Beszámoló a chicagói IMTS 2012 évi szerszámgépipari és elektronikai kiállításról és egy kéthetes utazásról az USA-ban 15.

Átírás

1 Beszámoló a chicagói IMTS 2012 évi szerszámgépipari és elektronikai kiállításról és egy kéthetes utazásról az USA-ban 15. befejező rész Irány San Francisco Szerettünk volna korán elindulni, de a reggelizéssel és az összepakolással úgy eltotojáztuk az időt, hogy már 9 óra is elmúlt, mire végre útra kelnünk. Bár tudtuk, hogy a sivatag előtt tele kell tankolni az autót, mégis keletkezett az elindulás után egy ki riadalom. Európai szokás szerint a város kijáratánál vártuk, de már jó darabon eltávolodtunk Las Vegastól és még mindig nyoma sem volt tankoló helynek. Már majdnem visszafordultunk, de a GPS biztatására mégis kitartottunk. És valóban! Kb. 50 km-rel a város után feltűnt az első benzinkutakat előjelző tábla. Végre megnyugodhattunk! Jó okunk volt a nyugtalanságra, mivel egész Észak-Amerika legmélyebben, 86 m-rel a tenger szintje alatt, fekvő legszárazabb és legforróbb sivatagi területe volt előttünk. Ez a Halál-völgy (Death Valley), a Mojave sivatag része. Itt mérték a földön az eddigi legmagasabb hőmérsékletet 57,8 C 1922 szeptember 13-án. Tele tankkal vágtunk neki a sivatagnak és vártuk az ígéret földjét, a zöldellő Kaliforniát. Vártuk, vártuk és nem jött el. Egész úton főleg pusztasággal találkoztunk. Kaliforniai táj A sivatagos tájon, helyenként azért fel-feltűntek pompás zöld narancsligetek. A zöldnek itt nagy ára van! Minden fa tövét becsövezték! Bólogató szivattyúk, mint nagy szúnyogok szipókázzák a föld mélyéről az éltető vizet. Lám mire képes az ember! Még a sivatagot is képes uralma alá vonni! 1

2 Óhatatlanul felmerült bennem a gondolat, hogy a vízcsap elzárása után mennyi időre lenne szüksége a sivatagnak, hogy visszahódítsa ezeket a zöldellő területeket. Néhány nap? Legföljebb néhány hét. Bár közeledtünk San Franciscóhoz, a táj továbbra sem változott. Kopár sivatag mindenfelé. Emlékeztetni szeretném az olvasót, hogy ez így megy amióta elindultunk Denverből. Ha az ígéret földjének számító napfényes, narancsligetekben gazdag Kalifornia is ilyen, akkor hol vannak az élhető területek az USA-ban? Azt olvastam, hogy a Mississippitől keletre fekvő vidékek, ahonnan elűzték a Cherokee indiánokat (Emlékezzenek a könnyek útjára!), gazdagok halban, vadban, termőföldben és ott évente kétszer is aratnak. Remélem ez nem úgy igaz, mint az, amit Kaliforniáról hallottam eddig! Amikor itt jár az ember, akkor állnak össze a mozaikok képpé. Ilyenkor jut az ember eszébe Albert Hammond 1973-as slágere, amit a kedvencem a The Mamas & The Papas is feldolgozott, az It never rains in Southern California (Dél-Kaliforniában sohasem esik az eső). És valóban. Ez így van. Minden száraz, mint a tepertő. Délután 4 óra lehetett, már túl voltunk az út felén, amikor megálltunk ebédelni. Természetesen csak valamilyen szendvicses hely jöhetett szóba. Végül egy Subway étkezde mellett döntöttünk. Felejthetetlen volt. Még most is érzem a szagát és az ízét. Jó darab időnek kell eltelnie ahhoz, hogy újra bemenjek egy Subwaybe. Ahogy közeledtünk San Franciscóhoz egyre csökkent a hőmérséklet. Én ezt az alkonyatnak tudtam be, de másnap kiderült, hogy itt nappal is hideg van. Még a kiállításon beszélgettünk az egyik tajvani partnerrel és szóba került, hogy San Franciscóból indulunk majd haza. Megemlítette, hogy az egy nagyon hideg város vigyünk jó meleg ruhát magunkkal. Persze én mosolyogva elhárítottam a figyelmeztetést, arra gondolva, hogy biztosan csak egy éjszakát töltött ott és minden gyerek tudja, hogy a sivatagban éjjel akár fagyhat is. Márpedig San Francisco a sivatag közelében fekszik. Majd nappal perzselő lesz a hőség, gondoltam. 2

3 San Francisco Legnagyobb meglepetésünkre a tajvani partnernek igaza lett. Másnap sütött a nap és csípett a hideg. Mindent magunkra szedtünk, mégis megfagytunk. De folytassuk a megérkezéssel! Végre begördültünk utunk utolsó állomására San Franciscóba! Az út mentén egymás után következtek a táblák, amelyek a híres egyetemek, vállalatok felé irányították az utazót. Láttunk leágazást a Stanford és a Berkeley egyetemek felé és láttunk HP, Google és Apple táblákat. Megnéztem az interneten a világ legsikeresebb egyetemeinek a listáját. A legtöbb, nem számoltam meg, de ránézve is látszik az USA-ban van. A második helyezett talán Anglia. A gazdaságuk sikerét látva nem meglepő, hogy két török egyetem is található a legjobbak között. Sajnos sem magyar, de még kelet-európai sincs ezen a listán. San Francisco a világ 35. leglátogatottabb turisztikai célpontja. A nyugati part banki és üzleti központja. Egy kis San Franciscoi történelem 1846-ig ez a terület Mexikóhoz tartozott és csak a Mexikó-USA háború után került az USA birtokába és kapta meg a mostani nevét. Azt gondolom, hogy a mexikói uralomnak és a rideg, barátságtalan környezetnek is köszönhető, hogy a város lakosságának a száma még 1848-ban is mindössze1000 fő volt. Ha nem jön az aranyláz, lehet, hogy még ma sem lennének túl sokan. Az aranyláz kirobbanásával 1849 végére a lakosság száma re ugrott fel. Persze az ugrásszerű növekedés és az odaáramló szerencsevadászok és csőcselék révén szinte törvényen kívüli hellyé, a prostitúció, a szerencsejáték és a velük együtt járó bűnözés központjává vált a város. Jöttek a borzalmas járványok is és az akkor már lakosúnál is nagyobb város háromnegyedét romba döntő 1906 évi nagy földrengés és a vele járó iszonyatos tűzvész. Jelenleg a városmag lakossága , a vonzáskörzettel együtt a teljes lakossága ennek a vidéknek pedig kb. 7,5 millió fő. Las Vegasból nem sikerült itteni szállodát foglalni, mivel csak nagyon drágán kaptunk volna helyet, így a megérkezésünk után még előttünk volt a szálláskeresés. Mivel hétvégére érkeztünk a városba, ezért az árak a csillagokba szöktek. Az internetes foglalásnak köszönhetően itt szinte semminek sincs fix ára, legyen az szálloda, autóbérlés, vagy repülőjegy. Az árat a kereslet határozza meg. Ha sok a szabad hely, akkor az átlagár töredékéért vásárolhatunk. Ha nő a kereslet és csökken a kínálat, akkor elindulnak az árak felfelé. Mivel hétvégére érkeztünk a nagyvárosba, ezért alaposan meg kellett fizetnünk mindennek az árát. Az autót 11 óráig kellett leadni. Az volt a stratégiánk, hogy előbb szállást keresünk, lehetőleg nem messze a repülőtértől, és csak azután adjuk le a kocsit. 9 óra körül értünk a város határába. Köszönhetően a remek útbaigazító tábláknak hamarosan találtunk egy olyan kijáratot az autópályáról, ami nem volt túlságosan messze a repülőtértől és több ismert szálloda is hirdette magát. Némi keresés után megtaláltuk a még éppen elfogadható árú szállodát. Kipakoltunk és irány a HERZ autókölcsönző. Először a repülőteret vettük célba. Ez nem volt nehéz, mert az autópályára visszatérve jól ki volt táblázva az irány. Azután, ahogy közeledtünk a reptérhez megjelentek az autókölcsönzőket jelző táblák, majd pedig követve a HERZ kiírást már célba is értünk. Két perc alatt átvették az autót és mehettünk isten hírével. A repülőtér előtt megvártuk a szállodánk shuttle buszát és nem sokkal éjfél után végre ágyba kerültünk. Másnap, szombaton, korán indultunk városnéző túrára. Nem sokkal a szállodától az amerikai férfiak kedvenc időtöltésébe botlottunk. Ez az autós találkozó. A kiglancolt autókkal összejönnek egy parkolóban. Megcsodálják egymás legújabb szerzeményeit és újításait, söröznek bömböltetik a country zenét és láthatóan nagyon jól érzik magukat. Boldogok és nagyon hálásak, ha valaki megcsodálja a járgányukat. 3

4 Megint élveztük, hogy a városközponttól elég távol, milyen remek vonatközlekedés van a belváros felé. Itt minden hülye-biztos. A peronon, ahol ki van írva, hogy hová megy a vonat, természetesen még nyíllal jelzik az irányt. A gyengébbek kedvéért az is fel van tüntetve, hogy aki máshová akar utazni, annak egy másik vágányt kell választania. A San Franciscói városnézés egyik célpontja természetesen a Golden Gate híd volt. Előbb lementünk az öböl partjára és ott elindulva a híd irányába vártuk a pompás látványt. Útközben remek kávéházakat, nyüzsgő piacot és boltokat láttunk és fókákat. Sokszor hallottam, hogy gyakoriak a cápatámadások a kaliforniai öbölben. A cápa a beteg, sérült állatokat támadja meg. Különösen szereti a fókahúst. Amikor a szörfös ráfekszik a deszkára és kézzellábbal evez, az a cápának úgy tűnik, mintha egy beteg, vergődő fóka lenne és ezért támad. Persze azt álmomban sem gondoltam, hogy a kaliforniai öbölben nem csak szörfösök, hanem fókák is élnek. 4

5 Pedig így van. Megtudtuk, hogy az uralkodó széljárás az öböl vizét kifelé tolja és helyére az északi sark felől jeges tengervíz áramlik be. A számukra ideális napsütéses, de jeges klímát élvezik a fókák és boldogan lubickolnak a turisták legnagyobb örömére. Így már világos, hogy a Görögországban megismert San Franciscói házaspár miért élvezte ott annyira a langyos tengervizet. Úgy pancsoltak benne, mintha először láttak volna tengert. Mark Twain írja, hogy a leghidegebb tél, amit valaha megéltem, az egy nyár volt San Franciscóban. San Francisco a róla elnevezett öböl bejáratánál a félsziget csúcsán terül el. Az öböl óceán felé vezető nyílása fölött ível át a Golden Gate híd. Én itt tudtam meg, hogy a szilícium völgy központja nem San Francisco, hanem San José, bár a két város teljesen összeépült. A nagy elektronikai és IT vállalatok inkább San Joséban vannak és a híres Stanford egyetem is ott található. (Eddig úgy tudtam, hogy San Franciscóban.) Még egy érdekesség a hideg tengerrel kapcsolatban. Itt található a rettegett börtönsziget az Alcatraz. Mindössze 2,4 km-re fekszik a szárazföldtől. Az ember először nem érti, hogy mitől olyan izolált ez a hely a szárazföldtől, hiszen egy Balaton átúszó oda vissza röhögve megjárja ezt a távot. A nyáron 8 fokos víz is hozzájárult ahhoz, hogy azt hiszem nem tudnak olyan fogolyról, aki bizonyíthatóan sikeresen meg tudott innen szökni. Alcatraz (a jobb oldali internetes kép) Úgy gondoltuk, hogy az öböl partján haladva egyszer csak megpillantjuk a város fantasztikus jelképét a Golden Gate hidat. Kb. 6 km gyaloglás után, egy magaslatra érve döbbentem meg, hogy még mindig 5

6 nem látható a csodálatos építmény. Felszálltunk egy arra tartó autóbuszra és megérkeztünk a télbe. Jeges szél fújt és a sűrű ködtől a Golden Gate-t még néhány száz méterről sem lehetett látni. Felmentünk a hídra, de olyan hideg volt, hogy a kötelező fényképezés után menekültünk védettebb helyre. Megtudtuk, hogy ez általában így szokott lenni. Naponta csak egy rövid ideig úgy 11 óra körül látható a csodálatos építmény. Szörfösök a jeges vízben A szédítő magasból lenézve apró pontokként, bukdácsoló szörfösöket láttunk a jeges vízben. Mi, a meleg Balatonhoz és az Adriához szokott forróvérű magyarok rozmároknak tartjuk a Németország északi tengerpartján 18 C-os vízben vidáman pancsoló helybélieket. Ha azok rozmárok, akkor a 8 Cos vízben lubickoló itteniek mik? A nap véget ért. Késő este érkeztünk vissza a szállodába. Másnap hajnali 4 órakor indultunk a repülőtérre és két átszállással (Dallasban és Londonban) érkeztünk haza. VÉGE Utóirat A világ felgyorsult. Napok, sőt néhány óra alatt kultúrákat léphetünk át. Egyre felületesebbek vagyunk a világ csodáinak megismerésében, befogadásában. Az apróbb szépségeket meg sem látjuk. Hazaérünk egy több ezer km-es útról és néhány hónap múlva már alig emlékszünk valamire. Eltelik még néhány hónap és már azt sem tudjuk, hogy melyik évben jártunk ott. Tavaly, vagy tavalyelőtt? Mindig elhatározom, hogy ennek a felszínes rohanásnak véget vetek. Megpróbálom mélyebben megélni az élményeimet! A régi idők vándoraihoz hasonlóan alaposan felkészülök az utazásaimra: elolvasom az odavágó beszámolókat, útközben feljegyzéseket és hazatérve leírást készítek. Ez most végre részben megvalósult! Örülök, hogy ennek a kirándulásnak az élményeit másokkal is megoszthattam! Tavasszal Tajvanra megyek üzleti útra. Remélem, hogy lesz időm és kedvem folytatni az útleírást. Ha igen, akkor folytatás következik! 6