EREDMÉNYEK,,FELADATOK

Átírás

1 AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI KÖRNYEZETVÉDELMI, TERMÉSZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI FELÜGYELŐSÉG LAPJA I-II. NEGYEDÉV XV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM EREDMÉNYEK,,FELADATOK ÉPÍTÉSI-BONTÁSI HULLADÉKLERAKÓ ÉPÜLT VÍZ VILÁGNAPJA FÖLD NAPJA Fotó: Dr. Kalotás Zsolt

2 EREDMÉNYEK, FELADATOK, CÉLKITŰZÉSEK A FELÜGYELŐSÉG ELMÚLT ÉVI TEVÉKENYSÉGÉT ÉS AZ ELŐTTÜNK ÁLLÓ MŰSZAKI, HATÓSÁ- GI ÉS GAZDÁLKODÁSI FELADATOKAT ÉRTÉKELTÉK PINTÉR ISTVÁN IGAZGATÓ ÉS VEZETŐ MUN- KATÁRSAI ÁPRILIS 25-ÉN FELÜGYELŐSÉGI ÉRTEKEZLET KERETÉBEN. Elsőnek Raisz Gyula műszaki igazgató-helyettes értékelte a szakmai feladatokat Az éves feladattervbe foglaltakat a szakértői iroda munkatársai teljesítették, múlt évben a tervezett 530 hatósági ellenőrzéssel szemben 618 helyszíni ellenőrzésre került sor. Kiemelten kezeltük a veszélyes anyagokat gyártó, feldolgozó, tároló és szállító tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek ún. zöldkommandós ellenőrzését. A szakmai sikerek között említette a KIOP pályázatán elnyert Levegőszennyezés és zajterhelés mérése c. projekt végrehajtását, az ennek keretében megvalósult műszaki fejlesztéseket. A szakmai ügyek közül kiemelte az évtizedek óta húzódó Gyöngyösoroszi Ércbánya bezárását és a terület rekultivációja kérdésében történt előrelépést. Számos rendkívüli környezeti esemény is bonyolította a napi feladatok végzését, így az extrém csapadékos időjáráshoz kapcsolódó soron kívüli vízügyi felügyeleti ellenőrzések. A külső ellenőrzések közül az Állami Számvevőszék és a KIOP ellenőrzését említette, melyek érdemleges hibát nem tártak fel. Felvázolta a évi kiemelt feladatokat, az elérendő céloknál a szakmai munka minőségének további javítását, az eljárási határidők tartását, a munkatervi feladatok színvonalas végrehajtásá, az integrált engedélyezés racionalizálását emelte ki. Balázs Tamásné gazdasági igazgató-helyettes a Felügyelőség gazdálkodásáról számolt be. Elmondta, hogy a Felügyelőség évi költségvetése megközelítette az 1 milliárd forintot. A kiadások közel 70%-át a személyi juttatások és a munkaadót terhelő járulékok adják, a dologi kiadásokra 19%, felhalmozásra alig 12% fordítható ban a legfontosabb feladat a likviditás, a napi működés biztosítása. Ebben meghatározó szerepe van a bevételek alakulásának, melyben az igazgatási szolgáltatási díjak (megállapítása kötelező) és a laboratóriumi szolgáltatások díja nem elhanyagolható. Dr. Kopácsi Éva hatósági igazgató-helyettes év legfontosabb eseményének az új egységes zöldhatóság létrejöttét, a természetvédelmi-, tájvédelmi és vízügyi hatósági, szakhatósági jogkörök átvételét, az új hatáskörökből adódó jogszabályok megismerését, az új eljárási rendek kidolgozását tartotta. Ez a Hatósági Iroda szervezeti átalakítását is igényelte: létrejött a Vízügyi Hatósági Osztály, valamint a korábbi Hatósági Osztályból Környezet- és Természetvédelmi Hatósági Osztály alakult ben dereguláció következtében 65 korábbi hatáskör ugyan megszűnt, de ennek ellene hatott 5 új törvény, 18 új Kormányrendelet és 35 Miniszteri rendelet. A Felügyelőség ügyiratforgalma a korábbi ról re emelkedett (utóbbi iratszámot takar). A postai küldemények száma közel volt. Dr. Lőrincz Orsolya osztályvezető a vízügyi hatósági tevékenység integrációját, az új ügymenet kialakítását, az egységes vízjogi engedélyezés gyakorlatának kialakítását, a korábban kialakult ügyhátralék ledolgozását, a szakágakkal való szorosabb együttműködést hangsúlyozta. Dr. Szamorodjuk Katalin osztályvezető előadásából elsősorban az új hatáskörből adódó természetvédelmi hatósági tevékenységet emelendő ki. Több, mint 400 engedély és közel 2000 igazolás került kiadásra az osztályon, amelyekhez az ex lege területek kihirdetése, hatósági ellenőrzések, panasz ügyek, engedély nélküli tevékenységek vizsgálata párosult. Elérendő célként a közigazgatási hatósági eljárási törvény (KET) és az EU jogharmonizáció szellemében megalkotott anyagi jogszabályok helyes jogalkalmazási gyakorlatának kialakítását, a határidőre történő, szakmailag megalapozott, jogszerű döntéshozatalt jelölte meg. Uramné Lantai Katalin osztályvezető a Levegőtisztaság- és Zajvédelmi Osztály évi tevékenységéről elmondta, hogy 125 hatósági ellenőrzés, több mint 100 panasz kivizsgálás mellett közel 200 levegővédelmi engedélyt adtak ki, kibocsátási határértéket állapítottak meg, 39 kibocsátóra csaknem 240 millió forint bírság került kivetésre. Ezen kívül mintegy 2500 szennyező forrás LAL és LM bevallás adatait is rögzítették. Az osztály szakági ügyiratfogalma meghaladta a 6500-at A kiemelt feladatok között a levegőminőség javítása szolgáló intézkedési program végrehajtásának ellenőrzése, a KIOP pályázat keretében folyó stratégiai zajtérképezést és annak a napi munkában való hasznosítása, a térség immissziós állapotának felmérése (mobil mérőkocsival) szerepelt. Dr. Dernei Lászlóné a Vízvédelmi Osztály vezetője elmondta, hogy az osztály 2005-ben több mint 1200 engedélyezési eljárást folytatott le és további ügyben működött közre. Helyszíni ellenőrzéseik meghaladták a 300-at. A speciális ügyek között az EU Víz Keretirányelv bevezetését, a felszíni víz monitoring rendszer átalakítását, a rendkívüli árvízi és belvízi helyzetből adódott soron kívüli ellenőrzéseket említette. Az osztály mintegy 6,5 millió forint értékű, a minisztériumtól átadott feladatot is elvégzett az év folyamán. Bese Barnabás osztályvezető beszámolójában utalt arra, hogy a Hulladékfelügyeleti Osztályon 2763 regisztrált hulladéktermelő telephelyet tartanak nyilván. Az éves ellenőrzési tervben viszont csak mintegy 150 helyszíni ellenőrzést tudnak számításba venni ben kiemelt feladatként szerepelt az OHT felülvizsgálatában való közreműködés, a HIR működtetése, a PCB tartalmú berendezések, hulladékok nyilvántartásának a felülvizsgálata. Náluk is többletfeladatként jelentkezett a zöldkommandós ellenőrzésben való részvétel, a nagyprojektek szakmai ellenőrzése a szakrendszerek működtetése, az adatbázis karbantartása. Az ügyirat forgalom megközelítette a 8400-at ban kiemelt feladat a Területi Hulladékgazdálkodási Terv felülvizsgálata, a felhagyott hulladéklerakók bezárásával és utógondozásával kapcsolatos hatósági feladatok ellátása, az egyedi hulladékgazdálkodási tervek felülvizsgálatának jóváhagyása. Nehézségként említette az év közben elrendelt soron kívüli feladatokat, a jogszabályi dereguláció hiányát, az ügyek számának folyamatos növekedését, melyek csak az ellenőrzések rovására intézhetők el maradéktalanul. Dr. Palásthyné Arnóth Mária osztályvezető beszámolójában a táj- és természetvédelmi szakmai tevékenységgel kiegészült osztály megerősödését tette 2

3 első helyre. Problémaként az alacsony létszámot, az ügyek nagy számát, a területi jelenlét alacsony fokát említette. Elmondta, hogy a környezetvédelmi engedélyezéseknél hiányoznak az elérhető legjobb technika (BAT) referendumai, a feszített ügyintézés mellett nehéz a határidők betartása. Megvalósítandó feladatként az új jogszabályokból fakadó új eljárási rend kialakítását, az integrált megközelítés, komplex szemlélet kialakítását említette. Muránszkyné Mojoróczki Mária a Mérőközpont vezetője a laboratóriumi tevékenységnél a feladatok és a rendelkezésre álló erőforrás összehangolására helyezte a hangsúlyt, amelynek a legfőbb jellemzője a mobilitás, a változás, az átalakítás és a rugalmasság. A laboratórium fő tevékenységét a hatósági ellenőrző mérések, az emissziós és immissziós monitoring adja ( az elmúlt évben több mint 72 ezer vizsgálatot végeztek), melyben ez évtől az alaptevékenységként végzett szolgáltatás is jelentős szerephez jut. Patakiné Farkas Ágnes személyzeti vezető ismertette a felügyelőség humánpolitikáját. Elmondta, hogy 2005-ben 167 fő volt az engedélyezett létszám, ebből 11 fő vezető, 129 ügyintéző, 16 fő ügykezelő és 11 fő fizikai állományú volt. Felsőfokú iskolai végzettséggel 104 fő (67%), ebből 40 fő másoddiplomával rendelkezik. 50 fő valamilyen szinten beszél idegen nyelvet. Godáné Csutorka Andrea kommunikációs és jogi vezető arról beszélt, hogy a médiákkal hatékony a sajtókapcsolat, a Felügyelőség sajtómegjelenése, a közvélemény tájékoztatása jó. A civil szervezetekkel párbeszédindító fórumra került sor múlt év júniusában, ezt követően konzultációs megbeszélés volt, majd decemberben környezeti jogi klinika címmel tapasztalatcserére került sor. Az értekezleten elhangzottakat Pintér István igazgató foglalta össze: legfontosabb eredményének nevezte, hogy a Felügyelőség szervezeti egységét sikerült megőrizni, az integrált szervezet működőképes volt, a szakmai és hatósági munka áthangolása megvalósult. A határmenti együttműködés javítására sikeres PHARE CBC projektet valósítottunk meg. A Felügyelőség és munkájának megítélése javult ban is a működőképesség fenntartása a fő cél, az alap- és ezzel összefüggésben a kiemelt feladatok ellátása, a szakmai, hatósági munka színvonalának megőrzése, emelése, az eljárási díjak megfelelő alkalmazási gyakorlatának kialakítása, a mérőközponti feladatok és a működés összehangolása. A gazdasági szempontok között az alapvető működés eszközeinek biztosítását, a hatékonyság és a takarékosság fontosságát, a szervezeti szempontok közül a jelenlegi struktúra megőrzését, az erőforrások összehangolását, átcsoportosítását emelte ki. A kiemelt feladatok között a már említetteken túl az ivóvízminőség javító program hatósági feladatait, a felszíni víz monitoring rendszer átalakítását előkészítő ökológiai állapotfelmérés folytatását, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás szabályairól szóló eljárási törvény anyagi jogszabályainak helyes jogalkalmazási gyakorlat kialakítását hangsúlyozta. Az elmúlt évi eredmények, a munkatársak felkészültsége, a kialakult csapatszellem kellő alapot ad a évi célkitűzések sikeres megvalósításához - mondta befejezésül az igazgató. /Sallai/ A VÍZ VILÁGNAPJA A víz évtizedében, vagyis 2005 és 2015 között Magyarország vízi-közműveit balkáni színvonalú helyett európaivá tesszük - mondta dr. Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter a keszthelyi Festetics-kastélyban, a Víz Világnapja alkalmából tartott központi ünnepségen. Áldás és átok, az élet forrása és örökös életveszély a víz és az emberiség kapcsolata átszövi, meghatározza az emberi kultúra egészét. Még inkább igaz ez a Kárpát-medence közepén, kezdte ünnepi beszédét a miniszter. Az egészséges ivóvíz fontosságát hangsúlyozva rámutatott: szinte valamennyi nagyvárosunkban kivitelezési szakaszba jutottak hatalmas szennyvízelvezetési és -tisztítási beruházások, melyek összköltsége mintegy 70 milliárd forint. A fejlesztések idén is folytatódnak, így számos újabb nagy projekt indul el. Az aktuális kérdésekre térve a miniszter beszélt a belvízhelyzetről. A belvízzel elöntött területek nagysága akkor 226 ezer hektár volt, vagyis az ország termőterületének közel 4%-a még mindig víz alatt állt, mely mint mondta nem éri el az elmúlt 10 év rekordját, hiszen a legrosszabb helyzet ben volt, amikor 200 ezer hektárral nagyobb terület állt víz alatt, de még 2000-ben is 100 ezer hektárral nagyobb volt az elöntött terület a mostaninál. A miniszter kifejtette: 2001-ben nem sikerült a gátak között tartani a Tiszát, és nagy pusztítást végzett a Beregben. Ez azonban nem azért történt, mert nem tette az akkori kormány a dolgát, - VÍZ ÉS KULTÚRA - vagy a szinte a maival azonos vízügyi vezetés nem értett volna eléggé a védekezéshez mondta. Rámutatott: a védelmi rendszereken azóta sokat fejlesztettek. Elkészült a Szamos teljes védvonala, Vásárosnamény felett mindkét parton biztonságossá vált a védvonal egészen az országhatárig, ezen kívül a Bodrog, a Körösök és a Duna mentén is megtörtént az újjáépítés valamennyi olyan helyen, ahol 5-6 éve még kritikus állapotúak voltak a védművek ban kormánydöntés, ben pedig törvény született a Vásárhelyi-tervről. A munkák a politikai döntéstől rekordidő alatt jutottak el a kivitelezésig hangsúlyozta Persányi Miklós. Ezek a munkák nem nélkülözhetik a szakmailag fölkészült, erős, öntudatos és tenni akaró vízügyi szakmát. Mert a vizekkel kapcsolatos munka ma is az országépítés nélkülözhetetlen eleme. Beszéljünk erről, mutassuk meg, mit ér ez a hivatás, és hogy mekkora ez a feladat egy olyan országban, amelynek a területe közel felerészben nagy folyók ártere méltatta a vízügyi szakemberek munkáját a tárcavezető. 16 évvel a rendszerváltás után éppen ideje abbahagyni a vízügyi szakma boszorkányüldözését. Sosem érdemelte meg, ma még kevésbé érdemli. zárta beszédét Persányi Miklós. Ezt követően a miniszter Vásárhelyi Pál Díjat, Sajó Elemér Emlékplakettet és miniszteri elismerő okleveleket adott át a vízügy területén kiemelkedően dolgozó szakembereknek. KITÜNTETÉSEK MÁRCIUS 15. ALKALMÁBÓL Dr. Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter március 15-e alkalmából a tárca ünnepségén kitüntetéseket adományozott a környezetvédelem területén végzett kiemelkedő munka elismeréseként. A kitüntetettek között ott volt dr. Szamorodjuk Katalin is, Felügyelőségünk osztályvezetője, aki Miniszteri Elismerő Oklevelet vehetett át a minisztertől. Dr. Szamorodjuk Katalin június 1-jétől dolgozik a Felügyelőség hatósági irodáján. Az első időszakban jogi ügyintézőként, november 1-jétől osztályvezetővé nevezték ki. Jelenleg a Hatósági Iroda környezet- és természetvédelmi hatósági osztályát vezeti. Kimagasló szakmai ismeretekkel rendelkezik. Emberi kapcsolata kiváló, munkáját nagy szakmai hozzáértéssel, szorgalommal, rendkívül lelkiismeretesen, felelősségteljesen végzi. Munkája során mint vezető jól irányítja a rábízott feladatok végzését, munkatársait, jó kapcsolatot tart fenn a kollégákkal, ügyfelekkel, társhatóságok képviselőivel. Kitüntetéséhez szívből gratulálunk, további munkájához sok sikert kívánunk. 3

4 A SAJÓ VÍZMINŐSÉGE, HOSSZÚTÁVÚ VÉDELME A SAJÓ AZ AZ ÁLLATORVOSI LÓ, AMELYEN AZ ELMÚLT 5 ÉVTIZED VÍZSZENNYEZÉSEINEK VALAMENNYI TÜNETE JÓL TANULMÁNYOZHATÓ. A SAJÓ DEMONSTRATÍV VÍZFOLYÁS MA IS, DE MÁR NEM AZ AKUT (PL.: CIANID), VAGY A KRÓNIKUS (PL.: NEHÉZFÉM) SZENNYEZÉS TÜNETEIT, HANEM A GYÓGYULÁS EGYÉRTELMŰ JELEIT MUTATJA. HOGY MILYEN STÁCIÓKON MENT KERESZTÜL EZ A JOBB SORSRA ÉRDEMES FOLYÓ, AZ ELMÚLT 30 ÉV VÍZVIZSGÁLATI ERED- MÉNYEINEK VÁLTOZÁSA, A VÍZI ÖKOSZISZTÉMA ÁLLAPOTA ÉS A FENÉKISZAP NEHÉZFÉM TARTALMA JELZI. A Sajó vízgyűjtője, hidrológiája A Sajó a Szlovákiai Érchegységben 1300 m B.f. magasságban ered. Vízgyűjtője a Kárpát-medence északi részén a Dunajec, a Bodrog, a Tisza, az Eger, a Zagyva, az Ipoly, a Garam, a Vág vízválasztója által közrezárt terület. Nagysága km 2, melynek egyharmada 4214 km 2 esik magyar területre. A folyómeder hossza 223 km, ebből a hazai folyószakasz 131 km. A folyó az országhatárt Sajópüspökinél lépi át és Kesznyéten után torkollik a Tiszába. Jelentősebb hazai mellékvízfolyása a Bódva és a Hernád. A Hernád Ónodnál ömlik a Sajóba, amelynek vízgyűjtőterülete csaknem azonos a Sajóéval. A Sajó Qaug 80%-os vízhozama 5,7 m 3 /s. A folyó középszakasz jellegű, meanderező, esése a Hernád torkolatig viszonylag nagy (50-70 cm/km), onnan a torkolatig fokozatosan csökken. Az egységes beágyazott főmeder a Bódva és a Hernád torkolatánál felhalmozott hordalékkúpon bomlik fel és válik sekély mélységűvé. Ennek megfelelően morfológiailag két különböző típusú víztestre különül el. A Bódva torkolattól felfelé 6. típus: dombvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, durva mederanyagú, nagy vízgyűjtőjű folyó; a Bódva torkolattól lefelé 13. típus: Síkvidéki, meszes hidrogeokémiai jellegű, durva mederanyagú, nagy vízgyűjtőjű folyó Az ország medence jellegéből adódóan a felszíni vízfolyások tekintetében is tranzit ország vagyunk. A Sajó és mellékvízfolyásai (Bódva, Hernád) vízgyűjtő területének kétharmada szlovák területre esik, így a vízgazdálkodás helyzete alapvetően mind mennyiségi, mind minőségi szempontból döntően a szomszédos (felvízi) országban tett beavatkozásoktól (készletelvonásoktól és szennyezésektől) függenek. Ipartelepítések, a folyó elszennyezése A Sajó az 50-es évek elejéig az ország halban egyik leggazdagabb folyója volt, és mint a Tisza halbölcsőjét tartották számon. Az ötvenes évektől üzemek egész sorát telepítették a folyóvölgybe, Kelet-Szlovákiában épp úgy, mint nálunk. Ózdtól Tiszaújvárosig két nagy vaskohászat, két vegyipari üzem, gépgyár, drótgyár, papírgyár, üveggyár, hőerőmű, szénmosó, (hogy csak a legnagyobbakat említsük) vezette nem vagy alig tisztított szennyvizeit a Sajóba. A rendszerváltásig eltelt négy évtizedben a megyét a nehézipar hegemóniája jellemezte. A szocialista ipartelepítésre általánosan jellemző volt a magas fajlagos anyag- és energia-felhasználás, mely pazarló vízhasználattal, aránytalanul nagy hulladéktermeléssel és szennyező anyag emisszióval párosult. Ózdról a Hangony-patak közvetítésével magas olaj és vasreve, Kazincbarcika térségében magas só, ammónia és higanytartalmú szennyvíz mellett jelentős lebegőanyag és hő-szennyezés is érte a folyót. A Bábony-patakon keresztül szerves vegyipari eredetű és kadmium szennyezések jutottak a Sajóba, melyhez Miskolc térségében vaskohászati és gépgyári olajos, a drótgyári galván jellegű valamint papírgyári szennyvizek társultak. A nagyarányú ipari fejlődés addig soha nem tapasztalt városiasodással járt együtt. A vízigények ugrásszerű növekedésével sem a szennyvízcsatornázás, sem a szennyvíztisztítás nem tudott lépést tartani. Nyílt a közműolló. Miskolc kommunális szennyvizei például a kilencvenes évek közepéig biológiai tisztítás nélkül kerültek bevezetésre a folyóba, melynek mennyisége a 80-as években megközelítette a napi 100 ezer köbmétert. A Sajó ilyen körülmények között rövid agonizálás után szinte a teljes hazai szakaszon holt vízzé vált. A folyó Európa egyik legszennyezettebb vízfolyása lett. Vízminőségi hossz-szelvény vizsgálat (1974) Hogy mennyire nem túlzóak ezek megállapítások, vizsgálatok támasztják alá. Egy 1974-ben (WHO segítséggel) elvégzett (vízszálkövetéses) vízminőségi hossz-szelvény vizsgálat alkalmával például a határszelvényt átlépő víz oldott oxigén tartalma nulla volt, és az Sajóecsegig, a Bódva-patak torkolatáig nem változott. A Bódva hígító hatására az oxigén koncentráció ugyan 3,0 mg/l érték közelébe emelkedett, de Miskolcnál az erősen szennyezett Szinva befolyásánál ismét jelentősen csökkent. Számottevő javulás csak a Hernád befolyásánál következett be. Azonban a torkolati szakaszon még így is csak alig 5 mg/l koncentrációt ért el. A határszelvényben a víz dikromátos oxigénfogyasztással (KOIcr) jellemezhető szerves szennyezettsége megközelítette a 300 mg/l értéket, ami megfelel egy közepesen szennyezett nyers kommunális szennyvíznek. A szerves szennyezettség csak a Bódva befolyása után csökkent számottevően, miután a víz oldott oxigén tartalma elérte a 2-3 mg/l körüli értéket. A javuló tendenciát Miskolc térségében, az erősen szennyezett Szinva-patak visszavetette. Az öntisztulási folyamatok, és a Hernád hígító hatása együtt eredményezte, hogy a KOI a torkolatig 40 mg/l körüli értékre csökkent. Az ammónium ion koncentráció a határszelvényben ekkor 7 mg/l volt, amely a BVK műtrágyagyári szennyvizeinek hatására 22 mg/l fölé emelkedett. A vizet ezen kívül magas sótartalom ( mg/l), lignin-szulfonsav tartalom és rostos lebegőanyag tartalom jellemezte. A Sajó ilyen (rendkívüli) mértékű szenynyezettségét elsősorban a Gömörhorkai Papírgyár (szlovákia) szennyvizei okozták, melyet a már említett hazai ipari szennyezések még tovább fokozták. A Sajó vízminőségében először a 80-as években észleltünk jelentősebb javulást a vízminőségi beavatkozások (szennyvíztisztítók építése, ipari technológiák korszerűsítése stb.) hatására, melyet a magasabb rendű élő szervezetek, a halak elszaporodása is jelzett. A folyó hazai szakaszának vízminőségét elsősorban a határszelvénybe érkező víz minősége határozza meg. Ez igazolódott be, amikor decemberében a papírgyár leállítását követően szinte egyik napról a másikra ugrásszerű javulás következett be. A határszelvénybe érkező víz minősége ettől az időponttól a jellemző vízminőségi mutatók többségénél tartósan kedvező (I-II-. o.) állapotot mutatott. Ebben az időszakban a hazai ipari üzemek többségére is a gyors leépülés volt jellemző. A korábbi szennyező iparágak fokozatosan megszűntek. Amelyek talpon maradtak szennyezőanyag kibocsátásukat azok is jelentősen csökkentették. A Sajó vízminőség-változása ( ) A Sajó vízminőségének rendszeres vizsgálata a hatvanas évek elején kezdődött től a felszíni vizek monitorozását az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség végzi jól felszerelt, akkreditált laboratóriummal az ún. törzshálózati vizsgálatok keretében. Az adatok 1975-től elektronikus adatrögzítőn vannak tárolva. Vizsgálati és értékelési módszer A vizsgálatok az január 1-jén hatályba lépett Felszíni vizek minősége, minőségi jellemzők és minősítés című MSZ szabvány alapján történik. A szabvány a vizsgált komponenseket mutatócsoportokba sorolja: A:oxigénháztartási jellemzők; B:tápanyag-háztartási jellemzők; C:mikrobiológiai jellemzők; D:mikroszennyezők és toxicitás (D1:szervetlen mikroszennyezők; D2: szerves mikroszennyezők; D3: toxicitás; D4: radioaktivitás); E: egyéb jellemzők. Minden egyes vízminőségi komponens éves adatsorát külön-külön kell értékelni a 90%-os összegzett relatív gyakoriságú (tartósságú) érték alapján. A szabvány öt vízminőségi osztályt különböztet meg: I. osztály: kiváló víz; II. osztály: jó víz;. osztály: tűrhető víz;. osztály: szennyezett víz; V. osztály: erősen szennyezett víz. A szabvány a Sajó folyón törzshálózati mintavételi helyként a folyó 6 szelvényét: Sajópüspöki-, Sajókaza-, Sajószentpéter-, Miskolc-, Sajólád- és Kesznyéten közúti híd szelvényét jelölte ki. A mintavételek gyakoriságát évi 52-szeri (hetenkénti) alkalomban állapította meg. 4

5 A Sajó vízminőségének részletes kiértékelése egységesen a jelenleg érvényes szabvány alapján történt három (Sajópüspöki, Sajószentpéter és Sajólád) szelvényre, melyek jól reprezentálják a folyó hazai szakaszának vízminőség változását. A vízminőség Sajópüspökinél OXIGÉNHÁZTARTÁSI MUTATÓK Az oldott oxigén tartalom és oxigén telitettség tekintetében 1986 előtt szennyezett, erősen szenynyezett (-V. o.) volt a Sajó, általában 2-4 mg/l éves koncentrációk voltak jellemzőek, de nullához közelítő értékek is előfordultak tól folyamatos javulás figyelhető meg (. o.), majd december végétől, a Gömörhorkai Papírgyár leállását követően folyamatosan kiváló (I. o.), volt a vízminőség (7-9 mg/l). (1. sz. grafikon) A biokémiai oxigénigény (BOI5) alapján a folyó 1990-ig erősen szennyezett volt. Ezt követően tűrhető (. o.), majd 1995-től a biológiailag könnyen bontható szerves szennyezőanyag tartalom 6 mg/l alá csökkent, amely alapján jó minőségű II. o.) lett. A permanganátos oxigénfogyasztás (KOIps) tekintetében 1990-ig a folyó erősen szennyezett (V. o.) volt, a rothadóképes szerves anyag tartalom mg/l között változott től jelentős javulás volt megfigyelhető, a vízminőség jó és tűrhető (II-. o.) értékek (10-22 mg/l) között változott. A dikromátos oxigénfogyasztás (KOId) értékei 1990-ig mg/l között változtak (V.o.), ezt követően a mg/l körüli koncentrációk már jó és tűrhető vízminőséget jeleztek. (2. sz. grafikon). A szaprobitási index értékei is hasonlóan alakultak, 1991-ig folyamatosan szennyezett (. o.) értéket mutatott, majd ezt követően tűrhető (. o.) lett. Az oxigénháztartási mutatók egészét figyelembe véve megállapítható, hogy a 80-as évek közepétől javulás volt tapasztalható a határszelvényben végétől viszont a változás ugrásszerűen, egyik napról a másikra következett be. A javulás az eltelt 15 évben is tovább folytatódott. TÁPANYAG-HÁZTARTÁSI MUTATÓK Az ammónium ion (NH4+-N) tekintetében a határszelvénybe érkező víz 1989-ig -V. osztályú volt (1,5-3,0 mg/l) től 1995-ig tűrhető (. o.), az ezt követő tíz évben már folyamatosan II. osztályú, jó minőségű volt. (3. sz. grafikon) A nitrit ion (NO22--N) koncentráció alapján (mely friss fekáliás szennyeződésre utal) 1993-ig folyamatosan szennyezett (. o.) volt a Sajó, majd 1994-től csaknem folyamatosan tűrhető (. o.). A nitrát ion (NO3--N) koncentrációja a Sajóban mindig alacsony volt (1-5 mg/l), ami II. osztálynak, jó vízminőségnek felelt meg. Az ortfoszfát ion (PO43-) koncentrációi 1993-ig -. osztálynak feleltek meg, ezt követően viszont folyamatosan. osztályú vízminőséget jeleztek. Ez azt mutatja, hogy a foszfátszennyezés döntően kommunális szennyvíz bevezetésekből és mezőgazdasági bemosódásokból származik, az ipari termelés visszaesése itt nem eredményezett ugrásszerű változást (4. sz. grafikon). Az klorofill-a tartalmat csak 1989-től vizsgálják. Ennek alapján I-II. osztályú, alacsony trofitási szintet mutatott. MIKROBIOLÓGIA A Sajó mikrobiológiai értékelése a coliformszám alapján történik, 1994-től. A Sajó ennek alapján folyamatosan szennyezett (. o.). Ez azt mutatja, hogy a Sajót már a határon túl jelentős fekáliás szennyvíz-szennyeződés éri. SZERVES- ÉS SZERVETLEN MIKROSZENNYEZŐK Az olaj szennyezők tekintetében a Sajó 1988-ig folyamatosan erősen szennyezett volt, koncentrációja többszörösen meghaladta az V. osztály (250 µg/l) határértékét között még mindig magas ( µg/l) volt az olaj koncentrációja (. o.) től viszont jelentős javulás következettbe (II-. o.), az olaj tartalom 100 µg/l alá csökkent. A fenolok alapján a folyó 1990-ig. osztályú volt től gyakorlatilag megszűnt a fenol szennyeződés. Az ANA detergens (tenzidek) szempontjából a folyó folyamatosan I. osztályú. A szervetlen mikroszennyezők (fémek) rendszeres vizsgálata 1994-től kezdődött. Az oldott cink tartalom alapján a víz minősége szinte folyamatosan szennyezett (. o.), az oldott alumínium tartalom alapján általában tűrhető (. o.), míg a többi vizsgált nehézfém (Hg, Cd, Cr, Ni, Pb, Cu) tekintetében I. osztályú volt a vízminőség. EGYÉB PARAMÉTEREK Egyéb paraméterek közül a ph és a vezetőképesség alapján a vízminőség folyamatosan I-II. osztályú, oldott vas és a mangán tartalom alapján 1993-ig -V osztályú, majd 1994-től jelentős javulás történt (II-. o.). A vízminőség Sajószentpéternél A Sajószentpéter közúti híd szelvényében végzett vizsgálatok eredményei már az Ózd, Kazincbarcika és Sajószentpéter térségi ipari és kommunális szenynyezések hatását is mutatja. OXIGÉNHÁZTARTÁS Az oxigénháztartás mutatói közül az oldott oxigén tartalom 1987-ig - hasonlóan mint a határszelvényben - -V. osztálynak felelt meg. Meg kell jegyezni viszont, hogy olyan alacsony oxigén koncentrációk mint a határszelvényben itt nem fordultak elő től (egy-egy évtől eltekintve) a vízvizsgálatok itt is kiváló (7-9 mg/l) vízminőséget jeleztek. (1. sz. grafikon). A többi mutató (BOI, KOI) esetében a vízválasztó Ezt megelőzően V. osztályú volt a víz. Ezt követően jó és tűrhető (II. és. o.) minőségnek megfelelő koncentrációkat mértek. A kémiai oxigénigény eredményeit összehasonlítva a határszelvényben mértekkel, a 70-es, 80- as években mg/l csökkenés mutatkozott Sajószentpéterig (2.sz. grafikon). Mindez jelentős öntisztulásra enged következtetni, sőt a hazai szakaszon bevezetett szennyezőanyag terheléssel is meg tudott birkózni a Sajó től a két szelvényben mért értékek között már számottevő különbség nem mutatkozott. TÁPANYAGHÁZTARTÁS Az ammónium-ion (NH4+-N) értékek alapján 1990-ig erősen szennyezett (V. o.) volt a víz ebben a szelvényben között mg/l között változott a folyó ammónium ion koncentrációja. Ezek az értékek a határszelvényhez képest közel 8-10-szeres növekedést mutatnak, amely a BVK-ból elvezetett műtrágyagyári szennyvizek következménye tól ugyan folyamatosan és meredeken csökkent a szenynyezettség, azonban 1996-ig még szennyezett (.o.) volt. Számottevő javulás csak 1997-ben következett be, amikor is a BorsodChem. Rt. nitrogéncsökkentő beruházásainak a hatására jelentős mértékben csökkent a bevezetett szennyvíz ammónium tartalma. Az utóbbi 10 évben az ammónium ion koncentrációk (0,2-0,5 mg/l) már folyamatosan II-. osztályú vízminőséget mutatnak (3. sz. grafikon). A nitrit-ion (NO22--N) tekintetében lényegében ugyanez mondható el azzal az eltéréssel, hogy itt 1996 után sem mértünk. osztálynál jobb vízminőséget. A nitrát-ion (NO3--N) alapján a vízminőség megegyezik a határszelvénnyel, folyamatosan jó (II. o.) minőséget mutat. Az ortofoszfát-ion (PO43-) koncentrációk alapján 1993-ig általában. osztályú, ezt követően folyamatosan tűrhető (. o.) volt a vízminőség. A klorofil-a tartalom a határszelvényhez hasonlóan egy-egy kivételtől eltekintve jó vízminőséget jelez. A coliform-szám ebben a szelvényben korábban is és ma is -V. osztályú értéket mutat. SZERVES ÉS SZERVETLEN MIKROSZENNYEZŐK Az olaj tartalom alapján 1994-ig itt is szennyezett (. o.) volt a víz től már javuló. osztályú. A fenolok alapján a vízminőség megegyezik a határszelvénnyel. A vizsgált fémek ebben a szelvényben is többségében I-II. osztályt jeleztek. EGYÉB PARAMÉTEREK A vízminőség az egyéb paraméterek alapján is a határszelvényhez hasonlóan alakult. Összegezve: a jellemző komponensek tekintetében Sajószentpéternél a vízminőség hasonló mint a határszelvényben, kivéve az ammóniumot, melynek koncentrációi Kazincbarcika térségében gyakran a 20 mg/l-t is meghaladták (3. sz. grafikon). A vízminőség Sajóládnál Ebben a szelvényben az összes Sajószentpéter alatti szennyezők hatása érvényesül. A Miskolc térségi ipari üzemek mellett az egyik legjelentősebb szennyező a Miskolc városi szennyvíztisztító. OXIGÉNHÁZTARTÁS Az oldott oxigén tartalom és az oxigén telítettség ebben a szelvényben egészen 1994-ig rendkívül alacsony volt (1-3 mg/l) től, a Miskolc városi szennyvíztisztító biológiai tisztító műtárgyainak üzembe helyezésétől kezdődően jelentősen javult az 5

6 elvezetett szennyvíz minősége, mind a biológiailag bontható szerves szennyezőanyag, mind a szerves eredetű tápanyagok (KOI, BOI, NH4, NO2) tekintetében től már 7 mg/l fölé emelkedett az oxigén koncentráció a befogadóban, a vízminőség kiváló. (1. sz. grafikon) A biokémiai oxigénigény (BOI5), a káliumpermanganátos oxigénfogyasztás (KOIps) és a kálium-dikromátos oxigénfogyasztás (KOId), szaprobitás index tekintetében is a 90-es évek eleje volt a vízválasztó. Míg 1991 előtt erősen szennyezett, addig 1994-től már II-. osztályú volt a Sajó (2. sz grafikon). A Sajó vízminőségváltozása ( ) TÁPANYAGHÁZTARTÁS Az ammónium ion (NH4+-N) tartalom 1994-ig igen magas volt. Ez elsősorban a már említett BVK szennyvíz terhelésének volt a hatása. Azt követően viszont már itt is tűrhető volt a vízminőség (3. sz. grafikon). A nitrit ion (NO22--N) tartalmat vizsgálva is hasonlóan rossz eredményeket találunk ig erősen szennyezett, szennyezett, 1995-től már tűrhető volt a vízminőség. A nitrát-ion (NO3--N) koncentrációja ezen a folyószakaszon is folyamatosan jó minőséget mutat. A ortofoszfát-ion (PO43-) koncentrációja folyamatosan magas (esetenként az 1000 µg/l értéket is meghaladja), a víz erősen szennyezettnek minősül. Ezt nagyobb részben a Miskolc városi szennyvíztisztítóból befolyó szennyvizek okozzák (4. sz..grafikon). Ez azt támasztja alá, hogy egy ilyen nagy kapacitású (70 ezer m3/nap) szennyvíztisztítónál indokolt a tápanyag eltávolítás (elsősorban a foszfáté, mivel limitáló tényező). A klorofil-a tartalom általában jó és tűrhető (II-. o.) vízminőségről tanúskodik. MIKROBIOLÓGIA A coliform-szám ebben a szelvényben is -V. osztályú vízminőséget mutat. SZERVES ÉS SZERVETLEN MIKROSZENNYEZŐK Az olaj tartalmat figyelembe véve 1994-ig itt is szennyezett, erősen szennyezett volt a folyó. Az utóbbi 10 évben már. osztályú, tűrhető a víz. A fenol, az ANA-detergens és a fémek hasonlóan alakulnak mint a többi vizsgált szelvényben. EGYÉB PARAMÉTEREK A ph érték alapján folyamatosan I-II. osztályú, a vezető képesség szerint néhány évet leszámítva. osztályú, az oldott vas és mangán tartalom alapján 1993-ig szennyezett, majd ezután II. osztályú, jó minőségű a folyó. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a Sajó minősége ebben a szelvényében a jellemző komponensek tekintetében a KOI és az ammónium ion kivételével - minden más szelvényben mért értéknél roszszabb képet mutatott egészen 1994-ig. Ez egyrészt a Miskolc térségi ipari és kommunális szennyvízkibocsátásoknak, másrészt a Miskolc feletti terhelések szuperponálódásának, és annak a következménye, hogy a folyó öntisztító képessége ezen a szakaszon 6

7 már nem volt képes minden időszakban megbirkózni a szennyezésekkel. Az oldott oxigén koncentráció például a 1994-ig olyan alacsony volt, hogy gyakran mértek nulla vagy nullához közeli értéket, szinte alig volt olyan év, amikor a 90 % tartósságú értékek meghaladták volna a 2 mg/l-t után a Miskolc városi szennyvíztisztító telep korszerűsítése, a biológiai tisztító egység üzembe helyezését követően az oxigénháztartási mutatók jelentősen javultak. A Sajó vízminőség változását években (az MSZ szabvány alapján osztályozva) az 1. sz. táblázat tartalmazza. Sajólád után a folyót pontszerű szennyező forrás már nem éri, egyedül a Hernád az, ami a torkolati folyószakaszon a vízminőséget befolyásolhatja. A 70-es években a Hernádnak jelentős hígító hatása volt, ma viszont a két folyó vízminőségében nincs lényegi különbség. Sajóládtól Kesznyétenig, ill. a torkolatig számottevően nem változik a vízminőség, ezért külön részletesen nem értékeltem. (A vízminőség változását évekre vonatkozóan az 1. sz. táblázatban foglaltam össze, a szennyező anyag terhelések csökkenését az 5. sz. táblázat mutatja.) A Sajó vízminősége ma SAJÓPÜSPÖKINÉL Az oxigénháztartási mutatók közül az oldott oxigén tartalom I. osztályú, kiváló vízminőséget jelez, 1. sz. táblázat A Sajó vízminősége ( ) MSZ szabvány szerint a többi paraméter (KOI, BOI, szaprobitási index). osztályú, tűrhető. A tápanyag háztartás mutatók közül az ammónium,- a nitrát- és az ortofoszfát ion II. osztályú tűrhető, a klorofill-a I. osztályú, kiváló, a nitrit ion. osztályú tűrhető vízminőséget mutat. Mikrobiológiai (coliform szám) szempontból viszont jelenleg is V. osztályú, erősen szennyezett. A szerves és szervetlen mikroszennyezők küzül az olaj és az oldott cink koncentrációi II. osztályú jó, a többi paraméter I. osztályú kiváló vízminőségre utal. Az egyéb paraméterek a ph kivételével I. osztályú, kiválóak. Összességében a határszelvényt átlépő víz a coliform szám kivételével tűrhető vagy annál jobb minőségű volt 2005-ben. SAJÓSZENTPÉTERNÉL Az oxigén háztartás mutatói nem mutatnak eltérést a határszelvényhez képest. A BOI egy osztályt romlik, de így is. osztályú. A tápanyag háztartási mutatók összességében tűrhető minőségűek, az ortofoszfát tartalom növekszik, ez egy vízminőségi osztály romlást jelent (. o.). A coliform tartalom alapján szennyezett a víz. A mikroszennyezők szintén megegyeznek a határszelvényben mértekkel. Az egyéb paraméterek közül a vezetőképesség tűrhető, a többi paraméter jó, ill. kiváló. SAJÓLÁDNÁL Az oxigénháztartási mutatók közül az oldott oxigén tartalom kiváló, a BOI jó, a KOI tűrhető, míg a szaprobitási index. osztályú vízminőséget mutat. A tápanyag háztartási mutatók többsége jó és tűrhető vízminőséget jeleznek. Az ortofoszfát tartalom tovább növekszik, ami. osztályú, szennyezett vízminőséget eredményez. A szerves és szervetlen mikroszennyezők közül az olaj tartalom. osztályú tűrhető, míg a többi paraméter I. osztályú kiváló minőségű. Az egyéb paraméterek közül a vezetőképesség tűrhető, a többi paraméter kiváló és jó vízminőséget mutatnak A évi vizsgálatok alapján a hossz-szelvény mentén az ammónium, az ortofoszfát és az olajtartalom alapján is növekedés figyelhető meg. A Sajó évi vízminőségének osztályozását mind a 6 mintavételi szelvényre elvégezve, a folyó jelenlegi vízminősége a vizsgált 28 paraméter arányában az alábbi képet mutatja: Vízminőség határszelvény torkolat I. osztályú 54 % 39 % II. osztályú 28 % 25 %. osztályú 14 % 21 %. osztályú 0 % 11 % V. osztályú 4 % 4 % Ez azt jelenti, hogy a határszelvényt átlépő víz minősége a vizgálatok 96 %-ában tűrhető értéken belül marad. A torkolatig a vízminőség romlik, de még így is a mért paraméterek 85 %-ában tűrhető minőségű. Vízfolyás megnevezése Sajó Sajópüspöki Sajó Sajószentpéter Sajuó Sajólád A. csoport Oldott oxigén I I I I I Oxigén telitettség II I II I I Biokém.oxigény (BOI5) II V V II Kémiai ox.igény (KOIps) V V V Kémiai ox.igény (KOIk) Szaprobitás V V V B. csoport Ammónium (NH4-N) Nitrit (NO2-N) II V V V Nitrát (NO3-N) II II II II II II II II II Ortofoszfát (PO4-P) II II II Összes foszfor a-klorofill II II I II I II II C. csoport Coliform szám Fekál V D. csoport Olaj V II V II V Fenolok (fenolindex) I I II I I II I anionaktív detergensek I I I I I I I I I Cr (oldott) I I I Zn (oldott) II II I Cd (old.) I I I Ni (old.) I I I Pb (old.) I I I Cu (old.) I I I Al (old.) I II I Hg (old.) Össz ß I I I E. csoport ph I I II I II II I I II Fajlagos vezetés I I I II II Vas Mangán I I I II V I II Biológiai vízminőség A Sajó trofitására télen alacsony érték a jellemző, amikor is a folyó szűken termő oligotróf. Jelentősebb növekedés a tavasz végén, nyár elején (június, július) figyelhető meg, a víz mezotróffá válik, bőven termő lesz. Ez az állapot fokozottabban a folyó alsó, szakaszára jellemző. A téli, tavaszi időszakra az apró termetű kovaalgák a jellemzőek, míg nyáron a bőséges színanyagú kovaalgák és a zöldalgák uralják a víztestet. A szaprobitást tekintve a Sajó teljes szakaszán kiegyensúlyozott, a szerves-anyag tartalmat jelző mutatók (KOI, BOI, összes formált foszfor, szapróbia index) alapján a folyó szerves tápanyagban gazdag. A Sajó toxicitásáról annyit, hogy az elmult 20 évben halpusztulás nem fordult elő a folyón. A biológiai vízminőséget a klasszikus mutatók (halobitás, trofitás, szaprobitás, toxicitás) mellett az EU Víz Keretirányelv gyakorlatához igazodó mutatók (fitoplankton, fitobentosz, makrofiton, makroszkópikus vízi gerinctelenek, halfauna) alapján is jellemezzük a Felügyelőség 2005-ben végzett vizsgálatai (Nagy Katalin biológus) alapján. FITOPLANKTON ÁLLOMÁNY A Sajó-6 víztest (a Bódva torkolat feletti szakasz) fitoplankton állományára jellemző az euplanktonikus fajok nagyszámú jelenléte. Az algaflórát elsősor- 7

8 ban a kovamoszat dominancia jellemzi, Pennales fajok vannak túlsúlyban (Navicula lanceolata, Fragilaria crotonensis, Nitzschia sp.). A nyári időszakban nagyobb százalékban jelennek meg a zöldalgák is (Crucigenia tetrapedia, Scenedesmus sp., Selenastrum sp.). A Sajó-13 víztest (Bódva torkolat alatt) fitoplankton állományára is a kovamoszat dominancia és magas fajszámú zöldalgák jelenléte jellemző. Az általános mikroszkópikus képen jól érzékelhető a Bábonypataknak és a Miskolc városi szennyvíztisztító szennyvíz kibocsátása, de a szennyezéseket a folyó még képes tolerálni, nem kerülnek túlsúlyba a szennyvizet jelző fajok (pl Sphaerotillus natans). MAKROSZKÓPIKUS GERINCTELENEK A Sajó-6 víztestben a makroszkopikus vízi gerinctelen fauna kiemelkedő diverzitású, a kérész- és álkérészfauna számos ritka, veszélyeztetett faja mellett a piócák is jellegzetes karakterfajokkal vannak jelen. A típus specifikus fajok mellett relatíve nagy számban képviseltették magukat a kérészek (pl.:ephemera ignita, Ephemera danica, Ephemera vulgata) és különböző tegzesfajok (pl.: Limnephilidae, Hydropsychidae). Az előforduló fajok a korábbiakhoz képest javuló vízminőséget jeleznek. A Sajó-13 víztest mintavételi helyein még nagyobb faji diverzitás jellemző. A típus specifikus fajok mellett említésre méltó, hogy a Gammarus (bolharák) fajok összetétele itt már dominánsabb (Gammarus fossarum). Emellett ezeken a szakaszokon, az előbbi típustól eltérően, nagy számban jelentek meg a szitakötő-genus (Calopteryx), illetve a kérész-genus (Caenis) fajai. Nagyobb számban fordultak elő ezekben a mintákban a kevéssertéjű gyűrűsférgek (Oligochaeta) illetőleg a közönséges víziászka (Asellus aquaticus) egyedei, amik az előző víztestípushoz képest rosszabb vízminőséget indikálnak. FITOBENTON A Sajóból a két víztestből öt szelvényben történt mintavétel. Ezekből összesen 82 taxont (fajok és változatok) határoztak meg. Többségük gyakori fajnak tekinthető. Leggyakoribb faj az Amphora pediculus volt, mely kozmopolita faj, béta-alfamezoszaprób szennyezettségű vizekig előfordul. A fajok többsége eutróf, alkalikus vizekre jellemez. Közülük néhány a szerves szennyezéseket jól tolerálja (pl. Gomphonema parvulum, Nitzschia paleacea), mások csak tiszta alkalikus vizekben fordulnak elő (pl. Achnanthes biasolettina). Ez utóbbi valamennyi mintavételi helyen megtalálható, jelentős egyedszámban. Az OMNIDIA adatbázisa - amely minden fajhoz két rendszámot rendel: egy érzékenységi értéket (S) és egy indikátorértéket (V) a Sajót jó állapotminőségű osztályba sorolja. Az elmúlt években végzett halfaunisztikai felmérések (Hoitsy György halászati felügyelő) egyre biztatóbb eredményeket mutatnak. A legutóbbi, március-október között végzett próbahalászat szerint már 49 halfaj települt vissza a Sajóba. A fajlista élén - népességi arányukat tekintve - a szinttájban őshonos küsz, szivárványos ökle után a domolykó, fenékjáró küllő, márna, bodorka, paduc és keszeg félék következnek. A nemes halak közül a ponty, csuka, harcsa, süllő, sebespisztráng is szép számban akadt a vízben. A magyar halfauna 20 védett halfaja közül már 15 visszatelepült a folyóba. Így például a petényi márna, halványfoltú küllő, kurta baing, vágócsík, sulytásos küsz, selymes durbincs, magyar bucó, tarka géb. A MEDERÜLEDÉK ÁLLAPOTA Felszíni vizeink szennyezés-története a mederüledékben érhető tetten! Korábban az ipari szennyvizekkel kibocsátott és a fenéküledékben felhalmozódott kadmium, higany és ólom jelentett krónikus környezeti problémát, részben a z üledékben lejátszódó redox folyamatok hatására történő vízbeoldódás, másrészt az üledéklakó szervezetektől induló táplálékláncban történő feldúsulással. Az utóbbi 20 évben a kibocsátott szennyvizekben ezek a szennyezők megszűntek, ill. határérték alá csökkentek. Az ismétlődő árvizek pedig az üledékből fokozatosan kimosták (tovább szállították és szétterítették) ezeket a toxikus anyagokat között a VITUKI Rt. Vízminőségi Intézet által végzett vizsgálatok már elfogadható koncentráció értékeket mutattak. A mederüledék környezeti állapotának minősítésére hazai határérték rendszer nem áll rendelkezésre. A kanadai ökológiai határérték-rendszer alapján megállapítható, hogy a vizsgált fémek koncentrációja eléri a legalacsonyabb határszint -et, de már csak időnként haladja meg a súlyos határszint -et. A vízminőség hosszú-távú vízvédelme Az EU direktívák hazai jogrendbe illesztésével a felszíni vizek védelmével kapcsolatosan is új jogszabályok egész sora jelent meg. Az új vízvédelmi jogi szabályozás alapvető változásokat hozott elsősorban a vizek szennyezésének a megelőzésében, a vizek minőségének tartós és hatékony megóvása és javítása, az emberi egészség és a környezeti állapot megőrzése érdekében. Folyik az EU Víz Keretirányelvének hazai jogrendbe illesztése. A VKI alapvető célja a vizek jó ökológiai állapotának elérése 2015 ig, és ezt az állapotot fenntarthatóvá kell tenni. A tagállamoknak ig el kell készíteniük a vízgyűjtő gazdálkodási terveiket től új vízminőségi monitoring rendszert kell bevezetni. (Ennek az előkészítése második éve folyik.) A felszíni vizek hidrológiai, morfológiai jellemzőik alapján víztípusokba kerültek besorolásra (tipizálás), az egyes víztípusokhoz meg kellett határozni a jó állapot eléréséhez szükséges követelményeket (típus-specifikus referenciák). Valamennyi víztípusnál az elérhető legjobb ökológiai, kémiai állapothoz kell viszonyítani az ugyanazon víztípusba tartozó víztesteket. Ezért van különös jelentősége az un referencia helyek kijelölésének, az interkalibrációs hálózat létrehozásának. Mindezek jó alapot nyújtanak ahhoz, hogy a jövőben hatékony vízminőség-védelmet folytassunk és hosszú távon biztosítsuk a vízminőség megóvását, javítását, megvalósítsuk a víz kíméletes használatát (a vízzel való takarékos gazdálkodást), a víz újra használatát, a vízi öko-rendszerek (ökoszisztémák) védelmét, a teljesebb körű, megbízható monitorozást (a biológiai paraméterek előtérbe helyezését), s nem utolsó sorban a vízzel kapcsolatos (helytelen) közgondolkodás megváltoztatását. Feladatunk, hogy megvalósítsuk a vízkészletek, a vízminőség és a vízi környezet védelmének egységes, holisztikus szemléletű szabályozását, az egységes vízgyűjtő gazdálkodást, melynek alapja a vízminőségi adatok vízgyűjtő szintű, nemzetközi összehasonlítása, interkalibrációs és referencia laboratóriumok létrehozása. A határokon átterjedő vízgyűjtők esetében az egységes szennyező-forrás felmérést, terhelés-csökkentést, a szennyezések megelőzését, két és többoldalú szabályozását kell következetesen érvényesíteni. Azt hiszem, hogy ezek azok a legfontosabb kérdések, melyeket semmiképpen nem kerülhetünk meg itt a Kárpát medencében, ha el akarjuk érni, és hosszútávon fenn akarjuk tartani vízkészleteink jó ökológiai és kémiai állapotát. Sallai Ferenc HALFAUNA 8

9 IN MEMORIAM CSERNOBIL ÁPRILIS 26. Húsz éve, április 26-án következett be a volt Szovjetunió területén, az ukrajnai Csernobilban a világ eddigi legsúlyosabb atomerőmű-balesete. A Kijevtől 130 kilométerre létesített erőműben 1000 megawattos, ún. könnyűvizes, grafithűtésű, RBMK típusú, külső szigetelő burkolat nélküli reaktorok működtek. (Ezek a típusú atomerőművek már a létesítésük időpontjában elavultak voltak.) Április 26-án hajnali 1 óra 23 perckor a négyes blokk reaktora ellenőrizhetetlenné vált, s pár másodperc múlva két robbanás vetette szét. A detonáció felszakította az épület tetejét és falait, s tíz napon keresztül égett a reaktor. A robbanáskor és azt követően nagy mennyiségű radioaktív szennyeződés került a levegőbe (több százszor annyi, mint a második világháborúban Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák felrobbanása után). A Szovjetunióban a balesetről az első jelentéseket csak két nap múlva adták ki, a Pravda csak május 5-én számolt be először a tragédiáról. A katasztrófát egy félresikerült kísérlet okozta. Az atomerőművekben dízelmotoros áramfejlesztők állnak készenlétben, hogy a reaktor irányítórendszerét és üzemzavari hűtőrendszerét a villamos hálózat üzemzavara esetén is működtethessék. A dízelmotorok üzemzavarkor önműködően beindulnak, ám csak néhányszor tíz másodperc múltán érik el az üzemi fordulatszámukat. Ezt a rövid időszakot általában a lendületből tovább forgó turbógenertárok mozgási energiáját hasznosítva hidalják át. A csernobili atomerőmű. reaktoránál ilyen esetben azt tapasztalták, hogy a generátor kapcsain a kívánatosnál gyorsabban csökken a feszültség. Ezt helyrehozandó, a generátor mágneses terének a szabályozására új módszert dolgoztak ki, s azt április 25-én a reaktor tervszerű leállítása előtt szándékoztak kipróbálni. A kísérletre négy órát szántak, s úgy tervezték, hogy eközben a reaktor üzemzavari hűtőrendszerét kikapcsolják. A kísérletet a reaktor 700 és 1000 megawatt közötti hőteljesítményén engedélyezték. Az előírások szerinti kísérleti programot készítettek, és elvégezték a program biztonsági elemzését. Ez azonban csak formális volt. Április 25-én, hajnali 1 órakor a programnak megfelelően csökkenteni kezdték a reaktor teljesítményét, s 14 órakor 1600 MW-nál tartottak (a reaktor üzemszerű teljesítménye 3200 MW). Ekkor a központi teherelosztó felfüggesztette a kísérletet, és a teljesítmény további csökkentésére csak 23 óra után adott engedélyt. Időközen a reaktorban olyan mértékben felhalmozódott a xenon 135-ös izotópja, hogy azt április 26-án, hajnali 1 óra után csak 200 MW-on sikerült állandósítani, több biztonsági rendszer kiiktatása árán. Mindeközben a reaktor olyan állapotba került, hogy az operátor 1 óra 23 perckor jobbnak látta a leállító gombot megnyomni. De ezzel már elkésett: az energiatermelő folyamat a láncreakciót szabályozó rudak nem estek bele a reaktorba. A reaktor teljesítménye gyorsan nőtt, s előbb gőz-, majd vegyi robbanás történt, és tűz keletkezett. A reaktorépület összedőlt, s a környezetében nagy mennyiségű radioaktív anyag szóródott szét. A balesetben és a mentési munkálatok során harmincegy ember vesztette életét. Az erőmű közvetlen környezete nagy mértékben elszennyeződött, s a szétszóródott radioaktív anyagokat az erőműtől igen nagy távolságban is detektálták. A tüzet tíz nap alatt sikerült megfékezni. A szarkofágként emlegetett betonburkolat novemberében készült el. Eddig az atomerőmű rövid katasztrófa-története. Arról, hogy valójában mennyi radioaktív anyag szóródott szét az erőmű szűkebb és tágabb környezetében, máig megoszlanak a vélemények. Magyarországot két hullámban érte a szennyezés: az első hullám Csernobiltól észak-északnyugati irányba indult el, Skandinávián, Lengyelországon és Csehszlovákián át érkezett az országba április 29-én, és zömmel az északi, északnyugati részén mosódott ki. A második, nagyobb felhő déli irányba indult, Románián és Jugoszlávián keresztül május 7-én ért hozzánk, ezt az adagot a másnapi esők mosták a talajba. A Magyarországot ért terhelést a volt Szovjetunión kívüli európai mezőnyben enyhe-közepes jelzővel minősítették. Szakemberek szerint Csernobil következtében a többletterhelés 50 év alatt körülbelül annyi, mint az átlagos természetes háttérsugárzásból származó 1-3 hónapi terhelés. A kiszóródás hatása annak idején szűkebb térségünkben, Észak-Magyarországon is mérhető volt. Központi utasításra (OVH) április 30. és május 26. között elődszervezetünk, a Vízügyi Igazgatóság laboratóriumában naponta végeztük a Sajó, a Bódva, a Bodrog és a Hernád folyók, a Lázbérci-, a Köszörűvölgyi- és a Csórréti ivóvíztározók, valamint a kapcsolódó vízművek, továbbá a sajóecsegi és a mátrafüredi ivóvízművek vizének radiológiai (radioaktivitás) vizsgálatát. Az elvégzett összes ß-aktivitás vizsgálatok azt mutatták, hogy a felszíni vízfolyásokban a radioaktivitás május 8-án ugrásszerűen megemelkedett, 9-én és 10-én érte el a csúcsértéket (4-15 Bq/l), majd 12- ig meredeken csökkent és 20-ára érte el a korábbi szintet. (mellékelt ábra). A felszíni ivóvíztározókban a radioaktivitás lefutása (éppen a tározásból eredően) nem volt ilyen meredek, időben elnyújtottabb volt. 9 A szolgáltatott ivóvíz radioaktivitás vizsgálatai azt mutatták, hogy az aktivitás-változás követte a tározó, illetve a vízfolyás radioaktivitását, de lényegesen alatta maradt a nyersvízben mért értékeknek és mindenütt alatta maradt a megengedett értékeknek. A balesetet követően május 9-én hullott csapadék először. Az összegyűjtött csapadékból szintén végeztünk radioaktivitás vizsgálatot. A közvetlen (kiterített fóliára hullott) csapadék radioaktivitás vizsgálata az eső kezdetén mutatott magasabb aktivitás értéket (62 Bq/l). A laborépület tetőfelületekről az első órában lefolyt csapadékban 1500 Bq/l radioaktivitást mértünk május követően a felszíni vízfolyásokban és víztározókban a radioaktivitás értékek már a korábbi alacsony szinten maradtak, kisebb ingadozásokkal. (A radioaktivitás vizsgálatokat a laboratórium ban és 1987-ben is folyta meghatározott gyakorisággal. Kiugró értékek később nem jelentkeztek.) Húsz év telt el a világ eddigi legsúlyosabb nukleáris balesete óta. Azonban Csernobil még ma is veszélyforrás. Az atomerőmű igazgatósága nemrég a világ tudomására hozta, hogy a robbanás után sebtében épített betonkoporsó veszélyeztetheti az ott dolgozókat és a környék lakosságát is. Szakérték szerint a szarkofág jelenleg olyan állapotban van, hogy bármikor összeomolhat, ezért sürgősen egy újabb védőburkolat megépítésére lenne szükség, erre azonban Ukrajnának nincs pénze. Csernobil árnya ma is kísért. Számos kérdésre a mai napig sincs válasz. Emlékezni és emlékeztetni kötelesség. Akkor, amikor a katasztrófa közvetlen és közvetett következményeiről, a megsérült reaktor bezáró szarkofák műszaki állapotáról, Csernobil biológiai utóhatásairól, potenciális áldozatairól mind a mai napig újabb és újabb (elhallgatott vagy eltitkolt) adatok látnak napvilágot, jogunk van tudni, van-e még a világban és hány Csernobil, s vajon megismétlődhet-e a húsz évvel ezelőtti súlyos katasztrófa? /Sallai/

10 ÚJ SZABÁLYOZÁS A HULLADÉKLERAKÁS TERÜLETÉN A hulladéklerakás, valamint a hulladéklerakók lezárásának és utógondozásának szabályairól és egyes feltételeiről szóló 22/2001. (X.10.) KöM rendeletet a közelmúltban új jogszabály váltotta fel, melynek kidolgozását a szaktárca elsősorban az Európai Unió szabályozásának változásával, részletes szabályok megalkotásával, ill. ezen keresztül szakmai okokkal indokolta. Az új rendelet a hulladéklerakókról szóló, április 26-i /EK tanácsi irányelvnek, valamint a hulladékok hulladéklerakóban történő átvételének kritériumairól és eljárásairól szóló, az irányelvet kiegészítő, december 19-i /EK tanácsi határozatnak való megfelelést szolgálja április 13-tól a hulladéklerakók építésének, üzemeltetésének, be-, illetve lezárásának részletes szabályait a hulladéklerakással, valamint a hulladéklerakóval kapcsolatos egyes szabályokról és feltételekről szóló 20/2006. (. 5.) KvVM rendelet tartalmazza. A szabályozáshoz 5 melléklet tartozik, melyek részletesen meghatározzák a hulladéklerakó kialakításának és üzemeltetésének, a hulladékok átvételének, a monitoringrendszernek, a lerakó lezárásának, utógondozásának, rekultivációjának, valamint a mintavételi és vizsgálati módszereknek a követelményeit. A rendelet lényegi elemei - elsősorban az új szabályozásokra koncentrálva - az alábbiak: A rendelet a hulladék átvételi szabályozása terén háromszintű hulladékvizsgálg.i rendszert (alapjellemzés, megfelelőségi vizsgálat és helyszíni ellenőrző vizsgálat) ír elő, amelyen belül meghatározó szerepet játszanak a kioldási vizsgálatok. Ezek eredményei ismeretében lehet a hulladékok rövid és hosszú idejű kioldódási sajátságait megismerni, végső soron az eredmények kioldási határértékekhez való viszonyításával meghatározni, hogy az adott hulladék megfelel-e a különböző típusú hulladéklerakókra előírt feltételeknek, azaz a hulladék az adott hulladéklerakón lerakható-e, vagy sem. A szigorú határértékek és átvételi követelmények teljesítése a rendelet hatálybalépésétől kötelező, felkészülési időt nem biztosít a szabályozás. Fontos követelmény, hogy - néhány kivételtől eltekintve - lerakással kizárólag előkezelt hulladék ártalmatlanítható. A korábbi - 22/2001. (X.10.) KöM - rendelet csak a lerakók lezárására és utógondozására tett előírásokat, nem ismerte a rekultiváció fogalmát, s nem is tartalmazta a régi, illetve bezárt, vagy a hulladékgazdálkodási törvény hatályba lépésekor még működő, legkésőbb 2009-ig bezárandó hulladéklerakok rekultivációjának előírásait. Ezt az új rendelet pótolja, definiálja - többek között - a rekultiváció és a hulladéklerakó felszámolásának fogalmát is. Előírja a rekultiváció, a lezárás, az utógondozás és a felszámolás tervezését, ezáltal biztosítva a szakszerű és jogilag megalapozott kivitelezést is. A hulladéklerakó lezárására a lerakott hulladék szervesanyag-tartalmától függően két ütemben kerülhet sor. A hulladékban lévő szerves összetevők biológiai lebomlásának meggyorsítása és a hulladéktest stabilizálódása érdekében indokolt esetben átmeneti felső záró-réteg rendszer alkalmazása szükséges. Ez esetben a végleges felső záró-réteg rendszer kialakítására akkor kerülhet sor, ha a stabilizálódási folyamat a hulladéktestben gyakorlatilag befejeződött. A lezárásra, rekultivációra vonatkozó kérelemnek tartalmaznia kell a teljes körű környezetvédelmi felülvizsgálati dokumentációt, a felülvizsgálat alapján a környezet védelme érdekében szükséges intézkedéseket, valamint a lezárásra, utógondozásra, rekultivációra vonatkozó tervdokumentációt. Lényeges elem, hogy a hulladéklerakással, hulladéklerakókkal kapcsolatos ügyekben az elsőfokú hatósági hatáskört (engedélyezés) a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség gyakorolja. Ehhez szükség volt az épített környezet alakításáról és védelméről szóló évi LXXV. törvény módosítására, amit a 2003.évi XII. törvény tett meg. E törvény 52. -ának (6) bekezdése alapján az építésügyi hatósági jogkört - hulladéklerakók vonatkozásában - a felügyelőség gyakorolja. A lefolytatandó hatósági engedélyezési eljárásokban az építésügyi hatóság szakhatóságként működik közre. Az új rendelet szerinti hulladéklerakó kategóriák: inert hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakó ( A kategória); nem veszélyes hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakó ( B kategória); szervetlen, nem veszélyes hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakó ( B1 b kategória); vegyes összetételű (jelentős szerves és szervetlen anyagtartalommal egyaránt rendelkező), nem veszélyes hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakó ( B3 kategória); veszélyes hulladék lerakására szolgáló hulladéklerakó ( C kategória). 10 A lerakó üzemeltetése és utógondozása alatt ellenőrzéseket, megfigyeléseket kell végeznie az üzemeltetőnek, s ennek eredményeit, ill. megállapításait minimum évente egyszer meg kell küldeni a felügyelőségre. Lényeges változás, hogy a lerakott hulladék biológiailag bomló szerves anyag tartalmának csökkentése, ill. annak ellenőrzése érdekében konkrétumok is meghatározásra kerültek. Az üzemeltetőnek negyedévenként meg kell határoznia a települési hulladék összetételének jellemzésére szolgáló 13 frakció tömegarányát a lerakott hulladék összes tömegéhez képest. Amenynyiben a vizsgálatok azt mutatják, hogy a csökkentési követelmények nem teljesülnek, a hulladéklerakó a továbbiakban csak olyan hulladékot fogadhat, amely biztosítja a csökkentési előírások teljesülését, ill. gondoskodni köteles az átvett hulladék utóválogatásáról. Részletes összetételvizsgálatokat a 13 frakció összetételére évente egy alaklommal, mindig az őszi időszakban szükséges végezni. Az új rendelet megerősíti azt a korábbi előírást, miszerint a nem megfelelő műszaki védelemmel kialakított lerakókat - amelyek nem felelnek meg a rendelet előírásainak január 01-ig be kell zárni. A hulladéklerakókhoz kapcsolódó tevékenységekkel (beruházás, üzemeltetés, bezárás, lezárás és utógondozás, valamint rekultiváció) összefüggő önkormányzati, tervezői és kivitelezői, valamint hatósági feladatok egységes szakmai színvonalának biztosítása érdekében a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 3 részletes tervezési segédlet (útmutató) kiadását tervezi: hulladéklerakó tervezése, üzemeltetése, hulladéklerakó rekultivációja, hulladék lerakására és átvételére vonatkozó vizsgálati követelményrendszer. A segédletek a tervek szerint I. félévében elkészülnek, s az elkészülést követően a minisztérium honlapján elérhetők lesznek. Bese Barnabás osztályvezető

11 ÉPÍTÉSI-BONTÁSI HULLADÉK FELDOLGOZÓ LÉTESÜLT Az Észak-magyarországi régióban elsőként Bodrogkeresztúrban épült meg és a közelmúltban került átadásra (üzembe helyezésre) építési és bontási hulladékokat feldolgozó, azok hasznosítását lehetővé tevő korszerű, nagy kapacitású hulladékkezelő berendezés, melyet remélhetőleg több is követ a közeljövőben. Az üzemben beton, vasbeton, tégla, cserép, kőzetek, bánya meddők, vegyes bontási hulladékok, törmelékkel kevert termőföld és aszfalt hulladékok kerülnek feldolgozásra. Az így előállított alapanyagot út- és mélyépítésre, építőipari termék előállításra, aszfalt előállításra, transzportbeton és betonelem gyártásra használják fel. A feldolgozó üzem jelenleg 66 abaújzempléni település, 2010-re várhatóan település ilyen típusú hulladékainak feldolgozását végzi. A létesítmény elméleti feldolgozó kapacitása tonna/év, a dolgozói létszám 8-20 fő között változik a mindenkori feldolgozási kapacitástól függően. A termelési folyamat automatizált, teljes körű számítógépes vezérléssel. Az üzemcsarnok hangszigetelt, belső porelszívással és zsákos porleválasztással ellátott. A telephelyen belül közvetlenül az építési törmelék feldolgozóhoz tartozó technológiai, logisztikai terület m 2. A beruházás gesztora Tokaj Város Önkormányzata, partner Bodrogkeresztúr Önkormányzata. Az üzem létesítését közös nyilatkozattal további 64 abaúj-zempléni önkormányzat támogatta. A beruházás a Strukturális Alapok, Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP) keretében került megvalósításra. Teljes beruházási költség: 500 millió Ft, támogatási intenzitás: 95 % (75 % uniós, 20 % költségvetési forrás). A pályázat június végén került benyújtásra. Ebben a szakaszban a mintegy 30 értékelt pályázatból 6 részesült támogatásban. A 6 nyertes pályázat közül 2 irányult építési-bontási hulladék kezelési technológia megvalósítására. A támogatási döntés 2004 őszén született meg. A közbeszerzési eljárások 2004 decemberében kezdődtek, a tényleges kivitelezés áprilisban indult. A beruházás a Depona Mélyépítő és Kereskedelmi Kft. kivitelezésében, ütemterv szerint, március 31-re készült el. Ünnepélyes átadására április 14-én került sor. Az üzem az abaúj-zempléni térség hulladékgazdálkodási önkormányzati összefogásának eredményeként jött létre, a 2001-ben megkezdett, európai szintű, komplex hulladékgazdálkodási rendszer kiépítését célzó folyamatnak részeként. Az üzem megépítésével már 1,7 milliárd forintra emelkedett a térségi hulladékkezelés fejlesztésére az elmúlt 5 évben fordított beruházási összeg. Korábban, 2001-ben felépült egy az uniós normáknak megfelelő hulladéklerakó, kiépült a korszerű hulladékkezelés logisztikai, tárgyi és informatikai háttere, bevezetésre, illetve bővítésre került a lakossági szelektív hulladékgyűjtés rendszere. A felépült üzem az első lépés a tényleges hulladékgazdálkodás irányában, hiszen így megteremtődött a lehetősége a térségben keletkező hulladékok feldolgozásának és az azt követő hasznosításának is. Tervek szerint a fejlesztés tovább folytatódik a hulladékok hasznosítását biztosító létesítmények, ill. a bezárásra kerülő hulladéklerakók rekultivációjának irányában, de most már az abaúj-zempléni önkormányzatok Gombos András a KvVM politikai államtitkára átvágja a szalagot (Tokaji, Sárospataki, Szerencsi, Sátoraljaújhelyi, Abaújhegyközi, Encsi kistérségek, valamint a két nyertes megyei ISPA projektben nem szereplő önkormányzatok) összefogásával megalakuló hulladékgazdálkodási társulásának keretében és vezetésével. Az Abaúj-zempléni Hulladékgazdálkodási Rendszer teljes kiépítésének tervezete szerepel a második Nemzeti Fejlesztési Tervben, így várhatóan hamarosan benyújtható az önkormányzati társulás 10 milliárd forintot meghaladó támogatási kérelme Brüszszelbe is. ÉGHAJLATVÁLTOZÁS AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS ELKERÜLHETETLEN, DE A GLOBÁLIS FELMELEGEDÉST LEHET LASSÍTANI ÉS A KÖVETKEZMÉNYEKRE IS FEL LEHET KÉSZÜLNI ÁLL A VAHAVA (VÁLTOZÁS-HATÁS-VÁLASZADÁS) KUTATÁSI PROJEKT LEZÁRÓ DOKUMENTÁCIÓJÁ- BAN. Az éghajlatváltozás az időjárás szeszélyesebbé válásában nyilvánul meg. Évtizedeken belül még gyakoribbá válnak a szélsőséges időjárási események. A várható hatásokra adott válaszokhoz olyan szakmailag megalapozott javaslatok szükségesek a döntéshozók számára, amely a társadalom támogatottságát élvezik. A lehetséges válaszok: a mezőgazdaságban fajtaváltásokra van szükség, egyre inkább szárazság- és melegtűrő növények termesztésében kell gondolkodni. Az egészségügyben a hőséghullámokkal és a bőrrákos megbetegedésekkel összefüggő cselekvési programok kidolgozása a feladat. A közlekedésben az alternatív üzemanyagok és a takarékosság tekinthetőek fő szempontoknak, de szükség van a hideg-melegre kevésbé érzékeny útburkolatok alkalmazására. Bese Barnabás osztályvezető Az utak meghibásodásából adódott az elmúlt években a legnagyobb olyan kártétel, amelyet összefüggésbe lehet hozni az időjárással. Évente milliárd forintot tettek ki az olyan károk Magyarországon, amelyek szélsőséges klimatikus eseményekhez, például viharokhoz, aszályhoz kötődtek. Az éghajlatváltozásnak leginkább az öregek, betegek, gyerekek és általában a szegények vannak kitéve. Ezért a szociális ellátórendszert is javítani kell, hiszen ezekből a társadalmi rétegekből egyre fokozódó igényt lehet majd tapasztalni a jövőben. Egy olyan nemzeti éghajlat-változási stratégia kialakítására van szükség, amely a tudomány javaslataira épül. Amennyiben a klímaváltozás üteme nem lassul, akkor alapvető társadalmi és gazdasági rendszerek rendülnek meg. A világban ma a legnagyobb kihívást a klímaváltozás jelenti. Megindult ugan az éghajlatváltozást előidéző, üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése, a mérséklés jelenlegi tempója azonban nem elegendő, radikálisabb lépések szükségesek. 11