A XXI. század kihívásai és a környezeti nevelés szükségessége

Átírás

1 A XXI. század kihívásai és a környezeti nevelés szükségessége Szabó Mária 1 -Kiss Ádám 2 1 Egyetemi tanár, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C, tel.: /1808, szmarcsi@caesar.elte.hu 2 Professor emeritus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Atomfizikai Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/A, tel.: /5312, kissadam@caesar.elte.hu, Összefoglalás: Napjaink társadalmi közösségei az utóbbi évtizedekben addig soha nem látott mérvű és ütemű változások után jöttek létre. A mélyreható társadalmi változások napjainkban is folytatódnak, sőt sok területen még gyorsulni is látszanak. Ezeknek a társadalmi változásoknak sok okuk van, amelyek közül biztosan kiemelkednek a népességrobbanás, a kulturális-vallási különbségek kiéleződése, a klímaváltozás és a hihetetlen mértékű technológiai fejlődés és a szinte minden terület infrastruktúrájában megjelenő forradalmi megújulás. Ez utóbbi átalakulások oka egyértelműen a természettudományok fejlődése és az új eredmények rendkívüli gyorsasággal való alkalmazása, a világunkat alapvetően megváltoztató eszközök megalkotása. A mai világ sok, a múltban gyökerező, de többségükben csak az utóbbi évtizedekben, években felismert problémával küzd. Ezeknek szinte mindegyike jórészt a természettudományokra alapuló környezettudomány területére esik. Ez a tény rámutat arra a társadalmi igényre, hogy a környezeti ismereteket rendszeresen, tudományos pontossággal és a modern kor kihívásainak megfelelően szerepeltessük oktatási rendszerünkben és problémaorientált módon adjuk át a következő generációnak. Ebben az előadásban kiemeljük a természettudományos ismeretek fontosságát a társadalmi közösségeket ma körülvevő és a gyorsan egyre bonyolultabbá váló környezeti kérdések megértésében. Példákon keresztül mutatjuk meg, hogy az emberiség legfontosabb környezeti problémáinak jellege multidiszciplináris. Megmutatjuk, hogy a jelenleg alkalmazott oktatási rendszerek már ma is átalakításra szorulnak, ha oktatásunk célja a felnövekvő nemzedék tudományosan korrekt megalapozott tájékoztatása és a tájékozott polgárok által kialakított demokratikus társadalom megteremtése. Megmutatjuk, hogy a teendők sürgősek és környezeti nevelésünk átalakítását nem halogathatjuk. Kulcsszavak: környezeti nevelés, jelenkori társadalmak, környezeti kihívások 1. A KÖZÉPFOKÚ KÖRNYEZETI NEVELÉS SZÜKSÉGESSÉGÉRŐL A hazai középfokú oktatásban évtizedek óta vita tárgyát képezi, hogy oktassák-e egyáltalán és ha igen, akkor milyen súllyal és milyen módszerrel tanítsák az 1960-as évek végén felismert (MEADOWS, 1972), (MESAROVIC, 1982) és azóta egyre súlyosbodó környezeti problémákat (SCHRÓTH, 2004). Az 1. ábra például a földhasználat és a ténylegesen rendelkezésre álló földterülete összehasonlításával szemléletesen mutatja, hogy az emberiség lényegében már most kifutott a természeti erőforrásokból. Nézetünk szerint komoly érvek szólnak amellett, hogy a 21. században az ifjúságot már a közoktatásban meg kell ismertetni az egész világot, a nagyobb közösségeket érintő globális problémákkal, azok jellegével és kilátásaival. E nélkül ugyanis nem várhatjuk el, hogy

2 megfelelő tárgyi ismeretekkel rendelkező olyan állampolgárok legyenek, akik egy-egy súlyos környezeti feladatot demokratikus módszerrel, eszközökkel meg tudjanak oldani. Ezzel összhangban komoly érvek szólnak amellett, hogy a középfokú és a felsőfokú oktatásban is a környezeti nevelés erősítése a társadalom alapvető érdeke. Földhasználat és földterület EU ma: ~ 4-7 ha/fő Emberiség ma: ~1 ha/fő áll rendelkezésre 1. ábra: A földhasználat és földterület összehasonlítása mutatja, hogy az emberiség kifogy a természeti erőforrásokból A ma felmerülő súlyos és néhány esetben sürgősen megoldandó problémáknak konzervatív becslés szerint is több mint a fele, de egyes szakemberek szerint akár a túlnyomó többsége is a környezettel, annak védelmével, kutatásával, fenntartásával és a helyreállítással kapcsolatos (RAKONCZAI, 2008). A problémák olyanok, hogy biztosan nem elegendő egyegy szakterület, a természettudományok, illetve a társadalomtudományok területén a biológia, a fizika, a földrajz, a földtudományok és a kémia, illetve a közgazdaságtan, gazdaságföldrajz, társadalomföldrajz, demográfia, szociológia, urbanisztika, humánökológia valamennyire kibővített tárgyalása a problémák tanításához, megismertetéséhez, éppúgy nem, mint a kezelésükhöz, vagy a megoldásukhoz. A környezeti problémák mélyebb elemzése megmutatja, hogy helyes értékelésükhöz és megoldásukhoz egy sajátos környezeti szemléletre, egy-egy alaptantárgyon lényegesen túlnyúló ismeretekre van szükség. A környezeti kérdések oktatása komplex megközelítést igényel. Egy plurális (demokratikus) társadalomnak közel kell vinnie a jelenségek sokoldalú megítélésének a lehetőségét a választókhoz. E nélkül demokratikusan született felelős állásfoglalás nem képzelhető el. Ez a fő oka annak, hogy a fejlett országokban mindenütt hangsúlyos a környezeti oktatás és nevelés az oktatás minden szintjén. A következőkben a hangsúlyozottan a teljesség igénye nélkül felsorolunk olyan témákat, amelyek környezeti jellegük miatt legalább két-három szakterülethez tartozó ismereteket igényelnek a velük kapcsolatos problémák kifejtéséhez és kezeléséhez. Így csak a klasszikus természettudományos szaktárgyak körében nyilvánvalóan nem tárgyalhatók. Ivóvízkérdés, vízellátás,

3 Népességrobbanás és lehetséges következményei, Globális méretűvé váló migrációs folyamatok okai és lehetséges következményei, kezelésük kérdései, A társadalom biztonságos energiaellátása, A természeti erőforrások kimerítése, illetve fenntartható felhasználása, Óceánok, tengerek állapotának hatása a környezetre, A légkör és a világtengerek kölcsönhatásai, A biodiverzitás változásai, illetve csökkenése és következményei, Tájdegradáció, élőhelyek fragmentációja és izolációja, Az ökológiai lábnyom növekedése, Hulladék, veszélyes hulladék kezelése, Levegőszennyezés, Klímaváltozás és hatása globális és regionális szinten, Ózonréteg elvékonyodása, Zaj és a zajterhelés általános növekedése, kezelése és társadalmi hatásai, Társadalmi és civil szervezetek, Urbanizáció, élhető város, Talajdegradáció és talajpusztulás, Környezeti sugárzások, Közlekedés fenntarthatósága. Ezek a témák mind olyanok, hogy a környezeti képzésre tett külön intézkedés nélkül a hazai középfokú oktatásban nem, vagy legfeljebb csak felszínesen kerülhetnek szóba. Ugyanakkor feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a középfokú oktatásban a súlyának megfelelő módon és szemlélettel ezekről a mindenkit érintő környezeti kérdésekről szó essen. 2. KÖRNYEZETI NEVELÉS SZAKTÁRGYI KERETEKBEN SZAKTANÁROKKAL A középszintű környezeti nevelés szaktárgyi keretekben, jól képzett szaktanárokkal volna a legegyszerűbb és a legjobban áttekinthető a számításba jövő módszerek közül. Hazánkban e területen több intézkedés is született elsősorban a szaktanár-képzés területén. Egyrészről a magyarországi tanárképző egyetemeken és főiskolákon több helyen képeznek környezettan tanárokat. A bolognai képzés bevezetésével egyidejűleg országos konzorcium keretében megtörtént a környezettan alapszak és a környezettan tanárképzés mesterszintű akkreditációja. A tanárképzés az esetek túlnyomó többségében egy másik természettudományos, a biológia, a földrajz, a fizika és a kémia tárgyakkal szakpárban történik. Ugyanakkor egy általános környezeti tárgy középiskolai bevezetésére nem került sor. Ennek hátterében nyilvánvalóan az áll, hogy a többi természettudományos szaktárgy az elmúlt évtizedekben amúgy erős óraszám-csökkenésen ment keresztül és az integrált környezeti szaktárgy bevezetése csak ezek rovására történhetett volna. Valószínűleg ez az oka annak is, hogy az egységes, osztatlan tanárképzésben a környezettan tanári szak csak harmadik szakként vehető fel. Ez minden jel szerint a környezettan tanárképzés drámai visszaszorulását fogja eredményezni. Ha a tanárképzés most kialakuló rendje a fent ismertetettek szerint valósul meg, akkor a komplex szemléletű környezeti nevelésnek még az elméleti lehetősége sem lesz meg a szaktanárok hiánya miatt. Összefoglalva úgy tűnik, hogy a hazai középfokú oktatásért felelős döntéshozók a környezeti nevelést nem az egy környezeti szaktárgy általánossá tételével, környezettan szaktanárokkal próbálják megvalósítani.

4 3. KÖRNYEZETI NEVELÉS MÁS SZAKTÁRGYAK TEMATIKÁJÁNAK BŐVÍTÉSÉVEL Sokan vannak, tulajdonképpen a többség hozzájuk tartozik, akik elismerik a középfokú környezeti nevelés fontosságát, de úgy látják, hogy az elvileg a lényegében most alkalmazott, a többi természettudományos szaktárggyal un. mátrixban történő oktatással-neveléssel megoldható. Ez a mátrix-módszer azt jelenti, hogy a szaktárgyak tartalmazzák, és azok tanárai oktatják a hozzájuk közel eső környezeti kérdések problémaköreit. Így azután összességükben integráló, szintetizáló tantárgy nélkül is lefedik a környezeti képzési területhez tartalmilag tartozó teljes területet, oktatják az összes környezeti problémát. Ez a megközelítés az elmúlt két évtized tapasztalata szerint a gyakorlatban eredménytelen volt. Bebizonyosodtak ugyanis a következő tények. A természettudományos szaktanárok azokkal a jelenlegi kimeneti képzési kompetenciákkal, amelyek az akkreditációs anyagokban szerepelnek, nincsenek felkészítve a természettudományos szaktárgyukhoz közel eső környezeti kérdések lényeget érintő, komplex szemléletű oktatására. Több esetben is nyilvánvaló, hogy a lényeges környezeti problémák egyáltalán nem is szerepelnek a záróvizsgájukhoz megkövetelt tudásanyagukban. Ez a típusú környezeti képzési rendszer szervezetlen és így a fontos, az emberiség egészét komolyan érintő kérdések nem kerülnek megtárgyalásra. Így például az ivóvízprobléma egyik közismereti tantárgynak sem szerves része. Több esetben azonban az is előfordul, hogy ugyanazt a témát több tárgy keretén belül is megbeszélik Ilyen sokat emlegetett téma például a több szaktárgyban is megtárgyalt klímaváltozás. Ennek oktatása azonban komoly szakmai felkészültséget és az új tudományos eredmények befogadása iránti készséget is megkövetel. A már amúgy is jelentős óraszám-csökkentéssel sújtott természettudományos tantárgyaknak saját szűk tananyagukra sincsen idejük. Így a tanár jó szándéka ellenére is az időhiány kényszere miatt elmarad a szaktárgyhoz nem is tartozó környezeti problémák tárgyalása. Ahhoz, hogy a környezeti nevelés ne szoruljon ki teljesen a hazai középfokú oktatásból sürgősen átgondolt intézkedésekre volna szükség a természettudományos szaktárgyak akkreditációs anyagának a környezeti nevelés kérdéseivel történő bővítésére. Hasonlóan, a középiskolai szaktárgyak által oktatott területek között el kellene osztani a legfontosabb környezeti problémákat, hogy azokra a középfokú nevelésben mindenképpen sor kerülhessen. 4. ÖSSZEFOGLALÁS Az előzőek alapján úgy látjuk, hogy a felnövő hazai értelmiség csak úgy tud majd megbirkózni a következő időszak súlyos környezeti problémáival, ha már nevelésük középfokú szintjén megismerkednek az emberiség előtt álló globális, regionális és lokális problémák többségével. A nemzetközi példák szerint a fejlett világ oktatási rendszerei ebben az irányban mozdultak el és hazánk részéről nagy hiba volna, ha a környezeti nevelés kiszorulna a középfokú oktatásból. Ráadásul szükséges az is, hogy e problémák tárgyalása komplex, tehát több szaktárgy erre vonatkozó ismereteit kiegyensúlyozottan összefoglaló szemlélettel történjen meg. Maga a környezeti nevelés legegyszerűbben és a jövőben bizonyosan felmerülő új feladatok iránt leginkább nyitottan egy, a középfokú környezeti nevelés érdekében bevezetett szaktárgy szaktanárokkal történő oktatásán keresztül kerülhetne sor. A tanárképzésnek azonban a hazai felsőoktatásban folyó átalakításának jelenlegi trendjei azt rajzolják ki, hogy a környezeti oktatásnak ez a módszere kiszorul a hazai középfokú oktatásból.

5 Annak a módszernek azonban, hogy a különböző természettudományos szaktárgyak felvállaltatják a szakterületükhöz közel álló környezeti problémák oktatását szaktárgyukon belül, nyilvánvalóan megvan a lehetősége. Ebben az esetben azonban szükséges, hogy a tanárképzés kompetenciái átgondolt és egyeztetett rendszerben tartalmazzák azoknak a környezeti problémáknak a tárgyalását, amelyeknek meg kellene jelenniük a középfokú oktatásban. Mindez határozott oktatáspolitikai elszántságot és komoly szakmai munkát igényel. Az elmúlt másfél évtizedben eredményesen működött a Felsőoktatási Képzési Ankét kollektívája, amely a magyar felsőoktatás különböző környezeti szakjainak képzéséért intézményi szinten felelős szakembereket tömöríti. A környezeti képzés szakembereinek ez a csoportja alkalmas arra, hogy a környezeti oktatásnak és nevelésnek a hazai középfokú oktatásban való szakmai megoldására szakmailag korrekt javaslatot tegyen és főszereplője legyen a középfokú környezeti képzés problematikája megoldásának. A tanulmányt az OTKA K számú pályázat támogatta. 5. IRODALOMJEGYZÉK MEADOWS, 1972: Meadows, D. H. D.L. Meadows J. Randers W.W. Behrens III (1972): The Limits to Growth, Universe Books, New York. p.: 205 MESAROVIC (1982): Mesarovic, M. E. Pestel, (1982): Menschheit am Wendepunkt,, Deutsche Verlags-Anstalt RAKONCZAI (2008): Rakonczai János, Globális környezeti kihívásaink, Universitas Szeged Kiadó, Szeged, pp SCHRÓTH, 2004: Schróth Ágnes (szerk.) (2004): Környezeti nevelés a középiskolában, Trefort Kiadó, Budapest, pp 13-44