Növényzet kínálatának és növényevők általi használatának vizsgálata Dr. Katona Krisztián, SZIE VMI

Méret: px

Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Növényzet kínálatának és növényevők általi használatának vizsgálata Dr. Katona Krisztián, SZIE VMI"

Bence Zoltán Gál
7 évvel ezelőtt
Látták:

1 Növényzet kínálatának és növényevők általi használatának vizsgálata Dr. Katona Krisztián, SZIE VMI 1

2 Alapkutatás MIÉRT ÉRDEKES? Vadállományok jóléte (igények felmérése, élőhely-fejlesztés) Vadkár-probléma HOGYAN VIZSGÁLJUK? Mire vagyunk kíváncsiak? (kérdés) Mennyi időnk van rá? Mennyi pénzünk van rá? Mekkora mintát tudunk gyűjteni? Milyen eszközeink, személyzetünk van? Milyen gyakorlatunk, tudásunk van? 2

3 Hasznosítási eljárások Hol, mit, mennyire legel le az állat? Legelt nem legelt területek, legelés előtti utáni állapot összehasonlítása Bekerítések (mikroklíma hatás, de hálós befedésnél ez kicsi) Előnye: gyors módszer Hátrány: nem fajspecifikus (sokminden legelhet ugyanott), növények eltűnése más okok miatt (pl. időjárás) zavar, gyors növényi növekedés szintén zavaró hatású Legeléstől elzárt és legelt területek összehasonlítása 3

4 Cserjeszint kínálatának és rágottságának vizsgálata 4

5 Rágott hajtások Biomassza becslés 1. Rágott hajtások átmérőjével megegyező átmérőjű hajtások gyűjtése 2. Fajonként 50 db hajtás tömegmérése 3. Előfordulás és rágottság kifejezése g-ban is 5

GYAKORLATI PÉLDÁK Vadföldi növényzet kínálatának becslése A 2009. évben a területen a zab aratása után a gyomirtás megtörtént, a használt vegyszer a glialka volt.

6 GYAKORLATI PÉLDÁK Vadföldi növényzet kínálatának becslése A évben a területen a zab aratása után a gyomirtás megtörtént, a használt vegyszer a glialka volt. A kétszeri tárcsázás és kombinátorozás után a vetés két részletben történt, 2009 júliusában (őszi-téli keresztesvirágú keverékkel (Cl 1600)), melynek célját fentebb már ismertettük. A évben használt keverékek vetésére április 15-én került sor, majd ezt követően műtrágyázás is volt. A vadföld kétsoros villanypásztoros védelmet kapott az első időszakban. A területen május 27-én kijelöltünk keverékenként 5db 1m 2 -es mintaterületet (kvadrátot) (1. kép). 1. kép: A vad által fogyasztott és a lekerített rész közötti különbség A tavalyi évből okulva (a muflonok berágtak a nagy lyukbőségű kerítésen a mintaterületbe) sűrű szövésű hálót használtunk, illetve a kavdrátokat nagyobb körben kerítettük be. A kvadrátok belsejét 4 egyenlő (0,25m 2 nagyságú) részre osztottuk (2. kép), hogy a mintavételezés során a különböző időpontokban tudjuk becsülni a biomassza mennyiségét, illetve szimulálhassuk a használat hatását. Ennek megfelelően minden kvadrát esetében az első negyedet az első alkalommal visszavágtuk 10 cm-es magasságig (alapvetően a kerítetlen részeken található rágás mértékének megfelelően szerettük volna a vágást elvégezni, de rágást nem találtunk, így a kaszálás magasságát vettük alapul). A következő 1

7 alkalommal az első és a második negyedet vágtuk le, majd azt követően az első, a második és a harmadik negyedet, végül pedig mindegyiket. Így az egyes negyedek eltérő gyakoriságú rágásnak voltak kitéve, illetve a negyedik negyed a bekerítéstől számítva érintetlenül fejlődhetett. 2. kép. A kvadráton belül a 0,25 m 2 nagyságú negyedek kijelölése A mintavételek során a kvadrátrészekből begyűjtött növényeket a mérésig lefagyasztottuk. A mérés során elkülönítettük a fajokat és fajonként történt a mérés. Ez alapján becsültük az egyes keverékek és azok összetételének a biomassza kínálatát (elfogyasztható takarmány mennyisége hektárra vetítve), a gyomok mértékét és a rágás hatását (1. ábra). 2

8 kg/ha negyed 2. negyed 3. negyed 4. negyed ábra. A CL 1550-es keverék összes biomassza produktuma az elkerített kvadrátok különböző negyedei alapján számítva 3

9 Erdő cserjeszintjének kínálat-használat becslése A vizsgálatot megelőzően 1-1 db, kb. 1 km hosszú, nagyjából É-D vagy ÉNY-DK-i irányú vonalat jelöltünk ki mindhárom erdőrészben ben az első felmérés előtt a mintapontokat festett végű karóval és a közeli fák törzsére kötözött színes szalaggal véglegesen kijelöltük, azaz innentől minden alkalommal néhány cm-es eltérésekkel ugyanott vesszük fel az adatokat (nincsen a vonalaknak kilengése ). A vonalak szélsőségektől mentes, reprezentatív képet nyújtanak, így az időbeli változásokat jól tudjuk jellemezni, és emellett nagymértékű hibákat sem rögzítünk az állandó mintapontokkal. A fent megjelölt időpontokban a vonalakon egyszer végighaladva vettük fel az adatokat. A mintapontokat 10 m-ként jelöltük ki. Minden adat rögzítése egy előre elkészített, terepi adatlapon történt. Két mintapont között haladva feljegyeztük a vadra utaló jeleket (fekhely, hullaték). A vonalon haladva, minden mintaponton megszámoltuk a növényevő nagyvadak számára elérhető, fás szárú növényfajok hajtásait 0-50, , és cm magassági kategóriákban. Minden mintavételi egység 50 cm széles, 50 cm magas és 30 cm mély. A pontos és következetes adat-felvételezés érdekében egy speciális keretet használtunk a hajtásvégek számlálásánál (3. kép). A hajtásokat fajok szerint elkülönítve számoltuk, az utolsó elágazástól számított hajtásvég számított egy hajtásnak. Ez alól a szeder kivételt képezett. Megfigyeléseink szerint a vad a szeder összetett leveleit fogyasztja, így egy összetett levelet számítottunk egy hajtásnak. A megszámolt összes és az abból megrágott hajtásvégek darabszámát a terepi adatlapra rögzítettük. A rágást okozó vadfajok elkülönítése természetesen nem volt lehetséges ban a rágott hajtásvégek közül még csak azt jegyeztük fel, amelyik az adott vegetációs időszakhoz volt köthető, tehát friss volt. Frissnek számított az a rágott hajtásvég, melynek a rágott felülete még nem száradt ki, tehát zöld vagy fehér színű ben a friss rágások mellé már a régi rágásokat is rögzítettük. Külön is jellemeztük minden, a mintapontba tartozó bükk csemete károsítottságát (természetesen e csemeték hajtásai is a megszámolt hajtások között voltak). Ehhez a MÉM Erdészeti és Faipari Hivatala Az erdei vadkárok és azok értékelése című, 1987-ben kiadott javaslata alapján vett kárformákat használtuk (1.- ép csemete, 2.- oldalhajtásán sérült csemete, 3.- a vezérhajtásán sérült csemete, 4.- többször, nagyobb mértékben sérült csemete, 5.- torz, életképtelen csemete). 4

3. kép. A cserjeszint kínálatának és rágottságának vizsgálata Minden mintaponton a hajtásvégek számolása után a főfafaj (bükk, tölgy) csemetesűrűségét is felvettük.

10 3. kép. A cserjeszint kínálatának és rágottságának vizsgálata Minden mintaponton a hajtásvégek számolása után a főfafaj (bükk, tölgy) csemetesűrűségét is felvettük. A mintapont 50x30 cm-es területe után közvetlenül kijelöltünk egy 2x1 m-es területet. Az itt található összes bükk- vagy tölgycsemetét megszámoltuk és három, általunk és önkényesen kialakított kategóriába sorolva rögzítettük az adatlapon (0-50 cm, cm, >250 cm). A 100 mintaponton megfigyelt csemetesűrűségek átlagával számolva kiszámoltuk a ha-kénti csemetesűrűséget. A kapott értékben az összes csemete szerepel, kategóriáktól függetlenül (bár túlnyomó többségét a 0-50 cm-es kategóriába eső csemeték képviselik). A csemetékre vonatkozó adatok felvételezése 2010-ben a leginkább jellemző június végi és októberi időszakban történt meg (június végén az azévi csemeték már jórészt megjelentek, míg ősszel a megmaradtakat észlelhettük). Az adat-felvételezéshez hasonlóan a növényevő nagyvad számára hozzáférhető és hasznosítható növényi biomassza becslése is szezonálisan elvégzendő feladat volt. Ezt a mintavonal vizsgálatának napján tettük. Az aktuális időszakban, a kínálatban megjelenő fajokból gyűjtöttünk (csak a nagyon ritka fajokból nem). Az adat-felvételezés során feljegyeztük a rágott hajtásvégek átmérőjét tolómérő segítségével. A leggyakoribb átmérőértékeket felhasználva fajonként alakítottuk ki azokat az átmérő-kategóriákat, melyekből a hajtásvégeket gyűjtöttük. Tolómérőt és metszőollót használva fajonként min. 50 db hajtásvéget gyűjtöttünk. A levágott és légmentesen elzárt hajtásvégeket még aznap analitikai mérlegen lemértük. A rágott hajtásvégek átmérője szezonálisan és fajonként is eltérő, ezért 5

11 minden időszakban megtörtént a rágott hajtásvégek lemérése. A gyűjtés a vizsgált erdőterületen belül, de a vonaltól kellő távolságra történt. Az így felvett adatokat Excel táblázatkezelő program segítségével dolgoztuk fel vizsgálati időszakonként. A feldolgozáshoz azonos táblázatot használtunk az adatok összehasonlíthatósága végett, mely tartalmazza a növényfajokat, a csemetesűrűséget, a felvett kínálatot és rágást valamint a gyűjtött hajtásvégek biomassza-adatait. Az adatokat időszakonként, fajonként és azon belül magassági kategóriánként rögzítettük minden mintapontban. Végül összegeztük az eredményeket és az összehasonlíthatóság kedvéért a kínált és rágott hajtások számát 100 mintapontra korrigáltuk (hajtásszám/mintapontok száma*100). Minden időszakban összehasonlítottuk az egyes magassági kategóriák kínálatát és rágottságát. A kínálat jellemzéséhez kiszámoltuk a kínálattal rendelkező és a kínálat nélküli pontok arányát. Ebből következtetni lehet a cserjeszint kínálatának eloszlására. A mért adatokból kiszámoltuk a fajok kínálatát biomasszában is (kg/ha), mely sokkal kezelhetőbb információt jelent a gyakorlatban dolgozó vadgazdálkodónak, erdésznek egyaránt. A 100 mintapontra normált hajtásszámot megszoroztuk a gyűjtött fajok átlagos hajtástömegével, ezzel megkaptuk a 100 mintapont által biztosított biomassza-kínálatot (2 m- es magasságig). Mivel egy mintapont területe 50*30 cm, azaz 0,15 m 2, a kapott érték 15 m 2 biomassza kínálatát adja meg. Ezután ha-ra átszámolva jutottunk a ha-kénti biomassza kínálat értékéhez az egyes időszakokban (100 mintapont kínálata*666,67). A vadhatást vizsgálva az egyik legfontosabb mutatónak a cserjeszint rágottságát tartottuk. A rágottsági arány számításakor az adott faj rágott hajtásainak számát osztottuk el az általa kínált hajtások számával. Ezt az értéket 100-zal szorozva kaptuk meg a rágottsági arány %-os értékét. A rendelkezésre álló adatokból vizsgáltuk meg, hogy az egyes fajokat a kínálatban megjelenő arányuk mértékében rágták-e meg. Emellett igen fontos mutató, hogy az adott faj rágott biomassza-tömege mekkora része az összes rágott biomassza-tömegnek. Hiszen előfordulhat, hogy egy faj a saját kínálatához képest nagyon meg van rágva, mégis az összes rágás elenyésző hányadát adja, vagy fordítva. A két rágottsági arány értékeléséhez természetesen tudnunk kell azt, hogy az adott faj a teljes kínálat mekkora részét biztosítja. 6

Hasonló dokumentumok

élőhelyeken Dr. Katona Krisztián egyetemi docens SZIE Vadvilág g Megőrz OEE előadás 2011. június 9 Fotó: Internet

Gímszarvas táplt plálkozása és károkozása különbk nböző erdei élőhelyeken Dr. Katona Krisztián egyetemi docens Dr. Szemethy László, Bleier Norbert, Hajdu MárkM SZIE Vadvilág g Megőrz rzési Intézet OEE