STUDIA VINCENTIANA 2/2015.

Átírás

1 ~ 0 ~

2 STUDIA VINCENTIANA 2/2015. Szent Vince Kollégium és Szakkollégium ~ 1 ~

3 STUDIA VINCENTIANA TÖRTÉNELMI-ISMERETTERJESZTŐ FOLYÓIRAT 2/2015. Szerkesztette GULYÁS MARTIN Lektorálta BANK BARBARA, SOÓS VIKTOR ATTILA Kiadásért felel DR. LIPINSKI MICHAL, CM Szent Vince Kollégium és Szakkollégium Cím, elérhetőség: 2081 Piliscsaba, Templom tér Telefon/fax: , mellék: honlap: (a folyóirat korábbi számai ingyenesen hozzáférhetőek) Nyomdai előállítás: Monobit Nyomda Kft Budapest, Reményi Ede utca 3. ISSN: Piliscsaba, 2015 ~ 2 ~

4 A folyóirat megjelenését támogatta: ~ 3 ~

5 ~ 4 ~

6 Előszó A Szent Vince Szakkollégium évi második számát tartja kezében az Olvasó. A szakkollégium lehetőségeihez mérten konferenciákkal, kiadványokkal fennállása óta igyekszik lehetőséget adni a fiatal tudósgenerációknak arra, hogy az érdeklődők számára közzétehessék kutatási eredményeiket. Mindezt bizonyítja a tavaly megjelent két folyóiratszám és az első világháború centenáriumára megjelent tanulmánykötet is. Az írások jelentős része a PPKE-BTK jelenlegi, vagy végzett hallgatóitól származik, de az elmúlt évekhez hasonlóan a vidéki egyetemek hallgatóitól Pécstől Kolozsvárig is befogadtunk színvonalas tanulmányokat. Ki kell emelni, hogy a XXXII. OTDK-n dobogós helyezéseket elérő hallgatók is örömmel mondtak igent publikációs felkérésünkre, s pályamunkáik kivonatolt részét közlésre bocsátották. Ezúttal négy tematikai egységre (tanulmányok, műhely, forrásközlés, recenzió) bontva publikálunk a bölcsészet- és humántudományok számos területéről írásokat. A kötet sokszínűségét mutatja, hogy a XIX. századi szépprózától a társadalom egyes tagjainak tudatát meghatározó emlékezetformákon keresztül egészen az 1945 utáni történelem egyes pontjaiig terjed a témák skálája. E tanulmánykötet érdeme amellett, hogy lehetőségeihez mérten igyekszik az egész történeti Magyarországra kiterjeszteni a szerzők és a témák körét az, hogy a közölt írások közül szinte valamennyi önálló forráskutatáson alapul, s a szerzők az adott tudományterület szabályainak magas szintű ismeretéről tettek írásaikkal tanúbizonyságot. A szakkollégiumi rendezvények és e kötet megjelenését anyagilag finanszírozó Nemzeti Tehetség Programon túl köszönet illeti a kötet két lektorát, Bank Barbarát és Soós Viktor Attilát azért, hogy szakmailag ellenőrizték és hasznos tanácsokkal látták el az itt megjelentetett tanulmányokat és azok szerzőit. ~ 5 ~

7 ~ 6 ~

8 Tartalomjegyzék TANULMÁNYOK Csányi Levente: Mint aki a síneken hal A vasúti sínen realizálódó halál Ady Endre Halál a síneken és Kosztolányi Dezső Mint aki sínek közé esett című költeményében... 9 Mórocz Gábor: Az önismeret örvényei. Kemény Zsigmond Széchenyi-, és Péterfy Jenő Kemény-értelmezésének közös mozzanatai Sárhegyi Tamás: A Szabadság téri szovjet hősi emlékmű mint emlékezeti hely Szép Szilárd: A balassagyarmati csehszlovákellenes harc emlékezete Fodor István: Az ISIS felemelkedése. A takfīrizmus erejének multidiszciplináris vizsgálata MŰHELY Török Ádám: Vérszagra gyűl az éji vad. Adalékok a II. világháborút követő német partizánmozgalom, a Werwolf történetéhez Hollósi Dániel: A Kommunisták Magyarországi Pártjának újjászervezése a második világháború árnyékában Patyi Szilárd: A mi néphatalmunk A titói rendszer kiépülése és propagandatevékenysége Szabadkán (1945 február-november) Bús Péter János: Semmilyen szempontból nem kívánatos itt maradásuk. Rövid áttekintés és kutatási helyzetkép a pilisi svábok kitelepítésének történetéről Cseh Dániel: A jászberényi téesz-szervezés társadalomtörténeti látószögei Máté Zsolt: Kádár János és Nyikita Sz. Hruscsov az ENSZ Közgyűlésének XV. ülésszakán 1960-ban a világsajtó tükrében Olosz Levente: Barát vagy ellenség? Palesztina és Izrael megjelenítése a román sajtóban 1945 és 1963 között ~ 7 ~

9 FORRÁSKÖZLÉS Szokolay Domokos: Mentesítés és igazolás két tragikus kor árnyékában. Mester Miklós és Heltai Jenő levelei, Péczka László: Jegyzőkönyv a Dózsa Népi Kör október 24-i üléséről RECENZIÓ Gulyás Martin: Perbe sűrített történelem Máthé Áron: A zuglói nyilasok pere. Századvég, SZERZŐINK ~ 8 ~

10 Mint aki a síneken hal A vasúti sínen realizálódó halál Ady Endre Halál a síneken és Kosztolányi Dezső Mint aki sínek közé esett című költeményében C sányi Levente Mint aki a síneken hal A vasúti sínen realizálódó halál Ady Endre Halál a síneken és Kosztolányi Dezső Mint aki sínek közé esett című költeményében H a megkérdezzük irodalomkedvelő ismerőseinket, hogy kik a kedvenc lírikusaik a klasszikus modern magyar irodalom költői közül, jó eséllyel szerepel válaszként a felsorolt névsorban Ady Endre vagy Kosztolányi Dezső, esetlegesen mindkettő. Ez utóbbi lehetőség azért is érdekes, mert a költészet szempontjából alapvetően két különböző szemléletű emberről van szó. Ady a magyar líra beszédmódjának megújítója, aki a verseiben megszólaló lírai ént erőteljesen felnagyítja és más-más szerepekbe helyezve, megsokszorozza azt. A lázadó, a messiás, a táltos szerepébe bújva akar érvényt szerezni a verseiben megjelenített képeknek. Hisz a saját szimbólumaiban és azt akarja, hogy a befogadói is higgyenek bennük! 1 Bizonyos képeket megreformál pályája előrehaladásával, mint például a messiási szerepkört, amely a romantikából származó kedvelt motívum. Kenyeres Zoltán az Ady Endréről készült monográfiájában Vatai Lászlóra hivatkozva 2 találóan fogalmazza meg ennek a motívumnak az átalakulását, amikor a költő istenes költészetéről ír: Döbbenetes erővel szólította meg Istent, de Krisztus csak a legendák hőse maradt verseiben. Vatai ezzel kapcsolatban azt írta, hogy Ady Krisztus helyett maga akart megváltó lenni. 3 1 Horváth János: Ady szimbolizmusa. In: Bitskey István Görömbei András (szerk.): Tanulmányok II., Kossuth Egyetemi Kiadó. Debrecen Vatai László: Az Isten szörnyetege. Occidental Press. Washington, ; vö.: Kenyeres Zoltán: Ady Endre. Korona Kiadó. Budapest, Kenyeres: Ady Endre, 39. ~ 9 ~

11 Csányi Levente Kosztolányi Dezső lírájában a nagy költői képekkel szemben inkább a zeneiség a meghatározó szövegteremtő elv. Az általa életre keltett lírai én Ady hangjaival szemben nem szerepeket játszik. Kosztolányi esetében egy teljesen más sajátosságra lehet figyelmes az olvasó. Első ránézésre ugyan könnyen azt lehet hinni, hogy itt is szerepjátékról van szó. Nevezetesen a gyerek szerepében realizálódó beszédmódról. Azonban tévedés szerepről beszélni. Kosztolányi nem pszichologizálva közelít a gyermek-témához. 4 Nem a gyermekkorral járó problémákat tárgyalja, és nem is a saját gyermekkori emlékeit éli újra. Ezáltal konkrét gyermekképet sem tár az olvasója elé. 5 Nála a gyermek nem egy létállapot vagy fejlődési stádium, hanem egy megoldás, egy új világnézet. Ennek következményeként nem egy gyerekszerepet hoz létre, hanem annak az imágóját. 6 A köteteik összeállításának szempontjából is merőben különbözik a két költő. Míg Ady baudelaire-i mintára ciklusokra osztja a köteteit, kijelölve minden egységnek a maga témáját, addig Kosztolányi egyetlen nagy ciklusba rendezi költeményeit. Adynál minden versnek saját kijelölt helye van. Jó például szolgál erre az Új versek című kötetének kezdete, ahol a Góg és Magóg fia a ciklusok előtt kurziválva helyezkedik el. Ezzel mintegy kijelöli a kötet helyét mind Ady életművében, mind pedig a magyar irodalomban. Kosztolányi A szegény kisgyermek panaszai című verseskönyve merőben másképpen épül fel. A legalapvetőbb különbség, hogy ez a kötet a maga idejében nem volt lezárt, hiszen 1910 és 1923 között folyamatosan bővült. Ebben az időintervallumban a verseskönyv csaknem a duplájára nőtt (az első kiadás 32 verset tartalmazott, míg az utolsó kiadás 63 költeményt foglalt magába). 7 Fontos azonban kiemelni, hogy a később felvételt nyert versek nem feltétlenül keletkeztek később. Volt olyan vers, amelyik megvolt már az első kiadás idején is, de csak 4 Margyócsy István: A szegény kisgyermek panaszai. In: Mész Lászlóné (szerk.): A rejtőző Kosztolányi. Budapest, Uo Margyócsy: A szegény kisgyermek panaszai, Uő. 49. ~ 10 ~

12 Mint aki a síneken hal A vasúti sínen realizálódó halál Ady Endre Halál a síneken és Kosztolányi Dezső Mint aki sínek közé esett című költeményében későbbi kiadásokba került bele a kötetbe. Lényeges megállapítás továbbá az is, hogy a kompozíció darabjai nem egymáshoz, hanem a kötet egészéhez kapcsolódnak. 8 Ebből kifolyólag a már meglévő versek sorrendjén Kosztolányi nem változtatott, mindig azok közé válogatta be az új darabokat. Az eddig taglalt különbségek mellett azonban megfigyelhetőek némi hasonlóságok is a két poéta munkásságában. Szegedy-Maszák Mihály tesz említést arról, hogy mindkettejük költészetében gyakran fordul elő az ismétlés. Kosztolányi ezen a téren inkább a szójátékaiban rejtette el az ismétlődést ( Ó halál. ( ) Övé a bál,/ Ő a halál ). 9 Ezzel is költészetének zenei töltetét hangsúlyozta, illetve ennek a többletnek a segítségével emelte ki mondanivalóját. Ady lírai énje inkább szó szerinti ismétléssel hangsúlyozza versének tartalmát ( Röpülj, hajóm, ). Dolgozatomban egy hasonló helyzetet elemzek. Egy olyan cselekménysort, amelyet mind a két költő megjelenített pályájának egy fontos kötetében. Ady Endre Halál a síneken, és Kosztolányi Dezső Mint aki sínek közé esett című versének alaphelyzete nagyon hasonló, azonban a két megszólaló lírai én reakciója és gesztusa, látásmódja némiképp eltér egymástól. Jelen munka célja, hogy ezeknek az eltérő hangnemek egymáshoz való viszonyát feltérképezze. Ady Endre Halál a síneken című költeménye az 1907-ben megjelent Vér és arany kötetében található. A vers két darab, egyenként háromstrófás részre osztható. Az első versszak felvázolja a költemény alaphelyzetét. Egy belefáradt, életunt ember, aki a síneken várja sorsának beteljesülését. Az első két sor szóhasználata erősíti ezt az erősen hitehagyott, melankolikus hangulatot ( Fáradt karokkal és kesergőn /Hideg síneket szoritok ). [Kiemelés tőlem: Cs. L.]. Majd a strófa folytatásában a lírai én megemlíti Bábelt ( S várom alkonyban a halált / Bábel alatt, rőt, őszi erdőn ). E név említése két fajta asszociációra enged következtetni. A Bibliában szereplő Bábel tornyáról szóló történetben Isten büntetése 8 Uő Szegedy-Maszák Mihály: Kosztolányi Dezső. Kalligram. Pozsony, ~ 11 ~

13 Csányi Levente a nyelvek összezavarása. Az egyik lehetséges asszociáció, hogy Ady arra az értetlenségre utal, amely költészetét fogadta az Új versek megjelenésekor. Azon túl, hogy a Lédához írt versei miatt erkölcstelennek bélyegezték, bírálói leginkább azt nehezményezték, hogy nem értették verseit. Kritikusai és követői is csupán megértés-mozzanatokat ragadtak ki és ezek alapján foglaltak állást vele kapcsolatban. Ezért Ady költészetének vitát kiváltó kérdései tehát elsősorban nyelvi természetűek voltak, nem pedig a stílusirányzatra vonatkoztak. 10 Ady lírai énje azt a jelenséget, hogy költészetének új nyelvezete miatt nem értik meg, párhuzamba állítja a bábeli nyelvzavar következtében létrejövő kétségbeesettséggel. Ez már önmagában egy szimbólum. Azonban Bábel említésének lehet még egy lehetséges asszociációja. A bábeli káosz párhuzamba állítható azzal az érzelmi válsággal, amelynek következtében a lírai én a hideg sínek magához ölelését választja. A második versszakban kimondásra kerül az első strófában, a szoritok szó révén megelőlegezett ölelés motívum, amely végig átjárja a verset. Ki is hangsúlyozza ezt a mozzanatot az ismétlés eszközével: ( Nem ölelek többé, elég volt. / Nem ölelt vissza, eldobott / Az Élet: én szerelmesem / S dért sírt reám mindig az égbolt ). Ebben a strófában megnevezésre kerül a kétségbeesettség oka. Az Élet ebben a versszakban metaforaként jelenik meg, mint a lírai én szerelmese. Ezt a többletjelentést jelzi az is, hogy nagy kezdőbetűvel írja az élet szót, mint egy tulajdonnevet. (Ady előszeretettel alkalmazta ezt a módszert a jelentésváltozásból fakadó hangsúlyos pozíció kifejezésére). A költő a harmadik strófában folytatja ennek a metaforikus képnek a használatát, de ekkor már meg is szólítja egy fáradt felkiáltásban. Azonban ezzel a megszólítással az előző versszakban leírtakhoz képest ellentétes minőségbe helyezi, degradálja az életet, mert míg a második versszakban a szerelmének titulálja, itt utcalányként bélyegzi meg ( Élet, Élet: utcák leánya, / Elfonnyadt árván 10 Kenyeres: Ady Endre, 20. ~ 12 ~

14 Mint aki a síneken hal A vasúti sínen realizálódó halál Ady Endre Halál a síneken és Kosztolányi Dezső Mint aki sínek közé esett című költeményében a karom ). Ezzel az utcalány-metaforával utal a színrelépése előtt a szerelmi lírában feltűnő perdita-kultuszra. Az új irányzat első magyar képviselői, ez által e szerelmi tematika megelőlegezői: Vajda János és Reviczky Gyula. Az egység második fele teljessé teszi és határozottan lezárja a melankóliát ( Vége. / Síneket ölelek / S jön a halálgép muzsikálva ). Az első versszak után itt kerül elő először a fáradt kar ( Elfonnyadt árván a karom. ), valamint itt ölel újra konkrét tárgyat (síneket) az elbeszélő. Ezzel keretezi a versszak az első háromstrófás rész végét. Ennek következtében a kitüntetett helyen, a strófa közepén felhangzó Vége nemcsak a lírai én életét hivatott lezárni, hanem a költemény első felét is. A lírai én lelkiállapota pontosan feltérképezhető az első rész szerkezetének vizsgálatakor. Az első versszak megadja a beszélő megfáradt alaphelyzetét, a másodikban nosztalgikus fájdalommal visszatekint az életére (egy divatosabb kifejezést használva, lepereg a szeme előtt az élete). Míg a harmadik strófában eljut a rezignált elhatározására, miszerint vonat elé feküdve véget vet életének. Mindazonáltal a harmadik szakasz utolsó sora nem teljesen illeszkedik a lezárásba ( S jön a halálgép muzsikálva ). Olyannyira nem, hogy a költő fordít a hangulaton. A muzsikálva közeledő halálgép eléggé paradox módon hat. A halállal, pontosabban halálgéppel kapcsolatban, a vers eddigi folyását tekintve, semmiképp sem illik a szövegkörnyezetbe a muzsikálás vidám hangulata. Azonban ez a határozói igenév nem a vers eddigi történéseit mutatja be, hanem a költemény folytatását vetíti előre. A negyedik strófa, amely megnyitja a vers második részét, az első két sorában fokozza a halál közeledését, nyelvi eszközökkel ( Már szállnak rám a tüzes pernyék. / Dübörög Bábel szekere ). [Kiemelés tőlem: Cs. L.]. Párhuzamosan szerkeszti meg a két részt azzal, hogy ismét ebben a versszakban említi meg a Bábel nevet. Itt egybevonja a közeledő vonattal, ( Bábel szekere ) amelynek következtében a kétségbeesettség testet ölt, jelezve költészetének bizonytalan jövőjét. El tudja-e pusztítani Bábel szekere a költészetét is? Ekkor következik be a ~ 13 ~

15 Csányi Levente költemény fordulata. A lírai én, mint egy porából éledő főnix, habár bizonytalanul, de újra, talán utoljára erőre kap ( S ifjultan reszket a karom, / Már ölelnék, újra ölelnék ). Ismét előkerül az ölelés motívuma, és most is annak tárgya nélkül, mint a legelső felbukkanásakor ( Nem ölelek többé, elég volt. vö.: Már ölelnék, újra ölelnék ). Azonban a nyelvezet jelzi, hogy elkésett ez a vágy ( Már ölelnék ). A következő versszakban újra megszólítja az Életet a lírai én, akárcsak az első rész utolsó strófájában, azonban itt már kétségbeesetten teszi mindezt. Az utána következő sorok igazolják kétségeit és azt is, hogy miért kelti azt az érzést az előző strófa, hogy már elkésett a meggondolása. ( Élet, Élet. S jön rám-zúdultan / Magtalan álmok bús raja, / Jönnek a nagy vágy-keselyűk, / Jön, jön fekete szárnyú multam ). Az utolsó sor végleg letöri a második részben feléledt lelkesedést. Ebben a részben megjelenik a jövő ( Magtalan álmok bús raja, ), a jelen ( Jönnek a nagy vágy-keselyűk, ), és a múlt ( Jön, jön fekete szárnyú multam ). A fekete szárnyú mult megfolytja a hirtelen főnixként ébredt, de egyébként magtalan jövő gondolatát. Végül az utolsó strófában lezárásként visszaköszön az ölelés mozdulata, de ezúttal a beszélő már meg is jelöli az ölelés tárgyát ( Megölellek még egyszer, Élet, ). A versszak utolsó sora feloldja az első rész zárlatában tapasztalt paradoxont ( S jön a halálgép muzsikálva. vö. Küllőibe a szent keréknek ) [Kiemelés tőlem: Cs. L.]. Ez a szent jelző módosítja a fentebb említett Bábel szekere kifejezést. Ennek a jelzőnek a hozadékaként a vonat már nem az életet összezúzó monstrum, hanem a szenvedéseknek véget vető, esetleg egy új dimenzióba átvezető eszköz szerepében tűnik fel. Ennek köszönhetően a zárlat pozitívabb hangvételű, annak ellenére, hogy a lírai én utolsó fellángolása szinte pillanatok alatt erejét veszti. Míg az első részben az életét összegző megkeseredett, elfáradt lírai én beszél, addig a másodikban egy utolsó fellángolás után megnyugodott, sorsába beletörődött beszélő szólal meg. Ezt a legjobban az Élethez való viszonya tükrözi. ~ 14 ~

16 Mint aki a síneken hal A vasúti sínen realizálódó halál Ady Endre Halál a síneken és Kosztolányi Dezső Mint aki sínek közé esett című költeményében Az első részben haragszik az életre, míg a másodikban nosztalgikus béküléssel öleli meg újra, immáron utoljára. Horváth János értelmezése szerint ebben a versben benne vannak Ady szimbolizmusának legfőbb jellemzői. Az egyik az élet folytonossága, amelyhez társul az ahhoz való ragaszkodás is. Ha aktív létezőként nem élhet tovább, akkor új erőre kapva lép át a passzív létezésbe, a halál utáni létbe. 11 A másik fő erőssége az időtlenség, amit úgy ér el, hogy egyetlen percbe sűrít múltat és jövőt. 12 Kosztolányi Dezső Mint aki sínek közé esett című verse a nyitánya A szegény kisgyermek panaszai című kötetnek. A költemény egy háromstrófás keretes szerkezetű vers. A keretet a címadó első mondata adja meg. A mű folyamán ez a mondat más és más aspektusból válik fontossá. Az elején azért, mert megadja az alapszituációt, míg a zárlatban határozottan tesz pontot a mű végére. A strófák közötti megjelenések pedig azért fontosak, mert refrénként funkcionálva összetartják és nyomatékosítják a témát, valamint nem hagyják, hogy a művet építő érzelmi fokozás egyhangúvá váljon. Továbbá a párhuzamos szerkesztés révén ez a mondat ugyanúgy keretezi be a második versszakot, mint ahogyan az egész költeményt. A mű három strófájából, amelyből az első és a második négy sorból, míg az utolsó hét sorból épül fel. Ez sejteti, hogy a csúcspont az utolsó strófa folyamán, annak is a legvégén következik be. A nyitó mondat után következő versszak általánosítva, külső nézőpontból írja le a címben meghatározott állapotot. Azt a halál előtti pillanatot ragadja meg, amikor az ember szeme előtt úgymond lepereg az élete ( cikázva lobban soksok ferde kép, / és lát, ahogy nem látott soha még: ). A második szakasz ezzel szemben már belső nézőpontból láttatja az eseményeket, megjelenik a szubjektív hang, amely búcsúzik az élettől ( a végtelen, a távol életet / búcsúztatom, mert messze mese lett, ). Ebben a strófában válik hangsúlyosabbá a címadó mondat hasonlat jellege. A harmadik versszak a hangnem vizsgálatának szempontjából 11 Horváth: Ady szimbolizmusa, Uő. ~ 15 ~

17 Csányi Levente értelmezhető az előző két egység összefoglalásának. A strófa a párhuzamos szerkesztés eszközével élve ismét egy leírást ad ( vad panoráma, rémes élvezet / sínek között és kerek között, ). Majd az idő múlandóságát és a távolból dörgő halál képét ábrázolja ( a bús idő robog fejem fölött, / és a halál mennydörög, ). A vers egészen eddig a pontig azt a benyomást kelti, mintha időrendben visszafelé haladna, és ekkor a harmadik szakasz végén egy percre meg is áll az idő, egyfajta érzelmi fordulópontot jelezve ( egy percre megfogom, ami örök, / lepkéket, álmot, rémeset, édeset: ). Itt, ebben a pontban érkezik meg az a nosztalgikus hangulat, amely egy pillant erejéig még egy kis jóleső érzést kölcsönöz a lírai énnek a búcsúzás pillanatában. Eddig a pillanatig a vers mind zeneileg, mind érzelmileg fokozódik, és a vers csúcspontja azt jelzi, hogy a lírai én már beletörődött a helyzetébe. Az idő visszafelé haladásának motívumát erősítve, a gyermek toposz is a csúcspontban kerül elő azokban a dolgokban, amelyeket a beszélő a közvetlen halála előtt még egyszer utoljára emlékeibe idéz. Az idő múlása Ady költeményében is megjelenik, de sokkal részletesebben, mint Kosztolányinál. A Halál a síneken lírai énje érzékelteti az múlt jelen jövő jelenlétét, míg az utóbbi vers beszélője a jövőt nem említi. Ebből kifolyólag a sínek közé esett beszélő nem is tesz említést a halál utáni lét kérdéséről, míg Ady költeményében megjelölésre kerül az élet folytatása egy új dimenzióban. Alapvető különbség a két beszélő lelki állapota is, mert míg Adynál a lírai én egy feldúlt, életunt, csalódott, erős szubjektív érzelmeket kifejező figura, addig Kosztolányi beszélője sokkal inkább háttérbe húzódó és objektív szemléletű alak. A Halál a síneken főszereplője a vers folyamán megnyugszik és ennek a békének köszönhetően nosztalgikus hangvétellel vesz búcsút az élettől egy boldogabb létezés reményében. Ezzel szemben, a Mint aki sínek közé esett lírai énje kiegyensúlyozott hangnemben szólal meg, de visszatekintve kicsit elszomorodni látszik különösen akkor, amikor a vers tetőpontján elér a gyermekkori emlékekhez. Összegezve megállapítható a két főszereplő lelkiállapotát figyelembe véve egy ellentétesen lejátszódó folyamat. Míg Adynál egy elégedetlen lírai én ~ 16 ~

18 Mint aki a síneken hal A vasúti sínen realizálódó halál Ady Endre Halál a síneken és Kosztolányi Dezső Mint aki sínek közé esett című költeményében megnyugvása és jövő felé fordulása jelenik meg, addig Kosztolányinál egy alapvetően higgadt én elkomorodása figyelhető meg. Erre ráerősít a cím is, amely mintha a Kosztolányi-féle lírai én halálát nem akaratlagos tettnek, nem öngyilkosságnak állítja be. Ez a sejtetés a cím hasonlat jellegéből fakad (Mint aki sínek közé esett) [Kiemelés tőlem: Cs. L.]. Jobban megvizsgálva Adynál sem feltétlenül tűnik fel öngyilkosságként a beszélő halála, de abban az esetben nem a cím, hanem a kontextus kelti ezt a benyomást a vers fordulópontján ( S ifjultan reszket a karom: / Már ölelnék, újra ölelnék ). Pontosabban fogalmazva, Adynál a beszélő meggondolja magát a fellángolás miatt, de már túl későn. E két vers szemléletes példája annak, hogy a két költő mennyire más érzelmi aspektusból közelít a síneken fekvő ember utolsó gondolatainak kifejezéséhez. Habár a két alapszituáció csupán nüánsznyi árnyalataiban tér el egymástól, azonban a kész versek meglehetősen más nézetet közvetítve fejezik ki Ady Endre és Kosztolányi Dezső tehetségét. ~ 17 ~

19 Csányi Levente Summary In my essay I tried to compare the poem of Endre Ady (Halál a síneken) and Dezső Kosztolányi (Mint aki sínek közé esett ). The base of this comparison was the common situation. Both poem introduce someone who is waiting for the death at the rail. We could see the difference between the two person because the poem shows us their thoughts. It s really interisting to notice which pictures and memories are the most importants during the reminiscences. The analysis of the poems is also interesting because of the different styles of the two poets. ~ 18 ~

20 Az önismeret örvényei. Kemény Zsigmond Széchenyi-, és Péterfy Jenő Kemény-értelmezésének közös mozzanatai M órocz Gábor Az önismeret örvényei. 13 Kemény Zsigmond Széchenyi-, és Péterfy Jenő Kemény-értelmezésének közös mozzanatai Bevezetés E szmetörténeti érdeklődésű elemzőként úgy gondolom: a bölcseleti ihletettségű hazai esszéirodalom több, mint az afilozofikusnak mondott magyar kultúra egyszerű zárványa. E gazdag és számos vonatkozásban kevéssé feltárt hagyomány véleményem szerint számos kutatásra és megbecsülésre méltó művet foglal magában. Ezen a terrénumon belül is különösen fontosnak, újraolvasásra érdemesnek tartom Péterfy Jenőnek az utóbbi évtizedekben viszonylag kevés figyelemre méltatott, Báró Kemény Zsigmond mint regényíró című 1881-es esszéjét. Elsősorban azért, mert Péterfy ebben a szövegében amellett, hogy megragadó erejű portrét készít mesteréről, Kemény Zsigmondról, egyszersmind egy általánosabb érvényű problémát is tárgyal. Nagyfokú tudatossággal azt vizsgálja: hogyan próbál az autonómiára törekvő, diszharmonikus individuum kifejezetten esztétikai megoldást találni egzisztenciális természetű dilemmáira. Ez a kérdéskör az adott korszakban, illetve a hazai közegben szokatlanul modernnek számított. Megkockáztatom: alighanem Péterfy esszéje az első olyan nem fikciós, értekező jellegű magyar prózai alkotás, amelyben együtt tematizálódik a diszharmonikus individualitás és az esztétikai önmegváltás problematikája. 13 A szerző a tanulmány megírása idején a Magyar Művészeti Akadémia kutatói ösztöndíjasa volt. ~ 19 ~

21 Mórocz Gábor Ám a szóban forgó textus nem értelmezhető önmagában: egy harminc évvel korábban megjelent mű folytatásának, újraírásának tekinthető. Kemény Zsigmond 1851-es, zavarba ejtően sokszínű és kevert műfajú tanulmányként (politika- és jogtörténeti értekezésként), politikai vitairatként ( újkonzervatív ideológiai alapvetésként) és irodalmi alkotásként (művészi igényű jellemrajzként) is interpretálható Széchenyi-nagyesszéje a Péterfy-szöveg legfontosabb pretextusa. Maga Péterfy teszi egyébként nyilvánvalóvá méghozzá nem is egy, hanem két szöveghelyen, hogy a Széchenyi-jellemrajz meghatározó alapját képezi Kemény-interpretációjának. Kemény Széchenyiről írt tanulmánya kezdetén azon kérdést veti föl: mily viszonyban áll nála az ész és a szív, az «érzés és az elme»? Jellemzése helyes voltát e kérdés megoldásától teszi függővé. Hasonlóképp kell eljárnunk Keménynél. 14 Majd a következőket írja: A zsarnokok közé tartozott, csakhogy mindig saját belsejét vérzé meg; mint Széchenyiről mondja: esze által zsarnokoskodott szívén. 15 (Kiemelések az eredetiben.) Péterfy tehát maga is reflektál arra, hogy az általa újonnan megalkotott magyarázat egy már meglévő értelmezés nem-polemikus újraértelmezése, újrafelhasználása is egyben. Ez a korábbi értelmezés mindenekelőtt önértelmezésként, az immár értelmezetté váló egykori értelmező rejtett önvallomásaként releváns az újraértelmezés megalkotója számára. Konkrétabban: Péterfy, amikor Kemény intellektuális személyiségét és regényírását értelmezi, Kemény Zsigmond önleleplező Széchenyi-interpretációját gondolja tovább. Keményről megalkotott esszéportréja a konfesszió-szerű Széchenyi-jellemrajz parafrázisaként is felfogható. Az ő Kemény Zsigmondja Kemény kongeniális Széchenyijének alter ego-ja. 14 Péterfy Jenő: Báró Kemény Zsigmond mint regényíró. In: Péterfy Jenő válogatott művei. Budapest, Uo ~ 20 ~

22 Az önismeret örvényei. Kemény Zsigmond Széchenyi-, és Péterfy Jenő Kemény-értelmezésének közös mozzanatai A következő oldalakon azt vizsgálom behatóbban, melyek a két szöveg legfontosabb közös mozzanatai, pontosabban: Kemény tanulmányának lényegi összetevői közül melyek rekontextualizálódtak Péterfy esszéjében. Kemény szenvedélyelmélete az Érintések című műben Kemény Zsigmond 1851-es Széchenyi-tanulmányában az általa kiválasztott rendkívüli individuum bemutatása során kiemelt figyelmet szentelt az autonóm személyiséget jellemző diszharmónia kérdéskörének. A magyar eszmetörténet kontextusában eredetinek nevezhető gondolatkísérletét azonban nem lehet megérteni egy korábbi, 1845-ös írása nélkül, amely individuum felfogásának és szenvedélyelméletének is alapját képezi. Az Érintések című politikai vitairatról van szó, amelyet Kemény még Kolozsváron jelentetett meg a korábban általa is szerkesztett Erdélyi Híradó című lapban. Ebben a kiemelkedő színvonalú publicisztikai alkotásában a fiatal gondolkodó az aktuális közéleti események értelmezése kapcsán általánosabb antropológiai, pszichológiai és etikai kérdéseket is felvet. Érinti az individualitás problémáját is, amelyről az imént felsorolt diszciplínák eredményeit kamatoztatva, bölcseleti igénnyel ad vázlatos áttekintést. Eszmefuttatásából kiderül, hogy nála az individuum nem homogén, nem oszthatatlan, nem egyszerű létező, hanem ugyanolyan összetett entitás, mint a társadalom. Némi túlzással: maga is egyfajta miniatűr kollektívumnak, mikrorendszernek tekinthető (ha egyáltalán összeáll rendszerré). Másfelől pedig a közösség, a társadalom, illetve az állam is szubjektumszerű lesz, amennyiben a személyiség túldimenzionált, szubsztancia rangjára emelt erői mindenekelőtt a szenvedélyek, illetve az ész határozzák meg a működését. Kemény az Érintésekben az individuálpszichológia felől közelít a közösség, a politika szférájához. Először az egyéni pszichikumot alkotó mikrostruktú- ~ 21 ~

23 Mórocz Gábor rák összefüggéseit vizsgálja, majd az ilyen módon interpretált vagyis osztottságában megragadott individualitás mintájára értelmezi a kollektívum világát, pontosabban az adott kor társadalmát alkotó erők között létrejövő interakciókat. Kemény mind individuálpszichológiai, mind politikaelméleti vizsgálódásai során kitüntetett érdeklődést tanúsít a szenvedélyek problémája iránt. A szenvedélyekrőli bölcselet sokkal több figyelmet érdemel, mint amennyire méltatja anyagi érdekekbe szerelmes századunk 16 hangsúlyozza. Szubjektivista világnézeti alapállása tehát vállaltan antimaterialista, ám ugyanakkor nem kapcsolódik össze az idealizmus különböző szélsőségeivel sem. Még véletlenül sem kerül a pánracionalizmus bűvkörébe: a szubjektum nála nem azonosítható az elmével. Úgy véli: az individuális létezés lényegi mozzanatát képező szenvedélyek elfogultságoktól mentes vizsgálata nélkül nem lehetséges reális ember- és világismeret. Mint gondolkodó, a szenvedélyek valóságformáló szerepének igazolását kiemelt feladatának tartja, de ez nem azt jelenti, hogy az irracionalizmus hívévé válna. Az affektusok gáttalan érvényesülését egy pillanatig sem tartja pozitívumnak. Ehelyett az egymásnak feszülő vágyak, szenvedélyek közötti összhang kialakítását tartja célravezetőnek mind a személyiség mikrorendszerében, mind a társadalom magasabb létszintjén. Az Érintésekben szereplő individuálpszichológiai fejtegetések középpontjában ennek megfelelően az affektusok összerendezésének problémája, konkrétabban az uralkodó szenvedély 17 és a mellékvágyak 18 fogalmi oppozíciója áll. A kérdéskör mélyebb megértéséhez mindenképpen idéznem, majd kommentálnom kell a Kemény-esszé egyik legszellemesebb, szentenciaszerű fordulatát: magános ember azáltal fejt ki jellemet, hogy egy uralkodó szenvedélyt táplál kebelében, mint Vesta-tüzet, egy irányt követ, egy fő célért fékezi vagy áldozza fel mellékvágyait Kemény Zsigmond: Érintések. In: Uő.: Korkívánatok, Budapest, Uo. 371., Uo Uo ~ 22 ~