Utcai versenyzés. Történet arról, miként lehelt új életet az OLC, Moriarty vitorlázórepülésébe

Átírás

1 Utcai versenyzés Történet arról, miként lehelt új életet az OLC, Moriarty vitorlázórepülésébe Írta: Brian Resor Fordította: Bauer János és Mattburger Zsolt Újranyomva a és az SSA engedélyével A vitorlázórepülő pilóták mindenhol annak egyszerű módját keresik, hogy miként lehetne érdekesebbé tenni a vitorlázórepülést az egyedül repülésen (SPL) és a magánpilóta szakszolgálati engedély (PPL) megszerzésén túljutó pilóták számára. A német Aerokurier magazin kiváló pilótái és programozói egy úgynevezett Online Contest (online verseny) megoldással álltak elő (melyet leginkább OLC néven ismerhetünk) ben, Moriartyban, az OLC egy régóta áhított, friss és új környezetet teremtett a legkülönfélébb képzettségű pilótáink számára. Az OLC honlapján részletesen megtudható, hogy miről szól ez az egész, ám az alapok a következők: tegyünk egy GPS-adatrögzítőt (logger) a vitorlázógépünkbe, repüljünk amilyen messze csak tudunk, majd töltsük fel az IGC-formátumú repülési adatokat az OLC-szerverre. Ilyen egyszerű a dolog. A pontszámítás önműködően megy végbe egy olyan optimalizálási eljárással, melynek következtében egy pont jár minden egyes handicapes kilométerért. A feladat sémája alapvetően egyszerű: az első négy szár esetén a teljes handicapes távolság 100%-ával történik a pont-számítás, az ötödik szár esetén annak 80%- ával, míg a hatodik szár esetén a handicapes távolság 60%-ával. Vegyük észre, hogy szó sincs deklarált vagy kijelölt fordulópontokról, indulási vonalakról, illetve FAI-szektorokról. Megismétlem: a hangsúly az egyszerűségen van. Ez a verseny közvetlenül nem egy kijelölt útvonalon elért sebességen alapul. A hosszú távok azonban szükségképpen megkívánják, hogy a pilóta a lehető leggyorsabban repülje le azokat, és pontosan ítélje meg az időjárást annak érdekében, hogy kiválaszthassa a megfelelő pozíciót a nap bármely pillanatában. Ez az on-line versenyzési mód az utóbbi néhány évben egyre gyorsabban terjed az Egyesült Államok pilótái között. Kezdetben az USA néhány számítógéphez értő pilótája használta csupán az OLC-t, repüléseik egymás közötti megosztására, de csak viszonylag kis gyakorisággal. Idén azonban az ország egész területéről kezdenek részt venni a klubok a dologban és a pilótáik között népszerűsítik az OLC használatát. Az Albuquerque Soaring Club egyesületben az OLC eredetileg az éves távrepülési versenyünk kezelésének igen egyszerű módjaként került bevezetésre, megkönnyítve a díjkiosztást is az év végi banketten. Később azonban ennél sokkal többé vált. A tavaszi repülések beküldésének néhány hetét követően, Moriarty többi pilótája is érdeklődni kezdett az OLC iránt. Az Albuquerque Soaring Club és a Sundance Aviation egyesületek egyetlen OLC klubba tömörültek, Albuquerque Soaring néven. Egyikünk sem sejtette, hogy a (24 pilótából álló) csapatunk milyen remekül összekovácsolódik majd, hogy tanácsokkal lássuk el egymást és összemérjük erőnket az elkövetkezendő néhány hónap alatt. A folyamat során együtt gyakorlatilag majdnem százezer, levegőben megtett mérföldet gyűjtöttünk össze.

2 Az OLC, mint tanulási eszköz Az OLC-szerveren lévő fájlok gyűjteménye egy óriási erőforrás a távrepülés lényegét megérteni kívánó kezdő pilóták számára. Amint a repülési adatok feltöltésre kerülnek az OLC-szerverre, a fájlok bárki által letölthetővé és analizálhatóvá válnak, aki rendelkezik interneteléréssel és megfelelő szoftverrel (SeeYou, StrePla, stb.). Amennyiben más pilóták is repültek azon a területen, ahol mi, hasonlítsuk össze az ő repüléseiket a sajátunkkal, hogy kiderülhessen ki mit csinált jól vagy rosszul. Találjuk ki, ki szállt majdnem terepre, illetve milyenek lehettek a feladat azon területei, melyeken nem jártunk. Az OLC még akkor is tanulási eszköz, ha nem lehetünk a levegőben. Az én kedvenc szokásom az, hogy reggel körbekémlelek, majd délután a munkahelyen ellenőrzöm az ismétlődő műholdképeket, és megpróbálom kitalálni, hogy a internetes technológiákon alapul. Emiatt a múltban rengeteg jó pilóta sosem vett részt az OLC-ben, vagy még csak nem is hallott arról. Büszke vagyok Moriarty pilótáira, akik idén részt kívántak venni benne, és vették a fáradtságot, hogy megtanulják mit kell tenniük ennek érdekében. Egyikünk sem mulasztott el repüléseket feltölteni pusztán a számítógéptől való félelem miatt. Amint a termikes időjárás tavasszal kezdetét vette, néhány kötetlen konzultáció keretén belül bemutattuk az OLC használatát és a SeeYou programmal történő kiértékelés módját. Mindenki rendkívül izgatottá és kíváncsivá vált, amint elkezdték megérteni, hogy a modern technológia milyen segítséget nyújthat a számukra. Természetesen kezdetben, ahogy a fájlok beküldésre kerülnek, kisebb-nagyobb problémák merülhetnek fel a számítógéppel. Akár valóban a számítógéppel van a baj, akár a felhasználó hibájáról van szó csupán, rendkívül kiábrándító csak azért fellelkesülni az új verseny miatt, hogy nyugdíjas srácok merre lehettek képesek repülni. Aznap este pedig utánanézek a repüléseiknek az OLC weboldalán, hogy kiderüljön mi is történt a valóságban. E folyamat során sokat tanulhatunk az időjárás előrejelzéséről. Sajnos azonban elég fájdalmas lehet megtudni, hogy barátaink odakint hatalmas távokat repülnek, míg mi a munkahelyünkön görcsölünk! Új trükkök tanítása a vén rájáknak A vitorlázórepülő társadalom nem minden tagja számítógépzseni, az OLC viszont modern lépten-nyomon problémákba ütközzünk, miközben megpróbáljuk feltölteni nehezen összerepült kilométereinket. Ennek kiküszöbölésére elsőként összeállítottam egy részletes segédanyagot, mely elmagyarázza, miként lehet végrehajtani a műveletet (lásd a hivatkozásokat). Amennyiben ez sem vezet eredményre, fontos, hogy legyen egy elérhető helyi szakértő, aki személyes bemutató során végigvezetheti a kezdő felhasználókat a folyamat lépésein. Általában néhány ilyen bemutató elég lehet, mert egy-két sikeres végrehajtás után egyszerű műveletté válik az egész. Egy repülés feltöltéséhez néhány egérkattintás szükséges

3 csupán, és a művelet, a GPS logger számítógépre történő csatlakoztatásától az OLC általi kiértékelésig mindössze 3-5 percet vesz igénybe. Szükséges felszerelés E versenyben való részvételhez GPS adatrögzítő szükséges. Amennyiben megoldható, a legjobb választás egy IGC által jóváhagyott logger, tehát megoszlásától. A helyes stratégia megtanulása is részét képezi e verseny izgalmának. Mivel az ötödik és hatodik szár a pontozás során nem olyan értékes, lehetőleg célszerű csak négy szárat repülni. Moriartyban általában a legjobb megoldás olyan irányt választani, mely jó hosszú szárat ad, és arra repülni először. Majd olyan messzire eljutni az adott irányon, amennyire csak lehetséges, és egy Cambridge, Volkslogger, stb. berendezés. Számos kézi GPS-eszköz, mint például a barometrikus magasság érzékelésére képes Garmin készülékek, szintén használható a versenyben (azok is, melyek csak GPS-adatok alapján rögzítik a magasságot - a ford.). Mivel ezek nem IGC által elfogadott eszközök, az e készülékekből származó fájlok beküldésekor a pontszám piros színnel jelenik meg. A piros színnel megjelenő pontszámok nem számítanak bele egyetlen nemzetközi OLC pontozásba sem, de az USA-OLC pontozásába igen (legalábbis a 2004-es szabályok alapján). Amennyiben azt szeretnénk, hogy az egyéni pontszámunk beleszámítson a nemzetközi szintű pontozásba is, IGC által jóváhagyott loggerre van szükségünk. Feladatstratégiák Az OLC verseny alapvető célkitűzése, hogy a FAI koszorú és rekord típusú feladatok (hurok, 3 fordulópontos jojó, FAI-háromszög) repülésére ösztönözzön, de lehetőséget biztosít a pilótáknak, hogy további két fordulópont beiktatásával, csökkentett mértékű extra pontokra tehessenek szert a fő feladat befejezését követően, a kiinduló fordulópont közelségében. Az OLC-pontokért való repülés stratégiája nagyban függ a feladat területétől és az időjárás területi onnan visszafordulva hazarepülni. Ezzel remélhetőleg a nap későbbi részében vissza lehet jutni a repülőtér közelébe, ahol megfelelő időjárás esetén két további szárat be lehet még iktatni. Ideális esetben a nap egy bizonyos pontján válasszunk ki egy klassz utcát (az angol nyelvben a felhőút neve cloud street, ami magyarul felhőutca lenne - a ford.), mely messzire visz a kiindulási ponttól. Söpörjünk végig az utcán, amilyen messzire csak lehetséges, majd keressünk egy másikat, illetve forduljunk meg és repüljünk új irányba. Moriarty környékén az OLC-játék gyakran padlógázos, nagy magasságú utcai versennyé fajul (innen a cikk címe). A pilótáinknak nem telt sok időbe a MATmentalitásról (MAT = Modified Area Task, azaz Módosított Területi Feladat, ami fix fordulópontokból álló, MVK-szerű feladatokhoz hasonlít - a ford.) átállni az OLC-mentalitásra. Azok, akik a korábbi MAT-típusú feladatokat szokták meg, tipikusan a helyi légtérben repülnek ide-oda, kijelölt fordulópontok közötti több száron. A nagy OLC-pontszámokért való küzdelem hosszú szárak repülését, nagy terep lefedését, változatos időjárási körülmények megtapasztalását jelenti, és néha a kiinduló ponttól való igen messzire történő eltávolodást eredményezi.

4 Néhányan azzal érvelnek, hogy a jól repülhető utcákon való száguldozás viszonylag kis mértékben járul hozzá a vitorlázórepülő készség fejlődéséhez. Nem kell az előre deklarált fordulópontok elérésével bajlódni, de még csak kijelölt pontokat sem érinteni, ahogy azt egy MAT vagy AST (AST = Assigned Speed Task, azaz Hozzárendelt Sebességi Feladat - a ford.) feladatban szokás. Erre azt mondom: remek! Amit ez a fajta repülés nyújt, az az, hogy megadja a pilótának az esélyt hogy rengeteg megtett kilométerre és tapasztalatra tegyen szert úgy, hogy közben olyan időjárási körülmények között repül, mellyel kényelmesen megbirkózik, mialatt mindvégig sikerélménye van. Ahogyan a teljesített feladatok szintje növekszik, a pilóták folyamatosan kiterjesztik személyes korlátaikat, hogy mind messzebb repüljenek és a fejlődés során még több kihívással szembesüljenek. E fontos leckék elsajátítását követően az önbizalom drámai mértékben fokozódik. Az olyan repülés nem motiváló, melynek során a reptértől 150 kilométerre egy szertefoszló felhőút végén találjuk magunkat. Moriarty sikertörténete Az OLC közelebb hozta egymáshoz és csapattá kovácsolta a pilótáinkat, továbbá felismertette velünk, hogy olyan dolgokra is képesek vagyunk vitorlázógépeinkkel, melyekről nem is álmodtunk korábban. Mindannyian figyeljük az Interneten, hogy mit csinálnak a többiek és ehhez hasonló kérdések hangzanak el: Miért azt az oldalt választottad?, Miért éppen azt az adott magasságtartományt használtad?, Voltak biztonságos leszállásra alkalmas terepek, amikor olyan alacsonyan voltál annál a hegynél? és Hogyan tudtál az adott ponton keresztül hazaérni olyan messziről?!. Az OLC segítette az újabb pilótáink számára elsajátítani, hogy adott körülmények között milyen feladat hajtható végre ben a 24 Albuquerquei pilóta 88 db 500 km feletti, 47 db 600 km feletti, 16 db 700 km feletti, 9 db 800 km feletti és 2 db 1000 km feletti távot repült. Az 1000 km-es távok a legelső teljesített ezres feladatok voltak Moriartyból. Távrepülő pilótáink fele több, mint 3000 handicapes mérföldet repült a szezonban, jó néhányuk 7500 handicapes mérföldet teljesített. Moriarty pilótái csapatként elegendő pontot gyűjtöttek ahhoz, hogy megszerezzék a biztos fölényt az USA klubjainak sorrendjében, és negyedik helyen zártak az (októbertől októberig tartó) OLC-szezon nemzetközi listáján. Már most kezdjük kitűzni a következő év céljait, melyek a tapasztalt pilóták számára hosszabb repüléseket, míg az új pilóták számára több távrepülési feladatot tartalmaznak. Az új pilóták számra az OLC a tökéletes következő lépcsőfok a Bill Hill és Mike Abernathy által a 2004 januári és februári számában közölt cikkek után. Próbáljuk meg 2005-ben még inkább elterjeszteni ezt a versenyzési formát az Egyesült Államokban. A folyamat működését értők kismértékű számítástechnikai segítségével valóban lendületet vesz a dolog, és a távrepüléssel kapcsolatos jelenlegi részvételi hajlandóságunk és lelkesedésünk szintje új magasságokba fog emelkedni. Még ha a mi területünk nem is biztosít kimagasló vitorlázórepülési feltételeket, akkor is remek szórakozás a környékünkön tevékenykedő barátaink vagy az ország többi részén repülő pilóták teljesítményét figyelemmel kísérni. A Moriartyban székelő Albuquerque Soaring repülőklub az Egyesült Államokban mindenkit versenyre hív, hogy a helyi repülőcimborákkal OLC-klubba tömörülve, 2005-ben próbáljátok meg elhódítani az első helyünket. Repüljetek biztonságosan, repüljetek sokat, repüljetek elszántan, és töltsetek fel minden repülést! -Brian Resor

5 A 2004-es on-line verseny Írta: Doug Levy Fordította: Bauer János és Mattburger Zsolt Az OLC egy on-line, világméretű, számítógépes kiértékelésű vitorlázórepülő verseny, melyet a németországi Segelflugszene alkotott meg és az AeroKurier (német sportrepülő havilap - a ford.) szponzorál. Az OLC nem hasonlít egyetlen más vitorlázórepülő versenyhez sem. Nem csak hogy egyszerű (és ingyenes) a belépés, de nincsenek fordulópontok, deklarációk, tanúk, hivatalos sportbírók, és nem szükséges aláírás sem. A pontozás on-line módon az Interneten történik és a vitorlázógépek teljesítménybeli különbségét handicap rendszerrel egyenlítik ki. A verseny a webhely meglátogatásával követhető nyomon. A Soaring feliratú menü alatt megtekinthetők a pontszámok, valamint ország, földrész vagy nemzetközi szinten

6 összehasonlíthatók a pilóták. A sárga színnel jelölt pontszámok jelképezik a motor nélküli vitorlázógépeket, míg a motoros vitorlázógépek kék színnel láthatók. A napi pontszámok az október közepén kezdődő versenyévad folyamán végig listázásra kerülnek. A pilóták összehasonlíthatók az összpontszámuk vagy a legjobb egyszeri távjuk alapján, miközben a legjobb 6 repülésükből számolt versenyhelyezésük is figyelemmel kísérhető. Minden egyes repülés megtekinthető és letölthető. A klubok az összpontszámuk alapján kerülnek összehasonlításra. A szabályok rendkívül egyszerűek. A repülés első négy szárán minden egyes lerepült kilométer egy pontot ér. Az ötödik száron egy lerepült kilométerért egy pontnak csak a 80%-a jár, míg a hatodik száron, kilométerenként egy pontnak csak a 60%- a. Az így kapott összpontszámot 100-zal szorozzák, majd ezt a pontszámot elosztják a vitorlázógép handicap értékével. Így alakul ki az adott repülési feladat végső pontszáma. A repüléseket IGC-formátumban kell benyújtani (feltölteni), legkésőbb a repülést követő kedd éjfélig. A pilóták abban az országban neveznek és versenyeznek, ahol a repülésük megkezdődik. További részletek a verseny honlapján található szabályzatban olvashatók. A SeeYou vagy StrePla szoftverek használatával a repülési adatokból csekély időráfordítással, papírmunka és egyéb számítások nélkül, könnyedén és gyorsan kiszámíthatók a repülésért járó pontszámok. Még ha valaki nem is rendelkezik e szoftverekkel, az OLC számítógépei az IGC-fájl feltöltését követően képesek kiszámítani a repülésért járó pontszámot. Az USA versenyében számos, IGC-formátumba konvertált egyéb GPS track (az eszközből letöltött, a repülés nyomvonalát tartalmazó fájl - a ford.) is elfogadott. A nemzetközi és kontinentális versenyekben kizárólag biztonságos (IGC által elfogadott eszközből származó - a ford.) logger repülések elfogadottak. A 2004-es évad október 10-én ért véget. Az egész világon több, mint repülést töltöttek fel, és az 1058 klub 8216 pilótája több, mint 15 millió kilométert repült. Az Egyesült Államokból 66 klub 256 pilótája vett részt. Néhány, az Egyesült Államokban tartózkodó európai pilóta igen magas pontszámú versenyszámokat repült idén az Egyesült Államokban. Amennyiben képesek lettek volna néhánnyal több számot repülni, valószínűleg megnyerhették volna az USA versenyét. Ne lepődjön meg rajta senki sem, ha az elkövetkezendő években ismét ellátogatnak hozzánk, hogy a remek feltételeket élvezve, további OLC-pontokat gyűjtsenek. A leghosszabb USA OLC számot a francia Denis Flamet repülte, mely az OLC webhelyén látható módon 1345 kilométer hosszúságú volt. A szaggatott vonalak jelzik, hogy mi alapján lett kiszámolva a pontszám. Íme néhány tipp, mely segíthet az indulásban. A regisztráció során, versenyzőként történő nevezéskor ne felejtsünk el először az USA menüre kattintani (tehát nemzeti szinten kell regisztrálni - a ford.). Mentsük el a jelszót, hiszen minden évben újra szükségünk lesz rá a regisztrációhoz. Ha a SeeYou programból értékelünk ki egy repülést, töltsük be a repülésünket, majd nyomjuk meg az Edit (Szerkesztés) fül alatt lévő Optimize (Optimalizálás) gombot. Ekkor megjelenik a távolság és a pontszám. Ezt követően nyomjuk meg az Optimize (Optimalizálás) ablak alján lévő Submit (Elküld) gombot. A következő oldalon töltsük ki az összes szükséges adatot, beleértve a vitorlázógépünk handicap értékét, majd alul kapcsolódjunk az OLC USA elemhez (először nemzeti szinten kell feltölteni - a ford.). Győződjünk meg róla, hogy míg az OLC webhely beviteli területén tartózkodunk, minden mező helyes értéket tartalmaz-e. Az IGC-fájl feltöltését követően menjünk vissza és a Claiming the flight (Repülés benyújtása) fül előtt nyomjuk meg a Check entry (Bejegyzés ellenőrzése) fület. A StrePla program használatát nem ismerem annyira, de tudom, hogy az OLC repülések abban is kiértékelhetők. Az Albuquerque Club és az I-26 Association webhelyein részletes (angol nyelvű) leírások találhatók a nevezéssel és pontozással kapcsolatban. A 2005-ös szezon már elkezdődött. Mindenkit arra buzdítunk, hogy nevezzen be a versenybe. Mérjük össze magunkat a világ legjobb vitorlázórepülő pilótáival, és tanuljunk a feltöltött repülési adatokból. Úgy tudom, hogy az OLC versenyben való nevezéshez egy repülőklub tagjának kell lennünk, de ez nem különösebb probléma: álljunk össze néhány barátunkkal, hogy egy egyezményes klubnév alatt benevezhessünk. Klubokat könnyű benevezni, egyszerű azokhoz csatlakozni és akár a pilóta regisztrációjával egy időben létre lehet őket hozni. Az ebben a versenyben történő részvétel fel fogja lendíteni vitorlázórepterünkön a távrepülést és arra ösztönözheti a gyakorlottabb pilótákat, hogy segítsenek a többieknek, növelve ezzel klubjuk összpontszámát. A valódi győztes maga a vitorlázórepülő sport. Ez egyre több pilótát motiválhat a távrepülésre ahelyett, hogy órákon keresztül csak a repülőtér közelében repülgessen. A nevezés és részvétel egyszerű. Teljesen ingyenes. És roppant élvezetes! -Doug Levy

7 A szerzőkről Brian Resor 1998-ban tanult meg repülni az Illini Glider Club egyesületen belül, miközben műszaki tervezést tanult az Illinois Egyetemen. Ezt követően átment a Penn State iskolába diplomázni és hegygerinc-repüléssel foglalkozni. Jelenleg az Albuquerque Soaring Club egyesület tagja és egy megbízható öreg Standard Cirrus géppel repül. A 2004-es Moriarty aktivitás hatására Brian többet tanult a vitorlázórepülésről, mint az azt megelőző években összesen, és a szezonban több, mint 100 órát és csaknem 5000 mérföldet repült. Doug Levy konzultációs mérnökként dolgozik és a kaliforniai Oceansideban él. Doug I-26-osokkal kezdett repülni 1996-ban, majd 1997-ben megszerezte az ezüst, arany és gyémánt koszorúkat. Doug 2004-ben 8 db 500 km-es OLC repülést teljesített. Ezen kívül szeptember 11-én megnyerte a Dust Devil Dash versenyt.