Rögzítések a prehospitális ellátásban

Átírás

1 Az Országos Mentőszolgálat szabványos eljárásrendje Rögzítések a prehospitális ellátásban Szerzők: Háttere: A rögzítés célja: A beteg, sérült testrész izommunkájának átvétele, tehermentesítése, a sérült testrészek másodlagos, az izomösszehúzódás, vagy a gravitáció miatt létrejövő elmozdulásának, és a szállítási trauma csökkentése. Szinte minden betegség esetén a nyugalomba helyezés, lefektetés, leültetés, a törzs izommunkájának csökkentése segít. A kivonuló mentőmunka során Bajtársaink sokszor találkoznak olyan sérültekkel, betegekkel, akiknél valamilyen rögzítést kell alkalmazni. Az Országos Mentőszolgálatnál csak a rendszeresített eszközök alkalmazása megengedett, több olyan rögzítési technika létezik, mely idejétmúlt (pl.: pneumatikus sín), ezek használata tilos. Fontos alapelvként le kell szögeznünk, hogy minden rögzítés, amely jelentős fájdalmat, diszkomfort érzést, keringészavart, vagy érzészavart okoz, eltávolítandó, vagy mellőzendő. Kontaktusképes sérültek jól tudják azonosítani a számukra legmegfelelőbb szállítási testhelyzetet. Alapvető elvi megközelítés: először manuális, majd, ha szükséges, eszközös rögzítést alkalmazzunk. Bognár Péter, dr. László Előd, dr. Rotyis Mária, Solténszky Mátyás Jóváhagyta: Kiadás dátuma: Érvényesség ideje: Vonatkozik: dr. Temesvári Péter Az Országos Mentőszolgálat valamennyi kivonuló szolgálatot teljesítő dolgozójára Eszméletlen, földre zuhant beteget, sérültet, a talált fekvési helyzetben, lássunk el, felesleges mozgatása, felültetése tipikus laikus hiba. Az ABCDE vizsgálat elvégzése után döntünk az eszközös rögzítésekről, melyet delegáljunk, és csapatmunka elvei szerint, összehangoltan végezzük el. Ha az eszközös rögzítésre nincsen lehetőség, személyi vagy tárgyi feltételek hiánya miatt akkor maradjon fenn a manuális rögzítés a Teljes test manuális rögzítése feltételek megteremtéséig vagy a kórházba érkezésig. Nem mindenáron kell az eszközt használnunk, hanem rögzítenünk kell a sérült testtájat vagy magát a sérültet! Az eljárásrend alkalmazása: Minden olyan sérültnél, illetve betegnél, akinél az adott rögzítés indikációja fennáll.

2 Az eljárásrend tartalomjegyzéke: Teljes test rögzítése, sérültek szállítása Fej és nyaki gerinc rögzítése Medence rögzítése Hosszú csöves csontok rögzítése További sérülések rögzítése Relaxált betegek rögzítése Gyermekek rögzítése Mellékletek: 1. Merev nyakrögzítő gallér használata 2. Medencerögzítő öv használata 3. Teljes test rögzítés lapáthordágyon 4. Teljes test rögzítés boardon 5. KTD, Húzósín használata 6. Cramer-sín, Oxystabil és vákuumsín használata 7. Desault kötés 8. Gyermek sérült kivétele a gyerekülésből Teljes test rögzítése, sérültek szállítása Bármely beteg mobilizálása és szállítása esetén elsődleges szempont a biztonság, amelyet hevederek segítségével végzett rögzítéssel érünk el. A teljes test rögzítésének elsőként választandó eszköze a lapáthordágy, rögzítő hevederek használatával. Ideálisnak a műanyag lapáthordágy tekinthető. Hátránya, hogy mivel merev eszköz, nem lehet a rendkívüli testhelyzetek és deformitások igényei szerint alakítani. További hátránya, hogy ha nem műanyag, hanem fém kivitelű, akkor mindenképp lehűlés elleni védelemmel kell kombinálni a használatát. Előnyei: - a könnyű és kíméletes mobilizáció - atraumatikus kórházi átadás lehetősége - anatómiai szemléletű kialakítás: ez biztosítja, hogy a sérült jól rögzített helyzetben, viszonylagos kényelemben, a felfekvések kockázata nélkül szállítható hosszabb időn keresztül is. A korábban általánosan használt vákuum matrac hátránya, hogy: - helyszíni mobilizáció során további eszközt igényel - húzósínnel lényegében nem kompatibilis, így combcsont törés esetén nem használható - a kórházi átadás során a test és a végtagok jelentős mozgásával számolhatunk - gyakori a szivárgás miatti meghibásodás, amelyet az éles használat előtt nehéz azonosítani A vákuum matrac előnye lehet a rendkívüli testhelyzetek és deformitások esetén a test rögzítésének lehetősége. A vákuum matrac elérhetősége esetén az alkalmazása javasolt a csípőtáji törések, valamint a szokatlan helyzetben való rögzítés szükséglete esetén a test rögzítésére. A board (spinal board) hátránya, hogy: - a beteg felhelyezéséhez és levételéhez is 90 fokos oldalra fordítás (log roll) szükséges, amely komolyan terheli a sérült medencét, mellkast, gerincet - nem anatómiai kialakítású, így fekvés során kényelmetlen, a vállövet és a medencét szétnyitó erő ébred - lapos kialakítása miatt a nyomási sérülés (felfekvés) gyakori szövődmény eszméletlen, vagy altatott, relaxált sérültnél, akár már 30 perc után, de huzamosabb fekvés esetén még inkább - éber betegnek nagyon kényelmetlen A board legfontosabb előnye, hogy ideális kimentő eszköz (pl. roncsból oldalra ráhúzással, vagy felfelé, tengely irányú kimentésnél, vagy vízből). Ilyenkor a boardról a ruha eltávolítása után le kell lapátolni a sérültet és a továbbiakban lapáthordágyon kezelni, rögzíteni, szállítani. Boardon rögzíteni és szállítani csak lapáthordágy hiányában szabad.

3 Fej és nyaki gerinc rögzítése Számos baleset során sérülhet a nyaki gerinc, melynek folyamatos rögzítése általában elengedhetetlen. Amennyiben a baleseti mechanizmus indokolja és a lenti kritériumok alapján a rögzítéstől nem tekinthetünk el, akkor a sérült vizsgálatának pillanatától kezdve folyamatos manuális in-line rögzítést (MILS), majd merev nyakrögzítő gallér és fejrögzítés (head-block és ragtapasz) felhelyezésével (1. sz. melléklet) fej- és nyaki gerinc-rögzítést kell alkalmazni. A MILS szükség esetén akár laikusnak is delegálható. A fej és a nyaki gerinc rögzítésétől az alább ismertetett, kötelezően megválaszolandó kérdések (NEXUS kritériumok) alapján tekinthetünk el: Manuális fej-nyak rögzítés 1. Van-e nyaki fájdalom és/vagy középvonali nyaki nyomásérzékenység? 2. Intoxikáció felmerül-e? 3. A sérültnek csökkent-e a tudatállapota? (GCS kevesebb, mint 15) 4. Van-e friss neurológiai eltérés? 5. Van-e nagy fájdalommal járó egyéb (figyelem elterelő, pl. hosszú csöves csont) sérülés? Amennyiben a fenti kérdések mindegyikére NEM a válasz, a sérültet a fej óvatos elforgatására és előre-hátra hajtására kérjük meg. Ha továbbra is panaszmentes a nyak, a fej rögzítésétől eltekinthetünk. Ha a mozgatásokra bármilyen nyaki fájdalom jelentkezik, a fej és nyaki gerinc rögzítése kötelező. Fontos azonban megjegyezni, hogy a megfelelően kimért és beállított gallér csak a nyaki gerinc tengelyirányú mozgását védi ki, minden egyéb irányú mozgást enged, emiatt a MILS-nek a gallér felhelyezése után is folyamatosnak kell lennie a teljes rögzítésig (3, 4. sz. melléklet). Éppen ezért is, várhatóan intubációra szoruló sérült esetén a manuális stabilizáció (MILS) folytatandó az intubációig, ezután javasolt a merev gallér felhelyezése és a fej eszközös rögzítése. A nyaki gallér felhelyezése után ellenőrizzük, hogy a sérült tud-e nyelni, illetve akadályozza-e a légvételben! A rögzítés szükség esetén visszabontható, (pl. neurológiai romlás, légúti probléma, szubjektív panasz), ebben az esetben azonban a MILS folyamatos alkalmazása nem hagyható el! 6 év alatti gyermek sérültek esetén a fej-test rögzítés élvez elsőbbséget a nyaki gallérral szemben. Csak akkor helyezzük fel, amennyiben ez sem a sérült sem az ellátók részéről semmiféle akadályba, ellenkezésbe nem ütközik. Medence rögzítése A medence sérülése során súlyos, akár életveszélyes vérzések is előfordulhatnak. Ezek megelőzése, illetve kezelése már a prehospitális szakban is kötelező. A modern szemléletű sérültvizsgálat során a medence vizsgálata három részből tevődik össze. A baleseti mechanizmus értékelése, megtekintés és óvatos szimmetria vizsgálat, egyujjas technika alkalmazásával. A korábbi gyakorlatból ismert rányomásos technika szigorúan tilos, mert ezzel a törött medencében további súlyos, életveszélyes vérzéssel járó szövődményt okozhatunk! A helyszíni sérültvizsgálat során A prehospitális betegvizsgálat szabványos eljárásrendben leírtaknak megfelelően a C, azaz a keringés vizsgálata során kell a medencét értékelnünk, és döntenünk a medencerögzítő öv felhelyezéséről. A következő esetekben kötelező a medenceöv használata: "egyujjas" szimetria vizsgálat

4 Baleseti mechanizmus indokolja - minden olyan esetben, amelyben a medence direkt ütés, vagy jelentős test hossztengely irányú terhelés hatására sérülhet, akár látható deformitás és/vagy külsérelmi nyom nélkül is (pl.: gyalogos gázolás, magasból esés, stb ) Megtekintve, vagy a fent látható módon vizsgálva a hanyatt fekvő sérültön deformitást, aszimmetriát észlelünk Az alsó végtagok hosszában különbséget látunk. A medencerögzítő öv használata során a törött medencegyűrűt törekszünk összetartani, mellyel stabilizálunk és vérzést csillapítunk. A medenceöv használata csak akkor hatékony, ha megfelelő magasságban, a nagytomporok vonalában helyezzük fel. (2. sz. melléklet). 6 év alatti gyermekek esetén ne medence rögzítő övet, hanem egész test rögzítést alkalmazzunk! Hosszú csöves csontok rögzítése Nagyon fontos alapelv, hogy minden végtagi rögzítés felhelyezése előtt az összes a végtag keringését potenciálisan gátló körülményt (szoros ruházat, gyűrű, karkötő, óra, belépő karszalag) meg kell szűntetni! Proximális csöves csontok Gyakran már a kiérkezéskor azt látjuk, hogy a sérült tartja, fogja a sérült végtagot. Az alapelvnek megfelelően ezt a sérülttől átvesszük, ezután alkalmazunk eszközös rögzítést. A combcsont és felkarcsont törése önmagában jelentős fájdalommal és erős vérvesztéssel járhat, ami sokkfolyamathoz vezethet. Jelenleg a prehospitális ellátásban nincs a húzósínnél alkalmasabb eszköz combcsont törések ellátására, ugyanis egymagában képes a fájdalomcsillapításra, sínezésre és vérzéscsillapításra is. A proximális hosszú csöves csontok közül a felkarcsont törése önmagában nem okoz jelentős vérvesztést (felnőtt esetében maximum 800 ml), de egyéb vérvesztő sérülésekkel kombinálva már számottevő lehet, ez esetben a húzással létrejövő vérzéscsillapítás elengedhetetlen. Sérült végtag átvétele, manuális rögzítése A femur esetében viszont egy csont törése is súlyos vérvesztést okozhat (felnőtt esetében akár 1500 ml), emiatt ilyen sérülés észlelésekor mielőbbi manuális tengely irányú húzást kell kezdeni, melyet amint lehetőség van rá, húzósínre kell cserélni (5. sz. melléklet). Fontos azonban megjegyezni, hogy a meghúzás igen nagy fájdalommal járhat. (Lásd: Analgézia és szedáció eljárásrend) A combcsont manuális tengely irányú húzása Amennyiben a sérültnél a medencerögzítő öv és a húzósín indikációja is fennáll, fokozott figyelmet kell fordítanunk a rögzítő eszközök sorrendjére. Minden esetben először a medenceövet kell felrakni, és csak ez után a húzósínt. (Fordított sorrendben ugyanis a medenceövvel kompressziós sérüléseket okozhatunk, illetve hatástalan lesz a medence rögzítése.) A fájdalomcsillapítás a hosszú csöves csontok töréséhez hasonló fontosságú! A csípőtáji törések esetében a húzósín használata nem javasolt, a legegyszerűbb rögzítési technikának az ép végtaghoz való rögzítés bizonyult. A rögzítés módszere a két kinyújtott alsó végtag mellett a lábak egymáshoz rögzítése, együtt az egész test rögzítésével. A kíméletes mobilizálás és a kíméletes kórházi átadás miatt csípőtáji törés gyanúja esetén is kimentésre és szállításhoz a lapáthordágy használata a legkedvezőbb.

5 Végtagi csontok törése Az izolált felső végtagi sérülések esetében a hordágyon félülő helyzet biztosítja az optimális körülményeket. A felkar töréseinél általánosságban az alkar súlya elegendő húzóerőt biztosít, megfelelő fájdalomcsillapító eljárások mellett a felkar törzshöz történő rögzítése a megfelelő. A disztálisan (törzstől távolabb eső) elhelyezkedő csontok esetén, a törésének rögzítésekor figyelni kell arra, hogy a szomszédos ízületek se tudjanak elmozdulni, ezzel is csökkentve a mozgással/mozgatással járó másodlagos károsodások lehetőségét. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy a törött csonthoz egy méretében akkora sínt rögzítünk, mely túlér a két szomszédos ízületen is. Ilyen rögzítések felhelyezésére Cramer-sínt, Oxystabilt vagy vákuumsínt használhatunk (6. sz. melléklet). Fontos cél továbbá a sérült végtag lehetőség szerinti felpolcolása a szállítás során. A kéz és lábtőcsontok sérülései esetén is érdemes hasonló módon rögzíteni a sérült végtagot. Az ujjak sérülése esetén a legegyszerűbb és legkomfortosabb sínező eszköz a sérült ujj melletti ujj, melyhez ragtapasszal hozzárögzítjük a sérültet, így a beteg saját magának tudja biztosítani a rögzítést. A disztális törések, ficamok ellátása kapcsán fontos, hogy a rögzítés előtt végezzünk ún. KÉM vizsgálatot: A KÉM vizsgálat, keringés (periférián történő pulzustapintás), érzés (a sérült végtagján történő érintés összehasonlítása az épp oldalival), mozgás (a sérült végtagon az ujjak mozgatásának megfigyelése) vizsgálatát jelenti, mely eltérése arra utalhat, hogy a tört csontvégek az érintett végtagon ér, ín vagy ideg kompresszióját okozhatták. Ezért ilyen esetben a végtagot enyhe húzás mellett kell rögzíteni. További sérülések rögzítése A Vállöv sérülései A vállöv (lapocka, kulcscsont és felkarcsont) sérülései a rögzítések szempontjából speciálisnak mondhatók, ugyanis a törésrögzítés általános szabályát (sínezés) nem tudjuk alkalmazni. Meg kell kísérelni azonban a sérült terület teljes nyugalomba helyezését, és a lehetőség szerint meggátolni a mozgásban. Ennek kivitelezésére szolgálhat a Desault kötés (7. sz. melléklet), amit felkartörés esetén, váll ficam esetén, és kulcscsont törés esetén alkalmazhatunk, akkor, ha a mellkas nem sérült, mert ebben az esetben körkörös pólyát nem alkalmazhatunk. Bordatörés Bordatörés gyanúja esetén törekedni kell a minél kíméletesebb betegmozgatásra és szállítás során a félig ülő, vagy ülő helyzet biztosítására, amennyiben a gerinc immobilizációja nem szükséges. Minden esetben adekvát fájdalomcsillapítást kell alkalmazni. Ficamok, rándulások A ficamoknál sok esetben nem lehet kizárni az ízületet érintő töréseket sem, emiatt ellátásuk a gyakorlatban ritkán különbözik a törések ellátásától. A ficamok repozíciója nem helyszíni feladat. Fontos célunk viszont a rögzíthető állapot elérése (amelyhez gyakran tengelyirányú húzást kell alkalmaznunk) és a mielőbbi kórházi ellátás. Gyakorlat birtokában a patella ficamok helyszíni repozíciója a nyújtott helyzetű rögzítés érdekében indokolt lehet. Fontos feladat továbbá a ficammal szövődött bokatörések repozíciója akkor, ha keringés-, és/vagy mozgászavart okoz és az ellátó a műfogást ismeri, gyakorlott. Bármely repozíció agresszív fájdalomcsillapítást, szedálást igényel, ezért orvosi, mentőtiszti kompetencia. Koponyasérültek rögzítése és szállítása Koponyasérültek rögzítése legtöbbször a teljes test és a fej, illetve nyak rögzítését is igényli. Az ideális rögzítő és szállító eszköz a műanyag lapáthordágy, fokban megemelt fejvéggel. Lapáthordágy mellett ezt a lapáthordágy alatt a hordágy fejvég megemelésével érjük el, esetleg egyéb eszközzel (takaró) való alátámasztással.

6 Relaxált betegek rögzítése Izomrelaxáns hatása alatt álló beteg ízületei sokkal könnyebben tudnak kificamodni, ezért megfelelő alapos rögzítést alkalmazva szabad csak megkezdeni az ilyen beteg transzportját, szükség esetén az izomrelaxáns beadása előtt lapáthordágyon helyezzük el a beteget (3. sz. melléklet) és ilyen módon végezzük a beteg transzportját. Kivételt képez a légzési elégtelen betegek pozícionálása, akiket az intubációig ülő helyzetben tartunk (például hordágyon), majd lélegeztetés után fektetünk le, ideális esetben lapáthordágyat is használva, de mindenképp teljes test rögzítés mellett. Gyermekek rögzítése Amennyiben a gyermeket baleset kapcsán a gyerekülésben találjuk a gépjárműben, ha a baleseti mechanizmus indokolja, vagy a gyermek gyermekülésben történt vizsgálata során olyan sérülést észleltünk, ami beavatkozást igényel, a gyermeket vegyük ki a gyerekülésből (8. sz. melléklet) Abban az esetben, ha a baleseti mechanizmus nem indokolja, hogy kivegyük a gyerekülésből és a vizsgálat során nincs lényeges eltérése a gyermeknek, fejrögzítés alkalmazása mellett, a gyermekülés hevederjeit felhasználva az ülésben rögzítjük, és úgy szállítjuk az ellátó intézménybe. Ebben az esetben készítsünk headblock-ot és ragtapasz csíkokkal rögzítsük a gyermek fejét az üléshez. Egyéb (pl. belgyógyászati) okból kórházba szállított gyermeket, ha lehetőség van rá a saját gyerekülésükben rögzítve szállítsuk, a gyerekülést a hordágy hevederjeivel rögzítsük a hordágyhoz. Amennyiben a helyszínen nincsen a gyermeknek saját gyerekülése akkor mindenképpen hordágyon rögzítsük a gyermeket. Lehetőség szerint egy éves kor alatt végtagvákuum vagy félbe hajtott vákuum matracon helyezzük el a csecsemőt és a leszívott vákuummal rögzítsük őt. Gyermekülésből kiemelt gyermekek egész test rögzítésére és szállítására (elérhetősége esetén) a végtagi vákuumrögzítő, vagy a vákuum matrac a megfelelő, továbbá a (műanyag) lapáthordágy kiegészítve a testet megfelelően alátámasztó buborékfóliából készített párnázással. Fontos cél a fej neutrális helyzetének fenntartása, 8 éves kor alatt ehhez a hát 2-3 cm-es megemelése, alátámasztása szükséges, pl. buborékfóliával, vagy lepedővel. Rögzítő eszközök átadása Alapelv: a hatékony, szabályosan elhelyezett rögzítő eszközt a betegről eszközcsere céljából levenni tilos! Kórházi átadáskor is törekedni kell a csere rögzítő használatára, ha szükséges, akár rövid várakozással is a beteg érdekében (pl. lapáthordágyról CT asztalra, vagy húzósín, medencerögzítő levétele sürgősségi műtőben). Az eljárásrenddel kapcsolatban az észrevételeket, kérdéseket a szakmaitamogatas@mentok.hu és a temesvari.peter@mentok.hu címeken várjuk.

7 1. számú melléklet, merev nyakrögzítő gallér használata 0. Tartsa fenn folyamatosan a manuális in-line stabilizálást a merev nyakrögzítő gallér felhelyezése közben, és utána is, amíg a végleges rögzítést (lapáthordágy és head-block) meg nem csinálja! 1. Mérje ki a sérült nyakának hosszát saját ujjaival (trapézizom és az állszöglet közötti magasság) 2. Ezt a távolságot (1-5 ujj) mérje rá a merev nyaki gallér méretező vonalához, majd állítsa be a gallér nagyságát 3. Hajtsa ki az állrészt 4. Fekvő sérült esetén először csúsztassa a nyaka alá kissé a gallér háti felét, majd az állrészt igazítsa pontosan a sérült állához, ügyelve arra, hogy a gallér középen legyen. Közben a tépőzár legyen visszahajtva, ne érintkezzen földdel, növényekkel, szennyeződéssel! 5. Húzza ki teljesen a háti részt, majd a tépőzárral rögzítse a gallért. Megfelelő méretválasztás esetén a trapézizom és a gallér közé nem tudunk az ujjunkkal benyúlni. 6. Éber sérült esetén a felhelyezést követően mindig kérdezzünk rá a sérültnél, hogy: a. tud-e nyelni b. rendesen kap-e levegőt A merev nyaki gallér kényelmetlen eszköz, emiatt minden éber beteget tájékoztatni kell a felhelyezés előtt az eszközről, annak kényelmetlenségéről, viszont szükségességéről.

8 2. számú melléklet, medencerögzítő öv használata A súlyos sérült rögzítésében fontos, hogy minél kevesebbszer mozgassuk meg a sérültet a rögzítő eszközök használatához, ezért készítse a beteg mellé a rögzítéshez és csomagolásához szükséges valamennyi eszközt, alulról felfelé az alábbi sorrendben: lapáthordágy izolációs buborékfólia derékszögben meghajtott medencerögzítő öv A lapáthordágyra helyezést a 3. sz. mellékletben részletezetteknek megfelelően kell végezni, ennek során kell a medencerögzítő övet is a sérül alá helyezni. Ehhez a buborékfólia közepéhez kell igazítani a derékszögben meghajtott medencerögzítő övet úgy, hogy a kemény csat mindig kifelé, a fehér, az öv pamut oldala pedig a test felé nézzen. A medencerögzítő hosszanti felező vonala a beteg nagytomporának magasságában legyen. 1. A szabályos log-roll során tolja be a sérült alá a lapáthordágyat, buborékfóliát és a medencerögzítő övet. 2. Először helyezze el a buborékfóliát, majd igazítsa a medenceövet a megfelelő magasságba. 3. Ez után fektesse vissza a sérültet ügyelve arra, hogy a lapátágy pengéje ne csússzon ki alóla. 4. A másik oldali log-roll során először kapcsolja össze a lapáthordágy csatjait, majd húzza ki a medenceövet és az izolációs buborék fóliát a sérült alól mielőtt visszafektetik a beteget. 5. Ezt követően ellenőrizze a medencerögzítő öv magasságát, és a visszafektetést követően haladéktalanul rögzítse a medencét. 6. Vezesse át a csaton a hevedert és kérje meg valamelyik önnel szemben levő segítőt, hogy az ellentartó narancssárga hevedert tartsa meg a húzással szemben. 7. Húzza meg a fekete hevedert, az optimális medence rögzítés érdekében, lehetőleg még az erőhatároló csat kattanása előtt rögzítse a tépőzárat, amint kellően tart az öv. Amennyiben kattant az öv csatja, akkor egy két cm-t engedje vissza, hogy rögzítse az övet a tépőzárral.

9 3. számú melléklet, teljes test rögzítés lapáthordágyon 1. A lapáthordágyat helyezze a sérült mellé, mérje ki a megfelelő hosszúságot. 2. Ezután nyissa szét a lapátágyat, helyezze el a pengéket a beteg/sérült két oldalán. 3. Amennyiben szükséges, a harmonika-szerűen összehajtogatott izolációs buborékfóliát helyezze az egyik pengére. A beteg forgatása (log-roll) során figyeljen, hogy a MILS megfelelő legyen. Két fő szükséges a sérült forgatásához, egy pedig (lehetőleg az ápoló) a pengék és a buborékfólia beteg alá helyezéshez. 3 fős mentőegység esetén lehetőleg az orvos/mentőtiszt legyen a beteg fejénél, és ő koordinálja a folyamatot, kétfős mentőegység esetén a gépkocsivezető legyen a fejnél, de az ápoló vezesse a betegmozgatást. 4. Ketten térdeljenek a beteg mellé, az előkészített izolációs buborékfóliával szembeni oldalon. A felsőtestnél levő ember a sérült vállánál és medencéjénél, az alsó végtagoknál elhelyezkedő ember a beteg bordakosarának alsó részénél (keresztezve a másik segítő kezét) illetve térdénél fogja meg sérültet. 5. A beteget kb. 10 -ban kell elfordítani, alátolni a lapáthordágy pengéjét a buborékfóliával együtt, majd a buborékfólia felső felét (lehetőleg a gerinc vonalán túlra) a sérült alá kell gyűrni, és a beteget leengedni. 6. Ezután a segítők oldalt cserélve megismétlik a forgatást, melynek során javasolt először a lapáthordágy pengéit összekapcsolni, majd kihúzni a buborékfóliát a penge és a beteg háta közül. 7. Mielőtt a végső fejrögzítést megcsináljuk a head-block-kal, kötelező a beteget a hevederekkel rögzíteni, a törzset keresztirányban, a medence és térd magasságában pedig harántirányban.

10 4. számú melléklet, teljes test rögzítés boardon Fontos megemlíteni, hogy board-on, vagy vákuum matracban csak akkor rögzítsük a sérültet, ha lapáthordágy nem áll rendelkezésre. 1. Helyezze a board-ot a sérült mellé. Amennyiben szükséges, a harmonika-szerűen összehajtogatott izolációs buborékfóliát helyezze a board szélére. A beteg forgatása (log-roll) során figyeljen, hogy a MILS megfelelő legyen. Két fő szükséges a sérült log-roll-jához, egy pedig (lehetőleg az ápoló) a pengék és a buborékfólia beteg alá helyezéshez. 2. Ketten térdeljenek a beteg mellé, az előkészített izolációs buborékfóliával szembeni oldalon. A felsőtestnél levő ember a sérült vállánál és medencéjénél, az alsó végtagoknál elhelyezkedő ember a beteg bordakosarának alsó részénél (keresztezve a másik segítő kezét), illetve a térdénél fogja meg sérültet. 3. A beteget kb. 90 -ban kell megemelni, és alátolni board-ot, buborékfóliával együtt lehetőleg úgy, hogy a board a beteg hátához simuljon, majd a buborékfólia felső felét (lehetőleg a gerinc vonalán túlra) a sérült alá kell gyűrni. 4. Engedje le a beteget, a board-dal együtt. 5. Ha a sérült nincs a helyén, akkor MILS mellett egyik ellátó a beteg hónaljba, a másik ellátó a medencéjénél fogja meg és tengely irányban először lefelé, majd felfelé irányuló húzással helyezzék a sérültet középre úgy, hogy a sérült feje középen a head-block illesztő részénél legyen. 6. Ezután húzza ki a buborékfóliát a board és a beteg háta közül. 7. Mielőtt a végső fejrögzítést megcsináljuk a head-block-kal, kötelező a beteget a board hevederekkel rögzíteni, a törzset keresztirányban, a medence és térd magasságában pedig harántirányban. 8. Ezután helyezzük fel a head-block-ot, majd a tépőzárral ellátott hevederrel rögzítse azt, a sérült homlokán és állán.

11 5. számú mellélet, húzósín használata Jelenleg az Országos Mentőszolgálatnál két fajta húzósín található meg, az un. csigás húzósín, illetve a Kendrick-féle húzósín (KTD). Mindkét húzósín felhelyezése előtt, minél hamarabb gondoskodni kell a végtag manuális húzásáról. Csigás húzósín használata 1. Helyezze fel a csípőhevedert úgy, hogy a sín csatlakozója oldalt legyen, az elülső-felső csípőtövis magasságában. 2. Állítsa be a sín hosszúságát úgy, hogy a teljesen kiengedett kötéllel a bokaheveder felhelyezhető legyen. 3. A körkörös bokapánt felhelyezése után először húzza meg a talpra keresztirányú hevedert. 4. Illessze be a csípőlapátnál a meghajtott rudat a csatlakozóba. 5. Rögzítse a sínt a sérülthöz térdmagasságban, fentről a második hevederrel. 6. Térdeljen a sérült végtag tengelyébe, és húzza meg a feszítő kötelet. 7. A kellő húzás után, a húzókötelet, húzza felfelé, hogy az rögzüljön a rögzítő villába. 8. Helyezze fel a többi tépőzáras rögzítő hevedert.

12 Kendrick-féle húzósín (Kendrick Traction Device KTD) használata 1. Helyezze fel a csípőhevedert úgy, hogy a sín csatlakozója oldalt legyen, a fekete csat pedig felül, a szeméremcsonthoz közelebb. 2. Állítsa be a sín hosszúságát úgy, hogy a külső csatlakozó a csípőlapát elülső-felső tövisével egy magasságba kerüljön. 3. Rögzítse a bokapántot, ügyelve arra, hogy az alsó, feszítő hevederek ekkor még teljesen kiengedett állapotban legyenek. 4. A körkörös bokapánt felhelyezése után először húzza meg a zöld végű, a talpra keresztirányú hevedert. 5. Mérje ki a sín hosszúságát úgy, hogy az alsó, L-alakú akasztós műanyag vége a műanyag szár teljes hosszában túlnyúljon a sérült talpán. 6. Illessze be a csípőlapátnál a meghajtott rudat a csatlakozóba, majd az L-alakú akasztót helyezze be a talpheveder sárga végébe. 7. Rögzítse a sínt a lábhoz térdmagasságban, a sárga színű tépőzáras, sínre erősített hevederrel. 8. Térdeljen a sérült végtag tengelyében le, és egyik térdével támassza meg a húzósín L-alakú akasztóját. Miközben szabadon maradt kezével meghúzza a piros végét a talphevedernek, enyhe, folyamatos nyomással tolja előre térdével a húzósínt. 9. Helyezze fel a piros (comb), majd a zöld (lábszár) tépőzáras rögzítő hevedereket. A húzósínt a kórházi átadás során csak akkor távolítsa el a sérült végtagról, amennyiben a kórházi személyzet folytatja valamilyen módon a húzást. A hirtelen felengedett húzás súlyos keringés-megingással járó vérzést okozhat!

13 6. számú melléklet, a Cramer-sín, Oxystabil és Vákuum sín használata Cramer sín 1. Válassza ki a megfelelő hosszúságú Cramer-sínt (a sérült rész szomszédos ízületein érjen túl). 2. Egy oldali sérülés estén az ellenoldali, ép végtagon mérje ki a sínt, és a felesleges, túllógó részt hajtsa vissza. 3. Helyezze a sínt a sérült végtag alá. 4. Miközben egy segítő tartja a sínt és a végtagot, Ön rögzítse a végtagot a sínhez 10-es vagy 15-ös pólyával, körkörösen tekerve azokat, a végtag disztális részétől, a proximális felé haladjon (a stabilabb rögzítés érdekében helyezhet további pólyákat a sínre a végtagot párnázva). 5. Felső végtag esetében kösse fel a rögzített végtagot a sérült nyakába, egy háromszögletű kendővel. Oxystabil 1. Válassza ki a megfelelő méretű rögzítő eszközt. 2. Helyezze óvatosan a sérült végtag alá. 3. Finoman húzza össze a tépőzárral a sínt. 4. Felső végtag esetében kösse fel a rögzített végtagot a sérült nyakába. Vákuum sín 1. Helyezze a megfelelő méretű vákuumsínt a sérült végtag alá. 2. Óvatosan hajtsa a végtag köré a széleit. 3. Leszívó pumpa segítségével szívja ki a levegőt a vákuumsínből, amíg az teljesen meg nem keményedik. 4. A tépőzáras hevedereket rögzítse. 5. Felső végtag esetében kösse fel a rögzített végtagot a sérült nyakába.

14 7. számú melléklet, a Desault kötés A könyök és vállövi sérülések rögzítésére szolgáló Desault kötést két módon lehet megcsinálni. A gyorsabb és egyszerűbb módja a két háromszögletű kendő használatával elkészített módszer. 1. Helyezze az egyik háromszögletű kendőt a sérült oldali végtag alá. 2. A háromszögletű kendő hegyesszögű szárait kösse össze a sérült nyakán. 3. Helyezze a második háromszögletű kendőt szemből a sérült oldali felkarjára. 4. A háromszögletű kendő hegyesszögű szárait kösse össze az ép oldali hónalj alatt. 5. Kösse össze a könyöknél a háromszögletű kendő derékszögű sarkait úgy, hogy mind a felkaron, mind az alkaron a kendő feszített állapotban álljon. A másik módszer során 15-ös pólyákat használunk a rögzítéshez, az alábbiak szerint: 1. Kulcscsont törése esetén, több pólyát helyezzen a sérült oldali hónaljárokba ös pólyával 3 körkörös kötéssel a törzs mentén, készítsen alapot úgy, hogy a sérült felkarja is rögzítve legyen a törzshöz. 3. A pólyamenettel induljon el hátulró, a sérült váll irányába, onnan szemből vezesse a pólyát a sérült könyök irányába. 4. Hátulról vezesse a pólyát az ép oldali hónalj irányába. 5. Haladjon tovább a pólyamenettel szemből a sérült váll irányába, majd hátulról vezesse a pólyát a sérült könyök irányába. 6. Szemből vezesse a pólyát az ép oldali hónalj irányába. 7. Addig helyezzen fel pólyameneteket a sérültre, amíg a rögzítés nem lesz stabil.

15 8. számú melléklet, gyermeksérült kivétele gyermekülésből 0. Folyamatos fejrögzítés mellett, helyezze a gyermeket a gyereküléssel együtt a zárt állapotú lapáthordágyra, vagy board-ra. 1. Döntse le a gyermekülést, úgyhogy a közben folyamatos legyen a manuális fejrögzítés. Egyik ellátó fogja meg a gyermeket a vállánál, a másik pedig medencéjénél. 2. Vegyék ki a gyermeket az ülésből úgy, hogy a fej felé mozdítják a gyermeket cm megemelve tartsák meg a gyermeket és a gyermekülést húzzák ki alóla. 4. Majd helyezzék a gyereket az összehajtogatott lepedőre vagy buborék fóliára úgy, hogy a nyak kóros flexióját megelőzzék, majd oldalról támasszák meg és hevederekkel rögzítsék a gyereket, a mellkas, medence és a comb szintjében. 5. A fej rögzítése.