Az ÉN ARANYOS napom!

Méret: px

Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Az ÉN ARANYOS napom!"

Gréta Hegedüsné
7 évvel ezelőtt
Látták:

1 Az ÉN ARANYOS napom! Beszámoló egy álomszerű repülésről. Dunakeszi február m QNH Úgy érzem, adósotok vagyok a beszámolómmal, de úgy vagyok ezzel, mint a paraszt bácsi a repülőnapon na, ezt aztán nem gondoltam volna! Mármint, hogy könnyebb volt megrepülni, mint megírni. Nehezen jönnek a szavak. Mesélni, beszélni róla. Az más, az megy. A hajózó duma az egész más. De itt rendszerezni kell a feltoluló érzelmeket! Mert oly gyönyörű volt, hogy a valóság és az álomszerű képek összevisszasága jön csak elém és el kell döntenem mit láttam és mi az, ami csak érzés és a képzelet és emlékek játéka. Az én napom nem lenne teljes a szombati gyémánteső eseményei nélkül így egy kissé korábbról kezdem. Már előző héten úgy tűnt, hogy február elején lehetséges, hogy kialakul a kedvező szinoptikus állapot. Persze igyekeztünk egymást lehűteni, hogy olyan messzire nem látni. Január 31-i prognózis még nem jelzett semmit, de azután február 2.-án kiszíneződött! Szombat sárga és vasárnapra 70 % vörös riasztás! Ennek fele sem tréfa! A Miki azonnal kiadta a riadót! Szombat reggel csaknem teljes hullámcsapat és szépszámú segítő időben kinn a reptéren. Én is otthon hagytam szokásos szkeptimet. Gyors kipakolás. Irány a start. Az idő, a szél, és a felhőzet sem ígért semmi jót. De a múltkori kishitűségünk miatt megfogadtuk, ha kell, napnyugtáig itt leszünk, soha nem lehet tudni. Kint vártunk a starton én koordináltam. Hiszen én csak második soros voltam. Az első három felszállt és utána potyogtak a gyémántok! Rekord dőlt meg! Az évszázad ideje volt! És ez a sárga nap? Mi lesz holnap?! A gyémántcsapat rendkívüli bajtársiasságról tett tanúbizonyságot, mert amikor biztosan megvolt a magasság, süvítettek lefelé, hogy mi is megrepülhessük. Minden tisztelet nekik, mert nagy emelésekből jöttek le pedig előttük is nyitva állt a rekord lehetősége. Szabi Gabi gyorsan bepattant a RD-be és már startolt is. Nekem jött a hidegzuhany nem férek bele az ITbe!! Lehet, hogy a karácsonyi kaja mégiscsak sok volt? Hiába az én méretem a HK. De az később ért le, bár igyekezett, de a DZ 8000-en volt. Ekkor jött a hír, és Szabi Gabi vissza, hogy leállt a fesztivál. De így is nagyon örült mindenki és hatalmas ünneplés vette kezdetét. Mi sem voltunk szomorúak, hiszen holnap elsők vagyunk, sőt már egyetlenek a Szabi Gabival. Ja és ne feledjük vasárnap 70% és piros! Részemről semmi ünneplés pedig a szülinapom is ma van., de irány haza és pihenni! Holnap az ÉN NAPOM! Másnap reggel nem kellett ébreszteni. Még korábban kinn a reptéren mindenki. Akik pár órája még ünnepeltek, azok is minden tudásukkal igyekeztek segíteni a MI repülésünk! És ez, ami ebben a sportban csodálatos!

Gépeket kivittük a startra és vártunk, mint tegnap. Így nekem is volt időm bőven beleszuszakolni magam a 2B-be. Viszonylag komfortosan sikeredett. Igaz, öltözékem vastagságán is változtattam.

2 Gépeket kivittük a startra és vártunk, mint tegnap. Így nekem is volt időm bőven beleszuszakolni magam a 2B-be. Viszonylag komfortosan sikeredett. Igaz, öltözékem vastagságán is változtattam. Dél körül kezdett alakulni az ég. A szélre nem lehetett panasz, sőt még a talajon is erős és turbulens volt. Tegnap alig volt erős a talajon Na, mindegy ez is az aggodalmam növelte, mert vagy 2 éve nem ültem 2B-ben.. És a vontatásról a rádióban semmi jót nem hallottam. Pontosabban olyanokat mondtak, hogy ilyenben még nem voltam, meg hát ezt túléltem, és ami még érdekesebb volt, nagyon kicsi emeléseket mondtak. Hol a piros ígéret? És főleg alacsonyan nem volt markáns a hullámtér. Elhatároztam csak magasan oldok, illetve ha biztosan benne vagyok. Mert régi közmondás, hogy egy hosszú olcsóbb, mint kettő rövid. Na, ezekkel felvértezve, zabszem hosszában se teljes koncentráció, és felszálltunk. Alacsonyan semmi virbli. Már kezdtem bizakodni. Korai volt! Szentendre vonalában elértük a rotort. Elszabadult a pokol. És minden a kabinban. A PDA-t, a kesztyűt, a maszkot mind elhessegettem a látótérből és igyekeztem nagyságrendileg magam előtt tartani a Golfdeltát. Ő is küzdött rendesen. Az IGC-n látszottak a m-es hoppák. Én úgy érzem, jól tudok vontatni, de a vontatásról alkotott képem még nem volt teljes eddig. Úgy félúton leányfalunál széllel szembe fordultunk a hegyek felé. Ekkor egy kissé megnyugodott, de nem igazán emelt. Tovább mentünk vissza Szentendre nyugatra ismét rotor ismét tánc. Összesen 18 perc rotor vontatás. Hát ilyenekről hallottam eddig a hullámrepülőktől, de nem akartam elhinni. Pedig a valóság keményebb QFE szerint egyszer csak átléptük a küszöböt minden kisimult, mint a reggeli vaj időben. Úgy éreztem, hogy megérkeztem egy másik dimenzióba. Itt jó lesz hallottam a rádióban, és már oldottam is. Szembe fordultam a széllel. 1 m! Remek. Na, Pisti

eddig ezzel megvolnánk. Innen már csak a türelem, a sok-sok évi tanultak, a sok jó tanács segíthet. Megnyugodtam, mint a gépem, és elkezdtem felderíteni a hullámteret. Szépen emel.

3 eddig ezzel megvolnánk. Innen már csak a türelem, a sok-sok évi tanultak, a sok jó tanács segíthet. Megnyugodtam, mint a gépem, és elkezdtem felderíteni a hullámteret. Szépen emel. No, nem nagyon, de az átlag 1 m megvan. A szél Km/h még ingázni kell. Kell is, mert a délnyugati rész jobban emel. Nincs is gond 2600 ig. Ekkor tudatosult bennem ilyen magasan még soha se voltam! Az ezüstöt 2550 m-rel repültem. Ahogy a jó érzés elhatalmasodott úgy csökkent a varió cm.. az lassú lesz. Futó be. Ezt eddig nem mertem, meg hát igazság szerint kisebb gondom is nagyobb volt. Ívelő +1 be, hogy kifacsarjam a 20 cm-t. Irány előre széllel szemben. Leányfalu északnyugati csücskében ismét emel határozott 1 néha 1,5. Meg se állok 4000 m ig. Na megint 0-és 10 cm. Ez nem lehet! Itt a mennyek kapujában nem állhatok meg. Mindenki biztat a rádióban. Jól esik ez az összefogás. Az oxigént lepróbálom érezhető a hűs hegyi levegő.. Hallom a többieknek alacsonyabban egyre gyengül. De itt nekem ezt meg kell csinálnom. Irány tovább előre. Talán Vácnál, vagy a Börzsönyben De nem emel Vácnál se. Igaz előtte Balázs Gyuriék is visszajöttek onnan, mert csak merültek. Visszasündörögtem Tahi és Dunabogdány közé és megint emel. A startról kapom az infót fenn a magasban Pipishegyen is északiasodott a szél. Igen itt is határozott 340 és már meg lehet 100-al is állni. Nem nagy az emelés, de visz felfelé.. Elértem a 4200 QNH. MEGVAN!! De nem akartam csak úgy belesikítani a rádióba ezért megkérdeztem, hogy tudják-e melyik állat neve a legvidámabb? Nem tudták. Elárultam. A JUHÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ!!! A következő percben csak mindenki gratulált. Biztosítottam a csapatot nem adom fel, küzdök tovább. Valami furcsát éreztem átnéztem mindent és a gumicső lecsúszott nekem is pedig én megdrótoztam.. vissza a maszkba. És már jó! Ekkor a PDA gondolta, hogy ne unatkozzak levált a kabintetőről és onnantól az ölemben navigáltam. Táp már a vontatási kaotikus helyzet óta nem volt és a kábel is jól elbújt. Ráértem, mert egyenletesen de, lassan kúszott felfelé a magasságmérő. Na, ennél több

kell, ha még világosban fel szeretnék érni. Ismét előre próbálkoztam a Börzsöny felé, de semmi. Vissza a megszokott helyemre megint emel. Kicsit 20-40 cm. Elértem az 5000 m-t. Emelés megszűnt.

4 kell, ha még világosban fel szeretnék érni. Ismét előre próbálkoztam a Börzsöny felé, de semmi. Vissza a megszokott helyemre megint emel. Kicsit cm. Elértem az 5000 m-t. Emelés megszűnt. Egy kicsit piskótáztam, megmerültem, majd megint emelt egészen 5000 mig. És megint 0. Ezt még egyszer lepróbáltam és sajnálkozva kellett megállapítanom ma itt a plafon. Tegnap óta lejjebb jött. Valószínűleg az anticiklon hatás érvényesült jobban. A naplementéig még 1 óra volt épp elég egy szép süllyedésre. Ekkor jutott eszembe, hogy ezt a gyönyörű látványt még csak le se fényképeztem. De most már volt időm komponálni.

Lefelé még egy-két szép kép. Futó, féklap kinn. Besorolok. Kérnek egy szép aranyleszállást. Rajtam ne múljon. Kicsit messzebb szálltam a hangártól, mert a talaj, még nagyon tavaszi volt.

6 Lefelé még egy-két szép kép. Futó, féklap kinn. Besorolok. Kérnek egy szép aranyleszállást. Rajtam ne múljon. Kicsit messzebb szálltam a hangártól, mert a talaj, még nagyon tavaszi volt. A vigyoromtól alig fértem a kabinban. És valamennyi barátom és segítőm sietett gratulálni. És, voltam 5000 m-en! Igaz, csak az Arany jött ki tisztán, de az vastagon. Ebből a napból ez jött ki. Ez is 3 óra 37 perc alatt... Szinte hozzá se kellett nyúlnom és a gép máris a helyére került. Jó egy ilyen csapatba tartozni!

Hasonló dokumentumok

Egyszer csak sikerült!

Egyszer csak sikerült! A sok éven át tartó sikertelen riasztás már-már rutinszerűvé tette a mostani riasztásra való indulás előkészületeit. Persze a minden alkalommal hajnal 3 körül csörgő vekkerre ébredni