előforduló madárfajokról. A jelenlegi, 283 fajt tartalmazó névjegyzék összeállításánál Vas megye mai határain belül 2010 végéig végzett megfigyelések eredményeit vettük figyelembe. Célunk az volt, hogy a legjellemzőbb adatok felhasználásával Vas megye madárfaunájának faji összetételéről valós képet adjunk, segítve ezzel a további kutatásokat és a természetvédők gyakorlati munkáját. A névjegyzék összeállítása az NymE TÁMOP 4.2.1/B-09/1/KONV pályázat keretében valósult meg

24 A HŐMÉRSÉKLET, A CSAPADÉK ÉS A FIATAL MADARAK EGYEDSZÁMA KÖZÖTTI KAPCSOLAT VIZSGÁLATA Gyurácz József 1 Puskás János 2 1 Nyugat-magyarországi Egyetem, Természettudományi Kar, Biológia Intézet gyjozsi@ttk.nyme.hu 2 Nyugat-magyarországi Egyetem, Természettudományi Kar, Földrajz- és Környezettudományi Intézet pjanos@ttk.nyme.hu A Tömördi Madárvárta (47 22 N, E) Actio Hungarica madárgyűrűzési programjában 2002 és 2009 között, a diszperziós időszakban (VIII ) befogott fiatal (első naptári éves) madarak egyedszáma, valamint a költési időszak hónapjainak (IV., V., VI., VII.) középhőmérséklete és csapadékösszege közötti kapcsolatot vizsgáltuk a következő fajoknál: barátposzáta Sylvia atricapilla N=545, csilpcsalpfüzike Phylloscopus collybita N=330, vörösbegy Erithacus rubecula N=199, fekete rigó Turdus merula N=114, széncinege Parus major N=130. A madarak egyedszámának, valamint a hőmérséklet és a csapadék értékek éves változását lineáris regresszióval ellenőriztük. A havi középhőmérsékletek közül csak az áprilisi növekedett szignifikánsan 2002-től 2009-ig (r=0,86; p=0,01), a csapadék mennyisége szignifikáns trendet nem mutatott egyik hónap esetében sem (p>0,05). A kanonikus korreszpondencia-analízis eredményei azt mutatják, hogy havi középhőmérséklet és a havi csapadékösszeg fajonként eltérő módon hat a fiatal madarak éves abundancia viszonyaira. Jelen tanulmány az NymE TÁMOP / és TÁMOP 4.2.1/B-09/1/KONV pályázatok keretében valósult meg

25 A 6. MAGYAR BIODIVERZITÁS NAP ELŐZETES ARACHNOLÓGIAI EREDMÉNYEI (NAGYMÁKFA JÚNIUS 5-6.) Kovács Péter 1 - Szita Éva 2 - Szinetár Csaba 1 1 NyME TTK Állattani Tanszék 2 MTA Növényvédelmi Kutatóintézet 2006-tól kezdődően hazánkban is megrendezésre kerülnek a Biodiverztitás Nap nevet viselő terepbiológiai kutatóprogramok. A hazai botanikusok és zoológusok körében is egyre népszerűbb esemény, 2010-ben Vas megyében került lebonyolításra. Dr. Kovács Tibor a program hazai meghonosítója és főszervezője az Őrségi Nemzeti Park munkatársaival készítette elő, illetve irányította, az 55 kutató részvételével zajló kétnapos programot. A Nagymákfa községhatárában lévő terület jól reprezentálja a Rába-völgy, illetve a Vasi-hegyhát között húzódó természetközeli élőhelyeket. A mintegy 1 km 2 - es nagyságú élőhely-együttes valamennyi kijelölt körzetére kiterjedő gyűjtéseink módszereként fű- és kopogtatóhálózást, kéregrostálást, talajcsapdázást, motoros szívóval végzett mintavételezést, valamint egyelési módszereket alkalmaztunk. A másfél nap alatt összegyűjtött mintavételek laboratóriumi feldolgozása az NyME Állattani Tanszékén, illetve az MTA Növényvédelmi Intézetében történt. A területről eddig kimutatatott pókfajok száma 105, melyek 25 családot képviselnek. Az eredményeink részletes elemzése és bemutatása a hagyományoknak megfelelően egy önálló kötetben kerül majd ismertetésre. Jelen előadásunkban néhány ritka, valamint figyelmet érdemlő faj előfordulásáról számolunk be. Védett fajok közül a terület egyik karakterfajának is tekinthető szegélyes vidrapók (Dolomedes fimbriatus (Clerck, 1757)) a magassásosok jellemző faja, ahol a hazánkban ritka kalózpókfaj a Pirata uliginosus (Thorell, 1856) több példányát is gyűjtöttük. A Csörnöc medrének tavirózsás hínárnövényzetében a szintén védett búvár pók (Argyroneta aquatica (Clerck, 1757)) került elő. Kiemelést érdemel a területen érvényesülő mediterrán hatások jelzője, a Vasi Hegyhát területéről szórványosan ismert déli csúcsoskeresztespók előkerülése is. A Rába-völgy mára megfogyatkozott keményfás ligeterdeinek avarszintjéből a nyugat- Magyarországi üde lomboserdők erdők (Kőszegi-hegység, Őrség) jellemző kistestű vitorláspókja a Panamomops affinis Miller & Kratochvil, 1939 is kimutatásra került. Az eddigi adatok alapján is látható, hogy a rövid idejű, de nagy ráfordítású gyűjtések hatékonysága hazánkban is lényegesen felülmúlja a várakozásokat egy adott terület élővilágának (flóra és faunalistájának) megismerése tekintetében. A hat eddig megvalósult hazai program eredményei egyértelműen azt mutatják, hogy a természetközeli élőhelyeink 1-1 km 2 nagyságú területén egyidejűleg akár kétezer növény-és állatfaj jelenléte is regisztrálható

26 A DIMETIL-SZULFOXID HATÁSA AZ ABSZENSZ EPILEPSZIÁS AKTIVITÁSRA SZABADON MOZGÓ WAG/RIJ PATKÁNYOKBAN Kovács Zsolt a - Czurkó András b, c - Kékesi A. Katalin b,d - Juhász Gábor b a Nyugat-magyarországi Egyetem SEK, TTK, Biológia Intézet, Állattani Tanszék, Szombathely zskovacs@ttk.nyme.hu b Eötvös Loránd Tudományegyetem, TTK, Proteomikai Csoport, Budapest c Szegedi Egyetem, ÁOK, Orvosi Vegytani Intézet, Szeged d Eötvös Loránd Tudományegyetem, TTK, Élettani és Neurobiológiai Tanszék, Budapest A dimetil-szufoxidot (DMSO) igen gyakran használják a legkülönfélébb, nehezen oldható molekulák oldószereként, de ismert a DMSO antioxidáns, neuroés krioprotektív hatása is. A DMSO-t annak ellenére alkalmazzák a terápiában, hogy több esetben leírták ennek epilepsziás rohamot kiváltó hatását. A különböző DMSO dózisok abszensz epilepsziás rohamokra gyakorolt hatása nem ismert. Jelen munkánkban a 0.1, 1, 10, 30, 50 és 100%-os DMSOoldatok abszensz epilepsziás aktivitásra gyakorolt hatását vizsgáltuk meg szabadon mozgó WAG/Rij (Wistar Albino Glaxo/Rijswijk) patkányokban. Eredményeink arra utalnak, hogy az intraperitoneálisan alkalmazott (i.p.; 1.5 ml/kg) 0.1%-os DMSO-oldat csökkenti, míg az 50%- és a 100%-os DMSO-oldat növeli az epilepsziás aktivitást. A DMSO befolyásolhatja az egyes antiepileptikumok epilepsziás aktivitásra gyakorolt hatását, amit a DMSO-ban oldott különféle szerek alkalmazásakor figyelembe kell venni

27 FUNKCIONÁLIS IN VITRO TESZTMÓDSZEREK ALKALMAZÁSA A GYÓGYSZERKUTATÁSBAN ÉS TOXIKOLÓGIÁBAN Molnár Péter Nyugat-magyarországi Egyetem SEK, TTK, Biológia Intézet, Állattani Tanszék, Szombathely pmolnar@pminfonet.com A gyógyszerek fejlesztése során a vegyületeket vagy nagy áteresztőképességű, de csak korlátozott információt szolgáltató tesztekkel, vagy lassú és költséges in vivo / ex vivo módszerekkel vizsgálják. Nagy jelentőségű lenne olyan nagy áteresztőképességű módszerek kifejlesztése, amelyek összetett funkcionális információt szolgáltatnának a vegyületek hatásairól. Ezeket a módszereket elsősorban a vegyületek mellékhatásainak minél korábbi felderítésére lehetne használni, de kifejleszthetők lennének in vitro betegség modellek is főhatás vizsgálatára. Humán eredetű őssejtek felhasználásával a tesztek prediktív értéke jelentősen növelhető lenne. Munkánk során kifejlesztettük azokat a módszereket, amelyekkel sejtek komplex funkcionális rendszerbe szervezhetőek, valamint azokat a módszereket, amelyekkel ezek a rendszerek nagy áteresztőképességgel tesztelhetőek. Szívizomsejtek felhasználásával létrehoztunk egy olyan funkcionális tesztrendszert, amellyel gyógszerek mellékhatásai viszonylag nagy áteresztőképességgel vizsgálhatóak

28 IDŐSZAKOS ÉS ÁLLANDÓ VÍZBORÍTÁSÚ ÉLŐHELYEK PÓKFAUNÁJÁNAK KUTATÁSA I. - MIÉRT? HOGYAN? Szinetár Csaba - Kancsal Béla - Török Tamás Nyugat-magyarországi Egyetem SEK, TTK, Biológia Intézet, Állattani Tanszék, Szombathely A Föld felszíni édesvízkészletével szoros összefüggésben a vizes élőhelyek élővilága is veszélyeztetett világszerte. Az időszakos, illetve állandó vízborítású édesvízi élőhelyek természeti értékei Európában, illetve más földrészeken is egyre nagyobb figyelmet kapnak. Számos nemzeti park létesült ezek fenntartása érdekében, továbbá több nemzetközi egyezmény is igyekszik ezek megőrzését szolgálni. A vizes élőhelyek magasabbrendű növényei, a gerinces állatok (pl. madarak), valamint egyes rovarok (pl. szitakötők) kutatása komoly hagyományokkal rendelkezik. Nem véletlen, hogy a fenti taxonok képviselői közül kerülnek ki azok a fajok, melyek jelenléte, vagy éppen hiánya jelzi egy konkrét vízi élőhely minőségét, állapotát, illetve ezekről a fajokról rendelkezünk a legtöbb információval. Részben kutatás-módszertani okokra vezethető vissza az a körülmény, hogy egyes állatcsoportok ismerete ma is hiányos a tárgyalt élőhely-típusban. Hazánkban csupán a kilencvenes évek elején kezdődtek meg azok a vizsgálatok, amelyek a vízi életközösségek teljes körű feltárására törekedtek. Többnyire ekkor indultak el azok a tervszerű arachnológiai vizsgálatok is, melyek döntően a nádasok faunájának feltárására irányultak. A pókok élőhelyválasztásának kulcsingerei közül döntő jelentőségű a vegetációszerkezet és a levegő páratartalma. Ezek, mit a nádasokban specifikusan meglévő környezeti tényezők felelősek a nádasok élőhelyspecialista pókfaunájának kialakulásáért. Döntő, de nem specifikus körülmény a vízben fejlődő rovarok tömegessége, mely a pókfauna mennyiségi tulajdonságaira van elsősorban kihatása. A vizes élőhelyek pókjainak vizsgálata eddig is számos új eredménnyel szolgált, ugyanakkor egyes mikrohabitatok standardizálható kutatásához új módszerek alkalmazására, illetve kifejlesztésére van szükség. Ennek érdekében: 1. Folytatjuk a vízfelszínen úszó módosított Barber-féle csapdák alkalmazását több hazai élőhelyen; 2. Kifejlesztünk és tesztelünk a nádasok növényzetén, illetve a nádavarban egy új mikrohabitat-csapdát. Vizsgálatainkat a Velencei tavon, a Balatonon, valamint a Fertő tavon végezzük. Előadásunkban a hagyományos, illetve úszó Barber-csapdák párhuzamos alkalmazásának velencei-tavi eredményeiről, valamint az úgynevezett nádszálcsapdák alkalmazásának első eredményeiről számolunk be. Kutatásainkat 2010 nyarától TÁMOP4. 2.1/b pályázat támogatásával végezzük

29 EMBERI CSONTMARADVÁNYOK AZ ENESE ELKERÜLŐ ÚTSZAKASZ ÉPÍTÉSI TERÜLETÉRŐL (85-ÖS SZÁMÚ FŐÚT) Tóth Gábor 1 Bőtsch Enikő 2 Puskás Tamás 3 1 Egyetemi docens, NyME SEK TTK, Biológia Intézet, Szombathely. tgabor@ttk.nyme.hu 2 Tudományos munkatárs, MNM NÖK Nyugat-Dunántúli Regionális Központ, Szombathely. botscheniko@fre .hu 3 Osztályvezető főorvos, Vas Megyei Markusovszky Kórház Nonprofit Zrt. Központi Radiológiai Osztály, Szombathely. puskas.tamas@markusovszky.hu Győr-Moson-Sopron megyében, a 85-ös számú főút Enesét elkerülő szakaszán a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (jelenleg MNM, Nemzeti Örökségvédelmi Központ) által 2008-ban végzett ásatások négy lelőhelyén tártak fel sírokat, emberi maradványokat. Ezek: Kóny, Proletár-dűlő II. (ásatásvezető: Varga Krisztina), Enese, Pippani-dűlő (ásatásvezető: Antoni Judit), Bezi, Nagy-sarok (ásatásvezető: Egry Ildikó), Rábapatona, Országúton-felüli-dűlő (ásatásvezető: Egry Ildikó). A 32 sír, illetve sírrészlet datálása az őskor időszakától, több régészeti kort felölelve, az Árpád-korig terjed. Az embertani alapadatok meghatározásán túl a csontanyag kvantitatív és kvalitatív vizsgálatát végeztük el. Előadásunkban az őskórtani eredmények ismertetésén belül (sérülések, Myeloma multiplex) kiemelten foglalkozunk a hun-germán időszakból származó torzított koponyájú lelet, valamint a két scaphocephal, neolit kori gyermek Hand- Schüller-Christian syndromájának (histiocytosis X) bemutatásával, amelyek diagnózisát komplex radiológiai módszerek alkalmazásával is alátámasztjuk

30 A GYERMEKEK TESTMÉRETEI AZ EZREDFORDULÓN KEDVEZŐTLEN VÁLTOZÁSOK Tóth Gábor 1 Suskovics Csilla 2 1 Egyetemi docens, NyME SEK TTK, Biológia Intézet, Szombathely. tgabor@ttk.nyme.hu 2 Főiskolai docens, NyME SEK MNSK, Sportelméleti Intézeti Tanszék, Szombathely. suskovics@mnsk.nyme.hu A Dr. Eiben Ottó nevéhez fűződő, 1958-ban indított, majd 10 évente megismételt Körmendi Növekedésvizsgálat igazolta először Magyarországon a gyermekek növekedésében és érésében megfigyelhető tendenciózus változásokat, a szekuláris trend néven ismert jelenség egyes részterületeit, amelyek a változó környezeti és genetikai háttér eredőjeként jelennek meg. A 2008 őszén lezajlott vizsgálat 27 testméretre és az érés vizsgálatára, a testméretek öröklődésére vonatkozott, kiegészítve a növekedés és az alvászavarok kapcsolatának elemzésével. A kapott eredmények amellett, hogy 1563 (3-18 éves) gyermek (az érintett korosztályok 72,3 %-a) vizsgálata alapján bemutatják a pillanatnyi testi fejlettséget, mutatói a szekuláris trend okozta legújabb, 21. század eleji változásoknak is. A nagy elemszámú vizsgálatok bőrredő méretei alapján is jellemezhetőek a gyermeki növekedés jellegzetes szakaszai. A korai gyermekkor bőrredő értékeinek növekvő koreltérései a prepubertás-pubertás idejére a nemi dimorfizmus egyik jelzőjévé válnak, elsődlegesen a törzs méreteinél. Aggasztó eredmény a törzs egyes régióiban a bőr alatti kötőszövet nagyarányú gyarapodása, amely az abdominális típusú felnőttkori elhízást, mint rizikófaktort vetíti elő. A gyermekkori csontfejlődés célja a csúcscsonttömeg (peak bone mass) elérése. Ezt főként genetikai tényezők határozzák meg, másrészt környezeti faktorok is befolyásolják. Feltételezésünk szerint a megnövekedett testtömeg megtámasztása erősebb csontozatot igényel. Azonban a condylus értékek változása ma már nem mutat olyan erős korrelációt a testtömeggel és testmagassággal, mint ahogy az évtizedekkel korábban jellemző volt

31 A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI-PEREMVIDÉK ORMÁNYOSALAKATÚ BOGARAI (COLEOPTERA: CURCULIONOIDEA) Vig Károly 1 - Podlussány Attila 2 1 Savaria Múzeum, Természettudományi Tár H 9700 Szombathely, Kisfaludy S. u nathist@savariamuseum.hu 2 Magyar Természettudományi Múzeum H 1088 Budapest, Baross u podlussany@zoo.nhmus.hu Napjainkban a hazai faunisztikai kutatások fellegvárai vitathatatlanul a vidéki múzeumok. Bár a Magyar Természettudományi Múzeum rendelkezik az országban a legnagyobb példányszámú és legteljesebb gyűjteménnyel hazánk élővilágára vonatkozóan, a vidéki múzeumok bizonyos csoportok tekintetében gazdagabb gyűjteményi anyaggal büszkélkedhetnek szűkebb működési területükről. A Nyugat-magyarországi-peremvidék koleopterológiai kutatása több mint száz esztendőre tekint vissza. Az eredményeket számtalan publikáció mutatja be, közöttük több monografikus igényű feldolgozást (pl. Carabidae, Cerambycidae, Chrysomelidae családok) is találunk. Az ormányosbogár-alkatú bogarak (Coleoptera: Curculionoidea) hazánkban az egyik legnagyobb fajszámú bogártaxont képviselik. A családsorozatban előforduló fajok erdészeti, kertészeti, mezőgazdasági jelentősége is nagy. Mindebből az következik, hogy más bogárcsaládokhoz viszonyítva lényegesen több előfordulási adat, információ és az életmódra vonatkozó megfigyelés gyűlt össze az idők során, illetve ezen adatok összefoglaló publikálására mindig igény mutatkozik. Az előadás során áttekintjük az ormányosbogár-alkatúak kutatásának tudománytörténeti emlékeit, majd a régió területére vonatkozó irodalmi adatok, illetve a hazai köz- és magángyűjteményekben őrzött mintegy példány gyűjtési adatainak bemutatásával képet adunk a vizsgálati területen előforduló közel 810 fajról. A nagy avarormányos (Ruteria major (A. & F. Solari, 1907)) újnak bizonyult hazánk faunájára. A területre jellemző fajok a következők: Barypeithes styriacus, Brachysomus subnudus, Lepyrus armatus, Nanomimus anulatus, Onyxacalles luigionii, Otiorhynchus austriacus, Otiorhynchus lasius, Phyllobius arborator, Rhinomias austriacus és Simo hirticornis

32 HIDASI KÖZÉPSŐ- MIOCÉN OTOLITHOK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA Baranyai Dóra Eszterházy Károly Főiskola, Földrajz tanszék, 3300 Eger, Leányka u A szerző a Hidas (Baranya megye) középső-miocén (bádeni) korú három rétegéből előkerült otoloithok összehasonlító vizsgálatát végezte el. Az Ostreás Cerithiumos lumasella; a Molluszkás lumasella és a Hydrobiás agyagmárga rétegből vett kg minta került átvizsgálásra. Az üledékből gyűjtött 252 darab otolith 11 taxonba tartozik. A faunát kis diverzitás jellemzi. A taxonok 81,7%-a a Gobidae, 12,3%-uk a Citharidae a 6%-uk pedig a Soleidae családba tartozik. A legnagyobb diverzitás a Hydrobiás agyagmárgában van, ahol megjelenik a Soleidae és a Citharidae család. Az otolithok mérete a fekütől haladva nő a három rétegben. Az otolithok koptatottsága a rétegsorban felfelé haladva csökken. A mindhárom rétegből előkerült Gobiidae család litorális (intertidális) régiót, maximum 200 m-es vízmélységet, trópusi, szubtrópusi klímát, táplálékban gazdag kavicsos, homokos aljzatot brakkvízi körülményeket jelez. A Hydrobiás agyagmárga rétegből előkerült Citharidae család normál sótartalmú tengervizet, litorális és szublitorális régiót kb. 150 m-es vízmélységet és iszapos lágy aljzatot jelez. Jelenlétéből szubtrópusi klímára következtethetünk. Szintén a Hydrobiás agyagmárga rétegből kerültek elő a Soleidae család képviselői, amelyek szintén normál sótartalmú tengervizet kedvelik, de elviselik a csökkentsótartalmú tengervizet is. A 150 m-es vízmélységet kedvelik, szubtrópusi klímát és homokos, iszapos aljzatot jeleznek. Az ökológiai következtetések kiegészítik és pontosítják a CSEPREGHYNÉ MEZNERICS ILONA által 1950-ben közölt őskörnyezeti következtetéseit. Az Ostreás Cerithiumos lumasella réteg litorális régióban, csökkentsósvízi körülmények között rakódott le, a gébfélék jelenléte is erre utal. A Molluszkás lumasella réteg a litorális, szublitorális régió határán rakódhatott le. Az otolith fauna megtartási állapota miatt pontosabb őskörnyezeti következtetések nem vonhatók le. A Hydrobiás agyagmárga réteg litorális régiót, mélyebb m-es vízmélységet tartós üledékképződést, gyenge áramlatokat, és szubtrópusi trópusi klímát jelez. A Gobiidaek, a Citharidaek és Soleidaek normális sótartalmú tengeri kifejlődésre utalnak. A Hydrobiák magasabb térszínről halmozódhattak át. Mindhárom réteg otolithjai áthalmozottak