FIGYELŐ HÍREK NÉPESEDÉSI VILÁ G K O N FER EN C IA. 1 A b eszéd szö v eg ét 1. a fo ly ó ira t 323. old alán.

Átírás

1 444 FIGYELŐ HÍREK NÉPESEDÉSI VILÁ G K O N FER EN C IA Az Egyesült Nemzetek Szervezete a Gazdasági és Szociális Tanács javaslata, ill. a Közgyűlés jóváhagyása alapján, augusztus 19. és 30. között ta r totta meg a Román Szocialista Köztársaság kormánya meghívására a Népesedési Világkonferenciát, Bukarestben. A Konferencia előkészítését 1972-től kezdődően az Egyesült Nemzetek Szervezete Népességi Bizottsága végezte. Ugyanekkor hozták létre a Konferencia Titkárságát is, kinevezve a Konferencia főtitkárát, Antonio Carillo-Flores mexikói diplomatát. Az előkészítés munkája több szinten folyt. A Népességi Bizottság végezte az adminisztratív és szervezeti kérdések megvitatását. A szakmai témák előkészítésére négy szimpóziont hívtak össze: a népesedés és gazdasági fejlődés (Kairó), népesedés és család (Honolulu), népesedés, erőforrások és környezet (Stockholm), népesedés és emberi jogok témakörében (Amsterdam) júniusa és januárja között. Ezenkívül létrehozták a Népesedési Akció Program szakértő bizottságát, amely júniusa és februárja között háromszor ülésezett. A szimpozionok és a szakértőbizottságok jelentéseit márciusa és májusa között öt regionális konzultatív értekezlet vitatta meg (Latin-Amerika: San José; Ázsia: Bangkok; Afrika: Addis Abeba; Nyugat-Ázsia: Damaskusz; Európa: Genf). A Világkonferenciára az ENSZ valamennyi tagállamát és ezenkívül a specializált szervezetek tagjait hívták meg; résztvehettek a nemzetközi szervezetek képviselői, valamint megfigyelőként a kormányközi szervezetek és a nemzeti felszabadítási mozgalmak megbízottai. E Konferencia volt az első olyan népességi értekezlet, amely az ENSZ szervezésében a kormányok hivatalos képviselői jelenlétében politikai konferencián vitatta meg a népesedés kérdéseit. Ezt megelőzően az ENSZ már két alkalommal tartott népesedési világértekezletet (1954-ben Rómában és 1965-ben Belgrádban), de ezeken a demográfiai tudomány szakértői vettek részt Ȧ Konferencia megnyitó ülésén Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára tartott beszédet,1 majd a rendező ország képviseletében Nicolae Ceausescu, a Román Szocialista Köztársaság elnöke. Végül a Konferencia főtitkára foglalta össze a világ népesedési kérdéseket, ill. körvonalazta a Konferencia feladatait. A Konferencia elnökévé George Macovescu-t, Románia külügyminiszterét választották. 31 alelnök megválasztására került sor, akik közül 8 az afrikai régió országait, 7 7 Latin-Amerikát, ill. Nyugat-Európát és egyéb régiókat, 6 Ázsiát, 3 az európai szocialista országokat (Szovjetunió, Csehszlovákia, Ju goszlávia) képviselte. A Konferencia m unkája a plenáris ülésen, három bizottságban (Népességváltozás és társadalmi-gazdasági fejlődés Népesedés, erőforrások és környezet Népesedés és család) és egy munkacsoportban (Világ Népesedési Akció Terv) folyt. A bizottságok elnökévé Kolumbia, az Egyesült Királyság és a Fülöp Szigetek képviselőit; a munkabizottság elnökévé Algéria delegátusát választották. A Konferencia m unkájában 135 ország 1100 küldötte valamint a nemzet 1 A b eszéd szö v eg ét 1. a fo ly ó ira t 323. old alán.

2 FIGYELŐ 445 közi szervezetek 140 megbízottja ill. a kormányközi szervek és a felszabadítási szervezetek mintegy 200 megfigyelője vett rész. A magyar küldöttséget dr. Szabady Egon, a KSH elnökhelyettese vezette. Tagjai voltak dr. Czerván Mártonné (SZOT), dr. Kiinger András (KSH), dr. Monigl István (OT), dr. Őry Imre (Egészségügyi Minisztérium) és dr. Somos Ferenc (Külügyminisztérium). Szakértőként résztvettek a konferencia, ill. a bizottságok munkájában dr. Horváth László (Hazafias Népfront), Ortutay Zsuzsa (Nőtanács), dr. Miltényi Károly (KSH), Pallos Emil és dr. Tamásy József (Népességtudományi Kutató Intézet). + A Plenáris ülésen 14 munkaülésen (7 napon keresztül) 105 ország és m integy 30 nemzetközi szervezet beszámolója hangzott el.1 A plenáris ülésen elhangzott általános vita2 folyamán az országok delegátusainak döntő többsége inkább a világ népesedési kérdéseivel, annak okaival és megoldási lehetőségeivel foglalkozott, mint országa népességi helyzetének, népesedéspolitikájának elemzésével. A vita során kiderült, hogy a világ országainak többsége nem fogadja el a Konferencia előkészítő anyagainak a nyugateurópai és amerikai demográfusok által sugallt azon alapgondolatát, hogy a népességi robbanás az emberiség jövőbeli fejlődésének megakadályozója. illetve, hogy a túlnépesedés egyetlen megoldása a születésszabályozás elterjesztése és a népességszaporodás minél előbbi megállítása (a 0-népesség fejlődés elérése). Számos fejlődő ország küldötte hangoztatta, hogy országában inkább alulnépesedésről lehet beszélni és a gazdasági fejlődéshez több lakosra, nagyobb népességfejlődésre lenne szükség. Ezt a nézetet főleg egyes nagyobb latinam e rikai országok delegátusai fejtették ki. Argentína, Brazília, Peru és részben Mexikó sajátos népesedési helyzetének ismertetésével. Kissé más megközelítésben, de hasonló hangnemben beszéltek Fekete Afrika küldöttei is, akik a gyarmati és újgyarmati elnyomással, illetve a múltbeli rabszolgaszállításokkal, a jelenlegi gazdasági fejletlenséggel okolták a népesség alacsony életszínvonalát és az egyes helyeken emiatt tapasztalható viszonylagos túlnépesedést. Néhány afrikai ország Guinea, Szenegál és főleg egyes arab országok: Algéria, Irak küldöttei a gazdasági fejletlenség mellett a társadalmi elmaradottságot okolták a népesedési helyzet kialakulásáért és ennek megváltoztatását sürgették. E két világrész küldöttei általában elvetették a születésszabályozás egyoldalú propagálásának és a népesedéspolitikába való beavatkozás gondolatát. Még határozottabban szálltak síkra a népesedés és társadalmi-gazdasági fejlődés összefüggései és kölcsönhatásai mellett a szocialista országok küldöttségvezetői. A nemzetközi helyzet ismertetése mellett kitértek saját országaik gyakorlatának ismertetésére, ezzel példát m utatva arra, hogy a társadalom forradalmi átalakulása és az ennek következtében létrejövő hatalm as gazdasági fejlődés, amely megszünteti a kizsákmányolást (nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt), növeli az életszínvonalat, egyértelműen megoldja a népesedési kérdéseket; megszünteti a viszonylagos túlnépesedést és az azzal járó bajokat: a nyomort, az éhínséget és a munkanélküliséget. A születésszabályozási gondolat, ill. a népességszaporodás csökkentése, a,,0-növekedés közvetlen gyors elérése önmagában alig szerepelt egyetlen ország felszólalásában is. Egyes ázsiai országok (India, Pakisztán, Bangladesh, Indonézia) ugyancsak vázolták hazai gyors népességszaporodásuk problémáit és kifejtették családtervezési programjaik célkitűzéseit, de mindannyian hangsúlyozták, hogy a végleges megoldást csupán a társadalmi-gazdasági helyzet megjavítása hozhatja. A Nyugat-európai országok is kisebb hangsúllyal hangoztatták eredeti állásfoglalásukat. Elismerték a gazdasági körülmények kölcsönhatásait és az országok saját népesedéspolitikájának szükségességét. De saját alacsony szaporo 1 E zekből néhányat a folyóirat lapjain közlünk. 2 ö sszefo g la lá sá t a folyóirat lapjain közöljük.

3 446 F I G Y E I, Ö dásukat alapulvéve, amely m ár távlatilag az egyszerű reprodukciónak felel meg hangsúlyozták a népességszaporodás üteme minél előbbi csökkentésének szükségességét, a világ többi régióiban is. Leginkább az Egyesült Államok. Kanada, egyes skandináv országok, az Egyesült Királyság, kisebb mértékben Hollandia, NSZK hangoztatott antinatalista nézeteket. A Plenáris ülésen elhangzott pozitív állásfoglalások tükröződtek a három Bizottság és a Munkacsoport munkájában is. M indenütt olyan ajánlásokat hoztak, amelyek a társadalmi-gazdasági fejlődés szükségességét, a népesedéspolitikában az államok szuverénitásának kimondását, a fejlett országok felelősségét hangsúlyozták. E gondolat jól tükröződik a 3 bizottság által előterjesztett és a Konferencia által szavazás nélkül elfogadott ajánlásokban.1 Még inkáb megnyilatkozott az alapgondolat megváltoztatásának szándéka a Munkacsoport vitáiban, amely a Világ Népesedési Akció Tervet módosította.2 A többszöri előkészítés után előterjesztett program ui. teljes egészében tükrözte az eredeti nyugateurópai álláspontot. Ez annak ellenére történt, hogy a regionális előkészítő üléseken nagyszámú módosító indítvány született, amely elsősorban a terv alapvető megállapításait kívánta megváltoztatni. így pl. a genfi előkészítő európai tanácskozáson elsősorban a szocialista országok képviselői, de a latinamerikai és az afrikai regionális előkészítésen is teljes átdolgozást javasoltak. Ennek ellenére az ENSZ titkárság lényegében az eredeti tervet nyújtotta be csak formai módosításokat fogadott el. Emiatt a Munkacsoport munkája igen nehezen indult, mivel 340 módosító indítvány került benyújtásra. Ennek zömét Latin-Amerika (Argentína), a szocialista országok és Afrika (mindkettő regionálisan) javasolta. A nyugateurópai és ázsiai küldöttek ugyan részben vitatták e módosítások egy részét, de a 8 napig tartó vita után elfogadásra került az új Akció Terv. amely m ár sok vonatkozásban tükrözi a szocialista és haladó fejlődő országok álláspontját. Ez elsősorban a program I. és II. fejezetében nyilvánul meg, amely az Akció Terv előzményeit, ill. alapelveit foglalja össze és ebben a népesedési probléma okait megfelelő módon fejti ki. a valóságnak megfelelően elemezve, hogy a túlnépesedés okai a társadalmi-gazdasági fejletlenségben tapasztalhatók és megoldás is a fejlesztésben keresendő. Hasonlóképpen új pozitív vonása az Akció Programnak, hogy az eddiginél jobban hangsúlyozza a nemek egyenjogúságát és a nők teljes felszabadítását. Másrészt teljes egyértelműséggel mondja ki az országok szuverenitását népesedéspolitikájuk kialakításában. A módosított Akció Programot a Konferencia szavazás nélkül elfogadta; csupán néhány ország jelentette be. hogy maga részéről bizonyos nemzeti érdekek m iatt nem tudja azt elfogadni. A Népességi Világkonferencia mellett az ENSZ. ill. a román kormány több párhuzamos rendezvényt szervezett. így a Konferenciát megelőző héten került sor az Ifjúsági Népesedési Konferenciára, ill. az Újságírók Népesedési Értekezletére. a Konferenciával egyidejűleg pedig a Népesedési Tribün előadásai és vitái folytak. 1 A b izo ttsá g o k je le n té sét, javaslatait es ajánlásait i. a fo ly ó ira t old alán. 2 L ásd a fo ly ó ira t oldalán.

4 FIGYELŐ 447 HÍREK VIII. SZOCIOLÓGIAI VILÁGKONGRESSZUS (Torontó, augusztus ) A VIII. Szociológiai Világkongresszust ez év augusztus között Torontóban rendezték meg. A kongresszus fő tém ája A tudomány és a forradalom a modern társadalm akban' című problémakör volt és valamennyi tudományos rendezvényt ennek a fő gondolatnak a jegyében bonyolították le. A kongresszuson 4 plenáris ülés, 14 munkacsoport, 10 kerekasztal összejövetel, 6 szimpózium, 11 különleges ülés, 14 ad hoc csoport, továbbá 33 kutatási bizottság ülései jelentették azokat a munkaszervezeti kereteket, amelyekben a szakmai viták lezajlottak. A Világkongresszus tem atikájának kialakításában, a programok szervezésében és lebonyolításában a szocialista országok szociológusai jelentős szerepet játszottak. A körülbelül 3000 résztvevő között csak mintegy 200 volt azoknak a száma, akik szocialista országokat képviseltek, de a létszámban megmutatkozó hátrányt aktív, felkészült szerepléssel hatékonyan ellensúlyozták. A Szovjetunióból 100, Bulgáriából 33, Csehszlovákiából 15, a többi szocialista ország mindegyikéből 7 8 delegátus volt jelen. Magyarországot 25 főnyi küldöttség képviselte. A delegációt Kulcsár Kálmán akadémikus, az MTA Szociológiai Kutató Intézet igazgatója vezette. A magyar szociológusok a kongresszus különböző rendezvényein összesen mintegy 97 ülésen vettek részt. 17 magyar előadás hangzott el. (Ágoston László, Andorka Rudolf, Farkas János, Ferge Zsuzsa, Fukász György, Kulcsár Kálmán, Lick József, Molnár László, Nagy Emil, Szalai Sándor, Szentpéteri István, Varga Károly.) Közülük többen két előadással is szerepeltek. Magyar részről számos felszólalás is elhangzott. Több küldöttünk elnöki, vitavezetői, moderátori (vitaösszefoglalói) funkciókat is betöltött. A delegációból Kulcsár Kálmán és Szalai Sándor aktívan resztvettek a Nemzetközi Szociológiai Társaság vezetőségi testületéinek (pl. Delegátusok Tanácsa) munkájában. A szakmai viták mellett könyv- és folyóirat kiállítással is résztvett a magyar küldöttség a kongresszuson. Mintegy 140 könyv és folyóirat mutatta be a nemzetközi kiállításon a magyar szociológia utóbbi éveinek termését. Nagy sikert ért el delegációnk a Szociológia c. folyóiratnak a világkongresszusra készített angol francia nyelvű különszámával, amelyből az érdeklődők a hazai kutatásokról és kutatóműhelyekről kaphattak információt és értékelő áttekintést. A kongresszus alkalmával több fogadáson, baráti összejövetelen is nyílott arra lehetőség, hogy a szakmailag értékes személyi kapcsolatokat más országok szakembereivel a magyar szociológusok tovább ápolják és fejlesszék. A Nemzetközi Szociológiai Társaság érvényes alapszabálya szerint minden világkongresszuson négyévenként tisztújításra kerül sor. A Végrehajtó Bizottságot a Delegátusok Tanácsa választja meg. Ez utóbbiban minden országot egy delegátus képvisel, akinek egy szavazata van. A Végrehajtó Bizottság új elnöke T. B. Bottomore (Anglia) lett. Alelnökök: Anouar Abdel-M alek (Franciaország), Ulf Himmelstrand (Svédország), Alain Touraine (Franciaország). A VB új tagjai: Akinsola A kiwowo (Nigéria). Michel Bassand (Svájc), Reuben Hill (USA). Guido Martinotti (Olaszország), Ramkrishna Mukherjee (India), M. H. Rutkevics (Szovjetunió), Magdalena Sokolowska (Lengyelország). A VB-be

5 448 FIGYELŐ kooptált tagok a Kutatási Bizottságok képviseletében: Joseph Ben David (Izrael), Morris Janowitz (USA), Juan Linz (Anglia), Stefan Nowak (Lengyelország). Sajnálatos módon a vezetőség összetétele nem tekinthető kielégítőnek, mivel a szocialista országok elvesztették az eddigi egy alelnöki pozíciójukat és a VB-ben sem részarányos a képviseletük. A kongresszus utolsó napján az előző főtitkárság által javasolt alapszabály-módosító elképzeléseket éppen az aktív magyar oppozíciónak köszönhetően. sorra elutasították. A módosítások ugyanis mind arra irányultak, hogy továbbnöveljék a nyugati országok képviseleti lehetőségeit a szocialista és a fejlődő országok hátrányára. A Főtitkárság is újjáalakult. Az új főtitkár Celine Saint Pierre (Kanada), helyettese Kurt Jonanssohn (Kanada). A Főtitkárság Milánóból Montrealba tette át székhelyét. A NÉPESSÉGTUDOMÁNYI KUTATÓ INTÉZET KÖZLEMÉNYEI A Népességtudományi Kutató Intézet közleményei sorozatban eddig az alábbi kötetek jelentek meg: 1. Magyarország megyénkénti népességének várható alakulása I I. között 1963,1. 2. A nyugdíjasok helyzete, 1963/2. 3. A korbevallás megbízhatóságának vizsgálatai az évi népszámlálásnál 1964/1. 4. Magyarország népességének demográfiai jellemzői régiónként. 1965/1. 5. A válások okai A budapesti nyugdíjasok helyzete és problémái. 1965/3. 7. A társadalmi átrétegződés és demográfia hatása. I. Budapesten és a városokban, 1965/4. 8. A népesség foglalkozásának változása között. 1965/5. 9. Vizsgálatok a népesség területi eloszlásának alakulásáról Magyarországon /1. 10 Lakásdemográfiai adatok. 1966/ A szociális intézetek és gondozottaik helyzete. 1966/ Magyarország népességének területi előreszámítása. 1966/ A magyar leíró statisztika irány fejlődése. 1966/ Termékenységi adatok. 1966/ A demográfiai tényezők hatása a művelődésre. 1967/ Iskolai végzettség és szakképzettség. 1967/ Magyarország népességének gazdasági korfái. 1967/ Nemzetiségek demográfiai sajátosságai Baranya megyében. 1968/ Magyarország népességének előreszámítása / A magyar történeti demográfia a II. világháború után. 1968/3. (Angol nyelven.) 21. Történeti demográfiai kollokvium. Budapest, /4. (Francia, angol és ném et nyelven.) 22. Demográfiai jellemzők a települések nagyságcsoportja szerint, / A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Intézetének évkönyve, /6. (Magyar és angol nyelven.) 24. Alkoholizmus. 1968/ Gyermekgondozási segély. 1969/1.

6 FIGYELŐ School Qualification and Professional Training. 1967/ The Economic Age-Pyramids of Hungary s Population. 1967/ The Demographic Characteristics of the Nationalities of the County of Baranya. 1968/ Population Projection for Hungary, / Hungarian Historical Demography after World War II. 1968/3. (In English) 21. Colloquium on Historical Demography. Budapest, /4. (In French, English and German) 22. Demographic Characteristics by Size of Settlements, / Annals of the Demographic Research Institute of the Central Statistical Office, /6. (In Hungarian and English) 24. Alcoholism. 1968/ Allowance for Child s Care. 1969/ Survey Techniques in Fertility and Family Planning Research: Experience in Hungary. 1969/2. (In English) 27. Family Planning in Hungary. Main Results of the TCS-66 Study. 1970/ Allowance for Child s Care. 1970/ Demographic and Physical-Developmental Study of Those Who Applied for Admission to Universites (Higher Schols) in / Social Mobility and its Demographic Effects in Hungary. II. 1970/ Family Planning in Hungary. Main Results of the 1966 Fertility and Family Planning (TCS) Study. 1970'5. (In English) 32. Abstract of the Lectures Delivered at the 9th Hungarian Congress of Biology. Budapest, May, 1970/6 (In English) 33. Some Aspects of the Internal Migration of Population in Hungary since /1. (In English) 34. Life Tables of Hungary from 1900/01 to 1967/ / Population Policy in Hungary. 1972/ Population Projections of Hungary ( ). 1973/ The Demographic Characteristics of the Nationalities of the County of Baranya. II. 1973/ The Population of Hungary. 1974/1.