Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv A Duna-vízgyűjtő magyarországi része. 8-5 melléklet:

Átírás

1 : Gazdaság-szabályozási koncepció Intézkedési javaslatok az ex-ante feltételek teljesítése és az intézkedési program követelményei szerint rendszerezve

2 TARTALOM 1 A DOKUMENTUM FELÉPÍTÉSE A GAZDASÁG-SZABÁLYOZÓI JAVASLATOK STRATÉGIAI FÓKUSZAI, BEAVATKOZÁSI TERÜLETEK EX-ANTE FELTÉTELEK TELJESÍTÉSE Hatósági és igazgatási funkciók megerősítése Az állami vízvagyon igazgatási és hatósági alapfeladatainak kiszámítható finanszírozása A Vízkészlet járulék (VKJ) fizetési kötelezettség kiterjesztése és kiszámítási módjának átalakítása Infrastruktúra fenntartás, kapacitásgazdálkodás Közérdekű funkciók lehatárolása vízpótlás esetén Mezőgazdasági díjrendelet módosítása (vagy kiterjesztése is) Víziközmű-szolgáltatás Hatékony vízkészlet felhasználás A rendelkezésre álló vízkészletet meghaladó igény esetén nem a VKJ, hanem víztest szintű elosztási mechanizmus az elosztás eszköze A vízzel bővebben ellátott időszakok felszíni vízkészletének jobb kihasználásához és a készlet megőrzéshez szükséges a lekötés időszakának a több részre bontása Területi terhelések, vízvédelmi zónák Diffúz terhelés szabályozása - Hatásgyakorlás a transzport folyamatokra diffúz terhelésekre kivetett vízterhelési díj. Fizetés alól türelmi idő a mentességi lehetőségének kialakításáig A Vidékfejlesztési Program forrásainak vízvédelmi szempontú használatához szükséges szabályok VGT2 KERETÉBEN MEGVALÓSÍTANDÓ SZABÁLYOZÁSI ELEMEK Hatósági és igazgatási funkciók megerősítése A közérdeken felüli egyéb vízügyi igazgatósági tevékenységek egységes szempontok szerinti árazása Infrastruktúra fenntartás, kapacitásgazdálkodás Közérdek mértékének lehatárolása vízelvezető rendszerek Az vízelvezető infrastruktúrával a közérdeken felül nyújtott szolgáltatások esetén a vízrendszer minden elemére ki kell alakítani az igénybevétellel arányos hozzájárulás finanszírozási mechanizmusát Differenciált árképzés a vízelvezető infrastruktúra használói számára Önkormányzati csapadékvíz gazdálkodás intézményi rendszere és díjrendelet Települési szennyvíz szolgáltatás nem csatornázott területeken Hatékony vízkészlet felhasználás

3 4.3.1 A lekötött FEV mennyiségek forgalmazhatóságát lehetővé tevő intézményrendszer létrehozása Területi terhelések, vízvédelmi zónák A vízügyi igazgatóságok szolgáltató, érdekegyeztető szerepének javítása VGT3 IDŐSZAKÁRA FELKÉSZÜLÉS A gazdálkodók közös alkalmazkodása Pontszerű szennyvíz kibocsátás terhelésének kiváltása területi diffúz terhelést csökkentő intézkedésekkel Allokációs mechanizmus FAV mennyiségi alkalmazkodásához A javasat rövid megfogalmazása A víztest vagy rész-víztest szintű elosztási mechanizmus Az elosztási mechanizmus javasolt intézményrendszerének bemutatása További általános megfontolások az elosztási mechanizmus kapcsán Infrastruktúra használat szabályozása vízelvezetés esetén Általános szempontok Gazdálkodás a vízelvezető-rendszer korlátos kapacitásaival Hosszú távú stratégiai célok vízelvezetés vízvisszatartás keretében (csapadékgazdálkodás)...78 Mellékletek: 1. függelék: Az állami vízvagyon-megőrzés igazgatási és hatósági alapfeladatainak áttekintése 2. függelék: A mezőgazdasági vízszolgáltatás megfizethetőségi elemzése 3. függelék: A vízkészlet-járulék terheinek megoszlása, fizetőképességi elemzés és járulékszámítási verziók bemutatása az öntözés és halgazdálkodás ágazatra A szövegben használt rövidítések listája: FAV Felszín alatti vízkészlet FAVÖKO Felszín alatti vízkészlettől függő ökoszisztémák FEV Felszíni vízkészlet LE Lakosegyenérték Vg.Tv Vízgazdálkodási törvény VGT2 A Vízgyűjtő Gazdálkodási Terv felülvizsgálatának jelenleg zajló fázisa VKJ Vízkészlet Járulék Vksztv - Víziközmű szolgáltatásról szóló törvény VP Közös Agrárpolitika Vidékfejlesztési Program VTD Vízterhelési díj 2

4 1 A dokumentum felépítése Ez a dokumentum a vízvagyon sokrétűbb hasznosítása és megőrzése érdekében a VGT felülvizsgálata keretében javasolt gazdaság szabályozói környezetet mutatja be. A javaslatok a hazai vízgazdálkodási problémákra kidolgozott, de a VKI rendszerével konform logikát követnek. Ez a dokumentum ugyanakkor reflektál a tágabb, uniós fejlesztési keretekből fakadó követelményekre is, külön fejezetben tárgyalja az úgy nevezett ex-ante feltételek teljesítése érdekében szükséges intézkedéseket. Ez azokat az intézkedéseket jelenti, amelyeknek a 1121/2014. (III. 6.) Korm. Határozat teljesítése érdekében legkésőbb július 1.-ig hatályba kell lépnie annak érdekében, hogy támogatási források lehívhatósága ne kerüljön veszélybe. Az intézkedések másik körének a VGT ciklusának közepéig (2019-ig) kell hatályossá válnia. Ebbe a körbe tartoznak azok az intézkedések, amelyek ugyancsak szükségesek a Víz Keretirányelvben megfogalmazott feltételek teljesítése érdekében, de nem ex-ante feltételek vagy megvalósíthatóságuk feltételezi más intézkedések véglegesítését. A szakmai szempontú koherencia megőrzése érdekében a két fejezet azonos struktúrát követ, így a vízgazdálkodási szempontból összetartozó javaslatok áttekinthetőek maradnak. Az 5. fejezet azokat az intézkedéseket tartalmazza, amelyek a jelenlegi problémákra reflektálnak, bevezetésük előtt azonban számos előfeltételnek kell teljesülnie, amelyek megvalósulása, időzítése bizonytalan. Ezért ezek az intézkedések, mint a VGT3 (a 2022-től kezdődő) időszakára szóló javaslat kerültek megfogalmazásra, melyek előfeltételeit teremti meg a jelenlegi VGT2 időszak. Ezek a javaslatok elsősorban a vízminőség befogadó oldali és a vízkészlet-gazdálkodás modern szabályozóeszközeire vonatkoznak. A dokumentum az intézkedési program adatlapjaival (8.4 melléklet) összetartozó rendszert alkot. A 8.4 melléklet tartalmazza az intézkedések főcsoportok (KTM-ek) szerinti felsorolását, kivéve az alábbi három intézkedéscsoportot, amelyeket ez a dokumentum (a 8.5 melléklet) tartalmaz: 9. Vízár politikai intézkedések a költségmegtérülés alkalmazása érdekében a lakossági vízi szolgáltatás területén, 10. Vízár politikai intézkedések a költségmegtérülés alkalmazása érdekében az ipari vízi szolgáltatás területén és átfogó gazdaság-szabályozási intézkedések minden használó számára. 11. Vízár politikai intézkedések a költségmegtérülés alkalmazása érdekében a mezőgazdasági vízi szolgáltatás területén és azon kapcsolódó vízhasználók esetében, akik a mezőgazdasági vízszolgáltatással érintett infrastruktúrákat, vagy vízkészleteket használják Az alábbi táblázat ad információt arról, hogy a bemutatott javaslatok az intézkedési programban milyen intézkedési kódon szerepelnek. 3

5 Az intézkedési program elemei Az alátámasztást tartalmazó fejezetek sorszámai jelen dokumentumban 9.1 Víziközmű-szolgáltatás - A költségfedezet biztosítása Víziközmű-szolgáltatás / 1. javaslat 9.2 Víziközmű-szolgáltatás - Rekonstrukció finanszírozási stratégia kialakítása Víziközmű-szolgáltatás / 2. javaslat 9.3 Önkormányzati csapadékvíz gazdálkodás intézményi rendszere és díjrendelet Önkormányzati csapadékvíz gazdálkodás intézményi rendszere és díjrendelet 9.4 Települési szennyvíz szolgáltatás nem csatornázott területeken Települési szennyvíz szolgáltatás nem csatornázott területeken 10.1 A vízkészlet járulék (VKJ) díjstruktúrájának átalakítása és a teherviselői kör kiterjesztése A Vízkészlet járulék (VKJ) fizetési kötelezettség kiterjesztése és kiszámítási módjának átalakítása 10.2 A vízkészlet-allokáció intézményrendszerének átalakítása a készletköltségek megtérülése érdekében A rendelkezésre álló vízkészletet meghaladó igény esetén nem a VKJ, hanem víztest szintű elosztási mechanizmus az elosztás eszköze 10.3 A közérdeken felüli egyéb vízügyi igazgatósági tevékenységek egységes szempontok szerinti árazása A közérdeken felüli egyéb vízügyi igazgatósági tevékenységek egységes szempontok szerinti árazása Mezőgazdasági díjrendelet módosítása (vagy kiterjesztése is) Mezőgazdasági díjrendelet módosítása (vagy kiterjesztése is) A felszíni vízkészletek időbeni allokációját szolgáló intézkedések - a lekötés időszakának kettéosztása A vízzel bővebben ellátott időszakok felszíni vízkészletének jobb kihasználásához és a készlet megőrzéshez szükséges a lekötés időszakának a több részre bontása A felszíni vízkészletek időbeni allokációját szolgáló intézkedések - A lekötött FEV mennyiségek forgalmazhatóságát lehetővé tevő intézményrendszer létrehozása A lekötött FEV mennyiségek forgalmazhatóságát lehetővé tevő intézményrendszer létrehozása 11.3 Diffúz terhelés szabályozása - Hatásgyakorlás a transzport folyamatokra Diffúz terhelés szabályozása - Hatásgyakorlás a transzport folyamatokra diffúz terhelésekre kivetett vízterhelési díj. Fizetés alól türelmi idő a mentességi lehetőségének kialakításáig 4

6 2 A gazdaság-szabályozói javaslatok stratégiai fókuszai, beavatkozási területek A VGT2 vitaanyag korábbi verziójának 8.4-es mellékletében került részletes bemutatásra a gazdasági szabályozó-eszközökre vonatkozó javaslatok koncepciója, amely négy stratégiai fókuszterületet azonosított. Jelen anyag is ezt a logikát követi. Az alábbi két ábra illusztráció, a stratégiai fókuszok és főbb beavatkozási területek áttekintésére szolgál. 1. ábra A javaslatok stratégiai fókuszai 2. ábra A stratégiai fókuszokon belül megfogalmazott beavatkozási területek 5

7 3 Ex-ante feltételek teljesítése 3.1 Hatósági és igazgatási funkciók megerősítése Az állami vízvagyon igazgatási és hatósági alapfeladatainak kiszámítható finanszírozása Javaslat A vízgyűjtő-gazdálkodási terv elkészítéséhez, végrehajtásához és felügyeletéhez kapcsolódó államigazgatási tevékenységek felölelik a vízvagyon megőrző használatának biztosításhoz szükséges állami tevékenységeket. A társadalmi-gazdasági igények kielégítéséhez szükséges az intézményileg széttagolt funkciók egymásrautaltságának figyelembevétele és erre alapozva a koherens finanszírozásuk megteremtése. A jelenlegi helyzetből való továbblépés érdekében a vízügyi ágazat finanszírozásán belül, a források tekintetében egyértelműen külön érdemes választani a hatósági, igazgatási feladatok ellátására rendelkezésre bocsátott forrásokat a többi funkció, a vízügyi infrastruktúra vagyongazdálkodási és vízkár-elhárítási funkcióinak finanszírozásától. Ezt az átláthatóbb tervezést eredményező célt szolgálja a vízgyűjtő-gazdálkodás tervezéséhez és végrehajtásának felügyeletéhez kapcsolódó államigazgatási tevékenységek együttes szemléletű finanszírozása. A VGT-k végrehajtása jelenjen meg, mint önálló költségvetési cím, amelynek alcímei tartalmazzák a különböző állami intézmények működésének keretében megvalósuló feladatokat Indoklás Noha a víztestek jó ökológiai állapota egy környezeti cél, szabályozási szempontból a jó ökológiai állapot a sokrétű vízvagyon használatának viszonyítási pontját jelenti. Amíg egy víztest jó állapotban van (a mennyiségi használatok nem lépik túl a megújulást, a szennyezőanyagok terhelése a víztest asszimilációs kapacitását), addig az állami feladatoknak arra kell irányulnia, hogy egyértelmű információja legyen arról, hogy nincs a fennálló állapotra kockázatot jelentő hatás. Ehhez mind a víztest állapotáról, mind a terhelések folyamatáról információval kell rendelkeznie. A szükséges felügyeletet biztosítják a vizek állapotára irányuló monitoring, igazgatási és vagyonkezelői tevékenységek, valamint a hatósági eljárások. Ezek az állami feladatok adják az alapot a vízben rejlő értékteremtő lehetőségek kihasználásához, a gazdasági tevékenységek megvalósításához. Ezek a ráfordítások tehát sokszorosan megtérülnek azáltal, hogy megőrzik és jó állapotban biztosítják a vízkészletek hosszú távú rendelkezésre állását. Legnagyobb értéke ebben a megközelítésben a feladatellátás folyamatosságának és a teljeskörűségének van. A folyamatok felügyeletének képessége elsődleges prioritás, mivel nagy az információ hiány költsége az igazgatási és hatósági tevékenységek hatásossága szempontjából, a mérési információk utólag nem állíthatóak elő. 6

8 A vízgazdálkodás felügyeletéhez, a vízvagyon megőrzéséhez szükséges állami feladatok egyrészről, mint látható szorosan összefüggnek egymással, másrészről a feladatok jellege, az állami feladatszervezés átfogóbb szempontjai miatt nem egy szervezeten belül valósulnak meg. A különböző szervezetekben folyó tevékenységek esetében ezért fennáll annak a reális veszélye, hogy egy adott intézményben a többi vízügyi tevékenység szempontjából jelentősséggel bíró feladat számára nem jut elegendő erőforrás és így a vízgazdálkodás egészének tevékenységében szűk keresztmetszetek kialakulásához vezet. Ez a kockázatot súlyosbítja a mára kialakult finanszírozás gyakorlatban, hogy a vízügyi szervezetek számára a források hullámszerűen, a veszélyhelyzetek elhárításához kapcsolódóan állnak rendelkezésre. Így, pont az alaptevékenységek folyamatos és magas színvonalú teljesítése válik esetlegessé, ami mára akadályává vált a vízvagyonnal való gazdálkodás állami szabályozói szintű feladatainak ellátásában. Az engedélyezési ügy-hátralékok, a felderítetlen illegális vízhasználatok, vízbázis védőterületek kijelölésére vonatkozó határozatok elmaradása vagy a vízkészlethasználatok korlátainak érvényesítése nem (csak) önmagában jelent problémát. Egy-egy intézmény feladatainak elmaradása tovagyűrűzik a vízhasználatokat felügyelő és szabályozó teljes állami intézményrendszeren. Ez nem csak az esetleges környezeti minőség romlása miatt okoz problémát. A legnagyobb költség 1 ugyanis az érvényesítetlen szabályok miatt ki sem alakuló gazdasági tevékenységek elmaradásából származik. A probléma kezelhető, ha az egymással szakmai szempontból összefüggő tevékenységek finanszírozásának egy forrása van, amelyet az egyes funkciókat éppen aktuálisan ellátó szervezetek között osztanak fel a szükséges feladat ellátási szint / kapacitás meghatározásával. A jelenlegi helyzetből való továbblépés érdekében a vízügyi ágazat finanszírozásán belül, a források tekintetében egyértelműen külön érdemes választani a hatósági, igazgatási feladatok ellátására rendelkezésre bocsátott forrásokat a többi funkció, a vízügyi infrastruktúra vagyongazdálkodási és vízkár-elhárítási funkcióinak finanszírozásától 2. Ezt az átláthatóbb tervezést eredményező célt szolgálja a VGT elkészítésének és végrehajtásának felügyeletéhez kapcsolódó államigazgatási tevékenységek együttes szemléletű finanszírozása. A VGT-k végrehajtása jelenjen meg, mint önálló költségvetési cím, amelynek alcímei taratlmazzák a különböző állami intézmények működésének keretében megvalósuló feladatokat. Tartalmi oldalról az alábbi feladatok folyamatos és magas szintű megvalósítása szükséges a vízvagyon megőrző használatához. 1 A közgazdasági szaknyelv erre az esetre használja a haszonlehetőség-költség fogalmát. Nagyon nagy lenne a haszonlehetőség költsége annak, ha a vízügyi hatósági és igazgatási funkciókat nem sikerül megerősíteni. 2 A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés feladatkörébe e három feladat közül a vízgazdálkodási infrastruktúra vagyongazdálkodási tevékenysége tartozik, amelynek finanszírozási problémái az infrastruktúra árazás (mezőgazdasági vízszolgáltatás, vízelvezetés, csapadékgazdálkodás) témaköreiben kerül feldolgozásra. 7

9 A VGT 4. fejezetében megfogalmazott monitoring tevékenységek: A vízügyi igazgatóságok vízrajzi tevékenységének keretében a vízfolyások és tavak felszíni vízkészlet változásának nyomonkövetése, a VGT által definiált, a víztestek jó ökológiai állapothoz tartozó ökológiai vízigények teljesülésének nyomonkövetése A vízügyi igazgatósági tevékenység a vízvagyon megőrzése érdekében Felszín alatti vízkészletek monitoring kútjainak adatai A felszín alatti készletek változását a kutak, vízfolyások, állóvizek és a meteorológiai adatok alapján folyamatosan nyomonkövető hidrológiai és hidrogeológiai modell kialakítása és folyamatos működtetése Vízminőség monitoring a víztestekre (fiziko-kémiai, specifikus anyagok, biológiai, kémiai) A VGT 4. fejezetében megfogalmazott monitoring tevékenységeken túl szükséges alapfeladatok: A felhasznált vízmennyiségek bevallásának feldolgozása, bejelentések ellenőrzése Az engedély nélküli és az illegális vízhasználatok azonosítása. Ez jelenti a hatósági területi jelenlétet és a monitoringot. Hatósági engedélyezési tevékenységek (benne a felügyeleti és utóellenőrzési tevékenységek) Vízszennyezések feltárása, a VTD bevallás és kibocsátások megfelelőségének ellenőrzése A korlátos vízkészletek esetén az alkalmazkodást segítő készlet-allokációs intézményrendszerek működtetése. Vízbázis-védelem állami feladatai, távlati vízbázisok jó karban tartása, monitoringja, kompenzációs kifizetések A fenti feladatokat az alábbi táblázatban felsorolt törvények és kijelölő jogszabályaik határozzák meg az államigazgatás különböző szervei számára. A feladatok döntő része a Kormányhivatalok, a BM-OKF és az BM-OVF valamint regionális szervezeteiknél jelentkezik, az MFGI-nek az összekapcsolódó víz és geotermális energia hasznosítás kapcsán vannak külön nevesített feladatai. 8

10 Törvény Kijelölő jogszabály Szervezet Vgtv.2 (1) 9.,VKJ és vízügyi hatóság jogintézmények Vgtv. 1. e), (1) Kvt. 110/A ab), 49/A. Kvt. 110/A ad), 38 f, (g.) 49 ( 49/A. ) Kvt. 49/A., 38 f, ( 49/A. ) Kvt (8) m) XLVIII./1993. Bánya törvény 50/A. -a (1) bekezdésének o) pontja Vgtv 45. (8) bekezdésének a) és d) pontjá 223/2014.(IX.4.) Korm.rendelet 223/2014.(IX.4.) Korm.rendelet 223/2014.(IX.4.) Korm.rendelet Jelenleg hiányzik 71/2015.(III. 30) Kormányrendelet 35 (II)(2)(3)(4)(5) 30/2004. (XII. 30.) KvVM rendelet 2. /2 ; 13 / 3/ ba 267/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet 3 /5;23;30 6 5/aa;g 101/2007. (XII. 23.) KvVM rendelet 8 3;4;9 BM OKF és a kijelölt 12 katasztófavédelmi igazgatóság OVF és a 12 VÍZIG BM OKF és a kijelölt 12 katasztófavédelmi igazgatóság BM OKF és a kijelölt 12 katasztófavédelmi igazgatóság; OVF és a 12 VÍZIG (kijelölt) Kormányhivatalok, laborjai a, imissziós (FE, FA); b,emissziós; c, rendkívüli (környezetvédelmi megelőzés és elhárítás) mérések MFGI FA víztest kijelölés és monitoring tevékenység MFGI A geotermikus-energia hasznosítás nyilvántartás Geotermikus védőidomok engedélyezése és nyilvántartása MFGI Vízföldtani naplók ellenőrzése, nyilvántartása - Központi Vízföldtani Adattár Fontos kiemelni a szervezetek feladatellátásának egymásra épülő, egymást kiegészítő jellegét. Ennek legfontosabb terepei egyrészt a vízügyi hatósági tevékenység szakmai hátterét nyújtó vízügyi igazgatósági tevékenységek, másrészt a vízminőség monitoring tevékenységek szervezetek közötti optimális megszervezése. Az egymásra épülés keretében a vízügyi és vízvédelmi hatósági tevékenység támogatását adják az igazgatóságok tevékenységének során gyűjtött rendszerezett információk, amelyeket kiegészít az MFGI felszín alatti víztestek és a geotermikus energiafelhasználást összekapcsoló háttér tevékenysége, adatbázisok és modellek készítése pl az Mi -k, a mennyiségi igénybevételi korlátok 9

11 meghatározásában. Ez a háttértámogatás az igazgatóságok általános (pl vízrajzi) folyamat követési tevékenységén alapul, aminek ki kell egészülnie az információk időszakról időszakra történő elemzésével, kiértékelésével. Ez ad alapot a hatóságnál folytatott ügyekben való ügyféli jogálláson alapulva a vagyongazdálkodói szempontok érvényesítéséhez. Ez a háttértevékenység a fix költsége az ügyféli jogállásból fakadó hatósági megkeresések megválaszolásának (amelynek időigénye pedig a közvetlen költségnek tekinthető). Az egymást kiegészítő tevékenységek másik fontos területe a terepi vízminőség-ellenőrzéshez kapcsolódik. A terepi ellenőrzést végző szerveztek (hatósági és igazgatási) monitoring tevékenységei és a kormányhivatalok labor tevékenységei között a koordináció a három szervezetet tekintve jelentős költségmegtakarítással járhat. A nagyobb megtakarítást eredményező tevékenységek költsége azonban a másik két szervezetnél jelentkezik. Emiatt a kompenzálás szervezetek közötti elszámolásának formáit ki kell alakítani. 10

12 1. táblázat A vízvagyon felügyeletének államigazgatási feladatai A táblázat és részletes értelmezése az anyag 1. függelékében található A részfeladatok költségei három szinten kerültek összegzésre, amelyet három külön táblázat összegez a szerveztek bontásában. 1. Jelenleg a feladatok ellátására fordított, azonosítható források nagysága 2. A feladatoknak, a hatásos hatósági és igazgatási ellenőrző és végrehajtó tevékenységek ellátásához szükséges, jelenleg nem, vagy nem kielégítő szinten finanszírozott tevékenységek becsült működési forrásigénye. 3. A feladatellátáshoz szükséges egyszeri kapacitás és képesség fejlesztések forrásigénye. A háttéranyag bemutatja a részletes költség információkat, mivel nem sikerült minden tételt egyértelműen meghatározni ezért a forrásigény egy kiinduló állapotnak tekintendő, amelyet a 11

13 tevékenységek összehangolásának menete során lehet pontosítani. Jelenleg a feladatok ellátására fordított, azonosítható források nagysága mintegy 5,5 Mrd Ft. Az azonosított többlet finanszírozási igény 1,7 Mrd Ft. Az egyszeri kapacitás és képesség fejlesztések nagyságrendje 1,5 Mrd Ft Változat A vízügyi és vízvédelmi hatósági és igazgatási tevékenységek koherens finanszírozásának javaslata hozzájárul a VGT-n keresztül érvényesítendő közösségi joganyag (Víz Keretirányelv) elvárásainak - az EU Bizottság felé - egyértelműen kommunikálható teljesítéséhez. Jelen helyzetben ugyanis jelentős időt és költséget jelent a fenti tevékenységek vízhasználók általi finanszírozásának igazolása, amelyet teljeskörűen nem is lehetett sem a VGT első, sem a jelenlegi felülvizsgálati körében elvégezni. Abban az esetben, ha a fent definiált állami feladatok összekapcsolhatóak a vízhasználók és terhelők befizetéseivel az egyértelműen igazolná a szennyező / használó fizet elv érvényesülését az állam által nyújtott vízügyi alapszolgáltatások (a víz-vagyonhoz való kiszámítható, hasznosítási célú hozzáférés biztosításának) esetében. Ezek a bevételek ugyanis meghatározó részei a VGT által elvárt pénzügyi költségmegtérülésnek. Mivel az igazgatási és hatósági (kiemelten a felügyeleti és utóellenőrzési) feladatok ellátása biztosítja a víztestek jó állapotának megőrzését ezért együttesen biztosítják az internalizált környezeti költségek megtérülését is. Ez utóbbi a VKI által elvárt hármas költség-megtérülési szempontrendszer második, a referencia környezeti állapot fenntartásának kritériuma. A Víz Keretirányelv jelentési kötelezettsége szempontból annak a feltételnek kell teljesülnie, hogy a VKJ és a VTD bevételek meghaladják, azaz fedezetet nyújtsanak a vízhasználatokat felügyelő hatósági és igazgatási tevékenységek fent részletezett működési költségeire, kiemelten a hatóság felügyeleti és területi jelenlétének biztosítására, továbbá a monitoring tevékenységek működésben tartására, karbantartására és megújítására Érintett jogszabály hely Vg. tv 15. (7) Az árpolitika kialakítása során érvényesíteni kell a vízszolgáltatások, a vízigénybevétel céljától függő költségek megtérülésének elvét (megkülönböztetve legalább a háztartási, ipari, mezőgazdasági igényeket), figyelembe véve a környezet- és vízkészletvédelemmel összefüggő költségeket, a szennyező fizet elvet. Az árak megállapítása során figyelemmel kell lenni a megtérülés társadalmi, környezeti és gazdasági hatásaira. A évi LXXXIX. törvény alapján a VTD-jal kapcsolatos adóztatási feladatokat az állami adóhatóság látja el, mely önbevallásos rendszerként működik, így jelenleg a vízügyi igazgatási szervek nem érdekeltek annak behajtásában. Ezen hatáskör vízügyi hatósághoz történő telepítésével a VKJ és a VTD behajtása a vízügyi hatósági szervek kiemelt érdekévé válhatna. 12

14 3.1.2 A Vízkészlet járulék (VKJ) fizetési kötelezettség kiterjesztése és kiszámítási módjának átalakítása Javaslat rövid megfogalmazása A Vízkészlet járulék (VKJ) kiszámítási módjának átalakítása annak érdekében, hogy fedezze az új funkciójának a vízkészlet-gazdálkodás és vízvédelem igazgatási és hatósági funkcióinak költség igényeit. (A vízvagyon megőrző használatát) A jelenleg VKJ-t nem fizető vízhasználatok közül az öntözés, a halgazdaság és rizstermelés VKJ fizetésének visszaállítása. Ösztönzés a mennyiségi mérésen alapuló vízhasználatra, különösen az öntözési vízhasználatok esetében. A Vízkészlet járulék g szorzó számítás víztest típusonkénti alkategóriáinak egyszerűsítése és víztestenkénti megfeleltetése a VKI szerinti jó, vagy a nem jó állapot minősítésének. Ösztönzés a lekötött mennyiségek pontosabb tervezésére, mind túl-, mind alulhasználat esetén Indoklás A Vízkészlet járulék egy kitermelési díj, ami neve és az eszköz eredeti célja alapján a VGT előző ciklusában a készlet költség megtérülés eszközeként került megjelenítésre, azonban erre a szerepre a járulék kiszámításának algoritmusa (és a járulék szintje) alapján nem alkalmas. Jelenlegi formájában a járulékot meghatározó jogszabály preambulumában megfogalmazott célt, a vízkészlet-használók magatartásának érdemi befolyásolását csak részben tölti be. Számos olyan víztestünk van, ahol a VKJ rendszer működtetésével nem sikerült elkerülni és kezelni a mennyiségi problémák kialakulását és a korlátos készletek esetén megjelenő versengő igények közötti hatékony allokációt. A díjszámítás algoritmusa egy mennyiséghez kötött, alapdíjból és a vízkészlet típusától, valamint a felhasználás céljától (ágazatától) függő differenciáló tényezőből áll. Ez az algoritmus, mivel a fizetendő járulék a vízmennyiséggel arányos ösztönöz a takarékosságra. Továbbá a járulék nagyságát módosító szorzók egymással összehasonlítva jelzik a készletgazdálkodásért felelős szervezet preferenciáit a vízhasználók számára, hogy mely készlettípusok használatát kívánja előtérbe helyezni más készlettípusokkal szemben (felszínit a felszín alattival szemben, hideg készleteket a termál készletekkel szemben, rosszabb minőségűt a jó minőségűvel szemben. A preferenciák kinyilvánításához képest akkor beszélhetünk a készlettípusok közötti választás ösztönzéséről, ha a díjak nagysága és a közöttük lévő különbségek a használók számára már olyan jelentőségűek, hogy érdemes a megváltoztatniuk készlethasználói magatartásukat. A jelenlegi díjszintben megjelenő ösztönzés tényleges erejéről jelenleg nem áll rendelkezésre információ. A megfogalmazott javaslat azzal a feltételezéssel él, hogy a jelenlegi díjszintnek a használók egy részénél van ösztönző hatása. A változatokra vonatkozó javaslatok között kerül tárgyalásra az a 13

15 verzió, amely azzal a kiinduló feltételezéssel él, hogy a jelenlegi díjszinteknek lényegében nincs ösztönző hatásuk, csak preferencia kinyilvánító funkciójuk van. Abban az esetben, ha egy készlet korlátossá válik (a felhasznált mennyiség meghaladja a hasznosítható mennyiséget) a készletnek valós ára keletkezik, már nem csak hozzáférési díjat lehet vele kapcsolatban megfogalmazni. A rendeletben rögzített járulék nagyságok és módosító szorzók nem tudják tükrözni ezt (a korlátosság miatt felmerülő) értéket, amit az adott készlet a felhasználója számára ténylegesen jelenthet. Ez az érték ugyanis a használat céljától, helyétől, az alkalmazott technológia jellemzőitől egyaránt függ, felhasználónként eltérő lehet. Ezért az előre rögzített járulék nagysága nem alkalmas a korlátos készletek esetén szükségessé váló, a hasznosított készlet hozzáadott értékén alapuló allokációra. Erre más eszközök alkalmasabbak. A mennyiségi szempontból nem jó állapotban lévő készletek allokációs mechanizmusát a fejezet mutatja be. Az algoritmus a jelenlegi szorzóival ugyanakkor alkalmas arra, hogy meghatározza a még nem korlátos készletek esetében a készletek közötti választásra ösztönzés erősségét és azt, hogy a, hogy a különböző vízhasználatok milyen mértékben járulnak hozzá a járulék bevételképzési céljához. Annak érdekében, hogy a VKJ rendszere alkalmasabbá váljon, mind az ösztönző, mind a finanszírozási funkció betöltésére a VKJ jelenlegi struktúrájában a következő módosítások javasoltak. A VKJ kiszámításának jelenlegi szabálya: VKJ 3 =,,V (m 3 ) X,,A (Ft/m 3 ) X,,m X,,g VKJ javasolt kiszámítási szabálya VKJ =,,V (m 3 ) X,,A (Ft/m 3 ) X,,m X,,g X t Ez a képlet az alábbi elemekben változna: Egyrészt a g szorzó összetételében változna meg, hogy tükrözzön az adott víztest használatával összefüggő szabályozástechnikai, a megfizethetőségi szempontokat. (Részletesen a kifejtésre kerül az alfejezet későbbi részében). Ugyanott kifejtendő okok miatt javasolandó a halgazdasági vízkivételek járulékának visszavezetése mellett a kedvezményes időszak (vízzel bőven ellátott, vagy felesleggel rendelkező időszak) 3 A V a vízhasználó által igénybe venni tervezett vagy igénybe vett vízmennyiség. Az A alapjárulék (4.50 Ft/m 3 ), kivéve az üzemi fogyasztót (aki közműről a saját gazdasági célú vízhasználatához településenként évi m 3 -nél nagyobb vízmennyiséget használ fel), akkor 14,1 Ft/m 3 Az alapjárulékot a vízhasználat mértségétől függően módosító szorzószám m értéke: ca) nem mért vízhasználat esetében: 2,0, cb) mért vízhasználat esetében: 1,0. Az alapjárulékot a vízhasználat és a vízkészlet jellegétől, valamint az adott térség vízkészlet-gazdálkodási helyzetétől függően a g szorzószám módosítja. (A szorzószámok jelenleg hatályos mátrix-át a VKJ rendelet melléklete tartalmazza) 14

16 bevezetését, amely esetében a felszíni vízkivételek g szorzószáma az eredeti g érték ezred része. Másrészt a vízhasználat mértségétől függően módosító szorzószám,,m értékét javasolt növelni a nem mért (vagy nem megfelelően vezetett nyilvántartású) vízhasználatok esetében a jelenlegi 2-ről magasabbra, legalább 10-re. Olyan szintre kell emelni, ahol már megéri a mérést megoldani, (vagy hitelesen vezetni a 43/1999 (XII.26) KHVM rendelet 5. / h / (2/a) pontban meghatározott alapdokumentumokat). Jelenleg a g szorzótényező mátrixa felszín alatti víztesteknél három, a felszíni víztesteknél négy kategóriát tartalmaz. A VKI víztestek minősítésére szolgáló kategóriái komplex jellemzését adják a víztestek állapotának mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt. Alkalmazásukkal naprakészen tartható az igénybe vett víztestek állapotát tükröző g szorzótényezők. Mind FAV, mind FEV esetben javasolható két kategória használata. Amennyiben a víztest jó (vagy felszíni víztest esetben kiváló) minősítésű kategóriába tartozik, vagy pedig a többi nem jó állapotot egyesítő kategóriába (FAV esetben gyenge; FEV esetben mérsékelt, gyenge vagy rossz). A szorzó értéke a nem jó kategória esetén vesz fel nagyobb értéket. Készletgazdálkodói szempontból egyaránt előnytelen, ha a vízhasználó az általa lekötött mennyiséghez képest többet használ fel (veszélyezteti a készlet megújulását és mások kiszámítható hozzáférését), vagy kevesebbet használ fel (más gazdasági tevékenységek lehetőségét csökkenti). A jelenleg alkalmazott ösztönzés helyett 4 a lekötött mennyiséghez képest az eltérés mértéke alapján, sávosan növekvő díjtétel alkalmazása javasolt. A javasolt sávok és mértékek, amelyek további egyeztetés tárgyát képezhetik, az alábbi táblázatban találhatóak. A pótdíj mennyiségarányos, amelynek alapszorzója az egyébként fizetendő járulék alapdíja. A pótdíj mértéke a tervezési pontosságra gyakorolt hatása alapján rendszeresen felülvizsgálandó. Az engedély nélküli vízhasználat díja a teljes (becsült) mennyiségre az alábbi táblázat legmagasabb díjkategóriájának százszorosa. A magas díjjal itt valós elrettentés a cél. 4 Vg.Tv 15/B. /b pont 10%-os túllépés esetén 9 Ft/m 3 alapjárulékkal számítandó a teljes többletmennyiség. 15

17 2. táblázat A pontos lekötés tervezésére ösztönző sávos pótdíj mértékei Eltérés mértéke 0-5% 5%-10% 10%-20% 20% felett Pótdíj szorzóértéke Nincs pótdíj, a tervezés bevett bizonytalansága A VKJ járulék 10- szerese Az előző sáv értékének a kétszerese Az 5%-10%-os sáv értékének a tízszerese A VKJ korábbi működtetésének fontos tapasztalata, hogy a bevétel célzottságának megszűntetése (amelynek következtében elkülönített alap helyett 2006-tól a központi költségvetés bevétele lett) lecsökkentette a vízügyi hatóságok érdekeltségét a díj behajtásában, amit csak tetézett a több szegmensben (öntözés, halgazdaság, rizstermelés) bevezetett nullás kulcs, ami együttesen ahhoz vezetett, hogy a feltételezések szerint jelentősen leromlott a vízhasználat mennyiségéről rendelkezésre álló információ minősége. (pl. A 2013-as mezőgazdasági vízfelhasználásról szóló adatokban a KSH és a VKI adatai között 65% különbség van.) A vízgazdálkodási rendszer központi finanszírozásának a bevételekhez kapcsolásával ugyanakkor megteremthető az érdekeltség. Az eszköz újraértelmezésével egyértelmű helyzet állítható elő, annak érdekében, hogy a járulékon keresztül a vízhasználók fedezzék (hozzájáruljanak) annak az állami feladatnak a ráfordításaihoz, ami a vízkészletek hosszú távú rendelkezésre állásához a vízhasználatok megvalósulása miatt szükséges. A járulék nagyságát a vízkészlet-használat nyomon követhetőségéhez szükséges háttértevékenységekhez kell kötni. A vízvagyon megőrző hasznosításához szükséges ellenőrző funkciók költsége egy kontrollálható szempont, nem következik belőle a díj bármilyen arányú növelése (továbbá a VGT felülvizsgálati periódusaiban működését át lehet tekinteni és az érdekelteknek is lehetősége van, hogy működésre vonatkozó észrevételeiket becsatolhassák a felülvizsgálati folyamatba). A VKJ-t tehát továbbra is vízhasználat arányosan kell majd fizetni, de nem a vízért, hanem a vízhasználat lehetőségének a biztosításért kell azt megfizetni. A mezőgazdasági és halászati célú vízhasználat járulék fizetésének kérdésköre, megfizethetőségi elemzés Az alábbi táblázat ad áttekintést a Vízkészlet járulék bevételi struktúrájáról valamint a járulék, mint ágazati teher nagyságáról, amit az egyes ágazatok bruttó hozzáadott értékéhez viszonyítottunk. A táblázat bemutatja a fő közvetlen teherviselő csoportokat a 2013-as adatok alapján, amely azonban nem mutat lényeges eltérést a átlagos értékeitől. A legnagyobb részaránya a villamosenergia termelésnek van, amely a bevétel több mint felét biztosítja, ugyanakkor az ágazat jellegéből adódóan a terhelés a villamos-energia fogyasztásának arányában oszlik meg gazdasági ágak és háztartások között. Ezt követi közel hasonló súllyal a sok részterületből összeálló gazdasági szektor és a közüzemi vízellátás 20-20% körüli értékkel. A mezőgazdasági tevékenységek járulékot csak a nem felszíni készletek használata után fizetnek. A évi részletes VKJ adatokat, ágazati és célszerinti, víztípusonkénti befizetéseket, valamint az ágazati terhek nagyságáról a megfizethetőségi elemzést kiemelten a mezőgazdaságra és a halászatra a 3. függelék mutatja be. 16

18 3. táblázat A gazdaság alágazatainak részesedése az összes vízfelhasználásból és a VKJ terhük aránya az ágazat bruttó hozzáadott értékéhez viszonyítva 2013-ban Ágazat Statiszti kai Kód Menyiség m3 Mennyiség megoszlás* VKJ befizetés megoszlás VKJ / Bruttó hozzáadott érték Mező-erdőgazdaság A ,77% 6,10% 0,08% Halászat B ,65% 0,22% 0,73% Bányászat CA+CB ,33% 0,55% 0,13% Élelmiszer-dohányipar DA ,42% 4,45% 0,11% Textilipar + ruházat, bőr DB+DBC ,07% 0,21% 0,02% Fafeldolgozóipar + papíripa DD+DE ,04% 0,08% 0,00% Koksz-kőolajfeldolgozás DF ,25% 0,47% 0,03% Vegyipar DG ,38% 2,23% 0,05% Gumi-műanyagipar DH ,03% 0,09% 0,00% Nemfém ásvány-feldolgozá DI ,12% 0,27% 0,02% Fémfeldolgozás DJ ,20% 0,74% 0,02% Gép- berendezés gyártás DK ,04% 0,15% 0,00% Elektromos gépgyártás DL ,08% 0,26% 0,00% Járműgyártás (száll. eszk.) DM ,67% 0,11% 0,00% Bútor és egyéb feldolgozói DN ,00% 0,01% 0,00% Vill.energia gáz gőzellátás EA ,09% 1,48% Vízellátás EB ,13% 20,15% 2,37% Építőipar (F) F ,16% 0,14% 0,00% Kereskedelem G ,23% 0,31% 0,00% Vendéglátás H ,17% 0,22% 0,01% Szállítás-hírközlés I ,07% 0,18% 0,00% Pénzügyi tevékenység J ,01% 0,07% 0,00% Üzleti szolgáltatás K ,30% 0,43% 0,00% Közigazgazás L ,60% 0,41% 0,00% Oktatás M ,06% 0,07% 0,00% Egészségügy N ,09% 1,23% 0,02% Szennyvíz-hulladékkezelés OA ,13% 0,16% 0,01% Érdekképviselet, sport, kult 0 0 0,00% 0,00% 0,03% Megjegyzés * - a villamosenergia termelés (hűtővíz és vízienergia-termelés) mennyisége nem szerepel a vízmennyiség megoszlásának bemutatásában. A kék sávok az adott érték oszlopbeli relatív nagyságát tükrözik a jobb átláthatóság érdekében Az egyes ágazatok által fizetett járuléknak a bruttó hozzáadott-értékhez viszonyított aránya alapján a relatíve legnagyobb teher a non-profit víziközmű szektor esetében jelentkezik, mivel itt definíció 17

19 szerint alacsony a hozzáadott érték mértéke ez az arány így magas. Az energiatermelés esetében viszont pont a bevétel képzés a jogalkotó szándéka, ami a többi ágazathoz mérten magas arányt mutat. A különböző ipari ágazatok elenyésző terhelést mutatnak. Terhelés szempontjából külön kategóriát jelentenek az ivóvíz intenzív ágazatok, ide tartozik a mezőgazdasági ágazatok mellett az élelmiszer feldolgozás is Változatok Vízkészlet járulék g szorzók Felszín alatti vízkészletek esetében nem javasolt kedvezményes g szorzók alkalmazása a halgazdálkodási, öntözési és rizstermelési célú használatok esetében (jelenleg 0Ft/m 3 érték szerepel a 43/1999 (XII.26) KHVM rendelet hatályos változatában). Ezen használatok esetében is az egyéb gazdasági célú vízhasználat, de legalább az állattartó telepekre vonatkozó g szorzók alkalmazása javasolt. Az öntözés, halgazdaság, rizstermelés célkódok (felszíni készletek) esetében a járulék újra bevezetésének problémájára az ágazati járuléknak a bruttó hozzáadott-értékhez viszonyított magas aránya mutat rá (alacsony a hozzáadott érték mértéke, ezért alacsony a fizetőképesség). A többi ágazattal azonos fajlagos díjtételek azokhoz képest aránytalanul magas terhelést jelentenének. A különböző díjtételek közvetlen hatásának számítását a VKJ adatbázis bizonytalanságai akadályozzák. Az alábbi táblázat a nagyságrendek érzékeltetésére szolgál. A változatokban egy (átlagos) értékkel jellemeztük az adott célkód felszíni vizekre vonatkozó fajlagos fizetési kötelezettségeit, amely a VKJ rendeletben szereplő négy kategóriát együtt reprezentálja 5. A táblázat három változatot mutat be az ágazati szinten értelmezhető változásokra, attól függően, hogy mekkora 1 m 3 víz VKJ díja az öntözés és a halgazdaság célkódok számára (1; 1 Ft/m 3, 1; 0,2 Ft/m 3, 1; 0,1 Ft/m 3 ) 4. táblázat A mezőgazdaság és halászat VKJ befizetésének ágazati szintű hatásának alakulása változatonként 5 Mintha minden használó a felszíni készletek III. kategóriájába tartozna. 18

20 Az alábbi táblázatban a g szorzók és a belőlük következő fajlagos VKJ díjak láthatóak. A ban, a nullás díjak bevezetésekor használt szorzók és a fenti táblázatból a két eltérő díj mértéket bemutató változat kibontása található. 5. táblázat A 2006-os kivezetéskori szorzók és lehetséges g szorzó változatok a felszíni vizek kategóriái szerinti bontásban Kategória 2006-ban 2006-os 1 m 3 -ért Változat g szorzó Változat g szorzó alkalmazott g fizetett VKJ díj és VKJ díj Ft/m 3 és VKJ díj Ft/m 3 szorzó reálértékét tükröző g szorzó értékre értékre Öntözés Halgazd. Öntözés Halgazd. Öntözés Halgazd. Öntözés Halgazd. I. Kategória 0,1 0,01 0,12 0,02 g =0,1 g =0,01 g =0,1 g =0,005 0,45 0,045 0,45 0,023 Ft/m 3 Ft/m 3 Ft/m 3 Ft/m 3 II. Kategória 0,1 0,01 0,12 0,02 g =0,1 g =0,01 g =0,1 g =0,005 0,45 0,045 0,45 0,023 Ft/m 3 Ft/m 3 Ft/m 3 Ft/m 3 III. Kategória* 0,2 0,02 0,24 0,05 g =0,2 0,9 Ft/m 3 g =0,02 0,09 Ft/m 3 g =0,2 0,9 Ft/m 3 g =0,01 0,045 Ft/m 3 IV. Kategória 0,3 0,03 0,36 0,07 g =0,3 1,53 g =0,03 0,0153 g =0,3 1,53 g =0,015 0,068 Ft/m 3 Ft/m 3 Ft/m 3 Ft/m 3 Megjegyzés: a III. Kategória esetében egyeznek meg a változatokban kerekítéssel az értékek az 1 Ft/m 3 értéknek. A Vízkészlet járulék ösztönző hatásának javítása A kiinduló javaslat a Vízkészlet járulékból (és a Vízterhelési díjból) befolyó bevétel nagyságát összekapcsolni javasolja a vízvagyon fenntartható hasznosításának felügyeleti tevékenységének költségéhez (hatósági, igazgatási és monitoring tevékenységek). Az alternatív javaslat nem határoz meg plafont a VKJ és VTD bevételekre. Annak érdekében, hogy a készletgazdálkodásért felelős szervezet a felhasználható mennyiség elérése előtt is hatást tudjon gyakorolni a felhasználói döntésekre szükséges az ösztönzési erély növelése. Nem célszerű ezért korlátot beépíteni, mert ez akadályozhatja az ösztönzési funkció gyakorlását. Ebben az esetben is szükség van a vízügyi funkciók finanszírozásának visszacsatolására, de az erre a funkcióra fordítandó források feletti bevételek továbbra is a központi költségvetés általános bevételei lesznek. 19

21 A jelenlegi járulékszint tényleges ösztönző hatásának feltárásához és a szükséges módosításokhoz a VKJ adatbázis információ-minőségének javítására, utóelemzésére van szükség. A készletgazdálkodó szervezetnek képessé kell válnia arra, hogy a vízhasználó ágazatok szintjén tisztában legyen az aktuálisan alkalmazott technológiák esetén a víztakarékossági intézkedések költségének nagyságrendjére, a felhasznált víz helyettesíthetőségére. Ezen információk alapján a készletgazdálkodó szervezet javítani tudja pozícióját a járulék szintjének változtatásához szükséges egyeztetések során Érintett jogszabályok A Vízkészlet járulék kiszámításáról rendelkező 43/1999. (XII. 26.) KHVM rendelet Az igazgatási szolgáltatási díj, mint a vízügyi hatóság saját bevétele nem olvadhat bele a vízhasználatokért fizetendő VKJ összegébe. Annál is inkább, mert a 13/(III. 30.) BM rendelet 5. (3) bekezdése értelmében a díjat az eljárás kezdeményezésekor kell megfizetni. A kérelmezett vízhasználatra vonatkozó mennyiség a vízügyi hatóság által elutasításra kerülhet, amiből VKJ fizetési kötelezettség egyáltalán nem keletkezik, azonban az igazgatási szolgáltatási díjfizetési kötelezettség fennáll. 3.2 Infrastruktúra fenntartás, kapacitásgazdálkodás Közérdekű funkciók lehatárolása vízpótlás esetén Javaslat rövid megfogalmazása A VGT felülvizsgálat keretében a közérdek körébe tartozónak nevesíteni javasoljuk a jó ökológiai állapothoz és jó ökológiai potenciálhoz szükséges vízmennyiségeket, külön az ökológiai célú, már vízjogi engedéllyel rendelkező természetvédelmi felhasználású vízmennyiségektől. Ezen vízmennyiségekhez kapcsolódó infrastruktúra költségek a közérdek körébe tartoznak. A jó ökológiai potenciálhoz szükséges vízmennyiségek megállapítása a vízügyi igazgatási szervek, valamint a természetvédelmi és környezetvédelmi együttes munkájának eredménye, mely vízmennyiségi adatokat jogszabályban szükséges rögzíteni. Eltérni ettől csak kivételes esetben, az emberi élet, egészség, testi épség vagy ezek közvetlen veszélyeztetése esetén lehetséges. Vízpótlásra a jó ökológiai állapot megőrzése miatt, mint hígítóvízre is szükség lehet, a vízpótlás indoka tehát lehet vízminőségi is, ugyanakkor ennek a vízpótlásnak a költségeit, a szennyező fizet elv alapján a vízpótlást végző szolgáltatónak át kell hárítania. További feladatok ellátása nem az állam alapfeladata, illetve túlmutat a közérdeken. 20

22 Indoklás A vízpótló és vízelvezető rendszerek a természetes vízhálózatra épültek rá, azok módosításával átalakításával, kibővítésével jöttek létre. Ebből adódóan a vízgazdálkodási rendszert alkotó víztestek különböző kategóriába sorolódnak (természetes, erősen módosított, mesterséges). Ezen víztestek jó ökológiai állapotának, vagy jó ökológiai potenciáljának biztosításához szükséges vízmennyiség nem jelenik meg önálló szükségletként és finanszírozási háttere is rendezetlen. Ez a mennyiség nem azonos a vízhasznosítási tevékenységek számára eljuttatandó, a vízjogi engedélyekben feltüntetett vízmennyiségekkel (abban az esetben sem, ha pl. a vízszolgáltatás célja egy természeti terület ökológia állapotának fenntartása, mert ez nem azonos a vízszállító rendszer ökológiai állapotának a fenntartásával.) A javaslat arra vonatkozik, hogy a vízgazdálkodási szolgáltatást nyújtó víztestek VGT előírásoknak megfelelő állapotához szükséges vízmennyiség biztosítása kerüljön a közérdek kategóriájába. A Vg. Tv 7 -a kimondja, hogy az állami tulajdonban lévő és állami üzemeltetésben valamint fenntartásban lévő (a törvényben részletezett) létesítmények működtetésének és fenntartásának költségeit a közérdek mértékéig a központi költségvetésnek kell viselnie. A 8. pedig kimondja, hogy a közérdek mértékét meghaladó tevékenységek többletköltségeit az igénylők kötelesek megtéríteni Változat Érintett jogszabályok Vg Tv 2. (l) a vizek kártételei elleni védelem érdekében a vízkár-elhárítási tevékenység szervezése, irányítása, ellenőrzése, a helyi közfeladatokat meghaladó védekezés; Vg. Tv 7, 7. (1)38 Az állami tulajdonban lévő, valamint a 6/A. szerint állami üzemeltetésbe és fenntartásba kerülő vizek és vízilétesítmények üzemeltetésének és fenntartásának költségeit - a 9. és 10. -ban foglaltakra is figyelemmel - a közérdek mértékéig a központi költségvetés útján kell biztosítani Mezőgazdasági díjrendelet módosítása (vagy kiterjesztése is) Javaslat rövid megfogalmazása A vízpótlást szolgáló vízgazdálkodási infrastruktúra használatai közül az ex-ante feltételek között csak a mezőgazdasági vízszolgáltatás, mint VKI szerinti vízszolgáltatás szerepel, amelyre ki kell alakítani a költségmegtérülést biztosító árpolitikát. Ebben az esetben a mezőgazdasági vízhasználók társfinanszírozói lesznek a többcélú vízgazdálkodási infrastruktúra működtetésének és fenntartásának ezért indokolt, hogy a javaslat kitérjen a közérdekű, állami forrásokból fedezendő finanszírozási hányad rendelkezésre állásának kérdéskörére is. Szükséges továbbá biztosítani a 21

23 lokális rendszerek árképzésének transzparenciáját, mind a VGT feltételek teljesítése érdekében, mind az árképzés feletti költségkontroll érdekében. A változatok között megfogalmazásra kerül a 115/2014. (IV.3) Kormányrendelet kiterjesztése, hogy az együttesen kezelje a felszíni vízpótló rendszerek igénybevételének feltételrendszerét (ne csak a mezőgazdasági vízszolgáltatásra vonatkozzon). Törekedni kell a mérésen alapuló vízhasználatra. A 115/2014. (IV.3) Kormányrendelet módosításai: 1. (7) pont beillesztése: Felhasznált vízmennyiség. Méréssel alátámasztott vízmennyiség 5. (3) ponthoz: A vízpótló infrastruktúra víztestei számára a jó ökológiai állapothoz, vagy a jó ökológiai potenciálhoz szükséges vízmennyiség (ami a VGT víztest besorolásától - természetes, erősen módosított vagy mesterséges víztest függ) biztosítása közérdek. A többi használat e mennyiség felett jelentkezik. 6., átírásra kerül oly módon, hogy az 5. paragrafus módszertanával kiszámolt vízszolgáltatási díj az infrastruktúra minden kedvezményezettje között oszlik meg. azt, a víz felhasználója fizeti meg, melynek fedezete mezőgazdasági vízszolgáltatások esetén a használók díjfizetése, közérdekű funkciók esetén pedig a költséghányad forrása az állami hozzájárulás. A jó ökológiai állapot fenntartására (a természetes és erősen módosított víztestek esetében), mint közérdekre fordított összeg költséghányad forrása az állami hozzájárulás kell, hogy legyen, míg az e fölötti öntözési célú vízhasználat díját a tényleges vízhasználónak kell megtéríteni. Noha az ex ante feltételek teljesítését előíró (már hivatkozott) kormányrendelet által megszabott határidő 2016 július 1.-e, a mezőgazdasági vízszolgáltatási díjat, az ex-ante határidőnél előbb, január végéig, a szolgáltatási szezon előtt célszerű meghatározni, az érintett gazdálkodási tevékenységek kiszámítható tervezése / megvalósíthatósága érdekében. A javaslat kiegészítő al-elemei A vízpótló infrastruktúra közérdekű működtetésének finanszírozási terhe nevesítve kerüljön be az érintett vízügyi igazgatóságok éves költségvetésébe. E körön belül azonosítható legyen mindazon infrastruktúra elemek állami ráfordítása, amelyek esetében a közérdeket meghaladó mértékű igénybevétel okán a használók hozzájárulnak a működés és fenntartás költségeihez. Az árképzést végző regionális vízszolgáltató szervezet az árképzésben használt információkat és a költségmegosztás alapjául szolgáló adatokat meg kell, hogy küldje az OVF-nek, akinek feladata a költségkontroll (indokolt költség, költségfelosztás ellenőrzése és az árakban jelentkező különbségek indokoltságának visszaigazolása). Alkalmazkodási időszakot indokolt beiktatni, hogy az egyes rendszerekre kiszámításra kerülő díjakhoz a felhasználóknak ideje legyen alkalmazkodni akár az öntözési technológia fejlesztésével, akár a termesztett fajták változtatásával Indoklás 22

24 Díjfizetés A vízpótlás tekintetében irányadónak tekinthető a Vg. Tv 15/F. -a, amely a mezőgazdasági vízszolgáltatás finanszírozásáról kimondja: Aki mezőgazdasági vízszolgáltatást vesz igénybe, a szolgáltató részére mezőgazdasági vízszolgáltatási díjat fizet ( ). A paragrafus (5.) pontjának felhatalmazása alapján készült 115/2014. (IV.3) Kormány rendeletben a mezőgazdasági vízszolgáltatás díjképzési módszertana 5. megfelel a VGT elvárásainak (a javaslatban megfogalmazott változtatás nem a költség számítás, hanem a költségfelosztásra vonatkozik) Ugyanakkor a 6. nem felel meg a pénzügyi költségmegtérülés feltételének. A kormányrendelet módszertana alapján fizetendő díjat, szemben a jelenlegi megfogalmazással a víz használójának kell megfizetnie a vízszolgáltató számára. A 6. -ból következő ingyenes vízszolgáltatás felülvizsgálatát már kezdeményezte az 1308/2015 (V.15) kormány határozat. A változtatás elsősorban készletgazdálkodói érdek (ami állami szerep), mivel árazás nélkül az állami szolgáltató mind finanszírozási, mind vízkészlet oldalról kielégíthetetlen igényeket gerjeszt magával szemben. Emellett az eddigi szabály pro forma a Víz Keretirányelv elvárásait sem teljesíti. (Az öntözés volumenének növelésére vonatkozó javaslatok, amelyek segíthetik az eredeti jogalkotói cél elérését - a felhasználás növelését - a fejezet harmadik, speciális célokra vonatkozó részében kerülnek megfogalmazásra) A térségi vízpótló és elosztó (valamint, amint erre a későbbiekben kitérünk, a vízelvezető) rendszerek működtetési és fenntartási költségeinek kiszámítására ugyanezen kormányrendelet (115/2014 (IV.3)) díjszámítási elvei (2. -tól az 5. -ig) alkalmazandóak annak érdekében, hogy meg lehessen határozni az infrastruktúra működtetéséhez és fenntartásához szükséges (állami és magán) források nagyságát. A szükséges források felosztása a kormányrendelet alapján a szállított vízmennyiség alapján történik a közérdeket szolgáló állami és a magán használatok között. A kettős működésű csatornák VGT szerinti víztest besorolás különböző lehet (természetes, erősen módosított, mesterséges víztest). A természetes és az erősen módosított víztest típus esetén (a jó ökológiai állapot, vagy a jó ökológiai potenciál fenntartásához) szükséges ökológiai vízmennyiség csatornában tartásának költsége állami költség. A halastavak ökológiai funkciói is közérdekűek, ezért ezen funkciók állami finanszírozást igényelnek Fogyasztóvédelem Az árképzés felügyeletére vízszolgáltatás monopol jellege miatt van szükség. A víz használója egy szolgáltatótól tudja azt beszerezni. Ha a szolgáltatást a vízügyi igazgatóságok végzik, akkor a felügyelet szerepe a költségkontroll biztosítása, annak érdekében, hogy csak az indokolt költségek kerüljenek felszámításra. A BM az OVF szakmai bázisán ezt a szerepet a rendszerek között jelentkező különbségek értékelésével tudja ellátni és a tapasztalatok alapján meghatározni az indokolt költségszinteket. Azon esetekben, amelyekre a 2/1997 (II.18.) KHVM rendelet vonatkozik, (a szerződésben üzemeltetésre átadott rendszerek esetében) a felügyeleti feladat kiegészül az infrastruktúra fenntartásához szükséges tevékenységek megvalósulásának (7. ) ellenőrzésével is, annak érdekében, hogy megakadályozható legyen az üzemeltetésre átadott rendszer értékvesztése. Megfizethetőség 23

25 Az öntözés költsége és jövedelmezősége nagymértékben függ a választott növény fajtájától, a termőhelyi adottságoktól és az alkalmazott öntözési technológia hatékonyságától. Az alábbi táblázat ezt az összetettséget mutatja be öt növényfajta esetében. Az idézett vizsgálat (AKI 2011, 2014) eredményeiből azokat a növényfajta termőhely öntözés-technológiai kombinációkat tartalmazza a táblázat, amely esetben az öntözés pozitív jövedelmezőséggel valósítható meg. A táblázat azt mutatja be, hogy a vízszolgáltatási díjak átlagos sávjába eső díjak milyen részarányt képviselnének az öntözés jövedelméből. 6. táblázat Az átlagos vízdíj viszonyítása az öntözés jövedelmezőségéhez. Termőhely adottsága Alkalmazott öntözési technológia Növény kultúra Az öntözés jövedelme A vízszolgáltatás átlagos díjának aránya az öntözés jövedelméhez Ft/ha Ft/ha Ft/ha Jó termőhely Hatékonyabb technológia (Lineár) zöldborsó % 21% Jó termőhely Kevésbé hatékony technológia (Csévélődobos) zöldborsó % 33% Közepes termőhely Hatékonyabb technológia (Lineár) zöldborsó % 173% Jó termőhely Kevésbé hatékony technológia (Csévélődobos) csemege kukorica % 11% Jó termőhely Kevésbé hatékony technológia (Csévélődobos) csemege kukorica % 16% Közepes termőhely Hatékonyabb technológia (Lineár) csemege kukorica % 39% Jó termőhely Hatékonyabb technológia (Lineár) burgonya % 4% Jó termőhely Kevésbé hatékony technológia (Csévélődobos) burgonya % 5% Közepes termőhely Hatékonyabb technológia (Lineár) burgonya % 7% Közepes termőhely Hatékonyabb technológia (Lineár) burgonya % 8% Gyenge termőhely Kevésbé hatékony technológia (Csévélődobos) burgonya % 72% Jó termőhely Hatékonyabb technológia (Lineár) kukorica % 103% Jó termőhely Hatékonyabb technológia (Lineár) napraforgó % 144% Látható, hogy a gazdálkodói döntések függvényében a vízszolgáltatási díj jövedelmezőségre gyakorolt hatása nagyon széles skálán mozoghat. A nem lényeges hatástól a pozitív jövedelmezőség megszűnéséig terjed a skála. A díj bevezetését ezért az alkalmazkodás lehetőségének a biztosításával kell bevezetni. Az alkalmazkodás akár az öntözési technológia, akár a fajtaválasztásra irányul időt vesz igénybe és az alkalmazott gépek, berendezések cseréjét is igényelheti. A jelenleg hozzáférhető agrár-fejlesztési támogatások csökkenthetik az alkalmazkodás terhét, azonban a pályázatoknak is van átfutási ideje, amire a jogszabálynak a tekintettel kell lennie a gazdálkodás érdekében. A legrosszabb helyzetbe azok a gazdálkodók kerülnek, akik nem tudják fejlesztéssel, a bővülés segítségével megoldani a kihívást. Számukra a díj fokozatos bevezetése jelenthet segítséget, azonban látni kell, hogy a hatékonyságuk javulása nélkül, az új fejlesztések növekvő vízigényét feltételezve a készletek hozzáférésének oldaláról fog a gazdálkodásuk jelen körülmények között történő folytatása korlátokba ütközni. 24

26 A lemaradásra vonatkozó következtetést támasztja alá az AKI 2014 vizsgálata 6 is a tesztüzemi rendszerből az öntözéssel is gazdálkodó és a többi termelési egységet összehasonlító elemzése. Az öntözés bevezetéséhez szükséges befektetések (szántóföldi növény, ültetvényes gazdálkodás és szántóföldi zöldség esetén) a jelenleg elérhető támogatási lehetőségek figyelembevételével 3-6, 8-13, 2-4 év alatt térülnek meg 7. Ezt az időtávot indokolt minimum figyelembe venni a díjfizetés fokozatos bevezetése esetén, ha erre politikai szándék és azzal együtt finanszírozási fedezet is rendelkezésre áll. Az öntözés részletes gazdaságossági, megfizethetőségi vizsgálatát a 2. függelék mutatja be Érintett jogszabályok 115/ (1) A mezőgazdasági vízszolgáltató a mezőgazdasági vízszolgáltatási díj megállapítása érdekében költségkalkulációt készít. (2) A költségkalkuláció kizárólag a felszíni víz mezőgazdasági célú szolgáltatása körébe tartozó tevékenységre terjedhet ki. 6. a díj finanszírozójának megváltoztatása Változatok Változatok az érintett vízhasználatokra: Első változat: Az infrastruktúra fenntartását, felhasznált vízmennyiség arányosan fedező díj csak a mezőgazdasági vízszolgáltatásra vonatkozik. Második változat A vízpótló-rendszer minden használatára kiterjesztendő az igénybevétellel arányos hozzájárulás finanszírozási mechanizmusa a működtetési és fenntartási költségek tekintetében egyaránt. Az igénybevétel mértékét ebben az esetben is a funkcióra felhasznált vízmennyiség szabja meg. A költségek így a vízpótló infrastruktúra minden kedvezményezettje között oszlanak meg. A jogszabály ebben az esetben nem mezőgazdasági vízszolgáltatás, hanem a vízpótlás igénybevételének díjképzési rendjéről szól. Ebben az esetben a jogszabály szövegezését általánosítani kell. Változatok a díjtételek visszavezetésének ütemezésére: Első változat: a díj azonnali, teljes mértékű visszavezetése 6 Dr. Kemény Gábor: Az öntözésfejlesztés ökonómiai hatásának vizsgálata a tesztüzemi rendszer alapján. AKI táblázat. 7 A vizsgálat 40%-os beruházási támogatással és a Növekedési Hitelprogram 2,5%-os kamatával számolt a szükséges eszközfejlesztés finanszírozása során. 25

27 Második változat: Az alkalmazkodás elősegítésének lehetséges megoldása a díj fokozatos visszavezetése és az egyes vízpótló rendszerek alacsony kihasználtságából fakadó magas fajlagos költségek egy részének átmeneti állami átvállalása. Tényleges felhasznált vízmennyiség alapján történő felosztás esetén, amennyiben a mezőgazdasági vízhasználat növelését a központi költségvetés finanszírozási terhek átvállalásával is segíteni akarja, az állami tulajdonú vízpótló rendszerek mezőgazdasági vízhasználatra eső tőke költségének ideiglenes átvállalása lehet az eszköze, amely kedvezmény vagy a készlet kihasználtság egy adott szintjéig, vagy az öntözési beruházások megtérülési idejéhez igazítható. Fedezete a jelenleg a vízszolgáltatás díját finanszírozó állami hozzájárulás lehet Víziközmű-szolgáltatás A cél a költségmegtérülést biztosító árszabályozás és pénzügyileg fenntartható települési víziközmű-szolgáltatás kialakítása megfizethető díjrendszer mellett Javasat rövid megfogalmazása 1. A költségfedezet biztosítása irányába mozduló a Vksztv pontjában meghatározott Kormányrendelet (a víziközmű-szolgáltatás díjainak szerkezetéről) minél hamarabb történő elfogadása. A költségfedező és egyben megfizethető díjszabályozás kialakításához szükséges politikai döntés előkészítéséhez a következők javasolhatók: Az ágazati különadók, különösen a közműadó csökkentése, az adózási feltételek átalakítása, esetleg a közműadó teljes kivezetése a szektorból A rezsicsökkentés jelenlegi gyakorlata helyett az ágazati ÁFA csökkentése megfontolandó, mivel így az alacsonyabb díjakból fakadó terhek nem a szektorra, hanem a központi költségvetésre hárulnak. A fogyasztók közötti megkülönböztetés (ipar, intézmény, lakosság) lehetőség szerinti megszüntetése, vagy a lehető legkisebbre csökkentése a VKI elvárásainak megfelelően. Az EU fejlesztések költség-hatékony módon valósuljanak meg, az üzemeltetési szempontok (műszaki, költség) és a díjkövetkezmények figyelembe vételével, a szolgáltatók és a MEKH érdemi bevonásával. A vezetékes vízellátáson és közműves szennyvízelvezetésen kívüli feladatok, szolgáltatások költségeinek elkülönített nyilvántartása és költségeinek megfizetése annak érdekében, hogy azok ne terheljék a vízdíjakat (ilyen szolgáltatások a tűzivíz biztosítása, a csapadékvíz-elvezetés - ez utóbbiról külön fejezetben lesz szó - esetenként az árvízvédekezés) 26

28 Ésszerű költség-takarékossági változtatások alkalmazása (pl. mérőcsere nem négy évenként, hanem 8 évenként, energiatakarékosság stb.), valamint a hatékony működés jó gyakorlatainak benchmarking módszerrel történő feltárása és átvételének elősegítése. Meg kell vizsgálni (elsősorban alkotmányossági szempontból), hogy mi a feltétele annak, hogy a vízdíjhátralék és az azzal összefüggésben megállapított késedelmi kamat, valamint a behajtás egyéb költségei a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjhoz hasonlóan adók módjára behajtandó köztartozásnak minősüljön. Progresszív, emelkedő blokk díj struktúra kialakítása, ami részben orvosolhatja a megfizethetőségi problémákat. A progresszív díjrendszer kidolgozásánál rögzíteni kell az alacsony díjú fogyasztás felső határát is. Erre iránymutató lehet, hogy a megfelelő személyi és háztartási higiéné fenntartásához, víztakarékos háztartási berendezések megléte esetén, 70 l/fő, nap fajlagos fogyasztás elegendő. A progresszív díjstruktúra részét képezheti, ha a kéttényezős díjrendszer alapdíjáért cserébe egy előre meghatározott mennyiség fogyasztása a változó díj megfizetése nélkül jár a fogyasztónak. A progresszív díjstruktúra bevezetéséhez javasolt a fogyasztás és a háztartásban élők számának összekapcsolása. A jelenlegi díjtámogatási rendszer megszüntetése és új szociális alapú támogatási rendszer kialakítása fontos annak érdekében, hogy a szociálisan rászorulók képesek legyenek a szolgáltatásokat megfizetni a rászoruló lakosok számára egyedileg azonosított esetekben. Megfontolandó, részben a kintlévőség behajtás miatti alkotmányossági aggályokat orvosolandó egy bizonyos fogyasztási nagyságig az ingyenes vízszolgáltatás a rászorulók számára. A szociálisan rászorulók utáni költségeket az állam biztosítaná az önkormányzatoknak, akik a konkrét támogatást (az ingyenes, illetve olcsó díjak után) biztosítanák a szolgáltatóknak a költségeik fedezésére. A támogatottak körét és a támogatás Ft-ban kifejezett értékét a háztartás nettó éves egy főre jutó jövedelme és a költségeket fedező díj határozza meg. 2. Rekonstrukció hosszú távú finanszírozási stratégia kialakítása, amelynek legfontosabb elemei a következők: jelenlegi forráselvonások csökkentése, illetve megszüntetése (lásd fent); a költségfedezés irányába mozduló díjrendelet minél hamarabb történő elfogadása (lásd fent) A vagyonértékelés folyamatos elvégzése december 31-ig és annak alapján képződő amortizáció díjban való elismerése A gördülő fejlesztési tervek felújítási és pótlási feladatainak díjból nem fedezhető részének meghatározása hazai és EU támogatások igénybevétele a időszakban a KEHOP keretei között, fókuszálni kell a 2020 utáni időszak előkészítésére; kedvezményes hitelek biztosítása, mint a támogatás egy formája; rekonstrukciók ütemezése 27

29 Indoklás Az 1. javaslathoz A víziközmű szolgáltatásról szóló törvény (Vksztv) lehetőséget ad a díjszabályozás kialakítására. A 74 alapján meg kell alkotni az árszabályozással kapcsolatos Kormányrendeletet A díjmegállapítási gyakorlat között nem a Vksztv- ben foglaltak szerint alakult ben központilag befagyasztották a díjnövelést, maximalizálták bruttó 4,2 %-ban az emelést, függetlenül attól, hogy volt-e új fejlesztés vagy nem. A rezsicsökkentések végrehajtásáról szóló törvény hatásaként július 1- jét követően a lakossági felhasználók által fizetendő szolgáltatási egységre jutó összeg (beleértve az alapdíjat is) 10%-kal csökkent a január 31-én érvényben levő árakhoz képest. A rezsicsökkentés miatt kiesett díjbevétel a 2013-as bevétel 3,8%-a, így jelentős hatása volt a költségmegtérülésre. Ennél is jelentősebb hatással volt a víziközmű-szolgáltatók gazdálkodására a közműadó, illetve az energiaszolgáltatók jövedelemadója, amelyek összességében a díjbevételek 6,6%-át tették ki. A közműadó, amellett, hogy nehéz kigazdálkodni, aránytalanul sújtja a kiterjedt víziközmű-hálózatot üzemeltető, alacsony népességszámú kistelepüléseket kiszolgáló és alacsony fajlagos fogyasztási mutatókkal rendelkező szolgáltatókat.. A kialakult és befagyasztott díjstruktúra országosan nagy különbségeket mutat. Jelenleg a víziközmű-ágazatban több ezer különböző ár létezik, ami áttekinthetetlenné teszi a rendszert. A díjak struktúrája mellett azok mértékében is rendkívül jelentős eltérések vannak: a legmagasabb és legalacsonyabb árak közötti különbség ivóvíz-szolgáltatás esetén 2013-ban több mint ötszörös, mintegy 400 Ft/m 3 (az átlagdíj 257 Ft/m 3 ), szennyvízelvezetés és tisztítás szolgáltatás esetén több mint nyolcszoros, mintegy 800 Ft/m 3 (az átlagdíj 302,5 Ft/m 3 ). Jellemző a szolgáltatások és fogyasztói csoportok közötti keresztfinanszírozás, aminek részleges megszüntetése a Vksztv. alapján szükséges. A VKI szerint a fogyasztói csoportok közti díjkülönbség, csak komoly indoklás alapján megengedett (gazdasági, társadalmi, környezeti indokból). A pénzügyi költségmegtérülés értékelése szerint a VKI-nak megfelelő hosszútávú költségmegtérülés a legtöbb szolgáltatónál hiányzik. A 2013-as díjbevételek az indokolt költségek csupán mintegy 86,3%-ra voltak elegendőek, az ágazat egészére a hiány 38,3 milliárd forintot ér el. Az egyes szolgáltatásoknál a pénzügyi megtérülés átlagos aránya eltérő szintű, az ivóvíz szolgáltatásnál 93%, a szennyvízszolgáltatásnál 80%. Az indokolt költségek nem tartalmazzák teljeskörűen a víziközmű- szolgáltatók kiadásait (pl. közműadó, vízterhelési bírság), ami komoly jövedelmezőségi problémákat okoz Jelentős hatással voltak a víziközmű-szolgáltatók gazdálkodására az ágazati különadók, elsősorban a közműadó, másodsorban az energiaszolgáltatók jövedelemadója, amelyek összességében a díjbevételek 6,6%-át tették ki 2013-ban. A közműadó a víziközmű ágazatban a MAVÍZ által készíttetett KPMG tanulmány 8 (továbbiakban KPMG tanulmány) szerint nem befolyásolható, nem áthárítható. Az adó alanya ellentétben a többi 8 KPMG-MAVÍZ_vVzikozmu_agazati_helyzetkep_2._kiadas_2015_augusztus. 28

30 vezetékes iparággal nem az eszköz tulajdonosa, hanem az üzemeltetője. A víziközmű szektor a többi iparághoz képest árbevétel-arányosan magasabb adóterhet visel. Szolgáltatónként jelentősen eltér az árbevétel-arányos közműadó-terhelés. Az adók jelentősen torzíthatják a víziközmű-szolgáltatók gazdálkodását, többletköltséget okozva a jelenben és a forráshiány miatt elmaradó felújítások miatt a jövőben is. A szektoriális különadók a csökkenő vízfelhasználású víziközmű-szektorban akadályozzák a fenntartható gazdálkodást. A szolgáltatók a rövid távú alkalmazkodás jegyében elhalaszthatják a tervszerű megelőző karbantartásokat, pótlásokat, amelyek hatása egy megnövekedett későbbi költségszintet fog okozni. Mivel a megnövekedett költségszint az egész ágazatot érinti, így a MEKH kénytelen elismerni a magasabb költségszintet indokolt költségként. Az összehasonlító elemzéseknél ugyanis ezek a többletköltségek nem hullanak ki, mivel a szolgáltatók hasonlóan reagálnak a szektoriális adókra. Ennek megfelelően ezek vagy a díjban vagy támogatásként fognak megjelenni, így végül is egy kevésbé hatékony- és erőforrásokat pazarló állapotba mozdul el a szektor. A folyamat elindult, amelynek jelei már mind a gazdálkodási, mind az ügyfél-elégedettségi mutatókon jelentkeznek. Amennyiben az ágazati különadókat (köztük a közműadót is a költségek között számoljuk, akkor a megtérülési ráta a 86,3%-os szintről, 81,6%-ra csökken. Maga a rezsicsökkentés is érzékenyen érinti a költségmegtérülési rátát (a fedezettséget). A rezsicsökkentés miatt kiesett díjbevétel a 2013-as bevétel 3,8%-a, így jelentős hatása volt a költségmegtérülésre. A KPMG tanulmány szerint a rezsicsökkentés miatti veszteség az ágazatban 2014-ben a évi duplája lesz és tényleges veszteség lép fel ágazati szinten. Amennyiben nem lett volna rezsicsökkentés, akkor a 86,3%-os szintnél 3,2%-kal magasabb, azaz 89,5%-os megtérülési arány jött volna ki 2013-ban. A rezsicsökkentés jelenlegi gyakorlata helyett amely a szolgáltatóknak jelentős (2014-ben mintegy 20 Mrd forintos) veszteséget okoz az ÁFA mértékét kellene csökkenteni. Lényeges, hogy hatékony, a teljes élettartam alatt legkiesebb összköltségű fejlesztések valósuljanak meg. A tapasztalatok szerint számos olyan fejlesztés van, amit lehetett volna sokkal jobban, olcsóbban üzemeltethetően megvalósítani. A beruházási döntéseknél az üzemeltetési szempontokat, az üzemeltetők véleményét és a várható üzemeltetési költségeket nem kellő súllyal, vagy egyáltalán nem vették figyelembe. Sokszor szükség van kiegészítő beavatkozásokra azért, hogy egyáltalán működjenek a rendszerek. A szennyvíz projekteknél előfordul túltervezett kapacitás is és alultervezett kapacitás is, mind a kettő komoly üzemeltetési és minőségi problémákat okoz. Több önkormányzat idegenkedik attól, hogy a saját vízbázisát feladja, mert kiszolgáltatva érzi magát. A későbbi magas üzemeltetési költségeket nem fogadják el, illetve nem kellő mértékben veszik figyelembe a döntések kialakításakor. Az önkormányzatok nemigen vizsgálják a regionális megoldás lehetőségét. Jellemzően minden kistelepülés saját víztisztító telepet szeretne építeni. Törekedni kell arra, hogy az új beruházások műszakilag minél jobban illeszkedjenek a már meglévő eszközökhöz, kövessék a KEHOP-ban is megfogalmazott regionalitás elvét. A tűzivíz biztosításával kapcsolatban az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról szóló 54/2014. (XII. 5.) BM rendelet írja elő a követelményeket. A csökkenő vízfogyasztás miatt a hálózat méretét egyre 29

31 inkább a tűzivíz határozza meg, nem az ivóvízigény. Mind a hálózatos infrastruktúra magas tőkeigénye és az ehhez kapcsolódó költségek, mind maguk a tűzcsapok kialakításával és fenntartásával kapcsolatos költségek (bár ez utóbbi viszonylag alacsony költséghányadot képvisel) jelentősen terhelik a víziközmű-szolgáltatók költségeit. A közterületen keletkező vízveszteség a hatályos jogszabályok alapján nem hárítható át a lakosságra. A költségek nem elkülönített nyilvántartása továbbá nem teszi lehetővé, hogy megállapításra kerüljön, vajon a tűzivíz biztosításának valóban a legköltséghatékonyabb és erőforráskímélőbb módja-e a vezetékes ivóvízhálózat útján történő biztosítása. A tűzivíz igényt az Európai Unió tagállamaiban jellemzően a közüzemi ivóvízellátásból vételezhető ivóvízzel látják el. A jogi szabályozás lehetőséget ad az alternatív tűzivízbiztosítás számára, érdemes lenne megvizsgálni az alternatív tűzivíz források technikai és gazdasági indokolhatóságát. Alternatív megoldás alkalmazása eseti vizsgálatok alapján különleges indoklások mentén történhet, de a tűzivíz igény folyamatos rendelkezésre állásával. Jelenleg is működik az a régóta hatályos díjtámogatási rendszer, ahol az állam az önkormányzatok által benyújtott pályázatok alapján a lakossági felhasználóknak díjtámogatást nyújt azokon a településeken, ahol a víziközmű szolgáltatás költségei egy meghatározott küszöbértéknél magasabbak. A díjtámogatás jelenlegi rendszere nem érvényesíti a rászorultság elvét, a magas költségű szolgáltatási területen minden lakosnak biztosítja az alacsonyabb díjat szociális helyzettől függetlenül. Nem ösztönzi továbbá a költségtakarékosabb, hatékonyabb működést. A díjtámogatási rendszer jelenlegi feladata a lakossági díjterhek csökkentése azokon a területeken, ahol a víziközmű-szolgáltatás fajlagos költsége az országos átlagnál lényegesen magasabbak. A Vksztv által előírt, de még el nem fogadott díjrendeletnek jelentős szerepe lehet a díjak régiós vagy országos egységesülése szempontjából. Megfizethetőség tekintetében Magyarország sereghajtó az OECD országok között. Országos szinten egy átlagos háztartás átlagjövedelmének 2,5%-át költötte 2013-ban a víziközműszolgáltatásokra. Az alsó jövedelmi decilisben a jövedelem 8,4%-át érte el a víziközműszolgáltatásokra kifizetett összeg. Megállapítható, hogy a lakosság fele a nemzetközileg és hazai dokumentumokban is elfogadott jövedelmi korlát (3%) felett fizeti a víziközmű-szolgáltatások díját. A vízközmű szolgáltatásban a megfizethető díj és a magas színvonalú szolgáltatás költségigénye között eddig feloldhatatlan az ellentét. A díjtámogatási rendszer átalakítása és a progresszív díjrendszer kialakítása egy lépés lehet egyszerre a megfizethetőség és a költségfedezés irányába. A rendszer kialakítása komoly előkészítést igényel, több minisztérium hatáskörébe tartozik, a tárcák együttműködése szükséges. A 2. javaslathoz A finanszírozás legkritikusabb kérdése az évtizedek alatt felhalmozódott rekonstrukciók forráshiánya. A víziközművek költségfedezésének helyreállítása az előkészítés alatt álló 30

32 díjrendelettől várható, s míg erre nagyobb esély van a folyó kiadások tekintetében, a megfizethetőségi problémák miatt a rekonstrukció teljes, halmozott forrásigénye gyakorlatilag nem építhető be a díjakba. A szektorból minimálisan az indokolt költségek mintegy 10%-a került kivonásra/felélésre évente csupán eszköz oldalon. Ez jelentős részben az amortizációs időszak nyújtásával van összefüggésben, így évente az indokoltnál alacsonyabb amortizáció kerül elszámolásra. Ezt súlyosbítja a bérleti/használati díjak eltérítése, amellyel az érték 15%-ig is emelkedik. Az indokolt költségek számításánál a kapacitásköltségek nem tükrözik a pótlási értéket, mivel nem a jelenlegi pótlási értékekhez számítja az amortizációt, hanem a könyv szerinti értékhez, amely 1990-es évek közepi bruttó értéket tartalmaz. A Vksztv végéig ad haladékot a vagyonértékelés elvégzésére, így a víziközmű-vagyon zömmel még nem tükrözi a pótlási értéket. Az előbbiek miatt a kapacitásköltségek 2013-ban az indokolt költségek csupán 1/3-át tették ki. Az eszközök mindenkori állapota meghatározza nem csak a karbantartási, de termelési költségeket (itt víztermelés/kezelés, illetve szennyvíztisztítás) is. A vízszolgáltatás ágazatban utóbbi hatás többek között a hálózati veszteségben mutatkozik meg, míg a szennyvíz ágazatban a talajvíz, illetve a nem kívánt csapadékvíz beszivárgása (infiltráció) jelent többlet kapacitás és költség igényt. Jellemzően az eszközök rossz állapota elsősorban a közüzemi ivóvíz-ágazatban jelent számottevő működési többletköltséget. A hálózati veszteség (benne a relatíve jelentéktelen mennyiségű saját felhasználást) országosan 25%-os, a fővárosi közüzemi ivóvíz-szolgáltatót nem számítva mintegy 29%, amely az OECD tagországokban található 10-30%-os intervallum 9 szélső értéke. A szórás meglehetősen nagy, van olyan szolgáltató, ahol ez az érték az 56%-ot is eléri. A megtermelt ivóvíz átlagosan negyede, esetenként fele nem jut el a felhasználókhoz, ami nem fenntartható. A nagyarányú veszteség nem elsősorban a karbantartás elmaradásának tudható be, amely a vízszolgáltatás ágazatban a bruttó eszközérték 3,4%-át tette ki 2013-ban. A meglehetősen magas érték okát a pótlás értéke magyarázza, hiszen 2013-ban a karbantartásra jutó összeg mintegy kétszerese a pótlásra fordított összegnek. A pótlásra fordított összeg pedig a fele volt a fentebb már elemzett elszámolt amortizációnak. A helyzetet súlyosbítja, hogy 2013-ban lépett életbe a évi CVI. törvény az állami vagyonról 10 módosítása, amely szerint alapfeladatként vagy főtevékenységként közfeladatot ellátó vagyonkezelő a visszapótlási kötelezettség teljesítése alól a törvény erejénél fogva mentesül. Az eszközök állagmegőrzéséhez jelentős pótlólagos forrásokra van szükség, akár a víziközműszolgáltatás igénybevevőitől, akár külső forrásból. Haladéktalanul el kell kezdeni a szükséges rekonstrukciókat, amely az ágazat teljesítőképességéhez, ill. a víziközmű-szolgáltatást igénybevevők pénzügyi lehetőségeihez képest még középtávon is megoldhatatlan feladatnak tűnik, 9 Managing Water for all An OECD perspective on pricing and financing Key messages for policy makers OECD A évi CXIV. törvény módosította 31

33 mivel hatalmas összegekről van szó 11. Amennyiben a rekonstrukció folyamata nem indul el, a víziközmű szolgáltatások színvonala csökkenni fog, a kiadások emelkedni (pl. a hálózati veszteségek tovább növekednek), a környezet terhelése pedig fokozódni. A díjban a pótlás fedezetét biztosítani kell, de ez már nem elegendő, hiszen a műszakilag hasznos élettartamukon túl lévő víziközmű rendszerek nem fognak még mintegy 30 évig kitartani, míg a díjbevételekből elegendő forrás gyűlik össze a pótlásukra. A díjak már csak a megfizethetőségi problémák miatt sem lehetnek az elmaradt pótlások fő forrásai. Ez annyit jelent, hogy míg az új, vagy a közelmúltban elkészült művek folyamatos pótlását a díjbevételekből kell fedezni (ez összhangban van az EU-s pályázatok követelményrendszerével), addig az elmaradt rekonstrukció egy felhalmozódott teher és súlyos megfizethetőségi kérdéseket vet fel, ha néhány év alatt hirtelen a jelenlegi fogyasztókra hárítják a sokéves múltbeli mulasztások követelményeit. Elkerülhetetlen azonban, hogy a lehetőségekhez mérten, a gördülő fejlesztési tervekre alapozva fokozatosan elkezdődjenek, majd bővüljenek is a rekonstrukciók, hogy legalább ne halmozódjanak tovább az ebbéli elmaradások. Praktikusan erre a célra az első években a központi költségvetés forrásait lehet hangsúlyosabban használni, s ahogy a rekonstrukciós költségek egyre nagyobb mértékben beépítésre kerülnek a díjakba (párhuzamosan az ágazatot sújtó terhek - mint pl. közműadó - korábban tárgyalt csökkentésével), leépíthető lesz a költségvetési hozzájárulás Változatok A közműadó kivezetésének változatai a KPMG tanulmány alapján. A víziközmű ágazat mentesüljön a közműadó megfizetése alól. A vezetékes iparágak fajlagos közműadó-terhelése közel azonos legyen. A víziközmű szektoron belül a közműadó-terhelés felülről korlátos legyen. A közműadó elismertethető legyen a tarifában (kockázata: megfizethetőségi problémát okoz.) A támogatási rendszer és a progresszív díjtarifa témakör változatai A támogatási rendszer átalakítása és a progresszív díjrendszer egyidejű összehangolt bevezetése A támogatási rendszer megfelelő átalakítása önmagában, a progresszív díjrendszer bevezetése nélkül is elegendő lehet, ha csökkennek az ágazatra eső adóterhek és nő a 11 Magyarországon az eszközök nem valós értéken vannak nyilvántartva, az értékcsökkenés nem fedezi az újraelőállítási költségeket, az értékcsökkenés a műszaki színvonal megtartására sem elég. A jelenlegi ivóvíz törzsvagyon bruttó könyv szerinti értéke 474 milliárd Ft, melynek pótlási értéke ennek többszöröse. Pontos értéket a vagyonértékelések elkészítését követően évben lehet meghatározni. A szennyvíz törzsvagyon bruttó könyv szerinti értéke 1042 milliárd Ft, amely vagyon azonban átlagban fiatalabb, mint az ivóvíz törzsvagyon. Az alkalmazott csőanyagok minősége miatti rekonstrukciós igénye minimális, azonban a kivitelezési és egyéb okok miatti rekonstrukciós igénye viszont jelentős lehet. 32

34 működési hatékonyság (ahogy ezt az egyesülésektől és a MEKH tevékenységétől várni lehet) Érintett jogszabályok Elsősorban a vízgazdálkodási törvényt, a Vksztv-t és a még nem létező Kormányrendeletet a díjak szerkezetéről érinti. 3.3 Hatékony vízkészlet felhasználás A felszín alatti víztestek esetében van példa arra, hogy mennyiségi szempontok miatt nem jó állapotú egyes víztestek minősítése, a felszíni víztestek esetében pedig van példa a vízhiány jelenségére. Mind a VKI készletköltség megtérülésére vonatkozó feltétele, mind a fenntartható vízkészlet-gazdálkodás érdekében szükséges a beavatkozás az érintett víztesteken. Ugyanakkor a felszín alatti vízkészletek mennyiségi szempontból vett nem jó állapotának (FAV) és a felszíni vízkészletek (FEV) esetében jelentkező hiánynak részben eltérőek az okai. A felszín alatti készletek esetében a rendelkezésre álló mennyiséget meghaladó igények jelentik a fő okot, ugyanakkor a felszíni készletek esetében a rendelkezésre álló mennyiségek éven belüli kiegyenlítettlenségének csökkentésére irányuló intézkedések megelőzhetik a jó állapot hiánya miatt szükséges intézkedéseket. A két víztest-típusra ezért eltérő elemeket is tartalmazó intézkedéseket fogalmaztunk meg. Ez utóbbi helyzetek kezelésére külön javaslat kerül megfogalmazásra (4.3.1 fejezet). A rendelkezésre álló készleteket meghaladó igények közötti elosztás problémájára a megfelelő módszer a jogi megalapozottságú közgazdasági szabályozóeszközök alkalmazása. Ugyanakkor ezen intézkedéstípus bevezetését meg kell, hogy előzze a készletek tényleges használatának adminisztratív felülvizsgálata és az engedéllyel nem rendelkező használatok döntő részének a felszámolása. Az előfeltételek teljesítésének hiányában ezek az eszközök nem fogják elérni a tervezett hatás, de rossz esetben ronthatnak is a helyzeten. A javaslat ezért több egymást követő lépéssort tartalmaz, amelynek egy újabb fokozata akkor alakítandó ki egy víztesten (vagy annak egy részén), ha a sorban azt megelőző intézkedések megvalósultak, a továbblépés feltétételeit sikerült kialakítani. Az intézkedések közül ezért azokat, amelyek a többi megvalósulásának függvényében ütemezhetőek a VGT következő felülvizsgálatának időszakára helyeztük (VGT3), amit a 5. fejezet taralmaz A rendelkezésre álló vízkészletet meghaladó igény esetén nem a VKJ, hanem víztest szintű elosztási mechanizmus az elosztás eszköze A javaslat rövid megfogalmazása 33

35 Megelőző intézkedés 1: a nem hasznosított készletek csökkentésére ösztönzés A javaslat lényegét jelentő allokációs mechanizmus tudja kielégítően kezelni a készletköltség megtérülésének kérdését, ugyanakkor alkalmazása előtt megvalósítandó a kiadott lekötések adminisztratív felülvizsgálata a tartósan fel nem használt lekötött mennyiségek elvonása. Megelőző intézkedés 2: Az engedély nélküli használatok visszaszorítása Az illegális használatok visszaszorítása és az illegális használat magas felderítési / szankcionálási valószínűsége nagyon fontos előfeltétele bármilyen vízkészlet-gazdálkodási intézkedésnek, enélkül a hatékonyságra ösztönzés működésképtelen. Megelőző intézkedés 3: önkéntes megállapodás a vízhasználók között a szükséges csökkentés elosztására A gyenge állapotú víztestre vonatkozó lekötési jogosultságok elosztási mechanizmusának kialakítása előtt javasolható egy tárgyalási forduló beiktatása, amelynek célja, hogy a gyenge állapotú víztest használói önkéntes megállapodás formájában találjanak megoldást a szükséges csökkentés egymás közötti felosztására. A hatékony készletgazdálkodás érdekében javasolt általános eljárásrendi változtatás A vízügyi igazgatóság, mint a vízvagyon vagyonkezelőjének vízjogi engedélyezési eljárásokba történő bevonása javasolt. Eljárásjogi szintű jogszabály kell, hogy rendezze a vízügyi igazgatóságok, mint vagyonkezelők vízjogi engedélyezési eljárásokba való bevonását, különös tekintettel arra az esetekre, amikor felszíni vagy felszín alatti víztestből vízkivétel, vízfelhasználás, illetve víztovábbítás történik. Javasoljuk a vízügyi igazgatóságot, mint szakhatóságot bevonni a vízjogi engedélyezési eljárásokba, tekintettel arra, hogy így szakmai álláspontjuk kötelező erővel rendelkezne Indoklás Megelőző intézkedések Megelőző intézkedés 1: a nem hasznosított készletek csökkentésére ösztönzés A javaslat lényegét jelentő allokációs mechanizmus tudja kielégítően kezelni a készletköltség megtérülésének kérdését, ugyanakkor alkalmazása előtt megvalósítandó a kiadott lekötések adminisztratív felülvizsgálata a tartósan fel nem használt lekötött mennyiségek elvonása. A készletek adminisztratív felülvizsgálatát a vízügyi hatóság (a VIZIG-ekkel együttműködve) tudja ellátni a VKJ bevallásokban szereplő kivett vízmennyiségi adatok, valamint a vízjogi engedélyekben lekötött vízmennyiségi adatok összevetésével. A 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet 14. (2) 34

36 bekezdés e) pontja alapján a vízjogi engedélyt vissza kell vonni, ha az engedélyes a vízhasználatot bár ez módjában állott 1 éven át, öntözési célú vízhasználat esetén 3 éven át nem gyakorolta, és az engedély szüneteltetését sem kérte. Az adminisztratív felülvizsgálat eredményeképpen előfordulhat, hogy a tényleges vízfelhasználás kevesebb a vízjogi engedélyben lekötött vízmennyiségnél, így jelenleg veszélyeztetettnek vélt víztestek megítélése változhat. Megelőző intézkedés 2: Az engedély nélküli használatok visszaszorítása Az illegális használatok visszaszorítása és az illegális használat magas felderítési / szankcionálási valószínűsége nagyon fontos előfeltétele bármilyen vízkészlet-gazdálkodási intézkedésnek, enélkül a hatékonyságra ösztönzés működésképtelen. Az illegális használatok megtűrése sérti a jogkövető használók érdekeit és rombolja a szabálykövetési moráljukat is. A vonatkozó hatósági tevékenységet erősíteni kell, a szükséges többlet finanszírozás forrása a VKJ lehet. A felderítés javítása mellett a megelőzés eszköze lehet az illegális vízkivételek visszaszorítása érdekében, ha komoly szankciókat lehet életbe léptetni azon kútfúrókkal szemben, akik a szükséges engedélyek nélkül és a vízbázisok biztonságát veszélyeztető módon létesítenek kutakat. A hatósági felderítés hatékonyságát a különböző állami szervezeteknél gyűjtött monitoring adatok összekapcsolása és célirányzott elemzése is javítani tudja. Megelőző intézkedés 3: önkéntes megállapodás a vízhasználók között a szükséges csökkentés elosztására A gyenge állapotú víztestre vonatkozó lekötési jogosultságok elosztási mechanizmusának kialakítása előtt javasolható egy, a készletgazdálkodásért felelős szervezet által vezetett tárgyalási forduló beiktatása, amelynek célja, hogy a gyenge állapotú víztest használói önkéntes megállapodás formájában találjanak megoldást a szükséges csökkentés egymás közötti felosztására. A készletgazdálkodásért felelős szervezet egy csökkentési és felosztási javaslatot terjeszt elő, amely a megbeszélés alapjául szolgál. Sikeres egyeztetés esetén a közösen elfogadott allokációs terv adja a további vízhasználat kereteit. Ez a megoldás a vízügyi hatóság és a vízügyi igazgatóság számára is előnyös, mivel költséget takarítanak meg, ha elkerülhetik a rendszer működtetését, ugyanakkor más, a víztest állapotát befolyásoló kérdést is rendezni lehet a megbeszélés keretében. A vázolt egyeztetéshez hasonló megoldásokat egyedi jelleggel, elsősorban a felszíni vízkészletek elosztásának problémakörében több vízügyi igazgatóságon is alkalmaztak, alkalmaznak a készlethiányos időszakokból adódó problémák áthidalására (pl. készletvizsgálati tárgyalás.). Ezen alkalmak során az egyeztetések aktív résztvevői a vízhasználók, akiknek egymással és a vízügyi igazgatóság munkatársaival kell tudniuk megegyezésre jutni. A javaslat ennek a gyakorlatnak az intézményesítésére vonatkozik a megegyezések jogi kereteinek / felhatalmazásának egyértelművé tételével és a megegyezések elérését elősegítő protokollok kialakításával. 35

37 A vízkészlet hasznosítására vonatkozó rendszeres, struktúrált egyeztetések akár megfelelő keretet is jelenthetnek a készletgazdálkodói és használói érdekek összehangolására. Amennyiben az önkéntes megállapodásokon alapuló forma nem működik, mert nem sikerül a készlet fenntartható szintjéhez igazítani a vízkitermeléseket vagy nincs együttműködési készség a hatékonyabb hasznosítást lehetővé tevő készlet felszabadítások, készlet takarékossági intézkedések megvalósításában, akkor érdemes a készletgazdálkodó szervezetnek továbblépnie formalizált allokációs mechanizmusok felé és ezt a lehetőségét egyértelművé tennie az adott készlet használói felé. A formális allokációs mechanizmusok megfelelő működtetésének számos előfeltétele van. Ebben a fejezetben ezeket a lépéseket vettük végig, ugyanakkor a megvalósításuk hosszabb időt vesz igénybe, ezért az egyeztetések eredményeképp ennek a közgazdasági szabályozási eszköznek a bevezetésére a feltételek a következő VGT felülvizsgálati ciklusra teremthetőek meg reálisan. A FAV készletek esetére kidolgozott allokációs mechanizmust ezért az anyag utolsó blokkjába helyzetük el A hatósági és igazgatási tevékenység jobb összehangolásának indoklása A vízügyi igazgatóság, mint a vízvagyon vagyonkezelőjének hatósági eljárásokban történő kötelező bevonásával a vízvagyon-kezelői érdek érvényesülni tud. Ebben az esetben a vízügyi igazgatóság rendelkezne a vízkivételekre vonatkozó információkkal (az egyes víztestekre lebontva), mely alapján a gyenge, kevés vízzel rendelkező víztestek esetén már az engedélyezési eljárásban is korlátozhatja a vízkivétel mennyiségét, úgy, hogy az engedélyes kérelemben foglaltaktól eltérő kevesebb vízmennyiség kivételéhez járul hozzá vagy a vízmennyiségtől függően a vízkivételhez nem járul hozzá. Abban az esetben, ha a vízügyi igazgatóság vagyonkezelői hozzájárulása kötelező tartalmi kelléke a vízjogi engedélyes kérelemnek, úgy annak hiányában (pl.: mert nem járult hozzá a vízkivételhez) a vízjogi engedély nem adható ki, a kérelem elutasításra kerül. Ezen eljárási megoldás esetén a kérelmezőnek kell beszereznie a vagyonkezelői hozzájárulást, majd azt a kérelem mellékleteként benyújtania a vízügyi hatóság részére. Abban az esetben, ha a vízügyi igazgatóságot, mint szakhatóságot vonják be a vízjogi engedélyezési eljárásba, akkor annak szakhatósági állásfoglalása kötelező erejű. (A évi CXL. tv. (Ket.) 117. (1) bekezdés c) pontja alapján semmis az a határozat, amelyet a szakhatóság kötelező megkeresése nélkül vagy a szakhatóság állásfoglalásának figyelmen kívül hagyásával hoztak meg.) Így pl.: ha a vízügyi igazgatóság a szakhatósági állásfoglalásában nem járul hozzá a vízkivételhez, akkor a vízjogi engedély nem adható ki. Továbbá a Ket. 72. (1) bekezdés d) pont db) alpontja alapján a vízjogi engedély rendelkező része tartalmazza a szakhatóság rendelkező részét (az előírásokat,), melyek így a vízügyi hatóság által kikényszeríthetőek. Ezen eljárási megoldás esetén a vízügyi hatóság keresi meg a vízügyi igazgatóságot, mint szakhatóságot az előtte folyamatban lévő vízjogi engedélyezési eljárásban. 36

38 Változatok A koncepció egyeztetési folyamatában a javaslat finomítására vonatkozó észrevételek mellett egy alternatív javaslat érkezett, amelynek alapkoncepciója jelentősen eltér a kidolgozott változattól, ezért önálló változatként kerül rövid bemutatásra és továbbgondolásra. Kompenzáció lekötési jog fel nem használása vagy visszaadása esetén a mennyiségi szempontból gyenge állapotú víztestek esetében ne egy elosztási mechanizmus lépjen életbe, hanem azok a vízhasználók kapjanak kompenzációt, akik előre bejelentve nem használnak fel lekötött mennyiséget, vagy visszaadnak lekötési jogosultságot. Az alternatív javaslat a használat visszafogására, a lekötési jogosultság visszaadására irányuló hajtóerőt a kompenzálásra helyezi. A kompenzáció, amelynek során az állam megvesz fölös készleteket, az önkéntesség megoldására épít a vízgazdálkodási törvényben biztosított felhatalmazásokkal szemben (a 3 éven túl nem használt lekötési jogosultságok visszavonása, a készlet megőrzése érdekében foganatosított korlátozások; a jogszabályi helyek felsorolása az alfejezet végén található.) A kompenzáció a korábbi ezirányú sikertelen készletgazdálkodói beavatkozások meghaladása érdekében alkalmazható pótmegoldás lenne. A javaslat, noha egy a készletgazdálkodási célok megvalósítását akadályozó napi gyakorlat orvoslására irányul, közvetve elfogadja, hogy vízgazdálkodási törvény a polgári joggal szemben, amely a lekötési jogosultságokat szerzett jogként értelmezi, nem végrehajtható. Ez a probléma, ha valóban fennáll és valóban gátolja a vízkészlet-gazdálkodás céljaink megvalósulását, akkor lényegesen nagyobb horderejű annál, hogy ne kerüljön önmaga jogán feltárásra és megoldásra. Az alkalmazható közgazdasági eszközökről a kiosztott lekötési jogosultságok részleges korlátozhatóságának jogi megítélése után lehet dönteni. Ha korlátozhatóak ezek a jogosultságok, akkor az alapjavaslat jobb megoldást kínál, ha nem, akkor az államnak (adófizetői pénzből) kell megtalálnia a jogok visszavásárlásának legkisebb költségű megoldását. Gyakorlati oldalról a kompenzáció mértékének meghatározása azonban ugyanazokat a problémákat veti fel, amellyel a készletgazdálkodó akkor találkozik, amikor a víztest jó állapotának elérése érdekében csökkenteni akarja a lekötött mennyiségeket. Nincs információja arról, hogy milyen költséggel tudna / tudna-e fogyasztást csökkenteni az egyes felhasználó, mi a kapcsolat a vízmennyiség és a gazdálkodás eredménye között. Ugyanis mind a felhasznált vízmennyiségről való lemondásnak, mind a takarékossági intézkedések megvalósításának haszonáldozata van a vízhasználók számára, amely használóról használóra különböző. A kompenzációt mértékét kialakító szervezetnek ezekről az egyéni mértékekről nincs információja és a használók ellenérdekeltek is ezen információ felfedésében, ezért elvben nincs mód egy olyan kompenzációs mérték kialakítására, amely pont a kívánt mértékű felhasználás csökkentést érné el. A probléma megoldására a készletgazdálkodónak a kiadott lekötési jogok visszavásárlására végső soron egy aukciót kellene szerveznie. Egy ilyen aukciónak számos lebonyolítási módja elképzelhető, pl. az állam előre bejelenti a vásárolni kívánt mennyiséget, a vízhasználók borítékos (tehát kifelé és egymásnak sem nyilvános) ajánlatokat tesznek, az állam pedig egy bizonyos árszintig, de legfeljebb a megvásárolni kívánt mennyiség erejéig fogadja el az ajánlatokat. Egy másik lehetőség a csökkenő 37

39 áras nyílt licit, amikor több körben egyre alacsonyabb árakon lehet felajánlani a mennyiséget az államnak, a licit addig tart, amíg a kívánatos szint alá esik az adott áron felkínált mennyiség 12. Ez a megoldás azonban több szempontból is előnytelenebbnek tekinthető az eredeti javaslathoz képest. Feltételezi, hogy rendelkezésre állnak megfelelő állami források a vízkészletek vásárlására. Rossz a példaértéke, azokat számára juttat az állam forrásokat, akik a legkevésbé takarékoskodnak a szűkös erőforrással. Ráadásul a múltban az érintett szereplők lényegében ingyen jutottak azokhoz a jogosultságokhoz, amikért most az állam (az adófizetők pénzéből) fizet nekik. Mivel a hatályos jogszabályok felhatalmazzák a vízügyi hatóságot, hogy a nem használt készleteket visszavonja, felerősödik az ösztönzés a felesleges használatokra, a tényleges használat elkendőzésére, annak érdekében, hogy magasabb áron lehessen visszavásároltatni azt. Nagyobb az esély a használók közötti összejátszásra az állami kifizetések értékének növelése érdekében, mintha a termelésükhöz szükséges vízmennyiség megszerzéséről vagy költségek minimalizálásáról lenne szó. A módszer a használat csökkentésre megoldást ad, de nincs megoldva az, hogy a hatékony vízkészlet hasznosítók többlet mennyiséghez jussanak. Ha a visszavásárolt lekötési jogosultságok egy részét újra kiosztják, a probléma újra előáll, melyik felhasználók és milyen áron jussanak hozzá a kiosztani tervezett mennyiséghez. A probléma feloldására a megfelelő megoldás, ha az állam ezeket a készleteket aukcióra bocsátja. Látható tehát, hogy az allokáció megfelelő módszere az eredeti javaslat, azonban bevezethetősége előtt, a többi felsorolt megelőző intézkedéssel együtt tisztázni kell, hogy hogyan jut az állam abba a helyzetbe, hogy valóban gyakorolhassa az állami tulajdonban lévő vízkészletek feletti kontrollt. 12 Például az állam vissza akar vásárolni 1000 m 3 lekötési jogosultságot, amiért 100 Ft/m 3 árat ajánl meg. Ha 1000 m 3 - nél nagyobb mennyiséget ajánlanak fel, akkor nem történik tranzakció, a következő körben ugyan ezt a mennyiséget alacsonyabb pl. 85 Ft/m 3 áron ajánlja fel. Ekkor feltehetőleg az alacsonyabb vételár már kevesebb felhasználó számára lesz vonzó, csökkeni fog a megajánlott mennyiség. A körök addig tartanak, míg az egyre alacsonyabb ajánlati ár okán felajánlott mennyiség lecsökken a visszavonni kívánt mennyiségre. Ha az első körben megajánlott 100 Ft/m 3 -es áron nem történik meg a visszavonni kívánt mennyiség felajánlása akkor a következő körben növelésre kerül a megajánlott ár, mindaddig, amíg az adott áron felajánlott mennyiség el nem éri a kívánt mennyiséget. 38

40 Érintett jogszabály hely VgTv 14. (1) A vizek hasznosítási lehetőségeinek megőrzésére d) a vízhasználatot akadályozó vízminőségi károk megelőzésével, csökkentésével, illetve elhárításával, i) a vízkészletek ésszerű használatára ösztönző jogi és közgazdasági eszközrendszer kialakításával kell törekedni. Vgtv 14 (3) A távlati ivóvízbázis vagy az elvi vízjogi engedéllyel már lekötött vízkészlet védelme érdekében a vízügyi hatóság e törvény alapján, külön jogszabály szerinti tulajdoni és használati korlátozást rendelhet el. 15. A felszín alatti vizet - az e törvényben foglaltak figyelembevételével - csak olyan mértékben szabad igénybe venni, hogy a vízkivétel és a vízutánpótlás egyensúlya minőségi károsodás nélkül megmaradjon, és teljesüljenek a külön jogszabály szerinti, a vizek jó állapotára vonatkozó célkitűzések elérését biztosító követelmények. 29 (2) Új vízjogi engedély csak abban az esetben adható ki, ha az engedélyesek számára az engedélyben meghatározott vízmennyiség biztosítható. 30. (1) A vízjogi engedélyt (ideértve az elvi engedélyt is) - a külön jogszabályban meghatározott feltételek, továbbá események bekövetkezése esetén - hivatalból vagy kérelemre a hatóság módosíthatja, szüneteltetheti és vissza is vonhatja. (3) Az (1) bekezdés alapján hivatalból megtett intézkedésekből keletkezett károkért nem jár kártalanítás, ha az intézkedéseket a) a közérdek, különösen a vízgazdálkodási, a közegészségügyi, a környezet- és természetvédelmi érdek, b) a vizek mennyiségének és minőségének természetes vagy egyéb elháríthatatlan okokból történő megváltozása, (...) indokolja A vízjogi engedélyek módosításáról, szüneteltetéséről, illetve visszavonásáról részletesen a 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet a rendelkezik. Nem szükséges jogszabály módosítás, ha elegendő hatósági kapacitás rendelhető a jelenlegi szabályok végrehajtására A vízzel bővebben ellátott időszakok felszíni vízkészletének jobb kihasználásához és a készlet megőrzéshez szükséges a lekötés időszakának a több részre bontása. 39

41 Javaslat rövid megfogalmazása A felszíni vízkészletek hatékonyabb készlethasználatának érdekében a lekötés időszakának a kettéosztása javasolt. A cél a nyári, vízben szűkös időszak elválasztása az időszak többi részétől. A vízzel jobban ellátott időszakra magasabb leköthető készletmennyiség határozható meg. Kiegészítő javaslat a vízben szűkös időszak tehermentesítésére azon időszakoknak és területeknek a lehatárolása, amelyek esetében, ha a vízszolgáltató szervezet számára többlet működési költséggel nem jár a vízigény kielégítése (pl. gravitációs vízpótlás lehetősége, megfelelő folyami vízszintek esetén) akkor ingyen vízkivételre legyen lehetőség. Jelenleg ez a lehetőség csak a belvízvédekezés időszakában áll rendelkezésre a vízhasználók számára. A kérdéskörhöz tartozó, de a megvalósíthatóság időtávja miatt nem az ex-ante feltételek közé sorolt javaslat az éven belüli (a vízzel jól ellátott és a vízben szűkös időszakok közötti) készlettranszfert megvalósító tevékenységek (víztározás, vízvisszatartás, beszivárogtatás) elősegítése. A cél érdekében az egy vízpótlási rendszerhez (pl. öntözőfürthöz) tartozó, lekötési jogosultsággal rendelkező vízhasználók között az adott évre vonatkozó vízhasználati jogosultságaik forgalmazhatósága is javasolt. (Részletesen a további VGT2 javaslatokat tartalmazó, 4.3 fejezetben.) Indoklás Az alábbi ábrán látható, hogy a VGT értékelése alapján számos víztest esetében gyakorol a vízkivételek mennyisége jelentős hatást a víztest állapotára. 40

42 3. ábra A felszíni víztestek mennyiségi állapota és a vízkivételek értékelése Ábra forrása: VGT2 Fórum - Területi vízgazdálkodás, mezőgazdasági vízszolgáltatás 13 Vízhiányról készletgazdálkodási szempontból akkor beszélünk, ha a rendelkezésre álló készletet meghaladja az iránta jelentkező kereslet. A vízhiány ebből következően több, eltérő megközelítést igénylő okból is kialakulhat. A javaslat ezeknek a kiváltó okoknak a kezelésével foglalkozik. A csapadék szezonálisan eltérő mennyisége miatt a nyári hónapokban természetesen alacsonyabb a rendelkezésre álló vízmennyiség, mint az év egyéb időszakaiban. Az intézkedési javaslatok ehhez a természetes helyzethez való legjobb alkalmazkodást segítik elő. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy ettől különböző az a helyzet, amikor az átlagos szezonális különbséghez képest is szélsőségesen alacsony mennyiségű csapadék esik (vagy teljes elmarad), és ennek következtében nem áll rendelkezésre elegendő víz a lekötésre vonatkozó igények kielégítésére. Ebben az utóbbi esetben szükséges a vízhasználatot korlátozó adminisztratív intézkedések alkalmazása: a vízkivétel Vgtv-ben lefektetett sorrendben történő korlátozása (egyéb, gazdasági stb...). A megfogalmazott javaslatok nem erre az esetre, hanem az átlagos körülmények között jelentkező igények kezelésére irányulnak B8D33F151/GOF_1_teruleti_ujdonsagok_Tahy.ppt 41

43 Ugyanis az átlagos körülmények között is beszélhetünk vízhiányról, ráadásul nem csak akkor, ha a szezonálisan alacsony készlet ellátottságú időszakban a kereslet meghaladja a készleteket, hanem akkor is, ha összességében elegendő lenne a készlet, de a víz iránt nem kielégíthető kereslet lekötött, de ténylegesen fel nem használt készletekkel párosul. (Ez egy sokszor visszatérő helyzet, amikor a nyári, alacsonyabb készlet-ellátottságú időszakban a csatornákban jelentős mennyiségű víz van, de a lekötött mennyiségek fel-nem-használása mellett, mások nem jutnak öntözési lehetőséghez.) Ezek a jelenségek törvényszerű következményei a jelenlegi készlet szabályozási algoritmusnak. A készlet lekötés rendszere a vízjogi lekötési engedélyeket az egész tenyészidőszakban nagy valószínűséggel kielégíthető vízmennyiséghez, az augusztusi 80%-os hozamhoz igazítja. (Az engedély egy, az ellátó csatorna kapacitását figyelembe vevő vízsugarat liter/m 3 határoz meg, amely mellett egyidejűleg biztosíthatóak az engedélyezett párhuzamos használatok.) Ennek a jelenlegi allokációs megoldásnak az egyik hátránya, hogy nem biztosít intézményesített megoldást a vízben szűkös időszakon kívül, természetesen rendelkezésre álló készletek igénybevételére, a másik problémája, hogy nincs lehetőség arra, hogy az egy tenyészidőszakon belül feleslegesnek bizonyuló készlet mások számára hasznosíthatóvá váljon. A lekötési időszak több részre bontása intézményesített lehetőséget teremt a vízzel bővebben ellátott időszakban nagy valószínűséggel rendelkezésre álló mennyiségek rendezett felhasználására. Alapvetően három időszakot érdemes elkülöníteni (a jelenlegi gyakorlat kibővítésével). 1. A vízszűkös időszak, amelynek az ellátása során az elosztható vízmennyiség maximumát valóban az augusztusi 80%-os valószínűséggel rendelkezésre álló mennyiség jelenti. 2. Az időjárás függvényében változó víz-ellátottságú időszak, amely alatt lehetőség van az adott év csapadékviszonyait tükröző, de a vízszűkös időszakra meghatározott vízmennyiségnél nagyobb mennyiség felhasználására. 3. A vízbőséges időszak (amely tartalmazza a belvíz-védekezési időszakot és a vízhasználatok szempontjából kieső (téli) időszakokat). Ekkor a vízkivételek az infrastruktúra mentesítését és beszivárogtatási célt szolgálnak. A jelenlegi rendszernek megfelelően nullás VKJ kulccsal. A jelenlegi lekötési jogosultságok továbbra is a teljes tenyészidőszakra vonatkoznak, mind a három időszakban az alapértelmezett elsősorban kielégítendő igényt jelentik. Az időszak több részre bontásának legfontosabb eleme a legalacsonyabb készlet ellátottságú időszak (hónapok) elkülönítése az év többi részétől. Erre a megkülönböztetésre alapozva kiadhatóvá válnak olyan engedélyek, amelyek kielégítése csak a szűkös időszakon kívülre vonatkozik, az adott év lehetőségeihez igazodva. Technikai szempontból jelenleg is megadható az egyes csatornákból havi bontásban kivehető víz mennyisége. Korábban az időszakos többlet a készletvizsgálati tárgyalások során került elosztásra, amelynek intézményesített működéséről jelenleg nem áll rendelkezésre információ. Ennek a rendszernek a helyébe állítható a feltételes lekötési engedélyek módszere. Ez sávosan, 42

44 az adott évi vízellátás függvényében tudna lekötési jogosultságokat aktiválni az időjárás függvényében változó víz-ellátottságú időszakra. A feltételes jogosultságok a teljes időszakra szóló lekötési jogosultságokhoz hasonlóan előre kioszthatóak. A vízügyi igazgatóságok az időjárás függvényében tudják azokat a vízrendszer egyes régióira aktiválni. (A vonatkozó információk hirdetményben való megjelenítése és célzott eljuttatása a feltételes lekötési jogosultsággal rendelkező vízhasználóhoz technikai kérdés, lényegében költségmentesen megoldható. Hasonlóan a belvíz-védekezési időszak meghirdetéséhez.) A meglévő készletek jobb kihasználása mellett az időszakok szétválasztása az időszakok közötti vízmegőrzés megoldásai számára jelent kiindulóalapot, ami az egyéni alkalmazkodások számára biztosít majd ösztönzést. A javaslat nem ex-ante körbe tartozó, a 4.3 fejezetben kifejtett eleme biztosítja, hogy az eltérő leköthető mennyiségekkel rendelkező időszakok közötti vízmegőrzés ne csak egyes gazdálkodók egyéni alkalmazkodását, hanem a mások számára nyújtott szolgáltatás lehetőségét is ösztönözze. Aki az időjárás függvényében változó víz-ellátottságú időszak során maga, vagy mások számára a szűk időszakban hozzáférhető, vagy a vízszűk időszak felhasználását kiváltó vízmegőrzést (beszivárogtatást, tározást) tud megvalósítani, az haszonra tehessen szert a vízszűkös időszakra vonatkozó lekötési jogosultságának adott évre vonatkozó átengedéséből. További javaslat, hogy a vízhasználatok mennyiségének növelése érdekében a belvízvédekezés időszakához kötött térítésmentes vízkivételi lehetőség kiterjesztésre kerüljön a felszíni vízfolyások azon szakaszaira és időszakaira, amelyeknél teljesül az a feltétel, hogy a vízpótló rendszert ellátó vízfolyás adott vízállásai esetén a befogadó terület gravitációsan vízzel ellátható (azaz a vízelosztást végző állami szervezetnél nem keletkezik többlet működési költség). Azon víztestek környezetében, melyeknél ez a feltétel teljesül, gyakori a magas vízállás, a befogadható többletvizek megtartására a terület tulajdonosának legyen döntési lehetősége, hogy így kisvizes időszakban kielégíthesse többletigényeit. A javaslatok együttesen a rendelkezésre álló készletek magasabb szintű hasznosítását ösztönzik. Rendszeresen, évente ismétlődő vízhiányos időszakok esetén, vagy a csapadék mennyiségének trendszerű csökkenése esetén a fejezetben megfogalmazott elosztási rendszer jelent megoldást. Változatok a díjszabásra A Vízkészlet járulék fizetési kötelezettségek a jelenlegi lekötési jogosultságok esetében nem változnak attól függően, hogy a vízkivétel a melyik időszakra esik. A vízbőséges időszak feltételei megegyeznek a jelenlegi belvíz-védekezési időszakra vonatkozó feltételekkel. Az időjárás függvényében változó víz-ellátottságú időszakban kivett vízmennyiségek esetében két érvelési lehetőség adódik: (1.) Csökkentett VKJ mérték, amit az ösztönzés lehetősége és a feltételesség támaszt alá. Érdemes a bővebben rendelkezésre álló készletek használatát előtérbe helyezni, a szűkös időszak készletei iránti igény csökkentése érdekében, ugyanakkor a feltételesség miatt a hozzáférés lehetősége bizonytalan, aminek a kezelése a felhasználó számára költségekkel jár. (2.) 43

45 VKJ jelenlegi szintje. Az anyag 3.1. fejezetében kifejtetteknek megfelelően a VKJ célja a vízvagyon megőrző vízhasználatát biztosító államigazgatási tevékenységek finanszírozása, e tekintetben az újonnan kibocsátásra kerülő (feltételes) lekötési jogosultságok nem különböznek a korábban kibocsátottaktól Érintett jogszabály hely VgTv 14. (1) A vizek hasznosítási lehetőségeinek megőrzésére d) a vízhasználatot akadályozó vízminőségi károk megelőzésével, csökkentésével, illetve elhárításával, i) a vízkészletek ésszerű használatára ösztönző jogi és közgazdasági eszközrendszer kialakításával kell törekedni. 7/1997 KHVM 8/A. 18 (1) Az üzemeltető köteles megteremteni a térítésmentes vízbiztosítás lehetőségét október 1. és március 31. között a hasznosítható vízkészlet mértékéig azon mezőgazdasági célú tározást biztosító vízhasználók számára, akik költségigény nélkül vállalják a vizek tározását, és továbbadás esetén legfeljebb a vízátadás közvetlen költségének mértékéig terjedő díjat számítanak fel a tényleges vízhasználónak. (2) A vízminőség megőrzésének költségeit, a vízkivezetés és -kormányzás költségeit, a téli tározás esetleges többletköltségeit - így különösen jégmentesítés, rézsűvédelem - a mezőgazdasági célú tározást biztosító vízhasználó köteles viselni. 3.4 Területi terhelések, vízvédelmi zónák Diffúz terhelés szabályozása - Hatásgyakorlás a transzport folyamatokra diffúz terhelésekre kivetett vízterhelési díj. Fizetés alól türelmi idő a mentességi lehetőségének kialakításáig A mezőgazdasági eredetű diffúz terhelések kérdéskörével (túl a probléma fontosságán) a szennyező fizet elv érvényesítésére vonatkozó VKI feltétel miatt szükséges foglalkozni. Ez a szempont különös figyelmet kap, a VGT-ről készülő Reporting -ban önálló intézkedési csomagban (KTM) is meg kell fogalmazni a vonatkozó javaslatokat. Az elv érvényesítésére több megoldás is alkalmas, amelyek közül az egyeztetések során lehet kialakítani a legmegfelelőbb megoldást. A javaslatban a véleményünk szerint legalkalmasabb megoldás kerül megfogalmazásra, de a változatok között megtalálható a többi megoldás bemutatása is Javaslat rövid megfogalmazása 44

46 A diffúz terhelés csökkentése a Közös Agrárpolitika zöldítésre vonatkozó feltételeinek vízvédelmi szempontú kialakításával, amely a szennyezőanyagokkal terhelt (elsősorban erózió és belvíz forrású) lefolyás csökkentésére irányul. Az Ökológiai jelentőségű területek (Ecological Focus Area) kialakításának során javasolt érvényesíteni, hogy e területek kialakításának hatására csökkenjen a terhelt lefolyás. A vízvédelmi szempontból megfogalmazható feltételek, amelyek az EFA kijelölés keretében alkalmazható tájelemek elhelyezéséhez adnak prioritási szempontokat: ha a terület vízfolyással határos, akkor az ökológiai jelentőségű terület kialakításával a jelenleg is jogszabályi kötelezettség szerint kialakítandó vízvédelmi sávot szélesítse lejtős terepen a lefolyási irányra merőlegesen helyezkedjen el a kialakított terület belvizes síkságon a belvíz-veszélyeztetettnek kijelölt területen kapjon az EFA tájelem helyet Ösztönzés szempontjából a leghatékonyabb megoldás akkor lenne elérhető, ha a feltételek be tudnak épülni a zöldítési kifizetés (80 /ha) elfogadási feltételei közé. Amennyiben ez nem megvalósítható, akkor azzal a feltételezéssel érdemes élni, hogy ez az intézkedés önmagában is jelentős hatást fog gyakorolni, amit képzéssel és tanácsadással tovább lehet javítani. Ennek érdekében a vízvédelmi szempontú hatások vizsgálatát célszerű néhány éves halasztással megtenni és a szaktanácsadói hálózatot felhasználni annak érdekében, hogy a gazdálkodók vízvédelmi szempontból is célszerűen alkalmazkodjanak a KAP zöldítési elvárásaihoz. A felülvizsgálat időpontja így beletartozhat a VP periódus félidejekor esedékes felülvizsgálatok közé. Abban az esetben, ha a felülvizsgálat alapján a vízvédelmi hatás nem kielégítő, pénzügyi ösztönzést jelenthet a fenti alkalmazkodás érdekében egy, a diffúz terhelésekre kivetett vízterhelési díj. Ezt a mezőgazdasági terület használójának abban az esetben kellene megfizetnie (szintén késleltetés után), ha nem tudja hitelt érdemlően bizonyítani, hogy megakadályozta a területéről kiinduló tápanyag és növény-védőszer terhelést, amelyet az erózió és a belvízbe mosódás folyamatai okoznak. A díjfizetés szintén a fenti feltételek teljesítése esetén kerülhető el. Az átalakítandó szántóterületek bázisát ebben az esetben is a kialakítandó ökológiai jelentőségű területek tudják biztosítani. A díj mértéke a későbbiekben pontosítható. Összhangban a VTD elvével, ez az eszköz a terhelés csökkentésére kell, hogy ösztönözzön Indoklás A szennyező / használó fizet elv értelmében a területhasználó felelős a területéről kiinduló terhelésért. Az elv általános érvényesítése a vízpolitika területén a VKI kiemelt céljai és ellenőrzött intézkedései között szerepel. Az elv érvényesítésének és az ökológiai jelentőségű területek (EFA) 45

47 összekapcsolásának célja a legkisebb alkalmazkodási költséget igénylő intézkedés életre hívása a területhasználat ésszerűsítésének előmozdításán keresztül 14. A tápanyag túlterhelés és a belőle fakadó eutrofizáció kiemelt problémaként akadályozza a vizek jó állapotának elérését / megőrzését. A terhelés jellemző forrásai a szennyvíztisztítók (pontszerű) és a mezőgazdaság (diffúz) terhelése. A szennyvíztisztítók a kibocsátási előírások betartásával (a tisztítók fejlesztésével) és más jellegű szennyvízkezeléssel (pl. természetes tisztítás) járulnak hozzá a terhelés csökkentéséhez. A diffúz terhelés esetében azonban a terhelés megakadályozását célzó hatályos jogszabályok betartása (pl. a parti sáv kezelésére vonatkozóan) alacsony szintű. Az uniós finanszírozású agrár-környezeti programok igénybevétele a es időszakban nem hozta meg a kívánt eredményt, a támogatások (mint pozitív ösztönzést jelentő intézkedések) nem jártak a terhelés érdemi csökkenésével. Az eddigi intézkedések minimális hatását feltáró vizsgálat ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a diffúz tápanyag túlterhelés elsősorban nem a mezőgazdasági tevékenység során a területre juttatott tápanyag mennyiség nagysága miatt okoz problémát, hanem a túlzott mértékű transzport folyamatoknak (a vizekbe jutásnak) köszönhetően. A hatékony megoldás tehát a transzport folyamatok mértékének csökkentése lenne. A terep adta lehetőségek tudatos kihasználása jelentős terheléscsökkentést eredményezhet, amelyet a jelenleg kiépítésre kerülő monitoring rendszerek lesznek képesek nyomonkövetni. A jelenlegi EU-s költségvetési ciklus végére rendelkezésre állhatnak az eredmények, amelyek alapján az új programok célzottan segíthetik a jó állapotot el nem érő víztestek állapotának javítását Változat Első változat A Közös Agrárpolitika keretében bevezetett Ökológiailag jelentős területek megfelelő kialakítása a VP lehetőségeinek kihasználásával és a szaktanácsadói hálózat, szintén a VP forrásaiból is finanszírozható részvételére támaszkodva. Második változat Türelmi idő az ökológiailag jelentős területek kialakításának értékelésére. Ha a hatás nem elegendő, akkor a vízterhelési díj kivetés az ökológiai jelentőségű területek kialakításának vízgazdálkodási szempontból ésszerű megoldásainak érdekében. A díj kiszámítását a művelésről vezetett gazdálkodási napló adataira lehet alapozni. A mérték ugyanakkor összehangolandó a Vízkészlet járulékkal, hogy ezek együttes nagysága ne ütközzön fizetőképességi szempontokba. Mivel a díj bevezetésének célja az alkalmazkodás ösztönzése és nem a díjfizetéssel járó többletterhek kikényszerítése, ezért célszerű azt egy alkalmazkodási periódus után tényleges fizetési kötelezettséggé tenni. 14 Az EFA területek kialakításának megoldásairól, a támogatás alap-megfelelési követelményeiről széleskörű áttekintést a Nemzeti Agrár Kamara kiadványa a Zöldítés Gazdálkodói Kézikönyv nak-zoeldites-gazdalkodoi-kezikoenyv-1/file 46

48 Harmadik változat - E megoldáson túl a szennyező fizet elv alkalmazására megoldást jelenthet a mezőgazdasági diffúz terhelés esetében a vízelvezető rendszerek igénybevételének ösztönző árazása. A vízelvezetési szolgáltatás keretében ösztönző árazás bevezetése megoldást jelenthet, mivel az ösztönző árazás célja az elvezetett vízmennyiségek csökkentése közvetlenül hat vissza a tápanyagterhelést okozó transzport folyamatokra (erózió, belvíz). Megvalósítása a vízelvezető infrastruktúra finanszírozásának tágabb kérdéskörébe illeszkedik, ezért nehezebben megvalósítható. A tárgykörben megfogalmazott javaslatok nem az ex-ante, hanem a VGT2 időszakára vonatkoznak, mert hosszabb előkészítést igényelnek. A síkvidéki területek esetében, ahol a probléma a belvízelvezetéshez kapcsolódó bemosódásból fakad, a vízelvezető infrastruktúra árazása és a kapacitásgazdálkodás (megvalósítása esetén) kellő ösztönzést fog jelentene a probléma csökkentésére. Domb- (és hegy-) vidéki területeken, ahol a terhelés transzport folyamata az erózió a kapcsolat kevésbé egyértelmű. Ott a vízelvezető rendszer ösztönző árazásán túl is szükség van további, az erózió megfékezését eredményező intézkedésekre a diffúz terhelés transzport folyamatainak hatásos korlátozása érdekében. Negyedik változat - a műtrágyák termékdíjának bevezetése. A termékdíj kivetése, noha alkalmazására számos nemzetközi példa van nem tekinthető jó megoldásnak, Ez a megoldás kevésbé célzott ösztönzést jelent, olyanokat is érint, akik akár már korábban meghozták a szükséges megelőzési lépéseket. Elsődlegesen azonban egy műtrágya adó nem a tényleges problémára, a transzport folyamatra, hanem a kivitt mennyiségre hatna, amely ráadásul ellentétben áll az agrárpolitika alapvető érdekével, a mezőgazdasági termelés hozzáadott értéktermelő képességének növelésével. Emellett a gazdálkodási gyakorlatra is torzítólag hathat: hátrányba kerülhetnek a komplex műtrágyák és megnövekedhet az egyoldalú tápanyagpótlás esélye, csökkenhet a talaj- és növény tényleges igényét figyelembe vevő alkalmazás aránya (az okszerű tápanyag-gazdálkodás). Ezzel szemben a területhasználat alapú alkalmazkodás összhangban áll az agrárpolitikai célokkal, a differenciáltabb, racionális földhasználat kialakításával és a több célú mezőgazdasági területkezelés lehetőségének bővítésével A Vidékfejlesztési Program forrásainak vízvédelmi szempontú használatához szükséges szabályok A VP források felhasználásának részletes szabályait úgy kell kialakítani, hogy adott forrás minél hatékonyabban járuljon hozzá a VGT-ben megfogalmazott célok megvalósulásához. A prioritások kidolgozásánál így figyelembe érdemes venni a terület termőképességét (relatíve gyengébb termőterületek konverziója a cél), elhelyezkedését a víztestekhez képest (minél hatásosabban tudja ellátni vízvédelmi feladatait), alkalmasságát a víz- és tápanyag-visszatartásra, a VKI cél szempontjából kívánatos új művelési mód típusát. Fontos, hogy a forráselosztás szabályai összhangban legyenek a közös alkalmazkodás lehetőségével (előző javaslat). A VP források VGT szempontú harmonizációja külön munkafolyamat keretében történik. Itt a szempont a koherencia miatt került megjelenítésre. 47

49 Szükséges javítani a vízvédelmi szempontok megismertetését. Megfelelő forma lehet a területhasználók (gazdálkodók) képzési, és a szaktanácsadók továbbképzési támogatásainak szakterületei között a VGT céljainak megvalósulását segítő témakörök megfelelő hangsúllyal való szerepeltetése (a szaktanácsadói pályázatok prioritásai között megjelentetni). A szaktanácsadói rendszer és bemutató üzemi (mintagazdasági) hálózat részeként is kellő hangsúllyal meg kellene jeleníteni a vízgazdálkodás-vízvédelem szakembereit, szakmai témaköreit, jó példáit. 4 VGT2 keretében megvalósítandó szabályozási elemek 4.1 Hatósági és igazgatási funkciók megerősítése A közérdeken felüli egyéb vízügyi igazgatósági tevékenységek egységes szempontok szerinti árazása A javaslat rövid megfogalmazása Országosan érvényes elvek és ennek megfelelő szabályozás, költségszámítás kidolgozása szükséges a vízügyi igazgatóságok által működtetett létesítményeken a közérdeken felül szolgáltatott tevékenységek egységes szempontok szerinti a költségmegtérülést biztosító árazására, ami követhetővé, összevethetővé teszi ezeket a tevékenységeket és biztosítja, hogy az ország egész területen a vízhasználók ugyanazon feltételrendszerrel (de nem feltétlenül azonos árakkal) szembesüljenek. Jelenleg megfizettetett többlet tevékenységek: mederhasználat (hajózás lehetőségének biztosítása), erőművi vízhasználat akadályainak elhárítása (pl. uszadék), hűtővíz kivétel lehetőségének biztosítása, töltésen való közlekedés lehetősége Indoklás A vízfolyások fenntartásában a közérdek mértékét meghaladó tevékenységek költségét az igazgatóságok jelenleg is érvényesíthetik a kedvezményezettek felé a Vízgazdálkodási törvény felhatalmazása alapján. Az évi LVII. törvény ugyanis kimondja, hogy a közérdek mértékét meghaladó, illetve a 7. -ban nem említett tevékenység - vízimunka, vízilétesítmény építése - többletköltségeit az igénylők kötelesek megtéríteni. Az igazgatóságok, amint az a gazdasági elemzés (VGT2 vitaanyag 5.2 melléklet) keretében bemutatásra is került, különböző mértékben élnek is ezzel a lehetőséggel. Az intézkedés célja, hogy az ország egész területén egységes díjképzési elvek vonatkozzanak a közérdeket meghaladó igazgatósági tevékenységek igénybevevőire. 48

50 Az intézkedés megvalósításával egységes elvek alapján képzett kiegészítő források képezhetőek az infrastruktúra működetésére. 4.2 Infrastruktúra fenntartás, kapacitásgazdálkodás Közérdek mértékének lehatárolása vízelvezető rendszerek Az állami infrastruktúrával ellátandó feladatok: a belterületek vízkárokkal (belvíz, aszály) szembeni biztonságához szükséges vízrendszerek működtetése (belterület önkormányzat, külterület vízügyi igazgatóság), állami tulajdonú külterületi, pl. vonalas létesítményekhez kapcsolódó vízelvezetés befogadása További feladatok ellátása nem az állam feladata, noha érdeke, hogy további vízhasznosítási tevékenységek számára a meglévő infrastruktúrával szolgáltatást nyújtson, és ennek érdekében kezdeményezze a hasznosítás körének bővítéséhez szükséges együttműködések létrehozását. (Szolgáltató és szolgáltatást szervező, tranzakciós költséget csökkentő szerep.) Az vízelvezető infrastruktúrával a közérdeken felül nyújtott szolgáltatások esetén a vízrendszer minden elemére ki kell alakítani az igénybevétellel arányos hozzájárulás finanszírozási mechanizmusát Javaslat rövid megfogalmazása A vízpótló és vízelvezető infrastruktúrával a közérdeken felül nyújtott szolgáltatások esetén, a vízrendszer minden elemére ki kell alakítani az igénybevétellel arányos hozzájárulás finanszírozási mechanizmusát a működtetési és fenntartási költségek tekintetében egyaránt. (Az igénybevétel mértéke a vízmennyiség) Ennek keretében (a mezőgazdasági vízelvezető infrastruktúra használaton túl) külön elrendezendő részterületek: Külterületi kivett területek vízelvezetése a közérdeken felüli tevékenység, díjfizetési kötelezettséggel. Állami tulajdonú létesítmények (pl. közút, vasút) kezelői fizessék meg az elvezető infrastruktúra igénybevételét. (A kötelező rácsatlakozástól és díjfizetés alól kivételt adhat, ha igazolni tudják a saját területen kialakított, harmadik felet extrém időjárási körülmények között sem veszélyeztető beszivárogtatás megvalósítását). Az önkormányzatok számára akkor legyen biztosított a térítésmentes elvezetés, ha a belterületük esetében elvégezték a vízjárta területek kijelölését és használatba vehetőségét, 49

51 ezzel pedig elvárható mértékben csökkentették az állami infrastruktúra iránti csúcsidei terhelésük nagyságát. A vízelvezető infrastruktúra közérdekű működtetésének finanszírozási terhe nevesítve kerüljön be az érintett vízügyi igazgatóságok éves költségvetésébe. E körön belül kerüljön nevesítésre mindazon infrastruktúra elemek állami ráfordítása, amelyek esetében a közérdeket meghaladó mértékű igénybevétel okán a használók hozzájárulnak a működés és fenntartás költségeihez Indoklás VGTV Fogalom-meghatározások részében már meghatározza a közérdek mértékét az alábbiak szerint, közérdek mértéke: a közfeladatoknak a külön jogszabályban meghatározott személyi és tárgyi feltételeire is figyelemmel megállapított színvonalon történő ellátása. Közfeladat pedig: az államnak, a helyi önkormányzatnak és a társulatnak az e törvényben megjelölt feladatai, továbbá a tulajdonukban, illetve használatukban lévő vizek és vízilétesítmények tulajdonlásából vagy használatából eredő feladatai. A Vg.Tv.-ben megjelölt feladatok, mint a védőművek építése, fejlesztése, fenntartása, üzemeltetése, valamint a védekezés az állam, a helyi önkormányzatok, illetve a károk megelőzésében vagy elhárításában érdekeltek kötelezettsége. Ezt a Vg. Tv egyértelműen rögzíti 15. Továbbá a vizek kártételei elleni védelem érdekében szükséges állami vagy helyi önkormányzati feladatkörbe nem tartozó tevékenységek ellátása az érdekelt tulajdonosok, illetve az ingatlant egyéb jogcímen használók feladata. Amennyiben a közérdek mértékét meghaladja az állami vagy a helyi önkormányzati területeken keletkező, összegyűlő vizek biztonságos elvezetése, akkor a más érdekelt tulajdonosok, illetve az ingatlant egyéb jogcímen használók területéről történő csapadékvíz elvezetés már nem lehet térítésmentes. A térítés mértékének nem a terület nagyságához kell igazodnia, hanem az elvezetni kívánt vízmennyiséggel arányosan igénybe vett infrastruktúrához. Az igénybevételhez igazodó differenciált árazás javasolt. A vízitársulatot az alapszabályában meghatározott közfeladat ellátására hozzák létre, mely kizárólag a közfeladatait elősegítő vállalkozási tevékenységet folytathat azonban a tagja részére 15 VGTV8. (1) A közérdek mértékét meghaladó, illetve a 7. -ban nem említett tevékenység - vízimunka, vízilétesítmény építése - többletköltségeit az igénylők kötelesek megtéríteni. (Részletesen, lásd tovább) (2) A területi közcélú vízilétesítmények, illetve a közcélú vízimunkák költségeit, vízitársulat esetén a tagok külön törvény szerint, vízitársulat hiányában az érdekeltek érdekeltségük arányában kötelesek viselni (közcélú érdekeltségi hozzájárulás). A közcélú érdekeltségi hozzájárulás hektáronként fizetendő mértékét a vízgazdálkodásért felelős miniszter évente rendeletben állapítja meg. (3) Vízitársulat hiányában a (2) bekezdés szerinti költségeket a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény rendelkezései szerint lefolytatott eljárásban hozott határozatával érdekeltségük arányában az érdekeltekre a fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatala veti ki 50

52 mezőgazdasági vízhasznosítást, vízszolgáltatást és vízvisszatartást végezhet. Ezen tevékenységek más érdekeltek részére történő kiterjesztése ellenszolgáltatást fejében történne Differenciált árképzés a vízelvezető infrastruktúra használói számára. A Víz Keretirányelv nem fogalmaz egyértelműen a vízelvezető rendszerek működtetésének megítéléséről. Míg a mezőgazdasági vízszolgáltatásra (öntözés, halastavi vízpótlás) pro forma is érvényes a VKI vízszolgáltatás definíciója és ezért esetükben a költség-fedező árazás felé való elmozdulás alapkövetelmény, addig a vízelvezetést az irányelv önmagában nem tekinti vízszolgáltatásnak. Ugyanakkor a vízhasználatok definíciója (a víztestek állapotára jelentős hatást gyakorló tevékenység) alapján a vízelvezetés vízhasználatnak minősül többek között a rajta keresztül megvalósuló vízszennyezés, terhelés okán. A szennyezés eredete a külterületekről elsősorban a mezőgazdasági diffúz tápanyagterhelés (erózióhoz és a belvizekhez kötődően), a belterületek és a magas talajfedettséggel rendelkező kivett területek esetén pedig a légköri kiülepedés csapadék útján történő bemosódása a terhelés oka. Mindegyik hatás transzport folyamatának kulcs elemei a vízelvezető-rendszerek, ezért a vízelvezető rendszerek működése is vízhasználat. A VKI értelmezésében ezért indokolt olyan ösztönző árpolitika kialakítása, amely a használók magatartását úgy változtatja meg, hogy az segítse a víztesteket érő terhelés csökkenését (a jó ökológiai állapot elérése felé történő elmozdulás érdekében). A vízelvezető rendszerek működtetésére vonatkozó árpolitika felülvizsgálatát a belvíz-kezelés problematikus helyzete a VKI-tól függetlenül is indokolja. Ugyanakkor már a VGT1 keretében is feltárásra került, hogy az ösztönző árpolitika kialakítása a külterületi diffúz terhelések csökkentésének leghatékonyabb módszere. A közgazdasági szabályozóeszközökben rejlő lehetőségek előtérbe helyezése a VKI joganyagból kiolvasható szándék, megjelenik például a Németország és a Bizottság között, a vízszolgáltatások mibenlétét pontosító per ítéletében is. A vízszolgáltatások lehatárolását pontosító, Németország és a Bizottság közötti per döntésének magyarázata alapján ösztönző árpolitika kialakításától akkor lehet eltekinteni, ha a tagállam bizonyítani tudja, hogy az elérni kívánt célt más (az ösztönző árpolitikától eltérő) eszközökkel költséghatékonyabban tudja elérni. Az ok, a más szektorokban már bevált szabályozási eszközök használatának előtérbe hozása a vízpolitika területén is. Az ösztönző árpolitika kialakítása melletti érveket erősítik a tovagyűrűző pozitív hatások is. A vízelvezetési rendszerekhez való hozzáférés gazdasági eszközökkel történő szabályozása olyan alkalmazkodási folyamatokat (elsősorban területhasználat módosítás, vízvisszatartás) tud indukálni a vízelvezető rendszerek igénybevevői között (az elvezető kapacitások ésszerűbb kihasználására), amelynek következtében csökken az elvezető kapacitások iránti kereslet és vele a víztesteket érő terhelés is, miközben az árazással a finanszírozási problémák is oldódnak. Az ösztönző árpolitika kialakítására azonban a területi vízkezelés felelősségi viszonyainak a (közérdeket szolgáló funkciók és az egyéni érdekeltség felelősségi körébe tartozó tevékenységek) tisztázása után kerülhet sor. A felelősségi viszonyok tisztázása önmagában egy ágazatpolitikai stratégiát és intézkedési programot igényel (lásd: fejezet), amelynek időigénye jelen keretek 51

53 között nem előrejelezhető, ezért a részletes javaslat a VGT3 időszakra vonatkozó felkészülést igénylő intézkedések között kerül kifejtésre jelen anyag 5.4. fejezetében. Elveit tekintve a finanszírozási szisztéma az igénybe-nem-vétel opciójának felajánlásával kezelheti a differenciált költség elosztás igényét. Egy területhasználó vagy hitelt érdemlően biztosítja, hogy az általa használt területről nem indul ki más számára káros felszíni lefolyás, vagy hozzájárul a lefolyást biztosító közös infrastruktúra fenntartásához. Akik vállalják és biztosítják, hogy nem terhelik közvetlenül az elvezető infrastruktúrát, alacsonyabb díjat fizetnek a többieknél, akik viszont igénylik a gyors elvezetést, ami miatt szükség van a magasabb csúcsidei kapacitások fenntartására. A vállalt kötelezettség nem teljesítése esetére bírság bevezetése szükséges Önkormányzati csapadékvíz gazdálkodás intézményi rendszere és díjrendelet A helyi önkormányzatokról szóló évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 8. (1) bekezdés szerint június 04-ig a települési önkormányzat feladata volt a helyi közszolgáltatások körében többek között különösen a csapadékvíz elvezetés június 05. és január 01. közötti időszakban az Ötv. 8. (1) bekezdés szerint a települési önkormányzat feladata a vízrendezés és vízelvezetés volt január 01-től a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló évi CLXXXIX. törvény 13. (1) bekezdés 11. pont szerint a helyi közügyek, valamint a helyben biztosítható közfeladatok körében ellátandó helyi önkormányzati feladatok között nevesíti többek között különösen a vízgazdálkodást. A vízgazdálkodásról szóló évi LVII. törvény július 16-tól hatályos 4. (1) b) pont a települési önkormányzat feladataként jelöli meg a település belterületén a csapadékvízzel történő gazdálkodást. A hatályos szabályozás egyértelművé tette, hogy a helyi önkormányzat feladata a település belterületén a csapadékvízzel történő gazdálkodás Javaslat rövid megfogalmazása A Vg. Tv módosításával a csapadékvíz-gazdálkodás a törvény által telepített kötelezően ellátandó feladat, a feladatellátáshoz szükséges - gazdasági - feltételeket jogszabálynak kell meghatároznia. Első feladat tehát e jogszabály megalkotása. A jogszabálynak hat dolgot feltétlenül tisztázni kell: Definiálni kell a települési csapadékvíz-gazdálkodás fogalmát Meg kell határozni, hogy mikor, milyen módon jut e feladatra vonatkozóan a település állami támogatáshoz Mi az összefüggés, az eltérés a már korábban is (2013-tól) önkormányzati feladatként definiált helyi vízgazdálkodási, vízkár-elhárítási feladattól A csapadékvíz-gazdálkodás milyen szolgáltatás keretében, esetleg közüzemi szolgáltatásként működik-e ezután 52

54 Lesz-e és ha igen, milyen díjrendszer a csapadékvíz-gazdálkodás vonatkozásában Milyen szervezet és milyen feltételekkel látja el a szolgáltatást E kérdéskörök eldöntésének előkészítéséhez hosszabb időszak szükséges (törvényalkotás; források biztosítása a központi költségvetésből, stb.). A közüzemi szolgáltatássá minősítésre ma még a víziközmű szolgáltatók sincsenek felkészülve. Általában a szükséges törvényi szabályozás előkészítése, a szolgáltató szervezetek működési feltételeinek jogszabályi előkészítése, a szolgáltató szervezetek felkészítése, felkészülése, működtetés eszközeinek beszerzése, humán erőforrás kapacitás kialakítása, engedélyezések is hosszabb időt igényelnek. Ezt a feladatot a VGT2 keretében megoldandó feladatok közé soroljuk. Mind az önkormányzatok, mind a lakosság kapjon részletes tájékoztatást a csapadékvízgazdálkodás előnyeiről, illetve az ennek elmaradásából mutatkozó hátrányokról, hogy tudatosan és támogatólag fogadja az ehhez kapcsolódó intézkedéseket (pl. díjak kivetése). Célszerű a VGT2 keretében elkészült települési csapadékvíz-gazdálkodási útmutatót 16 ehhez a tájékoztatáshoz felhasználni. A javaslatok lényege a következő: Települési csapadékvíz-gazdálkodás, a csapadék hasznosítását/hasznosulását célzó rendszerek tervezése, kiépítése és üzemeltetése úgy, hogy a károk elkerülése és/vagy csökkentése is megvalósul. A települési csapadékvíz-gazdálkodás ellátására szolgáltató szervezet kijelölése szükséges. A vízvisszatartást és hasznosítást ösztönző díjképzési/helyi adó rendszer bevezetése, melyre egységes díjképzési jogszabály kidolgozása szükséges. A települési csapadékvíz-gazdálkodás díjrendszerének javasolt főbb jellemzői: A díj alapja az ingatlan burkolt felülete (m 2 ). A díjbevételek szignifikáns nagyságrendben hozzá kell, hogy járuljanak a csapadékvíz gyűjtés és kezelés költségeihez. Díjfizetési kedvezmény/mentesség, ha megfelelő vízvisszatartási, beszivárogtatási megoldást alkalmaz a tulajdonos. 16 Települési csapadékvíz-gazdálkodási útmutató: A jó gyakorlat Készült a Kvassay Jenő Terv elkészítése és a Vízgyűjtő-gazdálkodási terv felülvizsgálata című projekt keretében KEOP-7.9.0/

55 Különösen eleinte információt kell biztosítani mind az ingatlantulajdonosok, mind pedig a csapadékvíz szolgáltató, az önkormányzatok számára a csapadékvíz visszatartás és hasznosítás lehetőségeiről, az új, költség-hatékony megoldások terjedését további kedvezményekkel vagy támogatással segítve. A település állami támogatást kap, ha lépéseket tesz a vízvisszatartásra, hasznosításra, a vízjárta területek kijelölésére, használatára, ill. ez irányú ösztönzőket biztosít az ingatlan tulajdonosok számára is. A díjrendszer kidolgozásakor a megfizethetőségi, szociális szempontokat figyelembe kell venni, együtt tekintve a csatornadíjak esetleges csökkenésének és a csapadékdíj bevezetésének hatását Indoklás Az intézkedés célja a csapadékvíz-gazdálkodás a csapadékvíz szabályozatlan lefolyásának megszüntetése és az abból származó szennyezésnek a csökkentése. Egyaránt szolgálja a felszíni és a felszín alatti vizek minőségének és mennyiségének védelmét, a belterületi vízvisszatartás elősegítését, a csapadékot is elvezető hálózatok (egyesített szennyvíz és csapadék elvezetés, ill. csapadékvíz gyűjtés) tehermentesítését. Városi környezetben egyéb járulékos pozitív hatásai is vannak a csapadékvíz visszatartásának, a technológiától függően pl. mikroklíma javítása, biodiverzitás előmozdítása, megőrzése - ezek a hatások jelentős gazdasági értékkel és életminőség javulással is bírnak 18. Cél elsősorban a belterületi csapadékvizek biztonságos összegyűjtése, visszatartása és megfelelő hasznosítása, az elvezetés helyett. A helyesen kialakított csapadékvíz gazdálkodási rendszerek lényegi jellemzője, hogy nem csak a víz, hanem a szennyezőanyagok visszatartása szempontjából is hatékonyak. A csapadékvíz kiaknázása alapvetően két irányban lehetséges: hasznosítással, ami háztartási és intézményi ivóvízhasználatok, valamint a tűzivíz biztosítása egy részének a csapadékvízzel való helyettesítését, és a hasznosulás elősegítésével, ami a városi vízgyűjtőn a beszivárgás lehetőségének, és ezzel a talajvízpótlódás mértékének növelésével érhető el. Mindkét gazdálkodási irány a víznek legalább időszakos visszatartását igényli a településen. Azonban a csatornázási rendszernek emellett továbbra is biztosítania kell a csapadékvizek okozta károk mértékének a műszaki-gazdaságossági szempontból még elfogadható szinten tartását, a 17 Ki kell emelni, hogy a csapadékvíz díj nem feltétlenül kell, hogy magas teherként jelenjen meg. Ahol a csatorna szolgáltatás részeként már ma is megfizetik a csapadék elvezetésének költségét, ott nem nőne a teher, ill. a vízvisszatartó megoldások fokozott alkalmazása miatt akár csökkenhetne is. A vízvisszatartási díjkedvezmény pedig lehetővé tenné a csapadékot helyben tartó ingatlan tulajdonosoknak terheik csökkentését. 18 Ld. pl fejezet. 54

56 vizek biztonságos elvezetését is. E két igény az elvezető rendszerrel szemben olyan, egymással ellentétes követelményeket támaszt, amik egyidejűleg a hagyományos csatornázási rendszerekkel nem teljesíthetők. Települési csapadékvíz elvezetés jelenleg nem díjköteles, jellemzően közpénzekből finanszírozzák az önkormányzatok. Előfordulnak olyan szolgáltatók, amelyek csapadékvíz díjat szednek fogyasztóiktól az elvezetett csapadék mennyisége után, azonban egységes jogszabályi követelmények hiányában a mindennapos gyakorlat is sokrétű. Semmiféle ösztönző rendszer nem működik továbbá az elöntés veszélyét csökkentő, megelőző, vízvisszatartást növelő intézkedések elősegítésére. Néhány nemzetközi példa a csapadék-gazdálkodás, a csapadék helybentartásának ösztönzésére: Zöld tetők építése esetén közvetlen pénzügyi támogatás a német és osztrák városokban, vagy a csatornadíj csökkentése. Bécsben 2003 és 2010 között 16 ezer m 2 tetőfelület zöldítése valósult meg. A zöld felületek, beszivárogtatások elsősorban éves viszonylatban a csapadékvíz helyben tartását eredményezik, mivel hatásuk a csapadékok döntő hányadát képező kisebb csapadékoknál jelentős. Területarányos vízelvezető díjat fizetnek azok az ingatlantulajdonosok, ahonnan a víz gyorsan lefolyik, áthatolhatatlan, vízzáró burkolatú felszíni területük van. Vízelvezetési díj Dániában, vihar díj Svédországban. A háztartások jövedelmi adójának csökkentése, ha az ingatlanon keletkező csapadékvíz lefolyás nagy részét az ingatlanon belül felhasználják, csökkentve az elvezető rendszerbe jutó víz mennyiségét. A csapadékvíz-elvezetés és a víziközmű szolgáltatás kapcsolata is ellentmondásos. Az egyesített rendszerű szennyvízelvezetésű rendszereknél a csapadékvíz elvezetését a víziközmű-szolgáltató végzi, annak költsége a csatornadíjakban és egyes szolgáltatóknál külön csapadékvíz díjban szerepel. Az egyesített rendszereknél a kapacitást a csapadékvízhez méretezik, a kapacitásköltségeket egyértelműen a csapadékvíz határozza meg, így jelentős többletköltség terheli a szennyvízelvezetés és tisztítás díját. (Mivel egyesített rendszereket néhány évtizede már nem létesítenek, a többletköltség elsősorban az üzemeltetésben, a többlet energiafogyasztásban jelentkezik; nem számszerűsített költségtényező még az ilyen rendszerek záporkiömlőin tisztítatlanul a befogadóba jutó keverékszennyvíz okozta időszakos vízminőség-romlás.) A csapadékvíz miatt felmerült költségek elkülönítésére jelenleg nincs jogszabályi előírás. Az egyesített rendszer tipikusan nagyvárosainkban található, ahol az urbanizáltság foka is magas. Ezeken a településeken van/lehet különös jelentősége a csapadékvíz gazdálkodás létesítményeinek településszintű megvalósításának, ami az évente a csatornahálózaton elvezetendő csapadékvíz mennyiségét és ezzel az abból származó költségtöbbleteket is radikálisan csökkenteni tudja. A rendezetlen, nem vagy nem megfelelően kiépített csapadékvíz gazdálkodási rendszerek meghatározóan kedvezőtlen hatást gyakorolnak a víziközmű- szolgáltatásra. Ilyen az elválasztott rendszerek szennyvízcsatornáiban országosan jellemző és időszakosan igen nagyarányú idegenvíz jelenléte. A szennyvízcsatorna hálózatban idegenvíznek tekintjük azokat a vizeket, 55

57 amelyek nem a háztartási, intézményi (és korlátozottan ipari) ivóvízhasználatokból származnak, így szennyezettségük sem egyezik meg az ezekre jellemzőkkel. Az idegenvizek két forrásból származnak, (i) a talajvíz infiltrációjából és (ii) a csapadékvízből. Utóbbit ugyancsak két csoportra bonthatjuk, (a) a települési telítetlen talajba szivárgó, majd abból közvetlenül a rossz minőségű csatornahálózatba jutó, úgynevezett gyors infiltrációs vízre (tehát nem talajvíz függő), és (b) a csapadék lefolyás közvetlenül a csatornahálózatba jutó hányadára. Ez utóbbit egyrészt (x) a lakosság/intézmény /ipari létesítmény üzemeltetője által szándékosan, tudatlanságból, vagy más lehetőség hiányában a szennyvíz-csatornába kötött (közismert nevén illegális csapadékvíz rákötés), másrészt (y) a többnyire akadályozott felszíni lefolyás egyéb útvonalakon a hálózatba jutó csapadékvíz alkotja. Az (i) és (ii)/a hálózatminőség függő, megszüntetésük/csökkentésük üzemeltetői feladat. A (ii)/b/x, y azonban a települési csapadékvíz-elvezetés/gazdálkodás megoldatlanságának tulajdonítható. Utóbbi jelentőségét mutatja, hogy amíg az elválasztott rendszerű szennyvízelvezetésnél az idegenvíz a szennyvíz 30%-ára tehető, csapadék idején a szennyvíz-tisztító telepek hidraulikai terhelése 3-5-szörösére is növekedik sok településünkön. Még ma is jellemző gyakorlat az, hogy a belterületi vízrendezés és a kapcsolódó projektek szinte kizárólagos többségének célja a vizek minél gyorsabb levezetése. Ez a időszakban a ROP-ból finanszírozott projektekre is igaz. A VKI szempontjából vízszennyező forrásként a városi csapadékvíz lefolyás a lebegőanyag tartalom, az olaj, a PAH-ok, a nehézfémtartalmuk és bakteriológiai szennyezettség miatt jelentős Változatok A település vízvisszatartási, hasznosítási tevékenységének ösztönzése A települési csapadékvíz elvezetés befogadása élővízbe, csatornarendszerbe csak akkor ingyenes a település ill. a települési csapadékvíz szolgáltató részére, ha az egyébként is lépéseket tesz a csapadékvíz gazdálkodásra: a vízvisszatartásra, hasznosításra, a vízjárta területek kijelölésére, használatára, ill. ez irányú ösztönzőket biztosít az ingatlan tulajdonosok számára is. A település állami támogatást kap, ha lépéseket tesz a vízvisszatartásra, hasznosításra, a vízjárta területek kijelölésére, használatára, ill. ez irányú ösztönzőket biztosít az ingatlan tulajdonosok számára is. A szolgáltató szervezetre három lehetőséget kell megvizsgálni Megoldást jelenthet, ha a települési csapadékvíz-gazdálkodás a víziközmű szolgáltatás része, de számviteli szétválasztással, önálló pénzügyi nyilvántartásokkal. Azért is logikus a víziközmű szolgáltatókra bízni ezt a feladatot, mert az egyesített csatornarendszerek üzemeltetésével eltérő mértékben, de már ma is megjelenik tevékenységi körükben a csapadékvíz gazdálkodás. A víziközmű szolgáltatók érdekében áll az idegenvíz csökkentése is. 56

58 Ez csak akkor működhet VKI konform módon, ha a visszatartást ösztönző díjképzési rendszer érvényesül. Másik lehetőség az elválasztó rendszerű csatornahálózattal rendelkező, vagy csatorna nélküli településeken önálló települési csapadékvíz szolgáltató kijelölése. Harmadik lehetőség az önkormányzatokra bízni, hogy milyen szervezeti megoldást választanak. Ekkor nem kijelölés történik, hanem szerződéskötés. Ez utóbbi két esetben különösen fontos a minőségi mutatók megfogalmazása a szolgáltatásra a negatív externáliák csökkentése érdekében. A díjmegállapítás tekintetében két változat merül fel: Központi díjmegállapítás, VKsztv által szabályozva. Ennek előnye az egyszerűsége. Viszont hátránya, hogy a települési csapadékvíz-gazdálkodás, főleg a vízvisszatartási, vízhasznosítási mentességek lehetősége rendkívül különböző, amit a helyi önkormányzatok, szolgáltatók tudnak figyelembe venni a díjak megállapításánál. A központi díjmegállapítás továbbá az országosan vagy nagyobb területi egységenként azonos díjak irányába terelné a rendszert, ami ellenösztönzőként hatna a helyi vízvisszatartási megoldások alkalmazására. Helyi önkormányzat a díjmegállapító: Előnye az, hogy a helyi sajátosságokhoz igazodhat a díjképzés. Ekkor is kell egy központi díjrendelet a díjképzés szabályairól Érintett jogszabályok évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról évi CLXXXIX. törvény Magyarország helyi önkormányzatairól évi CCIX. törvény a víziközmű-szolgáltatásról Települési szennyvíz szolgáltatás nem csatornázott területeken Javaslat rövid megfogalmazása 1. A decentralizált megoldások szolgáltatásként (esetleg közszolgáltatásként) kezelése és megfelelő szolgáltatói háttér kialakítása 2. javaslat: A nem csatornázott településeken, településrészeken az ingatlanok, tulajdonosait gazdasági szabályozóval ösztönözni kell arra, hogy a vízvédelmi szempontból megfelelő szennyvízkezelést (decentralizált szennyvízkezelést, beleértve az egyedi megoldásokat is) valósítsanak meg, 3. A csatornázott területeken a talajterhelési díjra vonatkozó önkormányzati mentességek, csökkentések lehetőségeit korlátozni kell. 57

59 Indoklás 1. javaslat A Vízgazdálkodásról szóló évi LVII. törvény értelmében a szennyvízkezelés a települési önkormányzatok kötelező feladata a 2000 lakos egyenérték feletti agglomerációkon és egyes 2000 LE alatti területeken is. Ezeket a területeket a vízbázisok, távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről, továbbá a felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokról szóló jogszabályok határozzák meg. Azokon a területeken, ahol nem kötelező a szennyvízszolgáltatás, ott egyáltalán nem is feladata az önkormányzatoknak az ellátás. Tehát van egy olyan települési kör, ahol egyáltalán nem feladata az önkormányzatoknak a keletkező használt vizek (szennyvizek) szennyvízelvezető művel való összegyűjtése és tisztítása. Jelenleg csak a szippantott szennyvíz elszállítása kötelező önkormányzati feladat a nem csatornázott településeken, településrészeken: A Vg. Tv jelenlegi szabályozása szerint a települési önkormányzat - a vízgazdálkodási tevékenységek, mint közfeladatok (közszolgáltatások) körében - köteles gondoskodni: a településen található szennyvízbekötés nélküli ingatlanok esetében a nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz begyűjtésének szervezéséről és ellenőrzéséről. A jelenlegi szabályozás szerint az egyedi, illetve a decentralizált megoldások nem tartoznak a közműves szolgáltatási körbe sem. A Vksztv. meghatározása alapján víziközmű-szolgáltatásba bekapcsolt ingatlan: az az ingatlan vagy ingatlanrész a) amelyen legalább egy olyan vízvételi hely található, amely a közműves ivóvízellátásra lehetőséget kínál, vagy b) amelyen a keletkező szennyvíz részben, vagy egészben történő elvezetése érdekében a szennyvíz-bekötővezeték, vagy a szennyvíz bekötővezeték és a csatlakozó szennyvízhálózat kiépült. Ebből adódik, hogy a javaslat a kötelező közszolgáltatássá minősítésre törvénymódosítást (Vg. Tv, Mötv) igényel. Megfontolandó, hogy elég-e a kötelező közszolgáltatássá minősítés, vagy a kötelező közműves szolgáltatássá való minősítés a célszerű. A települések gazdaságosan nem csatornázható területein a több ingatlant kiszolgáló, közüzemi üzemeltetésre alkalmas módon kialakított kisberendezések alkalmazása továbblépési lehetőséget jelenthet. A technikailag működőképes megoldások egy kistelepülésen megvalósítandó decentralizált szennyvízkezelés esetén igen változatosak lehetnek. Így a szennyvíz tisztítása nem csak egyedi szennyvízkezelő berendezéssel valósítható meg, a természetközeli szennyvíztisztítás különféle megoldásai is megvalósíthatók. Ezek ingatlanonként (egyedi tisztítás) vagy ingatlan csoportonként helyezhetők el. Amennyiben kötelező önkormányzati feladat lenne a kis települések és a nem csatornázott településrészek szennyvízkezelése, akkor ezekre központi költségvetési támogatást kell biztosítani. Az érintett lakosok, önkormányzatok egy jelentős része önerőből nem képes a szükséges fejlesztéseket megvalósítani. A as uniós fejlesztési forrásokból a 2000 LE alatti települések szennyvízkezelése a Vidékfejlesztési Programból támogatható, ami mintegy

60 település szennyvízkezelésére elegendő. Kérdés, hogy a központi költségvetés tud-e további forrásokat biztosítani. 2. javaslat A javaslat fő indoka az, hogy a vizek védelme érdekében is érdekeltséget teremtsen a szakszerű szennyvízkezelési megoldásokra, legyen az egyedi, vagy valamiféle decentralizált megoldás (vagy ha gazdaságosabb, hagyományos csatornázás szennyvíztisztítás). Megfontolandó, hogy e javaslatot első lépésben csak a vízvédelmi szempontból fontos településekre vezessék be. Amennyiben a fogyasztott víz mennyiségének arányában kell fizetni, akkor az ingatlan tulajdonosok nem lennének érdekeltek a hagyományos szikkasztók nem szabályos kialakításában és működtetésében, ehelyett érdekeltté válnának a korszerű szennyvízkezelési megoldások, vagy akár a zárt tárolók alkalmazásában. A díjtételeket úgy kell megállapítani, hogy az fedezetet nyújtson a szolgáltatóknál felmerült költségekre. 3. javaslat A csatornázott területeken a rákötés ösztönzése a magas talajterhelési díjjal sok helyen megoldott. Ez a szabályozás az önkormányzatok nyújtotta kedvezmények, vagy mentesség miatt nem mindenhol éri el a kívánt hatást Változatok Az egyedi és decentralizált megoldások kötelező szolgáltatássá minősítése két módon történhet, ami magával hozza a szervezeti megoldásokat is. Kötelező közszolgáltatássá minősítés, a szolgáltató szervezetről, megoldásokról az önkormányzatok döntenek. Közüzemi szolgáltatásnak minősítés, ekkor a víziközmű szolgáltatók látják el a feladatokat. A vízvédelmi szempontból korszerű szennyvízkezelésre való ösztönzésnek két lehetősége van: Ivóvíz mennyiséghez köthető szennyvízkezelési díj fizetése. Ezért a díjért cserébe a közszolgáltató köteles ellátni a szennyvíz kezelésével kapcsolatos feladatokat (egyedi szennyvíztisztító, decentralizált szennyvízkezelési megoldások üzemeltetése, az összegyűlt szennyvíz elszállítása). Kockázata: magánterületen történő üzemeltetés aggályos, továbbá a szennyezés felderítése nem megfelelő monitoring rendszerrel nem megvalósítható. A talajterhelési díj fizetés kiterjesztése alacsonyabb díjmértékkel a nem csatornázott területekre is, hathatós monitoring programmal támogatva. 59

61 A csatornázott területeken a rákötés ösztönzése A talajterhelési díjra vonatkozó önkormányzati mentességek, enyhítések korlátozása A Budapesten használt megoldás bevezetése a többi településen, azaz csatornadíjhoz hasonló nagyságú, az ivóvíz fogyasztással arányos díj fizetése a nem csatornázott ingatlanoknál is, ami egyértelmű ösztönzőt teremtene a csatlakozásra Jogszabályok évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról évi CLXXXIX. törvény Magyarország helyi önkormányzatairól évi LXXXIX. törvény a környezetterhelési díjról évi CCIX. törvény a víziközmű-szolgáltatásról 4.3 Hatékony vízkészlet felhasználás A lekötött FEV mennyiségek forgalmazhatóságát lehetővé tevő intézményrendszer létrehozása A javaslat rövid megfogalmazása A lekötött mennyiségek forgalmazhatóságát lehetővé tevő intézményrendszer létrehozása az egy vízpótlási rendszerhez tartozó fogyasztók között, hogy a lekötött mennyiségeket egy adott éven belül egymás között átadhassák. Indoklás A javaslat a felszíni készletekre támaszkodó vízhasználatok éven belüli rugalmas alkalmazkodását hivatott elősegíteni, annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló készletek minél nagyobb mértékben kerüljenek felhasználásra. Az adott év időjárási viszonyaira való rugalmas reagálás szükségességét legjobban az öntözés példája illusztrálja. Jelenleg az öntözés iránti igény egy jelentős része a csapadék átlagos mértékétől való elmaradás kiegyenlítésére szolgál és nem a termesztési technológia részét képező öntözés valósul meg, amikor a tenyészidőszak egészében van szükség a csapadék átlagos mennyiségét meghaladó kiegészítésre. Míg az előbbi esetleges, az utóbbi folyamatos készlet igénybevételt jelent, ráadásul e két gyakorlat által elért hozzáadott érték is igen különböző, Ez a különbség racionális (érdek alapú) teret jelent az egy vízpótlási rendszerhez tartozó fogyasztók között a lekötött mennyiségek egy adott éven belüli cseréjére. 60

62 Az öntözésfejlesztési támogatások igénybevételének vízkészlet állapottól függő feltételeit tartalmazza az 1305/2013/EU rendelet 46. cikke. Gyenge állapotú víztesteken nagyon magas hatékonyságú, a beruházó vízfelhasználását csökkentő megoldások vehetőek igénybe. Ezek a feltételek komoly akadályokat állítanak az öntözés tervezett bővítése elé (az EU rendelet 3. pontja értelmében). Könnyíthetőek a feltételek, ha pl. a javasolt alkalmazkodási megoldásokkal kezelhetőek a gyenge állapot kockázatai, illetve elősegíthető a készletek átcsoportosítása a hatékonyabb öntözési technológiák számára. A felszíni vízkészletek használata az időjárás változékonysága okán lényegesen nagyobb rugalmassággal kell tudjon reagálni, mint a felszín alatti készletekre épülő, jellemzően ipari, ivóvízellátási és rekreációs tevékenységek. Erre abban az esetben is szükség van, ha a készlet adó víztest mennyiségi szempontból jó állapotban van. A használók közötti rugalmas alkalmazkodás célszerű eszköze az adott időszakra vonatkozó lekötési jogosultságok egymás közötti forgalmazhatóságának biztosítása. A alfejezetben részletezett vízhasználati időszakok kialakítása és a feltételes felhasználási jogosultág egy, a vízhasznosítási lehetőségekhez dinamikusan alkalmazkodó készlethasznosítási rendszert hoz létre, amelyben a jelenleginél nagyobb igény fog jelentkezni az ideiglenesen nem hasznosított (elsősorban vízszűkös időszaki) jogosultságok kihasználására. A készletgazdálkodó szervezetnek azt a feladatot kell ellátnia, hogy az egy vízpótlási rendszerhez tartozó vízhasználóknál a többlet vízigényre vonatkozó információ (pótlólagos kereslet) és az esetlegesen hasznosításra nem kerülő lekötött készletekre vonatkozó információ (potenciális kínálat) az érintettek minél szélesebb köréhez jusson el, és intézményesített keretei legyenek a vízhasználati jogosultság ideiglenes átadásának. A készletgazdálkodó szervezet számára a megállapodások létrejötte mellett nagyon fontos információ a tranzakciók értéke. Ez szolgáltatja számára az információt arról, hogy a felhasználók milyen értéket tulajdonítanak a készletnek, ami a későbbi fejlesztési és takarékossági beruházások alapjául szolgál. Lényegét tekintve a javaslat a korábban alkalmazott készletvizsgálati tárgyalások funkcióját tölti be, adekvát módszertant biztosítva a hatékonyabb készlethasználathoz szükséges együttműködés számára. Technikai megoldását tekintve a készletgazdálkodó egy platformot hoz létre, amely az érintettek zárt köre számára elektronikusan is elérhető, a keresett és felkínált időszakos mennyiségek átláthatóak és az átadások gyorsan, a készletgazdálkodó felügyelete mellett lebonyolíthatóak.. A hatóság a platformon keresztül folyamatosan információval rendelkezik a készlet tényleges felhasználóiról, és biztosítható, hogy minden felhasználó csak a saját vízrendszerére vonatkozó információkhoz férhet hozzá. A Vízkészlet járulék továbbfejlesztésére vonatkozó javaslatban szerepel a vízfelhasználás pontosabb tervezésének ösztönzése. A nem hasznosított készletekért fizetendő bírság ösztönzést jelent arra, hogy a lekötési jogosultsággal rendelkezők az előreláthatólag ki nem használt készleteiket megjelenítsék a többi használó felé. Érdekeltté válnak az ideiglenes átadásban, hogy elkerüljék a bírságot. Változat A javaslathoz kapott észrevételek alapján megfogalmazott változat szerint adminisztrációs költség csökkentő megoldás lenne, ha a készletgazdálkodó a vízügyi igazgatóságok által működtetett 61

63 elosztórendszer (egy vízpótló rendszer, öntözési fürt) átadási pontjain határozná meg az átadható vízmennyiséget. A készletgazdálkodó a vízszolgáltatóval lenne szerződéses kapcsolatban. A vízpótló rendszeren belül az elosztás szabályai a szolgáltató és a felhasználók megállapodásán alapulnak. Ebben lehet tere a jobb készlet-hasznosítást eredményező rugalmassági megoldásoknak. Ez egyszerűbb ügyintézést tenne lehetővé felhasználó és készletgazdálkodó számára egyaránt. Ugyanakkor, ha a hatóságnak rendelkezésére áll a kereskedési platformja, akkor azt, igény esetén az egyes vízszolgáltatók is igénybe vehetnék a vízgazdálkodási egységeiken belüli folyamatok nyilvántartására. A javaslatnak azonban felszíni vizek esetében a jelenlegi lekötési jogosultság értelmezésének átalakítására van szükség, ami átfogóbb előkészítést igényel. 4.4 Területi terhelések, vízvédelmi zónák A vízügyi igazgatóságok szolgáltató, érdekegyeztető szerepének javítása. Diffúz terhelés VTD elkerülési feltétel-rendszer kialakításában szerep A közösségi, de nem közcélú vízgazdálkodási tevékenységek stabil működéséhez szükséges területhasználói együttműködések kialakítását a vízügyi igazgatóságoknak hely specifikus vízügyi információk tudás transzferével kell segítenie. Magyarázat, tartalmi követelmények a javaslathoz: Széleskörűen hozzáférhetővé kell tenni az öblözetekre vonatkozó térképeket, melyek tartalmazzák az állami tulajdonú vízelvezetési infrastruktúra befogadópontjai felett meghatározható öblözetek lehatárolását, domborzatát, vízállásos területeit. A belvíz-öblözet egyes befogadó-pontjainál meg kell határozni a területhasználat jellemzői alapján számítható elvezető kapacitás igényt. Emellett meghatározandó az állami vízelvezető infrastruktúra kapacitásaiból a közérdek kiszolgálása felett maradó, az öblözetre arányosan jutó elvezethető mennyiség. A javaslat célja a vízügyi igazgatóság szolgáltató, tudásbázis szerepének növelése, a területi vízjárások nagyságára vonatkozó történeti és modell szimulációval támogatott vízügyi tudás visszacsatolása a terület használók felé. Az ÁKK fejlesztések belvízkockázat feltárási információi és más, hazai belvíz szimulációs modellek erre a feladatra alkalmassá tehetőek. (A nyilvános alapadatok platformot tudnak teremteni az egyes részterületek egyedi vízgazdálkodási terveinek és a területhasználók közötti együttműködések kialakítását célzó tudás és technológia intenzív szolgáltatások számára.) 62

64 5 VGT3 időszakára felkészülés 5.1 A gazdálkodók közös alkalmazkodása. A gazdálkodók alkalmazkodási költségeinek csökkentése érdekében (mind a KAP Ökológiai fókuszterületeinek vonatkozásában, mind az itt azonosított diffúz terhelés-csökkentési kötelezettség, vízvédelmi zónák esetén) a következő költségvetési ciklus időszakára érdemes megteremteni az egy vízgazdálkodási egységbe tartozó gazdálkodók közös területi alkalmazkodásának intézményes lehetőségét, melyet az EU CAP egyébiránt lehetővé tesz. 5.2 Pontszerű szennyvíz kibocsátás terhelésének kiváltása területi diffúz terhelést csökkentő intézkedésekkel A szennyvíz-tisztítókra rögzített kibocsátási határértékek betartása (és a diffúz terhelés elvárható mértékű csökkentése) mellett sem biztosított, hogy a tápanyagterhelés szempontjából minden víztest jó ökológiai állapotba kerül. Ezekben az esetekben a környezeti cél költséghatékony megvalósítása érdekében vizsgálni kell annak a lehetőségét, hogy a tisztító telepek további tisztítási képességének a fejlesztése, vagy a vízgyűjtőn megvalósítható diffúz terhelés csökkentési beavatkozások jelentenek-e olcsóbb és a térség számára összességében előnyösebb megoldást. A terhelés kiváltás (pótlólagos diffúz terhelés csökkentés megvásárlása) lehetőségének kidolgozásáról a tervezési folyamat későbbi szakaszában, a víztestek állapotának és terhelésük részleteinek mélyebb ismerete alapján érdemes dönteni. A kibocsátási határértékek megfelelő szintű szigorítása megoldást jelenthet a jó ökológiai állapot eléréséhez. Ha a szennyvíz- és használtvíz kibocsátója a vízjogi engedélyben rögzített határértékeket betartja, azonban a víztest továbbra sem éri el a jó ökológiai állapotot, akkor a kibocsátó alternatív megoldásként a technológiájának költséges fejlesztése helyett választhassa a befogadó vízgyűjtő területén keletkező diffúz terhelés csökkentésének lehetőségét pl.: területmegvásárlással és terület művelési ágának megváltoztatásával, erdőtelepítéssel, gyökérzónás utótisztítással. 5.3 Allokációs mechanizmus FAV mennyiségi alkalmazkodásához A javasat rövid megfogalmazása Abban az esetben, ha az intézkedési programban (3.3.1 fejezet) részletezett megelőző intézkedések nem elegendőek a kérdéses víztest mennyiségi szempontból tekintett jó állapotának elérésére és fenntartására, akkor szükségessé válik egy formális készlet-elosztási rendszer kialakítása. 63

65 A megfogalmazott javaslat szerint az új intézményrendszer három elemből áll: 1. Az új rendszerbe történő átmenet kezelése, kiinduló készletfelosztási terv készítése 3 (vagy 5) éves időszakra a rendelkezésre álló készlet 90%-ára 2. Éves gyakoriságú licit a fennmaradó 10%-nyi készlet terhére, hogy rugalmasságot biztosítson a gazdasági szereplők tervezéséhez. 3. A hatóság által működtetett kereskedési platformon keresztül a csereszabatos lekötési joggal rendelkezők között a lekötési jogosultságaik forgalmazhatósága. Ez az elem az éven belüli szezonális, vagy más külső okból gyors reagálást igénylő alkalmazkodások lehetőségét biztosítja mind a készlethasználók, mind a készletgazdálkodó számára. 4. ábra A forgalmazható lekötés rendszer algoritmusa Éves felhasználás Készlet kiosztás felülvizsgálata A víztest vagy rész-víztest szintű elosztási mechanizmus Felszín alatti víztestek (FAV) esetén jellemzően abból erednek készletproblémák, hogy a hosszútávú utánpótlódás mértéke a - gyakran bővülő - vízkivételi igények és az ökológiai szükséglet (FAVÖKO) összege alatt marad. A felszín alatti víztestek nem megfelelő mennyiségi állapotát kiváltó másik folyamat során az utánpótlódás hosszabb időszakon keresztül a korábbi átlag alatt marad, amely változáshoz a használat nem alkalmazkodik. Ennek jellemző megnyilvánulási formája a monitoring kutakban jelentkező süllyedés. Hiába tér esetleg vissza az utánpótlódás a korábbi szintre, a vízszint jellemzően nem regenerálódik. A folyamat veszélye, hogy folyamatosan süllyedő 64