MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION

Átírás

1 MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN-HUNGARIAN UNION AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE KUN Tibor A végső megoldás afrikai módra (egy film és mögöttese) Eredeti közlés /Original publication: Ezredvég, 2007, 15. évf., 6 7. szám, old. Eredeti Elektronikus újraközlés/electronic republication: AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR Dátum/Date: január / January 19. Az elektronikus újraközlést előkészítette /The electronic republication prepared by: B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd Hivatkozás erre a dokumentumra/cite this document KUN Tibor: A végső megoldás afrikai módra (egy film és mögöttese), AHU MATT, 2015, pp old., No , Eredeti forrás megtalálható/the original source is available: Közkönyvtárakban / In public libraries Megjegyzés / Note: ellenőrzött és szerkesztett szöveg / controlled and edited text Kulcsszavak/Key words Magyar Afrika-kutatás, ismertetés és elemzés Raoul Peck Április Ruandában c. filmről African studies in Hungary, presentation and analysis of Raoul Peck s Rwandan subject film, Sometimes in April

2 2 Kun Tibor AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS, ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMEN- TUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES, COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS * magyar és idegen angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség szerint más nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/ writings in Hungarian and foreign English, French, German, Russian, Spanish, Italian and other languages * az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free but access or downloading are subject to registration * Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók, kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./the African-Hungarian Union is a non-profit organisation that has created this electronic database for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African themes in its entirety from the beginning until the present day.

3 A végső megoldás afrikai módra 3 A VÉGSŐ MEGOLDÁS AFRIKAI MÓDRA (EGY FILM ÉS MÖGÖTTESE) Kun Tibor A film, amelyről ebben az írásban szó esik, Magyarországon is megvásárolható dvd-hordozón, néhány hónapja az HBO-tvláncon is vetítették, ugyanis eredendően tv-filmnek készült. Eredeti címe: Sometimes in April, magyar címe: Április Ruandában, készült Haiti USA (HBO) koprodukcióban 2004-ben. Rendezője, Raoul Peck 1953-ban Haiti szigetén született. Két előző filmje közül az egyik (L homme sur les quais) a Haiti volt diktátor, Duvalier rémuralmát idézi, a másik (Lumumba) az első szabadon választott kongói miniszterelnök, Patrice Lumumba rövid politikai pályafutását és meggyilkolását dolgozza föl. Mindhárom film remekmű mind a témák kiválasztását illetően, mind a rendezés tekintetében, mind a nézőkre gyakorolt pszichés hatás erejében. Az események, amelyeket az Április Ruandában vetít elénk, a másik két említett filmhez hasonlóan most is a valóságban gyökereznek, nevezetesen az 1994-ben a kis afrikai független államban, Ruandában véghezvitt népirtást tárja elénk. Mi itt és most nem kívánunk a filmmel mint a valóságnak művészi eszközökkel történő ábrázolásával foglalkozni, ez az esztéták dolga. Azt szeretnénk elérni, hogy az ábrázolt eseményeket megvilágítsuk, a történelmi hátteret megismertessük. Még mielőtt azonban magát a filmet bemutatnánk, a történelmi háttér tekintetében kell egy rövid lélegzetvételnyi előzetest adni. Az események főszereplői Ruanda két, egymással nagyon-nagyon régóta szembenálló törzse, a hutuk és a tutsik (tuszik), akik közül az előbbiek, mint már fentebb említettük volt a dátumot, 1994-ben véres leszámolást indítottak az utóbbiak ellen, amit nyugodtan (?!) nevezhetünk végső megoldás -nak. S most ismertessük részletesen magát a filmet, amelynek idősíkjai azaz jelen és múlt állandóan változnak. Tehát 2004-ben vagyunk, az első helyszín Ruanda fővárosának, Kigalinak egyik általános iskolája, az osztályban a gyermekek csöndben, megilletődve nézik a tv-ben a tíz évvel azelőtti képeket: Clinton

4 4 Kun Tibor akkori amerikai elnök a ruandai népirtásról beszél, a tanár, Augustin, aki hutu származású katonatiszt volt, próbál válaszolni a gyerekek kérdéseire, közöttük arra, megelőzhették volna-e a népirtást? Augustin válasza: Talán, ha bátrabbak lettünk volna, és a világ jobban figyel ránk. Öccse, Honoré, közben az arusai (Tanzánia) nemzetközi bíróság előtt bevallja, bűnös volt a népirtásban: az RTLM Rádió adásaiban uszította a hutukat a tutsik ellen. Vissza az időben! A ruandai hadseregben századosként szolgáló Augustin és egyik katonatársa gyanítják, kiképzésük már a készülő tutsi-ellenes manőverek célja. Tudomásukra jut, a hadseregben ún. halállisták keringenek a tutsi származású és a velük szimpatizáló hutuk nevével, címével. Augustin figyelmezteti öccsét, Honorét, hogy ő és a barátai tönkreteszik az országot, öccse azonban továbbra sem támogatja. Eközben a hadseregben francia segédlettel fegyverek érkeznek: kalasnyikovok Albániából, Izraelből, M16-osok az USA-ból, lőszer Egyiptomból, macheték (!) Kínából (!) ( mert a népet várja a munka jegyzi meg a tiszt). Ugyanennek az évnek egyik áprilisi hajnalán lelövik az akkori ruandai elnököt szállító repülőgépet; ez jeladás volt a hutu katonaságnak és a felfegyverzett vagy machetékkel, szöges dorongokkal felszerelt civileknek a tutsik elleni irtóhadjárat megindítására. Felirat: 1. nap: 8 ezer meggyilkolt ember. Augustin a családját tutsi származású feleségét, Jeanne-t és két fiát rábízza öccsére, vigye el őket biztos helyre. A halállistákon egyébként Augustin neve is szerepel, ő azonban marad. Felirat: 3. nap: 30 ezer meggyilkolt ember. Augustin lánya egy felekezeti iskolában tanul, és ezt az iskolát is megrohamozzák a hutuk, akik előbb szét akarják választani a hutu és a tutsi lányokat, ők azonban együtt maradnak, mire a hutu katonák egyszerűen sortüzet adnak rájuk csak néhányan maradnak életben a lányok közül, így Augustin lánya is. Bár mint később meglátjuk halálos lövést kapott. Eközben az amerikaiak követik az eseményeket (műhold felvételek segítségével!), de különböző kifogások ürügyén visszautasítják a beavatkozást. Felirat: 65. nap: 620 ezer meggyilkolt ember; 77. nap: 716 ezer meggyilkolt ember. Mocsaras vidék: sok üldözött ide menekült, közöttük az említett felekezeti iskola két tanárnője is, akik Augustin súlyosan sebesült lányát cipelik. A kislány azonban hamarosan belehal sérüléseibe. Végül

5 A végső megoldás afrikai módra 5 megérkeznek az FPR (Front patriotique rwandais Ruandai hazafias front) felszabadító katonái, vége a lidércálomnak, a menekülők elhagyhatják a mocsarakat. Augustin megtudja, lánya halott, családjáról azonban csak később tudja meg az igazságot: öccse a börtönben meséli el neki: a katonák megölték a fiait, feleségét, Jeanne-t egy templomban rejtette el, de őt is megölték a katonák. És ismét a felirat: 100. nap: csaknem 1 millió meggyilkolt ember. A film helyenként kegyetlen képsorokban mutatja be egyrészt a hutu hadsereg FAR (Forces armées rwandaises Ruandai fegyveres erők) gyilkos eljárásait, másrészt az üldözöttek (akik között minden korú, nemű és foglalkozású ember volt) rettegését, menekülési próbálkozásait, amelyek sajnos csak kevés esetben hoztak eredményt. A film a bevezető képsorokkal végződik: Augustin kis tanítványai az osztályban Chaplin A diktátor című filmjén nevetnek felszabadultan Ennyit ismételjük, nagyon röviden magáról a filmről. S most rajzoljuk meg hasonlóan nagy vonalakban a történelmi hátteret! Rögtön le kell szögeznünk, hogy a történelmi valóságot két szempont, illetve állásfoglalás alapján közelíthetjük meg, a kutatási eredményekkel összevetve. Sík Endre ismert nagyszabású, sokak által és sok tekintetben joggal kritizált művének IV. kötetében részletesen tárgyalja a két említett törzs viszályának mozgatórugóit. Kiindulópont nála is a volt kis ruandai királyság belga mandátum alá helyezése, amely elősegítette a népesség mindig is nagyobb százalékát kitevő hutuk elnyomását a kisebbségben lévő tutsik által. Ez természetesen bőszítette a hutukat, akik minden eszközzel igyekeztek változtatni, azaz megszüntetni a tutsik felettük gyakorolt elnyomó politikáját. Vagyis azt, ami többek között akadályozta a hutuk földhöz jutását, a politikai hatalom terén a magasabb szintű irányító posztok elérését, tehát általában a tutsik minden téren megnyilvánuló kiváltságait. A tutsik viszont, hatalmuk megvédése érdekében a terrorista merényletektől sem riadtak vissza, különösen a második világháború utáni időszakban. Ezekre a terrortámadásokra a hutuk hasonlóképpen válaszoltak. Így novemberében véres összecsapások zajlottak le a két törzs között, amelyeket Sík szerint nem a hutuk kezdtek, hanem november elseje és 3-a között a tutsik provokálták ki. Ez utóbbiak hutukkal szembeni magatartását egy, ezen események előtt tett kijelentése érzékelteti:

6 6 Kun Tibor A tutsik és hutuk közti viszony mind ez ideig a hutuk szolgaságán alapult, úgyhogy testvéri viszonyról közöttünk nem lehet szó Királyaink meghódították a hutuk országát, és megölték az ő kis királyaikat; milyen alapon igénylik most, hogy testvéreinknek tekintsük őket? Ugyanezekben az években mindkét fél berkeiben egymás után alakultak a különböző pártok, szervezetek, mozgalmak, amelyek ilyen vagy olyan módon szították a másik fél elleni gyűlöletet, ami végül sorozatos és véres leszámolásokhoz vezetett; Sík ide vonatkozó elemzése, érthető okok miatt, 1960-nál megáll, amikor is a hutuk újabb támadást intéztek tutsi falvak ellen. Az általunk használt nyugati elsősorban francia nyelvű történetírás is a terület belga mandátum alá helyezésétől számítja a két törzs véres viszálykodását. Elismeri, a belgák tovább erősítették a tutsik feudalizmusát, azaz a hutuk fölött gyakorolt hatalmuk megszilárdítását, azonban hamarosan belátták annak szükségességét, hogy ezt a hatalmat hutuknak adják át. Érvelésükben és döntéseikben nagy szerepet játszottak ideológiai megfontolások, amelyeket a katolikus Egyház is osztott: a tutsi nacionalizmusban kommunista veszélyt, dekolonizációs törekvéseket véltek felfedezni, különösen a második világháború után. Sík Endre esetében jeleztük, elemzése 1960-ig terjedt. Nos, 1962 júliusában Ruanda elnyerte függetlenségét, ami azonban semmilyen mértékben nem akadályozta a két törzs egyre véresebb és embertelenebb kölcsönös leszámolásait; így 1963-ban, amikor a szomszédos országokba a hutuk bosszúja elől menekült tutsik fegyveres támadással akartak hazájukba visszatérni. A hutuk bosszúja ismét kegyetlen volt: mintegy 20 ezer tutsit mészároltak le, és ez a folyamat nem állt meg ban Ruanda első elnöke újabb pogromot indított a tutsik ellen, ugyanebben az évben katonai államcsíny útján hatalomra került Juvénal Habyarimana tábornok, aki a hutukra támaszkodva diktatúrát vezetett be, belga és francia segítséggel igyekezett visszaszorítani mindenhonnan a tutsikat. Elérünk az 1990-es évekhez, és a film cselekményéhez. A fontosabb dátumok és a hozzájuk fűződő események, ahogyan azt a Le Monde diplomatique c. tekintélyes francia folyóirat összefoglalta 1998 szeptemberében:

7 A végső megoldás afrikai módra október 1.: az FPR Ugandából kiindulva megtámadja Ruandát. Két volt gyarmattartó ország, Belgium és Franciaország ejtőernyősöket küld Kigaliba. Harcok a két törzs között augusztus 4.: a tanzániai Arusában az FPR és a ruandai elnök békeszerződést írnak alá, október 5-én az ENSz békefenntartó csapatokat küld Ruandába. A feszültség nem csökken április 6, hajnal: Juvénal Habyarimana elnök repülőgépét máig tisztázatlan körülmények között lelövik. Néhány óra múlva beindul a hutuk által a tutsik kiirtására irányuló gyilkosságsorozat. Mintegy 2 millió ruandai menekül Tanzániába és (az akkori) Zaire-ba (ma Kongói Demokratikus Köztársaság) június: francia ejtőernyősök próbálják a menekülőket (közöttük a tutsik meggyilkolásában tevékenyen részt vett hutukat) biztosítani július: az FPR győz. A menekülttáborokban a helyzet katasztrofális február: nemzetközi bíróság felállítása az ENSz tanácsára október november: Zaire-ban Laurent-Désiré Kabila csapatai fedezik az országban maradt ruandaiak FPR-kommandók általi legyilkolását. Milyen szerepet játszott ebben az Afrikában soha nem látott méretű népirtásban Belgium és Franciaország? Ugyanis hamarosan ez a kérdés kezdte el foglalkoztatni a nemzetközi sajtót és a közvéleményt, és a politikusokat, miután a két ország bizonyos addigi beavatkozásai régóta evidensek voltak. Nos, a film egy rövid, angol nyelvű történelmi utalással indul, amelyben elsősorban Belgiumot vádolja a kialakult állapotok miatt, s ezen a véleményen van amint erre fentebb már szintén utaltunk Sík Endre is, amikor a terület második világháború utáni helyzetét elemzi. És Franciaország? Ugyancsak a Le Monde diplomatique által feltárt tényeket idézzük. Ezek megemlítik, hogy Franciaország 1990 és 1993 között teljes erőbedobással támogatta a ruandai kormányt és annak hadseregét, a FARt, az FPR-t pedig ellenségnek tekintette, néger khmer -eknek nevezte. Mivel hivatalosan ebben az időszakban nem háború zajlott Ruandában, a franciák diszkrét missziók -kal (úgymint katonai kiképzés, tanácsadás, titkosszolgálat, külföldi zsoldosok toborzása a FAR számára stb. ) segítették a népirtó ruandai kormányt. Mindezek kivizsgálására 1998-ban Franciaországban parlamenti vizsgálóbizottságot

8 8 Kun Tibor hoztak létre, amely a vizsgálatai során ilyen indoklásokkal találkozott a véreskezű ruandai kormány támogatására: francia nyelvű afrikai terület megvédéséről volt szó, vagy: Uganda megsegítésének ürügyén az USA hegemóniai törekvéseit látták érvényesülni nem csak itt, de egész Afrika tekintetében Az akkori vezető francia tisztségviselők továbbra is az FPR-t vádolták a népirtáshoz vezető háború kirobbantásával. A franciák mellett a belgák is létrehoztak egy parlamenti vizsgálóbizottságot az illetékes kormányzati szervek felelősségének tisztázására. Ennek a bizottságnak a munkáját, bevallása szerint, mind a francia hatóságok, mind pedig az ENSz bizonyos körei akadályozták adatok kiadásának megtiltásával. Annyit minden esetre megállapítottak, hogy a bevetett belga egységek felkészültsége nagyon alacsony volt, állítólag három hét alatt képezték ki őket a ruandai bevetésre. Az ENSz kéksisakosainak, illetve a francia csapatok szerencsétlen béketeremtő akcióinak nyomait a filmben is nyomon követhetjük: a hutu harcosok (dorongokkal és machetékkel, nem egyszer modern lőfegyverekkel felszerelkezve) megtámadták és elhurcolták a külföldi rendfenntartó erőket, az ENSz-katonák pedig menekülő civilekre nyitottak tüzet!.. S hogy a több mint tíz évvel ezelőtti események mennyire túlélték az időt, bizonyítja, hogy egy francia bíró nemrég keresetet nyújtott be a jelenlegi ruandai elnök, Paul Kagamé ellen, azzal vádolva őt, hogy még az 1993-as arusai békeszerződés előtt ő és cinkosai tervezték ki az akkori elnök repülőgépének lelövését olyan rakétákkal, amelyekkel az FAR nem rendelkezhetett, csak az FPR. A francia bíró lépésével megromlottak a ruandai francia diplomáciai kapcsolatok, melyeknek egyik mozzanata, hogy Ruanda utasította Franciaország ruandai nagykövetét, 24 órán belül hagyja el az országot. Térjünk most vissza a filmhez és annak rendezőjéhez! Raoul Peck többször és részletesen beszélt filmkészítési módszereiről, szándékairól. Alapvető véleménye: A filmek nem ártatlanok. Afrika Ruandában című filmjével kapcsolatban (amit egyébként januárjában az imént említett ruandai elnök, Paul Kagamé jelenlétében a kigali stadionban nemzetközi premierként mutattak be abban a stadionban, amelyben 1994-ben több ezer ruandait mészároltak le!) a következőket nyilatkozta:

9 A végső megoldás afrikai módra 9 A film minden egyes jelenetében igaz történetben találtam magam Szakaszról szakaszra, minden igaz. Célja volt «biblikus» karakterekkel felruháznom (ti. a filmet), azért, hogy (tíz év múlva) megmutathassa a területet a maga egészében. E nélkül nincs lehetséges magyarázat erre a katasztrófára. Ami rögtön az elején érdekelt, az a mai és a holnapi Ruanda. Hogyan élhetnek még együtt az emberek ebben az országban. A tegnapi gyilkosok találkoznak a túlélőkkel. Megtörtént, hogy ujjal mutattak a népirtásban résztvevőkre. Bevallása szerint a szereplők többsége reális személyeket testesít meg, reális gondolatokat tolmácsol, a helyszínek valóban léteznek (ld. az előbb említett stadiont vagy a templomokat). A menekülőket ábrázoló képsor is reális alapokon nyugszik; amit azonban a nézők nem tudhattak: A világ nem értette meg, hogy ez a több ezres tömeg nem áldozatokból állt, hanem gyilkosokból vagy gyilkosok cinkosaiból A világ elájult a menekülők ezen lépei előtt, és elkezdett segélyeket küldeni, ami még nagyobb bajokat okozott a menekülttáborokban, mivel a gyilkosok arra használták, hogy nevezetesen a kongóiakkal kereskedjenek, és továbbra is felügyelhessék a menekülteket. Itt láthatjuk a képek manipuláló hatását. Amit azonban a leglényegesebbnek ítélhetünk a filmben ábrázolt eseményekkel kapcsolatban, azok általánosítható/általánosítandó ereje, célja, amit Peck így fogalmazott meg: Ez a történet a világról szól. Nem helyi népirtás: ez az emberi nemen végrehajtott népirtás. Át kell lépnünk az ún. tribalizmust. Emberi katasztrófával állunk szemben. Zárjuk ismertetésünket ezzel a gazdag és szép szerzői gondolattal, intéssel, ami távoli perspektívákba mutat az egész emberiség történetében!