Beszámoló a Magyar Piarista Diákszövetség április 5-én tartott tisztújító közgyûlésérõl

Átírás

1 MAGYAR PIARISTA DIÁKSZÖVETSÉG 1088 Budapest, Mikszáth Kálmán tér 1. KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP A MAGYAR PIARISTA DIÁKSZÖVETSÉG LAPJA 65. szám június Kedves Öregdiáktársak! Miután a Közgyûlés megválasztott a Diákszövetség elnökének, haladéktalanul munkához láttunk Borián Tiborral, Strommer Pállal, Fehér Jánossal, Pataki Ervinnel és természetesen minden tevékeny tagtárs folytatta a munkát, hisz abba sem hagyták: éltetik a Diákszövetséget. A Közgyûlés akaratával összhangban arra törekszünk, hogy megõrizzük az eddigi aktív tagokat és minél több újat is találjunk melléjük. Ehhez megújulásra van szükség, amint azt Fõvédnökünk, Urbán József Tartományfõnök Úr is javasolta közgyûlési beszédében, de ezt írta mindenki a kérdõíven is. A megújulást valamennyien, de hivatalosan a Strommer Pál vezetésével felálló Reneszánsz Bizottság készíti elõ. Nagyon fontos a kommunikációnk hatékonnyá tétele. Ezt rendi összekötõi feladata mellett Borián Tibor vállalta el, természetesen valamennyiünk támogatásával végzi majd. Fehér János és Pataki Ervin mellett Balázs Sándor és Svasztics Géza is szerepet vállal a további munkában. Mindenkire szükség van. Összehívtam a Választmányt június hetedikére, elnökéül Várgedõ Tamást javaslom. Ott ismertetjük a terveinket és kérjük hozzá a Választmány támogatását, ellenõrzését. Az új Választmány és az Elnökség tagjainak névsorát a honlapunkon lehet megtekinteni. Idõközben részt vettem a váci tagozat rendezvényén, ahol Járay Zsigmond tartott elõadást (fia most jár a váci iskolába). Nagy öröm volt látni a népes hallgatóságot, idõsebbeket és fiatalokat egyaránt. Pár hete Nagyváradon tartott elõadásom után, ahol szokás szerint megemlítettem piarista diák mivoltomat, a jelen lévõ rangidõs professzor (Bocskai István) a népes hallgatóság elõtt vallotta meg máramarosi öregdiák mivoltát. Idõközben a bencés diákok után felvettük a jezsuitákkal is a kapcsolatot, és alakul a találkozó a ferences öregdiákokkal is. Készül az õszi programok terve, hamarosan elõállunk vele. Természetesen hagyományos programjainkat továbbra is megtartjuk, de szeretnénk újabbakkal szaporítani õket. Kérem azokat, akik az egyházi iskolák államosításával kapcsolatosan közérdeklõdésre számot tartó személyes emlékeket õriznek írják meg nekem címezve a Diákszövetség címére (1088. Bp. Mikszáth Kálmán tér 1., ill. Budapest 8. Pf. 266., 1444). Idén 50 éve történt, õsszel meg fogunk emlékezni róla. (Beérkezési határidõ: 2008 augusztus 10.) Hétfõn délutánonként szívesen látunk mindenkit Szövetségünk Duna-parti otthonában. címem: oberfrank@koki.hu. Szívesen várok minden megkeresést, ötletet, kezdeményezést. A legjobbak megvalósítása már közös feladatunk lesz. Oberfrank Ferenc Beszámoló a Magyar Piarista Diákszövetség április 5-én tartott tisztújító közgyûlésérõl A közgyûlés elõtt, 9 órakor az egész évi munkáért hálát adó szentmisén vettünk részt. A szentmisét Urbán József tartományfõnök mondta, Borián Tibor és Görbe László concelebrálásával. 10 órakor, a meghirdetett második idõpontban, Laczkó János, a Választmány elnöke megnyitotta a közgyûlést, megállapítva, hogy az határozatképes. (Ezt a regisztrált 126 fõs létszám jelentette. Sajnálatos, hogy tagtársaink túlnyomó többsége ennyire érdektelenül viseltetik a Diákszövetség munkájával kapcsolatban! Szerk.) A Közgyûlés választott levezetõ elnöke Fehér János fõtitkár volt; a jegyzõkönyvvezetõ Igali György. Jegyzõkönyv hitelesítõk: Pataki Ervin és Barsai János. Elsõként Pataki Ervin kincstárnok kapott szót a márciusi, 64. lapszámunkban megjelent beszámolójának kiegészítésére:

2 Tagdíjakból származó bevétel Ft volt, amelyet 1090 fõ fizetett be a nyilvántartott taglétszámból. (Szomorú, hogy a tagságnak több, mint a fele nem fizet tagdíjat! Szerk.) A tagdíjat fizetõk közül többen fizettek az elõírtnál nagyobb összeget. (Az éves tagdíj 2000Ft, nyugdíjasoknak és tanulóknak 1000Ft. Szerk.) A Piarista Diák újság kiadása Ft-ba, postázása Ft-ba került. A Nemzeti Civil Alaptól nyert Ft pályázati összeget erre a célra fordítottuk. Az SZJA 1%-ból befolyt összeg az elõzõ évekhez képest lényegesen csökkent. (Ez valószínûleg az adózók nagyobb számának nyugdíjba vonulásával magyarázható.) A Diákszövetség kiadásai általában mûködési célúak. (Az 1%-ból származó bevételt a Piarista Diák újság finanszírozására fordítjuk. Szerk.) Osváth József elnök a Piarista Diák újság márciusi, 64. számában megjelent részletes beszámolóját az alábbiakkal egészítette ki: Ruppert József generális asszisztens közremûködésével 2006-ban alakult meg az Erdélyi Magyar Piarista Diákszövetség, amelynek ma már tagozata van minden olyan erdélyi városban, ahol piarista iskola mûködött. Megemlítette, hogy 2007-ben eltemettük Szücs Ervint, a Diákszövetségnek 2 ciklusán át volt elnökét, akinek a Diákszövetség igen sokat köszönhet. Kérte a mindenkori elnököt, hogy halálának évfordulóján (február 22.) szentmisében emlékezzék meg róla a Diákszövetség. Bejelentette, hogy javaslatára az Elnökség ban vitéz Szücs Ervin emlékérmet alapított, amelyet ebben az évben elsõként Görbe László piarista atya, a Diákszövetség ifjúsági alelnöke kapott meg. Köszönetet mondott egyebek között közvetlen munkatársainak, az Elnökség tagjainak, Borián Tibor rendi öszszekötõnek, a Piarista Diák újság Szerkesztõ Bizottsága tagjainak (Borián Tibor, Farkas Zsolt, Posztoczky Iván), Csapody Gézának a Piartours-ban végzett színvonalas munkájáért, Kis Zoltánnak, Kis Juditnak, Egediné Máriának és Tasnádi Attilának, a rendezvények körülményeinek biztosításáért, Posztoczky Ivánnak, a Piarista Diák újság kiadása és a Diákszövetség házi pénztára vezetésében végzett eredményes munkájáért, Budainé Mártának az adminisztráció terén végzett jó munkájáért. Az elnöki beszámoló ezen kiegészítése után kitüntetéseket adott át (Antall emlékplakett, arany- és ezüstkoszorús jelvény). Ezt követõen befejezettnek nyilvánította 4 éves elnöki munkáját, amelynek célkitûzései a következõk voltak: vitéz Szücs Ervin útján haladni tovább, megõrizni Antall József emlékét, politikától mentesen mûködni. Ezzel lemondott elnöki megbízatásáról, sok sikert kívánva utódainak. A közgyûlés Ostváth József leköszönt elnököt az Alapszabály pontja alapján biztosított lehetõségével élve TISZTELETBELI ELNÖK -ké választotta. Urbán József tartományfõnök a következõ gondolatok köré fûzte szavait: Ismét tisztújító közgyûlés. Számvetés. Vissza-és elõre tekintés. A Diákszövetség, ha nem lenne, szegényebb lenne a Rend, az öregdiákok közössége, a helyi egyház és a társadalom. Ha nem lenne, ki kellene találni! A Diákszövetség ajándék, amiért köszönet illeti az alapítókat. Az újra-alapítóknak újat kellett létrehozniok. Éppen ezért az alapítás bizonyos értelemben most is folyamatban van. Ezt a történelmi környezetünk egyértelmûen szükségessé teszi. Ma már sok hullámzás után sok mindent biztosabban látunk, mint 19 évvel ezelõtt. A Szövetség öröksége parancs arra, hogy aktualizáljuk és találjuk ki magunkat. Figyeljünk arra, hogy a fiatalítás újra és újra felmerülõ gondolata jó szándéka ellenére is sértõ lehet mind az idõsebb, mind a fiatalabb nemzedékek számára, ami a dolgok helytelen értelmezésébõl adódhat. Nem a nemzedékváltás, hanem az összetartás, minden generáció bevonása, a szövetség minden nemzedékre kiterjedõ megvalósulása a kívánatos és elérendõ cél. Közös célokra és ezek megvalósulásához hatékony struktúrára van szükség. Hálát érez mindazok irányában, akik nemcsak szóltak arról, hogy a Szövetség szükséges, hanem tettek is érte. Köszönte mindazt, amit Osváth József ebben az irányban tett. Ezután következett az új elnök és a választmányi tagok megválasztása. Borián Tibor, a Jelölõ Bizottság elnöke elmondta, hogy a Bizottság három generáció véleményét kívánta felmérni: az 1948 elõtt, még a kegyesrendi gimnáziumokban végzettek, az között, a két visszakapott piarista iskolában (Budapest, Kecskemét) végzettek, és az 1990-es években újra indított piarista iskolákban (Vác, Szeged, Mosonmagyaróvár, Nagykanizsa) végzettek körében. Az elnöki funkció betöltésére két tagtársunkat javasolták: dr. Oberfrank Ferencet, Strommer Pált A két elnökjelölt ezután bemutatkozott: Oberfrank Ferenc dr.: erõs piarista kötõdésérõl adhat számot: szüleit piarista eskette, õt magát piarista keresztelte és eskette, reméli, hogy piarista fogja temetni, édesapja, testvérei és sokan a nagyobb családjából piarista diákok voltak, 2

3 az Urbán családdal a Krisztus Király egyházközségben mûködtek együtt, diákként a nagy tanári generáció pallérozta. Antall József felszólításának maradéktalan híve: Mi piarista diákok tartsunk össze! Eötvös József intését is idõszerûnek vallja: A demokráciát nem deklarálni, hanem organizálni kell! A Szövetségben töltött 4 év alatt belenõtt annak a munkájába. A tapasztaltak alapján mondja Simone Weil-lel Meg kell tanulnunk vágyni az után, ami a miénk. Ügyelni a jogszerûségre! ez fontos eleme lesz további munkájának akkor is, ha nem elnökként fog dolgozni. Strommer Pál: Fontos, hogy az ember közösségben keresse a választ a kérdésekre. Közösség a család, a munkatársak és például a Diákszövetség is. Matematikusként József Attila szavaival mond programbeszédet: TANULTÁTOK-E A SZÁMOKAT? Bizony számok az emberek is, Mintha sok egyes volna az irkában. Hanem ezek maguk számolódnak És csudálkozik módfölött az irka, Hogy mindegyik csak magára gondol, Különb akar lenni a többinél, S oktalanul külön hatványozódik, Pedig csinálhatja a végtelenségig. Az 1 ilyformán mindig 1 marad, És nem szoroz az 1 és nem is oszt. Vegyetek erõt magatokon, És legelõször is A legegyszerûbb dolgokhoz lássatok Adódjatok össze, Hogy roppant módon felnövekedvén, Az Istent, aki végtelenség, Valahogyan megközelítsétek. Budapesten született 1956-ban. Varga László osztályában ért 1975-ben. Az ELTE-n végzett matematikus. Feleségével 5 gyermeket nevel Rákosligeten. Pályakezdõ, vállalkozó, igazgató, projektmenedzser volt, most vezérigazgatója a Racionet Zrt-nek. A gyakorlatszerzés állomásai voltak Vasúti Tudományos Kutatóintézet, Synergon, KPM, Albacomp és mai nap a Racionet. Civil szervezetekben is közremûködik a jobb ügy érdekében. A család számos tagja piarista diák, illetve az volt. Jelöltsége nagy megtiszteltetés, elfogadása felelõsség. Véleménye szerint a MPDSZ a katolikus hit letéteményese a hasonlóak táborában, befogadója a piarista diákoknak és azoknak, akik hozzájuk kötõdnek. Keresnie kell a kapcsolatot más, hasonló hagyományokra alapult szervezetekkel. Ma elengedhetetlen, hogy a tevékenységét korszerûen végezze. Legyen befogadó minden támogató irányában, hiszen a piaristaság szellemisége által meghatározott elkülönülésben is az egész része, az egész nemzet szolgálója. A Szövetség számít a Rendre. A tartományfõnök úrtól, az elnök úrtól és jelölt társától sok segítséget kapott a viszonyok megismeréséhez. Számos gonddal találkozott, ám a megtapasztalt összetartás reményt ad a megoldásra. Minden eddigi együttmûködést köszön a továbbiak reményében is. Az eredménytõl függetlenül együtt fognak dolgozni Oberfrank Ferenccel. Sok segítségre, idõsre-fiatalra lesz szükségük. Megismétli javaslatát: Vegyetek erõt magatokon,... adódjatok össze! Fehér János: Átadja a szót a Jelölõ Bizottság elnökének. Borián Tibor: Elmondja, hogy a megválasztott Választmányból (20 fõ) többen válnak tisztségviselõvé a munka folytatása során. Az õ helyükre a szavazatok száma szerinti sorrendbe állított jelöltek közül kerül a következõ a Választmány tagjai közé. Az Elnökséget a következõ tisztségviselõk alkotják: elnök 2 alelnök fõtitkár ügyvezetõ titkár kincstárnok rendi összekötõ Ezt követõen Oberfrank Pál színmûvész a szavazatszámlálás ideje alatt az alkalomhoz illõ mûsort adott, amelyet a Sík-Schütz piarista diákimakönyvbõl felolvasottakkal kezdett, és egy Mindszenthy-idézettel folytatott: Az egyes ember élete csak jellemen épülhet, a hazát csak jellemek tarthatják fönn. A Krisztus-eszme világot ölel. Egész világra vet fényt a magas nap. De a világon elsõ a haza! (MINDSZENTY) Fehér János: Köszöni a mély gondolatokat és szeretetet sugárzó mûsort. Bejelenti, hogy a számláló bizottság értékelte az elnök személyére adott szavazatokat. Átadja a szót a Bizottság vezetõjének. Borián Tibor: A leadott 126 szavazatból 5 volt érvénytelen. A Közgyûlés 85 szavazattal dr. Oberfrank Ferencet a Magyar Piarista Diákszövetség elnökévé választotta. Strommer Pál 36 szavazatot kapott. A Közgyûlés a piarista himnusz eléneklésével, majd ezt követõen szerény agapéval és a tagok közötti beszélgetésekkel ért véget. Összeállította: Posztoczky Iván 3

4 Mustos István PIARISTA ATYA Elhunyt április 20-án a székesfehérvári Országos Papi Otthonban. Halálát gyászolja az Egyesült Államok Piarista Rendtartománya és hazájának, szülõföldjének, a magyarországi piaristáknak családja augusztus 10-én született Veszprémben szüleinek egyetlen gyermekeként. Gimnáziumi tanulmányait a veszprémi piaristáknál végezte tõl 1948-ig, majd az államosított iskolában érettségizett 1949-ben. Piarista életét még abban az évben megkezdte a svábhegyi Cassiciacum épületében novíciusként. Életének elsõ nagy megpróbáltatása ekkor érte: 1949-ben mindkét szülõjét elvesztette ben tett egyszerû fogadalmat a szerzetesrendek feloszlatása idején. Ekkor a veszprémi püspöki szemináriumba került teológiai hallgatóként. A következõ évben feloszlatták a szemináriumot, de a rendbe a létszámkorlátozás miatt nem jöhetett viszsza tõl 1954-ig munkaszolgálatos volt a Néphadsereg kötelékében. Mint megbízhatatlan személyt (papnövendék volt!) bányákban és építkezéseken dolgoztatták. Leszerelése után magánúton folytatta teológiai tanulmányait, és katolikus családoknál korrepetálta, nevelte a gyermekeket novemberében, az oroszok visszajövetele után, kilátástalannak tartva helyzetét, külföldre távozott. Rómába került, a piarista rend központjába. Itt Tomek Vince generális atya karolta fel, és segítette abban, hogy piarista növendékként a Gregoriana Egyetemen végezhesse teológiai tanulmányait ben tett ünnepélyes fogadalmat, majd Rómában április 20-án pappá szentelték. Szívesen ment volna Japánba piarista misszióba, de a Generális atya az Egyesült Államokba küldte az ott szervezett magyar piarista tartomány erõsítésére. Itt megtanult angolul, és 1966-ban a buffaloi Canisius College-ban matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett (jóllehet mindig humán érdeklõdési köre volt) tól 1969-ig a magyar piaristák buffaloi iskolájában tanít, majd 1969-tõl csaknem két évtizedig a rend devoni iskolájának igazgatója lett. Vezetése alatt az iskola hírneve és anyagi helyzete is megerõsödött. Ezalatt négyszer választották meg a tartomány helyettes provinciálisává, és õ képviselte a devoni iskolát a Fõiskolai Bizottságban ben a keleti partvidék Magyar Papi Egyesületének elnöke lett ben (18 évi igazgatóság után) a magyar egyházközségek lelki és szellemi szolgálatába állt és 1990 között Trenton-ban a Szent István magyar plébánián káplánként mûködött, majd ben átvette Passaic-ban az ugyancsak Szent István pártfogása alatt mûködõ magyar plébániát, és plébánosi minõségben szolgálta a magyar híveket 2007 júniusáig, amikor betegsége miatt megválni kényszerült munkakörétõl. Haza kívánt térni, ebben rokonai is segítették. Amerikában Miklósházy Attila, a külföldi magyarok püspöke delegátussá nevezte ki a keleti part magyar egyházközségei számára. A Máltai Lovagrend észak-amerikai magyar csoportjának is káplánja volt. A Katolikus Magyarok Vasárnapja ezekben az években közli a három liturgikus évet felölelõ heti elmélkedéseit. Késõbb könyv alakban is kiadják elmélkedéseit magyar nyelven. Passaic-i évei alatt nagy energiával fogta össze nemcsak a plébániai híveket, hanem az összes ott élõ magyarokat és azoknak különbözõ szervezeteit. Tevékenyen támogatta a magyar cserkészetet. Tagja volt a Külföldi Magyar Cserkészszövetség Nagytanácsának. Támogatta a magyar iskolákat, múzeumot, minden magyar megmozdulást, szervezetet. Püspöki delegátusként gondját viselte több más, papi ellátással küszködõ magyar plébániának. Az õ áldozatos munkájának is köszönhetõ, hogy több magyar plébánia még mindig szolgálhatja a magyar híveket. Kapcsolatot tartott magyarországi piarista tanáraival, diáktársaival. Amikor tehette, hazajött érettségi találkozókra. Õ áldotta meg egykori osztályfõnökének, Kincs Lajos piaristának emléktábláját a veszprémi piarista templomban 2004-ben. Jelentõs szerepet játszott a magyar és az amerikai egyház diplomáciai ügyeiben. Hazajövetelekor fölkereste a püspököket, rendszerint anyagi segítséget is hozva. Hivatalos kísérõje volt az Egyesült Államokba látogató bíborosi, püspöki és rendi küldöttségeknek. Kiterjedt, nagyívû és eredményes papi szolgálatáért 1998-ban a Magyar Püspöki Konferenciától a Pro Ecclesia Hungariae kitüntetést kapta ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (polgári tagozat) kitüntetésben részesült az északamerikai magyarság vallási, kulturális és nyelvi identitásának megõrzése érdekében kifejtett több évtizedes tevékenységéért nyarán hazatérése után gyógykezelés érdekében a székesfehérvári Országos Papi Otthonba került, ahol optimális lehetõség nyílott szakszerû ápolására. Rokonai, rendtársai és diáktársai, ismerõsei szomorúan állapíthatták meg, hogy Mustos István atya állapota átmeneti javulások után egyre hanyatlik. Pappá szentelésének 50. évfordulója napján amikor aranymiséjét mondhatta volna az Úr csendesen magához szólította. Temetése magyar rendtársai mély részvéte és sok õszinte tisztelõje kíséretében május 14-én volt a budapesti Újköztemetõben, a piarista parcellában. Mustos atya gazdag, tevékeny, áldozatos életét a magyar piaristák kiemelkedõ tagjai között tartjuk számon. Nyugodjék békében! Borián Tibor 4

5 Emlékezzünk és emlékeztessünk a lourdes-i égi jelenésekre! A világhírû francia kegyhely 150. évfordulóját ünneplõ emlékévben a neves író, Franz Werfel Bernadette c. könyve alapján emlékezzünk és emlékeztessünk a lourdes-i égi jelenések történetére. Franz Werfel és felesége 1940-ben nagy nehézségek közepette menekült a Franciaországot is megszálló német csapatok elõl. A neves írót leírása szerint az isteni gondviselés vezethette a Pireneusok francia oldalán fekvõ Lourdes-ba. A kitûnõ író ugyanis itt ismerhette meg a nagyon szegény Soubirous család és a kis Bernadette az ég választottja történetét és a csodálatos gyógyulások tényeit is. Franz Werfel itt a II. világháború nehéz idõszakában tett fogadalmat, ha eléri a menedéket nyújtó Amerika partjait minden más munkája elõtt megírja a kis Bernadette történetét. A Bernadette c. könyvet 1941-ben az amerikai partraszállást követõen Los Angelesben írta meg. Meg merészeltem írni Bernadette történetét, jóllehet nem vagyok katolikus, hanem zsidó. A lourdes-i égi jelenések rövid története: A 18 lourdes-i égi jelenés közül az elsõ a Gave folyóhoz közeli sziklabarlangban február 11-én, a 18. pedig július 16-án történt. (Lourdes lakossága akkor 4 ezer volt, jelenleg pedig már több mint 20 ezer.) 1. Jelenés: Amikor a lourdes-i harangok február 11-én (csütörtökön) a déli Úrangyalát zengték, az 1844-ben született kis Bernadette húgával és iskolatársával rõzsét ment gyûjteni. Húga és iskolatársa átkeltek a Gave folyón, Bernadette viszont megállt, mert szokatlan zúgást hallott, a sziklabarlangi vadrózsaágak pedig a szélcsend ellenére hajladoztak. Bernadette tekintete a barlangra, figyelme pedig a földöntúli jelenésre, a szép Hölgyre tapadt. A ragyogó fehér ruhában és kék övvel, kezében aranyláncos rózsafüzérrel, lábán pedig aranyrózsával megjelent Hölgy úgy állt, hogy nem érintette a Massabielle-i sziklabarlangot. Bernadette a látomás hatására meglepõdött, letérdelt, tarsolyából elõvette a rózsafüzért, és együtt imádkoztak. Imádság után a Hölgy Bernadettere mosolygott és eltûnt. Bernadette küzdött magával, hogy elmondja-e a történteket a rõzsét gyûjtõknek. Hazafelé menet közben kölcsönös kérdezgetés után és titoktartási kötelezettség ígérete mellett elmondta az égi jelenés történetét. Mindkét kislány megszegte esküjét: Marie édesanyjuknak, Abadie pedig az iskolatársaknak mondta el Bernadette titkát. A szülõk háborogtak, és nem is adtak hitelt a hallottaknak. 2. Jelenés: Bernadette február 14-én (vasárnap) diáktársai könyörgésének eredményeként és azok kíséretében szenteltvízzel felszerelve elmehetett a sziklabarlanghoz. A megérkezést követõen imádkoztak. Bernadette hamarosan felkiáltott: Itt van, mosolyog. Bernadette derült arccal meghintette szenteltvízzel, és azt mondta: Ha Istentõl vagy, jöjj! A Hölgy mosolyogva közeledett, Bernadette pedig elragadtatásában térdre rogyott és elsápadt. Társai megijedtek. Húga az édesanyához, Abadie pedig társaival együtt a közeli malomhoz szaladt segítségért. A jó molnár (Niccolo) karjaiban vitte Bernadette-t a közelben lévõ házába. Az idõközben megérkezett dühös édesanya ütésre emelte a kezét, de a derék molnárék megvédték: Ne bántsa hiszen ez angyal. 3. Jelenés: Bernadette-t február 18-án (csütörtökön) kora reggel Millet asszony és Peyret kisasszony kísérte a sziklabarlanghoz. A kísérõk az égõ szentelt gyertyán kívül papírt, tintát és tollat is vittek azzal a szándékkal, hogy a Hölgy a jelenés mondanivalóját leírja. Bernadette örömmel mutatta, és mondta: Ott van! Majd közelebb ment a Hölgyhöz, és megkérte, hogy írjon. A Hölgy a következõket mondta: nem szükséges, hogy leírja. Aztán így folytatta: Legyen olyan jó, és jöjjön vissza 2 héten át minden nap. Majd hozzátette: Nem ígérem, hogy ebben a világban boldog lesz, de a másikban igen. Bernadette e jelenésnél nem esett önkívületi állapotba, de nagyon boldog volt. 4. Jelenés: Bernadette-t február 19-én (pénteken) a szigorú édesapa (Soubirous Ferenc) engedélyével a már gyermekének is hívõ édesanya (Soubirousné Louise Casterot) és a nagynénje kísérte el a barlanghoz. Útközben a jelenés hírének elterjedésére egy kis csoport is csatlakozott hozzájuk. Bernadette mint rendesen letérdelt, keresztet vetett, és a rózsafüzért kezdte imádkozni, majd elragadtatásba esett és mosolygott. Az édesanya, amikor Bernadette hirtelen felugrott a Hölgy felé, ijedten felkiáltott: Istenem, ne vedd el a gyermekem! A jelenlévõk csodálták Bernadette elragadtatásbani szépségét. 5. Jelenés: A február 20-i (szombati) jelenés Bernadette jegyzetei szerint egyedül csak neki szólt, pedig több ezren tolongtak a barlang körül. Nem is mondott el semmit az imádság közbeni látomásáról, csupán csak annyit közölt a jelenlevõkkel,hogy a Szûzanya imára tanította. 5

6 6. Jelenés: Bernadette február 21-én (vasárnap) reggel 6 órakor a jelenlévõ nagy tömeg lelkes éltetése mellett érkezett meg a barlanghoz. Ott volt Lourdes orvosa, Dozous doktor is, aki a kapott megbízásnak eleget téve a megfigyelés alapján, Bernadette beteges gyermeki képzelõdéseit le akarta leplezni. Dozous doktor küldetése azonban a várttól eltérõen fejezõdött be. A doktor a vizsgálat eredményeként elismerte a jelenések természetfelettiségét, és a Szent Szûznek egyik legnagyobb védelmezõje és bajnoka lett. Másnap, február 22-én (hétfõn) Bernadette-t az iskolába menet az elkötelezettség vágya elvitte ugyan a barlanghoz, de nem volt jelenés. A sziklarbarlangot látogató és egyre növekvõ több ezres tömeg nyugtalanította a hatóságot. Ezért a világi vezetés a felelõsségrevonás fenyegetõ terhe mellett szigorúan megtiltotta Bernadette apjának, hogy a kislányt a barlanghoz engedje. Az apa, látva gyermeke szenvedését, a tiltás ellenére is megengedte a barlang további látogatását. 7. Jelenés: február 23-án (kedden) a szentmise után a boldog viszontlátás bekövetkezett. Bernadette arcán angyali mosoly látszott, mintha újjászületett volna. Szûzanya a jelenés folyamán bizalmasává tette Bernadette-t, és 3 titkot bízott rá, amelyeket magával vitt a sírba. 8. Jelenés: február 24-én (szerdán) az eddigi jelenésekhez mérten változás történt. Az égi Hölgy Bernadette útján már a néphez is szólt: Bûnbánat, bûnbánat, bûnbánat. 9. Jelenés: február 25-én (csütörtökön) Bernadette az égi jelenés kapcsán a következõket hallotta: Menj, igyál a forrásból, és mosd meg magad. Bernadette mivel forrást nem látott, a barlang bal sarkában ösztönösen kezdett kaparni. Egy kis ér jelentkezett, és csörgedezett. Háromszor megízlelte az iszapos vizet, és megmosta az arcát. A nép e látványon meglepõdött. Nem sokáig. Másnap már az ég adományának tekintették. A forrás ugyanis növelte a hitet, és enyhítette a fájdalmakat. A betegek és nyomorultak e csodás vízben meggyógyultak. (A forrás 122 ezer liter vizet ad naponta.) 10. Jelenés: február 26-án (pénteken) Bernadette, amikor a barlanghoz ért, keresztet vetett, ivott a forrásból, és megmosta az arcát. A jelenés folyamán és az elragadtatás boldog örömének hatása alatt e szavakat hallotta: Csókold meg a földet a bûnösökért. Bernadette nagy alázattal teljesítette, a nép pedig utánozta õt. 11. Jelenés: Bernadette február 27-én (szombaton) a jelenés közben az égi Hölgy következõ szavaira lett figyelmes: Menjen, és mondja meg a plébánosnak, hogy neki itt kápolnát kell építenie. Bernadette-t a felszólítás aggodalommal töltötte el, mert jobban félt Lourdes plébánosától (Marie Dominique Peyramale), mint a rendõröktõl bár azokat sem szerette. Mégis elment. A plébános mint várható volt hidegen fogadta. Az égi üzenet átadása után pedig nevetséges kérdéseket tett fel. Bernadette nagyszerûen és õszintén válaszolt. Látomásait a valóságnak megfelelõen mondta el. A plébános az égi Hölgyben bár ráismert Szûzanyára maga is megfogalmazta üzenetét: Lourdes plébánosa nem tárgyal olyanokkal, akit nem ismer. Mondja meg a nevét 12. Jelenés: Bernadette-t február 28-án (vasárnap), amikor megérkezett, már 2 ezernél többen várták. A vasárnapi jelenés azonban csak a látnoknak szólt. Bernadette a jelenést követõen, amikor magához tért, a templomba sietett a kezdõdõ szentmisére. 13. Jelenés: Bernadettet március 1-én (hétfõn) kérésre egy hívõ lélek rózsafüzérével szándékozott imádkozni a sajátja helyett. A Szûzanya azonban nem helyeselte. A látnok azonnal cselekedett; felmutatta saját rózsafüzérét a nép követte Bernadette-t, és együtt imádkoztak. A elsõ csodás gyógyulás is ezen a hétfõi napon történt. Catherine Latapie béna karja a forrás vizébe mártva hirtelen meggyógyult. 14. Jelenés: Bernadette március 2-án (kedden) ismét nehéz plébánosnak szóló megbízatást kapott az égi Hölgytõl: Azt akarom, hogy az emberek processióban jöjjenek ide. Bernadette nagynénje kíséretében félénken mondta el az üzenetet: Éppen ez hiányzott még szólt komoran a plébános. Majd így folytatta: ne üzengessen.ismeretlenül, hanem mondja meg a nevét Bernadette mosolyogva jött el nagynénje kíséretében. 15. Jelenés: Bernadette március 3-án (szerdán) hasonlóan február 22-éhez (hétfõhöz) nem találkozhatott az égi jelenéssel. Nem jött a szép Hölgy. Másnap, március 4-én (csütörtökön) viszont 20 ezer zarándok tolongott a sziklabarlangnál. (Ott volt a polgármester, a rendõrkapitány stb ). Bernadette-t két rendõr kísérte a házuktól a barlangig. Amikor az ég választottja elkezdte az imát, nagy csend lett. A látomás és a boldog találkozás egy óra hosszat tartott. 16. Jelenés: március 25-én (csütörtökön) Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén, amikor Bernadette megérkezett, az égi Hölgy nagyon kedvesen és mosolyogva várta. A jelenés is jóságos és bátorító volt, ezért is mert Bernadette kérdezni: Asszonyom, legyen olyan jó, és mondja meg, kicsoda Ön? A szépséges Hölgy a megismételt esdeklõ kérésre égre emelve tekintetét, karját széttárva így válaszolt: Én vagyok a Szeplõtlen fogantatás. (Je suis l immaculée conception. Szerk.) A Szûzanya tehát a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén megnevezte magát, a következõ jelenés (április 7-e) alkalmával a nép szemeláttára csodával is hitelesítette szavait. 17. Jelenés: április 7-én (szerdán) reggel Bernadette mint a 3. jelenéstõl mindig az égõ szentelt gyertyát kezében tartotta, jobb kezével pedig a széltõl óvta. A gyertya lángja kb percen keresztül hozzáért a látnok kezéhez. A nép látta, és rémülten kiabált: Megég, megég, segítség! Bernadette a jelenés és az elragadtatás folyamán nem hallott, és fájdalmat sem érzett. Dozous doktor a jelenés után megvizsgálta az ég választottjának kezét, de azon égési sebet vagy károsodást nem talált. Szûzanya a gyertya csodáját adta a barlang elõtt kitartóan megjelenõ és imádkozó népnek. 6

7 18. Jelenés: július 16-án (pénteken) Bernadette harmadszor járult az Úr asztalához. (Június 3-án volt elsõáldozó.) Este pedig a jól ismert hívást érezve Lucia nagynénje kíséretében a sziklabarlanghoz ment. Idõközben a polgármester higiéniai okokra hivatkozva eltorlaszoltatta (bedeszkáztatta) a barlang bejáratát és a gyógyító forrást. A barlang elõtt pedig rendõrök tartottak ügyeletet. Bernadette letérdelt a barlanggal szemben. Amikor a harangok az esti Úrangyalára megszólaltak, Bernadette örömtõl sugárzó arccal így szólt: Ott van, ott van! Üdvözöl minket! Ránk mosolyog az akadályok fölött. Az ég választottja utoljára érezte az elragadtatás boldogságát, mert a Szûzanya véglegesen búcsút intett. A lourdes-i jelenések történetét, Bernadette elbeszéléseit és Lourdes csodáit viszonylag sokan hitetlenkedéssel fogadták, cáfolni azonban nem tudták. Az ég választottja a világi- és az egyházi kihallgatások alkalmával is következetesen ragaszkodott kijelentései valóságtartalmához. Az idõ a lourdes-i jelenések 150 éves múltja -, a különbözõ bizottságok, és orvosi irodák, a Nemzetközi Orvosi Bizottság, a több mint 7000 gyógyulás és a zarándokok milliói, valamint a látnok boldoggá - (1925) és szentté avatása (1933) a lourdes-i jelenések történetét, Bernadette-t és a lourdes-i forrás csodálatos gyógyító hatását dokumentáltan is igazolják. (Forrás: Franz Werfel: Bernadette; Klempa Sándor: Lourdes-i kilenced) Dr. Dénes Ferenc HAMIS ESKÜ Hypokratész óta (Kr.e ) minden orvos diplomája átvételekor esküt tenni köteles. A végzõ orvossá avatandók esküjének hivatalos szövege jelenleg: Én esküszöm, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok. Orvosi hivatásomat a betegségek megelõzésére, a betegek testi - lelki javára, betegségek meggyógyítására fordítom. A hozzám fordulók bizalmával, kiszolgáltatott helyzetével visszaélni nem fogok, titkaikat fel nem fedem. Egyenlõ figyelemmel és gondossággal gyógyítok minden embert. Tudásomat és gyakorlati ismereteimet állandó képzéssel magas szinten tartom, de ismereteim és képességeim korlátait is tudomásul veszem. Az orvosi mûködésemmel kapcsolatos etikai követelményeket tiszteletben tartom. Arra törekszem, hogy az orvostudomány, valamint az (hivatalos elnevezés) Egyetem hírnevét öregbítsem és megbecsülését elõmozdítsam. *** Igaz ugyan, hogy az évszázadokon át az eredeti szöveg nyelvészetileg, formailag és bizonyos fokig tartalmilag is számos változtatáson ment keresztül, de eszmei lényegét tekintve örökérvényû. Sajnálatos módon a jelenlegi változatból kimaradt: Halálos szert még kérésre sem szolgáltatok ki senkinek, sem pedig nõnek magzatelható szert. (Eutanázia, mûvi vetélés). Kissé átfogalmazva, de lényegében benne van a modern változatban is tartózkodva mindentõl, ami káros és ártalmas azaz a mai változatban: esküszöm, hogy orvosi hivatásomat a betegségek megelõzésére, a betegek testi-lelki javára, lelki betegségek maggyógyítására fordítom. Kérdezem joggal, hogy a betegségek megelõzésére, a betegek testi-lelki javára a betegségek meggyógyítására szolgál-e? 1) ha életét (kíméletesen) kioltom? 2) ha egészséges magzatját kitépem az anyaméhbõl? 3) ha leányok meddõvé tételével megakadályozom örökre, hogy valódi hivatását az anyaságot megvalósíthassa?: Kétségtelen tény, hogy körmönfontan megfogalmazott törvények (ún. mediko-szociális indikációk) a magzatölést már hazánkban régóta lehetõvé teszik. Napirenden tartják az eutanázia és mesterséges meddõvé tétel törvényi engedélyezését is. Vannak és lesznek kollégák, akik mindezt végre is hajtják. Szolgáljon számukra megnyugtatásul, hogy amennyiben önbecsülésük és lelkiismeretük nem szab gátat cselekedeteiknek, sem esküszegés, sem emberölés, sem szándékos egészségkárosítás miatt ez a bíróság nem fogja õket felelõsségre vonni. DE! gondoljanak arra, hogy egyszer majd olyan bíró elé kell állniuk, akit nem befolyásol sem hatalom, sem párt, sem anyagi érdek. Ugyan mit hoznak fel mentségükre? Tisztelt kolleginák és kollegák emlékezzetek! Dr. Vass-Eysen Ervin öregdiák 7