BALATON PETRA A SZÉKELY AKCIÓ TÖRTÉNETE

Átírás

1 knyv_nyito.qxp :58 Page 1 Erdélyi Történeti Füzetek, 1. BALATON PETRA A SZÉKELY AKCIÓ TÖRTÉNETE I. FORRÁSOK I/1. MUNKAPROGRAM ÉS KIRENDELTSÉGI JELENTÉSEK

2 knyv_nyito.qxp :58 Page 2 A székely akció története tervezett kötetei I. Források 1. Munkaprogram és kirendeltségi jelentések 2. Országgyûlési iratok 3. Költségvetés, zárszámadás, kormányjelentés 4. Sajtó, publicisztika 5. Iratok II. Adattár 1. Személyi adattár 2. Települési adattár, térképek 3. Fényképtár III. A székely akció története (monográfia)

3 knyv_nyito.qxp :58 Page 3 Erdélyi Történeti Füzetek, 1. BALATON PETRA A SZÉKELY AKCIÓ TÖRTÉNETE I. FORRÁSOK I/1. MUNKAPROGRAM ÉS KIRENDELTSÉGI JELENTÉSEK CARTOFIL BUDAPEST, 2004

4 knyv_nyito.qxp :58 Page 4 A kötet elkészítéséhez szükséges kutatómunkát támogatta: Central European Exchange Programme for University Studies tanári ösztöndíj, 2000, 2002 A kötet megjelentetését támogatták: Nemzeti Kulturális Alapprogram Károli Gáspár Református Egyetem Levéltári Kollégium Bölcsészettudományi Kar Transnatura Kft. A borítón: Az Erdélyi Kárpát Egylet választmányának köszönõ távirata Darányi Ignác földmûvelésügyi miniszterhez Sándor János székelyföldi megbízott kinevezése alkalmából (Magyar Országos Levéltár, K 178 FM Elnöki iratok, ) A felvételt Czikkelyné Nagy Erika készítette. A dokumentumok szövegének gondozásában közremûködött: Reisz T. Csaba ISBN ISSN Balaton Petra, Cartofil Kiadó, 2004 Minden jog fenntartva, beleértve a bármilyen másolási eljárással való sokszorosítás, a nyilvános elõadás, a fordítás, valamint az adatfeldolgozó rendszerben való tárolás jogát, az egyes részeket illetõen is. Elérhetõség az interneten: www. cartofil.hu Felelõs kiadó: Reisz T. Csaba Nyomta és kötötte: Akaprint Kft., Budapest Készült Palatino betûvel, 31,25 B/5 ív terjedelemben

5 knyv_nyito.qxp :58 Page 5 A FÖLDMÍVELÉSÜGYI MINISZTÉRIUM SZÉKELYFÖLDI MINISZTERI KIRENDELTSÉGÉNEK LÉTREHOZÁSA

6 knyv_nyito.qxp :58 Page 6

7 knyv_nyito.qxp :58 Page 7 1. Bevezetõ A Székelyföld gazdasági, társadalmi és kulturális fejlesztésének szükségességére a XIX. század végén figyelt fel a magyar közvélemény. Egész irodalma alakult ki a székelykérdésnek: kiáltványok, felolvasások, cikkek mellett kulturális és közgazdasági egyesületek, társaságok szorgalmazták az Erdély délkeleti szögletében fekvõ országrész átfogó fejlesztési programját. A korabeli irodalom és publicisztika visszatérõ témája volt a székely kivándorlás és romániai munkavállalás, valamint a hanyatló székely (köz)gazdasági állapotok bemutatása. E látványos jelek mögött a térség gazdasági stagnálása, demográfiai válsága, a hagyományos székely életmód beszûkülése, valamint komoly termelési és értékesítési problémák álltak. Mindezek következtében a századfordulóra kialakult az a vélemény, hogy a térség egy olyan örvénybe került, amelybõl csak állami segítség, egy minden kormányzati ágra kiterjedõ egységes fejlesztési program emelheti ki. A szinte ismeretlen és elzárt terület fejlesztése 1902-ben kezdõdött el, sarkköveként és leglátványosabb megmozdulásaként a Székelyföld (köz)gazdasági helyzetét megvitató Csíktusnádon megrendezett elsõ székely kongresszussal. Határozatai kiindulási pontul és célul szolgáltak egészen az elsõ világháborúig, a feladatok megoldását pedig az azzal egy idõben kibontakozó kormányzati megoldástól várták, amelyet a m. kir. Földmívelésügyi Minisztérium 1 és annak székelyföldi (késõbb erdélyrészi) miniszteri kirendeltsége képviselt. Ettõl függetlenül az akció részét képezte mindazon kormányzati és törvényhozó intézkedések együttese, amelyek a régió fejlesztését szolgálták. E többféle értelmezés alapján magának a székely akciónak többrétegû fogalma is tisztázandó. Jelen kötettel a székely akció történetének minél teljesebb körû, a vonatkozó forrásokat, adatokat is közzétevõ sorozatát indítjuk útjára. A szerzõ és a kiadó szándéka szerint a téma monografikus feldolgozására csak ezt követõen kerül sor, mert abban bízunk, hogy a források lendületet adnak mások tudományos vizsgálatainak is. Itt szeretnék köszönetet mondani egykori egyetemi tanáromnak, Dr. Katus Lászlónak, aki a téma jelentõségére és ugyanakkor sajnálatos feltáratlanságára felhívta a figyelmemet, és aki azóta is elõzékeny szakmai és kollegiális segítséget nyújt kutatómunkámhoz. Hasonlóképpen köszönet illeti Dr. Takács Péter történészt, konzulensemet. 1 A minisztérium korabeli megnevezését követve megtartottam a földmívelés(ügy)i formát, más helyeken azonban a mai földmûvelés(ügy) alakot használom. 7

8 knyv_nyito.qxp :58 Page 8 2. Elõzmények Természeti szépségei és fekvése miatt a havasokkal körülvett, sok helyen õserdõkkel borított kelet-erdélyi magyar régiót gyakran hasonlították a korabeli Svájchoz. Keleti peremét a Keleti-Kárpátok és a Kárpát-kanyar hegységei határolják, nyugati részei egyre szelídebb domborzatúak és klímájúak; hegyes, dombos vidékek, lejtõs patak- és folyóvölgyek, hegyközi medencék váltják egymást. A havasokból indulnak útjukra a nagyobb erdélyi folyók: a Maros, az Olt, a Kis- és Nagy-Küküllõ, a Feketeügy. Az Osztrák-Magyar Monarchia közigazgatási rendszerében Székelyföld négy adminisztratív egysége volt: Udvarhely megye Székelyudvarhely, Csík megye Csíkszereda, Háromszék megye Sepsiszentgyörgy, Maros-Torda megye pedig Marosvásárhely székhellyel. 2 Az évi tusnádi kongresszus és a m. kir. Földmívelésügyi Minisztérium székely akciója 1904-tõl a Székelyföldet tágabb értelemben tekintette, ahová az aranyosszéki székelység is beletartozott (Torda-Aranyos megye), mivel eredeténél, múltjánál, szervezeténél és öntudatánál fogva megegyezett Székelyföld székelységével, de attól területileg különállva, más nemzetiségek közé ékelve még nehezebb körülmények között élt. Kisküküllõ vármegye felsõ, Székelyfölddel határos részét, valamint Brassó megye 10 települését (hétfalusi csángók és a barcasági magyar települések) hasonló gazdasági viszonyok és nehézségek jellemezték A székely társadalom és gazdaság válsága 1867 után Székely kivándorlás és munkavállalás A térség szociális problémáira a romániai kivándorlás és munkavállalás hívta fel a figyelmet: a korabeli publicisztika mellett szaktanácskozások, parlamenti felszólalások és a nemzetközi büntetõ(jogi) kongresszusok tárgyalták az okokat, a határszélen folyó leány- és gyermekcsempészetet, ismertetve a Romániában élõ magyarok helyzetét. Bár a helyi közigazgatási hatóságok nem vettek tudomást a kivándorlásról, 8 2 Az és évi közigazgatási átrendezések során megyékké szervezték át a székely székeket, ennek nyomán a történelmi Székelyföld határai megváltoztak. Változatlan területû csupán Csíkszék maradt, Háromszéket és Udvarhelyszéket néhány peremvidéki faluval egészítették ki, Marosszék területe közel négyszeresére nõtt meg Maros-Torda megye néven, Aranyosszék pedig Torda-Aranyos megye felvinci járását alkotta. 3 Hétfalu: Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalu (Négyfalu), valamint Tatrang, Zajzon, Pürkerec (Háromfalu); a barcasági magyar települések: Krizba, Apáca, Barcaújfalu.

9 knyv_nyito.qxp :58 Page 9 járkálásnak, kiutazásnak, természetes néphullámzásnak 4 minõsítették azt és a székely kalandos hajlammal magyarázták, mégis a századfordulón már kb székely kivándorló élt Romániában. 5 A kivándorlás mértékét csak megközelítõen lehet megállapítani az közötti kivándorlási statisztika, az és évi népesség-összeírások (a jelenlevõ és távollevõ kategóriák alapján), a marosvásárhelyi iparkamarai és a vármegyei alispáni jelentések alapján. 6 A hivatalosan elismert kivándorló mellett nem elhanyagolható az illegálisan, medvevámon és rigópasszussal 7 távozók száma. Az elsõsorban kisiparosok, kisgazdák fiaiból és lányaiból verbuválódott kivándorlók gyáripari munkásként, iparosként, cselédként (szakácsnõ, szobalány, inas, kocsis) helyezkedtek el. Érdekes vizsgálatot jelenthet az ott élõ, bongyen -nek ( semmiházinak ) 8 nevezett magyarok sajátos megítélése, helyzete. További alapos kutatást igényel még a székely kivándorlási gócpontok (Kászon- és Kézdiszék mellett) és korszakok megállapítása, amely a román gazdasági viszonyok és a magyarországi intézkedések hatásának együttes vizsgálatát jelenti, valamint a visszatelepedés kérdése (hányan, milyen anyagi körülmények között tértek vissza). A kivándorlók mellett évente kb fõ volt az idõszaki munkavállalók száma, akik mezõgazdasági idénymunkára, a téli idõszakban pedig bányákba és egyéb ipari jellegû munkára szegõdtek el. A tengerentúli kivándorlás, amely elsõsorban Maros- Torda és Udvarhely vármegyék lakosai között volt számottevõ, sohasem öltött olyan nagy mértéket (1913-ig kb fõ). 9 4 Vö.: NAGY IMRE, T.: Székely kivándorlás. Klny., Bp., A századfordulón a Romániában élõ magyarok számát fõre becsülték a korabeli szakírók. A fõs moldvai csángóság mellett fõ volt a kivándorló székelyek száma. A kortárs bukaresti Rumänischer Lloyd folyóirat is ezt a számot közölte, idézi Székely Ellenzék, 4. (1901) 8:1. Barabás Endre székelykeresztúri tanár a romániai magyarok számát valamivel többre, fõre becsülte: BA- RABÁS ENDRE: A székely kivándorlás és a Romániában élõ magyarok helyzete. Bp., Vö. EGYED ÁKOS: Székely kivándorlás a századfordulón. Korunk, 27. (1968) 5: LÁSZLÓ GYULA: Székely kivándorlás. Bp., Uo. 9 Az Amerikába induló elsõ nagyobb székely csapat elindulásáról így írt az egyik szemtanú: Szenterzsébetrõl, a híres szombatos Péchi Simon fészkébõl 23 erõteljes, derék, év körül levõ székely állott útra készen év õszén. Az egész község gyászban volt, a falu apraja-nagyja a templomba gyûlt össze, hol a falu lelkésze könnyek között búcsúztatta el a szomorú csapatot övéitõl és adta nekik az úri szentvacsorát. Aztán, az azelõtt az istenházába hívó harangok bús kongásától kísérve indult 23 erõs karú, elszánt magyar ember messze, távol az édes szülõföldtõl, a földgömb túlsó felére. Idézi BARABÁS ENDRE: Udvarhely vármegye közgazdasági leírása. Bp.,

10 knyv_nyito.qxp :58 Page 10 A kivándorlás ellensúlyozására különbözõ megoldási javaslatok születtek: munkaközvetítéssel és cselédlányelhelyezéssel próbálták a magyar városok felé terelni a Romániába indulókat; 10 kidolgozták a székelytelepítési elméleteket is. Egyesek a Mezõséget (Beksics Gusztáv, Éber Ernõ, Bethlen István), mások az alföldi uradalmakat, illetve a Székelyföld vagy annak közelében kialakítandó bérleteket ajánlották a földhiány enyhítésére. 11 A Romániában élõk helyzetét az egyházi és kulturális intézmények támogatásával, a konzulátus tevékenységének javításával látták megoldandónak A Székelyföld gazdasági helyzete a századfordulón A közvélemény azonban a kivándorlás okainak amely egyszerre volt közgazdasági, társadalmi és erkölcsi jellegû kérdés megszüntetését sürgette. Ugyanis a liberális gazdaságpolitika intézkedései átmenet nélkül zúdultak a régióra, és az õsi jogok, hagyományok megszûnését, az életforma felbomlását eredményezték anélkül, hogy új helyzet teremtõdött volna. A hagyományos mezõgazdaság és ezen belül az extenzív állattartás válságát elsõsorban a jobbágyfelszabadítás során realizált legelõelkülönítés, a hatalmas közlegelõk megszûnése, illetve részben a tagosítási eljárás okozta. A jobbágyfelszabadítás, a határõrség megszüntetése tömegeket sodort zsellérsorba. A Székelyföldre nehezen alkalmazható birtokrendezési törvények pedig elhúzódó és költséges folyamatot indítottak el a térségben. A székelyföldi viszonyok fontos jellemzõje volt ugyanis a közbirtokosság: a kiterjedt legelõket és erdõket közösen birtokolták, és az egyéni földtulajdon méretéhez viszonyított arányjog szerint részesedtek annak haszn(álat)ából. Az egész országra kiterjedõ arányosítási törvények (1871:XXI. tc.; 1880:LIII., LIV. tc.) azonban nem vették figyelembe a székely közbirtokosság tulajdonjogi jelentõségét, amikor megszüntették az erdõs és legelõs közhatárok hagyományos rendszerét. Az aránykulcsok megállapításánál sem számított az õsi szokás, amely a közföldekbõl a település minden egyes lakójának részesedési jogot biztosított. Az 1890-es években megindult az e törvényekkel való visszaélés: a kereskedõ cégek olcsón felvásárolták az arányjogokat, majd 100 hold feletti birtoknagyság után a község anyagi terhére kihasították a területet magánbirtoknak. Sok eladósodott gazda úgy próbált gyorsan ben László Gyula útmutatást dolgozott ki a székely cselédek számára (Székely és csángó leányok. Marosvásárhely, 1899). A századfordulótól nõi bizottságok (pl. Mártha Egyesület, Lórántffy Zsuzsanna Egyesület) foglalkoztak cselédközvetítéssel. 11 BEKSICS GUSZTÁV: Nemzeti akció. Bp., , ROMSICS IGNÁC: Gróf Bethlen István politikai pályája, Bp.,

11 knyv_nyito.qxp :58 Page 11 pénzhez jutni, hogy olcsón eladta arányrészeit, így viszont a korábbi szabad legeltetéstõl és erdõhasználattól mint a megélhetés fontos és természetes jövedelem-kiegészítõitõl esett el. A gyakori kihasítások természetesen a község és a köznép rohamos elszegényedését eredményezték ben határozatot hoztak ugyan arról, hogy a kihasítás költségét a kérvényezõ fizesse ki, azonban sok község addigra már a teljes eladósodás sorsára jutott. 12 Az erdõjogokkal való üzérkedés nyomán gomba módra elszaporodtak a fakereskedõ cégek, fûrészüzemek a Székelyföldön, erdõterületek tûntek el pillanatok alatt, tarvágások jelentek meg a hajdani erdõségek helyén. 13 A székelység csupán a favágásból és fuvarozásból szerzett némi jövedelmet, a faeladásokból szerzett pénz nagy része idegen vállalkozók kezére jutott. Ugyanakkor az erdõtörvények (1879:XXXI. tc., 1898:XIX. tc.) az erdõk állami ellenõrzését és kezelését írták elõ, kitiltva az állatokat a korábban legeltetésre használt területekbõl. A legelõterületek beszûkülése már a XX. század elején óriási gátja lett az állattenyésztés fejlõdésének. A közvélemény tiltakozására a földmûvelésügyi tárca az erdei legeltetés szabályozását újragondolta, okszerû és méltányos helyzetet igyekezvén teremteni. Az állami erdõkezelési díjak mérséklése, illetve eltörlése, valamint a községi és közbirtokossági erdõterületek állami kezelés (így az erre hivatott állami erdõhivatalok) alóli kivételéért nagyarányú mozgalom bontakozott ki között. 14 A tagosítás, tehát a szétszórtan, egymástól nagy távolságra fekvõ birtokrészek egy helyen, egy tagban való egyesítése a Székelyföldön igen elhúzódó, 5-8 évig tartó folyamatot jelentett, akadályozva a gazdasági befektetéseket és újítások bevezetését. Ugyanakkor visszaélések sorozata történt, megvesztegethetõségük miatt négyszemközti uraknak hívták a mérnököket. A birtokrendezési törvényeket a telekkönyvezéssel együtt végezték, viszont a telekkönyvi állapotok kuszasága tovább nehezítette a folyamatot és a helyzet rendezését. Igy volt ez különösen Csík megyében, ahol a tényleges és a telekkönyvi birtokosok sok esetben mások voltak, és ez a színleges adásvételek és megterhelések sorozatát indította el. Gyergyóremetének például 4000 telekkönyve közül nem volt 50, amely a tényleges birtoklásnak megfelelt volna, Gyergyószentmiklóson pedig a telekkönyvi és kataszteri adatok 6000 hold közhellyel kevesebbet tüntettek fel Vö. MOLNÁR JÓZSIÁS: A székelyföldi arányosítás. Bp., SEBESS DÉNES: A székelység pusztulása. Marosvásárhely, Különösen Csík megyében volt nagy felfordulás az erdõpanama miatt ben. 15 SEBESS D.: i. m

12 knyv_nyito.qxp :58 Page 12 Emellett a hitelkérdés is óriási probléma volt a térségben, mert hiányoztak a pénzügyi feltételei a mezõgazdaság új viszonyokhoz való alkalmazkodásának. A %-os községi pótadó súlyát fokozta a helyi tõke hiánya, a külföldi és a helyi takarékpénztárak magas (10-15%- os) kamatú hitelei pedig megnehezítették a mezõgazdaság átalakításához szükséges beruházásokat. A hitelszervezet problémáit kihasználva, román és szász nemzetiségi pénzintézetek jelentek meg, amelyek kedvezõ hitelnyújtás biztosításával hozzájárultak a magyar földbirtok fokozatos apadásához. 16 A kölcsönfelvételeknek többnyire eladósódás, rosszabb esetben árverezés lett a következménye. Ugyanakkor a mûvelõdés terjedésével az igények megnõttek (kávéés teafogyasztás, urizálás az öltözködésben), amihez viszont nem igazodtak a bevételek. Egy korabeli kimutatás szerint Csík megyében egy 10 holdas gazda éves kiadásai 1860 és 1900 között megnégyszerezõdtek (115,50 koronáról 513,30 koronára), miközben bevétele (503 korona) nem változott. 17 A sok archaikus elemet õrzõ családi gazdasági rendszer nem tudott alkalmazkodni a modernizációval járó átalakulásokhoz. A hivatalos statisztikai adatokból, az iparkamarai jelentésekbõl, a megyei monográfiákból, az alispáni jelentésekbõl, valamint a korabeli közgazdasági irodalomból egy igen elmaradott gazdasági struktúra képe körvonalazódik. 18 A szinte kizárólagos mezõgazdasági foglalkoztatottság (1900- ban 76,5%), az ugyanakkor kevés földmûvelésre használható földterület (szántó 22%, kert 1,5%, erdõ 46%, legelõ 13%, rét 15%) mellett egyoldalú gabona- és kukoricakultúra, ugarolás, önellátó gazdálkodás volt a jellemzõ. Az állattenyésztésnek hatalmas bázisai voltak a rét-, legelõés kertterületek, azonban az állatfajták és az eljárások rossz megválasztása nem hozott kellõ eredményt. A hagyományos földbirtoklási, örökösödési rendszer, valamint a népszaporulat az amúgy is kis terjedelmû birtokok további szétforgácsolódásához vezetett: a birtokosok 99%-a 20 holdnál kevesebb földdel rendelkezett. A gazdasági érzéketlenség, a konzervatizmus és a bizalmatlanság mellett valóságos átokként nehezedett a népre a pálinkafogyasztás. A regálémegváltás, a házi szabad szeszfõzés eltiltása csak növelte a kocsmai kicsapongások számát, de 16 SEBESS D.: i. m A román földvásárlásra ld: TOKAJI LÁSZLÓ: Eladó ország. Kolozsvár, 1913, BETHLEN ISTVÁN: Az oláhok földvásárlásai Magyarországon az utolsó öt évben. Bp., 1912, RÁCZ GYULA: A magyar földbirtokosság anyagi pusztulása. Bp., NAGY IMRE, T.: A székely kisgazda. Magyarság, 3. (1902) 17:10. (jan. 19.) 18 Vö. KOZMA FERENC: A Székelyföld közgazdasági és közmûvelõdési állapota. Bp.,

13 knyv_nyito.qxp :58 Page 13 csökkentette a község bevételeit. 19 A hagyományos gazdálkodás és társadalom válsága a székely életmódon is rést ütött: hanyatlóban volt a valláserkölcs. Az archaikus gazdálkodás klasszikus területének Csík megye számított, amelyet Udvarhely, majd Háromszék megye követett. Maros-Tordában a modern gazdálkodásra való áttérés már a XIX. század végére megtörtént. A nagyipari vállalatok a XIX. század második felében jelentek meg elszórtan Székelyföldön, de szoros értelemben vett gyáriparról alig lehetett beszélni: 1903-ban 129 mûködõ ipartelep 3645 fõt foglalkoztatott. 20 Az ipartelepek között fûrész- és téglagyárak, illetve szesz- és sörgyárak domináltak. A munkaerõ-fölösleg a nagyobb ipari vállalatoknál, illetve a kedvezõtlen mezõgazdasági viszonyok következtében a fakitermelés, a fa, az ásványvíz és a háziipari cikkek árusítása vagy fuvarozása révén teremtette elõ megélhetésének fedezetét. Az értékesítési nehézségek a székely vasutak kései megjelenésébõl, a gyáripari termékek versenyébõl, valamint az között fennálló román magyar vámháborúból adódtak. Az évi, 10 évre kötött kereskedelmi egyezmény szabad teret engedett a két ország kereskedelmének: a székelyföldi iparnak, elsõsorban a ruházati és háztartási cikkeknek, a szíjgyártó és faipari készítményeknek nagy fogyasztója volt Románia, ahonnan viszont fõként élõállatok érkeztek Erdélybe. 19 A regálémegváltással (1888:XXXVI. tc.) elvesztették a községek az italmérésbõl, kocsmáltatásból eredõ korábbi bevételüket. A 60-70%-kal olcsóbban megváltott kártalanítási összeget a község tagjai között osztották fel. 20 Ipari akció a Székelyföldön. Javaslatok az iparnak a Székelyföldön való fejlesztéséhez. Bp., A jelentõsebbek gyárak: Csík megyében: Ditró és Szárhegy községek borszéki üveggyára; Háromszék megyében: Sólyom Gyula cipõfaszeggyára Baróton, Seqens József posztógyára Sepsiszentgyörgyön, Lántzky Sándor vashámora Nagybaconban, Siculia Rt. szénsavsûrítõ gyára Málnásfürdõn, a m. kir. dohánygyár Sepsiszentgyörgyön, Zuliani Péter kõfejtõtelepe Málnásfürdõn, a bükszádi üveggyár (1904-ben megszûnt); Udvarhely megyében: Paget Olivér faesztergagyára Parajdon, Rápolti-Kun és Tóth szövõgyára Székelyudvarhelyen, Fiedler János lenkikészítõ gyára Székelykeresztúron, a székelyudvarhelyi fûrésztelepen berendezett botgyártó üzem; Maros-Torda megyében: Haas és Panutz malom és gyapjúfésülõgyár Mezõbárándon, Weinrich Frigyes görlécgyára Szászrégenben, Straetz Hermann és társai tengeri termékek gyára Meggyesfalván; Marosvásárhelyen: Székely játék- és faárugyár Rt., Baruch Jeremiás kõolajfinomító gyára és a Cukorgyár Rt. A vasfeldolgozásban korábban jelentõs erdõvidéki fülei és bodvaji vashámorok (Udvarhely megye) hanyatlottak, egyetlen üzemben levõ vasgyár Lántzky Sándor szentkeresztbányai vasfeldolgozó üzeme volt Homoródlövéte határában tõl egyre nagyobb jelentõségre tett szert az Erdõvidéki Bányaegylet Részvénytársaság tulajdonában levõ köpeci barnaszénbánya. A bányaipart a csíkbalánbányai rézbánya és a kincstár által üzemletett parajdi sóbánya képviselte. 13

14 knyv_nyito.qxp :58 Page ben viszont Németország a keleti marhavész behurcolása miatt elzárta határait a magyar marha elõtt, amire Magyarország a román határ lezárásával reagált. Románia retorzióval élve nem hoszszabbította meg a kereskedelmi szerzõdést, s így a székely iparosok elvesztették biztos felvevõpiacukat. A székely kisipar válságát és az egyes nagyipari vállalatok hanyatlását nem tudta lényegesen befolyásolni a kereskedelmi viszony rendezése, valamint az 1890-es évektõl kiépülõ, még így is komoly hiányosságokat mutató vasúti rendszer. 21 A vidék iparát a gyáripari termékek versenye szorongatta. A székely körvasút kiépítése, amely a belföldi, elsõsorban erdélyi értékesítésben segíthetett volna és a mezõgazdaság belterjesebbé válásának is ösztönzést adhatott volna, csak lassan valósult meg. A modern kapitalista gazdaság viszonyai közepette Székelyföld nem tudta megõrizni korábbi helyzetét, így gazdasági feladattá vált a térség fejlesztése. Magyarország keleti védõbástyája -ként emlegetett Székelyföld szerepe geopolitikai fekvése miatt nemzeti szempontból is felértékelõdött, és a regionális érdekek mellett az összmagyarság nemzetpolitikai érdekével kapcsolódott össze: A mostani székely akció alapeszméje az, hogy ezt az egy tömegben élõ magyarságot meg kell erõsíteni vagyonilag és kultúrailag. Meg kell menteni a Székelyföldet a székelyeknek és a székelységet a magyarságnak. A közgazdasági akció, mely az országrész megmentését tûzte ki célul, imminens nemzeti veszedelmet hárít el. Az erdélyi magyarság megerõsítése a nemzet életérdeke Társadalmi mozgalmak a székelység megsegítésére Egyesületek, székely társaságok és kongresszusok A XIX. század második felében számos olyan közmûvelõdési, érdekvédelmi szervezet jött létre, amely figyelemmel kísérte a székely társadalom problémáit és különbözõ eszközökkel próbált hatást gyakorolni a liberális kormány székelyföldi politikájára. Az 1854-tõl mûködõ Erdélyi Gazdasági Egyesület (EGE) mellett az 1885-ben Kolozsváron megalakult Erdélyrészi Magyar Közmûvelõdési Egyesület (EMKE) vállalt tevékeny részt az erdélyrészi magyarság életének megszervezésében. Az 1886-tól mûködõ EMKE Székely Szakosztálya a székely telepítés ügyét karolta fel. Ugyancsak az EMKE kezdeményezésére alakult meg 1891-ben a turisztikával és az idegen- 21 Vö. GIDÓ CSABA: A székelyföldi vasúthálózat kiépülése. Fejedelmek, forradalmak, vasutak. Szerk.: TAKÁCS PÉTER. Debrecen, Udvarhelyi Híradó, 6. (1903) 24:1. (jún. 14.) és Uo., 6. (1903) 35:1 2. (aug. 30.). 14

15 knyv_nyito.qxp :58 Page 15 forgalommal foglalkozó Erdélyrészi Kárpát Egyesület (EKE). Az es évektõl egyre több napilap és szakfolyóirat foglalkozott a székelykérdéssel ben már országos konferenciát szervezett az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) a kivándorlás kérdésérõl, és az 1900-tól mûködõ Kivándorlási Bizottság feladata lett többek között a székely kivándorlás tanulmányozása is. A századfordulón szinte divattá vált a kérdés, a viták és vélemények ben voltak a leghevesebbek. A fiatal Ady Endre például a rutén akció elleni támadással kötötte össze a székelyek ügyét: A magyar közélet hazugságai között nem a legkisebb hazugság a rutén akció, az eganizmus. Ilyen nagy kaliberû szélhámosságot csak minden évtizedben láthat a világ... Hazug az akció oka, célja, módja, helye, ideje és eszköze... De e szörnyû hazugságok akkor forralják csak fel igazán bennünk a vért, ha a székelység helyzetére gondolunk. Országbontó akciókra kerül idõnk, lelkünk, pénzünk, s a székelység pusztulását pedig közömbösen nézzük... Szívós erõvel állt századokon a mi védbástyánkul... Az állam nem is állam... A magyar társadalom ezer sebtõl vérzik, akcióra képtelen. 23 Közben a székely társadalom is mozgásba lendült. Kezdetben a Budapesten élõ székelyek szervezkedtek, és õk hozták létre 1875-ben a Székely Mûvelõdési és Közgazdasági Egyletet (elnöke Borszéky Soma, titkára Benedek Elek), amely iparos egyesületek segélyezésével, tanmûhelyek és iskolák támogatásával szolgálta a székelység érdekét október 30-án magalakult a székelység ügyét felkaroló és napirenden tartó Marosvásárhelyi Székely Társaság (elnöke 1907-ig Dr. Kömõcsy József, utána Deák Lajos, titkára Máthé József, Szentgyörgyi Dénes), amely az április 9-én kidolgozott alapszabálya értelmében a Székely Társaság elnevezést vette fel. 24 Az anyagi nehézségek és az érdektelenség ellenére olyan kiemelkedõ tevékenységet folytattak, mint a székelyföldi idegenforgalom fejlesztése, ingyenes oktató elõadások szervezése, 1906-ban Marosvásárhelyen népkönyvtár felállítása, mun- 23 ADY ENDRE: Eganizmus s székelység. Nagyváradi Napló, júl Az egyes székely társaságok a Marosvásárhelyi Székely Társaság szept. 10- én V/a. belügyminiszteri szám alatt jóváhagyott alapszabályát fogadták el és a helyi viszonyokhoz képest módosították. A társaság alakításához minimum 5 magyar fõ volt szükséges, a tagsági díj önkéntes volt, havi minimum egyszeri összejövetelt kötelezõ volt tartani. Feladatuk a székely nép erkölcsi, anyagi, szellemi életének fejlesztése, a kivándorlás megakadályozása, létrehozása után a kirendeltség és az iparkamarák munkájának támogatása volt. 15

16 knyv_nyito.qxp :58 Page 16 kaközvetítés, gyermekvédelem, iparpártolás és a romániai magyarság helyzetének javítása. 25 Érdemük, hogy kiadványaikkal felhívták és ébren tartották a közvélemény figyelmét a térség problémái iránt, valamint javaslatokkal és feliratokkal sürgették a székely gazdasági viszonyok javítását. Nagy múltú kulturális és gazdasági egyesületekkel (OMGE, EMKE, Országos Nemzeti Szövetség, EGE, Székely Egyesület, Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara, Magyar Közgazdasági Társaság) vették fel a kapcsolatot, nyarától pedig szervezett körútjaiknak köszönhetõen mintegy félszáz székely társaságot hívtak életre. 27 A lelkesedés a Királyhágón innen is csatlakozást váltott ki: Aradon, Debrecenben, Karcagon, Szegeden és Hódmezõvásárhelyen alakultak társaságok 1902 nyaránõszén. A kisebb településeken akciót kezdtek a református és katolikus papok társadalmi mozgalomba történõ bevonására. 28 A századfordulóra tehát a jelentõsebb székelyföldi helységekben és azokban a városokban, ahol nagyobb lélekszámú székelység élt, mûködött székely társaság. A kezdeti lelkesedés után azonban a székely társaságok nagy része csak vegetált, 1907-re 19 már nem is mûködött, több helyen az újraalakítással is megpróbálkoztak. A folyamatosan mûkõdõ, jelentõsebb társaságok nem Székelyföldön, hanem Besztercén, Bethlenben, 25 Évkönyv a Marosvásárhelyi Székely Társaság október 30-án tartott jubiláris (10 éves) összejövetele alkalmából. Szerk.: SZENTGYÖRGYI DÉNES. Marosvásárhely, (= Évk:MSZT 10). 26 Uo., nyarán alakult Székely Társaságok (~; az alapítás idõpontjával): Toplicai ~ (1901. aug. 1.); Borszéki ~ (1901. aug. 3.); Gyergyótölgyesi ~ (1901. aug. 4.); Gyergyóditrói ~ (1901. aug. 5.); Gyergyószentmiklósi ~ (1901. aug. 6.); Gyergyóalfalusi ~ (1901. aug. 7.); Parajdi ~ (1901. aug. 8.); Székelyudvarhelyi ~ (1901. aug. 24.); Székelykeresztúri ~ (1901. aug. 25.); Brassói ~ (1901. aug. 26.); Hétfalusi ~ (1901. aug. 27.); Kézdivásárhelyi ~ (1901. aug. 28.); Kovásznai ~ (1901. aug. 29.); Sepsiszentgyörgyi ~ (1901. júl. 17.); Csíkszeredai ~ (1901. aug. 29.); Csíkszentmártoni ~ (1901. szept. 1.); Baróti ~ (1901. szept. 2.); Nagybaconi ~ (1901. szept. 3.) õszén László Gyula és Máthé József közremûködésével a Kolozsvári ~ és a Szászrégeni ~ alakult meg folyamán Budapesten több egyesületet hoztak létre: Székely Ifjúsági Egyesület (dec. 17., székhelye: IV. ker., Zöldfa u. 18. I/2.); Budapesti Székely Kör (székhelye: V. ker. Szabadság tér 6.); Budapesti ~ (ápr. 16., székhelye: Dalnok u. 27. I/28.) telén alakult a Barátosi ~ (1902. febr. 23.); Az tavaszi körút folyamán alakult Székely Társaságok (~; az alapítás idõpontjával): Mezõbándi ~ (1902. máj. 4.); Nagyenyedi ~ (1902. máj. 17.); Marosludasi ~ (1902. máj. 17.); Segesvári ~ (1902. máj. 18.); Besztercei ~ (1902. máj. 18.); Erzsébetvárosi ~ (1902. máj. 19.); Vajdahunyadi ~ (1902. máj. 19.); Dési ~ (1902. máj. 12.); Medgyesi ~ (1902. máj. 19.); Nagyszebeni ~ (1902. máj. 20.); Petrozsényi ~ (1902. máj. 20.); Bethleni ~ (1902. máj. 20.); Szamosújvári ~ (1902. máj. 20.); Szászvárosi ~ (1902. máj. 21.); Tordai ~ (1902. máj. 21.); Csíkkarcfalvi ~ (1902. jún. 15.) és õsszel a Gyergyószárhegyi ~. 28 Székely Lapok, 33. (1903) 108:1. (máj. 12.); Uo., 114:1. (máj. 19.) 16

17 knyv_nyito.qxp :58 Page 17 Aradon és Brassóban tevékenykedtek, ahol fõként az ipari oktatás fejlesztésével, tanonc- és cselédoktatással, -elhelyezéssel, elõadások, ünnepségek szervezésével, a szórványmagyarság helyzetének javításával foglalkoztak. Debrecenben és Szegeden a székely háziipari termékek forgalmazását, az ásványvíz és fürdõk propagálását helyezték elõtérbe ben a székelyföldi országgyûlési képviselõk is megalakították a maguk székely társaságát Bedõ Albert nyugalmazott államtitkár elnökletével. 29 Kezdetben minden szombaton a budapesti Fehér ló szálló külön szobájában pártkülönbség nélküli összejöveteleket tartottak, késõbb az érdektelenség jellemezte tevékenységüket, habár az egyes székely közgyûlések alkalmával megpróbálkoztak a társaság újraalakításával. Mindenesetre a székelykérdést támogató politikusok körében körvonalazódott a századfordulón az ún. székely lobby, az ügy megoldását politikai állástól függetlenül támogatók érdekképviseleti csoportja (pressure group). 30 A székely társaságokat, illetve mindazon szervezeteket, egyesületeket, amelyek a székely ügyet támogatták, 1904-tõl a marosvásárhelyi székhelyû Székely Társaságok Szövetsége fogta össze. A fõleg az ottani magyar értelmiségiek által összetartott szervezet az alakulás évében mintegy 20, 1910-ben kb. 80 tagegyesületet számlált, amelyek a székely akció támogatását, a székely társadalom szervezését vállalták, a nemzetiségi vidékek magyarságáért is dolgozva. Az illetékes miniszterekhez intézett felterjesztéseikkel a térség fejlesztéséhez járultak hozzá, habár tevékenységüket a rendelkezésre álló anyagi eszközök elégtelensége és a politikai zavarok jelentõsen befolyásolták. 31 A székely társadalom legnagyobb megmozdulásai a térség gazdasági, kulturális helyzetét megvitató székely kongresszusok, illetve közgyûlések voltak között. Ezek közül is a kérdés leglátványosabb megmozdulása a Székelyföld közgazdasági helyzetét megvitató, augusztus án Csíktusnádon megtartott elsõ székely kongresszus 29 Évkönyv a Marosvásárhelyi Székely Társaság 100. összejövetele alkalmából. Szerk.: MÁ- THÉ JÓZSEF, SZENTGYÖRGYI DÉNES. Marosvásárhely, (= Évk:MSZT 100.) Pl.: Bethlen István, Györffy Gy., Sebess Dénes, Molnár Józsiás. 31 A Szövetség megalakításának ötlete már a tusnádi székely kongresszuson elhangzott aug. 29-én, de az alakuló közgyûlésre többszöri halasztás után csak jún. 2-án került sor Marosvásárhelyen, bár az alapszabály-tervezet jóval korábban elkészült. Az évi sz. belügyminisztériumi jóváhagyás rögzítette a szövetség megalakulását. Tisztikara megegyezett a marosvásárhelyi anyatársaságéval. Elnöke Deák Lajos kir. tanácsos (Maros-Torda megye kir. tanfelügyelõje), titkárai Máthé József (községi iskolai tanító) és Szentgyörgyi Dénes (községi iskolai tanító) voltak. Évi 10 korona tagdíj és az alapszabály elfogadása volt a szövetséghez való csatlakozás feltétele. 17

18 knyv_nyito.qxp :58 Page 18 volt, amely elõször dokumentálta, hogy a székelykérdés nemzeti ügy, megoldása szervezést igényel. A többi székely kongresszus korántsem kapott annyi figyelmet, mint a tusnádi, igaz jelentõségük sem volt akkora. A kedvezõtlen belpolitikai viszonyok, a politikai közöny és a korábbi székely közgyûlés határozatainak és felterjesztéseinek elutasítása miatt hiúsult meg az 1906 júliusára tervezett brassói székely közgyûlés, 32 amelyet néprajzi és helyi érdekû ipari kiállítással, valamint a bukaresti kiállítás elõkészítésével és a székely bank alapításával kívántak összekötni. 33 A kirobbanó világháború miatt szintén nem rendezték meg az 1914 nyarára tervezett, jubiláris jellegû, a Székely Szövetség fennállásának 10 éves évfordulóját ünneplõ marosvásárhelyi kongresszust sem. 34 Különben minden évben megtartották a Székely Szövetség által rendezett közgyûléseket (Sepsiszentgyörgy, 1905; Szamosújvár, ; Székelyudvarhely, 1908; Debrecen, 1909; Gyergyószentmiklós, 1910; Torda, 1911; Csíkszereda, 1912; Elõpatak, 1913). 36 Az évrõl évre megjelenõ résztvevõ 32 Székely Világ, 2. (1906) 16(61):245. (ápr. 22.) Ebben az évben rendezték meg a bukaresti nemzetközi kiállítást, ahol a székelység is képviseltette magát okt között pedig Tordán rendeztek ipari és mezõgazdasági kiállítást, ahol a miniszteri kirendeltség bemutatója általános érdeklõdést keltett okt. 5 6-án a nemzeti ünnep megtartására országos székely generális gyûlést tartottak Aradon, az ottani Székely Otthon szervezésében. A gyûlés célja nemzeti pénzalap létrehozása volt az Arad, Békés, Csanád, Temes, Torontál és Krassó-Szörény megyékben szétszóródott magyarság iparos- és kereskedõtanonc-oktatásának elõmozdítására. 33 Székely Ellenzék, 9. (1906) 86:2. (ápr. 14.) 34 Erdélyi Gazda, 46. (1914) 76:165. (ápr. 5.) 35 Ekkor hangzott el Bethlen István Mezõség és az erdélyi magyarság címû elõadása, amely nagy sajtóvisszhangot és elismerést kapott, sõt különlenyomatban is közzétették Bethlen álláspontját a szórványmagyarság helyzetérõl. E beszéde nyomán választották meg a Székely Szövetség tiszteletbeli elnökének is. 36 Jegyzõkönyv a Székely Társaságok Szövetségének augusztus 22-én Sepsiszentgyörgyön tartott elsõ rendes közgyûlésérõl. Marosvásárhely, 1905; Jegyzõkönyv a Székely Társaságok Szövetségének augusztus 6-án Szamosújváron tartott második rendes közgyûlésérõl. Marosvásárhely, 1907; Jegyzõkönyv a Székely Társaságok Szövetségének augusztus 24-én Székelyudvarhelyen tartott harmadik rendes közgyûlésérõl. Marosvásárhely, 1908; Jegyzõkönyv a Székely Társaságok Szövetségének évi június 1-jén Debrecenben tartott negyedik rendes közgyûlésérõl. Marosvásárhely, 1909; Jegyzõkönyv a Székely Társaságok Szövetségének augusztus 23-án Gyergyószentmiklóson tartott ötödik rendes közgyûlésérõl. Marosvásárhely, 1911 (= Jkv:SZTSZ 1910); Jegyzõkönyv a Székely Társaságok Szövetségének augusztus 22-én Tordán tartott hatodik rendes közgyûlésérõl. Marosvásárhely, 1912; Jegyzõkönyv a Székely Társaságok Szövetségének augusztus 25-én Elõpatakon tartott nyolcadik rendes közgyûlésérõl. Marosvásárhely, (= Jkv:SZTSZ A köteteket a Kolozsvári Egyetemi Könyvtárban tudtam csak tanulmányozni. A debreceni kongresszus jegyzõkönyvének adatait Róth András Lajos szíves közlésébõl ismerem, segítségét ezúton is köszönöm.) 18

19 knyv_nyito.qxp :58 Page 19 megvitatta a térség gazdasági, kulturális helyzetét, ébren tartotta a közvélemény, a közigazgatás és a szakminisztériumok figyelmét. A közgyûlések iratanyagának, jegyzõkönyvének, sajtóvisszhangjának vizsgálatával az aktuális kérdések az ipar, a vasút, a fürdõügy, az idegenforgalom, a kivándorlás, a szórványmagyarság helyzete és az oktatásügy körvonalazódnak. Mindig elhangzott a kongresszusnak helyet adó településsel és vármegyével foglalkozó elõadás is, illetve a székely akció tevékenységérõl a kirendeltség vezetõje számolt be. Emellett az egyes székely táraságoknak nemcsak a mûködésükrõl és tevékenységükrõl szóló jelentést kellett a vezetõséghez eljuttatniuk, hanem javaslatokat és ötleteket is. A rendezvényeket tovább színesítették a gazdasági kiállítások és a környék megismerését szolgáló kirándulások is. Az érdektelenség miatt sikertelen évi debreceni gyûlés után a kongresszusok jelentõsége egyre inkább csökkent, nagyobb figyelmet még az elõpataki közgyûlés kapott. Sokan úgy vélték: Azokban a kongresszusokban legfentebb csak a keret volt új, mert a tartalom és akik ezt ismertették, mind a régiek voltak, sõt talán még maga a hallgatóság is, amelynek pedig ugyancsak van része a hangzatos csengõ szavak táncoltatásában. 37 Annak ellenére, hogy a székely társaságok gyakorlati tevékenysége kiemelkedõ volt a korszakban, megítélésük mégsem ilyen egyértelmû. A történettudomány csupán az állami szerepvállalás vizsgálatát helyezi elõtérbe, meg sem említve az önszervezõdõ székely társaságokat, holott mûködésük a világháborúig tagadhatatlan. Elhibázottnak tekinthetõ, hogy az állami fejlesztési program nem számolt kellõképpen a társadalmi kezdeményezésekkel, nem használta ki a társaságokban szunnyadó erõket, annak ellenére, hogy a székely ügy megoldását, az akció eredményességét a székely társadalom minden tényezõjének 38 részvételével látták megoldandónak. Az állami és társadalmi akciók közötti együttmûködés 1905 után kezdett felbomlani. A Marosvásárhelyi Székely Társaság 1905 tavaszán lépéseket tett a kapcsolat rendezésére. Koós Mihály, a kirendeltség vezetõje akkor még helyeselte a kapcsolatfelvételt, mert elismerte a székely társaságok hely(zet)ismeretét, de elsõsorban tanácsadó feladatot szánt a társadalmi egyesületeknek. 39 A Kereskedelmi Minisztérium az évi székely ipari akció programja kapcsán ugyancsak kikérte a társaságok véleményét és javaslatait. 40 Az együttmûködés azonban 37 Udvarhelyi Híradó, 14. (1911) 30:1. (júl. 23.) 38 Szabadság, 3. (1907) 99:1. (máj. 1.) 39 Székely Világ, 1. (1905) 13:147. (máj. 7.) 40 Székely Világ, 2. (1906) 28(72): 421. (júl. 8.) 19

20 knyv_nyito.qxp :58 Page 20 rövidesen megszakadt, amihez hozzájárulhatott az a köztudatban elterjedt vélemény, hogy a társaságok már megtették kötelességüket, felébresztették a közérdeklõdést a Székelyföld iránt, valami sikert is értek el, tehát már nincs több létjogosultságuk. 41 A társaságok kimerüléséhez, tevékenységük elhalásához tehát a székely társadalom közönye is hozzájárult. László Gyula, a Marosvásárhelyi Székely Társaság titkára már 1905-ben figyelmeztette a kirendeltséget, hogy hibát követ el azzal, hogy nem számol a jelen levõ társadalmi kezdeményezésekkel, mert megindult a maga lábán és szuverén hatalommal kezelte a kérdést. És engedte azt a téves elképzelést, hogy a székely társaságok befejezték mûködésüket ben a kapcsolat kifejezetten ellenségessé vált: Koós a helyi sajtóban támadta a székely társaságokat, különösen a marosvásárhelyit: Vajon csak a társaság vezetésének volt betudható, hogy a székely társaságok emez anyaintézete komoly címét nem töltötte be komoly tartalommal? Már a társaságok alakulásában nem a komoly munka, hanem a szereplési vágy lép elõtérbe, s ezt ápolja, ezt neveli a társaságok további mûködése 42 A székelymentés jelszava a- latt tevékenységüket összejövetelekre, díszgyûléseken való részvételre szûkítették le, minõsítve ezzel a székely közgyûlések eredményességét, szerepét is. Holott a politikai vezetõrétegeknek, a korszak vezetõ vállalkozóinak a székelykérdés iránti érdektelensége, a tõkebefektetések hiánya közepette, a székely falusi társadalom közönye, a sajtó hallgatása mellett nagyobb támogatottságot és megbecsültséget érdemeltek volna a székely társaságok. A programok egyeztetésével, összehangolásával sikeresebben bontakozhatott volna ki a térség fejlesztési programja A tusnádi székely kongresszus A székelykérdés megoldásának alapját az évi tanácskozás jelentette, ahol a kormányzati és a társadalmi tényezõk, a székelység problémáit ismerõ szakértõk és a kérdés iránt elkötelezett politikusok a térség helyzetének feltérképezése mellett megoldási eszközöket és javaslatokat dolgoztak ki. A tusnádi határozatok a székely kirendeltség megszervezésére és mûködésére is alapvetõ jelentõségûek voltak. A kongresszus megrendezését széles körû és több mint egyéves intenzív szervezõmunka elõzte meg. A korabeli fõvárosi sajtó szerint a kongresszus kezdeményezõi és a székely társadalmi mozgalom elindítói Bedõ Albert nyugalmazott államtitkár, Györffy Gyula országgyûlési 41 Évk:MSZT Székely Világ, 7. (1907) 56(176):783. (dec. 15.) 20

21 knyv_nyito.qxp :58 Page 21 képviselõ, Benedek Elek és Gaál Mózes írók, valamint Ugron János, Sándor József és Sebess Dénes országgyûlési képviselõk voltak. 43 A kongresszus az ország különbözõ (felvidéki, dunántúli, délvidéki) részein az OMGE szervezésében megtartott kivándorlási kongresszusok sorába illeszkedett. 44 Az OMGE kassai nagygyûlésén született megállapodás arról, hogy a nagyarányú székely kivándorlás megtárgyalására kongresszust rendeznek, amit az általános mezõgazdasági tanácson újra tárgyaltak. Ugyanakkor a Székelyföld problémáját leginkább ismerõ két erdélyi egyesület, az EMKE és EKE vezetõi 1901-ben szintén egy kongresszus megszervezése mellett döntöttek és annak tervezetét Hegedûs Sándor kereskedelmi miniszternek is elküldték. Az érdekek egyeztetésére január 16-án az Országház egyik bizottsági termében értekezletet szerveztek az illetékes egyesületek vezetõinek, azonban már a közös gyûlés elõtt vita bontakozott ki, hogy a kolozsvári székhelyû EKE és EGE vagy a budapesti OMGE végezze a szervezõmunkát. Az értekezleten sikerült megállapodni abban, hogy a kongresszust az összes társadalmi tényezõ együtt rendezi, tehát az értekezleten jelen levõ OMGE, EGE, EKE, EMKE, Székely Egyesület és a Marosvásárhelyi Székely Társaság. Az értekezleten a székely országgyûlési képviselõk Bedõ Alberten kívül Benke György, Dániel Gábor, Györffy Gyula, László Mihály, Molnár József, Székely György és Ugron János is jelen voltak. Az elõmunkálatok megszervezését az EKE és az EGE vállalta. A Székely Kongresszus Központi Irodáját Budapesten (IX. ker. Köztelek u. 8.) az OMGE szervezetében állították fel, elnöke Bedõ Albert, elõadója Buday Barna lett. A központi iroda a szervezés mellett mindennemû felvilágosítással is szolgált az érdeklõdõknek. A szervezõbizottság tagjait a következõ, február 15-i marosvásárhelyi értekezlet állapította meg, azonban újabb vitára adott okot, hogy az OMGE egyedüli összehívóként szerepelt a meghívóban. Az EKE február 10-én a Marosvásárhelyi Székely Társasághoz írt levelében tiltakozott az OMGE beavatkozása ellen, hivatkozva a januári megállapodásra, amely szerint elõértekezletet csak az egyesületek közös elhatározásával lehet összehívni és csak akkor, amikor már mindegyik fél elkészült a kongresszus elõmunkálataival. A Székely Társaság békítõ levele ellenére az EKE nem jelent meg a gyûlésen, hanem a Kolozsvári Lapokban támadást indított az OMGE tevékenysége ellen, és az agrárius mozgalom székely kongresszuson történõ népszerûsítésének szándékára 43 GONDOS SÁNDOR: A székely kongresszus rendezése. Vasárnapi Újság, 49. (1902) 10: Vö. HEGEDÜS LORÁNT: A kivándorlási kongresszusok eredménye. Bp., (Klny.: Budapesti Szemle)

22 knyv_nyito.qxp :58 Page 22 hivatkozott. Buday Barna, az OMGE titkára ismét a Marosvásárhelyi Székely Társasághoz fordult, de sem a márciusi békítõ levélnek, sem az OMGE-hez intézett bizalmi nyilatkozatnak, sem a hírlapokban közzétett, EKE-hez és EGE-hez intézett kérõ leveleknek nem lett eredménye. 45 A székely értelmiség, valamint a sajtó egy része bizalmatlan volt a fõvárosi OMGE-tagokkal szemben. A rendezõbizottság a március án tartott háromnapos budapesti tanácskozás alkalmával állapította meg a szervezeti szabályokat és a kongresszus (elnöke Bedõ Albert, alelnöke Forster Géza) tárgyalási menetrendjét. Nem tudtak azonban dönteni a kongresszus helyét illetõen, ugyanis felmerült Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Tusnádfürdõ, Csíkszereda, valamint Sepsiszentgyörgy neve is a lehetséges helyszínek között. 46 Csak a június 5-i ülésen született határozat arról, hogy augusztus án Csíktusnádon rendezik meg az elsõ székely tanácskozást. A szervezendõ székely kongresszusra nem vetett jó fényt a közel egyéves szervezõmunka közben kirobbant kanapépör néven ismertté vált éles vita az OMGE és az EKE, EGE között. 47 Ennek következtében a rendezõbizottságot öt szervezet alkotta: a Marosvásárhelyi Székely Társaság, a Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara, az EMKE (Kolozsvár) és az OMGE, valamint a Székely Egylet (Budapest) március végétõl indultak el a kongresszus elõkészítõ munkálatai, a rendezõbizottság tervezete alapján 5 szakosztály dolgozta ki a földmûvelési, ipari, kereskedelmi és közmûvelõdési javaslatokat: I. Õstermelési szakosztály, elnökök: Bedõ Albert és Györffy György (Székely Egyesület); II. Ipari, kereskedelmi, munkásügyi és közlekedési szakosztály, elnök: Tauszik B. Hugó (Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara); III. Birtokpolitikai, adó- és hitelügyi szakosztály, elnök: Zselénski Róbert (OMGE); IV. Közmûvelõdési és közegészségügyi szakosztály, elnökök: Béldi Ákos és Sándor József (EMKE); V. Kivándorlási és fürdõügyi szakosztály, elnök: dr. Kömõcsy József (Marosvásárhelyi Székely Társaság). 48 Közben a kormány is lépésre szánta el magát: Darányi Ignác földmûvelésügyi miniszter június 1-jével kinevezte miniszteri megbízottját és felállította Marosvásárhelyen a székely kormánybiztosságot. A miniszter megnyugtatta az érdekelteket, a kormánybiztos csak a kong- 45 Évk:MSZT 10, Magyarság, 3. (1902) 72:5 7. (márc. 25.) 47 Évk:MSZT 10, Vö. Évk:MSZT 100, 5 8.; Évk:MSZT

23 knyv_nyito.qxp :58 Page 23 resszus után foglalja el helyét, és az elõterjesztett javaslatok alapján kezdi meg mûködését. A kongresszus rendezõbizottsága Darányi minisztert július 18-án hívta meg a kongresszusra, és egyben felkérte, hogy az õstermelési és birtokpolitikai kérdések meghallgatására két képviselõt küldjön ki. 49 A meghívó a következõképpen indokolta meg a tanácskozás megszervezésének szükségességét: A kongresszus folyamánya annak a társadalmi mozgalomnak, mely a kivándorlás neve alatt ismert és mely az országnak különösen a gazdatársadalmában indokolt aggodalmakat keltett. A rendezõbizottság a nagyarányú székely kivándorlás és munkavállalás bizonyítására számadatokkal is elõállt: a négy székely megye természetes szaporulatát évi fõre becsülték, szemben a munkakeresés céljából kivándorolni kényszerülõ fõvel. A kongresszus orvosolni kívánta a megélhetési és foglalkoztattsági problémákra visszavezethetõ munkáskérdést: A székely kongresszus azt az abnormális és egyúttal szomorú tünetet teszi vizsgálódás tárgyává és keresi annak módjait, miként lehetne a székelység honfenntartó és honvédõ elemeit a magyarság gazdasági, kulturális és nemzeti törekvései számára vissztartani és hasznosítani. A kongresszus elsõízben nyilvánította ki, hogy a székelykérdés nemzeti ügy, megoldása szervezést és összefogást igényel. Hivatkoztak az ügy országos jelentõségére, amit a székely akció vezetésére kiküldött miniszteri biztos kinevezése is tanúsított. A kongresszus az állami akció sikeressége érdekében tartotta fontosnak, hogy a minisztérium személyesen is részt vegyen a kongresszuson, ahol a székelység igazi panaszait s jogos törekvéseit a közvetlen közelségbõl lehet megismerni. A rendezõbizottság véleménye szerint a székelykérdés megoldásának kettõs, kormányzati és társadalmi útja van, és csak összehangolt és együttes tevékenységük eredményezheti a sikert. A bizottsággal egyetértett Sándor János kormánybiztos is, aki maga kérelmezte a kongresszuson való részvételét, ugyanis megbízatásának kezdetétõl nagy hangsúlyt fektetett a jó kapcsolat és szoros együttmûködés kialakulására, nyilván népszerûségének egyik oka is erre vezethetõ vissza. Felterjesztésében az elnöki osztály vezetõjének, Balogh Vilmosnak a jelenlétét tartotta fontosnak a kongresszuson, akihez a földmûvelésügyi tárca ügykörét érintõ összes szálak összefutnak, illetve akinek a vezetése alá tartozott az állami akciók ügyeinek intézése. A mezõgazdasági, különösen a birtokpolitikai, az erdészeti és 49 Magyar Országos Levéltár (= MOL) K 178 Földmívelésügyi Minisztérium, Elnöki iratok (= K 178), A Székely Kongressus Rendezõbizottságának 566/1902. sz. meghívólevele Darányi Ignác földmívelésügyi miniszterhez (1902. júl. 18.). 23

24 knyv_nyito.qxp :58 Page 24 az állattenyésztési szakkérdések megtárgyalásánál a mezõrendõri, az erdészeti és az állattenyésztési osztály vezetõinek kiküldését javasolta, hogy a minisztériumi közegek közvetlen benyomásokból ismerjék meg Székelyföld gazdasági viszonyait és szükségleteit. 50 A minisztérium elnöki osztálya azonban nem tartotta szükségesnek az ilyen nagyszámú kormányközeg kiküldését, és csak a kormánybiztos részvételét támogatta. Darányi miniszter azonban pár nap múlva, augusztus 20-án megváltoztatta véleményét és Sándor János és Balogh Vilmos mellett intézkedett a minisztérium megfelelõ szakembereinek kiküldésérõl is: az erdészeti fõsztályt Horváth Sándor miniszteri tanácsos, a mezõrendõri ügyosztályt Tervey Imre miniszteri osztálytanácsos, az állattenyésztési és tejgazdasági ügyosztályt Sierbán János országos tejgazdasági felügyelõ képviselte. A kormánybiztost jobbkeze, dr. Koós Mihály titkár is elkísérte. 51 A kongresszuson egyébként részt vehetett minden érdeklõdõ, tanácskozási és szavazati joga azonban csak annak volt, aki augusztus 15-ig a központi irodánál jelentkezett és a kiadvány költségeire szolgáló 4 korona részvételi díjat megfizette. A kongresszus tagjai kedvezményes árú menetjeggyel utazhattak a MÁV és annak kezelése alatt álló vasútvonalakon Csíktusnádra és vissza; a kongresszus kiadványait ingyen kapták; kedvezményes ellátásban és elszállásolásban részesültek a szervezett társas kirándulásokon és a kongresszuson, aminek költségeirõl a napilapokban értesülhettek. A kongresszus helyszínén az elszállásolásról és ellátásról egyénileg kellett gondoskodni vagy a központi iroda intézkedett. A rendezõbizottság a kongresszus elõtti napokban, augusztus 22-tõl társas kirándulásokat szervezett Székelyföld megismerése céljából. A jelentkezõk Marosvásárhelyrõl, Székelyudvarhelyrõl és Sepsiszentgyörgyrõl indultak és különbözõ útvonalokon érkeztek agusztus 27-én a helyszínre, Tusnádra. Az összejövetelen a közel 500 résztvevõ között megjelentek a székely országgyûlési képviselõk, az egyes minisztériumok és a helyi törvényhatóságok képviselõi, a gazdasági egyesületek elnökei, valamint Magyarország és Erdély hivatalos képviselete, fõúri osztálya. Annak ellenére, hogy a térség problémáinak feltárása mellett kidolgozták mindazon javaslatokat, megoldási eszközöket, amelyek a hanyatló gazdasági helyzetre, a nagyarányú kivándorlás megakadályozására az elsõ világ- 50 MOL K 178, (7971/1902.): Sándor János 146/1902. sz. felterjesztése a Földmívelésügyi Minisztériumhoz (1902. aug. 7.) 51 MOL K 178, (8178/1902.): A kongresszus rendezõbizottságának 846/1902. sz. felterjesztése Darányi Ignác földmûvelésügyi miniszterhez. 24