BEVEZETÉS A VÉDIKUS IRODALOMBA

Átírás

1 Gaura K a d sa Dr. Tóth-Soma László BEVEZETÉS A VÉDIKUS IRODALOMBA Oktatási segédanyag vaisnava teológus és vaisnava jógamester hallgatók számára BHAKTIVEDANTA HITTUDOMÁNYI FŐISKOLA 2009

2 Köszönet ¼r la ¼ivar ma Sv m Mah r jának és ¼r la Bhakti-vidy -p r a Sv m Mah r jának, akik nélkül ez a jegyzet nem jöhetett volna létre. Összeállította: Gaura K a d sa (Dr. Tóth-Soma László) Munkatársak: ¼acisuta d sa, Mañjar dev d s A kiadásért felelős: Mah r dev d s Kiadja a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola. Az oktatási segédanyag bármely részének, vagy egészének sokszorosítására, valamint terjesztésére a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola minden jogot fenntart BHAKTIVEDANTA HITTUDOMÁNYI FŐISKOLA 2

3 A VÉDIKUS IRODALOM A veda szanszkrit szó, melynek jelentése tudás, bölcsesség, s az a hatalmas irodalom, amely a hinduizmus eszmerendszerét, annak elméleti, valamint gyakorlati aspekusait mehgatározza, védikus irodalom néven ismert. A védikus irodalom kifejezés olyan ismeretanyagra utal, amelynek célja az, hogy információt adjon a világ eredetérõl, felépítésérõl és mûködésérõl, valamint arról, hogy nekünk, embereknek mi a helyzetünk ebben a világban. Honnét származunk, mi a létünk végsô értelme, s hogy mi a kapcsolatunk a létezô világ végsô forrásával, Istennel. A védikus irodalom kifejezés szűkebb értelemben véve elsõsorban a négy Védát jelenti. Ez a négy Véda név szerint: ¹g, Yajur, S ma és Atharva, amelyekről a vallási hagyomány úgy tartja, hogy idõtlen természetű írásokként, a teremtés kezdetén a Legfelsõbb Úr nyilatkoztatta ki őket az emberiség számára. Időtlennek, öröknek tartják őket, mert univerzális igazságokat tartalmaznak, amelyek, amikor szükség van rá, hang, vagy írás formában is megnyilvánulnak az emberi társadalomban. A védikus tudás a hagyomány szerint az ősi korokból a tanítványi láncolatokon keresztül száll alá. A tanítványi láncolatok verbális úton adják tovább e szent szövegeket. Amikor azonban az emberiség elkerülhetetlenül degradálódni kezd, s az emberek több tulajdonságukban (mint például a memóriájukban) is negatívan változnak, akkor szükségessé válik e különleges tudás írásos formában való rögzítése. A vallási hagyomány szerint ötezer évvel ezelõtt, a jelenlegi világtörténeti korszak (Kali-yuga) elején ezért jegyezte le Vy sadeva az eredeti tanításokat. Idõvel, úgy tartják, ismét megjelenhet egy újabb felhatalmazott személy, aki az adott kor számára ismét aktualizálja és ezáltal megközelíthetôbbé teszi a védikus tanításokat. Az ilyen személyeket a szentírásokban található rájuk vonatkozó leírások, illetve jövenölések alapján fogadják el hitelesnek. Mivel a Védákat eredetileg hallás útján sajátították el, s mert úgy tartják, hogy közvetlenül a Legfellsôbb Úrtól származik, ªrutinak, kinyilatkoztatott szentírásoknak is nevezik ôket 1. Ebbe a kategóriába tartozik a négy Véda: a ¹g-veda, a S ma-veda, a Yajur-veda és az Atharva-veda. E négy Védán kívül a többi szentírás az úgynevezett sm ti kategóriájába tartozik. A sm ti kifejezés azokra a szentírásokra utal, amelyekre emlékezni kell (smara=emlékezés, felidézés). Ezek, úgy tartják, nem közvetlenül isteni kinyilatkozások, hanem szent személyek lejegyzései, lelki megvalósításaik, transzcendentális tapasztalataik írott formában való közlései. Vannak ugyan filozófiai irányzatok, amelyek nem tekintik a sm tit szigorú értelemben véve védikus írásnak, mivel azonban a védikus alapelveknek megfelelôen íródtak, a hagyomány mégis hitelesnek tekinti ôket. A sm ti legfõbb funkciója az, hogy a ªrutit magyarázza, s emellett ugyanakkor a védikus irodalom szerves részét képezi, hiszen hitelesen értelmezi az eredeti védákat. Teszi ezt olyannyira, hogy a sm iti irások bizonyos részeit (Itih sák és a Pur ák) az 5. Védaként említi számos ªruti írás. Ennek megfelelôen a védikus irodalom kifejezést könyvünkben a tágabb, az indiai belsõ hagyomány szerinti értelemben fogjuk használni, mely szerint a ªruti és a sm ti egyenrangú védikus írások. 1 ªruti = hallani, fül, elmondott szavak 3

4 A VÉDIKUS IRODALOM CSOPORTJAI 1.) Eredet szerinti felosztás A védikus irodalom legismertebb felosztását prasth na-trayának nevezik. Ez a kifejezés a védikus tudás három forrására utal, melyek sorrendben 1.) a ªruti-prasth na, vagyis a kinyilatkoztatott szentírások (a ¹g-, a S ma-, a Yajur- és az Atharva-veda úgynevezett sa hit, br hma a, ra yaka és upani ad részei ), 2.) a négy véda kiegészítéseként íródott sm tiprasth na, amelybe többek között a pur ák, itih sák és például a dharma-ª strák tartoznak valamint 3.) az ún. ny ya-prasth na. Ez utóbbi csoportba a védikus tudomány logikai megközelítését tartalmazó írások tartoznak (Pl. a Ved nta-s tra és azok magyarázatai). 2 A hindu vallási hagyomány megköveteli, hogy a transzcendensrõl szóló valamennyi autentikus kijelentésnek e három forrásra kell támaszkodnia (1. ábra) 3. 2.) Funkció szerinti felosztás A védikus irodalom e három, úgymond eredet szerinti megkülönböztetett felosztása mellett, funkció szerint is csoportosítható. Ez a szempont arra utal, hogy egy adott szentírás csoport a lelki fejlôdés mely szintjén ad tanácsot a feléje forduló embereknek, s hogy milyen jellegû elôremutató tanításokkal segíti ôt az önmegvalósításban. A karma-k a (1) az ún. gyümölcsözô cselekedetek leírását tartalmazó szentírások csoportja, amelyek fôleg a félistenek anyagi célokért végzett imádatával, a nekik szánt áldozatokkal és az áldozatok közben énekelt himnuszokkal foglalkoznak. Ide tartoznak a négy Véda sa hit és br hma a részei, valamint az ra yakák bizonyos százaléka. A jñ na-k a (2) kategóriába tartozó mûvek a védikus irodalom transzcendentális tudással foglalkozó részei, amelyek elsôsorban az anyag (m y, vagy acit) és a transzcendens (a brahman, és az tman) közötti különbséget, valamint az Abszolútum, Isten személytelen arculatát taglalja. Ide tartoznak például az ra yakák fennmaradó kötetei, valamint az upani adok és a Ved nta-s tra. Az up san -k a (3) részek a Legfelsôbb Személy, Isten, valamint a félistenek imádatával foglalkozó írások. Ezek elsôsorban Vi u, illetve K a és az Ô inkarnációinak, kiterjedéseinek imádatáról, a nekik végzett odaadó szolgálat (bhakti) folyamatáról szólnak, valamint a félistenek, mint a Legfelsôbb Úr híveinek dicsôítését és imádatát tartalmazzák. Ide tartoznak a négy Véda bizonyos részei, az Upani adok egy hányada, valamint az Itih sák és a Pur ák nagy része. A tradicionális hindu gondolkodás szerint a Védák tartalmazzák mindazt a lelki és anyagi tudományt, ami szükséges ahhoz, hogy az ember megfelelôen tudjon élni ebben a világban, gyarapodva lelkileg és anyagilag is, ha erre van igénye. Ezzel együtt azonban felhívják a figyelmet arra is, hogy az embernek meg kell értenie az élet végsô, magasabbrendű célját is, amely az önmegvalósítás folyamatán keresztül érhető el. Ily módon ugyanezen Védák, melyek eligazítanak a mindennapi élet kérdéseiben, arra vonatkozóan is útmutatást adnak, hogy hogyan szabadulhat ki az élőlény a születés és a halál öröknek tűnő körforgásából, s térhet vissza eredeti transzcendentális otthonába, ahonnét származik. Ennek megfelelően a védikus irodalom tanulmányozásakor észben kell tartanunk, hogy azok a legkülönfélébb életcélért tevékenykedô emberekhez, illetve embercsoportokhoz szólnak. Céljának megfelelôen a védi- 2 A korábbiakban megemlített sm ti csoportból kiemelkedik, illetve elkülönül tôle egy harmadik csoport az ún. ny ya-irodalom. Valójában az ide sorolt Ved nta-s tra is a sm tihez tartozik amiatt, mert a négy Véda tömör összefoglalását, magyarázatát tartalmazza, mégis általában külön, a ny ya kategórában említik, mert a védikus tudomány magyarázatát logikai úton közelíti meg (ny ya=logika). 3 A védikus irodalom mindezen részeirôl a követjezô A tradicionális felosztás címû alfejezetben beszélünk részletesen. 4

5 kus irodalom úgy lett megszerkesztve, hogy tanításai között mindenki megtalálhassa a neki szóló, a saját anyagi és lelki felemelkedését segítő útmutatást. Ez a megközelítésmód segítséget nyújthat a különbözõ szövegek között felmerülő látszólagos különbségek, sôt ellentmondások feloldásához, valamint ahhoz, hogy a teljes védikus irodalmat egységes egészként legyünk képesek kezelni. 3.) A tradicionális felosztás A fent említett eredet és funkció szerinti hármas felosztások mellett a védikus irodalmat a könnyebb áttekinthetôség és az alkalmazhatóság érdekében (maga a védikus irodalom is) három csoportban 14 területre osztják fel. 4 A három csoport elnevezései I.) a veda, II.) a ved ga és III.) az up ga, amelyek egyrészt tartalmazzák a tudás lényegi részét (veda), a legfontosabb fogalmakat (ved ga), valamint a lényeg részleteinek feltárását, illetve alkalmazásának módját (up ga). 5 Hasonló ez ahhoz, ahogy a modern oktatási rendszerekben is léteznek a) alapozó, elméleti tanárgyak; b) képességeket fejlesztõ tantárgyak; illetve c) gyakorlati alkalmazást segítõ tantárgyak. A védikus irodalomban egy-egy téma bemutatása több helyen is szerepel, mivel a különbözô tudományterületek koherens egészet alkotnak, és szorosan összefüggnek egymással. Így a különbözô írásokban viszonylag sok átfedés található. Egy adott terület mindig ott van részletesen elmagyarázva, ahol az ténylegesen fontos és hangsúlyos. Így például a szervezéssel, irányítással stb. kapcsolatos kérdések értelemszerûen a kªatriyák vagyis az államvezetôk kötelességeivel kapcsolatban vannak elsôsorban elmagyarázva, s nem a cölibátusban élô tanulókkal (brahmac ri) kapcslatos részeknél. I.) A veda a teljes védikus tudás alapja. Ez a kinyilatkoztatott szentírás, a ªruti, melyet leginkább hallás útján sajátítanak el. Általánosan a Legfelsôbb Abszolút Igazságról (Istenrõl), a teremtés folyamatáról és az élõlényekrõl ad alapvetô és általános inormációt. Ebbe a kategóriába tartozik a négy Véda: 1. a ¹g-veda, 2. a Yajur-veda, 3. a S ma-veda, és 4. az Atharvaveda. II.) A ved ga csoport olyan elõzetes ismereteket és alapfogalmakat tartalmaz, melyek segítsége nélkül tulajonképpen nem lehet teljességében megérteni és alkalmazni a Védákat. E kategóriába hat tudáscsoport tartozik, melybõl az elsõ négy a szanszkrit nyelvet, vagyis a Védák nyelvét mutatja be: 1. a hangtan és fonetika (ªik ), 2. a versmértékek (chanda ), 3. a nyelvtan (vy kara a), és a 4. a szókincs (nirukta). A maradék kettõ pedig 5. a szertartások (kalpa), és 6. az idô tudománya (jyoti a), amelyek a rituálék és áldozatok alkalmazásához nyújtank gyakorlati segítséget. III.) Az up ga a védikus tudományt részleteiben tárgyalja bemutatva annak gyakorlati alkalmazását is a filozófia, a történettudomány, a logika, a társadalomtudományok és a törvénykezés terén. E kategória négy fõ tudáscsoportból áll: 1.) a Védák különféle filozófiai magyarázatai, illetve különbözô világnézetek, amelyeken keresztül meg lehet közelíteni a védákat. (m m s ), 2.) a különféle történelmi leírások, elbeszélések (pur ák), 3.) a törvények (dharma), és 4.) a logika (ny ya). Az alábbi 1. táblázat áttekintést nyújt a három fõ kategóriáról és a tizennégy csoprtról: 4 A 14 könyvet vidhyasth na-nak is nevezik, vagyis a valódi tudás és bölcsesség tárházának. 5 Lásd Bhaktividy P r a Sv m, H. H., 2006., K.P. Narasimhan,

6 I. VEDA II. VEDݺGA III. UPݺGA 1. ¹g-veda 5. ªik 11. m m s 2. Yajur-veda 6. chanda 12. pur a 3. S ma-veda 7. vy kara a 13. dharma 4. Atharva-veda 8. nirukta 14. ny ya 9. kalpa 10. jyoti a 1. táblázat E tizennégyes felosztásra való utalást a Vi u-pur ában ( ) a következôképpen találjuk meg: A négy veda a hat a gával, a m m s, valamint a ny ya, a pur a és a dharma-ª stra szentíráscsoportok a tudás tizennégy ága, amelyek, hogyha az yur-vedát, a g ndharva-vedát, a dhanur-vedát és az artha-ª strát külün említjük, az tizennyolcat tesz ki. 6 A Garu a-pur ában ( ) egy hasonló tizennyolcas felosztást találhatunk. 7 Bármelyik felsorolást is nézzük, világosan látszik, hogy a teljes védikus tudományterület megértéséhez mindegyik szentíráscsoportnak nagy jelentôséget tulajdonítanak. A tanulmányozás és megértés folyamatában mindegyiknek megvan a maga sajátos és fontos szerepe. Tekintsük át a három kategóriában felsorolt tizennégy szentíráscsoportot részletesen is, amelyek közül az elsô kategória a veda. 6 a g ni caturo ved m m s ny ya-vistara / pur a dharma-ª strañ ca vidy hy et ª caturdaªa // yurvedo dhanurvedo g ndharvaª caiva te traya / artha-ª stra caturthan tu vidy hy a ± daªaiva t // Vi u-pur a , 243. o. 7 k, s ma, yaju, atharva, ªik, chanda / vy kara a, nirukta, jyoti a, kalpa, m m s, pur a, ny ya, dharma-ª stra, yurveda / g ndharva, dhanu, artha-ª stra // Garu a-pur a ,???. o. E felsorolásban az utolsó öt közül a könyvünkben tárgyalt tiznnégyes felosztásban az yur-, a g ndharva- és a dhanurvedát a pur áknál, az artha-ª strát és a dharma-ª strát pedig együtt, a tágabb értelmben vett dharma-ª stra csoportban fogjuk bemutatni. 6

7 VEDA Az ebbe a csoportba tartozó négy Védát (Veda=tudás) a vallási hagyomány kívánságteljesítô fához hasonlítja, mert szinte minden olyan tudást tartalmaznak, amely anyagi és lelki szempontból egy emberi társadalom mûködéséhez szükséges akár az egyén, akár a teljes társadalom szintjén. E fizikai világban végzendô cselekedetekkel, felébredô vágyakkal, a természeti törvényekkel és a társadalmi elôírásokkal ugyanúgy foglalkoznak, mint az ezeken túl mutató, s különleges jelentôséggel rendelkezô lelki megvalósítással, a transzcendens igazságok megértésével. A Védák által nyújtott rendszerezett tudás magába foglalja az élôlény fokozatos felemelését a teljesen anyagi gondolkodásmódtól a lélek, a transzcendens szintjéig úgy, hogy közben az ember csupán a számára elôírt kötelességeit végzi és követi a helyzetére vonatkozó erkölcsi elôírásokat a négy társadalmi rendnek (var a) és a négy lelki osztálynak ( ªrama) megfelelôen. 1 A négy Védát (a ¹g-, a S ma-, a Yajur- és az Atharva-vedát) ahogy korábban már említettük ªrutiként, isteni kinyilatkoztatásként fogadja el a vallási hagyomány, s úgy tarják, hogy Vy sadeva, Isten irodalmi inkarnációja osztotta fel és jegyezte le õket mintegy 5000 évvel ezelôtt, valamikor a jelenlegi ún. Kali-korszak (yuga) kezdetén,. 2 A négy Véda részeiként tartják számon 1.) a sa hit kat (imák, himnuszok gyûjteményei), 2.) a br hma ákat (értekezések, amelyek az imákhoz és a ceremóniákhoz kapcsolódnak), 3.) az ra yakákat (a br hma ák mellékletei) és 4.) az upani adokat (titkos tanok, az ra yakák mellékletei). Ily módon mind a négy Véda rendelkezik sa hit kkal, br hma ákkal, ra yakákkal és upani adokkal is. 3 A sa hit k (1) alkotják az adott Véda fõ részét, mivel itt találjuk azokat a himnuszokat (ª kták), amelyeket a papok az áldozatok során felajánlásként énekeltek a Legfelsôbb Úrnak, vagy a különbözô félisteneknek végzett áldozatok során. Az egyes sa hit kat dalkörökre (ma alákra), osztják fel, s minden egyes ma alában számos himnusz (s kta) kap helyet, amelyek végül rövidebb versszakokból, ún. mantrákból állnak. A mantrák, stílusuk, illetve versmrtékük alapján háromfélék lehetnek: a.) k idõmértékes versek, amelyeket hangosan énekelnek dicsõítésként. b.) yajus prózai szöveg, amelyet az áldozat során halkan mormolnak, c.) s man idõmértékes mantrák, amelyeket az ún. Soma-áldozat (ejsd: Szóma) során énekelnek. A br hma ák (2) a mantrák énekléséhez tartozó, prózában írt szabályok (vidhi) és ezek magyarázatainak (arthav da) a gyûjteménye. A vidhi rész azokat az utasításokat írja le, amelyek meghatározzák, hogy az adott mantrát melyik szertartás alkalmával kell használni, az arthav da pedig az egyes mantrák magyarázatait és a hozzájuk kapcsolódó történeteket tartalmazza. 4 Az Ýra yakák (3), vagyis az ún Erdei Könyvek a családos élettõl visszavonult (v naprastha) életrend tagjaihoz szólnak, akik feladva a világi tevékenységeket és a családi életet, az erdôbe vonulnak, vagy zarándokhelyeket látogatnak annak érdekében, hogy elmerüljenek a lelki gyakorlataikban. Az upani adok (4) fôleg filozófiai jellegû alkotások, ameyek az anyag és a transzcendens közötti különbséget hangsúlyozzák. Elnevezésük (upani ad= közel ülni ) arra utal, hogy a tanítványnak közel kell ülnie a mesteréhez (guru), hogy védikus tudás legbizalmasabb részei- 1 A négy társadalmi rend (var a): 1.) a br hma ák, 2.) a k atriyák, 3.) a vai yák és a ª drák rendje, illetve a négy lelki osztály ( ªrama): pedig a 1.) brahmac rik, 2.) a g hasthák, 3.) a v naprasthák és 4.) a sanny sik. E csoportokról e könyv következô fejezetében részletesen is beszélünk. 2 Lásd a ¼r mad-bh gavatam (Bh gavata-pur a) 12. énekének 6. fejezetét. 3 Mani, Vettam: Pur ic Encyclopaedia, 842. o. 4 Monier-Williams: A Sanskrit-English Dictionary, o.

8 nek (avatatlanok számára hozzáférhetetlen) transzcendentális tanításait átadhassa neki. Az upani adokról a késôbbiekben még bôvebben is szót ejtünk, most azonban tekintsük át a négy Véda jellemzôit részletesebben is. A modern tudomány a védkus irodalom egyes részei közül általában a négy Védát említik idõrendben elsõként. Ezt maguk a Védák, és a vallási hagyomány is alátámasztják, hisz ez a kinyilatkoztatás jelent meg leghamarabb az emberiség történetében, azonkívül lejegyzésüket tekintve is ez felosztás jött létre leghamarabb. Mindemellett a négy véda közül általában a ¹gvedát tekintik a legõsibbnek. Ezt a véleményt sokan vitatják, hiszen a hindu hagyományok szerint Vy sa az eredeti, és egy Védát (Ek yana-sa hit t), vagy másnéven az eredeti Yajurvedát osztotta fel négy részre: a ¹k ( Himnuszok könyve ), a Yaju ( Áldozatok könyve ), a S ma ( Énekek könyve ), és az Atharva ( Varázsigék könyve ) részekre. Erre azért volt szükség, mert az áldozatokat végzõ br hma ák (papok) funkcióikat tekintve így könnyebben tudják használni a szentírásokat. Egy áldozatnál négy pap mûködött közre. Az elsõ pap (hot ) a felajánlások közben a ¹g-veda mantráit mondja, a második (udg t ) az áldozathoz illõ imákat énekli a S ma-vedából, a harmadik (adhvaryu) pusztán a Yajur-veda mantrái segítségével fellobbantja az áldozati tüzet, a negyedik (brahm ) pedig az Atharva-veda segítségével az áldozat helyes végrehajtását felügyeli, illetve kijavítja az esetlegesen bekövetkezô hibákat. 5 Az eredeti véda négyes felosztása után Vy sa tanítványai tovább osztályozták a meglévô anyagot. A K rma-pur a (P rva-ka a, ) leírja, hogyan osztották fel Vy sadeva tanítványai a négy Védát további 1130 ágra: Hajdanán a ¹g-vedát 21 ágra osztották fel, a Yajur-vedát 100 ágra, a S ma-vedát 1000 ágra, az Atharva-vedát pedig 9 ágra. 6 Mindezen ágaknak a korábban említetteknek megfelelôen voltak sa hit, br hma a, ra yaka és upani ad részei. Így a Védák eredetileg összesen 1130 sa hit t, 1130 br hma át, 1130 ra yakát és 1130 upani adot tartalmaztak. Az idõk folyamán azonban sok elveszett ezekbõl. Jelenleg mindössze 11 sa hit t, 18 br hma át, 7 ra yakát és 220 upani adot ismerünk. Ez kevesebb, mint a hat százaléka az eredeti kéziratoknak. 7 5 Lásd még: V yu-pur a ; idézi: Tattvasandarbha Anuccheda 14.1, o. 6 Tagare, Ganesh Vasudeo: The K rma-pur a P rva , 331. o. 7 Tattva-sandarbha Anuccheda 12.4 magyarázat, o. 8

9 VÉDÁK 1. SZAMHITÁ Mantrák az áldozatokhoz 2. BRÁHMANA - a mantrák alkalmazásáról, - hogy kell bemutatni egy áldozatot - grihasztháknak (srauta-yajna) védikus tûzáldozat 3. ÁRANYAKA A mantrák és a rítusok metafizikája (vanaprastháknak) 4. UPANISAD Megmutatja, hogyan mozdulj a világban. Benne vagy, de nem vagy a része. Puru rtha ( a képviselt emberi érték) Áldozati pap I. VÉDA Információ Istenről, a teremtésről és az élőlényről (Szambamdha/Prajódzsana/Abidhéja rasza/tattva). Ez a tudás alapja, apauruseya, Sruti RIG 10 mandala, 1000 himnusz vers Rig (mandala/sukta/mantra) Aitaréja, Kausitaki, Tándja (Csásvalájana) bráhmanák Aitaréja, Kausitaki és, Sankhajána áranyakák Aitaréja, Kausitaki- upanisadok JADZSUR Kb vers Jadzsur (mandala/sukta/mantra) Kathaka, Satapatha és Taittiríja bráhmanák Taittiríja, Katha, Maitrajaníja (Csáraka), Brihad, Kathaka áranyakák Taittiríja, Ísa, Katha, Svetásvatara, Brihadáranyakaupanisadok SZÁMA Kb vers Száma (mandala/sukta/mantra) ATHARVA 20 mandala Atharva (mandala/sukta/mantra) Jajminíja, Tándjamahá Gópatha Bráhmana (Pancsavimsa), Sadvimsa, Sámavidhána, Arséja, Dévatadhjája (Daivata), Mantra (Csándogja), Samhitopanisad, Vamsa, Arséja, Jajminiya-upanisad bráhmanák Talavakara áranyaka, - Kéna, Csándógjaupanisadok Gópatha, Prasna, Mandúkhja, Dzsabála, Kaivalja, Gópálatápániupanisadok Artha (anyagi gyarapodás) Dharma (erkölcsös élet) Káma (érzékkielgítés) Móksa (felszabadulás) Hotá meghívja az áldozathoz istent és az Ô képviselôit, felajánlja az áldozatot, Advaryu elôkészíti az áldozatot és meggyújtja a tüzet (mantrákkal) Udgat énekli az elmondandó imákat, s dicsôíti az áldozat élvezôjét (Istent) Brahmá felügyeli az áldozatot, javítja azt. Az áldozat társadalmi aspektusaival is ô foglalkozik. Fô tanító (Vjásza): Paila Risi Vaisampájana Muni Dzsaimini Risi Szumantu Muni A pancama/parama-puru rthát szolgálják

10 ¹G-VEDA Vy sa a Védák összeállítása és lejegyzése után a sa hitákat négy tanítványának adta tovább. Errôl és a ¹g-veda további történetérôl a Bh gavata Pur ában (¼B ) található részletes leírás: A legerôsebb és legintelligensebb Vy sadeva négy tanítványát hívta, óh, br hma a, és mindegyikôjükre rábízta e négy sa hit egyikét. ¼r la Vy sadeva Pailának tanította meg az elsô sa hit t, a ¹g-vedát, és a Bahv ca nevet adta ennek a gyûjteménynek. A Vaiªamp yana nevû bölcsnek a Nigada nevû, Yajur-mantrákból álló gyûjteményt tanította meg. A S ma-veda mantrákat, amelyeket Ch ndogya-sa hit nak neveznek, Jaimininek tanította meg, az Atharva-vedát pedig kedves tanítványának, Sumantunak mondta el. Miután sa hit ját két részre osztotta, a bölcs Paila Indrapramitinek és B kalának mondta el ôket. B kala tovább osztotta gyûjteményét négy részre, óh, Bh rgava, és átadta tanítványainak, Bodhyának, Y jñavalkyának, Par ªarának és Agnimitrának. Indrapramiti, a szigorú lemondásban élô bölcs, M - keyának a tanult misztikusnak tanította meg a sa hit ját, akinek a tanítványa, Devamitra késôbb továbbadta a ¹g-veda részeit Saubharinak és másoknak. M keya fia, akit ¼ kalyának hívtak, saját gyûjteményét öt részre osztotta, egyet-egyet rábízva V tsyára, Mudgalára, ¼ l yára, Gokhalyára és ¼iªirára. A J t kar ya nevû bölcs szintén ¼ kalya tanítványa volt, és miután felosztotta a tôle kapott sa hit t három részre, hozzátett egy negyediket, egy védikus szójegyzéket (Nirukti). E négy részbôl egyet-egyet megtanított négy tanítványának Bal kának, a második Pailának, J b lának és Virajának. B kali összeállította a V lakhilya-sa hit t, amely a ¹g-veda ágaiból készült összeállítás. Ezt a gyûjteményt V l yani, Bhajya és K ª ra kapta meg. Így maradtak fenn a ¹g-veda különbözô sa hit i a tanítványi láncolaton keresztül e szent br hma ák által. Egyszerûen hallva a védikus himnuszok e felosztásáról az ember felszabadulhat minden bûn alól. A k szó dicsõítést jelent. A ¹g-veda tíz könyve (ma alája) 1017 himnuszt (s ktát) tartalmaz a v lakhilyákkal együtt 1028-at, amiket különféle devatáknak 1 (többnyire Agninak a tûz félistenének és Indrának a mennyek királyának) ajánlanak fel az áldozatok során. 2 Ez a több mint ezer himnusz összesen fôleg négysoros versbõl (mantrából) áll. A tizedik ma alában található a híres puru a-s kta (teremtéshimnusz), melyben az Úr Vi ut, a legfelsô teremtõt dicsõítik. A ¹g-veda himnuszait a szövegben található csillagászati utalások alapján és az asztronómiai számítások segítségével i.e i.e közé helyezik. 3 A himnuszok által dicsôített félistenek közül megemlíthetnénk S ryát, a napistent, V yut, a szél istenét, Varu át, a vizek istenét, Candrát, a hold istenét, Rudrát a harag és a pusztítás istenét aki máshol ¼ivaként szerepel, Yamát, a halál urát, vagy éppen P thv t, a Föld istennôjét és Ǫ t, a hajnal istennôjét. Egyes források háromszor 33, mások 3339, megint mások 33 millióra teszik a különbözô félistenek számát. A veda-sa hit kban olvasható imák mindegyike szinte a legfelsôbbként dicsôíti az imádott személyt, ezzel úgymond lehetetlenné téve azt, hogy a lelkes kutató bármiféle hierarchiát is fel tudjon állítani közöttük. Max Müller ezek alapján azt a kézenfekvônek tûnô következtetést vonta le, hogy a védikus pantheon valóban minden rendszert nélkülöz. Így csupán a természeti erôk primitív imádóinak hízelgéseiként fogta fel a ¹g-veda himnuszait, a félisteneknek szánt áldozatokat pedig puszta rituális hókuszpókuszként. Ennek megfelelôen a hinduizmust felületesen tanulmányozóknak többnyire a politeizmusként értékelik a védák vallásos hitét. A védikus írásokban jártasabb szakértõk viszont inkább henoteizmusról beszélnek abban az értelemben, hogy valójában egy Istenrõl szólnak a Védák, akinek sok más megnyilvánulása is létezik egyidejûleg. Vitatkozva Max Müllerrel, a Védák teológiájával és vallásfilozófiájával kapcsolatban nagyon fontos megemlítenünk Vi u (a mindent átható legfelsôbb Úr) kitüntetett szerepét. A 1 devata=félisten 2 Monier-Williams: A Sanskrit-English Dictionary, 225. o. 3 Monier-Williams: A Sanskrit-English Dictionary, 225. o.

11 ¹g-veda Puru a-s kta himnusza szerint ô az, aki az áldozat (yajña) megtestesítôje és legfelsôbb élvezôje". Mindezek mellett az elsô ma alában található Vi u-s kta (1.155), valamint az ötödik ma alában található ¼r -s kta egyaránt a legfelsôbbként említi minden más istenség (a félistenek) felett. Az elsô mandala egyik leghíresebb himnusza így ír: Ahogy a közönséges látással rendelkezõ emberek a nap fényét látják az égen, ugyanúgy a bölcs és tanult transzcendentalisták is állandóan látják az Úr Vi u legfelsõbb hajlékát. Ezen imádatra méltó és lelki szempontból éber br hma ák képesek megpillantani azt a hajlékot és mások számára is fel tudják azt fedni. (¹g-veda-sa hit ) 4 A ¹g-veda sa hit e véleményét többek között az Upani adok is alátámasztják. (Sub la Up.6.1). Ennek kijelentések értelmében a félistenek, mint például ¼iva, Agni, S rya, Ga eªa, Candi stb. tulajdonképpen Vi u felhatalmazott ügynökei, akik az anyagi világ megfelelô mûködéséért felelôsek, s akiknek e szolgálatukért cserébe yajñákkal, vagyis áldozatokkal kell a kedvükben járni. A ¹g-vedához kapcsolódó szentírások az Aitareya Br hma a és a Kau taki Br hma a, valamint a két ugyanilyen nevû Ýra yaka és Upani ad. YAJUR VEDA A yajus szó áldozatot jelent. 5 A ¼r mad-bh gavatam leírása szerint a Yajur-vedának két gyûjteménye jött létre, amelyeknek a történetérôl az alábbiakban olvashatunk. 6 Vaiªamp yana tanítványai váltak a Yajur-veda hiteles tudósaivá. Ôk Carakákként voltak ismertek, mert szigorú fogadalmakat követtek annak érdekében, hogy felszabadítsák gurujukat a br hma agyilkosság bûne alól. Egyszer Y jñavalkya, Vaiªamp yana egyik tanítványa azt mondta: Óh, Mester, vajon mennyi haszon fog származni gyenge tanítványaid jelentéktelen erôfeszítéseibôl? Én személyesen valamilyen rendkívüli lemondást fogok végezni. Így megszólítva, Vaiªamp yana, a lelki tanítómester haragra gerjedt, és azt mondta: Tûnj el innen br hma ákat sértegetô tanítvány! Adj vissza mindent, amit megtanítottam neked! Y jñavalkya, Devar ta fia akkor kihányta a Yajur-veda mantráit, és elhagyta mesterét. Az összegyûlt tanítványok, mohón nézve ezeket a yajur-himnuszokat, fogolymadarak formáját öltötték fel, és mindet felcsipegették. A Yajur-vedának ezek a részei így a leggyönyörûbb Taittir ya-sa hit ként, vagyis olyan himnuszokként váltak ismertté, amelyeket a foglyok (tittir ) gyûjtöttek össze. Kedves ¼aunaka br hma a, Y jñavalkya akkor arra vágyott, hogy újabb yajur-mantrákat találjon, olyanokat, amelyeket még a lelki tanítómestere sem ismer. Ezzel a gondolattal az elméjében figyelmes imádatot ajánlott fel a Nap hatalmas urának 7 Ezért, óh, Uram, imádkozva közelítem meg lótuszlábaidat, amelyeket a három világ lelki tanítómestere imád, mert abban reménykedem, hogy a Yajur-veda senki más elôtt nem ismert mantráit fogom megkapni tôled. S ta Gosv m így szólt: Ezen imáktól elégedetten a hatalmalmas napisten egy ló formáját vette fel, és az emberi társadalomban azelôtt ismeretlen yajur-mantrákat átadta a nagy bölcsnek, Y jñavalkyának. A Yajur-veda e megszámlálhatatlanul sok száz és száz mantrájából a hatalmas bölcs a védikus irodalom tizenöt új ágát állította össze. Ezek a V jasaneyi-sa hit ként váltak ismertté, mert a ló sörényének szálaiból keletkeztek, és K va, M dhyandina és más ik követôi a tanítványi láncolatban elfogadták ôket. 4 (o ) tad vi o parama pada sad paªyanti s raya div va cak ur- tatam tad vipr so vipanyavo j g va sa samindhate vi or yat parama padam (¹g-veda-sa hit ; idézi: Pañcar tra-prad pa, Volume One, 175. o.) 5 Monier-Williams: A Sanskrit-English Dictionary, 839. o. 6 Bh g és , és o. 7 A félistenekhez intézett imákban rendszeresen a legfelsôbbként dicsôítik mindegyiküket, holott a ª strák szerint (ahogy már utaltunk erre, s ahogy majd a késôbbiekben is látni fogjuk) mindnyájan alárendelt helyzetet foglalnak el Vi uval szemben. A jelen korszakban a szentírások szerint (SB ) a Nap irányító istenségének szerepét maga Vi u (N r ya a) látja el, így a fenti ima magához a legfelsôbbhöz, a Védák kinyilatkoztatójához szóló fohász. 11

12 A fenti részlet szerint tehát a Yajur-vedának két különbözô gyûjteménye keletkezett. Az egyik a V jasaneyi-sa hit, amelynek két szövegváltozata maradt fenn, a K va-ªruti és a M dhyandina-ªruti, amelyeket másképpen ¼ukla-yajur-vedának is neveznek (a ªukla szó jelentése: fehér, s ez találó, hiszen ezek a yajur-mantrák az elbeszélések szerint Vivasv ntól, a napistentôl származnak). A másik gyûjtemény, amely Vaiªamp yanától ered, a K a-yajur-veda nevet kapta, hiszen eredetileg Vy sától jön, akit, mint elôzôleg említettük, sötét bôrszíne miatt néha K ának is neveztek. A Y jñavalkya által kiokádott mantrákból (amiket az istentestvérei fogolymadarak formájában felszedegettek) alakult ki a Taittir ya-sa hit. Whitney a Fekete Yajur-vedához sorolja még a Maitr ya -sa hit t, a Kapi ±hala-samhit t és a K ±hakasa hit t. A ¼ukla-yajur-vedához tartozik még a ¼atapatha Br hma a, a B had- ra yaka, valamint két Upani ad, az ¾ªa és a B had- ra yaka Upani adok. Radhakrishnan ide sorolja még a Sub la és a Pai gala Upani adokat is. A K a-yajur-vedához négy Br hma a tartozik, köztük a Taittir ya Br hma a, és valószínûleg még egy-egy a másik három sa hit hoz, két Ýra yaka, a Taittir ya és egy másik, valamint két Upani ad, a ¼vet ªvatara és a Ka±ha Upani adok. A Pravargya Br hma a a Taittir ya Ýra yaka részeként van megemlítve. Héjjas a Yajur-vedához sorolja még a Taittir ya, a Mah -N r ya a és a Maitr vagy Maitr ya a Upani adokat is. A fekete Yajurveda mantra-részeiben felbukkannak az úgynevezett ªrauta-s trák. A Taittir ya-sa hit ban található a Baudh ya a és Apastambha ªrauta-s tra, a Maitr ya -samhit ban pedig a M nava ¼rauta-s tra. SÝMA VEDA A s man szó éneket jelent. A S ma-veda gyakorlatilag a ¹g-veda himnuszait ismétli el, de azt is elmagyarázza, hogyan kell azokat énekelni. A S ma-veda történetét a Bh gavata Pur a (SB ) a következôképpen írja le: Jaimini ¹ inek, a S ma-veda tanítójának volt egy Sumantu nevû fia, Sumantu fia pedig Sutv n volt. A Jaimini nevû bölcs mindkettôjüknek a S ma-veda-sa hit más-más részét mondta el. Sukarm, Jaimini egy másik tanítványa nagy tudós volt. Ô ezer sa hit ra osztotta a S ma-veda erôs fáját. Aztán, óh, br hma a, Sukarm három tanítványa Hira yan bha, Kuªala fia, Pau yañji és Ývantya, akik nagyon fejlettek voltak a lelki megvalósításban vállaltak felelôsséget a s ma-mantrákért. Pau yañji és Ývantya ötszáz tanítványa a S ma-veda északi énekeseiként váltak ismertté, a késôbbiekben pedig néhányan közülük keleti énekesekként lettek számontartva. Pau yañji öt másik tanítványa, vagyis Laug k i, M gali, Kulya, Kuª da és Kuk i kapott egyenként száz sa hit t. K ta, Hira yan bha tanítványa huszonnégy sa hit t mondott el a tanítványainak, a többi gyûjteményt pedig az önmegvalósított bölcs, Ývantya adta tovább. A S ma-veda gyönyörû énekekkel van teli, melyeket különféle félistenek adnak elô. A Bh gavata Pur a szerint a S ma-veda himnuszait Garu a, Vi u szárnyas hordozója hozza létre szárnycsapkodásaival. Ezeknek a himnuszokat jó részét éjfélkor szokták énekelni. A himnuszokban g nák, csodálatos zenei dallamok is le vannak írva. Ennek a Védának másféle felosztása is ismert. Némely szerzô elsô strófagyûjteményre ( rcik ) és második strófagyûjteményre (uttara- rcik ra) osztja (Wojtilla, 1988). A S ma-veda himnuszai elsôsorban a soma-yajña végzésével kapcsolatosak. Ennek az áldozatnak az a célja, hogy a végzôi ugyanazt a nektárt (am ta) ízlelhessék meg, mint a mennyek lakói, a félistenek, amikor soma-rasa italt fogyasztanak. Sastvarupa (1990) szerint a S ma-veda 1549, Wojtilla (1988) szerint pedig 1810 verset tartalmaz, melyek 78 kivételével a ¹g-vedából származnak. Hozzá tartoznak a Þadvi ªa és a Pañcavi ªa Br hma ák, valamint a Burnell által felfedezett Jaimin ya- vagy Talavak ra- 12

13 Br hma a, valamint a Ta dya-mah br hma a. Ezenkívül két Upani ad, a Ch ndogya, valamint a Kena, vagy Talavak ra Upani ad. Radhakrishnan (1978) ide sorolja még a Vajras cika Upani adot is. ATHARVA VEDA Az Atharva-veda kiegészítô gyûjtemény, amely az elsô három Védához kapcsolódik. Öszszesen 20 könyvben 731 himnuszt tartalmaz. Ezek nagy része ugyanúgy, mint a S ma-veda esetében, a ¹g-vedából származik. Mint fentebb említettük, ezek a himnuszok nem játszottak közvetlen szerepet az áldozat végzése során, hanem a folyamatot ellenôrzô br hma a kézikönyveként szolgáltak. Emellett az Atharva-veda számos varázsigét is tartalmaz, amelyeket természetfeletti, mágikus erôk megidézéséhez lehetett használni. Léteznek gyógyító és rontó hatású varázsigék, szerelmi ráolvasások és más varázslatok. Az Atharva-veda kiegészítéseként ismert a Gopatha Br hma a. Ezenkívül hozzá kapcsolódnak a következô Upani adok: Mu aka, Praªna, M nd kya, J b la, Kaivalya, valamint a Gop la-t pan. A Bh gavata Pur a a következôképpen részletezi az Atharva-veda bölcseinek névsorát ( ): S ta Gosv m így szólt: Sumantu ¹ i, az Atharva Veda bölcse Kabandha nevû tanítványának tanította meg sa hit ját, aki pedig Pathyának és Vedadarªának mondta azt el. ¼aukl yani, Brahmabali, Modo a és Pippal yani Vedadarªa tanítványai voltak. Halld most tôlem Pathya tanítványainak névsorát is! Kedves br hma ám, ôk Kumuda, ¼unaka és J jali, akik mindannyian nagyon jól ismerték az Atharva-vedát. Babhru és Saindhav yana, ¼unaka tanítványai tanulmányozták lelki tanítómesterük Atharva-veda öszszeállításának két részét. Saindhav yana tanítványa, S var a és más nagy bölcsek tanítványai szintén tanulmányozták az Atharva-vedának ezt a változatát. Nak atrakalpa, ¼ ntikalpa, Kaªyapa, Ý girasa és mások szintén az Atharva-veda c ryái között voltak. Habár a Védák gyümölcsözô, anyagi cselekedetekkel foglalkozó részei (karma-k a) utasításokat adnak arra vonatkozólag, hogyan lehet mind az egyén, mind a társadalom egyre gazdagabb, s anyagi értelemben egyre fejlettebb, valójában azt a célt szolgálják, hogy segítséget nyújtsanak a transzcendentális életben való fejlôdéshez. Amikor a karma-k a érzékkielégítést célzó tettei befejezôdnek, s a védák felé forduló ember megérti, hogy számtalan vágyát kielégítve, még számottevô anyagi fejlôdés után sem teljes és boldog az élete, akkor a védikus irodalom a lelki önmegvalósításra való esélyt ajánlja fel az Upani adok formájában. 13

14 AZ UPANIÞADOK Habár az upani adokról a négy Véda részeiként már szót ejtettünk, mégis érdemes bôvebben is betekinteni e szentíráscsoportba, tekintve, hogy a legtöbb hindu vallási és filozófiai iskola lelki tanításainak alapját e szentírások képezik. Az upani ad szó titkos tanokat jelent. 8 E kifejezés arra is utal, hogy ezeket a tanításokat kizárólag egy lelki tanítómester (guru) közelében ülve (upa-ni ad) bizalmas szóbeli közlés és hallás útján szerezhetjük meg. Az Upani adok gyûjteménye a Védák részeként 108 filozófiai tanulmányt foglal magába, amelyek tulajdonképpen szent, önmegvalósított lelkek és tanítványaik között zajló, az Abszolút Igazságról folytatott beszélgetések. 9 Így az Upani adok bölcsessége az azokat tanulmányozó személy számára az anyagi gondolkodás szintjérôl fölemelkedve a transzcendentális tudás megismerését és egy transzcendentális élet kezdetét jelentette. Ezek az írások a Védák által említett tudás minden fontos folyamatáról, valamint azok gyakorlatban való alkalmazásáról is szót ejtenek. Leírásaik egészen a Legfelsôbb Személyig minden dolog anyagi felfogásának többé-kevésbé a tagadását tartalmazzák. A valóság lelki, abszolút, transzcendentális megközelítését tartják az egyedül célravezetô útnak. Az Upani adok a Legfelsôbb Brahmant (irányítót, Istent) egy örök megnyilvánulatlan valóságként írják le, amelybôl minden más megnyilvánulás kiárad, és amelyen mindez nyugszik. Mivel az anyagi érzékszervek számára felfoghatatlan, a Brahmant anyagi tulajdonságok és anyagi forma nélkülinek (nir-gu a és ar pa) tekintik. A B had- ra yaka-upani ad (3.9.26) úgy utal rá, hogy a Brahman megfoghatatlan, mivel senki sem érti. Az Upani adok bölcsessége így nyilvánvalóan fölötte áll a Védák gyümölcsözô cselekedetekkel (karma-k a), anyagi fejlôdéssel foglalkozó részeinek, mivel a vallásos cél ezentúl nem a földi vagy mennyei bolygókon 10 való boldogság elérése a különbözô félisteneknek végzett áldozatok révén, hanem a transzcendentális tudás eredményeként bekövetkezô, anyagi kötöttségek alól való felszabadulás. Habár az Upani adok hangsúlyozzák a személytelen Brahmanról szóló meditációt, e tudáson túlmutatva itt-ott felvillantják az Abszolút Igazság magasabb szintû, személyes arculatát is. 11 Céljuk valójában annak filozófiai kijelentése, hogy az Abszolút Igazság személyes aspektusa transzcendentális az anyagi nevekhez, formákhoz és tulajdonságokhoz képest. Az Upani adok filozófiájának különbözô felfogásaiból fejlôdött ki a hinduizmus rendkívül összetett filozófiai rendszere, amelyben hat fontos nézetet (darªant) különböztetünk meg Monier-Williams: A Sanskrit-English Dictionary, 201. o. 9 A Muktika Upani ad a verseiben fel sorolja a általánosan elfogadott 108 fô Upani adot. Ezek közül a legfontosabbak: (1) ¾ªopani ad, (2) Kenopani ad, (3) Ka±hopani ad, (4) Praªnopani ad, (5) Mu aka Upani ad, (6) M kyopani ad, (7) Taittir yopani ad, (8) Aitareyopani ad, (9) Ch ndogyopani ad, (10) B had- ra yakopani ad, (11) ¼vet ªvataropani ad. 10 A védikus szentírások szerint a mennyei bolygók az univerzum magasabb bolygórendszereiben találhatók, melyek az anyagi teremtés részei lévén ideiglenesen megnyilvánulók. Rajtuk élet, s az anyagi formák létezése a Földhöz hasonlóan ideiglenes. 11 hira mayena patrena satyasyapihita mukha tat tva puªann apav nu satya-dharmaya d ªtaye Óh, Uram, minden élôlény fenntartója! Valódi arcodat kápráztató sugárzás fedi. Kérlek távolítsd el e fényburkot, és tárd fel Magad tiszta híved elôtt! 12 E téma részletes feldolgozását lásd A védikus filozófia irányzatai Indiában címû fejezetben. 14

15 I. PURUSA-SZÚKTA (RIG-VEDA X.90) FORRÁSOK 1. Istennek Virát Purusa formájában ezer feje, ezer szeme és ezer lába van. Teljesen áthatja és fenntartja az univerzumot, s tíz újjal fölé is nyúlik. 2. Most megérthetjük, hogy Isten az univerzum. Ő volt a múltban és Ő lesz majd a jövőben is. Ő valójában hallhatatlan, de elfogadta a múlandó világ formáit, az élőlények tetteinek köszönhetően, s azért, hogy élvezhessék annak gyümölcseit. 3. Mindez a ragyogó univerzum (a múltban, jelenben és jövőben) az ő egynegyed része, míg háromnegyed része a hallhatatlan világ a saját kisugárzásában. 4. A Purusa háromnegyede felemelkedve eltávozott az univerzum és az avidyá (tudatlanság), máyá fölé, amit a szamszára eredményez, s az ¼-ed Purusa nyilvánul meg újra és újra az univerzumként, s árad szét minden irányba, létrehozva a táplálkozó és táplálkozás nélkül létező dolgok változatos formáit. 5. Az egynegyed részéből létrejött az anyagi univerzum, s benne megnyilvánult az Úr (Ádhi Purusa az univerzum Felsőlelke), aki létrehozta a földet és az élőlények testét. 6. Amikor a dévák, az első (fél) istenek megnyilvánultak, úgy érezték, hogy be kell fejezniük a teremtést, amit a Purusa elkezdett. Ennek érdekében mentális/belső áldozatot végeztek, amelyhez magát a Virát-Purusát (az univerzum durva anyagi elemeit) használták. Ebben az áldozatban a tavasz volt a tisztított vaj, a nyár a száraz tüzifa, s az ősz az étel (havis), amit felajánlanak. 7. Így a Virát Purusa minden lény és dolog előtt született. Az istenek, a szádhják és a risik szent fűre helyezték, és szent vízzel lelocsolták/megtisztították, s feláldozták az áldozati tűzben. Íly módon végezték el az áldozatot. 8. Ebből a szarva-hútah áldozatból joghurt, ghee és tápláló ételek, valamint levegőben, erdőben és településeken (házi) élő állatok jöttek létre. 9. Ebből a sarva-hutah áldozatból születtek a Rig-, Száma-, Jadzsúr részei a Védáknak és a versmértékek. 10. Ebből az áldozatból keletkeztek a lovak, s más két fogsorú állat, Bikák, tehenek, kecskék és juhok. 11. Amikor az istenek és mások a teremtés áldozatát végezték, hány részre vágták Őt? Mi lett az arcából, karjaiból, combjából és lábából? 12. A Virát-Purusa arcából lettek a Bráhmanák, a karjaiból a Ksatriják, a combjaiból a Vaisják, a lábaiból a Súdrák. 13. A Virát Purusa elméjéből született a Hold, szemeiből a Nap, szájából Indra és Agni félistenek, s életlevegőjéből a szél. 14. A Virát Purusa köldökéből az antariksam űr keletkezett, amely a menye bolygók és a föld között helyezkedik el, fejéből a mennyek, lábából a Föld, s füléből a négy égtáj született. Így teremtették újjá a világot. 15

16 15. Az áldozatban hét szál paridhi-t (szent kusafű) helyeztek a tűz köré, Szamid (egy fajta tűzifa) huszonegy volt. Az istenek, akik az áldozatot végezték, hozzákötötték a Virát- Purusát az áldozati rúdhoz. 16. Íly módon végezték el az áldozatot az elsődleges félistenek a Virát Purusával fogadalmi felajánlásként. Ebből jött létre a legfőbb, és legfontosabb dharma (vallásos kötelesség). S a Legfelsőbb minden nemes lelkű imádója a későbbiekben ugyanazt a célt éri majd el, mint azok az ősi szádhják és istenek, akik először ezt végrehajtották. A következô részlet már a Pur ákból (Up ga) származik, és segítségével rávilágítunk arra, hogy milyen módon magyarázza meg az védikus irodalom Up ga része a Ved t II. BHÁGAVATA-PURÁNA (SRÍMAD-BHÁGAVATAM ) 24. Az érzékekkel felfogható anyagi világ egészének gigantikus megnyilvánulása az Abszolút Igazság személyes teste, amelyben az anyagi idõt az univerzum teljes múltja, jelene és jövõje formájában tapasztalhatjuk. 25. A vir ± felfogás tárgya nem más, mint az Istenség Személyiségének gigantikus univerzális formája (vair ja puru a ) az univerzum kagylójának testében, amelyet az anyagi elemek hét rétege borít. 26. Akik tanulmányozták, jól tudják, hogy a P t laként ismert bolygók alkotják az univerzális Úr talpát, a Ras tala bolygók pedig a sarkait és a lábujjait. A Mah tala bolygók a bokái, a Tal tala bolygók a lábszárai. 27. Az univerzális forma térde a Sutalának nevezett bolygórendszer, a két comb a Vitala és az Atala bolygórendszer. A csípõ a Mah tala, köldökének mélyedése pedig a világûr. 28. A gigantikus forma Eredeti Személyiségének mellkasa a világító égitestek bolygórendszere, nyaka a Mahar bolygók, szája a Janas bolygók, homloka pedig a Tapas bolygórendszer. A legfelsõ bolygórendszer, amelyet Satyalokaként ismerünk, a feje az Úrnak, akinek ezer feje van. 29. Karjai az Indra vezette félistenek, a tíz égtáj a fülei, a fizikai hang a hallása. Orrlyukai a két Aªvin -kum ra, az anyagi illat a szaglása. A szája a lángoló tûz. 30. A világûr szférája alkotja szemgödreit, a nap pedig a látóképessége. Szemhéjai a nappal és az éjszaka, szemöldökének mozgásában pedig Brahm és a hozzá hasonló magasrangú személyiségek lakoznak. Szájpadlása a víz ura, Varu a, nyelve pedig mindennek a nektárja, azaz lényege. 31. Azt mondják, a védikus himnuszok az Úr agytekervényei, állkapcsa Yama, a halál istene, aki megbünteti a bûnösöket, az érzelmek mûvészete a fogsora, a legcsábítóbb illuzórikus anyagi energia pedig a mosolya. Az anyagi teremtés e hatalmas óceánja nem más, mint ránk vetett pillantása. 32. Az erényesség az Úr felsõ ajka, a vágyakozás az álla, a vallás a melle, a vallástalanság pedig a háta. Brahm j, az anyagi világ minden élõlényének teremtõje a nemi szerve, a Mitr -varu ák a két heréje. Az óceán a dereka, a dombok és a hegyek pedig a csontjai. 33. Óh, király! A folyók a gigantikus test vénái, a fák testének szõrszálai, s a mindenható levegõ a légzése. A múló korok a mozdulatai, tettei pedig az anyagi természet három kötõerejének visszahatásai. 16

17 34. Óh, Kuruk legjobbja! Az esõfelhõk az Úr haja, a nappalok vagy éjszakák vége a ruhája, az anyagi teremtés legfelsõbb oka pedig az intelligenciája. Elméje a hold, minden változás kútfeje. 35. Az anyagi princípium [mahat-tattva] a mindenütt jelen lévõ Úr tudata, ahogyan azt a hozzáértõk megerõsítik, s Rudradeva az egója. A ló, az öszvér, a teve és az elefánt a körmei, a vadállatok és a többi négylábú állat pedig az Úr övének tájékán helyezkednek el. 36. A különféle madarak az Úr mesteri mûvészi érzékét jelölik. Manu, az emberiség apja intelligenciájának jelképe, az emberiség pedig a lakhelye. Az emberi lények mennyei fajai, a gandharvák, a vidy dharák, a c ra ák és az angyalok zenei ritmusérzékének, a démon harcosok pedig csodálatos bátorságának képviselõi. 37. A vir ±-puru a arca a br hma ák, karjai a k atriyák, combjai a vaiªyák. A ª drák lába védelme alatt állnak. Õ az imádandó félisteneket is mind felülmúlja, és mindenkinek kötelessége, hogy méltó javak felajánlásával áldozatokat mutasson be Neki s elégedetté tegye. 38. Elmagyaráztam hát neked az Istenség Személyiségének durva anyagi, gigantikus formáját. Aki komolyan vágyik a felszabadulásra, elméjét az Úr e formájára rögzíti, mert ezen kívül nincs semmi más ebben az anyagi világban. III. HIMNUSZ AGNIHOZ (RIG-VEDA I.1) (Forrás: Szanszkrit Líra fordította Vekerdi József Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988) A Tűzistent magasztalom, áldozat bőkezű urát, a kincset osztó főpapot. A Tüzet ősi látnokok imádták, most utódaik. Isteneket ő hoz közénk. Tűz által élvezünk vagyont és napi táplálékot is; hírt és utódokat adó. Az áldozatot, Tűz, ha te megöleled mindenfelől, az istenekhez érkezik. A bölcs tudós főpap, a Tűz, igaz, dicső, csodálatos, az isteneket hozza el. Mit áldozóktól elfogadsz, ó tiszta Tűz, kegyelmesen: igazságod szolgálata. Tűz, éj világossága te, naponta hozzád járulunk, áhitat, tisztelet neked. Az áldozás királya vagy, 17

18 igazság fénylő pásztora, önnön házadban felnövő. Te légy segítségünkre, Tűz, miként fiának jó atya. Maradj velünk, és üdvöt adj. IV. HIMNUSZ INDRÁHOZ (RIG-VEDA II.12) (Forrás: Szanszkrit Líra fordította Vekerdi József Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988) A bölcs isten, ki megszületve, máris / erősebb lett a többi isteneknél, kinek súlyától megremeg az ég, s föld,/ hatalma oly nagy: emberek, ez Indra! A rengő földet megszilárditotta, / féket vetett a tomboló hegyekre, a mennyet, s a tág levegőt kimérte, / égboltot dúcolt: emberek, ez Indra. Sárkányt ölt, hét folyót kiszabadított, / Vala odvából gulyát kieresztett, két kő között ő nemzette a szikrát, / háborúk hőse: emberek, ez Indra. A mindenséget reszketteti, rázza, / eleinket jól bereteszelte, s mint nyertes kártyás a letétet, vitte / az ellen kincsét: emberek, ez Indra. Akiről kérdik: Ugyan merre, hol van? / Akiről mondják: Hát semerre, nincs is! Ő megtöri az ellenség hatalmát, / higgyetek benne: emberek, ez Indra. Ő segíti a hívőt s az erőtlent, / segítség-kérő papot és poétát, és ő jutalmaz szóma-sajtolókat / szép ajkával: emberek, ez Indra. Ő tereli a gulyát és a ménest, / a falvakat s a szekereket, mindent, aki a Napot nemzette s a Hajnalt, / habok vezére: emberek, ez Indra. Összecsapó hadrendek őt kiáltják, / két ellenfél, az erősebb s a gyengébb, harckocsin harcos és harckocsihajtó / őt hívja, kéri: emberek, ez Indra. Aki nélkül nem győznek a halandók, / akit vitézek segítségre kérnek, ki megrendíti a rendíthetetlent, / többet ér mindnél: emberek, ez Indra. Aki nagy bűnök nagy gonosztevőit, / mikor nem várják, lesújtja nyilával, aki dölyfösek dölyfét sose tűri, / Daszjut megölte: emberek, ez Indra. A hegyekben rejtőző Sambarának / negyven ősz után akadt nyomára; földön csúszó Dánu kígyót megölte, / hiába kűzdött: emberek, ez Indra. Bikaisten, hét gyeplő markolója, / hét bennrekedt folyam kiengedője, gőgös Rauhina villámmal-ütője, / mert égbe hágott: emberek, ez Indra. Ég, föld, mindenség meghajol előtte, / támadásától rettegnek a bércek, szóma-ivót, villám-karút, dícsérik, / kezében villám: emberek, ez Indra. Az ital-, étel-áldozat hozóját, / hívét, magasztalóját megsegíti; 18

19 kit áldozat erősít és a szóma, / kié az áldás: emberek, ez Indra. Aki az áldozat véghezvívőjét / erővel áldod: te vagy, igazságos, legyünk mindenkor kedvesek előtted, / vezethessünk hős harcosokat, Indra V. HÍMNUSZ ÚSASZHOZ (RIG-VEDA I.124) (Forrás: Szanszkrit Líra fordította Vekerdi József Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988) Pír az égen, reggeli tűzrakáskor / kelő nap fényét ime szétteríti. kétlábút, négylábút Szavitar isten / útjára indít, hogy folytassa dolgát. Nem hágva át az istenek parancsát, / a nemzedékek idejét kiszabva, ragyog a hajnal, múlt napot lezárva, / éj múltán megjött új napot kinyitva. Keleten feltűnt magas ég leánya, / rögtön fény-köntöst öltve termetére, elindul szépen a kiszabott pályán, / az utat tudja, s az irányt se veszti. Sugaras keblét szerte megmutatja, / a pillantásnak szépségét kitárja, felébreszti, mint érkező az alvót, / az érkezők közt mindig ő az első. A sötét mennybolt keleti szegélyén / zászlót emel a felhőnyájak anyja, folyton messzibbre, szélesebbre terjed, / örök szülőinek terét betöltve. Mindannyi szemnek magát megmutatja, / el nem kerül rokont sem, idegent sem, makulátlan test ragyogó csodája, / meg nem ijed picinytől, se nagytól. Mint fivértelen lány, megy férfiakhoz; / mint harckocsival, megy zsákmányt szerezni; mint férjét vágyó szépköntösű asszony, / mosollyal bontja ki nagy égi báját. Nénje átengedi helyét hugának, / hamar eltávozik tekintetétől. A napsugárban fürdik, kenekedve, / mint talákára siető menyasszony. A két nővér közül naponta mindig / a második lép az első nyomába. Az új hajnalok, miként az előzők, / hozzanak ránk víg napot számolatlan. Hajnal, ébreszd fel az adakozókat, / s adj a fösvénynek ébredetlen álmot. Gazdagon süss a bőkezűre, gazdag, / gazdagon a dalnokra, bőkezű te! V. HIMNUSZ A TEREMTÉS URÁHOZ (RIG-VEDA X.121) (Forrás: Szanszkrit Líra fordította Vekerdi József Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988) Őskezdetben, mint aranycsíra kelt ki, / majd lett a világ egyetlen urává, helyére tette a földet, s a mennyet: / ki az, akit tiszteljünk áldozattal? Lélekzet, s erő adományozója, / parancsait az istenek elfogadják, árnya öröklét, övé a halálunk; / ki az, akit tiszteljünk áldozattal? Mind e világnak egyetlen királya, / ha lélekzik, ha szemeit lehúnyja, kétlábúak, négylábúak vezére; / ki az, akit tiszteljünk áldozattal? 19

20 Övé hófödte hegyek sokasága, / övé az óceán, mindenki mondja, karjai égtájak, akárki tudja; / ki az, akit tiszteljünk áldozattal? A magas mennyet s tartóját, a földet, / aki a fényt s égboltot elhelyezte, a levegőben a teret kimérte; / ki az, akit tiszteljünk áldozattal? A segítségre váró csatarendek / szorongó szívvel tekintenek őrá, kitől a felkelő nap fénye árad; / ki az, akit tiszteljünk áldozattal? Mikor a nagy hullámok útrakeltek, / minden csírát hordva, tüzet vajúdva, akkor fakadt ő az isteni lélek; / ki az, akit tiszteljünk áldozattal? Ki végiglát az áldozat szülőjén / az ajándékot osztó óceánon, az istenek fölött egyetlen Isten; / ki az, akit tiszteljünk áldozattal? Ne tegyen kárt bennünk a föld-teremtő, / az ég-szülő, az igaz törvénytartó, a tündöklő nagy víz létrehozója; / ki az, akit tiszteljünk áldozattal? Teremtés ura, senki más, csakis te, / nem uralkodhat más a sokaságon. Amire vágyón áldozunk tenéked, / az legyen a miénk, mindannyi jószág. 20