TANULMÁNYOK EGY SÁRKÖZI FALU TÁRSADALMÁRÓL

Átírás

1 A M A G Y A R TÁJ- É S N É P I S M E R E T MEOINDÍTOTTA: GYÖRFFY ISTVÁN KÖNYVTÁRA SZERKESZTI: KÁDÁR LÁSZLÓ 5. = = = = = = = = TANULMÁNYOK EGY SÁRKÖZI FALU TÁRSADALMÁRÓL ÖSSZEÁLLÍTOTTA: DR. MÁDY ZOLTÁN B U D A P E S T, ÁLLAMTUDOMÁNYI INTÉZET TÁJ- ÉS NÉPKUTATÓ OSZTÁLYA, BUDAPEST ^9 f ' I l l i B á m H H '

2 A MAGYAR TÁJ- ÉS NÉPISMERET KÖNYVTÁRA MEGINDÍTOTTA: GYÖRFFY ISTVÁN SZERKESZTI: KÁDÁR LÁSZLÓ 5. = = = = = TANULMÁNYOK EGY SÁRKÖZI FALU TÁRSADALMÁRÓL IRTA : KOVÁCS ERZSÉBET, KOVÁCS ÁGNES, ZENTAI ETELKA ÉS KRESZ MÁRIA ÖSSZEÁLLÍTOTTA: DR. MÁDY ZOLTÁN BUDAPEST, ÁLLAMTUDOMÁNYI INTÉZET TÁJ- ÉS NÉPKUTATÓ OSZTÁLYA, BUDAPEST

3 Felelős kiadó: Morvay Péter Élet" Írod. és Nyomda Rt. XJ., Horthy M.-út 15. Igazgató: Lalszky Jenö.

4 BEVEZETÉS. Az alább bemutatott tanulmányok annak a társadalomnevelő és társadalomkutató munkának részleteredményei, amelyet az Országos Táj- és Népkutató Intézet tíztagú női kutató-csoportja, Ujváriné Kerékgyártó Adrienne dr. és Kazár Leona tanárnők vezetésével a Sárközben, elsősorban pedig annak egyik falujában, Sárpilisen, végzett 1940 nyarán. A kísérletnek, hiszen a társadalomkutatás történetében nem ismerünk hasonló összetételű csoport munkálkodására példát elsősorban nevelői célja volt: megismertetni a résztvevőkkel a magyar népéletet, egy nehéz kérdésekkel ugyancsak telített táj, illetve falu társadalmának tanulmányozása közben. Hogy azonban az ilyen tanulmányutak nemcsak pedagógiai eredményeket, hanem tudományos gyümölcsöket is teremnek, annak jó bizonyságai az itt közölt tanulmányok. A kutató-terület kiválasztásának egyik érdekes indítékát az szolgáltatta, hogy három évvel ezelőtt ugyanebben a faluban táborozott és kutatott az a cserkészcsapat, amelynek tagjai később a kis ormánsági falunak, Kemsének társadalomrajzát elkészítették. E munka eredményeit nem tették közzé, de azok legalább is részben az Intézet vezetősége előtt és így a kutató-csoport tagjai előtt is, ismeretesek voltak. Ilyenformán értékes kiegészítő munka folyt, de egyúttal ritka összehasonlítási alkalom

5 is kínálkozott a férfi és női szemlélet között, ami máiönmagában is érdekes szociológiai kísérlet. Sárpilis a Sárköz dunántúli részének legkisebb, legkevésbbé tehetős, a vidék közigazgatási és gazdasági gócpontjaitól legtávolabbra eső faluja. A szomszédfalubeliek gyakran illetik a jellemző kis Pilis" névvel. A falu azonban a maga ezer lakosával, nem olyan kicsiny, ' hogy, dunántúli arányokat tekintve, ki kellene rekeszteni az átlagos faluk csoportjából, de nem is olyan nagy, hogy egy kisebb kutató-csoport néhány hét alatt áttekintést ne szerezhetne róla. A régi népélet maradványai ebben a faluban a legelevenebbek, de amint a közölt tanulmányokból is kiderül, a lakosság a külvilággal elég élénk kapcsolatot tart fenn ahhoz, hogy annak átalakító hatásai az élet csaknem minden pontján fokozódó mértékben érvényesüljenek. Ezért az átalakulás vonalából a sárközi községek közül itt szemlélhető a leghosszabb részlet. A születéskorlátozás folyamata itt egy ütemmel mindig hátrább volt és így a birtokos magyar őslakosság töretlenebb életereje is mérsékeltebb iramban engedte benyomulni maga közé a tolnai dombvidékről leereszkedő németséget és az uradalmakból a falvakba húzódó, a földmívesmunkás, illetve a törpebirtokos sorba törekvő gazdasági cselédelemeket. Mindezeknek a rétegeknek egyre jobban szaporodó és meggyökeresedő csoportjai azonban ma már a falu lakosságának jelentős, hovatovább túlnyomó részét alkotják. Ha hozzájuk számítjuk még a határban szétszórt majoroknak és szállásoknak népét, továbbá a faluvégi, aránylag nagy cigánytelep lakóit, igen változatos, a magyar falvak csaknem minden nevezetesebb rétegét magábafoglaló mezőgazdasági társadalom áll előttünk a maga szokványos járulékaival. Mindezek következmény eképen a faluban a magyar paraszttársadalom életében jelentkező csaknem valamennyi jelentősebb folyamat megtalálható: a nyelvhatárok jellegzetes népi küzdelmei, a nemzedékek harca, a társadalmi emelkedés és süllyedés, a polgárosodás, méginkább a nyárspolgárosodás, az elvándorlás, az osztályharc, a társadalmi

6 kiegészülés, a faji kérdés stb., stb., úgyhogy Sárpilist valósággal szociológiai mintatelepnek lehet tekinteni, ahol még aránylag rövid ideig tartó kutatással is sok a magyar népéletet a mélységekig jellemző tanulságot lehet feltárni. A kutatás résztvevői kevés kivétellel Teleki Pál, illetve Györffy István tanítványai szaktanulmányaik során szintetikus földrajzi szemléletet kaptak; illetve átfogó néprajzi és társadalomrajzi nevelésben részesültek. Ezenkívül, mint az Intézet tagjai, annak itthoni nevelőmunkájában is résztvettek. Ütjük előtt néhány összejövetelen tájékoztatást kaptak a Sárköz, illetve Sárpilis. főkérdéseiről, anélkül azonban, hogy ez önálló látásukat és gondolkozásukat a legkevésbbé is befolyásolni akarta volna. Az előképzettség némi különbözősége természetesen meglátszik a tanulmányokon is. A csoport tagjai elsősorban olyan kérdésekkel foglalkoztak, amelyek iránt a női lélek fogékonyabb és a női szem érzékenyebb: a gyermekek iskolai és iskolánkívüli életével, a nagyleányok és az asszonyok társadalmával, a női viselettel és népművészettel stb. Amint a tanulmányok igazolják, mindezeket nem mint elszigetelt tárgyköröket szemlélték, hanem mélyen behatoltak a határterületekre is és a jelenségeket a maguk beágyazottságában vizsgálták. A kutatást végzők iparkodtak beleilleszkedni a falu életébe, szétszórva, családoknál laktak, igyekeztek megosztani házigazdáikkal azok napi munkáját; aki értett hozzá, még a földekre is kiment velük dolgozni. A csoport tagjai egymással a közös étkezéseknél találkoztak, amikor alkalmuk volt megbeszélni a tapasztalatokat és egymás figyelmét felhívni a másik érdeklődési körébe tartozó jelenségekre. A végleges feldolgozás 1940 őszén történt, amikor a csoport tagjai a gyűjtött anyagot tanulmányokba foglalták és azokat sorozatos összejöveteleken felolvasva megbeszélték. A kutatásnak tehát minden mozzanata közösségi munka volt. A gyűjtött, illetve a feldolgozott anyagnak itt csak

7 egy töredékét tesszük közzé. Egyrészt azért, mert nem látunk még minden eredményt közlésre megérettnek, másrészt nemzeti szempontok kényszerítettek erre, harmadsorban pedig az Intézetnek az a szándéka, hogy az egész Sárközt, annak a Duna mindkét partján elterülő falvait feldolgoztatja, nemcsak női csoportokkal, és a most gyűjtött anyagot is a későbbi kutatás eredményeinek egészébe illeszti bele. A közölt tanulmányok látszólag a társadalmi életnek csak kis körét ölelik fel, de valójában mikrokozmoszszérűén magukban foglalják a tárgyalt társadalom csaknem valamennyi kis és nagy kérdését. Sőt talán olyan mélységekből tükröztetik ezeket vissza, ahová még nagyon kevesen ereszkedtek le. Különösen jelentős ebből a szempontból a gyermektársadalom vizsgálata. Általános megfigyeléseken alapuló, mégis egyetemességre igényt tartó megállapítások erről a kérdésről gyakran hangoztak el, sőt sok értékes leíró néprajzi közlést is ismerünk, de a társadalmi valóság és legkisebb tényeire és jelentőségeire visszamenő, szintetikus szemléletű, az értékelésig eljutó vizsgálat ezen a téren még nem folyt. Az esetleges hibák is elsősorban ebben az újszerűségben gyökereznek. Ezek a tanulmányok nem egyetlen vagy egy kivételes jellegű táj vagy falu társadalmi életének bizonyos részleteire vetnek fényt, hanem olyan jelenségekre és tényekre, amelyek mezőgazdasági népességünk tömegei között egyre inkább uralkodóvá lesznek, bizonyos országrészeken és társadalmi rétegekben pedig csaknem egyetemesen megvannak. A tudományos tárgyilagossággal végzett vizsgálatok éppen ezért a gyakorlati élet számára is sok tanulsággal szolgálnak. A tanulmányok írói, hogy a ténymegállapítással elvégzett szolgálatukat megtetézzék, ahol lehetett és ahol tudtak, a segítés módozataira is igyekeztek rámutatni. Mády Zoltán. 6

8 MmSÉBSB < A sárközi nép családi és vallásos életéről. Sárköz a Duna és Sárvíz hajdan kanyargós vadvizeitől, ingoványaitól körülzárt területen évszázadokon keresztül élte a maga sajátos életét. Négy falu húzódott meg a sárvizek" között: Alsónyék, Sárpilis, Decs és Őcsény, amélyek elzártságukban külön világot teremtettek maguknak. Ez az elzártság védelmezte Sárköz népét a történelmi idők vérzivatarai közt, ennek az elszigeteltségnek köszönhette faj tisztaságának épségben való maradását. A külső világ szokásai, törvényei, ha át tudtak is hatolni a sárrengetegen, elvesztették kényszerítő erejüket és sokkal inkább uralkodtak a sárközi nép egymásrautaltsága folytán kialakult szokások és helyi törvények. Ma már a vadvizek eltűntek, de Sárköz népe megőrizte eredetiségét, a környezetétől való különbözőséget. Megvannak a maga, emberöltőkön kialakult szokásai, törvényei, amelyeket semmiféle külső erőszakkal, nemhogy megváltoztatni, de még csak befolyásolni sem lehet. A magárahagyott sárközi nép mintegy vadon nőtt fel, magateremtette erkölcsi törvényei sajátságosak és bizony nem mindig fedik a kereszténység által megszabott erkölcsi törvényeket. íratlan törvényeik fölött éberen őrködnek, nehogy külső erők rést leljenek és akár jó-, akár rosszirányú változást kíséreljenek meg. kifejteni. Azaz: bizonyos erkölcslazító szokásokat átvettek és elfogadnak ma is környezetüktől, különösen azokat, \ i

9 I amelyek egyik főtörvényüket, az egyke érdekeit szolgálják. Szép faj a sárközi faj. Kevés lielyen látni annyi szép, sudár asszonyt és leányt mint itt. Telietséges, a művelődésre igen fogékony nép. Fejlett szép-érzéke, kézügyessége és nem utolsósorban jó módja pompás népviseletet teremtett, amely sokszor a túlzás határán áll. Kissé szereti a föltűnést. Egyáltalán nem jön zavarba, hogyha bámuló pillantások veszik körül. Pl. az egyik menyecske büszkén mesélte, hogy egyszer fönt volt Pesten Szent Istvánkor a kislányával. A Mátyás-templom előtt egész csődület támadt körülöttük és fényképészek serege rohamozta meg őket. Sőt egy amerikai úr le is filmezte a kislányt. Amikor jutalmul pénzt akart neki adni, önérzetesen utasította vissza. Büszke nép a sárközi, öntudatos, a saját értékeivel nagyon is tisztában van. Egy bizonyos fokú színészhajlam is van benne, kifelé az idegennek mást igyekszik mutatni, mint amilyen valójában, sokszor rosszabbat. Ez a színészkedés azonban nem alattomos ravaszságból fakad, hanem ez is az erős zárkózottságból következik. Az úri népet respektálja, de egyben kissé le is nézi, mert amint ők mondják, az úr más keze, lába", vagyis mindig függő helyzetben van valakivel vagy valakikkel szemben. Viszont ő, a szabad sárközi polgár az adón kívül nem tartozik senkinek semmivel. De irigyli is az urat. Irigyli szellemi fölényéért. A magasabb szellemi fokkal együtt emelkedettebb erkölcsi felfogást is vár az úrtól. Megköveteli, hogy jellemes, emberi hibáktól mentes legyen, mert ha sajátbotlásaikat úrnál tapasztalják, kíméletlenül elítélik érte és mintegy szabadságlevélnek tekintik a saját hibáik számára. Az úriságtól azonkívül anyagi jólétet is elvár ez a nép, mert az éhenkórász urat jobban lenézi a zsellérnél is. Szíves, vendégszerető és szereti is, ha ilyen hírét viszi el az idegen. Jómódját nem rejti véka alá, örül, ha elismerik gazdagságát. Mindenről lehet vele beszélni, érdekli a világ folyása. A közéleti, politikai kérdések lekötik, ezekről maga is önálló véleményt alkot. Szereti a könyveket. Nem ritka az olyan ház, ahol klasszikus 8

10 írók munkái húzódnak meg az almáriom csecsebecséi mögött. Az egyik 65 éves ember elragadtatással beszélt Madák" Az ember tragédiájáról. Olvasta Jókai összes munkáit, ismeri Arany, Petőfi műveit. A színház és művészet ugyancsak érdekli őket. Gazdagabb, idősebb polgárok mesélik, hogy fiatalabb korukban évenkint kétháromszor fölrándultak Pestre csupán kedvtelésből. Szállodában laktak néhány napig, azalatt sorra járták a múzeumokat, színházakat. Gyakran csupán a Nemzeti Színház egy-egy jó darabja kedvéért mentek föl. Minden jobb népszínművet láttak, a színészekről névszerint beszélnek és önálló kritikát mondanak a játékukról. A fiatalabbak ma is Szent Istvánkor, mintavásárok, kiállítások alkalmával néhány napot a fővárosban töltenek, végigjárják a színházakat, múzeumokat, ligeteket, Angol-parkot stb. A szokásaiban konzervatív sárközi nép szélesen föltárta kapuit a modern technika előtt. Motorkerékpár, nem ritkán autó is sárközi polgárt vall urának. Ha végigmegy az ember vasárnap délelőtt az utcán, itt is, ott is világvevő rádió hallatszik ki a parasztházból. Biciklizni majdnem mindenki tud, kevés az olyan lány, vagy fiú, akinek nincs kerékpárja. Tehát technikai téren Sárköz nem marad mögötte az ország egy vidékének sem. Nem is ezen a téren kell keresnünk a sárközi nép eredeti sajátságait, hanem erkölcsi és világnézeti téren. Lássuk hát azokat a tulajdonságokat, amelyek sárközivé teszik a sárközit. Sárköz a korai házasság hazája. Amint kimarad a lány az iskolából, azonnal fölmerül a férjhezadás nagy gondja. A jelölés ugyan megtörténik már egészen kis korban, de a terv ekkor ölt komoly formát. Nem kis gondja van ilyenkor a lány anyjának, nagyanyjának és az olyan rokon és ismerős asszony-népnek, akiknek szava lehet a dologban. Az apa és általában a férfi rokonság nemigen ártja magát bele, rendszerint csak jóváhagyja a már kész tervet. Igen sok körülményre kell tekintettel lenni. így, hogy elég gazdag-e a kiszemelt vő, eléggé fejlett-e már, megfelelő-e a rokonsága stb., stb. Végre, ha már megegyeztek a legapróbb részletkérdésben is, jöhet 9

11 a cigány, vagy rezesbanda, kezdődhet a négy-öt-napos lakodalom. A menyasszony alig hogy betöltötte a tizennégy évét, a vőlegény a tizenhetet. Az elméleti eljegyzés nagyon korán megtörténik. Már iskolás korukban maguk az egymásnak szántak is tudják egymásról, hogy ki kinek van odaígérve és beleélik magukat a házasság gondolatába. Ez azonban nem akadálya annak, hogy mindegyiknek meglegyen a maga szeretője. Ritka az olyan szerencsés véletlen, amikor a jegyesek egymásnak egyúttal szeretői is. A gyerekkori jelölés azonban nem jelent föl bonthatatlan köteléket. Elég a leendő anyós, vagy sógornő egy csípős megjegyzése, hogy a két család ádáz ellenségévé legyen egymásnak és a frigyből ne legyen semmi. A házastárs kiválasztásánál igen nagy gondot fordítanak arra, hogy a leendő férjnek körülbelül ugyanakkora vagyona legyen mint a menyasszonynak. A férjhezmenő lánynak készen van a staférungja", amelynek nagyrészét az anyjától örökli,. de amit még az sem használt soha. A szekrény zsúfolásig tömve színes szőttesekkel, amelyeket a lakodalom és egyegy búcsú alkalmán kíviil nem lát senki, mert el vannak zárva a szekrényekben. A gazdag legényes ház nagyon számontartja a lány hozományát. A házastársak közötti viszony is egészen más Sárközön, mint az ország sok más vidékén. Itt az asszony nem függvénye az urának, teljesen szabadon rendelkezik magával és vagyonával. Igen jellemző például, hogy az asszony haláláig a lánykori nevét használja, a házára azt Íratja és a sírkövére azt véseti. Más vidéken az asszony beszédközben állandóan hivatkozik az urára, itt órákhosszat beszélhet vele az ember és nem tudja meg, hogy van-e ura, vagy sem. A leánynév használatát talán praktikus okokból vezették be, ugyanis ha háromnégyszer válik az asszony, kényelmetlen lenne mindig az új ura nevén mondani, viszont X. Vica, X. Vica marad a harmadik uránál is. A Sárközben fölösleges lenne nőemancipációról beszélni. Bent a házban kizárólag az asszony kezében van a kormányrúd. Az ő akarata előtt mindenkinek meg kell 10

12 hajolnia. De csak egy bizonyos koron túl nyer az aszszony ekkora hatalmat, vagyis ha ő a legidősebb nő a családban. Néha előfordul, hogy anya és lánya, vagy anyós és meny összeöregszenek és fiatalasszony is van a háznál, ilyenkor a két öreg együtt dirigál. Az érdekellentétek elkerülése végett azonban az öregebbik aszszony ha van szállás rendszerint kikerül oda és ott fejti ki teljhatalmát. Számottevő munkát csak az idősebb asszonyok és cselédek végeznek, a fiatalja igazán meg van kímélve. A lánynak megkülönböztetett helyzete van a családban. Nemigen lehet munkának nevezni, amit a házon kívül tesz-vesz. A háznál sem jut egy kis söprögetésen, varrogatáson kívül egyéb munka a számára, az is inkább játéknak, mint munkának nevezhető. Csak a szegény lányok kivételek; nekik létkérdés a munka, mivel feltétlenül meg kell keresniök a cifra ruha árát. Bizony egy-egy drága öltözetért félévig is kell dolgozniok. A házasságban csak egy esetben engedik el a vagyont, ha a lányt úr, vagy legalább is úrféle veszi el. Ebből is látszik, hogy az úriságot nagyra tartják, még ha látszólag le is szólják. Az egyik igen jómódú menyecske, akinek az ura meghalt, másodszor nem a saját fajtájából választotta életepárját, hanem örömmel ment egy félegzisztenciájú úrhoz, akinek még nincsenek meg az utolsó vizsgái, mert nincs rá pénze, de a fiatalasszony azok finanszírozását is vállalta. Az ősi viseletet is szívesen elhagyta érte, most selyemharisnyában, kosztümben, kalapban jár, hogy amint ő mondja, a férje bevihesse a társaságba. Még az iparos-féle ember is jó partinak számít. Az ilyen házasságok azután elvesztik sárközi zamatjukat, vagyis az asszony megszűnik önálló fél lenni, az ura már valaki" előtte, akire felfelé néz. Ekkor már beszél az asszony az uráról, sőt alig beszél másról, mint hogy milyen uri barátai vannak férjének, milyen okos és művelt stb. Az asszonyon magán is nagyon meglátszik az ura nevelése. A kultúrába kóstolt férj magával hozza a kultúrát a parasztházba is. Az asztalukon Tolsztoj, erdélyi írók stb., modern telepes rádió. Az aszn

13 szonynak már kényelmetlen a népviselet, csak vasárnap öltözik ki, hétköznap városi pongyola van rajta. Az ősi rög nem köti többé, alig várja, hogy elszakadhasson tőle. A gyerekéből, akit azonban a tradíciókhoz híven egykének nevel, urat akar csinálni. Sárközön menyecskének lenni foglalkozást is jelent. A fiatalasszony vitrintárgy, aki állandóan a kirakatban van. Az a feladata, liogy szép legyen, öltözködjek, mert az anyós kényes arra, hogy a' faluban lehetőleg ne legyen több olyan menyecske, mint az övék. Azután meg nem is lehet nehéz munkát kívánni a fiatalasszonytól, hiszen állandóan a bába kezeiben van". Mert a házasságkötés után csak a legritkább esetben érkezik meg egy év leforgása alatt a gyermek. Legtöbb helyen előbb a menyecske kicsit kiélvezi" magát. Meg is teheti, mert a külső munka a férfiaké, a ház körüli nagyja munkát pedig elvégzi az anyós, vagy az anyja. Általában a házasság harmadik-negyedik évében születik meg a gyerek. Előfordul, hogy a menyecske már a második, vagy harmadik uránál tart, amikor végre eljut az első és legtöbbször egyetlen gyerekig. Amikor a fiatal asszony eléggé kimenyecskéskedte magát, egy bizonyos idő múlva úgy gondolják, hogy no most már had jöjjön az egyke". Azonban nem mindig szándékosan jön, mert néha előfordul az is, hogy egy nem sikerült mesterkedés" következményekép jön világra a gyerek. A agy esetleg későn veszik észre a dolgot, amikor már nem mernek semmihez sem kezdeni. Ilyenkor némi sopánkodás és még ráért vóna'" megjegyzés után belenyugosznak és kezdik várni a gyereket. Az anyós dicsekszik fűnek-fának, a szomszédok, rokonok pedig figyelik a menyecskét, hogy nem dolgoztatja-e az anyós, nem túl hiú-e a menyecske. Az ötödik vagy hatodik hónapban is vesz-e még magára annyi rokolyát, nem köti-e el túl szorosan a derekát stb. A menyecske életmódjában ezután sem áll be különösebb változás. A szegényebb úgy dolgozik, mint azelőtt, a gazdag pedig éppen úgy nem, mint eddig. A táplálkozást illetően sincs semmi különös változás. A kívánságait azonban teljesíteni kell azonnal, 12

14 mert előfordulhat, liogy lia nem kapja meg az óhajtott ételt elveti a gyerököt", sőt még meg is halhat az aszszony. Arra is vigyázni kell, nehogy megijedjen valamitől, mert tűzíoltos lesz a gyerek. A gyermek születése a helyi bábák segédletével történik, de ma már mind gyakoribb a klinikai szülés is. A gyermekágyat két-három hétig fekszi az asszony. Ezalatt az idő alatt jönnek a rokonok látogatóba és hozzák az úgynevezett paszitot", ami lehet íott, vagy sült étel, de leginkább süteményféle. A látogatóknak azonban íigyelniök kell, nehogy nagyon megcsudálják a fiatalasszonyt, mert könnyen szemverés lehet a dologból és azt bizony elég körülményes gyógyítani. Ezért a látogató, ha úgy érzi, hogy neki nagyon tetszik az asszony, minden bajt megelőzendő, három hajszálát átadja a családnak, hogy égessék el, akkor nem lesz semmi következménye a megcsudálásnak. Régebben igen sokáig szoptatta az anya a gyermeket, négy öt-éves is elmúlt már, amikor elválasztották. Valószínűleg azért, inert\azt tartják, amíg szoptat az asszony, nem fenyeget újabb gyerek veszélye. Ma átlag itt is hat-tizenhat hónapig szoptatnak. Előfordul azonban, liogy csak néhány hétig és azután mesterséges táplálékot kap a csecsemő. Mesterséges tápszerül leginkább árpakávét, zamakót, lisztpempőt adnak, de amint lehet, rögtön rátérnek a mindennapi ételekre. A kicsi fekvőhelye mindenütt bölcső, de sok helyen van már díszes modern gyermekkocsi is. A takaró hímzett terítő, többnyire készen vett bóticsipke" évvel ezelőtt is a kisgyerekeket nemre való tekintet nélkül még egyformán öltöztették. Amíg csak az iskolába nem kerültek, valamennyi kislány volt, azaz szoknyában járt. A fiút csak úgy különböztették meg,, hogy pörge kalapot nyomtak a fejébe és a haját rövidre nyírták. Láttam egy fényképet, amely rakottaljas matrózruliás, kb. 5 6 éves kislányt ábrázolt és kiderült róla, hogy az illető ma házasulandó fiatalember. Ma már nadrágban vagy legalább is kezeslábasban szaladgál a 6 éven aluli férfinép is. 13

15 Betegség esetén a gyereket orvoshoz viszik, ezen a téren valóban haladás tapasztalható. Ennek oka részben az, hogy az orvos tudományában jobban bíznak, mint a szülék"-ében. Az egykét nagyon féltik és nem akarják megkockáztatni egy esetleges elkezelés" következményeit. Másrészt meg hiúsági kérdés is az orvos, mert lehet dicsekedni vele a faluban, hogy ennyit meg ennyit fizettek az orvosnak, ők nem sajnálják az egykétől az orvosságravalót. Szülők és gyermekek között lelki kapcsolatról alig lehet beszélni. Az imára gyakran nem az édesanya tanítja a gyermeket, hanem az iskola. A szülők és a gyermekek közti viszonyt jellemzi a szülők részéről a vak imádat, a gyerek részéről a nyafogó, kényeskedő követelődzés, nyűgösködés. Az anya minden szava csillagom, aranyom, gyöngyöm, virágom" stb., a gyerek válasza vonakodó, kelletlen, durcás, nem ritkán szájaskodó és neveletlen. A szülők a lánygyermeknek jobban örülnek, mert szebben lehet járatni, mint a fiút. A r an is rajta vasárnap egész kis vagyon. Saját állításuk szerint sok helyen azért van két gyerek, mert hogyha az első fiú, a szülők kislányt is szeretnének, és így megkockáztatják a másodikat is. A legtöbb gazdag család taníttatni szeretné a gyereket és ha csak egy kis hajlandóság van a csemetében, be is adják az iskolába, de csak kevesen jutnak el a felsőbb osztályokig. Van olyan eset is, amikor a lányt zárdában neveltetik úri szokásokra, és amikor éves lesz, hazahozzák; beöltözik sárközi ruhába és férjhez megy valamelyik helybeli legényhez. Az ilyenek beszédjén, modorán nagyon meglátszik az úri nevelés. Az egyke természetellenes helyzetet teremtett a szülő és a gyermek között. A szülői szeretet két véglet között mozog: egyrészt elkeseredett harc a meg nem született gyermek ellen, másrészt a meglévő iránti majomszeretet. Két oldalról folyik a küzdelem: az egyik táborban a szülők a modern technika legújabb és legtökéletesebb vívmányaival fölszerelve, a másik részen az életnek indult, védtelen gyermek, akinek az él ni vágyáson 14

16 és tehetetlen, ártatlan kis életén kívül semmije sincs. Ebben az egyenlőtlen harcban azután nem csoda, ha százával hullik a nemzet fájáról az elfagyott rügy. Éles felkiáltójelként áll a megszületett gyermek szüleivel szemben, önzésével, szeretetlenségével, tiszteletlenségével. A szülők rajongó szeretettel veszik körül a kis gyermeket,, aki uralkodik, parancsol szülőinek, nagyszülőnek és az egész környezetnek. Ha véletlenül rosszkedve van, vagy ha valami kis baja támad, fenekestül felborítja az egész család nyugalmát. Nyűgös, kényeskedő, erőszakos, sőt goromba és ezeket az erényeket" megőrzi felnőtt korában is. A szülőben nem lát mást, mint örökhagyót és nem győzi kivárni, hogy a vagyonnak korlátlan ura lehessen. Szomorú öregség vár az olyan szülőre, aki a gyereke kérésének enged és már életében ráíratja a vagyont. Attól kezdve az öreg csak teher, és sokszor még jó szó sem jut neki. Sárköz, mint mondottuk a korai házasság hazája. De nemcsak a korai házasságé, hanem válásé is, még pedig a gyakori válásoké. Arra a kérdésre, hogy előfordul-e a válás Sárközön, maguk a sárköziek adnak igen élénk feleletet. Szerintük kevés az olyan házaspár, aki első házastársával élne. Okául azt állítják és lehet, igazuk van, hogy a éves menyecske és éves férj néhány heti, esetleg néhány évi többé-kevésbbé boldog házasság után rájön arra, liogy más valakivel boldogabb tudna lenni. Ekkor különböző címeken beadják a válókeresetet és elválnak. Ezután következik az úgynevezett özvegy-sor", ami nemcsak a halál miatti özvegységet jelenti náluk, hanem a házastárs nélkül maradt állapotot is. Rövid idő múlva jön az új házasság. Az elváltak újra megesküdnek templomban is. Ezáltal Istentől szentesítve és így az erkölcsi felelősség alól mentesítve érzik a viszonyukat. Az egyik községben panaszkodnak ugyan, hogy nagyon szigorú ember a papjuk, mert negyedszer már nem esketi meg őket és így kénytelenek más faluba menni. Vallási tekintetben Sárköz lakossága eredetileg református volt, ma a katolikusok száma a nagy bevándor-

17 lás következtében mind nagyobb lesz. Érdekes, liogy az egyik községben, ahol a katolikusok számbeli fölényben vannak, a reformátusok mégis túlsúlyban érzik magukat. Érdeklődésünkre, hogy mennyi katolikus van a faluban, református részről mindig azt a feleletet kaptuk, hogy alig vannak néhányan. Annál meglepőbb volt a statisztika, amely szerint a község lakosságának 46.6%-a katolikus, 45.3%-a református, tehát 1.3% többségben vannak a katolikusok. Hogy mégis a református az uralkodó vallás, annak tulajdonítható, hogy a reformátusoknak van templomuk, papjuk, az iskolát is a református egyház tartja fenn. Azonkívül a község virilistái is a reformátusokból kerülnek ki, tehát a községben a döntő szerep az övék. A vallás legnagyobbrészt külsőség náluk. Csak a kontúrokat ismerik, a részletekbe nem hatolnak bele. Számukra a vallás és a gyakorlati élet két ellentétes világ. Külön-külön érdekli őket mind a kettő, de közös nevezőre hozni nem tudják őket. Imakönyvet minden háznál talál az ember: egyszerűt, vagy díszeset. Az imát, a prédikációt élvezik, különösen akkor, ha minél távolabb áll a gyakorlati élettől. Fő az, hogy minél tarkább legyen a sok csillogó szóvirágtól. A templom járásnak is megvannak a külön szabályai. Beharangozás előtt egy lélek sincs még a templomban, mert nem illik olyan korán menni. Ezért vagy a templom előtt le-fölsétálva várakoznak, vagy csak harangszóra indulnak el hazulról. A lányok és menyecskék érkezése valóságos élmény. Mintha jelmezbe öltözött babák libegnének, ring a sok drága selyemszoknya. Egyegy lányon, menyecskén P érték is suhog. A látványosság azonban hamar végetér, mivel csak néhányan jönnek templomba. A többi nem jöhet, mert mint ők mondják nincs semmi mutasztani való új" holmijuk. Vasárnap délután, amikor a lányok összejönnek, megtárgyalják a délelőtt látottakat, búsan jegyzi meg az egyik, hogy ő majd csak a nyár utóján mehet templomba, mert addig nem lesz semmi mutatni valója. Különösen a jóvaléléskor", úrvacsorakor kell új holmit bemutatni, mert ha máskor kong is a templom az íires- 16

18 ségtől, ekkor azonban minden valamirevaló ember ott van. A jóvalélés alkalmával úgy találtam, liogy mégis van hitélet a faluban. A hívek buzgó, áhítatos arccal járultak az Ür asztalához. De délután alaposan kiábrándított a kurátor felesége, örömmel mondta, hogy milyen jó, hogy a három kenyeret, amelyet ilyenkor neki kell adnia, a pékkel süttette, mert tuggya kedves, a jóvaléléskor az egész falu kibeszéli, hogy no, a kurátörné máma savanyú (vagy keletlen) kenyeret sütött!" A vallási közönyösség azonban mégsem a nép lelki alkatából következik. Vallási érzékük van, azt mutatja az is, hogy a gyerekek ébredő tudata igen sok esetben fordul a vallási kérdések felé. Érdekli őket Isten, a lélek, a túlvilág. A tépelődő, magárahagyott gyermek egy darabig próbál feleletet adni a benne forrongó transzcendens kérdésekre, de mivel külső segítséget nem igen kap, lassan belefárad és mire felnő, beleidegződik a vallás iránti teljes közöny. Pl. az egyik menyecske panaszkodott, hogy nem tudja, mi volt egy időben a kislányával, mindig csak az imakönyvet bújta. Mentegetőzve tette hozzá Az Isten ne verjen meg bennünket érte, de mitülünk ezt nem láti!". Sárközben erősen szaporodik a katolikusok száma. Azonkívül elég szép számmal vannak baptisták is. A katolikus templom tele van hívekkel, de díszes sárközi ruhát egyet sem látni. A katolikusok csaknem mind szegényebb néposztályból kerülnek ki. Köztük nemigen divik az egyke, de a gazdag kat. családok már átvették ezt a néppusztító betegséget. A baptisták legnagyobb része a szegény nép közül toborzódik, de sokan rokonszenveznek velük a gazdag reformátusok közül is. A három vallás ütközőterületén természetesen sokan vannak olyanok is, akik átmeneti jelleget mutatnak, állandóan ingadoznak. Ezeket egyik felekezet sem szereti. A sárközi temetők beszédes tanúi a gyermeki kegyeletnek. Itt is kitűnik, hogy a családtagok közti szeretet csak lefelé van meg: szülő a gyermekét igen, de gyermek a szülőjét nem szereti. Az egyik falu temetője pl. térdig-

19 érő fűvel van benőve, út egyáltalán nincs. Első benyomásom az volt, hogy öreg, elhagyott temetőbe jutottam. Csak amikor a síremlékeket figyeltem, megdöbbenve láttam, hogy az egy-kétéves síron éppen olyan magas a fű, mint a húsz éve eltemetetteken. A díszes, drága sírkövek csak a gazdagságot és nem a kegyeletet hirdetik. Hatalmas obeliszkek, versekkel teleírt márványemlékek tanúskodnak, hogy a rokonságnak erre is tellett. Az emléket fölállítják, az elhunyt nevét, esetleg jó tulajdonságait versbeszédbe rávésetik csillogó arany betűkkel. Egy másik versszakban, amelybe belevették valamennyi hozzátartozó nevét, elsiratják és ezzel a halott meg is kapta a végkielégítést. Ezután megadják neki az örök nyugodalmat". Temetési szertartásaikban megtartották az ősi sirató szokást. A sirató asszonyok ékes szavakban méltatják a boldogultat és ugyancsak ők tolmácsolják a család mély fájdalmát. Ha végigmegy az ember a temetőn, itt is, ott is szembeötlik egy-egy sírkő, amely alatt fiatalon elhunyt aszszony pihen. Különösen sok a év között meghaltak száma. A sok asszonyhalál okát kutatva, kiderül, hogy ezek a sírkövek nemcsak néhány család tragédiáját jelzik, hanem a saját maga által pusztulásra ítélt sárközi nép állított bennük fejfát magának. Gyógyíthatatlannak látszó betegség szedi itt áldozatait; az egyke. Nagyon fájó pont ez, alig lehet hozzányúlni. Fájó a nemzetnek, mert miatta pusztul éppen az a színmagyarság, amely túlélt tatárdúlást, törökpusztítást. De fájó pontja ez magának a sárközi népnek is. Nem lehet gyógyító szándékkal hozzáérni, azonnal fölszisszen és mintha legfőbb jogaikban lennének megtámadva, elkeseredett küzdelemmel védik minden beavatkozás ellen. Pedig nagyon sokba kerül nekik az egyke. A sok erőszakos beavatkozás sok beteges asszonyt teremt. Egész vagyont költenek az asszony kezelésére. Ez is egyik bizonyítéka annak, hogy az egyke nemcsak vagyonkérdés, mint általában tartják. Kétségtelen nagy szerepe van annak is, hogy lehetőleg egy kézben gyűljön össze a vagyon, de az egyke erkölcsi kérdés is. Amint látjuk, meg- 18

20 vannak a sárközi népnek a maga erkölcsi normái és az azoktól való eltérés egyben a társadalmukból való kiközösítést is jelenti. Így az egykét nemcsak a család egyéni érdekei diktálják, hanem a közmegegyezés is. Az az asszony, akinek még harmadik gyereke is lesz, halálra szégyelli magát a többi előtt, akik egy-egy gúnyos végigméréssel éreztetik vele, hogy nem röndös asszony". Csak annak az asszonynak van kettőnél több gyereke, akinek, mint ők mondják, nem telik a költségekre, vagy pedig ügyetlen. Számos módot és eszközt találtak ki ők maguk is a védekezésre és egy-egy szomorú kimenetelű mesterkedés" nem riasztja el őket a továbbiaktól. Sőt az ilyen eseteket még intő példának állítják a fiatalok elé, mintha a halált az egyke-törvény ellen való vétség idézte volna elő. Pl. Egy 24 éves korában elhunyt szép fiatal asszonyról volt szó. A lányok teljes meggyőződéssel állították, hogy az asszony azért halt meg, mert nem volt neki elég egy gyerek, a második azután fölélte a vérit" és belehalt. Az igazság az volt, hogy ő is, mint a többi mr^vecsketársa, az első időkben nem akart gyereket. A sok mesterkedés" annyira legyöngítette, hogy több beavatkozás nem lett volna tanácsos és így megszületett az első gyerek. Ezután még jobban vigyázott az asszony, ami fokozottabb szervezeti leromlással járt. Az erős küzdelem ellenére mégis jelentkezett a második gyerek, túlélte a legerélyesebb támadásokat is és megszületett. A sok szer és eszköz, amellyel meg akarták akadályozni a kis alkalmatlankodó érkezését, megsértette a magzatot és nyomorékként jött a világra. A gyerek alig volt 3 hónapos, amikor az anya rémülten vette észre, hogy újabb kis jövevény ígérkezik. Ekkor már kíméletlen harcot indított ellene és semmivel sem törődve, erőszakosan szabadult a harmadiktól. A magzat elment, de magával vitte édesanyját is. Sok ilyen és hasonló esetet tudnának mesélni a sárközi temetők. A nép maga nem csinál lelkiismereti kérdést az egyke-ügyből. Szerintük az első három-négy hétben még könnyű megszabadulni a kolonc"-tól, csak a második hónap után tekintik véteknek, mert akkor már megvan minden kis porcikája, 2* 19