Eseménynaptár /1

Átírás

1

2 2 2009/1 Eseménynaptár Bemutatók Június 10-én és 11-én intézetünk, az Mv Elitmag Kft. és a Gabonatermesztõk Országos Szövetsége közösen rendezte meg az Országos Kalászos Szakmai Napokat és Fajtabemutatót Martonvásáron. A közel másfélezer érdeklõdõnek Gabonapiaci kilátások címmel Pótsa Zsófia a Gabonaszövetség titkára, A gabonatermesztés helyzete, ahogy a gabonatermesztõk látják címmel pedig Vancsura József a GOSZ elnöke tartott elõadást. Kurtz György a Syngenta Növényvédelmi Kft. kalászos termékmenedzsere a jövedelmezõ búzatermesztés növényvédelmérõl beszélt. Az intézet vezetõ kutatói a martonvásári kalászos gabona- és zabfajtákról, a kukoricanemesítés újabb eredményeirõl és a vetõmag kínálatról adtak tájékoztatást. Kedves kötelességének tett eleget Bedõ Zoltán igazgató, amikor e nagyszámú szakember jelenlétében köszönte meg Mészáros Györgynének, Mezei Jánosnak, dr. Kiss Lászlónak és Kercsmarics Jánosnak a martonvásári gabonafélék népszerûsítése, termeltetése és értékesítése terén végzett több évtizedes munkáját. A szakmai program a szokásos tenyészkerti szemlével zárult. Május 27. és június 28. között az intézet búzanemesítõi és az Mv Elitmag Kft. specialistái 36 hazai, 2 csehországi, 3 szlovákiai és 9 romániai kalászos fajtabemutatón vettek részt, ismertették a martonvásári fajtákat. Szeptember 4-én a sokéves gyakorlatnak megfelelõen Országos Kukorica Bemutatót tartott intézetünk és az Mv Bázismag Kft. Martonvásáron. Németh Tamás az MTA fõtitkára a tápanyaggazdálkodásról, Margittai Miklós az MVH elnöke az aktuális mezõgazdasági kérdésekrõl, Marton L. Csaba igazgatóhelyettes a legújabb kukoricakutatási, Bedõ Zoltán igazgató a búzanemesítési, Aponyi Lajos termelési igazgató a kukoricabogár elleni védekezés, Balázs Ervin osztályvezetõ a biotechnológiai kutatás legújabb eredményeirõl beszélt. Oross Dénes ügyvezetõ igazgató a vetõmag ellátás helyzetérõl tartott elõadást. Záróakkordként szántóföldi szemle következett, ahol agrotechnikai kísérleteket is láthattak a szakemberek. Az Mv Bázismag Kft. vetõmag specialistái augusztus 19. és október 13. között 29 hazai helyszínen, és a Csallóközben rendezett kukorica bemutatón vettek részt, mondták el az Mv hibridekkel kapcsolatos tudnivalókat és az eddigi tapasztalatokat. Kiállítások A Beethoven Múzeum létesítésének és a nyári koncertsorozat megindításának 50. évfordulója alkalmából július 12 augusztus 3. között idõszaki kiállítást rendezett az intézet a kastély télikertjében. A 17. debreceni Farmer Expo-t augusztus utolsó napjaiban rendezték, melyen intézetünk és a két kereskedelmi cég közösen vett részt. Elsõsorban a pannon extra és pannon standard fajták vetõmagja, illetve az értékesítési viszonyok változása iránt mutatkozott érdeklõdés. A Bábolnai Nemzetközi Gazdanapokon szeptember között sok vásárlátogató kérdezõsködött kalászos gabonafajtáink és kukoricahibridjeink mennyiségi és minõségi mutatóiról, de legtöbbjüket a vetõmag és a végtermék árának változása, illetve az értékesítési lehetõségek érdekelték. Fajtaelismerés Újabb hat fajtával bõvült a külföldön elismert kalászos gabonák sora. Koszovóban az állami fajtakísérletek alapján szeptemberében minõsítették az Mv Béres, Mv Kolo, Mv Marsall, Mv Suba, Mv Toborzó õszi búza és az Mv Makaróni durum búza fajtáinkat. Személyi hírek Az MTA Agrártudományok Osztálya június 4-én Kaposváron tartotta tisztújító közgyûlését, melyen Barnabás Beáta akadémikust ellenszavazat nélkül az osztály alelnökévé választotta. A Pannon Biotechnológiai Egyesület Martonvásáron, május 29-én megrendezett közgyûlése Balázs Ervin akadémikust elnökévé választotta. Az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa (AKT), az akadémiai kutatóhelyek mûködését irányító testület tagjává választották Veisz Ottót, intézetünk ügyvezetõ igazgatóhelyettesét, illetve az Élettudományi Kuratórium tagja lett Balázs Ervin akadémikus, oktatási igazgatóhelyettes. Barnabás Beátát intézetünk tudományos igazgatóhelyettesét a Brazíliában, augusztusában rendezett XXth Congress on Sexual Plant Reproduction alkalmából távollétében emlékplakettel és elismerõ oklevéllel tüntette ki az IASPRR vezetõsége, ezzel is megköszönve a 2006-ban Budapesten tartott konferencia sikeres megszervezését és a tudomány e témakörében végzett kiemelkedõ munkásságát. Páldi Emilt az intézet tudományos tanácsadóját július 23-án a Szent István Egyetem Doktori és Habilitációs Tanácsának tagjává választották. Az MTA Növénynemesítési Bizottsága szeptember 30-án tartott közgyûlésén a akadémiai ciklusra 20 tagú bizottságot választott. Intézetünk kutatói közül Hadi Géza, Karsai Ildikó, Kovács Géza, Láng László, Lángné Molnár Márta, Marton L. Csaba, Pintér János, Veisz Ottó és Vida Gyula köztestületi tagként, illetve Bedõ Zoltán igazgató mint akadémikus vesz részt a Bizottság munkájában.

3 Avárható klímaváltozás kedvezõtlen hatásainak egyik leginkább kitett gazdasági ágazat a mezõgazdaság és ez alapvetõen befolyásolja az egész élelmiszer-ellátás biztonságát. Stratégiai cél tehát a kedvezõtlen hatások okozta veszteségek elkerülése, vagy mérséklése. Az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetének fitotronjában közel két évtizede foglalkozunk a globális klímaváltozás várható hatásainak alap- és alkalmazott kutatásával, azok mértékének meghatározásával. Eredményeinket az Európai Unió az FP7-REGPOT pályázata keretében ismerte el a benyújtott program elfogadásával, melyben az intézet arra a feladatra vállalkozott, hogy e témában Közép- Európára kiterjedõ, regionális szintû képzési és kutatási központtá válik. A központ feladata, hogy elõsegítse a mezõgazdaságban hazai és külföldi (elsõsorban az unió országaiból érkezõ) kutatók, nemesítõk, innovációs szakemberek, mezõgazdászok képzésén keresztül a klímaváltozás hatásainak következményeire történõ felkészülést. Az Európai Unió FP7-REGPOT pályázati felhívásának az volt a célja, hogy egy adott, a pályázó által meghatározott témában a benyújtó intézet kutatási kapacitását fejlessze, és ennek segítségével a nyertes intézet az Európai Közösség képzési és kutatási központjává váljon az adott területen. A felhívásra 2007-ben 17 európai országból összesen 258 pályázatot nyújtottak be. Az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete a fenti témában benyújtott pályázatával Magyarországról egyedüliként és elsõként került be a 23 nyertes pályázó közé. A program kutatási és képzési koncepciója Közép- és Kelet-Európában az utóbbi években az alacsony és magas hõmérséklet, valamint a csapadék hiánya vagy túlzott bõsége gyakrabban és nagyobb eltérésekkel volt megfigyelhetõ, mint Európa nyugati részein. Az elõrejelzések szerint Európa jelentõs részén, akár 20 százalékot is meghaladó terméscsökkenések várhatók, amit az ökoszisztémák stabilitásának általános csökkenése kísér. 2009/1 Kutatási kapacitás fejlesztése Európai Uniós forrásból A globális klímaváltozáshoz történõ alkalmazkodás egyik meghatározó eleme az élelmiszer-biztonság, ezért rendkívül fontos mind a kutatók, mind a termelõk képzése és felkészítése. Cél tehát, hogy olyan új biológiai alapanyagok, és olyan termelési rendszerek honosodjanak meg a gyakorlatban, melyek segítenek alkalmazkodni az új körülményekhez. A Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutatóintézete 2003 és 2006 között kapcsolódott be a VAHAVA programba, melynek keretében a globális klímaváltozás hatásait, és az azokra adott válaszokat vizsgáltuk, illetve aktív résztvevõi voltunk az annak folytatásaként létesített az NKTH által támogatott KLIMAKKT megnevezésû programnak. A klímaváltozás alábbi aspektusait tanulmányozzuk a martonvásári kutatóintézetben: 1. A stressztûrõ képesség meghatározása a sejtbiológia, molekuláris genetika és a funkcionális genomika eszközeinek felhasználásával A vizsgálatok elsõdleges célja a stressz toleranciáért felelõs genetikai tényezõk, gének azonosítása, majd az e génekben kimutatható természetes variabilitás tanulmányozása a termesztett fajtakörben és a vadfajokban, valamint a különbözõ génvariánsok adott tulajdonságra kifejtett hatásának meghatározása. Az így azonosított kedvezõ génvariánsok felhasználhatók a stressz toleranciára történõ nemesítésben. 2. Agro-ökológiai kutatások E munka hozzájárul a mezõgazdasági termelés stabilizálásához és a környezetbarát termesztési eljárások elterjedéséhez. A Martonvásáron végzett agroökológiai és termesztés-technológiai kutatások még változó éghajlati viszonyok között is lehetõvé teszik a környezet és a mezõgazdaság közötti optimális viszony elérését. 3. Növénytermesztési tartamkísérletek E közel 50 éve folyó kísérletek a környezetvédelemre, valamint a biotikus és abiotikus tényezõk hatásainak vizsgálatára irányulnak, szántóföldi laboratóriumnak tekintendõk, melyekben elemezzük a környezeti tényezõk idõben történõ változásait, a termesztési technológiák hosszú távú hatásait, mérjük a termesztési technológiák stabilitását és meghatározzuk, elemezzük az évjárati hatásokat. 4. Fitotroni kutatások Egyre több programban szerepel a globális klímaváltozás várható hatásainak vizsgálata, az éghajlati szélsõségek, valamint a növények növekedése, fejlõdése, kémiai minõsége, abiotikus és biotikus rezisztenciája közötti kapcsolatok tanulmányozása. Az elõre jelzett vál- 3

4 4 2009/1 tozások következményeit mint a CO 2 légköri koncentrációjának emelkedését, az átlaghõmérséklet növekedését, a rendkívül magas hõmérsékletû napok (hõ-sokk) nagyobb gyakoriságát és a csapadék-mennyiségek csökkenését elõször külön-külön vizsgáljuk, majd e környezeti tényezõk megváltozásának hatásait komplex módon értékeljük. 5. Szántóföldi növények nemesítése A martonvásári intézet által nemesített búzafajták között olyan fagy- és szárazságtûrõ genotípusok vannak, melyek képesek a legtöbb fajtánál szignifikánsan nagyobb terméseket elérni még azokban az években is, amikor rendkívül hidegek a telek, vagy kevés a csapadék. A martonvásári kukorica hibridek között jó szárazságtûrõ genotípusok találhatók. Az ilyen fajták folyamatos nemesítése nélkülözhetetlen, ha az éghajlati változás okozta kárt ki akarjuk védeni és megbízható élelmiszer-tartalékokat akarunk biztosítani. 6. Növényvédelem Az éghajlati változások egyik következménye az új növényi kórokozók és kártevõk megjelenése. A kórokozók és kártevõk állandó nyomása nagy kihívás, melyre a válasz a rezisztens fajták nemesítése. A globális felmelegedés következtében egyes területeken mindenképpen új növényi kórokozókra, kártevõkre és gyomokra kell számítani, melyek agresszívebbek, és ezért valószínûleg tömegesen fognak elõfordulni. A program megvalósításának tervei A fejlesztések megvalósítása az alábbi öt, a pályázati kiírásban kötelezõen elõírt munkaprogramban történik. WP1: Know-how- és tapasztalat-csere, stratégiai partnerségek (beleértve a kétoldalú kapcsolatokat) kialakítása az Európai Közösség kiemelkedõen eredményes kutatói csoportjaival E feladatcsoport keretein belül az intézetben dolgozó fiatal kutatók 3 és 6 hónapos idõtartamú tanulmányúton vesznek rész Európa különbözõ kutatóhelyein és sajátítják el az ott alkalmazott kutatási módszereket, melyeket hazatérésük után Magyarországon alkalmaznak. WP2: A környezeti stresszel foglalkozó tapasztalt kutatók alkalmazása E programban tervezzük a hosszabb ideje külföldön dolgozó tapasztalt magyar tudósok alkalmazását a martonvásári kutatóintézetben. A jelenlegi pályázat nyújtotta lehetõségeket kihasználva biztosítjuk visszatérésüket Magyarországra. WP3: Kutatási eszközök és egyéb berendezések beszerzése a globális klímaváltozással foglalkozó környezeti stressz kutatásokhoz és a képzési tanfolyamokhoz A kutatási kapacitás növelése nemcsak a kutatók képzését és létszámuk növelését jelenti, hanem e program keretében laboratóriumi eszköz- és mûszerfejlesztés révén lehetõség van a kutatás infrastruktúrájának bõvítésére is. WP4: A klímaváltozással kapcsolatos képzési tanfolyamok és konferenciák szervezése kutatóknak, nemesítõknek, növénytermesztõknek és gazdálkodóknak E feladatcsoport célja elméleti és gyakorlati képzési tanfolyamok szervezése annak érdekében, hogy felkészítsük a kutatókat, és növénynemesítõket az éghajlati változások kihívásaira. WP5: A klímaváltozás mezõgazdasági hatásával kapcsolatos ismertetõ és promóciós tevékenységek Az éghajlati változásokban szerepet játszó ok és okozati összefüggések bemutatása segít megváltoztatni a környezetvédelemmel kapcsolatos értékítéletünket. Ezért igen lényeges, hogy ezeket az ismereteket minél szélesebb közönséghez juttassuk el. A tapasztalat azt mutatja, hogy a hagyományos (off-line) publikációs módszereken túl, erre a célra fontos elektronikus (online) terjesztési módszereket is alkalmazni. A program várható eredményei A különbözõ európai kutatási centrumokkal és egyetemekkel meglévõ kétoldalú kutatási együttmûködési szerzõdések folyamatos fenntartása és kiterjesztése nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a martonvásári intézet az egész közép- és kelet-európai régióban a téma kutatási és képzési központjává váljon. A közép- és kelet-európai régióban mûködõ valamennyi kutatóintézet és egyetem fiatal kutatóinak szervezett tanfolyamok lehetõvé teszik, hogy az MTA MGKI a növény és környezet közötti interakcióval kapcsolatos kutatási területen még nyitottabbá váljon az együttmûködésre. A pályázat megvalósítása során elért eredmények döntõ fontosságúak az érintett országoknak. A Közép- és Kelet-Európában tapasztalt szélsõséges éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodó biológiai alapanyagok nemesítését csak az érintett területen belül lehet megoldani. Ez szükségessé teszi jól képzett növénykutatók meglétét és azok aktív részvételét. A jelenlegi program keretében olyan fejlesztéseket tervezünk az MTA MGKI-ben, melyek hozzásegítik a régióban dolgozó szakembereket, hogy kivédjék a globális klímaváltozás okozta kedvezõtlen hatásokat. Az intézetben szervezett különbözõ rendezvények nagy látogatottságának köszönhetõen az MTA MGKI ideális helyzetben van, hogy gyakorlati bemutatót tartson (szántóföldön és fitotronban) a klímaváltozás kedvezõtlen hatásairól és információt nyújtson arról, hogyan lehet e változásokhoz alkalmazkodni és mérsékelni az elõre jelzett veszteségeket. Veisz Ottó Bedõ Zoltán A közlemény megjelenését az Agrisafepályázat támogatta. A pályázat honlapjának internetes címe: Az érdeklõdõk itt tájékozódhatnak a pályázat keretében szervezett tanfolyamok témáiról, idõpontjairól információkat szerezhetnek a pályázat megvalósulásának folyamatáról, valamint a globális klímaváltozással kapcsolatos egyéb honlapokat érhetnek el.

5 2009/1 Martonvásáron mûködik az európai növénynemesítõk szervezetének központja 5 EUROPEAN ASSOCIATION FOR RESEARCH ON PLANT BREEDING EUROPÄISCHE GESELLSCHAFT FÜR ZÜCHTUNGSFORSCHUNG ASSOCIATION EUROPÉENNE POUR L'AMÉLIORATION DES PLANTES Az elmúlt négy éves periódus méltó lezárása volt a Valenciában szeptember 9. és 12. között sikeresen megrendezett 18. EUCARPIA kongresszus, amelyen több mint 400 növénynemesítõ vett részt Európából, valamint a világ más részeibõl. A 36 elõadás és 286 poszter jól tükrözte azt a haladást, ami az elmúlt idõszakban végbement az élettudományokban, és ebbõl a trendbõl nem maradt ki a növénynemesítés sem. A kongresszus ékes bizonyítéka volt, hogy a növénynemesítés, mint egy multidiszciplináris tudomány, képes képviselõi révén új tudományterületeket hasznosítani. Az EUCARPIA fõ feladata ugyanakkor továbbra is a tudományos kooperáció elõsegítése, és teljes nyitottság biztosítása minden tudományos közösség irányába. Éppen ezért az EUCARPIA biztatja tagjait, hogy minél nagyobb mértékben vegyék ki részüket a modern mezõgazdaság fejlesztésébõl az egész európai társadalom érdekeinek figyelembe vételével. Az EUCARPIA alapszabályának megfelelõen a kongresszuson megtörtént a vezetõség rotációja. Jaime Prohens Tomast, aki sikeresen vezette a szervezetet az elmúlt négy év során az alelnökként tevékenykedõ Bedõ Zoltán váltotta fel az elnöki székben. A korábbi elnök past presidentként továbbra is a Végrehajtó Bizottság tagja marad. Az új alelnök sem ismeretlen az EUCARPIA vezetésében, mivel Beat Boller az eddigi pénztárnok vette át ezt a pozíciót megtartván korábbi tisztségét is. Evert Jacobsen 2001 óta a szervezet tudományos titkára, és ezt a sikeres tevékenységét folytatja a következõ négy éves idõszakban. Peter Ruckenbauer past president, az európai növénynemesítés nagy egyénisége tudásával, tapasztalatával továbbra is a Végrahajtó Bizottság tagjaként segíti szervezetünk munkáját. Az újonnan megválasztott fõtitkár Láng László búzanemesítõ lett, aki a martonvásári MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetben tudományos osztályvezetõ, valamint a Magyar Vetõmag Terméktanács alelnöke is egyben. Az osztrák elnökségi periódus alatt kialakult rendszer szerint az EUCARPIA titkársága az elkövetkezõ négy éves periódusra Valenciából Magyarországra, az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézet központi épületébe költözött. Ez nagy megtiszteltetés mind a martonvásáriaknak, mind az összes magyar növénynemesítõnek. A Magyar Tudományos Akadémia Mezõgazdasági Kutatóintézetének honlapja a címen érhetõ el. Honlapunkon a látogató részletes ismertetést találhat az intézetrõl, különbözõ részlegeirõl, az ott végzett kutatási és publikációs tevékenységrõl, az intézetben dolgozó munkatársak elérhetõségérõl. Beszámolunk az intézet által szervezett konferenciákról és egyéb rendezvényekrõl. Ugyanitt a sok hasznos információ megszerzésén túl, folyamatosan megjelentetjük a MartonVásár címû kiadványunk anyagát is. A látogató az ACTA AGRONOMICA honlapjához és egyéb hasznos honlapokhoz is kapcsolódhat. Reméljük a jövõben Ön is rendszeresen megtekinti intézetünk idõrõl-idõre megújuló honlapját. Jelen kiadványunkat a Nemzeti Kutatási Fejlesztési Program pályázati támogatásával jelentettük meg. Kutatás-fejlesztési P á l y á z a t i é s Kutatáshasznosítási Iroda

6 6 2009/1 Új hibridek a martonvásári kukorica portfólióban A2008-as termelési év is megerõsíti azt a régóta ismert és vallott tapasztalatot, mely szerint minden év valamiben különbözik az elõzõtõl. Ha a termelési technológia hatékony kivitelezhetõségét szem elõtt tartva teszünk egy kis visszatekintést, megállapíthatjuk, hogy az elmúlt tavasz kedvezõ volt a kukorica számára. A évben, a kevés téli csapadékot követõen egy esõmentes április következett, annak minden negatív hatásával. A jó kelés és jó preemergens gyomirtó hatás feltételeit csak az õsszel elmunkált, idõben lezárt szántások utáni gondos magágy készítés biztosíthatta. Ahol ez a folyamat csorbát szenvedett, maradt a heterogén kelést eredményezõ rögös magágy. Ezeken a területeken gyakori volt, hogy csak a május végi esõkkel tudott a kukorica kikelni, annak minden hátrányos következményével. A vegetáció további fázisaiban lehulló kevés csapadék hatása ismert, ennek eredménye a 4 t/ha alatti országos szemes kukoricatermés. Az alacsony termés, és ennek eredõjeként a kukorica iránti kereslet az árakat Ft/tonna fölé repítette. Az áru fizetõ vevõre talált, tényleges kereslet volt a kukoricára. A kukorica alternatív célú felhasználása mely elsõsorban bioetanol gyártást jelentett csírájában elhalt a magas szemes kukorica alapanyag ár miatt. A magas takarmány alapanyag árak tovább növelték az állattartás költségeit, kritikussá téve az abrakigényes ágazatok mûködését. A csökkenõ hagyományosan abrakfogyasztó állatállomány a kukorica iránti kereslet mérséklõdését vetíti elõre, annak minden következményével. A cikk írásának november közepi idõpontjából visszatekintve, összességében elmondhatjuk, hogy a termelõk az idei esztendõben nem panaszkodhattak a kukorica termését alapjában befolyásoló klimatikus idõjárási tényezõkre. A év õsze már csapadékos volt, a gazdák a szántást idõben és jó minõségben elvégezhették. A tenyészidõ kukorica szempontjából meghatározó idõszakaiban volt elegendõ nedvesség utánpótlás, nem volt hosszú, forró periódus. Kisebb térségektõl eltekintve a jó kukoricatermés feltételei adottak voltak. A betakarítás jelenlegi állapota, valamint a Mezõgazdasági Szakigazgatási Hivatal becslése alapján 7,5 t/ha körüli termés várható, amelyet jó szintûnek kell minõsítenünk. Ezt, a termés szempontjából kedvezõ várakozást beárnyékolja a kukorica nagyon alacsony felvásárlási ára. A kukorica kereskedelmérõl valójában csak beszélnek, tényleges ajánlattétel, üzletkötés, melyet árumozgás követne, nincs. A kereskedõ ebben a helyzetben teszi a dolgát, kivár, hogy számára az ár még kedvezõbb legyen. Az energiaalapú feldolgozás keresletet fenntartó, növelõ fejlesztései elmaradtak, részben halasztódnak. Az Európai Unió a 27 tagország szintjén tonna/évben határozta meg az intervenciós felvásárlásra kerülõ kukorica mennyiséget. A fentiek együttese vonja maga után a mostani piaci árakat. Magyarországon ezek után is egymillió ha felett fogunk kukoricát termelni, mert éghajlati adottságaink erre alkalmasak, a magyar termelõ magas szinten mûveli ezt a tevékenységet, az eszközei is megvannak hozzá. Az egymillió hektárt meghaladó területen megtermett kukoricának csak akkor tudunk piacot szerezni, biztosítani, amennyiben folyamatosan, adott elõre meghatározott mennyiségben beszállítói lehetünk a kukorica alapú bioenergia elõállításnak. Az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetében korunk minden igényét kielégítõ agrotechnikai kutatási és nemesítõi munka folyik. Elõbbiek adaptálása segíti a termelõt a biztonságos üzemi kukoricatermelési technológia kialakításában. A nemesítés eredményeit mutatják a folyamatosan bõvülõ matonvásári portfólióban megjelenõ új, minõsített hibridek. A Bázismag Kft. kukorica vetõmag ajánlatában harmonikus egységet képeznek a termelõk igényeit kielégítõ, megbízható, közkedvelt hibridek, valamint az újgenerációs hibridek csoportjai. Elmondhatjuk, hogy vetõmag-értékesítésünkben az új genotípusok részaránya az összforgalmunk- 1. táblázat Újgenerációs Mv hibridek termése és betakarítási szemnedvessége üzemi kísérletekben Hibrid t/ha víz % t/ha víz % t/ha víz % t/ha víz % t/ha víz % Mv 251 8,76 19,0 8,31 17,3 6,03 16,5 8,52 17,4 Mv 277 8,90 22,6 9,11 20,5 9,12 18,6 7,02 17,5 9,61 17,7 Maros 9,06 18,5 Amanita 9,71 20,1 9,98 19,4 7,29 17,6 10,37 17,8 Somacorn 9,71 22,6 9,74 19,9 7,47 18,6 10,70 18,9 Hunor 9,20 23,9 9,66 22,1 9,63 19,9 7,38 18,6 10,33 18,9 Mv 343 8,48 22,1 9,80 19,9 10,86 19,0 Kamaria 11,25 18,8 Mv Tarján 9,78 20,0 7,53 18,6 10,27 18,7 Mv Koppány 10,32 20,8 7,58 19,8 10,49 19,6 Miranda 7,48 21,4 10,90 19,7 Mv ,80 25,0 10,92 22,2 7,61 23,0 10,60 21,0 Átlag 9,05 23,3 9,46 21,6 9,73 19,8 7,27 19,1 10,26 18,8

7 2009/1 7 nak közel háromnegyede. E hibridek üzemi kísérletekben mutatott eredményeit láthatjuk az 1. táblázatban. Új hibridjeink termelõi bemutatásának és üzemi kipróbálásának már fél évtizedes gyakorlata van a Bázismag Kft.-nél. Az ország fõ kukoricatermõ területein és a Csallóközben közel 140 termelõnél vetünk el bemutatási céllal különbözõ hosszúságú, nagyságú (4-14 hibrid/hely) demonstrációs sorokat. A szántóföldi kommunikáció másik fontos fóruma az üzemi próbatermelés. A évben az Mv 251, Mv277, Maros, Amanita, Hunor, Mv Tarján, Mv Koppány, Miranda, Mv 500 és Siloking hibridekbõl mintegy 350 partnerünkhöz került vetõmag közvetlen üzemi termelési tapasztalatszerzés céljából. A szántóföldön szerzett különbözõ termelési eredményeket, tapasztalatokat szerkesztett formában feldolgozzuk és területi képviselõink segítségével eljuttatjuk a termelõkhöz. Ezúton is köszönjük Partnereink pótolhatatlan együttmûködését a szántóföldi próbatermesztés tevékenységükben. A évben a MAROS (FAO 310), az Mv343 (FAO 360), a KAMARIA (FAO 370), és a MIRANDA (FAO 460) új hibridekkel indítottunk vetõmag termelési programot. Ezeknek az új hibrideknek a vetõmagjával a vásárlók a közeljövõben találkozhatnak. Döntésüket szeretnénk megkönnyíteni a hibridekhez kapcsolódó új információk közreadásával. 1. ábra A MAROS zöldtermése minõsítõ kísérletekben (OMMI, ) MAROS (FAO 310) A korai tenyészidõ csoportba tartozó, kettõs hasznosítású kukoricahibrid. Termõképessége kiváló, az OMMI minõsítõ kísérleteiben két év átlagában 63,8 t/ha zöldtömeget hozott, mely 7,5%-kal magasabb a sztenderdek átlagánál (1. ábra). A 22,63 t/ha szárazanyag hozama 5,8%-kal meghaladja az összehasonlító hibridek átlagát. A szilázsok emészthetõ szárazanyagtartalmának mintegy 70%-a a csõbõl, a szembõl származik. Ezért fontos jellemzõ a csõ a szárazanyagban mutató, mely a MAROS esetében magas, 43,5%. A MAROS hibrid termõképességét szemesként széleskörû üzemi kísérletekben vizsgáltuk az országban. A magas állományából adódó nagy zöldtermése mellett szemesként is tenyészidejére jellemzõen terem (2. táblázat). A sztenderdekhez viszonyítva két nappal késõbb virágzik, vízleadása a kezdeti magasabb szemnedvességnél dinamikus, a korai FAO 300 tenyészidejének megfelelõen szárad le. Átlagos kezdeti fejlõdéssel rendelkezik, vetése szemes hasznosítás esetén április közepétõl május végéig javasolt. Szilázs termesztés céljából vetésideje rugalmasan választható meg az agronómiailag kívánatos betakarítási idõponthoz igazodva. Ajánlott termõtõszám szilázs célú hasznosításnál tõ/ha, szemesként termelve tõ/ha. A Bázismag Kft. javaslata a MAROS termesztéséhez: Tenyészidejébõl adódóan minden kukoricatermelõ térségében eredményesen termeszthetõ. Jó õszi kalászos elõvetemény. Koraisága miatt belvizes területre, megkésett vetésre is ajánljuk. Az átlagos, vagy gyengébb adottságú területeken is elfogadhatóan terem. Mv 343 (FAO 360) A termelõk által leginkább preferált tenyészidõcsoportba tartozó, lófogú szemes kukoricahibrid. 2. táblázat A MAROS teljesítménye üzemi kísérletekben (2008) Hely Termés t/ha Víz % Kaba 14,89 18,2 Bácsalmás 13,17 18,4 Bodakajtor 11,30 17,8 Rakamaz 11,22 20,9 Lajoskomárom 10,83 19,9 Szekszárd 10,40 18,2 Celldömölk 10,08 18,4 Kondoros 9,81 20,3 Aranyosapáti 9,74 20,9 Középhídvég 9,64 16,9 Szászvár 9,60 22,0 1. kép Maros Bakonszeg 9,21 21,1 2. kép Mv 343

8 8 2007/1 A minõsítõ kísérletek két évének átlagában szemtermése 5,5%-kal haladta meg a sztenderdekét. Az aszályos 2003-as évben az Mv 343 jobban érezte magát, relatíve több termést adott, mint az összehasonlító hibridek ban az országban 85 helyen vizsgáltuk üzemi kísérletekben az Mv 343 termõképességét (3. táblázat). A termõhelyek jellemzésére az üzemi demonstrációs sorok átlagtermését használtuk. A kísérletek fõátlaga 9,51 t/ha volt, 20,2% betakarítási szemnedvességgel. Az Mv 343 termése a 85 hely átlagában 9,8 t/ha, 19,9% víztartalommal. Az Mv 343 nem válogat a termõhelyek között, az eltérõ adottságú helyeken mért termése azonos mértékben volt magasabb az ott mért átlagoknál. Vízleadása gyors, dinamikus. A évben a termõhelyek többségében szeptember elsõ dekádjában elérte a 20% körüli szemnedvességet. Csuhélevelei éréskor fellazulnak, segítve a minél alacsonyabb betakarítási szemnedvesség elérését. Kedvezõ évben biztosan számíthatunk az Mv 343 alacsony szemnedvesség tartalmára, mely a költségtakarékos termesztés technológiánál fontos szelekciós tényezõ lehet. Ajánlott termõ tõszáma ezer tõ/ha, átlagos vagy gyengébb adottságú területen a ritkább állomány javasolt. 3. táblázat Az Mv 343 teljesítménye üzemi kísérletekben (2006) Hely Termés t/ha Víz % Bicsérd 13,70 16,5 Bóly 12,90 16,3 Kondoros 12,40 18,8 Középhídvég 12,40 17,9 Simonpuszta 12,01 19,2 Tiszaszentimre 11,93 17,4 Arnót 11,85 17,5 Szajk 11,80 17,9 Pélpuszta 11,78 18,3 Iregszemcse 11,72 21,7 Héreg 11,72 19,7 Bóly 11,56 16,9 Bácsalmás 11,48 18,8 Árpádhalom 11,43 18,4 Lippó 11,31 19,0 A Bázismag Kft. javaslata az Mv 343 termesztéséhez: Az ország minden kukoricatermõ területére ajánljuk azon gazdálkodóknak, akik alacsony költségszintre, biztonságos termésre törekszenek. A kukoricatermesztés szempontjából periférikus megyék kivételével, nagy terméslehetõséget hordozó õszi kalászos elõveteményként is ajánljuk. 4. táblázat A KAMARIA teljesítménye üzemi kísérletekben (2006) Hely Termés t/ha Víz % Bácsalmás 15,33 17,5 Rakamaz 13,69 22,2 Aranyosapáti 13,68 25,2 Lajoskomárom 13,58 22,0 Középhídvég 12,24 20,5 Várong 12,03 18,9 Kunágota 10,40 17,5 Szászvár 10,33 23,3 Tiszaszentimre 10,08 20,5 Pázmánd 9,52 17,8 3. kép Kamaria termése KAMARIA (FAO 370) A korai tenyészidõcsoport harmadik harmadában érõ, lófogú szemes kukoricahibrid. A KAMARIA-t évben minõsítették a magyar hivatalos kísérletekben elért eredményei alapján. Termõképessége kiemelkedõ, a vizsgált két év átlagában 12,91 t/ha szemtermést ért el, mely 6,7%-kal magasabb a sztenderdek termésszintjénél. Kiegyenlítetten terem, a két különbözõ évben ( ) a KAMARIA terméskülönbsége mindössze 0,51 t/ha volt ban üzemi kísérletekben is teszteltük a hibridet (4. táblázat). Az eddigi eredmények megerõsítik az OMMI/MgSzH-kísérletekben tapasztaltakat. Vízleadása gyors, tavalyi méréseinkben a 25% szemnedvesség állapot eléréséig a napi vízvesztés akár az 1%- 4. kép Miranda

9 2. ábra A KAMARIA vízleadása üzemi kísérletekben (2008) 3. ábra A MIRANDA vízleadása üzemi kísérletekben (2008) 2009/1 4. ábra A MIRANDA keményítõtartalma eltérõ termõhelyeken ( ) 5. táblázat A MIRANDA termése üzemi kísérletekben (2008) Hely Termés t/ha Víz % Bácsalmás 15,25 18,7 Kaba 15,12 22,0 Bodakajtor 14,06 22,2 Rakamaz 13,32 24,4 Lajoskomárom 13,15 25,6 Bakonszeg 12,79 22,6 Aranyosapáti 12,31 25,7 Középhídvég 11,88 20,5 Tiszaszentimre 11,35 22,3 Szászvár 11,32 24,6 Kunágota 11,01 19,0 Szekszárd 10,85 18,9 ot is meghaladta. Ezt követõen az ütem lassul. A 20% körüli szemnedvességet a KAMARIA szeptember közepére a legtöbb termõhelyen elérte (2. ábra). Az éréskor fellazuló csuhélevelek, a relatíve nagy szemfelület nagyban segíti a szántóföldi, alacsony szemnedvességig történõ leszáradást. A KAMARIA csöve nagyon generatív, a szem aránya az összes csõ szárazanyagból elérheti a 87-88%-ot. Szilárd szárú, jó állóképességû hibrid, szárszilárdsági hibája nem érte el az 1,5%-ot, egyike a legjobb szárú korai hibrideknek. Hektoliter tömege a évi vizsgálatokban 70 kg feletti volt. Ajánlott termõ tõszáma ezer tõ/ha. A Bázismag Kft. javaslata a KAMARIA termesztéséhez: Jó termõhelyi körülmények között és intenzív termesztéstechnológia alkalmazásával a nagyobb tõszám használata javasolt. A KAMARIA, mint korai hibrid az ország minden kukoricatermõ vidékén termelhetõ. 9 MIRANDA (FAO 460) A nagy terméseket mérsékelt szemnedvességgel produkáló, középérésû tenyészidõ csoportba tartozó, lófogú kukoricahibrid. Tenyészidejére jellemzõ, hogy magasszintû hozamokra képes. A minõsítés éveiben ( ) 13,26 t/ha termést ért el, mely szignifikánsan, 6,5%-kal volt magasabb a sztenderdek átlagánál. A FAO 500-as átmenõ sztenderdet is megbízhatóan (0,81 t/ha) elõzte meg. A évi üzemi kísérletekben a MIRANDA terméseredményei nagyon meggyõzõek (5. táblázat). Termése mindkét évben kiegyenlített volt, jó évjárati stabilitást mutatott. Tenyészidõ sztenderdjeihez viszonyítva egy nappal késõbb virágzik, de gyors leszáradásának köszönhetõen ezt a hátrányát behozza. Több termõhelyre kiterjedõ, évi méréseink szerint vízleadása a 25% szemnedvesség eléréséig 0,7-0,8%/nap volt, a 20%-os szemnedvességet szeptember 2. dekádja végére érte el (3. ábra). Megbízhatóan 70% feletti keményítõtartalma (4. ábra) következtében kedvelt lehet bioetanol alapanyagként. Szárszilárdsági hibája a hivatalos kísérletek két évének átlagában 1,5% volt. Túlérésben is állva marad, veszteségmentes munkavégzést tesz lehetõvé kései betakarítás esetén is. Kezdeti fejlõdési erélye gyors, vetési optimuma széles. Április 2-3. dekádjában vetve számíthatunk jó termésre. Golyvásüszög fertõzésre rezisztens. Ajánlott termõ tõszáma ezer tõ/ha. A Bázismag Kft. javaslata a MIRANDA termesztéséhez: A tõ/ha feletti vetést csak a jobb termõhelyi feltételek között gazdálkodóknak ajánljuk. A MIRANDA termesztését azon kukoricatermelõknek javasoljuk, ahol a FAO 400-as éréscsoport közepére sorolt hibridek termelésének ökológiai feltételei adottak. Nagy keményítõtartalma következtében jó alapanyaga a bioetanol gyártásnak. Bodnár Emil Bázismag Kft.

10 /1 Akukoricabogár megjelenése az 500 éves európai kukoricatermesztés egyik legsúlyosabb növényvédelmi kihívása. Az elsõ észlelése óta eltelt 15 év alatt masszív rovarpopuláció alakult ki a Kárpát-medencében, de találtak már imágókat Európa szinte minden országában, ahol kukoricát termesztenek. Sivcev és Tomasev (2002) vizsgálatai szerint Dél-Európában a bogár kártételének a következményeként a termésveszteség esetenként a 70%-ot is elérte, de a kárt szenvedett táblákon a 30%-os termésveszteség volt a legjellemzõbb. Magyarországon a károsított terület becsült nagysága több mint ha-ra tehetõ, melynek 1/3-án növénydõléssel járó kártétel is tapasztalható. A hazai termésveszteség becslésére nincsenek pontos adatok, de valószínûsíthetõ, hogy országos szinten a termés 5%-a lehet a kár mértéke. A kukoricabogár kártételének leküzdése, a veszteségek elkerülése, illetve mérséklése miatt, az ellene való védekezés elkerülhetetlen. Ennek leghatásosabb módja az integrált növényvédelem. A hazai védekezési eljárások tervezésénél célszerû figyelembe venni az amerikai tapasztalatokat is, hiszen ott 100 évvel korábban jelent meg a kártevõ. Amióta az 1900-as évek elején feltûnt a kukorica-övezet nyugati részén, a rovar gyorsan terjedt az Egyesült Államok legtöbb kukoricatermõ körzetében. A gazdák többféle védekezési eljárást alkalmaztak ellene, beleértve a vetésforgót, talajfertõtlenítõ szerek használatát a lárvákkal szemben és a permetezést a tojásrakó imágók gyérítésére. A kukoricabogár ennek ellenére továbbra is jelentõs kukorica kártevõ az amerikai gazdálkodók számára. A rovar évente mintegy 1 milliárd dollár veszteséget okoz, amibõl a rovarölõ szer költségeit 200 millió USA dollárra, a terméskiesést 800 millió USA dollárra becsülik. A kukoricabogár ellen hagyományosan vetésforgóval védekeznek. Emellett átlagosan a vetésterület közel 20%-án (kb. 7 millió hektáron) alkalmaznak talajfertõtlenítõ szert a kukoricabogár ellen, különösen monokultúrában. DRÁGA BOGARUNK, Diabrotica virgifera virgifera! 1. kép Gyökérellenállás mérése A rendkívül variábilis rovar azonban több eljáráshoz sikeresen alkalmazkodott. Az elsõ rovarölõ szerrel kapcsolatos rezisztenciát 1959-ben írták le ciklodién származékokkal szemben és ez a rezisztencia 20 év alatt átterjedt az egész kukorica-övezetre ben az északi kukoricabogárnak (Diabrotica barberi) egy olyan változatát írták le, amelynek meghosszabbodott nyugalmi állapota volt. Az áttelelõ tojások két vagy több évig életképesek maradtak a talajban, és emiatt a vetésforgó már nem védett a kártevõ ellen. Emellett az 1990-es évek elején a nyugati kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) vetésforgó rezisztens szójás változatát is megfigyelték. Ennek a biotípusnak a nõstényei a szója táblákban rakták le a tojásaikat, így a peték jelen voltak a következõ évben, amikor a vetésforgóban a gazdák újra kukoricát termesztettek. A védekezés új eszközét jelenti a 2003-ban bevezetett, genetikailag módosított (GM) kukoricabogár ellenálló hibridek termesztése. Ma már a vetésterület 15%-át meghaladó mértékû az ilyen hibridek használata. A gazdák számára az elõnyöket az egyszerû alkalmazás, és a kevesebb rovarölõ szer használata jelenti. A GM kukorica végsõ soron nagyobb termést eredményez a kevesebb megdõlés, és a jobb betakaríthatóság következtében. A hazai termesztési körülmények, az ökológiai és jogi feltételek eltérnek az amerikaitól, ezért a máshol bevált eljárások egyszerû másolása nem biztos, hogy hatékony védelmet biztosítana. Lényeges eltérés figyelhetõ meg abban a vonatkozásban, hogy a hazai üzemekben nagyobb a termesztett kultúrák diverzitása. Míg az USAban a kukorica övezetben a kukorica monokultúra, illetve a szója-kukorica dikultúra a jellemzõ, itthon egy-egy üzem 4-6 növényfajjal is foglalkozik. Más a birtokszerkezet, s más a rovarölõ szer használat gyakorlata is a kukoricában. A rovarpopuláció mérete is ma még kisebb lehet nálunk. A jogi korlátok miatt a transzgénikus hibridek termesztése Európában nem el-

11 2009/ táblázat Martonvásári kukoricahibridek ajánlata 2009 Megjegyzés terjedt, Magyarországon pedig moratórium tiltja a GM hibridek termesztését. Ezért a természetes rezisztencia (tolerancia) nagyobb jelentõségû lehet a hazai nemesítési programokban, mint az USA-ban. Magyarországon a bogár 1995 óta van jelen. Az eltelt évek alatt szinte az ország egész területén elterjedt. A leginkább fertõzött területek a dél-magyarországi és közép-magyarországi régiók. A kukorica-vetésterület közel 10%-án már a gazdasági kárt meghaladó szinten fertõzöttek a kukoricatáblák. Különösen súlyos veszteséget szenvednek azokban a régiókban, ahol a kukoricát monokultúrában termesztik. A vegyszeres védekezés költsége országosan eléri a 4 milliárd Ft-ot, önmagában alkalmazva biztonságos védelmet mégsem nyújt évi vetésidõ kísérletünkben a gyökérdõlés mértéke a késõbbi vetésekben folyamatosan csökkent (1. ábra). A korai vetés általában kukoricabogár fertõzés nélkül nagyobb termést, alacsonyabb szemnedvességet eredményez. Kukoricabogár fertõzés esetén a korai vetés elõnyeinek fenntartása céljából a vetés elõtti talajfertõtlenítést esetleg ki kell egészíteni egy késõbbi idõpontban elvégzett talajfertõtlenítéssel. Ugyanebbõl a kísérletbõl azt a következtetést is levonhatjuk, hogy a harmonikus tápanyagellátás általában a 1. ábra Vetésidõ hatása a gyökérdõlésre (Martonvásár, 2008) 2. ábra N adag hatása a gyökérdõlés alakulására (Martonvásár, 2008)

12 /1 3. ábra Kukoricahibridek gyökér tulajdonságainak alakulása ( ) 4. ábra Iowa skála a gyökérkártétel értékeléséhez (kp) (cm) kukorica fejlõdésére kedvezõen ható tényezõ véd a bogár kártételével szemben. A kísérletben vizsgált 4 különbözõ N adag bármelyike lényegesen csökkentette a gyökérdõlés gyakorisá- 2. táblázat A kukoricabogárral szemben toleráns Mv hibridek Igen korai: Mv 251 Mv 255 Korai: Mv Maros Hunor Tarján Táltos Középérésû: Tisza Miranda Mv Koppány Mv 437 Késõi: Mv 500 gát a mûtrágyázatlan kontrollkezeléshez képest (2. ábra). Meg kell azonban azt is jegyezni, hogy a kísérletben tapasztalt gyökérdõlés mértéke a talajfertõtlenítés mellett szól, hiszen a N-adagtól függõ 1 5% dõlés igen alacsony érték ahhoz képest, hogy a területen több mint 20 éve folytatjuk a kukorica kísérletet monokultúrában. A technológiai elemek mellett fõ feladatunknak tekintjük a kukorica genetikai képességeinek a kiaknázását a bogár elleni küzdelemben. A martonvásári kukoricanemesítés két úton halad a hibridek rezisztencia szintjének javítása terén. A hagyományos módszerek alkalmazásával a hibridek toleranciáját növeljük a lárvakártétellel szemben. A tolerancia a növény azon képessége, mely segíti a károsítás elviselését viszonylag kis termésveszteséggel, illetve elõsegíti a sérült részek regenerálódását. Ebbõl a szempontból a gyökér mérete, és regenerálódó-képessége a fontos tulajdonság, melyeket a vegetáció során két idõpontban felvételezünk a fertõzött területeken. A szelekció hatékonyságát növeli az az eszköz, mellyel a gyökér ellenállását mérjük (1. kép). Egy kétkarú emelõvel kiszakítjuk a gyökeret a talajból, s regisztráljuk a kiemeléshez szükséges erõt. Ez az erõ szoros pozitív korrelációban van a gyökér méretével és negatív korrelációban a károsodás mértékével. A kísérleteink azt mutatják, hogy jelentõs genetikai variancia létezik a tolerancia szintjében, ami megalapozza a nemesítés lehetõségeit. Minõsített, s a vetõmag programunkban szereplõ hibridjeink mindegyike a standardokkal összehasonlítva megfelel a kukoricával szemben általában megfogalmazott ellenállósági elvárásoknak (1. táblázat). Minden tenyészidõ csoportban található olyan martonvásári hibrid, mely az átlagosnál lényegesen nagyobb gyökérmérettel, gyökérellenállással jellemezhetõ és az átlagosnál kisebb mértékben károsodik (2. táblázat). Az utóbbi két év fajtakísérleti adatai a gyökér-tulajdonságok vonatkozásában is rámutatnak az évjárat jelentõs hatására. Míg 2007-ben több hely átlagában a hibridek átlagos gyökér átmérõje 13 cm volt, addig 2008-ban 20 cmnél is nagyobb értéket kaptunk (3. ábra). A gyökérellenállás mértékében még nagyobb különbséget találtunk: 2008-ban 3-szor annyi erõ kellett egy gyökér kitépéséhez, mint 2007-ben. Ez a nagyobb gyökérzet és a kisebb gyökérkártétel eredménye. Az elõzõ adatokkal szoros kapcsolatot mutatott a gyökérkártétel mértéke, melyet az Iowa skála szerint értékeltük (4. ábra). A másik út a transzgénikus kukorica elõállítása. Ezt a munkát is elkezdtük, de az elénk gördített akadályok miatt a programot külföldön folytatjuk. Marton L. Csaba Berzsenyi Zoltán Pintér János Spitkó Tamás Szõke Csaba

13 Akukorica monokultúrában való termesztését legfõképp nehezítõ tényezõjeként Gyõrffy Béla több évtizedes kísérleti eredményeire alapozva a talaj vízforgalmával összefüggõ hatások együttesét nevezte meg. Az elfogadottan nagyobb fajlagos költségek ellenére a növény huzamosabb ideig tartó, önmaga utáni vetése fõként a nagy abrak- és tömegtakarmány igényû állattartó gazdaságokban, a nevelõ-telepek közelségében vált általánossá, de az átlagosnál kedvezõbb adottságú térségekben is a kukorica részarányának növelését támogatta az egysíkú vetésváltásban a hosszú távon jövedelmezõen termelhetõ szántóföldi növények szûk listája. A kukoricabogár (Diabrotica v. virgifera LeConte) az ezredfordulón a monokultúra átértékelésére, a fenntartható termesztés újabb elemeinek megtalálására, alkalmazására ösztökélte a hazai kutatókat és termesztõket. A megállapítás intézetünkre nézve is igaz, hiszen a nemzeti kincset képezõ éves tartamkísérleteink nem kis hányadában a régi és új hibridek teljesítményére ható tényezõket vetésváltás nélkül termesztett kukoricán vizsgáljuk. Az, hogy az õszi búzával kétévenkénti váltásban vetett tengerit fenyegetõ veszély mekkora lehet, arra a esztendõ igazán érzékletes példát adott. Egy, a különbözõ trágyázási rendszerek hatásának összehasonlítására Martonvásáron 1958-ban megkezdett kísérletbe ( A kísérlet) 2007 tavaszán, két kalászos év után vetettünk kukoricát. A korábbi években a táblarész közvetlen szomszédságában sem termesztették a növényt. A kukoricabogarak betelepülése és az eltérõ tápláltságú hibrideken mérhetõ egyedsûrûségük becslésére, idõbeni változásának meghatározására virágillat-csalétkes csapdákat helyeztünk el a trágyázatlan kontroll (0N0P0K) és a trágyázott (160N80P100K) parcellákon. A június végétõl októberig tartó egyedszámlálás során (1. ábra) az 50%-os nõvirágzás idõszakában (július 3 6.) volt a legintenzívebb az imágók jelenléte. A 13 megfigyelési idõpontot tekintve az esetek döntõ többségében, 11 alkalommal a jobban táplált, erõteljesebb növényeken elhelyezett csapdák 2009/1 Az invázió és a kártétel foka 1. ábra Ragacsmentes, virágillat-csalétkes csapdák kukoricabogár fogásainak szezonális megoszlása trágyázási tartamkísérletben. Martonvásár, 2007., õszi búza elõvetemény. 2. ábra A kukorica gyökérdõlésének mértéke trágyázási tartamkísérletekben. Martonvásár, ábra Ragacsmentes, virágillat-csalétkes csapdák kukoricabogár fogásainak szezonális megoszlása trágyázási tartamkísérletekben. Martonvásár,

14 /1 4. ábra Ragacsmentes csapdák kukoricabogár fogásainak szezonális megoszlása trágyázási tartamkísérletben. Martonvásár, kép Trágyázási tartamkísérletek kontroll parcelláin fejlõdött kukoricák gyökérzete. Martonvásár, Õszi búza elõvetemény Kukorica elõvetemény 1. táblázat A kukoricabogár rajzás intenzitása és az idõjárási feltételek közötti kapcsolat szorossága a csalogatóanyag típusa és az elõvetemény függvényében. Martonvásár, Feromonnal Virágillat-anyaggal Idõjárási paraméter csalétkezett csapdák csalétkezett csapdák A kísérlet A kísérlet B kísérlet Globálsugárzás (MJ/m 2 ) 0,4441* 0,7730*** 0,7575*** Max. hõmérséklet ( C) 0,5720** 0,6911*** 0,6436** Min. hõmérséklet ( C) 0,4311* 0,7223*** 0,4848* Csapadék (mm) -0,1496 NS -0,2542 NS -0,2011 NS Relatív páratartalom (%) -0, , ,6183* A kísérlet kukorica elõvetemény, B kísérlet õszi búza elõvetemény. Felvételezett idõszakok száma (n) = 23, csapdák száma: 12 db, összes fogott bogár: db *** 0,1%-os, ** 1%-os, + 10%-os valószínûségi szinten igazolható kapcsolat, NS nem igazolható kapcsolat tartalmaztak több bogarat, bár a különbség csak két idõpontban volt igazán markáns. A betakarítás elõtt elvégzett felvételezések ezekben a parcellákban ugyan kimutattak minimális gyökérdõlést (2. ábra), de annak okát feltáró vizsgálatokra nem került sor. A évben az elõveteményt ért bogár invázió eredménye, azaz a lárvák intenzív gyökérkártétele már a virágzást megelõzõen jelentõs növénydõlést okozott, ami a teljes érés idõszakára katasztrófa-helyzetet idézett elõ (2. ábra). A nõvirágzás (július 1-3.) kezdetén kihelyezett virágillatcsapdák 3-4 naponként ellenõrzött legnagyobb átlagos napi fogása elmaradt a megelõzõ aszályos évben számlálttól. Ez feltételezhetõen az erõsen károsodott gyökerû, gyengébb állomány kisebb táplálóértékével hozható összefüggésbe, hiszen a mintegy 200 méter távolságban, búza után elvetett hasonló tematikájú trágyázási kísérlet ( B kísérlet) trágyázatlan (0N0P0K) és trágyázott (120N80P100K) növényein a megfigyelések megkezdése után intenzíven nõtt a betelepülõ bogarak száma és a populáció nagy egyedszáma az idõjárás okozta fogás-ingadozásoktól eltekintve a kukorica elszáradásáig megmaradt (3. ábra). Mindkét kísérletben jellemzõ volt, hogy a bogarak a tápláltabb növényeket részesítették elõnyben. Az A kísérletben 28 megfigyelésbõl 5, a B kísérletben 23-ból 1 alkalommal volt több a trágyázatlan kukoricáról befogott imágók száma. Az erõsen károsodott állományokban ( A ) a hím és nõstény bogarakat egyaránt csalogató virágporos-csapdákon kívül feromonnal csalétkezett csapdákat is elhelyeztünk. Ezek a legérzékenyebbnek minõsített csapdák a hímek befogásával segítik elõ a rajzáskövetést és a küszöbérték meghatározást. Az ezekkel begyûjtött rovarok száma fõként a kukorica virágzásának idõszakában nagyságrendekkel meghaladta a másik csapdatípusban találtakét (4. ábra). A kukoricabogár életmódja tekintetében a csapdázott egyedszám és a mért idõszak fõbb idõjárási paramétereinek együttes vizsgálata (1. táblázat) azt mutatta, hogy a bogarak táplálkozása (virágillat csapdák) közepes vagy szoros pozitív kapcsolatban volt a hõmérsékleti viszo-

15 2009/1 5. ábra A kukorica szemtermése kukoricabogárral (Diabrotica v. virgifera LeConte) fertõzött trágyázási tartamkísérletekben. Martonvásár, nyokkal és a globálsugárzással, gyenge-közepes erõsségû negatív összefüggésben a páratartalommal. Az imágók táplálék keresése tehát a meleg, száraz idõben volt intenzívebb. A feromonnal csalétkezett csapdák fogása a tendenciákat tekintve azonos, de kevésbé szoros összefüggést mutatott a meteorológiai jellemzõkkel, azaz a hímek fajfenntartó ösztönét az idõjárás anomáliái kevésbé befolyásolták. 15 Az érés kezdetén elvégzett gyökérvizsgálatok (tömeg, méret meghatározás, ellenállás-mérés) további adatokat szolgáltattak a lárvák által okozott károsítás mértékének számszerûsítéséhez (1. kép). Az õszi búza és az önmaga után, eltérõ tápanyag-ellátottságú talajba vetett kukoricák hozamai a termesztés szempontjából kedvezõnek mondható ban, e két azonos tematikájú trágyázási tartamkísérletben erõteljesen kihangsúlyozták a kukoricabogár lárvája és imágója által okozott károk lehetséges mértékét (5. ábra). Az eredmények a veszteségek csökkentését szolgáló agrotechnikai eszközök tárházából a vetésváltás és az optimális tápláltság fontosságára egyaránt ráirányították a figyelmet. Árendás Tamás Bónis Péter Szõke Csaba A közlemény megjelenését az AGRISAFE-pályázat támogatta. Minõségi kukoricahibridek organikus nemesítése Egyik legfontosabb takarmánynövényünk, a kukorica organikus termesztése világszerte intenzíven terjed. Ennek elsõdleges hajtóereje az, hogy az utóbbi évek kutatásai igazolták, hogy az organikus állattenyésztésbõl származó termékek lényegesen kedvezõbb élettani hatásúak, mint a konvencionális eredetûek. Az ökológiai módon elõállított állati termékekre alapozott funkcionális élelmiszertermelés egyre nagyobb teret hódít a piacon, és elsõsorban a prémium kategóriájú termékek körében a kereslet a labilis gazdasági környezet ellenére is folyamatosan nõ. A szabályozás viszont azt írja elõ, hogy az ökológiai állattartók takarmányszükségletük döntõ részét saját gazdaságukban kell, hogy elõállítsák, és csak minimális mennyiségben használhatnak külsõ forrásból származó takarmányokat állatállományuk nevelésére és fenntartására. Az ebbõl eredõ termelési korlátok ezért átértékelték a takarmánynövényekkel szemben támasztott igényeket. Különösen igaz ez a fehérje és az esszenciális zsírsavak vonatkozásában, ahol az ökológiai állattartók nem használhatnak pótlásra konvencionális eredetû növényeket és növényi termékeket, például szóját, melynél a GMO szennyezettség gyakorlatilag elkerülhetetlen. Ezért az ökológiai gazdaságok elsõdlegesen olyan tömeg- és abraktakarmányt igényelnek, melynek fehérjetartalma relatíve magas, és energiatartalmuk jelentõsen meghaladja a konvencionális fajtákét. A gazdálkodás formájából adódóan ehhez még hozzájárul az a törekvés is, hogy termesztett takarmánynövényeink lehetõleg ne legyenek genetikailag homogének, és termesztésük megfelelõ vetésforgóban történjen. Ez különösen nehéz helyzetet teremt a klasszikusan single cross SC hibridekre alapozott kukoricatermesztésben. Az organikus hibridkukorica termesztés egyik legnagyobb problémája ugyanis, hogy a termesztésben általánosan használt (SC) hibridek nem teljesítik az ökológiai gazdálkodásban alapvetõ genetikai heterogenitás követelményét. Másik nagy probléma, hogy a modern, nagy termõképességû hibridek fehérje- és olajtartalma igen alacsony, és olajuk zsírsavösszetétele is távol áll az ideálistól. Az SC hibrid formából adódó genetikai homogenitás az ágazat egyes gazdálkodási formáiban (pl. biodinamikus gazdálkodás) nem kívánatos, vagy egyenesen tiltott. A követelményeket röviden áttekintve azt mondhatjuk, hogy a konvencionális nemesítésbõl származó vezetõ hibridek többsége az ökológiai gazdálkodás követelményeinek nem felel meg. Ezért az elmúlt évek során a Nemzeti Kutatási Technológiai Hivatal pályázati támogatásával (GVOP 0053) elindítottunk egy olyan organikus nemesítési programot, melynek célja magas olaj- és fehérjetartalmú, organikus nemesítésû hibridek elõállítása. Az organikus nemesítés feltételrendszerének kialakítása érdekében létrehoztunk egy tanúsított organikus nemesítési tenyészkertet, melyben a következõ, hosszú távú vetésforgót alkalmazzuk: borsó (takarmány borsó), kalászos gabona, szója, kukorica. A vetésforgóban két kultúra, a kukorica és a kalászos gabonák organikus nemesítését végezzük. A kidolgozott vetésforgó

16 /1 a nemesítés alatt álló kultúrák tápanyagellátásán túl azt is biztosítja, hogy a monokultúrákra jellemzõ gyomflóra ne alakulhasson ki, mely elsõdlegesen a kukorica esetében jelent komoly elõnyt, mivel a nehezen kezelhetõ gyomok a kultúrában nem képesek elterjedni. A nemesítés folyamata során kizárólag az ökológiai nemesítésben általánosan javasolt módszereket alkalmaztuk, és a Biokontroll Hungária Tanúsító és Ellenõrzõ Kft.-vel közösen kidolgoztuk az organikus nemesítés tanúsítását. A kukorica organikus nemesítése során elsõ lépésben azokat a magas olaj- és fehérjetartalmú törzseket állítottuk elõ, melyek alapját képezik a jelenlegi hibrid-elõállítási programnak. Az elsõ lépésben elsõsorban a speciális minõségû fehér törzsek elõállítására koncentráltunk, mivel az ökológiai termékek kereskedelmében a speciális típusok jelentõs árelõnnyel értékesíthetõk. Negatív szelekcióval kombinált beltenyésztéses módszer alkalmazásával számos magas olaj- és fehérjetartalmú fehér törzset állítottunk elõ. Közülük azokat, melyek kiváló beltartalmi paraméterekkel és kombinálódó képességgel rendelkeznek, és vetõmag termesztési szempontból is megfelelnek a követelményeknek, szabadalmi DUS vizsgálatra bejelentettünk. A három fehér, magas olajtartalmú törzs (1. táblázat) a vizsgálati eredmények szerint 10% feletti olajtartalommal, és a konvencionális kukoricákhoz viszonyítva kiemelkedõen magas fehérjetartalommal rendelkezik. Egyetlen konvencionális gazdálkodásban jelentõs hátrányuk, hogy a herbicidekre igen érzékenyek, ezért magas olajtartalmú konvencionális minõségi hibridek elõállítására nem alkalmasak. Ez akadályozza széleskörû elterjedésüket. Az elsõ hibridizációs kísérletek eredményei azt igazolták, hogy olajos x olajos törzsek keresztezése nem eredményez gyakorlatban alkalmazható hibrideket, mivel az extrém magas olajtartalom igen gyenge szárral párosul, így a tisztán olajos hibridek már az érési fázis elején megrogynak. A magas olajtartalmú törzsek elõállításával párhuzamosan sikerült elõállítanunk számos normál fehér törzset, és ezek kombinációiból létrehoztunk egy ökológiai termesztésre alkalmas, magas olajtartalmú, fehér szemû TC hibridet, melynek 1. táblázat Magas olajtartalmú beltenyésztett törzsek minõségi jellemzõi (3 év átlaga) Törzs kódja Olajtartalom Telítetlen zsírsav Fehérje tartalom % arány % % HMv TO ,4 87,3 15,6 HMv TO341 14,9 82,7 16,4 HMv TO340 17,8 81,9 17,1 t/ha 1. ábra A HMv Fehérolaj TC hibrid termõképessége (3 év átlagában, organikus feltételek között) termõképessége az ökológiai gazdálkodás feltételei között kiváló (1. ábra). Az adatok azt is mutatják, hogy az ökológiai gazdálkodásban igen jelentõs a termõhely szerepe, amiben kulcsszerepet játszik az alkalmazott vetésforgó. A martonvásári tenyészkertben alkalmazott 50% pillangós arány a vetésforgóban gyakorlatilag olyan szerepet tölt be, mintha intenzíven trágyáztuk volna a területet. A HMv Fehérolaj beltartalmi paraméterei kiugróak, olajtartalma meghaladja a 9%-ot (86%-os telítetlen zsírsav aránnyal), és fehérjetartalma is lényegesen magasabb, mint a konvencionális hibrideké (12,8%). A hibrid termesztésbe vonását jelenleg az akadályozza, hogy hazánkban nincs ökológiai fajtaminõsítés, így az ökológiai nemesítésû anyagokat is a konvencionális hibridekkel együtt, intenzív feltételek között vizsgálják. Ez igen jelentõs hátrány azon hibridek számára, melyeket elsõdlegesen vegyszermentes és alacsony tápanyag ellátottságú területeken szelektáltak, mivel szülõtörzseik többsége a herbicidekre és a magas tápanyag tartalomra egyaránt érzékeny. Annak érdekében, hogy ezt a fennálló nehézséget kiküszöbölhessük, olyan TC hibridkombinációk elõállításába kezdtünk bele, melyek anyai szülõi konvencionális SC hibridek. A nemesítési nehézséget ezekben az esetekben az okozza, hogy sok konvencionális törzs nehezen adaptálható az organikus termesztési feltételekhez, és a rendelkezésre álló genetikai bázis szûkebb, mint azt a konvencionális törzsek száma lehetõvé tenné. Ennek ellenére számos törzset sikerült megfelelõen adaptálnunk, és az ilyen módon elõállított TC hibrideket összehasonlító kísérletekben vizsgáltuk két éven keresztül, két eltérõ gazdálkodási mód alkalmazása mellett. Ez a kísérlet lehetõséget biztosított arra is, hogy azonos genetikai bázison képet kapjunk a gazdálkodási mód okozta különbségekrõl, és megbecsüljük a minõségi hibridek potenciális termõképességét. A 2. ábrán jól láthatók a két gazdálkodási mód közötti különbségek. A zöld és sárga oszloppal jelölt hibridek konvencionális nemesítésû, a gyakorlatban igen elterjedt SC hibridek, melyeket annak érdekében tettünk be a kísérletbe, hogy képet kapjunk a konvencionális hibridek öko viszonyok közötti teljesítõképességérõl. A többi hibrid mind ökológiai nemesítésbõl származik, és legalább 50%-ban tartalmaznak olajos szülõt. Az eredmények azt mutatják, hogy a konvencionális hibridek között is található olyan, mely hatéko-

17 t/ha 2009/1 2. ábra Magas olajtartalmú TC hibridek termõképessége organikus és konvencionális termelési feltételek között (két év átlaga) nyan termelhetõ organikus gazdálkodási feltételek között, de van olyan is, melynek alkalmazása nem javasolható. A fajták sorrendje teljesen eltérõ a két gazdálkodási forma között: az organikus nemesítésû hibridek általában jobban teljesítenek organikus feltételek között, mint a konvencionális hibridek. Organikus feltételek között átlagosan magasabb fehérjetartalom érhetõ el mindkét hibrid típus esetében (konvencionális hibridek: 9,1%, organikus hibridek:12,4%), mint konvencionális feltételek között (7,8% és 11,9%). Természetesen igen jelentõs a különbség a konvencionális hibridek és az öko hibridek között olajtartalom tekintetében, hiszen az ökológiai nemesítésû hibridek 17 gyakorlatilag mindegyike magas olajtartalmú törzzsel lett elõállítva. Meglepõ módon az olajtartalom alakulását a mûvelési mód gyakorlatilag nem módosította. A konvencionális hibridek átlagos olajtartalma 3,9%, míg az öko nemesítésû hibrideké 8,4%. Természetesen ez utóbbiaknál a variabilitás jóval nagyobb, az olajtartalom 6,7 és 9,3% szélsõértékek között ingadozott. Az adatok meglepõ módon azt mutatják, hogy az organikus nemesítésû TC hibridek között elõfordulnak olyanok is, melyek versenyképesek lehetnek konvencionális gazdálkodásban is. Az 1. kóddal jelölt hibridünk mind termõképességben, mind minõségben abszolút elsõ helyen végzett a konvencionális termesztésben, ami felvillantja a minõségi hibridek konvencionális termesztésbe történõ bevezetésének a lehetõségét. Ez utóbbi hibrideket a közeljövõben fajtaminõsítésre bejelentjük, és remélhetõleg rövidesen hozzáférhetõk lesznek a gyakorlat számára is, annak érdekében, hogy az ökológiai gazdálkodásban jelentkezõ fehérjehiányt a gazdálkodók hatékonyan csökkenthessék. Kovács Géza Magyarország 1990-ben Kiotóban elfogadta, hogy szén-dioxid kibocsátását az akkori szinthez képest 5%-kal csökkenti. Oslóban hasonló egyezmény született a kén-dioxidra vonatkozóan. Az emisszió csökkentése mellett alternatív útként lehetõség nyílt a biomassza (megújuló) energia célú felhasználására is, amely a magas szárazanyag tartalmú mezõgazdasági növények felé fordította a figyelmet. Hazánk helyzeti elõnye, hogy a növénytermesztésbõl energiaforrásként hasznosítható biomassza tömege évenként megközelítõen 4-4,5 millió tonna. Az ebbõl képzõdõ energia kinyerésénél nem történik többlet szén-dioxid emisszió, hiszen a biogáz elégetése során csak a növények által korábban megkötött szén-dioxid szabadul fel. A biogáz kinyerésének teljes folyamatában gyakorlatilag nincsen olyan anyag, amit ne lehetne tovább hasznosítani. A végtermék a metángáz, Biogáz elõállítására alkalmas kukoricahibridek nemesítése mely közvetlenül betáplálható a területi gázhálózatba, vagy elégetve villamos energiaként hasznosítható. A melléktermékként képzõdött hõenergia is visszaforgatható a biogáz üzem, vagy egyéb hozzá kapcsolódó létesítmény fûtésére. A gyakorlatilag baktériummentes, környezetbarátnak is mondható fermentációs végtermék pedig talajjavításra, tápanyag utánpótlásra is kiválóan alkalmazható. A biogáz elõállítás elsõ lépcsõje a fermentáció, majd ezt a metánképzõdés biokémiai folyamata követi A képzõdõ metángáz 1 köbmétere kb. 0,6 köbméter földgáz fûtõértékével egyenértékû. A bioenergia elõállítására alkalmas anyagok közül (hígtrágya, mezõgazdasági vagy erdészeti növényi maradványok) az agrártermelésbõl származó biomassza felhasználása kézenfekvõnek látszik Magyarországon. Ennek ellenére hazánkban a megújuló energiaforrásokon belül a biogázt csak 1,5%- ban használják ki, ugyanakkor ez a szomszédos Ausztriában már a 6%-ot is meghaladja. Lemaradásunk tehát nem jelentõs, de kimutatható. A biogáz üzemekben az energia idõjárástól függetlenül termelhetõ meg, melyhez az alapot az energianövények biztosítják. Erre szolgálhat minden olyan növény, amely betakarításkor magas fermentálható szénhidrát tartalommal rendelkezik (szárban, szemben, levélben) és a növény részeinek romlásmentes, hosszabb idejû tárolása megoldható. A biogáz elõállítására alkalmas mezõgazdasági növényfajok egyike a kukorica, melynek nemesítése intézetünkben hosszú idõkre tekint vissza. E feladat megoldására korábban még nem indítottunk el speciális nemesítési programot, ugyanakkor az ilyen hibridekkel szemben támasztott követelmények már ismertek voltak. E célra leg-

18 /1 inkább alkalmasnak a magasabb fenotípusú, nagyobb címerû, többlevelû, nagy csutka-szár arányú és magas csõ alatti szártömegû hibridek mutatkoznak. A hibridek elõállításánál fontos szempont, hogy a szemtermésrõl sem szabad lemondani, amely a föld feletti szárazanyag 40-50%-át képviseli. Felhasználásuk kritériuma továbbá az, hogy az adott környezetben, minden évben biztonsággal elérjék a half milk line érettséget. További speciális követelmény az ilyen energiaipari kukorica típusokkal szemben, hogy érjék el a hektáronkénti maximális szárazanyag hozamot, valamint tolerálják a monokultúrában történõ termesztést is. Intézetünkben külön programban indultak átalakítási munkák genetikailag módosított, így vetésváltás nélkül is termeszthetõ genotípusokkal. A fermentáció zavartalan és hatékony lefolyását csak kiváló minõségû, toxinmentes biomasszával biztosíthatjuk, ezért a nemesítési programban itt sem elhanyagolható a betegségeknek ellenálló genotípusok létrehozása. A maximális fermentációs ráta eléréséhez törekedni kell arra, hogy a biogáz termelésre alkalmazható hibridjeink szárainak lignin-tartalma a lehetõ legkisebb legyen. A biogáz folyamatos termelését csak úgy lehet megoldani, ha az alapanyagot változatlan minõségben, a szezonon kívül is tárolják. A romlásmentesség csak úgy biztosítható, ha a betárolt anyag szárazanyag-tartalma a 24%-ot meghaladja (felsõ limitje általában nem meghatározható). E betakarítás-technológiai kérdés mellett fontos a szecskázott termés betárolás idõbeni folyamatossága a feldolgozás hatékonyságának érdekében. A nemesítés során tehát különbözõ tenyészidejû (FAO ) hibridek elõállítása is szükséges, mivel a szárazanyag mennyiségének fermentálhatóság szempontjából optimális szintje hibridenként csak rövidebb idõintervallumban áll rendelkezésre, így a betakarítás idejének elnyújtása alapvetõ fontosságú. A fajtánkénti maximális szárazanyag hozam 22-42% között várható. A biogáz célú felhasználásra a 35% feletti szemnedvesség az ideális. A biogáz elõállítás céljaira alkalmas kukorica termesztése hasonló a silókukorica termesztéséhez. Mindkét esetben a hektáronkénti maximális szárazanyag megtermelése a cél. A korábban silótermesztés céljából elõállított martonvásári hibridek zöme alkalmas biogáz elõállítására is. A 2002-es évtõl kezdõdõen Európában elsõként egy merõben új genotípussal jelent meg intézetünk a siló elõállítására alkalmas hibridek piacán. Ezek az úgynevezett leveles (lfy gént hordozó) hibridek, melyek nagyobb csõfeletti levélszámmal és biomassza tömeggel rendelkeznek. Eddigi ismereteink szerint a legmagasabb föld feletti szárazanyag tömeget ezek a silóhibridek adták, így e tulajdonságot hordozó fajtáink alkalmasak lehetnek biogáz elõállításra is. A leveles hibridjeink biogáz céljára történõ hasznosítását a szántóföldi kísérletek mellett laboratóriumi körülmények között is vizsgáljuk, ugyanakkor néhányukat Ausztriában, nemrégiben felépített biogáz üzemekben is tesztelik. Az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézete rendelkezik magas etanol és biogáz kihozatallal rendelkezõ hibridek elõállításához szükséges genetikai alapanyagokkal. Nemesítési munkánk során az ezekkel elõállított hibridek már bizonyítottak. A közel egy évtizede folyó, ez irányú laboratóriumi, nemesítési és szántóföldi tesztelési eredményeink igazolják, hogy hibridjeink nemcsak az európai mezõgazdaság takarmányozásiélelmezési láncának értékes elemei lehetnek, hanem bekapcsolódhatnak a fenntartható, megújuló forrásokat hasznosító energetikai programokba is. Mindezek azonban további komoly kísérleti, kutatási és tesztelési munkát igényelnek. Pintér János Pók István Hadi Géza Marton L. Csaba Új hibridek születésének újabb útjai Abeltenyésztéses hibridek nemesítésének alapfeltétele, hogy közel 100%-ban homozigóta beltenyésztett törzsek (vonalak) álljanak rendelkezésre. A hibridek szülõkomponenseinek elõállítása nem csupán több ciklusú öntermékenyítésbõl, hanem a növények fenotípusának folyamatos értékelésébõl és szigorú évenkénti szelekciós munkából áll. A beltenyésztett vonalak valódi nemesítési értékét a tesztkeresztezésekbõl származó F1 utódok szántóföldi teljesítményvizsgálata mutatja meg, ami tulajdonképpen egy utódbírálat, amelybõl visszakövetkeztetünk a szülõkomponensek általános kombinálódó-képességére (GCA). E tulajdonság azonban nem elsõsorban a beltenyésztettség mértékétõl, hanem a szülõkomponensek egymáshoz viszonyított genetikai távolságától függ. A vonal-elõállítás technikája a múlt század közepétõl kizárólag az öntermékenyítésre épülõ beltenyésztésre alapozódott. Az eljárás ciklikussága ellenére folyamatos évenkénti vonal-elõállítást tesz lehetõvé, mert a nemesítõ tenyészkertjében mindig különbözõ beltenyésztettségi fokon lévõ törzsek vannak, tehát évenként rendelkezésre állnak új, stabilizálódott, kiegyenlített, és egymástól megkülönböztethetõ, jó kombinálódó-képességgel rendelkezõ beltenyésztett vonalak. Az in vivo (monoploid) és in vitro dihaploid (DH) vonal-elõállítási technikák elterjedése nem jelentette és nem eredményezte a klasszikus beltenyésztéses módszerek felváltását. Ezen új eljárások csak újabb lehetséges eszközök a nemesítõk kezében. Mindegyik folyamat végeredménye a homozigóta vonal, amely versenyképes hibridkombinációk elõállítására lehet alkalmas. Az új vonal-elõállítási technikákra egyes külföldi nemesítõ cégek részben vagy egészben átálltak, a dihaploid technikák közül napjainkig a monoploid módszer vált rutinszerûen alkalmazott eljárássá. Az in vivo dihaploid vonal-elõállítás legnagyobb elõnye, hogy a haploid szint eléréséhez nem szükséges sejt- és szövettenyésztési technika alkalmazása, valamint az elõállított DH vonal genomja kizárólag a kiindulási anyag (donor) génállományából áll. A technika során a haploidok elõállításához ún.

19 2009/ ábra A monoploid módszer 2. ábra Haploid kukoricaszemek vizuális szelekciója (Geiger, Roeber; 2006 alapján) letális inducer vonalat használunk (1. ábra), amelynek kromoszómái a keresztezés után eliminálódnak, így a megtermékenyült haploid szemekben genomja nem jelenik meg. A haploid szemek vizuális úton, egyszerû színváltozás alapján válogathatók ki (2. ábra). E technikának azonban több hátránya is van. Gyakorlott, több éves tapasztalattal rendelkezõ és viszonylag nagy létszámú személyzet szükséges a DH vonalak elõállításához. Az embrió és az endospermium elszínezõdése sem minden esetben egyértelmû, továbbá a szelekció után a haploid csíranövényeket kolhicines oldattal kell kezelni, ami erõs sejtméreg lévén nagy számban pusztítja el a kiválogatott növénykéket (a haploid növények 8-14%-ából lehet sikeresen dihaploid növényeket regenerálni). Hátránya az is, hogy nagy menynyiségû (akár több ezer) dihaploid vonalat kell elõállítani ahhoz, hogy kiválogatható legyen elegendõ számú, valódi nemesítési értékkel rendelkezõ vonal. Az in vitro dihaploid technika esetében sejt- és szövettenyésztéssel állíthatók elõ dihaploid vonalak. A portoktenyésztésre azonban a genotípusoknak csak igen szûk köre reagál haploid kallusz képzõdéssel, így önmagában nem használható a vonal-elõállításra szánt anyagok mindegyike e technikában. Mivel azonban az antéra indukciós tulajdonság jól öröklõdik és heterózishatást is mutat az F1 generációban, keresztezéssel átvihetõ a nemesíteni kívánt genotípusokba. Ezután a hibridek mikrospóráiból nagy mennyiségben haploid kallusz állítható elõ, amelybõl növényregenerációval juthatunk dihaploid növényekhez. A technika elõnye, hogy évjárattól függetlenül, akár télen, üvegházi vagy klímakamrás felneveléssel nagy menynyiségben állíthatók elõ DH kukoricavonalak, valamint az eredmények jól reprodukálhatóak. Az elõállítás során nem szükséges kolhicin kezelés, mert a sejtszintû tenyésztés során hidegkezeléssel a spontán kromoszóma-kettõzõdés gyakori jelenség, így a felnevelhetõ dihaploid növények száma is magasabb lehet. Az intézetünkben kis számú mintán végzett szántóföldi teljesítményvizsgálatok alapján elmondható, hogy az in vitro technikával elõállított DH vonalak keresztezési kombinációkban a vártnak megfelelõen szerepeltek és egyes hibridjeik elérték a fajtaelismerésnél használt standardok termésszintjét. Az eljárás hátránya, hogy nagy létszámú szakképzett személyzet szükséges hozzá, valamint a fent említettekhez hasonló volumenben kell a DH vonalakat elõállítani a kívánt, jó kombinálódó képességgel rendelkezõ genotípusok kiválogatásához. Problémát okoz továbbá az is, hogy az antéra indukcióért felelõs gének általában egzotikus (kínai, dél-amerikai) vonalakban vannak, amelyek genetikai anyagai a keresztezés során (25-50%-ban) belekeverednek a nemesítésben használni kívánt genomba és tulajdonságaik kifejezõdnek a keletkezett DH vonalakban. Ez utóbbi hatás azonban mérsékelhetõ, amennyiben az eredeti egzotikus vonalat átalakítják a hazai vonalakkal szemben támasztott elvárásoknak megfelelõen (pl.: DH 109, DH 105 vonalak). Összességében elmondható, hogy mindkét eljárás alkalmas homozigóta kukoricavonalak elõállítására és lehetõvé teszi a termesztési szintet elérõ hibridkombinációk elõállítását. Jelenleg az egyszerûbbnek ítélt, nagyrészt laboratóriumi beavatkozás nélkül mûködõ in vivo (monoploid) módszert alkalmazzák szélesebb körben, mert a szántóföldi elõállítás kézzel foghatósága közelebb hozza a nemesítõi érdeklõdést e technikához. A módszerek alkalmazásának legfõbb elõnye, hogy gyorsan (egy év alatt) és nagy számban (több száz, vagy ezres nagyságrendben) állítható elõ homozigóta vonal. A technológiák problémája az így elõállított vonalak tesztelésének és az utódbírálat lebonyolításának magas költség- és munkaigénye, ami korlátozza jelenleginél szélesebb körû elterjedésüket. Spitkó Tamás Pintér János Marton L. Csaba Barnabás Beáta A kutatásokat az OM-00063/2008 számú Jedlik Ányos Pályázat támogatásával folytatjuk.

20 /1 A kukoricahibridek N-mûtrágya reakciója vetésforgó és monokultúra tartamkísérletekben A N-mûtrágyázás hatékonyságának tényezõi Az agrotechnikai tényezõk közül a nitrogén (N) mûtrágyázás a kukorica termésnövelésének egyik legfontosabb tényezõje. Ugyanakkor világviszonylatban a gabonafélék N-felhasználásának hatékonyságát mindössze 33%-ra becsülik, amely jelentõsen kisebb a korábban megállapított 50%-nál. A kedvezõbb N-mûtrágyareakcióval rendelkezõ hibridek, a növény igényeihez igazodó N-mûtrágyázás, a táblán belüli variabilitáshoz alkalmazkodó precíziós alkalmazástechnológia, a vetésforgó és más agrotechnikai tényezõk jelentõsen növelhetik a N-mûtrágyázás hatékonyságát és egyúttal csökkentik a környezetre káros N-veszteségeket a talaj-növény rendszerbõl. Általánosan ismert, hogy a különbözõ kukorica genotípusok (hibridek, beltenyésztett vonalak) N-hatékonysága eltérõ. A N-hatékonyság javulása a nemesítés eredményeként nagyobb terméspotenciállal rendelkezõ genotípusok fontos sajátossága. Számos kutatási eredmény fontos adatokat tartalmaz a kukoricahibridek N-hatékonyságának javulásáról és a különbözõ N-szintekre kapott termésreakciókról. A korábbi martonvásári kutatások kimutatták a N-mûtrágyahatás optimumának növekedését. Mindegyik N-szinten az újabb nemesítésû hibridek termése felülmúlta a régebbi hibridekét és ez az elõny fokozódott a magasabb dózisú trágyakezelésekben. Ismert továbbá, hogy a többcsövû (prolifikus) kukoricahibridek kedvezõbb N-hatékonysággal rendelkeznek, mint a nem prolifikus hibridek. A kukoricahibridek eltérõ N-mûtrágya reakcióját a fontosabb fiziológiai folyamatokban meglevõ különbségekkel lehet megmagyarázni. A N-felhasználás hatékonyságát leggyakrabban a N-felvétel és N-hasznosítás hatékonysága mutatókkal jellemezzük. A különbözõ hibridek N-felvételében különbségeket fõként a szemtelítõdés idõszakában állapítottak meg. Beszámoltak arról, hogy a nõvirágzás utáni N-felvételbõl származó N aránya 60% volt az újabb hibrideknél és 40% volt a régebbi hibrideknél. A folyamatos N-felvétel a szemtelítõdés idõszakában szükségessé teszi a gyökérnövekedés fennmaradását a nõvirágzás után, amely viszont függ az asszimiláta-ellátottságtól. Az újabb hibridek nagyobb efficienciája a források felvételében és hasznosításában gyakran csak stresszkörülmények között válik nyilvánvalóvá. A nagyobb stressztolerancia és az egyenletesebb növényállomány stressz-viszonyok között, valószínûleg a kukorica termésnövekedésének legnagyobb lehetõsége az elkövetkezõ évtizedekben. Viszonyaink között a vízhiánystressz rendszeresen limitálja a növényi produkciót és a tápanyag-hasznosítást. Egyrészt direkt módon hat a talajban levõ tápanyagok felvehetõségére, másrészt indirekt befolyásolja a növény növekedésével és fejlõdésével összefüggõ fiziológiai folyamatokat. A vízhiánystressz és a N-hiány stressz hatása gyakran additív. Kukoricahibridek N-mûtrágya reakciója monokultúrában A martonvásári kukoricahibridek N-mûtrágya reakcióját két eltérõ környezetben, 50 éves kukorica monokultúra tartamkísérletben (stressz-környezet) és norfolki típusú vetésforgó kísérletben (optimális környezet) vizsgáltuk. Mindkét kísérletben különbözõ N-dózisokat állítottunk be, azonos P- és K-ellátottságnál. A kukorica monokultúra kísérletben a N-mûtrágya dózisa a következõ volt (kg/ha): 0, 80, 160 és 240 (jelölésük a továbbiakban: N 0, N 80, N 160 és N 240 ). A P- és K-mûtrágya dózisa azonos volt (160 kg/ha). Vetésforgóban (kukorica, tavaszi árpa, borsó, õszi búza) a kukoricahibridek N-mûtrágya reakcióját 0 és 280 kg/ha N-dózis tartományban, 40 kg/ha kezelésenkénti különbséggel vizsgáltuk. A P- és K-mûtrágya mennyisége azonos (120 kg/ha) volt. Korábbi kutatásainkból ismert, hogy kukorica monokultúrában a N-mûtrágya kezelések tartamhatása szignifikáns változásokat idézett elõ a kísérleti parcellák tápanyag-ellátásában és a növényi produkcióban. A N-mûtrágyázás nélküli kezelésben (N 0 ) a kukorica termése minden évben szignifikánsan kisebb volt a N-mûtrágyázásban részesült parcellák termésénél. Az N 80 kezelés termése szignifikánsan kisebb volt az N 160 kezelés termésénél. A kukorica szemtermése 160 kg/ha N-dózisnál volt a legnagyobb. Az N 160 és N 240 kezelésekben a kukorica termése szignifikánsan nem különbözött egymástól. Kukorica monokultúrában az évek átlagában a kukorica szemtermése N-mûtrágya kezelésenként a következõ volt (t/ha): N 0 : 3,69, N 80 : 6,97, N 160 : 8,33 és N 240 : 8,34. A N-mûtrágyázás és az évjárat hatását a kukorica szemtermésére 1970 és 2002 között száraz (12 év) és csapadékos (21 év) években vizsgáltuk. A száraz és csapadékos éveket összehasonlítva, csapadékos években a termésnövekedés N-kezelésenként a következõ volt (t/ha): N 0 : 1,29, N 80 : 1,96, N 160 : 1,87, N 240 : 1,65. Kukoricahibridek N-mûtrágya reakciója vetésforgóban Ugyancsak korábbi kísérleti eredményeinkbõl tudjuk, hogy vetésforgóban magasabb a termésszint és alacsonyabb N-mûtrágya dózisnál érjük el a maximális termést. A kukoricahibridek N- mûtrágya reakciója is különbözik vetésforgóban és monokultúrában között monokultúrában és vetésforgóban beállított azonos 6-8 hibrid terméseredményeit összehasonlítva, N-kezelésenként az alábbi eredményeket kaptuk (t/ha): monokultúrában: N 0 : 3,876, N 80 : 7,128, N 160 : 8,463, N 240 : 8,556; vetésforgóban: N 0 : 8,288, N 80 : 9,556, N 160: 9,561, N 240: 9,422. Vetésforgóban a legnagyobb termést évjárattól függõen 80 és 120 kg/ha N-dózisnál kaptuk. Kukoricahibridek N-mûtrágya reakciójának összehasonlítása monokultúrában és vetésforgóban A két agrotechnikai környezetben (vetésforgóban és monokultúrában) beállított N-mûtrágyázási kísérleteink egyedülálló lehetõséget kínálnak a kukoricahibridek N-mûtrágya reakciójának összehasonlítására. Az évenkénti kísérleti adatok áttekintése után között 13 év adatai alapján mind-