Megújult üvegház a kutatás szolgálatában

Átírás

1 Megújult üvegház a kutatás szolgálatában

2 2 2010/1 Fajtabemutatók Május 27. és június 27. között az intézet búzanemesítõi és az Elitmag Kft. specialistái 28 hazai, 4 romániai és 1 szlovákiai kalászos fajtabemutatón vettek részt, ismertették a martonvásári fajtákat. Június 9-én, a területileg illetékes Agrárkamara és az MgSzH társrendezésével kiugróan nagy érdeklõdés mellett (270 látogató) tartottunk kalászos fajtabemutatót a Fejér megyei szakemberek részére. Június 10-én és 11-én intézetünk, az Elitmag Kft. és a Gabonatermesztõk Országos Szövetsége közösen rendezte meg az Országos Kalászos Szakmai Napokat és Fajtabemutatót Martonvásáron. A több mint 900 érdeklõdõnek az intézet vezetõ kutatói a martonvásári kalászos gabona fajtákról, a kukoricanemesítés újabb eredményeirõl és a vetõmag kínálatról adtak tájékoztatást. A szakmai program tenyészkerti szemlével és a fitotron megtekintésével zárult, ahol a klímaváltozás búzatermesztésre gyakorolt hatásának kutatásával ismerkedhettek meg az érdeklõdõk. Július 14-tõl október végéig különbözõ szervezésekben közel 100 rendezvényen mutatkozott be intézetünk és a Bázismag Kft. a martonvásári nemesítésû szemes- és silókukorica hibridjeivel és a napraforgó portfólióval. Határainkon kívül Szlovákiában Ekecs, Tardoskedd és Csenke, illetve Erdélyben Uzon, Köröstárkány és Sarmaság nevû településeken volt kukoricabemutató és szakmai tanácskozás. Szeptember 2-án Országos Kukorica Bemutatót tartott intézetünk a Közép-Dunántúli Bioenergetikai Klaszter és az Mv Bázismag Kft. munkatársaival közösen Martonvásáron. Az érdeklõdõ szakemberek meghallgathatták az intézet legújabb nemesítési és agrotechnikai kutatási eredményeirõl és a kukorica vetõmagellátás helyzetérõl tartott tájékoztatást. Szántóföldi kísérletek szemléjével fejezõdött be a szakmai találkozó. Tudományos tanácskozások Tizenötödik alkalommal rendezte meg az MTA Agrártudományok Osztályának Növénynemesítési Bizottsága, a Magyar Növénynemesítõk Egyesülete és a MAE Genetikai Szakosztálya a Növénynemesítési Tudományos Napokat. Eseménynaptár Az MTA Székházában március 17-én tartott rendezvény plenáris ülésén résztvevõket Németh Tamás az MTA fõtitkára és Sirman Ferenc az FVM szakállamtitkára üdvözölte. Délután három-három szekcióban összesen 33 elõadás hangzott el. A résztvevõk 96 poszteren mutatták be legfrissebb kutatási eredményeiket. Munkatársaink közül 54 kutató 12 elõadást tartott, illetve 22 posztert állított ki. Intézetünk május 13-án ünnepelte alapításának 60. évfordulóját. A tudományos ülésen Láng István akadémikus elnökölt, elõadást tartott Pálinkás József az MTA elnöke, Németh Tamás az MTA fõtitkára, valamint a házigazdák közül Bedõ Zoltán igazgató, Barnabás Beáta, Balázs Ervin és Veisz Ottó igazgatóhelyettesek. Méltatta az intézet munkáját és eredményeit Búvár Géza a KITE Zrt. vezérigazgatója, Nagy János a Debreceni Egyetem centrumelnöke, Rédey Ákos a Pannon Egyetem és Solti László a Szent István Egyetem rektorai, Neményi Miklós, a Nyugatmagyarországi Egyetem és Wachtler István, a Károly Róbert Fõiskola rektorhelyettesei valamint Tóth Béla, a Gyermely Zrt. igazgatója. A mintegy 300 vendég ezt követõen megtekintette az ez alkalomra készült videofilmet. Szeptember án Martonvásáron tartotta éves munkaértekezletét az Európai Növénynemesítõk Nemzetközi Szervezete (EUCARPIA) végrehajtó bizottsága. A kétnapos megbeszélésen beszámoló hangzott el a Martonvásáron már egy éve mûködõ EUCARPIA titkárság tevékenységérõl és értékelték a tudományos szekciók évi rendezvényeit ben az EUCARPIA szekciók öt nemzetközi konferenciát fognak szervezni. A tervezett programokról a címen részletes információ kapható. Október 21-én intézetünk adott otthont a Gabonatermesztõk Országos Szövetsége soros közgyûlésének. Az elnökség beszámolóját követõen a tagok megvitatták az idõszerû kérdéseket és szavaztak a teendõkrõl. Személyi hírek Augusztus 20-a alkalmából a földmûvelési és vidékfejlesztési miniszter a hazai növénynemesítés terén végzett kiemelkedõ genetikai munkásságának elismeréséül Fleischmann Rudolf díjat adományozott intézetünk nyugalmazott fõosztályvezetõjének dr. Sutka Józsefnek. A kitüntetéshez szívbõl gratulálunk és jó erõt, egészséget kívánunk. Ünnepélyes körülmények között, június 6-án Gödöllõn vette át vasoklevelét dr. Kovács István, intézetünk Állami Díjas kukoricanemesítõje, aki osztályvezetõként több évtizeden át vezette a martonvásári hibridek elõállítását. Vendégeink Fernando Schmidt Ariztía, a Chilei Köztársaság magyarországi nagykövete július 7-én látogatást tett intézetünkben, ahol Bedõ Zoltán igazgató tájékoztatta a vendéget az itt folyó kutatásokról, valamint a most már 15 éve Chilében végzett kukoricanemesítési programunkról. A látogatás során a felek véleményt cseréltek a jövõbeni agrárkutatások kibõvítésének lehetõségeirõl. Ausztria, Hollandia és a Németországi Szövetségi Köztársaság mezõgazdasági attaséi látogattak el intézetünkbe november 11-én. A vendéglátók tájékoztatták a diplomatákat az intézet kutatási eredményeirõl, majd áttekintették a már folyamatban lévõ közös kutatási témákat és megtárgyalták a kapcsolatok kiszélesítésének lehetõségeit.

3 Akorábbi évek gyakorlatához hasonlóan az idén is folytatódott a martonvásári hibridkukorica fajtaszortiment megújítása (1. táblázat). Ennek keretében nemcsak új, hanem a változó környezethez jobban alkalmazkodó, korszerû hibridek kaptak állami minõsítést, és egyben esélyt arra, hogy további jó szereplés esetén a vetõmagprogram részeivé váljanak. Ez alatt a FIT (Fajtaértékelõ Innovációs Tanács) posztregisztrációs kísérleteiben és a Bázismag Kft. félüzemi, demonstrációs kísérleteiben 2010-ben mért eredményeket értjük. Ezek után indulhat a vetõmagelõállítás, ahogyan az az Mv 255, az Mv 343 és a Kamaria esetében is történt ben 4 martonvásári kukoricahibrid kapott állami minõsítést Magyarországon. A hibridek közül 3 a szemes, 1 a siló kísérletekben szerepelt. Az Mv 270 (FAO 270) az igen korai érésû csoportban szerepelt Mv 267 kísérleti jelöléssel. Termése 5,2%-kal haladta meg a standardok átlagát, úgy, hogy minden standardnál nagyobb termést ért el a vizsgálat két évének átlagában. Virágzási ideje a standardoknál 2 nappal késõbbi, de igen gyors vízleadásának köszönhetõen betakarításkori szemnedvessége a standard átlagnál majdnem 1%-kal kisebb (a két év átlagában 14,36%) (2. táblázat). Az Mv 280 (FAO 270) is az igen korai éréscsoportban szerepelt, Mv 297 kísérleti jelöléssel. A kísérleti évek átlagában az Mv 280 termése 0,5%-kal volt nagyobb, szemnedvessége 0,3%-kal kisebb, mint a standard átlag. Mindkét igen korai érésû hibridünk kiemelkedõen jó hidegtûréssel rendelkezik, ezáltal alkalmasak a korai vetésre. Rövid tenyészidejüknek köszönhetõen megkésett vetés, vagy másodvetés esetén is jó termést adnak, idõben beérnek. Magyarországnál északibb kukoricatermesztõ területeken is alkalmasak szemes hasznosításra. Az Mv 350 (FAO 350) a legfontosabb tenyészidõcsoport közepén versenyzett sikerrel a hivatalos kísérletekben, Mv 3306 jelöléssel. A vizsgálati évek átlagában az Mv 350 relatív a standardok termésének százalékában kifejezett termése 0,58%-kal volt na- 2010/1 Újonnan minõsített martonvásári hibridkukoricák új új új új új új 1. táblázat Martonvásári kukoricahibridek ajánlata 2010 Hibrid Típus FAO Virágzás Hasznosítás Szemtípus szám nap FAO Mv 241 TC szemes/siló lófogú Mv 251 TC szemes lófogú Mv 270 TC szemes lófogú Mv 280 DC szemes lófogú Mara TC szemes lófogú Mv 255 SC szemes lófogú FAO Amanita SC szemes lófogú Mv 277 MSC szemes lófogú Somacorn SC szemes lófogú Hunor SC szemes lófogú Mv 350 SC szemes lófogú Mv 343 SC szemes lófogú Mv Tarján TC szemes lófogú Norma SC szemes lófogú Mv NK 333 TC siló/szemes lófogú Mv 355 DMSC szemes lófogú FAO Mv Koppány SC szemes lófogú Mv Majoros TC szemes lófogú Bogát TC szemes lófogú Mv 434 TC szemes/siló lófogú Gazda MTC szemes lófogú Miranda SC szemes lófogú Tisza SC szemes lófogú FAO Siloking TC siló lófogú Mv 500 SC szemes lófogú Maxima TC siló lófogú 2. táblázat Az Mv 270 és Mv 280 kísérleti eredményei MGSZH FAO , Hibrid Termés Szemnedvesség Szárdõlés t/ha % % % Mv 270 8,68 105,2 14,36 4,9 Mv 280 8,29 100,5 14,9 3,1 St. átlag 8, ,21 2,6 3

4 4 2010/1 1. kép Az Mv 350 látványos csövei gyobb, mint a standardok átlaga (3. táblázat). A verseny igen szoros volt, amit az is mutat, hogy az éréscsoport leggyengébb és legjobb standardjának átlagtermése között mindössze 3% volt a különbség. Az Mv 350-nél csak a DKC 4626 st. relatív termése volt több, de csak 0,6%-kal, amit azonban az Mv 350 0,6%-kal kisebb betakarításkori szemnedvessége bõven kompenzál. Az Mv t/ha termésszinten 2007-ben 7%-kal adott nagyobb termést, mint a standardok, s a t/haos termés szinteken 2006, 2008-ban 2-3%-kal maradt el a standardok termésétõl. Az Mv 350 termesztésénél arra számíthatunk, hogy kiváló szárazság-, és hõtûrésének köszönhetõen szélsõséges idõjárás mellett is biztonságos, jó szintû termést érhetünk el, s kedvezõ évjáratokban sem fogja a hibrid genetikai potenciálja akadályozni a nagy termések elérését. Ezt bizonyítja, hogy az Mv 350 a hivatalos kísérletekben 2006-ban az 5 helybõl kettõben 14 t/ha feletti, ban a 6 kísérleti helybõl háromban 13 t/ha feletti terméseket ért el (1. kép). A biztonságos betakarítást garantálja az Mv 350 standardokhoz hasonló szárszilárdsága. A kísérletekben az Mv 350 dõlt növényeinek az aránya 0,2%-kal volt kevesebb azok átlagánál. Szemtermés (relatív %) H 2 O Szárdõlés átlag % % PR39D81 ást US 90,01 100,68 91,88 94,19 15,60 2,6 DK 391 st US 96,37 102,74 98,05 99,05 15,71 2,4 DK 440 st US 100,89 100,17 98,62 99,89 16,41 4,6 DKC 4626 st US 102,82 97,26 103,41 101,16 17,38 2,7 Mv 350 ÁM ,99 107,01 96,75 100,58 16,76 3,0 Célest st FR 95,49 100,85 99,35 98,56 17,99 0,9 st. fajták átlaga (relatív %) 100,00 100,00 100,00 16,50 3,2 st. fajták átlaga (t/ha) 12,41 5,85 12,32 10,19 st. = standard; ást. = átmenõ standard 3. táblázat Az Mv 350 kísérleti eredményei MGSZH FAO Az Mv 241-et egyszer már állami minõsítésben részesítették szemes hasznosításra FAO 260 tenyészidõvel 2004-ben. Az elmúlt két évben az újraindult igen korai érésû silókukorica kísérletben szerepelt, s a standard átlagnál jobb teljesítményének köszönhetõen állami minõsítésben részesítették, ezúttal siló hasznosításra. Hazánkban az igen korai vetésekben, korán lekerülõ elõveteményként, vagy a megkésett, esetleg másodvetésekben lehet szerepe az Mv 241-nek. Termõképességének, kedvezõ agronómiai tulajdonságainak köszönhetõen az Mv 241 minõsítése várható a nálunk északibb fekvésû országokban is. Marton L. Csaba Pintér János Hadi Géza

5 2010/1 A megújulás folyamatos: új termékek a martonvásári kukorica portfólióban Mielõtt a legújabb hibridek bemutatásába bocsátkoznánk, hasznos lehet szólni néhány gondolatban arról a közegrõl, környezetrõl, ahol a hibridjeinknek majd teljesíteni kell. Nincs két egyforma év. Ezt a gyakran hangoztatott szólamot megerõsíti, ha visszatekintünk a kukorica életfolyamatait, termését jelentõsen befolyásoló tényezõk szempontjából az utóbbi esztendõre ben egy átlagos csapadékú telet követõen egy nagyon meleg, esõ nélküli áprilissal folytatódott a tavasz. A jó kelés és jó preemergens gyomirtó hatás feltételeit csak az õsszel elmunkált, idõben lezárt szántások utáni gondos magágy készítés biztosíthatta. Ahol ez a folyamat csorbát szenvedett, maradt a heterogén kelést okozó rögös magágy. Aranyat érõ májusi esõbõl nagyon kevés hullott, nem kompenzálta a rossz magágykészítéssel és késõbbi vetéssel elkövetett agrotechnikai hiányosságokat. Az ilyen területeken gyakori volt, hogy a Medárd hozta esõkkel tudott csak a kukorica kikelni, annak minden következményével. A kettõs, sõt a hármas kelésre is volt példa, azaz egymás mellett volt az állományban az idõben kikelt, közel már virágzó egyed a 6-8 levelessel. Az ilyen mértékû, fejlõdésbeli heterogenitásból adódó veszteséget jelentõsen mérsékelte a hosszú meleg õsz, amely hozzásegítette a késõbb kikelõ állományt a beéréshez, leszáradásához. A cikk írásakor, október végén elmondhatjuk, hogy a klimatikus tényezõk egy jó közepes országos kukoricatermést predesztináltak. A kiugró terméshez elsõsorban a júliusi esõk hiányoztak. A talajmunkákat, a repce és az õszi kalászosok vetését-kelését hátráltató szeptemberi és október eleji meleg és csapadéknélküli periódus kiváló volt a kukorica leszáradására. Az alacsony betakarítási szemnedvesség jelentõsen csökkentette a kukoricatermelés költségeit, javítva ezzel az ágazat jövedelmezõségét. Október közepétõl a jelentõs országos esõzések nyomán megkezdõdhetett a szántás, viszont a még lábon álló kukoricáknál ez 2-4% visszanedvesedést okozott. A termés szempontjából elfogadható év eredményét ugyanakkor beárnyékolja a kukorica alacsony felvásárlási ára. Az árakat jelentõsen felfelé mozdító keresletnövekedés csak várat magára. Az abrakfogyasztó állatállomány folyamatos csökkenése is keresletmérséklõ. Az energiacélú feldolgozás keresletet fenntartó, növelõ fejlesztései elmaradtak, részben halasztódnak. Mindezek ellenére Magyarországon a továbbiakban is várhatóan 1 millió ha felett lesz a kukorica termõterülete, mert éghajlati adottságaink erre alkalmasak, a magyar termelõ magas szinten mûveli ezt a tevékenységet, és az eszközei is megvannak hozzá. Az egymillió hektárt meghaladó területen megtermett kukoricának azonban csak akkor tudunk stabil piacot biztosítani, ha kiszámítható menynyiséggel, folyamatos beszállítói lehetünk a kukorica alapú bioenergia gyártásnak. Az MTA Mezõgazdasági Kutatóintézetében, Martonvásáron, a kor színvonalának megfelelõ agrotechnikai és nemesítõi kutatómunka folyik. Elõbbiek adaptálása segíti a termelõt a biztonságos üzemi kukoricatermelési technológia kialakításában. A nemesítés eredményeit mutatják a Bázismag Kft. folyamatosan bõvülõ Marton Genetics 1. kép Mv (MG) portfóliójában megjelenõ új, minõsített hibridek. A Bázismag Kft. kukorica vetõmag ajánlatában éppúgy megtalálhatók a termelõk igényeit kielégítõ, megbízható és közkedvelt hibridek, mint az újgenerációs hibridek csoportja. Ez utóbbiak részaránya folyamatosan növekszik, jelenleg több mint háromnegyede a Kft. összforgalmának. Folyamatosan keressük új termékeink megismertetésének és üzemi bevezetésének új lehetõségeit, melynek során azt tapasztaltuk, hogy mindenképpen segíti az üzemi megjelenésünket az új hibrid és a Termelõ direkt kapcsolata. Az ország fõ kukoricatermõ területein, továbbá a Csallóközben, Székelyföldön és Erdélyben mintegy 180 termelõnél állítunk be különbözõ nagyságú (5-16 hibrid/hely) bemutató sorokat. A szántóföldi kommunikáció másik fontos fóruma az üzemi próbatermelés, amikor is a gazdálkodó egy nála még nem termelt MG hibridet saját körülményei között vet el egy lehetséges versenytárs kukorica mellé. A évben az Mv 251, a Maros, a Kamaria, az Mv Tarján, az Mv Koppány, az Mv 500 és a Siloking vetõmagja került mintegy 250 Termelõhöz próbatermesztésre.

6 6 2010/1 A bemutató sorok és a próbatermesztések eredményeit, továbbá az üzemi termésadatokat és tapasztalatokat termékkatalógusunkban helyezzük el és adjuk közre. Ezúton is köszönjük Partnereink pótolhatatlan együttmûködését a szántóföldi termékfejlesztési tevékenységünkben ben az Mv 255 (FAO 310) és a Kamaria (FAO 370) új hibridjeinkkel indítottunk vetõmagtermelési programot, továbbá jelentõs területen vetettek elsõ alkalommal Mv 343 (FAO 360) hibridet a termelõk. Leendõ új vásárlóink döntését szeretnénk ezért megkönynyíteni az Mv 255, az Mv 343 és a Kamaria hibridekhez kapcsolódó új információk és termesztési tapasztalatok átadásával. Mv 255 (FAO 310) Lófogú szemtípusú, korai érésû, szemes hasznosítású kukoricahibrid, melyet 2008-ban minõsítettek az igen korai tenyészidõcsoportban. Termése kiemelkedõ, a minõsítés eltérõ idõjárású éveiben a sztenderdekhez viszonyítva 5,8%-kal termett többet (1. ábra). A 2007-es igen száraz évben termése a legmagasabb volt a kísérletben vizsgált hibridek közül. A Fajtaértékelõ Innovációs Tanács (FIT) minõsített hibridek kísérletében a évben 11,28 t/ha termésével tenyészidõcsoportjában a második helyezett volt (2. ábra) ben az Mv 255 bekerült az üzemi kísérleti hálózatunkba is, ahol terméseredményei nagyon meggyõzõek voltak (1. táblázat). A hivatalos vizsgálatok éveiben az 1. ábra Mv 255 teljesítménye minõsítõ kísérletekben (OMMI, ) Szemtermés t/ha Szemtermés t/ha 2. ábra Mv 255 teljesítménye FIT minõsített hibridek kísérletében (Kivonat, 2008) Mv 255 betakarítási szemnedvessége 17,87% volt, ami 0,87%-kal magasabb a FAO 200-as sztenderdek szemnedvességénél. A termelõ szempontjából ezen egyik legfontosabb tenyészidõ jellemzõ alapján a korai tenyészidõcsoport elejére pozícionáljuk, 310-es FAO számmal. Az IKR Zrt évi üzemi kísérleteiben az Mv 255 szemnedvessége Szemnedvesség (%) Szemnedvesség (%) 16,4% volt a betakarításkor, a legalacsonyabb a korai hibridek közül. Az Mv 255 vízleadási dinamikáját a 3. ábrán mutatjuk be. Az állomány vetése mindkét évben április között történt. Az Mv 255 szeptember elejére elérte a 25% szemnedvességet, az elsõ dekád végére 20%-ra száradt le. A vízleadás szempontjából kedvezõ években, ahogy 2008-ban és 2009-ben is, 1. táblázat Mv 255 termése üzemi kísérletekben (2009) Megye Termõhely Termés (t/ha) Víz (%) Békés Kunágota 8,09 13,8 Csongrád Fábiánsebestyén 9,03 17,4 Gyõr-Moson-Sopron Kóny 9,70 17,4 Komárom-Esztergom Ászár 10,13 16,2 Komárom-Esztergom Bakonyszombathely 9,69 15,3 Nagyszombat Lúcs 11,67 17,3 Szabolcs-Szatmár-Bereg Rakamaz 9,26 15,0 Vas Celldömölk 9,61 14,5 Vas Chernelházadamonya 10,58 14,5 Vas Vasszécseny 8,45 14,5 Veszprém Devecser 9,22 27,0 Veszprém Románd 9,69 17,8 2. kép Mv 255

7 Szemnedvesség (%) Szemnedvesség (%) 3. ábra Mv 255 vízleadása (Simonpuszta, ) 4. ábra Mv 343 vízleadása (Kenderes, ) 2010/1 7 hibridünk szemtermése szeptember végéig 15%-ra száradt le. Az Mv 255 szilárd szárú hibrid, szántóföldön biztonsággal leszárítható alacsony szemnedvességig. Szemsorainak száma 14-16, soronként szemmel. A csõ szárazanyag tartalmának 85-86%-a a szemhányad. Optimális idõben elvetve biztonsággal, alacsony szemnedvességgel takarítható be, jó õszi kalászos elõvetemény. Ajánlott termõtõszáma tõ/ha. Az Mv 255 az átlagosnál jobb területen képes magas hozamokra, meghálálja a gondoskodást. Rövid tenyészidejébõl és jó vízleadásából adódóan megkésett vetéseknél is számíthatunk alacsony betakarítási szemnedvességre. Azon termelõknek ajánljuk nagy területi arányban, akik a kukoricatermesztést az ökológiai peremterületen folytatják és kielégítik a kukorica technológiai igényeit. 3. kép Mv táblázat Mv 343 termése üzemi területen (2009) Megye Termõhely Terület Termés Víz (ha) (t/ha) (%) Békés Gyula 25,00 8,5 13,5 Békés Gyula 6,00 8,4 15,3 Békés Kondoros 10,00 8,4 12,5 Békés Kunágota 100,00 7,9 13,5 Fejér Alap 10,00 8,2 14,6 Fejér Sárbogárd 8,00 8,6 20,0 Fejér Szabadbattyán 10,00 8,2 15,5 Nagyszombat Dunaszerdahely 3,00 10,3 21,0 Nagyszombat Várkony 5,00 10,6 17,4 Tolna Dunaföldvár 35,00 8,0 16,1 Mv 343 (FAO 360) A termelõk által leginkább kedvelt korai tenyészidõ csoportba tartozó, lófogú szemes kukorica. A évben az országban 57 termõhelyen vizsgáltuk üzemi kísérletekben az Mv 343 termõhelyi alkalmazkodóképességét. Az adott hely kukoricatermelésének színvonalát az üzemi kísérletek átlagtermésével jellemeztük. A kísérletek fõátlaga 7,91 t/ha volt 15,4% szemnedvességgel. Az Mv 343 termése rövidebb tenyészideje ellenére elérte a fõátlag szintjét, szemnedvessége 15% volt. Az átlag feletti és az átlag alatti termõhelyeket elemezve arra következtethettünk, hogy az Mv 343 nem válogat a termõhelyek között, sõt a gyengébb adottságú helyeken kismértékben az ottani átlagok felett termett. Üzemi területeken is jól debütált az Mv 343 (2. táblázat). A 8-10 t/ha-os táblaszintû termésekhez alacsony betakarítási szemnedvesség is társult, az átlagos víztartalom 15% alatt volt. Vízleadása gyors és dinamikus. Az érés elsõ, intenzív szakaszában a szemnedvesség csökkenés elérheti a napi 1%-ot is. Az elmúlt két év õsze nagyon kedvezõ volt a kukoricák leszáradására. Az Mv 343 érésdinamikai karakterét a kenderesi platform sorunk mérési adataival mutatjuk be (4. ábra). A hibrid a technikai érettséget jelentõ, 25% körüli szemnedvességét szeptember

8 8 2007/1 elejére mindkét évben elérte. Késõbb is intenzíven száradt, hamar elérte a 20%- ot. A száraz, meleg szeptemberben realitás volt a 15% szemnedvesség lábon történõ elérése, erre az Mv 343 is képes volt a hónap második dekádjában. A hibrid morfológiai felépítése is a gyors vízleadás-leszáradás szolgálatában áll, csuhélevelei éréskor fellazulnak, segítve a minél kisebb betakarításkori szemnedvesség elérését. A kukorica leszáradására kedvezõ évjáratban biztonsággal számíthatunk alacsony nedvességtartalmára, hiszen az Mv 343 FAO száma ellenére a korai tenyészidõcsoport elejének megfelelõ szintig képes leszáradni. Ajánlott termõ tõszáma tõ/ha, átlagos vagy gyengébb termõhelyeken a mérsékeltebb tõállomány javasolt. Tenyészidejébõl adódóan az ország minden kukoricatermõ területén ajánljuk termesztését. Aki költségtakarékos technológiában (alacsony szárítási költség) gondolkodik, annak az Mv 343 kiváló választás. KAMARIA (FAO 370) A korai éréscsoport harmadik harmadában érõ, szemes hasznosítású kukoricahibrid. A figyelmet elsõ alkalommal a minõsítõ kísérletekben elért 12,91 t/ha-os termése keltette fel. Pozícióját tovább erõsítette, hogy kiegyenlítetten termett, az eltérõ évek terméskülönbsége mindössze 0,51 t/ha volt. A Kamaria bevezetés elõtti tesztelését tovább folytattuk a Bázismag Kft. hálózatában. A hibrid kiemelkedõ ter- 4. kép Kamaria Szemnedvesség (%) Szemtermés t/ha 5. ábra KAMARIA termõhelyi alkalmazkodóképessége (2009) 6. ábra KAMARIA vízleadása (Kenderes, ) 3. táblázat KAMARIA termése üzemi kísérletekben (2009) Megye Termõhely Termés (t/ha) Víz (%) Bács-Kiskun Nagybaracska 10,61 17,0 Baranya Bóly-Töttös 11,67 16,7 Békés Kunágota 10,20 16,0 Fejér Aba 10,86 15,8 Fejér Aba 10,48 16,8 Fejér Székesfehérvár 10,75 17,3 Gyõr-Moson-Sopron Kóny 12,40 19,1 Hajdú-Bihar Hajdúböszörmény 12,40 16,0 Komárom-Esztergom Ászár 13,73 18,1 Komárom-Esztergom Bakonyszombathely 11,83 18,0 Nagyszombat Lúcs 15,45 19,8 Pest Kóka 12,48 17,5 Szabolcs-Szatmár-Bereg Rakamaz 11,63 18,4 Tolna Várong 12,70 22,6 Vas Celldömölk 11,59 14,5 Veszprém Pápa 10,80 15,8 Veszprém Románd 10,75 19,6

9 2010/1 9 mõképességgel rendelkezik (3. táblázat). Termõhelyi adaptálódó képességét mintegy 60 mérési hely adatai alapján elemeztük (5. ábra). A Kamaria a termõhelyek átlagához viszonyítva jelentõsen többet termett, ez vonatkozik mind a jobb, mind a szerényebb adottságú helyekre is. A hibrid vízleadása gyors, a tenyészidejére jellemzõ (6. ábra). A kukorica vízleadására kedvezõ években a Kamaria szeptember elsõ dekádja végéig elérheti a 25%-os szemnedvességet, a második dekádban 20%-ig is leszáradhat, sõt további jó idõben 15% alatti 5. kép Kamaria szemnedvességet is elérhet. Az érés folyamán fellazuló csuhélevelei is segítik a nedvességvesztést, valamint a relatíve nagy szemfelülete is ebbe az irányba hat. A Kamaria stabilan áll a lábán, szárszilárdsági hibája mindössze 1,5% volt a minõsítés alatt. A hibrid csövei végig termékenyültek, a csõvégek is jól benõttek. A szemsorok száma 16-18, a szemsoronkénti magszám A csõ nagyon generatív, összes szárazanyagának 87-88%-át a szemhányad képviseli. A hibridet tõ/ha növényállománnyal javasoljuk termeszteni. A Kamaria az ország kukoricatermõ vidékein mindenhol biztonsággal termeszthetõ. Jobb termõhelyeken az igényeit kielégítve kimagasló termésekre képes. További termékeinkrõl kiadványainkból, valamint területi képviselõ munkatársainktól kaphatnak Partnereink információt, forduljanak hozzájuk bizalommal! Ismerjék meg a megújult martonvásári kukorica vetõmag portfóliót, válasszanak az új martonvásári hibridek közül! Bodnár Emil Harminc generáció 15 év alatt Martonvásári tenyészkert az Andok lábainál Intézetünk az elmúlt évben ünnepelte megalakulásának 60. évfordulóját. A dr. Pap Endre nevéhez fûzõdõ elsõ martonvásári hibridkukoricát (ami egyben Európa elsõ hibridje is volt), az Mv 5-öt 1953-ban regisztrálták Magyarországon. Ezt azóta közel 170 államilag elismert szemes- és silókukorica követte, melyek jelentõs mértékben járultak hozzá mind a hazai, mind pedig az európai hibridkukorica termesztés fejlõdéséhez. A XXI. század elsõ évtizedének végére a világ jelentõs cégei a piacok minél nagyobb arányú megszerzéséért a szinte már teljesen kiegyensúlyozott versenyhelyzetben kénytelenek tovább növelni az évente elõállított új genetikai anyagok és a kísérleti kombinációk számát. Szintén jelentõsen bõvítik tesztelési hálózatuk rendszerét és méretét, hogy ezek eredményei alapján minél nagyobb biztonsággal tudják kiválasztani a legjobbakat. Az elmúlt évtizedekben a növénynemesítés elõrehaladásának segítése érdekében a konvencionális nemesítési módszerek mellett fõleg a hatvanas évek közepétõl, végétõl számos új technológiát vezettek be (monoploid módszer, szövettenyésztés, dihaploidizáció, markerszelekció, géntranszformáció stb.). Ezek célja elsõsorban az volt, hogy a nemesítés igen hosszadalmas folyamatát valamelyik módszer, vagy azok együttes felhasználásával lerövidítsék, illetve hogy egy-egy kívánatos agronómiai tulajdonságot a minõség, vagy valamilyen tolerancia területén célirányosan bevigyenek a nemesítési anyagok génállományába. Az újabb és újabb technológiák bevezetése ellenére a beltenyésztett kukorica vonalak elõállításánál azonban még min-

10 /1 dig legalább 10 generációval kell számolniuk a nemesítõknek. E hosszadalmas idõ lerövidítése céljából talán a legegyszerûbb megoldásnak az évenkénti többszöri generáció felnevelése tûnt. Az üvegházi, majd fitotroni, ún. második, vagy téli generációs programok a kukorica mesterséges körülményekre történõ igen érzékeny reakciója (hõmérséklet, páratartalom, megvilágítás erõssége és hossza stb.), s fõleg a helyhiány okán, a kis egyedszámok miatt nem váltották be a hozzá fûzött reményeket. A Földünk északi féltekéjén dolgozó nemesítõ cégek, egyetemi és intézeti projektek ezért azt a gyakorlatot alakították ki, hogy az évenkénti második, esetenként az évi harmadik generáció felnevelésére a téli hónapokban olyan meleg helyre, fõleg a Föld déli féltekéjére vonulnak, ahol közel hasonló vegetációs periódus nyújt biztonságos körülményeket a következõ generáció felnevelésére. Mindezzel lehetõség nyílik a nemesítési idõ lényeges lerövidítésére. Bizonyos érésidejû genotípusokkal, s elsõsorban trópusi körülmények között (pl. Puerto Rico, Hawaii) egy évben három generáció felnevelése is lehetséges. Ezek az ún. gyors programok gyakorlatilag csak a beltenyésztett vonalak öntermékenyítésére (self), illetve visszakeresztezésre (BC) jók, szelekció egyidejû végzésére azonban nem alkalmasak. A hagyományos, évi két generációs programokkal azonban erre is lehetõség nyílik, amennyiben mind a nyári, mind pedig a téli program megközelítõen hasonló ökológiai feltételek között folyik. Itt kell még megemlítenünk a mexikói székhelyû CIMMYT (Nemzetközi Kukorica és Búza Nemesítési Központ) által is használt speciális, évente szintén két generációt adó rendszert, melyben ökológiai szempontból más-más helyszínek váltják egymást. Mindkét helyen komoly szelekciót végeznek, bízván abban, hogy a program végén a kikerülõ nemesítési anyag ennek következtében feltehetõen nagyobb adaptációs képességgel fog rendelkezni (Shuttle breeding program). A martonvásári kukoricanemesítési munka keretében a nemesítõk látván, hogy az évi két generáció nélkül a versenytársakkal szemben nem lehet felvenni a versenyt már a hetvenes években lépéseket tettek kétgenerációs felnevelésére. Az elsõ próbálkozás Vietnam- 1. kép Nyári és téli generációk útja a martonvásári kukorica nemesítésben 2. kép Barázdás öntözés helyi módon

11 ban volt, de a trópusi körülmények között a mérsékelt égövi klímához adaptálódott anyagaink sajnos nem mûködtek rendesen. Hasonlóan jártunk Zambiában, majd a hawaii Molokai-szigeten is. E tanulóévek egyértelmûvé tették számunkra, hogy az európai és corn-belt adaptációjú anyagok nemcsak klíma-függõek, hanem igen érzékenyen reagálnak az eltérõ nappalhosszúságra és egyéb helyi körülményekre is. Emellett még megemlíthetnénk azt is, hogy anyagaink az eltérõ ökológiai viszonyok között másként viselkedhetnek egyes számukra ismert, vagy eddig nem ismert betegségekkel és kártevõkkel szemben. Mindezen negatív tapasztalatok figyelembevételével döntöttünk úgy, hogy a Déli-féltekén keresünk egy olyan országot, ahol anyagaink a téli program során a hazaihoz közel hasonló ökológiai körülmények közé kerülnek. A számításba jöhetõ Argentína, Új-Zéland, és Chile közül végül is az utóbbit választottuk (1. ábra). Az elmúlt év októberében immáron a 15. téli generációs programot kezdtük Magyarországtól több mint kilométerre, a fõváros Santiago de Chilétõl délre, közel a 33. déli szélességi fok vonalához (1. kép). Az ottani ökológiai körülmények a termékeny öntéstalaj, a mérsékelt, mediterrán jellegû klíma, a kb. 450 m tengerszint feletti magasság, a Csendes-óceánban Chile partjainál végigvonuló Humboldt-áramlat okozta anticiklon találkozása az Andok hegyvonulatai felõl érkezõ nyugati szelekkel, viszonylag kiegyenlített klímát eredményezve, ideális viszonyokat teremtenek az ország központi részében fekvõ Hosszanti-völgy mezõgazdaságának. Chilében a kukorica tenyészidõszakában (október-március) az átlaghõmérséklet sokéves adatok szerint szinte ugyanannyi, mint Magyarországon (2. ábra) április és szeptember között (l8,2 C). Az Egyenlítõhöz való közelebbi elhelyezkedés miatt viszont a napsugárzás beesési szöge meredekebb, ezért egységnyi területre nagyobb sugármennyiség jut, ami végsõ soron nagyobb hõsszeget is jelent. A tenyészidõszak során gyakorlatilag nem esik az esõ, de a viszonylag nagy éjszakai lehûlés és az erõs nappali felmelegedés speciális mikroklímát eredményez; reggelre a növények levelei erõsen párásak, így a napi minimum nedvesség ez által már valamelyest biztosítva van. A hófödte Andokból induló folyók, ugyanakkor hozzák az életet és a bõ ter- parcellaszám 2010/1 1. ábra Martonvásári kukoricák parcelláinak száma Chilében 3. kép Segítõink a tenyészkertben 11

12 /1 hõmérséklet ( C) 2. ábra Maximum és minimum hõmérsékletek alakulása a nyári és a téli tenyészkertben (Martonvásár tszf. 115 m, Buin tszf. 450 m) mést biztosító öntözõvizet. A Buin mellett lévõ kísérleti farmot, ahol kísérleteink és szaporításaink vannak, a közeli Rio Maipo táplálja, ami a nagyszerûen kiépített öntözõrendszereken jut el a növényekhez (2. kép) feltétlenül dicsérettel kell szólnunk chilei partnerünkrõl is, valamint a tenyészkertünkben segítségünkre álló igen szorgos chilei segítõinkrõl, akik közül néhánnyal már másfél évtizede dolgozunk együtt (3. kép). A mai modern kukoricanemesítéshez, így a mi martonvásári programunk sikeréhez is egyértelmûen hozzátartozik az évenkénti két generáció felnevelése. A hazai és a külföldi piacokon forgalomban lévõ, illetve fajtajelölt hibridjeink szülõi komponenseinek zöme megszületésük elõtt hosszú és többszöri utat jártak, s járnak be Európa és Dél-Amerika között. Bízzunk benne, hogy a jövõbeni munkánk eredményességét sem a klímaváltozás (a vele együtt járó El Nino jelenség, a globálisan növekvõ átlaghõmérséklet stb.), sem pedig egyéb gazdasági nehézség nem fogja fékezni, így Intézetünk évtizedek óta folytatódó sikeres kutatói és nemesítõi tevékenységének eredményeként újabb és újabb versenyképes hibridekkel fogunk rendelkezni. Munkánkat az Európai Regionális Fejlesztési Alap, illetve a GOP / sz. pályázata, valamint a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal OM-00064/2008 számú pályázata támogatta. Pintér János Marton L. Csaba Hadi Géza Pók István 4. kép Növényállomány a megporzás után A pályázat honlapjának internetes címe: Az érdeklõdõk itt tájékozódhatnak a pályázat keretében szervezett tanfolyamok témáiról, idõpontjairól, információkat szerezhetnek a pályázat megvalósulásának folyamatáról, valamint a globális klímaváltozással kapcsolatos egyéb honlapokat érhetnek el.

13 Magyarországon a kukoricatermesztés eredményességét eddig is több kórokozó és kártevõ befolyásolta, amit csak tovább rontott az amerikai kukoricabogár 1995-ös megjelenése. Ma már évente körülbelül ha a károsított terület becsült nagysága, melynek 1/3-án súlyos növénydõléssel járó kártétel is tapasztalható. A termésveszteséggel kapcsolatban pontos adatok nincsenek, de ez az érték az éves hazai termés mintegy 5-10%-a lehet. Kártételének következményeként a termésveszteség nagysága tág határok között mozog: néhány százaléktól, akár 70-80% is lehet tábla szinten. Amerikai adatok szerint a termésveszteség a kémiai védekezés költségeivel együtt körülbelül 1 milliárd dollár árbevétel kiesést jelent évente. Megjelenését és kártételének mértékét nagymértékben befolyásolja az adott év idõjárása és a rovarpopuláció nagysága. Az agrotechnikai, a kémiai és biotechnológiai védekezési eljárások mellett már több évtizede próbálnak a kártevõvel szemben rezisztens kukoricát nemesíteni. A konvencionális nemesítés a tolerancia szintjét tudja növelni. A tolerancia esetében a különbség fõleg a hibridek eltérõ növényi habitusából adódik (erõsebb szár, nagyobb, masszívabb gyökértömeg, erõteljesebb gyökérregeneráció). A toleranciaszint meghatározása céljából ban három termõhelyen, három ismétléses kísérletet állítottunk be 41 martonvásári nemesítésû hibriddel. A termõhelyek kiválasztásánál az elõzõ évi természetes kukoricabogár fertõzöttség mértékét és a talajadottságokat vettük figyelembe. Az elõzõ évi gyökérdõlési értékek a három termõhelyen a következõképpen alakultak: Kõszárhegyen 55%, Lászlópusztán 40%, míg Martonvásáron 30%. A kétsoros parcellák 6 m hosszúak, míg a sortáv 0,7 m, a tõtáv pedig 0,2 m volt. Mindegyik helyen két alkalommal ( és ) gyökérellenállás-mérõ segítségével, parcellánként 5 növényen mértük a 41 genotípus gyökérellenállását, majd Iowa skála segítségével (1=nincs kártétel, 6=3 vagy több gyökérszint pusztult) bonitáltuk a gyökéren látható kártételt, és mértük a gyökérátmérõt. A kapott értékek segítségével meghatároztuk a gyökérregeneráció mértékét (második felvé- 2010/1 Kukoricahibridek kukoricabogárral szembeni toleranciájának értékelése (Iowa skála) gyökérátmérõ cm 1. ábra A gyökérkártétel mértéke a hibridek átlagában ( ) 2. ábra A regenerálódás gyakorisági eloszlása (Kõszárhegy, 2007) -1-0,5-0,49-0 0,1-0,49 0,5-1 1,1-1,49 1,5-2 2,1-2,49 2,5-3 3,1-3,49 3,5-4 Gyakorisági csoportok 3. ábra A különbözõ termõhelyeken mért gyökérellenállás nagysága a hibridek átlagában ( ) 13

14 /1 4. ábra A különbözõ termõhelyeken mért gyökérméret nagysága a hibridek átlagában ( ) 5. ábra A termésmennyiség különbözõ termõhelyeken a hibridek átlagában ( ) telezett érték elsõ felvételezett érték). A gyökérellenállás meghatározása egy rugós erõmérõvel felszerelt kétkarú emelõvel történt, amellyel mértük a gyökér kiemeléséhez szükséges erõt. Betakarítás elõtt felvételeztük a megdõlt növények számát, ezt követõen pedig a parcellák 2 m-es szakaszáról betakarítottuk a termést. A vizsgált hibridek gyökérkárosodásának mértéke a vizsgált két évben, illetve a termõhelyek között jelentõs különbséget mutatott. A legerõsebb fertõzést 2007-ben Kõszárhegyen tapasztaltuk, ezt követte a lászlópusztai, majd a martonvásári kísérlet ban a martonvásári területen volt a legjelentõsebb a gyökérkártétel. A lászlópusztai terület ebben az évben is a második volt, míg a legkisebb mértékben a kõszárhegyi területen károsodott a kukorica. Jelentõs különbség volt 2007-ben a gyökérkorhadás mértékében az elsõ és a második felvételezés között. A második felvételezés alkalmával Kõszárhegyen jelentõs csökkenés volt megfigyelhetõ az elsõ felvételezési értékekhez képest, melyben feltehetõen a gyökérregenerációnak volt szerepe (1. ábra). A gyökérregeneráció egyrészt a megfelelõ idõben lehullott csapadéknak, másrészt a hibridek eltérõ mértékû regenerációs képességének volt köszönhetõ (2. ábra). Az ábra szerint három hibrid igen jelentõs gyökérregenerációs képességgel rendelkezik ban viszont egyik termõhelyen sem kaptunk az elsõ és a második mintázás között szignifikáns különbséget. Feltételezhetõ, hogy mivel jelentõs különbségek voltak a gyökérellenállás értékek között, a 41 vizsgált genotípus eltérõ szintû toleranciával rendelkezik a károsítóval szemben (3. ábra). Különösen szembetûnõ a két év közötti nagy kü- lönbség, noha az Iowa skála szerinti fertõzöttség mértékében a két év nem különbözött jelentõsen egymástól. A különbség okát a két év eltérõ csapadékellátottságában kereshetjük: 2007-ben szárazság korlátozta a növények fejlõdését, míg 2008-ban jóval kedvezõbb volt a kukorica számára a csapadékellátás. Ezt támasztja alá a gyökérátmérõ értékeinek az alakulása is (4. ábra) ban a károsítás ellenére a megmaradt gyökerek átmérõje lényegesen nagyobb volt, mint 2007-ben. A kísérletekben mért termésmenynyiségek is a két év klimatikus viszonyainak a különbözõségét mutatják (5 ábra) ban a fertõzöttség az elõzõ évhez hasonló volt, de a több csapadéknak köszönhetõen jobb volt a talaj vízellátottsága, aminek eredményeként a hibridek termésátlaga közel 50%-kal haladta meg a évit. Bár a termés kialakulására a klimatikus viszonyok döntõ hatással voltak, a fertõzöttség (Iowa skála) és a termésmennyiség között 2007-ben r=0,703***, míg 2008-ban r= 0,409*** szintû negatív korrelációt találtunk. A nagyobb kártétel miatt kisebb lett a termés. A gyökérellenállás és a termés közötti kapcsolat csak 2007-ben volt megbízható (r=0,673***). Ezek az értékek a kukoricabogár terméscsökkentõ hatását mutatják, s rávilágítanak arra is, hogy a károsítás száraz klíma esetén még súlyosabb mértékû lehet. A gyökérellenállást jó mutatónak találtuk a gyökérkártétel jellemzésére. Az évek és a kísérleti helyek átlagában az értékek széles tartományban mozogtak ( kp) és közepesen szoros korrelációban álltak (r=0,615***) az Iowa skála értékekkel (1,2 2,4) (6. ábra). A nagyobb gyökérellenállási értékkel rendelkezõ hibridek gyökérkárosodása szignifikánsan kisebb volt, mint a kisebb gyökérellenállással rendelkezõ hibrideké. A szárazabb kísérleti évben (2007) a korreláció szorosabb (r=0,768***), míg a csapadékosabb évben (2008) lazább (r=0,378***) volt. Adataink alapján megállapíthatjuk, hogy a vizsgált 41 kukoricahibrid eltérõ toleranciaszinttel rendelkezik az amerikai kukoricabogárral szemben. A tolerancia fõleg a hibridek eltérõ morfológiai jegyeibõl adódik, mint például az erõsebb, nagyobb regenerációra képes gyökérrendszer. A vizsgált anyagok közül három hibrid esetében kiemelkedõen jó volt a gyökérregenerálódási képesség. A gyökérregeneráció

15 2010/1 6. ábra A kukoricahibridek gyökérellenállási és -fertõzöttségi (Iowa skála) értékei (3 hely, 2 év és 2 mintázás átlagában) Gyökérellenállás kp (Iowa skála) 15 mértéke egyrészt az adott hibridtõl, másrészt a környezeti tényezõktõl is függ, s az elõbbit a szelekció során figyelembe lehet, és kell is vennünk. Az általunk alkalmazott gyökérellenállás-mérésen alapuló szelekciós módszer kiegészítve gyökérdõlés- és Iowa-skála szerint értékelt gyökérkártétel felvételezéssel megfelelõ lehet arra, hogy nagyszámú kukorica genotípus toleranciaszintjét viszonylag gyorsan megállapíthassuk. A kutatásokat a Jedlik Ányos (Projekt szám: KUKBOGMV OM00063/ 2008) NKFP pályázat és az AGRISAFE Project (EU-FP7-REGPOT No ) támogatta. Marton L. Csaba Szõke Csaba Rácz Ferenc Pintér János Bodnár Emil Akörnyezet változásait minden élõlény, így a helyhez kötött növény is jelzi a figyelmes szemlélõdõnek. Az ember által tudatosan nevelt, termesztett kultúrák ahogy a kukorica is széles eszköztárral, színekkel, formákkal, fejlõdésük gyorsaságával mutatják meg közérzetüket, amit a gazda a termés mennyiségével, esetenként minõségével, de legfõképp a végsõ mérleg kiadás és bevétel serpenyõinek egyenlegével számszerûsít. Ez az érzékenység az elmúlt két évtized hazai kukoricatermesztésének egészét (1. ábra) tekintve is tapintható, hiszen ebben az idõszakban a hét tonnát meghaladó rekordok mellett ugyanilyen gyakorisággal öt alkalommal voltak olyan évek is, amikor a nagy átlag hármassal kezdõdött. A kukorica válaszol úgynevezett polifaktoriális kísérletek 50, illetve 30 éves adatsorai Martonvásáron és Debrecenben is azt igazolták, hogy a trágyázás, a növények megfelelõ táplálása meghatározó jelentõségû a változó évjáratnak tulajdonított termésingadozások mérséklésében. A sok pénzen vásárolt trágyák felhasználója ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy a talajba dolgozott, növényre permetezett tápanyagok érvényesülését, hasznosulását is bonyolult hatások, kölcsönhatások segítik, vagy gátolják. A tápelem-ellátottság és az elõvetemény 1960-ban 3% humuszt tartalmazó, igen gyenge foszfor- és közepes kálium-ellátottságú (AL-P 2 O 5 =30-40 ppm, ill. AL-K 2 O= ppm) erdõmaradványos csernozjom talajon indult Martonvásáron az a kísérlet, amelyben kétévenként váltva, búzán és kukoricán vizsgáljuk a mûtrágyák hatását. A trágyázatlan parcellákon a P- és K-ellátottság napjainkig az induláskor mért szinten maradt. Ugyanakkor a növények igényét meghaladó, évenként adott kg/ha P 2 O 5 - és K 2 O-hatóanyagnak köszönhetõen a trágyázott talajok P-ellátottsága öt évtized után közepes (NP, NPK kezelések), vagy jó (P), míg K-ellátottsága igen jó (PK, NK, NPK) szintûre változott (AL-P 2 O 5 = ppm, illetve AL- K 2 O= ppm). A kukorica elõvetemény szerint csoportosított termései (2. ábra) azt mutatják, hogy a N-nel nem trágyázott talajok A kiszolgáltatottság tompítása Eleink törõdés -rõl írva, kortársaink inputok -ban fogalmazva utalnak a termés növelésének és legfõképp magas szinten történõ stabilizálásának lehetõségeirõl. Ezek mértékének kimutatására az olyan kísérletek a legalkalmasabbak, amelyeket több éven, évtizeden keresztül, a legelkerülhetetlenebb, minimális változtatásokkal folytatnak ugyanazon helyen. A tartamkísérletek gazdag adatsorai egyebek mellett azt is megmutatják, hogy a változékony idõjárás hatásait az ember által alkalmazott és sokféleképpen vizsgált kezelések milyen mértékben enyhíthetik. A több termesztési tényezõ hatásának egyidejû elemzésére alkalmas, 1. ábra A kukorica vetésterülete és szemtermése Magyarország, Vetésterület 1000 ha Szemtermés kg/ha

16 /1 2. ábra A kukorica elõveteménytõl függõ NPK-reakciói Martonvásár, ábra Az õszi búza után vetett kukorica évjárattól függõ trágyareakciói Martonvásár, ábra A kukorica után vetett kukorica évjárattól függõ trágyareakciói Martonvásár, (P, PK) növényeinek termésében a P- és K-ellátottság javulása nem eredményezett igazolható többleteket. Ugyanakkor a búzánál tapasztaltakkal azonos módon a N-hiányos parcellákon a kukoricánál is megmutatkozott a búza elõvetemény kedvezõbb hatása, azaz az elõvetemény betakarításától a kukorica keléséig eltelt hosszabb, és a N feltáródásának kedvezõbb idõjárású, nyárvégiõszi periódus elõnye. Terméstöbblet esõben és aszályban A kezelések terméskülönbségei alapján mérve az eltérõ tápláltság hatását, az eredmények azt mutatják, hogy az évenként adott 160 kg/ha adagú N-trágya átlagos csapadékú években P- és K-ellátottságtól, valamint elõveteménytõl függetlenül bizonyíthatóan növelte a kukorica mennyiségét. A többletek azonban búza elõvetemény esetén (3. ábra) jóval kisebbek voltak, mint az önmagát követõ kukoricában (4. ábra). Búza után, száraz években csak a foszforral és káliummal is trágyázott talajokon volt hatásos a mûtrágyával adott nitrogén. A kukorica-kukorica váltásban az extrém idõjárású években is 1 tonna feletti többletek igazolták a N szükségességét. Csapadékos években a 160 kg hatóanyag termésnövelõ hatása a közepes P- és igen jó K-ellátottságú talajon meghaladta 2 tonnát. A P-trágyákra a kalászos gabonáknál kevésbé reagáló kukorica fejlõdését a tápanyagok feltáródását, felvehetõségét nehezítõ száraz, aszályos években a talaj javuló P-ellátottsága egyértelmûen segítette. Kísérletünkben az átlagos, vagy az annál nedvesebb években a kukorica a foszforral gyengén ellátott talajokból is képes volt felvenni a számára szükséges P-t, a termésnövekedést más tényezõ korlátozta. Martonvásáron, az igen jó és a közepes K-ellátottságú parcellák kukoricáinak terméskülönbségei alapján csak búza után, csapadékos évjáratban volt bizonyítható a jobb kálium-tápláltságból eredõ elõny. Ugyanakkor az is szembetûnõ, hogy a N- és P-trágyák a kukorica K-reakciójára is kedvezõen hatottak. A közlemény megjelenését az AGRISAFE sz. EU-FP7- REGPOT pályázat támogatta. Árendás Tamás Bónis Péter Molnár Dénes Micskei Györgyi Berzsenyi Zoltán

17 Anövénytermesztõ minden tenyészidõszak végén, az értékeléskor besorolja az évet számára kedvezõ, vagy kedvezõtlen címkével ellátva azt. Bár a megítélés sok tekintetben szubjektív lehet, a esztendõ a kukorica szempontjából Martonvásáron kedvezõtlennek mondható. A csaknem csapadékmentes április és május, a 30 éves átlagot 2010/1 A kukorica gyomirtó szer érzékenységi kísérletek évi eredményeirõl 2-3 C-kal meghaladó átlaghõmérséklet gyorsan kiszárította a talajfelszínt és a tartalékok hamar elfogytak a mélyebb rétegekbõl is. A június végén érkezõ, átlagot meghaladó csapadékmennyiség (1. táblázat) segített a kukorica fejlõdésének, és kedvezett az ezidáig talajban elfekvõ gyommagvak csírázásának is. A fent leírt idõjárási körülmények 1. táblázat A kukorica tenyészidõszak kezdetének fõbb idõjárási mutatói Hónap Dekád Csapadék (mm) Átlaghõmérséklet ( C) éves átlag éves átlag 1. 0, ,5 10,4 IV , ,4 12,6 1. 0, ,8 14,8 V. 2. 0, , , ,8 17,3 1. 7, ,7 19,1 VI , ,9 19, , ,8 20,6 Σ, ill. átlag 84, ,2 15,8 2. táblázat Beltenyésztett kukorica törzsek herbicid tolerancia kísérletében alkalmazott gyomirtó szer hatóanyagok és mennyiségük Hatóanyag Egyszeres dózis Kétszeres dózis g hatóanyag/ha 1. klórmezulon mezotrion + terbutilazin tembotrion + izoxadifen etil , nikoszulfuron topramezon 50,4 100,8 6. proszulfuron + dikamba , ,6 7. tritoszulfuron + dikamba bentazon + dikamba dikamba petoxamid + terbutilazin fitotoxicitás % 1. ábra Posztemergens gyomirtó szerek okozta fitotoxikus hatás beltenyésztett törzsek átlagában 17 között a gyomirtó szer érzékenységi kísérlet vetése május 14-én történt, a posztemergens kezeléseket (2. táblázat) június 9-én végeztük. A kukorica fejlettségi állapota 5-6 leveles volt. A herbicidek engedélyokiratában szereplõ maximális dózisát és annak kétszeresét juttattuk ki. A kísérletben olyan készítmények is szerepeltek, amelyek vetõmag elõállításban nincsenek engedélyezve. A vonalak reakcióira azonban azért is kíváncsiaknak kell lennünk, hogy szükség esetén, a vetõmag elõállító táblán elõforduló, nehezen irtható gyomnövények visszaszorítására eseti megoldást, használható javaslatot tudjunk adni. A látható fitotoxikus tünetek értékelése a kezelés után 20 nappal történt. A felvételezést követõen mintát gyûjtöttünk egy törzs néhány kezelésének legfelsõ kifejlett levelébõl és mértük a karotinoid- és klorofill tartalmat. A beltenyésztett törzsek fitotoxicitás felvételezésének eredményeit az 1. ábrán mutatjuk be hatóanyag szerint összesítve, a törzsek átlagában. A vizsgálatban szereplõ 36 beltenyésztett törzs közül egy csemege vonal, valamint 4 árukukorica törzs volt, amelyeken a károsodás mértéke meghaladta a mérsékelt, 10-25%-os szintet. Ezek közül kettõ igen érzékeny volt csaknem valamennyi általunk vizsgált herbicidre, különösen a szulfonilurea típusú gyomirtókra. Ezeken a növényeken láttuk a legerõteljesebb tüneteket is. A kísérletben szereplõ szulfonilkarbamid készítmény a vetõmag elõállításban nem engedélyezett. Az említett két szülõi komponens átlagosnál magasabb fitotoxicitás értékei az oszlopdiagramban is megmutatkoznak. A gyomirtó szerek egyszeres dózisai e két genotípuson kívül egyik esetben sem okoztak 15%-ot meghaladó látható fitotoxikus károsodást, és ezek is maszkírozódtak, eltûntek a tenyészidõszak folyamán. A hibridek herbicid tolerancia vizsgálatának agrotechnikai mûveletei, a kezelések idõpontja megegyeztek a törzsekével. A vizsgált 21 martonvásári hibridkukoricát négy gyomirtó szerrel kezeltük, a törzseknél alkalmazott, 2. táblázatban felsorolt szerek közül az el-

18 /1 fitotoxicitás % klorofill % karotinoid % 2. ábra Martonvásári kukoricahibridek gyomirtó szer érzékenysége, négy posztemergens herbicid átlagában 3. ábra Egy beltenyésztett törzs klorofill tartalmának változása posztemergens gyomirtó szer kezelések hatására, a kontroll %-ában 4. ábra Egy beltenyésztett törzs karotinoid tartalmának változása posztemergens gyomirtó szer kezelések hatására, a kontroll %-ában. sõ néggyel. A fitotoxicitás felvételezés eredményeit a 2. ábrán tüntettük fel, a herbicidek átlagában. A gyomirtó szerek gyakorlatban alkalmazott egyszeres dózisa egyik hibrid esetében sem váltott ki tüneteket, a kétszeres mennyiségek is legfeljebb igen enyhe, enyhe károsodást okoztak. A látható tünetek felmérésén túlmenõen kíváncsiak voltunk a kukorica növényben történt olyan változásokra is, amelyek szemmel nem, vagy nem minden esetben érzékelhetõek. Ezért laboratóriumban meghatároztuk a legfelsõ kifejlett levél karotinoid- és klorofill tartalmát is. A méréséhez egy olyan beltenyésztett törzset választottunk, amelyen a három vizsgált kezelés (2., 3., 8.) nem okozott látható fitotoxikus károkat. A 2. jelû herbicid kombináció a hatását a plasztokinon bioszintézis és a fotoszintézis gátlásán, a 3. csak a plasztokinon szintézis gátlásán keresztül fejti ki. A 8. jelû egy hormonrendszerre ható és egy fotoszintézist gátló hatóanyag kombinációjából áll. A plasztokinon bioszintézist gátló herbicid hatóanyagok hatásukat úgy fejtik ki, hogy a hidroxi-fenil-piruvát-dioxigenáz (HPPD) gátlásával sérül az érzékeny gyomnövények karotinoid rétege, amely a klorofillt védi a napfény káros UV sugaraitól. A klorofill gyorsan lebomlik, a gyomnövény elpusztul, a kukorica azonban a hatóanyagot enzimatikusan bontja. A levélminták klorofill- és karotinoid tartalmát (µg/g zöld növény) acetonos kivonás után spektofotometriásan határoztuk meg. Az eredményeket a 3-4. ábrán mutatjuk be. A herbicid kezelések okozta változásokat a kontroll %-ában tüntettük fel. A levélminták klorofill-(a+b) tartalma a gyomirtó szerek egyszeres dózisának hatására nem változott statisztikailag igazolhatóan. A kétszeres mennyiség azonban a 2. és 8. gyomirtó szeres kezelésben is szignifikáns csökkenést okozott. A karotinoid tartalomban a 3. kezelés normál dózisán kívül mindegyik herbicid egyszeres és kétszeres mennyisége igazolható csökkenést idézett elõ. A vizsgált három gyomirtó szer közül az okozta a legkisebb élettani beavatkozást, amelyben egy hatóanyag szerepelt, egyféle hatásmechanizmus mûködött. Bónis Péter Árendás Tamás Jócsák Ildikó Micskei Györgyi Berzsenyi Zoltán Marton L. Csaba

19 Amai formában a második világháború után kezdõdött el a biogáz gyártás széles körben, mint kedvezõ és legegyszerûbben hasznosítható eljárás. A biomasszán alapuló energiatermelés nagy elõnye, hogy évrõl-évre újratermelõdik, tehát megújuló energiaforrás. Az energia célra felhasználható biomassza származhat közvetlenül mezõgazdasági növénytermesztésbõl, itt elsõsorban azok a növények jöhetnek szóba, amelyek nagy keményítõtartalommal bírnak (kukorica, burgonya). Közös jellemzõjük, hogy bennük az erjesztés alapanyaga szemcsés keményítõ formájában található. A biogáz gyártása silókukoricából, különösen leafy (leveles) silókukoricából látszik elõnyösnek, mivel ezek a fajták nagy zöldtömeget adnak, és emellett a keményítõtartalmuk is kiváló. Hazánk fosszilis energiákban szegény, viszont jó mezõgazdasági adottságokkal rendelkezik. A vidékfejlesztésen is nagyot lendíthet az energianövények termelése, mivel ezáltal a földek jelenleginél nagyobb része gondozott kultúrállapotban tartható. A biogáz célját szolgáló energianövények megtermelése, betakarítása, majd feldolgozása az emberek számára munkahelyet teremt és megtartó hatása van a mezõgazdaságra. A biogáz elõállítása több szempontból is különleges helyet foglal el a megújuló energiaforrások között. Ez az a biomassza felhasználási mód, amely a legsokoldalúbban elégítheti ki a felhasználók igényeit, mivel a biogáz (fûtés, hûtés, gázmotorok meghajtása) elõállítása során értékes melléktermékek is keletkeznek. Ezek közé tartozik a biotrágya, amely értékesebb, mint a szerves trágya, illetve a kommunális hulladék, valamint a szén-dioxid, a biogáz tisztításának a mellékterméke, amit üvegházak szén-dioxid trágyázására is használnak. Martonvásáron évek óta folynak a kísérletek az úgynevezett leafy (leveles) silókukorica hibridekkel, amelyek föld feletti zöldtömege nagyobb, mint a hagyományos nemesítésû silókukorica hibrideké ban kísérletet állítottunk be abból a célból, hogy leafy és nem- 2010/1 Silókukoricából biogáz 1. táblázat A kísérletben vizsgált leafy és nem-leafy silókukorica hibridek Leafy FAO Nem-leafy FAO silókukorica szám silókukorica szám hibridek hibridek Limasil 380 Mv Dunasil 390 Mv Kámasil 510 Mv Mv Siloking 580 Maros 330 Mv Massil 610 Mv NK Mv TC Maxima ábra A leafy és nem-leafy silókukorica hibridek növénymagassága és fõcsõ feletti levélszáma (Martonvásár, 2008) 19 leafy silókukorica hibridekbõl (1. táblázat) elvégeztessük a biogáz vizsgálatot. Ennek során a hibridek különbözõ tulajdonságait is mértük szántóföldön és laboratóriumban, annak érdekében, hogy feltárjuk, megállapítsuk a különbözõ paraméterek és a biogáz kihozatal közötti összefüggéseket. Ezért virágzás után megmértük a növények magasságát, fõcsõ magasságát, valamint a fõcsõ feletti levélterületet. A tenyészidõszakban a kísérleti térre 482,7 mm csapadék hullott, 170,7 mm-rel több, mint a 30 éves átlag. Ennek köszönhetõ, hogy a hibridek elérték genetikailag determinált magasságukat. A nem-leafy hibridek átlagos magassága 267,46 cm, a leafy hibrideké 283,93 cm volt (1. ábra). A leafy hibridek nagyobbra nõnek, a leafy génnek köszönhetõen a csõ feletti internódiumok száma nõ. A hagyományos nemesítésû hibrideknél a fõcsõ feletti levélszám 6,6 volt, ugyanez az érték a leafy hibrideknél 10,4. A nagyobb levélszám nagyobb levélterületet is eredményez. A leafy hibridek fõcsõ feletti levélterülete 0,54-0,88 m 2, a nem-leafy hibrideké 0,38-0,47 m 2 közötti intervallumban változott. A nagyobb asszimiláló levélfelület következtében a leafy hibridek nagyobb hatékonysággal tudják megkötni a fotoszintézishez szükséges fényenergiát, így több asszimiláta termelõdik a leveleikben. Vegetatív periódusuk rövidebb, mint a nem-leafy típusoké, a szemtelítõdés idõszaka pedig hosszabb. Mindez a termésre és a szemek minõségére pozitív hatással van. Kísérletünkben a leafy kukoricák egyedi csõtömege igazolhatóan nagyobb volt (306 g), mint a nem leafy

20 /1 kukoricáké (274 g), amit elsõsorban a hosszabb csövek és a nagyobb ezerszemtömeg eredményezett (2. táblázat). A növényenkénti csövek számában igazolható különbséget nem mértünk. Laboratóriumban, NIR készülékkel megvizsgáltuk a szemek minõségét. A sok csapadéknak köszönhetõen a keményítõ beépülése a szemekbe ideális volt. A leafy hibridek átlagos keményítõtartalma 72,4%, a nem-leafy hibrideké 71,7% volt (2. ábra). A kukoricaszemben lévõ keményítõtartalom az endospermiumban halmozódik fel, és ugyanitt található a szem összes fehérjetartalmának 80%-a is, e két paraméter egymással tehát negatív korrelációban van. A leafy hibridek fehérjetartalma kisebb volt (9,48%), mint a nem leafy hibrideké (10,09%). Augusztus folyamán 4 leafy (Limasil, Dunasil, Mv Siloking, Mv Massil) és 4 nem-leafy (Maros, Mv NK 333, Mv TC 434, Maxima) fajtából mintát vettünk, föld feletti részeiket szecskáztuk (1-3. kép), ezekbõl végezték el a biogáz kihozatali vizsgálatokat Sopronhorpácson, a BETA Kutató Intézetben. A biogáz képzõdés alapvetõen két szakaszból áll, egy fermentációs és egy metán képzõdési szakaszból. A fermentációs fázisokban (hidrolízis, savas fázis) a nagy molekulájú szerves anyagok lebontása, feltárása történik enzimek és fermentációs baktériumok közremûködésével. A maximális lebomlásra törekedve a különbözõ hibridek gázkihozatalát és a termelt biogáz mennyiségét alacsony szárazanyag tar- 2. táblázat A leafy és nem-leafy silókukorica hibridek egyedi termése és néhány terméseleme, ábra A leafy és nem-leafy silókukorica hibridek keményítõ- és fehérjetartalma (Martonvásár, 2008) 3. ábra Az Mv Limasil (leafy hibridkukorica) biogáz kihozatali vizsgálata l/kg sza. CH4 (%) CO2 (%) 4. ábra Az Mv Dunasil (leafy hibridkukorica) biogáz kihozatali vizsgálata Tulajdonságok 2008 Leafy Nem-leafy Egyedi csõtömeg, g 306,00 274,00 SzD 5% =6,89 Csõhossz, cm 21,64 20,03 SzD 5% =0,58 Ezerszemtömeg, g 360,63 348,88 SzD 5% =9,85 Csõ/növény, db 1,96 1,90 SzD 5% =0,08 l/kg sza. CH4 (%) CO2 (%)