Hol az a táj szab az életnek teret, Mit az Isten csak jókedvében teremt

Átírás

1 Hol az a táj szab az életnek teret, Mit az Isten csak jókedvében teremt Válogatás az első tizenhárom MÉTA-túrafüzetből A kötetet szerkesztette: Molnár Csaba Molnár Zsolt Varga Anna MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete Vácrátót 2010

2 gyobb veszélyt a gyep feltörése, a löszkitermelés, a szemét lerakása, a cserjésedés és az akácosodás jelenti. Az avarégetést hagyományosan alkalmazzák a gyepek fenntartása érdekében, de az eddigi megfigyelések szerint az égetésnek negatív hatása van a rovarokra (mint pl. a fokozottan védett magyar tarsza) (Purger és Vadkerti 2004). Az égetett területeken terjednek az inváziós növények, mint pl. a siskanádtippan (Calamagrostis epigeios). A legeltetés visszaszoríthatja a spontán beerdősülés folyamatát, de ha túl intenzív ez a hatás, akkor az a gyep leromlását is előidézheti (a karakterfajok eltűnnek, a gyomok elszaporodnak, a gyepstruktúra egyszerűbbé válik). Baranyában több helyen találunk felhagyott, egykor túllegeltetett gyepeket. A legeltetés megszűnése azonban még súlyosabb következménnyekkel jár. A cserjésedés miatt a gyep rövid idő (15 20 év) alatt eltűnik. A térségben a legtöbb legelő becserjésedik, és néha legelésre alkalmatlan állapotban van. Alapos cserjeirtást végeztek 2004-ben a máriakéméndi dombokon, de ez a zavarástűrő gyomok elszaporodásának kedvezett. Hogyan lehet egy felhagyott szántón viszonylag fajgazdag gyepet fenntartani? Egy szilágyi gazda mutatta meg, aki hagyományos módon, a lankás domboldalakat mérsékelten legelteti, és utána ún. tisztítási kaszálást végez. Mindezt azért teszi, mert gyepekkel sokkal szebb a táj. Ajánlott irodalom Horvát A. O. (1942): A Mecsekhegység és déli síkjának növényzete. A Ciszterci rend kiadása, Pécs. Horvát A. O. ( ): Pótlások A Mecsekhegység és környékének flórájá -hoz (1941). >Bot. Közlem. 40(1-2): , A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 2: , 17-18: 15 32, 19: 37 55, Dunántúli dolgozatok 10: Kevey B. ( ): Adatok Magyarország flórájának és vegetációjának ismeretéhez I-VII. Bot. Közlem. Kevey B. (1988): Útmutató a TTSZ őrök részére a Dél-dunántúli OKTH Felügyelőség működési területén elterjedt veszélyeztetett, védett, fokozottan védett növényeiről. Dél-Dunántúli OKTH, Pécs. Kevey B. és Horvát A. O. (2000): Pótlások és kiegészítések A Mecsek-hegység és déli síkjának növényzete ismeretéhez ( ). Folia Comloensis 9: Purger D. (2002a): Adatok a Baranyai-, Geresdi- és Szekszárdi-dombság flórájához. In: Salamon-Albert É. (szerk.): Magyar botanikai kutatások az ezredfordulón. Tanulmányok Borhidi Attila 70. születésnapja tiszteletére. PTE, Pécs, pp: Purger D. (2002b): Törpe mandula (Prunus tenella Batsch, syn.: Amygdalus nana L.) a Baranyai-dombságon. Kitaibelia 7(2): 282. Purger D. és Vadkerti E. (2004): A Mecsek és a Baranyai-dombság másodlagos jellegtelen gyepjei, mint tarszafajok (Orthoptera, Isophya) élőhelyei. Természetvédelmi Közlemények 11: Tóth I. Zs. ( ): A Kelet-Mecsek Tájvédelmi körzetben és közvetlen környékén megfigyelt védet növények I-III, Folia Comloensis 7, 8, 11. III. MÉTA-túra október A Nagytarcsai-völgyrendszer, Küdői-hegy növényzetének florisztikai, cönológiai és vegetációdinamikai jellemzése Virágh Klára, Kun András és Aszalós Réka A Gödöllői-dombvidék antropogén hatások által erősen befolyásolt, viszonylag nagy erdősültségű kultúrtáj, amelyben a természetes tájképi elemek és a természetközeli vegetáció állományai már csak különálló, szétszórt fragmentumok formájában, gyakran erősen izolált körülmények között maradtak meg. Különösen igaz ez az ősi erdő-erdőssztyepp mozaikokra és löszgyepekre, amelyek csupán kicsi területen, néhány hektáros foltokban, meredek oldalú völgyekben fordulnak elő, szántókkal, telepített erdőkkel határoltan, így sebezhetőségük igen nagy. A fragmentáltság és izoláltság hoszszabb távon genetikai és ökológiai diverzitásuk csökkenéséhez vezet. E folyamatot tovább erősítik az emberi beavatkozások, amelyek a fragmentáltság további fokozása és a helytelen területhasználat művelés révén az erdőssztyepp-maradványok és löszgyepek végleges pusztulását vagy fokozódó elszegényedését, degradáltságát okozzák. Mindezek következtében a Gödöllői-dombvidék máig 281

3 fennmaradt természetközeli állapotú erdőssztyepp-töredékeit és löszgyepeit a degradált származéktípusaival együtt, a bennük előforduló védett fajok számától vagy mennyiségétől függetlenül is, vegetációtörténeti jelentőségük miatt a terület legértékesebb és legveszélyeztetettebb vegetációtípusainak kell tekintenünk. Természetvédelmi szempontból kiemelkedő fontosságú a Nagytarcsai-völgyrendszer, a Küdőihegy növényzete is, amely bár erősen magán viseli a korábbi katonai és más emberi beavatkozások hatását, a cserjések tisztásain fennmaradt magas diverzitású (erdei és erdőssztyeppfajokban gazdag) gyepek őrzik az egykori nyílt erdők, erdőssztyepp-vegetáció változatosságát. A Nagytarcsai-völgy a Gödöllői-dombvidék középső részén, Isaszeg és Nagytarcsa község között helyezkedik el. Az alapkőzet főként pleisztocén lösz, de még inkább lösszel kevert meszes homok. Az eredeti száraz molyhos tölgyesnek, ill. tatárjuharos lösztölgyesnek csak a maradványai találhatóak meg. A fajgazdag Brachypodium pinnatum erdőssztyepprétek és Festuca rupicola sztyepprétek környezetét a legelőként hasznosított kiterjedt degradált gyepállományok és szántóföldek jelentik. Az erdőfragmentum lombkoronaszintjében megtaláljuk pl. a Quercus cerris, Qu. pubescens és Qu. robur fajokat, az alacsonyabb lombkorona- és cserjeszintben képviselt az Acer tataricum, Pyrus pyraster, Euonymus europeus, Euonymus verrucosus, Cornus sanguinea, Crataegus monogyna, Cerasus fruticosa és Prunus spinosa. Említésre méltó a területen előforduló 5 rózsafaj, a Rosa canina, R. gallica, R. spinosissima, R. micrantha és R. rubiginosa. A lágyszárú növényzetben keverednek az erdőssztyeppelemek, főként a száraz tölgyesek és tatárjuharos tölgyesek fajaival. Tömegesek az erdőssztyepprét és a száraz sztyepprétek elemei. Mindezen okok miatt a terület védetté nyilvánítása föltétlen javasolt. A korábbi intenzív emberi tevékenység jelentős csökkenése, ill. megszűnése eddig is minden beavatkozás nélkül lehetővé tette a változatos gyeptípusok regenerálódását. A későbbi természetvédelmi kezelések ezért minden bizonynyal a vegetáció állapotának további, nagymértékű javulását idézhetnék elő. A területen az utóbbi évek terepbejárásai során készített fajlista a lágyszárú szintben 244, összesen pedig 263 taxont tartalmaz. A térképezett terület (ld. térkép) a völgyben mintegy 680 m hosszúságban húzódó, 240 m átlagos szélességű változatos növényzetű terület. A vegetációtérképen 24 foltot különítettünk el. A vegetációs egységek főbb jellemzőit és természetvédelmi értékelését a következőkben folttípusonként mutatjuk be. 282

4 1. folt. Kétszikűekben gazdag Brachypodium pinnatum erdőssztyepprét, nyugat felé lejtő, 25%- os meredekségű völgyoldalban. Az alapkőzet lösz, a talaj vastag humuszrétegű barna erdőtalaj. Az állományalkotó fűfaj a Brachypodium pinnatum (borítása itt 50-60%), de mellette tömeges lehet a Festuca rupicola (borítás30%) és a Dactylis glomerata (borítás50%). A kétszikű fajok közül gyakori és nagy borítású a Chamaecytisus austriacus, Filipendula vulgaris, valamint kisebb tömegességgel a Teucrium chamaedrys, Euphorbia glareosa és a Centaurea sadleriana. Előfordul néhány tővel a Scabiosa canescens és számos egyeddel a Thlaspi jankae. 2. folt. Sűrű Crataegus cserjés. 3. folt. Enyhén cserjésedett, kétszikűekben gazdag magasfüvű Brachypodium pinnatum erdőssztyepprét állomány. Fiziognómiájában és fajgazdagságában hasonló az 1. folthoz, de ez a bolygatások, tiprások és állati zavarások miatt zavart állapotú. A növényzet mikrofoltos, s megjelenik a Solidago canadensis. Korábban legeltethették ezt a területet, a völgy alján lokális tápanyag feldúsulás hatására néhány faj, pl. a Dactylis glomerata vagy a Salvia nemorosa szaporodik el. 4. folt. Erősen cserjésedett, galagonyacserjések és degradálódott gyepek mozaikja. Gyepképző fajok a Festuca rupicola és helyenként a Chrysopogon gryllus. Sok a Chamaecytisus austriacus. A vaddisznó túrásokon tömegesek a gyomfajok, így a Datura stramonium, Lactuca serriola és pl. a Setaria viridis. 4.a folt. Mozaikos, zavart terület. Itt található a Pulsatilla grandis ssp. nigricans közel 100 tövet számláló populációja. 5. folt. A nagyobb kiterjedésű DNy-i kitettségű dombháton a cserjék védelmében többféle gyeptípus található. Fajgazdag, nagy területű uniform állománya fordul elő itt a cserjésedő magasfüvű Festuca rupicola sztyepprétnek amelyben a gyepképző Festuca rupicola mellett gyakori és helyenként tömeges fűfaj a Dactylis glomerata, Phleum phleoides, Carex humilis, Bromus erectus, Avenula pubescens, valamint a Chrysopogon gryllus. A kétszikű fajok száma igen magas, közöttük sok a löszgyep karakterfaj (Filipendula vulgaris, Teucrium chamaedrys, Salvia nemorosa, Centaurea sadleriana, Galium verum, Seseli varium, Asperula cynanchica, Rapistrum perenne, Isatis tinctoria) és az erdőssztyepprétek, erdőszegélyek fajai (Chamaecytisus austriacus, Astragalus glycyphyllos, Betonica officinalis, Rosa gallica). Szép kisebb állományai vannak itt a Chrysopogon gryllus-carex humilis, a Stipa tirsa dominanciájú száraz sztyepprétnek és a kisebb mértékben degradálódott Stipa capillata gyeptípusnak. E folt sztyepprétjei gazdagok védett fajokban, előfordul itt többek között az Adonis vernalis, Allium sphaerocephalon, Centaurea sadleriana, Diantus giganteiformis, Echium maculatum, Festuca wagneri, Isatis tinctoria, Peucedanum arenarium, Stipa tirsa, Taraxacum serotinum és a Thlaspi jankae. A becserjésedés ma még nem veszélyezteti ezen értékes gyepeket, de a jövőben különös figyelmet kell fordítani arra, hogy megakadályozzuk a cserjés záródását, és hogy a vadak okozta zavarásokat minél kisebb mértékűre csökkentsük. 6. folt. Az előző folttól éles határral elváló degradált Bothriochloa ischaemum dominanciájú (borítás 70%) gyep. Korábban katonai terület volt, amelyre a lövészteknők ma is utalnak. A talaj itt sekély, humuszban szegény, többnyire homokos. Felszaporodik benne a Festuca pseudovina (borítás 15%) és számos zavarástűrő faj, pl. az Ononis spinosa, Odontites lutea, Eryngium campestre, Agrimonia eupatoria, megjelenik a Solidago canadensis és felnő az Eleagnus angustifolia. E két utóbbi faj irtása mindenképpen kívánatos lenne a szépen regenerálódó gyepfoltban. Itt nagyon sok Globularia punctata egyed is megtalálható. 6a. folt. Az előzőhöz hasonló, de erősebben cserjésedett. 7. folt. Sűrű, zárt Crataegus cserjés nagyobb állománya. 8. folt. A völgyaljban, az út közelében található degradált, zavart sztyepprét. A fajok száma elég magas, de a fajkészlet nagyon vegyes, a múltbeli intenzív legeltetés hatására. Tartalmazza a lösz (Chamaecytisus austriacus, Dianthus collinus, Festuca rupicola, Salvia nemorosa) és a homoki gyepek (Onobrychis arenaria, Gypsophylla arenaria) fajait, de gyakoriak és tömegesek az egyéves és évelő ruderális és szegetális gyomfajok (Ononis spinosa, Conyza canadensis, Solidago canadensis, Stenactis annua, Ambrosia artemisifolia, Lathyrus tuberosus stb.). Domináns a Bothriochloa ischaemum és a Festuca pseudovina. Említésre méltó az Ailanthus altissima és az Asclepias syriaca előfordulása terjedésüket meg kell gátolni. 9. folt. Brachypodium pinnatum erdőssztyepprét kissé degradált állománya, amelyet régen legeltettek, s időnként felégettek. Magasfüvű, többszintű, struktúrált gyep. Gazdag fajkészlete miatt igen értékes terület. Gyepképző fűfaj a Brachypodium pinnatum és sok helyen domináns a Festuca rupicola. Tömeges a Chamaecytisus austriacus, ill. másutt az Euphorbia glareosa. Számos erdei és erdőssztyepprét fajt (Vincetoxicum hirundinaria, Tanacetum corymbosum, Vinca herbacea, Viola hirta) őriz, ugyan- 283

5 akkor sok a száraz sztyepprét faj (Anthericum ramosum, Helianthemum ovatum, Scabiosa canescens) is. A korábbi használat következtében megjelenő, ill elszaporodó zavarástűrő fajok pl. a Solanum dulcamara, Agrimonia eupatoria és jellemző a Crataegus magoncok nagy száma. 10. foltok. Az É É-ÉNyi kitettségű, kb. 20%-os oldalvölgy (9. folt) összefüggő Brachypodium erdőssztyepprétjében a lejtő felső harmadában 2 db kisebb-nagyobb kiterjedésű természetes állapotú Brachypodium pinnatum erdőssztyepprét állományt különítettünk el. E két vegetációfolt zárt, magasnövésű (összborítás: % között), fajgazdag gyep, amely rezisztens a gyomfajokkal szemben. A terület legértékesebb erdőssztyepprét foltjainak tekinthetők. 11. folt. Közel az úthoz és egy nagy kiterjedésű degradált Bothriochloa ischaemum gyep határában található zavart Festuca rupicola sztyepprét. Sok a gyurgyalag fészek. Kiemelendő az erózió erőteljes hatása, amelynek következtében elszaporodott az Asclepias syriaca, amely ugyanakkor jelzi a jelenleg is fokozódó bolygatás káros következményeit. A zavaró hatások csökkentése mellett a gyep viszonylagos fajgazdagsága és a közeli lösznövényzet propagulumforrása lehetőséget nyújthat e gyepállomány sikeres regenerációjához, amelynek elérése természetvédelmi beavatkozásokkal megoldandó feladat a jövőben. 12. folt. A platón a legeltetés és a közeli korábbi szántóföldi művelés miatt létrejött Bothriochloa ischaemum dominanciájú, leromlott, nagy kiterjedésű, összefüggő gyepállomány. 13. és 14. folt. Idősebb és fiatalabb akácosok közé ékelten galagonyacserjések és degradálódott gyepállományok mozaikja. A cserjék alatt Brachypodium sylvaticum, Polygonatum latifolium és Melica transsylvanica. A gyepek főként Bothriochloa ischaemum dominanciájúak, de helyenként más széleslevelű fűfaj vagy számos széleslevelű kétszikű faj tömeges, ill. kis foltokban uralkodó a Stipa joannis. A felhagyott szántó felől itt is terjed az Asclepias syriaca. 15. folt. Itt a talaj már homokos sárga lösz. Bothriochloa dominanciájú és Festuca pseudovina uralta zavart sztyepprét. A gyep gyengén cserjésedik, benne kevés Brachypodium pinnatum. Jellemző a sok Isatis tinctoria és Globularia punctata, valamint a Carex liparicarpos, Sanguisorba minor és a Potentilla arenaria. A folt végén sűrű, alacsony cserjés. 16. folt. Hasonló az előzőhöz, de a gyep magasabb és zártabb. Itt már a Festuca rupicola az uralkodó gyepképző faj. Itt-ott tömeges a Chrysopogon gryllus. Sok a Chamacytisus austriacus és az Adonis vernalis. 17., 20. és 23. folt. Sztyeppesedett, fajgazdag, enyhén zavart Brachypodium pinnatum erdőssztyepprét foltok. A bolygatást pl. a Calamagrostis epigeios mikrofoltok, s néhány gyomfaj (Ailanthus altissima, Solidago canadensis) jelzik. A 20. és a 21. foltok fokozatosan cserjésednek. Általában elmondható, hogy e gyeptípus magán viseli az emberi tevékenység és az állati zavarások hatásának nyomait, de fajkompozíciójuk és a magas fajdiverzitás miatt föltétlenül védettségre érdemesek. 18a., 18b. és 21. folt. A meredek, 20 15%-os ÉK, ill. ÉNy-i lejtő felső részén viszonylag érintetlen, természeteshez közeli Brachypodium erdőssztyepprét szép állományait találjuk. Itt a Brachypodium pinnatum 50, 60 és 90% borítással képviselt. A gyepben sok az erdei és erdőssztyepp faj (Tanacetum corymbosum, Carex michelii, Vinca herbacea, Betonica officinalis, Trifolium alpestre, Campanula persicifolia, Campanula bononiensis, Dictamnus albus), de számos sztyeppfaj gyakori és közepesen nagy borítású. Ezek pl. a Festuca rupicola, valamint az Euphorbia glareosa, Chamaecytisus austriacus, Filipendula vulgaris, Helianthemum ovatum, Centaurea sadleriana. Ugyanakkor helyenként tömeges az Anthericum ramosum, Peucedanum alsaticum és az Onobrychis arenaria is. Védett fajok: Adonis vernalis, Centaurea sadleriana, Dianthus collinus, Dictamnus albus, Iris variegata, Scabiosa canescens, Thlaspi jankae és a Vinca herbacea. A 21. foltban megtaláljuk a területen ritka Nepeta nuda, Galium glaucum, Cytisus nigricans, Trifolium rubens fajokat is. Ezek az értékes állományok jelenleg jó állapotúak, viszonylagos védettségük, zavartalanságuk megőrizendő. 19. és 22. folt. Heterogén, mikrofoltos állományok. Helyenként nyílt, erősen erodálódott, másutt záródott Bothriochloa ischaemum, Stipa capillata, ill. Festuca rupicola dominanciájú fajszegény degradált gyepek. A terjedő Eleagnus angustifolia a 19. foltban visszaszorítandó. A most leromlott állapotú gyepekben néhány faj jelenléte (Brachypodium pinnatum, Chamaecytisus austriacus, Scabiosa canescens, Dianthus collinus, Dianthus pontederae, Clematis vitalba, Linum hirsutum) és a közeli szép erdőssztyepprétek gazdag fajkészlete ugyanakkor arra is utalhat, hogy az erősebb zavarások megszűnése, ill. megszüntetése után a regeneráció viszonylag gyorsan végbemehet. 24. folt. Nagy kiterjedésű akácos. 284

6 Javasolt természetvédelmi beavatkozások, kezelések A terület magas társulás- és fajdiverzitása miatt védettségre javasolt. Így lehetővé válna a felhagyott szántókon a mezőgazdasági termelés megakadályozása és az antropogén zavarások megszüntetése, amelyek alapvető feltételei a lehetséges gyors spontán regenerációs folyamatok lezajlásának. A sztyepprétek fajgazdagsága és természetes dinamikai állapotuk megőrzése érdekében a területen szükségessé válhat a zárt cserjések kialakulásának meggátolása, ill. a jelenlegi sűrű cserjések óvatos ritkítása. A tájidegen akácültetvényt is jó lenne lecserélni őshonos fajokra. A védett fajok populációin kívül különös védelmet érdemelnek a Brachypodium pinnatum erdőssztyepprétek és a fajgazdag Festuca rupicola sztyepprétek. III. MÉTA-túra október A Gödöllői-dombvidék féltett természetvédelmi értékei: a fajgazdag Brachypodium pinnatum erdőssztyepprétek Virágh Klára Bevezetés A Gödöllői-dombvidék csekély magasságú, nagy részében fiatal korú rétegekkel borított harmadkori dombság, a Magyar Alföld és a Középhegység szegélyzónájában. Felszíni formái változatosak: a lapos vagy gyengén hullámos térszínek enyhe magaslatokkal és mély törésekkel sűrűn váltakoznak. A Dombvidék területén kevés kivétellel a pleisztocén és holocén üledékek találhatók a felszínen. Legnagyobb kiterjedésben a pleisztocén, homokkal különböző mértékben kevert löszök fordulnak elő. A Gödöllői-dombvidék éghajlati viszonyai átmenetiek, az alföldi és középhegységi klímajelleg keveredése figyelhető meg. Az évi középhőmérséklet kevéssel 10 C alatt marad, az évi csapadékmenynyiség átlagosan 600 mm körüli. Ezen tényezők eloszlása alapján (a csapadék május-júniusi fő maximuma után egy gyenge második maximum is megfigyelhető nyár végén) megállapítható, hogy a Dunántúli-középhegység északkeleti feléig jellemző szubmediterrán klímahatás gyengén még itt is jelentkezik. Átmeneti edafikus és klímatikus viszonyainak megfelelően a terület flórája és vegetációja az erdős Középhegység és az erdős-ligetes Alföld eredeti növénytakarójának jellegeit hordozza. A tájegység flórája kimagaslóan gazdag, de vegetációja igen erősen degradálódott, nagyrészt kultúrtáj jellegű az évszázadokon keresztül tartó rendkívüli mértékű tájátalakítás, a folyamatos és intenzív tájhasználat és drasztikus emberi beavatkozások hatására. Ez az oka annak is, hogy sajnos, mára szinte teljesen megsemmisültek a kiemelkedő vegetációtörténeti értéket képviselő, hazánkban unikális, a kontinentális erdőssztyepp-régió erdeivel rokon társulások, a gyertyánelegyes mezei juharos-tölgyes (Aceri campestri-quercetum petraeae-roboris) és a kislevelű hársas-tölgyes (Dictamno-Tilietum cordatae), amelyeknek 1-1 kisebb maradvány jellegű állományát sikerült felfedezni az utóbbi években (pl. Bag, Harminchányás, ill. Domonyvölgy, Feketeerdő). Csaknem egyedül a Szarkaberi-völgy védett erdőgyepfoltjainak mozaikja őrzi a Gödöllői-dombvidéken a molyhos tölgyes erdőssztyepp vegetáció egykori szerkezetét és fajkészletét. Az elmúlt évben rohamos pusztulásra lettek ítélve a fajgazdag homokpusztagyepek, homoki sztyepprétek, löszgyepek, valamint nagyrészt eltűnt a változatos vízi, mocsári és lápi növényzet is. Mindezen okok miatt napjainkban különösen felértékelődött a hajdan kiterjedt erdőssztyepp vegetáció fragmentumainak, a cserjések tisztásain fennmaradt magas fajdiverzitású sztyepprétek és a jó állapotú lösz és homoki gyeptársulások természetvédelmi értéke, és egyre sürgősebbé vált megőrzésük és fenntartásuk stratégiájának kidolgozása. Meglepő, hogy csak az utóbbi 1-2 évtized botanikai 285