8-5 melléklet: Gazdaság-szabályozási koncepció javaslatai prioritás szerint rendszerezve. Előterjesztést megalapozó MUNKAANYAG 4.

Átírás

1 : Előterjesztést megalapozó MUNKAANYAG 4. változat szeptember 15.

2 TARTALOM 1 A DOKUMENTUM FELÉPÍTÉSE A GAZDASÁG-SZABÁLYOZÓI JAVASLATOK STRATÉGIAI FÓKUSZAI, BEAVATKOZÁSI TERÜLETEK EX-ANTE FELTÉTELEK TELJESÍTÉSE Hatósági és igazgatási funkciók megerősítése Az állami vízvagyon igazgatási és hatósági alapfeladatainak kiszámítható finanszírozása A Vízkészlet járulék (VKJ) fizetési kötelezettség kiterjesztése és kiszámítási módjának átalakítása Infrastruktúra fenntartás, kapacitásgazdálkodás Közérdekű funkciók lehatárolása vízpótlás esetén Mezőgazdasági díjrendelet módosítása (vagy kiterjesztése is) Víziközmű-szolgáltatás Hatékony vízkészlet felhasználás A rendelkezésre álló vízkészletet meghaladó igény esetén nem a VKJ, hanem víztest szintű elosztási mechanizmus az elosztás eszköze A vízzel bővebben ellátott időszakok felszíni vízkészletének jobb kihasználásához és a készlet megőrzéshez szükséges a lekötés időszakának a kettéosztása Területi terhelések, vízvédelmi zónák Diffúz terhelés szabályozása - Hatásgyakorlás a transzport folyamatokra diffúz terhelésekre kivetett vízterhelési díj. Fizetés alól türelmi idő a mentességi lehetőségének kialakításáig A Vidékfejlesztési Program forrásainak vízvédelmi szempontú használatához szükséges szabályok VGT2 KERETÉBEN MEGVALÓSÍTANDÓ SZABÁLYOZÁSI ELEMEK Hatósági és igazgatási funkciók megerősítése A közérdeken felüli egyéb vízügyi igazgatósági tevékenységek egységes szempontok szerinti árazása Infrastruktúra fenntartás, kapacitásgazdálkodás Közérdek mértékének lehatárolása vízelvezető rendszerek Az vízelvezető infrastruktúrával a közérdeken felül nyújtott szolgáltatások esetén a vízrendszer minden elemére ki kell alakítani az igénybevétellel arányos hozzájárulás finanszírozási mechanizmusát Differenciált árképzés a vízelvezető infrastruktúra használói számára Önkormányzati csapadékvíz gazdálkodás intézményi rendszere és díjrendelet Települési szennyvíz szolgáltatás nem csatornázott területeken Hatékony vízkészlet felhasználás

3 4.3.1 A lekötött FEV mennyiségek forgalmazhatóságát lehetővé tevő intézményrendszer létrehozása Területi terhelések, vízvédelmi zónák A vízügyi igazgatóságok szolgáltató, érdekegyeztető szerepének javítása VGT3 IDŐSZAKÁRA FELKÉSZÜLÉS A gazdálkodók közös alkalmazkodása Pontszerű szennyvíz kibocsátás terhelésének kiváltása területi diffúz terhelést csökkentő intézkedésekkel Mellékletek: 1. melléklet: A mezőgazdasági vízszolgáltatás megfizethetőségi elemzése 2. melléklet: A vízkészlet-járulék terheinek megoszlása, fizetőképességi elemzés és járulékszámítási verziók bemutatása az öntözés és halgazdálkodás ágazatra A szövegben használt rövidítések listája: FAV Felszín alatti vízkészlet FAVÖKO Felszín alatti vízkészlettől függő ökoszisztémák FEV Felszíni vízkészlet LE Lakosegyenérték Vg.Tv Vízgazdálkodási törvény VGT2 A Vízgyűjtő Gazdálkodási Terv felülvizsgálatának jelenleg zajló fázisa VKJ Vízkészlet Járulék Vksztv - Víziközmű szolgáltatásról szóló törvény VP Közös Agrárpolitika Vidékfejlesztési Program VTD Vízterhelési díj 2

4 1 A dokumentum felépítése Ez a dokumentum a vízvagyon sokrétűbb hasznosítása és megőrzése érdekében a VGT felülvizsgálata keretében javasolt gazdaság szabályozói környezetet mutatja be. A javaslatok a hazai vízgazdálkodási problémákra kidolgozott, de a VKI rendszerével konform logikát követnek. Ez a dokumentum ugyanakkor reflektál a tágabb, uniós fejlesztési keretekből fakadó követelményekre is, külön fejezetben tárgyalja az úgy nevezett ex-ante feltételek teljesítése érdekében szükséges intézkedéseket. Ez azokat az intézkedéseket jelenti, amelyeknek a 1121/2014. (III. 6.) Korm. Határozat teljesítése érdekében legkésőbb július 1.-ig hatályba kell lépnie annak érdekében, hogy támogatási források lehívhatósága ne kerüljön veszélybe. Az intézkedések másik körének a VGT ciklusának közepéig (2019-ig) kell hatályossá válnia. Ebbe a körbe tartoznak azok az intézkedések, amelyek ugyancsak szükségesek a Víz Keretirányelvben megfogalmazott feltételek teljesítése érdekében, de nem ex-ante feltételek vagy megvalósíthatóságuk feltételezi más intézkedések véglegesítését. A szakmai szempontú koherencia megőrzése érdekében a két fejezet azonos struktúrát követ, így a vízgazdálkodási szempontból összetartozó javaslatok áttekinthetőek maradnak. 2 A gazdaság-szabályozói javaslatok stratégiai fókuszai, beavatkozási területek A VGT2 vitaanyag 8.4-es mellékletében került részletes bemutatásra a gazdasági szabályozóeszközökre vonatkozó javaslatok koncepciója, amely négy stratégiai fókuszterületet azonosított. Jelen anyag is ezt a logikát követi. Az alábbi két ábra illusztráció, a stratégiai fókuszok és főbb beavatkozási területek áttekintésére szolgál. 3

5 1. ábra A javaslatok stratégiai fókuszai 2. ábra A stratégiai fókuszokon belül megfogalmazott beavatkozási területek 4

6 3 Ex-ante feltételek teljesítése 3.1 Hatósági és igazgatási funkciók megerősítése Az állami vízvagyon igazgatási és hatósági alapfeladatainak kiszámítható finanszírozása Javaslat Az állami költségvetés vízgyűjtő-gazdálkodás célú hatósági, felügyeleti és igazgatási (monitoring, vízkészlet-gazdálkodási közcélú vízkormányzás) feladatainak forrása a vízhasználatokhoz kapcsolódó különböző díj/járulék fizetési kötelezettségek legyenek (VKJ, VTD, valamint a hatósági eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj). A feladatok és források VGT logikának megfelelő összekapcsolása nem egy elkülönített alap létrehozását jelenti a funkciókkal szembeállított források megnevezésével, hanem egy költségvetés-tervezési allokációs módszernek tekinthető, amely esetén a források akkor állnak rendelkezésre, ha azokat a vízügyi szervezetek közreműködésével az erre szakosodott állami szervek be is tudták hajtani Indoklás Noha a víztestek jó ökológiai állapota egy környezeti cél, szabályozási szempontból a sokrétű vízvagyon használatának viszonyítási pontját határozza meg. Amíg egy víztest jó állapotban van (a mennyiségi használatok nem lépik túl a megújulást, a szennyezőanyagok terhelése a víztest asszimilációs kapacitását), addig az állami feladatoknak arra kell irányulnia, hogy egyértelmű információja legyen arról, hogy nincs a fennálló állapotra kockázatot jelentő hatás. Ehhez mind a víztest állapotáról, mind a terhelések folyamatáról információval kell rendelkeznie, ezt biztosítják a vizek állapotára irányuló monitoring, igazgatási és vagyonkezelői tevékenységek, valamint a hatósági eljárások. Ezek az állami feladatok adják az alapot a vízben rejlő értékteremtő lehetőségek kihasználásához, a gazdasági tevékenységek megvalósításához. Ezek a ráfordítások tehát sokszorosan megtérülnek azáltal, hogy megőrzik és jó állapotban biztosítják a vízkészletek hosszú távú rendelkezésre állását. Legnagyobb értéke ebben a megközelítésben a feladatellátás folyamatosságának és a teljeskörűségének van. Mindez elsődleges prioritás, mivel nagy az információ hiány költsége az igazgatási és hatósági tevékenység számára, viszont a mérési információk utólag nem állíthatóak elő. Ugyanakkor a mára kialakult finanszírozás gyakorlat során, amelynek során a források hullámszerűen, a veszélyhelyzetek elhárításához kapcsolódóan állnak rendelkezésre, pont ezen alaptevékenységek folyamatos és magas színvonalú teljesítése válik esetlegessé, ami mára akadályává vált a vízvagyonnal való gazdálkodás állami szabályozói szintű feladatainak ellátásában. Az engedélyezési ügy-hátralékok, a felderítetlen illegális vízhasználatok, vízbázis védőterületek kijelölésére vonatkozó határozatok elmaradása vagy a vízkészlet-használatok 5

7 korlátainak érvényesítése nem (csak) önmagában jelent problémát. A legnagyobb költség 1 ugyanis az érvényesítetlen szabályok miatt ki sem alakuló gazdasági tevékenységek elmaradásából származik. A jelenlegi helyzetből való továbblépés érdekében a vízügyi ágazat (beleértve a hatósági, a vízvagyon-kezelői és a monitoring tevékenységek különböző szervezeteknél lévő feladatait) finanszírozásán belül, a források tekintetében egyértelműen külön érdemes választani a hatósági, igazgatási feladatok ellátására rendelkezésre bocsátott forrásokat a többi funkció, a vízügyi infrastruktúra vagyongazdálkodási és vízkár-elhárítási funkcióinak finanszírozásától 2. Ezt a hosszabb távú célt szolgálja a vízhasználatok és terhelések után szedett díjak és járulékok utáni bevételek (vagy azok egy részének) jól körülírható feladatokhoz rendelése. A forrásoknak fedezetet kell nyújtaniuk a vízhasználatokat felügyelő hatósági és igazgatási tevékenységek működési költségeire, kiemelten a hatóság felügyeleti, illetve területi jelenlétének biztosítására, továbbá a monitoring tevékenységre, a monitoring rendszerek működésben tartására, karbantartására és megújítására. Mivel a funkciók előre meghatározottak, bővítő fejlesztések finanszírozását nem ebből a forrásból kell megalapozni. A funkcióbővítés a VGT későbbi felülvizsgálati periódusaihoz kapcsolódhat a vízvagyon megőrzése szempontjából szükséges információk körének értékelése alapján. A feladatok részletesen, amelyek szembeállíthatóak a vízhasználatokból és vízterhelésekből származó bevételekkel. A VGT 4. fejezetében megfogalmazott monitoring tevékenységek: A vízügyi igazgatóságok vízrajzi tevékenységének keretében a vízfolyások és tavak felszíni vízkészlet változásának nyomonkövetése, a VGT által definiált, a víztestek jó ökológiai állapothoz tartozó ökológiai vízigények teljesülésének nyomonkövetése A vízügyi igazgatósági tevékenység a vízvagyon megőrzése érdekében Felszín alatti vízkészletek monitoring kútjainak adatai A felszín alatti készletek változását a kutak, vízfolyások, állóvizek és a meteorológiai adatok alapján folyamatosan nyomonkövető hidrológiai és hidrogeológiai modell kialakítása és folyamatos működtetése Vízminőség monitoring a víztestekre (fiziko-kémiai, specifikus anyagok, biológiai, kémiai) 1 A közgazdasági szaknyelv erre az esetre használja a haszonlehetőség-költség fogalmát. Nagyon nagy lenne a haszonlehetőség költsége annak, ha a vízügyi hatósági és igazgatási funkciókat nem sikerül megerősíteni. 2 A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés feladatkörébe e három feladat közül a vízgazdálkodási infrastruktúra vagyongazdálkodási tevékenysége tartozik, amelynek finanszírozási problémái az infrastruktúra árazás (mezőgazdasági vízszolgáltatás, vízelvezetés, csapadékgazdálkodás) témaköreiben kerül feldolgozásra. 6

8 A VGT 4. fejezetében megfogalmazott monitoring tevékenységeken túl szükséges alapfeladatok: A felhasznált vízmennyiségek bevallásának feldolgozása, bejelentések ellenőrzése Az engedély nélküli és az illegális vízhasználatok azonosítása. Ez jelenti a hatósági területi jelenlétet és a monitoringot. A műholdas adatok feldolgozásához szükséges személyi feltételek megteremtése. Hatósági engedélyezési tevékenységek (benne a felügyeleti és utóellenőrzési tevékenységek) Vízszennyezések feltárása, a VTD bevallás és kibocsátások megfelelőségének ellenőrzése A korlátos vízkészletek esetén az alkalmazkodást segítő készlet-allokációs intézményrendszer működtetése. Vízbázis-védelem állami feladatai, távlati vízbázisok jó karban tartása, monitoringja, kompenzációs kifizetések Ez a megközelítés hozzájárul a VGT-n keresztül érvényesítendő közösségi joganyag (Víz Keretirányelv) elvárásainak - az EU Bizottság felé - egyértelműen kommunikálható teljesítéséhez. Jelen helyzetben ugyanis jelentős időt és költséget jelent a fenti tevékenységek vízhasználók általi finanszírozásának igazolása, amelyet teljeskörűen nem is lehetett sem a VGT első, sem a jelenlegi felülvizsgálati körében elvégezni. A fent definiált állami feladatok összekapcsolása a vízhasználók és terhelők befizetéseivel egyértelműen igazolná a szennyező / használó fizet elv érvényesülését az állam által nyújtott vízügyi alapszolgáltatások (a víz-vagyonhoz való kiszámítható, hasznosítási célú hozzáférés biztosításának) esetében. Ezek a bevételek ugyanis meghatározó részei a VGT által elvárt pénzügyi költségmegtérülésnek. Mivel az igazgatási és hatósági (kiemelten a felügyeleti és utóellenőrzési) feladatok ellátása biztosítja a víztestek jó állapotának megőrzését ezért együttesen biztosítják az internalizált környezeti költségek megtérülését is. Ez utóbbi a VKI által elvárt hármas költség-megtérülési szempontrendszer második, a referencia környezeti állapot fenntartásának kritériuma. A vízgazdálkodás felügyeletéhez, a vízvagyon megőrzéséhez szükséges állami feladatok egyrészről szorosan összefüggnek egymással, másrészről a feladatok jellege, az állami feladatszervezés átfogóbb szempontjai miatt nem egy szervezeten belül valósulnak meg. A különböző szervezetekben folyó tevékenységek esetében ezért fennáll annak a reális veszélye, hogy egy adott intézményben a többi vízügyi tevékenység szempontjából jelentősséggel bíró feladat számára nem jut elegendő erőforrás és így a vízgazdálkodás egészének tevékenységében szűk keresztmetszetek kialakulásához vezet. A probléma kezelhető, ha az 7

9 egymással szakmai szempontból összefüggő tevékenységek finanszírozásának egy forrása van, amelyet az egyes funkciókat éppen aktuálisan ellátó szervezetek között osztanak fel a szükséges feladat ellátási szint / kapacitás meghatározásával Változat A fedezet biztosítását célzó lehetséges források a vízkészlet járulék, a vízterhelési díj és az igazgatás szolgáltatási díj. 1. VKJ + VTD, 2. Csak VKJ, (bírságok nem, mivel azok hosszú távon nem tekinthetőek stabilnak) 3. A különböző vízhasználatokért és vízterhelésekért fizetett díjak (VKJ, VTD) és az igazgatási szolgáltatási díj (ez utóbbi az engedélyezés díja, amely jelenleg is a vízügyi hatóság saját bevételi forrásait képezi 2005-ös bevezetése óta, de önmagában nem fedezi a vízügyi hatósági feladatok ellátását). Az 1. és 2. változathoz tartozóan az igazgatási szolgáltatási díj csökkentésének lehetősége Érintett jogszabály hely Vg. tv 15. (7) Az árpolitika kialakítása során érvényesíteni kell a vízszolgáltatások, a vízigénybevétel céljától függő költségek megtérülésének elvét (megkülönböztetve legalább a háztartási, ipari, mezőgazdasági igényeket), figyelembe véve a környezet- és vízkészletvédelemmel összefüggő költségeket, a szennyező fizet elvet. Az árak megállapítása során figyelemmel kell lenni a megtérülés társadalmi, környezeti és gazdasági hatásaira. A évi LXXXIX. törvény alapján a VTD-jal kapcsolatos adóztatási feladatokat az állami adóhatóság látja el, mely önbevallásos rendszerként működik, így jelenleg a vízügyi igazgatási szervek nem érdekeltek annak behajtásában. Ezen hatáskör vízügyi hatósághoz történő telepítésével a VKJ és a VTD behajtása a vízügyi hatósági szervek kiemelt érdekévé válhatna A Vízkészlet járulék (VKJ) fizetési kötelezettség kiterjesztése és kiszámítási módjának átalakítása Javaslat rövid megfogalmazása A Vízkészlet járulék (VKJ) kiszámítási módjának átalakítása annak érdekében, hogy fedezze az új funkciójának a vízkészlet-gazdálkodás és vízvédelem igazgatási és hatósági funkcióinak költség igényeit. (A vízvagyon megőrző használatát) A jelenleg VKJ-t nem fizető vízhasználatok közül az öntözés, a halgazdaság és rizstermelés VKJ fizetésének visszaállítása. 8

10 Ösztönzés a mennyiségi mérésen alapuló vízhasználatra, különösen az öntözési vízhasználatok esetében. A Vízkészlet járulék g szorzó számítás víztest típusonkénti alkategóriáinak egyszerűsítése és víztestenkénti megfeleltetése a VKI szerinti jó, vagy a nem jó állapot minősítésének. Ösztönzés a lekötött mennyiségek pontosabb tervezésére, mind túl-, mind alulhasználat esetén Indoklás A Vízkészlet járulék egy kitermelési díj, ami neve és az eszköz eredeti célja alapján a VGT előző ciklusában a készlet költség megtérülés eszközeként került megjelenítésre, azonban erre a szerepre a járulék kiszámításának algoritmusa (és a járulék szintje) alapján nem alkalmas. Jelenlegi formájában a járulékot meghatározó jogszabály preambulumában megfogalmazott célt, a vízkészlet-használók magatartásának érdemi befolyásolását csak részben tölti be. Számos olyan víztestünk van, ahol a VKJ rendszer működtetésével nem sikerült elkerülni és kezelni a mennyiségi problémák kialakulását és a korlátos készletek esetén megjelenő versengő igények közötti hatékony allokációt. A díjszámítás algoritmusa egy mennyiséghez kötött, alapdíjból és a vízkészlet típusától, valamint a felhasználás céljától (ágazatától) függő differenciáló tényezőből áll. Ez az algoritmus, mivel a fizetendő járulék a vízmennyiséggel arányos ösztönöz a takarékosságra. Továbbá a járulék nagyságát módosító szorzók egymással összehasonlítva jelzik a készletgazdálkodásért felelős szervezet preferenciáit a vízhasználók számára, hogy mely készlettípusok használatát kívánja előtérbe helyezni más készlettípusokkal szemben (felszínit a felszín alattival szemben, hideg készleteket a termál készletekkel szemben, rosszabb minőségűt a jó minőségűvel szemben. A preferenciák kinyilvánításához képest akkor beszélhetünk a készlettípusok közötti választás ösztönzéséről, ha a díjak nagysága és a közöttük lévő különbségek a használók számára már olyan jelentőségűek, hogy érdemes a megváltoztatniuk készlethasználói magatartásukat. A jelenlegi díjszintben megjelenő ösztönzés tényleges erejéről jelenleg nem áll rendelkezésre információ. A megfogalmazott javaslat azzal a feltételezéssel él, hogy a jelenlegi díjszintnek a használók egy részénél van ösztönző hatása. A változatokra vonatkozó javaslatok között kerül tárgyalásra az a verzió, amely azzal a kiinduló feltételezéssel él, hogy a jelenlegi díjszinteknek lényegében nincs ösztönző hatásuk, csak preferencia kinyilvánító funkciójuk van. Abban az esetben, ha egy készlet korlátossá válik (a felhasznált mennyiség meghaladja a hasznosítható mennyiséget) a készletnek valós ára keletkezik, már nem csak hozzáférési díjat lehet vele kapcsolatban megfogalmazni. A rendeletben rögzített járulék nagyságok és módosító szorzók nem tudják tükrözni ezt (a korlátosság miatt felmerülő) értéket, amit az adott készlet a felhasználója számára ténylegesen jelenthet. Ez az érték ugyanis a használat céljától, helyétől, az alkalmazott technológia jellemzőitől egyaránt függ, felhasználónként eltérő lehet. Ezért az előre rögzített járulék nagysága nem alkalmas a korlátos készletek esetén szükségessé váló, a hasznosított készlet hozzáadott értékén alapuló allokációra. Erre más eszközök alkalmasabbak. A 9

11 mennyiségi szempontból nem jó állapotban lévő készletek allokációs mechanizmusát a fejezet mutatja be. Az algoritmus a jelenlegi szorzóival ugyanakkor alkalmas arra, hogy meghatározza a még nem korlátos készletek esetében a készletek közötti választásra ösztönzés erősségét és azt, hogy a, hogy a különböző vízhasználatok milyen mértékben járulnak hozzá a járulék bevételképzési céljához. Annak érdekében, hogy a VKJ rendszere alkalmasabbá váljon, mind az ösztönző, mind a finanszírozási funkció betöltésére a VKJ jelenlegi struktúrájában a következő módosítások javasoltak. A VKJ kiszámításának jelenlegi szabálya: VKJ 3 =,,V (m 3 ) X,,A (Ft/m 3 ) X,,m X,,g VKJ javasolt kiszámítási szabálya VKJ =,,V (m 3 ) X,,A (Ft/m 3 ) X,,m X,,g X t Ez a képlet az alábbi elemekben változna: Egyrészt a g szorzó összetételében változna meg, hogy tükrözzön az adott víztest használatával összefüggő szabályozástechnikai, a megfizethetőségi szempontokat. (Részletesen a kifejtésre kerül az alfejezet későbbi részében). Ugyanott kifejtendő okok miatt javasolandó a halgazdasági vízkivételek járulékának visszavezetése mellett a kedvezményes időszak (vízzel bőven ellátott, vagy felesleggel rendelkező időszak) bevezetését, amely esetében a felszíni vízkivételek g szorzószáma az eredeti g érték ezred része. Másrész a képlet kiegészülne egy t, túlhasználati szorzóval. A túlhasználati szorzó értéke alapesetben 1, ha azonban a víztest mennyiségi szempontból a jó, de gyenge kockázatú, vagy a gyenge minősítésű kategóriába esik akkor 1-nél nagyobb (pl. 1,1-es, később meghatározandó) szorzó lép életbe. (A minősítési csoportokat, a felszín alatti készletekre vonatkozóan a VGT2 vitaanyag es fejezete tartalmazza). A magasabb szorzó indoka, a víztest mennyiségi kockázat kezelése miatt jelentkező magasabb államigazgatási költségek és az egyértelmű jelzés a víztest használói felé (az 3 A V a vízhasználó által igénybe venni tervezett vagy igénybe vett vízmennyiség. Az A alapjárulék (4.50 Ft/m3), kivéve az üzemi fogyasztót (aki közműről a saját gazdasági célú vízhasználatához településenként évi m3-nél nagyobb vízmennyiséget használ fel), akkor 14,1 Ft/m3 Az alapjárulékot a vízhasználat mértségétől függően módosító szorzószám m értéke: ca) nem mért vízhasználat esetében: 2,0, cb) mért vízhasználat esetében: 1,0. Az alapjárulékot a vízhasználat és a vízkészlet jellegétől, valamint az adott térség vízkészlet-gazdálkodási helyzetétől függően a g szorzószám módosítja. (A szorzószámok jelenleg hatályos mátrix-át a VKJ rendelet melléklete tartalmazza) 10

12 alkalmazkodás, takarékossági intézkedések bevezetésének szükségességéről). Megfelelő alkalmazkodás esetén, ha bizonyítható a gyenge állapot kockázatának megszűnése a hatóság a t szorzót az érintett vízügyi igazgatóság javaslatára alapállapotba helyezheti. Harmadrészt a vízhasználat mértségétől függően módosító szorzószám,,m értékét javasolt növelni a nem mért (vagy nem megfelelően vezetett nyilvántartású) vízhasználatok esetében a jelenlegi 2-ről magasabbra. Olyan szintre kell emelni, ahol már megéri a mérést megoldani, (vagy hitelesen vezetni a 43/1999 (XII.26) KHVM rendelet 5. / h / (2/a) pontban meghatározott alapdokumentumokat). Úgy a (helyszíni) felügyeleti, mint az (adóhatósági ellenőrzést kellene gyakoribbá tenni, mert enélkül a felemelt mértségi szorzó sem lesz hatékony. A vízhasználó jellemzően kibújhat a mérés alól, nem tesz fel mérőt, de mértnek jelenti.. Jelenleg a g szorzótényező mátrixa felszín alatti víztesteknél három, a felszíni víztesteknél négy kategóriát tartalmaz. A VKI víztestek minősítésére szolgáló kategóriái komplex jellemzését adják a víztestek állapotának mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt. Alkalmazásukkal naprakészen tartható az igénybe vett víztestek állapotát tükröző g szorzótényezők. Mind FAV, mind FEV esetben javasolható két kategória használata. Amennyiben a víztest jó (vagy felszíni víztest esetben kiváló) minősítésű kategóriába tartozik, vagy pedig a többi nem jó állapotot egyesítő kategóriába (FAV esetben gyenge; FEV esetben mérsékelt, gyenge vagy rossz) Készletgazdálkodói szempontból egyaránt előnytelen, ha a vízhasználó az általa lekötött mennyiséghez képest többet (veszélyezteti a készlet megújulását és mások kiszámítható hozzáférését), vagy kevesebbet használ fel (más gazdasági tevékenységek lehetőségét csökkenti). A jelenleg alkalmazott ösztönzés helyett 4 a lekötött mennyiséghez képest az eltérés mértéke alapján, sávosan növekvő díjtétel kerülne alkalmazásra. A javasolt sávok és mértékek, amelyek további egyeztetés tárgyát képezhetik, az alábbi táblázatban találhatóak. A pótdíj mennyiségarányos, amelynek alapszorzója vagy az egyébként fizetendő járulék alapdíja, vagy ha az adott víztest mennyiségi szempontból gyenge állapotú, akkor a víztesten alkalmazandó allokáció eredményeként kialakuló ár (ha az magasabb, mint az alap járulék nagysága). Az engedély nélküli vízhasználat díja a teljes (becsült) mennyiségre az alábbi táblázat legmagasabb díjkategóriájának százszorosa. A magas díjjal itt valós elrettentés a cél. 4 Vg.Tv 15/B. /b pont 10%-os túllépés esetén 9 Ft/m3 alapjárulékkal számítandó a teljes többletmennyiség. 11

13 1. táblázat A pontos lekötés tervezésére ösztönző sávos pótdíj mértékei Eltérés mértéke 0-5% 5%-10% 10%-20% 20% felett Pótdíj szorzóértéke Nincs pótdíj, a tervezés bevett bizonytalansága A VKJ járulék 10- szerese vagy az allokációs ár közül a nagyobb* Az előző sáv értékének a kétszerese Az 5%-10%-os sáv értékének a tízszerese * a alfejezetben részletesen bemutatásra kerülő elosztási mechanizmus, éves gyakoriságú aukcióján az érintett víztest esetében kialakult ár. A pótdíj mértéke a tervezési pontosságra gyakorolt hatása alapján rendszeresen felülvizsgálandó. A VKJ korábbi működtetésének fontos tapasztalata, hogy a bevétel célzottságának megszűntetése (amelynek következtében elkülönített alap helyett 2006-tól a központi költségvetés bevétele lett) lecsökkentette a vízügyi hatóságok érdekeltségét a díj behajtásában, amit csak tetézett a több szegmensben (öntözés, halgazdaság, rizstermelés) bevezetett nullás kulcs, ami együttesen ahhoz vezetett, hogy a feltételezések szerint jelentősen leromlott a vízhasználat mennyiségéről rendelkezésre álló információ minősége. (pl. A 2013-as mezőgazdasági vízfelhasználásról szóló adatokban a KSH és a VKI adatai között 65% különbség van.) A vízgazdálkodási rendszer központi finanszírozásának a bevételekhez kapcsolásával ugyanakkor megteremthető az érdekeltség. Az eszköz újraértelmezésével egyértelmű helyzet állítható elő, annak érdekében, hogy a járulékon keresztül a vízhasználók fedezzék (hozzájáruljanak) annak az állami feladatnak a ráfordításaihoz, ami a vízkészletek hosszú távú rendelkezésre állásához a vízhasználatok megvalósulása miatt szükséges. A járulék nagyságát a vízkészlet-használat nyomon követhetőségéhez szükséges háttértevékenységekhez kell kötni. A vízvagyon megőrző hasznosításához szükséges ellenőrző funkciók költsége egy kontrollálható szempont, nem következik belőle a díj bármilyen arányú növelése (továbbá a VGT felülvizsgálati periódusaiban működését át lehet tekinteni és az érdekelteknek is lehetősége van, hogy működésre vonatkozó észrevételeiket becsatolhassák a felülvizsgálati folyamatba). A VKJ-t tehát továbbra is vízhasználat arányosan kell majd fizetni, de nem a vízért, hanem a vízhasználat lehetőségének a biztosításért kell azt megfizetni. A mezőgazdasági és halászati célú vízhasználat járulék fizetésének kérdésköre, megfizethetőségi elemzés Az alábbi táblázat ad áttekintést a Vízkészlet járulék bevételi struktúrájáról valamint a járulék, mint ágazati teher nagyságáról, amit az egyes ágazatok bruttó hozzáadott értékéhez viszonyítottunk. A táblázat bemutatja a fő közvetlen teherviselő csoportokat a 2013-as adatok alapján, amely 12

14 azonban nem mutat lényeges eltérést a átlagos értékeitől. A legnagyobb részaránya a villamos-energia termelésnek van, amely a bevétel több mint felét biztosítja, ugyanakkor az ágazat jellegéből adódóan a terhelés a villamos-energia fogyasztásának arányában oszlik meg gazdasági ágak és háztartások között. Ezt követi közel hasonló súllyal a sok részterületből összeálló gazdasági szektor és a közüzemi vízellátás 20-20% körüli értékkel. A mezőgazdasági tevékenységek járulékot csak a nem felszíni készletek használata után fizetnek. A évi részletes VKJ adatokat, ágazati és célszerinti, víztípusonkénti befizetéseket, valamint az ágazati terhek nagyságáról a megfizethetőségi elemzést kiemelten a mezőgazdaságra és a halászatra a 2. melléklet mutatja be. 13

15 2. táblázat A gazdaság alágazatainak részesedése az összes vízfelhasználásból és a VKJ terhük aránya az ágazat bruttó hozzáadott értékéhez viszonyítva 2013-ban Ágazat Statiszti kai Kód Menyiség m3 Mennyiség megoszlás* VKJ befizetés megoszlás VKJ / Bruttó hozzáadott érték Mező-erdőgazdaság A ,77% 6,10% 0,08% Halászat B ,65% 0,22% 0,73% Bányászat CA+CB ,33% 0,55% 0,13% Élelmiszer-dohányipar DA ,42% 4,45% 0,11% Textilipar + ruházat, bőr DB+DBC ,07% 0,21% 0,02% Fafeldolgozóipar + papíripardd+de ,04% 0,08% 0,00% Koksz-kőolajfeldolgozás DF ,25% 0,47% 0,03% Vegyipar DG ,38% 2,23% 0,05% Gumi-műanyagipar DH ,03% 0,09% 0,00% Nemfém ásvány-feldolgozás DI ,12% 0,27% 0,02% Fémfeldolgozás DJ ,20% 0,74% 0,02% Gép- berendezés gyártás DK ,04% 0,15% 0,00% Elektromos gépgyártás DL ,08% 0,26% 0,00% Járműgyártás (száll. eszk.) DM ,67% 0,11% 0,00% Bútor és egyéb feldolgozóipardn ,00% 0,01% 0,00% Vill.energia gáz gőzellátás EA ,09% 1,48% Vízellátás EB ,13% 20,15% 2,37% Építőipar (F) F ,16% 0,14% 0,00% Kereskedelem G ,23% 0,31% 0,00% Vendéglátás H ,17% 0,22% 0,01% Szállítás-hírközlés I ,07% 0,18% 0,00% Pénzügyi tevékenység J ,01% 0,07% 0,00% Üzleti szolgáltatás K ,30% 0,43% 0,00% Közigazgazás L ,60% 0,41% 0,00% Oktatás M ,06% 0,07% 0,00% Egészségügy N ,09% 1,23% 0,02% Szennyvíz-hulladékkezelés OA ,13% 0,16% 0,01% Érdekképviselet, sport, kultúra, magánháztartás, 0 egyéb együtt 0 0,00% 0,00% 0,03% Megjegyzés * - a villamosenergia termelés (hűtővíz és vízienergia-termelés) mennyisége nem szerepel a vízmennyiség megoszlásának bemutatásában. A kék sávok az adott érték oszlopbeli relatív nagyságát tükrözik a jobb átláthatóság érdekében Az egyes ágazatok által fizetett járuléknak a bruttó hozzáadott-értékhez viszonyított aránya alapján a relatíve legnagyobb teher a non-profit víziközmű szektor esetében jelentkezik, mivel itt definíció szerint alacsony a hozzáadott érték mértéke ez az arány így magas. Az energiatermelés 14

16 esetében viszont pont a bevétel képzés a jogalkotó szándéka, ami a többi ágazathoz mérten magas arányt mutat. A különböző ipari ágazatok elenyésző terhelést mutatnak. Terhelés szempontjából külön kategóriát jelentenek az ivóvíz intenzív ágazatok, ide tartozik a mezőgazdasági ágazatok mellett az élelmiszer feldolgozás is Változatok Vízkészlet járulék g szorzók Az öntözés, halgazdaság, rizstermelés célkódok esetében a járulék újra bevezetésének problémájára az ágazati járuléknak a bruttó hozzáadott-értékhez viszonyított magas aránya mutat rá (alacsony a hozzáadott érték mértéke, ezért alacsony a fizetőképesség). A többi ágazattal azonos fajlagos díjtételek azokhoz képest aránytalanul magas terhelést jelentenének. A különböző díjtételek közvetlen hatásának számítását az adatbázis bizonytalanságai akadályozzák. Az alábbi táblázat a nagyságrendek érzékeltetésére szolgál. A változatokban egy (átlagos) értékkel jellemeztük az adott célkód felszíni vizekre vonatkozó fajlagos fizetési kötelezettségeit (1 Ft/m3, 0,1 Ft/m1 ), amely a rendeletben szereplő négy kategóriát együtt reprezentálja. 3. táblázat A mezőgazdaság és halászat VKJ befizetésének alakulása változatonként 4. táblázat A VKJ rendelet 1. mellékletének struktúrája alapján a táblázat értékeihez rendelhető g szorzók a felszíni vizek kategóriái szerinti bontásban Kategória 2006-os díj reálértékét tükröző g szorzó Módosított g szorzó érték Öntözés Halgazdálkodás Öntözés Halgazdálkodás I. Kategória 0,1 0,01 0,1 0,005 II. Kategória 0,1 0,01 0,1 0,005 III. Kategória 0,2 0,02 0,2 0,01 IV. Kategória 0,3 0,03 0,3 0,015 15

17 Felszín alatti vízkészletek esetében nem javasolt kedvezményes g szorzók alkalmazása a halgazdálkodási, öntözési és rizstermelési célú használatok esetében (jelenleg 0Ft/m3 érték szerepel a 43/1999 (XII.26) KHVM rendelet hatályos változatában). Ezen használatok esetében is az egyéb gazdasági célú vízhasználat, de legalább az állattartó telepekre vonatkozó g szorzók alkalmazása javasolt. A Vízkészlet járulék ösztönző hatásának javítása A kiinduló javaslat a Vízkészlet járulékból (és a Vízterhelési díjból) befolyó bevétel nagyságát összekapcsolni javasolja a vízvagyon fenntartható hasznosításának felügyeleti tevékenységének költségéhez (hatósági, igazgatási és monitoring tevékenységek). Az alternatív javaslat nem határoz meg plafont a VKJ és VTD bevételekre. Annak érdekében, hogy a készletgazdálkodásért felelős szervezet a felhasználható mennyiség elérése előtt is hatást tudjon gyakorolni a felhasználói döntésekre szükséges az ösztönzési erély növelése. Nem célszerű ezért korlátot beépíteni, mert ez akadályozhatja az ösztönzési funkció gyakorlását. Ebben az esetben is szükség van a vízügyi funkciók finanszírozásának visszacsatolására, de az erre a funkcióra fordítandó források feletti bevételek továbbra is a központi költségvetés általános bevételei lesznek. A jelenlegi járulékszint tényleges ösztönző hatásának feltárásához és a szükséges módosításokhoz a VKJ adatbázis információ-minőségének javítására, utóelemzésére van szükség. A készletgazdálkodó szervezetnek képessé kell válnia arra, hogy a vízhasználó ágazatok szintjén tisztában legyen az aktuálisan alkalmazott technológiák esetén a víztakarékossági intézkedések költségének nagyságrendjére, a felhasznált víz helyettesíthetőségére. Ezen információk alapján a készletgazdálkodó szervezet javítani tudja pozícióját a járulék szintjének változtatásához szükséges egyeztetések során. Fontosa eleme a rendszernek az, hogy a díjat beszedő hatóság legyen érdekelt a beszedési hatékonyság javításában. A VKJ beszedését továbbra is a vízügyi hatóság végzi, azonban a VTD beszedését a jelenlegi adóhatóság helyett célszerű lenne a vízvédelmi hatóság hatáskörébe adni Érintett jogszabályok A Vízkészlet járulék kiszámításáról rendelkező 43/1999. (XII. 26.) KHVM rendelet évi LXXXIX. törvény a környezetterhelési díjról. Az igazgatási szolgáltatási díj, mint a vízügyi hatóság saját bevétele nem olvadhat bele a vízhasználatokért fizetendő VKJ összegébe. Annál is inkább, mert a 13/(III. 30.) BM rendelet 5. (3) bekezdése értelmében a díjat az eljárás kezdeményezésekor kell megfizetni. A kérelmezett vízhasználatra vonatkozó mennyiség a vízügyi hatóság által elutasításra kerülhet, amiből VKJ 16

18 fizetési kötelezettség egyáltalán nem keletkezik, azonban az igazgatási szolgáltatási díjfizetési kötelezettség fennáll. 3.2 Infrastruktúra fenntartás, kapacitásgazdálkodás Közérdekű funkciók lehatárolása vízpótlás esetén Javaslat rövid megfogalmazása A VGT felülvizsgálat keretében a közérdek körébe tartozónak nevesíteni javasoljuk a jó ökológiai állapothoz és jó ökológiai potenciálhoz szükséges vízmennyiségeket, külön az ökológiai célú, már vízjogi engedéllyel rendelkező természetvédelmi felhasználású vízmennyiségektől. Ezen vízmennyiségekhez kapcsolódó infrastruktúra költségek a közérdek körébe tartoznak. A jó ökológiai potenciálhoz szükséges vízmennyiségek megállapítása a vízügyi igazgatási szervek, valamint a természetvédelmi és környezetvédelmi együttes munkájának eredménye, mely vízmennyiségi adatokat jogszabályban szükséges rögzíteni. Eltérni ettől csak kivételes esetben, az emberi élet, egészség, testi épség vagy ezek közvetlen veszélyeztetése esetén lehetséges. Vízpótlásra a jó ökológiai állapot megőrzése miatt, mint hígítóvízre is szükség lehet, a vízpótlás indoka tehát lehet vízminőségi is, ugyanakkor ennek a vízpótlásnak a költségeit, a szennyező fizet elv alapján a vízpótlást végző szolgáltatónak át kell hárítania. További feladatok ellátása nem az állam alapfeladata, illetve túlmutat a közérdeken Indoklás A vízpótló és vízelvezető rendszerek a természetes vízhálózatra épültek rá, azok módosításával átalakításával, kibővítésével jöttek létre. Ebből adódóan a vízgazdálkodási rendszert alkotó víztestek különböző kategóriába sorolódnak (természetes, erősen módosított, mesterséges). Ezen víztestek jó ökológiai állapotának, vagy jó ökológiai potenciáljának biztosításához szükséges vízmennyiség nem jelenik meg önálló szükségletként és finanszírozási háttere is rendezetlen. Ez a mennyiség nem azonos a vízhasznosítási tevékenységek számára eljuttatandó, a vízjogi engedélyekben feltüntetett vízmennyiségekkel (abban az esetben sem, ha pl. a vízszolgáltatás célja egy természeti terület ökológia állapotának fenntartása, mert ez nem azonos a vízszállító rendszer ökológiai állapotának a fenntartásával.) A javaslat arra vonatkozik, hogy a vízgazdálkodási szolgáltatást nyújtó víztestek VGT előírásoknak megfelelő állapotához szükséges vízmennyiség biztosítása kerüljön a közérdek kategóriájába. 17

19 A Vg. Tv 7 -a kimondja, hogy az állami tulajdonban lévő és állami üzemeltetésben valamint fenntartásban lévő (a törvényben részletezett) létesítmények működtetésének és fenntartásának költségeit a közérdek mértékéig a központi költségvetésnek kell viselnie. A 8. pedig kimondja, hogy a közérdek mértékét meghaladó tevékenységek többletköltségeit az igénylők kötelesek megtéríteni Változat Érintett jogszabályok Vg Tv 2. (l) a vizek kártételei elleni védelem érdekében a vízkár-elhárítási tevékenység szervezése, irányítása, ellenőrzése, a helyi közfeladatokat meghaladó védekezés; Vg. Tv 7, 7. (1)38 Az állami tulajdonban lévő, valamint a 6/A. szerint állami üzemeltetésbe és fenntartásba kerülő vizek és vízilétesítmények üzemeltetésének és fenntartásának költségeit - a 9. és 10. -ban foglaltakra is figyelemmel - a közérdek mértékéig a központi költségvetés útján kell biztosítani Mezőgazdasági díjrendelet módosítása (vagy kiterjesztése is) Javaslat rövid megfogalmazása A vízpótlást szolgáló vízgazdálkodási infrastruktúra használatai közül az ex-ante feltételek között csak a mezőgazdasági vízszolgáltatás, mint VKI szerinti vízszolgáltatás szerepel, amelyre ki kell alakítani a költségmegtérülést biztosító árpolitikát. Ebben az esetben a mezőgazdasági vízhasználók társfinanszírozói lesznek a többcélú vízgazdálkodási infrastruktúra működtetésének és fenntartásának ezért indokolt, hogy a javaslat kitérjen a közérdekű, állami forrásokból fedezendő finanszírozási hányad rendelkezésre állásának kérdéskörére is. Szükséges továbbá biztosítani a lokális rendszerek árképzésének transzparenciáját, mind a VGT feltételek teljesítése érdekében, mind az árképzés feletti költségkontroll érdekében. A változatok között megfogalmazásra kerül a 115/2014. (IV.3) Kormányrendelet kiterjesztése, hogy az együttesen kezelje a felszíni vízpótló rendszerek igénybevételének feltételrendszerét (ne csak a mezőgazdasági vízszolgáltatásra vonatkozzon). Törekedni kell a mérésen alapuló vízhasználatra. A 115/2014. (IV.3) Kormányrendelet módosításai: 1. (7) pont beillesztése: Felhasznált vízmennyiség. Méréssel alátámasztott vízmennyiség 5. (3) ponthoz: A vízpótló infrastruktúra víztestei számára a jó ökológiai állapothoz, vagy a jó ökológiai potenciálhoz szükséges vízmennyiség (ami a VGT víztest besorolásától - természetes, erősen módosított vagy mesterséges víztest függ) biztosítása közérdek. A többi használat e mennyiség felett jelentkezik. 18

20 6., átírásra kerül oly módon, hogy az 5. paragrafus módszertanával kiszámolt vízszolgáltatási díj az infrastruktúra minden kedvezményezettje között oszlik meg. azt, a víz felhasználója fizeti meg, melynek fedezete mezőgazdasági vízszolgáltatások esetén a használók díjfizetése, közérdekű funkciók esetén pedig a költséghányad forrása az állami hozzájárulás. A jó ökológiai állapot fenntartására, mint közérdekre fordított összeg költséghányad forrása az állami hozzájárulás kell, hogy legyen, míg az e fölötti öntözési célú vízhasználat díját a tényleges vízhasználónak kell megtéríteni. Noha az ex ante feltételek teljesítését előíró (már hivatkozott) kormányrendelet által megszabott határidő 2016 július 1.-e, a mezőgazdasági vízszolgáltatási díjat, az ex-ante határidőnél előbb, január végéig, a szolgáltatási szezon előtt célszerű meghatározni, az érintett gazdálkodási tevékenységek kiszámítható tervezése / megvalósíthatósága érdekében. A javaslat kiegészítő al-elemei A vízpótló infrastruktúra közérdekű működtetésének finanszírozási terhe nevesítve kerüljön be az érintett vízügyi igazgatóságok éves költségvetésébe. E körön belül azonosítható legyen mindazon infrastruktúra elemek állami ráfordítása, amelyek esetében a közérdeket meghaladó mértékű igénybevétel okán a használók hozzájárulnak a működés és fenntartás költségeihez. Az árképzést végző regionális vízszolgáltató szervezet az árképzésben használt információkat és a költségmegosztás alapjául szolgáló adatokat meg kell, hogy küldje az OVF-nek, akinek feladata a költségkontroll (indokolt költség, költségfelosztás ellenőrzése és az árakban jelentkező különbségek indokoltságának visszaigazolása). Alkalmazkodási időszakot indokolt beiktatni, hogy az egyes rendszerekre kiszámításra kerülő díjakhoz a felhasználóknak ideje legyen alkalmazkodni akár az öntözési technológia fejlesztésével, akár a termesztett fajták változtatásával Indoklás A vízpótlás tekintetében irányadónak tekinthető a Vg. Tv 15/F. -a, amely a mezőgazdasági vízszolgáltatás finanszírozásáról kimondja: Aki mezőgazdasági vízszolgáltatást vesz igénybe, a szolgáltató részére mezőgazdasági vízszolgáltatási díjat fizet ( ). A paragrafus (5.) pontjának felhatalmazása alapján készült 115/2014. (IV.3) Kormány rendeletben a mezőgazdasági vízszolgáltatás díjképzési módszertana 5. megfelel a VGT elvárásainak (a javaslatban megfogalmazott változtatás nem a költség számítás, hanem a költségfelosztásra vonatkozik) Ugyanakkor a 6. nem felel meg a pénzügyi költségmegtérülés feltételének. A kormányrendelet módszertana alapján fizetendő díjat, szemben a jelenlegi megfogalmazással a víz használójának kell megfizetnie a vízszolgáltató számára. A 6. -ból következő ingyenes vízszolgáltatás felülvizsgálatát már kezdeményezte az 1308/2015 (V.15) kormány határozat. A változtatás elsősorban készletgazdálkodói érdek (ami állami szerep), 19

21 mivel árazás nélkül az állami szolgáltató mind finanszírozási, mind vízkészlet oldalról kielégíthetetlen igényeket gerjeszt magával szemben. Emellett az eddigi szabály pro forma a Víz Keretirányelv elvárásait sem teljesíti. (Az öntözés volumenének növelésére vonatkozó javaslatok, amelyek segíthetik az eredeti jogalkotói cél elérését - a felhasználás növelését - a fejezet harmadik, speciális célokra vonatkozó részében kerülnek megfogalmazásra) A térségi vízpótló és elosztó (valamint, amint erre a későbbiekben kitérünk, a vízelvezető) rendszerek működtetési és fenntartási költségeinek kiszámítására ugyanezen kormányrendelet (115/2014 (IV.3)) díjszámítási elvei (2. -tól az 5. -ig) alkalmazandóak annak érdekében, hogy meg lehessen határozni az infrastruktúra működtetéséhez és fenntartásához szükséges (állami és magán) források nagyságát. A szükséges források felosztása a kormányrendelet alapján a szállított vízmennyiség alapján történik a közérdeket szolgáló állami és a magán használatok között. A kettős működésű csatornák VGT szerinti víztest besorolás különböző lehet (természetes, erősen módosított, mesterséges víztest). Az adott víztest típus esetén szükséges ökológiai vízmennyiség csatornában tartásának költsége állami költség. A halastavak ökológiai funkciói is közérdekűek, ezért ezen funkciók állami finanszírozást igényelnek Az árképzés felügyeletére vízszolgáltatás monopol jellege miatt van szükség. A víz használója egy szolgáltatótól tudja azt beszerezni. Ha a szolgáltatást a vízügyi igazgatóságok végzik, akkor a felügyelet szerepe a költségkontroll biztosítása, annak érdekében, hogy csak az indokolt költségek kerüljenek felszámításra. A BM az OVF szakmai bázisán ezt a szerepet a rendszerek között jelentkező különbségek értékelésével tudja ellátni és a tapasztalatok alapján meghatározni az indokolt költségszinteket. Azon esetekben, amelyekre a 2/1997 (II.18.) KHVM rendelet vonatkozik, (a szerződésben üzemeltetésre átadott rendszerek esetében) a felügyeleti feladat kiegészül az infrastruktúra fenntartásához szükséges tevékenységek megvalósulásának (7. ) ellenőrzésével is, annak érdekében, hogy megakadályozható legyen az üzemeltetésre átadott rendszer értékvesztése. Az öntözés költsége és jövedelmezősége nagymértékben függ a választott növény fajtájától, a termőhelyi adottságoktól és az alkalmazott öntözési technológia hatékonyságától. Az alábbi táblázat ezt az összetettséget mutatja be öt növényfajta esetében. Az idézett vizsgálat (AKI 2011, 2014) eredményeiből azokat a növényfajta termőhely öntözés-technológiai kombinációkat tartalmazza a táblázat, amely esetben az öntözés pozitív jövedelmezőséggel valósítható meg. A táblázat azt mutatja be, hogy a vízszolgáltatási díjak átlagos sávjába eső díjak milyen részarányt képviselnének az öntözés jövedelméből. 20

22 5. táblázat Az átlagos vízdíj viszonyítása az öntözés jövedelmezőségéhez. Termőhely adottsága Alkalmazott öntözési technológia Növény kultúra Az öntözés jövedelme A vízszolgáltatás átlagos díjának aránya az öntözés jövedelméhez Ft/ha Ft/ha Ft/ha Jó termőhely Hatékonyabb technológia (Lineár) zöldborsó % 21% Jó termőhely Kevésbé hatékony technológia (Csévélődobos) zöldborsó % 33% Közepes termőhely Hatékonyabb technológia (Lineár) zöldborsó % 173% Jó termőhely Kevésbé hatékony technológia (Csévélődobos) csemege kukorica % 11% Jó termőhely Kevésbé hatékony technológia (Csévélődobos) csemege kukorica % 16% Közepes termőhely Hatékonyabb technológia (Lineár) csemege kukorica % 39% Jó termőhely Hatékonyabb technológia (Lineár) burgonya % 4% Jó termőhely Kevésbé hatékony technológia (Csévélődobos) burgonya % 5% Közepes termőhely Hatékonyabb technológia (Lineár) burgonya % 7% Közepes termőhely Hatékonyabb technológia (Lineár) burgonya % 8% Gyenge termőhely Kevésbé hatékony technológia (Csévélődobos) burgonya % 72% Jó termőhely Hatékonyabb technológia (Lineár) kukorica % 103% Jó termőhely Hatékonyabb technológia (Lineár) napraforgó % 144% Látható, hogy a gazdálkodói döntések függvényében a vízszolgáltatási díj jövedelmezőségre gyakorolt hatása nagyon széles skálán mozoghat. A nem lényeges hatástól a pozitív jövedelmezőség megszűnéséig terjed a skála. A díj bevezetését ezért az alkalmazkodás lehetőségének a biztosításával kell bevezetni. Az alkalmazkodás akár az öntözési technológia, akár a fajtaválasztásra irányul időt vesz igénybe és az alkalmazott gépek, berendezések cseréjét is igényelheti. A jelenleg hozzáférhető agrár-fejlesztési támogatások csökkenthetik az alkalmazkodás terhét, azonban a pályázatoknak is van átfutási ideje, amire a jogszabálynak a tekintettel kell lennie a gazdálkodás érdekében. A legrosszabb helyzetbe azok a gazdálkodók kerülnek, akik nem tudják fejlesztéssel, a bővülés segítségével megoldani a kihívást. Számukra a díj fokozatos bevezetése jelenthet segítséget, azonban látni kell, hogy a hatékonyságuk javulása nélkül, az új fejlesztések növekvő vízigényét feltételezve a készletek hozzáférésének oldaláról fog a gazdálkodásuk jelen körülmények között történő folytatása korlátokba ütközni. A lemaradásra vonatkozó következtetést támasztja alá az AKI 2014 vizsgálata 5 is a tesztüzemi rendszerből az öntözéssel is gazdálkodó és a többi termelési egységet összehasonlító elemzése. Az öntözés bevezetéséhez szükséges befektetések (szántóföldi növény, ültetvényes gazdálkodás és szántóföldi zöldség esetén) a jelenleg elérhető támogatási lehetőségek figyelembevételével 3-6, 8-13, 2-4 év alatt térülnek meg 6. Ezt az időtávot indokolt minimum figyelembe venni a díjfizetés 5 Dr. Kemény Gábor: Az öntözésfejlesztés ökonómiai hatásának vizsgálata a tesztüzemi rendszer alapján. AKI táblázat. 6 A vizsgálat 40%-os beruházási támogatással és a Növekedési Hitelprogram 2,5%-os kamatával számolt a szükséges eszközfejlesztés finanszírozása során. 21

23 fokozatos bevezetése esetén, ha erre politikai szándék és azzal együtt finanszírozási fedezet is rendelkezésre áll. Az öntözés részletes gazdaságossági, megfizethetőségi vizsgálatát az 1. melléklet mutatja be Érintett jogszabályok 115/ (1) A mezőgazdasági vízszolgáltató a mezőgazdasági vízszolgáltatási díj megállapítása érdekében költségkalkulációt készít. (2) A költségkalkuláció kizárólag a felszíni víz mezőgazdasági célú szolgáltatása körébe tartozó tevékenységre terjedhet ki. 6. a díj finanszírozójának megváltoztatása Változatok Változatok az érintett vízhasználatokra: Első változat: Az infrastruktúra fenntartását, felhasznált vízmennyiség arányosan fedező díj csak a mezőgazdasági vízszolgáltatásra vonatkozik. Második változat A vízpótló-rendszer minden használatára kiterjesztendő az igénybevétellel arányos hozzájárulás finanszírozási mechanizmusa a működtetési és fenntartási költségek tekintetében egyaránt. Az igénybevétel mértékét ebben az esetben is a funkcióra felhasznált vízmennyiség szabja meg. A költségek így a vízpótló infrastruktúra minden kedvezményezettje között oszlanak meg. A jogszabály ebben az esetben nem mezőgazdasági vízszolgáltatás, hanem a vízpótlás igénybevételének díjképzési rendjéről szól. Ebben az esetben a jogszabály szövegezését általánosítani kell. Változatok a díjtételek visszavezetésének ütemezésére: Első változat: a díj azonnali, teljes mértékű visszavezetése Második változat: Az alkalmazkodás elősegítésének lehetséges megoldása a díj fokozatos visszavezetése és az egyes vízpótló rendszerek alacsony kihasználtságából fakadó magas fajlagos költségek egy részének átmeneti állami átvállalása. Tényleges felhasznált vízmennyiség alapján történő felosztás esetén, amennyiben a mezőgazdasági vízhasználat növelését a központi költségvetés finanszírozási terhek átvállalásával is segíteni akarja, az állami tulajdonú vízpótló rendszerek mezőgazdasági vízhasználatra eső tőke költségének ideiglenes átvállalása lehet az eszköze, amely kedvezmény vagy a készlet kihasználtság egy adott szintjéig, vagy az öntözési beruházások megtérülési idejéhez igazítható. Fedezete a jelenleg a vízszolgáltatás díját finanszírozó állami hozzájárulás lehet. 22

24 3.2.3 Víziközmű-szolgáltatás A cél a költségmegtérülést biztosító árszabályozás és pénzügyileg fenntartható települési víziközmű-szolgáltatás kialakítása megfizethető díjrendszer mellett Javasat rövid megfogalmazása 1. A költségfedezet biztosítása irányába mozduló a Vksztv pontjában meghatározott Kormányrendelet (a víziközmű-szolgáltatás díjainak szerkezetéről) minél hamarabb történő elfogadása. A költségfedező és egyben megfizethető díjszabályozás kialakításához szükséges politikai döntés előkészítéséhez a következők javasolhatók: Az ágazati különadók, különösen a közműadó csökkentése, az adózási feltételek átalakítása, esetleg a közműadó teljes kivezetése a szektorból A rezsicsökkentés jelenlegi gyakorlata helyett az ágazati ÁFA csökkentése megfontolandó, mivel így az alacsonyabb díjakból fakadó terhek nem a szektorra, hanem a központi költségvetésre hárulnak. A fogyasztók közötti megkülönböztetés (ipar, intézmény, lakosság) lehetőség szerinti megszüntetése, vagy a lehető legkisebbre csökkentése a VKI elvárásainak megfelelően. Az EU fejlesztések költség-hatékony módon valósuljanak meg, az üzemeltetési szempontok (műszaki, költség) és a díjkövetkezmények figyelembe vételével, a szolgáltatók és a MEKH érdemi bevonásával. A vezetékes vízellátáson és közműves szennyvízelvezetésen kívüli feladatok, szolgáltatások költségeinek elkülönített nyilvántartása és költségeinek megfizetése annak érdekében, hogy azok ne terheljék a vízdíjakat (ilyen szolgáltatások a tűzivíz biztosítása, a csapadékvíz-elvezetés - ez utóbbiról külön fejezetben lesz szó - esetenként az árvízvédekezés) Ésszerű költség-takarékossági változtatások alkalmazása (pl. mérőcsere nem négy évenként, hanem 8 évenként, energiatakarékosság stb.), valamint a hatékony működés jó gyakorlatainak benchmarking módszerrel történő feltárása és átvételének elősegítése. Meg kell vizsgálni (elsősorban alkotmányossági szempontból), hogy mi a feltétele annak, hogy a vízdíjhátralék és az azzal összefüggésben megállapított késedelmi kamat, valamint a behajtás egyéb költségei a hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díjhoz hasonlóan adók módjára behajtandó köztartozásnak minősüljön. Progresszív, emelkedő blokk díj struktúra kialakítása, ami részben orvosolhatja a megfizethetőségi problémákat. A progresszív díjrendszer kidolgozásánál rögzíteni kell az alacsony díjú fogyasztás felső határát is. Erre iránymutató lehet, hogy a megfelelő személyi és háztartási higiéné fenntartásához, víztakarékos háztartási berendezések megléte esetén, 70 l/fő, nap fajlagos fogyasztás elegendő. A progresszív díjstruktúra 23

25 részét képezheti, ha a kéttényezős díjrendszer alapdíjáért cserébe egy előre meghatározott mennyiség fogyasztása a változó díj megfizetése nélkül jár a fogyasztónak. A progresszív díjstruktúra bevezetéséhez javasolt a fogyasztás és a háztartásban élők számának összekapcsolása. A jelenlegi díjtámogatási rendszer megszüntetése és új szociális alapú támogatási rendszer kialakítása fontos annak érdekében, hogy a szociálisan rászorulók képesek legyenek a szolgáltatásokat megfizetni a rászoruló lakosok számára egyedileg azonosított esetekben. Megfontolandó, részben a kintlévőség behajtás miatti alkotmányossági aggályokat orvosolandó egy bizonyos fogyasztási nagyságig az ingyenes vízszolgáltatás a rászorulók számára. A szociálisan rászorulók utáni költségeket az állam biztosítaná az önkormányzatoknak, akik a konkrét támogatást (az ingyenes, illetve olcsó díjak után) biztosítanák a szolgáltatóknak a költségeik fedezésére. A támogatottak körét és a támogatás Ft-ban kifejezett értékét a háztartás nettó éves egy főre jutó jövedelme és a költségeket fedező díj határozza meg. 2. Rekonstrukció hosszú távú finanszírozási stratégia kialakítása, amelynek legfontosabb elemei a következők: jelenlegi forráselvonások csökkentése, illetve megszüntetése (lásd fent); a költségfedezés irányába mozduló díjrendelet minél hamarabb történő elfogadása (lásd fent) A vagyonértékelés folyamatos elvégzése december 31-ig és annak alapján képződő amortizáció díjban való elismerése A gördülő fejlesztési tervek felújítási és pótlási feladatainak díjból nem fedezhető részének meghatározása hazai és EU támogatások igénybevétele a időszakban a KEHOP keretei között, fókuszálni kell a 2020 utáni időszak előkészítésére; kedvezményes hitelek biztosítása, mint a támogatás egy formája; rekonstrukciók ütemezése Indoklás Az 1. javaslathoz A víziközmű szolgáltatásról szóló törvény (Vksztv) lehetőséget ad a díjszabályozás kialakítására. A 74 alapján meg kell alkotni az árszabályozással kapcsolatos Kormányrendeletet A díjmegállapítási gyakorlat között nem a Vksztv- ben foglaltak szerint alakult ben központilag befagyasztották a díjnövelést, maximalizálták bruttó 4,2 %-ban az emelést, függetlenül attól, hogy volt-e új fejlesztés vagy nem. A rezsicsökkentések végrehajtásáról szóló törvény hatásaként július 1-jét követően a lakossági felhasználók által fizetendő szolgáltatási egységre jutó összeg (beleértve 24

26 az alapdíjat is) 10%-kal csökkent a január 31-én érvényben levő árakhoz képest. A rezsicsökkentés miatt kiesett díjbevétel a 2013-as bevétel 3,8%-a, így jelentős hatása volt a költségmegtérülésre. Ennél is jelentősebb hatással volt a víziközmű-szolgáltatók gazdálkodására a közműadó, illetve az energiaszolgáltatók jövedelemadója, amelyek összességében a díjbevételek 6,6%-át tették ki. A közműadó, amellett, hogy nehéz kigazdálkodni, aránytalanul sújtja a kiterjedt víziközmű-hálózatot üzemeltető, alacsony népességszámú kistelepüléseket kiszolgáló és alacsony fajlagos fogyasztási mutatókkal rendelkező szolgáltatókat.. A kialakult és befagyasztott díjstruktúra országosan nagy különbségeket mutat. Jelenleg a víziközmű-ágazatban több ezer különböző ár létezik, ami áttekinthetetlenné teszi a rendszert. A díjak struktúrája mellett azok mértékében is rendkívül jelentős eltérések vannak: a legmagasabb és legalacsonyabb árak közötti különbség ivóvíz-szolgáltatás esetén 2013-ban több mint ötszörös, mintegy 400 Ft/m3 (az átlagdíj 257 Ft/m3), szennyvízelvezetés és tisztítás szolgáltatás esetén több mint nyolcszoros, mintegy 800 Ft/m3 (az átlagdíj 302,5 Ft/m3). Jellemző a szolgáltatások és fogyasztói csoportok közötti keresztfinanszírozás, aminek részleges megszüntetése a Vksztv. alapján szükséges. A VKI szerint a fogyasztói csoportok közti díjkülönbség, csak komoly indoklás alapján megengedett (gazdasági, társadalmi, környezeti indokból). A pénzügyi költségmegtérülés értékelése szerint a VKI-nak megfelelő hosszútávú költségmegtérülés a legtöbb szolgáltatónál hiányzik. A 2013-as díjbevételek az indokolt költségek csupán mintegy 86,3%-ra voltak elegendőek, az ágazat egészére a hiány 38,3 milliárd forintot ér el. Az egyes szolgáltatásoknál a pénzügyi megtérülés átlagos aránya eltérő szintű, az ivóvíz szolgáltatásnál 93%, a szennyvízszolgáltatásnál 80%. Az indokolt költségek nem tartalmazzák teljeskörűen a víziközmű- szolgáltatók kiadásait (pl. közműadó, vízterhelési bírság), ami komoly jövedelmezőségi problémákat okoz Jelentős hatással voltak a víziközmű-szolgáltatók gazdálkodására az ágazati különadók, elsősorban a közműadó, másodsorban az energiaszolgáltatók jövedelemadója, amelyek összességében a díjbevételek 6,6%-át tették ki 2013-ban. A közműadó a víziközmű ágazatban a MAVÍZ által készíttetett KPMG tanulmány 7 (továbbiakban KPMG tanulmány) szerint nem befolyásolható, nem áthárítható. Az adó alanya ellentétben a többi vezetékes iparággal nem az eszköz tulajdonosa, hanem az üzemeltetője. A víziközmű szektor a többi iparághoz képest árbevétel-arányosan magasabb adóterhet visel. Szolgáltatónként jelentősen eltér az árbevétel-arányos közműadó-terhelés. Az adók jelentősen torzíthatják a víziközmű-szolgáltatók gazdálkodását, többletköltséget okozva a jelenben és a forráshiány miatt elmaradó felújítások miatt a jövőben is. A szektoriális különadók a csökkenő vízfelhasználású víziközmű-szektorban akadályozzák a fenntartható gazdálkodást. A szolgáltatók a rövid távú alkalmazkodás jegyében elhalaszthatják a tervszerű megelőző 7 KPMG-MAVÍZ_vVzikozmu_agazati_helyzetkep_2._kiadas_2015_augusztus. 25

27 karbantartásokat, pótlásokat, amelyek hatása egy megnövekedett későbbi költségszintet fog okozni. Mivel a megnövekedett költségszint az egész ágazatot érinti, így a MEKH kénytelen elismerni a magasabb költségszintet indokolt költségként. Az összehasonlító elemzéseknél ugyanis ezek a többletköltségek nem hullanak ki, mivel a szolgáltatók hasonlóan reagálnak a szektoriális adókra. Ennek megfelelően ezek vagy a díjban vagy támogatásként fognak megjelenni, így végül is egy kevésbé hatékony- és erőforrásokat pazarló állapotba mozdul el a szektor. A folyamat elindult, amelynek jelei már mind a gazdálkodási, mind az ügyfélelégedettségi mutatókon jelentkeznek. Amennyiben az ágazati különadókat (köztük a közműadót is a költségek között számoljuk, akkor a megtérülési ráta a 86,3%-os szintről, 81,6%-ra csökken. Maga a rezsicsökkentés is érzékenyen érinti a költségmegtérülési rátát (a fedezettséget). A rezsicsökkentés miatt kiesett díjbevétel a 2013-as bevétel 3,8%-a, így jelentős hatása volt a költségmegtérülésre. A KPMG tanulmány szerint a rezsicsökkentés miatti veszteség az ágazatban 2014-ben a évi duplája lesz és tényleges veszteség lép fel ágazati szinten. Amennyiben nem lett volna rezsicsökkentés, akkor a 86,3%-os szintnél 3,2%-kal magasabb, azaz 89,5%-os megtérülési arány jött volna ki 2013-ban. A rezsicsökkentés jelenlegi gyakorlata helyett amely a szolgáltatóknak jelentős (2014-ben mintegy 20 Mrd forintos) veszteséget okoz az ÁFA mértékét kellene csökkenteni. Lényeges, hogy hatékony, a teljes élettartam alatt legkiesebb összköltségű fejlesztések valósuljanak meg. A tapasztalatok szerint számos olyan fejlesztés van, amit lehetett volna sokkal jobban, olcsóbban üzemeltethetően megvalósítani. A beruházási döntéseknél az üzemeltetési szempontokat, az üzemeltetők véleményét és a várható üzemeltetési költségeket nem kellő súllyal, vagy egyáltalán nem vették figyelembe. Sokszor szükség van kiegészítő beavatkozásokra azért, hogy egyáltalán működjenek a rendszerek. A szennyvíz projekteknél előfordul túltervezett kapacitás is és alultervezett kapacitás is, mind a kettő komoly üzemeltetési és minőségi problémákat okoz. Több önkormányzat idegenkedik attól, hogy a saját vízbázisát feladja, mert kiszolgáltatva érzi magát. A későbbi magas üzemeltetési költségeket nem fogadják el, illetve nem kellő mértékben veszik figyelembe a döntések kialakításakor. Az önkormányzatok nemigen vizsgálják a regionális megoldás lehetőségét. Jellemzően minden kistelepülés saját víztisztító telepet szeretne építeni. Törekedni kell arra, hogy az új beruházások műszakilag minél jobban illeszkedjenek a már meglévő eszközökhöz, kövessék a KEHOP-ban is megfogalmazott regionalitás elvét. A tűzivíz biztosításával kapcsolatban az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról szóló 54/2014. (XII. 5.) BM rendelet írja elő a követelményeket. A csökkenő vízfogyasztás miatt a hálózat méretét egyre inkább a tűzivíz határozza meg, nem az ivóvízigény. Mind a hálózatos infrastruktúra magas tőkeigénye és az ehhez kapcsolódó költségek, mind maguk a tűzcsapok kialakításával és fenntartásával kapcsolatos költségek (bár ez utóbbi viszonylag alacsony költséghányadot képvisel) jelentősen terhelik a víziközmű-szolgáltatók költségeit. A közterületen keletkező vízveszteség a hatályos jogszabályok alapján nem hárítható át a lakosságra. 26

28 A költségek nem elkülönített nyilvántartása továbbá nem teszi lehetővé, hogy megállapításra kerüljön, vajon a tűzivíz biztosításának valóban a legköltséghatékonyabb és erőforráskímélőbb módja-e a vezetékes ivóvízhálózat útján történő biztosítása. A tűzivíz igényt az Európai Unió tagállamaiban jellemzően a közüzemi ivóvízellátásból vételezhető ivóvízzel látják el. A jogi szabályozás lehetőséget ad az alternatív tűzivízbiztosítás számára, érdemes lenne megvizsgálni az alternatív tűzivíz források technikai és gazdasági indokolhatóságát. Alternatív megoldás alkalmazása eseti vizsgálatok alapján különleges indoklások mentén történhet, de a tűzivíz igény folyamatos rendelkezésre állásával. Jelenleg is működik az a régóta hatályos díjtámogatási rendszer, ahol az állam az önkormányzatok által benyújtott pályázatok alapján a lakossági felhasználóknak díjtámogatást nyújt azokon a településeken, ahol a víziközmű szolgáltatás költségei egy meghatározott küszöbértéknél magasabbak. A díjtámogatás jelenlegi rendszere nem érvényesíti a rászorultság elvét, a magas költségű szolgáltatási területen minden lakosnak biztosítja az alacsonyabb díjat szociális helyzettől függetlenül. Nem ösztönzi továbbá a költségtakarékosabb, hatékonyabb működést. A díjtámogatási rendszer jelenlegi feladata a lakossági díjterhek csökkentése azokon a területeken, ahol a víziközmű-szolgáltatás fajlagos költsége az országos átlagnál lényegesen magasabbak. A Vksztv által előírt, de még el nem fogadott díjrendeletnek jelentős szerepe lehet a díjak régiós vagy országos egységesülése szempontjából. Megfizethetőség tekintetében Magyarország sereghajtó az OECD országok között. Országos szinten egy átlagos háztartás átlagjövedelmének 2,5%-át költötte 2013-ban a víziközműszolgáltatásokra. Az alsó jövedelmi decilisben a jövedelem 8,4%-át érte el a víziközműszolgáltatásokra kifizetett összeg. Megállapítható, hogy a lakosság fele a nemzetközileg és hazai dokumentumokban is elfogadott jövedelmi korlát (3%) felett fizeti a víziközmű-szolgáltatások díját. A vízközmű szolgáltatásban a megfizethető díj és a magas színvonalú szolgáltatás költségigénye között eddig feloldhatatlan az ellentét. A díjtámogatási rendszer átalakítása és a progresszív díjrendszer kialakítása egy lépés lehet egyszerre a megfizethetőség és a költségfedezés irányába. A rendszer kialakítása komoly előkészítést igényel, több minisztérium hatáskörébe tartozik, a tárcák együttműködése szükséges. A 2. javaslathoz A finanszírozás legkritikusabb kérdése az évtizedek alatt felhalmozódott rekonstrukciók forráshiánya. A víziközművek költségfedezésének helyreállítása az előkészítés alatt álló díjrendelettől várható, s míg erre nagyobb esély van a folyó kiadások tekintetében, a megfizethetőségi problémák miatt a rekonstrukció teljes, halmozott forrásigénye gyakorlatilag nem építhető be a díjakba. A szektorból minimálisan az indokolt költségek mintegy 10%-a került kivonásra/felélésre évente csupán eszköz oldalon. Ez jelentős részben az amortizációs időszak nyújtásával van 27

29 összefüggésben, így évente az indokoltnál alacsonyabb amortizáció kerül elszámolásra. Ezt súlyosbítja a bérleti/használati díjak eltérítése, amellyel az érték 15%-ig is emelkedik. Az indokolt költségek számításánál a kapacitásköltségek nem tükrözik a pótlási értéket, mivel nem a jelenlegi pótlási értékekhez számítja az amortizációt, hanem a könyv szerinti értékhez, amely 1990-es évek közepi bruttó értéket tartalmaz. A Vksztv végéig ad haladékot a vagyonértékelés elvégzésére, így a víziközmű-vagyon zömmel még nem tükrözi a pótlási értéket. Az előbbiek miatt a kapacitásköltségek 2013-ban az indokolt költségek csupán 1/3-át tették ki. Az eszközök mindenkori állapota meghatározza nem csak a karbantartási, de termelési költségeket (itt víztermelés/kezelés, illetve szennyvíztisztítás) is. A vízszolgáltatás ágazatban utóbbi hatás többek között a hálózati veszteségben mutatkozik meg, míg a szennyvíz ágazatban a talajvíz, illetve a nem kívánt csapadékvíz beszivárgása (infiltráció) jelent többlet kapacitás és költség igényt. Jellemzően az eszközök rossz állapota elsősorban a közüzemi ivóvíz-ágazatban jelent számottevő működési többletköltséget. A hálózati veszteség (benne a relatíve jelentéktelen mennyiségű saját felhasználást) országosan 25%-os, a fővárosi közüzemi ivóvíz-szolgáltatót nem számítva mintegy 29%, amely az OECD tagországokban található 10-30%-os intervallum 8 szélső értéke. A szórás meglehetősen nagy, van olyan szolgáltató, ahol ez az érték az 56%-ot is eléri. A megtermelt ivóvíz átlagosan negyede, esetenként fele nem jut el a felhasználókhoz, ami nem fenntartható. A nagyarányú veszteség nem elsősorban a karbantartás elmaradásának tudható be, amely a vízszolgáltatás ágazatban a bruttó eszközérték 3,4%-át tette ki 2013-ban. A meglehetősen magas érték okát a pótlás értéke magyarázza, hiszen 2013-ban a karbantartásra jutó összeg mintegy kétszerese a pótlásra fordított összegnek. A pótlásra fordított összeg pedig a fele volt a fentebb már elemzett elszámolt amortizációnak. A helyzetet súlyosbítja, hogy 2013-ban lépett életbe a évi CVI. törvény az állami vagyonról 9 módosítása, amely szerint alapfeladatként vagy főtevékenységként közfeladatot ellátó vagyonkezelő a visszapótlási kötelezettség teljesítése alól a törvény erejénél fogva mentesül. Az eszközök állagmegőrzéséhez jelentős pótlólagos forrásokra van szükség, akár a víziközműszolgáltatás igénybevevőitől, akár külső forrásból. Haladéktalanul el kell kezdeni a szükséges rekonstrukciókat, amely az ágazat teljesítőképességéhez, ill. a víziközmű-szolgáltatást igénybevevők pénzügyi lehetőségeihez képest még középtávon is megoldhatatlan feladatnak tűnik, mivel hatalmas összegekről van szó 10. Amennyiben a rekonstrukció folyamata nem indul el, 8 Managing Water for all An OECD perspective on pricing and financing Key messages for policy makers OECD A évi CXIV. törvény módosította 10 Magyarországon az eszközök nem valós értéken vannak nyilvántartva, az értékcsökkenés nem fedezi az újraelőállítási költségeket, az értékcsökkenés a műszaki színvonal megtartására sem elég. A jelenlegi ivóvíz törzsvagyon bruttó könyv szerinti értéke 474 milliárd Ft, melynek pótlási értéke ennek többszöröse. Pontos értéket a 28

30 a víziközmű szolgáltatások színvonala csökkenni fog, a kiadások emelkedni (pl. a hálózati veszteségek tovább növekednek), a környezet terhelése pedig fokozódni. A díjban a pótlás fedezetét biztosítani kell, de ez már nem elegendő, hiszen a műszakilag hasznos élettartamukon túl lévő víziközmű rendszerek nem fognak még mintegy 30 évig kitartani, míg a díjbevételekből elegendő forrás gyűlik össze a pótlásukra. A díjak már csak a megfizethetőségi problémák miatt sem lehetnek az elmaradt pótlások fő forrásai. Ez annyit jelent, hogy míg az új, vagy a közelmúltban elkészült művek folyamatos pótlását a díjbevételekből kell fedezni (ez összhangban van az EU-s pályázatok követelményrendszerével), addig az elmaradt rekonstrukció egy felhalmozódott teher és súlyos megfizethetőségi kérdéseket vet fel, ha néhány év alatt hirtelen a jelenlegi fogyasztókra hárítják a sokéves múltbeli mulasztások követelményeit. Elkerülhetetlen azonban, hogy a lehetőségekhez mérten, a gördülő fejlesztési tervekre alapozva fokozatosan elkezdődjenek, majd bővüljenek is a rekonstrukciók, hogy legalább ne halmozódjanak tovább az ebbéli elmaradások. Praktikusan erre a célra az első években a központi költségvetés forrásait lehet hangsúlyosabban használni, s ahogy a rekonstrukciós költségek egyre nagyobb mértékben beépítésre kerülnek a díjakba (párhuzamosan az ágazatot sújtó terhek - mint pl. közműadó - korábban tárgyalt csökkentésével), leépíthető lesz a költségvetési hozzájárulás Változatok A közműadó kivezetésének változatai a KPMG tanulmány alapján. A víziközmű ágazat mentesüljön a közműadó megfizetése alól. A vezetékes iparágak fajlagos közműadó-terhelése közel azonos legyen. A víziközmű szektoron belül a közműadó-terhelés felülről korlátos legyen. A közműadó elismertethető legyen a tarifában (kockázata: megfizethetőségi problémát okoz.) A támogatási rendszer és a progresszív díjtarifa témakör változatai A támogatási rendszer átalakítása és a progresszív díjrendszer egyidejű összehangolt bevezetése A támogatási rendszer megfelelő átalakítása önmagában, a progresszív díjrendszer bevezetése nélkül is elegendő lehet, ha csökkennek az ágazatra eső adóterhek és nő a vagyonértékelések elkészítését követően évben lehet meghatározni. A szennyvíz törzsvagyon bruttó könyv szerinti értéke 1042 milliárd Ft, amely vagyon azonban átlagban fiatalabb, mint az ivóvíz törzsvagyon. Az alkalmazott csőanyagok minősége miatti rekonstrukciós igénye minimális, azonban a kivitelezési és egyéb okok miatti rekonstrukciós igénye viszont jelentős lehet. 29

31 működési hatékonyság (ahogy ezt az egyesülésektől és a MEKH tevékenységétől várni lehet) Érintett jogszabályok Elsősorban a vízgazdálkodási törvényt, a Vksztv-t és a még nem létező Kormányrendeletet a díjak szerkezetéről érinti. 3.3 Hatékony vízkészlet felhasználás A felszín alatti víztestek esetében van példa arra, hogy mennyiségi szempontok miatt nem jó állapotú egyes víztestek minősítése, a felszíni víztestek esetében pedig van példa a vízhiány jelenségére. Mind a VKI készletköltség megtérülésére vonatkozó feltétele, mind a fenntartható vízkészlet-gazdálkodás érdekében szükséges a beavatkozás az érintett víztesteken. Ugyanakkor a felszín alatti vízkészletek mennyiségi szempontból vett nem jó állapotának (FAV) és a felszíni vízkészletek (FEV) esetében jelentkező hiánynak részben eltérőek az okai. A felszín alatti készletek esetében a rendelkezésre álló mennyiséget meghaladó igények jelentik a fő okot, ugyanakkor a felszíni készletek esetében a rendelkezésre álló mennyiségek éven belüli kiegyenlítettlenségének csökkentésére irányuló intézkedések megelőzhetik a jó állapot hiánya miatt szükséges intézkedéseket. Ez utóbbi helyzetek kezelésére külön javaslat kerül megfogalmazásra (4.3.1 fejezet). A rendelkezésre álló készleteket meghaladó igények közötti elosztás problémájára a megfelelő módszer a jogi megalapozottságú közgazdasági szabályozóeszközök alkalmazása. Ugyanakkor a bevezetését meg kell, hogy előzze a készletek tényleges használatának adminisztratív felülvizsgálata és az engedéllyel nem rendelkező használatok döntő részének a felszámolása. A javaslat ezért több egymást követő lépéssort tartalmaz, amelynek egy újabb fokozata akkor alakítandó ki egy víztesten (vagy annak egy részén), ha a sorban azt megelőző intézkedések meghozták a kívánt eredményt, illetve a továbblépés feltétételeit sikerült kialakítani A rendelkezésre álló vízkészletet meghaladó igény esetén nem a VKJ, hanem víztest szintű elosztási mechanizmus az elosztás eszköze A javaslat rövid megfogalmazása Megelőző intézkedés 1: a nem hasznosított készletek csökkentésére ösztönzés A javaslat lényegét jelentő allokációs mechanizmus tudja kielégítően kezelni a készletköltség megtérülésének kérdését, ugyanakkor alkalmazása előtt megvalósítandó a kiadott lekötések adminisztratív felülvizsgálata a tartósan fel nem használt lekötött mennyiségek elvonása. 30

32 Megelőző intézkedés 2: Az engedély nélküli használatok visszaszorítása Az illegális használatok visszaszorítása és az illegális használat magas felderítési / szankcionálási valószínűsége nagyon fontos előfeltétele bármilyen vízkészlet-gazdálkodási intézkedésnek, enélkül a hatékonyságra ösztönzés működésképtelen. Megelőző intézkedés 3: önkéntes megállapodás a vízhasználók között a szükséges csökkentés elosztására A gyenge állapotú víztestre vonatkozó lekötési jogosultságok elosztási mechanizmusának kialakítása előtt javasolható egy tárgyalási forduló beiktatása, amelynek célja, hogy a gyenge állapotú víztest használói önkéntes megállapodás formájában találjanak megoldást a szükséges csökkentés egymás közötti felosztására. Víztest vagy rész-víztest szintű elosztási mechanizmus Abban az esetben, ha az előzőekben felsorolt megelőző intézkedések nem elegendőek a kérdéses víztest jó állapotának elérésére és fenntartására, szükségessé válik egy formális elosztási rendszer kialakítása. Az új intézményrendszer három elemből áll: 1. Az új rendszerbe történő átmenet kezelése, kiinduló készletfelosztási terv készítése 3 (vagy 5) éves időszakra a rendelkezésre álló készlet 90%-ára 2. Éves gyakoriságú licit a fennmaradó 10%-nyi készlet terhére, hogy rugalmasságot biztosítson a gazdasági szereplők tervezéséhez. 3. A hatóság által működtetett kereskedési platformon keresztül a csereszabatos lekötési joggal rendelkezők között a lekötési jogosultságaik forgalmazhatósága. Ez az elem az éven belüli szezonális, vagy más külső okból gyors reagálást igénylő alkalmazkodások lehetőségét biztosítja mind a készlethasználók, mind a készletgazdálkodó számára. 31

33 3. ábra A forgalmazható lekötés rendszer algoritmusa Éves felhasználás Készlet kiosztás felülvizsgálata A hatékony készletgazdálkodás érdekében javasolt általános eljárásrendi változtatás A vízügyi igazgatóság, mint a vízvagyon vagyonkezelőjének vízjogi engedélyezési eljárásokba történő bevonása javasolt. Eljárásjogi szintű jogszabály kell, hogy rendezze a vízügyi igazgatóságok, mint vagyonkezelők vízjogi engedélyezési eljárásokba való bevonását, különös tekintettel arra az esetekre, amikor felszíni vagy felszín alatti víztestből vízkivétel, vízfelhasználás, illetve víztovábbítás történik. Javasoljuk a vízügyi igazgatóságot, mint szakhatóságot bevonni a vízjogi engedélyezési eljárásokba, tekintettel arra, hogy így szakmai álláspontjuk kötelező erővel rendelkezne Indoklás Megelőző intézkedések Megelőző intézkedés 1: a nem hasznosított készletek csökkentésére ösztönzés A javaslat lényegét jelentő allokációs mechanizmus tudja kielégítően kezelni a készletköltség megtérülésének kérdését, ugyanakkor alkalmazása előtt megvalósítandó a kiadott lekötések adminisztratív felülvizsgálata a tartósan fel nem használt lekötött mennyiségek elvonása. A készletek adminisztratív felülvizsgálatát a vízügyi hatóság (a VIZIG-ekkel együttműködve) tudja ellátni a VKJ bevallásokban szereplő kivett vízmennyiségi adatok, valamint a vízjogi engedélyekben lekötött vízmennyiségi adatok összevetésével. A 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet 32