Merényi Márta: Emlékezés és trauma

Átírás

1 Merényi Márta: Emlékezés és trauma A trauma hatására a megismerési folyamatokban, így az emlékezeti működésben is zavar keletkezhet. Ennek megértését segítik az utóbbi 20 év memóriakutatásának eredményei. Először az emlékezeti működések jellegzetességeiről, és neurobiológiai alapjairól fogok beszélni. Ezután arról, hogy hogyan, és milyen emlékezeti torzítást idéznek elő a traumák. Végül néhány gondolatot szeretnék megosztani arról, hogy a memóriaműködésről való tudásunk hogyan segítheti terápiás munkánkat. Önazonosságunk, én folytonosságunk záloga emlékezetünk. A traumák hatására a létezés folytonosságának élménye is törik. A múlt, jelen, jövő összekapcsolódása kérdőjeleződik meg. Azaz, az időtengely sérül. (Csuhai, 2003.) Az emlékezeti működések kutatásai és a kísérletek alapján figyelembe kell vennünk, hogy emlékezetünk törékeny. Az eseményekről őrzött emlékeink idővel halványulnak, torzulnak, észrevétlenül átírjuk őket (Schacter 1998, 2001.). Az emlékfelidézés is törékeny, erősen befolyásolja, hogy a felidézés milyen kontextusban történik. A mi szempontunkból ez azért fontos, mert a terápiás kapcsolat légköre, a terapeuta elvárásai sokkal jobban hatnak, mint gondolnánk. Sok vizsgálat bizonyítja, hogy pl. a direkt szuggesztív technikák során előhívott emlékek torzulhatnak, fantáziával keveredhetnek, akár hamis emlékek is képződhetnek. A memóriakutatás eredményei azt mutatják, hogy idegrendszerünkben több, funkcionálisan és neuroanatómiailag különböző emlékezeti rendszer van, amelyek normális esetben egymással összehangoltan működnek. (Kulcsár, 1996, Racsmány, Simon 2001.) E rendszerek megismerése idegrendszeri sérülések következményeinek feltérképezése és az agy emlékezés során létrejött energetikai és keringés változásainak mérése segítségével történt. Másrészt a különböző emlékezeti működések direkt kísérletes vizsgálatai és a trauma emlékezeti torzító következményeinek felismerése segítették a memóriarendszerek elkülönítését. Mindegyik emlékezeti rendszerre jellemző a beíródás, a tárolás, és a felidézés-felidéződés módja. Dinamikus, komplex rendszerről van szó. Az információtárolást sejtszintű folyamatok biztosítják: röviden csak annyit emelnék ki, hogy fehérjeszintézis modulációjával megváltozott szinaptikus, és neuronális működésekről van szó (Simon, 2001) Egy adott élmény különböző érzékszervi és érzelmi minőségei máshol és többféle módon kódolódnak, a hozzáférés is különbözőképpen történhet. Izgalmas terület az emlékezeti működésmódok ismerete a pszichoanalízis-pszichoterápia szempontjából is, hiszen a feltárás, átdolgozás során emlékek felidézése, újraírása, és a terápiás kapcsolatban átélt élmények emlékeinek képződése is történik. Rövidtávú és hosszútávú emlékezeti rendszert különböztetünk meg.

2 A rövidtávú emlékezeti működés legfontosabb része a munkamemória, mely a megismerési funkciók működésében aktívan részt vállaló, több egységből álló rendszer. A meglévő tudást használja fel az aktuális információfeldolgozásban, és szerepe van az információk egy részének a hosszútávú memóriába kerülésében is. Sérülése megzavarja a hatékony információszerzést. (Shimamura 2003.Racsmány, 2002.) Fenntartja és szervezi az információt, a következtetést, megértést, tanulást igénylő feladatok kivitelezése alatt. (Baddeley 1986.) A verbális, illetve a téri-vizuális információ fenntartásában (rövid idejű tárolásában) és manipulációjában résztvevő alrendszerekből és egy ún. központi végrehajtó rendszerből áll, mely összeköttetést teremt az alrendszerek, illetve a hosszútávú emlékezet között. A megismerő folyamatokban alapvető szerepet tölt be, rugalmas, segíti az alkalmazkodást. Ezért fontos szerepe van a tartós emlékezeti rendszer kialakulásában. Érzelmi túlterhelés esetén működésében zavar keletkezik, ami a hosszútávú emlékezés zavarában is megnyilvánul. Tehát a trauma először a munkamemória működését érintheti. A prefrontális kérgi mûködéshez köthető funkció. (Intelligencia) A hosszútávú memória 1. Explicit, vagy deklaratív, és 2. Implicit, vagy nondeklaratív emlékezeti rendszerekre osztható. 1a. A szemantikus memória tartalmazza a lexikális tudást, az élettörténeti adatokat, 1b. az epizodikus memóriában pedig a velünk történt eseményeket különböző érzékszervi modalitások formájában a szenzoros kérgi területek tárolják. Az epizódok időbeli, térbeli vonatkozásai is itt őrződnek. Idegrendszeri struktúrák: hyppocampus, halántéklebeny, (dorsomediális talamusz, corpus mamillárék, melyek főleg a verbális emlékek rögzítéséért felelősek). A prefrontális kéreg és a hippokampusz aktív működése szükséges ezek tudatba kerüléséhez. Fontos megemlíteni a forrásmemória funkciót, (prefront. k.) ami az emlékek eredetének különválasztását végzi, és amely gyerekeknél még éretlen, ezért a fantázia és valóság összekeveredhet. Az explicit memória működését tudatos folyamatként éljük át, maga az emlékezés élménye is hozzátartozik az emlékezeti működéshez. A deklaratív memóriában őrzött emlékek tudatosan felidézhetők, új elemek beilleszthetők, flexibilis. A kódoláshoz szükséges a bejövő információk aktív feldolgozása, azaz a tudatos figyelem. Előhívás több rendszer számára hozzáférhető Emlékfelidézés módja: 1. asszociatív: hyppocampus, és a halántéklebeny középső régiója; elég hozzá az eredeti esemény valamely mozzanatára való utalás. Ez a támpontfüggő emlékfelidézés. 2. szándékos, vagy stratégiai: a prefrontális kéreg, (j.o.) támpontot ad az asszociatív emlékfelidézés számára. (Schacter, 1998.)

3 Fontos az események idői és téri elrendezése; téri: hyppocampus, idői: a prefrontális kéreg működéséhez kötött. 2. Implicit vagy nondeklaratív emlékezet. Az emlék beíródása passzívan történik, rugalmatlan, csak olyan rendszer tudja előhívni, amely részt vett a beírásban. Passzívan hívják elő az eredeti élmény bármely aspektusát előfeszítő ingerek. Tehát az akaratlagos felidézés számára nem hozzáférhető, az implicit memória működése nem tudatos folyamat. (Squire 1992.) 2a Előfeszítés Különböző ingerek (hangok, képek, szavak) rövid ideig tartó expoziciója után ezeket az ingereket töredékekből felismerjük (szublimináris érzékelés) (Schacter: csececsemő-anya hangját ezért ismeri fel korán). Ezek pre-szemantikus élmények: primer szenzoros központokban tárolódnak. 2b Proceduális memóriában tárolódnak a motoros készségek, tudások, és a korai kapcsolati mintázatok mozgásos minőségei. Ide tartoznak a kézírás, járás, kommunikációs gesztusok és ezek egyéni jellegzetességei is. Központjai: törzsdúcok, a kisagy, és szoros kapcsolatban van a következő, 2c az emocionális memóriával, mely a velünk történt események érzelmi, és fiziológiai aspektusait őrzi. A félelemtanulás mechanizmusának tisztázása a trauma lélektani következményeinek megértését segítheti. Ebben a limbikus rendszer részét képező amygdalának van központi szerepe, kapcsolatai lehetővé teszik, hogy a szenzoros információ két úton juthasson el hozzá: 1. gyors útvonal az érzékszervek felől a talamuszon át, mely elmosódottabb, primérebb képet ad az érzelem tárgyáról; 2. a kéreg felől, lassabb út, differenciáltabb képet ad, azaz már valamilyen szinten feldolgozott szenzoros információk jutnak el hozzá. Tehát: az amygdala hozzáfér az elsődleges perceptuális feldolgozó állomástól érkező viszonylag primitív szenzoros információkhoz, és ezek intenzitása, fenyegető volta alapján dől el, hogy azonnali vegetatív idegrendszeri központok reakciójára van-e szükség. Ez a gyors félelmi válasz. De hozzáfér a finomabb és bonyolultabb információkhoz is a feldolgozás későbbi fázisaiból, így folyamatában, az előző tapasztalatok fényében értékelődik helyzet, létrejön a megfelelő viselkedés. Az aktivált amygdala átveheti a perceptuális rendszer irányítását, hogy az érzelmileg jelentős eseményre terelődjön a figyelem, azzal foglalkozzon a feldolgozó apparátus, így elősegíti az explicit emlékezést, és az események explicit emlékének megőrzését. (Ez az oka annak, hogy ami érzelmi szempontból fontos, azt hatékonyabban megtanuljuk.) Mechanizmus: az amygdala a limbikus rendszer részeként a stresszkiváltó hormonok felszabadulását segíti. (a hypotalamusz-hypofízis tengely útján) Ebből következik, hogy a kéreg részvétele nélkül, tudattól függetlenül is lehetséges emocionális tanulás, de ha a kéreg részt vesz a folyamatban, kialakul saját viszonyulása az érzelmi ingerrel kapcsolatban, azaz az explicit memóriába is beíródik. A kondicionált félelmi válaszok gátlásához a prefrontális kéreg részvétele szükséges, ami aktív tanulási folyamat.

4 Tehát: az érzelmi memória nem deklaratív tanulás eredménye, attól eltérő pályastruktúrákhoz kötődik. Időbeli dimenziója nincs, csak az explicit memóriatartalmakkal együtt köthető időhöz. A felidéződés során tehát jelenidejű élményként élhető át. Hétköznapok tapasztalata, hogy gondolunk kellemes vagy kelletlen érzelmi színezetű tartalomra, ami valamilyen okból elfelejtődik, de megmarad az érzelmi nyoma, ami nyugtalanít. Ha sikerül felidézni az eredeti gondolatot, átélhető, ahogy összerakódik a két aspektus, és ahogy megszűnik a hiány feszültsége. Az explicit memóriában is elraktározódnak az érzelmi emlékek, de az eseményekhez hozzátartozó tényekként. Milyen emlékezeti működési következményei lehetnek tehát a traumáknak? Egyik a disszociatív működésmód, másik a felejtés-elfojtás jelensége.i. A trauma elszenvedésekor jelentkező disszociáció az emlékezet szempontjából tehát a memóriarendszerek, alrendszerek közötti kapcsolat zavara. Az erős érzelmi hatás szétrombolhatja a párhuzamos folyamatok közötti összeköttetéseket. Nem sikerül integrálni a tapasztalat különböző vonatkozásait, ezért nem sikerül tudatosan felidézni azt. A disszociáció a mentális élet horizontális törése. Megjelenése: 1. A mentális működések annyira dezintegrálódnak, hogy a trauma élménye az explicit memóriába nem kerül be. Így az élmény implicit aspektusai szorongás, félelem, fiziológiai izgalmi reakciók formájában nyilvánulnak meg, explicit emlék nélkül. (Damasio, LeDoux, 1996.). Okai lehetnek az eleve meglévő disszociatív működésmód, vagy a trauma életet fenyegető extrém volta (pl. haláltáborok), ill. gyerekkorban az emlékezeti működések sajátosságai. Az explicit memória idegi struktúrái lassabban érnek: pl. hyppocampus, prefrontális kéreg, míg a törzsdúcok és az amygdala érése gyorsabb. (Prefrontális kéreg, mely az érzelem regulációban is részt vesz, jobb oldalon kezd érni. 3 hónapos korig az amygdala és az egyéb szubkortikális struktúrák mediálják az érzelmeket. Utána a jobb prefrontális kéreg jobb orbitofrontális része veszi át ezt a szerepet, ami kapcsolatban van a limbikus rendszerrel (érése függ az anya-gyerek érzelmi interakcióitól. Az első másfél évben a jobb orbitofrontális lebeny gyorsan érik, ez az érzelmi reguláció központja. Másfél éves kortól a bal félteke érik gyorsabban, ez az absztrakt verbális funkciókért felelős. Ezzel egyidejűleg a hyppocampus érése is befejeződik.) Tehát egy-másfél éves korig az implicit emlékezet őrzi az élmények emlékeit, így a korai kapcsolati minőségek lenyomatait is. Másik sajátosság, hogy gyermekkorban a trauma hatására a magas cortizolszint a hyppocampusban sejtpusztulást okozhat. Ezek a gyerekek később sem tudják szabályozni a cortizolszintjüket, ami befolyásolja a későbbi emlékezeti működéseiket. (Schacter, Gáti, 2004.)Így ebben az időszakban bekövetkezett traumák történetileg nem kódolódnak, de testimozgásos, érzelmi, fiziológiai aspektusai elraktározódnak, és a fejlődést módosítják. Mindez szerepet játszik a későbbi pathológiák (pl.szorongásos zavarok) megjelenésében. 2. Az esemény mindkét memóriarendszerben rögzül, de az összeköttetés törése miatt az explicit memória a trauma körülményeit, történetét raktározhatja, és az eredeti emocionális töltés ettől függetlenül, disszociáltan raktározódik.

5 3. A félelem által kiváltott fokozott figyelmi reakció hatására torzul az explicit emlék, csak az esemény egyes, ijesztő részletei maradnak meg, mások kiesnek: Betolakodó, villanófény emlékek, általában képek, melyeket testi érzetek, szagok, hangok kísérnek. II. Az elfojtás lehetséges mechanizmusai: A nehéz, fájdalmas lelki tartalom vertikális elnyomása történik A felejtés kialakulhat évek alatt, a fájdalmas, kellemetlen emlék szándékos felidézésének kerülése miatt, hiszen minden felidézés újabb emlékként kódolódik. Az explicit memóriában tárolt információk előhívását gátolhatja az implicit memórában tárolt különösen fájdalmas emlék (Schacter), a jobb frontális lebeny gátolhatja a fájdalmas és kellemetlen emlékek előhívását. Ezek a gátló mechanizmusok állhatnak pl. az ismétlődő gyerekkori traumatizáció felejtésének hátterében, mikor is a traumatizáló felnőtt szuggesztiójának hatására alakul ki, vagy a gyermek a dezorganizációt kivédendő belső lelki igénynek engedelmeskedve felejt. Ezt támasztják alá Racsmány és mtsi. irányított felejtésre vonatkozó vizsgálatai. (Racsmány, 2002.)tf Nem törli el az emléket, csak a tudatos előhívást nehezíti. Következtetések: A trauma lélektani következményei erősen függnek az életkortól, az élményfeldolgozás sajátosságaitól, azaz a személyiségszerkezettől, beállítódástól. Pl. az idősebb leánytestvérnél, akinek esetét Anna mutatja be, a feltételezhetően nárcisztikus személyiségfejlődés határozza meg a trauma hatását és a feldolgozásban megjelenő pszichodinamikai sajátosságokat. Erős érzelmi-fizikális hatásra a figyelem módosul, ami a percepció torzulásával, az információfeldolgozás következményes változásával jár. Mindez a további élmények észlelésében-feldolgozásában is megnyilvánul, soha nem lesz olyan, mint azelőtt. Az ismétlődő traumáknál ez a működésmódosulás igen jelentős, tartós személyiségszerkezet változást okoz. Gyerekkorban az explicit memória rendszer struktúráinak a későbbi érése miatt, kb. másfél éves korig az emlékezés az implicit memória útján történik. Ezek a korai emlékek preszimbolikusak, nem verbálisak, ugyanakkor meghatározóak, mert a korai kapcsolati minták jellegzetességei is itt őrződnek. Később - a frontális kéreg érése során - a forrásmemória megbízhatatlansága miatt keveredhet a fantázia és valóság, azaz a traumatikus élmény erős érzelmi hatása mellett megbízhatatlan maga az explicit emlék, és okozhatja a későbbi disszociatív mechanizmusok emlékezeti működésre gyakorolt hatását. Mária betege példa arra, hogyismételt felidézés során tüneteket a traumához lehet kapcsolni, adott élmény emlékké válik, nem marad újra és újra aktualizálódó valós élmény. Az emlékezés az interszubjektív megközelítésben két szubjektum közös jelentésadási folyamatába illeszkedik. A felidézés során a másik jelenléte, észlelése, reakciói a felidézett-

6 felidéződött élmény, a jelen állapot valóságosságát és létjogosultságát is jelentik. Az érzelmileg biztonságos terápiás kapcsolat az érzelmi-indulati szabályzás útján csökkenti a trauma implicit aspektusainak a szorongásszintjét, csökken az emlékfelidézést gátló kérgi mechanizmusok ereje, így az explicit tartalmak újra és újra összekapcsolódhatnak azok érzelmi vonatkozásaival. Disszociáció esetén az implicit anyagok is megfelelő tartalmakkal kapcsolódhatnak, és ez segítheti hosszabb távon az emlékezeti rendszerek integráltabb működését. Az implicit élményekhez fokozatosan fantáziák, asszociációk társulhatnak, így a szorongást keltő félelmivegetatív állapotok szabályozhatókká, azaz mentalizálttá válhatnak. Az élmények időbeli és térbeli dimenzióba kerülnek, ami elősegíti a koherens narratíva megalkotását. Maga a terápiás folyamat időbeli és térbeli keretei lehetővé teszik, hogy a terápiás órák ismétlődő paciens-terapeuta együttlétek epizódjai mint közös kapcsolati emlékezet újra és újra hozzáférhető legyen a közös jelentésalkotás folyamatában