PÉCSI PÜSPÖKI HITTUDOMÁNYI FŐISKOLA. Hittanár szak

Átírás

1 PÉCSI PÜSPÖKI HITTUDOMÁNYI FŐISKOLA Hittanár szak Ragadics Tamás: AZ EGYHÁZ TÁRSADALMI TANÍTÁSA A MEZŐGAZDASÁGRÓL A XX. SZÁZADI MAGYAR VISZONYOK TÜKRÉBEN DIPLOMADOLGOZAT Témavezető: Goják János Pécs, 2004

2 Tartalom: I. Bevezetés II. III. Az egyház kompetenciája a gazdasági szférában Az Egyház társadalmi tanítása 1. Előzmények 2. A szociális enciklikák 3. Alapelvek a keresztény társadalmi tanításban IV. Mezőgazdasági szempontok ismertetése az enciklikákban; a kapcsolódó magyar viszonyok bemutatása 1. XIII. Leó: Rerum Novarum A. A földbirtok, mint magántulajdon B. A bérmunkásság helyzete, az állami beavatkozás szükségessége C. Női és gyermekmunka 2. XI.Pius: Quadragesimo Anno A. Fentről irányított gazdaság helyett a szubszidiaritás elvének megvalósítása B. A paraszti társadalom, mint a kapitalizmus alternatívája 3. XXIII. János: Mater et Magistra A. A parasztság városokba áramlása B. A vidéki infrasrtuktúra fejlesztése 2

3 C. Pozitív diszkrimináció a mezőgazdaságban 1) Hitel 2) Társadalombiztosítás 3) Árszabályozás 4) Képzés 5) Szervezetek alakítása 4. XXIII. János: Pacem in Terris A. Erőszakos közösségszervezés 5. II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et Spes A. A gazdaság fejlesztése 6. VI. Pál: Populorum Progressio A. A monokultúrás termelés 7. VI. Pál: Octogesima Adveniens A. Elmagányosodás B. Multinacionális vállalatok 8. II. János Pál: Laborem Exercens A. A paraszti munka méltósága 9. II. János Pál: Sollicitudo rei Socialis 10. II. János Pál: Centesimus Annus V. A mezőgazdaság az újabb egyházi megnyilatkozások tükrében VI. Lezárás 3

4 I. Bevezetés A neolit kori forradalom, az élelemtermelés kezdetei óta sokat változott a világ benépesítését lehetővé tévő mezőgazdaság jellege és jelentősége. Mégis a mezőgazdasági tevékenység beindulása volt az a folyamat, amely forradalmi változások során a mai városlakó és világgazdaságban élő ember történetéhez vezetett. 1 Egészen a XX. századig a legfontosabb, legnagyobb tömegeket foglalkoztató gazdasági ágazat úgy tűnik, mára veszít jelentőségéből. Bár a fejlődő országokban még mindig a mezőgazdaság biztosítja a legtöbb ember megélhetését, a modern államokban az agráriumban foglalkoztatottak aránya a technika és a gazdaság más ágazatainak fejlődése hatására mindenütt néhány százalékra csökkent. Ezekben az államokban a nemzeti jövedelemnek is kisebb hányadát adja, mint az egyéb szektorok. A természeti környezetet kizsákmányoló és pusztító, a folyamatos növekedést célzó gazdaság azonban napjainkra olyan körülményeket teremtett, amelyek között egyre nehezebb és költségesebb a nyersanyagok és élelmiszerek különösen az egészséges élelmiszerek előállítása. A harmadik világ országaiban bekövetkezett, és jelenleg is zajló demográfiai robbanás hatására az élelmiszerszükséglet folyamatosan nő. A gazdag országokban ugyanakkor felértékelődnek a természet egyre nehezebben hozzáférhető alapvető kincsei, mint a tiszta víz és levegő, az egészséges táplálék. Alternatívák jelennek meg a környezetét felélő és szennyező, iparszerű mezőgazdaság mellett. A természet kiszámíthatatlansága továbbra is kiküszöbölhetetlen faktor, a környezeti katasztrófák az emberi beavatkozás 1 Raczky Pál: Az újkőkor forradalma. A Kárpát-medence szerepe az élelemtermelés kezdeteiben. Rubicon, 2004/ o. 4

5 veszélyeire figyelmeztetnek. A fenti folyamatok sok egyéb hatással kiegészülve fokozzák a mezőgazdaság szerepének jelentőségét, súlyos, megoldandó problémákat helyezve a mai kor embere elé. Hazánkban a kitűnő természeti adottságok miatt az agrárium hagyományosan jelentős ágazata a gazdaságnak. Az éghajlat és a talaj jellemzőit kiegészíti az itt élő emberek nemzedékeken át felhalmozódott szakértelme és tudása. Az Európai Unióhoz való csatlakozással további lehetőségek nyílnak mezőgazdaságbeli adottságaink kibontakoztatására, ugyanakkor rengeteg problémával is számolnunk kell. A magyar mezőgazdaság a XX. század során jelentős változásokon esett át. A parasztság a politika játékszereként sokszor volt mellőzött, kihasznált, hátrányos helyzetű réteg, és jelenleg is súlyos gondokkal küzd. Az uniós csatlakozással még szorosabbá válnak a hazánkat a globális gazdasághoz kötő szálak. A világgazdaság mint erre a fentiekben is utaltunk válaszúton áll. A folyamatos gazdasági növekedésnek határt szab a természeti környezet erőforrásainak végessége. Új nézőpontok kialakítása, új alternatívák kidolgozása válik szükségessé. Olyan reformokra van szükség, amelyek kiszabadítják az egyént a globális gazdaság által kialakított egyenkultúrából, a fogyasztói társadalom rabságából. A katolikus egyház társadalommal kapcsolatos megnyilatkozásaiban mindig az igazságosság és a humánum értékeit képviselte, az emberközpontú gazdaság kialakítását sürgette. Úgy vélem, hogy a katolikus hit iránt nem elkötelezettek számára is hasznos lehet az egyházi perspektíva bemutatása. 5

6 Célom: az egyes szociális enciklikák elemzése során a mezőgazdasággal, mint gazdasági ágazattal, illetve az agrárnépesség helyzetével kapcsolatos alapvető szempontok rögzítése, ill. annak leíró bemutatása, hogyan jelennek meg a körlevelekben felvázolt konfliktusok és problémák a magyar mezőgazdaság XX. századi történetében, a két világháború közötti időszaktól napjainkig. Bízom abban, hogy az elemzés során hasznos irányelveket rögzíthetek a magyar mezőgazdaság további fejlődésével, alakulásával kapcsolatban. 6

7 II. Az Egyház kompetenciája a gazdasági szférában A modern, szekularizált világ társadalmaiban sokan elítélően szólnak az Egyház azon megnyilatkozásairól, amelyek a gazdasági, társadalmi és politikai élet kérdéseit érintik, s illetékességét csupán a hittel és erkölccsel szorosan összefüggő területekre korlátozzák. Értelmezésükben a hit a magánélet szférájára korlátozódik. Az emberi személyiség egysége ellentmond a privátés a társadalmi élet megbontására, szétválasztására irányuló törekvéseknek. 2 A hit ugyanis sajátos értékrendet indukál, amely értékrend társadalmi viselkedésünk fontos alapja. A hit nyilvános, közösségi megvallása minden embernek természetes joga, ahogyan azt Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is rögzíti: Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ( ) vallásának vagy meggyőződésének mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt kifejezésre juttatásának jogához. 3 A katolikus társadalmi tanítás teológia alapja az ember Isten-képisége, a teremtésből fakadó rend, a megtestesülés és a megváltás művének az ember egységére vonatkoztatása. 4 Az Egyház tanítása alapján az ember Isten képmása, aki nem alacsonyítható le társadalmi, gazdasági és politikai folyamatok eszközévé és tárgyává. A dolgok rendjének kell szolgálnia a személyek rendjét, és nem fordítva. 5 2 Beran Ferenc Lenhardt Vilmos: Az Egyház társadalmi tanítása. Budapest, o. 3 Az emberi jogok dokumentumokban. Szerk.: Kovács Szabó. Budapest, o. 4 Höffner, Joseph: Keresztény társadalmi tanítás. Budapest, o. 5 Gaudium et spes, 26. pont 7

8 Amikor az Egyház társadalmi és gazdasági kérdésekben nyilatkozik, érinti többek között a szociológia és közgazdaságtan területét is. Fontos, hogy elismerje ezen szaktudományok autonómiáját és módszereit, felhasználja eredményeit, igazolt ismereteit. 6 A társadalmi események elemzése alapvetően a társadalomtudományok feladata, az Egyház azonban az igazságtalanságok megszüntetése és az evangéliumi értékek érvényesülésének elősegítése céljából nem mondhat le arról, hogy ezeket az eseményeket a kinyilatkoztatás szempontjából értelmezze és értékelje. 7 Az Egyház alapvető kötelessége az emberek üdvösségének elősegítése. El kell ismernünk azonban, hogy a társadalmi környezetnek óriási, meghatározó jelentősége van az emberi fejlődés szempontjából. Ezek alapján elmondhatjuk, hogy a rossz körülmények akadályozzák az egyént az üdvösség keresésében: azok a társadalmi körülmények, melyek között élnek, s melyek közé már gyermekkorukban kerülnek, gyakran eltérítik őket a jótól és a rossz felé terelik. 8 Olyan társadalmi viszonyok alakulnak ki, amelyek óriási akadályokat gördítenek ama bizonyos egyetlen szükséges, az örök üdvösség keresésének útjába az emberiség hatalmas tömegei számára. 9 Egyes országok, elmaradott területek lakói rendkívül nyomorúságos körülmények között élnek. A problémák kezelése nem merülhet ki a fennálló viszonyok kritikájában és segélyek, alamizsna osztásában; reformokra, újrarendezésre van szükség. A keresztény hitből fakadó kötelesség a 6 Bővebben lásd: Gaudium et spes pont 7 Beran Lenhardt: Az Egyház társadalmi tanítása 21. o. 8 Gaudium et spes, 25. pont 9 Quadragesimo anno, 130. pont 8

9 beletörődés helyett a szegénység, nyomor, éhínség és betegségek elleni küzdelem. 10 Az Egyház küldetése tehát nem gazdasági, társadalmi vagy politikai, hanem vallási, de ebből a vallási küldetésből következik egy igazságos, isteni törvények alapján felépülő világ megvalósítására való törekvés. A vallási dimenzió világnézetként áthatja az emberi élet egészét, kiterjed az egyént körülvevő szociális környezettel, gazdasági renddel és politikai berendezkedéssel kapcsolatos kérdésekre is. Ebben az értelemben beszélhetünk az Egyháznak a mezőgazdasági problémák körében való kompetenciájáról is. A következőkben a pápai enciklikák elemzése előtt röviden szólok az Egyház társadalmi tanításának kibontakozásáról, fejlődéséről, a megnyilatkozások forrásairól, a bennük kinyilvánított alapelvekről. 10 Höffner, i.m. 15. o. 9

10 III. Az Egyház társadalmi tanítása III. 1. Előzmények A társadalmi tanítás alapelveit megtaláljuk már a kereszténység kialakulásakor is, legfontosabb forrása a Szentírás és a zsidó és keresztény hagyomány. Emellett az Egyház hivatalos tanításán, pápai enciklikákon, megnyilatkozásokon és a teológusok munkáin alapul. 11 A keresztény hit és gondolkodás sok, a társadalom életére vonatkozó megállapítást és normát tartalmazott, de ezek nem alkottak elkülönült tudományos rendszert, diszciplínát. A társadalmi tanítás a században önállósul a polgárosodás, iparosodás, liberalizmus, a nemzeti ébredés és a forradalmak időszakában. Az egységét féltő, támadásoknak kitett Egyház elutasítja a modern kor célkitűzéseit, vívmányait, nem találja a fejlődés útját. Ugyanakkor felismeri a világban végbemenő változások nehézségeit, problémáit, a munkásság nehéz helyzetét, a kizsákmányolást és egyéb visszásságokat. Segélyakciókat indít az elesettek felkarolására, a gyárakkal versenyképtelen iparosok támogatására (Kolping-egyletek). Az Egyház berkein belül is egyre többen emelik fel szavukat a szociális igazságosság érdekében (pl.: Emmanuel von Ketteler püspök, Henry Edward Manning bíboros), a növekvő feszültségben Rómának is meg kellett szólalnia Beran Lenhardt, 15. o. 12 Tomka Miklós: Az Egyház társadalmi tanítása. In.: Az Egyház társadalmi tanítása. Dokumentumok. Szerk.: Tomka Miklós és Goják János. Szent István Társulat. Budapest, o. 10

11 III. 2. A szociális enciklikák Szociális enciklikának a pápától származó, az egész Egyháznak szóló, társadalmi kérdésekkel foglalkozó körleveleket nevezzük. 13 Az egyház első, átfogó, szociális problémákkal foglalkozó dokumentumát május 15-én adta ki XIII. Leó pápa. A Rerum Novarum hosszú előkészületi munka után, több szakember közreműködésével jött létre. 14 Az óriási visszhangot kiváltó körlevél nem csak az egyes szociális problémákkal és megoldásaikkal foglalkozik, hanem átfogó társadalmi tanítást, programot ad. Sokan hangoztatják, hogy az egyházi reakció megkésett volt a kor kihívásaira adott szocialista válaszadáshoz viszonyítva, XIII. Leó azonban harcos ideológia helyett olyan, mindenkihez szóló társadalomerkölcsi tanítást fogalmazott meg, amely figyelembe veszi a természetjogot és a szociálpolitikai eszközöket, és progresszív módon lép fel a munkások és más hátrányos helyzetűek érdekében. XIII. Leó stílusa egészen XXIII. János pápáig jellemző az Egyház társadalmi jellegű megnyilatkozásaira. A keresztény szociális tanításnak erre a szakaszára általánosan jellemző a neotomista filozófia, a természetjogra, mint világnézettől független, objektív létadottságra való hivatkozás, valamint az, hogy deduktív módon, elvi tételekből vezet le konkrét követelményeket, amelyekből normarendszert állít fel. 15 XXIII. János pápasága és a második vatikáni zsinat új lendületet adott a katolikus szociális tanításnak, amely terjedelmében és mondanivalójában ekkor bontakozik ki igazán a maga gazdagságában. A világ felé való nyitás, és a világ 13 Beran Lenhardt, 197. o. 14 A Rerum novarum megszületésében fontos előkészítő szerepe volt az ún. Fribourgi Uniónak (Katolikus Társadalomtudományi és Közgazdasági Egyesület), melynek többek közt a magyar Esterházy Miklós Móric gróf is tagja volt. Bővebben lásd: Beran Lenhardt, o. 15 Tomka Miklós, o. 11

12 autonómiájának elismerése nyomán megváltozik a megnyilatkozások stílusa is. Az Egyház a Föld országai által általánosan elismert erkölcsi tekintéllyé válik. A társadalmi tanítást megalapozó filozófiai elvek mellett megnő a gyakorlati tények, illetve az azokat feltáró társadalomtudományok (főként a szociológia és közgazdaságtan) szerepe. A természetjog továbbra is fontos, mint az emberi együttélés általános alapjainak tárháza, de a konkrét teendők megfogalmazásában nagy szerepet kap az evangéliumi alap is. Így a megnyilatkozások nem világnézettől függetlenek, hanem a hit talajában gyökereznek. A társadalmi tanítás napjainkban is nyitott és fejlődő rendszer, amely a mozgásban lévő világ és az Egyház párbeszédének hatására alakul és változik. Mivel a pápa több kérdésben illetéktelennek mondja magát, az önálló véleményalkotás feladata sok esetben a regionális vagy helyi egyházakra, illetve az egyes szakemberekre hárul. A társadalmi tanítás közös ügyünk, ápolása minden keresztény hívőnek kötelessége. 16 III. 3. Alapelvek a keresztény társadalmi tanításban Mielőtt rátérnék az egyes enciklikákban megfogalmazott szempontok elemzésére, röviden szólok azokról az alapelvekről, melyek a keresztény társadalmi tanítás kontinuitásának biztosítékai, amelyek burkolt, vagy nyilvánvaló formában minden szociális körlevélben benne foglaltatnak. Az első ilyen alapelv a keresztény személy fogalma. A személy egyszeri és megismételhetetlen, nem felcserélhető lény. Értéke önmagában van, 16 Octogesima adveniens, pont 12

13 gondolkodó és szabad, nem birtokolhatja senki. De nem zárt egység. Nyitott embertársaira, nyitott Istenre. Az önmegvalósítás feltétele, hogy társainkat is segítjük önmaguk megvalósításában. A személy nem áldozható fel a közösségért, ugyanakkor önmagában, elszigeteltségében nem életképes, nem tudja kibontakoztatni, megvalósítani magát. A keresztény személy sajátosságai miatt mind az individualista, mind a kollektivista társadalmakban konfrontálódik a fennálló rendszerrel. A szolidaritás a másik, mindenhol megjelenő fontos alapelv, amely a keresztény személy fogalmából is következik. Az egyén a közösség segítségével tud kibontakozni, rászorul másokra, ugyanakkor a közösség is igényli az egyén építő tevékenységét. Az ember a közösség javára valósítja meg hivatását. A szolidaritás általános etikai szinten a közjó szolgálata, és az igazságosság képviselete. Konkrétabban a közösség építése, a társadalom megfelelő működésének elősegítése, felelősségvállalás adott személyekért és ügyekért. A harmadik alapvető mozzanat a szubszidiaritás elve. Ennek alapján a társadalom optimális működése érdekében minden döntést és tevékenységet azon a legalacsonyabb szinten kell meghozni, illetve megszervezni és elvégezni, amely arra még egyáltalán képes. A decentralizáltság alsó határát a gyakorlat jelöli ki. A felsőbb szint csak akkor vállaljon át feladatot az alsóbbtól, ha a problémamegoldás meghaladja annak erejét, ellenkező esetben csorbítja annak önállóságát, szabadságát. Mindenkit akkora aktivitásra kell ösztönözni, amire képes, és ehhez meg kell adni a szükséges szabadságot is Tomka Miklós, o. 13

14 A fenti általános elvek ismertetése után a szociális körlevelek mezőgazdaságra vonatkoztatható szempontjait mutatom be tekintettel a magyarországi viszonyokra. 14

15 IV. Mezőgazdasági szempontok ismertetése az enciklikákban; a kapcsolódó magyar viszonyok bemutatása 1. XIII. Leó: Rerum novarum Az előzőekben röviden már bemutatott, a szociális tanítás Magna Chartája -ként is emlegetett körlevél május 15-én jelent meg. Ez az az időszak, amikor az ipari forradalom során kialakult, a tőkésekkel szemben kiszolgáltatott helyzetbe került munkásosztály erőteljesebben szervezkedni kezd, és mind radikálisabban követeli jogait, védi érdekeit. A kort az 1871-es párizsi Kommün és 1886-os chicagói tüntetés 18 fémjelzi. Európa több országában szervezett munkásmozgalmak jönnek létre. Az angol trade unionizmus, a francia proudhonizmus és a német laselleanizmus mellett egyre nagyobb teret hódítottak a marxista alapon álló, nyílt forradalmat, a proletariátus uralomra jutását, a magántulajdon eltörlését célzó szocialista mozgalmak, amelyek elvetették az Egyházat, mint a fennálló uralmi rend kiszolgálóját. 19 A körlevél, amely A munkások helyzetéről alcímet viseli két fő részből áll. Az első, amely a társadalmi és gazdasági élet problémáit taglalja, szól a magántulajdon jogosságáról, az emberek közötti egyenlőtlenségekről, az egyes osztályok egymásrautaltságáról. A munka keresztény értékelése után beszél mind a munkások, mind pedig a munkaadók jogairól és kötelességeiről. 18 A tüntetésen munkás vett részt, ehhez az alkalomhoz kötődik május 1-je megünneplése. 19 Beran Lenhardt: o. 15

16 A második fő részben a problémák orvoslását célozza az Egyház, az állam és a szakszervezetek szerepvállalásával. 20 A, A földbirtok, mint magántulajdon A körlevél egyik legfontosabb, a mezőgazdaságot is érintő megállapítása a magántulajdon jogossága és szükségessége. Az enciklika a magántulajdon felszámolását célzó szocialista elképzelés ellen foglal állást, a birtoklást az emberi természetből vezetve le. 21 Felveti, hogy a szocialisták ezen javaslata maguknak a munkásoknak is kárára van, hiszen megfosztja őket családi vagyonuk növelésének, és a haszonszerzésnek reményétől és lehetőségétől. 22 A legfontosabb és legalapvetőbb magántulajdon a föld. Az ember szükségletei ugyanis nap mint nap megújulnak, s a föld az amiből ezek a szükségletek újra és újra kielégítést nyernek. Nem indokolt hogy az emberekről való gondoskodást az államra hárítsuk (szubszidiaritás elve). Az ember természeténél fogva képes szükségletei kielégítésére, élete fenntartásának joga korábbi minden államalakulat létrejötténél. A földbirtok, mint magántulajdon nem szűnik meg a közösség javát szolgálni, mert terményeiből, kincseiből mindenki részesedik. Akinek nincs birtoka, az áttételesen munkaerejét váltja be a földből származó termékekre. A magántulajdon így összhangban van a természet rendjével. Mindazt, ami az élet fenntartásához és magasabb színvonalra emeléséhez szükséges, a föld nagy bőségben kínálja ugyan, de 20 Lenhardt Vilmos: Szociálteológia jegyzet a levelező tagozat részére. Budapest, é.n. 21 mivel kizárólag az ember ésszel bíró lelkes lény, ezért szükségszerű, hogy neki a javak nem csak használatára vannak rendelve, hanem tartós és örökös jogú birtokul, és nem csupán olyan javak, amelyek használat közben felemésztődnek, hanem olyanok is, amelyek használat közben is megmaradnak. (Rerum novarum, 5. pont) 22 Rerum novarum, 4. pont 16

17 önmagától, az emberi művelés és gondozás nélkül nem teremthetné meg. Mivel pedig az ember a természet javainak megszerzésekor szellemi képességét és testi erejét fekteti az anyagba, és ilyen módon ezt az általa megmunkált anyagi természetű darabot önmagához hasonlítja, és a munkában mintegy a tulajdon személyiségének bélyegét nyomja rá, teljes mértékben helyes és szükségszerű, hogy ezt a darabot most már sajátjaként bírhassa, és ezt a jogát senki meg ne sérthesse. 23 A következőkben az enciklika szellemében a XX. századi magyar agrárnépesség és birtokviszonyainak helyzetét mutatom be, mint első tárgyalandó szempontot, közben röviden felvázolva a korszak során a mezőgazdaságban bekövetkezett fontosabb jelenségeket, változásokat. A magántulajdon, ezen belül a földtulajdon, mint a munka és fáradozás jutalma, a család fenntartásának eszköze, a szükségletek kielégítésének és az önmegvalósítás lehetőségének alapjaként jelenik meg az enciklikában. Magyarországon természeti adottságainak köszönhetően egészen a XX. század második feléig a mezőgazdasági népesség volt túlsúlyban a foglalkozás szerinti eloszlás tekintetében. A termőföld birtoklása a történelem során mindig, és napjainkban is alapvető kérdésnek bizonyul. Hazánkban már a XX. század elején hatalmasra duzzadt nincstelen agrárnépességet találunk, megdöbbentően lehetetlen életkörülményekkel, rossz infrastrukturális háttérrel. Közülük sokan döntenek a kivándorlás mellett. (A cél-ország főként a hatalmas szabad földterületekkel rendelkező Amerikai Egyesült Államok.) A probléma alapvető oka az ipar és a mezőgazdasági 23 Rerum novarum, 7. pont 17

18 infrastruktúra fejletlensége mellett az egészségtelen birtokmegoszlás volt. A nagybirtokok aránya európai viszonylatban is egyedülállóan magas volt. Nyugaton ekkor már uralkodóvá vált az intenzíven művelt, tőkés jellegű közép és kisbirtok, Kelet-Európában pedig az első világháború utáni földreformok mindenütt a magyar viszonyoknál jelentősebb mértékben szorították vissza a nagybirtokot. Magyarországon az 1924-es, Nagyatádi Szabó István féle földreform a földterületeknek csak kevesebb, mint 6 százalékát érintette. 24 A nagybirtok kevesebb munkaerőigénnyel működött, mint a vele azonos területen elhelyezkedő paraszti birtok. Az idényjelleggel foglalkoztatott mezőgazdasági bérmunkások tömegei kiszolgáltatott helyzetben, alacsony bérek mellett végezték fáradságos munkájukat. A birtokmegoszlás igazságtalanságára jellemző, hogy a 30-as években a 8,5 milliós ország 4,5 millió agrár-lakosának 63,7 %-a volt nincstelen, vagy rendelkezett 5 hold alatti, életképtelen birtokkal. A kor termelési körülményei között a 10 hold alatti földterületen gazdálkodók (az agrárium 82,2 %-a) nem tudták eltartani családjukat, egyéb bevételi források aktivizálása vált szükségessé. Az életképes birtokon gazdálkodó parasztok száma családtagjaikkal együtt mintegy 0,75 millió embert tett ki. Mindeközben az ország termőterületének 78,4 százaléka 25 mindössze 8458 birtokos kezében összpontosult. 24 Andorka Rudolf: A magyar községek társadalmának átalakulása. Magvető Kiadó. Budapest, o. 25 Az 1930-as népszámlálás alapján a 634 db 1000 hold feletti birtok az összes birtokterület 30,3%-át, a 7824 db 100 és 1000 hold közötti birtok a 48,1%-át tette ki. A katolikus egyház ebben az időben 862,704 kh birtokkal rendelkezett, valamint kb kh egyházi célú alapítványi birtokkal (az összes birtok: 16,081,844kh). 18

19 A nagy nyomorban, nehéz körülmények között élő parasztság a termőföld hiányából adódóan különféle túlélési stratégiák mellett döntött. Ezek egyike volt az Ormánságban, a 30-as évek elejének szociográfusai által szomorúan konstatált egykézés, illetve ennek ellentéte, a sokgyermekes családok megjelenése az ország más területein. 26 Az egyik a maradék birtoktest megőrzését célozza egyetlen utód hátrahagyásával, a másik a családi jövedelmeket nagyobb számú munkás kéz produkciójával igyekszik biztosítani. Nagyobb változásokra a földbirtok-struktúra tekintetében csak a II. világháború után került sor. Az március 17-én megjelent 600/1945. számú miniszterelnöki rendelet alapján kisajátították az 1000 hold feletti nagybirtokokat, az ipari, kereskedelmi és banktőke birtokait, valamint a háborús bűnösök tulajdonában lévő földterületeket. 27 A katolikus egyház holdnyi birtokából holdat vettek igénybe. Az Egyház birtokaiért semmiféle kárpótlásban nem részesült, a világi birtokosokat jelképesen kárpótolták. A sok földigénylő miatt gyakran az 1000 hold alatti úri birtokokat is felosztották, néhány hét leforgása alatt teljesen eltűntek a magántulajdonban lévő nagy- és középbirtokok. A kisajátított földek egy részén állami gazdaságokat hoztak létre, egy részét kommunális kezelésbe adták, és 3,2 millió holdat osztottak fel a kb igényjogosult között. A rendelet célzottan a földtelen cselédeket, napszámosokat, törpebirtokosokat és nagycsaládosokat igyekezett földhöz 26 Szabó Zoltán: A tardi helyzet. Cserépfalvi, Az 1000 hold alatti úri birtokosok maximálisan 100, a paraszti birtokosok pedig 200 hold földet tarthattak meg. Kivételt képeztek az antifasiszta ellenállásban részt vevők, akik 300 holdig mentesültek a kisajátítás alól. 19

20 juttatni. A földosztást végző Magyar Kommunista Pártnak nem állt érdekében egy életképes birtokon haszonnal gazdálkodó paraszti réteg kialakítása, ezért a kisparaszti egyenlősítés elve alapján, nagy néprétegek megnyerésére törekedve átlagosan 5 holdas, kis parcellákat osztottak, szem előtt tartva a közelgő tszesítés programját. Hatalomra kerülésük, és a többi politikai erő kiszorítása után 1948 végén hozzá is láttak a mezőgazdaság szocialista kollektivizálásának megvalósításához. Bár a kisbirtokos parasztság nehéz körülmények között élt és dolgozott, a szövetkezetesítés eleinte csak nagy nehézségek árán és kevés sikerrel zajlott. Nagy Imre a probléma okának főként azt tartotta, hogy: a magántulajdon parasztságunkban mély gyökereket vert. A tsz-esítés megvalósítására csak az 1956-os forradalom leverése után, új agitációs módszerek alkalmazásával került sor. Míg 1949-ben 584 szövetkezetben tag gazdálkodott hektáron, addig 1961-re 4681 szövetkezet működött taggal és hektár termőterülettel. 28 A szocialista időszak a gépesítés, a műtrágya-felhasználás és öntözés terjedésével jelentős eredményeket könyvelhetett el a mezőgazdaságban, ebben azonban nagy szerepe volt a háztáji gazdaságok engedélyezésének is. Az 1960-as évek közepétől a hatékonyság növelése érdekében a termelőszövetkezetek összevonására, egyesítésére került sor. Ennek következtében a birtokstruktúra nagymértékben hasonlóvá vált a két világháború közötti viszonyokhoz. A nagybirtok helyére az összevont tsz-ek kerültek, a paraszti kisbirtok szerepét pedig a háztáji gazdaságok vették át. 28 Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris, o. 20

21 A birtokstruktúra újabb átalakulása a rendszerváltás utáni időszakra, az 1990-es évekre tehető. A földtulajdon szerzésével összekötött kárpótlás és privatizáció hatására jelentős mértékben változtak a tulajdonviszonyok a mezőgazdaságban. A termelőszövetkezetek birtokállománya 1990 és 1996 között az összes földterület 72 százalékáról 22 százalékra csökkent. Az egyéni gazdák által művelt birtokok száma jelentősen növekedett, jelenleg több mint másfél millió család rendelkezik mezőgazdaságilag művelhető területtel. A háztartások 80 százaléka azonban egy hektár alatti, további 17 százaléka 1 és 10 hektár közötti birtokot művelt a 90-es évek második felében. 29 A további átalakulás megfigyeléseim alapján 30 - a birtokkoncentráció felé mutat. Az uniós csatlakozással járó kiélezettebb versenyhelyzet és az új követelmények infrastrukturális beruházásokat tesznek szükségessé, amely súlyos és megoldhatatlan problémát jelent a kistermelők számára. A szövetkezet nyugati típusú formája megoldást jelenthetne, a magyar hegyközségi szervezet pozitív példa a fejlődés útján. Azonban a civil szféra fejletlensége és a gazdáknak a szövetkezéssel kapcsolatos ellenérzései nem biztosítanak megfelelő alapot a kisebb területen gazdálkodó réteg túléléséhez. Esetükben a mezőgazdasági tevékenység eddig is a részleges önellátást és a jövedelem-kiegészítést szolgálta. A jelenlegi tendenciák alapján úgy tűnik, ez a kisbirtokos réteg a közeljövőben valószínűleg felmorzsolódik. Az általános gazdasági és a konkrét gazdálkodási problémák hatására az utóbbi években az 1 hektár alatti törpegazdaságok száma jelentősen csökkent, nőtt viszont az 29 Romsics Ignác, o. 30 Ragadics Tamás: Szőlő- és bortermelés Balatonlellén. In.: Településszerkezet, társadalomszerkezet. Rendszerváltás és helyi társadalom. Szerk.: Schadt Mária. University Press, Pécs, o. Ragadics Tamás: Szervezetek a Villányi Borvidéken. Szakdolgozat,

22 életképesebb 1 és 10 hektár közötti, illetve a nagyobb, 10 hektár feletti birtokok száma. 31 A földbirtok, mint a család fenntartásának, a szükségletek kielégítésének és az önmegvalósításnak eszköze egyre inkább visszaszorul, legalábbis a szélesebb néprétegek számára. A földterület ma a kapitalista termelés egyik alapja, művelésének célja minél nagyobb mértékű profit előállítása. A birtokkoncentrációt a gazdaságosság szempontjai indukolják. A XX. századi magyar mezőgazdaság története során mint az előzőekben láthattuk a földtulajdon megoszlásában a földet művelők szükségletei kevéssé, sokkal inkább makrogazdasági és politikai tényezők játszottak szerepet. B, A bérmunkásság helyzete, az állami beavatkozás szükségessége XIII. Leó pápa körlevelében nagy hangsúlyt helyez a bérmunkásság érdekeinek védelmére. A gazdagok amúgy is körül vannak véve saját védőbástyáikkal, így kevésbé szorulnak rá az állami védelemre, míg a szegények tömegei, akik semmilyen saját eszközzel nem rendelkeznek érdekeik megvédésére, kizárólag az államra támaszkodhatnak. Ezért az állam a nincstelenek tömegéhez tartozó bérmunkásokat különleges védelemmel és gondoskodással köteles körülvenni. 32 Magyarországon, a XX. század első felében, jelentős tömegek éltek mezőgazdasági bérmunkából. A hazai ipari munkásság aránya a megkésett magyar kapitalizmus térhódításával együtt növekedett, számuk csak az 31 Romsics, 564. o. 32 Rerum Novarum, 29. pont 22

23 erőszakos szocialista modernizációval és iparosítással emelkedik a parasztság fölé. A második világháború előtt a bérmunkások túlnyomó része az agráriumban tevékenykedett. Ha megvizsgáljuk a két világháború közti társadalomszerkezetet (1. sz. táblázat), láthatjuk, hogy a népességnek 14,4 százaléka, mintegy ember él pusztán mezőgazdasági bérmunkából. Ha ehhez hozzászámítjuk a legalább idényszerűen, bérkiegészítésként munkát vállaló 10 hold alatti birtokterülettel rendelkező kisgazdák tömegét ( fő) 33, valamint a napszámosok bizonytalan számát, hatalmas tömeget kapunk. A pápa felismerve kiszolgáltatottságukat az államot teszi felelőssé érdekeik, jogaik védelméért, körülményeik javításáért, gondjaik enyhítéséért. A második világháború előtti magyar mezőgazdasági bérmunkásság a lassú iparosodás, a gazdaság stagnálása, és jelentős mértékben a fentebb említett egészségtelen birtokstruktúra miatt rendkívül nehéz helyzetben volt. A családjuk fenntartásához szükséges fölbirtokkal nem rendelkeztek, munkát csak idényjelleggel találtak, egy év alatt átlagosan 150 napot tudtak dolgozni. 34 A mezőgazdasági munkaerő- szükséglet csúcsidejében foglalkoztatott, többnyire messziről odavándorolt summások és a néhány napos, hetes időszakra alkalmazott mezőgazdasági napszámosok társadalom alatti életkörülmények között, a nagybirtokosoknak és intézőiknek kénye-kedvére kiszolgáltatva éltek. 35 A hajnaltól késő estig tartó kemény munka (aratás, cséplés) után az ősztől tavaszig tartó hosszú tétlenség időszaka következett. Ezt az időt azonban nem azonosíthatjuk a mai fogalmaink szerinti szabadidővel, a /31-es adatok, lásd: 1. sz. táblázat 34 Forrás: Andorka Rudolf: A magyar községek társadalmának átalakulása. Magvető, o. 35 Illyés Gyula: A puszták népe. Európa,

24 rossz lakásviszonyok, a villanyvilágítás hiánya, a kulturális eszközöktől, lehetőségektől való elzártság nem tette lehetővé a munka nélkül töltött napok megfelelő kihasználását. Pedig a szegénység és a sokszor lehetetlen körülmények hátterében a falusi népesség igen alacsony iskolai végzettsége és a korszerű ismeretek terén való tájékozatlansága is ott húzódott. 36 Lakásviszonyaik is szegénységüket tükrözték. Általában kisméretű, egyszobás, közművesítés nélküli házakban laktak, sokszor állataikkal együtt. A rossz higiénés körülmények, betegségek miatt magas volt a csecsemő- és gyermekhalandóság ban minden hetedik csecsemő meghalt egy éves korának elérése előtt. 37 Táplálkozási szokásaikról, az élelmiszer minőségéről és mennyiségéről Szabó Zoltán ad megdöbbentő leírást A tardi helyzet című munkájában. 38 Ő, és a két világháború közötti népi szociográfia más művelői próbálták felhívni a Horthy-rendszer vezetésének figyelmét a parasztság súlyos problémáira. Sikertelenül. Az államhatalom egyik fő támaszát jelentő nagybirtokosi réteg hallani sem akart a birtokstruktúra megváltoztatását célzó javaslatokról, elhallgattatták a zavart keltőket, egyes karitatív jellegű intézkedések foganatosításával elhallgattatták a lelkiismeretüket is. A magyar egyház bár a jótékonysági intézmények felállításában és működtetésében élen jár a szocializmustól, kommunizmustól való félelmében, ebben az időszakban a fennálló hatalom ideológiai támasza. Az olyan jelentős gondolkodók, mint Prohászka Ottokár püspök ( ápr. 2.) nem kapnak nagy figyelmet. Prohászka jól látta a liberális kapitalizmus árnyoldalait, tulajdonreformot sürgetett. Fontosnak tartotta, hogy bizonyos az egész 36 Erdei Ferenc: Magyar falu. Akadémiai kiadó. Budapest, Andorka Rudolf (1979), 7. o. 38 Szabó Zoltán: A tardi helyzet. Akadémiai-Kossuth- Magvető, o. 24

25 ország, ill. a népesség jelentős részének javát szolgáló termelőeszközök (vasút, bányák stb.) az állam kezében maradjanak, így megelőzhető az állampolgárok nagyobb mértékű kiszolgáltatottsága. A mezőgazdasági bérmunkások sorsán a második világháborút követő, régen várt földosztás enyhített valamelyest, de a termelőeszközök hiánya, majd a beszolgáltatási rendszer, az erőszakos szocialista kollektivizáció újra visszavetette e réteg életkörülményeit. Az 1948-tól meginduló tsz-esítés először a parasztság szegényebb rétegeit célozta meg, kevés sikerrel. Az ellehetetlenült helyzetben a mezőgazdasági termelés visszaesett. Az 50-es évek kemény diktatúrája alatt a kiváló adottságokkal és nagy hagyományokkal rendelkező ország kenyérgabonából és borból is behozatalra szorult. 39 A szovjet mintájú nagyarányú iparosítás beindulása óriási változásokat hozott gazdasági és társadalmi téren egyaránt. Az állam gyámolítására szoruló parasztok ismét a politika játékszereivé váltak. Az ipar munkaerőéhségét a mezőgazdaságban a gépesítés és a kollektív művelés miatt felhalmozódott szabad munkaerőből fedezték. Az agrárium által megtermelt tőkét gyakran értelmetlen és veszteséges ipari beruházásokba ölték, nem forgatták vissza a mezőgazdaságba. A parasztság életkörülményei a kádári szocialista rendszer konszolidációja után kezdtek el javulni. A több éves hol erőszakos, hol békés agitáció meghozta gyümölcsét: 1961 végére a mezőgazdaságban dolgozók 75 százaléka volt tsz-tag, 19 százaléka állami gazdasági dolgozó, s csak 6,5 százaléka maradt magángazdálkodó. A termelőszövetkezeti tagok rendszeres 39 Romsics, 355. o. 25

26 havi juttatásban részesültek, munkaképtelenségi és öregségi járulékot is kaptak. Bár az összeg szerény volt, a nélkülözéshez szokott parasztság számára nagy segítséget jelentett ig kellett várni erre a rendelkezésre. A rendszerváltásig az önálló parasztok száma tovább csökkent, s folytatódott a mezőgazdasági bérmunkások átáramlása az iparba. 40 A korszak során végig jellemző a városi ipari munkásság állami privilegizálása az agráriumban tevékenykedőkkel szemben. Az állami redisztribúció jövedelmeiből a legcsekélyebb mértékben a falusi mezőgazdaságiak részesülhettek. A második gazdaság, a háztáji tette lehetővé a jövedelem kiegészítését, és alapozta meg a 60-as, 70-es évek falusi jólétét, a jelentős építkezéseket. A mezőgazdasági munkásság helyzetében a rendszerváltás sem hozott különösebb javulást. Az állam azóta is mostohagyermekeként bánik az agrár szektorban dolgozókkal. A privatizáció, a termelőszövetkezetek felbomlasztása helyzetüket inkább negatívan befolyásolta. A megmaradt, kisebb területen munkálkodó tsz-ek, és az a néhány gazda, aki önálló termelésbe fogott egyre nehezebben képes fennmaradni a nehéz gazdasági helyzetben, a nagyobb termelő szervezetek konkurenciájával szemben. A volt tsz-tagok közül sokan váltak munkanélkülivé, s a megfelelő infrastruktúrát, munkahelyteremtő befektetéseket nélkülöző falusi területeken élők nem számíthatnak sorsuk jobbra fordulására. A mezőgazdasági munkásság, a magyar társadalom hagyományosan jelentős rétege, tehát óriási átalakuláson ment keresztül a XX. század során 40 Lásd: 2. sz. táblázat 26

27 napjainkig. A gazdasági fejlődés hatására beinduló társadalmi átrétegződés leginkább az agrárnépességet érintette, ennek hatására arányuk nagymértékben csökkent. Fontos és hasznos állomás esetükben a szociálpolitikai védőháló kiterjesztése a parasztságra, az állami beavatkozás azonban amelyet az enciklika a bérmunkásság legfontosabb támaszának tart többször érintette hátrányosan ezt a réteget az elmúlt időszakok során. C, Női és gyermekmunka A Rerum Novarum kiemelten védelmezi a női nem méltóságát. A nő természetes feladataként a gyermeknevelést és a család boldogságáról való gondoskodást jelöli meg, és megállapítja, hogy bizonyos foglalkozások kevéssé felelnek meg a nőknek. Azt az erőkifejtést, amit meglett, egészséges férfi képes nyújtani, nem szabad nőtől vagy gyermektől követelni. Felelősséggel szól a gyermekmunkáról: Sőt éppen a gyermekeknél nagyon kell vigyázni, hogy addig ne állítsák őket munkába, amíg testük, szellemi és lelki képességeik eléggé ki nem fejlődtek. A gyermekkorban zöldellő hajtásokként sarjadozó erőket a korai igénybevétel elsorvasztja, s ekkor minden tanítás és nevelés kárba vész. 41 A két világháború közti Magyarország mezőgazdasági népessége körében az önpusztító egykézés mellett túlélési stratégiaként sokgyermekes parasztcsaládokat találunk. A gyermek fontos munkaerőforrás. Amíg kicsi, segít a ház körüli munkában, felügyel az állatokra, később mezőgazdasági bérmunkásként segít szülein. Szabó Zoltán írja: Szegényebbeknél nagyon 41 Rerum Novarum, 33. pont 27

28 gyakori, hogy már hét-nyolc esztendős gyerekek elszegődnek munkára negyven filléres napszámért. Ilyenkor kapálnak, borsót szednek, gordonyoznak, zsindelyeznek, néha zsákot is raknak a darálópadra. Az életük így már hétnyolc esztendős korukra elnehezedik, egy-két hétig napi tizennégy óra hosszat vannak munkában, és a hosszú időt alig rövidíti a kurta ebéd és a még kurtább früstök. És Magyarországon már 1842-ben hoztak törvényt a 12 éven aluli gyerek dolgoztatása ellen. 42 A fenti sorok a parasztság kiszolgáltatottságáról, nehéz helyzetéről tanúskodnak. Az uradalmak, a nagyobb gazdák a kisebb fizikai erőt igénylő munka elvégzésére az olcsóbb női vagy gyermekmunkát alkalmazták. A mezőgazdaság szocialista kollektivizálásával és a 8 osztályos kötelező oktatás bevezetésével (1945. augusztus 18.) 43, később az életszínvonal emelkedésével a gyermekmunka fokozatosan visszaszorult. A gazdaság szocialista fejlesztése során szélesebb társadalmi csoportok munkába állítása vált szükségessé. Az addig a háztartásban, kisegítő munkában tevékenykedő nők tömegeit hívta a gyárakba, bányákba a kommunista propaganda, amely a nemek közötti teljes egyenlőséget hirdette. A Rákosikorszak groteszk képviselői a vájárnők és traktoristalányok. A női természettől idegen, egészségtelen körülmények között jelentős többlettermelést felmutatni tudó sztahanovista asszonyok váltak a torz kor torz mintaképeivé. A nők munkába állításának feltétele sokrétű feladatkörük állami átvállalása volt. Az üzemi étkezdék az otthoni főzéstől, a bölcsődék, óvodák, 42 Szabó Zoltán, o. 43 Már egy 1940-es törvény rendelkezik a 8 osztály általánossá és kötelezővé tételéről, de foganatosítására csak 1945-től került sor az oktatás rendszerének átszervezése után. Romsics, o. 28

29 napközi-otthonok a gyermekek gondozásától, nevelésétől mentették meg a dolgozó nőt. A több műszakban dolgozó asszonyokat ezáltal természetes hivatásuktól fosztották meg. A nemek közötti társas viszonyok és a munkamegosztás ugyanakkor nem követte a gazdasági és társadalmi változásokat. A nőktől továbbra is elvárták, hogy helyt álljanak az anya, feleség és háziasszony szerepében is. Ez súlyos konfliktusokhoz vezetett, amint azt a válások növekedése is mutatja a kor statisztikáiban. A gyermekek mentális és érzelmi fejlődése szempontjából rendkívül fontos időszak életük első néhány éve, amelyben meghatározó jelentőségű a szülőkkel, főként az anyával való kapcsolat. 44 A nők munkába állásával ez a kapcsolat sok családban csorbát szenvedett. Mindeközben nem valósult meg mint ahogy a világ egyetlen országában sem a nemek közti teljes egyenlőség a munka világában. A rendszerváltás után a liberalizmus térhódítása és az önmegvalósítás előtérbe kerülése továbbra sem erősíti a pápa által kiemelt, a nők természetéből adódó szerepek felvállalását, bár a tsz-ek, ktsz-ek felbomlása, a falusi nők körében keletkezett nagyarányú munkanélküliség sok nőt ideiglenesen vagy tartósan visszakényszerített a hagyományos háziasszony szerepbe. A társadalmon belüli vagyoni különbségek növekedésével, és egyes falusi csoportok marginalizálódásával újra megjelent a gyermekmunka a mezőgazdaságban. Több mint 110 év után a Rerum Novarum elvei továbbra is megvalósításra várnak. 2. XI. Pius: Quadragesimo Anno Az enciklika megjelenése az 1920-as évek végén kibontakozó nagy gazdasági világválság -gal van összefüggésben. A válság következtében fellépő óriási mértékű munkanélküliség a munkásmozgalmak, szakszervezetek megerősödéséhez vezetett Európa országaiban. Politikai szinten a kor a 44 Lásd: Cole, Michael Cole, Sheila R. : Fejlődéslélektan. Osiris,

30 társadalom belső életére jelentős hatást kifejtő diktatúrák kialakulásának időszaka. A Szovjetunióban a sztálinizmus, Olaszországban a fasizmus, Németországban a nácizmus irányít. XI. Pius már hosszabb ideje tervezte egy szociális körlevél kiadását, megfelelő munkacsapatot keresett. A körlevél május 15-én, a Rerum Novarum 40. évfordulóján jelent meg. A nagy előd, XIII. Leó enciklikájának méltatása és hatásának bemutatása után a második részben kifejti az egyházi tanítás alapelveit, jelentős pontjait a magántulajdonról, a tőke és a munka kapcsolatáról, a proletariátus jogairól és az igazságos munkabér fontosságáról. Az enciklika kapitalista gazdasági rend korporatív jellegű, 45 a szubszidiaritás elve alapján történő átalakítását célozza. A harmadik részben a kor aktuális és kényes kérdéseire reagál, elítéli az erőszakos, tőkekoncentrációra és kizsákmányolásra épülő kapitalizmust, elveti a kommunizmust és szocializmust, erkölcsi megújulást hirdet. 46 A mezőgazdasággal kapcsolatban a pápa a gyáripar és a technika fejletlenebb országokba való betörésére figyelmeztet. Nem veti el az újításokat, de a fejlődés és a gépesítés következtében a nincstelen proletárok száma hallatlanul megnőtt, s jajkiáltásuk a földről Istenhez száll; számukat növeli a parasztok óriási serege, akik a létező legalacsonyabb színvonalon tengődnek, és egyáltalán nincs reményük, hogy valaha is egy darabka földet szerezhessenek. 47 Ha tehát nem teszünk megfelelően hatékony intézkedéseket, ők örökre a proletársors foglyai maradnak. 48 XI. Pius és munkacsoportja tehát tisztán látta a korabeli parasztság sanyarú helyzetét. A megoldás, mint azt 45 XI. Pius nem a Mussolini-féle, állami irányítás alatt álló olasz korporációkat tekintette mintának, munkaadókból és munkásokból álló szakmai testület megteremtését tervezi. 46 Beran Lenhardt, o. 47 Rerum Novarum, 35. pont 48 Quadragesimo Anno, 59. pont 30

31 a fentiekben is tárgyaltuk, egy megfelelő, egészséges birtokszerkezetet kialakító földreform lett volna. A magántulajdon kérdésében részletesebb értelmezésbe bocsátkozik, kiemelve annak közösségi jellegét, és a benne rejlő kötelezettségeket is. 49 A továbbiakban a körlevélnek néhány, a mezőgazdaságot érintő egyéb aspektusát elemzem. A, Fentről irányított gazdaság helyett a szubszidiaritás elvének megvalósítása A keresztény társadalmi tanításnak a személyiség kiteljesítéséhez, szabadságához szükséges hagyományos oszlopa a szubszidiaritás elve. A pápa látva a korabeli világ súlyos problémáit, és a kapitalista rendszer árnyoldalait új társadalmi rend kialakítását célzó programot ad körlevelében. A korlátlan szabad versenyen alapuló kapitalizmus nem irányíthatja a gazdaságot, mert így a tőke és a hatalom kevesek kezében összpontosul, és nagy tömegek kerülnek marginális helyzetbe. A korszak jelentős államalakulatai (Németország, Olaszország, Szovjetunió) a totális diktatúra útjára léptek. A társadalom tagoltsága elenyészett, csak az egyes ember és az állam maradt meg belőle. 50 Az állam vállalt át sok olyan feladatot, amelyeket korábban a közösség szervezetei, egyesülései láttak el. Így az állam, noha teljes körű felügyeletre tett szert az egyén felett, roskadozik a terhek alatt. Az enciklika szerint a hatalom megosztása, a feladatok és célok alacsonyabb szinten való megvalósítása lehet, és kell, hogy legyen a kiút: 49 Quadragesimo Anno, pont 50 Quadragesimo Anno, 78. pont 31

32 amit az egyes egyének saját erejükből és képességeik révén meg tudnak valósítani, azt a hatáskörükből kivenni és a közösségre bízni tilos; éppen így mindazt, amit egy kisebb és alacsonyabb szinten szerveződött közösség képes végrehajtani és ellátni, egy nagyobb és magasabb szinten szerveződött társulásra áthárítani jogszerűtlenség, és egyúttal súlyos bűn, a társadalom helyes rendjének felforgatása, mivel minden társadalmi tevékenység lényegénél és bennerejlő erejénél fogva segíteni szubszidiálni köteles a társadalmi egész egyes részeit, ellenben soha nem szabad bomlasztania, vagy bekebeleznie azokat. 51 A magyar mezőgazdaság XX. századi történetében a szubszidiaritás problémája élesen a kommunista hatalomátvétel után, a totális diktatúra kiépítésének időszakában került elő. A magánszektor fokozatos államosítása már közvetlenül a második világháború után elkezdődött, de 1948 ( a fordulat éve ) után gyorsult fel és szélesedett ki. A nagyobb birtokok kisajátításával és a termelőszövetkezetek megalakításával egyidejűleg létrehozták a központilag irányított, szovjet típusú tervgazdálkodás intézményrendszerét is. Az Országos Tervhivatal felállításáról júniusában döntöttek. Ez a hivatal dolgozta ki az es hároméves terv irányelveit, ezen belül évekre és vállalatokra lebontva a kötelezően teljesítendő feladatokat. A szervezet élén a kommunista Vas Zoltán, a tervgazdálkodás másik szerve a gazdasági csúcsminisztérium, a Népgazdasági Tanács vezetői posztján pedig Gerő Ernő állt. A tervgazdaság mind országos, mind vállalati szinten hatalmasra duzzasztotta az improduktív bürokráciát. 51 Quadragesimo Anno, 79. pont 32

33 A gazdasági és társadalmi élet központosítását a civil szféra, az alacsonyabb szinten szerveződött közösségek 52 betiltása, szétverése egészítette ki júliusában két héten belül a Magyar Cserkészszövetség és a több ezer helyi szervezettel és néhány százezer taggal rendelkező KALOT 53 feloszlatása után további 1500 ifjúsági és társadalmi szervezetet tiltottak be. A XI. Pius által már 1931-ben támadott totális állam volt születőben. Közben a Szovjetunió és az Egyesült Államok közti konfliktus kiéleződése miatt az addig is nagy hangsúlyt kapott nehézipar további fejlesztése mellett döntöttek. A nemzeti jövedelem 42 százalékát 54 adó mezőgazdaság érdekei teljesen háttérbe szorultak. A tervezett 30 százalékos agráriumra szánt állami összberuházást 18 százalékra csökkentették. 55 A mezőgazdaság fejlődése 1956-ig stagnált, nem érte el a háború előtti szintet. 56 A gazdasági stabilizációt az agrárolló mesterséges szétnyitásával igyekeztek elősegíteni. A mezőgazdasági árak növekedése (a második világháború előtti viszonyokhoz képest) 50 százalékkal elmaradt az ipari árak emelkedése mögött ban egy egyszerű eke 400 kg, 1946-ban már 850 kg búzába került. 57 A gazdasági szint emelése tehát elsősorban a beszolgáltatásoktól is sújtott parasztság rovására valósult meg. A földreform miatt zavarokkal küzdő mezőgazdaság regenerálódását ez tovább nehezítette. A központi irányítás által okozott problémákat a szakértelem hiánya is tetézte. A régi államapparátus felső és középszintű vezetői, a keresztény 52 Quadragesimo Anno, 79. pont 53 A KALOT: Katolikus Legényegyletek Országos Tanácsa, a KALÁSZ a mezőgazdaságban dolgozó lányokat tömörítette es adat 55 Romsics, 314. o. 56 Berend T. Iván Ránki György: A magyar gazdaság száz éve. Kossuth Könyvkiadó Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, o. 57 Romsics, 309. o. 33

34 középosztály jelentős része elhagyta az országot. A vagyonuktól megfosztott közép- és nagypolgárok, a földjüket elvesztő közép- és nagybirtokosok közül sokan szintén külföldre távoztak. A hivatalokból több tízezer közigazgatási tisztségviselőt bocsátottak el (B-listázás). A szakértelem helyett a párt- és elvhűség, valamint az irányíthatóság vált a fontos pozíciók betöltésének alapjává. Szükségessé vált egy új káderelit kinevelése. A mezőgazdaságban a felülről való szakszerűtlen irányítást olyan irreális elképzelések fémjelezték, mint például az alföldi gyapottermelés. Az évszázadok alatt felhalmozódott helyi tudás semmibevételével, idegen (szovjet), a természeti és társadalmi környezetbe nem adoptálható struktúrákat erőszakoltak a több szempontból is hátrányos helyzetben lévő parasztságra. A saját környezetével mindennapos kölcsönhatásban élő helyi ember az apáról fiúra szálló termelési és gazdálkodási ismeretek birtokában hatékony, a környezetnek megfelelő, ahhoz alkalmazkodó termelésre képes. A szocialista tervgazdálkodás ezt az ősi gazdálkodási rendszert borította fel helyrehozhatatlanul. A tervutasításos gazdálkodás csődje után az 1960-as évektől a központi irányítás nagyobb mértékű szubszidiaritás megvalósításával jelentős eredményeket volt képes elérni a mezőgazdaságban re az agrárium termelékenysége elérte az 1950-es szint dupláját. 58 A szabadsági fok emelkedését mutatja a családi állattartásra vonatkozó korlátozások feloldása, illetve a háztáji gazdaságok területének növelése. A gazdasági növekedésben nagy szerepe van a nagyarányú gépesítésnek, a talajjavításnak 59, valamint 58 Romsics, o. 59 Berend T. Iván Ránki György, o. 34