MÚLTUNK MULTIMÉDIÁBAN TANULJA MEG AZ ÚJABB TECHNOLÓGIÁK HASZNÁLATÁT SZÍNES ÉS IZGALMAS ELEKTRONIKUS KIADVÁNYUNKKAL!

Átírás

1 MÚLTUNK MULTIMÉDIÁBAN TANULJA MEG AZ ÚJABB TECHNOLÓGIÁK HASZNÁLATÁT SZÍNES ÉS IZGALMAS ELEKTRONIKUS KIADVÁNYUNKKAL! 150 éves A magyar hivatalos közlöny 150 éve a magyar hivatalos közlönykiadás TARTALOM: Címlap Impresszum Elõszó Bevezetõ A könyv tartalomjegyzéke Magyar Hivatalos Közlönykiadó A halpiac évvel ezelõtti pesti életkép (ma: Petõfi tér) 1998 júniusában a Magyar Hivatalos Közlönykiadó szépkiállású könyvet jelentetett meg a magyar hivatalos közlönykiadás 150. évfordulóján. A könyv 235 oldalon, fõképp jogtörténeti oldalról mutatja be az elmúlt sok-sok esztendõ legfontosabb eseményeit és történéseit, számtalan szebbnél szebb fotográfiával illusztrálva. A könyv tanulmányaival Ön is megismerkedhet itt. A CD-JOGÁSZ c. kiadványunkban pedig további tanulmányokat is közlünk, elsõsorban azzal a céllal, hogy a laikus kör számára még inkább áttekinthetõvé tegyük azt a bonyolult és nagyméretû rendszert, amelyet jogrendszernek, vagy röviden jognak nevezünk Budapest, Somogyi Béla u. 6. Tel.: cdjogasz@mhk.hu A Duna és az Országház 1998-ban CD-JOGÁSZ, a hivatalos forrás

2 A KIADVÁNY LÉTREHOZÁSÁBAN KÖZREMÛKÖDÖTT A SZERKESZTÕBIZOTTSÁG: DR. KISS ELEMÉR a szerkesztõbizottság elnöke DR. CSONKARÉTI KÁROLY DR. GALAMBOS KÁROLY DR. JÓNÁS KÁROLY DR. KODELA LÁSZLÓ DR. LATKÓCZKY ANTAL DR. MÜLLER GYÖRGY NYÉKI JÓZSEF A kézirat lezárva: május 15-én Felelõs kiadó a Magyar Hivatalos Közlönykiadó vezérigazgatója ISBN Készült a Magyar Hivatalos Közlönykiadó Lajosmizsei Nyomdájában Elektronikus változat: dr. Nizalowski Attila informatikus szakjogász CD-JOGÁSZ, a hivatalos forrás

3 TARTALOM Elõszó Bevezetõ a törvénycikkek elõtti kihirdetésérõl I. fejezet A MAGYAR HIVATALOS KÖZLÖNY KIADÁSÁNAK TÖRTÉNETE A) A Közlöny az es forradalom és szabadságharc alatt B) A szabadságharctól a II. világháború végéig ( ) 1. A szabadságharc bukásától a kiegyezésig ( ) 2. A kiegyezéstõl az õszirózsás forradalomig ( ) 3. A hivatalos lap ig C) Az Ideiglenes Nemzetgyûlés megalakulásától napjainkig(1944. december ) 1. Az új hivatalos lap: a Magyar Közlöny a) A Magyar Közlöny 1947-ig b) A Magyar Közlöny ig c) A Magyar Közlöny ig d) A Magyar Közlöny ig e) A Magyar Közlöny ig f) A Magyar Közlöny 1987-tõl napjainkig 2. A Határozatok Tára 3. A Tanácsok Közlönye 4. Az Önkormányzatok Közlönye 5. A Hivatalos Értesítõ II. fejezet A MAGYAR KÖZLÖNY KIADÓI ÉS SZERKESZTÕSÉGI TEVÉKENYSÉGE III. fejezet A MINISZTÉRIUMOK ÉS ORSZÁGOS HATÁSKÖRÛ SZERVEK HIVATALOS LAPJAI IV. fejezet EGYÉB HIVATALOS KÖZLÖNYÖK V. fejezet HIVATALOS JOGSZABÁLYGYÛJTEMÉNYEK ÉS EGYÉB KIADVÁNYOK CD-JOGÁSZ, a hivatalos forrás

4 ELÕSZÓ A magyar hivatalos közlöny 150 éve címû kiadvány az évi magyar forradalom és szabadságharc másfél évszázados jubileuma alkalmából kerül az Olvasó kezébe, amely évforduló egyúttal az elsõ hivatalos lap, a Közlöny megindításának az esztendeje is. A kiadvány elsõsorban jogtörténeti szempontból mutatja be a jogszabályok kihirdetésének alakulását, a magyar hivatalos közlöny kiadásának, szerkesztési tevékenységének történetét. Az Olvasó nem csupán hasznos ismeretekhez jut, hanem betekintést nyer a polgári forradalomtól a különbözõ történelmi idõszakok magyar jogalkotási mechanizmusába. Demokratikus jogállamunkban képet alkothat annak a munkának sokféleségérõl, bonyolultságáról és mennyiségérõl, amely alapvetõen az európai országok jogi szabályozásával és joggyakorlatával van összhangban. A kiadvány tárgyszerûen és pontosan foglalja össze az elmúlt 150 év eseményeit, amelyek a magyar hivatalos lapokkal kapcsolatosak. Az június 8-án induló Közlöny volt az elsõ olyan lap, amely közölte a törvényeket, a hivatalos rendelkezéseket és az egyéb fontos, az állampolgárokat érintõ közleményeket, eseményeket. Ebbõl formálódott ki az ország hivatalos lapja (a Magyarkoronaországot Illetõ Országos Törvény- és Kormánylap, a Magyarországot Illetõ Országos Törvény- és Kormánylap; a Magyar Hírlap, a Budapesti Hírlap, a Sürgöny, a Budapesti Közlöny, az Országos Törvénytár, a Magyarországi Rendeletek Tára, a Tanácsköztársaság címû kiadvány, a Hivatalos Közlöny és a Magyar Közlöny), amelynek mai megfelelõje 1945 óta a Magyar Közlöny. A könyv arra is vállalkozik, hogy röviden - és a teljesség igénye nélkül - bemutassa a minisztériumok (országos hatáskörû szervek) hivatalos lapjait, az egyéb hivatalos közlönyöket, a hivatalos jogszabálygyûjteményeket és egyéb kiadványokat. Kötetünk segítséget kíván nyújtani az e területtel foglalkozó szakembereknek és minden érdeklõdõnek. Reméljük, hogy a mûvet, amelyet gazdag és informatív fotómelléklet egészít ki, az utókor is haszonnal forgatja majd. Budapest, május 15-én dr. Kiss Elemér a Szerkesztõbizottság elnöke CD-JOGÁSZ, a hivatalos forrás 4

5 Bevezetõ a törvénycikkek elõtti kihirdetésérõl A keresztény középkor (feudalizmus) jogrendszerében az egyetemes erejû egyházi törvényeken kívül a király csak a közjogi viszonyokat és a tõle magánjogilag függõk jogviszonyait szabályozta részletesen. A decretumoknak (törvényeknek) ezekben az évszázadokban jobbára csak kiegészítõ szerepük volt; az életviszonyokat a szokásjog alapján rendezték, mert a régi szokások sokszor évszázadokon át tovább éltek. A törvényt decretumot egyedül a király alkotta, az õ akarata volt a jog, benne teljesedett ki az államhatalom. Õ volt a legfõbb bíró és személyéhez kapcsolódott a közigazgatás. Mindazonáltal e kor királyainak hatalma korlátozott volt. Ha nem is jogilag, de voltak egyházi és erkölcsi korlátai, azonkívül a király mindig meghallgatta a királyi tanácsot is. Az elsõ századokban elõfordult, hogy a király elõször szóban adta ki rendelkezéseit, s csak késõbb foglalták azt írott decretumba. Elsõ királyaink idejében egy vagy több papot, egyházi méltóságot találunk a király mellett, aki leírta, másolta az okleveleket, decretumokat stb. és gondoskodott azok kiadásáról, szétküldésérõl, mai szóval kihirdetésérõl. Ebbõl fejlõdött ki III. Béla ( ) idejére a királyi kancellária. III. András, az utolsó árpádházi király ( ), 1290 szeptemberében az óbudai országos gyûlésen újra szabályozta a törvényhozást. Ettõl kezdve a fõpapi és nemesi rend határozatait az írástudó fõpapok foglalták írásba és a saját, valamint néhány nemes pecsétjével megerõsítve terjesztették az uralkodó és a bárók elé, akik saját pecsétjüket ráütve adták meg a törvényerejét. I. (Nagy) Lajos ( ) a törvényalkotást nem tekintette az országgyûlés jogának, mert a decretumot királyi hatalmánál fogva a bárók tanácsára hozta, de annak egy-egy példányát megküldte a nemesi vármegyékhez. A kihirdetés, mint a törvény fontos kelléke tehát megmaradt, de nem az országgyûlésre küldött vármegyei követek vitték el megyéjükbe kihirdetés végett, hanem azt az uralkodó küldte szét. Luxemburgi Zsigmond ( ) a vármegyéknek megküldött decretumok végrehajtásáért a fõispánokat, alispánokat, szolgabírákat együttesen és egyenként tette felelõssé (kihirdetés). Az évi törvény szerint a törvénykezdeményezés joga megillette az uralkodót (kormányzót) és a rendeket egyaránt. A két fél megegyezésén alapuló határozatot írásba foglalták, majd a király (kormányzó) azt nevének aláírásával és pecsétjével szentesítette. Hatályba lépésének volt még egy kelléke, a kihirdetés, amely abból állt, hogy az országgyûlésben felolvasták e törvényszöveget a követek és fõurak elõtt. Majd az eredetirõl lemásolt törvényeket megküldték a vármegyéknek, a királyi és mezõvárosoknak, sõt, azoknak a fõpapoknak, fõuraknak is, akik az országgyûlésen nem jelentek meg. CD-JOGÁSZ, a hivatalos forrás 5

6 Az évi országgyûlésen a törvényt Rákos mezején olvasták fel és magyarul is megmagyarázták (ti. latinul szövegezték), azaz kihirdették. Werbõczy 1514-ben elkészült munkáját (Hármaskönyv) a király jóváhagyta, de nem látta el pecsétjével a megerõsítõ levelet, s így nem lehetett szétküldeni a megyéknek kihirdetésre. Werbõczy 1517-ben azzal magyarázza a kihirdetés elmaradását, hogy sok munkába került volna több mint ötven példányban leíratni, hogy a vármegyéknek megküldhessék. Ezért a Hármaskönyv nem lett törvénnyé, hanem csak jogkönyvvé, ahogyan a középkorban nevezték. A törvények kihirdetésének fontos állomása az 1572-es évhez fûzõdik. Az ebben az évben alkotott törvény volt az elsõ, ami nyomtatásban megjelent. Ezt követõen 1595-tõl kezdett általánossá válni, hogy a törvények hitelesített példányait kinyomtatják. CD-JOGÁSZ, a hivatalos forrás 6

7 I. fejezet A MAGYAR HIVATALOS KÖZLÖNY KIADÁSÁNAK TÖRTÉNETE A) A Közlöny az es forradalom és szabadságharc alatt Magyarország az évi törvénycikkek szentesítésével április 11-én belépett a modern értelemben vett európai államok nagy közösségébe parlamentáris, népképviseleten alapuló, a korabeli felfogás és értelmezés szerinti demokratikus, alkotmányos állam-berendezkedésével. Hazánkban az országgyûlésnek felelõs kormány kezdte meg mûködését. A sajtószabadságot a kormány a nemzeti szabadság feltételének, valóságos hatalomnak és fegyvernek tekintette, s a XVIII. törvénycikket (a sajtótörvényt) Szemere Bertalannal az elsõ belügyminiszterrel készíttette el Kossuth. A sajtótörvény jelentõségére jellemzõ, hogy szentesítése után néhány hét alatt a hazai lapok száma 33-ról 86-ra emelkedett. A Batthyány-kormány jó ideig semmiféle saját orgánummal nem rendelkezett. Eleinte a Pesti Hírlap közölte hivatalos rovatában a kormány rendeleteit, de ez nem elégítette ki a belügyminisztert, aki felkérte ezért Bajza Józsefet egy hivatalos lap terveinek elkészítésére és szerkesztésére. Bajza azonban ezt nem vállalta, az utána felkért Kazinczy Gábor sem. A szerkesztést végül Gyurmán Adolf vállalta, aki májusban kezdte szervezni munkatársi gárdáját. A munkatársak a Belügyminisztérium alkalmazottjaiként, állami tisztviselõkként, állami fizetés fejében dolgoztak. Gyurmán mellett öt segédszerkesztõ dolgozott, fogalmazói besorolásban. Ilyen elõzmények után június 8-án Budapesten jelent meg az elsõ magyar hivatalos lap, a Közlöny, amelyet a belügyminiszter irányításával és felügyeletével szerkesztettek. Feladata volt a kormány (közigazgatás) hivatalos rendeleteit és intézkedéseit minél gyorsabban eljuttatni az országban mindenhova. A jogszabályok, rendeletek egyik fontos érvényességi és hatálybalépési CD-JOGÁSZ, a hivatalos forrás 7

8 kelléke a közhírré tétel, azaz a kihirdetés volt. (A rendelet a végrehajtó hatalom kormány központi szerveitõl eredõ állami akaratkijelentés.) A lap az országgyûlésrõl, annak lefolyásáról is hû képet adott, egész terjedelmükben közölte a képviselõházi és fõrendiházi beszédeket. Fontos szerepet vitt a szabadságharc szervezésében, de eleinte csak a hivatalos közleményeket, felhívásokat, megyei határozatokat, mint hivatalos dokumentumokat közölte és ezért közvélemény-formáló, programadó politikai lappá nem vált. Fõ célja volt továbbá a nép felvilágosítása 1848 vívmányairól és azok korlátairól, megmagyarázva, hogy mi jár, s mi nem jár neki. Szemere Bertalan már május végén körlevélben szólította fel az alispánokat, polgármestereket, hogy nevezzenek ki törvényhatósági laptudósítókat, levelezõket, régi megyei és városi emberekbõl. A külföldi hírek rovata változó terjedelemben, de gyakran elég részletesen számolt be fõleg a Habsburg Birodalom többi országaiban, Németországban és Franciaországban történtekrõl. A Közlöny e formája Szemere irányítása alatt alakult ki, hiszen a lapot elsõsorban õ tartotta kézben, mint belügyminiszter. Mindjárt az elsõ szám meghatározta a lap programját és szerkezetét: Az újabb kor fejleményei... megadák a magyarnak azt, mi után olly rég sóvárgott: a felelõs nemzeti kormányt. A hon végzete ezentúl kizárólag a magyar kormány kezében van, s e kormány fennállhatásának egyedüli alapja: a nemzet többségének rokonszenve és bizalma... A nemzetnek és alkotmányos kormányának együtt kell élniök, együtt kell ha kell halniok! S hogy a kormány és nemzet ezen solidaritása minél inkább megszilárduljon, a kormány elismeri, miszerint minden eljárása a nyilvánosság bírószéke elébe tartozik... S íme, ezért van szükség hírlapi orgánumra, melly által a nemzettel folytonos érintkezésben legyen. Ezen organum a hivatalos KÖZLÖNY leend. Szerkezete következõ: a) Hivatalos rész. 1. Rendeletek, parancsok, körlevelek, hivatalos alakban, a kormányzás és közigazgatás minden ágait tárgyazók, és az illetõ hatóságokat, testületeket, vagy személyeket kötelezõk. 2. Proclamatiók, és mindennemû közérdekû hivatalos hirdetmények, miket a közönséggel tudatni szükség leend. 3. Hivatalos igazolások és útbaigazítások, nevezetesebb ügyekben és körülményekben. b) Félhivatalos rész (rendelettervezeteket foglalt magában). c) Nem hivatalos rész (itt kaptak helyet a belföldi és külföldi tudósítások, valamint a hatósági hirdetmények). CD-JOGÁSZ, a hivatalos forrás 8

9 A lap egyúttal bejelentette, hogy a belügyminiszter Gyurmán Adolfot bízza meg a Közlöny felelõs szerkesztésével. Gyurmán bölcsészetet és jogot tanult, majd a Pesti Hírlap belsõ munkatársa volt. A világosi fegyverletétel után emigrált. A hivatalos lap nagy ívrétû egy íven jelent meg, vagyis 32x50 cm volt egy oldal. Ilyen nagy formátumú lap addig még nem jelent meg az országban. A kiadóhivatal, amikor nem kellett a kormánnyal menekülnie, Budán, a Fortuna utca 2. szám alatt, a volt Jalics-házban, az egyetem nyomdája mellett mûködött. A házat az új Pénzügyminisztérium építésekor, 1901-ben lebontották. A Közlönyt 1848-ban és június 5-tõl július 8-áig a Királyi Magyar Egyetemi Nyomdában szedték és nyomták ben pedig, amikor nem Budapesten szerkesztették, az Állami Nyomdában készült. Korabeli szóhasználattal: álladalmi nyomdában. A lapra a törvényhatóságok, megyék, városok és magyar ajkú községeknek elõ kellett fizetniük, az idegen ajkúak részére lefordították. Hozzávetõleg 4000 elõfizetõje volt a Közlönynek, a közületek postaköltséget nem fizettek. A lapot vásárolni is lehetett a kiadóhivatalban és Pesten Emich Gusztáv könyvkereskedésében, Uri utca 8. szám alatt (ma Petõfi Sándor utca) ban 203 szám jelent meg, 958 oldalon. Érdekes, hogy hivatalosan 1873-ban egyesítették Pestet, Budát és Óbudát Budapestté, a lap keltezésében mégis már Budapestet ír, kötõjel nélkül. Maga a címoldalon lévõ fej, vagyis a cím és keltezés nem egyöntetû. Esetenként a debreceni példányoknál kisebbre sikerült és a keltezés meg a hivatalos lap felirat eltérõ betûtípusból áll. Elsõ hivatalos lapunk sorsa, mint a nemzeté, összeforrt a szabadságharccal. Erre az szeptember 24-ei, 107. szám a példa, amelyben a lap alján értesítik az elõfizetõket, hogy Lapunk szedõi, a mai napon sánczásással lévén elfoglalva, holnap lapot nem fogunk adni. A lap a kormány szócsöveként minden eszközt felhasznált, amelyet alkalmasnak vélt az ország tájékoztatására és befolyásolására, a nép felrázására. Ezért találunk benne hadi eseményeket magyarázó, hazafiságra buzdító írásokat, sõt riportokat is. Mint pl. az október 1-jei számban a pákozdi csatatérrõl küldött elsõ haditudósítás: A mai nap, szeptember 29-én a drávai táborunkat reggeli 11 órakor megtámadták. A megtámadás a pákoszdi határon seregünket oldalról jobb szárnyán találta. Ügyes elõlátással felállított táborunk az ellenséget a pákoszdi határban a híres Janitsár-temetõtéren csatarendben készen várta. Az összes hadseregben harczias lelkesedés van melly a hadvezérnek, MÓGA altábornagynak, az egész tisztikarnak és legénységnek elsõ elszánt rohanásából, nem puszta szó többé, de mint tény valósult. A csata erõsen folyik. Kelt a csatatéren sept. 29-kén reggeli 11 3/4 órakor. Képviselõk négyen. Pázmándy Dénes, elnök. A kibontakozó szabadságharc nyomán egyre több helyet foglalnak el a honvédtisztek és nemzetõrtisztek levelei és kinevezései, amelyek között az október 16-ai, 128. számban CD-JOGÁSZ, a hivatalos forrás 9

10 megtalálható a nagy költõ, a szabadságharcban késõbb hõsi halált halt Petõfi Sándor századosi elõléptetése. Idõnként helyesbítésre akad az olvasó. A hibás szöveg a lúdtollal körmölt kéziratok miatt tollhiba -ként, leíráshibából kerül a lapba. Az október 24-ei számban a lap ismertette V. Ferdinánd október 16-ai és 17-ei leiratait, egyúttal kiemelt helyen fordult szembe a Habsburg-politikával. Kijelentette, hogy az uralkodóház rabja a camarillának, hogy eljött a végharc ideje, és hogy a katonai zsarnok hatalom a király nevében hadat üzent a népeknek, a szabadságnak, az emberi és polgári jogoknak. Sõt, a november 3-ai számban Gyurmán tovább ment. A kamarilla írja azért igyekszik elzárni Magyarországot a külföldi hírlapoktól, hogy ne értesülhessünk a külföldön bizonyára kibontakozó nagy küzdelmekrõl, amelyeket a felkelõ népek vívnak a zsarnokok ellen. E küzdelmeknek csak egy vége van: sírt ásnak a fejedelmek a népek számára, s maguk dülendenek bele. A magyar nép tehát küzdjön, mint Európa többi népe. Ezt a hangot azonban, mint a Honvédelmi Bizottmány adott politikáján túlmutatót, a belügyminiszter sokallta és a szerkesztõt rendreutasította, minthogy jelenleg monarchiai formák közt élve semmi olyat, mi a fennálló kormányformákkal merõben ellentétben áll, hivatalos kormány lapban közleni nem lehetne, mert ez a hang egy hivatalos lap komoly tartásával, sem azon formákkal, mely közt élünk, összhangzatban nincs decemberében a Közlöny politikai irányítását Kossuth vette kézbe. Közölte Kossuth december 17-ei felhívását a nemzetõrség ügyében, majd 19-ei rendeletét az általános népfelkelésrõl, a lap december 25-ei számában. A hadijelentések az õ aláírásával és kommentárjaival láttak napvilágot, a december 20-ai szám pedig már lehozta Petõfi Sándor Csatadal -át és a képviselõházhoz intézett levelét január 1-jén a kormány és az országgyûlés elhagyta a fõvárost, mert Windischgrätz katonával már Bicskénél nyomult elõre, s Perczel Mórnak, sõt Görgey Artúrnak sem sikerült õt megállítania. Ezért csatolta a szerkesztõség az december 31-ei számhoz a következõt: A képviselõház december 31-i esti ülésének jegyzõkönyvi kivonata... A képviselõház határozatának következtében felszólíttatván a honvédelmi bizottmány, hogy hazánknak általán, de különösen hadseregünk állapotáról és mûködésérõl jelentést tegyen. Ennek folytán a honvéd bizottmány elnöke elõadta, hogy az ellenségnek a fõvároshoz közeledése miatt az országgyûlés tanácskozása minden pillanatban mostani helyén lehetetlenné válhatván, az ország gyûlése és kormánya Debrecenbe által tétessék és minden törvényhatóságok ezentúl is az ország kormányának engedelmeskedni tartozzanak... Ezután még kijelölték a békeküldöttséget, amelynek vezetõje gróf Batthyány Lajos volt. Köztudott, hogy Windischgrätz szóba sem állt vele, mert neki tulajdonították a magyar forradalom megerõsítését. A küldöttség többi tagját gróf Mailáth György országbírót, Lonovics József egri érseket, gróf Mailáth Antalt és Deák Ferencet, udvariasan fogadta és azt ajánlotta nekik, hogy az ország feltétlen hódolással szerezze meg az ifjú császár jóindulatát. CD-JOGÁSZ, a hivatalos forrás 10

11 1849. január 4-én Görgey serege a Lánchíd hevenyészett padlóin átvonulva északnak indult, 5- én pedig Windischgrätz herceg bevonult a fõvárosba. A Közlöny tehát a kormánnyal Debrecenbe költözött. Itt bocsátották ki az évi 1. számot január 14-én, az Állami Nyomda betûivel. Ez volt az elsõ országos lap, amely Debrecenben újjáéledt. Az új évfolyamban valamelyest módosult a Közlöny hivatása:...a körülmények változatával lapjaink tartalmában is változásnak kell történnie; s mi nem értenõk hivatásunkat, ha ezentúl is csak hivatalos közlésekre és események száraz elõadására szorítkoznánk. Mi tehát ezután elmélkedni is fogunk ügyeink fölött... Debrecenben június 3-áig szerkesztették a lapot, összesen 122 szám jelent meg itt. Június 5- étõl július 8-áig ismét Budapesten készült a lap ( számok). Itt kell megemlíteni, hogy néhány számhoz mellékletet is csatoltak. Például az évi 110., 119. és 120. számhoz kisebb formátumban, mint A Közlöny hivatalos lap... számához toldalék. Ezek a mellékletek leginkább német nyelvû leveleket tartalmaztak. Számunkra a mellékletek közül az évi 141. számhoz csatolt a legérdekesebb, amely ugyanolyan alakban jelent meg, mint a Közlöny és Buda várának ostrománál és bevételénél (1849. május 4 21.) megsebesült honvédek névjegyzékét tartalmazza, összesen 676 nevet. Érdekességként megemlítjük a május 13-ai számban, Debrecenben napvilágot látott utasítást, amely a nemzetõrséget a belügyi tárcához osztályozza. A Közlöny Debrecenben valódi politikai lappá kezdett fejlõdni, a hivatalos részek megtartásával egy idõben. Ezt eleinte a Honvédelmi Bizottmány felhívásai és más megnyilatkozásai jelezték, vagy a január 18-ai szám állásfoglalása: Soha egy szabad, önálló alkotmányos nemzettel illy botrányos játék nem üzetett... A zsarnok ellenség nemzetünk halálát kívánja a béke béréül, de az országgyûlés elhatározta, hogy a nemzet védeni fogja magát. A lap március 24-ei száma pedig már jelezte a március 4-ei Olmützi Alkotmánnyal kapcsolatban, hogy most már a hivatalos sajtó is a függetlenség kimondását kezdi elõkészíteni: Közelegnek a végzet percei... Még pár nap, s kettéreped a kárpit, melly Magyarország, Ausztria, s talán egész Európa jövõjét takarja... Másnap hangzott el Kossuth képviselõházi beszéde, amely elõször utalt nyilvánosan a detronizációra és amely a Közlöny március 30- ai számában látott napvilágot: Most már nincs más hátra, mint a harc és a harc végén a nemzetnek szava: önállás, függetlenség... ha csak a históriai gyalázat bélyegét nem, akarjuk a nemzetre sütni... A március 31-ei vezércikk, kimondja, hogy készülnünk kell egy ünnepélyes, nagyszerû határozatra. CD-JOGÁSZ, a hivatalos forrás 11

12 A képviselõház április 14-ei, történelmi jelentõségû ülésérõl, Kossuth beszédérõl és a trónfosztó határozat kimondásáról a Közlöny április 17-ei száma közölt beszámolót, majd több cikkben méltatta a Függetlenségi Nyilatkozatot, hangsúlyozva, hogy ezzel beléptünk az önálló európai nemzetek sorába és a kibékülés útja el van vágva köztünk örökre. Május 3-án közölte a lap az új kormány névsorát. Ettõl kezdve a hivatalos Közlöny ügyeit ismét Szemere Bertalan miniszterelnök, egyúttal belügyminiszter vette át. Szemere május 16-án elrendelte, hogy minden nagyobb község, sõt amennyire a sajtóeszközök itteni hiánya megengedi, minden község ingyen kapja a Közlöny egy példányát, amelyet mindenütt az alispán tartozik továbbítani. Azt is elrendelte, hogy ezentúl a Közlönyben a népfelvilágosító cikkeknek egy rovátkája nyittassék meg, melly egyenesen a nép felfogásához mért fejtegetéseket foglaland magában, mivel hogy nincs lap, melly a nép nyelvén annak lelkületére hasson. Elõírta, hogy a hivatalos lap ilyen cikkeit ünnepnapokon olvassák fel a falusi népnek június elején a Közlöny visszatért a fõvárosba. Itt a rendeleteken, kinevezéseken kívül mást nemigen közölt, a hadihelyzetrõl sem adott kellõ tájékoztatást és a kedvezõtlen híreket általában elhallgatta. Közben Szemere szerette volna a Közlönyt újjáalakítani. A belügyminisztériumban kidolgozott terv szerint a hivatalos lapnak ezentúl két felelõs szerkesztõjének kell lennie, hogy legalább az egyik mindig rendelkezésre álljon. Ez az elképzelés azonban nem valósult meg, pedig Gyurmán június végén megvált a laptól, mert valószínûleg inkább Kossuth készülõ új lapjában akart dolgozni. Az június 30-ai, 145. szám fordulatot hozott a Közlöny életébe. A 359/BE-rendelet július 1-jével új felelõs szerkesztõt nevez ki Emõdi Dániel személyében. Emõdi fiatal jogászként a márciusi ifjak csoportjához tartozott, Petõfivel is barátságban volt. A szabadságharc alatt a kormány a népfelkelés szervezésével bízta meg, s így kapta hadnagyi rendfokozatát. Világos után ügyvédként és hírlapíróként dolgozott, késõbb a sárospataki jogakadémia tanára lett. Ezután idézünk a Közlöny új irányát kijelölõ, Szemere Bertalan által tett nyilatkozatból:... Az új viszonyok új feladatot tûztek ki a hivatalos lapnak. Akaratom, hogy azokat a Közlöny megoldja; szüksége van rá a nemzetnek, a szerkesztõnek ereje van hozzá. Ennélfogva a hivatalos lapra nézve a következõ elveket állapítom meg. 1. Miután a háborúk zivatarai miatt a hírlapokra általában nem történik elõfizetés, úgy hogy postán a legolvasottabb hírlap alig bír kétszáz elõfizetõvel, azonban kell, hogy a nemzet az eseményekrõl és rendeletekrõl értesíttessék: a hivatalos lap minden községnek, melly bizonyos népességgel bír, ingyen fog megküldetni. Sõt, a táborokba is olly számmal fogom elküldeni, hogy hazánk védõi is ismeretére jussanak mindannak, a mi érdekli a szent földet, mellyért véröket ontják. CD-JOGÁSZ, a hivatalos forrás 12

13 Érdemes felfigyelni erre az intézkedésre, mely korát messze megelõzõ és a világon éppen ezért egyedülálló, a köznyilvánosságot segítõ demokratikus intézkedés volt. 2. Kétségkívüli, hogy mivel a Közlöny legszámosabb példányban küldetett, mivel leghûbb, s legkimerítõbb rajzát adta a történteknek, mivel legbiztosabban eljutott a nép közé, a nagy közönségre a legnagyobb hatással volt. Ezért találtam szükségesnek, hogy vele egy melléklet jelenjen meg, melly a nép józan eszéhez mért fejtegetéseket foglaland magában A Közlöny ezután nemcsak a rendeleteknek lesz közlõje, hanem a kormány elveinek is képviselõje. Fogja vallani mindig a kormány elveit; fogja azokat magyarázni, fejtegetni, védeni, ha kell... Ezután az új szerkesztõ fejti ki, hogy... a kormány mûködésének idõnkénti áttekintésében szeretne irányt mutatni, majd tovább sorolja pontokba szedve a lap tematikáját: II...külföldi eseményeket gyorsan, híven közölni. Hangban a méltóságot még elleneink irányában is igyekszünk megtartani. A III. pontban belföldi tudósításokat ígér, a IV. pontban a helyes politikai irányt ígéri megmutatni, majd az V.-ben bejelenti, hogy a kormány elindít egy néplapot Népszabadság címmel, szerkesztõi pedig Arany János és Gondol Dániel lesznek. Szemere Bertalan és Emõdi Dániel írásai a következõ, július 1-ei számban is helyet kaptak. E naptól a lap egyre erõteljesebben és látványosabban tolódik balra, a democratia és respublicai irányba. A szabadságharc azonban már a vége felé közeledik. Ezt készíti elõ a kormánynak az ugyanebben a július 1-jei számban közölt nyilatkozata: Értesítés a fõváros polgáraihoz. A hadi munkálatok természetéhez tartozik, hogy azok semmi tekintetek által nem engedhetik magukat korlátozni... Ezért ne legyen a fõvárosnak váratlan esemény, ha éppen a fõváros, de még inkább az egész haza, s a szabadságra segítõ diadal érdekében a kormány némi idõre székhelyét innen el és oda helyezné, hol az a hadi munkálatok kellõ fejlõdését nem akadályozná... A Közlöny utolsó budapesti, 147. száma július 8-án jelent meg és csupán egyetlen oldalon. Mészáros Lázár hadügyminiszter nyílt rendeletét tartalmazta, amelyben felhatalmazta Dembinszky altábornagyot az általa szükségesnek tartott minden hadi intézkedésre. A fõvárost akkor már nyugat felõl, közvetlen közelrõl fenyegette Haynau táborszernagy serege és kelet felõl Paskievics tábornok orosz-kozák elõõrsei. Bár a július 2-ai komárom ácsi csatában, a honvédség egyik utolsó dicsõ ütközetében, amelyben Görgey 40 huszárszázad élén rohamozott, a honvédsereg megverte Haynaut, de Görgey fejsebet kapott, s amikor Haynau összeszedve magát ismét támadott, a honvédsereg a CD-JOGÁSZ, a hivatalos forrás 13

14 Görgeyt helyettesítõ Klapka György tábornok parancsára kénytelen volt visszavonulni és Pestet is feladni, ahová július 11-én vonultak be Haynau osztrák császári elõvédjei. A kormány ismét vándorolni kényszerült. Vele a Közlöny az Állami Nyomdával. A következõ, július 13-ai, 148. szám már Szegeden látott napvilágot. Itt készültek a továbbiak is július 29-éig, a 162. számig. A Budapest Szeged közötti vándorlási idõszakban hozott rendeletekkel kapcsolatban a 149. számban találunk utalást: A Közlöny múlt napokban Budapesten meg nem jelenhetvén, a Hivatalos rovat kiegészítése végett utólagosan közöljük a Respublicában megjelent közleményeket. Szegeden a kiadóhivatal a Batthyány téren, a Beck-házban volt. Egyedülálló jelenségként említjük meg, hogy éppen a fenti, július 14-ei számban egy hosszú, harcra buzdító verset találunk, mely a cári orosz intervenció elleni végsõ küzdelemre lelkesít; ezt a Csatadal -t pedig román nyelvrõl fordították le magyarra! A kormány Szegedrõl is kénytelen tovább menekülni Aradra. Vele a Közlöny is. Itt a kiadóhivatal Schmidt József könyv- és papírkereskedésében húzta meg magát, amely a színház épületében volt. Itt készült a három utolsó szám, az augusztus 5-ei, a 10-ei és a 11-ei, II. évfolyam 165. száma ben az utolsó oldalszám: 610. Elsõ hivatalos lapunk, a polgári alkotmányosság egyik fõ ismérve, hivatásához méltóan az utolsó pillanatig szolgálta a magyar függetlenségi- és szabadságharc ügyét. CD-JOGÁSZ, a hivatalos forrás 14

15 B) A szabadságharctól a II. világháború végéig ( ) 1. A szabadságharc bukásától a kiegyezésig ( ) A Magyar Hírlap, a Magyarországot Illetõ Országos Törvény és Kormánylap, a Budapesti Hírlap és a Sürgöny I. Ferencz József császár Olmützben, március 4-én A törvények, rendeletek és a közéletre határozott egyéb kormány bocsátmányok kötelezõ kihirdetésének jövendõbeli módja és miképpenisége iránt az összes Austriai császári álladalom körében császári nyílt parancsot adatott ki. Ezen legfelsõbb parancs végrehajtásánál fogva már év óta egy külön cs. k. szerkesztõségi iroda által az austriai birodalmat illetõ közönséges birodalmi törvény- és kormánylap, minden országban divatozó nyelven kiadatik. Magyarországra nézve az évrõl szóló a hivatkozott nyílt parancs 4. -ához képest egyenlõ elvek szerint ezen országban divatozó nyelveken Magyar koronaországot illetõ országos törvény- és kormánylap szakadatlanúl fog megjelenni, s ez ugyanazon nyílt parancs 5. és 7. -ainál fogva rendszerint úgy tekintendõ, mint az abban fölvett törvények, rendeletek, intézkedések és útbaigazítások kihirdetésének egyedül törvényszerûnek jelölt módja. A jelen országostörvény- és kormánylap, melynek megszerzésére Magyarország minden községei köteleztetnek, egyes darabban (számokban, füzetekben vagy lapokban) fog a meglevõ tárgyhoz képest kiadatni, s vitelbérmentesen elküldetni. A Magyarkoronaországot Illetõ Országos Törvény- és Kormánylap ténylegesen között jelent meg. Az évi világosi fegyverletételtõl, illetve az azt követõ véres bosszúhadjárattól 1859-ig tartó idõszakot a történetírás önkényuralomnak, vagy Bach-korszaknak nevezi ben (augusztus 20., illetve december 31.) visszavonták az évi, márciusi, ún. Olmützi Alkotmányt, s helyette kiadták az ún. alapelveket. A császári minisztérium ettõl kezdve egyedül az uralkodónak tartozott felelõsséggel. Hivatalos kifejezés szerint a magyar korona országai az osztrák tartományokkal együtt az osztrák császári örökös monarchiának elválhatatlan részei voltak. Az osztrák katonai uralom alatt (1849. május július 6. Haynau) Magyarországtól elválasztották Erdélyt, a Vajdaságot, Horvát-Szlavonországot a Muraközzel és Fiuméval. A CD-JOGÁSZ, a hivatalos forrás 15

16 megmaradt területet öt kerületre osztották Pest-Buda, Pozsony, Sopron, Kassa és Nagyvárad székhelyekkel. A kerületek élére 1850-ben fõispánokat neveztek ki. Megszervezték a Helytartóságot, élén teljhatalmú császári biztossal, helytartóval. Erdélyben katonák viselték a kormányzói, illetve helytartói tisztséget, ugyancsak öt kerületben. A hivatalos nyelv a közigazgatásban a német lett. Az országot császári nyílt parancsok, rendeletek, pátensek özönével irányították. Hogy ezek a parancsok mindenüvé eljuthassanak, a bécsi kormány elrendelte egy félhivatalos lap indítását, amely a Magyar Hírlap nevet viselte. A Magyar Hírlap elsõ száma november 15-én jelent meg. Szerkesztõjévé Szilágyi Ferencet nevezték ki. A lap feladata volt továbbá, hogy a nem hivatalos részében maradjon látszólag független a politikától, legyen tárgyilagosnak tûnõ, ám legyenek benne a korány intenciói. A Magyar Hírlap hétfõ kivételével naponta jelent meg, négy oldalon, három, majd négyhasábos tördeléssel. A lap élén a Hivatalos rész állt, mely a nyílt parancsokat, rendeleteket stb. közölte. Ezután következett a Nemhivatalos rész, amely általában pesti keltezésû, levél formájú vezércikkeket vagy iránycikkeket, bel- és külföldi híreket, sajtószemléket adott közre. Végén a Hivatalos értesítõ és a magánhirdetések következtek. A Nemhivatalos rész, a tulajdonképpeni politikai napilap rovatai hamarosan megszaporodtak elõbb a belföldi, majd a külföldi levelezésekkel, általában önálló cím nélkül. A Magyar Hírlapnak volt jelszava is: Hívség a fejedelem iránt, hazaszeretet, magyar nemzet szebb és boldogabb jövõje! Szilágyi mindjárt az elsõ számban hosszasan kifejtette programját, amelyben ügyes kétértelmûséggel fogalmazva azt mindenki, kormány és olvasó egyaránt, azt vette ki belõle, amit a maga számára jónak tartott, amely az õ szájaíze szerint hangzott. Bár a lap a kormány félhivatalos lapja volt, abban állandóan jelen volt az elbukott szabadságharcra való szomorú emlékezés. A belföldi állandó levelezõk is ezt szolgálták. A lapban olyan személy publikált rendszeresen Párizsból, mint Csernátony Lajos, Kossuth egykori titkára és a Közlöny volt újságírója, akit távollétében halálra ítéltek. Londonból a császári hadseregbõl megszökött tiszt, Xantus János, Brüsszelbõl báró Jósika Miklós, Konstantinápolyból Dancs Lajos honvéd százados volt a Magyar Hírlap állandó külföldi levelezõje, azaz tudósítója. Ezért mondta 1850 nyarán Gyulai Pál a Magyar Hírlapról:...minden cudarsága és szerkesztõje mellett még a legmagyarabb lap. Minden negyedéves elõfizetési felhívásban arra hivatkozott, hogy a lap a kormány hivatalos közlönyeül szolgál, ugyanakkor egyre kevésbé hirdette a birodalmi alapelveket, viszont egyre többet beszélt a magyar nemzet sajátos érdekeirõl. Az olvasóknak sokat jelentett a Bachkormányzat magyar félhivatalos lapjában a felhívás keretét adó Ne bántsd a magyart! és Él magyar, áll Buda még jelmondatok. A rendszer félhivatalos lapja tehát ellenzéki magatartást tanúsított. CD-JOGÁSZ, a hivatalos forrás 16

17 Az emigráción kívül a Magyar Hírlap másik fõ tárgykörébe a magyarság és a nemzetiségek viszonya tartozott. A Magyar Hírlap népszerûsége fokozódott: 1850 közepén 1500 körül volt elõfizetõinek száma, 1852-re már elérte a 2700 elõfizetõt november 24-én a Helytartóság szerzõdést kötött Szilágyi Ferenccel egy, az osztrákhoz hasonló magyar kormánylapra, vagyis a Magyar Hírlap utódjára, amely január 1-jétõl Budapesti Hírlap címmel jelent meg, Szilágyi Ferenc szerkesztésében. A Budapesti Hírlap az önkényuralom második félhivatalos lapja, fejlécén a birodalmi sassal, a Belügyminisztérium felügyelete alól a Helytartóság polgári osztályának felügyelete alá került s ezzel a kormány saját lapjának ismerte el. Kiadója Emich Gusztáv lett. Szilágyi ezt így is fogta fel s megváltozott címmel változatlan lap lett belõle. Az új laphoz nem készített új programot, a rovatok lényegtelen módosítással megmaradtak korábbi formájukban s a szerzõi, munkatársi gárda magja is változatlan maradt, s a lap írásai a külpolitika felé tolódtak el tõl a gazdasági, anyagi kérdések, a pénz- és bankügyletek is szóba kerültek a lapban. Tudatosították a magyar olvasókban, hogy a gazdasági kérdések a kor alapkérdéseivé léptek elõ s azok kezdték meghatározni a politikát is. A Budapesti Hírlap elsõ néhány évében fokozatosan átalakult a tárcarovat is, amelynek vezetõje 1855-tõl Salamon Ferenc volt. Fontos mûvelõdési fórummá tette a Budapesti Hírlapot. A lapban kritikák is jelentek meg képzõmûvészeti kiállításokról, színházról és egyéb kulturális eseményekrõl. A Budapesti Hírlap színvonalas újság volt s ebben jelentek meg a rendeletek is, elõfizetõinek száma fokozatosan csökkent és leginkább hirdetésekbõl tartotta fenn magát tõl este megjelenõ lappá vált, az év végére már csak 1200 elõfizetõje maradt. A Helytartóság hosszas huzavona után úgy döntött, hogy maga veszi kézbe a hivatalos lap kiadását, csak a nyomtatást és a szétküldést adja bérbe. A szerkesztõk feladata lett: lapjaikban alapos cikkeket közölni az ország anyagi és szellemi érdekeirõl. A napi politikával csak átnézetben foglalkoznának, nem okoskodó cikkekben... Bach belügyminiszter még 1856-ban a szerkesztõkre való felügyelet és a kiadás feladatára a kormányzóság (Helytartóság) polgári osztályát jelölte ki, amely június 1-jétõl a hivatalos sajtót érintõ ügyekben fõszerkesztõi hatóság -ként mûködött. A sajtóügyek referense Falke János helytartósági titkár lett. Õ vezette ténylegesen a hivatalos lapot tartalmi és gazdasági vonalon egyaránt január 1-jével Nádaskay maradt a Budapesti Hírlap egyedüli szerkesztõje, szeptember 15-éig. A Budapesti Hírlap teljesen elveszítette politikai függetlenségét is. A félhivatalos lap megerõsödését a központi adminisztratív intézkedések okozták. Az egész lap a politikai kérdések CD-JOGÁSZ, a hivatalos forrás 17

18 mellõzésével, a gazdasági és az erre épülõ társadalmi kérdésekkel foglalkozott, csekély számú politikai írásai a kormány álláspontját közvetítették közepétõl a Habsburg Birodalom helyzetének megingásával óvatossá vált a Budapesti Hírlap hangja. Egyre inkább a kommentárokat nélkülözõ hírközlésre rendezkedett be s tovább folytatta az akkor már senkit sem érdeklõ belsõ kérdések megvitatását õszétõl pedig megpróbált a nemzetet érdeklõ eseményekkel gyakrabban foglalkozni január 1-jével a Budapesti Hírlap ismét reggeli lappá alakult. Megváltozott a lap formája. Ez idõtõl kisebb alakú 12 oldalon jelent meg, amelybõl 6 oldalt a Hivatalos értesítõ és a hirdetések foglaltak el, és ismét háromhasábos tördeléssel nyomták. Az április 11-ei számban a vezércikk elõtt közölte gróf Széchenyi István halálhírét (Széchenyi Döblingben, az ellene indított hatósági zaklatások miatt lett öngyilkos április 8-án) és a szerkesztõség saját megemlékezését. Ettõl kezdve hónapokon át minden szám megemlékezett Széchenyirõl, közölte a temetés és az országos gyászünnepségek különbözõ eseményeit, lehozta Eötvös akadémiai emlékbeszédét. A lap hivatalos része is egyre vastagabbra duzzadt, amint a Birodalom átszervezésével együtt kiadott egyre nagyobb számú rendeletet kellett közzé tennie. A változások ellenére a Bach-korszak hivatalos kormánylapja maradt a Budapesti Hírlap szeptember 15-e, vagyis Nádaskay Lajos halála után a Budapesti Hírlap új szerkesztõje Vértei Ernõ lett megbízott szerkesztõi minõségben. Õ azonban nem sokáig vezette a szerkesztõséget, mert november 30-án, mindennemû elõzetes bejelentés nélkül a Helytartóság váratlanul megszüntette a lapot, amely ezen a napon jelent meg utoljára a kormány fél- vagy teljesen hivatalos lapjaként. (Az 1881-ben megindított új Budapesti Hírlapnak már nem volt semmi köze az önkényuralom Budapesti Hírlapjához, csupán neve volt azonos vele.) A Sürgöny -t december 1-jén megindították mint a kormány új hivatalos lapját, amely a kiegyezésig jelent meg. A Sürgöny már kinevezett elsõ szerkesztõje az a Vértei Ernõ lett, aki Nádaskay halála után vette át a Budapesti Hírlap szerkesztését ig vitte a lapot. Õ t 1864-ben Kecskeméthy Aurél követte, akit 1865-ben Bulyovszky Gyula váltott föl és volt szerkesztõ 1866-ig. Utána ismét Kecskeméthy Aurél következett, aki a Sürgöny megszüntéig (1867. február 19.) volt a lap szerkesztõje. A Sürgöny elsõrendû és alapvetõ feladata a jogszabályok, parancsok, utasítások és rendeletek kihirdetése, publikálása volt, de elõdeihez hasonlóan figyelemmel kísérte a politika eseményeit, külföldit és belföldit egyaránt. Kormánylap lévén, hírmagyarázataiban a Birodalom szemszögébõl nézte az eseményeket s erõsen bírálta a Deák Ferenc által meghirdetett passzív ellenállást. CD-JOGÁSZ, a hivatalos forrás 18

19 A Sürgöny egész pályafutása alatt hûségesen asszisztált a bécsi kormánynak. És pontosan egy nappal az Andrássy-kormány kinevezése elõtt a Sürgöny hivatalos lap megszûnt. 2. A kiegyezéstõl az õszirózsás forradalomig ( ) A Budapesti Közlöny, az Országos Törvénytár, a Magyarországi Rendeletek Tára A Budapesti Közlöny, mint a kiegyezés utáni magyar kormányok hivatalos lapja, március 12-én jelent meg elõször. Az elsõ számok Emich Gusztávnál, majd a Királyi Magyar Egyetemi Nyomdában készültek október 1-jétõl a lapot az Athenaeum Nyomdában állították elõ. A lap élére felelõs szerkesztõként Salamon Ferencet állították között a Pesti Napló munkatársa volt. A Budapesti Közlöny politikai rovatát az emigrációból hazatért Gyurmán Adolf vezette, aki a szabadságharc alatt az akkori hivatalos lapnak, a Közlönynek volt hosszú ideig a szerkesztõje. A lap szerkezete, sem a nem hivatalos rész tartalma nem lehetett olyan, amilyent a szerkesztõ elképzelt. Néhány szám után azonban létrejött a belsõ tagozódás. Eszerint a lap két nagy egységbõl állt: a hivatalos és nem hivatalos részbõl. A hivatalos rész, amiért a lapot tulajdonképpen elindították, a közigazgatási jogszabályok érvényességi kellékét jelentõ különbözõ szintû jogi akaratkijelentések közzétételét, azaz kihirdetését tartalmazta. Itt jelentek meg a miniszterelnöki és tárcarendeletek, kinevezések stb. Gyakran kivonatokat közölt az osztrák hivatalos lapban, a Wiener Zeitungban megjelent, Magyarországon is érdeklõdésre számot tartó jogszabályokból. A nemhivatalos rész több rovatra oszlott. Ezek között a legterjedelmesebb az országgyûlésekrõl szóló beszámoló volt. A többi rovat fõként hazai és külföldi hírlapból átvett anyagot tartalmazott, általában minden kommentár nélkül. E rovatok közül a jelentõsebbek: a Bécsi dolgok, Bécsi tudósítások, Külföld, Napi hírek, Egyletek és társulatok stb. címeket kapták. Az utolsó oldalon az árverésekrõl, csõdökrõl szóló félhivatalos értesítések kaptak helyet. A Budapesti Közlöny, szerkesztõjének elképzelése szerint nem lehetett csupán rendeletek és hírek egyszerû gyûjteménye. Feladatának tekintette, hogy a közmûveltség hû és munkás szolgálója legyen. Ez az elképzelése elsõsorban a tárcarovatban valósulhatott meg. A közmûveltség alkotóelemeit tette vizsgálat tárgyává. Bartalus István A magyar egyházak zenéje a XVI XVII. században címmel írt öt részbõl álló tanulmányt, amelyet az Újabb zeneköltészetünk sorozat követett. Színvonalas irodalomkritikák jelentek meg a kor irodalmi CD-JOGÁSZ, a hivatalos forrás 19

20 nagyságainak mûveirõl, Arany János összes költeményeinek új kiadásáról stb. A közép- és egyetemi oktatás problémáit, a tankönyvek alacsony színvonalát ugyancsak gyakran tették szóvá. A tárcák között sok nyelvmûvelõ tanulmány is helyet kapott. Szarvas Gábor, a kitûnõ nyelvész nagy szigorral elemezte a köznyelv és a tudományos szakirodalom stílusát. A tárcarovatban Salamon Ferenc arra is talált módot, hogy a saját elképzeléseivel rokon törekvéseket támogassa. A lapban néhány év után megnövekedett a tájékoztató jellegû külpolitikai anyag. A csaknem 80 évig megjelenõ Budapesti Közlönynek a felelõs szerkesztõje október 10- én bekövetkezett haláláig Salamon Ferenc volt, aki hosszú idõn át, huszonhat esztendeig állt a lap élén. Mint arról már több ízben szó volt, az országgyûléseken alkotott törvényeket az országgyûlés két tábláján (házában) történt felolvasással, majd a megyéknek, városoknak, törvényhatóságoknak küldött másolatokkal hirdették ki. Törvényeket az eddig ismertetett hivatalos lapok nem közöltek (az önkényuralom alatt 1849-tõl 1867-ig nem születtek törvények). A technika elsõsorban a nyomdatechnika elterjedésével azonban korszerû megoldást kellett keresni a törvénykihirdetési procedúra (másolás, hitelesítés, egyenkénti szétküldés), hosszadalmas hivatalos eljárásának egyszerûsítésére, gyorsítására. Az 1867-ben szentesített törvények kihirdetése még a hagyományos szokásjogi alapon történt, bár számtalan kiadó könyvalakban is megjelentette azokat. Az 1868-ban összeült országgyûlés ezen a helyzeten változtatott, amikor megalkotta az 1868:III. törvénycikket a törvények kihirdetésérõl. Az 1848-ban szentesített törvénycikkekkel, illetve az akkori országgyûléssel való jogfolytonosság elismerését jelzi, hogy a III. tc. rövid preambuluma így szól: Az 1848-ik évi IV. törvénycikk 2-dik -a folytán a törvények kihirdetésére nézve rendeltetik: 1. Minden törvény, amint õ Felsége szentesítésével ellátva, az országgyûlés mindkét házában kihirdettetett: az e végre alapítandó Országos Törvénytárban a kormány által azonnal köztudomásra hozatik A törvénynek ily módon közzétett szövege közhitelességgel bír. (Az 1848:IV. tc. 2. -a ad lehetõséget arra, hogy a király egyes törvénycikkeket külön-külön is szentesíthet, amint ezt az évi törvénycikkeknél is tette.) Jellemzõ a gyors és tervszerû intézkedésre, hogy ezt az III. tc.-t április 29-én hirdették ki az országgyûlés mindkét házában, ugyanezen a napon szentesítették s már a következõ napon, április 30-án meg is jelent az Országos Törvénytár 2. számában. Ugyanezen a napon jelent meg az Országos Törvénytár 1. száma is az I. és II. törvénycikkel. Az Országos Törvénytár tehát április 30-án indult. CD-JOGÁSZ, a hivatalos forrás 20

21 Az idézett 1868:III. tc. 2. -a elõírja, hogy a törvény szövegével együtt közzéteendõ mind a királyi szentesítés napja, mind pedig azon nap, amelyen a törvény az országgyûlés mindkét házában kihirdettetett Amennyiben az idõpont, amelyben valamely törvény hatálya kezdõdik, magában a törvényben megállapítva, vagy az idõpont megállapítása a minisztériumra bízva nincs: minden törvény kötelezõ ereje az Országos Törvénytárban lett megjelenését követõ 15-ik napon kezdõdik Az Országos Törvénytár, megjelenése után azonnal minden törvényhatóság számára hivatalból megküldetik. 8. A minisztérium gondoskodni fog, hogy minden törvény, kihirdetése után azonnal, a magyar korona országaiban divatozó nyelveken hiteles fordításokban is köztudomásra hozassék s az illetõ törvényhatóságoknak megküldessék. A 8.. Európában egyedülálló intézkedését, amely messzemenõen tekintettel volt a nemzetiségekre, érzékenységükre, szabad nyelvhasználatukra, ezzel messze megelõzve jó fél évszázaddal korát. A törvényeknek ez a kihirdetési módja 1882-ig volt érvényben. Az 1881: LXVI. tc. hatályba lépésétõl a törvényeket már nem az országgyûléseken kellett kihirdetni, hanem a kihirdetés a szentesített törvényeknek az Országos Törvénytárban való közzétételével történt. Az Országos Törvénytár jelentõsége ezzel fokozódott, mert a törvények kihirdetésének közegévé vált. A törvények hatálybalépését az 1870:XIII. tc. úgy módosította, hogy a hatály az országgyûlésen történt kihirdetést követõ 15. napon kezdõdjék, mígnem az 1881:LXVI. tc. visszaállította az 1868:III. tc. rendelkezését, a hatálybalépést illetõen, azaz az Országos Törvénytárban történt megjelenést (kihirdetést) követõ 15. napban állapította meg. A kihirdetésnek és a hatálybalépésnek ez a formája maradt érvényben a királyság egész idõszakában. Az Országos Törvénytár magyarul jelent meg, a nemzetközi szerzõdéseket azonban leközölték azon a nyelven is, amelyen a szerzõdés eredeti szövege volt. A törvényeket teljes terjedelmükben kellett közölni, tehát a szentesítési elõszöveggel és záradékkal, a szentesítés és kihirdetés napjának feltüntetésével. Az Országos Törvénytár minden számán meg kellett jelölni, hogy melyik napon adták ki, hiszen innen kezdõdött a hatálybalépés 15. napja. A már idézett 1868:III. tc. 8. -a értelmében minden törvényt kihirdetése után azonnal a nemzetiségek nyelvén, hiteles fordításban is közre kellett adni. E rendelkezést az 1881:LXVI. tc. 9. -a úgy módosította, hogy a törvényeket nem kihirdetésük után azonnal, hanem az Országos Törvénytárban való kihirdetésük után kellett közreadni, ami füzetekben történt. A törvényeket CD-JOGÁSZ, a hivatalos forrás 21

22 hat nyelvre fordították le: német, horvát, román, szlovák, szerb és orosz nyelvre tõl pedig ezeken felül még olasz nyelvre is lefordították a törvényeket. Az Országos Törvénytár s a törvénygyûjtemények szerkesztését 1868-tól december 31- éig az Igazságügyi Minisztériumban végezték egy miniszteri titkár irányításával január 1- jétõl az Országos Törvénytár és a törvénygyûjtemények szerkesztését a Budapesti Közlöny, azaz a hivatalos lap vette át, és így a Belügyminisztérium alá került. A /1883. BM számú rendelettel az Országos Törvénytár a Belügyminisztérium kebelében önálló és a Budapesti Közlönytõl különálló, független szerkesztõséget kapott. Az Országos Törvénytár kiadásával járó költségeket kezdetben különbözõ vállalkozók viselték: ig Ráth Mór, ig Lampel Róbert, ig a Pesti Könyvnyomda Rt. Az Országos Törvénytár költségeit január 1-jétõl az állami költségvetésben külön e célra megnevezett és elkülönített összegbõl fedezték. A törvényszövegek hitelessége érdekében az 1880:LIII. tc. értelmében, január 1-jétõl a törvénytár, törvénygyûjtemény és rendeletek tárának, valamint egyes törvényeknek és rendeleteknek, nemkülönben az 1868:III. tc. értelmében készítendõ fordításoknak önálló kiadása és azok elárusítása az állam kizárólagos jogát képezi, és minderrõl a belügyminiszternek kellett gondoskodni (1. és 2. ). Magánosok csak tudományos vagy gyakorlati magyarázatokkal ellátva, avagy olyan gyûjteményekbe foglalva adhatták ki a törvényeket, amelyek csak az ugyanabba a tárgykörbe vágó törvényeket tartalmazták. A jogtalanul kiadott vagy áruba bocsátott kiadványokat pedig a belügyminiszter lefoglalhatta (1880:LIII. tc ai). Ilyen magánosok által kiadott legnevezetesebb törvénygyûjteményünk a Magyar Törvénytár (Corpus Juris Hungarici) millenniumi emlékkiadása, amelynek folytatólagos kötetei 1948-ig jelentek meg a Franklin Társulat kiadásában. A törvények hivatalos gyûjteményén, illetve pontosabban kiadásán, kihirdetésén kívül a kiegyezés után folyamatosan megjelent a királyi és kormányrendeletek hivatalos gyûjteménye is, amely a Magyarországi Rendeletek Tára címet viselte. A Magyarországi Rendeletek Tára évvel indult és évenként egy-egy befejezett kötetet alkotott, 1945-ig. Ebbõl következõen nem kihirdetési szerve a rendeleteknek, az itt megjelent rendeletek hatályossága nem a Magyarországi Rendeletek Tárában történt kiadásától függ, azokat ettõl függetlenül továbbra is a Budapesti Közlöny hirdette ki. Szólnunk kell arról, hogy mi jellemzi hazánk jogbiztonságát ebben az idõszakban. Az, hogy a Magyarországi Rendeletek Tárába mely rendeleteket kellett felvenni, nem volt törvényben szabályozva. Az erre vonatkozó különféle rendeletekben csak nagyon általános elõírások voltak, hogy ti. azok veendõk fel, amelyek állandó hatályúak, tehát nem csupán átmeneti vagy idõleges érvényûek és ezen felül általános érdekûek. E rendeletek kijelölése a CD-JOGÁSZ, a hivatalos forrás 22