Előszó Bevezetés... 18

Átírás

1 Tartalom Előszó Bevezetés fejezet: A tudomány és a vallás kapcsolatának négy szemléletmódja Konfliktus Természettudományos materializmus Bibliai literalizmus Függetlenség Elkülönülő tartományok Eltérő nyelvek és funkciók Párbeszéd Előfeltevések és a határok kérdése Metodikai és fogalmi párhuzamok Integráció Természeti teológia A természet teológiája Szisztematikus szintézis fejezet: Csillagászat és teremtés Konfliktus A véletlen világegyetem A teremtés és az ősrobbanás összhangba hozása Függetlenség A teremtés vallásos jelentése A teremtéstörténetek szerepe Párbeszéd A kozmosz megérthetősége A kozmosz esetlegessége Integráció Tervezés: az antropikus elv Isten mint Teremtő modelljei Az emberiség jelentősége... 94

2 3. fejezet: A kvantumfizika következményei Konfliktus Isten egy determinisztikus világban Isten és a véletlen Függetlenség A kvantumelmélet instrumentalista képe A komplementaritás leckéje Párbeszéd A megfigyelő szerepe Holisztika a kvantumvilágban Integráció Keleti misztika és a kvantumelméleti holizmus Isten és a kvantumelméleti indetermináltság fejezet: Evolúció és folyamatos teremtés Konfliktus Evolúciós materializmus A neodarwinizmus hívő kritikája Függetlenség Egymástól különböző domének és módszerek Elsődleges és másodlagos okság Párbeszéd Bonyolultság és önszervezés Az információ fogalma A szintek hierarchiája Integráció Evolúciós tervezés Isten és a folyamatos teremtés Folyamatfilozófia fejezet: Genetika, idegtudomány és emberi természet Konfliktus Reduktív materializmus Szociobiológia és emberi erkölcs Genetikai determinizmus és emberi szabadság Függetlenség A test és a lélek dualizmusa Test és lélek: kiegészítő nézőpontok Bűn és megváltás Párbeszéd Az idegtudományok és a megtestesült én Az antropológia és a társadalmi én A számítógép és az agy Integráció Biológiai szervezet és felelős én Az elme és az agy: egyazon folyamat két aspektusa Folyamatfilozófia fejezet: Isten és a természet Konfliktus Az istenhit naturalista kritikája Vallási naturalizmus Függetlenség Elsődleges és másodlagos okság Egymást kiegészítő leírások Párbeszéd Isten mint egy önszervező folyamat tervezője Isten mint információközlő Isten önkorlátozása Integráció Isten mint a határozatlanság meghatározója Isten mint felülről lefelé ható ok Folyamatteológia Névmutató Tárgymutató

3 Előszó A vallás és a modern természettudomány első találkozása a XVII. században békés volt. A tudományos forradalom szereplőinek legtöbbje jámbor keresztény volt, akik azt tartották, hogy tudományos munkásságuk során a Teremtő keze munkáját tanulmányozzák. A XVIII. században sok természettudós egy olyan Istenben hitt, aki megtervezte az univerzumot, nem hittek azonban abban a megszemélyesített Istenben, aki aktívan beavatkozik a világ dolgaiba és az emberek életébe. A XIX. századra viszont néhány természettudós szembefordult a vallással jóllehet maga Darwin azt a nézetet vallotta, hogy az evolúció folyamatát Isten tervezte meg (az egyes fajok részletes tulajdonságait azonban nem). A XX. században a vallás és a természettudomány kölcsönhatása sokféle formát öltött. Az új tudományos felfedezések kihívást jelentettek sok klasszikus, vallásos elképzelés számára. Erre válaszul egyesek a hagyományos tanokat vették védelmükbe, míg mások elvetették a hagyományokat, megint mások pedig a természettudományok új eredményeinek fényében újragondolták a régóta igaznak tartott fogalmakat. Az új évezredbe lépve bizonyíthatóan megnőtt a természettudósok és a teológusok körében az érdeklődés ezen kérdések iránt, de a média és a széles közvélemény is fokozott érdeklődést tanúsít. Könyvünk egyes fejezeteiben az alábbi hat kérdést fogjuk részletesen tárgyalni. Természettudomány és vallás: ellenségek, idegenek vagy partnerek? A természettudományt és a vallást gyakran halálos ellenségeknek tekintik. Mindkét tábor egyes képviselői erőszakos háborúskodást folytatnak, különösen az evolúció kérdéséről. A konfliktus azonban elkerülhető, ha a természettudományt és a vallást egymástól különálló és kellően távoli területeket elfoglaló idegeneknek tekintjük. A természettudományt 13

4 állítólag az események közötti oksági viszonyok érdeklik, míg a vallás életünk értelmével és céljával foglalkozik. E kétféle vizsgálódás egymást kiegészítő nézőpontokból mutatja meg a világot, amely nézőpontok függetlenek egymástól, ezért nem kerülnek konfliktusba egymással. Napjainkban azonban sokan ennél alkotóbb szellemű, partneri viszonyt keresnek. Úgy gondolják, hogy a természettudomány olyan kérdéseket vet fel, amelyeket ő maga nem képes megválaszolni. Miért létezik egyáltalán a Világegyetem? Miért olyan a belső rendje, amilyennek látjuk? Intelligens tervezés eredményeként jött-e létre? A párbeszéd sok résztvevője tisztában van saját szakterülete korlátaival, ezért nem állítja, hogy az összes feltett kérdésre tudja a választ. Ehelyett úgy vélik, hogy tanulhatunk egymástól. Egyes teológusok újrafogalmazzák az Istenről és az emberi természetről kialakított hagyományos képet. Figyelembe veszik a természettudományok újabb eredményeit, miközben megpróbálnak hűek maradni vallásos meggyőződésük legfőbb üzenetéhez. A kezdet: miért következett be az ősrobbanás? A csillagászok meggyőző bizonyítékokat szolgáltattak arra, hogy az ősi Világegyetem mintegy tizenöt milliárd évvel ezelőtt egy parányi, hihetetlenül forró tűzgömb rohamos tágulása által jött létre. De hogyan tudjuk megmagyarázni magát a kezdetet, amikor a fizika ismert törvényei nyilvánvalóan érvényüket veszítik? A hívő ezt tekinti a teremtés pillanatának és az idő kezdetének. Az ateista viszont azzal vág vissza, hogy a végtelen időben számtalan univerzum jöhetett spontán módon létre, pusztán a véletlen műveként. Másik lehetőségként azt vetik fel, hogy az univerzum oszcillálhat, így a jelenleg megfigyelhető táguló szakaszt öszszehúzódás előzhette meg. Akármelyik is a helyzet, a Világegyetem óriási térbeli és időbeli kiterjedése eljelentékteleníti az emberiség rövid ideje tartó jelenlétét egy aprócska bolygón. A vallás és a természettudomány első találkozási pontja a kozmikus történelem értelmezése. Kvantumfizika: kihívás a valóságra vonatkozó feltételeink számára A klasszikus fizika determinisztikus és redukcionista volt, mert feltételezte, hogy minden objektum viselkedése egzaktul előre jelezhető, ha pontos ismeretekkel rendelkezünk legparányibb alkotórészeiről. A kvantumfizika ezzel szemben elismeri az atomi és szubatomi szinten bekövetkező eseményekben a véletlen eredendő jelenlétét. A kvantumfizika holisztikus is, abban az értelemben, hogy bebizonyítja: a nagyobb egységek viselkedése nem egyszerűen alkotórészei viselkedésének az összege, hanem leírásában jellegzetes, a rendszer egészére vonatkozó törvények is szerephez jutnak. Sőt, a kvantumvilág soha nem ismerhető meg önmagában, csakis az adott kísérleti elrendezésben a megfigyelővel való kölcsönhatásait ismerhetjük meg. A kvantumfizika tehát a jövő nyitottságát sugallja, azt, hogy az események kapcsolatban állnak egymással, az emberi tudásnak pedig korlátai vannak. A kvantumfizika egyes hívő értelmezői szerint Isten határozza meg a kvantumfizika törvényei által nyitva hagyott határozatlanságokat. A keleti miszticizmus szószólói szerint a kvantumfizika holisztikus jellege alátámasztja a minden dolgok fundamentális egységébe vetett hitüket. Az új fizika hatására a természettudósok, a filozófusok és a teológusok izgalmas vitákat folytatnak az időről, az okságról és a valóság természetéről. Darwin és a teremtés: az evolúció Isten megoldása a teremtésre? Mindannyian hallottunk már arról a vitáról, amelyik az ateista természettudósok és a bibliát szó szerint értelmezők között Darwin evolúcióelmélete kapcsán bontakozott ki. A két szélsőséges nézet között azonban számos olyan természettudós és teológus található, akik az evolúcióban és Istenben egyaránt hisznek. A természettudomány oldalán a komplexitás és az önszerveződés új fogalmait használják a magasabb szintű hierarchia felbukkanásának ábrázolására. Egyes természettudósok az információ szerepét hangsúlyozzák a molekuláris biológiában, az evolúció történetében és az embrionális fejlődésben, emellett felhívják a figyelmet arra, hogy az összefüggések formája fontosabb, mint az anyag, amelyben kifejeződnek. A teológia oldalán sok szerző elutasítja a sztatikus Világegyetem középkori képét, amelyben minden teremtmény jelenlegi formájában teremtődött meg. Megvizsgálták egy dinamikus univerzum képét, amelyet hosszú idő leforgása alatt teremtett meg egy Isten, aki benne rejlik a természetben, de ugyanakkor fölötte is áll annak. Szerintük a folyamatos teremtésnek ez a modellje összhangban áll 14 15

5 a Szentléleknek azzal a bibliai felfogásával, amely szerint a Szentlélek a természetben és az emberi életben egyaránt aktív. Az emberi természet: meghatároznak-e bennünket génjeink? Az ikrek összehasonlítása (akik azonos génekkel rendelkeznek) a nem iker testvérpárokkal (akiknek csak részben azonos a génkészletük) arra utal, hogy a viselkedés sok formáját erőteljesen befolyásolja a genetikai örökség. Más vizsgálatok tanúsága szerint az agy meghatározott területeinek fizikai károsodása és a kémiai egyensúlyok megváltozása az agyban drámai módon megváltoztat bizonyos mentális képességeket. Egyes tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az emberi szabadság csak illúzió. Mások azzal érvelnek, hogy bár döntéseinket súlyosan korlátozzák génjeink és neuronjaink, a lehetőségek korlátozott határain belül mégis hozhatunk döntéseket. A mentális és spirituális élet biológiai folyamatoktól való függése megkérdőjelezi a lélek és a test, illetve az anyag és az elme dualizmusának hagyományos felfogását. A természettudósok és a teológusok egyaránt a megtestesült, társadalmi én olyan képének kidolgozásával foglalkoznak, amely összhangban van az idegtudományok és az antropológia eredményeivel de emellett összhangban van a bibliai személy fogalmával, amely a gondolkodást, érzést, akaratot és cselekvést egységes tevékenységnek tekinti. Itt annak megmutatása a feladat, hogy egy emberi lény egyidejűleg lehet biológiai szervezet és felelős személy. teremtett, amelyikben az emberi szabadság és a törvényszerű kapcsolatok egyaránt jelen vannak. Mások a modern természettudományból kölcsönzött fogalmakat használtak azon módok kifejezésére, ahogyan Isten a természettudományok törvényeinek megsértése nélkül cselekedhet például ha Isten lenne a határozatlanság meghatározója vagy az információ közlője. Napjaink legkreatívabb munkái közé tartoznak azok, amelyek során a természettudósok és a teológusok együttműködnek a világ olyan ábrázolása érdekében, melyben a vallásos közösségek folyamatos tapasztalásaira támaszkodnak, de eközben komolyan veszik a modern természettudomány felfedezéseit is. Ezeket a kulcsfontosságú kérdéseket fogjuk szemügyre venni az elkövetkező fejezetekben. Isten és a természet: cselekedhet-e Isten egy törvényeknek engedelmeskedő világban? Egy olyan Isten, aki megteremtette az univerzumot, majd magára hagyta, túlságosan távol esik az emberi élettől ahhoz, hogy vallási szempontból jelentős legyen. De lehet-e Istennek valamilyen folytonos szerepe a természettudományok törvényei által meghatározott világban? Az egyik hagyományos válasz értelmében Isten támogatja a világot, és a törvények formájában megfogalmazott kapcsolatokon keresztül hajtja végre az előre kitűzött céljait. Ám összhangban áll-e az eleve elrendelés az emberi szabadsággal, illetve a rossz és a szenvedés jelenlétével a világban? Egyes teológusok szerint el kell vetnünk az isteni mindenhatóság klasszikus elképzelését. Szerintük Isten korlátozta önmagát, amikor olyan világot 16 17