Commitment and evolution Back, István

Átírás

1 Commitment and evolution Back, István IMPORTANT NOTE: You are advised to consult the publisher's version (publisher's PDF) if you wish to cite from it. Please check the document version below. Document Version Publisher's PDF, also known as Version of record Publication date: 2007 Link to publication in University of Groningen/UMCG research database Citation for published version (APA): Back, I. (2007). Commitment and evolution: connecting emotion and reason in long-term relationships [S.l.]: s.n. Copyright Other than for strictly personal use, it is not permitted to download or to forward/distribute the text or part of it without the consent of the author(s) and/or copyright holder(s), unless the work is under an open content license (like Creative Commons). Take-down policy If you believe that this document breaches copyright please contact us providing details, and we will remove access to the work immediately and investigate your claim. Downloaded from the University of Groningen/UMCG research database (Pure): For technical reasons the number of authors shown on this cover page is limited to 10 maximum. Download date:

2 Összefoglalás A hosszútávú személyes kapcsolatok kialakítása alapvető emberi foglalatosság. Életünk során számos barátságot kötünk, ismerősöket szerzünk, üzleti kapcsolatokat létesítünk, intim viszonyokba bonyolódunk. E kapocsolatok végigkísérnek életünk jórészén, beágyazva a társas kapcsolatok bonyolult szövetébe. Ugyanakkor a hosszantartó kapcsolatok létrehozása és fenntartása jelentős befektetést kíván akár időben, pénzben vagy egyéb erőforrásokban kifejezve. Ráadásul számos kapcsolat már definíciója alapján is kizárólagosságot ír elő, hiszen egyszerre csak egyetlen legjobb barátunk lehet, sok kultúrában csak egyetlen házastársunk, bizonyos üzleti szituációkban csak egyetlen beszállítónk, szolgáltatónk. Ez egyben azt is jelenti, hogy néha le kell mondanunk potenciálisan jobb, alternatív kapcsolatokról. S még ha mindent meg is teszünk az adott kapcsolat ápolásáért, együtt kell élnünk annak kockázatával, hogy partnerünk egyszerre lecserél minket valaki másra, vagy egyéb módon használja ki gyanútlan jóindulatunkat. Miért alakítanak ki és tartanak fenn az emberek hosszútávú kapcsolatokat, ha ezek kötségesek, kockázatosak, sőt kizárólagosak? A racionális választáson alapuló elméletek (Kollock, 1994; Yamagishi and Yamagishi, 1994; Yamagishi et al., 1994; Trivers, 1971; Friedman, 1971; Axelrod, 1984; Fehr and Schmidt, 1999; Fehr and Gächter, 2002; Falk et al., 2001) látszólag nem adnak kimerítő magyarázatot a hosszútávú kapcsolatokban hozott tipikus döntések egy jelentős részére. Sok példa van olyan kapcsolatokra, melyek annak ellenére is fennmaradnak, hogy az egyik partner már eljátszotta a másik bizalmát (e.g. Roy, 1977; Strube, 1988; Rusbult and Martz, 1995). Vannak olyan kapcsolatok is, ahol a jövőbeni viszonosság ki van zárva (e.g. Monahan and Hooker, 1997). Milyen erő késztet egy megvert feleséget arra, hogy visszatérjen erőszakos férjéhez? És miért gondoskodik valaki Alzheimer-kórban szenvedő társáról, ha az még felismerni sem lesz többé képes gondviselőjét? Miért adnak kontrollált laboratóriumi kísérletek résztvevői költséges ajándékokat hosszútávú partnereiknek annak ellenére, hogy azok személyazonossága örökre rejtve marad? Az emberek nyilvánvaló könnyedséggel létesítenek új kapcsolatokat mindennemű anyagi érdek és egyéb hátsó szándék nélkül, és gyakran mindent 167

3 168 Összefoglalás - Hungarian summary megtesznek e kapcsolatok megszűnése ellen, messze túl a gyakorlati ésszerűség határain (Baumeister and Leary, 1995). Az életünk során tapasztalt legerősebb érzelmek nagy része akár negatív, akár pozitív hosszútávú kapcsolatainkkal van összefüggésben. Ezenkívül az is bizonyított, hogy az emberek más mércével mérnek fel potenciális partnereket annak függvényében, hogy a jelenlegi kapcsolatuk mennyire elkötelezett (Johnson and Rusbult, 1989). Tudjuk, hogy még anoním cserekapcsolatokban is erős érzelmek alakulhatnak ki a gyakori partnerek, illetve a kapcsolat irányában, és így az már önmagában is értékké válhat a partnerek számára (Lawler and Yoon, 1996). A racionális választáson, illetve az érzelmeken alapúló elméletek közötti ellentmondás feloldására a jelen munka egy evolúciós magyarázattal szolgál. Az őstörténeti törzsfejlődés megszámlálhatatlan évei során az emberek kis csoportokban éltek együtt és egy, a mainál ellenségesebb természeti környezetben kűzdöttek napi fennmaradásukért (Sterelny, 2003). A jelenlegi társadalom számos formális és informális segtítségnyújtó intézményének hiányában az emberek jóval inkább rá voltak utalva személyes kapcsolataikra, mint napjainkban. A hosszútávú kapcsolatok fenntartására leginkább képes és hajlandó egyedek túlélési és szaporodási esélyei így nagyban megnövekedtek. Következésképpen azok, akiknek szellemi képességei leginkább elősegítették a személyes kapcsolatok ápolását, generációról generációra fokozatosan növelték jelenlétüket a populációban (cf. Nesse, 2001a). Az ekkor kialakult preferenciák és képességek pedig a mai napig hatással lehetnek hosszútávú kapcsolatainkban alkalmazott döntési stratégiáinkra (lásd pl. Cosmides, 1989; Cosmides and Tooby, 1993). Eredmények Mivel az evolúciós elméletek empírikus bizonyítása rendkívül körülményes, az általunk itt alkalmazott stratégia két részből állt. Először közelebbről megvizsgáltuk az elméletet, mely szerint az ősközösségben a természetes szelekció hatására az emberek közötti elkötelezettségek és személyes kapcsolatok egyre erősödnek (I. rész). Ehhez olyan szimulációs modelleket állítottunk fel, melyek az ősközösségbeli életkörülményekről rendelkezésre álló antropológiai ismereteket használtak fel (lásd de Vos et al., 2001). Szimulációink (2-4. fejezet) tanusága szerint az elkötelezettségekre hajlamosabb stratégiák sikeresebbek a többi, például az igazságos viszonosságon alapuló stratégiáknál. Ez az eredmény szilárdan domborodott ki mind az egyszerűbb versenyhelyzetek modelljéből, mind a genetikus szimulációkból, melyek során mutáló stratégiák mérték össze erejüket evolúciós nyomások közepette. Úgy találtuk, hogy még ha nagy egyéni különbségek jellemzik is a társadalmat segítségnyújtási potenciálban, akkor is hasznosabb a régi barátok segítése (elkötelezettség, commitment ), mint az éppen legvonzóbb partneré

4 Összefoglalás - Hungarian summary 169 (4. fejezet). Ugyanakkor hangsúlyoztuk az igazságosságra törekvés jelentőségét is, ami valószínűleg egy másik, stabil kultúra-közi preferencia (Fehr and Schmidt, 1999; Heinrich et al., 2001; Fehr et al., 2002). A törzsfejlődés során kialakult elkötelezettségi preferencia empírikus vizsgálatát (II. rész) kultúra-közi kísérletek segítségével végeztük három ország (Hollandia, USA és Kína) hat különböző helyszínén. Célunk az volt, hogy bizonyítékot találjunk olyan döntéshozatali mechanizmusok jelenlétére, melyeket nem magyaráznak jól a jelenlegi csereelméleti és (szociál)pszichológiai tézisek, ám az evolúciós elmélet fényében egycsapásra érthetővé válnak. Az 5. fejezeteben arra utaló bizonyítékról számolunk be, hogy az emberek valóban rendelkeznek egy ilyen elkötelezettségi hajlammal: a partnereikkel való együttmaradást már pusztán az ismételt találkozások kiváltották, függetlenül a találkozások során felhalmozott anyagi előnyöktől. Kísérleteink arról is árulkodtak, hogy a bizonytalanság csökkenti az elkötelezettségeket, ami nagyrészt ellentmond a korábbi irodalomnak (Kollock, 1994; Yamagishi and Yamagishi, 1994; Yamagishi et al., 1998). Hogy feloldjuk az ellentmondást, egy rákövetkező kísérletben (6. fejezet) megvizsgáltuk a hipotézist, miszerint a társadalmi bizonytalanság csak azokra van hatással, akik maguk is kooperatívak, és lehetőségük van magukhoz hasonló szándékú partnert találniuk. Továbbá azt is megtudtuk, hogy a bizonytalanságnak van legalább egy másik fontos forrása is melyet a korábbi csere-elkötelezettség irodalom figyelmen kívül hagyott az erőforrások. A társadalmi bizonytalansághoz hasonlóan az erőforrások bizonytalansága szintén növeli az elkötelezettséget, különösen akkor, ha lehetőség van erőforrásokban gazdag partnerek megszerzésére. De miért hajlamosak az elkötelezettségre bizonyos emberek inkább, míg mások kevésbé? Az egyéni különbségek magyarázata érdekében az erőforrások és társadalmi bizonytalanság hatását pszichológiai mechanizmusokkal hoztuk összefüggésbe. Különösen Yamagishi munkásságára támaszkodva megerősítettük azt az elméletet, hogy az emberekbe vetett általános bizalom negatív hatással van az állandó partnerekkel szembeni elkötelezettségek erősségére. Továbbá megmutattuk azt is, hogy nemcsak az általános bizalom, de az optimizmus is csökkenti az elkötelezettségek erejét. Azok akik általában optimisták, hajlamosabbak felbontani meglévő kapcsolataikat és újakat létesíteni idegenekkel. Munkánk célja, hogy segítse a hosszútávú kapcsolatokban tapasztalt, látszólag irracionális döntések megértését. Megerősítettük az elméletet, miszerint az emberek ösztönösen ragaszkodnak meglévő személyes kapcsolataikhoz, jobban mint azt a körülmények ismeretén alapuló racionalitás diktálja. Elméletünk szerint ez a hajlam egy rendkívül hosszú evolúciós folyamat eredménye. Emellett új eredményekkel szolgáltunk az elkötelezettség és bizonytalanság irodalma számára is. Erőfeszítéseink tanusítják a tudományközi kutatás fontosságát. A pszichológia, szociológia, közgazdaságtan és evolúciós elméletek egyedi meglátásai-

5 170 Összefoglalás - Hungarian summary nak kombinációja nélkül az elkötelezettségek legtöbb alternatív magyarázata csak korlátozott erejű lehet. Ezek együttese azonban hozzájárulhat ahhoz, hogy jobban megértsük az emberi természet csodálatos és kifürkészhetetlen bonyolultságát.