A vasút két évszázada

Átírás

1

2 A vasút két évszázada Nagy-Britannia után amely a vasutak szülôföldje elôször Franciaország épített vasúthálózatot. A Párizst Pecqkel, majd Saint-Germain-en-Laye-jel összekötô vonalat 1837-ben avatták fel A vasút feltalálása Richard Trevithick brit mérnök nevéhez fûzôdik: ô alkotta meg 1804-ben az elsô igazi mozdonyt. A következô harminc évben kiépülô vasútvonalak nagyban hozzájárultak Európa hihetetlen gazdasági és társadalmi fejlôdéséhez. Majd meghódították a többi földrészt is, ugyanilyen haladást eredményezve. Az új közlekedési mód megjelenése megkondította a vészharangot a postakocsik fölött, és erôsen visszaszorította a folyami szállítás szerepét. A vasút végigkíséri a 19. század ipari forradalmát, sôt annak egyik fôszereplôjévé lép elô. A haladás jelképévé válik, bár nem mindenütt fogadják feltétlen elragadtatással. Ebben a korban a vasút világa állandóan fejlôdik, és szédületes technikai elôrelépést ígér. Ez a fejlôdés, noha az elsô években sokan becsmérelték a vasutat a legkülönfélébb káros következményekkel vádolták, azóta az emberiség történelmének része. Ám ellenlábasai ádáz eltökéltséggel igyekeztek lejáratni, és mindent elkövettek, hogy megakadályozzák a modern szállítási mód elterjedését. Szándékuk azonban fontos gazdasági, sôt katonai érdekeket sértett, a vasútról ugyanis kiderült, hogy kiváló csapatszállító eszköz. Ezt sajnálatos módon jó néhány zsarnok és diktátor ki is használta. Miközben francia és német mérnökök szorgalmasan dolgoztak azon, hogy a gôzvontatás teljesítményét javítsák különféle technológiák segítségével amelyek figyelemre méltók, mivel jelentôsen csökkentették az energiafogyasztást, egy Diesel nevezetû német a belsôégésû motoros vontatás kidolgozásán fáradozik. Találmánya elôbb a közúti forgalmat, a teherautókat szolgálja, majd fellendíti a vasúti közlekedést. Ezt a vontatási módot széles körben alkalmazták katonai célokra, ugyanis a dízel nem bocsát ki füstfelhôt, amelyet megláthat az ellenség. Ugyanerre az idôre esnek a villamos vontatású vonatok elsô szerény szárnypróbálgatásai is; végül mégis ezek váltak a korszerûség jelképeivé. Ugyanakkor a villamosított vasúthálózat kiépítése igen komoly infrastruktúrát követel meg, amelynek A szemközti oldalon: Németországban az 1970-es évek végéig jártak a gôzmozdonyok 1855-ben a Szász Királyi Vasutak vasutasainak egy csoportja áll modellt a fotográfusnak; a háttérben a Jackson nevû gôzmozdony 6

3

4 A vasút aranyévei A Transzeurópa Expressz Gyorsak és kényelmesek Egy holland svájci dízelmotorkocsi vontatja az Edelweiss TEE-t. A kép Belgiumban készült Az 1950-es évek hajnalán az európai vasúttársaságok tervbe vették egy minôségi európai gyorsvonathálózat kiépítését. A jó szándék ugyan megvolt, de a rendelkezésre álló jármûpark nem felelt meg ennek az elvárásnak, és az új jármûvek kifejlesztése nem kapott zöld utat abban az idôszakban ben egy holland úriember egyébként egy légitársaság igazgatója, F. Den Hollander ösztönzésére újra felmerül a gyorsvonathálózat gondolata, amely segítené, hogy a vasút az országok közötti kapcsolat egyik lényeges elemévé váljon. A szakember kilométeres vonalakat javasol; csak ezek lennének alkalmasak arra, hogy az egyre nagyobb üzleti sikert arató légi közlekedéssel szemben idôvel alternatívát kínáljanak. A kidolgozott terv szerint elsô osztályú, étkezôkocsival ellátott gyorsvonatokat kell forgalomba állítani Trains Express Rapides (gyorsvonatok) elnevezéssel. A hálózat végül Trans-Europ- Express (TEE) néven lát napvilágot június 2-án. Hét vasúti igazgatóság fog össze a tíz elsô európai városközi vasútvonal megindításáért; valamennyi vonalon új kocsik közlekednek, általában dízelvontatással. Késôbb, a gyors sikeren felbuzdulva, a szerelvények a mozdony és a vasúti kocsik is elegáns dízelvonatokká alakulnak. A mûködtetôk így próbálják még inkább vasúti közlekedésre A Gottardo TEE, élén egy négyáram nemû, svájci dízelmotorkocsival

5 A Cisalpin TEE a hosszú Párizs Lausanne Milánó közötti útvonalon közlekedett csábítani az utasokat. A Trans-Europ-Express hálózatának sikerétôl érzékenyen érintett légitársaságok nem nézték tétlenül a dolgot, és kedvezményes árú repülôjegyekkel bombázták a közönséget. Ráadásul a csupán elsô osztályú jegyek tulajdonosait szállító TEE-kkel versengve megjelentek a másodosztályú utasokat is befogadó vonatok. Így hát a TEE-k varázsa megfakult, és a jövôjük gyakran megkérdôjelezôdött. Több meg is szûnt, vagy elsô és másodosztályú kocsikkal közlekedô szerelvényeket indítottak a vonalakon, amelyekbôl csupán néhány maradt fenn. A Német Szövetségi Vasút 1979-ben indított, két osztállyal közlekedô intercity gyorsvonatai, majd az elsô nagy sebességû francia vonatok 1981-es forgalomba állítása megkongatta a vészharangot a TEE-k fölött. Ez utóbbiak még tartották magukat egy kis ideig, de 1987-ben több mint harminc esztendônyi kitûnô és megbízható szolgálat után a Trans-Europ-Express neve végleg eltûnt a menetrendekbôl. Ezeket a vonatokat, amelyek a legkényelmesebbek közé tartoztak, az európai vasutak történetének legszebb oldalain tartják számon. Svájci mozdony TEE-festéssel és olasz vasúti kocsikkal a Genova Milánó között közlekedô Lemano vonaton 37

6 Egyre gyorsabban! A hírnévért Rekord a Les Landes-ban Mivel a Dijon és Beaune közötti próbafutáson egy nehéz szerelvény 210 km/h-s sebességet ért el, úgy tûnt, könnyebb terheléssel teljesíthetô a 300 km/h. A Les Landes (az aquitániai régió egyik megyéje, elnevezésének magyar jelentése a rekettyés a ford.) vonalán, Bordeaux és Dax között van egy egyenes pályaszakasz, amely alkalmasnak tûnt a kísérletre. Mindamellett a rekorddöntéssel próbálkozó jármûvet fel kellett készíteni a feladatra; ugyanígy a pályaberendezéseket, a vágányt, de a felsôvezetéket is. Az átalakítások végeztével március 25-én kezdôdtek meg a kísérletek két mozdonnyal, a CC 7107-essel, valamint a BB 9004-essel; a szerelvény három kocsiból állt, az utolsó áramvonalas borítást kapott, hogy csökkentse a vonat nyomában keletkezô légörvényt. Három nappal késôbb a CC 7107-es beállítja a 321 km/h-s sebességet, azon az áron, hogy néhány kisebb károsodást szenved a gépezet. A CC 7107-es március én rekordot állított fel. A hôstettet megörökítô emléktáblával szerepel egy közönségbemutatón A kísérletet másnap mégis folytatják a BB 9004-es géppel, amellyel elérik a 331 km/h-s hitelesített sebességet. A vontató jármûben nem esik kár, de a vágányban annál inkább. A pálya deformálódását elhallgatják, hogy a közvélemény, az SNCF vezetôi és a hatóságok csak a lényegre figyeljenek: a francia technológia gyôzelmére. Ám a csúcsot döntô emberek aggodalma és feszültsége nagyon is érthetô volt, hiszen az akkori technológia nem tartott még ott, ahol a mai. Nagyszerû tett volt, amit nagyobb gondok nélkül véghezvittek, és ez nem csekély érdem. Az március 29-én beállított új rekordot huszonhat éven át nem döntötték meg. A két hírneves gép már nem közlekedik, de fennmaradt a francia vasúttörténet fontos állomásának tanújaként. Fennmaradt a BB 9004-es, amely szintén csúcstartó. Ma Mulhouse-ban, a Francia Vasúti Múzeumban látható 52

7 Egyre gyorsabban! Francia rekordok Nagyon nagy sebesség Az SNCF az Alstom társasággal együttmûködve május 18-án 515,3 km/h-val porrá zúzta a vasúti sebességrekord világcsúcsát; a ragyogó bizonyíték tanúsítja, hogy a vasút méltó vetélytársa a többi közlekedési módnak. A sebesen közlekedô vonatok komoly hagyományokra tekinthetnek vissza. Míg egy Crampton típusú mozdony 1890-ben 144 km/h-s sebességgel halad, addig az 1930-as években az Északi Vasúttársaság azzal alapozza meg a népszerûségét, hogy menetrendszerûen közlekedtet 120, sôt 125 km/h-val haladó gyorsvonatokat ben a Les Landes-ban a CC 7107-es és a BB 9004-es fontos csúcsot állít be 331 km/h-s sebességgel. A 200 km/h-s sebességû Le Capitole vonat megindítása fordulatot jelez a francia vasút történetében, új arculatot kölcsönöz a nemzeti vasúttársaságnak, amely a gyorsaság, biztonság és kényelem hangsúlyozásával reklámozhatja a vonatait. Az SNCF korántsem óhajtott megülni a babérjain, és a nagy sebességû vonatokat választotta. Az 1980-as évek kezdetén az új Párizs Lyon-vonalra beállított elsô szerelvényekkel a társaság újra rekordot döntött: 1981-ben elôször száguldott egy TGV 380 km/h-s Kevésbé ismert, hogy a Calais és Marseille közötti vonal pályarekordját tartó szerelvény, amely a valamivel több mint 1067 km-es távolságot három óra húsz perc alatt tette meg, 2001 májusában állította be a csúcsot sebességgel ban a TGV Sud- Est egyik vonata átlépte a 400-as határt, hitelesített sebessége 408,4 km/h. A következô évben a TGV-Atlantique egyik szerelvénye beállítja a 482,4 km/h-t, 1990-ben pedig mindennek megkoronázásaképpen 515,3 km/h-val csúcsot dönt. (2007. április 3-án a keleteurópai LGV nagy sebességû vonalon megdôlt az 1990-es világrekord: az RFF a francia vasúthálózatot üzemeltetô társaság, az Alstom és az SNCF által közösen felkészített V 150-es szerelvény 574,8 km/h-s sebességet ért el a ford.) Amikor az SNCF forgalomba állítja a TGV-Méditerranée vonatot, emlékezetes marad, hogy az 2001 májusában 1000 km-es utat tesz meg három óra alatt. A kísérletekbôl levont tanulságok világosan bizonyítják, hogy a vasút képes gyors, ugyanakkor teljesen biztonságos közlekedésre. Ezért lehetséges, hogy a szerelvények nap mint nap 300 km/h-s sebességgel száguldanak a vasútvonalakon. A 380 km/h-s csúcs a TGV Sud-Est új vonalán 53

8

9 Ez a kifinomult díszítésû szalonkocsi az ausztráliai Great South Pacific része Az indiai Royal Orient kísérôszemélyzetének egy tagja, hagyományos viseletben lon Bleu nagy sikert aratott. A fényûzô család egyik legújabb tagja a VSOE társaság Northern Belle nevû vonata, amely Nagy- Britanniában közlekedik. Európán kívül az egyik legrégebbi luxusvonat a dél-afrikai Kék vonat, amelyet modern személykocsik forgalomba állításával korszerûsítettek. Az indiai Maharadzsák vonata, majd a Palace on Wheel, vagy a délkeletázsiai Eastern and Oriental Express ugyancsak a luxusvonatok családjába tartozik. Ausztráliában a Great South Pacificet nemrégiben indította a VSOE-csoport. Amerikában is újra régi fényükben tündökölnek a luxusvonatok; erre példa az Egyesült Államokban az Amerikai Orient expressz vagy a kanadai Rocky Mountaineer. 69

10 Mai és holnapi vonatok Az ICE-k Nagy sebesség Németországban Egy elsô generációs, 1991-ben üzembe helyezett ICE-szerelvény száguld a németországi Freiburg im Breisgau hagyományos vonalán Tíz évvel az SNCF után a DB is üzembe állította az elsô nagy sebességû vonatokat. Bár a külsejük kevésbé harmonikus, kényelmesebbek, mint a franciák. Ezek az intercity express (ICE) gyorsvonatok ébresztôt fújnak a német vasútnak, amely azóta vár új lendületre, amióta szomszédja megnyitotta a nagyon nagy sebességek birodalmába vezetô utat. Ugyanakkor a sebesség utáni hajsza nagy hagyományokra tekinthet vissza Németországban az 1903-as 210 km/h-s rekord beállítása óta, de fôként 1965-tôl, amikor megjelentek az elsô 200 km/h-s sebességgel közlekedô, menetrendszerû járatok. Az ICE-k kifejlesztése fáradságos munkát követelt egy olyan országban, ahol más tervek élveztek elsôbbséget, nem a vasút újjászületése ben egy prototípus 280 km/h-val száguld, de mivel akkoriban az InterCity-gyorsvonathálózat mindenki legteljesebb megelégedésére szolgál, ugyan minek változtatnának rajta? Ennek az a következménye, hogy némi késedelemmel jelenik meg az új vonatok építésére irányuló, szilárd elhatározás. A Hannover Würzburg- és a Mannheim Stuttgart-szakasz fontos lépés, mert egybeesik az ICE-hatás felbukkanásával: minden nagyobb város azt szeretné, ha megállnának ott a DB fehér vonatai. Hogy a vasút iránt érdeklôdést ébresszenek és a még mindig tartózkodó politikai vélemények egy részét a terv mellé állítsák, egy vonat a próbafutamon megdönti az SNCRF 380 km/h-s sebességi rekordját, beállítva a valamivel több mint 406 km/h-s csúcsot. Az ICE-k, amelyeknek menetrend szerinti járatai 280 km/h-s sebességgel közlekednek, a vonatok új generációit hívták életre; ezek már 300 km/h-val száguldanak az új Köln Franfurt-vonalon. A 300 km/h-s sebességre képes ICE 403-as sorozat vonatainak áramvonalasabb a külseje 134

11 Mai és holnapi vonatok Az X 2000-es sorozat Billenô kocsiszekrényes svéd vonatok Abillenôszekrényes vonatok technikája, amelyrôl hosszú idôre megfeledkeztek, megint felszínre tört, amikor az új vasútvonalak építése nagyrészt a jelentôs anyagi befektetések miatt lehetetlennek bizonyult. Valóban, a nagy sebességre alkalmas vasútvonalak hatalmas beruházásokat igényelnek, és csak az ügy iránt erôsen elkötelezett országokban építenek ilyeneket, mint Francia-, Német- vagy Olaszország. Svédország is korszerûbb arculatot kívánt felmutatni, ám mégsem szeretett volna belevágni új vasútvonalak építésébe. Az 1990-ben forgalomba állított X 2000-es motorkocsi-szerelvények tökéletesen megfeleltek ennek a célnak, mivel a jármûvek fejlesztése rövidebb idôn belül, és jóval kisebb beruházással is megvalósítható volt. A SJ nemzeti vasúttársaság által üzemeltetett szerelvények 200 km/h-s sebességet értek el a felújított pályaszakaszokon. Az ívben bedôlô, billenô kocsiszekrényes motorvonatokkal körülbelül harminc százalékkal csökkent a menetidô, anélkül hogy a modern technológia bármilyen kényelmetlenséget okozott volna az utazóközönségnek. Elsôsorban a kanyargós, nehéz talajú, még nem korszerûsített pályaszakaszokon alkalmazták. Amint az X 2000-es vonatok megjelentek a legfontosabb svéd vonalon, Stockholm és Göteborg között, azonnal népszerûvé váltak az utasok körében; ezután más belföldi pályákon is szolgálatba álltak, sôt a nemzetközi porondra is kiléptek a Göteborg és a Dániában fekvô Koppenhága közötti vasútvonalon. A billenô kocsiszekrényes, X 2000-esek friss vért ömlesztettek a svéd vasúthálózatba; a hagyományos vonalakon mutatják meg, hogy mire képesek Annyi bizonyos, hogy ezek az elmés és kényelmes jármûvek új életre keltették a vasutat egy olyan országban, ahol úgy tûnt, hogy a vonatoknak már-már bealkonyult. 135