Az MVM Rt. alaphálózati stratégiájának megvalósítása,

Átírás

1 2 Az MVM Rt. alaphálózati stratégiájának megvalósítása, A fogyasztók elektromos árammal való ellátása gyakorlatilag az egész világon az együttmûködô villamosenergia-rendszerek által valósul meg. Ezek az általában nagy földrajzi kiterjedésû rendszerek adják meg a lehetôségét annak, hogy az ellátásbiztonság magas színvonalon történjen. Ezen rendszereken belül a villamos hálózatok biztosítják az átvitelt, a szállítást és az elosztást, azaz szerepük az erômûvekben megtermelt villamos energia eljuttatása a végfelhasználóig, a fogyasztóig. A fizika törvényeit kihasználva a nagy távolságú, nagyobb mennyiségû szállításokat nagy sôt néha igen nagy, míg a kisebb átviteleket kis feszültség mellett célszerû megvalósítani. Ennek alapján feszültségszint szerint különböztethetünk meg a villamos hálózatokat. TARI GÁBOR Magyarországon összhangban az európai gyakorlattal ennek megfelelôen megkülönböztetjük a 220, a 400 és a 750 kv-os, ún. alaphálózatot (új terminológia szerint átviteli hálózatot), a 120 kv-os fôelosztóhálózatot (új terminológia szerint elosztóhálózatot), valamint a 35, 20, 10 és 0,4 kv-os elosztóhálózatot. Ezen feszültségszintû hálózatok szervesen egymásra épülnek, tervezésük, fejlesztésük korábban azonos érdekek és elvek alapján történt. Az alaphálózati stratégia szükségessége A 90-es évek elején Magyarországon megvalósult gazdasági-politikai változások természetesen érintették a villamosenergia-rendszer szervezeti felépítését is, ezek a feladatok újragondolását igényelték. Az áramszolgáltatók önállóvá válása, majd privatizációja azt jelentette, hogy a teljes elosztóhálózat (beleértve a 120 kv-os fôelosztóhálózatot is) a regionális szolgáltatók tulajdonába és felelôsségi körébe került. Ettôl az idôtôl kezdve az MVM Rt. hálózati tulajdonosi felelôssége a 220, 400 és 750 kv-os, ún. alaphálózatra (illetve emellett nem jelentôs részben a 120 kv-os hálózatra is) korlátozódott. Ez többek között azt a feladatot jelentette, hogy az MVM Rt. az új helyzethez igazodva tervezze meg az alaphálózat jövôbeli fejlesztéseit. Ezen áttervezési igényt akkor az is sürgette, hogy az MVM Rt. bejelentette csatlakozási szándékát az egyesített nyugat-európai villamosenergia-rendszerhez (UCTE), leválva a korábbi kelet-közép-európai egyesített rendszerrôl. Ennek eredményeként az MVM Rt ban kidolgozta az ezredfordulóig szóló alaphálózati stratégiáját [1], melyben az alábbi fôbb célkitûzések kerültek meghatározásra: u az alaphálózatnak önmagában kell kielégítenie az egyszeres kiesési (ún. n 1 elv) biztonsági elvárást, összhangban az UCTE gyakorlatával, illetve elvárásával; u biztosítani kell az erômûvekben megtermelt villamos energia üzembiztos kiszállítását, illetve a fogyasztói körzetbe való eljuttatását; u erôsíteni kell a szomszédos országok villamosenergia-rendszereivel a hálózati összeköttetéseket; u növelni kell a hálózat átviteli kapacitását, ezzel is biztosítva az UCTErendszerrel való együttmûködést, illetve a kedvezô földrajzi elhelyezkedésbôl adódó export/import- és tranzitlehetôségekbôl adódó üzleti elônyöket. Az alaphálózati stratégia kidolgozásához olyan tervezési módszer alkalmazására volt szükség, amely módot nyújt minden reálisan szóba jöhetô természetviselkedés (környezeti hatás) és fejlesztési politika (fejlesztési irányelv) bármilyen kombinációját kielégítô fejlesztési stratégiák közül a legkedvezôbb kiválasztására. Ehhez megfelelô alapot nyújtott az MVM Rt.-nél kidolgozott adaptív hálózattervezési módszer [2]. Ennek alapján 42 alternatív változat vizsgálata készült el, és ezek közül került kiválasztásra egy gazdasági, mûszaki szempontokat értékelô módszer alkalmazásával a javasolt stratégia. Az elfogadott alaphálózati stratégia megvalósítása tekintettel arra, hogy a célkitûzés szerint az alaphálózati (n 1) elvet az ezredfordulóig teljesíteni kell ban egyszerre több projekt egyidejû indítását tette szükségessé. A projektek egy része alaphálózati alállomások bôvítése volt. Ezekre alapvetôen azért volt szükség, mivel létesítésük idején tekintettel az akkori forráslehetôségekre az alállomások egyszerûsített diszpozícióval épültek, amelyek nem teljesítették az elvárt egyszeres kiesési biztonság (n 1) elvét. Az alaphálózati fejlesztések másik részét a távvezeték-építések jelentették, amelyek a nemzetközi kapcsolatokban és/vagy a belsô hálózatban valósítják meg az elvárt üzembiztonságot. Mindezek alapján az évre szóló alaphálózati stratégia a következô fôbb elemekkel valósult meg: u Sándorfalva 400/120 kv-os alállomás bôvítése, u Gyôr 400/220/120 kv-os alállomás bôvítése, u Felsôzsolca 400/120 kv-os alállomás bôvítése, u Toponár 400/120 kv-os alállomás létesítése (a meglévô alállomás kiváltása és bôvítése), u Hévíz 400/120 kv-os alállomás létesítése (a meglévô alállomás teljes átépítése és bôvítése), u Hévíz-országhatár (magyar horvát) 400 kv-os távvezeték + optikai szálas összeköttetés (OPGW) létesítése, u Dunántúli optikai (OPGW) gerinchálózat (Dunamenti Erômû Martonvásár Litér Hévíz Toponár Kaposvár) létesítése,

2 4 1. ábra Sándorfalva egyvonalas kapcsolási rajza a Jugoszlávia irányú vezetékkel kerül szembe, azaz egy mezôsorba. Ezen bôvítéssel egyúttal a Sándorfalva 400/120 kv-os alállomás szerepe is felértékelôdik, hiszen fontos nemzetközi csomóponttá válik a jövôben Délkelet-Európa (Románia és Jugoszlávia) irányába. A valamikori egységes jugoszláv villamosenergia-rendszer, valamint a görög rendszer korábban párhuzamosan üzemelt a nyugat-európai rendszerrel, az UCTE-vel. Jelenleg a délszláv háború következményeként ezen rendszerek az UCTE-tôl függetlenül üzemelnek. Párhuzamos üzemük visszaállításához alapvetôen a délszláv területeken belsô helyreállítási munkákra van szükség, és feltétlenül szükséges a Sándorfalva-Mintia távvezeték mellett a Sándorfalva-Szabadka 400 kv-os távvezeték üzeme is. A Sándorfalva alállomás bôvítéssel tehát mûszakilag lehetôvé válik, hogy amennyiben a szomszédos rendszerekben erre a feltételeket megteremtik a nyugat-európai villamosenergia-rendszerrel párhuzamos üzemben járó magyar rendszer a szerb és a görög, valamint a román és a bolgár rendszerekkel is összekapcsolódhasson. A Sándorfalva 400 kv-os állomás tehát a délkelet-európai térség kapujává válik. Ebben a helyzetben már nem engedhetô meg, hogy a Sándorfalva 400 kv-os táppont ne elégítse ki teljes mértékben az (n 1) elvet. Ennek érdekében a 2. számú mezôbôvítéssel egy idôben ki kellett építeni az 1. számú, ún. transzformátor-mezôsort is, megszüntetve a trafósínes megoldást. Ezzel együtt biztosítani kellett a megfelelô feszültség- és meddôszabályozás lehetôségét is új, légmagos söntfojtó beépítésével, tekintettel az új, hosszú, 400 kv-os vezeték csatlakozásából adódó többlet meddôteljesítmény betáplálására. Az alállomás bôvítésének elôkészítési munkái 1996 júliusában kezdôdtek. A mûszaki tervezést, valamint a kivitelezést az Ovit Rt. Létesítési Igazgatósága végezte el, kiváló minôségben. A mérnökszolgálati, mérnökirodai munkát az ERBE Kft. látta el a beruházó MVM Rt. számára. A megvalósítás során kiépült az 1. sz. Sándorfalva alállomás mezôsor, így a korábban transzformátorsínes kialakítást kiváltva transzformátoroldalról is teljesül az (n 1) biztonsági kritérium. A 2. sz. mezôben a meglévô, elhasználódott, már nem üzembiztos készülékek cseréjével, a mezôszelet hiányzó készülékének beépítésével megteremtôdött a MINTIA mezô csatlakozási lehetôsége. A primer berendezés cseréjével együtt a készülékalapokat és a tartószerkezeteket is cserélték. A másfélmegszakítós kapcsolóberendezés kiépítésével egy idôben a szükséges védelmi rekonstrukciók, átalakítások is elkészültek. Az alállomáson beépítették a korszerû üzemirányítás (ÜRIK) eszközéül szolgáló mezôgépeket, valamint az ember gép kapcsolatot biztosító helyi adatmegjelenítôt (HAM) is. Az alaphálózati táppont U-Q szabályzása érdekében tercier söntfojtó berendezések létesültek, kiváltva a nem üzembiztos, korlátozott üzemviteli lehetôséget nyújtó, nagy környezeti terhelést jelentô olajos söntfojtókat. Így az 50 MVAr meddôteljesítmény-kapacitás 2x75 MVAr-ra bôvült az átépítés során. Beépítésre kerültek a transzformátor csillagpont lazítását biztosító csillagponti fojtók is. Az alállomás fôbb elemeit tendereztetési eredmények alapján választottuk ki: a 400 kv-os megszakítókat az Alsthom, a 400 kv-os szakaszolókat a HAPAM, a 400 kv-os mérôváltókat a HAEFELY, a 400 kv-os túlfeszültségkorlátozókat a Bowthorpe, a söntfojtókat a HAEFELY TRENCH, a söntfojtó megszakítót az ABB, a csillagponti fojtót a HAEFELY TRENCH, a védelmeket az ABB, Protecta szállította, az elszámolási mérést a LANDIS GYR végezte és a hírközlési berendezést a Siemens szállította. Az alállomás bôvítésével együtt sor került az érintett mezôk teljes primer rekonstrukciójára, és a már nem üzembiztos készülékeinek cseréjére is. A bôvítés, átépítés során a szekunder rekonstrukcióra nem került sor. Ugyanakkor a bôvítéshez felszerelt szekunder készülékek már megfelelnek az új szekunder irányelveknek, de nem került sor a mezôorientált, technológia-közeli, decentralizált szekunderezés kialakítására. A folyamatos üzemeltetés biztosítása mellett az új 400 kv-os kapcsolóberendezés szeptemberben elkészült, a létesítési szerzôdésben vállalt üzembe he-

3 5 lyezési határidôre. A söntfojtók üzembe helyezése elsô negyedében volt, az ünnepélyes átadásra július 17-én került sor, amikor is az 1. ábrának megfelelô kiépítés került üzembe. A fejlesztés eredményeként tehát létrejött magyar oldalról a mûszaki lehetôsége a román-bolgár rendszer UCTE csatlakozásának, így a Sándorfalva 400 kv-os táppont kiemelt szerephez jut a jövôben a Balkán irányú együttmûködésben. A fejlesztés egyúttal megteremtette a dél-alföldi térség alaphálózati ellátásánál az (n 1) biztonsági elvet az alállomás oldaláról. Gyôr 400/220/120 kv-os alállomás 400 kv-os bôvítése A gyôri alállomás három ország (Ausztria, Szlovákia és Magyarország) villamosenergia-rendszerének metszéspontjában elhelyezkedô fontos nemzetközi csomópont. Múltja 1968-ra nyúlik viszsza, amikor a már meglevô 120/20 kv-os (ma ÉDÁSZ tulajdonú) alállomás kihelyezett provizóriumaként került üzembe két 220 kv-os osztrák vezetékkel és egy 220/120 kv-os transzformátorral. Ezután a 70-es, 80-as és 90-es években fokozatosan bôvült és újult. A projekt kezdetekor a 400 kv-os kapcsolóberendezésen már szinkron üzemelt az említett osztrák, szlovák, magyar vezeték (a bécsi, a bôsi és a litéri), de a két 400/120 kv-os transzformátor még csak szakaszolóval kapcsolódott a sínekre. A IV. számú transzformátor 18 kv-os tercier tekercsére 50 MVAr-os olajos söntfojtó csatlakozott a rendelkezésre álló, karbantartás-igényes, sok problémát okozó MGU típusú megszakítóval. A III. számú transzformátorhoz már a 90-es évek elsô felében söntfojtó épült be, az akkori mûszaki színvonalnak és lehetôségeknek megfelelôen már jóval korszerûbb és üzembiztosabb mûgyanta szigetelésû, légmagos, 75 MVAr kapacitással, korszerû szabadtéri kapcsolóberendezéssel. A transzformátorok csillagpontja a korábbi gyakorlatnak megfelelôen mereven földelt volt. Az alállomás átalakításának a célja az volt, hogy u nagyobb megbízhatóságú legyen a nemzetközi kapcsolatok tartásában, u nagyobb üzembiztonságot adjon a fogyasztói ellátásban, u nagyobb kapcsolási szabadságfokot biztosítson, u tágabb meddôkompenzálási lehetôség jöjjön létre, u biztosítsa a zárlati áramkorlátozást, u a környezetvédelmi kívánalmaknak eleget tegyen. A nagyobb kapcsolási szabadságfokot a transzformátorsínes diszpozícióról gyûjtôsínes kapcsolóberendezésre való áttéréssel valósítottuk meg. Ez egy teljes kiépítésû, másfél megszakítós transzformátor mezôsor létesítését jelentette a 400 kv-os kapcsolóberendezésben. Értelemszerûen ehhez tartozott a gyûjtôsínvédelem kiterjesztése is. A korábbi olajos söntfojtó és a hozzá tartozó kapcsolóberendezés cseréje (hasonlóan a III. számú transzformátornál kialakított korszerû megoldáshoz) nagymértékben tágította a meddôkompenzálási lehetôségeket. Ez részben a Légmagos tercier söntfojtók 400/120 kv-os transzformátor meddôelnyelô kapacitás növekedésének (50 helyett 75 MVAr), jelentôsebb részben pedig a gyakorlatilag korlátlan be- és kikapcsolási lehetôséget adó új söntfojtó kapcsolóberendezésnek köszönhetô. Az újonnan telepített, vagy alapvetô átalakításon átesô óriástranszformátorok esetében ma már mindenhol élünk a csillagpont lazítással, így Gyôrben is csillagponti fojtót építettünk be. Az elôzôekben fölsorolt primer átalakítások, bôvítések maguk után vonták az ehhez tartozó irányítástechnikai rendszer bôvítését is. A gyôri alállomásban, az ÜRIK projekt keretében az eredeti állomásképnek megfelelôen megvalósult az irányítástechnikai rendszer korszerûsítése. Ezt üzembe helyezésének fázisában ki kellett egészíteni a primer változásoknak megfelelôen.

4 6 A projektet az MVM Rt. kezdeményezte 1995-ben, s vezette végig a megvalósulásig. A tényleges megvalósítás 1996 ôszén indult. A kivitelezést kiváló minôségben az Ovit Rt. végezte. Az ERBE a minôségbiztosítási feladatokat látta el magas színvonalon, ami valamennyi folyamatra kiterjedt. Magában foglalta a munkák szerzôdés szerinti elôrehaladásának figyelését, a dokumentációk naprakészen tartását, a helyszíni mûszaki ellenôrzéseket, az üzembe helyezések elôkészítését és segítését, a hivatalos eljárás egyes lépéseinek szervezését, lebonyolítását. A projekt során megvalósult a 400/120 kv-os transzformátorok teljes értékû, másfél megszakítós mezôsorának kiépítése, ami nagymértékben növelte gyôri alállomásunk üzembiztosságát és kapcsolási szabadságfokát. Ehhez kapcsolódóan kiépült a gyûjtôsínvédelem hazai gyártmányú, az alaphálózaton jól bevált, elektronikus berendezés fölhasználásával. Ezt a jelentôs bôvítési munkát egy kulcsfontosságú, nemzetközi csomópontként funkcionáló alállomásban végeztük. A résztvevô vállalatok összehangolt, jó munkája révén az üzem mindvégig biztonságosan fönntartható volt, és mindezek eredményeképpen az alállomás magasabb mûszaki színvonalon, nagyobb üzembiztonsággal, hatásosabb eszközökkel tudja ellátni az alaphálózatban betöltött fontos szerepét. Az ünnepélyes átadás-átvételre december 11-én került sor. A bôvítés már ebben a formában is hosszabb távon, Csillagponti fojtóberendezés A gyôri 400/220/120 kv-os alállomás bejárása üzembiztosan ki tudja elégíteni mind a hazai ellátási feladatokat, mind a nemzetközi kapcsolatokból adódó elvárásokat. Felsôzsolca 400/120 kv-os alállomás átépítése és bôvítése Az északkelet-magyarországi térség villamosenergia-ellátásában fontos szerepet játszó Felsôzsolca alállomás ban létesült, elsô fázisban 120/35/20 kv-os kiépítettséggel. Feszültségszintjei között 1978-ban az alaphálózati fejlesztési koncepció szerves részeként a 400 kv is megjelent az alaphálózati szerep betöltése érdekében. Ekkor épült meg a Sajószöged Felsôzsolca 400 kvos távvezeték, és beépült egy 400/120 kv-os transzformátor. A továbblépést a második 400/120 kv-os transzformátor beépítése jelentette, melyre 1983-ban került sor ban épült meg a Sajószöged-Sajóivánka 400 kv-os távvezeték a Felsôzsolca alállomás feletti átfeszítéssel, amelynek alállomásba való bekötését ez a beruházás teremtette meg. Bár az alállomás 1983-ban két transzformátorosra bôvült transzformátorsínes kialakításban, mégsem elégítette ki az (n 1) ellátásbiztonsági elvet. Ezért az MVM Rt. alaphálózati stratégiájában egyértelmûen szerepelt az egyszeres biztonsági elv távvezeték oldalon történô kiépítése is. Ennek megfelelôen kellett megtervezni a Sajószöged Sajóivánka 400 kv-os távvezeték csatlakozását biztosító két mezôszeletes mezôsort és a transzformátorok csatlakozását biztosító teljes mezôsort. Tekintettel a meglévô 400 kv-os alállomás állapotára, gazdasági megfontolások alapján az a döntés született, hogy a régi 400 kv-os berendezések kiváltása is megtörténik, teljesen újjáépítve ezzel a 400 kv-os alállomásrészt. A fejlesztés részeként biztosítandó a feszültség-meddô szabályozás szélesebb lehetôségét a régi, 50 MVAr-os söntfojtót kiváltottuk két új, korszerû, légmagosra, egyenként 75 MVAr-os söntfojtóval. A transzformátorok csillagponti fojtóit is megterveztük. Az 1993-ban meghozott stratégiai döntés után 1995-ben kezdôdött meg a tervezés, amelyet az ETV-ERÔTERV végzett, míg a kivitelezésre a szerzôdést az MVM Rt. az Ovit Rt.-vel 1996-ban kötötte meg. A projekt generáltervezôje az ETV ERÔTERV Rt. volt. Az alaphálózati stratégiában elhatározott fejlesztés alapján a tervezés elsô lépcsôjeként elôzetes megvalósíthatósági tanulmány készült, amely a rögzített célkitûzések lehetséges teljesítését vizsgálta. Az alállomás új kialakításának vizsgálata a részletes

5 7 megvalósíthatósági tanulmány keretében készült el. A vizsgálat tartalmazta a Sajószöged Sajóivánka közötti 400 kv-os vezeték Felsôzsolca állomás feletti átfeszítésének állomásba történô beforgatását, a két meglévô 400/120 kv-os transzformátor transzformátorsínes csatlakoztatásának 1 1/2 megszakítósra történô átépítését és egyedi 18 kv-os söntfojtók beépítését a meglévô állomás átalakításával. A kapcsolási kép, a telepítés, a létesítés és üzemeltetés feltételei, valamint költségei vonatkozásában vizsgálat készült valamennyi helyi körülmény figyelembevételével. Az állomás 400 kv-os bôvítése, átépítése során hárommezôs, másfélmegszakítós, kéttranszformátoros, sodronysínes, hagyományos elrendezésû, korszerû készülékekkel felszerelt állomássá vált az azt megelôzô egymezôs, transzformátorsínes állomásból (2. ábra). A régió villamosenergia-ellátásának fontosságára tekintettel az átépítés négy ütemben valósulhatott 2. ábra meg a berendezések egy részének állandó üzemben tartása miatt. Ezért a 400 kv-os 1. sz. transzformátormezôben provizórikus, 400 kv-os átfeszítést kellett létesíteni a bontásoképítések és a folyamatos üzemvitel biztosítására. A 400 kv-os kapcsolóberendezés és a 400/120/18 kv-os transzformátorok új, korszerû szekunder rendszerének közös részére új központi vezénylôépület készült, amelyben elhelyezést nyertek az irányítástechnika, a segédüzemi, a hírközlô, az akkumulátor, a dízel, a raktár és a szociális helyiségek. Itt és a reléházakban elhelyezett szekunder technológia révén az átépítések során a 400 kv-os rész a 400/120/18 kv-os transzformátorokkal együtt függetlenné vált a meglévô, régi vezénylôbôl irányított 120 kv-os rendszertôl. Az alállomásban funkcionálisan és fizikai elhelyezését tekintve is osztott, digitális védelmi és irányítástechnikai rendszert terveztünk. A mezôszinthez (jelen esetben egy-egy másfél-megszakítós mezôsorhoz, transzformátorhoz, illetve a 120 kv-hoz) tartozó berendezések a technológia közelében lévô reléházakba kerültek. Az alállomási és mezôszintû rendszerek között belsô optikai jelátvitel létesült. Felsôzsolca alállomás 400 kv-os egyvonalas kapcsolási rajza Új típusú váltakozó áramú elosztó Felsôzsolcán Az EMC-hatások vizsgálata alapján megfelelô védô intézkedéseket tettünk (árnyékolt kábelek, reléházak árnyékolása, védelmi eszközök, földelési rendszer kialakítása stb.). A védelmi rendszerben új- donságot jelent az ún. védelmes munkahely, amelynek segítségével a beállítási értékek kiolvashatók illetve módosíthatók, továbbá a zavarírók és eseményrögzítôk adatai feldolgozhatók. Ezen funkciók távoli munkahelyrôl is elérhetôk. Az egyen- és váltakozó áramú segédüzem illeszkedik az osztott szekunder rendszerhez. A váltakozó áramú rendszert üzemszerûen a hónalj -transzformátorok táplálják. Tartalékként két külsô, középfeszültségû betáplálás szolgál, továbbá dízel áramfejlesztô egység épült. A központi elosztó egy-gyûjtôsínes, három sínszakaszra osztott. A kivitelezés munkáit az Ovit Rt. Létesítési Igazgatósága végezte. A nagykészülékek beszerzése nyílt, nemzetközi tender kiírásával történt, részben EIB-hitel felhasználásával. Az ünnepélyes átadás-átvételre december 16-án került sor. A befejezés eredményeként Északkelet-Magyarország térségében megvalósult egy korszerû, az ellátásbiztonsági követelményeket maximálisan kielégítô, másfél-megszakítós diszpozíciójú, kéttranszformátoros 400/120 kv-os alállomás, amely az igényeket hosszú távon tudja kielégíteni. Toponár 400/120 kv-os alállomás Toponáron ban a Martonvásár Toponár 400 kv-os távvezetékkel egy idôben került üzembe az a 400/120 kv-os alállomás, amelynek célja egyrészt az épülô Paksi Atomerômû teljesítményének kiszállítása, másrészt a So-

6 8 mogy-baranya fogyasztói térség ellátása volt. Az akkori kiépítés egyszerûsített mûszaki megoldással és egy 400/120 kv-os transzformátorral valósult meg. Az idôközben megnövekvô fogyasztói igények, valamint az ellátásbiztonság fokozásának igénye megkövetelték a fejlesztést. Az MVM Rt. ezért a fejlesztési stratégiájában szerepeltette az egytranszformátoros alállomás második transzformátorral való bôvítését. Az elvégzett mûszaki-gazdasági vizsgálatok eredményeként az a döntés született, hogy a meglévô, szabadtéri, SF6-szigetelésû alállomás bôvítése helyett kedvezôbb egy hagyományos, szabadtéri alállomás építése, felhasználva a rendelkezésre álló alállomási terület adta lehetôségeket. Az átalakított 400/120 kv-os transzformátor A szabadtéri légmagos söntfojtó Az építés 1997-ben kezdôdött, amelynek eredményeként az alállomás folyamatos üzeme mellett Toponáron 1999-ben több lépcsôben üzembe helyeztünk egy korrekt diszpozíciójú, kétgyûjtôsínes, másfélmegszakítós, hagyományos szabadtéri berendezésekbôl megvalósított alállomást, 2x250 MVA beépített transzformátorkapacitással. A két transzformátor egy-egy 120 kv-os blokkvezetékkel kapcsolódik a DÉDÁSZ Rt. kaposvári alállomásához. A teljesen újjáépült alállomás és a két transzformátor üzembe helyezése megteremtette a nemzetközileg elfogadott ellátásbiztonsági kritérium, az (n 1) elv kielégítését. Az alállomás a horvát KONCAR cég által szállított csôgyûjtôsínnel valósult meg. Az üzemviteli lehetôségek szabta korlátok között az alállomás meglévô területének minimális bôvítése mellett új szabadtéri kialakítás valósult meg. A nyílt nemzetközi versenytárgyaláson az AEG ma ALSTOM nyerte el a megszakítók és a szakaszolók szállítási szerzôdését. A mérôváltókat a SIEMENS, a túlfeszültséglevezetôket a BOWTHORPE cég szállította. Az alállomásra két felújított Ganz gyártmányú DHBSM200001/400 típusú transzformátor került beépítésre. A transzformátorok a környezetvédelmi elôírásoknak megfelelô, zártrendszerû transzformátoralapokra kerültek. A földzárlati áramok csökkentése érdekében a transzformátorok csillagpontja 12 ohmos légmagos fojtótekerccsel van földelve. A transzformátorok 18 kv-os tercier tekercséhez légmagos 75 MVAr egységteljesítményû söntfojtótekercs csatlakozik, amely hatékony eszköz a térség U-Q szabályozására. A környezetvédelmi terhelést jelentô régi, olajos fojtótekercsek helyett alkalmazott légmagos fojtótekercs fontos szerepet játszik a villamos energia minôségének biztosításában. Az alaphálózati alállomás kétrendszerû 120 kv-os kuplung vezetékkel csatlakozik a DÉDÁSZ Rt. kaposvári 120/20 kv-os alállomás gyûjtôsínjére. A toponári 120 kv-os oldal úgy épült ki, hogy igény esetén lehetôséget ad egy késôbbi 120 kv-os gyûjtôsín kialakítására is. Az alállomás szekunder rendszere mezôorientált, technológia közeli kialakítású. A mezôhöz tartozó segédüzem és a védelmi, illetve irányítástechnikai berendezések EMC-védett reléházakban vannak. Az üzembiztonság növelése érdekében az alállomásra 160 kva egységteljesítményû dízel-aggregátot is telepítettek. Az alállomás a legkorszerûbb, digitális, ABB-gyártású védelmekkel van felszerelve. A védelmek központi védelmi monitoringrendszerével az üzemzavar kiértékelés és a hibaelhárítás könnyen, gyorsan és távolról is elvégezhetô. Az alállomás irányítása a PROLANszállítású mezôgépeken és RTU-n keresztül valósul meg. A két fejgépes architektúra biztosítja a szükséges és megkövetelt üzembiztonságot. A technológia közelben elhelyezett mezôgépeket optikai kábel köti össze a fejgépekkel. Az ember számítógép kapcsolatot megvalósító kezelôi felületek a vezénylôteremben találhatók. A két XGRAM egymás tartalékát képzô mester szolga kapcsolatban áll egymással. Az ünnepélyes átadás-átvételre december 2-án került sor. A megvalósítás eredményeként létrejött az alaphálózati (n 1) elv biztosítása, amelynek következtében Dél- Dunántúl térségében jelentôsen megnôtt a fogyasztók ellátásbiztonsága. Hévíz 400/120 kv-os alállomás átépítése és bôvítése Hévízen a 80-as években került üzembe a 400/120 kv-os alállomás, amelynek fô célja a térség fogyasztói igényeinek ellátásánál az alaphálózati támoga-

7 9 tottság megvalósítása volt. Az akkori kiépítés azonban igazodva a kényszerekhez és lehetôségekhez nagyon leegyszerûsített formában, a Litér Toponár 400 kv-os távvezeték T-leágazásaként, egy 400/120 kv-os transzformátorral valósult meg. Már az akkori tervezés során felmerült az az igény, hogy lehetôség esetén bôvíteni kell az alállomást egy kéttranszformátoros, korrekt kapcsolási diszpozíciójú állapotra. Az MVM Rt. a hálózati stratégiájában alapvetôen azt a célt tûzte ki, hogy a hálózatfejlesztés biztosítsa a fogyasztói ellátásbiztonság európai normáknak megfelelô elôírásait. Ennek különleges aktualitást adott az, hogy a magyar villamosenergia-rendszer az évtized elején bejelentette csatlakozási szándékát közösen az ún. visegrádi országokkal alakított CENTREL-egyesüléssel a nyugat-európai villamosenergia-rendszerhez (akkori nevén UCPTE-hez). Az UCPTE által támasztott követelményrendszer részeként erôsíteni kellett villamos összeköttetésünket Nyugat-Európa felé, és az ellátásbiztonság vonatkozásában ki kellett elégíteni az európai minimum-elvárásnak tekintett, ún. (n 1) elvet. Ezen követelményrendszert szem elôtt tartva, a különbözô tervváltozatok optimálása eredményeként született meg a döntés, hogy új, 400 kv-os távvezetéket kell építeni a magyar és a horvát (valamint szlovén) rendszer között. Ehhez a Hévíz 400/120 kv-os alállomást úgy kell átépíteni, hogy az maradéktalanul kielégítse az ellátásbiztonsági elôírásokat, és egyidejûleg a magyar rendszerhez csatlakoztassa az új, kétrendszerû nemzetközi távvezetéket (3. ábra). A Hévíz 400/120 kv-os alállomás teljes rekonstrukciója és bôvítése során az ETV-ERÔTERV Rt. generáltervezési és mûszaki mérnökszolgálati feladatokat látott el az MVM Rt. megbízása alapján. Az alállomás új kialakítását részletes megvalósíthatósági tanulmány vizsgálta. A kapcsolási kép, az elrendezés-telepítés, a létesítés és az üzemeltetés feltételei, valamint költségei vonatkozásában valamennyi helyi körülményt is figyelembe véve négy részletesen elemzett változat szerepelt. Ennek alapján a csôgyûjtôsínes kialakítást és egy újonnan kifejlesztett, különleges elrendezésû másfélmegszakítós megoldást fogadtunk el. Az alállomásba két új, az 3. ábra A hévízi 400/120 kv-os alállomás kapcsolása Az új fejlesztésû zajszegény hévízi transzformátor eddig használtaktól némileg eltérô nagytranszformátort terveztünk. A 400/120 kv-os, 250 MVA-es transzformátorok takarékkapcsolásúak. A transzformátorok tercier feszültségszintje az eddig általánosan alkalmazott 18 kv-ról 30 kv-ra változott. Ezt a döntést elsôsorban a zárlati áramok csökkentése indokolta, és a névleges áram is csökkent a 75 MVAr névleges teljesítmény megtartása mellett. További szempont volt, hogy a transzformátorok gyártásában is általánosabb érték a 30 kv. A korszerû, kis veszteségû konstrukció mellett fontos szempont volt az alacsony zajszint, tekintettel a város közelségére, amelyet a különálló, vízszintes elrendezésû hûtôrendszer biztosít. A transzformátorok állapotfigyelô (monitoring) berendezéssel lettek ellátva. A transzformátorok kôágyait a környezetvédelmi elôírásoknak megfelelôen zárt kivitelben építették meg. A transzformátorok 30 kv-os tercier tekercseihez 75 MVAr teljesítményû, mûgyanta szigetelésû söntfojtók csatlakoznak. A légmagos söntfojtó tekercset kapcsoló megszakító igénybevételének csökkentésére kondenzátoros elhangoló egységeket építettek be. Az alállomásban funkcionálisan és fizikai elhelyezését tekintve is osztott, digitális védelmi és irányítástechnikai rendszert terveztek. A mezôszinthez (jelen esetben egy-egy másfél-megszakítós mezôsorhoz, transzformátorhoz, illetve a 120 kv-hoz) tartozó berendezések a technológia közelében telepített reléházakban vannak. Az alállomási és mezôszintû rendszerek közötti jelátvitel céljára belsô optikai hálózatot alkalmaztunk. Az EMC-hatások vizsgálata alapján megfelelô védô intézkedések történtek (árnyékolt kábe-

8 10 A hévízi alállomás 400 kv-os szabad tere lek, reléházak árnyékolása, védelmi eszközök, földelési rendszer kialakítása stb.). Az egyen- és váltakozó áramú segédüzemi rendszer új elemeket tükröz, illeszkedve az osztott szekunder rendszerhez. Az egyenáramú segédüzem 220 V-os, két akkumulátorral és töltôvel, földelt negatív pólussal. A váltakozó áramú rendszert üzemszerûen a hónalj - transzformátorok táplálják. Tartalékként két külsô, középfeszültségû betáplálás szolgál, továbbá dízel áramfejlesztô egység is rendelkezésre áll. A központi elosztó egy-gyûjtôsínes, három sínszakaszra osztott. A 400 kv-os távvezetéki kapcsolatokon (Litér, Toponár), optikai (OPGW) jelátviteli út létesült. Az alállomásban SDH-berendezés és Definity alközpont települt. A kiírt versenypályázat alapján a kivitelezést az Ovit Rt. végezte el. A kivitelezés és üzembe helyezés során az ABB a svájci államsegélyhez illeszkedôen, a PROLAN pedig az ÜRIK megvalósításhoz kapcsolódóan, közvetlenül az MVM Rt.-vel kötött szerzôdésen keresztül vett részt. Az üzemviteli korlátok miatt a kivitelezés több ütemben valósult meg. A természeti környezet szabta körülményeket figyelembe véve az alállomás területén meg kellett oldani a dréncsöves vízelvezetést, és támfal építésével kellett megakadályozni a Felsôpáhok irányú löszös domb erózióját. A gyûjtôsínt a tenderezés alapján megkötött szerzôdés szerint a KONCAR szállította. A pantográf és emelôkéses 400 kv-os szakaszolókat a HAPAM cég gyártotta. A 400 kv-os megszakítót az ABB szállította. Mind a megszakítók, mind a védelmek a magyar és a svájci kormány által kötött államsegély-szerzôdés részeként, az MVM Rt. részére hitelfinanszírozással került megvalósításra. A beépített feszültség és kombinált mérôváltók tenderét a HAEFELEY nyerte. A 250 MVA teljesítményû, háromfázisú, olajszigetelésû transzformátor zártrendszerû, környezetvédelmileg megfelelô alapra került. A korábban telepített, környezetterhelést jelentô transzformátoralapot elbontották. A 400/120 kv-os 30 kv tercier feszültségû transzformátor szállítására vonatkozó, az MVM Rt. által kiírt tendert a GANZ ANSALDO nyerte. A transzformátorok vesztesége kicsi, az általuk kibocsátott zaj csökkentése érdekében speciális kivitelûek. Az új konstrukciójú transzformátor környezetbe kibocsátott zaja lényegesen kisebb, így Hévíz város zajterhelését az igen szigorú elôírt értékre korlátoztuk. A transzformátor 30 kv-os tercier tekercseihez csatlakozó 75 MVAr teljesítményû száraz söntfojtók biztosítják az alaphálózati táppont és a jelentôs nemzetközi csomóponttá váló alállomás U-Q szabályzását, azaz a villamos energia minôségi követelményeinek biztosítását. A söntfojtókat a HAEFELEY, a söntfojtóhoz kapcsolódó készülékeket az ABB és a SIEMENS szállította. Az alállomáson EMC-zavarvédett, hôhídmentes, THERMOMASS típusú reléházak épültek ún. till-top technológiával. Az alállomás elsô ütemének ünnepélyes átadás-átvételére a magyar-horvát 400 kv-os távvezetékkel együtt került sor. A második ütem befejezése 2000 áprilisában megtörtént, így a beruházás eredményeként létrejött alállomás egyrészt biztosítja a térség fogyasztói ellátásának elvárt magas szintjét, illeszkedve az üdülôövezet kiemelt környezetvédelmi elvárásaihoz, másrészt nemzetközi csomóponttá elôlépve lehetôvé teszi a magyar villamosenergia-rendszer UCTE-vel való biztonságos együttmûködését, valamint a nemzetközi villamosenergia-forgalomból (export/import/tranzit) adódó üzleti elônyök kihasználását. Magyar horvát (Hévíz Tumbri) 400 kv-os összeköttetés Az alaphálózati stratégia célkitûzései között fô helyen szerepelt a szomszédos országokkal való távvezetéki összeköttetés erôsítése, az UCTE-kapcsolat erôsítése, valamint a kedvezô földrajzi elhelyezkedésünkbôl adódó villamosenergia-kereskedelmi lehetôségek elôsegítése. Ezen célkitûzést szem elôtt tartva a különbözô tervváltozatok optimalizálása eredményeként született meg az a döntés, hogy új, 400 kv-os távvezetéket kell építeni a magyar és a horvát (valamint a szlovén) rendszer között. Ennek magyarországi csatlakozási pontja Hévíz legyen, a távvezeték két rendszerrel kiépítve haladjon a közös horvát szlovén magyar határig, az egyik rendszert Horvátország, míg a másik rendszert Szlovénia irányába továbbépítve. A hosszú távú és kölcsönös érdekeken alapuló beruházást elhatározó létesítési szerzôdést az MVM Rt. és a Horvát Villamos Mûvek (HEP) augusztus 29-én írta alá. A szerzôdésben a felek vállalták, hogy saját országukban október végére megépítik a 400 kv-os távvezetéket, valamint megvalósítják a távvezetékek kapcsolóberendezéseit. Sajnos a szlovén fél nem volt abban a helyzetben, hogy a területén végzendô építésrôl megállapodást írjon alá, így a szlovén oldali továbblépésre csak szándéknyilatkozattal rendelkezünk. A távvezeték építése 1997-ben mindkét félnél nagy erôkkel megkezdôdött. A magyar oldalon a 400 kv-os távvezeték hossza Hévíz alállomástól a horvát határig 75 km, a távvezetéki oszlopok száma 197. A horvát oldalon az újonnan épített távvezeték hossza 126 km (amely egy régebben épített, 33 km-es távvezetékszakaszhoz csatlakozva ad összeköttetést

9 11 Épül a Hévíz Tumbri távvezeték Horvátországban Tumbri alállomáshoz), az új távvezetéki oszlopok száma 336. A távvezeték magyar területen talajvizes, dombokkal, vízfolyásokkal szabdalt területen halad, belterületeket, városokat, falvakat elkerüli. A két ország határfolyóját, a Murát a hajózás biztosítása érdekében a távvezeték magasított oszloppal keresztezi. Mind a magyar, mind a horvát oldalon kétrendszerû távvezetékoszlopok létesültek. A távvezetékek átlagos oszlopának magassága magyar oldalon 46 m, horvát oldalon 58 m. A távvezetékekre 2x 500/65 ACSR típusú, acélmaggal ellátott, huzalkoszorús alumínium vezetô van felszerelve, amely nyáron 1500 MW, télen 1800 MW villamos teljesítmény átvitelét teszi lehetôvé. A távvezeték mindkét védôvezetôjébe optikai szálak vannak integrálva, azaz OPGW van felszerelve monomódusú üvegszállal. Ezen az optikai összeköttetésen keresztül valósul meg a két ország teherelosztó központjai között a szükséges adatforgalom, valamint a két végponton elhelyezett védelmek parancsainak átvitele. A távvezeték létesítése során maradéktalanul betartottuk a környezetvédelem és a biztonságtechnika követelményeit, elôírásait. A távvezeték az általa keresztezett mûtárgyak, építmények biztonságát nem veszélyezteti. A távvezeték esztétikai megjelenése és Magyarországon mind magyar, mind horvát oldalon kiváló. A felületvédelemmel ellátott oszlopok és a vasbeton alapok a környezetet nem szennyezik, a tájba illenek. A nagyfeszültség élôvilágra gyakorolt hatására vonatkozó WHO Fenyô típusú oszlop és IRPA ajánlásai maradéktalanul teljesülnek. A horvát oldalon a csatlakoztatás jelenleg a meglévô távvezeték felhasználásával történik, így a szükséges felújításon túl jelentôs alállomási beruházásra nem volt szükség. Az új vezeték végsô csatlakoztatása azonban egy újonnan épülô alállomás (Zerjavinec) lesz, ennek várható elkészülte A közös beruházás megvalósítása már a tervezés fázisában igényelte a szoros és folyamatos együttmûködést. A létesítés során a munkák összehangolása, az építési tapasztalatok átadása, az elôrehaladásról való kölcsönös tájékoztatás érdekében rendszeresen találkoztunk, ese-

10 12 tenként az építési helyszíneken. Ezen együttmûködés mindkét fél számára igen hasznosnak bizonyult, s mindvégig baráti légkörben folyt. A távvezetéki összeköttetés ünnepélyes átadására november 12-én került sor Orbán Viktor miniszterelnök jelenlétében, Zágrábban. A magyar oldali átadásra december 10-én került sor, Hévíz alállomás átadásával egy idôben. A beruházás üzembe helyezésével létrejött egy 230 km hosszúságú, 400 kv-os összeköttetés a magyar és a horvát villamosenergia-rendszer között. Erôsödött a nyugat-európai villamosenergia-rendszerrel (UCTE) való kapcsolat, új szállítási irányokra nyílt lehetôség. Ez az új vezeték biztosítja mindkét fél számára egymás segítését, a térség ellátási biztonságának növelését, és módot ad üzleti lehetôségek kiaknázására. Az összeköttetés újabb lehetôséget jelent mindkét rendszer számára az európai együttmûködésben való részvételre, és fontos szerepet kaphat a nemzetközi áramkereskedelemben, amelyben mindkét fél aktívan részt kíván venni. Dunántúli optikai gerinchálózat (OPGW) kiépítése A megvalósítók csapata A délnyugat-dunántúli alaphálózati fejlesztési elemek, valamint a litéri gyorsindítású gázturbina üzembe helyezéséhez, korszerû üzemirányításához feltétlenül szükségessé vált megfelelô informatikai átviteli utak biztosítása. Ennek megfelelôen önálló projektként kellett megtervezni az ún. dunántúli gerinc optikai kábeles összeköttetést a Dunamenti Erômû Martonvásár Litér Hévíz (Keszthely) Toponár (Kaposvár) útvonalon, a meglévô távvezetékek védôvezetôinek OPGW-re való cseréjével. A projekt elôkészítése 1997-ben indult. A szállító kiválasztása nyílt, nemzetközi tenderen történt. A szerzôdéskötésekre a szállítóval (ALCATEL) és a kivitelezôvel (Ovit Rt.) II. negyedévében került sor. Az ellátásbiztonság fenntartása érdekében több ütemre bontott kivitelezés második felében, illetve elsô felében történt meg. Ennek eredményeként az egész vonalon 24-szálas optikai összeköttetés alakult ki, mintegy 300 km hosszban. Ócsa 220/120 kv-os alállomás létesítése Budapest biztonságos villamosenergiaellátásának korábbi koncepciójában a dél-pesti térségbe Határkeresztezés a Mura folyón való energiaszállítás meghatározó pontjaként a Soroksár 220/120 kv-os alállomás szerepelt. A Dunamenti Erômû F blokkjainak létesítésekor, a 220 kv-os feszültségszint megjelenése kapcsán került többek között kiépítésre a Dunamenti Zugló és a Dunamenti Soroksár 220 kv-os távvezetéki összeköttetés, valamint ezen második távvezeték végpontján az egy 220/120 kv-os transzformátorral megvalósított soroksári alállomás. Ez a kialakítás azonban bár hosszú idôn keresztül változatlan formában üzemelt nem nyújtott megfelelô biztonságot az erômû teljesítményének keleti irányú kiszállítására, valamint alaphálózati szinten nem biztosította a nemzetközileg is elvárt egyszeres kiesésbiztonság elvét (n 1 elv). A korábbi kiépítés lehetôséget hagyott a késôbbi bôvítésre. Az alaphálózati stratégia eredetileg azzal számolt, hogy a soroksári (n 1) elv megvalósítása érdekében a 220 kv-os alállomásrészt kétgyûjtôsínessé bôvíti, két 220/120 kv-os transzformátort telepít és megépíti azt a mintegy 7 km-es új 220 kv-os távvezetéket, mely a hálózati csatlakozás bôvítéséhez szükséges. A részletesebb mûszaki-gazdasági és környezetvédelmi elemzések azt mutatták, hogy egy 220/120 kv-os, kétgyûjtôsínes, segédsínes, csôgyûjtôsínes diszpozíciójú hagyományos készülékekbôl álló kéttranszformátoros alállomás Ócsa térségében történô zöldmezôs megépítése, illetve a Soroksári alállomás 220 kv-os részének bontása kedvezôbb megoldást eredményez. Döntés született arról is, hogy ez az alállomás lesz az alaphálózat elsô távkezelt alállomása. Az építés elôkészítése a külsô transzformátorszállító-út építésével, illetve az alállomási terület ideiglenes elkerítésével indult 1997-ben. A kiírt tender alapján a gyôztes Ovit Rt. végezte a létesítési munkálatokat. Az építészeti munkák

11 januárjában a földelôhálózat építésével indultak, és az év végére fejezôdtek be. A technológiai szerelés a létesítés két ütemét figyelembe véve 1998 augusztusában indult. A megvalósítás elsô üteme december 21-én sikeres feszültség alá helyezéssel, majd az azt követô próbaüzemmel zárult, míg a második ütem elsô feszültség alá helyezésére és a próbaüzem beindítására április 18-án került sor. Az alállomás elsô lépésben helyszíni kezelésû lett, amelyhez a Zugló alállomás távfelügyeleti funkciókat lát el. Az alállomás kétgyûjtôsínes, segédsínes diszpozícióban épült meg, három 220 kv-os (Dunamenti I. és II., Zugló) távvezetékkel, két 220/120/10,5 kv-os, 160 MVA-es transzformátorral és két 120 kv-os (Soroksár I. és II.) kuplungvezetékkel. A transzformátorokat a környezetvédelmi elôírásoknak megfelelôen zárt kôágyas alapokra helyeztük el. A 120 kv-os oldal jelenlegi kiépítése olyan, hogy lehetôséget ad egy késôbbi, esetleg szükségessé váló 120 kv-os gyûjtôsín rendszer kiépítésére. Az újonnan épült vezénylôépületbe kerültek a központi segédüzemi egyen-, váltó-, szünetmentes rendszerek, amelyeknek elemeit az Ovit Rt. fejlesztette, gyártotta. Figyelembe véve az UCTE üzembiztonság érdekében tett elôírásait, egy 160 kva-es dízelaggregát is beépült. A vezénylô épület ad helyet a hírközlô, az Az Ócsa alállomás 220 kv-os szabad tere Az ócsai 220/120 kv-os transzformátor irányítástechnikai és a szociális helyiségeknek is. Az alállomás szekunder rendszere mezôorientált, technológia-közeli kialakítású. A mezôhöz tartozó segédüzem, a védelmek és az irányítástechnikai berendezések a reléházakba kerültek. Az alállomásba a legkorszerûbb ABB gyártmányú digitális védelmi készülékeket telepítettük. A számítógépes irányítástechnika a PROLAN szállítású mezôgépeken és RTU-n keresztül valósul meg. Az alállomás ünnepélyes átadására augusztus 8-án került sor. A hoszszú ideje elsô, zöldmezôs beruházás eredményeként korszerû, távkezelhetô alállomás jött létre, amely a kor elvárásainak megfelelô színvonalon biztosítja az alaphálózati (n 1) elvet Dél-Pest térségében. Ezzel jelentôsen megnôtt a fogyasztók ellátásbiztonsága. Összefoglaló A 90-es évek elején bekövetkezô változások új kihívásokat jelentettek az MVM Rt. számára is. Az átalakulásokat követôen hálózati vonatkozásban az MVM Rt. tulajdonosi és üzemeltetôi felelôssége a 220, a 400 és a 750 kv-os hálózatra szorítkozott, amely azt igényelte, hogy átgondolásra kerüljön az alaphálózat új helyzetben betöltött szerepe, jövôje. Kihívást jelentett az is, hogy a korábbi kelet-közép-európai politikai rendszer szétesése magával hozta az addig mûködô egyesített villamosenergia-rendszer szétesését is. Ennek alapján az MVM Rt.

12 14 Az ócsai alállomás üzembe helyezése (középen Glattfelder Béla GT államtitkár a kapcsolás pillanataiban) kezdetben egyedül, majd rövid idôn belül a szlovák, a cseh és a lengyel rendszerrel együtt (CENTREL) bejelentette csatlakozási szándékát az egyesített nyugat-európai rendszerhez (UCTE). Az UCTE-hez való csatlakozás azonban szigorú követelményrendszer (Massnahmenkatalog) kielégítését támasztotta a csatlakozni szándékozó rendszerek elé. Ezen kihívásoknak való megfelelés céljából az MVM Rt ban megalkotta a 2000-ig szóló alaphálózati stratégiáját. A stratégiában szereplô fôbb alaphálózati elemek mintegy 22 milliárd Ft értékû megvalósítása, üzembe helyezése megtörtént, egy meghatározó korszak lezárult. A megvalósításban jelentôs segítséget nyújtottak az MVM Rt. számára az állandó, szerzôdött partnerei: a tervezô ETV ERÔTERV, a létesítô Ovit Rt. Létesítési Igazgatóság, a mérnökiroda ERBE EMI Kft. és az üzemeltetô Ovit Rt. Üzemviteli Igazgatóság. A megvalósítás során az egyes projekteknél a szerzôdéses kapcsolatok konstruktív, elôremutató, közös gondolkodáson alapuló együttmûködés jellemezte a munkát. Egy korszak lezárult, de természetesen az élet megy tovább, amely újabb kihívásokat támaszt az alaphálózattal szemben is. A most befejezett nagy volumenû fejlesztések helyébe a jövôben fokozottabb mértékben lépnek a meglévô hálózati elemek karbantartási, felújítási feladatai, megfelelve annak az új piaci elvárásnak, amely szerint az MVM Rt. átviteli hálózata a piac és a közszolgálati szektor valamennyi résztvevôje számára magas színvonalú, átlátható, a legkisebb költség elvét figyelembe vevô szállítói tevékenységet nyújt. Mindezekre való tekintettel a jövô vonatkozásában természetesen újabb hálózati elemek építésére is szükség lesz, amelyet a korábbi jövôképek már tartalmaztak. A regulátorral és a rendszerirányítóval egyeztetett módon meg kell majd valósítani a Sándorfalva Békéscsaba 400 kv-os összeköttetést és fel kell készülni Pécs és Szombathely térségének alaphálózati elérésére is (Paks Pécs, Gyôr Szombathely 400 kv-os összeköttetés). A megvalósult alaphálózati stratégia betöltötte a célkitûzésben megfogalmazott szerepét. Biztosítja az üzembiztos ellátást kielégítve az (n 1) elvet Észak-, Nyugat- és Dél-Dunántúl térségében, a dél-pesti körzetben, valamint Északkelet- és Dél-Magyarországon. Kiépült az UCTE által igényelt újabb kapcsolat a nyugat-európai rendszeregyesüléssel (magyar horvát 400 kv-os öszszeköttetés), amely egyúttal kedvezô lehetôséget ad a magyar rendszer számára a nemzetközi kereskedelmi üzletek megkötésére (export/import/tranzit). Az így kiépült magyar alaphálózat ma már szerves része az európai villamosenergia-rendszernek, a villamosenergiarendszer vonatkozásában köszönhetôen az alaphálózati stratégia megvalósulásának is az európai csatlakozás már megtörtént. IRODALOM [1] Tari Gábor: A magyar alaphálózat fejlesztési stratégiája. MVM Rt. Közlemények, 1993/6. szám [2] Dr. Benkô K. Bertalan A. Kotán L. Tari G.: Az adaptív hálózattervezés módszere. MVM Rt. Közlemények, 1992/4. szám [3] Szendi Csaba Tari Gábor: A Sándorfalva 400/120 kv-os alállomás 400 kv-os bôvítése. MVM Rt. Közlemények, 1998/6. szám [4] Dr. Papp Gusztáv Tari Gábor: A gyôri 400/220/120 kv-os alállomás 400 kv-os bôvítése. MVM Rt. Közlemények, 1999/1. szám [5] Szendi Csaba Tari Gábor: Toponár 400/120 kv-os alállomás. MVM Rt. Közlemények, 1999/6. szám [6] Friedrich János Tari Gábor: A Hévíz Zerjavinec 400 kv-os magyar horvát távvezeték építése. MVM Rt. Közlemények, 1998/2. szám 1. táblázat Az alaphálózati stratégia elemei A projekt A megvalósítás idôtartama Költség, millió Ft Sándorfalva 400/120 kv-os alállomás bôvítése IV. n.év II. n.év 960,3 Gyôr 400/220/120 kv-os alállomás bôvítése III. n.év IV. n.év 714,4 Felsôzsolca 400/120 kv-os alállomás bôvítése III. n.év IV. n.év 2467,6 Toponár 400/120 kv-os alállomás építése I. n.év II. n.év 3336,0 Hévíz 400/120 kv-os alállomás átépítése I. n.év III. n.év 5015,0 Hévíz országhatár Zerjavinec 400 kv-os összeköttetés építése III. n.év IV. n.év 5645,0 Dunántúli gerinc optikai összeköttetés építése III. n.év IV. n.év 885,3 Ócsa 220/120 kv-os új alállomás építése I. n.év IV. n.év 3033,8