Rekreáció I. A rekreáció és turizmus néhány elméleti kérdése és gyakorlata

Átírás

1 Pályázat címe: A 21. század követelményeinek megfelelő, felsőoktatási sportot érintő differenciált, komplex felsőoktatási szolgáltatások fejlesztése a Dél-alföldi Régió felsőoktatásában Pályázati azonosító: TÁMOP E-13/1/KONV Rekreáció I. A rekreáció és turizmus néhány elméleti kérdése és gyakorlata Kedvezményezett: Szegedi Tudományegyetem Cím: 6720 Szeged, Dugonics tér

2 Tartalomjegyzék I. A rekreáció alapjai, sportmozgásos területei...5 I.1. Bevezetés... 5 I.2. A rekreációhoz fogalomrendszere és történeti áttekintése... 6 I.2.1. A kultúra, mozgáskultúra, egészségkultúra - rekreáció... 6 I.2.2. A múlt kódjai, - az örökségünk... 7 I.2.3. Napjaink problémái, megoldási lehetőségei...10 I.2.4. A rekreáció szerepe, jelentősége a kultúránkban:...14 I.3. A mozgásos rekreáció felosztása...16 I.4. A táplálkozás és a sportaktivitás viszonya...17 I.5. Értékteremtők: munka, rekreáció egészség...17 I.6. A mozgás a testbeszéd, a legfőbb információ közvetítő és örömszerzési lehetőség!...20 I.7. A dolgozat szerkezete...21 I.8. Irodalom...21 II. A rekreáció, sport és turizmus közös területei II.1. Alapfogalmak...23 II.2. Sportrekreáció, rekreációs sport...26 II.3. Sportturizmus, turisták sportja...27 II.4. Rekreációs turizmus, turisták rekreációja...28 II.5. Összegzés...28 II.6. Irodalom...29 III. Sportturizmus III.1. A sportturizmus jelentése...31 III.2. A sportturizmus kialakulása...32 III.3. A sportturizmus típusai...35 III.3.1. A sportturizmus célja szerint...35 III.3.2. A sportturista sportaktivitása szerint...35 III.3.3. Egyéb szempontok szerint...37 III.4. A sportturizmusra ható természetföldrajzi tényezők...38 III.5. A sportturizmusra ható társadalmi tényezők...39 III.5.1. Globális gazdasági trendek...39 III.5.2. Globális demográfiai trendek...40 III.5.3. Regionális sajátosságok...41 III.5.4. Piaci viszonyok...41 III.5.5. Szociológiai szempontok...41 III.5.6. Pszichológiai szempontok...42 III.6. A sportturizmus kutatása...42 III.7. Irodalom...44 IV. A síelés természeti környezete IV.1. A domborzat szerepe...46 IV.2. Az éghajlati adottságok jelentősége...47 IV.3. A környezeti hatások...48 IV.4. Irodalom...51 V. Sí és havas táborok szervezése V.1. A tábor előkészületei...52 V.1.1. Szempontok:...53 V.1.2. Felszerelések, eszközök:

3 V.1.3. Tételesen ellenőrizzük le:...54 V.1.4. Utazás...55 V.1.5. Tábornyitás, ismerkedés:...56 V.1.6. A tábor mindennapjai:...56 V.1.7. A tábor végi teendők:...56 V.2. Sífelszerelések ajánlása, kiválasztása...57 V.2.1. Síbakancs...58 V.2.2. Sí kötés...59 V.2.3. SÍ KRESZ...61 V.3. Irodalom...64 VI. Táborszervezés, vezetés, természetjárás, túrázás VI.1. Turizmusról röviden...65 VI.1.1. Tábor, táborozás...65 VI.1.2. Túra...65 VI.1.3. Kirándulás...66 VI.1.4. Táborozás fajtái...66 VI.1.5. Táborozás célja, feladata...67 Élmény és ismeretszerző táborozás, üdülés Oktató, képző táborozás Kutató, felderítő táborozás Munkavégző, építő, helyreállító táborozás Sportági edző táborok Rekreációs táborok VI.1.6. A táborszervezés ismérvei...68 VI.1.7. Tábori magatartás, etika...72 VI.1.8. Táborozás utáni teendők...73 VI.2. Túrázás, túravezetés...74 VI.2.1. A túrázás fogalma...74 Túrák felosztása nehézségi szintek szerint...75 Extrém sportok a természetjárásban...75 Szakági túrák formái...76 VI.2.2. Tájékozódás a terepen...79 VI.2.3. Turista jelek, jelölések a térképen és a terepen...86 Alakzatok jelölése...87 VI.2.4. Ajánlott és hasznos olvasnivalók...87 VI.3. Irodalom...88 VII. A vízitúrázás természeti környezete VII.1. A vízi turizmus fogalma, jelentősége...89 VII.2. A vízrajzi alapfogalmak a vízitúrázáshoz...90 VII.2.1. Folyóvizek mérete, geometriai jellemzői...91 VII.2.2. A folyóvizek fizikai tulajdonságai...92 VII.2.3. A folyók munkavégző képessége, szakaszjellege...95 VII.2.4. A folyóparti élővilág...97 VII.3. Hasznos linkek:...98 VII.4. Irodalom VIII. Vízi tábor és vízi túrázás szerepe az iskolákban VIII.1. Csónakvezetés személyi feltétele! VIII.2. Vízitúra vezetőkre vonatkozó hajózási előírások! VIII.3. Általános szabályok! VIII.3.1. Vízijármű vezetésére való alkalmasság: VIII.3.2. Csónak, vízi sporteszköz és kishajó közlekedés szabályai:

4 VIII.4. Fürdőzés szabályai! VIII.5. Csónak és kishajó biztonsági követelményei! VIII.6. A csónak és a vízi sporteszköz használata! VIII.7. Vízi túra-köteles komp közlekedésének biztonsági szabályai! VIII.8. Kötelező tartozékok elhelyezésének követelménye: VIII.9. Egyéb betartandó szabályok vízi túrázás során: VIII.10. VÍZI KRESZ TÁBLÁK VIII.11. Vízi tábor szervezésének alapvető feladatai VIII Példa: mozgó vízi tábor napirendje VIII.12. Irodalom

5 I. A rekreáció alapjai, sportmozgásos területei Kiss Gábor I.1. Bevezetés A tananyag elkészítésével célunk, hogy a testnevelő tanár asszisztens a képzés során kellően megalapozza az ismereteit a rekreációs sportok különböző területeinek alkalmazására rendelkeznek, de a továbbképzésre beérkező kollégák sokféle előtanulmányi területe és előképzettsége igényli az összehangoló ismeret átadást. Az itt megjelenő ismeretek, sajnos a kis terjedelemi lehetőség miatt nem tud teljes képet adni a rekreáció minden területéről, de a szerzők együttesen arra törekedtek, hogy a gyakorlati órákkal együtt megalapozzák a kollégák kellő magabiztossággal alkalmazható tudását. A fejezetek végén ajánlunk irodalmakat, mely a várhatóan felkeltett érdeklődés további kielégítésére alkalmasak. A rekreáció irodalmának és a képzés kialakításának hazai úttörőinek mindegyike kibontotta már a rekreációról, annak szükségességéről alkotott elképzelését. Dobozi László, Jakabházi László, Szabó József az 1990 es években megalapozták a rekreáció elmélet és módszertan irodalmát a közép és felsőfokú oktatás számára. Kovács Tamás Attila (2004): A rekreáció elmélete és módszertana és a Fitt-Tan (2008): ( C3%A1nyok/Fitt_tan_ pdf) című kötetei az eddigi legátfogóbb ismeretet nyújtotta a szakmai érdeklődők számára. Ábrahám Júlia (2010): Rekreációs alapok, valamint Gáldi Gábor (2011): A rekreáció elmélete és gyakorlata ( Retsagi-Ekler-Gaspar%20-%20Sportelmeleti%20ismeretek/sportelmelet.html#d5e3683) címmel megjelent köteteik már digitális formát öltöttek. A most, a hallgatók elé tárt munka, a rekreációhoz kapcsolódóan, az eddigiekben kevéssé feltárt területeket kívánja röviden kibontani, így, kultúra, - mozgáskultúra, genetikai kód, - örökség, mozgásos életmód - egészség, betegség, stb. összefüggései. A tananyag kibontása közben minden 5

6 esetben a már megjelent irodalmakra is hivatkozunk, mellyel az itteni szűk oldalszámú lehetőségünket kinyitva, teljes képet kaphat az olvasó a rekreáció elméleti és gyakorlati megvalósítás területéből. Az első fejezet az elméleti megalapozást, a továbbiak a rekreáció autdoor és indor területein néhány felhasználható mozgásformát mutat be, mintegy mintaként, a gyakorlati megvalósítást bemutatva, támogatva. A dolgozat szerkezete, javaslat a felkészülésre A bevezető, elméleti megalapozó fejezeteket követően (I-II-III. fejezet) az I. kötet anyaga a turizmus, sportturizmus és a hozzá kapcsolódó gyakorlati megvalósítási területek elmélete és gyakorlati megvalósítás leírása található. Így kapott helyet a túra és természetjárás, a téli táborozás és síelés valamint a vizitúrázás ismereteinek leírása, oktatási, szervezési ismereteinek összefoglalása. A II. kötet anyag viszont már sokkal szélesebbkörben alkalmazható, -legyen az az iskolai testnevelés, a délutáni sport-, vagy napközis foglakozás, de felhasználható családi, baráti körben is a kisebb hely v. eszközigényű játékok köre. A strandjátékok zömmel a nyári szünetben felkeresett fürdőhelyek, élővízpartok aktív vízparti mozgásforma lehetőségeit igyekszik (részben) bemutatni. Nagyon fontos, hogy a nyári szünet, a családi üdülések alkalmával minnél aktívabb - mozgásos életet éljenek a szülők és gyermekeik egyaránt, ennek a fizikai hatásain túl az együttlét, az együtt játék örömének hatásait a harmónikusabb családi életben találjuk meg. További két fejezetben a rekreációs mozgásformák szempontjából is két jelentős területet mutatunk be: zenés mozgásformák, - az aerobik és változatai és a kötélugrás a mai pörgő világunk leképeződése a sport területére. Nincs ez másként a görkorcsolyázás esetében sem, hiszen az egyik, extremitást is feltételező és viszonylag könnyen elérhető eszközökkel űzhertő ez a mozgásforma, - sőt sok esetben: életérzés. A Rekreáció I-II. kötetek az ismeretei az önálló felkészülés anyagát képezik, hiszen a tervezett képzés, -továbbképzés kis kontaktóraszáma miatt, ott elsősorban a gyakorlati megvalósítás eszközrendszerét igyekszünk megmutatni a hallgatóknak. I.2. A rekreációhoz fogalomrendszere és történeti áttekintése I.2.1. A kultúra, mozgáskultúra, egészségkultúra - rekreáció Dolgozatunk anyagát az egészség, annak megtartási törekvése irányából építjük fel, és bontjuk ki a lehetséges megoldásokat. Célunkként tűztük ki, hogy rávilágítsunk a mozgás és az egészség, - mint kulturális értékek együttes megjelenésére, a mozgásos életmód szerepére, jelentőségére az egészség és munkavégző képesség megőrzése, fejlesztése szempontjából. Tesszük ezt abból a megfontolásból, mert ezzel nem mást, mint a rekreáció-, mozgásos rekreáció szerepét mutassuk be a prevenciótól a rehabilitációig meghúzható lehetőségi körökig. Első mozzanatként a fogalmai tisztázásokra törekszünk, majd a tartalmi összefüggéseken, gyakorlati példákon keresztül világítunk rá a kapcsolatokra. Így kerültek a figyelmünk előterébe: kultúra, - kulturálatlan; mozgás, - mozgáskultúra; egészség és az egészségkultúra fogalmai. A kultúra fogalmi meghatározása: 1. Az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége. 2. A művelődésnek valamely területe, ill. valamely korszakban, valamely népnél való megnyilvánulása. 3. Műveltség (-i színvonal) 6

7 4. Valakinek a művelt volta, műveltsége. 5. Valaminek a kultúrált volta. A viselkedés kultúrája A kulturáltság fogalmi ismerete mellet nem kerülhető el az ellentéte, a kultúra hiányában szenvedő, az-az a kulturálatlan - műveletlen, faragatlan, megnevezése sem. (Magyar, LAROUSSE, 1992) Míg a mozgáskultúra: a szép mozgás, kultúrált mozgást és annak az elsajátítását jelenti, 1. a mozgásában műveletlen, kulturálatlan személyt, - ügyetlennek, sutának minősítjük. Később látni fogjuk, hogy nem csupán ezt a negatív jelzőt, tulajdonságot jelenti a mozgáshiányos, mozgásműveltség alapjaival nem rendelkezők esetében, - annál sokkal többet, rosszabbat! a betegséget, munkaképtelenséget, és sok eseten a korai halált! Az egészség: Az életműködés zavartalansága, a szervezet, ill. a szervei betegség nélküli állapota. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint a teljes testi, szellemi és szociális jólét állapota, nem csupán a betegség, ill. a testi nyomorúság, hiánya. Alapvető emberi, ill. természeti érték; a testi, szellemi és lelki működések egyensúlyának következtében áll fenn. Előbbiek feltétele személyek kapcsolatának harmóniája (társadalmi, szociális feltétel) él a természeti környezettel való kapcsolat harmóniája (ökológiai feltétel). Az egészségkultúra az egészség megőrzésére, helyreállítására és fejlesztésére irányuló közösségi cél- és eszközrendszer, a hozzá kapcsolódó egyéni és közösségi magatartással együtt. Ezért az egészség közös felelősség, amelyre a társadalomnak neveléssel és jó példával kell felkészíteni a fiatal nemzedékeket. I.2.2. A múlt kódjai, - az örökségünk A mai emberi élet viszonylataiban hordozzuk elődeink nagyon kemény, szorgos és egyre racionálisabbá váló fizikai aktivitására és a vele párhuzamosan kialakuló gondolkodásra épülő genetikai kódját. Eigen és munkatársai (1971) rájöttek arra, hogy a genetikai kód az első sejtekben, már 4 milliárd évvel ezelőtt is létezett. Tehát az első sejt megjelenéséhez egy milliárd év sem kellett, de ahhoz, hogy az egysejtű élőlénytől eljussunk az emberi szervezethez, további 3 milliárd évre volt szükség. Így könnyebben belátható, hogy e precíziós szerkezet, mint az emberi szervezet, milyen bonyolult mechanizmusok útján működik, s a megfelelő működés - az egészség - fenntartása 3 milliárd év alatt kialakult, komplex folyamatok összességének eredménye. A dinamikus változás, az emberé válás időszaka mintegy millió évre tehető, melyet a Nagy kiugrás időszakaként ismerünk. A nagy kiugrás ideje: A Nagy Kiugrás (Wikipédia) kifejezést Jared Diamond amerikai tudós alkotta meg, és azt a viszonylag rövid ideig tartó folyamatot értjük alatta, amelynek révén az anatómiailag modern ember (Homo sapiens) szert tett a ma is jellemző képességeire, viselkedésére. (1/a 1/b. ábrák) Az antropológusok által igazolt teljesítmények, mint az eszközhasználat, képzőművészeti alkotások, a beszéd kialakulása összhangot mutat a testalkat és vele párhuzamosan az agyi kapacitás változásával. Ezzel a változással együtt vált egyre alkalmasabbá az emberszabású, majd az ember, a környezeti lehetőségeinek magas szintű felhasználására, - ma már inkább azt mondhatjuk - kizsákmányolására. 7

8 1/a. ábra: Őseink által készített kőeszköztípusok és képzőművészeti alkotások száma Richard Leakey szerint. Egyes antropológusok szerint a felső-paleolitikum változatos leletanyagai a beszéd viszonylag rövid idő alatti kialakulására utalnak. 1/b. ábra: Őseink agytérfogatának változása az elmúlt hárommillió év során Richard Leakey szerint. A diagram azt sugallja, hogy a beszéd képessége folyamatosan alakult ki. Az egészség fenntartása a mozgás mennyiségi és minőségi mutatóinak és a vele egyensúlyban tartott táplálkozásnak köszönhető. Az évmilliók alatt a genetikai kódunk az evolúciónak köszönhetően törvényszerűségként írja le és adja tovább számunkra a szervezetünk működési rendjét: Elődeink az emberi fejlődés során megalapozták: - A Homeosztázis (Wikipedia) fenntartásához számunkra szükséges mozgás mennyiséget, minőséget - A gondolkodást, a tudatos cselekvést, mely egyedül az emberre jellemző jegy - A fejlődés/ leépülés tendenciáit - születéstől az öregkorig - A szervezet működésének menetét, 8

9 - A mozgás mennyiségét és a hozzá kapcsolódó pihenés arányait - A mozgás mennyiségét és a táplálék bevitel összhangját A leírtak lényegében azt jelentik, hogy tartósan az egészség károsodása nélkül nem lehet a genetikailag előírtnál sem kevesebbet, sem többet enni (táplálék bevitel) sem pedig fizikai aktivitásban teljesíteni. Mindenkor a fizikai aktivitás táplálék bevitel - pihenés összhangjára kell figyelnünk, ilyen szokásokat kell kialakítanunk. A munkaformák jelentős átalakulását tapasztaltuk az elmúlt két évszázadban, de különösen az utóbbi évtizedekben és tapasztaljuk napjainkban, melynek legjelentősebb tényezője a fizikai aktivitás csökkenése. Természetesen a nehéz fizikai munka, gépeknek történő átadása számunkra jó, de az emberi szervezet továbbra is igényli ezt genetikai kódjai határozzák meg a kellő mennyiségű mozgást.(1. grafikon) Sajnos ez az igény még nem tudatosult sem az egyén, sem a társadalom viszonylatában. Ennek következtében jelentős deficit állt be mindkét szinten a mozgásműveltség, - mozgásintelligencia, következésképpen az egészségmagatartás, és az egészség területén. Ezek a kultúraterületek is az öröklött tényezőkön, hagyományokon túl a tanulásra az utánzásra építhetőek. Egyre többet olvashatunk például a mémek jelentőségéről, - A mém szó Richard Dawkins szóalkotása a miméma (utánzás) szóból, amelyet 1976-ban publikált The selfish gene (Az önző gén - Wikipédia) című könyvében. Ez olyan név, írta Dawkins, ami a kulturális átadás egységének vagy az utánzás, az imitáció egységének gondolatát hordozza. Dawkins felvetette annak lehetőségét, hogy az evolúcióelmélet (Wikipédia) kiterjeszthető a kultúra elemeire is. Így a gén analógiájára megalkotta a mém szót, amelyekkel a kultúra feltételezett, másolható és másolódó alapegységeit jelölte. Az Oxford English Dictionary definíciója szerint egy kultúra valamely eleme, amely a genetikai öröklődéstől eltérő módon is képes terjedni, különösen utánzással. Susan Blackmore, a memetika egyik gyakran idézett teoretikusa egy 1998-as cikkében egyetértett ezzel a definícióval. (Wikipédia, ) Sajnos azt látnunk kell, hogy a mémek, ugyan úgy önzőek, mint a gének, elsősorban az elterjedésük és nem a hatásuk érdeklik őket. Ezzel magyarázható például a magyarok rossz és alig változtatható táplálkozási szokása, de ide sorolható a nagyon szerény fizikai aktivitása is. Az alapvető problémát az jelenti, hogy a munkához és a közlekedéshez kapcsolódóan megjelenő fizikai aktivitás kényszer szinte teljességgel megszűnt. A számítások szerint egy ősember napi kalóriaigénye közel 4000 Kcal (vadászat, menekülés, hőmérsékleti hatások elviselése, stb.), ezzel szemben a mai ember 400 kcal/nap elégetésével jól megvan. 1. sz. kép: Az ülő ember/ In the sitting man forrás: Kovács Tamás Attila: A rekreáció főbb irányzatai c. tanulmányából / Magyar 9

10 Sporttudományi Szemle 2007/2 I.2.3. Napjaink problémái, megoldási lehetőségei Különösen nagy jelentőségű az Ipari forradalmat követő dinamikus változás, mely elsősorban a munkához és a közlekedéshez kapcsolódóan átalakította az emberi életvitelhez szükséges mozgás mennyiséget és minőséget. Az 1. sz. kép erre a fejlődési folyamatra utal. Csakhogy a genetikai kódunk nem változik ilyen gyors ütemben (szerencsére) tehát, ha az emberi szervezet igényli a magasabb szintű fizikai aktivitást, s ha ez nincs meg a napi munka és közlekedés feladatokhoz kötötten, akkor a rekreatív fizikai aktivitás, a sport kell, hogy ezt biztosítsa. Ezért van jelentős szerepe a testnevelésnek, a rekreációs szemléletű életvitelnek, melyet a családban, az iskolában, a sport és művészeti klubokban, stb. alapozhatunk meg. A társadalmunk legkisebb és legfontosabb egysége a család, de ezen túl az iskola, a munkahely és a baráti társaságok, közösségek szemlélet és szokáskialakító hatásaira kell építenünk egy egészségesebb nemzedéket, társadalmat. Az 1. sz. ábra bemutatja a munka nehézségének változását, és a vele párhuzamosan feltételezhető kalória igényét. A munka nehézségének változása (Keul nyomán, 1984) Nagyon nehéz nehéz mérsékelt könnyű Lineáris (Nagyon nehéz) Lineáris (mérsékelt) Lineáris (könnyű) Lineáris (nehéz) 1. grafikon: A munka nehézségének változása (Keul, 1984) A munka világában bekövetkezett dinamikus változásoknak köszönhetően, az Ipari forradalom; 1880 Technikai forradalom; Informatikai forradalom jelentősen megváltozott a munkához kapcsolódó fizikai aktivitásigény, melyet a polgári társadalmakban jó hatásfokkal váltott fel, egészített ki a rekreáció, a sport. Hazánkban a sokáig fennmaradt feudális viszonyok közepette ugyan ez nem alakult ki, ma sincs széles körben kialakult kultúrája. Napjaink szabadidő eltöltésének jellemző szerkezetét mutatja az 1. táblázat. 10

11 A éves népesség átlagos napi időbeosztási szokásainak változása (perc) FÉRFIAK NŐK Olvasás, Tanulás Rádió-, magnó, lemez hallgatás Tévénézés Kulturális és sport rendezvények Társas szabadidő Séta, kirándulás Egyéb Falussy Béla, táblázat, forrás Falussy, (Falussy Béla: Társadalmi-gazdasági trendek a népesség időfelhasználásában. = Statisztikai Szemle, 2002 / 9. (80. évfolyam) p.) Az 1. sz. táblázat eredményeit más megközelítésben és összehasonlításban láthatjuk a 3. grafikonon. Az aktív szabadidő eltöltés kiemelkedő jelentőségű az egyén és a társadalom egészségmagatartása, munkavégző képességének színvonala vonatkozásában. A TAFISA (Trim and Fitness International Sport for All Association / A szabadidősport világszervezete) kimutatása szerint a lakosság fizikai aktivitása az egyes európai országokban a következőképpen alakult: A lakosság rekreációs aktivitása TAFISA H U N R U S I T A F R A S W E N O R G E R F I N 2. grafikon, A lakosság rekreációs aktivitása. Forrás: TAFISA A 4. számú grafikon mutatja számunkra, hogy a polgári értékek mentén élők körében, ahol az egyéni felelősség az egészség, a munkavégző képesség megtartása kiemelt jelentőségű volt már az ipari, - technikai forradalom idején is, sokkal magasabb szinten van jelen a rekreációs aktivitás, a sport. A ottani felfogás szerint a sport a hétköznapi ember egyik egészségmegőrző eszköze. A verseny, vagy profi sport viszont egyértelműen üzlet! Válaszként - sportrekreációs Sportrekreációs aktivitásnak a heti 2-3 alkalommal perc, es pulzusszámmal történő fizikai aktivitást értenek, mely az életkor előrehaladtával alacsonyabb szinten is edzésértékű lehet. A 11

12 grafikon azt mutatja, hogy az életkor, edzéscél és az aktuális állapot függvényében milyen tartományban kell elvégezni az edzés fő részét. A ma használatos pulzusmérő órák rögzítik az edzés adatait, melyet az számítógépre átvitele után grafikonon ábrázolva láthatjuk, hogy a páciens mely sávban, mennyi időt töltött el. (4. sz. grafikon: Polár pulzuszóna grafikon) Az már az eddigiekből is kiderült, hogy a rekreáció és a szabadidő szoros összefüggésben van. Gáldi (2011) megfogalmazásában: A szabadidővel, rekreációval kapcsolatos fogalmaknak a mai magyar társadalomban még nem mindig egységes az értelmezésük, bár a szakemberek körében ez egyre kevesebb problémát okoz. A fogalmak egzakt használata szempontjából szükséges az egyes kategóriákat több oldalról is megvizsgálni. A rekreáció nemzetközi értelmezésben a szabadidő-eltöltés kultúrája, ezen belül a jó közérzet, a jólérzés, a jól-lét megteremtése. Eszközül természetesen a rekreáció sok mindent felhasználhat, így a sportot is. Érdemes a szabadidőt az ún. időmérleg-vizsgálatokban használt terminológia alapján a társadalmilag kötött tevékenységeken (munka, tanulás, a hozzá tartozó utazás), valamint a fiziológiai szükségletek (alvás, étkezés, személyi higiéné) kielégítésén túl fennmaradó, szabad felhasználású időmennyiségként értelmezni. Eltöltési módja jellemző az emberre, tehát értékhordozó. A rekreáció célja az ember egészségének megszilárdítása, megújítása, harmonikus életvitel kialakítása, az optimális szellemi és fizikai teljesítőképesség állandósítása a szabadidő hasznos eltöltése által. Így a rekreációs tevékenység célja szerint lehet pihenés, kulturálódás, fitness, azonban eredményoldali célkitűzése a tartalmasan megélt minőségi élet. További ismereteket szerezhetnek a tárgykörben a következő oldalakon: 12

13 %20Sportelmeleti%20ismeretek/sportelmelet.html#d5e grafikon: Magyar felnőtt lakosság szabadidős elfoglaltsága, % Forrás: TÁRKI - ISSP Sport Modul december Nagy kihívással ezen a területen az Ipari forradalom időszakától nézünk szembe, melyre a rekreáció válaszait, bővülő keretek között csak az 1970-es évektől kapjuk meg. Nehéz a létfenntartás, gyakori a napi óra munka. Az egyoldalú munkavégzés, a munkahelyek, - környezet viszonyinak romlása, káros hatással van a munkavállalóra. 13

14 2. ábra, A rekreációs irányzatok kor- térképe. (Kovács, 2007) A modern korban, a felgyorsult életritmus okozta stresszhatások lehetősége megsokszorozódott, s emiatt az adaptáció vált kulcskérdéssé az egészségi állapot alakulásában (Garofalo -Baum, 1998) Lényegében megfigyelhető a kényelmesedő, - csökkenő fizikai aktivitással járó élet, egyoldalú munka, romló természeti környezet! A hazai viszonyokat figyelembe véve a rekreáció fejlődése csak szűk társadalmi rétegeket érint, lásd a felnőtt lakosság körében a napi sport jellegű mozgásra fordított idő, 9 perc. Miközben a mozgást az élet egyik kiemelkedő fontosságú jeleként, feltételeként ismerjük el! Napjainkban a jellemzően az urbanizáció (wikipedia) előnyire építő életvitelünk - javuló életminőség, esély az egészséges életre előnyeit élvezzük. Tudomásul kell vennünk, hogy a szervezetünk nem felejtette el és csak azok szerint a szabályok szerint hajlandó egyensúlyban működni, mely alapján kialakult. Ezért a mai életvitelünkbe be kell építenünk, életmódunk elemeivé kell tennünk a rendszeres fizikai aktivitást, sport jelleggel, valamint az ehhez alkalmazkodó kalória bevitelt. Ugyanakkor urbanizáció negatív oldalán felsorolható: az egyoldalú munka, a környezetkárosító hatások, túlkínálat és túlfogyasztás a táplálkozás területén, stb.. Ezek következtében viszont kialakul az MX - a metabolikus szindróma, melynek tünet együttese: a csökkent glükóztolerancia, a magas vérnyomás, az elhízás (főleg a hasra), a magas vérzsírszint és a magas koleszterinszint, amelyek már önmagukban is fokozzák a szívkoszorúér-betegség, a stroke és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának valószínűségét, együttesen azonban még jobban emelik a kockázatot és rövidítik az életet. További negatívum a mozgásszegény életmóddal összefüggésben megfigyelhető, depresszió, rák, csontritkulás osteoporosis, stb., melyek kezdetben a munkaképesség, majd az egészség elvesztését is magával hozza. I.2.4. A rekreáció szerepe, jelentősége a kultúránkban: A rekreáció, - szociológiai szempontból - a munkavégző képesség helyreállítását, újrateremtését jelenti. Mindezek értelmében a rekreációt az életminőség tanának is nevezik.(kovács, 2007 Két megközelítés van, az egyik szerint megkülönböztethetünk pihenést és kreatív szabadidőtöltést. Pihenésen belül is két csoport létezik: a passzív pihenés és az aktív pihenés. A passzív pihenés az alvást és a relaxációt jelenti, míg az aktív pihenés a moziba és színházba járást, koncertlátogatást, a tv nézést és az olvasást. A kreatív szabadidőtöltésbe tartozik a tanulás, a művészi tevékenységek, a barkácsolás, kertészkedés. Egy másik felosztás szerint szellemi és fizikai, - sportrekreációt különböztethetünk meg. Fizikai, vagy mozgásos rekreáción belül beszélhetünk horgászásról, napozásról, strandolásról, túrázásról, 14

15 városnézésről, stb.. A sportrekreációt a fitnesztermi edzések, zenés aerobik, kocogás, síelés jelentik, tehát azok a tevékenységek melyek a szív -, keringési -, hormon, izom és csontrendszert is igénybe veszik. Az ismert egészségügyi adatok az (1. sz. táblázat és a 2. számú grafikon) alapján is, a rossz szabadidő eltöltési kultúrával, - az inaktív életmód, a szabadidő eltöltés, a tévézés, számítógépezés (játék)- vannak összefüggésben. A rekreáció területei Fizikai - nem sportág jellegű mozgásformák - Sportrekreáció Szellemi - Kulturális tevékenység - Szórakozás, játék jellegű tevékenység Turizmus - sportturizmus 3. ábra: A rekreáció területei (saját szerkesztés) A turizmus része tud lenni minkét rekreációs területnek, de jellemzően önállóan is képviseli ezt a szemléletet, önálló iparággént szolgálja a lakosságot és a gazdaság szereplőit. A rekreáció egy sajátos szelete a sportturizmus, mely az egyén számára a lakóhely időleges elhagyását jelenti azzal a céllal, hogy egyrészt sport-rekreációs tevékenységet végezzen, vagy versenyezzen, másrészt alapfokú vagy magas szintű versenyeket, mérkőzéseket nézzen, illetve sportlátványosságokat, múzeumokat vagy stadionokat látogasson (Gibson, 1998). Megkülönböztetünk tudatos sportturistákat és olyanokat, akiknek a sportolás vagy sportesemény látogatása csak mellékes tevékenység az utazás ideje alatt (Gammon Robinson, 1997). A sportturizmus elemei: 1. Fitness turizmus 2. Sportágtanulás turizmus (tenisz, - sí tanfolyam) 3. Az egészségturizmus Gyógyturizmus Termál turizmus Wellness turizmus Bővebben: Gáldi (2011) A rekreáció elmélete és gyakorlata 15

16 I.3. A mozgásos rekreáció felosztása Ebben a tananyagban elsősorban a mozgásos rekreáció témakörét igyekszünk kibontani, ezért a következő 2. sz. táblázatban ennek felosztását mutatjuk be. Változatai Kiváltó okai Jellemzői Outdoor természetbe vágyódás urbanizációtól való menekülés civilizációs ártalmak felerősödése rekreációs célú sporttevékenység a szabadban kertészkedés gyűjtögetés a szabadban arányos test divatja Fitness irányzat romló morbiditási, mortalitási adatok aerobic, testépítés kíméletes/kíméletlen diéta betegállományban töltött napok magas száma munkavégző-képesség növelése Egészségmegőrző Üzemi rekreáció team-munka előtérbe kerülése csapatépítés stresszoldás Sportági irányzat fiatal korban űzött sportjátékok továbbélésének igénye fiatal korban űzött sportok továbbélése teljesítmény, versengés új életstílus Wellness irányzat holisztikus felfogás felerősödése pszichés egyensúly megteremtése relaxáció, szépségkezelés, massage, táplálkozás Extrém sportok menekülés a munka teljesítménykényszeréből extrém energia-felhasználás adrenalin-függőség különleges tevékenység keresése Kalandsportok monotónia ellensúlyozása közös, kalandos élmény keresése Élménykereső Fun-sportok hagyományos társadalmi értékek háttérbe szorulása érzelmi kötődés a választott sporthoz sajátos szubkultúra aktív vagy passzív fanatizmus Teljesítményelvű rekreáció versenysportolói pályafutás amatőr folytatása kivételesen jó kondicionális állapot intenzív sportolói múlt 2. számú táblázat: Rekreációs irányzatok (Gáldi, 2011) 16

17 I.4. A táplálkozás és a sportaktivitás viszonya A rendszeres mozgás a kultúra részeként értékelhető. Eredménye a testalkat esztétikus megjelenésén túl, a szervezet kiegyensúlyozott működésében érvényesül. Legfőbb eredménye a cselekvőképesség magas szintje a hétköznapokban vagy akár a sportteljesítmény kiváló szintje. Jól érzékelhetően a munka, művészeti teljesítmény, sport, egészség - betegség, megjelenési viszonylatai is ezt igazolják. A kultúra részeként, a kultúráltság fokmérőjeként vizsgálhatjuk a táplálkozást is, annak összhangját a mozgás mennyiségi mutatóival. A fejlett világ táplálékforrásokat biztosító biztonsága, és az öröklött raktározási kényszer az emberi szervezetben, ma nincs összhangban. Ennek eredményeként súlyos obesitas (Wikipédia) problémát jelent a népesség növekvő arányában. Különösen nagy gondot jelent az egyre fiatalabb korosztály érintettsége. A pécsi iskolások körében végzett reprezentatív felmérés szerint ben a kövérség előfordulási gyakorisága 12% volt, ben pedig már 16%-ra emelkedett. ( Molnár, 1999) Az Egyesült Királyságban 1996-ban a 6 éves korosztály 22%-át találták túlsúlyosnak (> 85% a testtömeg index, azaz BMI: testsúly/testmagasság a négyzeten = kg/m ) és 10%-át (> 95% a BMI) kövérnek, a 15 éves korosztályban ezek a számok 31%-ra, illetve 17%-ra emelkedtek. ( Sokol RJ, 2000) A hazai mutatók még elkeserítőbbek, a mozgáshiányos életmódhoz kapcsoló betegségi és halálozási mutatóink tekintetében vezető szereppel bírunk az EU felmérései alapján. I.5. Értékteremtők: munka, rekreáció egészség A WHO kimutatásai szerint az egészségi állapot legjobban az egészségmagatartástól, az életmódi szokásoktól függ. (6. grafikon) WHO szerinti az egészségi állapot függ öröklött tulajdonságok 25% 37% 25% egészségügyi ellátás 18% 18% környezeti hatások 20% 20% életmód, egészségmagatart ás 37% 6. grafikon Az egészségi állapot összetevői a WHO szerint. Más kutatási eredmények ezt az arányt magasabbra teszik. Az időskorúak idült, nem fertőző betegségek miatti halálozási kockázata a felmérések szerint a következőképpen alakult: 1-életmód: 40%; 2- környezeti ártalom: 15-20%; 3- genetikai ártalom: 20-25%; 4- az egészségügyi ellátás hiányossága: 15%. (Iván László, 2004) 17

18 További mérlegelésre ad lehetőséget az egy egy terület tartalmai és összefüggéseinek vizsgálata. Erre alkalmas Vitrai Mihalicza (2006) dolgazatában megjelent összefoglaló ábra. Az egészséget befolyásoló tényezők és kapcsolatrendszerük Egészségügy Megelőzés, Gyógyítás rehabilitáció OKTATÁS Életmód Kockázati magatartás Táplálkozás Testmozgás POLITIKA Egészség TUDOMÁNY Öröklött tulajdonságok Nemi, testi, lelki alaptulajdonságok Kultúra Szerzett egyéni tulajdonságok, ismeretek, készségek, motiváció, változó testi és lelki vonások Anyagi környezet Lakó és munkahely, Biológiai, kémiai és fizikai környezeti tényezők, Információ, termékek és szolgáltatások elérhetősége, Szabadidő egészséges eltöltésének lehetősége GAZDASÁG Szociális státus Anyagi helyzet Erőforrásokhoz való hozzáférés Pszicho-szociális környezet Kreatív tevékenység; Biztonságot, támogatást nyújtó személyes kapcsolatok és közösség; Feszültségmentes környezet; Egyenlőség és szabadság SZOCIÁLIS VÉDELEM 6. ábra: Az egészséget befolyásoló tényezők, forrás: Vitrai József Mihalicza Péter: Egészségi állapot (elektronikus verzió, készült 2006-ban) Ezen a területen legszembetűnőbb az életvitelünkbe illeszkedő többnyire jelentősen kimaradó mozgásmennyiség! A felelősség és az érdekeltség egyaránt megoszlik: az állam a munkaadói kör és a munkavállaló között. 18

19 Az érték előállításának résztvevői egyaránt érdekeltek a személyes és, vagy a közösségi haszon mind magasabb szintű előállításában. Az érték előállítás csak az erőforrások megfelelő hasznosításával jöhet létre. A munkához kapcsolódóan elfogadott, hogy csak befektetett pénz, idő, energia, stb. mozgósításával lehet eredményessé tenni. Az érték előállításának résztvevői Munkavállaló Munkaadó Állam A munkából származó eredmény Önmegvalósítás, létfenntartás A profit megteremtése, növelése A társadalmi célok megvalósítása, az újra felosztott bevételekből 3. számú táblázat: A munka értékteremtő tevékenység. (saját szerkesztés) Ugyanakkor a rekreációval kapcsolatban ez az álláspont, - miszerint a munkahelyteremtésbe befektetés mellett a humán részvevők munkaerő megtartásába REKREÁCIÓ - is befektetni szükséges! - még nem alakult ki Magyarországon. A rekreáció a jó közérzet, jó-érzés, jól-lét, a minőségi élet megteremtését szolgálja, miközben a rekreálódó felüdülését, felfrissülését és szórakozását is eredményezi (Kovács,2007) Megítélésem szerint a rekreáció értékteremtő tevékenység, mely a munkához hasonlóan igényli az erőforrásokat. Az érték előállításának résztvevői, a befektetők Munkavállaló Munkaadó Állam A rekreációból származó eredmény - mindhárom részvevőnek érdeke Nő a munkateljesítménye, az egyéni érdeke, - felelőssége Érdeke, a munkaerő magas szintű kiaknázása válik lehetővé Az állam bevétele nő, - befizetett járulékok, csökkenő EÜ kiadások, növekvő fogyasztás, stb. 4. számú táblázat: A rekreáció értékteremtő tevékenység. (saját szerkesztés) A rekreáció, mint befektetés eredményeként elkönyvelhető: - visszaállított, megnövekvő munkabírás - növekvő jövedelem - több szabadidő - kevesebb baleset, betegség - csökkenő táppénzes napok száma - növekvő fogyasztás - magasabb életminőség, - életkor, stb. 19

20 A munka és a rekreáció megfelelő viszonyát mutatja a tartós, minőségi és mennyiségi mutatóit tekintve magas szintű munkateljesítmény. A sikeres munkavégzés hatékony energiafelhasználással, egységnyi idő alatt nagyobb értéket teremt, nő a haszon, a szabadidő. Az állam szempontjából csak a táppénze vonatkozásában sokmilliárdos megtakarítást jelentene a sportolók arányának akár 8 % -os emelkedése, a lakosság egészére vonatkoztatva. 7. ábra: Táppénz megtakarítás, Forrás: Ács Pongrác Hécz Roland Paár Dávid Stocker Miklós: A fittség (m)értéke, A fizikai inaktivitás nemzetgazdasági terhei Magyarországon, Közgazdasági Szemle, VIII. évf., július augusztus ( o.) I.6. A mozgás a testbeszéd, a legfőbb információ közvetítő és örömszerzési lehetőség! Megfigyelhetjük, hogy a kognitív és érzelmi reakcióink megjelenései is a szomatikum jelzésein keresztül érvényesülnek. Lehet ez a terület a munka, művészeti teljesítmény vagy sport. Sőt, a válaszok megjelenhetnek az egészség, kiváló teljesítő képesség, vagy fordítva a rossz közérzet, csökkenő munka teljesítmény, sőt betegség szintjén is. A jövőnk szempontjából roppant lényeges milyen örökítő anyaggal visszük tovább ezeket az emberi értékeket, milyen kultúrát - szokásokat adunk tovább az ifjú nemzedékeknek. Véleményem szerint az egyének nagy hányadának reproduktív sikerét rongáló kulturális gyakorlatok nem folytathatók a végtelenségig! A génkultúra differenciálódása - a genetikai kód meghatároz folyamatokat, tehát nem mindegy milyen minőségű örökítő anyagot viszünk tovább. Az alkalmazkodás vagy adaptáció (Wikipedia) az élőlényeknek az a tulajdonsága, amely lehetővé teszi, hogy anatómiai struktúráikat, élettani folyamataikat és viselkedési mintázataikat genetikai képviseletük növelésére használják a fajtársakkal való vetélkedés során. 20

21 Az elődeink kemény, fáradságos munkával kialakított - fizikai aktivitásra, gondolkodásra, táplálkozásra és pihenésre alapozott, ezek egyensúlyára építő életvezetését, tartósan egyik elem rovására sem lehet felbontani. Ha mégis, akkor az, az egészség - tanulási, ill. munkaképesség - elvesztésével jár együtt. A rekreáció lényegében egyidős az ember megjelenésével, de különösen jelentős fejlődésen ment át a munkamegosztás és a gépesítés (Ipari -, Technikai -, Informatikai Forradalom) megjelenésével, dinamikus fejlődésével. Sajnos ezek a jelentkező pozitív össztársadalmi hatásokkal együtt negatív elemeket is magukkal hoztak. A közlekedéshez, ipari termeléshez kapcsolódó fizikai munka javarészt a gépekhez volt köthető, melyet a jelentősen könnyebbé vált élethelyzetet követően nem, vagy csak részben pótolt a munkás. A polgári értékek mentén fejlődő államokban kialakult a sportkultúra, e mögött az egyéni felelősség megjelenése figyelhető meg. Kétségtelen, hogy a nyugati államokban jellemző nagyon drága orvosi és gyógyszer ellátás is ösztönző erő. I.7. A dolgozat szerkezete Az előző oldalak kissé más megközelítésből mutatnak rá a rekreáció jelentőségére elsősorban az egészségmagatartás szepontjából, és ezzel a munkaképesség megszerzése és megtartása fontosságára. A leírt ismereteken túl, a korábban megjelent munkákat hivatkozással emeltem be, nagyon fontos, hogy tekintsenek bele azekbe a rekreáció hazai irodalmának reprezentatív képviselői nek írásaiba. A bevezető, elméleti megalapozó fejezeteket követően (I-II-III. fejezet) az I. kötet anyaga a turizmus, sportturizmus és a hozzá kapcsolódó gyakorlati megvalósítási területek elmélete és gyakorlati megvalósítás leírása található. Így kapott helyet a túra és természetjárás, a téli táborozás és síelés valamint a vizitúrázás ismereteinek leírása, oktatási, szervezési ismereteinek összefoglalása. Ezek az ismeretek az önálló felkészülés anyagát képezik, hiszen a tervezett képzés, -továbbképzés kontakt kis óraszáma miatt, ott elsősorban a gyakorlati megvalósítás eszközrendszerét igyekszünk megmutatni a hallgatóknak. I.8. Irodalom 1. Ábrahám Júlia (2010): Rekreációs alapok, NEFMI Sportért Felelős Államtitkárság, Budapest 2. Csányi Vilmos (2006): Emberi viselkedés, Sanoma Kiadó Bp. 3. Csíkszetmihályi Mihály (2007): A fejlődés útjai, Libri Kiadó, Bp. 4. Dobozy L, Jakabházy L (1992) Sportrekreáció. Budapest: Magyar Testnevelési Egyetem. 5. Eigen M (1971): Selforganization of Matter and the Evolution of Biological Macromolecules. Naturwissenscaften. 10, Fitz P (2006): Mozgásos rekreáció, Bába Kiadó, Szeged 7. Gáldi G. (2012): A rekreáció elmélete és gyakorlata %20Sportelmeleti%20ismeretek/sportelmelet.html#d5e Jackson SA and Csíkszentmihályi M (2001) Sport és flow. Az optimális élmény. Budapest. Vince Kiadó. 9. K. H. Cooper (1990): A tökéletes közérzet programja, Sport Kiadó, Bp. 10. Kovács T. A. (2004): A rekreáció elmélete és módszertana, Fittness Akadémia, Bp. 11. Kovács T. A.: FITT- TAN 21

22 ents/ksr/kiadv%c3%a1nyok/fitt_tan_ pdf 12. Kovács T.A. (2002) A rekreáció fogalma, értelmezése. In: Dobozy L (ed.) Válogatott tanulmányok a rekreációs képzés számára. Budapest: Magyar Sporttudományi Társaság, pp Magyar, LAROUSSE, (1992) Enciklopédikus szótár, Akadémia kiadó, Budapest, 14. Rétsági E (2004) A testnevelés tantárgy pedagógiája. Budapest Pécs: Dialóg Campus Kiadó. 15. Sokol R. J: The chronic disease of childhood obesity: The sleeping giant has awakened J Pediatr 2000; 136: in: Dr. Sallai Ágnes: Gyermekkori Obesitas 16. Szabó J. (2006): Rekreáció elmélet és gyakorlat alapjai, JGYF, Szeged 17. Vitrai J Mihalicza P: Egészségi állapot (elektronikus verzió, készült 2006-ban) 22

23 II. A rekreáció, sport és turizmus közös területei Dr. Győri Ferenc A rekreáció mint tudományos problematika viszonylag későn vált önálló kutatási területté. Mibenlétét eleinte a rekreáció-kutatásnál jóval korábban kialakult tudományszakok saját fogalomrendszerükben és saját paradigmáik alapján magyarázták (pl. szabadidő-szociológia, rekreáció-földrajz). Hasonlóképpen történt ez a sport tudományos megközelítéseivel is, hiszen azok hosszú ideig másmás szaktudomány ághegyén fejlődhettek, s a sporttudomány önálló kérdésfeltevését csak a 21. sz. elején ismerte fel a hazai tudomány (Bognár 2009). A turizmus kutatása jóval korábban megindult azáltal, hogy terrénumát már a 20. sz. hajnalán lehatárolta a geográfia, s az onnantól a társadalom-, illetve a gazdasági földrajz részeként egzisztálhatott. Ugyanakkor tömegjelenséggé válása, folyamatosan növekvő gazdasági jelentősége a század végére igen népszerű, sok oldalról körüljárt kutatási témává tette a turizmust (Aubert 2002). Valójában mindhárom jelenségről elmondható, hogy akkor kerültek a tudományos érdeklődés középpontjába, amikor a modern civilizáció térhódításával és az urbanizációval végérvényesen megváltozott az ember és a természeti környezet viszonya, nőtt a természetes környezettel csak ideiglenesen kapcsolatot létesítő népesség aránya és egyre látványosabban jelentkeztek annak káros hatásai (Kozmanovics 1989). A rekreáció-tudomány (recreology, leisure sciences) a sporttudomány (sport sciences), valamint a turizmustudomány (tourismology) önmeghatározása és önállósulása a tudomány fejlődésével együtt járó immanens differenciálódási folyamatok következtében, válaszként a társadalmi kihívásokra, törvényszerűen következett be. Mindezek ma természet- és társadalomtudományi ismereteket egyaránt integráló, szintetizáló, transzdiszciplináris tudományszakként kerülnek meghatározásra, melyek sokféle szaktudomány szimbolikájából építkeznek. Az új diszciplínák autonómiájához végső soron elvezető, fogalmi-terminológiai vitákban izmosodó legitimációs törekvések azonban számos kérdést elfogultan interpretáltak. A mi mihez tartozik? hol vannak a határai? mi a pontos elnevezése? kezdetű polémiák a mai napig bizonytalanságokat szülnek: pl. része-e a turizmus a rekreációnak; hol vannak a rekreációs sport határai; beszélhetünk-e sportrekreációról? A dilemmák fő oka talán az, hogy a rekreáció, a sport és a turizmus az egyetemes kultúra részrendszereként számos közös vonással rendelkezik. Már kialakulásukat, céljaikat, feladat- és eszközrendszerüket tekintve is sok bennük a hasonlóság, sőt, sok tekintetben több a hasonlóság, mint a különbség. Különösen igaz ez egymással kialakított, közös területeikre (pl. sportturizmus, rekreációs sport). Mindegyik az életmód potenciális részeként manifesztálódik, s közös bennük, hogy az ember szomatikus és pszichés szükségleteiből eredő, önként vállalt, önnön fizikai és szellemi energiáit felhasználó és megújító, a személyiség fejlődéséhez nagyban hozzájáruló tevékenységeit foglalják magukba. Mindháromnak számottevő egészségpszichológiai és egészségszociológiai hatása ismert, s azon társadalmi aktivitások közé sorolhatók, melyek szoros kapcsolatban állhatnak a földrajzi (természeti+társadalmi) környezettel. Nem mellékes továbbá az sem, hogy a társadalmi fejlettség magasabb szintjén tömeges megjelenésűvé válnak, s a hozzájuk kapcsolódó ipari és szolgáltató tevékenységeken keresztül komoly gazdaságélénkítő szerepet játszanak: munkalehetőséget, jövedelmeket és fogyasztópiacot stimulálnak. A rekreáció, a sport és a turizmus oly módon is összefonódik egymással, hogy szolgáltatásaik gyakran egyazon infrastruktúra keretein belül bonyolódnak. Nem véletlen, hogy a közfelfogásban a három terület gyakran együtt jelenik meg, sőt az sem, hogy a szakirodalom alkalmanként ugyancsak egy kalap alatt kezeli őket (Mitchell, Smith 1985). II.1. Alapfogalmak 23

24 Máig mind a rekreáció, mind a sport, mind pedig a turizmus többé-kevésbé konszenzuson alapuló meghatározása napvilágot látott a nemzetközi és a hazai szakirodalomban, ezért ezek részletes taglalásával és összehasonlításával nem foglalkozom, csupán azok lényeges jegyeit emelem ki. A rekreáció kifejezés hazánkban a megpihenés, üdülés, iskolai szünet, gyönyörködés értelmében már a 20. sz. elején használatban volt (Bánhidi 2012), majd az évszázad vége felé jellemzően félreértelmezve, a sportrekreációra szűkítve, annak is leginkább az egészséghez kötődő értelmezésében terjedt el (Kovács 2002). A fogalom a jelenlegi, nemzetközi tudományos terminológia szerint a szabadidő eltöltés kultúráját jelenti, aktív kikapcsolódást, a jó közérzet megteremtését, az örömszerzést, a munkavégző képesség visszaállítását, az egészségi állapot megőrzését és javítását értjük alatta. Olyan pozitív, egyéni és társadalmi érdekeket kielégítő magatartásformákat sorolunk ide, melyek célja az ember jó szomatikus, pszichés és szociális közérzetének létrehozása (Pigram 1983, Harsányi 1991, Cushman, Laidler 1990, Kovács 2002, Szabó 2006, Gáldi 2011, Bánhidi 2012). A rekreációval kapcsolatban napvilágot látott sokféle meghatározás kivonataként megállapíthatjuk, hogy a rekreáció: természetes szükségletből ered, szabadidőhöz köthető, kulturális meghatározottságú, élményt, felüdülést nyújt, örömet okoz, következménye a jó testi, lelki és szellemi teljesítőképesség. Különféle irányzatait fő céljaik szerint differenciáljuk. Fő csoportjai az outdoor, az egészségmegőrző, valamint az élménykereső rekreáció (Gáldi 2011). A rekreációs tevékenységek nagyobb része nem szervezeti keretek között, hanem egyénileg, családban, valamint baráti társaságban, kevésbé létesítményhez kötötten történik (Kiss G. 2009). Amit a rekreációval kapcsolatban feltétlenül ki kell még emelnünk, az a tevékenységhez kötődő rekreációs élmény jelenléte. Ennek összetevőit Gray (1978) többek között az újszerűség, vagy az eredetiség megtalálásában, az önfelfedezésben, az időérzék megváltozásában, a szabadság kiteljesedésében, a tevékenységben való feloldódásban, az erőfeszítés jutalmában, a kellemes emlékekben, valamint a test és a szellem egységében határozta meg. A sport az Európai Sport Charta szerint (1992) minden olyan fizikai tevékenység, mely esetenként, vagy szervezett formában a fizikai és szellemi erőnlét fejlesztését szolgálja, társadalmi kapcsolatok teremtése, vagy különböző szintű versenyeken eredmények elérése céljából. A sport a testkultúra kiemelkedő területe, mely hatással van a személyiség egészére, az ember, mint bio-pszicho-szociális egység értelmi, szociális, társadalmi, erkölcsi, érzelmi-akarati jellemzőire, képességeire (Rétsági 2004). A sport testi és lelki védőfaktor (Pikó, Keresztes 2007). A sport megfelelő pszichomotoros képességeket feltételez és alakít ki, szabályozott, célirányos, általában de nem minden esetben versengésen, küzdelmen alapul, sokszor elszántságot, kockázatvállalást, máskor ügyességet, játékosságot igényel. A különböző sportágak rendszerezése bonyolult feladat, többnyire az igénybevett közeg, sporteszközök, a küzdelem célja, az ellenfelek száma, vagy a hagyományok alapján történik (sportolanemzet.hu). Érdekességként érdemes megjegyezni, hogy a sport szót gróf Széchenyi István hozta Angliából, melynek az első jelentése itthon a szórakoztató időtöltés volt (Takács 2009). A turizmus az emberek lakó- és munkahelyén kívüli szabad helyváltoztatásait, és az azokból eredő szükségletek kielégítésére létrehozott szolgáltatásokat foglalja magába. Természetesen számos turisztikai motiváció, modell és stílus létezik, különböző embereknek mást és mást jelent a turisztikai élmény (Kollarik 1991, Fejős 1998). Az otthoni környezeten kívüli szabadidős turisztikai aktivitások általában egyéni választás alapján történnek, céljuk a megszokottól eltérő környezet, az újdonság, az új ingerek, új élmények, új kihívások vagy éppen a nyugalom keresése, a felfedezés örömének megtapasztalása, a kíváncsiság kielégítése, vagy a spiritualitás megélése. Mindezeket mint a társadalom mindenfajta térbeli mobilitását a push and pull faktorok, a megszokott környezet taszító és a választott desztináció húzó tényezői indukálják. A turizmus jelentős társadalmi-kulturális hatásai, elsősorban a társadalmi és területi mobilitás növekedésében, valamint a helyi és nemzeti értékek megbecsülésében jutnak kifejezésre (Csordás 2006). 24

25 A fentebb elmondottak alapján világossá válhat számunkra, hogy a rekreáció, a sport és a turizmus nem áll alá- és fölérendeltségi viszonyban egymással (1. ábra). Téves tehát az a felfogás, ha egyiket a másik részének tekintjük (pl. a turizmus a rekreáció része, vagy a rekreáció a sport része). Mindhárom jelenségnek vannak olyan sajátosságai, ami miatt önálló entitásként, s ennek megfelelően egymáshoz képest mellérendeltségi viszonyban kell definiálnunk őket! Ugyanakkor közös halmazaikat a közös célok, eszközök és tevékenységformák viszonyrendszere határozza meg. Az itt bemutatott modell természetesen mint a modellek általában nem tükrözheti a teljes igazságot, csak annak hasznos és számunkra nyilvánvalóan megérthető részét (Haggett p. 22). 1. ábra: A rekreáció, a sport és a turizmus kapcsolatrendszere/the relationship between recreation, sport and tourism. Szerk./ed. Győri

26 II.2. Sportrekreáció, rekreációs sport Az előzőekben felvázoltak szerint a rekreáció és a sport metszethalmaza olyan aktivitásokat jelent, melyeket egyaránt jellemez rekreációs és sportos arculat. E tartomány megnevezésére a korai nemzetközi és hazai szakirodalom a szabadidősport és a tömegsport szinonimájaként a sportrekreáció kifejezést használja (Blagajac 1979, Kozmanovics 1989, Dobozy, Jakabházy 1992, Szabó 2006), kiemelve a sport közösségi és élményjellegét, s hangsúlyozva annak kedvező élettani hatásait. Kis (2002, p. 71) szerint a sportrekreáció kifejezés szűkíti a rekreáció értékvilágát és önellentmondással terhes, hiszen együtt jelöl meg két egymásnak ellentmondó értékstruktúrát, vagyis a teljesítményfokozással operáló sportot és a jól-létezést. Kovács (2002, p. 50) a közös terület elnevezésére helyesebbnek tartja a rekreációs sport kifejezést, mert szerinte az szerinte jobban kiemeli a sport célhoz rendelt eszköz jellegét. A kettő közül melyik a helyes? Van esetleg jobb megoldás? A rekreációs célú fizikai tevékenységekkel kapcsolatban felmerülhet még a mozgásos rekreáció kifejezés (Drdácká 1984), mint tágabb értelmezési tartomány, mely a sportoláson túl magába foglal minden, a sport fogalomkörén kívül eső ám természetesen nem haszontalan fizikai rekreációs tevékenységet is (pl. tánc, mozdulatművészet, mozgásos játékok). A terminus találó, de ez még nem jelenti azt, hogy a sportrekreáció, vagy a rekreációs sport kifejezés használatáról le kellene mondanunk. Mindkettő helyes ugyanis, ám helyénvaló alkalmazásukról az dönt, hogy a sport, vagy a rekreáció szimbolikus tartományában kívánjuk definiálni a fogalmat. A rekreációs sport (recreational sport) kifejezés a sport fogalomkörében kap jelentést: jól jelzi a sportaktivitás rekreációs indíttatását, tehát azt, hogy elkövetője a sportolás kínálta optimális pszichofizikai állapotot, s ezzel együtt a sportolás élményét, jutalmát kívánja bezsebelni. Mindez a sportolás válfajainak széles spektrumában, az intenzitás és a terjedelem igencsak különböző szintjein egyaránt bekövetkezhet. A rekreációs sport tudniillik a szó szoros értelmében sport! Teljesítményelvű, mely tényleges fizikai és szellemi erőfeszítést igényel, s a rekreációs élménykeresés érdekében nem zárja ki a versengést sem. A versenysporthoz hasonló teljesítményfokozás főleg a fiatal felnőtt korosztály esetében nem idegen a rekreációs felfogástól (Gáldi 2011). A szabadidősport, hobbisport, vagy az amatőr versenysport tehát egyaránt lehetnek rekreációs indíttatásúak. Ugyanakkor a hazai rekreációs szakirodalomban kvázi elfogadott, hogy a sportedzést és a rekreációs edzést különböző edzéstani paraméterekkel (pl. jellemző edzésgyakoriság, intenzitás, pulzusérték) különítik el egymástól (pl. Szabó 2006, Kovács, Szollás 2008). Félreérthető az is, ha a rehabilitációs-, egészség- és fittségi edzés gyűjtőfogalmaként a rekreációs edzés kifejezést használjuk (Kovács, Szollás 2008). A rekreációs edzésre általánosan jellemző(?) mutatókról csak igen óvatosan beszélhetünk. A heti edzésszám, a terjedelem, vagy az intenzitás, nagyon különböző lehet egy egészség-, egy fittségi-, vagy egy rehabilitációs edzésnél. Ergo, a rekreációs edzéstervezésnél figyelembe kell vennie a rekreációs célból mozogni vágyók kronológiai, biológiai és edzéséletkorát, egészségi állapotát, de nem csak az élettani szempontból indokolt fejlesztési célok optimalizálása miatt, hanem azért is, hogy a sportolás valóban élménnyé, örömforrássá és szokássá váljon számukra. Mindezekből az következik, hogy értelmezésbeli hiba a rekreáció és a sport viszonyának valamiféle hierarchikus értelmezése. A rekreációs sport nem a könnyebb, alacsonyabb szintű sportolást jelent, hanem olyan aktivitást, mely a sportra és a rekreációra egyaránt jellemző tulajdonságokkal bír! Zárójelben jegyzem meg: sokszor igen magas szintű sportteljesítmények születnek éppen rekreációs impulzusból (l. teljesítményfokozó, vagy extrém élménykereső irányzatok). A sport rekreációs funkciója kapcsán tehát újra beszélnünk kell a rekreációs élményről (Gray 1978), melyet a sportolás során megszerzett áramlatélménnyel, a flow-val, is azonosíthatunk (Jackson és Csíkszentmihályi 2001, Kovács 2002). A flow ugyanis valamennyi sportoló sajátja lehet, aki optimális 26

27 élményeket szeretne kapni cserébe fizikai erőfeszítéseiért, sportoljon akár professzionális szinten, akár a kikapcsolódás, vagy fizikai állapotának javítása céljából. Természetesen a sportolás akkor válik élménnyé, ha az megfelelő szintű edzésterheléssel és erőfeszítéssel jár együtt. Sok-sok nem hivatásos (de igazi) sportember hajt akár napi rendszerességgel választott sportágában csak azért az örömért, melyet az önként vállalt erőfeszítés nyújt számára. A rekreációs sport fontos momentuma, hogy a maga szintjén lényegében mindenki megtalálhatja a saját képességeinek megfelelő kihívásokat. Jó példa erre Balogh és Domokos (2013) kutatása, akik arra a következtetésre jutottak, hogy a flow a hagyományos értelemben vett rekreációs, illetve szabadidősportokban és a versenysportban egyformán megjelenik. Két, igen különböző sportágban, a hip-hop táncban és a kézilabdázásban végzett flow mérési eredményeik egyértelműen azt mutatják, hogy nincs jelentős különbség a két vizsgált sportolói csoport mozgás közben átélt áramlatélményének mértékében. Röviden, a fizikai aktivitás mindkét vizsgált fajtája kiváltja a pozitív érzelmeket. A sporttevékenység tehát már önmagában jutalomértékű, ami által a sportoló nem csak fogyasztója, hanem teremtője is az élménynek (Jackson, Csíkszentmihályi 2001, p. 160). Egészségünk javítása, vagy a lefogyás utáni vágy persze lehet olyasfajta motiváció, mely kényszerítő erővel végeztet velünk bizonyos edzésprogramokat. Ám, ha a sporttevékenység végzése, de legalább az elvégzett munka öröme nem jutalmaz bennünket, erősen megkérdőjelezhető annak rekreációs jellege. Aki csak kötelességtudatból, keserű elhatározásból sportol, előbb-utóbb megunja és abbahagyja az egészet. A rekreációs sportnak ki kell emelnünk még egy pozitív pszichológiai hatását: jótékonyan befolyásolja a kreatív gondolkodást (Gondola, Tuckman 1985; Steinberg et al. 1997; Cavallera, Boari 2011). Az aktív testmozgást végző emberek érzelmileg bizonyítottan stabilabbak (Cooper, 1990) és minden más fizikai aktivitással összehasonlítva, a sportolás az, ami a legkedvezőbb hatást fejti ki az egészségi állapotra. A sportágak egymással való kombinálása különösen növeli a rekreáció hatékonyságát (Carmont 2012). Természetesen folytathatnánk a sort a rekreációs sport további jótékony társadalmi, gazdasági és egészségügyi hatásainak bemutatásával. De térjünk vissza a sportrekreáció kifejezés használatával kapcsolatos aggodalmakra. Hamar rá kell jönnünk, hogy ezt vizsgálva kiderül: éppen ott járunk, ahonnan elindultunk, csak éppen a sport szimbólumrendszeréből átcsöppentünk a rekreáció szimbólumrendszerébe. A sport és a rekreáció mai, egyetemes meghatározásai nem okoznak belső ellentmondást a közös terület kapcsán. Mivel két önálló entitásról van szó, együttesen kialakított tartományuk nem elvesz az alapfogalmak jelentéséből, hanem a közös halmazt tágítva új dimenziókat kínál. II.3. Sportturizmus, turisták sportja A sportturizmus, vagyis a lakóhelyről sportcéllal történő elutazással járó szabadidős aktivitások köre rendkívül tág, a természet vonzerőinek felfedezésétől a művi, ember alkotta környezetben zajló sporttevékenységekig. A sport és a turizmus összefonódását a társadalmak szabadidő magatartásának térben és időben történő változása okozza, mely szoros kapcsolatban áll a társadalmat alkotó egyének életminőségével, egészségi, szociális, értelmi és érzelmi állapotával. A szabadidő eltöltés tudatosabbá válása, a rekreációs szokások változásai, a sportolj bárhol, bármikor eszméje a sportolók számának növekedését, különösen az egészségsportok iránt mutatkozó érdeklődés fokozódását eredményezte. Mindez új szolgáltatásokat, növekvő ipart, óriási üzleti lehetőségeket és hatalmas fogyasztópiacot jelent (Turco et al. 2002, Hsu 2013). A sportolással egybekötött turizmus általánosságban a jóléti államok közép és felső rétegei számára a legelérhetőbb (Gáldi 2011). A sportturizmus a modern szabadidő-eltöltés új trendje, a modern életstílus fontos indikátora egyben a globális fejlődés fontos tényezője (Giddens 2001), mely óriási fejlődési potenciállal rendelkezik. A 27

28 nemzetközi tudományos élet nem véletlenül szentel egyre nagyobb figyelmet a sport és a turizmus kapcsolatának, amit jól fémjelez, az is, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC) és a WTO másfél évtizede rendez konferenciákat e témakörben (Hsu p. 475). A sportturizmus magába foglalja azokat a turisztikai célú utazásokat és tevékenységeket, melyek egy adott sporteseményen, illetve rekreációs sportban való aktív, vagy passzív részvételt jelentik. Az aktív sportturisták a hivatásos, vagy amatőr versenyek, bajnokságok, tömegversenyek, sportmegmozdulások, sportesemények, edzőtáborok, sportrekreációs táborok, túrák rendszeres, vagy alkalomszerű, tevékeny résztvevői, a passzív sportturisták pedig a versenyzői kíséret adják (pl. edző, orvos, gyúró, házastárs), tudósítanak a sporteseményről, vagy nézőként követik azokat. A sportturizmus tehát a turizmus egyik szakágaként fogható fel, melyben a sport sokféle arculattal jelenhet meg: pl. kalandturizmus, a versenyzők turizmusa, a nézők (szurkolók) turizmusa, a természetbarátok turizmusa, a sportoktatói célú turizmus, melyek mind szélesítik a sportturizmus palettáját (Delpy-Neirotti 2003). De a sportturizmus kategóriájába kell sorolnunk azt is, mikor a turisztikai célú utazás nem sportcéllal történik, de a turista mintegy mellékesen, vagy alkalomszerűen él a helyi sportturisztikai kínálattal (Gammon, Robinson 1997). Ezt akár a turisták sportjának is nevezhetjük. II.4. Rekreációs turizmus, turisták rekreációja Teljesen nyilvánvaló, hogy a rekreáció, az ember testi-lelki megújulása, újratöltekezése a turizmus fő céljai között szerepel. A jóléti viszonyok következtében növekvő fizetett szabadidő, a termelőerők és a közlekedés fejlődése, illetve a vásárlóerő növekedése a rekreációs turizmust mára tömegjelenséggé tette. Hajtóereje a civilizált életmód feszültségeit enyhítendő az aktív kikapcsolódás, a jó közérzet megteremtése, az örömszerzés, a munkavégző képesség visszaállítása, az egészségi állapot megőrzés és javítása. Ebben a távoli tájak megismerésétől kezdve, a tengerparti nyaralásokon keresztül, a különféle kulturális és szórakozási lehetőségeken át, az egészség-célzatú utazásokig sok minden belefér. A rekreációs turizmus a wellness- és gyógyturizmuson keresztül intenzív határfelületet képez az egészségturizmussal is. A turisták számára egyre fokozódó igényként jelentkezik az üdülésre, pihenésre szánt idő tartalmas eltöltése, a különféle programok nyújtotta élmények szerzése. A rekreációs turizmusban az utazás célja lehet az aktív részvétel valamely rekreációs tevékenységben, de lehet célja egy esemény, rendezvény megtekintése is (pl. színházlátogatás). A szellemi rekreációs tevékenységek nagy része a turizmus keretei között valósul meg. Ide sorolhatjuk többek között a kulturális turizmust (pl. kastélyturizmus, népművészeti túrák, vallási turizmus), a gasztronómiai turizmust (pl. borturizmus, ételtúrák) és a rendezvényturizmus különböző válfajait (Gáldi 2011). A turisták rekreációja a nem elsősorban rekreációs célból utazó látogató rekreációs tevékenységét jelenti, abban az esetben, ha él a desztináció természeti, vagy társadalmi környezete által nyújtott rekreációs kínálattal (pl. vízpart, szállodai rekreációs szolgáltatások). II.5. Összegzés A rekreáció, a sport és a turizmus tehát egyenként jól körülírható, önálló entitások, melyek leghatékonyabban egymással összefonódva, egymás pozitív oldalait erősítve szolgálják a mai kor emberének egyéni és társadalmi igényeit. A modern ember életmódjának részeként kulturális jelenségként definiálhatók, melyek az ember szomatikus és pszichés szükségleteiből erednek, illetve szoros kapcsolatban állhatnak a földrajzi (természeti és társadalmi) környezettel. 28

29 A rekreáció, a sport és a turizmus mai, nemzetközileg elfogadott meghatározásai nem zárják ki és nem terhelik ellentmondásokkal közös tartományaikat, melyeket a közös jellemvonások, együttes célok, eszközök és tevékenységek jellemeznek. Mivel nem egymás részei, e közös tartományok nem szűkítik, hanem sokkal inkább tágítják, új dimenziókkal gazdagítják egymás értékvilágát. II.6. Irodalom 1. Aubert A. (2002) A turizmus földrajza. In: Tóth J. (ed.) Általános társadalomföldrajz II., Pécs: Dialóg Campus Kiadó, pp Balogh L., Domokos E. (2013) Searching for the perfect experience: through the comparative examination of the hip hop dance and handball. In: Balagué N. (eds) 18th annual Congress of the European College of Sport Science, 26th - 29th June 2013, Barcelona, pp Bánhidi M. (2012) Leisure és Rekreáció szaknyelvi értelmezés a külföldi szakirodalom tükrében. Rekreológia Leisure Science (1): Blagajac M. (1984) A sportrekreáció alprogramjai. In: Dobozy L. (ed.) Válogatott cikkek a világ sportszakirodalmából: Rekreáció. Budapest: Testnevelési Főiskola, pp Bognár J. (2009) Sporttudomány és tudományelmélet. In: Szatmári Z. (ed.) Sport, életmód, egészség. Budapest: Akadémiai Kiadó, pp Cavallera G. M, Boari G. (2011) Morningness-eveningness personality and creative thinking among young people who play recreational sport. Social Behaviour and Personality 39(4): Carmont M.R. (2012) Bike racing, recreational riding, impact sport and bone health. BMC Medicine (10): Cushman G., Laidler A. (1990) Recreation, Leisure and Social Policy. Occassional Paper No. 4. Canterbury NZ, Dept of' Parks, Recreation & Tourism, Lincoln University, p Csordás L. (2006) Helyzetkép az Alföldön turisztikai projekteket tervezett településekről. In: Csorba P. (ed.) Egy szakmai életút eredményei és színhelyei. Debrecen: Debreceni Egyetem, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék, pp Delpy-Neirotti L. (2003) Introduction to Sport and Adventure Tourism. In: Hudson, S. (ed.) Sport and Adventure Tourism. The Haworth Hospitality Press, New York. 11. Dobozy L., Jakabházy L. (1992) Sportrekreáció. Budapest: Magyar Testnevelési Egyetem. 12. Drdácká B. (1984) A mozgásos rekreáció; Az alapfokú és a rekreációs testnevelés, mint a testkultúra fejlesztésének része. In: Krasovec F. (eds) Rekreáció. Budapest: Testnevelési Főiskola, pp Európai Sport Charta és a Sport Etikai Kódexe (1992). Budapest: Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központ. 14. Fejős Z. (1998) Hordák és alternatívok. In: Fejős Z. (ed.) A turizmus mint kulturális rendszer. Budapest: Néprajzi Múzeum. pp Gammon S., Robinson T (2003) Sport and Tourism: A Conceptual Framework. Journal of Sport Tourism (8):

30 16. Gáldi G. (2011) A rekreáció elmélete és gyakorlata. Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft. Ekler-Gaspar-Sportelmeleti_ismeretek/ch05.html 17. Giddens A. (2001) Sociology. Oxford: Polity Press. 18. Gondola J. C., Tuckman BW (1985) Effects of a systematic program of exercise on selected measures of creativity. Perceptual and Motor Skills 60(1): Gray D.E. (1978) What is this thing called recreation? Parks & Recreation (3): Haggett P. (2006) Geográfia. Budapest: Typotex, p Harsányi L. (1987): Prevenció-rekreáció-rehabilitáci. Egészségnevelés 38 (4-5): Hsu M.C. (2013) The Management of Sport Tourism: A Casual Modeling Test of the Theory Planned Behaviour. International Journal of Management 30(2): Jackson S. A., Csíkszentmihályi M. (2001) Sport és flow. Az optimális élmény. Budapest. Vince Kiadó. 24. Kis J. (2002) Bevezetés egy nemzeti érvényességű rekreáció elméletbe (részletek) In: Dobozy L. (ed.) Válogatott tanulmányok a rekreációs képzés számára. Budapest: Magyar Sporttudományi Társaság, pp Kiss G (2009) A sport szervezeti keretei, személyi és tárgyi feltételei. In: Szatmári Zoltán (ed.): Sport, Életmód, Egészség, Akadémia Kiadó, Budapest, pp Kollarik A. (1991) A turizmus földrajzi alapjai. Budapest: Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző. 27. Kovács T.A. (2002) A rekreáció fogalma, értelmezése. In: Dobozy L (ed.) Válogatott tanulmányok a rekreációs képzés számára. Budapest: Magyar Sporttudományi Társaság, pp Kovács T.A., Szollás E. (2008) Edzéstani alapok. Fitt-tan. Budapest: Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkárság. 29. Kozmanovics E. (1989) Sportrekreáció (Szabadidősport). Budapest: Tankönyvkiadó. 30. Mitchell L.S., Smith R.V. (1985) Recreational Geography: Inventory and prospect. Professional Geographer, 37(1): Pigram J. (1983) Outdoor Recreation and Resource Management. London: Croom Helm, p Pikó B., Keresztes N. (2007) Sport, lélek, egészség. Budapest: Akadémiai Kiadó. 33. Rétsági E. (2004) A testnevelés tantárgy pedagógiája. Budapest Pécs: Dialóg Campus Kiadó. 34. Steinberg H., Skyes E.A., Moss T., Lowery S., Leboutillier N., Dewey A (1997) Exercise enhances creativity independently of mood. British Journal of Sports Medicine 31(3): Szabó J. (2006) Rekreáció. Szeged: JGYF Kiadó. 36. Takács F. (2009) A sport története, az olimpizmus. In: Szatmári Z. (ed.) Sport, életmód, egészség. Budapest: Akadémiai Kiadó, pp Turco D.M., Riley R., Swart K. (2002) Sport Tourism. Morgantown: Fitness Information Technology. 38. Turco D.M. (2012) Enduring and emerging issues in sport tourism. Rekreológia Leisure Science (1):

31 III. Sportturizmus Dr. Győri Ferenc III.1. A sportturizmus jelentése A sport és a turizmus sok közös vonással rendelkezik. Kialakulásuk a szabadidő-eltöltésre vezethető vissza, egyaránt kulturális jelenségként írhatók le, mindkettőnél megfigyelhető az egyedi és a tömeges megjelenés, továbbá az, hogy napjainkban egyre jelentősebb gazdasági hatást fejtenek ki. Szoros kapcsolatban állnak a társadalom tagjainak életminőségével, jövedelmi viszonyaival, szociális, egészségi, értelmi és érzelmi állapotával. A tér és időbeli dimenzió mindkettőnél markánsan megjelenik. A sport fontos aktivitás a turizmuson belül, a turizmus pedig alapvető jellegzetessége sportnak (Hinch és Higham 2001). A sportturizmus a turizmusnak az a típusa, melyben a turisztikai célú utazás elsődleges motivációja a sport. Ma azokat az állandó lakhelyről való elutazással járó tevékenységeket értjük alatta, melyek célja a versenysportban, vagy a rekreációs sportban való aktív részvétel, illetve az azokhoz mint vonzerőkhöz kapcsolódó élmények (pl. látvány-, hangulat-, közösségi) megszerzése. Hall (1992) a sportturizmushoz három elválaszthatatlan turisztikai tartományt kapcsol: a nagy sporteseményeket (hallmark events); a szabadtéri rekreációt, valamint az egészség és fitnesz tevékenységeket. A sportturizmus célja lehet továbbá valamely, sporttal kapcsolatos különleges attrakció, esemény helyszínének, relikviáinak, emlékeinek megtekintése is (pl. sportmúzeum, stadion, hírességek csarnoka). Tágabb értelemben ide kell sorolnunk azokat az aktivitásokat is, melyekben a turisták járulékosan, vagy véletlenszerűen élnek a helyi sportturisztikai kínálattal abban az esetben, amikor nem ez utazásuk fő célja. A sportturisták azok az egyének, vagy embercsoportok, akik aktívan, vagy passzívan vesznek részt a verseny, illetve rekreációs sportban, miközben lakó-, vagy munkahelyükön kívül tartózkodnak. A sport a mozgás, a turizmus pedig a tér és az idő megtapasztalásának élményét jelenti számukra. A sportturizmusban mindhárom kulcsfontosságú: a) A sport a szabályokat, a versengést, a játékosságot; b) A térbeliség a földrajzi összetevőket, a táji környezetet, a regionális és a helyi sajátosságokat; c) Az időbeli összetevők pedig a tevékenység időtartamát, szezonalitását és időbeli változását, fejlődését jelentik (Hinch és Higham 2001). 31

32 Bővebben: A fizikai aktivitáson alapuló turisztikai tevékenységre a hazai turisztikai terminológia korábban a sportturizmus, mint szakkifejezés meghonosodása előtt az aktív turizmus kifejezést használta. Az aktív turizmus olyan turizmusforma, amely esetében a turista utazásának motivációja valamilyen fizikai aktivitást igénylő szabadidős vagy sporttevékenység gyakorlása (Magyar Turizmus Rt. 2007). Az aktív turizmus és a sportturizmus fogalmi meghatározásában tehát meglehetősen nagy az átfedés (Csapó et al. 2011). Felfogásunkban a kettő metszethalmazát az aktív sportturizmus jelenti. A maradék halmazok a sportturizmus esetében a passzív sportturizmust, az aktív turizmus esetében pedig a sporttevékenységnek nem tekinthető fizikai aktivitásokat tartalmazzák (pl. séta, gyűjtögetés, strandolás, kempingezés közbeni úszkálás, csónakázás, élményfürdőzés). A sportturizmus definiálását tovább bonyolítja, hogy a fogalom multidiszciplináris jellegéből adódóan nem válik el egyértelműen a szabadidős és a nem szabadidős turizmus. A sok átfedés következtében a sportturizmus nem csak a turizmus része, hanem értelemszerűen kapcsolódik a rekreációhoz (Gáldi 2011). III.2. A sportturizmus kialakulása Az új, különleges élmények keresése érdekében tett utazás minden korban jelen volt, ha nem is egyforma mértékben (pl. más kultúrák, csodák megismerése, vallási, vagy gyógyulási célú utazások, céhlegények vándorlásai). A sportturizmus eredete az ókorra, az első olimpiák idejére nyúlik vissza, amikor is a versenyzők és a nézők sportolási, vagy pusztán a versenyeket megtekintő szándékkel keresték fel a játékokat rendező poliszt (Kiss 2013). Mára a technikai fejlődés kitágította a társadalom mozgásterét, ami néhány generáció alatt megdöbbentő módon növelte meg a térbeli mozgékonyságot. Haggett (2006) szemléletesen mutatja be a tér és idő összeomlását (1. ábra): a neves járványkutató, Bradley, D. J. dédapja egész életében megtett utazásainak távolsága egy kb. 40x40 km-es négyzettel behatárolhatók (A). Nagyapja utazásai még Dél-Angliára korlátozódtak, ami kb. 400x400 km-es 32

33 négyzettel jelölhető ki. Apja már bejárta Nyugat-Európát (4000x4000 km), Bradley pedig már körülutazta az egész világot (40000x40000 km). A megtett távolság tehát generációnként 10x-esére nőtt, következésképpen Bradley és dédapja közt már ezerszeresére (!). 1. ábra: A tér és idő összeomlása. Forrás: Haggett 2006 Ugyanakkor a technikai fejlődés eléggé közismert módon negatívan hatott az ember természetes életterére, egészségére. Paradox módon ez arra készteti a mai kor emberét, hogy elutazzon mindennapi környezetéből és másutt keresse azt, ami otthon már elveszett. Turistává kell válnia, azért hogy élvezhesse a természet adta szépségeket, gazdagságot, kihívásokat, hogy mindezek után élményekben gazdagon felfrissülve, feltöltődve érhessen haza. A turizmus szót először 1811-ben említi az Oxford English Dictionary, az angol tour (út, utazás, egy terület bejárása) származékaként. Első hivatalos meghatározása 1937-ből való (League of Nations): az állandó lakóhelytől különböző vidék meglátogatása legalább 24 órán át. Később a 24 órán belüli látogatókat kirándulóknak nevezték. A mai felfogás már megengedőbb az időtartam tekintetében, de lényeges, hogy a lakóhelyről történő (oda-vissza) utazás, illetve az otthoni környezeten kívüli aktivitások az egyén szabad választása alapján történjenek. Fontos kritérium, hogy az utazási cél: az újdonság keresése legyen. A WTO (Idegenforgalmi Világszervezet) és az Interparlamentáris Unió 1989-ben elfogadott Hágai Nyilatkozata a turizmusról így szól: A turizmus magába foglalja a személyek lakó- és munkahelyén kívüli minden szabad helyváltoztatását, valamint az ezekből eredő szükségletek kielégítésére létrehozott szolgáltatásokat. Két fő csoportja a (1) hivatásturizmus, mely a foglalkozás, hivatás gyakorlásával hozható összefüggésbe, valamint a (2) szabadidős turizmus, a szabadidőben végzett és szabadon választott tevékenységek összessége. 33

34 Bővebben. A 20. sz. második felére a fejlett országokban jelentősen megváltozott az ember szabadidőmagatartása. Mindez a sport társadalmi-gazdasági súlyának szignifikáns növekedését is eredményezte. Bővebben. A sportcélú utazások száma az 1980-es évek kezdetétől kezdett drámaian növekedni. A sport több lett, mint fizikai aktivitás. A pénzkeresetre fordított idő csökkenése, diszkrecionális jövedelmek növekedése, rekreációs szokások változásai, az egészségtudatos életmód, a mindenki sportja (sport 34

35 for all) eszméjének terjedése mintegy válaszként az urbanizáció káros hatásaira a sportolni vágyók számának gyarapodását, főként az egészségsportok iránt mutatkozó kereslet fokozódását eredményezte. A növekvő szabadidő következtében tehát kialakult a sportnak egy olyan, a testmozgást, edzettséget, fittséget, valamint az egészség megőrzését szolgáló formája, ahol eltűnt a teljesítmény-követelmény, a kemény versengés és helyette megjelent a rekreációs cél írja Szabó (2009). Hinch és Higham (2001) szerint azonban pontosan a versenyzés vált meghatározó arculattá a rekreációs sporttól az élsportig. A professzionális és az amatőr sporthoz kapcsolódó események, rendezvények tehát, mint komplex turisztikai termékek, szintén egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert. A kiállítás jellegű megarendezvények, kontinentális bajnokságok, ligaversenyek és kupák, elsődleges fogyasztójává természetesen az odalátogató közönség vált. folyamatosan nő az igény a kedvtelésből versenyzők számára nyitott versenyek, erőpróbák (utcai futó versenyek, maratonik, tóátúszó versenyek, kerékpárversenyek), egészségközpontú megmozdulások iránt is. A fent említettek mellett a kalandsportok váltak egyre keresettebbé (Hall 1992). A tendencia hatására az 1990-es évekre egyes kormányok már sportturizmus stratégiák kidolgozásába és mega-sportrendezvények szervezésébe kezdtek. Ennek a gyors folyamatnak köszönhetően a WTO szerint a 20. század végéig a sportturizmus a leggyorsabban fejlődő területe volt a turizmusnak, esetenként a 8-10%-os éves forgalomnövekedést produkált (Kiss 2013, p. 9.). A fent vázolt folyamatokat támogatta, hogy a közlekedésre is erőteljesen ható technikai fejlődés következményeként megélénkült a lakosság térbeli mobilitása, s ebben nagy szerepet játszott a sportcélú önkéntes utazások számának növekedése is. Mindez természetesen csak a társadalmigazdasági fejlődés legmagasabb szintjén, a jóléti társadalmakban teljesedhetett ki, ahol már nem a létfenntartás gondjai, hanem az értelmes, élményekkel teli élet jelentette a fő kihívást. III.3. A sportturizmus típusai III.3.1. A sportturizmus célja szerint A sportturizmusban megjelenő sportág művelésének célja szerint lehet hivatásszerű és a szabadidőeltöltéshez (rekreációhoz) kötődő. Ez a kettősség megjelenik sportturizmus céljaiban is. A professzionális sport nem szabadidős tevékenység, sokkal inkább jövedelmező munka, melyből a játékosok, edzők, és egyesületeik egyaránt meg tudnak élni. A hivatásos sportolók hazai bajnokságokra, nemzetközi versenyekre, világversenyekre (pl. EB, VB, Olimpia, Világjátékok) utazó élversenyzők, játékosok, illetve professzionális extrém sportolók. Utazásaik a hivatásturizmus részét is képezik. A szabadidejükben sportolók amatőr sportolók, hobbisportolók, amatőr extrém sportolók, kalandsportolók. Amatőr bajnokságok hétvégi versenyeit, tömegversenyeket, egyedi sporteseményeket látogatnak több-kevesebb rendszerességgel. Hazai és külföldi erőpróbákon egyaránt részt vesznek, melyeken jellemző a korcsoportos értékelés. Jellemzően de nem minden esetben klubokba, egyesületekbe tömörülnek. Céljaik között rekreációs célok pl. az élmény, a kikapcsolódás, a megszokottól eltérő tevékenységek, új élmények keresése is szerepelnek. A sportturisztikai kínálattal ritkábban, alkalomszerűen élők többnyire szezonális rekreációs sporttevékenységben vesznek részt: pl. vízitúrázók, gyalogtúrázók, lovas túrázók, síelni utazók, mozgást kereső üdülők. III.3.2. A sportturista sportaktivitása szerint Sportturisztikai tevékenységek a turista sportaktivitása szerint lehetnek aktívak, vagy passzívak. 35

36 Az aktív sportturisták a hivatásos, vagy az amatőr versenyek, bajnokságok, tömegversenyek, sportmegmozdulások, sportesemények, edzőtáborok, sportrekreációs táborok, túrák rendszeres, vagy alkalomszerű aktív résztvevői, sportolói. A versenysport passzív sportturistái a versenyzői kíséret adják (pl. edző, orvos, gyúró, házastárs), tudósítanak a sporteseményről, vagy szurkolóként követik az eseményeket. A legrangosabb versenyek (pl. olimpiák, labdarúgó világbajnokságok, Forma-1) óriási passzív tömegeket mozgatnak. Hasonlóképpen megjelenhet együtt utazó passzív kíséret a rekreációs sportok esetén is (családtagok, hozzátartozók, egyéb kísérők). A passzív sportturizmus legnagyobb arányban a professzionális sporthoz kötődik, amit leginkább egy csapat, vagy egy sportoló szeretete, a nemzeti hovatartozás, egy klub, vagy egyesület iránti érzelmi kötődés, nosztalgia indukál (Fairley és Gammon 2006, Smith és Stewart 2007). A csapat, vagy a versenyző sikerét a szurkoló is sikerként éli meg. De szerepet kaphat a passzív sportturizmusban a hétköznapokból való kiszakadás vágya, a pozitív stressz, a szórakozás, adott sportág szépsége, vagy a családdal való együttlét is. A drukkerség társadalomtudományi vizsgálata e tekintetben élesen elkülöníti egymástól az egyéni és a csapatsportokat. A kollektív azonosulás formája, mértéke koronként, régiónként, sportáganként és klubonként változik (Bali J. 1998). A szurkolói turizmus a sport és a turizmus kapcsolatának egyik legátfogóbb területe. A szurkolók passzivitása egyébiránt, sokszor csak a fő attrakcióhoz képest viszonylagos, pl. a nagy verseny árnyékában szervezett kísérő versenyeken akár aktívan is szerepelhetnek, vagy részt vehetnek egyéb sportturisztikai szempontból szintén releváns tevékenységben is (pl. a Tour de France mezőnyének áthaladását követően maguk is nyeregbe szállnak). Gammon és Robinson (1997) az utazás célja és a sportaktivitás figyelembe vételével a sport és a turizmus kapcsolatának az alábbi kategóriáit nevezte meg: Kemény sportturizmus (Hard Sports Tourism): egy adott versenysport-eseményen, edzőtáborban való aktív részvételhez (pl. versenyző, szervező), vagy annak megtekintéséhez (pl. szurkoló, néző) kapcsoló utazás és tevékenységek; Kemény turisták sportja (hard Tourism Sports): az utazásnak nem elsődleges célja a sporttevékenység, de a turista járulékosan, aktív, vagy passzív módon él a sport kínálta lehetőségekkel); Lágy sportturizmus (Soft Sports Tourism): az utazás és a tevékenységek elsődleges célja egy rekreációs sporttevékenységben való részvétel; Lágy turisták sportja (soft Tourism Sports): a nem sportcélból érkezett turista esetlegesen, véletlenszerűen veszi igénybe a sportturisztikai kínálatot. Bánhidi (2007) geográfiai alapon nyugvó sportturizmus modellje Tóth (1981) elméleti modelljét adaptálva a földrajzi környezet (természeti, társadalmi, gazdasági és infrastrukturális környezet) komplexitását hangsúlyozza. Ő az utazás, a helyváltoztatás tekintetében is megkülönböztet aktív (a turista személyes fizikai részvételét igénylő) és passzív (járművel való utazás) formát (2. ábra). A rekreációs testmozgás és sportolás megerősödése és rendszeressé válása vezetett odáig, hogy mindezek az életminőséget javító fizikai aktivitások már az utazások alkalmával is egyre fontosabb szerephez jutnak (Kiss és Rátz 2007). 36

37 2. ábra: Sportturizmus sporttudományi modellje. Forrás: Bánhidi III.3.3. Egyéb szempontok szerint A sportturisztikai tevékenységeket a sporttevékenység helyszíne szerint is osztályozhatjuk: Szabadtéri (outdoor), vagy fedettpályás-/teremsport (indoor); Természetes környezetben (pl. sípályák, vízpartok, erdők), vagy mesterséges környezetben (pl. stadionok, versenypályák, különleges utak, útvonalak) zajló; Szárazföldi, vízi-, vagy légisport; Téli/havas, vagy nyári/nem havas sportok. Sportszerigény szerint: Sportszert igénylő, vagy nem igénylő, Technikai, vagy nem technikai. Anyagi vonzata szerint: kevés pénzt, vagy sok pénzt igénylő. Sportágak szerint (sokféle) pl. kerékpársport, lovassport, vízi sportok, természetjárás, síelés. Gáldi (2011) megemlíti a fitneszturizmus és a sportágtanulási turizmus jelentőségét is. Bővebben. 37

38 Sportelmeleti_ismeretek/ch05s03.html#id III.4. A sportturizmusra ható természetföldrajzi tényezők A sportturizmus sokszor speciális helyszíneket igényel, melyek a térben egyenlőtlenül oszlanak el. A természeti környezet egyrészt feltétele lehet a sporttevékenységnek, másrész közismert, hogy a sporttevékenység is befolyásolja a természeti környezet állapotát. A sportturizmus és a természeti környezet kölcsönhatása a szabadtéri, természetes környezetben zajló sportok esetében nyilvánvaló (éghajlat, domborzat, vízrajz, növényzet, környezeti problémák). Az alábbi adottságok jelentenek befolyásoló tényezőt: Domborzati viszonyok (pl. síelés, hegymászás, hegyi futó- vagy kerékpárversenyek, tájékozódási versenyek), Éghajlati adottságok (pl. vitorlázás, téli sportok), Vízrajzi adottságok (pl. kajak-kenu, evezés, vízitúrázás, vitorlázás), Növényzeti és terepviszonyok (pl. tájfutás, terepfutás és -kerékpározás, természetjárás), A táj esztétikuma, vagy a körülmények extrémitása ugyancsak vonzerő lehet (pl. sivatagi versenyek, hegymászás). 38

39 Bővebben. A természetföldrajzi tényezők befolyásolják a szabadtéri tevékenységeket, de a desztináció (fogadó környezet) differenciált sportkínálata, sportfóliója, azaz az egy helyen űzhető több akár szabadtéri, akár létesítményen belüli sportág jelenléte, szezonhosszabbító hatással bír (Kiss R. 2013). A szabadidősportban növekszik a vidékies, egészséges környezet szerepe. A sporttevékenységek és a természeti környezet kapcsolatát, kölcsönhatásait részletesen taglalja Bánhidi (2011) munkája. III.5. A sportturizmusra ható társadalmi tényezők III.5.1. Globális gazdasági trendek A társadalmi környezetét tekintve a sportturizmus fejlődésében a globális trendek érvényesülnek. A sport és a turizmus is világot átfogó, globalizálódott társadalmi-kulturális aktivitássá vált. Mindkettő a szabadidőiparhoz kapcsolódik és pozitív hatással van a gazdasági fejlődésre. A sport hozzájárulása a GDP-hez 1-2%, a turizmusé 4-6%. A turizmus növekedése (több mint évi 7%) napjainkban megelőzi az olajipart és az autógyártást is. A sportturizmus növekedése ennél is gyorsabb, 10% körüli volt (Hudson, S. 2003). Ugyanakkor nem csak az sporttal kapcsolatos utazások száma, azok térbeli kiterjedése is nő. Egy tanulmány szerint (É-Amerikai szövetségi Turizmushivatal, 1997) a sport az összes turizmusbevétel 32%-át adja. A nemzetközi turista érkezések száma és a bevételek robbanásszerűen növekedtek az utóbbi 50 évben. WTO adatai szerint, ha a gazdasági növekedés 4% fölé kerül, a turizmus ennél is jobban teljesít. Ha 2% alá, akkor még annak is alatta marad. Következésképpen a turizmus akkor hanyatlik, ha a küldő országok küzdenek válsággal és általában nem akkor, mikor a befogadók (l nyara Görögország). A sport és a turizmus egyaránt ezer szállal kapcsolódik a globális gazdasághoz. Az európai országok fogyasztási kiadásaik 2 %-át fordítják sportra (pályabérletek, sportszervásárlások, klubtagsági díjak. A hazai arány ennek egytized része! A sportszergyártásból azok a sportágak profitálnak legtöbbet, melyek az él- és tömegsport űzésére egyaránt alkalmasak (pl. labdarúgás, futás, síelés, kerékpár) (pl. 39

40 márkás és divatos funkcionális ruházat, sportszerek). A sportáruházak, szakboltok egyre szélesedő választékkal várják a sportturistákat. A rangos elitversenyek (pl. Forma-1, Tour, Vuelta, Giro, Bajnokok Ligája, Grand Slam tornák, VB-k, olimpiák) és a nagy tömegversenyek ahol élversenyzők és amatőrök együtt versenyeznek (pl. New York City Maraton, Hawaii Ironman, északi sífutó versenyek) a média kitüntetett figyelmének köszönhetően komoly hasznot hozó gazdasági vállalkozásokká váltak. A sportturizmus fellendülését a televíziós közvetítésekben rejlő hatalmas üzlet eredményezte, amit a sporttudósítások robbanásszerű fejlődése követett. Eleinte az általános sportlapok rádiós és televíziós adások és a sport csatornák (pl. Eurosport, Sport TV) jelentek meg, majd később a tematikus sportlapok és a sok esetben fizetős sporttévé-csatornák robbanásszerűen fejlődő látványértékkel (Kiss 2013). A híres helyszínek, a sport szentélyei is jelentős bevételt hoznak: pl. Olimpiai Múzeum (Lausanne), Basketball Hall of Fame (Springfield, USA), Wembley, Wimbledon. Mindamellett élénk tendencia, hogy a legsikeresebb, legnépszerűbb klubok stadionjait tulajdonosaik turisztikai attrakcióvá teszik (Puczkó és Rátz 2011). Ez egyrészt a klub rajongói, látogatói számára létrehozott kiállítások, múzeumok, ajándékboltok létrehozását, másrészt a szabadidő eltöltést támogató helyi szolgáltató funkciók bővítését (multifunkciós plázák építését) jelenti. Általánosságban elmondható, hogy az élsport a nézőkből, rajongókból húz hasznot, míg a szabadidősportban a résztvevők jelentik a potenciális piacot. A sportturizmus a globális turizmuspiacból több mint 10%-kal részesedik. III.5.2. Globális demográfiai trendek A világ népességének abszolút száma exponenciálisan növekszik (50 év alatt 3 md.-ról 7 md.-ra!). Ezzel együtt a népesség kormegoszlása is módosul. A fejlett országokban, melyek a sportturisták kibocsátásában (küldésében) a fő szerepet játsszák, gyorsan nő az időskorúak száma és részaránya. A fejlett országok (Olaszország, Németország, Japán) lakosságának kb. 1/5 része 65 év feletti re a fejlett országok lakosságának 50%-a 50 év feletti lesz. De hogyan jelentkezik mindez a sportturizmusban? Egyes felmérések szerint az aktív sportturisták még mindig a fiatalabb és a középkorú korosztályokból kerülnek ki (Bartolucci, M. 2005). Ugyanakkor látható az is, hogy az idősebb (szenior) lakosság növekvő sportaktivitása emelkedő trendet mutat, egyre nagyobb piaci szegmenset fognak képviselni (gyakrabban utaznak, többet költenek utazásonként és a sportot a fontossági sorrend elejére teszik). Az előzőekből az következik, hogy a kínálatot nagyrészt az ő képességeikhez, igényeikhez, egészségi állapotukhoz kell igazítani. 40

41 III.5.3. Regionális sajátosságok A sportturizmus része a modern élettér kiterjesztésének. Nem véletlen, hogy a sportturizmust a 21. század egyik húzóágazataként a regionális és települési fejlődés fontos összetevőjeként emlegetik, hiszen hozzájárul a helyi és a nemzeti jövedelem termeléséhez, a munkahelyteremtéshez, növeli az adóbevételeket, és fejlesztő hatása van más gazdasági tevékenységekre, ágazatokra. A különféle sportesemények, sportolási lehetőségek turisták ezreit, tízezreit vonzzák egy-egy földrajzi területre, régióba, ami beindítja a helyi gazdaság fejlődését. Ugyanakkor az is látható, hogy a sportturizmus iránti fokozott érdeklődés az gazdaságilag fejlettebb és urbanizáltabb társadalmakban figyelhető meg (Észak-Amerika, Európa, Ausztrália). A társadalmigazdasági fejlettségen túl azonban a kultúrtörténetnek, a hagyományoknak, szokásoknak is nagy szerepe van a küldő és fogadó országok differenciálódásában. Egy 2001-es felmérés eredménye szerint a németek 55%-a, a hollandok 52%-a, a franciák 23, a britek 20%-a vesz részt sportmotivált utazásokban. Egy horvátországi felmérés szerint az országba érkező turisták motívumai között az 5. helyen szerepel a sportolással kapcsolatos cél. III.5.4. Piaci viszonyok A sportturizmus keresleti oldalán az aktív sportolók, sportvezetők, edzők, szurkolók, nézők, illetve a kiegészítő tevékenységként, vagy csak alkalomszerűen sportolók állnak. Igényüket azokra a fogadó területekre (desztinációkra) terjesztik ki, melyben tevékenységüket megvalósíthatják. Céljaik megvalósításához sportágspecifikusan, illetve a célnak megfelelően további feltételek teljesülésére van szükség. Ilyen például a szakmai háttér (edzők, orvosok, rekreációs szakemberek), a szervezettség és a biztonság. A hivatásos sportturizmust leszámítva azonban a legfőbb igény számukra az élmények keresése, a szórakozás (Bokor 2009). A kínálati oldalon ugyancsak ott állhat maga az aktív sportoló (pl. mint látványosság, mint ellenfél), az aktív közreműködők (pl. menedzserek, promoterek), az utazásszervezők, a sportszerforgalmazók és kölcsönzők, a sportszergyártók, valamint a sportturisztikai tevékenységhez kapcsolódó periférikus üzleti körök (pl. szállásadók, vendéglátók). Az infrastrukturális ellátás (pl. sportlétesítmények, közlekedési eszközök, információs irodák), a szuprastruktúra, valamint különböző társadalmi és természeti erőforrások kitüntetett szerepet kapnak (Turco et. al. 2002). A turisztikai termék lényege, hogy szolgáltatásokból áll. A sportturisztikai termékek a cél függvényében sokfélék lehetnek: versenyek, edzőtáborok, sportkirándulások, túrautak (pl. gyalog-, kerékpár-, vízi-, barlangász-, nordic walking túrák, geocaching). Sokszor komplex turisztikai csomagokban jelennek meg (pl. egészségturisztikai csomag részeként szerepelhet) (Michalkó 2011). A sportturisztikai piacon a vétel és az eladás tárgya jól elkülönül a látványsportok és a rekreációs sportok esetében. Az előbbi esetén a csere tárgya a mások sportolásának megtekintése, a szurkolóként való részvétel, tehát a fogyasztó azért fizet, hogy láthasson másokat pl. futni, úszni, teniszezni. A rekreációs sportban ezzel ellentétben a csere tárgya saját sportolásunk, vagyis azért fizetünk, hogy megtapasztalhassuk a sportolás élményét pl. a mozgás, az elfáradás, a góllövés örömét (Kiss G. 2009). A turizmus keresleti és kínálati oldalát vizsgálva elmondható, hogy az utazás fő céljától függetlenül is megjelenik a sport iránti kereslet, ezért az utazókat befolyásolja a desztinációk kiválasztásánál a szálláshelyen, vagy annak közelében megtalálható sportinfrastruktúra. Ezért uszodákat, fitnesztermeket, wellness szolgáltatásokat nem csak üdülőhelyeken kell létesíteni, hanem azokban a körzetekben is, amit főleg üzletemberek vesznek igénybe (Gáldi 2011). III.5.5. Szociológiai szempontok 41

42 A sportturizmus, mint szabadidős tevékenység társadalmi helyzet függvénye is, mely meghatározza annak formáját is (pl. drágább kategóriák sportvadászat, golf, tenisz; olcsóbbak: labdarúgás, futás, természetjárás). A hasonló státusú társadalmi csoportok az életmódja, fogyasztási szokásai is hasonlóak. A sportturizmus kapcsolatban áll a családi jövedelmekkel (magasabb jövedelem több sportoló gyermek és felnőtt, több utazás távolabbi célpontok). A több-kevesebb fizikai aktivitást igénylő, úgynevezett természeti turizmus válfajai (falusi turizmus, tanyasi turizmus, ökoturizmus, gyalogos természetjárás, kerékpáros turizmus, lovas turizmus, golfturizmus, horgászturizmus, vadászturizmus, szafari, témapark, attrakcióturizmus, vízi turizmus) is rétegspecifikusnak nevezhetők, hiszen ezek költségei széles skálán mozognak (Gáldi 2011). A magasabb végzettségűek, magasabb jövedelemmel rendelkezők és a férfiak aktívabbak mind a sportban, mind a sportturizmusban. A fejlettebb társadalmakban minden társadalmi rétegben növekszik az igény a fittség és az egészség iránt, s ezzel egyidejűleg főként a média hatására növekszik az érdeklődés, szurkolói részvétel is a sportesemények iránt. Az emberek egyre több pénzt és időt fordítanak a sportra. III.5.6. Pszichológiai szempontok A sportban és a turizmusban résztvevőknek sok közös motivációjuk lehet: pl. egészség megőrzése, fenntartása, élménykeresés, a jó fizikai és pszichikai közérzet biztosítása. A flow, az áramlatélmény mindenki sajátja lehet, aki optimális élményeket szeretne cserébe kapni fizikai erőfeszítéseiért, sportoljon akár profi szinten, akár a kikapcsolódás, vagy fizikai állapotának javítása céljából (Jackson és Csíkszentmihályi 2001). A sportban felvállalt kockázat és a sportturista életvezetése között fordított kapcsolat mutatkozik: a hétköznap csúcsra járatott emberek inkább az elmenekülést, a csendesebb, alacsonyabb intenzitású sporttevékenységeket választják, míg az egyhangú hétköznapokból jövők a kalandokat keresik. Az is megfigyelhető, hogy sok sportturista az otthoni sporttevékenységét végzi szívesen szabadsága idején is. A megváltozott környezetnek, az új élményeknek motiváló hatása van. Az otthontól távol magasabb sportaktivitás jellemző (GfK Hungária Piackutató Intézet 2008) Természetesen az utazás motívumai között megjelenik a személyes fejlődés vágya (önfejlesztés, önkifejezés), a megmérettetés igénye, valamilyen státusz elérésére való törekvés (bajnoki cím megszerzése, költséges, vagy hagyományosan nagy presztízsű versenyekre utazás). Megjelenik a teljesítményorientáltság is: a csúcsok, győzelmek, extra teljesítmények elérése, minél több erőpróba teljesítése (pl. maratoni futások, ironman versenyek), vagy a meglátogatott versenyhelyszínek száma. III.6. A sportturizmus kutatása Az 1990-es évekig a sport legfeljebb nagy általánosságban, esetleg véletlenszerű kontextusban került terítékre a turizmuskutatásban, központi témaként kevésbé. Még az olyan nagy sportesemények esetében sem tűnt nyilvánvalónak a szerepe, mint az Olimpiai Játékok, s ugyanez vonatkozott az outdoor sportrekreációs tevékenységekre és az egészség-fitnesz motivációjú sportaktivitásokra is (Hinch és Higham 2001). A turizmuskutatás és a sporttudomány közös tartományaként értelmezhető sportturizmus-kutatás mely a sportot a turizmus elsődleges attrakciójaként vizsgálja tehát viszonylag új, multidiszciplináris tudományterületnek tekinthető. A sporttudomány olyan természet,- és társadalomtudományi ismereteket integráló, önálló kérdésfeltevéssel, kutatási területtel, terminológiával, módszerekkel rendelkező sokarcú tudományág (Frenkl 2003), melynek vizsgálati tárgyát a testkultúra jelenségei, illetve a testkulturális tevékenységet folytató ember képezi. Mivel a sportoló embert meglehetősen sok 42

43 oldalról vizsgálja, a sporttudománynak számos határtudománya van (pl. sportélettan, sportpszichológia, sporttörténet). A turizmust komplexitásából fakadóan ugyancsak több dimenzióból közelíthetjük meg. Ebből adódóan a turizmuskutatás szintén sokoldalú, magába foglalja a turisztikai fogadóterületek, régiók, kistérségek, települések vizsgálatát, a turizmus tervezését, fejlesztését, az utazási szokások feltérképezését, az imázskutatást és számos egyéb tényezőt is (Aubert ed. 2007). A szaktudományok közül leginkább a közgazdaságtan, a szociológia és a földtudományok forrásai kapcsolódnak az önállóvá vált turizmustudományhoz (Aubert 2005), melyet legújabban a turizmológia névvel illetnek (Michalkó 2012). A sportturizmus-kutatás pontos taxonómiai helyének meghatározása tehát nem egyszerű, figyelembe véve azt a tényt is, hogy a turizmuskutatás kezdetektől a természeti és a társadalmi környezet kölcsönhatásait, illetve térbeliségét vizsgáló földrajztudomány berkeiben fejlődött. Ha azonban modellalkotási céllal, elsődleges cél- és feladatrendszerük szerint lecsupaszítjuk a múltban és a jelenben illetékes diszciplínákat, lehetőség van a sportturizmus-kutatás helyének meghatározására (2. ábra). 43

44 2. ábra: A földrajztudomány, a sporttudományok és a turizmustudomány (turizmológia) kapcsolata. A szerző szerkesztése III.7. Irodalom 1. Aubert A. (2005) A turizmus földrajza. In: Tóth J. (szerk.): Általános társadalomföldrajz II. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, pp Aubert A. ed. (2007) A térségi turizmuskutatás és tervezés módszerei és eredményei. Pécsi Tudományegyetem TTK Földrajzi Intézet, Pécs. 3. Bali J. (1998) Szurkolói turizmus a fradizmus tükrében. In: Fejős Zoltán (szerk.) A turizmus mint kulturális rendszer. Tanulmányok. Néprajzi Múzeum, Budapest, pp Bánhidi M. (2007): A sportturizmus sporttudományi modellje. Magyar Sporttudományi Szemle. 30. (2): Bánhidi M. (2011) Sportföldrajz. Dialóg Campus Kiadó. Budapest-Pécs. 6. Bartolucci (2005) Sports Participation versus Consumer Expenditure on Sport: Different Determinants and Strategies in Sports Management. European Sport Management Quarterly, 5. (2): Bokor J. (2009) A sportturizmus elméleti kérdései: a Szigetköz és az Írottkő Natúrpark sportturizmusa. Savaria University Press, Szombathely. 8. Boros Sz., Printz-Markó E., Priszinger K. (2011) Egészségturizmus. In: Michalkó G. (2011) Turisztikai terméktervezés és fejlesztés. PTE, Pécs /book.html 9. Csapó J., Savella O., Remenyik B. (2011) Aktív turizmus. In: Michalkó G. (2011) Turisztikai terméktervezés és fejlesztés. PTE, Pécs /book.html 10. Európai Sport Charta, 2. cikkely (1997) Fairley, S., Gammon, S. (2006) Something Lived, Something Learned: Nostalgia s Expanding Role in Sport Tourism. In: Gibson, H. Sport Tourism: Concepts and Theories. Routhledge, New York, pp

45 12. Frenkl R. (2003) A magyar sporttudomány helyzete és távlatai. In: Mónus András (szerk., 2005): IV. Országos Sporttudományi Kongresszus I. kötet. pp Gammon S, Robinson T (1997) Sport and Tourism: A Conceptual Framework. Journal of Sport Tourism 4 (3): Gáldi G. (2011) A rekreáció elmélete és gyakorlata. Dialóg Campus Kiadó-Nordex Kft. Sportelmeleti_ismeretek/ch05.html 15. GfK Hungária Piackutató Intézet (2008) Kultúra és turizmus: utazásra motiváló kulturális látnivalók és programok. Turizmus Bulletin. 12 (3): Haggett P. (2006) Geográfia. Budapest: Typotex. 17. Hall C.M. (1992) Adventure, sport and health tourism. In: Weiler B., Hall C.M. (eds) Special Interest Tourism, Belhaven Press, London, pp Hinch T.D., Higham J.E.S. (2001) Sport Tourism: a Framework for Research. International Journal of Tourism Research. (3): Kiss G.(2009) A sport gazdasági és üzleti háttere. In: Szatmári Z. (ed.): Sport, Életmód, Egészség, Akadémia Kiadó, Budapest, pp Jackson SA and Csíkszentmihályi M (2001) Sport és flow. Az optimális élmény. Budapest. Vince Kiadó. 21. Kiss R. (2013) A golfturizmus rendszere, a nemzetközi és hazai kereslet-kínálat trendjei és területi vetületei. PhD értekezés. PTE, Pécs Kiss R., Rátz T. (2007) Golf és turizmus a magyarországi golfpályák összehasonlító elemzése. In: Lőrincz, I. (szerk.) Apáczai Napok 2006 Hagyomány és Fejlődés. Nyugat- Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar, Győr, pp Kóródi Márta (2006) A vidéki turizmusfejlesztés összefüggései a magyarországi kistérségekben. Doktori értekezés. SZIE, Gödöllő. 143 p Magyar Turizmus Rt. (2007) Tematikus szakmai háttéranyag sport turizmus. [ ] 25. Michalkó G. (2012) Turizmológia. Akadémiai Kiadó, Budapest. 26. Puczkó L., Rátz T. (2011) Az attrakciótól az élményig. A látogatómenedzsment módszerei. Akadémiai Kiadó, Budapest. 27. Smith, A., Stewart, B. (2007) The Travelling Fan: Understanding the Mechanism of Sport Fan Consumption in a Sport Tourism Setting. Journal of Sport & Tourism pp Tóth J. (1981) A településhálózat és a környezet kölcsönhatásának néhány elméleti és gyakorlati kérdése. Földrajzi Értesítő 30., 2-3., pp Szabó Á. (2009) A (szabadidő)sport alapfogalmai és kutatott területei sz. Műhelytanulmány. Budapesti Corvinus Egyetem. Vállalatgazdaságtan Intézet. Elérhető: unipub.lib.uni-corvinus.hu/201/2/szabo115.pdf 45

46 IV. A síelés természeti környezete Dr. Győri Ferenc A téli sportok hideg környezetben való sportolást jelentenek, melyben a hó és a jég játsszák a fő szerepet (Bánhidi 2011). Akkor nyújtanak élményt, mozgásörömöt, mikor a leginkább inaktív életet élünk. A világszerte legnépszerűbb téli sport a síelés, mely nagyban múlik az éghajlati és a domborzati adottságokon. A síturizmus soha nem látott fejlődést produkált az elmúlt évtizedekben mind a kínálat, mind a kereslet terén. A évtől némiképp csökkent ugyan a klasszikus síelők száma (lesiklás, sífutás), de mindezt kompenzálta a snowboard térhódítása (Müller et.al. 2008). IV.1. A domborzat szerepe A hegyvidéki területeken az optimálishoz képest kis térségen belül is jelentősen eltérhetnek a természeti körülmények. Megfelelő hóviszonyok esetén, turisztikai szempontból az m tengerszint feletti magasságban fekvő közép- és magashegységi területek nyújtják a legjobb lehetőséget (Kollarik 1991). Ugyanakkor gátló tényező lehet a téli nehezen megközelíthetőség és lavinaveszély (Alpok, Kárpátok). A hegységekben a közlekedés természetes útvonalai a hágók (a hegygerincek legalacsonyabb, átkelésre közlekedésre, legalkalmasabb részei pl. Simplon-hágó) és a völgyek. Természetesen a síelés egyes ágazatai eltérő domborzati igényűek. A lesiklás és a síugrás nagyobb reliefenergiájú területeket, nagyobb relatív felszíni magasságkülönbségeket igényel, míg a sífutáshoz a viszonylagos síkfelszín is megfelelő. Az előbbiekre leginkább alkalmas felszínek Európában a magashegységekben (pl. Alpok), az utóbbira pedig Észak-Európában (főként Finnországban) találhatók. A lesiklásra és a síugrásra legmegfelelőbb térrészek lejtése 12-25% között alakul. Az Alpokban a legkedvezőbb feltételek ott kínálkoznak a sípályák kialakítására, ahol az egykori felszín lepusztulása következtében a miocén kori felszínmaradványokon az ún. hegyláblépcsőkön, valamint a pleisztocén völgyvállakon az általános felszínlejtés mérsékeltebb. A magasabb térszín, az ún. sziklarégió gyakorlatilag alkalmatlan a sísport számára (Herlicska 2000). A felszín lejtésének érdemi szerepe van a hó vastagságának kialakulásában is. A túlságosan meredek lejtőn a növekvő hótömeg könnyen lecsúszhat (lavina), a nagy magasságokban fújó erősebb szelek pedig át is áttelepíthetik a havat. A hegységek formakincse nem elhanyagolható esztétikai vonzerőt jelent a sísportot választók számára. A magashegységek jégkorszaki jég által megformált hegyes csúcsai, éles, csipkézett gerincei, meredek, szakadékos lejtői, mély folyóvölgyei, gleccsertavai igazi látványélményt kínálnak. A táj szépségéhez hozzátartoznak a tengerszint feletti magasság növekedésével változó, a bükkerdőktől a fenyveseken és törpe fenyveseken át a sziklahavasokig húzódó, magassági növényövek is (1. ábra). 46

47 Bővebben ábra: A téli Triglav (Júliai-Alpok) Bohinj felől. A szerző felvétele IV.2. Az éghajlati adottságok jelentősége A sísport befogadó területeinek idegenforgalmi szezonidőszakát befolyásolják az éghajlati adottságok (Kollarik 1991). A hegyvidéken a magassággal csökken a hőmérséklet, a légnyomás értéke, valamint a levegő oxigéntartalma, ugyanakkor nő a besugárzás, a napi hőingás, valamint a csapadékmennyiség. Témánk szempontjából a léghőmérsékletnek, a hónak mint csapadéknak, és a szélviszonyoknak van kitüntetett szerepe. Ahol csak rövid ideig tart ki a téli hótakaró, ott a sísport és az ezen alapuló idegenforgalom nem fejlődhet kellő mértékben. A hótakaró kialakulása és a tengerszint feletti magasság között szoros kapcsolat mutatkozik. Annak tartóssága viszont olyan egyéb tényezőkön is múlik, mint a lejtők tájolása 47

48 is függ (az északi félgömbön az olvadás a déli lejtőkön hamarabb indul meg), vagy a főnszél hatása (bukószél, hófaló szél). A hótakaró felépülésével és megszűnésével kapcsolatos információkat turisztikai szempontból értékelve kijelenthetjük, hogy a téli síszezon kezdete viszonylag jól pontosítható a tengerszint feletti magasság függvényében, de megszűnése már kevésbé (Herlicska 2000). A műhó melyet hóhiány esetén alkalmaznak számos környezeti kockázatot rejt (Rixen et. al. 2003). A hegységekben a tengerszint feletti magasság növekedésével (100 m-enként 0,5 o C-kal) csökken az évi középhőmérséklet. A hőmérsékleti viszonyok vonatkozásában viszont néhány kedvezőtlen jelenséget kell kiemelnünk. Az egyik ilyen a fagypont körüli hőingadozása, a fagyváltozékonyság, mely nagyban rontja a hó minőségét. A másik az inverziós légállapot, amikor a levegő hőmérséklete a magassággal nem csökken, hanem emelkedik. Gyakori eset, hogy télen a medencéket napokig tartó köd üli meg, a környező hegycsúcsok pedig napsütést élveznek (Futó 1988). A fordított vertikális hőmérsékleti rétegződés akár olvadást is eredményezhet a magasabb régiókban, megzavarva ezzel a síelés ideális feltételeit. A hó a légköri hőmérsékletcsökkenés következtében szilárd állapotban hulló csapadék. Kialakulásához a magasban már fagypont alatti a hőmérséklet, a talaj közelében pedig szintén 0 o C körüli hőmérséklet kell. A felszíni hóállapot technikai és erőnléti szempontból is jelentősen befolyásolja a síelést. Az új hó még laza szerkezetű, a régi hó filcesedett az egymás melletti szemcsék kölcsönhatásba léptek (felépülő átalakulás). A régi hó eljegesedése során alakul ki a firn (jeges hó, oromhó). Az igen alacsony hőmérsékleten kialakuló porhó a mélyhavas sízés legélvezetesebb közege (Bánhidi 2011). A szél sebességét, irányát, illetve mikroregionális eloszlását kizárólag a domborzat determinálja. Az Alpokban például m tengerszint feletti magasságon túl ugrásszerűen növekszik a szélsebesség, ez alatt ugyanis a hegységi domborzat mérséklő hatást fejt ki (Herlicska 2000). Leggyakoribb légáramlat a főn és a hegy-völgyi szél. IV.3. A környezeti hatások 48

49 Az alacsony hőmérsékletnek, az erős napfénynek, valamint a magaslatnak számos kedvező élettani hatása van a sportolókra, kikapcsolódni vágyókra, mindamellett már maga a síelés természeti környezete is felüdülést, rekreációs élményt nyújt számukra. Ugyanakkor számolnunk kell a síturizmus környezeti kockázataival is. A síközpontok, téli üdülőhelyek kiépítése a természeti környezet kétségtelenül nagy terhelésével jár, ami a síelők növekvő száma miatt egyre csak fokozódik. A természetes növény- és állatvilág finom egyensúlya a sídesztinációkban könnyen megbomlik (Wipf et.al 2005). Ezzel kapcsolatban környezetvédelmi szempontból alapvetően két neuralgikus pont létezik: a hóágyúzás és a sípályaépítés (Herlicska 2000). Az új sípályák egyre magasabbra kúsznak, kialakításukhoz az alacsonyabb régiókban erdőket vágnak ki, új lifteket, szállodákat, kiszolgáló épületeket emelnek, átalakítják a felszínt (pl. pályák felszínének legyalulása, rámpák, félcsövek építése, tájképi károkozás). Bővebben. A hó pótlására fel szerelt hóágyúrendszerek hatalmas energia- és vízigénye van. Az olvadáskor lefolyó nagy mennyiségű többletvíz talajeróziót okoz, a műhó készítéséhez használt idegen ásványi anyagok, a gépekből pedig olaj és egyéb szennyezőanyagok kerülnek a talajba. A szennyeződések onnan a talajvízbázisba jutnak, mely sok helyütt az egyetlen lehetséges vízkivételi lehetőség. Dosek (2007, p. 74) szerint a sípálya üzemeltetők számára az alábbi környezeti irányelveket és szabályokat kell betartani: 1. Az ökológiai alaptényezők védelme 2. A sokoldalú állat- és növényvilág megőrzése 3. A tájkép megtartása 4. A környezettel összeegyeztethető technikai fejlesztések 5. Tudományos kutatások támogatása 6. Tájékoztatás fejlesztése 49

50 7. Együttműködések fejlesztése a különböző területek szakemberei között a fenntartható fejlődés érdekében. Bővebben. Mindemellett a síelő szabadidősportolók fogyasztási szokásai is fokozott környezetterhelést jelentenek, csakúgy, mint a szórakoztatóipar részévé vált nagy síversenyekhez kapcsolódó szurkolói turizmus, mely nézők ezreit vonzza a versenyhelyszínekre (pl. fűtőberendezések és a közlekedés fokozott szennyezőanyag-kibocsátása, kommunális szennyvíz és hulladék, zajterhelés növekedése). Bővebben. 50

51 A huszadik század utolsó két évtizedétől vált már-már ipari méretűvé a sí-üzletágban sajnos már sokszor nem is a síelés a fő attrakció, hanem a köré szervezett szolgáltatások széles köre. Ez megélhetést és elfoglaltságot jelent a vidék lakóinak, semmi máshoz nem fogható felüdülést nyújt a résztvevőknek, de a heti periódusokban el- és odautazó tömegek kiszolgálása komoly terhet ró a környezetre (Dosek 2007., p. 72). A sportolók, síturisták magatartása tehát nagyban befolyásolhatja a környezeti terhelés mértékét, ennél fogva a környezettudatos magatartás kialakítása körükben elengedhetetlenül fontos teendő a jövő érdekében. IV.4. Irodalom 1. Bánhidi M. (2011): Sportföldrajz. Dialóg Campus, Budapest-Pécs, 223 p. 2. Dosek Á. (2007) A természetben űzött sportok és a környezet összefüggéseinek vizsgálata, a környezettudatos magatartás fejlesztése érdekében. Doktori értekezés, Semmelweis egyetem, Budapest, p.72. Elérhető: 3. Futó J. 1988: A légkör földrajza. In Futó J. (szerk.) Általános természeti földrajz. Tankönyvkiadó, Budapest. pp Herlicska Károly, 2000: Adatok a sísport és a természeti környezet kölcsönkapcsolatához az osztrák Alpokban. Közlemények a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézetének Természetföldrajz Tanszékéről 14., 19 p. Kollarik A. 1992: A turizmus földrajzi alapjai. Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző, Budapest, 205 p. 5. Müller A., Széles-Kovács Gy., Seres J., Bocz Á., Hajdú P., Kristonné Bakos M. 2008: A sítáborok megítélése a Szegedi Tudományegyetem JGYTFK sportszakos hallgatói körében. In: Honfi L. (szerk.) Testnevelés, sport, rekreáció, sporttáborok. Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, 35. pp Rixen, C., Stoeckli, V., Ammann, W. 2003: Does artificial snow production affect soil and vegetation of ski pistes? A review. Urban & Fischer Verlag, 5. 4., pp Wipf S., Rixen C, Fischer M., Schmid B., Stoeckli V. (2005): Effects of ski piste preparation on alpine vegetation. Journal of Applied Ecology, 42., Elérhető: l_jappl2005.pdf 51

52 V. Sí és havas táborok szervezése Dorka Péter Alpesi sí táborok szervezése, vezetése A táborszervezéssel járó alapismereteket a táborszervezés, vezetés fejezetben megtekinthetjük. A sí és havas táborok szervezése, gyakorlatanyaga nagy odafigyelést, szakmai tudást és helyismeretet követel meg. A sí sport napjaink legdinamikusabban fejlődő sportága. Gondolhatunk itt elsősorban a sporteszközök fejlődésére és az azzal párosuló sí technika fejlődésére is. Ne felejtsük el, hogy az említett fejlődéssel párhuzamosan egyre veszélyesebbé válik és vált a sí sport. A veszélyessége leginkább az elérhető sebesség mértékében jut kifejezésre. Az elérhető sebességgel a sí technikai tudás elégtelensége is tetőzi a veszélyességi mutatókat. A téli sportok palettája igen bőséges kínálattal rendelkezik és sokoldalú fejlesztő hatást gyakorolnak az emberi szervezetre. Legyen szó akár a motoros képességekről, esztétikai érzékről, pszichológiai hatásokról, természetismereti tapasztalatokról, stb. A téli sportok szépségét, létjogosultságát bizonyítani nincs értelme, hiszen aki járt már a hegyekben, sítúrákon, annak maradandó élményt, szórakozást, rekreációs tevékenységet biztosított a havas pályák látványa, és a tevékenységhez szükséges fizikai aktivitásuk követelménye. A téli sportok egészségfejlesztő hatását, akkor tudjuk leginkább igénybe venni és kihasználni, amikor a téli hónapok alatt az emberekre leginkább jellemző az inaktivitás. Ennek magyarázata igen nyilvánvaló. Az időjárást tekintve a téli hideg és a számottevő mennyiségű csapadék - melynek nem minden esetben áldásos a formája- nem kedvez a szabadtéri fizikai rekreációnak. Tulajdonképpen, akkor szervezhetünk leginkább játékokat, szabadtéri programokat, ha a csapadék hó formájában jelenik meg. Ellenkező esetben a családok, gyermekek, fiatalok nem szívesen töltik idejüket a szabadban. A sísportok esetében fontos, hogy olyan síterepet választunk úti célul, ahol a hőmérséklet biztosítja számunkra a síelés lehetőségét, élményének az átélését, ezért jellemző a tengerszint feletti jelentős magasság. Az időjárás tartogathat számunkra meglepetést, ezért minden esetben tervezzünk alternatív programokat, illetve vegyük sorra a szálláshelyhez közel eső síterepeket, ahol a sí tábor programját meg tudjuk valósítani. A továbbiakban vázlatosan összefoglalom a sí táborok, havas táborok szervezésének leglényegesebb összetevőit, a már bemutatott általános táborszervezési ismereteken túlmutatva, azt kibővítve. Azonban azt kiemelném, hogy fontosnak, sőt elengedhetetlennek tartom a szervezett táborban minden esetben szerepeljen olyan szakember, aki igazolt végzettséggel rendelkezően a síoktatási feladatokat, tevékenységeket ellátja. Ezért a szempont szerint magával a síoktatás módszerével, tematikájával nem foglalkozom, hiszen az a táborunkban részt vevő szakember feladata lesz. A sísportok veszélyességével mindig számoljunk, ne becsüljük alá a természetből fakadó kiszámíthatatlan változókat (lejtők változatossága, hó fajták megjelenése, kijelölt pályák nehézségi foka, a havazás, köd, stb. megjelenése). V.1. A tábor előkészületei Az előkészületeket a sí táborok szervezése esetén jó, ha már egy, de legalább fél évvel a szezon vagy a várható időpont előtt elkezdjük. Több oldalról nézhetjük, illetve több szempontból megközelíthetjük a sí táborunk kialakítását. A szervezés módjánál először azt kell eldöntenünk, hogy önállóan, saját magunk szervezünk, intézünk, rendelünk meg mindent vagy utazási irodán keresztül, 52

53 annak segítségével, teljes ügyintézésével bízzuk meg az adott céget. Azonban akár melyik módot választjuk, mindenképp alapvető kritériumokkal, igényekkel, elképzelésekkel kell rendelkeznünk. Bizony előfordul az, hogy a legideálisabb elgondolásunkat egyéb tényezők miatt nem tudjuk kivitelezni. Ekkor kompromisszumokat kell kötni és pozitív gondolkodással megszervezni és levezetni a táborunkat. Elengedhetetlen tényezőként kell rendelkezésünkre álljon az önálló, saját szervezés esetén a tapasztalat, szervezői szakmaiság alapismerete. Legyen megbízható információ, rendelkezzünk helyismerettel (ha nincs, akkor el kell utazni és szemrevételezni, bejárni, adatot gyűjteni a terepről). Nézzük, hogyan kezdhetünk hozzá a gondolataink, céljaink megvalósításához, munkánk elindításához. V.1.1. Szempontok: a síterep kiszemelése, kiválasztása, helyfoglalás. Függ a pályák infrastruktúrájának a kiépítettségétől, mint például a felvonók száma, működésük kapacitása, étkezési, vásárlási lehetőségek, fakultatív programok lehetőségei, stb.; a sí régió bérlet és jegyeinek az ára; a síterep nehézségi foka; várható síelők száma, a pályák jellemző telítettsége az adott időszakban; tengerszint feletti magasságától, amely elsősorban a hótakaró biztosságot határozza meg, de a terület mikroklímája is fontos tényezőként hat a kiválasztásban; a pályaszállás elérhetősége; a célcsoport kora, létszáma; a célcsoport előképzettsége, motoros képességeinek fejlettsége; a célcsoport várható igényszintje; a célcsoport várható utazási időszaka mikorra esik, amely az árakban is érződnek (előszezon, főszezon, utószezon); a célcsoport költségeinek várható maximuma. Az ismert paraméterek szerint költségvetési terv elkészítése. Egyéb támogatások, pályázatok igénybevétele. A költségekkel tételes elszámolás a tábor végén; a tervezhető, számba vehető tábor időpontja vagy táborok időpontjai. o Függ a főszezontól, szabadságok, sí szünetek alakulásától, a várható csapadékmennyiségtől, hőmérséklettől, stb. az utazás módja (önállóan, iskolabusszal, vállalati busszal stb.); a sí régió távolsága illetve meghatározott maximuma az állandó lakóhelytől; nem pályaszállás esetén a sípálya és a szállás közötti távolság, illetve az utazással eltöltött idő. Fontos, hogy hegyvidéki utakon ne számítsunk olyan utazási idő/távolság megtételére, mint a sík alföldi utakon; a sí tábor napjainak a sízéssel töltött napoknak és az éjszakák számának az aránya. Nézzük a legismertebb példákat. 1. Ha azt az ajánlatot kapjuk, számpárokat látjuk, hogy 7/6/5, akkor ez azt jelenti, hogy a 7 a teljes napok számát jelenti, amiben az utazás is benne van. A 6-os szám az éjszakák számát jelöli. Az 5-ös szám pedig a sízés napjainak a számát határozza meg. Általában ezeket a formulákat akkor választjuk, ha az utazással töltött idő, jelentős például 12 óra. Illetve egy egyetemi táborozás alkalmával az utolsó sí nap után, még záró programot kell a hallgatóknak szervezni, levezetni, amely az éjszakába nyúlóan fejeződhet be. 2. Ha azt az ajánlatot kapjuk, számpárokat látjuk, hogy 7/6/6, akkor ebben az esetben a 7-es szám ismét a teljes napok számát jelenti, amiben az utazás is benne van. A 6-os szám ismételten az éjszakák számát jelöli. Különbséget az utolsó szám fogja 53

54 részünkre megadni, ami ebben az esetben a síeléssel eltöltött napok számát jelöli, vagyis 6 napot tölthetünk síeléssel. Ezt a formátumot akkor javaslom, ha az utazási idő csökkentett, mert közeli a távolság a síterep az állandó lakhelyünkhöz képest. Valamint nincs kötelezően teljesítendő program, feladat. Leginkább családi utazások esetében élünk ezzel a lehetőséggel és egyéni utazás esetében. 3. A 7/6/7-es verzió igen ritkán fordul elő, mert nagyon fárasztó. A lényeges különbséget az adja, hogy itt a megérkezés napján és a hazautazás napján is síelünk. Ehhez viszont az kell, hogy az odautazást éjszaka kezdjük meg. Természetesen a hazaérkezés is az éjszakába nyúlóan fog megtörténni. Tovább folytatva a szempontokat: a szállás felszereltsége, szolgáltatásai (játszószoba, bakancsszárító berendezés, sí tároló), befogadóképessége, komfort fokozatba sorolása, stb.; a szálláson található és igénybe vehető közösségi termek, helyiségek; a szálláson igényelhető, igénybe vehető étkezési lehetőségektől (apartman, stúdió, félpanzió, teljes ellátás, stb.); síoktatók, segítők, autóbusz és vezetőjének a költségei; szükség esetén sífelszerelés biztosítása, ebben az esetben ezek költségei, ha vannak. Minden más esetben, például kölcsönzés esetén segítő szándék megteremtése. a tábor kiírásának, programjának, végső formájának a megalkotása; szükség esetén a tábor meghirdetése (honlap, közösségi oldal, plakát, nyomtatott sajtó, stb.); a jelentkezők, résztvevők regisztrálása, összeírása, a szükséges előleg illetve a részvételi díj befizetésének a megszervezése; a szálláshely szobáinak létszám kapacitásához igazítva, el kell készíteni a szobabeosztást, az egyéni vagy baráti társaságok kéréseinek, igényeinek figyelembevételével; a jelentkezettek folyamatos tájékoztatása; csoportos vagy egyéni sí biztosítás kötelezővé tétele és annak meglétének, megkötésének ellenőrzése az utazás előtt. A sí táborok szervezése, vezetése esetén nagy felelősséggel kell viseltetünk a személyek és a felszerelések iránt is. Ezért jó, ha sí tudásunktól, síoktatói tevékenységünktől függetlenül, mint táborszervezők vagy táborvezetők az alábbi felszereléseket, eszközöket, javító készleteket beszerezzük a problémamentes sízés elérése érdekében. V.1.2. Felszerelések, eszközök: sérülések, betegségek esetére elsősegély felszerelés, doboz összeállítása, amely tartalmazzon az alap készleten túl vény nélkül kapható gyógyszereket, kenőcsöket, fáslit, stb.; tartalék sícipő, síbot, síléc; a sí talpának ápolásához szükséges vax; csavarhúzó, kombinált fogó; oktatási anyagok (szakkönyv, dvd, internetes megosztók, stb.). Egyéb fontosabb, bonyolultabb szervizeléshez szükséges felszerelést nem tartok fontosnak, mert minden síterepen igénybe vehető (természetesen költségek terhére) szervizszolgáltatás. A tábor jó hangulatának megteremtéséhez figyeljünk arra, hogy már a gyülekezőnél az autóbuszra felpakolásánál mindenki vegye ki a munkából a részét. V.1.3. Tételesen ellenőrizzük le: 54

55 hogy minden sífelszerelést felrakodtunk az autóbuszra; minden résztvevőnél van-e érvényes személyazonosságot igazoló igazolvány. Az Európai Unión kívüli utazás esetén kell az érvényes útlevél; a jelentkezettek, részvételi díjat befizetettek névsora szerinti létszámellenőrzést elindulás előtt hajtsuk végre; sí biztosítások, utas, baleseti és poggyász biztosítások megléte; személyes, egyéni gyógyszerek, ételek, italok, stb. V.1.4. Utazás Utazás közben: fontosabb szabályok, elvárások (autóbusz használat, várakozási idők, stb.) ismertetése; megállók, pihenő idők ütemezési idejének, helyének ismertetése; az érintett, átutazott országról vagy országokról rövid ismeretterjesztő előadás tartása; tájak, nevezetességek, érdekességekre a figyelem felhívása, előadásként ezek bemutatása, esetlegesen a pihenők oda tervezése; 55

56 Utazás végén: szálláshely megtekintése, átadás, átvétel megszervezése, végrehajtása, szobaleltár ellenőrzése, hiányosságok, hibák jelzése (fényképek készítése javasolt) a szállásadónak, tulajdonosnak; a szobák kiosztása, létszám, nemek tekintetében; felszerelések, csomagok kipakolása, szobák elfoglalása; V.1.5. Tábornyitás, ismerkedés: a pedagógusi kar, oktatók, kísérők, segítők, stb. bemutatása; a tábor céljának, feladatának ismertetése; házirend kihirdetése: szobák használata, mellékhelyiségek használatának kulturált szabályai (közös mellékhelyiségek esetén mindenképpen), szobakulcsok leadása, a szállás egyéb helyiségeinek használati szabálya (sí tároló, szauna; közös konyha, játszószoba, fitneszterem, stb.), dohányzás megengedett lehetőségei és kijelölt helyének bemutatása, alkohol tartalmú italok fogyasztásának lehetőségei, mértéke, esetleges megszegésének következményei, a szállás elhagyásának engedélyezése és ebben az esetben a módozatok lehetőségei, stb. a napirend bemutatása (ébresztő időpontja, reggeli megkezdésének és befejezésének időhatárai, közös, kötelező programok és szabad programok megkezdésének ideje, helye, időtartama, ebédszünet ideje, helye, időtartama, délutáni közös, kötelező programok és szabad programok ideje, helye, időtartama, vacsora ideje, helye, időtartama, esti közös és szabad programok helyének, időpontjának ismertetése, stb.). a napirend esetleges módosításának az okai, tényezői. Módosítás esetén a teendők ismertetése, információk terjesztéséért felkért illetve felelős személyek kijelölése. V.1.6. A tábor mindennapjai: a napi programok, feladatok kihirdetése, megvalósítása; az örömteli, jó hangulatú oktatás, előadások biztosítása; a tábori csoport összefogása, ismerkedések biztosítása; sífelszerelések folyamatos ellenőrzése, javítási munkálatok elvégzése vagy segítése; a tábor tagjainak az egészségi állapotának nyomon követése; közös játékos programok szervezése, az utolsó nap mindenképpen szervezzünk egy jó hangulatú, vetélkedős, zenés, táncos záró programot; V.1.7. A tábor végi teendők: a sífelszerelések bepakolás előtti leellenőrzése, selejtezésre kerülő eszközök megjelölése, selejtezése; egyéni, személyes felszerelések összekészítése, bepakolása; a szállás szobáinak az átadásra és a leltári ellenőrzésre történő felkészítése; szobák átadása, személyes okmányok meglétének ellenőrzése; elbúcsúzás a szállásadótól, ismerősöktől. 56

57 V.2. Sífelszerelések ajánlása, kiválasztása Síoktatóként, mikor megkeresnek, hogy milyen felszerelést vásároljak a síeléshez, azt szoktam segítőkészen válaszolni, mondani, hogy ez nem ilyen egyszerű. Ugyanis át kell gondolni egy sor tételt, síelési körülményt, tényezőt, amely meghatározhatja a felszerelésünk kiválasztását. A kiválasztásának az anyagi ráfordítását, amely baráti kölcsönkérésből, sí kölcsönzői bérlésből vagy esetleg megvásárlásból állhat. Ilyenek lehetnek a következő szempontok: sí tudás; hányszor volt már síelni; oktatóval síelt az illető vagy autodidakta módon; mekkora a test tömege; életkora; síelési aktivitása, honnan hová szeretne eljutni; céljai a megszerezendő sí tudásban; a síterep minősége, pályák állapota, nehézsége; rendszeressé szeretné e tenni a síelést vagy még egyelőre kipróbálja, belekóstoljon, és később dönti el a tevékenység folytatását, stb. Síléc kiválasztásának alapvető szempontjai: teremtse meg a sízés ideális kontaktusát a lesikló pálya és a síelő között; a síléc anyaga, rugalmassága, keménysége; a síléc a testmagassághoz viszonyított hossza; a síléc rádiusza, szélessége; a síléc stílusa síterepre vonatkoztatva; kezdő, haladó, profi síelőnek kell e síléc; ajánlott oldal a további kiválasztáshoz, tanácshoz: Síbot kiválasztásának alapvető szempontjai: 57

58 segíti az egyensúlyozást, a síelés ritmusát, stabilitást álló helyzetben is, stb.; a síbot anyaga meghatározza az árát. Itt megjegyzendő, hogy ha drága síbotot választunk jobban, hamarabb nem fogunk megtanulni síelni; fordítsuk markolattal lefelé a síbotot és fogjuk mag a tányér alatti, bot végi részt, ha így derékszögben van a testünk mellé leszorított karunk, akkor várhatóan jó méretű botot választottunk. ha használt síbotot viszünk magunkkal, akkor mindenképpen legyen rajta hótányér, a markolata törésmentes, szíjjal ellátott; ajánlott oldal a további kiválasztáshoz, tanácshoz: V.2.1. Síbakancs teremtse meg az alapvető funkciót, feladatot, amely az erőközlésben, átadásban nyilvánul meg a sí kötés irányában; fogja körbe, rögzítse az alsó lábszárat; a tudásunknak, testtömegünknek, felhasználási területnek, rövid és hosszú távú célunknak megfelelő keménységű síbakancsot válasszunk! A síbakancsok keménységét a flex index ( szimbolizálja. Elmondható, hogy minél keményebb egy síbakancs annál inkább a haladó és profi kategóriákba tartozik. a síbakancs méretének kiválasztásánál törekedjünk arra becsatolt csatok esetében, hogy a talpunk ne csúszkáljon a bakancsban előre-hátra, és a sarok rész se emelkedjen pár milliméternél többet; mindezeket figyelembe véve legyen kényelmes, ne nyomja a lábfejünket, bokánkat, alsó lábszárunkat; a csatok száma (egytől a négy csatosig, plusz tépőzár), állíthatósága befolyásolja a legjobb szorítási erő beállíthatóságát; a síbakancs próbájánál lehetőleg sí zokniban (és csak egy zokniban, ne többen!) biztosítsuk magunknak a próbálás tökéletességét; az alsó lábszárunk és a síbakancs közé semmilyen egyéb ruhaneműt (sínadrág) ne tűrjünk, gyűrjünk be! 58

59 a csatok becsatolását a lábujjak felől kezdjük meg és fokozatos szorító erővel hajtsuk végre a műveletet (akár háromszor is utána szorítással); a kicsatolást pedig felülről lefelé tegyük meg, tehát ellentétes irányban, mint a becsatolást; a mikro állítással ellátott csatokon a legideálisabb szorító erőt is be tudjuk állítani, sajnos ezek a síbakancsok drágábbak is az alap bakancsoknál; További érdekességek, tanácsok a következő oldalon olvashatók: V.2.2. Sí kötés A sí kötés feladata, hogy a síléc és a síbakancs között a közölt erőhatásokat közvetítse. Vagyis a síléc és a sí bakancsot rögzíti egymáshoz. A sí kötés kiválasztásánál figyelembe kell venni a következő tényezőket: sí tudás testtömeg síben várható aktivitás sípályák várható nehézségi szintje stb. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy különbséget kell tenni gyermekek, nők és férfiaknak való kötések között. Ajánlatos olyan sílécet választani (vásárlás esetében), amely felerősített sí kötéssel van ellátva. A sí kötés oldó erejének beállítását soha ne felejtsük el végrehajtatni szakemberrel. Ellenőriztessük le a sífék állapotát, kicsapódását is. Ugyanis, ha az nem működik, balesetet is okozhatunk síző társainkban, de előfordulhat, hogy egy esést követően a sílécünk valahol egy völgy alján fog megállni, de nem biztos, hogy rátalálunk kóborló lécünkre. További érdekességek, tanácsok a következő oldalon olvashatók: 59

60 Sí ruházat és egyéb felszerelések Napjainkban nagyon sokat változott a ruházattal, védőfelszereléssel kapcsolatos ismeretek, technikák. A direkt erre a célra kialakított alsóneműktől az alá öltözeteken keresztül a sí kabátig. A napszemüvegek, a sí szemüvegek, a sí sisakok, stb. jellemzően, szinte mindig újabb és újabb technológiára épülő termékek jelennek meg. A fent említett és a teljeség igénye nélkül felsorol ruházattal és egyéb felszereléssel, védőfelszereléssel kapcsolatban nagyon sok szakmai oldal érhető el az interneten keresztül. 60

61 V.2.3. SÍ KRESZ A SÍ KRESZ 10 alapszabályát minden szervezőnek, oktatónak, sízőnek, gyalogos túrázónak ismernie kell és be kell tartani, tartatni! Az alábbi két linket ajánlom ezek megismeréséhez, megtanulásához: FIS-10-es-magyarazatuk.html 61

62 További szakmai ismeretet, segítséget az alábbi linkeken keresztül érhetnek el. A linkeket használva, javasolva segítem ezen ismeretek bővítését, elsajátítását

63 html 63

64 V.3. Irodalom 1. Anderson, D. (2007): Sí iskola. Booklands Dosek Á. - Miltényi M. (1993): A sízés. Magyar Testnevelési Egyetem. 3. Dosek Á. Ozsváth M. (2004): A sízés +3. Dosek Bt. 4. Rétsági E. Pálos Sz. (2008): Alpesi síiskola kezdőknek. Dialóg Campus. 64

65 VI. Táborszervezés, vezetés, természetjárás, túrázás Dorka Péter VI.1. Turizmusról röviden A turizmus magába foglalja a személyek lakó- és munkahelyén kívüli minden szabad helyváltoztatását, valamint az ezekből eredő szükségletek kielégítésére létrehozott szolgáltatásokat. WTO, Hága (Lengyel, 2004) Lengyel Márton (2004) fogalomalkotása korszerűbb elemeket tartalmaz. Meghatározásában a turizmus alatt az ember megszokott életmódján, életvitelén és társadalmi kötelezettségein (munka, családfenntartás) felüli egyéb helyváltoztatást és tevékenységet definiál különböző célokkal, lehetőségekkel, időtartammal. A turizmus kiszolgálja az előzőekkel kapcsolatos igényeket is, melyekre megalkotja a különböző anyagi, technikai és szervezeti feltételeket, valamint ehhez kapcsolódó szolgáltatások összességét. Két formáját különböztet meg, az egyik a szabadidő turizmus és a másik a hivatásturizmus. A szabadidő turizmuson az állandó-, legszűkebb lakókörnyezeten kívüli szabadidőben végzett és szabadon választott tevékenységet érti, amelyet az adott személy anyagi és igényességi beállítódása határozhat meg. A hivatásturizmus alatt az adott személy munkahelyéhez, feladatához, kötelességeihez szükségszerűen teljesítendő helyváltoztatások és az azzal járó szabadidő tevékenységek összessége. (Lengyel, 2004) VI.1.1. Tábor, táborozás A táborozás egy sajátos szocializációs környezet, melyet a közösség által szabályozott rendszer alakít, formáz, épít, és nevelési módszerekkel fejleszt, amelynek elsődleges célja az élményszerzés, személyiségfejlesztés. Feladata, hogy tábori programokon, értékteremtő ismereteken, képzéseken keresztül valósítsa meg a kitűzött célokat, elvárásokat. Megvalósításának biztosítását teljes vagy részbeni ellátás mellett, több napos, vagy hetes, többnyire részvételi díj befizetéséhez kötötten szerveződik. A természetben történő táborozásnál már nem alkalmi vendégek vagyunk, hanem együtt élünk a természettel több napon keresztül kiszakadva a megszokott hétköznapokból. Csak a szükséges komfortot teremtjük meg a tábor területén, így szükséges az életformaváltás. VI.1.2. Túra Hosszabb fizikai (km, óra, nap) aktivitást igénylő cselekedet, melyet általában motorizált közlekedési eszközök nélkül tudatosan, tervszerűen, a természeti- vagy mesterséges épített környezetben (lehet ezek együttes használatával is) helyváltoztatással teljesítünk. 65

66 VI.1.3. Kirándulás Rövidebb helyváltoztatás, mely alkalomszerű, általában új ismeretek szerzésére (városnézés, vidámpark látogatás, stb.) irányuló, egy ismert vagy nem ismert ponton történő tartózkodás. Átutazó: azok a kirándulókat nevezzük átutazónak, akik más cél elérése érdekében tranzit útként, esetleg közbenső állomásként használnak szolgáltatásokat, városokat, országokat, stb. VI.1.4. Táborozás fajtái Mozgó tábor, vándortábor alkalmi jellegű a tábor, naponta vagy kétnaponta más-más helyszínen újra és újra felépített tábor (sátortábor). Természetesen a szálláshely lehet épített (faházak, tégla, kőépületek), fejlettebb infrastruktúrával rendelkező is; ha magunk építjük a szállást adó sátrakat, akkor a berendezése és felszereltsége szegényes, csak a szállást adó sátrak eszközeiből és az egyéni, személyes felszerelésekből álljon a csomagunk; a sátrak elhelyezése szórványos, függ a terep adottságaitól; nélkülözi a kényelmi szolgáltatásokat, biztonságról, étkezésről, ivóvízről magunknak kell gondoskodnunk; megközelíthetősége néhol kérdéses, vagy nem lehetséges, például vízi táborban egyes folyó szakaszokon történő megállás az evezős hajóval lehetséges, de egyéb szárazföldi úton nem; egészségügyi szolgáltatások elérése erősen korlátozott lehet, vagy hosszú időt vesz igénybe. Álló tábor több napig, esetleg hetekig tarthat az adott szálláshelyen történő tartózkodás; helyhez kötött programok, feladatok, ismeretszerzések jellemzik; a szállás berendezése, felszereltsége lehet gazdagabb, extrább, kényelmes, egyéb szolgáltatásokban gazdag, például wellness szolgáltatások, sportpályák, vízparti stégek, mólók a horgászathoz, stb.; tábori szolgáltatások és szolgálatok is működnek, melyek a vendégek nyugalmát, kényelmét hivatottak biztosítani, például rendészet, gondnokság, étkezők, éttermek, stb.; programlehetőségek gazdagabbak; járművel is könnyen megközelíthető a helyszín; a résztvevők könnyen elérhetik az infrastrukturális szolgáltatásokat pl. egészségügyi szolgáltatások- könnyen elérhetőek. 66

67 VI.1.5. Táborozás célja, feladata A szerző megfogalmazásában: a gyermekek nyári szünidős tevékenységének bővítése, az életmód-, életminőség-, egészségnevelés érdekében. A táborozás járuljon hozzá a gyermekek személyiségének a fejlődéséhez, segítse elő a közösségi szellem megteremtését, valamint az önállóság és öntevékenység fejlődését. A tábor ideje alatt a különböző programok, előadások nyújtsanak olyan ismereteket, amelyek a kultúra, a rekreáció, a természeti környezet és annak védelmével kapcsolatosak. Ezen ismereteket a gyakorlati foglalkozások alkalmával begyakorolhatják, így fejlesztve kreativitásukat, sokoldalúságukat. A táborban a gyermekek megismerhetik a tábori élet alapjait, magatartási normákat, a társas élet szokásait, szempontjait. Élmény és ismeretszerző táborozás, üdülés. Alapvető célja és feladata a pihenés, kikapcsolódás és új ismeretek szerzése az egyén érdeklődésének megfelelően. E táborok jellemzői: látnivalók sokasága, örömteli játékok, rekreációs programok, sportrekreációs céllal létrehozott versenyek, wellness szolgáltatások igénybe vétele, egyéb programok. Oktató, képző táborozás. Alapvető célja és feladata, hogy előírt, tanfolyam jelleggel, kötelező tematika szerint vegyenek részt az egyének. Lehet egyesületek, szervezetek, szövetségek, oktatási intézmények által rendezett kötelezően teljesítendő tábor. E táborok jellemzői: napirendje, programja, időbeosztása kötött, előírt. Előadásokon, szemináriumokon, egyénekre, csoportokra kiosztott feladatokon keresztül sajátítsák el az ismereteket, a tananyagokat. Lehetnek a nappali feladatokon túl esti és éjszakai gyakorlatok is. A tábor ideje alatt a különböző programok, előadások nyújtsanak olyan ismereteket, amelyek a kultúra, a rekreáció, a természeti környezet és annak védelmével kapcsolatosak. Ezen ismereteket a gyakorlati foglalkozások alkalmával begyakorolhatják, így fejlesztve kreativitásukat, sokoldalúságukat. Kutató, felderítő táborozás. Alapvető célja és feladata, hogy valamely tudományág (geológia, ökológia, néprajz, történeti, stb.) kutatásaihoz, megismeréséhez gyűjtsön leleteket, adatokat. E táborok jellemzői, hogy engedélyekhez kötötten működhetnek, nagy anyagi ráfordítást igényelnek, tudományos ismeretek alapján szerveződnek. Munkavégző, építő, helyreállító táborozás. Alapvető célja és feladata a fizikai munkavégzés egy bizonyos szolgáltatás igénybevétele érdekében. E táborok jellemzői, hogy olyan feladatok ellátására létrehozott táborok, amelyek nélkül programok, ismeretközlések, biztonságos túrázások, szállások, stb. nem valósulhatnának meg. Ilyen munkavégzés lehet a természetjáró létesítmények építése, felújítása, karbantartása, például menedékházak, véd kunyhók. Turista utak kijelölése a turista jelzések felfestése. Nyári táborhelyek időszaki karbantartása, felkészítése a táboroztatásra. Valamely gyümölcs, zöldség betermeléséhez szükséges táborok kialakítása. Sportági edző táborok. Alapvető célja és feladata, hogy egy adott sportág eredményes műveléséhez, minél jobb teljesítmény eléréséhez biztosítson nagyobb terhelési összetevőket változó körülmények között. E táborok jellemzői, hogy a jó eredmény érdekében szerveződnek rendszeresen, korosztálytól függően. A válogatott szintű edzőtáborokban kimagasló sportágbeli teljesítményt nyújtó személyek vehetnek részt. Egyes sportágakban évszaktól függetlenül (terem sportágak, mint a kick-box) más sportágakban évszakhoz kötötten (evezés, kajak-kenu) szerveződnek szárazföldi vagy vízi jellegű táborok. Rekreációs táborok. Alapvető célja és feladata, hogy a táborban résztvevő baráti társaságok, munkahelyi csoportok, személyek örömteli, kötetlen, szabadon választható programokon csapatépítő tréningen keresztül töltsék szabadidejüket, rekreáció szervező 67

68 szakemberek szervezésével, vezetésével. E táborok jellemzői, hogy évszakokhoz, kötötten szerveződnek (havas táborok, sziklamászó táborok, rafting túrák, természetjáró táborok, stb.) VI.1.6. A táborszervezés ismérvei a tábor előkészítés: személyes tervek, tevékenységek, elképzelések, a tábor részletes programjának a kidolgozása; az előszervezések, eszközszükségletek, stb. és végül a tábor teljes költségvetésének az elkészítése; a szükséges engedélyek beszerzése, szerződések megkötése; a tábor kiírásának az elkészítése, annak népszerűsítése sajtóban, honlapon, közösségi oldalakon, stb.; a tábori részfeladatok ismertetése, egyeztetése, megbeszélése és a személyi kompetenciának testhez állóan, azok kiosztása a nevelőtestületen belül; a tábori helyszín elfoglalása, táborépítés (sátortábor esetén), a tábor területének megismerése, feltérképezése. Sokat segíthet, ha a tábori helyszínt ismerjük vagy előzetesen bejárjuk, vagyis megismerjük az adottságait. Az ellenőrzések, ügyeleti tevékenységek, csapat összetarthatósága megkönnyítése érdekében a kialakított táborhely (sátrak elhelyezése) akkor jó, ha belátható, áttekinthető, elérhető. Legyen illetéktelenektől zárt, mások átjárását, átjárhatóságát megakadályozhatóan felépített. Hozzunk létre közösségi helyet a megbeszélések, tájékoztatások, programok, étkezések kivitelezéséhez. Itt történhet a tábor résztvevőinek összehívása programok, házirend ismertetése. Táborvezetői szállás központi helyen legyen. Törekedjünk arra, hogy az egész táborhelyet építménytől függően szakszerűen alakítsuk ki; a tábor programjának tényleges, következetes megvalósítása a programok befejezése, táborzárás, értékelés. a tábor takarítása, átadása, az épített tábor esetén a helyszín környezetének visszaállítása eredeti állapotába, a tábor nevelőtestületi munkájának az értékelése. 68

69 A tábor bontásában tervezzük meg a következő feladatokat: a felszerelések megtisztítása, a szemét a természetbe nem illő dolgok összeszedése, megfelelő elhelyezése vagy elszállítása, a tűzrakó hely eltakarítása, például az ágak, gallyak, ülőkék, nyársak, stb. összeszedés, egyéni és közösségi felszerelések összecsomagolása, sátrak bontása takarítása, a felszereléseket, csomagokat egy helyen gyűjteni, a vízelvezető árok, WC, komposzt gödröt betemetni, a tábor területének átvizsgálása, a tábor elhagyása. A tábort utolsónak a táborvezető hagyja el. VI A táborozási helyszín kiválasztásának szempontjai környezet adottsága, esztétikuma, látnivalók; a táborhely létesítményeinek állapota, felszereltségeinek gazdagsága; a táborhely létszámbefogadó képessége; a táborozás feltételei, például egészségügyi, fizikai állapot, korosztály, előképzettség, stb. az étkezés megvalósításának lehetőségei, várható költségei. A pihenés megvalósításának esélyei, például, ha a tábor területén szórakozó hely működik, akkor csorbul a pihenésre fordítható idő mennyisége és minősége. A tervezett programok megvalósításának lehetőségei vagy az adott területen milyen programok valósíthatóak meg. az infrastruktúra megléte, színvonala, orvosi rendelő, rendőrség, önkormányzat elérése, igénybevételének lehetőségei. a tábort működtető tulajdonos házirendje, szabályai egyéb előírásai. szabadtéren, strand területén, erdő bejárásnál a szükséges hatósági engedélyek, bejelentések végrehajtása. Tömegközlekedési jármű igénybevételekor a létszámbejelentés elintézése. Célszerű a következő felszerelések csoportosítását megtenni: sátranként; (a résztvevők között szétosztva): sátorjavító eszközök, varrókészlet, zsinegek, ragasztó, konyhai eszközök, stb. tábor, csoport részére; egészségügyi doboz, konyhai eszközök, játék- és sportszerek, szakkönyvek, drótok, fogó, főzőkészülék, gyufa, öngyújtó, stb. egyéni felszerelések; megfelelő ruházat, túracipő, tartalékcipő, túranadrág, esőkabát, sapka, fürdőnadrág, egészségügyi felszerelés, elsősegély csomag, egyéni gyógyszerek, hátizsák, hálózsák, derékalj. Pohár, kulacs, tányér, tisztálkodás kellékei, elemlámpa és világító eszközök. Papír, írószer, iratok, hasznos apróságok, zsebpénz, stb. túravezetői felszerelései; térképek, útleírások, tájolók, közlekedési eszközök menetrendjei, túraterv, túranapló, engedélyek, stb. A táplálkozásunk legyen egészséges, figyeljünk oda a tápanyag mennyiségére, minőségére. Kerüljük a gyomorrontást és a nehezen emészthető ételeket. Fő szempont az energia leadás és a bevitel megfelelő arányának megteremtése, a fehérje, zsír, szénhidrát arányának megválasztása. Különleges figyelmet kell szentelni az ételek eltarthatóságára. Sérült csomagolású ételt ne vegyünk és ne együnk meg, kerüljük a cukros, szénsavas italokat, ételeket, fűszeres ételeket, alkoholt! VI A tábori nevelőtestület tagjainak feladata Szükséges lehet a következő feladok felelőseit kijelölni: táborvezető: akkor adott a táborvezető személye, ha az egész szervezői munkát a kezdetektől az illető bonyolította le, így saját magáénak tekinti. Abban az esetben, ha egy szervezet, cég, 69

70 VI önkormányzat, alapítvány, stb. szervezi, de külső pedagógusok kellenek, akkor pályázat útján választhatják ki az alkalmas személyt. Ha többen szervezik vállalkozásként a kezdetektől, akkor a szakmai érvek hátterében önállóan, maguk közül választják meg az erre a feladatra legalkalmasabb személyt. műszaki felelős: akkor van rá nagy szükség, ha a táborhelyet ki kell alakítani, például egy sátortábor esetén. Szükséges kellékek lehetnek a földmunkák eszközei, tartalék zsinórok, drótok, ragasztó eszközök, kalapács, fűrész, stb. Az étkezés eszközei a bogrács, tányérok, evőeszközök, főző berendezések, biztonsági felszerelések. világítás eszközei, ha van technikai eszköz (motorcsónak) annak javításának alapeszközei. zenehallgatás eszközei, programokhoz szükséges felszerelések. gazdasági felelős: a költségek beszedésére, őrzésére, számlák gyűjtésére és az elszámolások elkészítésére, intézésére. Ilyenek a részvételi költségek, étkezési költségek, programok költségei, tömegközlekedési eszközök utazási igénybevételének a költségei, stb. programok felelősei: azok a felügyelő pedagógusok, akik a megvalósítandó programban feltüntetett játékokat, versenyeket lebonyolítják, szervezik, vezetik, irányítják, stb. élelmezési felelős: ott szükséges illetve elengedhetetlen a szerepe, ahol a napi étkezéseket magunknak kell megvalósítani, magunknak kell az ételeket elkészíteni. egészségügyi felelős: abban az esetben jó, ha van velünk a táborban legalább egy egészségügyi dolgozó, ahol nomád táborozást folytatunk és nincs lehetőségünk gyorsan, akadálymentesen orvosi ellátáshoz jutni. A tábori kiírás tartalmazza a következőket: a tábor célja és feladata. Például a gyermekek nyári szünidős tevékenységének bővítése, programokon keresztül vezessen rá a pozitív életmód elemeire, az életminőség igényének a kialakítására, az egészségnevelési eljárások, módszerek keretein belül, annak érdekében. A táborozás járuljon hozzá a gyermekek személyiségének a fejlődéséhez, segítse elő a közösségi szellem megteremtését, valamint az önállóság és öntevékenység fejlődését. A táborban a gyermekek megismerhetik a tábori élet alapjait, magatartási normákat, a társas élet szokásait, szempontjait, a tábor időpontja, vagy ha turnusok vannak, akkor azokat is, a tábor pontos helye, a könnyebb beazonosíthatóság, megközelítés érdekében segítségeként GPS koordináták megadása javasolt. Internetes kiírásnál javasolt egy útvonaltervező beszúrásával segíteni a helyszínhez vezető út megismerését. Példaként beírom, hogy a tábor helyszíne Szeged, Topolya sor 2. a tábor megközelíthetősége; itt célszerű olyan lehetőségeket megadni mely kiterjed minden közlekedési eszközre. Ha a tábor egy nagyon rossz úton közelíthető meg, akkor adjunk alternatívákat, segítsünk a táborba jutás megkönnyítésében. Összefoglalhatjuk, hogy melyiknek milyen előnye van, és ha tudunk körülbelüli összeget, akkor azt is írjuk ki. a résztvevők száma, általában minden táborban van létszám határ és nem csak maximális szinten, hanem minimális szinten is. Ha egy bizonyos létszám alatt nem kivitelezhető a tábor, akkor kell, hogy tudják a már jelentkezettek is, meddig tudhatják meg a megrendezés esetleges elvetését vagy megtartását. A maximalizált táborokban célszerű napra, órára percre pontosan feltüntetni a regisztrációt, hogy később ebből ne legyen probléma, a sorba rendezésénél és az esetleges elutasításoknál. a táborozók felkészültsége, a tábor jellege, célja határozhat meg valamilyen szintű felkészülést. Például egy sziklamászó táborban, ahol naponta több száz métert kell teljesíteni, akkor méltán írhatjuk ki, hogy nem kezdőknek való nem felkészületleneknek szerveződik, nincs lehetőség az oktatásra. Ezért csak vizsgázott vagy ismert, gyakorlatiasságát igazolni tudó mászók jelentkezhetnek. a táborozók neme, kora, érdeklődése, a programterv összeállításánál vegyük figyelembe az érkező személyek, ezen tulajdonságát. Tábort szervezhetünk az adott ismeretek kielégítésére 70

71 vagy létrehozunk egy tábort és annak célja, feladata, jellege határozza meg, kik körében hirdetjük a tábort. a tábor pedagógusainak, személyzetének neveinek a feltüntetése, a több éve működő táborokban sokszor a szerint választanak tábort, turnusokat a szülők, hogy kikből áll össze a tábori nevelő testület. A szülők megítélése, tapasztalatuk az illető személyek felől, ismeretük a nevelői sajátosságukról, a tábori programok gyakorlati megvalósítása sorsdöntő lehet a tábor kiválasztásában. a táborhoz, programokhoz szükséges felszerelések, elsősorban meg információt kell kérni a tábor helyszínén található sport és játék eszközökről, program lehetőségekről. Amennyiben a rendelkezésre bocsátott eszközökkel a tábori programjainkat meg tudjuk valósítani, akkor nem kell a saját eszközeinket a helyszínre utaztatni vagy megvásárolni. Viszont, ha a tábori eszközök megléte erőteljesen hiányos, akkor vegyük figyelembe, abból induljunk ki, hogy milyen eszközöket tudunk egyszerűen, könnyen a táborba szállítani, és ezek tudatában készítsük el a programtervet. A felszerelésről vezessünk leltárt, ellenőrizzük mindig az állapotát, és amit selejtezésre ítélünk, külön vezessünk egy listát, hogy a pótlása egyszerűbb és átláthatóbb legyen. A beszerzéséről időben intézkedjünk. a tábor házirendje, tartalmazza mind azon kötelességeket, jogokat, lehetőségeket, amely a táborozót érinti magaviseletében, eszközök, felszerelések minőségének megtartásában, épületek, azok felszereléseinek, tartozékainak, sátrak, derékaljak, stb. megóvásában. Példaként áttekinthető egy szegedi intézményi házirendje. VI A tábor napi szervezési feladatainak, teendőinek tervezése általános napirend, tartalmazza az előttünk álló nap, napszakok főbb időbeosztásait. Például az ébresztő, takarodó, csendes pihenő, étkezések idejét, beosztását, szabadidős lehetőségeket, szervezett, vezetett játékokat, versenyeket, túrákat, ismeretterjesztő előadásokat, tábori programok, versenyek értékelését, jutalmak, ajándékok kíséretében, stb. az adott túrának a tervét, útvonal kiválasztása, látnivalók, nehézségi szint, a túra időtartama, túravezető személye, szükséges felszerelések, térkép, tájoló, gyülekező ideje, helye, stb. szabadidő, szabadprogramok tervezete, minden táborban szükséges tervezni, szervezni kötetlen, szabadidőben végrehajtható programokat. Ekkor a tábor résztvevői saját érdeklődési 71

72 területüknek megfelelően, választhatnak fizikai aktivitással járó programot, vagy szellemi rekreációval, programmal megvalósítandó és azt tartalmazó lehetőségek közül. ügyeleti, őrzési tervezet, azokban a táborokban, ahol a nincs, nem működik a tábor területén központi ügyelet, rendészet (a tábor tulajdonosa által szervezett), ott szükséges az értékeink, személyünk védelme miatt, egész napos ügyeleti, őrzési rendet kialakítani, megszervezni. Ezt a feladatot belátásunk szerint elláthatja bárki a tábor személyzete vagy résztvevője is. Célszerű az ügyeletesi helyszínt központi helyen elhelyezni, ahonnan az egész tábor jól belátható, átjárható. rossz idő (esőprogram) terve, a táborok programját nem lehet a nélkül megtervezni, kiírni, hirdetni, hogy az adott nap programjához illetve programjaihoz ne terveznénk be a szabadtér és a természet sajátosságaiból eredő változásoknak megfelelő alkalmazkodási eljárásokat. Tehát mindig adjunk információt arra az esetre, ha a természetben megszervezett programot eső mossa el, és biztosítsunk lehetőséget ugyan abban az időpontban másik program látogatására. Ha fél napos vagy akár egész napos programról van szó, akkor határozzunk meg másik időpontot a program pótlása érdekében. Egy példa a programterv elkészítéséhez, amelyet a szerző egy balatoni gyermektáborban szervezett meg. Aquatlon. Vak-Bottyán strand tornapályáján az adott feladatok teljesítése. Homokművész. Aszfaltrajz és plakátrajz verseny. Vízi játékok, vetélkedők; sor- és váltóversenyek. Szobatisztasági verseny. Strandröplabda. Torpedó- és amőbavetélkedő. 4 próba verseny (ugrókötél, fekvőtámasz, felülés, célba dobás). Szkander bajnokság. Labdarúgó és lábtenisz bajnokság. Activity, póker, sakk és egyéb társasjátékok, kártyajátékok. Asztalitenisz. Tollaslabda és egyéb ütős játékok. Csocsó bajnokság. Tábortűz szalonna és kolbászsütéssel. Kézműves foglalkozások pl.: karkötő készítés, gyöngyfűzés, origami). Táborzáró buli. Kulturális, ismeretterjesztő és szórakoztató programok: Balatonkenesei kulturális programok megtekintése (lehetőség szerint). Előadás, kvíz vetélkedő a Balaton kialakulásáról, természeti értékeiről. Előadás, kvíz vetélkedő a balatoni hajózás történetéről. Előadás, kvíz vetélkedő a természetvédelemről, egészség magatartásról. Rövid túra a helyi nevezetességű Soós-hegyi kilátóhoz a Tátorján tanösvényen keresztül. Kirándulás, természetjárás: Időjárástól függően Tihany-túra vagy balatonfüredi túra, hajókázással, fagylaltozással. Balatonfűzfői bob-pálya és kalandpark látogatása. VI.1.7. Tábori magatartás, etika 72

73 nem saját lakrészbe, szobába, sátorba tilos az ott lakók, tulajdonosok engedélye nélkül bemenni, tilos egymás felszerelési tárgyait engedély nélkül használni, ételeit, italait megenni, meginni, megdézsmálni, a szobákba, sátrakba koszos cipővel, bakanccsal bemenni nem szabad, kerüljük a hangoskodást, zajongást, ordibálást, mert a táborokban is előfordulhat, hogy néhányan napközben is lepihennének, dohányozni csak a kijelölt helyen szabad, nem dohányzó társainkra tekintettel kell lenni, tiszteljük meg őket. Bírságot elkerülve a nem dohányzók védelmében hozott törvényeket be kell tartani. Tüzet rakni csak a kijelölt helyen szabad, módszeresen a szükséges óvintézkedések mellett, a tűz eloltására mindig felkészülve, minden táborozó tartsa be a kulturált emberi viselkedés szabályait. Ez nyilvánuljon meg a kommunikációban is, tartsuk be az alapvető higiéniai szabályokat, legyünk tiszták, ápoltak, az étkezéseknél külön ügyelve a kézmosásra. VI.1.8. Táborozás utáni teendők a saját vagy kölcsönkért felszerelések végső tisztítása, ellenőrzése, karbantartása, javítása és tárolása, valamint a kölcsönadónak visszaszolgáltatása, beszámoló dokumentum, statisztika, készítése a rendező szerv, intézmény, a támogatók, szponzorok részére. Kerüljön bele például, a rendező szerv neve, a táborvezetőség, pedagógusok tagjai, a tábor helye, ideje, a résztvevők száma, neme, kora, főbb utazási és tábori események, programok és azok eredményei, sikerei. Egy kérdőív alapján készítsünk statisztikai elemzést, amely képet ad a résztvevők táborban töltött hangulatáról, megelégedettségéről, változtatási igényekről, az étkezés minőségéről, programok, előadások tetszési skálájáról. Továbbá a kihirdetett program szerinti megvalósítás eredményéről, illetve program elmaradás esetén annak okáról. Történtek e rendkívüli események, készítsük el a végső, tényleges pénzügyi elszámolást számlák igazolásával. Túlfizetés esetén a visszafizetésről gondoskodjunk. Értékeljük a helyi környezetet, tábort. A táborozás tapasztalatainkat írjuk le, hogy abból tudjunk a jövőben tervezni. Lehetőség szerint tartsunk élménybeszámolót fényképekkel ( videó filmekkel illusztrálva, amelyre a támogatókat, szponzorokat, intézmények vezetőit és minden érintett személy meg kell hívni. Tegyük elérhetővé, letölthetővé honlapon, közösségi oldal egy csoportjában, stb. Helyi, megyei vagy országos újságban kérjük egy cikk formájában a megjelentetését. Ha például önkormányzati táborról van szó a helyi újságban (Délmagyarország 2006 ( Délmagyarország 2013 ( enesen/ /), kábeltévében, vagy rádióműsorban várható a megjelenése. Köszönő levelekkel erősítsük meg jó kapcsolatunkat a támogatók, szervezetek vezetői irányába! 73

74 VI.2. Túrázás, túravezetés VI.2.1. A túrázás fogalma Az ember a megszokott civilizációs környezetéből kiszakadva a természetben tölti szabadidejét és a különböző terepek nehézségi fokának megfelelő fizikai aktivitással olyan terhelést biztosít a szervezete számára, amely fejleszti a motoros képességeit, személyiségét, esztétikai érzékét. 74

75 Természetjárás, túrázás Önképzés, ismeretszerzés, esztétika Egészségfejlesztés, teljesítő képesség növelés, motorikum fejlesztés ~ a természetben folytatható olyan aktivitás, amely a fizikumra és a szellemi fejlődésre is kifejti pozitív hatékonyságát Életmód, életvitel kialakítás Szervek, szervrendszerek egészsége, napfény, levegő 1. ábra, természetjárás, túrázás, személyiség (saját forrás) Túrák felosztása nehézségi szintek szerint Damilano és Gardien (2005) alapján: Könnyű, rövid túra, ha időben, távolságban rövid (1-2 órás, 3-6 kilométeres) jól követhető, jól kijelölt turista ösvényen teljesítjük a kitűzött célt. Általában könnyen megközelíthető nevezettességek megtekintésénél, a természetben rövid idejű örömteli, játékos séta alkalmával beszélünk könnyű túráról. Közepes nehézségű, egynapos túra, megkíván tudatos, tervszerű felkészülést, hiszen itt a fizikai terhelés jelentősen megemelkedik. Tervezni kell a szintkülönbségek előfordulásával, megfelelő felszerelések, eszközök, élelmiszerek beszerzésével is. Nehéz, nagy túrák, több napos akár hetes túrák is előfordulhatnak. Csak felkészülten, megfelelő edzettségi állapotban, komoly, speciális felszerelésekkel, eszközökkel, egészségesen lehet részt venni. Általában csak gyalogosan megközelíthető helyeken vezet végig, szállásra speciális sátrak, menedékházak nyújtanak lehetőséget. Extrém sportok a természetjárásban (vázlatosan a teljesség igénye nélkül) Gleccser túra, alkalmával a téliesített felszerelés elengedhetetlen, hiszen a hó és jég birodalmában történik a gyaloglás, mászás. Nélkülözhetetlen például egy magashegyi vezető irányítása, kísérése, hágóvas, megfelelő cipő, jégcsákány, kötelek, hevederek, beülők, stb. Érdekességek, olvasmányok a témához: gleccsermászás, 75

76 sziklamászás: nagy fizikai felkészülést, kitartást igénylő kézzel, lábbal végrehajtott sportmászás meredek, függőleges és azon túlnyúló áthajlások leküzdését jelenti. A sportmászók alap felszereléseinek fejlődése lehetővé tette az egyre extrémebb kihívások teljesítését. A balesetmentességet a mászókötelek, karabinerek, beülők, stb. biztosítják, és természetesen ezek használatához, kezeléséhez szükséges elméleti és gyakorlati tudás. Érdekességek, olvasmányok a témához: sziklamászás felszerelései ( magyarországi mászó helyek ( magyarországi mászó termek ( nehézségi skála a mászások tervezéséhez ( kép via ferrata (klettersteig): jellemzője, hogy a függőleges sziklafalak rétegződéséből adódóan számos teraszt (hosszú vízszintes kitüremkedés, párkány) találunk a sziklafalak oldalán. Ezeken a teraszokon speciális via ferrata eszközökkel közlekednek. A leesés megakadályozását a sziklafalakba fúrt, ragasztott, erősített kábelek akadályozzák meg. Érdekességek, olvasmányok a témához: felszerelés, franciaországi ismertető ( vadvizek sportjai: hydrospeed, rafting, canyoning, stb. légi sportok: siklóernyő ( sárkányrepülő ( stb. A természetben eltöltött időt, a környezet adta lehetőségeket turistaként különböző eszközök igénybevételével, kihasználásával valósíthatjuk meg és élvezhetjük. Ezeket a különbözőségeket a túrák kategorizálásával szakági túrákra bonthatjuk. Szakági túrák kiválasztásában több minden közrejátszik, ilyen például az anyagi lehetőségek, az eltölthető szabadidő hossza és évszaki tervezhetősége, érdeklődési terület, az egyén fizikai, mentális, pszichés felkészültsége, állapota, stb. Szakági túrák formái ( gyalogos szakági túra, (fénykép természetjáró) kerékpáros szakági túra, (fénykép kerékpártúra) evezős szakági túra, 76

77 barlangász szakági túra, hegymászó szakági túra, (fénykép sziklamászás) sí szakági túra (fénykép sí tábor) egyéb túrázási formák Természetjárás tízparancsolata mindenki számára irányt mutat! 1. Készülj fel alaposan a túrára! 2. Túrádat erőnléted, gyakorlottságod, és társaid figyelembevételével tervezd! 3. Célszerűen, kényelmesen, és ne feltűnően öltözz! 4. A természetben nyitott szemmel és füllel, a szépségre fogékony szívvel járj! 5. Viselkedj csendesen, fegyelmezetten, vendégként! 6. Tartsd és tartasd be a túrázás szabályait (tűzrakás, hulladék, illemhely, táborozás, védett terület, túravezetés...)! 7. A természetben való tartózkodás után állítsd vissza az eredeti állapotot (táborozás, szálláshely, illemhely...)! 8. Szeresd és védd a természetet, igyekezd azt másokkal is megszerettetni, megismertetni, megvédetni! 9. Becsüld túratársaidat és őket a bajban soha el ne hagyd! 10. Igyekezz hasznosítani a természetben szerzett ismereteidet, tapasztalataidat! Túravezető szakmai elvárásai, követelményei szakmai ismeretek továbbképzések, önképzések által, vezetői képességek megléte, jó pedagógiai és pszichológiai és kommunikációs képességek, ismeretek, példakép megtestesítése, edzett fizikai felkészültség, jó egészségi állapot Túravezető lehetőségei túra tervezése, vezetése, a túraterv megváltoztatása, a résztvevők utasítása, figyelmeztetése, végső esetben kizárása a túrából, kötelességei: a túra vezetése legjobb tudása szerint, az állandó önképzés (szellemi, fizikai), felelősségei: törvények, szabályzatok ismerete, betartása és betartatása Túraterv tervezése, szervezése túravezető kiválasztása, a túrán résztvevők összetételének meghatározása, a túra céljának a meghatározása évszak, időjárás figyelembevétele, segítők igénybevétele, balesetmentes teljesítés biztosítása, a túra útvonala, időtartama, ellenőrző pontok kijelölése, technikai eszközök használatának lehetőségei, például a sporteszközök, tájékozódási eszközök, térképek, stb. várható költségek megtervezése, amely függ az elnyert pályázatoktól, anyagi forrásoktól, támogatásoktól, közlekedésről tájékoztatót készíteni, hogyan jutunk el és mivel juthatunk el a gyülekező helyszínéhez? Parkolási lehetőség? Ha nem kör túrát szervezünk, hogy juthatunk vissza a gyülekező helyszínéhez? stb. ajánljunk fel szálláshelyeket, védett, elzárt területekre engedélyek beszerzése, veszélyhelyzetekre figyelem felhívás, tájékozódás, adatgyűjtés az útvonalról, például nehézségei, veszélyhelyzetek, stb. túraterv készítés, időbeosztás, útvonalvázlat, menetidő számítás, látnivalók, pihenők terve, ideje, tartalékidő tervezése, 77

78 egyéb tudnivalók, például előnevezések leadása, igazolványok szükségessége, diákigazolvány, stb. Általános ismeretek túrákhoz Mikor Tavasz, ősz Nyár, tél Hová Ismeret, tervszerűsé, irodalom, időjárás Felkészültség (személyi, tárgyi) Meddig Igény szerint Időtartam (óra, nap, hét) Egy helyen, több helyen Egyéni v. társas, különleges igények Távolság tervezése Túra lebonyolítása: 2. ábra, általános ismeretek összefoglalása (saját forrás) gyülekező helyén a regisztráció elkészítése, ellenőrzés, állapotfelmérés, tájékoztató, túramenetre jellemző szabályok, haladási sorrend, ajánlott haladási sebesség, társak követési távolsága, pihenőidők száma, ideje, emelkedőn-lejtőn történő haladás, látnivalók helye, hulladékkezelés lehetősége, tűzgyújtás szabályai, balesetek ellátása, esetleges túraterv korrigálása, értékelés, megbeszélés, túra után a beszámoló dokumentáció elkészítése, ajánlott felszereléseket kérjük a résztvevőktől, ha nem tudjuk biztosítani. Túra közben figyeljünk és számítsunk a következőkre: állatokra, növényekre, rovarcsípésekre, fürdőzés, napozás veszélyeire, ehető és mérgező ételekre, illemhely használatra, tisztálkodás, higiénia megvalósítására, nem várt eseményekre, mit például sérülésekre, betegségekre, felszerelések, eszközök meghibásodására, pótlásának lehetőségére, stb. rendelkezzünk elsősegély nyújtási ismeretekkel. A túraterület felmérése Figyelembe véve a természeti környezetet, annak összetevőit, jellemzőit. földrajzi helyzet, fekvés, 78

79 a terület nagysága, vízszintes és függőleges irányú kiterjedése, felszín felépítése; kőzetmorfológiai ismeretek a felszín tagoltsága, jellemző felszínformák például hegyek, völgyek, dombvidékek, alföldi tájak, stb. A terület éghajlati jellemzői: a csapadék mennyisége és időbeni eloszlása, prezentáció 1 ( szélviszonyok, prezentáció 2 ( hőmérsékleti viszonyok; mikroklíma kialakulása (szurdokvölgyek, barlangok), várható időjárás, prezentáció 3 ( a terület vízrajza, vízellátottsága, prezentáció 4 ( talajadottságok, jellemző élőlénytársulások; védett fajok, betelepült növények és állatok, telepített növényzet, sérült, bolygatott területek (irtások, tarvágások, meddőhányók), védett terület, a védettség foka, védendő értékek típusai, prezentáció 5 ( lakottság mértéke, a népesség eloszlása, jellemző népcsoportok, nemzetiségek, településformák, várható szolgáltatások (szálláslehetőségek, étkezés, vásárlás), látnivalók (múzeumok, templomok, várak, stb), sportolási lehetőségek (uszoda, sportpálya, stb.) közlekedési hálózat, megközelíthetőség módjai, néprajzi adottságok: építészet, gazdálkodási mód, kézművesség, gasztronómiai jellemzők, specialitások, építészet (településszerkezet): várak, várromok, templomok, kastélyok, piactér, főtér, történelmi emlékek: várromok, csatahelyek emlékei, vallási-vallástörténeti jellemzők: búcsújáróhelyek, kegyhelyek, kápolnák, templomok, stb. VI.2.2. Tájékozódás a terepen A terepen, környezetben lévő személyeket a térképen beazonosítható növényekhez, mesterségesen épített tárgyakhoz, domborzati viszonyokhoz, stb. egymáshoz viszonyított térbeli megfigyelése, észlelése. A tájékozódásban saját helyünket, a környezetben történő elhelyezkedésünket szeretnénk megtudni. Ezután a következő célig, célokig tervezhetjük meg a tovahaladásunkat optimális haladási irány kiválasztásával. Ha ismert területen, régióban helyezkedünk el, akkor egy térkép segítségével egyszerűen tudunk tájékozódni. Összevetve a térkép ismert pontjait, jelzéseit a valóságban fellelhető tárgyakkal, pontokkal így a térképet a megfelelő beállítással kezelhetjük és ellenőrizhetjük a haladási utunk irányát. Iránytű, laptájoló Tájékozódásunkat iránytű és laptájoló segítségével végezzük el az ismeretlen terepen, régióban! A mágneses mutató (tű) egy folyadékban helyezkedik el a kilengések elkerülése érdekében. A tű piros oldala vagy jelzett oldala az északi irányt mutatja. A forgatható szelence (karima) szélén látható a négy fő égtáj a fokokkal. Mikor ne használjuk az iránytűt, laptájolót? 1. amikor a szelencében nincs folyadék, mert így nem lesz pontos a jelzett információ, 79

80 2. amikor légbuborékos a szelence, szintén a pontatlanság miatt, 3. ha nem átlátszó lappal készítették a laptájolót; 4. célszerű olyan laptájolót, iránytűt beszerelni és használni, amelynek a jelzései gravírozottak, mert nem kopnak el olyan gyorsan, szemben a matricázott, festett, nyomott jelzésekkel. Az alábbi kép prezentálja a laptájoló részeit. Tájékozódás, térképolvasás 1. Alaplap 2. Szelence 3. Mágneses mutató 4. Fokbeosztás 5. Aránymérték 6. Milliméter beosztás 7. Nagyító 8. Irányjel 9. Irány vonalak 10. Tájékozódási vonalak (irányhárfa) 3. ábra tájékozódás laptájolóval (saját forrás) 80

81 A térkép A térkép a Földön, más égitesten vagy a világűrben található jelenségek és tényállások méretarány szerinti kicsinyített, generalizált és magyarázó, alaprajzszerű ábrázolása egy síkban (Dosek, o.). Tájékozódás, térképolvasás Térkép: a tájat, földfelszínt felülnézetben ábrázolja. Részeit szerkesztési rendszerrel síkban ábrázolja és földrajzi fokhálózatba helyezi arányosan kicsinyítve. Méretarány: a terep és a térkép közötti viszony számszerű kifejezése. Így megmutatja, hogy a térkép hányszor kisebb a terepnél. MA=térképi távolság : terepi távolsággal. 1:40000 = a térképen 1 cm a valóságban cm. Aránymérték (lépték): a térkép méretarányában szerkesztett hosszmérték. 4. ábra, térképolvasás (saját forrás) Generalizálás a térképen azt jelenti, hogy a valóságban látott, érzékelt tárgyakat, növényeket, házakat, magasfeszültségeket, stb. a térképen a kicsinyítés miatt egyszerűsítik, hiszen egyes elemek már ábrázolhatatlanná válnak a térképen. Ezért a térképek készítésénél a méretarány függvényében a tájolás, tájékozódás segítésére egyes elemeket nem ábrázolnak és vannak olyanok, amelyeket akár nagyított formában ábrázolnak (Dosek, 1997). A túrázó számára nagyon fontos információval bírnak az alábbi generalizálási fajták (Dosek, 1997): egyszerűsítés: az elemek, tárgyak formájának csak jellegzetessége marad az ábrázolásban, felnagyítás: amikor a tereptárgynak nagy jelentősége van a térképhasználó számára, de a méretarány miatt nagyon lekicsinyített, akkor a tereptárgy alaprajzát aránytalanul felnagyítják a többi ábrához képest, eltolás: a felnagyítás következménye. Például egy felnagyított út mellett az épület, templom eltolva jelenik meg, összevonás, összegzés: a méretarány miatt az ábrázolás lehetetlen, de fontos információt közöl. Például szőlő ültetvény, erdők, kategorizálás: jellegükben, funkciójukban, működésükben azonos tulajdonságokkal rendelkeznek, de méretük, kinézetük, stb. különbözőek. Például a templomokat, kilátókat, barlangokat egy azonos jellel ábrázolják, kiválasztás: a jellegzetes és fontos információt közlő tárgyat ábrázolják, ha adott helyen több is található. Például földutak esetén, kisebb nyaralók esetén, stb., 81

82 hangsúlyozás: a hasonló méretű tárgyak közül a fontosabb kiemelése vastagítással, eltérő színezéssel, például a főutak. Tájékozódás, térképolvasás égtájak a térképen: felső széle néz É felé. Ebben az esetben a településnevek betűinek felső része is É felé néz, a hálózati észak esetében a kilométer hálózat határozza meg. Más esetben irányrózsa található, mely az É irányt mutatja. színezés: esztétikai, olvasható, tartalmi jelentőségekkel bír. térképjelek: a felszínen (vagy alá épített) található tárgyakat egyezményes jelekkel ábrázolják. 5. ábra, tájékozódás (saját forrás) Domborzat A domborzati viszonyok ábrázolását a szintvonalak leképezésével oldották meg, ezzel segítve a mérések pontosságát. A szintvonalak a terepfelszínnek és a helyi vízszintessel párhuzamos, egymástól azonos távolságra lévő szintfelületeknek a metszésvonalai (Dosek, 1997). A szintvonalak egymást nem keresztezik, minél sűrűbben ábrázolják a térképen annál meredekebb a terep, és minél messzebb található egymástól annál lankásabb a terep. 82

83 Tájékozódás, térképolvasás Szintvonalak: a domborzatot egymástól egyenlő távolságra és párhuzamosan lévő síkokkal metsszük. A szintvonalak kötik össze a terepfelszín azonos magasságú pontjait, így mutatva a táj domborzatát. 6. ábra, szintvonalak 1. (saját forrás) A domborzat színében is mutatja magasságát és egyben nehézségét is (narancssárgától a barnáig). Az alábbi diában láthatóak a további szintvonalak elnevezése és egyéb tudnivalók a domborzati ábrázolásról. Tájékozódás, térképolvasás Alapszintvonal Főszintvonal Felezőszintvonal Kiegészítő szintvonal Minél meredekebb a terep annál közelebb vannak egymáshoz. Nem keresztezik egymást, önmagukba visszatérnek vagyis zártak. 7. ábra, szintvonalak 2. (saját forrás) 83

84 Tájékozódás, térképolvasás Eséstüske: lejtés viszonyát mutatja, mindig a lejtő irányába mutat. Esésvonal: a legmeredekebb utat jelöli. A szintvonalakra mindig merőleges. Az útvonalak meredekségének kiszámítására való a lejtő alapmérték. Térkép tájolása laptájolóval 8. ábra, eséstüske, esésvonal (saját forrás) A laptájolóval történő térkép betájolása egyszerűbbé teszi a pontos helyünk meghatározását és a további haladási pontosságot. A folyamatos nyomon követés, térképhasználat biztosíthatja a helyes haladási útvonalunkat. A mágneses viszonyok állandóak, kivéve, ha fémből készült eszközök, tárgyak vannak nálunk, magasfeszültség alatt tartózkodunk, stb., erre figyeljünk mindig. Eltévedés esetén vagy nem várt tereptárgyak felbukkanása esetén, ami a térképen nincs feltüntetve, a biztonság kedvéért végezzük el a laptájoló használattal a tájolási folyamatot. 84

85 Ennek a menetét a diában foglaltam össze: Tájoló kezelése Északi irány A tájolót vízszintesen tartjuk. A szelence É jelét beállítjuk. Forgunk míg a mágnestű és a szelence É-D-i vonalai egybe nem esnek. Rögzítjük az É-i irányt egy tereptárgyhoz. Térkép tájolása A tájolót a térkép fölé emeljük, helyezzük úgy, hogy a mágnestű párhuzamos legyen a térkép É- D-i irányú négyzethálós vonallal. Az É-i irányok egyfelé nézzenek. Majd a térképet addig forgatjuk míg a mágnestű É-D-i vonala egybe nem esik a szelence É-D-i vonalával. A térképet rögzítjük. Útvonal választás Álláspontunkról az úti célunk irányába helyezzük a tájoló irány élét, iránynyila a kívánt irányba mutasson. Majd elfordítjuk a szelencét míg az É-Di irányok (szelence-mágnestű) ismét egybe nem esnek. 9. ábra, tájoló kezelése (saját forrás) Abban az esetben, ha tartózkodási helyünk nem ismert, vagyis nem tudjuk beazonosítani helyünket a térképen, akkor kettő vagy három tereptárgyból melyek a terepen és a térképen is láthatóak, beazonosíthatóak-, végrehajthatjuk a hátrametszést, oldalmetszést vagy visszametszést. A hátrametszés, visszametszés lépései a térképen: 1. keressünk egy jól látható tereppontot, amely a térképen is beazonosítható és ezt irányozzuk be a laptájoló iránynyilával, 2. a szemmagasságba emelt laptájolóval történő beirányzás pontosabb lehet, ezért így tartsuk vízszintesen a tájolót a kiszemelt tereptárgy irányába és forgassuk addig a szelencét, amíg párhuzamos nem lesz az iránytűvel. Az északi irányok egybe essenek, erre figyeljünk! 3. a kapott irányszöget rajzoljuk rá a térképre, kiindulva a kiszemelt tereptárgytól húzva a vonalat magunk felé, figyelve, hogy pontosan rajzoljuk az egyenest, 4. legalább még egyszer (pontosabb elhelyezkedést kapunk, ha háromszor végezzük el) ismételjük meg az első három műveletet, 5. az így kapott egyenesek metszéspontja fogja adni a tartózkodási helyünket. 85

86 Hátrametszés, (visszametszés) helyzetünk ismeretlen legalább kettő irányszöget mérünk a beirányzott tereptárgyakból vonalakat húzunk a vonalak metszésével meghatározzuk helyzetünket 10. ábra, hátrametszés (saját forrás) VI.2.3. Turista jelek, jelölések a térképen és a terepen A turista utakat egységes jelöléssel látják el a természetjárók tájékozódásának, iránykövetésének jól követhetősége, könnyedsége érdekében. A jelzéseket a turistautakon mindkét haladási irányból jól látható helyekre festik fel. A felfestés alapja egy fehér alapú négyzet, amelyre különböző színű sávjelölések (főbb túra utak) és alakzatok (látványosságok, különlegességekhez vezető utak) kerülnek. Sávjelölés középen a vezető színnel kék: hosszú útvonalak, turisztikailag fontos kiindulópontokat köt össze, országos jelentőségű, több tájegységen, hegységen átvezető, piros: gerincútvonalak, több hegységen, de legalább egyen átvezető, zöld: látványos turisztikai nevezetességekhez vezet. sárga: rövidebb, helyi jelentőségű utak, összekötő utak jelölése. 11. ábra, turista sávok színkezelései (saját forrás) 86

87 Alakzatok jelölése a teljesség igénye nélkül: Alakzatok Átkötő utak Lakott hely Forrás, ivóvíz Kilátóhely Rom, műemlék Körtúra Barlang Fontosabb kiindulási pontok (állomás) 12. ábra, turista alakzatok (saját forrás) VI.2.4. Ajánlott és hasznos olvasnivalók 1. térképjelek ( 2. turistajelzések ( 3. ultraibolya sugárzás ( 4. ízületi sérülések ( 5. vérzéses sérülések ( 6. kullancsveszély ( 7. elsősegély felszerelés ( 8. természetvédelem, nemzeti parkok, jogszabályok, stb. ( 9. nemzeti parkok ( 87

88 VI.3. Irodalom 1. Bányai Sándor-Gulyás János-Farkas Mónika: A táborszervezés alapjai. Raabe Tanácsadó és Kiadó Kft. 2. Bodor Tamás (2006): Táborszervezés, táborvezetés. Szombathely, DTPeRINT Bt. 3. Dosek Ágoston (1997): Erdők, hegyek sportjai. Magyar Tájékozódási Futó Szövetség. 4. F. Damilano - C. Gardien (2005): Hegyek. Amit a túrázásról és alpinizmusról tudni kell. Alexandra. 5. Lengyel Márton (2004): A turizmus általános elmélete. Kereskedelmi és Idegenforgalmi 6. Németh Imre-Némethné Katona Judit (1997): Zöld kalandra fel! Havasi Rózsa Kft

89 VII. A vízitúrázás természeti környezete Dr. Győri Ferenc VII.1. A vízi turizmus fogalma, jelentősége A vízi turizmus olyan rekreációs sport és szabadidős tevékenység, melynek célterülete egy természetes, vagy természetes környezetben kialakított mesterséges vízfelület, vízpart és annak környéke. Fejlődése visszavezethető a vízi közlekedési eszközök fejlődésére, valamint az ember vízen, vízparton történő szabadidő eltöltésének módjaira (Bánhidi 2013). Az igénybe vett közeg szerint megkülönböztetünk folyami, tavi, vagy tengeri vízi turizmust. A tevékenység indítóoka szerint beszélhetünk fürdőturizmusról, vízitúrázásról (kajak-, kenu-, evezős-, vitorlástúra), horgászturizmusról, vízi kalandturizmusról, illetve extrém vízisport-turizmusról. A vízi turizmus egyes típusai természetesen összefonódhatnak egymással és egyéb turisztikai irányzatokkal is (pl. ökoturizmus, falusi turizmus, ifjúsági turizmus). Bővebben. A vízparti üdülésre alkalmas területeket a túrázásra, sportolásra alkalmas folyókat, tavakat a turisztikai kínálat igen értékes tényezőiként tarthatjuk számon hazánkban. Különösen kedvező idegenforgalmi lehetőségeket biztosítanak gyorsan felmelegedő vizű tavaink, holtágaink és azok a középszakasz jellegű folyószakaszok, ahol a folyó sodrása nem túl erős, van sekélyvizű strand és homokos part, a hőmérséklet pedig hosszabb fürdési szezont is lehetővé tesz (Kollarik 1991). A vízitúrázás a vízi turizmus része, melynek aktív résztvevői saját fizikai erejüket felhasználva hajtják vízi járműveiket táborhelyről táborhelyre, vagy egy állótáborból indulva tesznek meg különböző hosszúságú túraszakaszokat csillagtúraszerűen. A leggyakrabban használt közlekedési és egyben sporteszköz a kenu és a kajak. A vízitúrázás a legösszetettebb vízi turisztikai forma, mivel vízben, vízen és vízparton egyaránt zajlik. Nem véletlen, hogy ez vált a sportturizmus egyik leggyorsabban 89

90 fejlődő ágává, hiszen összekapcsolódik benne a sporttevékenység nyújtotta kihívás és élmény, valamint az ember azon természetes igénye, hogy szabadságát, szabadidejét a vízen, vagy a víz közelében töltse. Amellett tehát, hogy a vizek a vízitúrázás elemi feltételeiként jelennek meg, természeti környezetük közvetlen vonzerőként hat a turisták rekreációs és sportolási motivációira is. A vízitúrázók között természetesen akadnak olyanok, akiknek elegendő az, amit a folyó és az ember évezredes együttéléséből kialakult környezet kínál. Ők azok, akik akkor is járnának a vízen ha nem pihenhetnének kempingben, nem tusolhatnának minden nap meleg vízben, nem vásárolhatnának boltban, vagy éppen nem szállíttatnák a parton vízmentesen a csomagjaikat. Az ilyesfajta nomád túrázáshoz kellő elszántság és megfelelő felkészültség is szükségeltetik. A vízitúrázók között azonban egyre nagyobb számban vannak és lesznek olyanok, akik a természet közelsége és a kalandkeresés mellett igénylik a felszerelt táborhelyek kényelmét, kiszolgáló létesítményeit és a könnyen elérhető kiegészítő szolgáltatásokat (Barna et al. 2012). Manapság egyre inkább igaz, hogy a vízitúrázás sem nélkülözheti az alapvető turisztikai infrastruktúrát és szuprastruktúrát. Szuprastruktúra alatt az adott fogadóterület teljes szálláshely- és vendéglátó-ipari kínálatát, valamint az ezen felül álló, a turista által igénybe vett szolgáltatások összességét értjük (Michalkó 1999). VII.2. A vízrajzi alapfogalmak a vízitúrázáshoz Magyarország teljes területe a Duna vízrendszeréhez tartozik, mely mellékfolyóival, összegyűjti a hegységkeret felől a Kárpát-medence belseje felé igyekvő vizeket. A medence jellegű fekvésének köszönhetően sok jó lehetőség kínálkozik a vízitúrázásra. Vizeink többnyire elfogadható tisztasága, csendes folyása is erre csábít. Természetesen más-más élményt nyújt egy kis patak, folyó, folyam, vadvíz, tó, vagy elöntött ártér bejárása kajakkal, kenuval, evezős csónakkal (Németh, Némethné 1997). A klasszikus vízitúrák leglátogatottabb területei a Tisza felső szakasza, a Bodrog és a Körös. Bővebben: _4.pdf De a vízen járáshoz szükség van arra is, hogy a vizek, illetve környezetük általános és egyedi sajátosságairól, tér- és időbeli változásairól kellő tájékozottsággal, tudással vértezzük fel magunkat. A vízitúrázás és -táborozás számunkra, pedagógusok számára akár túravezetőként, akár kísérőként veszünk részt benne komoly és felelősségteljes munka, melynek számottevő pedagógiai értéke van. Amellett, hogy a ránk bízottak egészségtudatos szabadidő-eltöltését szervezzük és irányítjuk, különösen jó alkalmakat kínálnak arra, hogy a vízi közlekedéshez szükséges technikai tudáson, szabályokon, táborozási ismereteken és közösségi normákon túl tantárgyi- szakmai tartalmakat is képesek legyünk közvetíteni tanítványainknak. A vizek természeti és ember alkotta környezete olyan interaktív és reflektív tanulási környezetet biztosít számukra, melyben szinte játszva sajátíthatnak el bizonyos földrajzi, fizikai és biológiai ismereteket. Ezek képezik az alapját a vizekhez kapcsolódó konkrétabb szaktudományi (pl. hidrológiai, vízépítéstani, környezettani) ismeretanyagnak is. A következőkben tekintsük át röviden azokat a jelenségeket és alapfogalmakat, melyekkel minden vízitúrázónak célszerű és illik tisztában lennie, s amit érdemes átadnunk tanítványainknak! A vizeken 90

91 történő sportolás, túrázást természetesen azok jellemző tulajdonságaira épül (Bánhidi 2011). Jelen jegyzetünkben csak a folyóvizekkel foglalkozunk, hiszen a kereslet és kínálat piacát tekintve főként ezekhez kötődik a vízitúrázás (Ujvári 2009). VII.2.1. Folyóvizek mérete, geometriai jellemzői A folyóvizek a forrásokból, csapadékból, olvadékvízből táplálkoznak. Az egy folyóvá, vagy folyammá egyesülő folyóvizek hierarchikus rendszerét vízrendszernek, vagy vízhálózatnak nevezzük. A főfolyóba különböző nagyságú patakok, mellékfolyók ömlenek. A felszíni vizekből álló vízhálózat sűrűsége függ az adott terület éghajlatától, növényzetétől, a felszín szerkezetétől és kőzeteinek minőségétől. A vízgyűjtő az a terület, melynek vizeit egy folyó vezeti le. Ezt a vízválasztók határolják, melyek többnyire a legmagasabb kiemelkedéseken húzódnak (topográfiai vízválasztó). Bővebben. Az ártér a folyóvölgy azon a része, melyet a legmagasabb árvizek elborítanak. Szabályozott folyók esetén arról beszélünk, amit korábban elborítottak. Az árvízmentesítési munkák keretében kialakított árvízvédelmi töltések az árteret hullámtérre és mentett oldalra (mentesített ártérre) osztják (1. ábra). 1. ábra: A folyóvölgy keresztszelvénye árvízmentesítés után. Forrás: 91

92 A folyóvízi túrázás terepe igen változatos, a folyók szélessége, mélysége, sebessége igen különböző, sőt az éghajlati sajátosságoknak megfelelően évszakonként, az időjárás függvényében változhat. A folyó medre, voltaképp az áramló víz által egyenetlenül kimunkált hosszanti árok. Legmélyebb részét mederfenéknek, oldalát oldalrézsűnek nevezzük. A rézsű és a part metszéspontja a partél. A folyásirány szerinti jobb oldal a folyó jobb, a szemben lévő pedig a bal partja. A folyómeder geometriája nem perdöntő összetevője a vízitúrázásnak, mégis elmondható, hogy a közepes és a kisebb, de még kényelmesen járható szélességű folyók tekinthetők ideálisnak. A túl széles folyók kiterjedt vízfelülete (pl. a Duna alföldi szakasza) kevesebb vizuális élményt kínál, mint a közeli partok üdítő látványa. A víz mélysége mindössze akkor befolyásolja a vízitúrázást, ha a sekély víz fizikailag gátolja a haladást. Jellemző példa a nyár második felében kialakuló kisvíz például a Hernádon. Bővebben. A meder keresztmetszetének alakját az áramló víz mechanikai energiája és a felszíni kőzetek keménysége alakítja. Az egyenes szakaszokon szimmetrikus, a kanyarulatokban aszimmetrikus keresztmetszetű, egyik oldalán mélyebb meder jön létre. A kanyarulatokban fellépő centrifugális erő ugyanis a víz tömegét a kanyarulat homorú oldala felé kényszeríti, így a folyó legnagyobb sebességű pontjait összekötő ú.n. sodorvonal is a homorú oldal felé tolódik. Ezért van, hogy a medermélység itt nagyobb, a rézsű meredek és alámosott. Kanyargó folyó esetén a sodorvonal ritkán esik egybe a vízszélesség felező pontjai összekötő középvonallal. A meder hosszmetszeti szelvénye a folyó mélységének változását mutatja. A folyók mélysége szélességükhöz képest nem túl nagy: a kisebbek 2-3 m, a nagyobb folyamok 10 m-t is meghaladó mélységűek lehetnek (Zseni, Bulla 2002). A folyó esésgörbéje a mederfenék, vagy a vízszint tengerszint feletti magasságát ábrázolja általában az eredettől a torkolatig, de adott túraszakaszra vonatkozóan is készíthető ilyen diagram. VII.2.2. A folyóvizek fizikai tulajdonságai Folyóink nyári vízhőmérséklete ideális a vízitúrázáshoz. A vízhőmérséklet magát a vízen való közlekedést kevésbé, ám a kiegészítő szabadidős tevékenységeket (strandolás, úszás, vízi játékok) annál inkább befolyásolja. A vízhőmérséklet a be- és kisugárzás függvényében változik, ugyanakkor 92

93 az állandó keveredés miatt a folyó keresztszelvényének minden pontján közel azonos. Ennek köszönhető az is, hogy a vízhőmérséklet napi ingása csak ritkán haladja meg az 1 o C-t. Érdekesség, hogy télen a mélyebb részeken is megindulhat jégképződés. Mivel a jég fajsúlya kisebb a vízénél, a mederfenéken és a vízben lebegő hordalékszemcséken kialakult kásajég a felszínre emelkedve táblákba áll össze. A tiszta vizű, vagy gyorsabb folyású folyók lassabban fagynak be (Moholi 1988). A vízhozam, illetve a vízállás nélkülözhetetlen adat a vízitúrázók számára. A folyó vízhozama a meder keresztszelvényén időegység (1 s) alatt átfolyó vízmennyiség (pl. a Duna nyári vízhozama m 3 /s). A vízhozam függ a vízgyűjtő terület nagyságától, az arra hullott csapadék mennyiségétől, a párolgás mértékétől és a meder kőzetanyagának víznyelő képességétől. A vízhozam növekedése a vízszint emelkedését, a folyó áradását, csökkenése a vízszint süllyedését, tehát az apadást jelenti. Vízjárásnak a vízszint szabályszerű ingadozását nevezzük. A vízjárás főként a vízgyűjtők felső területeire hullott csapadékmennyiségtől, annak évi eloszlásától, valamint, a hó- és gleccserolvadások időszakaitól függ. Hazai folyóinkat nedves kontinentális éghajlatunknak megfelelően tavaszi és nyár eleji áradások, illetve őszi és tél eleji minimumértékek jellemzik. A vízállást a mederbe telepített vízmérce 0 pontjához viszonyítva határozzuk meg (pl. Szegeden a 0 cm a Balti tenger közepes vízszintje felett 73,67 m-re van). A vízmércék a mederrézsű e célból kialakított helyeire, vagy különböző műtárgyakra (pl. partfalak, hidak, zsilipek) kerülnek kihelyezésre. A vízállás alapján megkülönböztetünk kis-, közép- és magasvizet, valamint árvizet, ha a folyó kilép a medréből. A vízállás-változás ismerete és követése a vízitúrázás szempontjából nagy jelentőségű, melynek napi adatairól az Országos Vízjelző Szolgálat vízállásjelentése tájékoztat. A jelentés településekhez rendelt, cm-ben megadott értéke a helyi vízmérce 0 pontjához viszonyított vízmagasságot jelenti, míg a közölt %-os érték az eddig mért legmagasabb vízhez (100%) viszonyított mederteltséget mutatja. A vízállásjelentés tudtul adja azt is, hogy a folyó apadó, vagy áradó állapotban van. Az áradások komoly korlátozó tényezőt jelenthetnek a vízitúrázásban. A patakok, kis folyók (pl. Sajó, Hernád, Rába) árhulláma gyorsan érkezik és gyorsan levonul, a nagyobb síksági folyóké lassabban, 93

94 ellaposodva halad. Az árhullámok levonulásának sajátos vonása, hogy frontja (eleje) meredekebb, mint apadó szakasza (2. ábra). Forrás: A gyors áradás kialakulásának veszélye nagy körültekintést igényel a túraszervezésben. Az áradások a víz felgyorsulásával, az áramlásviszonyok megváltozásával, a megnövekedett hordalékszállítással, víz alatt sodródó nem látható akadályokkal és a vízminőség romlásával növekvő kockázatot jelentenek. A partok elöntésével jó a kikötő- és táborhelyek is víz alá kerülnek. Már egy magasabb vízállás is csökkentheti a folyó turisztikai vonzerejét azzal, hogy elárasztja a strandokat pihenésre, napozásra alkalmas homokpadokat. A folyóvizek a gravitációs erő hatására mozognak a lejtőn. Sebességük függ esésüktől és pillanatnyi vízhozamuktól. Az esés azt jelenti, hogy 1 km-es szakaszon hány méterrel kerül lejjebb a folyó medrének szintje (pl. a Tisza esése Szegednél 0,03, ami 1 km-en mindössze 3 cm-t jelent). A víz, 94

95 áramlási sebessége a mederfenéken és az oldalrézsű mellett a legkisebb, a sodorvonal mentén pedig a legnagyobb. A víz a folyókanyarok homorú (külső) oldalán gyorsabban folyik, mint domború (belső) oldalán, sőt a belső oldalon akár meg is állhat, akár visszafelé folyhat (limány). A felszínen úszó hordalék mozgása jól mutatja a sodorvonal helyét. Az áradó víz gyorsabban, az apadó lassabban folyik. A folyásirányba, vagy azzal ellentétesen haladó túráknál mindezt célszerű figyelembe venni (Bánhidi 2013). A túl gyors folyóvizek többnyire alkalmatlanok a hagyományos értelemben vett vízitúrázásra, hiszen partjukon nehéz kikötni, s vízszintjük szintén gyorsan változhat. Mindezek miatt inkább az extrém sportok, kedvelői számára lehetnek vonzóak. A leglassabb folyók nem jelentenek veszélyt a túrázók számára, így nem is zárhatóak ki a vízitúrázás potenciális célterületei közül. A tapasztalatok szerint azonban mégsem tartoznak a kedvelt desztinációk közé, mivel a vízitúrázás résztvevői számára az attrakció részét képezi az esetenkénti emberi erő nélküli haladás is, amikor maga a víz sodorja a hajót, így evezés nélkül ( csorogva ) időlegesen aktívból passzív turistává válva is előrébb jutnak a vízen (Donka 2012, pp. 9-10). A folyóvizekben a hullámok a szél, valamilyen akadály, illetve a vízen haladó járművek nyomán keletkeznek. A hullámok által keltett oldalirányú erők a kisebb vízijárművek felborulásához vezethetnek, amennyiben nem fordítják azokat a hullámokkal szembe (Bánhidi 2013). VII.2.3. A folyók munkavégző képessége, szakaszjellege A folyóvíz mozgási energiája arányosan nő a víz tömegével és esésével. A folyóvíz sebességét fékezi saját részecskéi között fellépő belső súrlódása (pl. a víz viszkozitása 0 o C-on kétszer akkora, mint 25 o C-on), valamint medrének falával fellépő külső súrlódása (pl. durva törmelékes, vagy sekély mederben). A folyóvíz ereje melyet a súrlódás nem emészt fel a meder laza részeit kimozdítja, hordalékként magával sodorja. A folyóvíz medermélyítő (lineáris) és a partfalakat is támadó oldalazó (laterális) eróziót végez. Az erózió mértéke a víz sebességétől, tömegétől és a medret felépítő kőzetek minőségétől függ. Hordalékát a folyó energiájának függvényében oldott állapotban, görgetve, ugráltatva (szaltáció) és lebegtetve (flotáció) szállítja. Ha a folyóvíz sebessége csökken, elsőként nagyobb szemcseméretű hordalékát rakja le. Ahol esése nagyobb, vagy medre összeszűkül, növekszik energiája, így eróziós tevékenysége is fokozódik. Áradáskor több hordalékot szállít, mint kisvízkor (Moholi 1988). Szállítás közben a nagyobb kőzetdarabok (görgetegek) elaprózódnak, kaviccsá, homokká, majd finom szemcséjű iszappá válnak. A hordalék egyben a folyó vésője is, de koptató munkát (korrázió) csak a durva törmelékkel, kaviccsal, homokkal végez. Minél nagyobb a folyó sebessége, s minél több vizet szállít, munkaképessége annál nagyobb. A külső erők működésére jellemző pusztítás szállítás felhalmozás hármas törvénye a folyóvizekre is érvényes, ezért a folyók szakaszjellege mindezek függvényében változik. 95

96 Felsőszakasz (bevágódó) jellegűnek nevezzük a folyót, amennyiben munkaképessége nagyobb, mint amennyi a hordalékszállításhoz szükséges. Itt sebessége nagy, pusztító munkát végez és hordalékot termel. Mélységi eróziója következtében mederszelvénye keskeny, V-alakú. Kemény kőzetbe vágódó folyók meredek, néha függőleges falú szurdokvölgyeket, hasadék- vagy sikátorvölgyeket, kanyonokat alakítanak ki. Ha a vízfolyás keményebb, ellenállóbb kőzetről gyorsabban pusztulóra ér, köztük szintkülönbség alakul ki, ami zuhatagok, vízesések kialakulásához vezet. Ha a folyó munkavégző képessége éppen akkora, amennyit a hordalékszállítása felemészt, akkor oldalazó, vagyis középszakasz jellegűvé válik. Ebben a relatíve egyensúlyi állapotban a folyó széles, aszimmetrikus völgyben, folyamatosan fejlődő kanyarulatokkal (meanderekkel) halad. A meanderek úgy jönnek létre, hogy a partnak ütköző víz sodrát a part ellenállása a szemközti part felé irányítja, mely arról is visszaverődik. A centrifugális erőnek is engedelmeskedő víztömeg a kanyarulatok homorú oldalán a medret mélyíti, az átellenes, domború oldalt a lelassuló víz viszont folyamatosan töltögeti. Minél nagyobb a kanyar görbülete annál nagyobb a homorú part eróziója és annál gyorsabban épül a domború part. Az ilyen formán túlfejlődött meandert a folyó árvíz idején lefűzheti, futását kiegyenesítheti. A lefűződött meander, a holtág (morotvató). A folyók futásfejlettsége, az adott szakasz kanyargóssága fontos turisztikai vonzerő lehet. A szabályozásokkal kialakított, vagy a csatornákra jellemző egyenes szakaszok monotonitásuk miatt kevésbé vonzóak. Kis lejtésű területre érve a folyó sebessége lecsökken, energiája már nem elegendő az addig hozott hordalék továbbszállítására, megkezdődik annak lerakása, a kavics- és homokpadok, zátonyok, szigetek építése. A hordalékot kerülgető szerteágazó, majd újraegyesülő folyóágak valóságos szövevényt alkotnak. Az ilyen folyószakaszt alsószakasz (feltöltő) jellegűnek nevezzük. A földtörténeti múltban ilyen formán, saját hordalékukkal, majd azon tovább haladva töltötték fel a kiterjedt alföldjeiket a folyók. Ha a folyó hegységből lép ki a síkságra durva szemcsés hordalékából hatalmas hordalékkúpokat épít (pl. Szigetköz, Csallóköz). A folyók szakaszjellegének térben és időben történő megváltozása a folyóteraszok kialakulásához vezet. 96

97 Bár minden szakasznak megvannak az értékei a turizmus, ezen belül is a víziturizmus számára, a legszélesebb körű vonzerőkkel a középszakasz-jellegű folyók rendelkeznek. A víz sebessége az ideálisnak tekinthető sávban van, biztonságos rajta a hajózás és nem csak a vízen közlekedők, hanem a parton nyaralók számára is megfelelő környezetet biztosít az üdülésre, mivel a viszonylag kis sebesség miatt gyorsan fel is melegszik (Donka 2012). VII.2.4. A folyóparti élővilág A vízitúrázást egyedülálló természetessége és természet-közelisége teszi kiemelt rekreációs tevékenységgé. Folyóinkat zöld szalagként kísérik az ártéri erdők, melyek között található erdőrezervátum, de vannak természetközeli puhafaligetek, valamint különböző faültetvények is. Természetes körülmények között a parton, a hullámtéri morotvák szélén és a zátonyokon bokorfüzesek vetik meg lábukat. Mögöttük, kicsivel magasabb térszínen, fiatal öntéstalajon alakulnak ki a fűz- és nyárfajokból álló puhafaligetek, melyeket évente általában 2-4 hónapig borít víz (Cseh 2013). Az ártéri ligeterdőkbe ültetett idegenhonos, inváziós fajok, mint az amerikai kőris, vagy a zöld juhar gyorsan szaporodnak. A cserjeszint fejlettsége változó, de jellegzetes látvány a fákra felkúszó liánok tömege. A folyók magasabb árterein korábban díszlő keményfaligetek a folyószabályozási és vízrendezési munkák következtében eltűntek, a még fellelhető tölgyesek csupán származékerődnek tekinthetők. 97

98 Bővebben. Természetesen előfordul az is, hogy az erősebben szabályozott vízfolyások, kisebb folyók, csatornák partjain csak lágyszárú növényzet látható, melynek jóval kisebb esztétikai élményt kínál, mint az erdősült partok látványa (pl. Zagyva). A mederben kialakuló buja növényzet, a növényzettel való részleges fedettség (például a Túr mentén vagy a Szigetközben) különleges hangulata miatt kivételes vonzerőt jelent a vízitúrázás számára, amennyiben azonban akadályozza vagy lehetetlenné teszi a haladást (például a Zala esetén), kizáró tényezővé válik (Donka 2012). Napjainkban a hullámterek hasznosítására az erdő- és vadgazdálkodás a jellemző, és a természetvédelmi szempontok előtérbe kerülésével. VII.3. Hasznos linkek: Árterek élővilága 98

99 A Bodrog természeti értékei 99

100 A Tisza-völgy élővilága A Dunakanyar élővilága 100

101 A Szigetköz élővilága Gemenc élővilága 101

102 A Maros élővilága A Kőrösök élővilága 102

103 Duna, Tisza, Rába Vízföldrajzi fogalomgyűjtemény 103

104 VII.4. Irodalom 1. Barna Gy., Kiss G., Győri F.: Ökoturizmus és rekreáció a Felső-Rába mentén. Kézirat. SZTE JGYPK Testnevelési és Sporttudományi Intézet, Szeged, 44 p. 2. Bánhidi M. 2011: Sportföldrajz. Dialóg Campus, Budapest-Pécs, 223 p. 3. Bánhidi M. 2013: Vízi és vizekmenti turizmus alapjai 2. MSTT Sportturizmus Szakosztály, Győr-Budapest, 122 p. 4. Cseh V. 2013: Tanulmány a Maros menti hullámtéri erdők tájbeli jelentőségéről és szénmegkötésük modellezéséről. SZTE TTIK Ökológiai Tanszék. Szeged 5. Donka A. 2012: A vízitúrázás célterületeinek természeti szempontú értékelése. Természetföldrajzi Közlemények a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézetéből 1 (2) pp Kollarik A. 1992: A turizmus földrajzi alapjai. Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző, Budapest, 205 p. 7. Michalkó G. 1999: A városi turizmus elmélete és gyakorlata, MTA FKI, Budapest, 165. p. 8. Moholi K. 1988: A víz földrajza. In: Futó J. (szerk.) Általános természeti földrajz. Tankönyvkiadó, Budapest, pp Németh I., Némethné Katona J. 1997: Zöld kalandra fel! Környezetvédelemről túrázóknak - turistaságról környezetvédőknek Ujvári K. 2009: A Tisza-völgy vízi turizmusának fejlesztési lehetőségei. Modern Geográfia, 4., _4.pdf 11. Zseni A., Bulla M. 2002: Vízminőségvédelem. SZIE, Győr, 168 p. 104

105 VIII. Vízi tábor és vízi túrázás szerepe az iskolákban Domokos Mihály A vízi táborozásnak, vízi túrázás szervezésének alapvető feltétele, hogy a tábor lebonyolításában résztvevő tanárok, oktatók, felnőttek rendelkezzenek a túraszervezési, a vízi közlekedés és vízen tartózkodást rögzítő jogszabályok alapos ismeretével. Gyakorló tanároknak, leendő túratervezőknek az alapvető jogszabályi háttereket az alábbiakban foglaljuk össze. Nem kötelező az összes szabály ismerete, de a biztonságos, balesetmentes és szabályszerű vízen való közlekedés alapvető szabályismeretek nélkül felelőtlenség és tilos! Alapvető szabályok A vízitúrázáshoz szükséges alapismeretek az alábbi szabályzatok és rendeletekből lettek összeállítva. 57/2011. (XI. 22.) NFM rendelet a víziközlekedés rendjéről (Hajózási Szabályzat) 46/2001. (XII. 27.) BM rendelet a szabad vízen való tartózkodás alapvető szabályairól Vízitúrákat folytató személyek hajózási szabályai A kajak, kenu, evezős csónak, vízi sporteszköz stb. a vízi jármű kategóriába tartozik. A közlekedési szabályok alapján a kajak, kenu kategória ha nem versenyzés és edzési célt szolgál-, csónak kategóriába tartozik közlekedési szabályok szerint. VIII.1. Csónakvezetés személyi feltétele! Nagyon fontos az, hogy egy vízi túra során a nagykorúság határának átlépésével felelősség is jár. Ezért a csónakvezetők lesznek azok a személyek, akik a vízi közlekedés rendjét be kell, hogy tartsák. A túravezető (társadalmi szervezet vezetője, edző stb.) csak a kiskorú és gyermekkorú személyek közlekedésben elkövetett magatartásáért felel a szabályzat szerint. Mindenki a saját vízi járműjének a vezetője, ha azt irányítja. Csónakot és nyilvántartásba vételre nem kötelezett vízi sporteszközt, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik a) a 14. életévét gépi hajtású vízijármű esetében 17. életévét betöltötte, b) úszni tud, c) a vezetésben kellő gyakorlattal rendelkezik, és d) ismeri az e Szabályzat rendelkezéseit, valamint az igénybe vett vízterület sajátosságait. 105

106 Ha több személy tartózkodik a csónakban vagy nyilvántartásba vételre nem kötelezett vízi sporteszközön, indulás előtt 16. életévét gépi hajtású vízijármű esetében 17. életévét betöltött, valamint b)-d) pontjában foglaltaknak megfelelő vezetőt kell kijelölni. Sportegyesület 14. életévét be nem töltött, úszni tudó és az e Szabályzat rendelkezéseit ismerő sportolója csónakot, illetve gépi hajtás nélküli vízi sporteszközt a sportegyesület edzőjének irányítása és felügyelete. A mentőeszköz használatával és mentőmotoros (mentőmotoros: a hajózási hatóság által rendeltetésszerű mentésre alkalmasnak nyilvánított, a meghatározott követelményeknek megfelelő kisgéphajó), vagy kísérő kisgéphajó (kísérő kisgéphajó: oktatás, edzés, verseny és vízi rendezvény ideje alatt a vitorlás és evezős csónak vagy vízi sporteszközök, vitorlás kishajó, illetve vízben lévő személyek kísérését, szükség esetén mentést szolgáló, saját gépi berendezéssel hajtott kishajó), biztosítása mellett vezethet. Az edző felügyelete akkor tekinthető teljesítettnek, ha a. minden sportolóra folyamatos rálátása van, és b. a segítségnyújtáshoz vagy beavatkozáshoz 2 percnél több idő nem szükséges. VIII.2. Vízitúra vezetőkre vonatkozó hajózási előírások! Szervezett, csoportosan haladó evezős vízijárművek részvételével zajló vízitúra tíznél több evezős vízi jármű részvétele esetén vízi túravezető vezetésével bonyolítható le. Említett vízi túra elindulását, túravezetőjének személyét és a tervezett útvonalat a túravezető az indulást megelőzően köteles bejelenteni a területileg illetékes vízirendészeti szervnek. A vízi túravezetőre a túrában részt vevő vízi járművek és személyek vonatkozásában az edzőre meghatározott szabályokat kell alkalmazni. - irányítás és felügyelet, - mentőeszköz használata, - mentőmotoros vagy kísérő kisgéphajó, (szükséges képesítés szolgálati célú kisgéphajó vezetői képesítés, hajós szolgálati könyv) A vízi túra vezető- felügyelete akkor tekinthető teljesítettnek, ha a) minden sportolóra folyamatos rálátása van, és b) a segítségnyújtáshoz vagy beavatkozáshoz 2 percnél több idő nem szükséges. A kísérő kisgéphajó is elégséges a túrák kísérése során, de a fentiekben leírtak szerint az edzőre vonatkozó szabályokat be kell tartani. A vízi túra vezetőjének vízi járművét a U kódlobogójával kell megjelölni. A lobogó (oldalélének) mérete legkevesebb 0,3 m és az helyettesíthető azonos megjelenésű táblával. 106

107 A vízitúra vezetője jogosult a túra résztvevőinek közlekedési magatartására vonatkozó utasítást adni, amelyet a résztvevők kötelesek végrehajtani. VIII.3. Általános szabályok! Vízi túra korlátozott látási viszonyok között nem folytatható! Korlátozott látási viszony: 1000 m-nél kisebb látótávolság, (köd, homály, hóesés, zápor vagy egyéb ok által korlátozott láthatóság;) Egyéb ok a sötétség, ha a látótávolság 1000 méternél kisebb! VIII.3.1. Vízijármű vezetésére való alkalmasság: Olyan személy vezethet és a vezetés olyan személynek engedhető át, aki a) nem áll a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt, szervezetében nincs szeszes ital fogyasztásából származó alkohol vagy más hasonlóan ható szer (például kábítószer, gyógyszer, ezek kombinációja), b) nem mutatja látható jeleit a fáradtságának, Vízijárművet az időjárási, a forgalmi és a hajóútviszonyoknak, valamint a hajózás biztonságát befolyásoló egyéb körülményeknek megfelelően kell vezetni. VIII.3.2. Csónak, vízi sporteszköz és kishajó közlekedés szabályai: A túra közlekedése során a kajak, kenuval történő közlekedés, evezős (kézi) csónakkal történő közlekedési szabályokat kell figyelembe venni. Csónakkal, vízi sporteszközzel és kishajóval a parttól vagy kikötőhelyről elindulni és menetirányt változtatni akkor szabad, ha az a víziközlekedés más résztvevőit nem zavarja és vízben tartózkodó személyt nem veszélyeztet. Ha azonos hajtású csónakok vagy vízi sporteszközök (a vitorlával haladók kivételével) egymás útvonalát keresztezik, a jobbról érkezőnek van elsőbbsége. Találkozás esetén (szembeni haladás) jobbra kell mindkét evezős vízi járműnek tartani és bal oldalukkal kell találkoznia. A nem gépi erővel és nem vitorlával hajtott csónak (kézi) és vízi sporteszköz (kézi) találkozáskor és keresztezéskor köteles a vitorlával haladó csónak és vízi sporteszköz útjából kitérni. Csónakkal (kivéve a hajó csónakját), kishajóval (kivéve a hajó kisgéphajóját), továbbá vízi sporteszközzel 107

108 a) a menetben lévő nagyhajó útvonalát a nagyhajó haladási irányában 1000 méternél kisebb távolságon belül keresztezni, b) a menetben lévő, két gyors, percenként szor felvillanó sárga villogó fényt viselő gyorsjáratú hajó útvonalát a gyorsjáratú hajó haladási irányában 1500 méternél kisebb távolságon belül keresztezni, c) az a) és b) pontban meghatározott, menetben lévő hajókat hátulról 60 m-nél, továbbá oldalról feltéve, hogy a víziút méretei ezt lehetővé teszik 30 m-nél kisebb távolságra megközelíteni tilos. Kikötött úszólétesítmény és a part közötti vízterületen, a kötelek, támdorongok, kikötői eszközök, az alacsonyvezetésű köteles komp kifeszített kötele alatt közlekedni, és a kötelet mindkét irányból az attól mért 50 méternél kisebb távolságra megközelíteni tilos. VIII.4. Fürdőzés szabályai! Vízben tartózkodó személyt a mentés esetét kivéve Csónakkal és vízi sporteszközzel, valamint a nem vitorlával és nem gépi erővel haladó csónakkal legalább 10 m, távolságban úgy kell kikerülni, hogy az a vízijármű és a közelebbi part vagy az őt kísérő vízijármű között maradjon. A vízben tartózkodót a vízijármű közeledésére szükség esetén kiáltással is figyelmeztetni kell és a vízijármű sebességét olyan mértékre kell csökkenteni, hogy az ne okozzon hullámzást a vízben tartózkodó közelében. Fürdés céljából a vízijárművet csak a vezető engedélyével szabad elhagyni. A vízijárművet elhagyó fürdőzőt mindaddig követni kell mentésre készenlétben -, amíg az nincs teljes biztonságban. A 46/2001 BM rendelet előírja azokat a tiltó rendelkezéseket, ahol nem szabad fürödni. A fürdésre kijelölt területek többségben városok területén vannak. Fürdésre kijelölt vízterületen kajakkal, kenuval, csónakkal közlekedni tilos! Fürdésre kijelölt terület vörös-fehér-vörös függőleges csíkozású bójás vízterület. Tilos fürdeni: a) hajóútban; b) hajóutat és hajózási akadályt jelző bóják, nagyhajók, úszó munkagépek és fürdés célját nem szolgáló úszóművek 100 méteres körzetében; c) vízlépcsők és vízi munkák 300 méteres, hidak, vízkivételi művek, egyéb vízi műtárgyak, komp- és révátkelőhelyek 100 méteres körzetében; d) kikötők, úszóműves kikötőhelyek, úszóműállások, hajóhidak, veszteglőhelyek, vízisportpályák, vízi repülőterek és hajókiemelő berendezések területén és 100 méteres körzetében; e) egészségre ártalmas vizekben; 108

109 f) a kijelölt fürdőhelyek kivételével a határvizekben és a városok belterületén lévő szabad vizekben; g) vízi jármű kísérete nélkül a Balaton Somogy megyéhez tartozó területén, a parttól 1000 méternél, Veszprém és Zala megyéhez tartozó területén a parttól 500 méternél nagyobb távolságra, valamint a Tisza-tó területén a parttól 500 méternél nagyobb távolságra; h) éjszaka és korlátozott látási viszonyok között, kivéve, ha a vízfelület megvilágított, és legfeljebb a mély víz határáig; i) ahol azt tiltó tábla jelzi. VIII.5. Csónak és kishajó biztonsági követelményei! A csónak legkisebb biztonsági távolsága: a) a Balatonon 0,3 m, b) más vízterületen 0,25 m. Biztonsági távolság: a kishajó vagy a csónak vízmentes oldala, illetve fartükre felső szélének legmélyebb pontja és a tényleges merülési sík közötti legkisebb távolság. A csónak (kajak, kenu) a víziközlekedésben ezek megtartásával vehet részt. Ha a csónak használatakor a megengedett legkisebb biztonsági távolság ideiglenesen nem tartható meg, a csónakban és kishajóban tartózkodó személyek mentőmellényt viselni kötelesek VIII.6. A csónak és a vízi sporteszköz használata! A menetben levő csónakban tartózkodóknak a csóváló evezést (védlizés) vagy csáklyázást vagy más munkát végző személy kivételével tilos állni! A csónak vezetője a beszállás előtt köteles tisztázni, hogy a csónakban helyet foglaló személyek tudnak-e úszni és azok nyilatkozata, továbbá az e Szabályzat rendelkezései alapján a mentőfelszerelés elhelyezéséről, továbbá alkalmazásra való készenlétéről köteles gondoskodni. Vízen levő (közlekedő vagy veszteglő) csónakban tartózkodó úszni nem tudó, valamint 14 évnél fiatalabb személy, továbbá vízi sporteszközön közlekedő minden személy köteles mentőmellényt viselni. A sportegyesület edzője, illetve az ifjúsági társadalmi szervezet csapatvezetője felel a felügyelete alatt csónakot vagy vízi sporteszközt vezető és képesítéssel nem rendelkező kiskorú sportoló közlekedésben tanúsított magatartásáért, továbbá az e Szabályzatban előírtak megtartásáért. Csónak vagy vízi sporteszköz vezetését az e Szabályzat egyéb rendelkezéseinek megtartásával csak partközelben, hajóúton kívül, kikötőben az üzemeltető által kijelölt 109

110 részen, motoros vízi sporteszköz vezetését a hajózási hatóság által engedélyezett zárt vízi sportpályán szabad oktatni és gyakorolni. A csónakból indulás előtt és szükség esetén menetben is el kell távolítani a stabilitását és úszóképességét befolyásoló mennyiségű vizet. VIII.7. Vízi túra-köteles komp közlekedésének biztonsági szabályai! A köteles kompot és a kötelet megközelíteni 50 méteren belül TILOS! Az alacsony vezetésű köteles komp kifeszített kötele alatt közlekedni TILOS! Csónak vezetője (túravezető) hangos kiáltással kellő időben köteles figyelmeztetni a komp személyzetét a hajóút felszabadítására, így az alacsonyvezetésű kompkötél leeresztésére. Az alacsonyvezetésű köteles komp kötelének kifeszített állapotát, a komp hajóút felőli oldalán a sárga villogó fénnyel kell jelezni. Az alacsonyvezetésű köteles komp kötelének leeresztett állapotát a kompon a közeledő hajókról jól látható nappal 45 fokos szögben megdöntött rúdon fehér zászló vagy tábla, éjjel minden oldalról látható szokásos fehér fényű lámpa kihelyezésével kell jelezni. VIII.8. Kötelező tartozékok elhelyezésének követelménye: Kajak, kenu, kilbót, szkiff, dubló, triplett, továbbá a 2,5 m-nél kisebb testhosszúságú csónak esetében a vízijárműbe a következő kötelező felszereléseket kell alkalmazni: - mentőmellény a csónakban tartózkodó személyek számának megfelelően, - evező a csónak hajtásának megfelelően, de legalább 1 db, - legalább 1 liter űrméretű vízmerő eszköz vagy szivacs - 1 db kikötésre alkalmas, megfelelő állapotú kötél vagy lánc 5 fm. A vízitúrát kísérő kisgéphajó kötelező felszerelését a kishajó levélbe bejegyzett felszerelési jegyzék szerint kell biztosítani! VIII.9. Egyéb betartandó szabályok vízi túrázás során: A Tisza folyó hullámtere Natura 2000 természeti terület, valamint több folyóparti rész fokozott védelem alatt álló természetvédelmi terület. Ezért fontos, hogy ha ilyen helyen kötünk ki, akkor nagyon szigorú szabályok vonatkoznak a túrázókra. Ilyen pl. a tűzgyújtási tilalom, fagyűjtési, fakivágási tilalom, környezetszennyezési tilalom (pl. szemetelés) és csendháborítási tilalom stb. Fokozott védelem alatt álló területen nem is köthetünk ki. Ezek megszegése vagy szabálysértés, de súlyosabb esetben (pl fakivágás) bűncselekményi kategória is lehet. 110

111 Az útiterv készítése során fel kell keresni az illetékes Nemzeti Park természetvédelmi őreit és információt kell kérni arról a helyről (folyópartról) ahová a pihenésünket a kikötésünket tervezzük. A túrázás során előfordulhat, hogy horgászati tevékenységet is végezünk, ezért fontos, hogy megfelelő engedéllyel rendelkezzenek azok a személyek, akik a horgászbotot kezelik, valamint a horgászati jogi normákban leírtakat is be kell tartania a horgászó személynek. A vízi KRESZ az interneten megtalálható, mivel betartása vízitúrán kötelező! A törvény nem tudása nem mentesít a büntetés alól! A biztonságos víziközlekedés betartása érdekében az alábbi szabályokat be kell tartani! A talán leglényegesebb öt szabály: 1. A vízen úszó, vagy a parton elhelyezett négyzet alakú, piros-fehér piros csíkozású tábla jelentése: BEHAJTANI TILOS! 2. A vízen úszó, vagy a parton elhelyezett piros, illetve zöld/fekete bója a hajózóút bal, illetve jobb szélét jelöli. Vízitúrázóknak folyásirányban haladva sem szabad tartósan a hajózóútban menni, azt csak keresztezni szabad a 4. pont előírásainak betartása mellett. 3. A hajó hangjelei közül egy rövid azt jelenti, hogy jobbra fordul; két rövid, hogy balra fordul; három rövid, hogy hátra megy; egy hosszú figyelem; sok rövid pedig azt jelenti, hogy TÉRJ KI ELŐLEM! 4. A hajókat oldalról 30 m-re, hátulról 60 m-re szabad megközelíteni; a hagyományos hajó útvonalát m-en belül, a szárnyas hajó útvonalát m-en belül tilos keresztezni; 5. A hajóban kell lenni 1db legalább 5m hosszú kikötő kötélnek; minden benne utazó számára mentőmellénynek (a mentőmellényt a 16 éven aluliaknak, és az úszni nem tudóknak viselniük is kell); 1 db 1 literes vízmerő edénynek vagy szivacsnak; 1 db fehér fényű lámpának. A legfontosabb szabályok ismeretén túl a tanároknak, oktatóknak, a hajóban irányító kormányosnak az alábbi alapvető vízi KRESZ táblák ismerete elengedhetetlen. Egyértelmű táblák értelmezéséhez a balesetmentesség elkerülése érdekében magyarázat tartozik. VIII.10. VÍZI KRESZ TÁBLÁK FORDÍTÓHELY Fokozott figyelmesség nagy hajók részére kijelölt forduló hely. Túrázók akadályozhatják a fordulást. MEGFORDULNI TILOS 111

112 KORLÁTOZOTT ÁTJÁRÓ- VAGY HAJÓÚTSZÉLESSÉG (MÉTERBEN): KÖTELEZŐ HALADÁSI IRÁNY Kötelező a haladási irányt túrázóknak is be kell tartani! FOKOZOTT ELŐVIGYÁZATOSSÁG Veszélyhelyzetet jelez! MEGÁLLÁS 1000 m- re 112

113 DUZZASZTÓMŰ Megközelítése a táblán jelzett távolságig (pl.:300 m) ÁTHALADNI TILOS Fokozottan tiltó tábla! Pontonhidak esetén az átkötőhelyek pontonjai fölött vannak elhelyezve (pl: csongrádi pontonhíd). A JELZETT TERÜLETEN ÁTHALADNI TILOS Hidak jelzése a hajózási útszakaszon való áthaladást kell követni, mert a tiltott helyen veszélyhelyzetek lehetnek. KEDVTELÉSI CÉLÚ HAJÓK KÖZLEKEDÉSE ENGEDÉLYEZETT Pontonhidak áthaladási helyét jelzi, fokozott figyelemmel a folyó sodrási sebességének figyelembevételével, csak egyes oszlopban, a tábla irányában, kellő távolságban (10-15 m a hajók között) kell áthaladni a túrázóknak (pl.: csongrádi pontonhíd) KEDVTELÉSI CÉLÚ HAJÓK KÖZLEKEDÉSE TILOS TILALOM VAGY EGYIRÁNYÚ KÖZLEKEDÉS VÉGE FELOLDÁSA, ILLETVE FELOLDÁSA 113

114 SZABADON KÖZLEKEDŐ KOMP m-re NEM SZABADON KÖZLEKEDŐ KOMP Kompátkötés parton veszteglő komp esetén a kikötéssel ellentétes oldalon lehet áthaladni. Menet közbeni komp előtt áthaladni szigorúan tilos! Az evezést méterre a komp áthaladási vonalától abba kell hagyni és a hajóban történő hátraevezéssel, míg a komp a túlsó oldalon ki nem köt. (pl.: mindszenti komp, tápéi komp) VIII.11. Vízi tábor szervezésének alapvető feladatai A vízitáborozás, vízitúrázás tervezési és szervezés ismeretanyagát számtalan útikönyv, dokumentációban megtalálható. Mi a biztonságos táborozás alapszabályait és alapszervezési feladatait gyűjtöttük össze. Vízi tábor szervezésében érvényesíteni kell az általános táborszervezési feladatokat. A vízi tábor célja és feladata alapján sajátos, speciális tervezési, szervezési feladatokat igényel. Tábort szervezni csak nagy körültekintéssel szabad, mert több ember programját ronthatjuk el hosszabb időre. Az állótábor Állóvizek, tavak környékén szervezhető, a helyszínen állandóan táborhelyet kell építeni. Sajátossága egy konkrét helyhez kötött, a napi programhoz igazodottan, meghatározott távolsági szakasz megtételét követően, ugyanarra a táborhelyre térünk vissza. A tábor időtartama alatt egy helyen tartózkodunk. A megfelelő táborhely megválasztásával jó feltételek biztosíthatók a tábor, különböző programjainak. A vízieszközök napi szállításáról nem kell gondoskodni! (Pl.: Balaton, Velencei tó, Tisza tó stb.) A mozgótábor Folyóvizek mentén szervezhető. a következő helyszínre indulás előtt tábort kell bontani.a táborbontást követően újabb, napi tervezett túraszakasz és megtételét egy új táborhelyszínre való érkezés követi. Sajátossága, hogy változatosságot biztosít és hosszabb túraszakaszok és változatos terepviszonyok között az élményszerűség fokozható. Ha nem campingbe vagy nyílvános helyszínre szervezzük a 114