A XIII-XIV. SZÁZAD TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI VÁLTOZÁSAI SZABOLCS VÁRMEGYÉBEN

Átírás

1 N. FODOR JÁNOS A XIII-XIV. SZÁZAD TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI VÁLTOZÁSAI SZABOLCS VÁRMEGYÉBEN A XIII-XIV. század a társadalmi és politikai változások kora volt. Ezek a változások egy új korszak kezdetét jelentették a magyar történelemben. E munka vizsgálódásának alapját az képezi, hogy ezek a jelentős átalakulást eredményező események és folyamatok Szabolcs vármegyét hogyan érintették, és hogy ez forrásokkal milyen mértékben adatolható. Szabolcs vármegye az utolsó Árpádok korában Szabolcs vármegye területe a honfoglalás után az ország peremvidékein húzódó gyepűrendszer részét képezte. Erre leginkább a korai helynevekből lehet következtetni, melyekben a Lövő (Lövőpetri, Nyírlövő, stb.), az Or (Orpátroha, Őrmező, Orladány, stb.) szavak egyértelműen erre utalnak. 1 A határőrző szerepet még a későbbi századokban sem veszítette el a vidék. Az erre a feladatra kijelölt különböző népelemek a tatárjárás után is szép számmal megtalálhatók megyénkben. Erre utal a Székely és a Besenyőd településnevek megléte, valamint az, hogy a kunok több településre, többek között Őrpátrohára, Ajakra, Tasra, valamint Jékére kapnak birtokadományt IV. Béla és V. István királytól. 2 A tatárjárás döntő változást hozott e vidék helyzetében is. A Batu kán által vezetett fősereg 1241 tavaszán a közeli Vereckei-hágón nyomult be az országba, s innen haladt tovább a Sajó mellékére, ahol véres csatát vívott a magyar sereggel. A mongolok nem kerülték el Szabolcsot sem, ahol a lakosság számára egyetlen vár sem volt, ahol biztonságosan meghúzódhatott volna, viszont az akkor még rendkívül mocsaras terület némelyek számára menedékül szolgálhatott. A tatár pusztítás után néhány helységről azt állapítják meg az oklevelek, hogy az első tatárjárás idejétől néptelenül maradtak". A második tatárjárás 1285-ben következett be, de ez már készülten találta az itt élő lakosságot, erre utal Németh Péter szerint az, hogy 1283-ban a nyíri" (szabolcsi) nemesek és királyi 2 3 Csermely Tibor - Mező András - Németh Péter: Nyírbogdány. Tanulmányok a község történetéből. Nyírbogdány, (a továbbiakban Csermely - Mező - Németh, 1969.) 22. Németh Péter: A középkori Szabolcs megye települései. Nyíregyháza, (a továbbiakban Németh, 1997.) Lásd a címszavaknál! Vö. Baán Kálmán: A bulyi és jékei Jékey család története. Bp.,

2 szerviensek várépítéshez kértek engedélyt a királytól a Bodrog és a Tisza összefolyásánál, amit meg is kaptak. 4 A bekövetkező második mongol pusztítás azonban nagyságrendben nem volt az előzőhöz mérhető. Az őrtelepülések nagy része áldozatul esett a korábbi pusztításnak. Györffy György kimutatása szerint a tatárjárást követő időben a -teleké utótaggal szereplő településnevek elpusztult helyet jelölnek. Szabolcsban is számos ilyen nevet találunk a XIII. század végén, közöttük például Nyírbogdányt, amely azonban a XIV. század elejére újra benépesült.,jsíyír(egyháza), Sima(egyháza), Pród(egyháza) stb. pusztulására a falunév megváltozásából következtethetünk"? A későbbi birtokadományozások az itteni birtokosok magtalan haláláról szólnak. A Jékére vonatkozó 129l-es adománylevél azt említi, hogy birtokosai korábban örökösök nélkül haltak el, s földje a tatárjárás óta üresen áll. Napkor is a tatárjárás alkalmával néptelenedett el. 6 Ebben a korban zajlott le az a folyamat, amely során a királyi vármegyeszervezet helyébe a nemesi vármegye lépett. Ennek következtében a korábbi várispáni székhelyek elveszítették jelentőségüket. Szabolcs vármegye területén belül egykor két várispánság feküdt. A középső, a déli és a nyugati részek a szabolcsi földvár igazgatása alá tartoztak, míg az északi beszögelés a borsovai várispánság területét gyarapította. Ez a terület földrajzilag a Tiszakönyök településeit foglalta magában, határa a Tisza kanyarulatát követte a beregi Vásárosnaménytól egészen Dombrádig, magába olvasztva a Rétköz falvait. A terület határát, és Borsovához való tartozását az 1330-as évekből fennmaradt pápai tizedjegyzék alapján állapíthatjuk meg. Németh Péter e tizedjegyzék alapján az ekkor már Szabolcs vármegye részét képező borsovai esperességen belül említett falvakat tekinti a korábbi századokban Borsovához tartozónak Németh Péter: Királyok-ispánok-jobbágyok. Folklór és ethnográfia 48. Szerk. Ujváry Zoltán. Debrecen, Csermely - Mező - Németh, Jéke: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regeste regum stirois Arpadianae critico-diplomática. I II. Szerk. Szentpétery Imre és Borsa Iván. Bp., (a továbbiakban Árp.) 3812.; Napkor V. István király 1271-ben a birtok déli felét, amely Buíuré és rokonságáé volt, a Balogsemjén nembeli Ubul fia Mihálynak adományozta (Németh, ). Németh Péter: Borsóvá határvánnegye kialakulása. Nyíregyháza,

3 A tartományurak és a megye nemessége A királyi vármegye felbomlásához nagymértékben hozzájárult a tartományúri rendszer kialakulása. A XIII. század végén Szabolcs vármegye Aba Amadé, majd a Borsák érdekkörébe került. A vármegyében ez idő tájt az egyik legtöbb birtokkal rendelkező nemzetség, a Balogsemjén került komoly összeütközésbe Aba Amadéval. Ellenségeskedésük akkor vette kezdetét, amikor Amadé szembefordult IV. László királlyal, a Balogsemjének viszont megmaradtak a törvényes király hűségén. N, Ubul Egyed 1214 t 1214 Mihály Egyed Gergely f 1250 e. a Semjéniek őse a Kállay cs. őse a Biri cs. őse A Balogsemjén nemzetség családjai Ubul fia Mihály comes fia István mester 1290 körül elfoglalta Amadé kőrévi (tokaji) várát 8, és ottani familiárisait fogságba vetette. Amadé nádor rövidesen, a király halála után megtorolta az ellene elkövetett Jogtalanságot", és egyik szerviensével, Jákó fia Andrással elfoglaltatta szabolcsi birtokaikat (Semjént és Napkort). A szatmári birtokokra (Kér és Panyola) Borsa Kopasz tette rá a kezét. Ellenségeik a családfőt, Ubul fia Mihály ugocsai ispánt kisebbik fiával, Mihállyal Esztergomig, másik két fiát, Pált és Lászlót az ország határán kívülre űzték. Istvánt elfogták, majd 1291 januárjában III. Andrásnak öt vármegye részére tartott közgyűlésén nyilvános gonosztevőnek kiáltották ki, és Angelus fia Péter, valamint Várdai Aladár fia László falvaiban elkövetett 600 márka kárért bírói eljárás nélkül halálra ítélték A helynév azonosítására lásd Németh Péter: Kő rév-hímesudvar-tokaj. In: Királyok-ispánokjobbágyok Árp ; További utalások Karácsonyi János: Magyar nemzetségek a XIV. század közepéig (Reprint egy kötetben) Bp., (a továbbiakban Karácsonyi, 1995.) ; Kristó Gyula: A rozgonyi csata. Bp., (a továbbiakban Kristó, 1978.) 56.; Árpád-kori és Anjou-kori levelek. XI-XIV. század. (Sajtó alá rendezte Makkai László és Mezey László) Bp., (a továbbiakban Árpád- és Anjou-kori, 1960.) 214, 216.; Németh Péter: Az Árpádoktól Mohácsig. In: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye monográfiája 1. (Történelem és kultúra) Szerk. Cservenyák László. Nyíregyháza, (a továbbiakban Németh, 1993.) 173.

4 Ezután birtokaikat többször is megpróbálták visszaszerezni, amiről III. András és Ottó oklevelei tanúskodnak, de ennek megvalósítására a rozgonyi csatáig (1312) nem volt reális esélyük. A másik nagy nemzetség pártállásáról is maradtak fenn adatok. A Gutkeled nemzetségbeli Várdaiakról tudjuk, hogy Amadé meggyilkolása (1311) után a Kassán kezességet vállaló Aba-familiárisok között volt a család egyik tagja, az említett Aladár fia László is. 10 A király mellett találjuk viszont a nemzetség másik jelentős ágának tagjait, a Báthoriakat, akik közül Bereck fia Jánosnak két szerviense maradt holtan 1312-ben a rozgonyi csatamezőn. A Balogsemjéneknél immár hagyományosnak mondható királyhüség révén, 1310 után I. Károly király mellett sorakoztak fel a nemzetség tagjai. Kallói" Egyed fiai Iván és Simon, valamint Mihály fia János elszántan küzdöttek a lázadók ellen, melynek eredményeként visszakaphatták jogos tulajdonukat, melyet több mint húsz éven át az Abák bitoroltak. Miután 1315-ben Borsa Kopasz is I. Károly ellen fordult, Ivánt és Simont ismét a király oldalán találjuk a hűtlen nádor ellen vívott debreceni csatában 1317-ben, és egy évvel később Adorján várának ostrománál. Hűségükért a király Simont, majd Ivánt kinevezte Szabolcs megye ispánjává 1318-ban. 12 A Báthoriak 1315-ben pártoltak el egykori uraiktól, a Borsáktól, mert azok felmondták a hűséget a királynak. Bereck fia János és rokonai hősiesen küzdöttek Kopasz nádor ellen a debreceni csatában, I. Károly ezért irántuk sem maradt hálátlan, s Bereck fia Jánost Bihar vármegye ispáni tisztével jutalmazta. Szintén a Borsákkal szállt szembe a Gutkeled nemzetség másik két kevésbé ismert családja. A szólátmonostori ághoz tartozó (Keresztúri vagy Monostori) Apaj fia István mester és (Diószegi) Dorog fia Péter fia Joachim, a Báthoriak közeli rokona is a királyt támogatta a Borsák Sólyomkő nevű erősségének ostromakor. A Szatmárban és Biharban birtokos Joachim már korábban komoly összeütközésbe került Kopasz nádorral és fivérével, Bekével. A Diószegiek Mindszent nevű nemzetségi monostorát, amelyet korábban védőfallal erősítettek meg, a Borsák megtámadták és megostromolták. Joachim testvérét, Dorogot megölték, de a monostort nem tudták elfoglalni. 13,0 Kristó, ; Németh, " A Kallói alakváltozat használatát (a Kállay helyett) az indokolja, hogy a XIV. század során még nem alakultak ki a végleges családnevek, a Kállayak őseit is többféleképpen említik az oklevelek (Semjéni., Orosi, stb.). A Kallói alak a de Callow fordítása. 12 A zichy és vásonkeői gróf Zichy család idősb ágának okmánytára. I XII. Szerk. Nagy Imre, Nagy Iván, Véghely Dezső, Kammerer Ernő, Dőry Ferenc, Lukcsics Pál. Pest-Bp., (a továbbiakban Z.) I. 251.; Karácsonyi, ; A debreceni csatában való részvételükre lásd Jakubovich Emil: Ugocsa-szabolcsi székelyek a XIV. században. Magyar Nyelv, XXVII. (1931) 206.; Engel Pál: Magyarország világi archontológiája II. Bp., (a továbbiakban Engel, 1996.) I Árpád-és Anjou-kori,

5 I. Dorog I. Péter Lőrinc I. Miklós A Gutkeled nembeli Dobi és Diószegi család leszármazása^ A Borsák csillaga azonban hamarosan leáldozott. A debreceni csata után 1318 elején a királyi haderő bevette a Borsák székhelyét, Adorjánt. Kopasz nádornak sikerült elmenekülnie Sólyomkő várába. A királyi sereg azonban ide is követte az oligarchát. I. Károly által hét évvel a történtek után kiadott oklevél így meséli el az eseményeket: Kopasz nádor színünk elől kétségbeesetten menekülve kényszerűségből Sólyomkő várába húzódott, mi híveinkkel a mondott várat körülzárattuk és megostromoltattuk, elfoglalására szemből kétfelől erődítéseket (ostromtornyokat) emeltünk, az erődítések egyikébe Joachim mestert, a másikába pedig Apaj fia Istvánt rendeltük a vár ostromára és az élelmiszerek várba szállításának megakadályozására. Végül Majos fia Majos, az előbb írtnak hűtlenségben és bűnben társa, a mondott Kopasznak segítséget nyújtani és az említett vár ostromlóit eltávolítani akarván, említett erődítéseinket fegyveresek bőséges sokaságával körülfogta és megtámadta. Ekkor a mondott Apaj fia István erődítését elfoglalták, és a fogoly Istvánt szolgaként megkötözve elhurcolták. Az említett Joachim mester pedig az őrizetére bízott erődítést oly hősiesen védte és őrizte - jóllehet számos rokonának és szerviensének halála, valamint saját és övéi vérének hullatása árán - hogy az ellenségeink nem tudták elfoglalni. " I 5 Az ostromlottakat hamarosan a kiéhezés veszélye fenyegette. Végül megadták magukat, Kopasz nádort a király hamarosan kivégeztette. 16 Apaj fia István mester elnyerte jutalmát, Mikes horvát-szlavón bán helyetteseként tevékenykedett az 1320-as években. Diószegi Joachim pedig Nekcsei Demeter familiárisaként a kunok bírája volt 1334-ben, ugyanakkor testvére, Péter pedig a bihari alispán teendőit látta el Forrás: Karácsonyi, Anjou-kori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricis Andagavensis. I VII. Szerk. Nagy Imre és Nagy Gyula. Bp., II ; Az oklevél részletének fordítását lásd Árpád- és Anjou-kori, Vö. Engel Pál: Beilleszkedés Európába 1440-ig. In: Magyarok Európában I. Szerk. Glatz Ferenc. Bp., é.n Engel,

6 Nemcsak a nagyobb birtokosok szenvedtek sokat az oligarchák hatalmaskodásától, hanem a kisbirtokos nemesség tagjai is. Ezért talárjuk a király oldalán a rozgonyi csatában Apagyi Mihály fia Pétert megyénkből. 18 A vagyonos köznemesi réteg tagjának, Péc nembeli Ibrányi Lukácsnak nevéhez fűződik az egyik legtanulságosabb eset. Az Abák hatalmának fénykorában sok más társához hasonlóan ő is az északkeleti országrész oligarchájának párthívei közé tartozott ben, Amadé nádor meggyilkolása után, amikor fiai szerződésre léptek Kassa városával, Lukács is a kezességet vállaló 47 familiáris között szerepelt. Az Abák bukása (1312) után azonban már a király oldalán találjuk, s 1317-ben Macsó ostromában vesz részt. 19 Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy 1312 után a királyi hatalom, és a törvényes rend helyreállításában Szabolcs megye nemessége is tevékenyen részt vett. A társadalom szinte minden rétege óhajtotta már a béke beköszöntét, és az anarchikus állapotok megszüntetését, ezért is támogatták a királyt annyian, főleg azok, akik sérelmeket szenvedtek az oligarcháktól. A megyei közélet és a közigazgatás közben is működött, de igazán csak ezután bontakozhatott ki a maga teljességében. Az oligarchák ellen vívott harcok eredményeként új bárói réteg született az országban. Ekkor kapták vissza birtokaikat a Kállóiak, s egy rövid ideig ( ) ők állhattak Szabolcs vármegye élén, ettől magasabbra azonban nem jutottak. A megyében betöltött szerepük viszont a XIV. században végig rendkívül jelentős volt, s ezt annak köszönhették, hogy megfelelő időben álltak a király oldalára. Szabolcs megye az Anjou-kor békés" évtizedeiben Az oligarchák leverése ugyan békés viszonyokat teremtett az országban, de a megyei nemesség életében korántsem. Az oklevelek tanúsága szerint életük nagy részét pereskedéssel töltötték, melynek legfőbb célja a birtokszerzés volt. Emellett rendszeresen részt vettek a királyok hadjárataiban, amint erről néhány oklevél tudósít minket. Például a megyebeli Bácskai Miklós 20 esetében arról értesülünk egy 1332-ben keltezett oklevélből, hogy Pető comesnek, szerviensüknek, és az ő testvéreinek adományozzák néhány szabolcsi birtokukat a szolgálatukban szerzett számos érdemükért, különösképpen pedig azért, mert Pető comes,j3asarab oláh vajda földjén, ahol a magyarok közül sokan az oláhok [Olachorum] keze által elestek, saját vére ontásával és fáradságával Németh, Engel Pál: A nemesi társadalom a középkori Ung megyében. Bp., ; Kristó, ; 1317: Németh, A Gutkeled nemzetség szólátmonostori ágának tagja, örökösei 1342 után a szlavóniai Körös megyében telepednek le. A családról bővebben lásd N. Fodor János: A Gutkeled nemzetség Szólátmonostori ága az Anjou-korban. Turul, 2000/3^1. füzet

7 vitézül harcolva, őt megvédte". A forrás az 1330-ban Basarab, havasalföldi vajda ellen vezetett, kudarccal végződő hadjáratról őriz emléket. 21 Békeidőben a gyakori hatalmaskodások keserítették meg az emberek mindennapjait. Legtöbbet természetesen a jobbágyok szenvedtek ettől, mert az ő életük és tulajdonuk volt veszélyeztetve, ugyanis a nemesek sérelmeiket sokszor torolták meg a másik fél jobbágyain. Ezek között az esetek között is kirívónak számított a Várdaiak hatalmaskodása több szomszédos kisnemessel szemben, melynek ismertetése kapcsán lehetőségünk nyílik bepillantani a középkori szabolcsi nemesség életébe februárjában Várdai János fia Domonkos a kisvárdai szerdai hetivásáron Bakai Péter fiait, Benedeket és Jánost, Kisanarcsi Jakab fiait, Miklóst és Fábiánt, Ajaki Péter fia Jánost, Dögei Egyed fia Andrást a vásártól eltiltotta, jobbágyaiktól jogtalan vámot szedett húsból és halból. Aladár 125( )-84 Margit László Pelbárt oo Apáti Karul oo Pelejtei Margit, 1320 János Miklós Domonkos A Várdaiak családfája Böjtközép előtti szerdán a Várdaiak familiárisai Kisanarcsi Miklós fia Jánost megverték, másokat pedig csákányokkal elkergettek, továbbá Jékei Jakab 21 Latin idézet: Századok, V. (1871) 610. (magyar fordítás: F. J.). A megyei köznemesség részvételét a hadjáratokban később is kimutathatjuk. Zsigmond király januárjában megparancsolja az ország egyházi és világi bíráinak, hogy Anarcsi László fiainak bárki ellen folyamatban lévő perét halasszák el, mivel a nevezettek az ország és a király ellenfelei elleni hadjáratba indulnak" (Magyar Országos Levéltár Mohács előtti gyűjtemény (a továbbiakban MOL Dl/ 96627). Az oklevélből a Lázár kenéz, szerb fejedelem elleni készülődésről szerezhetünk tudomást. Két évvel később az Anarcsiak újra hadjáratra készülődnek, ezúttal Boszniába (MOL Dl 96635), de a hadjárat ismeretlen okok miatt elmarad (Vö. Magyarország történeti kronológiája I-IV. Főszerk. Benda Kálmán. Bp., ).

8 fiainak, Istvánnak, Péternek és Lászlónak a gabonáját a piacról elvitték, Ajaki Péter fia Jánostól pedig egy lovat nyergestől elvettek. A viszályból a nők sem maradtak ki, ugyanis Várdai Domonkos felesége Dögei Egyed anyját és feleségét a plébániatemplomból illetlen szavakkal" kikergette. Az ügyet a jászói konvent vizsgálta ki, s a panaszt jogosnak találta. 22 Az ellenségeskedés okát nem tudjuk, csak azt, hogy Erzsébet királyné meghagyta a Várdai aknák a konvent útján, hogy a fenti nemeseket a várdai vásározásban és a mise hallgatásában ne akadályozzák. Az oklevél fontos utalása az esemény leírásán túl az, hogy a nemesség már ekkor valamilyen szinten bekapcsolódott a kereskedelembe, gabonafeleslegét a piacra vitte eladni, mint ahogy Jékei Jakab fiai is tették. A Várdaiak a szerdai hetivásár tartásának jogát 1335-ben kapták meg a királytól, s ez jelentősen elősegítette a mezőváros fejlődését. 23 Úgy tűnik, hogy az eltelt évtizedek alatt a család ezáltal jelentős befolyásra tett szert a Tiszakönyök területén. Szabolcsban már a Várdaiak előtt, 1325-ben hetivásár-tartási jogot szereztek a Kállóiak Nagykálló mezővárosban, de ezzel egy időben a király megszűntette a Debreceni család birtokán, Böszörményben szombatonként tartott vásározást. 24 A XIV. század elején 300 fölöttire tehetjük a lakott helyek számát Szabolcs vármegyében, ez a szám azonban a század második felétől rohamosan csökkenni kezdett. A falvak pusztásodásának gazdasági okai voltak, ugyanis a földműveléssel szemben az állattartás, ezen belül is a ridegtartás kezdett túlsúlyba kerülni, s ezen belül is a ridegtartás. Ehhez járult hozzá a munkaerőhiány, amelynek kialakulásáról nem tudjuk pontosan, hogy mennyire játszott szerepet benne az 1348-as nagy pestisjárvány. A pusztásodást elősegítette az is, hogy a munkaerőhiányt a földesurak gyakran a jobbágyok lakóhelyükről történő erőszakos elhurcolásával próbálták ellensúlyozni. 25 A gazdasági fellendülést és a békés évtizedeket a megyei lakosság változóan élte meg. A nemesség számára lezárult a királyi birtokadományozás általi vagyonszerzés korszaka. 26 Birtokaikat hol törvényes keretek között birtokperekkel, hol pedig erőszakos módon hatalmaskodással próbálták meg növelni. MOL Dl Z. I A Nagykállóhoz közel fekvő Nagysemjén még 1271-ben kapott vásártartási jogot IV. Lászlótól a pénteki napokra, de ez a kallói vásár hatására lassan elsorvadt. (Németh, ). Például Geszteréd azért lett puszta a század közepén, mert Biri Tamás a település kilenc jobbágyátjavaikkal együtt fogságba vetette és elhajtotta. (A. III. 216.). Fügedi Erik: Az Elefánthyak. A középkori magyar nemes és klánja. Bp., (a továbbiakban Fügedi, 1992.) 179.

9 A nemesi megye és a köznemesség kialakulása Az a folyamat, melynek során a birtokos közszabadokból a királyi szervienseken keresztül létrejött a köznemesség, nemcsak a társadalom arculatát formálta át, hanem a társadalom életét szabályozó intézményeket is. Jelen esetben a nemesi megye kialakulására kell gondolnunk, amely létrejöttét ezeknek a társadalmi változásoknak köszönhette. A XI-XII. századra jellemző királyi vármegyeszervezet felbomlását közismerten II. András birtokpolitikája rovására szokta írni a történelemtudomány. A király bőkezűen osztogatta a birtokokat, ezzel jelentősen csökkent a királyi birtokállomány, ami a várispánság intézményének, és a hozzá kapcsolódó katonáskodó elemeknek a létét is bizonytalanná tette. Az adományok haszonélvezői főleg a nagybirtokosok voltak, akik így egyre nagyobb területeket mondhattak magukénak a vármegyén belül. András birtokpolitikája mellett azonban közrejátszott egy másik tényező is, tudniillik a birtokos közszabadok királyi szervienssé válása. 27 Az, hogy a király jogaikat az Aranybullában elismerte, azt eredményezte, hogy a szerviensek kikerültek a megyésispán addigi joghatósága alól. Zsoldos Attila szerint ez a tényező legalább olyan mértékben hozzájárult a királyi vármegye hagyományos rendjének felbomlásához, mint az új berendezkedés birtokadományozási politikája". 2 * A királyi szerviensek ügyeikkel az Aranybulla intézkedései után közvetlenül a királyhoz fordulhattak, de ez az udvarra rendkívül nagy terhet rótt, a rengeteg perrel képtelen volt megbirkózni. Közben a szerviensek a megyékben szétszórva elhelyezkedő birtokaikon állandóan ki voltak téve a nagybirtokosok önkényeskedésének. A királyi szerviensek helyzetükön önmaguk kívántak segíteni, szervezkedésbe kezdtek. Erre klasszikus példaként a zalai szerviensek 1232-es kehidai oklevelét szokták említeni, amelyben azt kérték II. Andrástól, hogy saját bírói széket állíthassanak fel. Később a probléma az engedélyezés ellenére abból adódott, hogy nem rendelkeztek elegendő hatalommal ahhoz, hogy ítéletüknek érvényt tudjanak szerezni. 29 A királyi szerviensek feletti bíráskodás ügye csak a XIII. század utolsó évtizedeiben oldódott meg. A megyésispán a század közepétől egyre gyakrabban vett maga mellé bírótársakat, főleg a szerviensek közül. 30 III. András Mályusz Elemér nézete szerint a szerviensek státuszának megteremtésére a XII XIII. század fordulóján a királyi seregben harcoló nehéz páncélos lovasok számának felemelése miatt volt szükség. Ezt a véleményt Fügedi Erikis elfogadja. (Mályusz Elemér: A magyar köznemesség kialakulása. Századok 76 /1942/. 296.; Fügedi, ) 'Zsoldos Attila: Árpádok és alattvalóik. Debrecen, Holub József: Zala megye története a középkorban. Pécs, A megyei birtokosok között szokás volt, hogy az egymás közt felmerült kisebb ügyeiket úgynevezett fogott bírák ítéletére bízták. A fogott bírák az arbitriumon személyes tekintélyükre

10 1290-ben megszabta, hogy a megyésispánnak négy nemessel együtt kell bíráskodnia, s ezzel törvényben is rögzítette a szolgabírói intézményt, noha a szolgabírók nevét (iudex nobilium) egyértelműen nem említi a törvény, 31 de kétségtelen, hogy róluk van szó. A fentiekből láthattuk, hogy a királyi szerviensi réteg akarva akaratlanul is fontos szerepet játszott a megyei közigazgatás átalakításában, ugyanakkor ezzel egy időben hozta létre a köznemesség bázisát, amelybe a XIII. század végétől a várjobbágyok előkelőbb elemei is betagolódtak. A gyakorlat az volt, hogy a XIII. század második felében a király először a királyi szerviensek közé emelte az arra érdemes várjobbágyot, innen már csak egy lépés volt a köznemességbe való betagolódás. Megyénk erre is szolgáltat két nagyon jellemző példát a XIII. század második feléből ben IV. László király a Tisza melletti Tardos [Turdos] falubeli Pétert és fiát, Balázst, valamint Luka fia Lászlót és Istvánt, szabolcsi várjobbágyokat a IV. Bélának, V. Istvánnak és neki tett szolgálataikért kiveszi a szabolcsi vár jobbágyságából, és a királyi szerviensek közé emeli ben a király Gégényi Moog fia Mykust és több társát katonai szolgálataikra való tekintettel, szintén kiveszi a szabolcsi vár jobbágyságából Belgégény és Külgégény nevű földjeikkel együtt, és azokkal a kiváltságokkal ruházza fel őket, amelyeket a királyi zászló alatt katonáskodó nemesek élveznek". A harmadik csoport, mely gyarapította az amúgy is népes köznemesi tábort, az előkelők, a hajdani nobilisek közül lesüllyedő családok voltak. Ezen családok nagy része előkelő származással büszkélkedhetett, ugyanis valamelyik régi nemzetségből eredtek, tehát elvileg lehetőségük lett volna az ország főméltóságai közé kerülni, de vagyoni helyzetük ezt nem tette lehetővé. Szabolcs vármegyéből legszembetűnőbb a Gutkeledek sorsa, amely nemzetség néhány bárói rangra emelkedett tagja mellett köznemesi családot adott az országnak. Tagjai a XIII. század folyamán bárói méltóságokat (horvát-szlavón bán, országbíró) töltöttek be, de utódaik lassan betagolódtak a köznemesség felső rétegébe. támaszkodva hozták ítéletüket. Valószínűleg ez a szokás öltött szervezeti formát a század utolsó évtizedeire. Szabolcs megye szolgabírái 1284 végén egy perben az alperesnek egy nemes férfiakból álló bíróság" előtt eskü letételét rendelik el. A fogott bírók között találjuk az egyik szolgabírót is (Hazai Okmánytár I VIII. Szerk. Nagy I Paur I., Ráth K., Ipolyi A., Véghelyi D. Györ-Bp., /a továbbiakban H./ VII. 188). Itt a két intézményt" már együtt láthatjuk, tehát ekkor már egyes helyeken kialakult a helyi nemesi bíráskodás, de emellett még a következő században is megmaradt a fogott bíróság szerve, amely a joggyakorlatba is beépült. Fügedi, A királyi szervienseket IV. Béla 1267-es törvénye már nemesként (nobilis) említette. 1275: Árp sz., Kiadva: H. VII. 185, 1282., Tartalmi átírás 1406-ból: Árp sz. Szabolcsi és borsovai várjobbágyokra való utalás található még Árp sz. alatt. Várjobbágyok megnemesítése még jóval később is előfordul, pl. Lajos király 1359-ben emeli ki a szabolcsi vár jobbágyságából a Kisanarcsiakat (Z. III. 459).

11 Összegzésül elmondhatjuk, hogy Szabolcs vármegyét sem hagyták érintetlenül a kor társadalmi és politikai változásai. Az országos jelentőségű események a vármegye lakosságára is hatással voltak. Ezeket az eseményeket helyi adatokkal nagyon jól lehet illusztrálni. Gondoljunk csak a helyi köznemesség részvételére az oligarchák és a király közötti viszályban. A XIII-XIV. század során emellett olyan társadalmi változások zajlottak le Magyarországon, amelyek a későbbi századok viszonyait is alapvetően meghatározták. Az átalakulás folyamata, egyrészt a köznemesség, másrészt a nemesi vármegyék létrejötte Szabolcs megye esetében is jól ábrázolható a korabeli források tükrében.