Látlelet a látleletrõl

Átírás

1 Látlelet a látleletrõl Az igazságügyi orvosszakértõi tapasztalat azt mutatja, hogy a látleletfelvétel helyes gyakorlata mára több sebbõl vérzik. Egyre ritkábban találkozunk kellõ részletességû, szakmai szabályok szerint készített látlelettel. Ez véleményünk szerint több okra is visszavezethetõ, melyek feltárása a közelmúlt jogszabályi változásai mellett különösen idõszerûvé vált. Egyrészt: nyilvánvaló, hogy az orvos elsõdleges feladata a sérült megfelelõ ellátása, ez azonban nem azt jelenti, hogy a látlelet alapjául is szolgáló dokumentáció elhanyagolható. Kétségtelen, hogy az összes sérülés megkeresése, felkutatása, az egyes sérülések részletes, pontos leírása bizonyos többletfeladattal jár, ám ez az esetek túlnyomó részében mindössze néhány szóval vagy mondattal hosszabb szövegezést igényelne. A hangsúly nem a leírás hosszán, hanem pontosságán van. Ehhez persze nem nélkülözhetõ az igazságügyi orvostani elõadásokon, gyakorlatokon megismert tananyag felidézése és alkalmazása. Ne feledjük: jó sérülésleírás nélkül a szakértõ és végsõ soron a bíróság - az esetek egy részében nem lesz képes megalapozott döntést hozni, ami akár években mérhetõ büntetés alaptalan kiszabását, vagy a megérdemelt büntetés elkerülését eredményezheti. Másrészt: bizonytalansághoz vezethet a látleletkészítés finanszírozásának kétoldalú volta is, hiszen általában díjköteles, ám hatósági kérés esetén, díjmentesen kell elkészíteni. A harmadik (2008. január 1. óta felmerülõ) kérdés: milyen jogszabály alapján kérhetõ a látlelet, és annak tagoltsága, formai és tartalmi követelményei jogszabályi elõíráson vagy orvos-szakmai szabályon alapulnak-e. Mire való a látlelet (visum repertum)? A Büntetõ törvénykönyv 170. (1) bekezdése szerint aki más testi épségét vagy egészségét sérti, ha a sérülés vagy a betegség nyolc napon belül gyógyul, a könnyû testi sértés vétségét követi el, és két évig terjedõ szabadságvesztéssel, közérdekû munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendõ. A (2) bekezdés szerint ha a testi sértéssel okozott sérülés vagy betegség nyolc napon túl gyógyul, az elkövetõ a súlyos testi sértés bûntettét követi el és három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ. A (4) bekezdés szerint bûntettet követ el, és egy évtõl öt évig terjedõ szabadságvesztéssel büntetendõ az elkövetõ, ha a testi sértés maradandó fogyatékosságot vagy súlyos egészségromlást okoz. Az (5) bekezdés pedig azt írja elõ, hogy a büntetés két évtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztés, ha a testi sértés életveszélyt vagy halált okoz. A hatóság az adott cselekményt e paragrafusok tükrében értékeli, döntése tehát az orvos látleletben közölt véleményén (gyógytartam, maradandó fogyatékosság, súlyos egészségromlás illetve életveszély) is alapul. A látlelet azonban nemcsak a fenti kérdésekre adott válasszal segíti a hatóságot. Egy sérülés vagy sérülés-kombináció keletkezési módjának meghatározása utólag, a gyakran ellentmondó tanúvallomások mellett (pl. a sértett szerint ütés, a gyanúsított szerint elesés) csak az egyes sérülések részletes, szakszerû leírása alapján történhet meg. Milyen jogszabályok vonatkoznak a látleletkészítésre?

2 A hatályos jogszabályokat átvizsgálva a következõket állapíthatjuk meg: Az Egészségügyi törvény (1997. évi CLIV. tv.) nem tartalmaz rendelkezést a látleletvétel szabályairól. E törvény a kimondja, hogy a látleletet készítõ orvos fokozott védelmet élvez, azaz õ is közfeladatot ellátó személynek minõsül. Az egészségügyi ellátás folyamatos mûködtetésének egyes szervezési kérdéseirõl szóló 47/2004. (V. 11.) ESzCsM rendelet 15. (9) bekezdés d) pontja elõírja, hogy az ügyeletet teljesítõ orvos hatósági megkeresésre vagy a sérült kérelmére orvosi látleletet készít, és azt kiadja a hatóság részére, illetõleg a külön jogszabályban foglalt térítési díj megfizetését követõen a sérültnek. A háziorvosi, házi gyermekorvosi és fogorvosi tevékenységrõl szóló 4/2000. (II. 25.) EüM rendelet 1. sz. melléklete szerint a látleletet az A nyomtatványon kell elkészíteni. A látlelet készítésének részletes szabályait az a 16/1969. (Eü.K.7.) EüM utasítás tartalmazta, amit a fenti, hatályos jogszabályban hivatkozott nyomtatvánnyal együtt (a fürdõvízzel kiöntjük a csecsemõt is metodikával) január 1-ével hatályon kívül helyezett a évi LXXXII törvény. E törvény indokolása szerint a jogbiztonság követelményeinek fokozott érvényesülése érdekében szükséges az, hogy az október 23-a elõtt megalkotott rendelkezések hatályukat veszítsék& A hatályon kívül helyezett utasítás sok helyen kétségtelenül anakronisztikusan, idõközben hatályon kívül helyezett jogszabályokra is hivatkozva, és a dokumentáció rögzítésének technológiai változását sem követve - lényegében a következõket írta elõ: A gyógyintézet, illetve az orvos az általa ellátott (vizsgált, gyógykezelt), testi sérülést szenvedett személy sérülésérõl, illetõleg ebbõl származó betegségérõl az orvosi látleletet az utasítással rendszeresített Orvosi látlelet és vélemény elnevezésû, A raktári számú nyomtatványûrlapon köteles kiállítani, ha a sérült személy, vagy hozzátartozója látleletet kér. E nyomtatványûrlap szövegét az utasítás melléklete tartalmazta. A bíróság, az ügyészség, a rendõrség vagy az igazságügyi orvosszakértõ írásbeli megkeresésére a testi sérülést szenvedett személy sérülésével kapcsolatos adatokat az Orvosi látlelet és vélemény elnevezésû nyomtatványûrlapon kötelezõ közölni. Az Orvosi látlelet és vélemény nyomtatványûrlapot annak az orvosnak kell kiállítania, aki a sérült személyt a gyógyintézetben (orvosi rendelõben) elsõ ízben ellátta. Ha erre bármely okból nincs lehetõség, a nyomtatványûrlapot azon orvos állítja ki, aki az említett orvosnak a sérült személy ellátásakor közvetlen felettese volt. Az Orvosi látlelet és vélemény-t másolópapír alkalmazásával két példányban kell kiállítani, és mind a két példányt el kell látni a nyomtatványûrlapot kiállító orvos aláírásával és bélyegzõjének lenyomatával. Az eredeti példányt át kell adni az orvosi látleletet kérõ sérült személynek (hozzátartozójának), illetõleg meg kell küldeni a megkeresõ szervnek, a másolati példányt pedig a gyógyintézetben (orvosi rendelõben) a sérült személyrõl vezetett írásbeli feljegyzés (kórlap, ambuláns nyilvántartás, egészségügyi személyi lap stb.) mellett kell megõrizni. Az Orvosi látlelet és vélemény nevû nyomtatványûrlapot amennyiben nem az elsõ ellátáskor kérik - a gyógyintézetben (orvosi rendelõben) a sérült személyrõl vezetett írásbeli feljegyzés alapján kell kiállítani. A testi sérülést szenvedett betegrõl vezetett írásbeli feljegyzésben ezért minden esetben fel kell tüntetni azokat az adatokat, amelyek az Orvosi látlelet és vélemény elnevezésû nyomtatványûrlap kiállításához szükségesek. Ha a sérült személy vagy hozzátartozója a sérült személynek elsõ ízben történõ orvosi ellátása alkalmával kér orvosi látleletet, és az ellátást végzõ orvos az Orvosi látlelet és vélemény elnevezésû nyomtatványûrlapot a vizsgálat

3 adatai alapján azonnal kiállítja, a sérült személyrõl vezetett írásbeli feljegyzésben csak a sérült személy nevét, születési adatait, az orvosi ellátás napját és a diagnózist kell feltüntetni. Az egyéb adatok tekintetében utalni lehet a feljegyzéshez csatolt Orvosi látlelet és vélemény-re. A sérült személy esetleges további gyógykezelésére vonatkozó adatokat pedig a sérült személyrõl vezetett írásbeli feljegyzésben kell feltüntetni. A gyógyintézetek (klinikák, kórházak, rendelõintézetek stb.), valamint a gyógyintézeten kívül munkaviszony keretében gyógyító-megelõzõ orvosi munkakörben dolgozó orvosok (körzeti orvosok, üzemi orvosok stb.) kötelesek az Orvosi látlelet és vélemény elnevezésû nyomtatványûrlapot a szükséges példányszámban állandóan készletben tartani. A melléklet szerint az Orvosi látlelet és vélemény részei a következõk:... a kiállító orvos, gyógyintézet neve és címe ORVOSI LÁTLELET ÉS VÉLEMÉNY A sérült neve:... születési helye és ideje:... anyja leánykori neve:... foglalkozása:... személyi ig. sz.:... lakáscíme:... munkáltatója neve és címe:... Az orvosi ellátásra jelentkezés ideje: év... hó... nap... óra módja: saját lábán - mentõgépkocsival - vagy... A kísérõ neve és lakáscíme:... Az elõzményi adatok (a sérült vagy a kísérõ közlése alapján a sérülés elszenvedésének ideje, helye és körülményei, az eszméletlen állapot idõtartama, a fogyasztott szeszesital megjelölése és mennyisége):... A sérüléssel összefüggõ panaszok:... Jelen állapot (általános fizikális, belgyógyászati állapot):&&&&&&&&&&&& RR:... Hgmm; P:.../min. Az idegrendszeri állapot (reflexek, Romberg-tünet, pupillák stb.), valamint az agyrázkódásra utaló tünetek (eszméletvesztés, emlékezetkiesés, vegetatív tünetek):... Az alkoholos állapot fizikális jelei (alkoholos lehelet, arcbõr, kötõhártyák állapota stb.) és a psychés tünetek beszéd, magatartás, tájékozódás, emlékezõképesség stb.):... A külsérelmi nyomok (sebek) helye, alakja, hossza, szélessége, mélysége (a lehetõséghez képest mm, cm pontossággal), a sebszélek, sebzugok, sebfal, sebalap, sebkörnyezet (szennyezõdések) leírása, lövési, szúrási sérülés esetében a sérülés be- és kimeneti nyílásának talpsíktól mért távolsága (több külsérelmi nyom esetében azokat testtájanként vagy fix anatómiai ponthoz viszonyítva, folytatólagosan sorszámozva kell felsorolni):... A szakorvosi leletek (rtg. stb.) részletes feltüntetése:... A sérült ellátása (gyógykezelés, kötés, mûtét, rendelõintézetbe, fekvõbeteg-gyógyintézetbe irányítása stb.):... A kórisme (magyarul és latinul):... Vélemény: A gyógytartam szövõdménymentes gyógyulás esetén elõreláthatólag 8 napon belüli - 8 napon túli kb.... nap. Megjegyzés (pl. várható-e maradandó testi fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás):

4 év... hó... nap P. H.... (aláírás) Mint utaltunk rá, a fenti utasítás hatályát vesztette, ám a kiemelt rendelkezéseinek változatlan alkalmazása (újabb jogalkotói iránymutatás vélhetõen átmeneti hiányában, és az ûrlapszöveg hatályon kívül helyezése miatti ellentmondásokra is tekintettel) célszerûnek látszik. Bár magára a látleletre vonatkozó szabályozást nem tartalmaz, feltétlenül meg kell itt említeni az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezelésérõl és védelmérõl szóló évi XLVII. törvény egyes elõírásait is. E jogszabály az egészségügyi ellátó-hálózaton kívüli szerv megkeresésére történõ adattovábbításra vonatkozóan a következõket írja elõ (23. ): A büntetõügyben nyomozó hatóság, az ügyészség, a bíróság, az igazságügyi orvosszakértõ, polgári és közigazgatási ügyben az ügyészség, a bíróság, az igazságügyi orvosszakértõ, továbbá a szabálysértési eljárás során az eljárást lefolytató szervek, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok meghatározott feladataik ellátása érdekében kérhetnek adatot, és természetesen nemcsak sérülésekkel kapcsolatban. A megkeresésben azonban meg kell, hogy jelöljék adatkezelésük pontos célját, a kért adatok körét, a megismerni kívánt egészségügyi és személyazonosító adatokat. Az ilyen, megfelelõ tartalmú írásbeli megkeresésre a kezelést végzõ orvos az érintett egészségügyi és személyazonosító adatait át kell, hogy adja a megkeresõ szervnek. A kezelést végzõ orvos a nyomozó hatóságot a halaszthatatlan intézkedés jelzéssel ellátott, külön jogszabályban elõírt ügyészi jóváhagyást nélkülözõ megkeresésére is köteles tájékoztatni az általa kezelt, az adott üggyel összefüggõ egészségügyi és személyazonosító adatokról. A 24. szerint a kezelõorvos az elsõ ízben történõ orvosi ellátáskor haladéktalanul bejelenti a rendõrségnek azon személy személyazonosító adatait, aki 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett és sérülése feltehetõen bûncselekmény következménye. Kiskorú érintett elsõ ízben történõ egészségügyi ellátásakor az ellátást végzõ egészségügyi szolgáltató ezzel megbízott orvosa köteles az egészségügyi szolgáltató telephelye szerint illetékes gyermekjóléti szolgálatot haladéktalanul értesíteni, ha feltételezhetõ, hogy a gyermek sérülése vagy betegsége bántalmazás, illetve elhanyagolás következménye, illetve ha a gyermek egészségügyi ellátása során bántalmazására, elhanyagolására utaló körülményekrõl szerez tudomást. Ezen adatok továbbításhoz az érintett, illetve az adattal kapcsolatosan egyébként rendelkezésre jogosult személy beleegyezése nem szükséges. Ki és mennyit fizet a látlelet kiadásáért? A térítési díj ellenében igénybe vehetõ egyes egészségügyi szolgáltatások díjairól szóló 284/1997. (XII. 23.) Korm. rendelet 2. sz. melléklete szerint a látleletkiadás térítési díja ma Ft. Ugyanakkor szeptember 19. óta a belügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzõkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól szóló 23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet 14/A. -a szerint az egészségügyi intézmény térítésmentesen teljesíti a nyomozó hatóság látlelet kiadására vonatkozó megkeresését. Melyek a látleletkészítés szakmai szabályai? Az igazságügyi orvostani tankönyvek és jegyzetek részletesen tartalmazzák ezeket, nemcsak magára a látleletre, hanem az egyes sérülések jellegzetességeinek leírására vonatkozóan is.

5 Szakmai szabály az Orvosi látlelet és vélemény fentebb részletezett ûrlap szerinti formai és tartalmi elõírása (cím, felzet, a lelet általános és részletes része, vélemény). A sérülések leírásának részletes szabályai megtalálhatók az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 16. számú, a testi sérülések és egészségkárosodások igazságügyi orvosszakértõi véleményezésérõl szóló módszertani levelében is, ami az Egészségügyi Közlöny 1998/7. számában jelent meg. A módszertani levél I. részében kiemeli: A sérülések a külsérelmi nyomok címszó alatt írandók le, az egyes sérülések lehetõleg külön-külön pontokban. Ha a sérülések azonos (egyforma) jellegûek, akkor összefoglalva is leírhatók, adott esetben pedig minõségük szerint lehet csoportosítani õket. Máskor a leírásnál ajánlatos végighaladni az egyes testrészeken, a célszerû sorrend: fej, nyak, törzs, felsõ-alsó végtagok (elõször a baloldal). A sorrend betartása azért kívánatos, hogy a leíráskor egy sérülés se kerülje el a figyelmet. Minden sérülés leírandó, az orvosi ellátást nem igénylõ, a gyógykezelés szempontjából mellékesnek, jelentéktelennek ítélhetõ sérülések is. Igen fontos a sérülések elhelyezkedésének, méretének pontos leírása, mértékek (mm, cm) megadása, amelyet - anatómiai testtájanként - valamilyen anatómiai fix ponthoz viszonyítva kell leírni. Nem elégséges, ha a sérülések helyének leírása csak testrészre lokalizálódik. A szúrt, a metszett vagy a szúrt-metszett sérüléseknél a sérülés talpsík feletti magasságát, lövési sérüléseknél a be- és kimeneti nyílás, a közlekedési balesetek okozta sérüléseknél az elsõdleges ütközés helyének tartott sérülés talpsík feletti távolságát meg kell mérni és le kell írni. Pontosan le kell írni a seb alakját, méreteit és egyes részeit, mert azokból az erõbehatásra, jellegére, az eszközre, az irányra, a sérülés súlyosságára, keletkezési módjára, adott esetben a sérülések, illetve a sérüléseket okozó behatások számára, az erõbehatás körülményeire stb. lehet következtetni. Egy seb méretei mellett mindenkor megvizsgálandó és leírandó részei: sebszél, sebzug, sebfal, sebalap, sebszegély, sebkörnyezet. A sérülésen, a sebben, a sebszegélyen vagy a seb környezetében található szennyezõdések tárgyi bizonyítékként megõrizendõk. A sérülések leírásánál az orvosi gyakorlatban használatos, érthetõ és utólag elemezhetõ magyar kifejezéseket kell használni. A módszertani levél II. része az orvosszakértõi vélemény vázlatát írja le. A III. rész az általában 8 napon belüli illetve 8 napon túli gyógytartamú sérüléseket sorolja fel, kiemelve, hogy minden sérülés gyógytartama esetileg határozandó meg. A tényleges gyógytartam (a büntetõeljárást befolyásoló fogalom) az orvosszakértõ mérlegelése alapján megállapított, az anatómiai és funkcionális gyógyulást is figyelembe vevõ, esetenként meghatározott gyógyulási idõ. Ez az esetek többségében azonos az anatómiai gyógyulás idõtartamával. Amennyiben nem, akkor annál hosszabb, és általában a sérülés-következmények elsõdleges orvosi ellátásának befejezõdéséig tart. A rehabilitációs kezelés idõtartama tehát nem számítható be a tényleges gyógytartam idejébe. (Anatómiailag általában akkor gyógyult egy sérülés, ha a megsérült szövetek anatómiai egysége helyreállt: pl. a sebszélek összetapadtak, sebváladék már nem ürül, a hámosodás befejezõdött, a sérülést fedõ var vagy pörk levált, a törtvégeket csontos callus rögzíti. A funkcionális gyógyulás akkor következik be, ha a sérülés következtében károsodott szervezeti mûködés maradéktalanul helyreállt vagy érdemleges javulás a továbbiakban már nem várható: pl. a sérüléssel járó vérömleny felszívódott, a fájdalom okozta mozgáskorlátozottság megszûnt, az idegrendszeri elváltozások, bénulások elmúltak, a sérüléshez társult szövõdmények meggyógyultak stb. A funkcionális gyógyulás ideje az anatómiai gyógyulásét rendszerint meghaladja.) A IV. rész utal a gyógytartamot befolyásoló tényezõkre, hangsúlyozva, hogy a sérülésekhez társuló és azokkal okozati összefüggésben kialakult szövõdmények gyógyulási idejét mindig bele kell számítani a gyógytartamba, akkor is, ha azok a szükséges, célszerû kezelés ellenére jöttek létre. Az V. rész utal a nem az elkövetõ terhére írható gyógytartamot befolyásoló tényezõkre (egyéni sajátosságok: életkor, betegségek stb.), a maradandó fogyatékosságra és a súlyos egészségromlásra.

6 Maradandó fogyatékosság orvosszakértõi értelemben - a sérülést elszenvedett ember testrészein, érzékszervein mutatkozó, valamely képesség, szerv elvesztésében vagy használhatatlanná válásában, a test torzulásában megjelenõ, továbbá a szervek mûködésében (ideértve a szervek, szervrendszerek, az idegrendszer és a szellemi tevékenység mûködését is) felismerhetõ olyan defekt állapot, amely meghatározott idõn belül kialakul és munkaképesség-csökkenésként is mérhetõ. Ide értendõk - a sértett korára, nemére, családi állapotára, foglalkozására figyelemmel - a feltûnõen látható kozmetikai károsodások is. Súlyos egészségromlás az a közbülsõ átmeneti kóros állapot, egészségkárosodás, amely sérülés kapcsán alakul ki, tartósan fennáll, a sérülés elõtti állapothoz viszonyítottan romlást jelent, és folyamata után többnyire defekt állapot (kivételesen maradék nélküli gyógyulás) következik be. Ha a sérülés jellege alapján az általános orvosi tapasztalat szerint számítani lehet maradandó fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás kialakulására, utalni kell erre a véleményben, azzal, hogy a kérdés határozott eldöntése csak a gyógyulási folyamat megfelelõ elõrehaladása után lesz lehetséges. A módszertani levél VI. része a sérülés, az érintett testtáj és az alkalmazott eszköz, illetve erõbehatás viszonyából eredõ lehetséges súlyosabb következmények és további, elsõsorban igazságügyi orvosszakértõi értékelést igénylõ kérdések elemzésének fõ szabályait írja le. E kérdéskörben (bár a látlelet-ûrlapon életveszélyre vonatkozó rovat nem szerepel, azaz ott errõl nem kell nyilatkozni) utalni kell arra, hogy az orvosszakértõi gyakorlat megkülönbözteti a közvetlen és a közvetett életveszély fogalmát. A sérülés életveszélyes, ha a trauma életfontos szervet sért, életfontos szervek mûködésének másodlagos gátlását idézi elõ, súlyos heveny belsõ vagy külsõ vérzést okoz, vagy olyan állapothoz vezet, ami sokktalanítást követel meg. A szervsérüléssel és/vagy jelentõsebb vérzéssel nem járó, de testüreget (koponya, mellkas, has) megnyitó sérülés önmagában közvetett életveszélyt jelent. Az életveszély tekintetében az orvosszakértõnek véleményeznie kell azt is, milyen szerepe volt az alkalmazott orvosi ellátásnak, és hogy a sérülés - az idejekorán érkezett szaksegítség nélkül - halállal járhatott-e volna. Ebben nagy segítséget jelentenek számára a látlelet megfelelõen kitöltött rovatai (pl. vérvesztéssel járó sérülésnél a felvételkori általános állapot, vérnyomás, pulzusszám, az alkalmazott kezelés). Mik a jellemzõ hibák a látleletkészítésben? Ritkán fordul elõ, hogy a vizsgálat idõpontjának megjelölése nem óra, perc pontosságú. Gyakoribb, hogy nem egyértelmû az elõzményi adatok származási helye (mit mondott maga a sérült, mit a kísérõk?). Az utóbbi idõben rendszeressé vált, hogy a látlelet címmel ellátott irat egy szokásos ambuláns lelet, ami nem követi a látleletre vonatkozó formai és tartalmi elõírásokat (pl. hiányoznak belõle az általános állapotra, az idegrendszeri állapotra vonatkozó adatok). A legjellemzõbb hiba pedig az elnagyolt, pontatlan sérülésleírás (pl. két 1 cm-es vágás a bal arcfélen, piros csík a nyakon stb.). Nem egyszer fordul elõ, hogy a tanúvallomások részletesebb képet adnak a sérülés(ek) elhelyezkedésérõl, jellegérõl, színérõl stb., mint maga az orvosi látlelet. Ezzel kapcsolatban persze arra is gondolni kell, hogy tompa erõbehatás okozta sérülés elszenvedése után azonnal jelentkezõ sértett sérülése (vérömleny) csak órákkal, akár napokkal késõbb válik láthatóvá, és a gravitáció miatt el is vándorolhat a közvetlenül sértett testtájról. Nem ritka a szakkifejezések hibás, illetve nem konzekvens használata (pl. a vágott és a metszett sérülés összekeverése), továbbá az, hogy a látlelet önmagában is ellentmondásos: a leírt sérülés nem felel meg a megállapított kórismének, ráadásul a magyarul és latinul megadott kórisme sem azonos. Típushibának tekinthetõ, amikor látható (vagy más objektív módon, pl. röntgenvizsgálattal igazolható) sérülés hiányában,

7 önmagában fájdalom vagy a nyomásérzékenység alapján sérülést (jellemzõen zúzódást) kórisméznek. Ezek a panaszok, tünetek természetesen rögzítendõk a látlelet megfelelõ helyén, ám sérülés igazolásához önmagukban nem elegendõek. Az is elõfordul, hogy a hatósághoz eljuttatott elsõdleges orvosi vélemény még 8 napon túli gyógytartamú sérülésre utal, ezzel szemben a késõbb kiállított látleletben 8 napon belüli gyógytartamú sérülés szerepel, és a látleletben nem utalnak az eltérés okára (pl. a röntgenkép utólagos leletezése mégsem talált törést). Olyan esettel is találkoztunk, amelyben a súlyos testi sértés miatt már bíróság elõtt folyó eljárásban a más célból elmeorvosszakértõi vizsgálatra - küldött iratok között szereplõ látlelet szegycsonttörést véleményezõ megállapítását kellett cáfolni. Milyen következményekkel járhat a látleletkészítés szabályainak figyelmen kívül hagyása? Mindenekelõtt: a megfelelõ részletességû látleletnek köszönhetõen rendszerint elkerülhetõ az orvos tanúként való bíróságra idézése. (A jó dokumentáció hiánya persze a tanúskodásnál is hátrányos lesz, anélkül ugyanis, hónapok, vagy akár évek távlatából nehéz felidézni az esetet.) A téves, nem kellõ gondossággal készített orvosi látlelet kártérítési igény alapja lehet, ha pl. egy súlyos testi sértés miatt folyó büntetõügyben kiderül, hogy a vádlott alaptalanul lett kitéve a hosszadalmas és idegõrlõ eljárásnak. A valótlan adatokat tartalmazó látlelet nyomán adott esetben büntetõeljárás indulhat, hiszen a hamis tanúzásra (Btk ) vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni arra is, aki mint szakértõ hamis szakvéleményt, mint szaktanácsadó hamis felvilágosítást ad, illetve büntetõ- vagy polgári ügyben hamis okiratot szolgáltat. Azt se feledjük, hogy a kötelezõ egészségbiztosítás ellátásairól szóló évi LXXXIII. törvény elõírása (Ebtv. 68. ) szerint az, aki az ellátásra jogosult betegségéért, keresõképtelenségéért, egészségkárosodásáért vagy haláláért felelõs, bizonyos esetek kivételével köteles az emiatt nyújtott egészségbiztosítási ellátást megtéríteni. Tehát a sérülés, betegség kezelésének, ellátásának költségeit utólag ki fogják számlázni a jogerõsen elmarasztalt bántalmazóra, aki ezt a tételt olykor sokallani fogja. Megesett ugyanis: az orrcsonttörés miatt kiküldött több százezer forintos fizetési meghagyás mögött a jóindulatú néhány hónapos táppénz állt. Összefoglalva: Az Orvosi látlelet és vélemény kiállítása az orvos jogszabályban elõírt kötelezettsége. Bár a látleletkészítés részleteirõl a hatályos jog már nem tartalmaz szabályozást, a látlelet fent részletezett formai és tartalmi elemeinek elõírása orvosi szakmai szabályként továbbra is érvényben van. Hangsúlyozni kell, hogy a hatósági eljárás és az ennek során szükséges orvosszakértõi véleményezés eredményességéhez nem elegendõ a látlelet véleményi része, illetve a gyógytartam közlése. A nem megfelelõ részletességû sérülésleírás ugyanis rendszerint lehetetlenné teszi egy vitatott eredetû sérülés keletkezési idejének, módjának utólagos rekonstruálását. Nagyon fontos szabály: a sérülésekrõl készített orvosi dokumentációt úgy kell vezetni, hogy annak alapján késõbb

8 bármikor elkészülhessen a szakmai elõírásokat követõ orvosi látlelet. Az utólagos orvosszakértõi elemzést a jó sérülésleírás mellett nagyban megkönnyítené az is, ha a külsõ sérülésekrõl megfelelõ felbontású, színes fénykép készülne december 18. Dr. Szabó Árpád SZTE Igazságügyi Orvostani Intézet igazságügyi orvostan délalföldi regionális szakfelügyelõ