Szubjektív jóllét és életminőség a romák körében. Human Contact 2001

Átírás

1 Szubjektív jóllét és életminőség a romák körében Human Contact 2001

2 Tartalom Bevezető... 3 A gazdasági teljesítmény és társadalmi fejlődés mérése... 5 A GDP reformkísérletei... 5 A mutatókon túl: mit mutatnak a számok?... 6 Fejlődés ÉS jólét... 8 Életminőség kutatások és definíciók... 9 Szubjektív életminőség mérése Szubjektív életminőség mutatóinak nemzetközi összehasonlítása Szubjektív életminőség magyarországi adatai Romák szubjektív életminősége Objektív mutatók Gazdasági aktivitás Lakókörnyezet, lakhatási feltételek Szubjektív mutatók...22 Személyes jóllét Szubjektív egészségérzet Társadalmi jóllét...27 Társadalmi kapcsolatháló elemzése Bizalom Felhasznált irodalom... 30

3 Bevezető A szubjektív jóllét és társadalmi jólét közötti összefüggések vizsgálata azóta feszíti a társadalomtudományi gondolkodást, amióta az első, társadalmi növekedés, fejlődés, haladás, jólét mérésére alkalmas mérőszám kidolgozásra került. A mai napig a haladás mérőszámának tekintett GDP kidolgozója, Kuznets már 1934 ben felhívta a figyelmet a mérőszám korlátaira: Egy nemzet jólétére nemigen következtethetünk a nemzeti jövedelem fentiekben meghatározott mércéjéből ben publikált The New Republic könyvében már egyesen azt írja, hogy a nemzeti elszámolások alapvető újragondolására van szükség: Figyelemmel kell lenni a növekedés mennyisége és mineműsége közötti megkülönböztetésre, a költségek és hozamok közöttire, a rövid és hosszú távú megfontolásokra, ( ) a nagyobb növekedés céljait konkrétan meg kell határozni, vagyis mi növekedjék és mi célból 1. A GDP legfőbb korlátját már szülőatyja is abban látta, hogy a gazdasági teljesítmény növekedése nem vonja magával az egyén életminőségének növekedését. A már klasszikusnak számító példa és kérdés az: örülünk e annak, hogy több az autó az úton? A GDP felől nézve a válasz természetesen igen hiszen nagyobb fogyasztást jelent (több autó vásárlása, több benzin felhasználása, több adó stb), amely a gazdaságnak, gazdasági növekedésnek jót tesz. Ugyanakkor a megnövekedett forgalom nagy környezeti terhelést, zajt, rossz minőségű levegőt, nem biztonságos közlekedést, zsúfoltságot (és ebből eredő stresszt) eredményezhet. A GDP méri a növekedés számait, de nem méri a növekedés okozta károk hatásait, következményeit. Ma már nem kérdés, hogy a társadalmi jólét és az egyéni jóllét nem feltételezik és követik egymást. A társadalmi mérőszámok alapján kimutatható a fejlődés, azonban valójában fejlődésnek tekinthető e, hogy mindeközben jelentősen nőnek a társadalmi különbségek, a társadalom alsó és felső decilise végtelenül elszakad egymástól és a mélyszegénységben élők nem esélyük sincs szinte a kitörésre szociális transzferek végtelen kiszolgáltatottjai (és nem célzott igénybevevői!) lesznek. A Stigliz Sen Fitoussi jelentés egyértelműen kimondja, hogy a GDP re épülő gazdaság nem kellően veszi figyelembe az életminőség (quality of life) szempontjait, a természeti erőforrások kimerülésének veszélyét és helyreállításának költségeit sem 2. 1 Szigeti Cecília: Alternatív mutatók, jólés és fenntarthatóság Magyarországon. Polgári Szemle, Szeptember, 7. Évfolyam 4. szám 2 Braun Róbert:Jóllét és politika.

4 Kérdés tehát, hogy mi a társadalom valódi célja, mi a kívánt és elvárt kimenet? A hagyományos értelemben vett növekedés feltételeinek megteremtése a társadalomirányítás feladata, vagy az egyéni jóllét biztosítása kell, hogy szempont legyen? Tanulmányunkban arra keressük a választ, hogy a társadalom egyik mélyszegénységben élő csoportjának, a romáknak az életminőségére milyen hatással volt/van a jelenlegi, GDP alapú haladást középpontba helyező gazdasági gyakorlat, s ennek következményeként milyen szubjektív életminőséggel, jólléti mutatókkal jellemezhető a legnagyobb számú kisebbségi csoportunk.

5 A gazdasági teljesítmény és társadalmi fejlődés mérése A kizárólag GDP re épülő elszámolási rendszerek megfelelően mérik a gazdasági teljesítményt?. A termelés mérése modern gazdaságokban azonban korántsem annyira egyszerű, mint a múlt század első harmadában volt. A szolgáltatások arányának növekedése, az egyre összetettebb termékek előállítása nehezen teszi azonosíthatóvá a valódi output okat, esetenként a kimeneti teljesítmény az áruk és szolgáltatások minőségének a javulását, nem pedig a mennyiségük növekedését jelenti. A GDP, mint mutató a minőségi szempontokat nem tudja kezelni. Még komolyabb fenntartások fogalmazódtak meg azzal kapcsolatban, hogy vajon a gazdasági teljesítőképességén alapuló adatsorok alkalmasak e a haladás bemutatására. A GDP korlátai ellenére sem rossz mutató, ha a piaci termelés mérésére alkalmazzuk, de gyakrabban rosszul használt: akkor, amikor a gazdasági jólét mérőszámaként kezelik értékeit. A gazdasági jólét kimutatására alkalmatlan: a GDP úgy is növekedhet (a nemzetgazdaság termelékenysége nőhet) akkor is, ha mindeközben a lakosság jövedelme csökken. Az anyagi jólét értékelésekor a termelés helyett a jövedelem és a fogyasztást kell beemelni. A legkomolyabb aggályok azzal kapcsolatban merültek fel, hogy a jelenlegi elszámolási rendszer adatsoraiban kimutatott növekedés egyirányú, pozitív összefüggést mutat e az általános jóléttel, jólléttel), fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődéssel. A Stiglitz bizottság kimondta, hogy a GDP a gazdaság egészének teljesítmény mérésére jó, a nemzeti, társadalmi jólét (és a társadalmi jólét növekedésének) kimutatására alkalmatlan eszköz (Stiglitz Sen Fitoussi, 2008). A GDP reformkísérletei A gazdasági társadalmi környezeti fenntarthatóság szempontjai folyamatosan épültek be a közpolitikai tervezések alapját képező statisztikai mutatószámokba, átalakítva ezzel a hagyományos GDP alapú értékelési rendszereket. A reformok három iránya: A GDP változatlanul hagyása mellett szatellit mutatószámok kidolgozása, amelyek lefedik a GDP által nem érintett területeket (SNA, SEEA). Magának a GDP nek, mint mutatónak a módosítása megtartva a mutató pénzügyi jellegét, továbbra is a fogyasztást (magán és közösségi fogyasztást) véve alapul a növekedés meghatározásában. Az először bevezetni kívánt új mutató alapja a jövedelemegyenlőtlenség indexével korrigált lakossági fogyasztás (ISEW). Az alapmodellt továbbfejlesztve előállott GPI (a Valódi Fejlődés Mutatószáma),

6 melynek lényege, hogy a személyes fogyasztást a jövedelem egyenlőtlenséggel kiegyenlítik, majd kivonják/hozzáadják a társadalmi, környezeti károkat/hasznokat okozó elemeket. Az így előállott mutató túlbecsüli a természeti károkat, és alulbecsüli a negatív társadalmi hatásokat. Elszakadva a GDP től teljesen új mutatók használata amelyek nem pénzügyi alapúak, hanem természeti környezet állapotát, nemenkénti egyenlőséget/egyenlőtlenséget, szegénységet is tartalmazó kompozit indexek. A mutatókon túl: mit mutatnak a számok? A fentiekben bemutatott statisztikai módszerek arra keresték a választ, hogyan mérhetőek és hasonlíthatóak össze az egyes nemzetgazdaságok teljesítőképességei, elért eredményei. A fentiekből látható módon erre a GDP alkalmazható (ámbár korlátlanul nem alkalmas) mutatószám. Nem kerülhetjük meg azonban azt a kérdést, hogy mi a mögöttes társadalmi cél? Milyen információval szolgál nekünk a társadalom állapotáról, tagjainak megelégedettségéről az az információ adatsor, hogy az előzőévhez képest változott (akár nőtt) a gazdaság teljesítőképessége? Összefüggésben van e ez az emberek mindennapjaival, boldogság és egészségérzetükkel, munkahelyi és otthoni hangulatukkal és mindezek mögött valós egészségi állapotukkal, munkateljesítményükkel? Pontosabban a kérdés: mi a társadalom valódi célja? A növekedés, vagy az egyéni jóllét biztosítása? A kérdésfeltevés individualistán hangzik, ugyanakkor a növekedés az erőforrások végtelen ki és túlhasználásával (legyen szó akár a humán, akár természeti erőforrásokról) a végtelenségig nem biztosítható. Több tekintélyes szerző felhívja a figyelmet, hogy az egyéni és társadalmi jóllét növekedése inkább feltétele a gazdasági fejlődésnek, mint következménye (Fukuyama, 1997), Kahneman kimutatta, hogy szoros összefüggés van a gazdasági növekedés életminősége között, az összefüggés a vélelemmel ellentétben fordított: a jóllét, well being elsődlegesek, a gazdasági fejlődés ennek következménye. Nem állást foglalva a teoretikus vitában azt fontos megjegyezni, hogy a modern demokráciákban, a fenntartható fejlődés ethoszával övezett társadalomirányítási gyakorlatban nem választható el egymástól a két részterület: pl. a jövedelmi egyenlőtlenségekből adódó feszültségek, a társadalmi integráció hiánya (és ennek költségei) ugyanúgy a fejlődést akadályozó tényezők.

7 A társadalomban az egyén szubjektív jólléte, a participatív demokráciák aktív és cselekvő polgáreszménye, a fenntartható környezeti és társadalmi fejlődés irányelve szükségessé teszi a jólléti típusú elemzések eredményeit figyelembe vevő közpolitikai tervezést.

8 Fejlődés ÉS jólét A mérőszámokról szóló vita (amint az fentebb jeleztük) már több évtizede zajlik a tudományos diskurzusokban, utcára azonban mégis akkor került, amikor 2008 ban Sarkozy francia elnök kezdeményezte egy biztosság felállítását (A Stiglitz bizottság tagjai az elnökön túl Armatya Sen és Paul Fitoussi) annak érdekében, hogy a társadalmi fejlődést jobban kifejező indikátorrendszer kidolgozására tegyenek javaslatot. A statisztikai adatok nem pusztán jól írják le a mögöttük húzódó társadalmi folyamatokat, hanem információval is szolgálnak mind az egyéneknek, mind a politikai döntéshozóknak. Ahogyan a Biztosság jelentése fogalmaz: Amit mérünk, befolyásolja a cselekedeteinket; ha a méréseink hibásak, a döntéseink torzulhatnak. ( )Gyakran azonban jól érzékelhető különbség van egyes fontos társadalmi gazdasági változók, mint a gazdasági növekedés, az infláció, a munkanélküliség stb. standard mérése és az általános közvélekedés között 3. A politika figyelmét az ügy fontosságára a kettősség társadalmi érzékelése hívta fel hiszen hiába dolgoznak a társadalmi haladás elősegítésén a politikusok, gazdasági szakemberek, ha ez csak a statisztikai adatokban jelentkezik, és nem szűrődik le a mindennapok, az emberek szintjére. Az egyéni (politikai) döntéseket a saját életminőségünk alapján hozzuk és ennek alapján választunk a felkínált alternatívák közül. A jóllét növelése jobban kommunikálható, a társadalom számára jobban tetsző mondat mint a GDP é jegyzik meg a kritikusok. A fókuszváltás azonban (a gazdasági váltság hatására is) megtörtént, szempontjait nem lehet Az elmozdulást tehát egy pragmatikus szempont segítette elő, és emelte ki a jóllétről szóló vitát az akadémiai diskurzusból. A jóllétet vizsgáló kutatásokban nem az az egyedi, hogy szubjektív életminőséget mérő indikátorokat használ ilyen jellegű adatfelvételeket a társadalomtudományok évtizedek óta végeznek, hanem az, hogy mindezeket összekapcsolja a statisztika kutatási módszertanával és adataival (amelyek készítői jellemzően tartózkodni szeretnek a szubjektív mutatóktól). Sajátos paradoxona a modern társadalomnak, hogy az életminőség gazdasági dimenzióinak elérése érdekében a boldog, megelégedett és kiegyensúlyozott életmódról mondnak le emiatt az anyagi jólét javul, a szubjektív életérzés viszont nem. A folytonos anyagi újratermelés kényszere leépítheti a 3 Stiglitz jelentés

9 boldogságot termelő kapcsolatokat, a szűkös forrásokon való osztozás, a belső gazdasági források szűkössége egyszersmind fokozza a társadalmon belüli egyenlőtlenségeket, csökkenti sokak anyagi biztonságát, a gazdasági verseny és racionalitás fokozza a rivalizálást fellazítva a korábbi kapcsolatokat. A társadalom felsőbb rétegeiben előnyök kumulálódnak, a társadalmi hierarchia alsóbb szintjein kumulálódnak a hátrányok is. Utasi Ágnes szerint ennek egyik következménye, hogy az egyik oldalon a gazdagodás, a másikon az életben maradás érdekében sokan átlépik a közösségi alapértékeket. A meggazdagodott szerencsések a versenyben lemaradókat, perifériára szoruló gyengéket kárhoztatják többnyire etikátlanul szegénységükért, lustaságukért. A sikeresek a munkaerőpiacról kiszorulóktól, kifosztottaktól kérik számon az öngondoskodást. A gazdaságitársadalmi alapértékek így jelentősen polarizálódnak, s hatására is számos kapcsolat megszakad. ( ) A fokozódó egyenlőtlenségekkel csökkennek a mechanikus szolidáris emberi kötelékek, szétforgácsolódnak a közösségek, atomizálódik a társadalom, csökken sokak elégedettsége és boldogsága. 4 Életminőség kutatások és definíciók A modernitás és posztmodernitás kora jelentős és radikális változásokat hozott. Az egyének és az egyének közötti kapcsolatok átalakulása, a családi élet megváltozása gyors, gyakran pszichológiai válaszokat igényel gyakran teljes létforma váltással. A nyugati államokban a deklarációk szintjén az 1960 as években jelent meg az életminőség javításának elve, és az új fogalom kutatása gyorsan terjedt el a szociológia, pszichológia és az orvostudomány területén is. A Gallup már 1948 tól szerepeltet életminőséget mérő kérdéseket kutatásaiban, 1960 as évek társadalmi mérései még a jólét objektív mutatóit igyekezett számba venni 5 (mint például a létminimum alatt élők aránya, a születéskor várható élettartam, a beiskolázási és végzettségi arányok stb.). A virágkor a hatvanas évek közepétől a nyolcvanas évek elejéig tartott. Ebben az időben fektették le az elméleti és módszertani alapokat, amely munka elvégzésére Európában és Amerikában is több műhely alakult. Európában a legnagyobb tekintélyt a Wolfgang Zapf vezette német és az Erik Allard a késõbbiekben Joachim Vogel nevéhez kapcsolható skandináv iskola vívta ki magának Hegedűs, 2002

10 A gazdasági növekedés határainak felismerése, a jólléti állam kezdeti lendületének megtorpanása és kifulladása következtében bizonyos társadalmi csoportokban megerősödött egy posztmateriális szemlélet a jó életet egyre inkább ez alapján kezdték definiálni (lásd pl. Inglehart kutatásait). A teljes élet élésének és megélésének a vágya irányította ráirányította a figyelmet arra, hogy van a gazdasági jelzőszámokon, pénzügyi mutatókon túl egy mindezideig feltáratlan világ, amely a társadalmi jelzőszámokban megjeleníthető, feltárható. A gazdasági jelzőszámok mellet a társadalmi jelzőszámok kidolgozása prioritást nyert a nemzetközi szakirodalomban (Social Indicator Movement; Campbell et al. 1976; Campbell 1976; Andrews Withey 1976; Glatzer Zapf 1984; Greenfield 1973) 6. A szociológia az egyes országok, régiók, társadalmi rétegek életminőségének vizsgálatát tűzte ki célul, a kutatások gyakran összekapcsolódtak a társadalmi tőke, kapcsolatháló és bizalom témakörökkel is (Berger Smitt, Noll, 2000, Helliwell, Putnam, 2004). Az életminőséget, szubjektív jóllétet szinoním fogalomként tekintik, és a rendszeres, nagymintás vizsgálatokban részletesen kutatják egyes dimenzióit (rendszeres kutatásokat mai napig az OECD, Gallup folytat, alapkérdések megtalálhatóak az Europaen Social Survey ben is). Magyarországon az 1970 es években az MTA Szociológia Kutatóintézetében kezdődtek el az életminőség kutatások.. A hetvenes évek végén kezdődő gazdasági visszaesés hatására háttérbe szorultak a társadalmi jelzőszámok, a figyelem ismét a gazdasági mutatókra irányult. Az 1980 as években háttérbe szorultak az életminőség kutatások, Husz Ildikó szerint vélhetően azért, mert nem tudtak befolyást szerezni a politikai döntéshozatalra (Husz, 2002). A figyelem középpontja az európai integráció hozta vissza módszertant, mert szükségessé vált egy olyan társadalmi monitoring rendszer felállítása, amely képes kimutatni az EU tagállamok társadalmi feltételeiben, életminőségében és gazdasági teljesítőképességében rejlő különbségeket. Az as évek individualizálódási hulláma után a gazdasági válságok, az ökológiai problémák ismét a közösségre irányították az emberek figyelmét, megnövekedett az érdeklődés és ezzel együtt újraértelmeződött a felelősségvállalás igénye a közösségi döntések iránt. Az életminőségnek nem található egységes definíciója. A szubjektív életminőség az emberek saját életéről nyújtott értékelés (Diener Biswas Diener 2000); tartalmazza a boldogságot, élettel való megelégedettség mértékét (Veenhoven 1996a; 1996b, 1997). A legújabb kutatások kimutatták, hogy az életminőség a társas kapcsolatok (társadalmi tőke) minőségétől is függ (például Leon et al. 2001; 6 Szabó, 2003.

11 Miller et al. 2001; Fisher ; Inglehart Klingemann 2000; Albrecht Devlieger 1999; Bosworth Schaie 1997; Dijkers 1997; Brown et al. 1987; Silver Wortman 1980, 1987; Hammer 1983; Marks 1977; Cameron et al. 1973). Az egyén a fentebb felsorolt dimenziók mentén meghatározott kérdésekre adott válaszokban egyrészt felméri, másrészt minősíti (Hegedűs 2001, 2002) is helyzetét. Az életminőséggel kapcsolatos indikátorok elismert nemzetközi módszertanosa Armatya Sen (a Stiglitz Bizottság tagja) az életminőséget a képességek, valamint az ezeket valószínűsítő erőforrások, adottságok és körülmények és az ezekre reflektáló szubjektív jólét együtteseként határozza meg (Lengyel, 2002).

12 Szubjektív életminőség mérése A jólétet mérő indikátorok dimenzióiban sincsen mai napig nincsen közmegegyezés. Az egyik irány az egyéni jólétre fókuszáló életminőség koncepció (Quality of Life, QoL), amely az objektív egyéni életfeltételek szubjektív percepciójának fontosságát is beemeli a vizsgálatba. A másik irányzat a társadalmak minőségét kívánja kvantifikálni. Objektív összetevők közé sorolhatóak a külsődleges materiális körülmények, anyagi biztonság, támogatást (social support) nyújtó családi kör és barátok; szubjektív összetevők között az egyén saját vélekedése, értékelése és értékítélete található. A társadalom helyzetéről nyilvánított egyéni véleményt társadalmi életminőségnek hívjuk, az egyén önmagával kapcsolatos megítélését szubjektív életminőségnek 7. A szubjektív életminőség összetevőinek skálája széles, kutatástól függ, hogy pontosan mely elemeit kívánják mérni. Általában része a boldogságág, autonómia fok, általános megelégedettség az élettel, pozitív negatív élmények, érzések stb. Az egyéni életkörülmények, életminőség mérésének két lehetősége kínálkozik. Egyrészt meghatározható a jólétre vonatkozó indikátorok egy olyan viszonylag szűk köre, amely az integráltság kritériumának megfelelve a kis szám ellenére is adekvát módon jelzi a releváns társadalmi jelenségekkel kapcsolatos elmozdulásokat (Lengyel, 2002). Módszertani problémát jelenthet az, hogy a kevesebb mutató használata megfelelő hatékonyságot eredményez e. Az ENSZ 1997 ben publikált egy 15 átfogó mutatószámból álló indikátor rendszert, amely alkalmas a társadalmi jelenségek közvetlen mérésére (Tűű, 1998). A másik lehetőség aggregált, kompozit indexek használata, amelyek már nem pénzügyi alapú mutatók, és a hozzáférhető jelzőszámok teljességét egy mutatószámba sűrítik. Módszertani problémák ezekkel az indexekkel kapcsolatban is felmerülhetnek leginkább a komponensek kiválasztásában és súlyozásában érhetőek tetten. Az indexek és skálák száma rendkívül megszaporodott az elmúlt években, ezért ezek részletes felsorolásától eltekintünk, ismertetésük nem ennek a tanulmánynak a feladata. A teljesség igénye 7 Szabó, 2006.

13 nélkül a GKI Fenntartható fejlőség évkönyvében bemutatott indexekre térünk csak ki: 8 : Emberi Fejlődés Indexe (HDI). Négy indikátorból és három dimenzióból álló összetett index az egy főre jutó GNI értéke10, a születéskor várható élettartam, a kombinált bruttó beiskolázási arány és a felnőtt írni olvasni tudás mérőszámának kombinációjával méri az egyes országok fejlettségének szintjét. A társadalmi egyenlőtlenséggel korrigált változata az Inequality adjusted Human Development Indexet, vagyis az IHDI t. Ha egy társadalomban teljes az egyenlőség, akkor a HDI és az IHDI értéke megegyezik. Nemenkénti Egyenlőtlenségi Index (GII): nemek közötti egyenlőtlenséget az egészségügyi adatok, a felhatalmazás mértéke és a munkaerő piaci adatok alapján számol Többdimenziós Szegénységi Index (MPI): A HDI oktatás, egészségügy és jövedelem dimenziói alapján jellemzi a szegénységet. Környezeti Teljesítmény Index (EPI): 25 teljesítményindikátor alapján számolt mutató (indikátorok például a környezetvédelmet, a közegészségügyet és az ökoszisztéma egészségét) Éghajlatvédelmi Teljesítmény Mutató (CCPI): az országok klímavédelmi teljesítményének összehasonlítására alkalmas. Ökológiai lábnyom (EFP): adott technológiai fejlettségi szint mellett azt vizsgálja, hogy egy társadalomnak mekkora produktív földterületre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez. Boldog Bolygó Index (HPI) A New Economic Foundation (nef) által számított mutató 3 tényezőt tartalmaz: várható élettartam, ökológiai lábnyom és elégedettség az élettel. Hangsúlyos a mutatóban az objektív és szubjektív mutatók összekapcsolása. 8 Szigeti, 2011

14 Szubjektív életminőség mutatóinak nemzetközi összehasonlítása Kopp Mária tanulmányában 9 idézi a World Value Survey (1999) eredményeit, amely szerint 50 ország adatai alapján a boldogságérzet és öngyilkossági ráta különbségeinek jelentős százalékát hat tényező magyarázza: 1. a válások alacsonyabb aránya tehát a társas kapcsolatok minősége 2. az alacsonyabb munkanélküliségi arány a munkahely biztonsága 3. a bizalom magasabb szintje 4. a civil szervezetekben való gyakoribb részvétel 5. a kormányzat jobb észlelt minősége 6. a hívők magasabb aránya Utasi Ágnes és kutatócsoportja OTKA kutatás keretében egy 24 országra kiterjedő nemzetközi minta alapján vontak le következtetéseket az európai országokban tapasztalható szubjektív életminőséggel kapcsolatban. Európa legelégedettebb országai északon találhatóak (Izland, Dánia, Svájc és Finnország). A leginkább elégedetlennek és boldogtalannak a poszt szocialista országok és a déli, relatíve szegény országok ( Portugália, Görögország) lakó bizonyultak. Szubjektív pesszimizmus és enerváltság leginkább a poszt szocialista országok válaszadóira jellemző, pozitív hangulati beállítottság Svájc, Dánia, Luxemburg és Norvégia lakosaira jellemző. Ahol pozitív beállítódásúak a válaszadók, ott gazdasági prosperitás, magas fokú bizalom, alacsony egyenlőtlenségi szint jellemző. A kutatási hipotézise az volt, hogy azokban az országokban működnek jobban az emberi kapcsolatok, ahol kisebb a társadalmon belüli egyenlőtlenség, a társadalom széles rétegei számára adott az anyagi biztonság. Vagyis minél egyenletesebb a materiális javak társadalmon belüli elosztása, annál egyenletesebben oszlik meg a boldogság és elégedettség mértéke is (Utasi, 2009). További hipotézisük az volt, hogy az eltérő gazdasági jólétben élő országok lakói elsősorban saját társadalmukon belüli mások életviszonyaihoz hasonlítják lehetőségeiket, ennek megfelelően alakul elégedettségük, szubjektív életminőségük mértéke, illetve ennek alapján működik elégedettséget növelő önvédelmi adaptációjuk. Ezt befolyásolhatja a média által közvetített norma és értékrendszer.

15 A szubjektív elégedettséget, szubjektív életminőséget vizsgálva megállapították, hogy az elégedettség mértéke az emberek személyes észlelésének, az adaptációs készségnek a függvénye, az objektív létviszonyoktól függetlenül is képes az egyén elégedetten élni (ez lehet a magyarázata annak, hogy a Karib tenger országai a legboldogabbak a világon). Az adatokból azt a következtetést vonták le a kutatók, hogy nincsen pesszimizmust hordozó genetikai örökség, az elégedetlenség és pesszimizmus a történelmi traumák, globalizált, forráshiányos gazdaságok társadalmakat sújtó hatásának következménye. Megállapították, hogy ha a gazdasági fejlődés a többség számára jobblétet, biztonságot nyújt, az elosztás csökkenti az egyenlőtlenségeket, akkor felszámolható a pesszimista szubjektív életminőség. Szubjektív életminőség magyarországi adatai A magyarországi adatokat a legfrissebb, a Jövő nemzedékek országgyűlési biztosa számára készített jelentés alapján foglaljuk össze. A kutatás Kopp Mária és Martos Tamás vezetésével zajlott, felhasználva a Gallup, OECD 2009 es adatait, valamint a KSH, Hungarostudy, European Social Survey és a European Value Study vonatkozó adatait, idősoros elemzéseit. A magyar GDP az 1990 es évektől folyamatosan nőtt egészen a 2008 as válságig, amikor globális recesszió következtében visszaesett. A szubjektív boldogságérzet korántsem követte a GDP változásait. A jól lét egyik legerősebb mutatója a boldogság érzet változását mutató adatsor. A boldogság értelmezése általában jelentős vitákat generál, hiszen annak sem tartalma (mélysége), sem terjedelme nem könnyen azonosítható. A boldogság mérésénél nem annak tartalmát, hanem az egyén boldogsághoz való viszonyát mérjük. 9 Kopp, 2010

16 Forrás: A boldogság érzet hektikusan követi a GDP változást. Jelentős különbség látható a férfiak és nők boldogság észlelése között, 2006 ban annak ellenére radikálisan visszaesett az állapot észlelése, hogy a GDP növekedés körülbelül akkorra érte el a csúcspontot. Forrás: Az általánosított bizalom index, mint a szubjektív jóllét egyik mutatója a GDP vel pont ellentétesen mozog: a rendszerváltás óta folyamatosan csökken (erőteljesebben a nők körében).

17 Forrás: A jól lét társadalmi dimenziójának mérési eszköze a társadalmi tőke mérése, a támogató kapcsolati háló azonosítása. Ez mértékében nem, trendjében követte a GDP növekedését. Összefoglalva a kutatás eredményeit elmondható, hogy a 90 es évek mélypontja után folyamatosan növekvő GDP mellett, ezzel párhuzamosan a szubjektív egészség és boldogság szintje is növekszik. A társas jellemzők kevésbé egyértelmű képet mutatnak, a társas támogatás (azaz a szoros, de nem közvetlen társas hálózat; barátok, munkatársak, szomszédok) értékei növekednek, az általánosított bizalom szintje egyértelműen lefelé irányuló tendenciát mutat. A kutatók megállapították, hogy a társas jóllét két különálló területre vált szét: egy külső, általános világra, amelyre egyre fokozottabb mértékben a megbízhatatlanság a jellemző, és egy belső világra (a közvetlen kapcsolatok terrénumára), amelyen belül a személyek képesek megélni a támogatottság élményét. Egyéni szinten javulás, közösségi szinten visszaesés röviden így foglalhatóak össze az eredmények. Romák szubjektív életminősége

18 A roma társadalom szubjektív életminőség mutatóinak egy részét egy reprezentatív adatfelvétel eredményei alapján ismerhetjük meg. A kutatás szegénységvizsgálat, amely a szegénység megélésével kapcsolatos objektív és szubjektív adatokat egyaránt mér. Objektív mutatók A romák anyagi depriváltsága (a háztartások felszereltsége és a lakókörülmények alapján) jelentős lemaradást (elszakadást) mutat a nyugat európai társadalmakhoz képest. Az újonnan csatlakozott tagállamok között a különbségek kisebbek az új tagállamok között, de így is jelentős. A roma háztartások magas szegénységi aránya azzal magyarázható, hogy a roma háztartásokban magas a munkanélküliek aránya, magasabb a gyerekszám, és inkább kisebb településeken élnek. Gazdasági aktivitás A gazdasági aktivitás a romák körében nagyon alacsony. A legmagasabb arányban munkanélküli tagokat az egyedülállók és a három generációs családok körében találhatunk az egyedülállók 47% a, a nagyszülős, szülős és gyermekes háztartásoknak 43,4% nak van munkanélküli a családjában. A éves cigányok közel háromnegyede dolgozott már életében legalább hat hónapot, a regionális eltérések azonban jelentősek. A megkérdezettek 20% nak volt az adatfelvétel pillanatában munkája, 77% uk azt nyilatkozta, hogy ez a rendszeres munkavégzést jelent. A nyugati régiókban magasabb volt a munkával rendelkezők aránya, a rendszeresség tekintetében nem volt eltérés tapasztalható az országrészek között. Budapesttől a kisebb települések felé haladva csökken a munkavégzés gyakorisága Budapesten a válaszadók 54% nak volt munkája, 5000 fő alatti településeken mindösszesen 15% nak. A teljes népességhez képest magasabb a foglalkoztatottként elhelyezkedő romák aránya, és harmadannyian folytatnak munkavégzést társas, vagy önálló vállalkozásban. Körükben magas, 47% a betanított vagy segédmunkás, vélhetően ezen válaszadók nagy része építőiparban dolgozik.

19 Szembetűnőek a nemi különbségek a munkavégzés területén. A férfiak főleg év között dolgoznak jóval nagyobb arányban, mint ugyanezen életkorú nőtársaik, e kor előtt és után a különbségek kisimulnak. Az objektív mutatók közül egyik legjelentősebb és a szubjektív életérzést egyik leginkább meghatározó mutató a jövedelmi helyzet. A roma társadalom minden régióban jóval a teljes népesség átlaga alatti jövedelemmel rendelkezik. A település jellege, ahol a munkavégzés történik, valamint az iskolai végzettség is erősen meghatározza az átlagfizetést: minél kisebb településen vállal munkát és minél alacsonyabb a

20 végzettsége, annál alacsonyabb az átlagos jövedelem is. a különbségeket a foglalkoztatók jellege sem mossa el: az állami szektorban átlagosan ugyanúgy alacsonyabb fizetéssel foglalkoztatottak a romák, mint a piaci szektorban. Lakókörnyezet, lakhatási feltételek A kérdezőbiztosok besorolása alapján a roma válaszadók családi házban, vagy cigánytelepi házban élnek (rendre 38,5% és 21,8%). A válaszadók kétharmada saját tulajdonú házban él, hatoduk önkormányzati bérlakásban. A lakások fizikai állapota tragikus. A válaszadók lakásainak harmadában beázik a tető, a válaszadók közel fele számolt be nedvesedő vagy repedő falakról, korhadó ablak és ajtókeretekről. Lakások felszereltsége A lakások átlagos alapterülete 70 m2, átlagosan 1,9 szobát tartalmaznak. Leggyakoribb a 2 szobás ház (41,3%), de az 1 szoba (37,3%) előfordulási aránya is jelentős. Vezetékes víz a háztartások 76,6% ban van, 66,8% a rendelkezik használható, működőképes fürdőszobával és 67,5% működőképes WC vel. Szennyvízre a háztartások alig több, mint fele van rákötve.

21 A munkanélküliek és a GYES en, GYED en levők körében legmagasabb azok aránya, akik nem rendelkeznek hálózati vezetékes vízzel (27 29%!), a szennyvíz elvezetés szintén az esetek több mint negyedében megoldatlan, működő fürdőszobával és/vagy wc vel csupán alig több mint felük, 59% uk rendelkezik. A fűtési rendszer 69% ban szobánként egyedileg megoldott, 20,8% ban találkozhatunk központi fűtéssel, 8,5% ban pedig távfűtéssel. A leggyakoribb fűtési anyagok a fa és szén (75,7%), vezetékes földgázt 22,7% használ a válaszadók között. A munkanélküliek és GYES en, GYED en levők között kirívóan magas azok aránya (80% fölötti), akik fát vagy szenet használnak fűtéshez. A háztartásokban a leggyakoribb felszereltség, a színes televízió, hűtőgép és a mobiltelefon, kevesen rendelkeznek autóval és vezetékes telefonnal. Számítógéppel és internet hozzáféréssel inkább a magántulajdonú lakásokban lakók rendelkeznek, autó tulajdonlása átlagosan 25% körül mozog. A gazdasági aktivitás és felszereltség között szignifikáns összefüggés mutatható ki: a gazdasági aktivitás elsősorban a számítógéppel való rendelkezést, az internet előfizetést, az automata mosógép és autó tulajdonlását érinti elsősorban. Ezen esetekben a foglalkoztatottak magasan jobb helyzetben vannak, hiszen közülük számítógéppel 58,8%, automata mosógéppel 72,7%, autóval 38,6% uk rendelkezik, addig a munkanélkülieknél, bár 94,4% ban van színes tv, de csak 38,6% nak van automata mosógépe és 15,8% nak autója. Telefon mindkét formában inkább jellemző a foglalkoztatottakra, ám a munkanélküliek 83,8% a is rendelkezik legalább egy mobiltelefonnal a háztartásban.

22 Szubjektív mutatók Az összetett kompozit indexek a személyes és társadalmi jóllét mutatóinak széles körét alkalmazzák a vizsgálataikban. A következőkben Well being mutatószámokat és azokat mérő kérdéseket tekintjük át 10 : Személyes jól lét témakörei: pozitív érzések, emóciók élettel való megelégedettség egészség, vitalitás önbecsülés, optimizmus, nyitottság pozitív funkciók /autonómia, kompetenciák, szabadidő eltöltése Társadalmi jól lét témakörei társadalmi tőke bizalom kapcsolati háló A hivatkozott kutatás a személyes, szubjektív életminőség egészségi mutatói járta körbe, míg a társadalmi jólléten belül a Személyes jóllét Szubjektív egészségérzet A válaszadók szubjektív egészségérzete inkább jónak mondható, alig minden hatodik válaszadó minősítette kifejezetten rossznak/inkább rossznak egészségét. 10 A módszertant a nef fejlesztette ki,

23 Ugyanakkor magas a hosszú ideje (legalább hat hónapja) egészségi problémákkal küzdők száma, és ezek a problémák olyan súlyosak, hogy fizikai akadályoztatást is jelentenek a válaszadók számára. Az életkor előre haladtával radikálisan romlik az egészségi állapot megítélése, a törés éves kor között következik be. A nem és szubjektív egészségérzet között releváns összefüggés tapasztalható (a nők rosszabbnak élik meg egészségi állapotukat, mint a férfiak). Kisebb mértékben, de a lakóhely és a település típusa is hatással van az egészségi önértékelésre.

24 A munkavégzés jó hatással van az egészségi állapot szubjektív megítélésére. Az egészségüket nagyon jónak ítélők között még nincs különbség, az azt jónak ítélők közt már látványos a különbség. A rendszeres vagy alkalmi munkával rendelkezők fele értékeli úgy, hogy egészségi állapota jó, míg a rossz, vagy inkább rossz értékelések a nem dolgozó válaszadók köréből kerülnek ki. Azok közül, akiknek van valamilyen rendszeres vagy alkalmi munkája valamivel több, mint a fele vallja úgy, hogy egészségi állapota jó, míg a rossz és nagyon rossz válaszok nagyobb arányban érkeztek olyanoktól, akik nem dolgoznak. Összefoglalásként megállapították a kutatók, hogy összességében a válaszadó cigányok közel 2/3 ada vallotta jónak vagy nagyon jónak az egészségügyi helyzetét, és ez az arány egybecseng egy 2009 es kutatás adataival, melynek keretében ugyanerre a kérdésre a teljes lakosság 67 százaléka vallotta jónak vagy nagyon jónak az egészségügyi helyzetét, illetve 12 százalék mondta, hogy az rossz vagy nagyon rossz. A válaszmegtagadók aránya szintén nagyon hasonló, 1 százalék alatti. A szubjektív egészségügyi helyzet és az utóbbi hat hónapban korlátozást okozó egészségügyi probléma az életkor előre haladtával érthető módon romlik, illetve gyakoribbá válik. A munkavégzés jótékony hatással van az egészségügyi helyzetre, a jó egészségügyi helyzet segíti a munkavégzést. Kisebb arányban panaszkodnak egészségük felől azok akik gazdaságilag aktívnak vallják magukat, és nagyobb arányban is dolgoznak azok akik egészségüket jónak vagy nagyon jónak látják. Összegzés

25 A romák és a teljes népesség egészségi önértékelése abban megegyező képet mutat, hogy a teljes népességen belül is rosszabb a nők körében az egészségi önértékelés, minta a férfiak körében. A teljes népességen belül nőtt és növekedő tendenciát mutatott azok aránya, akik egyre jobbnak értékelték egészségi állapotukat. Forrás: A lakosság vélt egészségéről Magyarországon először 1994 ben készült felmérés, négy évvel később a Tárki folytatott országos mintán reprezentatív kutatást, de mindkét vizsgálat összesen négy válaszkategóriát tartalmazott. Az évi Magyar Háztartási Panel vizsgálatban a válaszadók 10 fokozatú skálán jelölték meg hogy mennyire elégedettek egészségükkel. A kutatás eredménye szerint az egészségi állapotukkal az átlagosnál elégedetlenebbek voltak az idősebbek a nők a falusiak az alacsonyabb iskolai végzettségűek illetve a rosszabb jövedelmi helyzetűek. Több tényező együttes hatását vizsgálva a legerősebb hatású befolyásoló tényezőnek az életkor az iskolai végzettség és a jövedelem bizonyult. A Gallup 2000 ben végzett kutatásának eredményei szerint a felnőtt a nők közel ötöde (18 5%) és a férfiak több mint nyolcada (13 3%) gondolta, hogy egészsége rossz vagy nagyon rossz, a Gallup kutatásban az egészségét jónak illetve nagyon jónak minősítette a felnőttek 43 2% a. A két adatsor között tíz év telt, merész lenne összehasonlítani az adatokat ha megtennék, azonban látható lenne, hogy a szubjektív egészségészlelés a romák esetében sokkal kedvezőbb, mint a teljes népességen belül. Egy szubjektív mutató nem ad elegendő alapot arra, hogy a romák jól létéről messzemenő következtetéseket vonhassunk le. A kutatás eredményei, és kutatásban idézett 2009 es, teljes népességre vonatkozó szubjektív egészségi állapot megítélésére vonatkozó eredmények között nincsen jelentős különbség pedig a roma társadalom az átlagosnál rosszabbul fizetett, lakáskörülményei tragikusak, lakásuk felszereltsége mélyen alatta marad a társadalmi átlagnak.

26 Az átlagos szubjektív egészségérzetük ennek ellenére nem rosszabb, mint a teljes népességé a hipotézis, mely szerint az anyagi jólét és a jóllét között nincsen közvetlen, anyagi jellegű összefüggés a jóllét észlelésének egészségi dimenziójában igaz. Ez valószínűleg a vonatkoztatási csoport homogenitásából adódik annak ellenére is (vagy azzal együtt is), hogy a csoporton belül jelentés különbségek mutathatók ki. Ezek azonban véleményünk szerint nem a vagyonnal, jövedelemmel, anyagi javakkal kapcsolatos összefüggésekből ered (ezekben nincs nagy szórás), hanem inkább a szubjektív jóllét érzésének másik dimenziójához kapcsolódhat (melyet nem volt célja mérni eme kutatásnak) ez pedig az egyéni autonómia, értelmes élet és munkavégzés megélésének dimenziója. Társadalmi jóllét Társadalmi kapcsolatháló elemzése A kutatásban a társadalmi tőkét egyrészt a baráti kör kiterjedtségével, másrészt a Lin féle pozíciógenerátor, valamint névgenerátor segítségével mérték a kutatók. A roma válaszadók kiterjedt baráti kapcsolatokról számoltak be. A válaszadók 20% nak nincsenek baráti kapcsolatai, amely a teljes népességhez képest kedvezőbb. A barátok száma magasabb, mint populáción mért arány (30%) ben az átlagos barátszám 4,5 Magyarországon (Albert és Dávid, 1998). A roma minta 32% a említett 1 2 barátot, illetve negyede említett 5 10 barátot. Ha a válaszkategóriák közepére helyezzük az értékeket, a romák átlagos barátszáma 6,8. A többségi társadalomban a barátok száma az életkor előrehaladtával, a gyermekek megszületésével, illetve az idős korral csökken; a nők átlagban kevesebb baráttal rendelkeznek ez az összefüggés a roma mintára is igaz. A gyenge kötések (amelyek a többségi/tágabb társadalomba való integrálódást mutatja) rendszere, kiterjedtsége kevésbé kedvező. Szűk a kisebbségi és többségi társadalom kapcsolódási metszete, átlagnál többen ismernek például védőnőt vagy tanítót ezért a kutatók megállapításai szerint ezek azok a foglalkozások, amik a roma és a többségi társadalom között a legszélesebb hidat (átjárót) képezik.

27 A kutatás részben visszaigazolta a korábbi kutatások eredményét, melyek szerint a romák jól ellátottak kapcsolati tőkével a többségi társadalomhoz képest is. A kutatók megállapítása szerint a kapcsolati tőke jelentősen összefügg az anyagi jóléttel, önálló, egyenlőtlenségeket generáló faktorként is megjelenhet. A gyenge kötéseket a nem, az iskolai végzettség és a munkaerő piaci aktivitás befolyásolja. Az interetnikus kapcsolatokat tekintve megállapítható, hgoy a baráti háló a homogenitás elve alapján épül fel. Heterogén kapcsolatok a gyenge kötések mentén alakulnak ki (ebben a körben 64%): Bizalom A cigányság általános bizalmi szintje igen magas a magyar és európai átlaggal összevetetten is. Az európaiak átlag 69% a bizalmatlan, a magyar válaszadók 80% a míg a roma válaszadók körében ez az arány 57%. A válaszadó romák általánosságban egyformán bíznak roma és nem roma társaikban. A bizalmi szint nem mutat összefüggést a nemmel és a korral, viszont az iskolázottság emelkedésével növekszik. A roma közösségen belül tehát van egy jelentős társadalmi jólléti jellemző hiszen a társas kapcsolatrendszerük stabil, bizalmi indexük magas.

28 A szubjektív jóllét okait még nem sikerült teljesen feltárni, nem ismerjük az alapösszefüggéseket, meghatározó trendeket kevés a célzott kutatás ezen a területen. Az viszont ma már nem kérdés, hogy a pusztán anyagi javak birtoklása, a társadalmi termelés növekedése automatikusan vonja e magával az egyén jólléti érzésének növekedését. A roma közösségek szubjektív életminősége, személyes és társadalmi jólléte a két vizsgált mutató alapján nem mondható rossznak a többi dimenzió azonban jelentősen módosíthatja a két fentebb vázolt mutató hatását a jóllét általános érzékelésére.

29 Felhasznált irodalom Bukodi Erzsébet (2001): Társadalmi jelzőszámok, elméletek, megközelítések. Szociológiai Szemle, 2001/2 szám, p. Hegedűs Rita (2002): Szubjektív társadalmi indikátorok szelektív áttekintés a téma irodalmából. In: Lengyel György (szerk): Indikátorok és elemzések. BKÁE, Budapest, p. Heltai László: Alternatív gazdasági mutatók. Eszmélet füzetek, Husz Ildikó (2002): Az emberi fejlődés indexe. In: Lengyel György (szerk): Indikátorok és elemzések. BKÁE, Budapest, p. Joseph E. Stiglitz Amartya Sen Jean Paul Fitoussi (2008): A Bizottság jelentése a gazdasági teljesítmény és társadalmi fejlődés méréséről. sen fitoussi.fr Kopp Mária Martos Tamás: A magyarországi gazdasági növekedés és a társadalmi jóllét, életminőség viszonya. Készült a Jövő Nemzedékek Állampolgári Biztosának megbízásából, Január. Lengyel György (2002): Bevezetés: társadalmi indikátorok, akciópotenciál, szubjektív jólét. In: Lengyel György (szerk): Indikátorok és elemzések. BKÁE, Budapest, 5 23.p. Molnár György Kapitány Zsuzsa (2006): Mobilitás, bizonytalanság és szubjektív jóllét Magyarországon. Közgazdasági Szemle, LIII. évf., október ( o.) Szabó Laura: A boldogság relatív fogyatékosság és szubjektív életminőség. Szigeti Cecília (2011): Alternatív mutatók, jólét és fenntarthatóság Magyarországon. Polgári Szemle, szeptember 7. évfolyam, 4. szám