KENÉZ HEKA ETELKA varázslatos AdriA

Átírás

1 KENÉZ HEKA ETELKA varázslatos adria

2 KENÉZ HEKA ETELKA varázslatos adria Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: Norma Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN:

3 Előszó Kenéz Heka Etelka mindig tud újat mondani. Szent-Györgyi Alberttől, a C-vitamint a szegedi paprikából kivonó Nobel-díjas biokémikustól maradt ránk az a mondás, a kutatót az különbözteti meg a megfigyelőtől, hogy a látottak kusza szövevényéből, csak azt a néhány meghatározó jellegzetességet figyeli, ami a látvány lényegét adja. Ez, nemcsak a természettudományos világra igaz. Mi, turisták, gyönyörködünk az Adriai tenger nyújtotta látványban: kék víz, amelyet megfestenek a beléjük futó források sói, tengerpart, napfény, fürdőzők, hajózók, sok minden együtt. A költő másképp látja: a víztükrében magamat néztem, tengeri dalok, kottázott szélfutamok, suttogtak sok sok titkot. olvassuk Kenéz Heka Etelka Adria című versében. A lényeg itt a víztükör és az azt figyelő személyiség összekapcsolódása, az ember és a természet harmonikus összekapcsolódása, amelyet nagyszerűen fejez ki a vers utolsó két sora: Szellemem árnyán néztem, Boldog lelki ünnepségben. Hogy nem csak a felszínt látja, tanúskodik a Sugár című hétsoros. Itt, a tengermély mint menedék szerepel, elmélyíti azt az összekapcsolódást, amellyel mint írja az őselemmel az enyémet összeszövöm. Ennek eredménye ismét az utolsó sorokban kristályosodik ki: Itt a Földön a lelki tüzet Bennem őrzöm Az életkörön. 3

4 A felső régiók sem maradnak ki az univerzális látványból. A Selyemszellő című költeményben Az ég kapuja hasadékot szabdal, a tengeraljban. S a felhők köröznek, s elérik a partot, Imbolyognak, mint lassú csónakok. S álomból visszatér a föld a létbe, S visszazuhan az élet rejtelmébe. Az érett költő élettapasztalata ez. Kenéz Heka Etelka Dél- Baranyában, a mai Horvátországhoz tartozó Hercegmárokon született. Énekesként kezdte pályáját az újvidéki rádiónál. Szülőföldjéről 26 évesen elindulva bejárta Európa nyugati felét. Megjárta az élet küzdelmes útjait. Férjével, Kenéz Ernő operaénekessel, a magyar kultúra ápolását egybekötötték a magyar konyha ízlésvilágának hatékony bemutatásával. Etelka énekelt és főzött, Ernő zongorázott és énekelt. A Richard Wagner Platzon álló étterem hamarosan a hungarikumokat kedvelő művészek találkozóhelye lett. Hosszabb átmenet után visszatért a kezdetekhez, hiszen már fiatal korában kezdett dalokat írni és fordítani németből illetve szláv nyelvekből magyarra. Az ezredforduló az Ő életében is fordulatot hozott. Első verseskötete, Séta a múltban címmel jelent meg. Azóta, több mint félszáz kötettel halmozta el közönségét. Most, a legújabb kötetet tartja kezében az Olvasó. Kívánom, hogy lélekben, Kenéz Heka Etelka mediterrán útikalauzával kezében, járja be a Lent jártam a tengeren délen utat. 4 Dr. Szalay István nyugalmazott államtitkár, Matematika Tanszék vezetője, a Szegedi Közéleti Kávéház Kuratóriumának elnöke

5 Tenger Az ég micsoda sík végig szalad rajta a hold aztán leesik s fekszem a tenger partján, s verset írok a hab taraján, száműzött szavak nem hall se víz, se fül, ima ez a szívnek, ima legbelül s benned mégis érzem az ima kihűl, hullámok szállnak, mint a vak az alkonyon az égtől hol van az irgalom? Csend Az üde csöndnek zenélő szárnya reászáll alkonyatban az Adriára szíven talál mint az óra körbe jár a kikötő s hajók Minden hallgat, s feljön az esthajnal csillag, bókol fénye Adriának. 5

6 Álom Az éjjel álmodtam szép Dalmáciáról, Velebit hegységről Vonzó Adriáról, tenyeremben fogtam fel a vizet s néztem magam benne - tükörhelyet, éreztem belőle áradó tiszta szeretetet, tengeri dalok a légben rezdültek s a világnak üzenetet vittek, hegyről, a szép tájról, tenger vize, a szívben békességet áraszt csodás Adriáról. Hegytető Lábam suhogásban a hegytetőt járja s nézek a vízesésre mint omlik a Tengerben a kék ég kötelén leng a meredek szakadék olajfák lengenek büszkén s nézem én távolodik a fény jön az alkonyat s a homály beissza arcomat az olajfák alatt. 6

7 Csend Figyelem a titkok csendjét a tenger mélységében, parányi kis nyomom ring a homokon a feljövő szélben, s a víztükrén úszik a fájdalom a szél az embert siratja, a földön sehol sincs joga égbe vezető útnak könnyből van a hídja. Ringás Tengerparton ring a csónakom azt álmodtam az Úr aluszik valahol s figyelem a víz csobbanását s hallom benne az Úrnak sóhajtását, s a lelkemen mind suhannak át s árad felém a holdsugár fénye, s a csillagok csilingelése. Alkony Halászfalu a tengerparton békésen reá száll az alkony csónakok, hajók ringanak a szélben, sirályok énekében gyönyörű hegyvidék, te vagy falu, az emberek utolsó menedéke túlon-túl már fészkel a fájdalom hervadás ül a szép virágokon tántorgó szívem mielőtt elpattan, vörösbort iszom az Úrral borozgatom. 7

8 Bánat Álomszép a tenger és az Adriai környék, csak ne jönne amott felhő fekete, sötét, bosszús, a napsugárból elfolyik a vér, kialszik a remény s a halálról mesél az éj, a levetett élet halk szava aluszik, vakon is érzi az emberek a bűnös árnyakat keresztre feszített lelkek, átisszák a gondolatodat, s a bánat a Tengerből sóhajt s felavatja a fehér habokat. Vágy Nagy a tengernek vonzó hatalma, eget földet összekapcsolja, hat reá a hold sugara, vonzása, benső titkok révülete, az álmoknak ébredése, szépséges hold világ sétáidról gyűjtöd a titkot, s a világ káprázatát visszatükrözöd a tenger vizére, hogy a költő észre vegye álmok merengése a lélek égi vágya s a hold a földön, vízen a szellemével összeringatja. 8

9 Költő Lent a tengeren a sármány muzsikál, zöld selyem a fűszál, azúrkék paplan az ég, Hömpölygő hullámok ringatják napozó ágyam, mily szép is a költő varázs álma a vízen úszik a napfénynek piros sugara, s nézem s mosolyog vissza reám szalad a szemem szalad a vízen, száll s róla ír verset csillogó nyomdokán. Hold A holdat épphogy kelni láttam a tengerek fehér habjában az ég ölében mint ezüst sugarú fényű tündér merengésben jártál az égen tündöklő tükör voltál a víz szemében az embert mint égi vándor kíséred a földön éjjelente, szerényen óh te csendes rejtély, ringat téged az éj, keletről jössz, s elvisz a hajnal ezüst fényben, összeszövöd arcom arcoddal, feljön a nap s elillansz újra a tengeren túlra. 9

10 A Nap Kelet felől támad a nap csodás fényed, izgalom, titokzat a tenger és föld boldogan fogad, fény nélkül az ember árva, tengernek éjjel sírt könnye lelkében úszva bánatában fázva s jéggé dermedne nap nélkül a szép tengerre senki se menne, te vagy égnek földnek tengereknek, homlokdísze, s a szépséges egeknek. Bánat Arasznyi létünk annyi lázban belevésve van a bánat, óriás fákban kősziklákban ember, az úr összefont téged éggel, földdel, tengerekkel, testünk összeforrt erű ágak irgalom nélkül máglyára raknak mit szól az úr ennyi lánghoz, az ég sarkában talán áldoz? összeforrt szívek egymástól elszakadnak, s az égi tengerekbe sírva jutnak. Pegazus Pegazus lova álmodoz s lát megnyergeli a tenger taraját, s költ szebbnél szebb verset szárnyaló ódát, s hallgatja a víz felett a csillagok sírását, a lelke ring, a sápadt holdon át, s a verse érzi megnyeri a csatát, s a költemény megremegteti az égi nagyfalat, s a visszhangban hallani, mint a csillagok sírnak. 10

11 Lemenő nap Mily vonzó a hallgatás szelíd csendje, vonzalma benne él a szeretetben, gondolatban olykor neki vágtatok délnek, a tenger hullám nyugtató énekének, mikor leszáll az alkonyat, bejárom a falvakat, árnyas fák ágain dallammal búcsúzkodnak a tarkatollú madarak, a tenger vizét bíbor színnel hinti be a lemenő nap. Piros szín Érzelmeim hűlni érzem, lenge szellő járja át a lelkem, bánatomból fölébredtem, sejtelmek vágyán vitorlázom hangtalan, világ részt lát az álmom, tudatom síkja keresi a fényt, a tengeren látok sok örvényt, s vér csillogások vetülnek a tenger mélyre, benső éjszakám keresi a fényt, a szemem a nap színéből hozza létre a vér színét, a föld szívéből ömlik a piruló melegség, s lükteti a tengerekét. 11

12 Atlantisz Nagy ég, mi vagyok én teneked? szellemi játék? őserejű jóslatok úgy érzem én jönni fog gyilkoló sorscsapások, jöhet sok ébren vagyok vagy álmodom? a tudat fél a Tengeren följebb lép, az ártér a világ rég lángokban áll, álmaim képe Armagedont prófétál volt már özönvíz, szökő ár, Atlantisz azóta a víz alatt hál. Torkolat Korszak váltás visszhangja az égre van kottázva, csillagok vonzó körében a jövő céltalan árva, tengernyi titkok mélyülnek bennem az álom a vízre hull, álmodja egyszer majd szabadságot nyer az égtől jutalmul, régi bolygók bűvös meséket suttognak föld és ég egyben marad, ki nem apad, sohasem a tenger torkolat, de az idők változnak. 12

13 Zokogás A Tenger partján ha állsz s jönne feléd óriás hullám, tarajozás, lelkedben érzed az őserejű megrázkódtatást, ősi szellemem titkon követ engem, széles-e világon s bennem megpihen, a szellem olykor kísér s követ int előttem szobrászkodik égi hadak földi katlanok bennem mélyen a tenger zokog. Kristály A pitymallatnál egy ösvényen szívem rád talál, s a lélek kapura tör a varázs áradat, a vér csillogásban a szívek ringanak s a fény hegyén a lélek kapura tör s a fényed, a fényemre dől, s arra jár a nap, s figyeli a fények mily szépen egymásban ringanak, s figyeli lelkünkben a kristály darabokat, s az ékkövek hegyén regél az úrnak. 13

14 Őserő Óh nagy ég, fénysugarad keresi a tenger tetejét, fényt küld a földnek víznek, szeretőmnek talpam alá zöldet, a tenger álmodón hulláma fülembe dobbantja az ős erejét, mindenki a világon érezze, hallja apraja, nagyja. Vízió látomás Állok Lisszabonban egy erkélyen, az óceán közelében, s figyelem, amint jön fel a nap keleten, erős vízióképben a víz mélyéig belehatol s a sziklák közt bujdokol, száll ki az óceánból a merüléséből úgy érzem óriás tűzmadár, aki vízben hál, tűz és víz, két elem, már nincs kételyem, látomásban nászpár, mily csodás-e látvány, érzés-világomban vízen szálló titkos tükör árny. 14

15 Világi titkok A világ könnyeit lemossa a szenthő titkokkal terhelt világ titkokat sző és nem szűn a fájás és sodorja az idő s virágzanak a fák az ég, szemében s lélegzik a tenger erősen s mélyen, ringat téged, engem s mesél az elmúlásról, a szeretet s a hit tengerben is álmodozik s a csillagok a víz tükrét telehintik s a boldogság tartja a világ gyökereit. Ringató gondolat Gondolatom elszáll ringva az élet során látott tájakra s boldog vagyok tőle újra kifekszik szívem a tengerpartra, s hallom, amint az óriás víz csobban és ring, s éggel földdel s velem kering s feszül a vér, új utat ígér és sodródik bennem a titkos vízjel, s össze fonódom lassan a föld és ég csodás tengerével. 15

16 A feljövő nap Feljött a nap kinyitja szemét a bokrokon sok szép virág minap a lábam a tengeren járt s a víz óriásán néztem az ég hamvasát mily szűziesen s áradva fénylett ölelése átfogta a tengert természetet s engem a kelet kapujából jön felém a fény aranyos szálakon a suhanó időben lelkemben boldogan él. Sugalom A fény kiült tenger végtelenségre a torony kereszt néz fel az égre s a morajló víz az árnyéktalan ősi partra zúg parancsoló hangú támadásban csobbanása zúgva-búgja visszhangja az ég himnusza s azt súgja minden csobbanása földi bűnöket parancsolón büntetni akarja. 16

17 Világ Szél bontja ki a tenger szívének szerelmét belekacag, sétál a mély vizében, s rajta zenél lelkemben ültetek örömre bánatot, s bennem születnek hatalmas hullámok beteljesedjenek az álmok feltámadásra várom lelkemben a hömpölygő világot. Mámor A tenger mélyben titkok rejtőznek tudom, érzem megfoghatatlan az örvény a víz tetején fut a fény nem éri őt sem utol senki a bóra magjában nem tud megpihenni mindenki menedékért fut, s az álmában oda jut s a mélyben rejtőző pontját a villám oltását a végtelen tenger árja mámorával áldja. 17

18 A hold A szerelem forrása mélyről tör föl olyan mint a tenger majd megöl, meghipnotizált érzelmi álom-kör hold titkos fénye leszáll a tenger kék vizére, sétálok s érinti arcom, s leng tovább trónol a csúcson, érzelme árad felém, mint valami ősi monda, lelkem magával sodorja. Szózat Verseim szózatát a tenger hullámai már többször is hallották, versem virult élt a víztükör fényében s a szívem hullámos verése élt a halott mondatok gyönyörűségében a víz morajlása Isten sugalma remegtető érzéke rejtőzik a vérkeringésben, a földön látszik az árnyéka hangja a léleknek zenélő kotta. 18

19 Őserő Őserő a tenger bűvös meséje az időtlenségben a hold árnyékán a csillagokig titkos mesében száll a csendes vallomása a múltat megkoronázza, ezredeken át a kövek súrlódása, a vízben élnek fénylénnyé vált sugaras aurában, minden elrepül csönd lesz az úr, minden elmúl, s a tengeri mélyben az őskori fény fényévekben visszazúdul. Óriás Óh a tenger mily óriás s mégis ring s az éggel földdel összekering habzó szikla meredélyben összefonódik a természettel, emberrel, vízi szörnyeteggel, megmarad mindig medrében, de mégis óriás égi törvényhez mindig hű Isteni eredetű! 19

20 Napos Tenger Tengeren a tavasz kitárja szárnyát, elereszti ringatva Adriát, fehérszik újra a nap meleg szemek a sugarak citrusfák a tenger szélén nyílnak bennük szemeink áradva virulnak ifjú korban sokszor szemem vágyban ringott megénekeltem Adria-vized, ajkam vörös bort kóstolt ivott kora reggel van alszik a táj, hallgat a madár, sóhajomban sír a versem bókol a víznek s a hullámok reám visszanevetnek. Adria Gyönyörű az idő, a nap sugara Adriát körbe járja Zadar városa a várad zára a csúcson zárva fekszem a vízparton a fűben virágon, zümmög a szitakötő színe a ruhámmal lassan összenő, csobban a tenger az idő engem is besző mozdulatlan tűnődöm s belep a hő. Virágos tenger Álmomban Tengerben virágok nyíltak s a viharos szélben mind mind kipusztultak csónakkal kelek járok, álmomban halászok, éjfélkor selyemszálon megláttam a holdat hej halászok a révnél a virágok újra kinyílottak! 20

21 Bora Adrián Ó tenger Adria nagy a Bora a vized kivet holnap majd lecsitul újra a szíved, ringasd feledésbe a vized hullámod, örjöngő hegyében titkok nyomai révednek folyton, a távoli horizonton, felhő fészkel teli van villámmal teli dörgéssel, belenéz a tenger közepébe, zúg a vihar az égen át, vizét bőszítik felborzolják, megnyeri a tenger a csatát, korlátozza magát. Oromzat Adira! Körülvesznek magas oromzatok, fölötted az ég csillog, ragyog, amint nézlek a nyárban az örömtől én is világítok szívem völgyéből áramlik most régi idők dala ringat az élet alkonya, hömpölyög a víz, hömpölyög a lég, ismeri létem hegy és partvidék, tenger a vized mily nagyon szép, úszó tükörkép, s mintha kottázva lenne a szél! a vihar operaáriákat rajta zenél az isteneknek, dörgés, nagy energia vizedbe zúdul az óriás hangja villám a magzata ketté szeli vized beléd temeti magát s a hold a szemhéján letekint vizedre mélán. Óh Adria, kék vized megérint átjár, tiszta olyan, mint a kristály, citrusfák hajlonganak a szélben, merengek a tücskök zenéjében. 21

22 Szárnyak A tengeren folyton súlyos szár? csapong, üzen a szél holdas árnyékon a víz morajlik s majd elcsitul szemem lehunyom hitemben élnek pogány isteneklelki roncsokon őrséget áll a víz szélen az ős kőtorony, visszahozza bennem múltam, örömöm, bánatom óh tengernyi vízfolyam, gyötrő életed, mint a halál, olyan, földdé válik a testem, tükörben a képem valótlan akár az élet felfoghatatlan mint egy emlék álomteli fénykép kikötőben a hajó is álmodozik folyton, az idő elmosott útjairól, s most is menne de nem ereszti a horgony a gondolat ereje a vérben kering s átülteti a halálba s a tűnt szerelem kihajt az örökkévalóságban. Költő Költő virág vagy a pálmaágon, a néma csendben vibrálás vagy a világon, átjár a csillagok fénye tenger vize csókkal ringat feledésbe, mélységében érzem a bánatot, az idő napként forog az igazság a mélyből a tudatban belesúrlódott. Tengernyi vizemnek isten gátat szabott, forrást s torkolatot, nincs halálom szól a visszhangom, sokszor dúlnak rajtam a viharok, villám gyújtja meg felettem a csillagot, olykor viharos érzelmet élek át, vizemet a habok simogatják, ha felettem a veszély lebeg, érzem a súrlódó halotti csendet a végtelenségemet. 22

23 Csobbanás Nagyságos tenger taktot jár minden csobbanásod, vized figyeli a néma csillagot titkos tekintettel les a hold az áradásban fényével átölel arcodon a szíve énekel, megidéz téged megáldva érvényesülsz a magányában feletted a vízen titkos nyugalom a hold leng körülötted ezüst-szálakon, hogy vized tőle a mélyben oltalmat nyerjen az égi fények mágiája jut le a sötétbe, a hold sugalma néked kényszer titkokban rejlő az életed merengése szíved dobbanása a körforgásnak mélységes üzenete. A Végtelen A végtelen tengerre visszavágyom, napfényű tükör uszályban visszavetődik az álmom, tűz szekér lebbenéssel magasztos léttel szálló ihlettel ó az élet tengerét levésném már magamról késsel, a szívben rejtett álmot földön mocskolják a hamisságok, a tömeget megvetem, a létem a lelki titkok csendjébe vezessen, elfakult idő kósza árnyékán a lét óceán bizonytalan rezgésén át. 23

24 Tengeri örvény Leszállt az éj a Tengerre az óra ütött felette, csendesedik a víz hulláma, fejét hajtja álmodóra, s titkokat sző reá a hold, s lassan tova vándorol változó pillanatok elsodornak emléket, álmot, a tengerben rejlő mélységes titkok örvénybe sodorja a gondolatot, száműzöttként a fény bennem elbujdosott. Tenger meséje Bealkonyodott a tengeren lent elült a csend, érezi benne az idő végtelent sikoltana a víznek árnya lassan elringatja az est imája, mérhetetlen nagy magánya, bánatában sok sok társa elmenekül az óceánba, reggel újra sóhajt halkan a zavargó nyugtalanban, mennyi jaj van nappalom, enyhítem égi piros mosollyal, s éjjel hullnak a csillagok vizemnek fájdalom mögöttem köd szalad, beborít újra az alkonyat. 24

25 Esti ima A boldogság elő villan a lélekben olykor s bennem fénylik az ég, tisztasága, szívemben kísért s a Vénusz Csillag rávillan, a tenger árnyra alkonyati szent imára átvérzi a világ szennyét, megtisztítja a tenger vizét, mennyek parazsa ünnepel a nyárban éjféltájra elcsendesül a tenger felett az est imája. Titok Röpít az álmom villan reám a szép arcod ő a tiszta kikötő partom sodródik belém az árban a rejtett nyomod rezgésed fénye visszavisz ősrégi legendákba, víz mélyében a szívem belerohan a fénytörésbe, örvény gyűrű tenger sodrás, kivillanó szálló varázs, a szívben virágos áradás óh, zöld álmú szép sarjadás, a tenger titka ő nem más. 25

26 Áradat Tengernyi áradatban folyjál a szívbe, villanó aranyfolyam, varázslat szállj meg, a szeretet, a szívből a fényben kivillan hitemnek árnya bennem az Isten arany áradása, Dallamok sodrása, száll a tengernek habos vizében az úr sajkája olyan áramlása bennünk, himnuszt csobban s az életben sodor az ár s bepillant a teremtő a lelked ablakán, s a halált fényével üti vissza véres ajkát tükrével undorítja. Bölcső Selymes hullámos a Tenger arca, örvények raja kék színét folyton fölkavarja, táncol a Tenger nappal s éjjel, nehéz lélegzettel ringó napsütésben óvatos gyönyörrel, fehér habok közt álmai a partot érik csillogó táncban habgyűrűje szerte foszlik, a nap lecsukja szemét, s elringatja csendben a tenger bölcsőjét. 26

27 Adria Tenger az álmait éli ébren az évnek suhanó szeptemberében, nyáron boldogan nevet, jönnek-mennek egyfolytában a parton az emberek, aztán lassan sorakozva jönnek a fekete felhők, s beszennyezik az eget, vízén úsznak a sárga hullott levelek, s a nap október havában elvándorol lassan más határra, átszellemül a tenger, a titkok sötét világában. Az Adria panasza Télen az öröm haldoklik bennem isteni játékot örvények közt élem, búcsúzkodom naponta a vereslő hűvös fénytől szökő álmaim sanyargat a mélyből télen, mily fekete a viharos létem, mélységet ás bennem a némító tombolás meghal a lét, visszahullt égi csapás tűnt időm feketében álarcban figyeli Isten minden rebbenésem. 27

28 Panasz Tragédia tenger vagyok kinek panaszoljam ó vizemen mennek óriás hajók le-föl úsznak hozza őket égi dimenzió merengenek szépen az ég fénytükrében a hold alakja vízen belerévül a titokzatban hullámzó viharban vizem útját járja lassan mélyen halkan. Tenger mélye Árnyék vagyok a te árnyad aranyból van a nap s körbevesznek suhanó ködfátylak elrohan az idő rövidíti szívem ékes nappalát, mosolyod ritkán látom, sötét lett a hitvilág, hamvaimat a viharos szelek a tenger fenekében alkonyatban beleszórják. 28

29 Adria gyöngye Ó Édes ősi hon levelenként eltűntél a világból te ősi paradicsom a színes madár bajban elmenekült fekete sas fejünkre fiókákat szült, Adriai gyönyörű tengerpart, benned suttog még az éden bölcs ringású ősi visszhang, ingatlan szívembe beledobban s a pálmák rezgése a vágyaim ringó ágya az édent sugallja az élet fosztogatásában Visszhang Te tenger őselem ágya te vagy a szívben az estnek álma, az emberek nyugovóra térnek, s a vízen ott maradnak a nap fényéből lepergő cseppek a fényt letépik az árnyak s az éj gyilkolja a napot, s nincs bocsánat, hallottam, amint előjön a bóra, a tenger zokog, láttam a szörnyűséget ördögi tettet, dacolva égnek, tengernek te visszhangokat teremtő raboló kín ott lebegsz az élők halálain. 29

30 Tenger zaja Hallatszik a tenger zaja hánykolódik jobbra-balra az éjszakában kimered a víz hulláma, megnő háznak magasában, toronymagas lesz a teste, s mégis vak ő semmit sem lát üres, árva néki a világ. Egyedül Elmegyek a tengerre ma vagy holnap, véget vetek a bánatomnak, sötét viharok a tengernek áldoznak fekete borús varázslat, menekülnek lassan napnyugatnak, s elmerül a nap sugara a tenger felett szótlan s a víz álmát ringatja a szél valótlan elül a fény s a látomás szövevény ami költözik belém, s vívja bennem a harcot ördög fonta virágos burok tengeren hullámok közt egyedül vagyok. 30

31 Had Hullámokat kavar a szélvihar tengernek kéjsötét lesz az álma ring a vízen az ég villanása a villám magja csillag sűrűjét álarcban tartja felettünk, hódító síkok varázslata ostromol tenger, te mágnessel fegyverkezel égi gyönyörök vizeden siklanak, a tűz oszlatja a kiéletlen tengeri hadat. Hervadás Hegytetőről szemem a Tengerre lát s figyeli az idő elmúlását itt a földön minden csak álom nincs áldás a fájó boldogságon a tengeri hullám dúdoló ének, azt suttogod miért is élek, sírsz te velem mintha neked valami fájna földnek elszáradt levele, virága s reáhullik a világ hervadásra. 31

32 A szem Sétálok úgy este fele sodródó csillagok közt néz őket fent a tenger vizében áthatják a vizét a csillagok fénye szívem közéjük taszítom a tengerbe, próbálok egy új szívvel élni, próbálok én maszkot cserélni, óh vízparti álmok, a szemén kívül benned semmit sem látok. A világ Morajló szívem nem ismeretlen a tengeren sorsvonalam lélegzik a tenger vizében fekete felhőből fényt bont a villám az égen valaki szívében tombol az érzelem áthatja a partot a vibráló szívem s utat szabdal a viharban a szerelem, s nézem a vízen az égen a föld a ciprus fákat s nézik ők is magukat, felettük is századok ringanak, s árnyékuk a világra hullanak. 32

33 Mandula Sokan nem is tudják ott lent délen a tengertájt virágzanak a mandulafák díszítik virággal már a februárt, csillogó fények oda vonzzák a víz köré az embert, lanyha még a tenger álma, lelkünkben februárban éledez a varázslata, a mandulafa virágzásban. Mosoly Ha ott vagyok a szépséges Tengeren bele taszít a boldogság a vizébe felém mosolygó gyönyörű a vibrálása, lelkemben Istentől áldva, mehetek az óceánra Afrikába mehetek az Olimposzra, bennem elmúl a téli homály, kihajt bennem a virágos fesztivál ha szívem ott lehet az Adrián. 33

34 Kövek Óh, nagyságos szép tenger, ha rád gondolok megáradsz a szívben selymes ösvényen bennem éledő kongatást idézel mily pompás a Veled élő benső bálványozás súrlódó köveit ezredeken át vized nedvei formálta kifinomult fénylények révülő kör, körszédület a létük szentté lett, élem a mát s forgok Veled Adria tovább, agyunkba égetett az égvilág! Ezer Szédület micsoda révület tengertől tanul az ember ezer világ lélegzik alatta víz, sok-sokezer barlangok mélységével roskatag életek ásítanak élő lázban véset, bűvös homlokzat ásít a víz alatt mélységbe rejti a víz a nagy titkokat letűnt legendái egy másik kornak gondolatom falára oda rakodtak előhozza őket a fénymag. 34

35 Tükör Tükröződik a víz tükrében az éteri tűz kettőztetve a tengerben lent és fent az égen a fénymag kettőztetésben átszíneződő fénye átszellemülésben elömlő fénye a vízen éli álmát, az átszenderülésben s a daliás idő fent és lent meséket zúg víz nyomdokán a földön mesélő tanuk. Tobzódás Színes orgiák a virágok tobzódó sok színében él a tengeren. Áramlásban vonuló fény az égen jelen s izzásban vágyát éri el s fürdik a vágy a tengerben s leszáll az alvilágba a nap égi mása, hogy egybe vonja az idő erejének dúlta elcsitultát s összevonja az elrothadt életek össze folytát a korong sugaraknak arany izzását, hogy éber álmaim legendás meséknek érezze vésett vájatát. 35

36 Érzelem A szem a tengeren úszik a hullámban mint fehér vitorla káprázat műve a valótlan a valóság mása s gitár hangja csendül valahol űrbéli útról érzelmet sugallnak rajongok a nap alatt az alap forrás szeretetében a mindenség közepében záporoz a nap reánk, s örömet ád lelkünkből elüldözik az orkánt s rajongok ilyenkor a nap alatt s elérem az ég falat. Fény Gyöngyfüzérben leng a versem szívemben csönd feszül a fény kötelen tenger vize titkos kelyhében összenövök a boldog csenddel, semmi se reccsen se zaj él a versem merengek a gyöngyfüzéren ős tengerből ittmaradt fényt derítő sötétségben az értelem forrásában boldog óhajt lelni a reménynek határán túl akar menni. 36

37 A hold Tengeri szép ének őskori álmodó szirének zuhanó sugarak arcunkra fényt raknak a gondolat ringó tengerén táncolnak beesteledik, a hold sugarai a vízre kúsznak, s a csillagok közt a hold a selyméből szövi az álmot angyal mosollyal ejt a szívén táncot. Alkony Elmegyek én messze innen a magasra nőtt hegyekbe, a sötét árny s a gond mely a szívben borong felviszem magammal alatta a tenger vize csobban a gondom a hullámok közé dobom s a kialudt égbolton Istent keresem ki vezetne a válságon szorosan kapaszkodom a kősziklákon. 37

38 Szikla Lehet, hogy voltam szikla bércnek halvány arca fennkölt habos tenger visszhangja, felhő, mely reá borult az alkonyatra, vogy talán voltam én omló zuhatag, mely mindent darabokra szab, óh megduzzadt folyam idő, szívem mélyén mélyre rejtőző benső titkom sugallata, bennem sugall élve lettem én világvége, s kapaszkodom a kétségekben. Ölelj Álmomban a tenger árja bennem mindent felkavart, halotti árnyam betakart szemem nézte a csillagokat óh földanya, ölelj át, pihévé válok nálad, ékkövet gyűjtök a tenger aljban nékem másnak s az égi világnak a kozmosz színpadán éltet a varázslat hontalannak így a földön nem jól érzem magamat. 38

39 Virág Az ember egy életen át vak, nem lát szemei nyitva vannak sírnak, ha testvérei innen eltávoznak, s a koszorú virága keblekre hullnak álmom is halálra szárad babérkoszorúm felajánlom a tenger hullámának fényruhám lesz az aurám a szerelmem halálán. Játék Lent vagyunk a tengeren szíved a játékban nem lelem szempillád vetít reám titkos árnyakat az érzelmek összekuszáltak érzelem szíved a szívemmel keverem mosolyod nékem fényt hoz az éjben érzelmi áradásunk behatol a tenger közepében. 39

40 A Hold Tengerre mennék, járom az utam kőbe botlok szomorúan gyötrődik a széles világ sirály reá száll a tenger vizére, sírása hallatszik az égre, tolla színe sírkő fehérsége telihold beles az óceánba földi s égi titkok kővé dermednek a rengő éjszakában. Ösvény A tengert bearanyozza a fénylő nap a vihar a vízen örvényeket szab s a lélek álma a képzeletnek színes palántája s olykor a szívre tereget szerelmes perceket, s ha fáj az árnya a tenger hulláma csobbanja el, s minden panaszt a szív felír s az éj madár belesír s ha nem süt a nap a szemem is behunyja s a felhő visszatér újra. 40

41 Kín Tenger felett álltam lángra vágytam s ajkam belekezdett kínzó suttogásban és súgta a bánat a tenger habjának a csillagos egek, téged koronáznak mesés éjszakákban a varázs a vágyat széthasítja a lélek lángja egy ideig mereng a virágzásban, kivirágzik benne a hasonmása. Repülés Valamikor az égből lehullotam gondolatokban belebújtam repkedek a tenger felett sorsom kockája ide-oda vezet, s a földön körül. Az úr ide tett titkos emberéül testem forrósága tengerben hűl, örömért szívünk oda menekül s jön majd a vége fájó szívünk bolyong az éjben a csillagok fáznak a télben, a hó mindent eltemet, a hósivatag átvezet, az út ördögi is lehet. 41

42 Korszak Drágám bújj ide hozzám a tengeren is zúg a zivatar el sem áll egyhamar, leszakítja a sok virágot, átélek egy másik korszakot az ész legendák ködében elvész fülem süket gondolatom kap üzenetet égből hozták le a tüzet lelkem az égen örökké hajóz életem itt lehet a viharos tengereken kalóz, tengerek között csupán hajótörött. Vitorla Életem értelmét nem látom, fekete vitorlával a tengert járom, a forrás igéz, eredete a zavargó kételyekre szálljon, időgömbben az új életet várom, titkos sejtelem megjelen a gondolatban képjelekben, villámgyors örvénylése mintha tömör lenne a szemem nem látja a forgását, csak az összeállt káprázatot melyet megfoghatod. 42

43 Harc Tengernyi harcban mennyi kudarc van keresd a harmóniát lelked minden helyzetében fényt lát az ég értünk forog a föld anyja szíve értünk dobog a tenger hulláma az embernek a csobbanásban leadott energiája az ember ősi szolgája s zúg a vihar, s a tenger zúg ember milliárd egymást szolgáljuk egyszerre, meg se álljunk a szeretet az égi álmunk. Érzelmek Érzelmek szerint élj sohasem leszel szegény ha képzeletben repül a szárnyad sohasem lélekben nem leszel gazdag, hiába süt fölötted a nap, ha nincs hit mely elűzi az árnyakat. Fürdesd meg magad lelked mélyében, fürödj meg a csapdosó tengerek vizében s kirobban szívedben az égi sugallat, villámszerűségben az ég tengerében. 43

44 Bölcsesség Bölcsesség ringatta bölcsőmet, láthatatlan világ ringatja a tenger vizet, a hit ringatja az életed, érzelmi pillanatok feletted repdes az őrző angyalod, az előérzet, mint a vízesés átszalad s az életed megváltoztatja egy pillanat, akár a tengeren a Bóra, gyorsan száműzi az ég sugara. Lovag Az ember égi lovag bejárja a csillagokat, megnyargalja a tenger hullámát, követi Isteni önvalóját átéli a fény örömének szolgálatát meseország száll le az égből földön, vízen tükör gyönyör tudatomba ömlő csillogás képe a létek sugárműve a boldogság szövője bejárom álmaim színes világát, álmomban virágokban láttam a szép Adriát, gyötört a honvágy, réges-régen keresem az elveszett fényem, mely szólít igaz nevemen. 44

45 Vihar Viharok dúlják a tengert, villám hasogatja az eget, hullanak a szikrák, szakadék szélén az ember segítségért kiált a tengeren árbocot keres a sirály itt a földön reménységünk égő gyertyaszál. Parton Tengerparton sétálok simogatják hajamat a zöld borostyánok, másik parton áthaladok ring a szellőben felém a pálma levél szent legyezője. Fény Szemedben látom az élet fénylő tengerét, szempilládról titkos tavakat a hold ezüst fénye behatol a szemed tengerébe, szemem a szemedben dobban érzelmi áradásunkban fent kezdődött a csillagokban. 45

46 Homok A tengeren fekszem a homokban nézek fel az égre a napba, s a felduzzadt tenger vize álmában lüktet belém tébolyultan víz alá merülő szellemem lát lelkem érzi a világ tragédiát előtérbe helyezi az igazság hatalmát, rezgő délibáb elhessegetem tőlem a természet visszhangja ő a fény melódia egyszerre lélegzik velem benne hevül s benne az én szeretetem lelkemnek lehelete. Homály Táncol a tengeren a tél éli világát az örvény orkán áriát dúdol a széllel s majd lassan elcsitul, mintha kergették volna a tenger mély homályán s elhalkul az orkán megbékél saját üldöző árnyán. Dal Szomorúan a tenger partján ballagok, sír a tenger, sírva mennek a habok, sóhajaim elsóhajtom a kesergő haboknak, de jó lenne énekem már halottnak. 46

47 Adria Adria vize gyönyörű kék simuló piheség az ember tudja ő az idő rabja a víz suttog vonz az árama létnek ő zsenge balzsama benned boldogan némán dalol, elringat, titkaival áthat valahol a víznek örök zsongó hangja ő létnek ősi harangja, nincsen arca csak cselekszik nem gyáva, nem rettenti, ha van bánata felkészül a bora találkozásra a mély hangja a világ misztériuma. Tükör Suttogó tenger tevékeny ár állandó úton szelleme kel és jár bennem áradó érzelmi vezérfonál, jött le az égről a csillagok útján a tenger vize éjjel nappal fénybe borul égi eszme csillogása a tengerbe hull, csillag raj nyáron égi árnyon tengerben látszik, tizenhárom csillag nyájat a Fiastyúk körül minden nap látom, amint a tenger vizén úszik a fényük a tükör látomáson. 47

48 Part A világot befedik tengerek óceánok az élet futama örvények láncolata tengeren a széllel harcban hullámok hangja dobálódzik mély tajtékos zuhatagban, tenger pálma erdő süvít a széllel szembe, mintha minden rengene s mégis szerelmes áradással rohan a víz a part fele. Hullám Hullámot kavar érzelmed bennem akár a tenger, az élet átláthatatlan zavaros folyam hömpölygő ár olyan az egész mint meghipnotizált érzelmi álomkör, a mélységből tör föl akár a víz árad feléd zsongva, gyöngyöt talál a tenger s a szív mélységes aljban ilyenkor mindkettő boldog, s áldva a tisztaság isteni záporában. 48

49 A föld ölén Óh mennyi fény van a tengeren, megtalál ha velem vagy a tengeren mindig megtalál a fényem téged, engem árnyad is kísér a pályámon mily szép is nekem veled lennem az érzelem tüze gyorsabb a fénynél csak egyszer már ideérnél a föld ölén úgy érzem díszelegnél bennem, vágyam összeér a habos tengerrel anyaföld szépem mily szép így boldogan veled lennem. Pálma Csillog az érzésem fényül a világ bennem kisüt a nap, tengeren virul az égi gondolat s hatalmas lesz a víz keble szeretni szeretne gyönyörű a tenger vizét nézi a pálma lugasban altat, a nyár arat virágból rak falat vízen játszik a fehér hab a föld nékem gyönyörű kirakat. 49

50 Pálma Ősz lett Ima Ősz lett hamar, megtelt levelekkel a szomorú avar a szél csapdos a tengeráron habok nőnek a víz hullámon vihar süvít a tengeren át az áradó vízek a partot csapdossák, kéklő tenger te égnek árnya, majd újra meglásd ringat a bölcsőd varázsa, majd a kikelet álma Szent György napra fehér virágot tűz a pálma ágára. A tenger hulláma táncol magasan az ég fele hajolok lassan az ég kékje szürkében lobban a nap is eltűnik csendben ősz lett, én is a levegőben érzem óh szentem bujdoklón nézek mindenhol kereslek bennem lassan álmaim közt elföldellek, gondolatban virágot küldök neked, az égnek s az őszi tengernek. Álmomban szívemben téged elrejtett a víz hulláma fényt bontott nekem, neked s a tengernek szentnek tűntél az imában értem könyörögtél érzéssel, gyönyörű bűvölettel körbeöleltél, s a habok a víz tetején a csillagokig értek álmomban, ők voltak a fehér tündérek. 50

51 Dal a tengeren Tenger vize ringatja a felleget az égből titokzatos üzenet az ember szíve oh mily árva tenger vize ringasd el a végtelen hullámba hulló csillag fut az égen érzi, hogy élete forog veszélyben, azért szalad hogy utoljára csillogjon a fénye, mielőtt lehull a tenger fenekére. Dal Reményem nem szökken régóta már régen olyan volt mint a tengerár, megnőtt, felcsapott, égig szökött, s mindig aratott reményem már belepték a sóhajok szívemben tetőznek a vihar hullámok, Adria szomorúan nézem partodat, s figyelem a csillogó habokat, megszületnek akár az ember gyorsan elhalnak napkelte álmában jönnek újak, gondolat szigeten az ég tüze él bennem szívem hajtsad a csúcsra a vérem ne hulljon fényem a tenger fenekébe. 51

52 Délen Hívogató mosoly az élet a napos délen az Isten ege alatt a földet tengerek borítják sok csodás liget lemegyek délre kinyíl az érzelmem elvetése, s ledobja az elfojtását, s élvezi a lét virulását, tenger hullámai róla csevegnek kedvez a szeretet virágnak, fáknak az emberi gyökereknek, bölcseknek és Isteneknek. Adria Kősziklás hegyekben a juhász őrzi a legelésző nyáját s néz le a szépséges tengerre, s a völgy ölén az emberek dolgoznak mint hangyacsapat, szorgalmasan simogatja a szent földet gondolatom tévelyeg a táj varázsában sokszínű föld csodás arca békességgel a tájat s tengert betakarja. 52

53 Kikötő A nap fénye a tenger vizének legszebb álma, csillog a ruhája vízen úszó gyönyörű uszálya ős ereje mindig kitörő veszélyben lerakja horgonyát az idő a fényben, így nem őrjöng a lét kételyében, s ringatják éjjel-nappal évek-ezredek a törvénye zúg mélységes szirén-éneket, s színeket fest a nap a víz felett s létrejönnek varázs képzetek a képzelet lát s bejárja a virágos Adriát. Álom Adria vizét nézem mint fürdik a hold tükrében, magamat a holdon érzem fehér selyem füvet terem beborítja a tejutat a sugara a tengerre sző égi titkokat, s a káprázat sejtelmet ringat, s érzed az ős bölcső álmát, ringat benned ezernyi pálmafát, s gyönyöröket rak reád átéled az ős Adria álmát. 53

54 Adriai fény A tenger partján állok, esteledik, nézem a vizet lelkemben érzem lemeztelenít, érzem a szent tűz kiapadhatatlanságát, s vízen látom úszni a világ négy sarkát, jövő gondolatot ébreszt bennem, bölcs szavakat, s visszatükrözi az ég a szeretet sugarát, s feljön a hold a csillagok is követik s a tengeren bennem új csillag születik, a mosolya bennem mélyen rejlik. Díszes ég Egy szelíd, szép nyájas este lemegyek a tengerre, áthatja a tisztaság kristály csendje, a víz tetejét szállnak sirályok, szárnyaik ide oda csapdosnak a lemenő napban fürödnek, úsznak fehér tollakban felvonulnak, fent az éteri hullámon nézem a csillagdíszeket, s boldog vagyok, fogom a kezed hit, remény szeretet. 54

55 Tenger álma Adria tengere suttog, mesél, ha ott járok nékem, gyöngyöt ér a vize csobban, s a szélben mesél ezredeken már ring világokon titka a mélyben lent bujdokol, fent napsugarakban él a boldogsága, lelkét éjjelente a hold világa simogatja, s ha jön a dühös óriás bóra s a vizet tarajozza, világon illúzió minden, s álom, mikor lelem meg a lelki nyugvásom. Tenger Kifekszik a víz a tenger partjára, pajkosan játszik olykor a hulláma akár egy gyermek egyedül, unalmában, a titkai szívében mélyen elásva, de ha feltör bánata örvények hulláma vizét koszorúzza gyönyörű tenger, érzem szíved mindig remegésben. Az eső csepeg, mint a könny hull az aljban az Isten látja, hallja, olyan a te drága szíved, mint koporsó alja, mélységed nem fakad sohasem dalra, óriás vized megkötözött s keresztre feszített zokogásban tör fel a keserűséged 55

56 Tengeren Nap Istene sütött fényben a tengeren a színek ékesebbek festőművész ereje lehet egy láthatatlan kéz képzeletben látja a tengert ott lent, neki bókol óh neki minden szín minden pillangó minden pálma téged ölel a nyárban viharban, Borában költői énem hatalmas színes virágcsokrot dob vizedre ölelő habjaidba, egy napon végem, ringassam feledésbe kétségbe esett dörömbölésem a szívem Tengerébe az ős állapotot érzem minden, mit reméltem törékeny keskeny, súrlódás, évezredek itt maradt tengernyi homok szemében. Sirály Ismereteknek fénysugarán a tengereken jön veled szembe egy fehér sirály hajó a vihar szárnya hajót, embert kiforgathat, ne higgy az éjnek, odavész a lélek, világod omlása benned marad, tengernyi rejtélyed a két kezed gyertya szála sikoltása lesz a tenger fenekén s a lelked álma egyszer majd ott nyugszik az úr ölén. 56

57 A csend Szemem előtt csodás tenger az ég ringat sziklák közt a csendben csobbansz titkokat ölel a magányban szálló álom száműzött szellemed sodor a vitorláson fellegek jönnek titkos ösvényen a fény tőle szökésben a tenger vized szenderülésben a fény temetésen tenger te álomszép sugalom pálmák közt járok s a hangod hallgatom, szalad a szél az alkonyon, magamat veled vigasztalom. Szellő Vágyódom elmenni az Adriára, ott élhetnék szabadságban lent a vízen a nap fénye ragyog kéjjel véremben nyarat érlel, felhevít a gondolat lépkedek víz szélen, az ég alatt, szellőfúvás simogatja fénylő hajamat, suhan a nap, áldozom keletnek virágok lengenek koszorút fonok gondolatban a napistennek, észrevétlenül az őszbe lépek. 57

58 Adria Csodás Adria Ringó kék vized fehér habja dalra fakaszt engem engem, csodás tengeri dalra hajók tetején csapkod a sirályok szárnya, csodás halak a vízben úsznak, uszályok a vízen büszkén ringanak, a fénylő nap reggeltől estig sugárban ott marad, s a tenger éjjel-nappal csapongva jár, sodrásában dobban a víz szőtte hullám, gyöngykagyló közepette virágzik Adria lelke az ég sokszínű álmának titkos szentülete. Roncs Benned zúg tengernyi ének s belül a rejtélyek surrannak égetnek s a fiatalkor álma ősi kerteknek nyári csalogánya repül a vágyban s fölötted gyorsan elsuhan a nyár, felhők közepette a szív olyan lesz, mint a roncs hajó a tenger vizeken. 58

59 Tengertánc Mily szép is a tavasz a tengeren, pálmafák hajlongva bókolnak a víznek virágos füzérben s a tenger hullámai lassan lecsitulnak a nap fényében s a habok rajozása mint duzzadt ajkak suttogása s a tengeren nincs helye a sötétségnek, behódol a fénynek, nap tüze a vágya védelmet kap az égtől a hatalma, tekergő örvények szédült árama félelmes játékát naponta eljátssza, ő a tenger különös tánca. Álom közt Álom közt ringok álmokat ringatok verseim írom ébren alszom a csillagokon mily szép a csend körülöttem semmi nesz semmi szó betakar a csillag takaró körülöttem a fény kék selyem szatén, kötelén lengek én s ott érzem magamat isten tenyerén, s bennem színes árnyak csillognak s nincs helye a sötétnek s nincs bennem a fénynek vége, halk zene száll bennem a lapuló csendre. 59

60 Adria Tenger Gondolatom bebolyongja Adriát belém csobbantja az ős erejű csodát kékszínű vized a szívben ültet verset, lírát, figyelem habjaid mint játszanak kergetik egymást, s a hold növeszti rajtad a titkok álmát, átéli rajtad fogyását, figyeli vizednek növését, apadását, színed a világnak rólad ódát harsog, napsugárban tündököl arcod, szépséged az úrtól nagy érdem, kápráztatod őt az égnek rengetegében, sodródik vized ékes gyönyörében a pálmák simogatnak a fuvallatok szelében lombjai a vizedre hajlik egészen. Tengerek dala Adrián jártunk te meg én szerelmünk úszott a tenger közepén, repültünk a hullámok szárnyán, a habok csókolták egymást délután, ha leszáll az éj, a víz csobban, s mesél messziről gitár hallatszott, s néztek reánk a csillagok a tenger szívünkben boldogan aratott. 60

61 Tengerár Hatalmad nagy földön óriássá vált kísérteted félelmesen bennem kószál, ezer titkod mind mind elerőtlenít, s el nem bocsájt, az ember a földön szomorú folyton, titkaidban Istent látom, lépéseid óriás kiszámíthatatlan rögződnek a titkok álmaidban, vized homályos kísérteten ábránd nől a hold szemén a tejút deltáján megnől a gyöngy folyam ár. Szívemben óh de sokszor ringattál. Tenger dala Vörös az ég alja a szeme takarva utunk vezet a tengeren át fejeden koszorúban virult egy pálmaág, s nyílott a szemedben déli citrus virág, mikor szemed a szememre reá talált. Tenger dala Elmennék én túl a tengeren ha tudnám, hogy más lesz életem kinyílna szívemben őszkor a cseresznye virág, bolyonganék míg nem találok rád, gyere hozzám édes érzelem érzelemről szól az életem. 61

62 Sirálytánc A tengeren mily szép ha kék az ég össze nől reggel ha nézed bűvöléssel a víz színével s kering a fény a sirályok hívó énekével fehér szárnyával csapdosva ring hívogatja párját s körbe kering s a fényes körtánca rávetül Adria vizére s vetül a nap fénye az ég és föld menyegzőjére. Moraj Ó Tenger, a morajló hangod a Világba csobban és harsog szeszélyes szép ringásod, növeszti fénylő arcod érted én röpke-szárnyon a világot körbejárom, az öblöd téged cirógat, föld ölében duzzad csodás tenger kéklő vized a lelkemben cseveg hallgatom hangját, álmaim ringasd el Adriát. 62

63 Ringás Vágyódom a tengerre pálmaligetek hegyére a lélek ringat szívem lát a tenger szabadságot ád, gondolatban kifekszem az Adria partra jobbra-balra ha nézek átölelnek habzó meredélyek és sodródnak bennem titkos vízjelek. Tenger a nyárban A tenger vize ide-oda ring, hullámai ölelésre int szellő szárnya él Az Adria zenél ó a víz szinte lát az eget, földet boldogan öleli át, a forró nap a nyárban leghevesebb útját járja a Pálmafák is ájulásban vágyam összeér a habos tengerrel, s csorog reám a fény az égnek engedelmével. 63

64 Adria A tenger hulláma felszökik a szikla csúcsra, majd megint magát a mélybe dobja, áradó illatát bőröm átitatja önmagába ömlésével kószál kéjjel ringón álmodik szálló fenségében egybeforr a dörgő esővel természet erejével holdnak titkos varázs lepelével. Bóra Zúg a tenger hullámzik körbe a Bóra ágakat virágot tör le zöld lombok szíve míg hajladoztok sóhajok közt az ember hogy lehet boldog? felhők közt az ég rejt sok titkot, odafenn tisztul szivárványt látok, a vize már lassan megnyugodott, vihartól letépett virágcsokrot a tengerbe dobok. 64

65 Adria Olykor úgy érzem bánatát zúgja fülembe a tenger vize pőre szívem is riadásban megfagy egyedül a forró nyárban a víznek csobbanása a színek varázsában átszellemül harmóniára hullámzik a lelkem foltjára sorsa könnyel locsolja szeretet hatalma véremet ringatja a természet titkaiban. Hullámok Ébredezzél világszép álma ébredj tenger vize nagy-nagy méltóságban fekete szemmel ne merengj révületben, a föld sárjából vized magasba emelkedjen sirályok hangja a légben zengjen s hullámaid boldogan hömpölyögjön a napnak fényében. 65

66 Halász falvak Szép Adria, télen rajtad harcol a szelek uralma s jön egyszer egy tavaszi szél s szívedben szép dalt zenél s újra élsz, újra örömkönnyeket mélységben sírva zöld selyem ruhában beöltöznek körülötted a kis halász falvak s a sok pálmafa feléd örömben bólingat. Fény a tengeren Adria vized hulláma száll fel csapong hő kebellel mélyből sodródik alá, fel, szabdalva társuló sávokká, hullj le egemről ékes csillagom, mennyei táncokon visszaemlékezem hogy egykoron a tengeren te voltál a fényes láncszemem, s eltűntél észrevétlen álmok közt bennem. 66

67 Tengeri szonett Élénkül benned szerelmem a déli tengeren te voltál a pogány istenem, szerelmeddel vakítottál virágos ruhámat fújta a szél rohantál s elmentél a süppedő parton eltűnt a nyomod, vígasztalt a telihold, megállt a tenger közepén sugara fonódott körém, virágaim a tenger habja elsodorta a hold sarlója valahol learatja. Vágy Érzelmem kerget a tavaszban dobjam le fehér havas fátylam elmenni a tengerre mindig vágytam, gondolatomban a víz hulláma egyre csobban, nélküled nincs dal, csak zivatar, elmúl a nap a föld forog, csillagon jár a lábnyomod, s a tengerben úsznak az elmúlt gondolatok. 67

68 Sikító fény Vágyom én a gyógyító csendre, elmegyek a tengerre majd s a hullám csobbanását hallgatom a csendben, mint lüktet szívem suttogva vele, és süt a nap reám s repdes a szempillám, s visznek szárnyukon a magas hullámok reszkető földrengések sarjadó föld mélyében fakad a tenger lélek, s a hullámok tetején sikít a fény a víz mezején. Halászok Dalmát halászfalvak csobban a tenger vize, ring a csónak virágba bujtatott álmodozó kedves ablakok, rajtad besüt a reggeli nap s felébred a kicsi házban a szépreményű áldott gondolat, s a halász álma bejárja az Adriát, s a szellő dallamával szívében ringatja, áltatja, a vízre csalogatja. 68

69 A kék Adria A világban jártam Afrikában, az óceánon s több tengeren. Tükör helyett néztem magamat víz tetején, mily szép élmény. Adria színe a legszebb nekem harsog a kéksége felkiált hangosan a kék égre, e szép látvány nem lehet más Isteneknek tartott kék szabadtéri előadás, mily szép és csodás miként a tenger az éggel egyszínű kékek arcuk, szívünkben szerelmet vésnek amint összeölelkeznek szinte a lemenő napban összeérnek. Tavasz Eljön a tavasz a tenger szívét kitárja az embert ujjára csavarja, a vízre csalogatja, a tiszta ég fényben fürdik, világgá világosodik, új pálmafák levelüket bontják, bizakodást büszkén hajtanak mily szép a sötétből felmerülő pillanat falevélre verset ír a gondolat. 69

70 Tengeri virágok Szép Adriát körbe járom, tarka virágot szedek, s viszem vállamon dombos tájról, viszem magammal a nyárban, életben tart szép mosolygása, s közben ölel engem s ha elhervadnak szívemen a vízbe dobom őket, virágozzanak Adria tengerének, virágozzanak földnek, égnek együtt ünnepeljenek. Szirének Eljön a nyár Adrián szól az ének hívogatnak tengeri szirének magas fokú rezgéseket mér a lélek a szív kifekszik a tengerre odavágyakozik, s ott bent álmodik. A tengeren szíved, kivirágzik s minden álom lángol az ég hullámon, s a rózsa ágat simogatja a némaság szinte hallod a hangját. 70

71 Csillagok Nyáron tengerre az ős erő csillagot sző figyeld őket milyen szépek szinte csilingelnek, bejárom a nagyvilágot csillag virágok közt, kelek, járok, szeretet sugarán beszélnek, mint az álmok szólnak hozzám, ringatnak a kicsiny virág mily nagy fegyver szívemben, akár a titkos tenger. Terápia A tenger dalol vize reszket mikor a boldog szerető testek partjára kifekszenek, s a szívüket fölszenteli a víz s a napsugár, a hullámán érzed a szeretet halk nyomát, s hagyjuk Adrián hogy szívünk részt vegyen az ős terápián. 71

72 Varázs A hatalmas tenger érzi amint az ég a csillagokban csobbanó útjait meri reggel a nap sugarát a vízre teríti s amint nézzük lelkünk hullámán élednek fénycsóvák, s álmaink szíve lát, s élvezi Adria kék hullámát, s az óriás csobbanás vetíti varázsa hatalmát. Eső az Adrián Vihar kószál fülembe zúg a hangja, s elered az eső cseppje, s belehull a tengerbe, csengve kondul domboldalon áhítatos harangszó, tengerre áradó mozog a légkör le, alá s föl, oh te szépülő színes föld anya a szélben zúg a falevelek hangja anyaföldem szép zöld arcát a tenger vize lassan megnyugtatja körös körben álomba elringatja. 72

73 Est a tengeren Az estnek csendje leszállt a tengerre s büszkén s magasan áll a dicső pálma, eljött minden fa álma s az érzelem világa suhan rezdülésben s az égen csillagok gyúlnak folyékony arany fényben s a fára rászáll a színes lepke, álma s reggelre egy láthatatlan kéz beborítja csillogásban a szép Adriát, s a pálma világ óriásnak érzi magát. Álmomban Láttam az égen titkos árnyakat amint áthaladt benne volt arcod szentnek láttalak s az árny nyugatnak haladt, halál tánca képed elsodorta s előttem lassan az éj sötétje bevonta tengerből óceánból a víz hulláma a halálnak bűnét itt párologtatja s az égnek vissza sodorja. 73

74 Selyem szellő Selyem szellő a tenger vizét lassan ringatja, az ég kapuja hasadékot szabdal a tenger aljban, s elkanyarítja medrét délre, északra, nyugatra ezer forrásból bugyog a víz az aljzatban, s a felhők köröznek, s elérik a partot imbolyognak mind, csónakok s álmából lassan visszatér a föld a létbe s visszazuhan az élet rejtelmébe. Sugár Óh tenger mélye menedéket nyújt nékem a vized fénye, s bennem tükröződik A sugarát szívemnek mélyen érzem s a tengernek visszatükrözöm az ős elemmel s az enyémmel összeszövöm, itt a földön a lelki tüzet bennem őrzöm az életkörön. Délen Lent jártam a tengeren délen s virágkoszorúban a víz tükrében magamat néztem, tengeri dalok kottázott szélfutamok suttogtak sok-sok titkot s a rózsafák csillogtak a datolya mézében, szellemem árnyán néztem boldog lelki ünnepségben. 74