Különböző legeltetési nyomások hatása a kék vércsék (Falco vespertinus) egyenesszárnyú prédafajaira

Átírás

1 Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar Biológiai Intézet Különböző legeltetési nyomások hatása a kék vércsék (Falco vespertinus) egyenesszárnyú prédafajaira Készítette: Saliga Rebeka Biológus MSc. II. évfolyam Témavezető: Dr. Harnos Andrea egyetemi docens SZIE-ÁOTK, Biomatematikai és Számítástechnikai Tanszék Társ-témavezetők: Fehérvári Péter, Kékvércse LIFE+ projekt-koordinátor Puskás Gellért, muzeológus Magyar Természettudományi Múzeum, Állattár Budapest 2016

2 Tartalomjegyzék 1. BEVEZETÉS ANYAG ÉS MÓDSZER A vizsgálati terület Gyephasznosítási módok Mintavételezés Talajcsapdázás Transzektmenti mintavétel A terület egyenesszárnyú fajkészletének felmérése Növényzeti magasság és táplálékelérhetőség A vizsgálatok időzítése A minták kezelése és határozása Adatelemzés és statisztikai módszerek EREDMÉNYEK A gyűjtött minták és adataik A növényzeti magasság és táplálékelérhetőség A talajcsapdaminták adatainak elemzése A transzektmenti mintavétellel végzett abundancia-becslések DISZKUSSZIÓ ÖSSZEFOGLALÁS SUMMARY KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS IRODALOMJEGYZÉK

3 1. BEVEZETÉS A modern konzervációbiológiai törekvések szinergikus megközelítésben próbálnak kedvező hatást elérni a természet megőrzésében. Korábban a ritka és értékes fajok izolált védelme volt a cél, ma már ezen fajok nagyskálájú élőhelykezelése kap egyre inkább prioritást (Kareiva and Marvier, 2012). Az Európai Unió ennek szellemében hozta létre 1992-ben a Natura 2000 ökológiai hálózatot, aminek célja a kontinens biológiai sokféleségének megőrzése, a közösségi jelentőségű természetes élőhelytípusok, valamint a vadon élő állat-és növényfajok védelme (European Environment Agency, 2006). Egy összefüggő ökológiai rendszer, ami előtérbe helyezi a fenntartható fejlődés alapelvét, és összehangolja a tudományos, a gazdasági és a társadalmi érdekeket a természetvédelem céljaival (Bastian, 2013). Az Európai Unió természetvédelmi programja két meghatározó jelentőségű irányelven alapszik: a Madárvédelmi, valamint az Élőhelyvédelmi Irányelven (ec.europa.eu). Mellékletei tartalmazzák azon fajok és élőhelyek listáját, amelyek közösségi jelentőségűek, és amelyek megőrzéséről a tagállamoknak kell gondoskodniuk. Ennek érdekében különleges természetmegőrzési és madárvédelmi területek kijelölésével vállalnak kötelezettséget a diverzitás hosszútávú fenntartására (Haraszthy, 2014). A Natura 2000-es területek viszont nem csupán a szigorú védelem alatt álló élőhelyeket jelölik, ahol minden tevékenység tiltott, hanem bizonyos fokú, természetvédelemmel összeegyeztethető, természetkímélő gazdálkodás megengedett. A kontinens több, mint fele mezőgazdasági művelés alatt áll, ezért Európában az agrárterületeknek kiemelt jelentőségük van a biológiai sokféleség megőrzésében (Stoate et al., 2009). Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) 2010-es becslése szerint az európai fajok 47 %-a agrárterületeken él (European Environment Agency, 2010). Ez a kötelék az évszázadok alatt zajló hagyományos tájhasználat és művelési ágak révén alakult ki, amikhez a fajok alkalmazkodtak. A második világháború utáni intenzív gazdasági fejlődés, az iparszerű mezőgazdasági termelés és a monokultúrák elterjedése miatt az agrártáj egyre homogénebbé vált a diverzitás lecsökkenését eredményezve (Pe er et al., 2014; Stoate et al., 2009; Varga, 2014). A mesterségesen szétválasztott mezőgazdálkodás és természetvédelem újraegyesítésével létrejött környezetgazdálkodás többfunkciós agrármodellje megoldásnak bizonyulhat (Ángyán et al., 2003; Kleijn et al., 2011; Pe er et al., 2014; Stoate et al., 2009). Ám ezen programok hatékonysága mindmáig vitatott a biológiai sokféleség megőrzésében (Kleijn et al., 2011, 2006). Kleijn és munkatársa (Kleijn and Sutherland, 2003) öt európai 3

4 ország agrár-környezetvédelmi programjait értékelték. Különböző élőlénycsoportok denzitását hasonlították össze a hagyományos és az agrár-környezetvédelmi program előírásai szerint művelt területeken. Vizsgálataik szerint az esetek 54%-ában a természetkímélő gazdálkodás növelte a diverzitást, 6 %-ban csökkentette azt, míg 40 %-ban feltehetően nem okozott változást. Egy Hollandiában végzett hosszútávú kutatás kimutatta, hogy a program negatív hatással is lehet a növény- és madárdiverzitásra (Kleijn et al., 2001). Magyarországon is megalkották az agrár-környezetgazdálkodási (AKG) programot az EU agrár-és vidékfejlesztési irányzata alapján, aminek célja a térséghez legjobban illeszkedő természetkímélő tájhasználati mód és gazdálkodási forma támogatása (Batáry et al., 2007). A környezeti és természeti értékek megóvása a speciális hasznosítást igényelő területeken a zonális célprogramok során valósulnak meg. Ezen védett térségek a Magas Természeti Értékű Területek (MTÉT, korábban Érzékeny Természeti Terület, ÉTT) hálózatát adják (Ángyán et al., 2003). Az MTÉT előírások elsősorban olyan kiemelt célokat szolgálnak, mint például a fokozottan védett földön fészkelő fajok, a túzok (Otis tarda) és a haris (Crex crex) élőhelyi feltételeinek javítása, vagy a kék vércse (Falco vespertinus) állományának megőrzése érdekében a kedvező gazdálkodási módok támogatása (Nemzeti Agrár Kamara, 2015). A kék vércse kistermetű ragadozómadár, a sólyomfélék (Falconidae) családjába tartozó monotipikus faj. Állománya teljes elterjedési területén jelentősen lecsökkent, ezért az IUCN Vörös Listáján a közel veszélyeztetett (Near threatened) kategóriába sorolták ( és a Madárvédelmi Irányelv első függelékében, a speciális védelmet igénylő fajok listájában is szerepel (2009/147/EK IRÁNYELVE, 2009). Hazánkban fokozottan védett faj, a megtizedelődött állomány fennmaradása természetvédelmi-kezelés függő (Palatitz et al., 2009). Költőterülete Kelet-Európától a Bajkál-tóig, valamint Fehéroroszországtól a Feketetengerig húzódik. Elterjedésének nyugati határa Magyarország, bár az utóbbi évtizedben Olasz-és Franciaországban is regisztráltak sikeresen költő párokat (Palatitz et al., 2009). Hazánkban május és október között tartózkodik. A költés befejeztével augusztusban és szeptemberben, a pre-migrációs időszakban készülnek fel a vonulásra. Napközben csapatokban kóborolnak, közösen táplálkoznak, esténként pedig pusztai erdőfoltokban gyűlnek össze a közös éjszakázóhelyre, ahol akár több ezer példány is megfigyelhető. Ezek a pusztai facsoportok tradicionális gyülekezőhelyek, amiket évről-évre felkeresnek késő 4

5 nyáron, ősszel (Borbáth and Zalai, 2005). Hosszútávú vonulók, a telet Dél-Afrikában töltik, például Namíbia és Botswana területén (Palatitz et al., 2009). A kék vércse a nagy, nyílt térségek jellemző fészkelő madara, hazánkban elsősorban a Tiszántúlon költ, de jelentős állománya található a Duna-Tisza közén is (Haraszthy, 1981). A szántóföldi művelés alatt álló területekhez és a rövidfüvű pusztákhoz kötődik, melyeket kisebb facsoportok, erdőfoltok öveznek. A Kárpát-medencében egyedüli ragadozómadárként telepesen is költ. Más sólyomfélékhez hasonlóan a kék vércse sem épít fészket, leggyakrabban a vetési és dolmányos varjak (Corvus frugilegus, C. cornix), valamint szarkák (Pica pica) elhagyott fészkeit foglalja el (Palatitz et al., 2011). A vetési varjút mezőgazdasági kártétele miatt irtották a múlt században, ezért állománya lecsökkent, és vele együtt a természetes fészkelőhelyek is megfogyatkoztak (Fehérvári et al., 2009). A kék vércsék számára kulcsfontosságú ezen telepek megléte, ezért a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Kékvércse-védelmi Munkacsoportja 2006 óta mesterséges költőládákat, műfészkeket helyez ki, amiket a madarak sikeresen foglalnak el (Fehérvári et al., 2012). A Kékvércse-védelmi Munkacsoport a faj élettereinek javítása mellett élőhelypreferencia vizsgálatokat is végzett (Palatitz et al., 2011). Ezek alapján tudjuk, hogy a vadászati élőhelyválasztás során is kiemelkedő szerepe van a kék vércsék számára az alacsony növényborítású területeknek. Rádiótelemetriás vizsgálatok során megfigyelték, hogy vadászataikat rendszerint kaszált, vagy legeltetett gyepen, lucernán illetve learatott gabonatáblákon hajtották végre, míg magas vegetációjú helyeket ritkábban látogattak (Palatitz et al., 2015). Táplálkozásbiológiájukat érintő tanulmányokból ismerjük, hogy kisebb gerinceseket és nagyobb rovarokat zsákmányolnak. A táplálékösszetétel, valamint a fészekmaradványok elemzéséből kiderült, hogy a mezei pocok (Microtus arvalis), a barna ásóbéka (Pelobates fuscus), valamint az egyenesszárnyú (Orthoptera) fajok étrendjük jelentős részét képezik (Fülöp and Szlivka, 1988; Haraszthy et al., 1994; Purger, 1998; Szövényi, 2015). Míg a kisebb gerinceseket főként a mezőgazdasági területekről zsákmányolják, addig az egyenesszárnyú fajokat elsősorban gyepterületekről (1. ábra). Az MME Kékvércse-védelmi Munkacsoportja és a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága (BNPI) közösen, nemzetközi projekt keretén belül kék vércse élőhelyfejlesztést valósítanak meg, és egyik fő feladatuk a táplálékkínálatot biztosító élőhelyek fenntartása. Különböző gyephasznosítási módokat vizsgálnak a Hevesi-térségben annak érdekében, hogy kiderüljön, melyik kezelési technika a legoptimálisabb a gazdálkodás és a kék vércsék számára. Szakdolgozati munkám során ehhez a projekthez csatlakoztam. 5

6 2014-ben többféle legeltetéses kezelést végeztünk, amiben az eltérő legeltetési nyomás hatásait néztük meg az egyik prédataxonjára, az egyenesszárnyú fajokra nézve. Az egyenesszárnyú fajokat ökológiai vizsgálatok modellállataként előszeretettel használják, hiszen életformájukból adódóan kötődnek a gyeptársulásokhoz, ezért jó indikátorai az általuk preferált élőhelyeken történt változásoknak (Bazelet and Samways, 2011; Forró, 1997). 1. ábra: Hím kék vércse alacsony növényborítású gyepen egyenesszárnyú prédát zsákmányolhttp:// 9ru Feltételezéseink szerint a térségben zajló gazdálkodás optimalizálásával növelhető a kék vércsék számára elérhető táplálék mennyisége, és ezzel együtt stabilizálható a területen lévő fogyatkozó költőállomány. Szakdolgozatom célja, hogy kvantifikálja a különböző legeltetéses élőhelykezelések hatásait az egyeneszárnyúak elérhetőségére és össz abundanciájára. Távlati céljaim hogy a munkám hozzájáruljon ahhoz, hogy tudományosan megalapozott kék vércse-barát gyephasznosítási javaslatokat tegyünk. Munkám során az alábbi kérdésekre keresem a választ: 1. Milyen a különböző legeltetéses kezelések hatása az egyenesszárnyúak abundanciájára a kék vércsék vadászatra használt gyepterületein? 2. Hogyan változik a prédaállatok elérhetősége a kék vércsék vadászata szempontjából? 6

7 2. ANYAG ÉS MÓDSZER 2.1. A vizsgálati terület Vizsgálatainkat a Bükki Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó Dél-Hevesi-síkon végeztük, ami a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet része. A védett területet 1993-ban létesítették annak érdekében, hogy megóvják a tájegység mozaikos élőhelyegyütteseit, valamint védelmet biztosítson a térség eredeti állapotát reprezentáló pusztai növénytársulásoknak és a hozzájuk kapcsolódó állatközösségeknek (9/1993. (III. 9.) KTM rendelet, 1993). Kiemelkedő értéke a gazdag madárvilága, aminek révén a terület bekerült az Európai Jelentőségű Madárélőhelyek (Important Bird Area) jegyzékébe ( A Magyarországon előforduló mintegy 410 madárfajból 263 fajt észleltek ezen a vidéken (Borbáth, 2014). A legértékesebb fészkelő fajok közé tartozik a kék vércse, aminek költőállománya a területen az 1980-as években 250 pár lehetett, de mára lecsökkent a számuk kb. 50 párra. A Hevesi-sík számukra nem csupán költőterület, hanem tradicionális gyülekezőhely is a pre-migrációs időszakban. A hosszú, 8000 km-es vonulás előtt akár több ezer példány is összegyűlhet az esti órákban a pusztai facsoportokban (Borbáth and Zalai, 2005). A hevesi régió a tájegységen átfolyó természetes vízfolyások (pl.: Ős-Tarna, Laskó, Eger-patak, Tisza) hordaléképítő munkája révén vált szinte tökéletes síksággá. A térségben kilenc különféle talajtípus található meg (Baráz, 2014), ám a terület nagyobb része sóhatás alatt áll, amin a szikesek különböző típusai alakultak ki. Ezek változatossága nagyban függ a vízborítástól (Baráz, 2014; Schmotzer, 2014). A térség Magyarország legszárazabb vidékei közé tartozik, meleg és száraz éghajlati zónában található, az átlagos évi csapadékmennyiség kevés ( mm). A régióban túlnyomóan szántóföldi gazdálkodás folyik (60%), a gyepterületek aránya kicsi (12%). A védett területeken viszont ez az arány magasabb, 47% a gyep, 46% a szántó ( Kutatásainkat a Hamvajárási-dűlőn végeztük, amely közel 360 hektáros feltöretlen, zárt gyep, ahol a meghatározó társulás az ecsetpázsitos sziki rét (Agrostio-Alopecuretum pratensis) (Schmotzer, 2014). A terület mélyebb fekvésű, zsombékosodásra hajlamos, így mezőgazdasági hasznosításra kevésbé alkalmas. 7

8 2.2. Gyephasznosítási módok A kék vércse élőhelyének védelmét célzó vizsgálati területen magyar szürkemarhával történő legeltetéses kezeléseket valósítottunk meg. A kezeléshez rendelkezésre állt egy kezdetben kb. 120 tehénből álló gulya. Vizsgálatunkban három legeltetési nyomást hasonlítunk össze: magas, (1,5 számosállat/hektár), közepes (0,5 számosállat/hektár) és alacsony mértékben legeltetett parcellát (0,25 számosállat/hektár). Az előre definiált legeltetési nyomásokat úgy értük el, hogy a gulya minden nap más-más, előre kijelölt parcellán legelt. Ezeknek a parcelláknak a mérete különböző, és úgy lettek kijelölve, hogy azonos legelőállat-létszám mellett éppen a kívánt legeltetési nyomás jöjjön létre. A legeltetés kora reggeli, délelőtti és egy késő délutáni időszakokban folyt a gyep eltartóképességéhez mérten áprilistól novemberig (Fehérvári et al., 2013). A legeltetés mellett más gyephasznosítási módokat is vizsgáltunk a térségben, de ezen vizsgálatok eredményeit szakdolgozatom nem tartalmazza. Három, időpontjukban eltérő kaszálási módot használtunk 1-1 területen, egy helyen kombinált kezelést alkalmaztunk (a tradicionális kaszálás után legeltettük a gyepet), valamint egy parcellán nem történt beavatkozás (2. ábra) (Fehérvári et al., 2013). A területkezelési feladatokat a BNPI munkatársai, agronómusai és gulyásai felügyelték. 8

9 2. ábra A vizsgálati terület, a Hamvajárási-dűlő és a különböző gyephasznosítási módok helyszíne (Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Dél- Hevesi Tájegység) 9

10 2.3. Mintavételezés Talajcsapdázás Minden területegységben 3x3 mintavételi állomást jelöltünk ki. Ezeken a mintavételi állomásokon 50 %-os higított monoetilén-glikollal feltöltött Barber-féle talajcsapdákat helyeztünk ki (Schirmel et al., 2009), amiket erős tetőszerkezettel láttunk el, hogy se a csapdák, se a legelő állatok ne sérüljenek meg, valamint hogy az eső ne áztassa el a mintákat (3. ábra). Ezzel a módszerrel a területen előforduló, talajfelszínen mozgó ízeltlábúak, kétéltűek és abundanciáját becsültük (Bromham et al., 1999). 3. ábra: A mintavételi állomásokon kihelyezett talajcsapda rajza, és kitelepítésének folyamatábrája (Fehérvári et al., 2013) A talajcsapda az Orthoptera fajokra nézve szelektivitást mutat. Fogási hatékonysága függ a növényzet magasságától és struktúrájától, így a csapdába kerülő fajok is eltérő megoszlást mutatnak. A chortobiont, illetve chorto-geobiont fajokat (amik a növényzetben és a talajon egyaránt előfordulnak), mint például a Chorthippus genus tagjait, valamint a fissurobiont (ásó és üreglakó, Gryllidae) fajokat nagyobb eséllyel fogja meg, mint a thamnobiont (növényzetet kedvelő) szöcskéket (Rácz, 2001; Schirmel et al., 2009). Ezért a fajok széleskörű mintavételének érdekében szükségszerű volt emellett egy kiegészítő technikát is alkalmazni, mint transzektmenti számlálást és/vagy fűhálós mintavételt (lásd: lejjebb), amellyel a területre jellemző, gyepszintben tartózkodó fajok is a mintába kerülhetnek. A talajcsapdákból származó adatok kiértékelésekor ezért csak a talajlakó (ásó és üreglakó), Gryillidae családba tartozó egyenesszárnyúakat vettük be az elemzésbe. A három leggyakoribb faj (fekete tücsök (Melanogryllus desertus), mezei tücsök (Gryllus campestris), bordói tücsök (Eumodicogryllus bordigalensis)) egyedszámát és eloszlását nem faji bontásban elemeztük, hiszen testméreteik közel azonosak (Harz, 1969), és a kék vércsék mindegyiket fogyasztják. A talajcsapda mintákból néhányat ki kellett zárnunk a vizsgálatból, mert a térségben jelentős a talajvíz és ez sok esetben feláztatta csapdáinkat, valamint a tömörödött talaj a 10

11 csapdák körül repedt meg, ami rontotta azok fogási képességét. Az összes mintavételből (468) így 362 adatait tudtuk felhasználni az elemzésekben. A mintákat a leürítéseknél azok csapdaazonosítóival és a gyűjtési dátummal felcímkézve tároltuk a feldolgozásig Transzektmenti mintavétel A mintavételi állomástól kiindulva három eltérő irányú 10 méteres transzekt mentén becsültük meg az egyenesszárnyúak össz abundanciáját. A vizsgált szakaszokon felugró állatok mennyiségét 5-ösével kategorizáltuk. A számlálás során két méretkategóriát különítettünk el egymástól, a kicsi és nagy testméretet. A kis méretkategóriába a sáskaféléket, az Acrididae családba tartozó fajokat és a kisebb szöcskéket rendszereztük, a nagy méretkategóriába a Tettigoniidae család néhány tagját, mint például a szemölcsevő szöcskét (Decticus verrucivorus), a zöld lombszöcskét (Tettigonia viridissima), a tőrös szöcskét (Gampsocleis glabra) és a púposhasú rétiszöcskét (Platycleis affinis) soroltuk. Az utóbbi fajok átlagosan mm közötti testméretűek (Harz, 1969), így jelentős táplálék-és fehérjeforrásnak számítanak (Xiaoming et al., 2010). A becslést minden alkalommal ugyanazon személy végezte, azért, hogy az eredmények összehasonlíthatóak legyenek, valamint törekedtünk arra, hogy az időjárási körülmények is hasonlóak legyenek az egyes mintavételekkor. A mintavételi számok ezért mintavételi alkalmanként eltérőek, mert a helyszíni megítélés során kihagytuk azon mintavételi lehetőségeket, amikor lehűlt a hőmérséklet, nagy erejű szél fújt, vagy esett az eső, ami befolyásolhatta volna a detektálás valószínűségét az állatok eltérő aktivitása miatt. Így összesen 1037 becslés került az elemzésbe A terület egyenesszárnyú fajkészletének felmérése A mintavételi állomásoktól három eltérő irányba indított 10 méteres szakaszokon történt egy-egy alkalommal fűhálózás is, ami a terület egyenesszárnyú fajkészletének felmérését szolgálta (Gardiner et al., 2005). A fűhálós mintavételekre augusztus 1-2- án és július én került sor. A mintavételeket ugyanazon személy végezte, hogy a felmérő személyéből fakadó hibákat minimálisra csökkentsük. A nyár ezen időszakán az egyenesszárnyú fajok már kifejlett stádiumba vedlettek, így pontosan meg lehet határozni az egyedeket (a lárvális állapotban még nem azonosíthatóak jól a faji jellegzetességek). A fűhálózás mintáiból az ájtatos manót (Mantis religiosa) is figyelembe vettük. A faj hétköznapi neve imádkozó sáska, ami félrevezető, hiszen a fogólábúak (Mantodea) rendjébe 11

12 tartozik, de számításba vettük, mert a kék vércsék szemszögéből az egyenesszárnyúakhoz hasonló potenciális táplálékforrás lehet Növényzeti magasság és táplálékelérhetőség A zsákmányállatok elérhetősége, hozzáférhetősége a kék vércsék vadászata során fontos tényező. A mintavételi állomások körül három helyen, véletlenszerűen kiválasztott 1 m 2 -es területegységen becsültük meg a növényzeti borítottságot egy 1-5-ig terjedő skálán. Emellett a növényzet magasságát is megmértük, külön az aljfüveket és külön a szálfüveket. Erre azért volt szükség, hogy a prédataxonokhoz való hozzáférést skálázni tudjuk. A kék vércsék testmérete cm között alakul (Palatitz et al., 2009). Feltételezéseink szerint a saját testméreténél magasabb növényzetben nem férne hozzá a zsákmányhoz, illetve az esetleges ragadozókat sem venné észre, ezért nem választana sűrű, magas vegetációval rendelkező vadászterületet. Az elemzés során ezért 30 cm-es növényzeti magasságnál húztuk meg a határvonalat a jó és a kevésbé jó prédahozzáférhetőség tekintetében. A vizsgálat ideje alatt 1158 növénymérést végeztünk A vizsgálatok időzítése A projekthez szükséges állatállományt (120 db egyéves szürkemarha üszőt) ban szerezte be a BNPI. Ebben az évben nem folyt kezelés a vizsgálati területen, csupán egy alapállapot-felmérés történt, valamint a későbbi monitorozásra kijelölt mintavételi területek lettek elkerítve (24 db 100x100 méteres kvadrát). Ez a vizsgálat viszonyítási alapként szolgál majd később az egyes kezelések hatásának megállapításához. A területek kezelése 2014-ben indult el, de méréseket akkor még nem végeztünk, hiszen a legeltetés hosszútávon, lassan alakítja a környezetet (Ángyán et al., 2003). A kezelések hatásának kimutatása hosszútávon történik, ezért azok hatásait a vizsgálat harmadik évében, 2015-ben mértük. A mintavételezés két hetes intervallumokban júniustól novemberig tartott, azaz a talajcsapdák alapesetben kéthetes időszakokra voltak kihelyezve, míg a transzektmenti és botanikai felmérésekre kéthetente került sor. Vizsgálatomban a ös évekből elemeztem a kezelések hatását a kék vércsék költési és fiókanevelési időszakában, júniustól augusztusig. A kutatás 2016-ban, a szakdolgozatom elkészülése után is folytatódik A minták kezelése és határozása A begyűjtött talajcsapdamintákat főbb taxonokra válogattuk (Coleoptera, Orthoptera, Isopoda, Hymenoptera, Mammalia, Reptilia, Amphibia, Arachnida, Myriapoda, 12

13 Collembola), majd 70 %-os alkoholtartalmú fiolákba helyeztük ügyelve arra, hogy a minta azonosítója és a gyűjtési dátum is regisztrálva legyen. Az így rendszerezett anyag a fűhálómintákkal együtt a Magyar Természettudományi Múzeumban (MTM) került feldolgozásra. A 2015-ben gyűjtött egyenesszárnyú mintákat Puskás Gellért segítségével határoztam meg az MTM Kisebb Rovarrendek Gyűjteményében. A fajok azonosításához Kočárek et al. (2005) és Nagy (1984) határozókulcsait használtam Adatelemzés és statisztikai módszerek Az aljfűmagasság elemzéséhez általános lineáris modellt használtam, ahol a magyarázó változók az év, a kezelési terület, illetve ezek interakciója volt (kétfaktoros ANOVA modell interakcióval). A modell alkalmazhatósági feltételeinek teljesülését diagnosztikai ábrákkal ellenőriztem (Reiczigel et al., 2007). A talajcsapdákban fogott három leggyakoribb tücsökfaj egyedszámára negatív binomiális modellt illesztettünk. A magyarázó változók az év, a kezelések, illetve ezek interakciója voltak. Mivel az egyes talajcsapdaminták legyűjtése között nem mindig azonos idő telt el, a modellbe offset-ként vettük be a csapdaéjszakák számát, így kontrollálva az eltérő gyűjtési hosszokra (Zuur et al., 2009). A transzektmenti számlálások egyedszám adatainak elemzéséhez általánosított lineáris kevert modelleket (GLMM) használtunk (Zuur et al., 2009). Mivel az egyes mintavételi állomások körül a három hozzá tartozó transzektszámlálás adatai nem tekinthetőek függetlennek, az egyes mintavételi állomások azonosítóját, mint random hatást vettük figyelembe. A fix hatások itt is az év, a terület és ezek interakciója voltak. A transzektszámlálások során a kisméretű és a nagyméretű egyenesszárnyúak egyedszámai eltérő eloszlást mutattak, ennek megfelelően a kisméretű sáskák esetében negatív binomiális, míg a nagyméretű szöcskéknél Poisson modellt használtunk. A vizsgált egyenesszárnyúak számát leíró modellek illeszkedését az egyes években az egyes területekre összesített megfigyelt darabszámok és a modell által prediktált darabszámok összehasonlításával végeztük el (Gelman and Hill, 2006). Azt, hogy szükség van-e az interakciós tagra a modellekben, a kiinduló és az interakció nélkül illesztett modellek likelihood hányados tesztel való összehasonlításával vizsgáltuk. 13

14 Az egyes területek a kezeletlen területtel való éveken belüli, illetve az egyes területek évek közötti szimultán, többszörös összehasonlítását Dunnett módszerrel végeztük el. Az egyes modelleknél végzett összehasonlításoknál összesen legfeljebb 5 % első fajú hibát (familywise alpha) engedtünk meg (Reiczigel et al., 2007). Az ábrák elkészítéséhez illetve az adatok elemzéséhez az R statisztikai program verzióját (R Core Team, 2015) és a hozzá letölthető MASS (Venables et al., 2002), glmmadbm (Fournier et al., 2012) és multcomp (Hothorn et al., 2008) csomagokat használtuk. 14

15 3. EREDMÉNYEK 3.1. A gyűjtött minták és adataik A Hamvajárási-dűlőn a kék vércse költési időszakában végzett két éves vizsgálat ideje alatt összesen 26 egyenesszárnyú faj 2604 egyede került a mintáinkba. A meghatározott fajok listáját az 1. táblázat tartalmazza. A két vizsgált év során 6-6 mintavételi alkalommal 36 talajcsapda működött, összesen 362 mintát gyűjtöttünk be. A 2013-ban végzett alapállapot-felmérésnél a területekre kihelyezett csapdákból 172 minta gyűlt össze, és átlagosan 12 csapdaéjszaka alatt 214 egyenesszárnyú egyedet fogtak ben a talajcsapdákból 190 mintát gyűjtöttünk, átlagosan 14 csapdaéjszaka alatt 95 egyenesszárnyú egyedet fogtak. A talajcsapdákból származó minták 51%-át a talajlakó egyenesszárnyúak alkották, legnagyobb arányban a fekete tücsök (Melanogryllus desertus, 46,93%). Kisebb egyedszámmal képviseltette magát a mezei tücsök (Gryllus campestris) és a bordói tücsök (Eumodicogryllus bordigalensis), a lótücsöknek (Gryllotalpa gryllotalpa) pedig csak egy példányát regisztráltuk. Mindkét évben végeztünk fűhálós fajkészletfelmérést, ami során 2013-ban 20 faj 1678 egyede, 2015-ben pedig 17 faj 617 egyede került a hálóba. 15

16 1. táblázat: A Hamvajárási-dűlőn a kék vércsék költési és fiókanevelési időszakában vett mintáinkban előforduló fajok az alapállapot-felmérésnél és a kezelések második évében Fajok Fűháló Talajcsapda Tudományos név Magyar név MANTODEA Mantis religiosa Imádkozó sáska + + ACRIDIDAE Aiolopus thalassinus Tengerzöld sáska Calliptamus italicus Olaszsáska + Chorthippus brunneus Köz. tarlósáska + + Chorthippus dichrous Vállas rétisáska + + Chorthippus dorsatus Hátas rétisáska + Chorthippus oschei pusztaensis Oschei-rétisáska Chorthippus parallelus Köz. rétisáska Dociostaurus brevicollis Rövidnyakú sáska + Euchorthippus declivus Rövidszárnyú rétisáska Omocestus haemorrhoidalis Barna tarlósáska Omocestus petraeus Szőke tarlósáska + Omocestus rufipes Vöröshasú tarlósáska Stenobothrus crassipes Szárnyatlan rétisáska GRYLLIDAE Gryllus campestris Mezei tücsök + + Melanogryllus desertus Fekete tücsök + + Eumodicogryllus bordigalensis Bordói tücsök + + GRYLLOTALPIDAE Gryllotalpa gryllotalpa Lótücsök + PHANEROPTERIDAE Leptophyes albovittata Köz. virágszöcske + TETTIGONIIDAE Bicolorana bicolor Halványzöld rétiszöcske + + Conocephalus fuscus Kis kúpfejűszöcske + + Decticus verrucivorus Szemölcsevő szöcske + + Gampsocleis glabra Tőrös szöcske Platycleis affinis Púposhasú rétiszöcske Roeseliana roeseli Roesel-rétiszöcske Tessellana veyseli Sávos rétiszöcske

17 3.2. A növényzeti magasság és táplálékelérhetőség A legeltetéses kezelés hatása jól nyomon követhető a mért növénymagasságokban. Az alapállapot-felmérés évében, 2013-ban magas alj- és szálfű adatokat rögzítettünk ben, a kezelés második évében ez az állapot megváltozott, mind az aljfű, mind a szálfű alacsonyabb lett (4. ábra). 4. ábra: A boxplotok a mért fűmagasságok minimumát, maximumát és mediánját, valamint az alsó-és felső kvartiliseit mutatják, az üres karikák a kiugró értékeket jelölik. Az alj- és szálfüvek magasságát ábrázolják a kezeletlen és az eltérő legeltetési nyomással kezelt területeken 2013-ban és 2015-ben. A zöld vonal a kék vércsék prédataxonjaikhoz való hozzáférhetőségnek határát jelzi, 30 cm alatt jól, míg felette kevésbé hozzáférhető módon elkülönítve ban a kezelésre kijelölt területeken szignifikánsan alacsonyabb volt az aljfű magassága a kezeletlen területhez képest (p-érték < 0,01; p-érték < 0,001) ben, a kezelések második évében is szignifikáns volt a különbség a kezeletlen és a kezelt területek között (p-érték < 0,001). Az évhatás is jelentős (p-érték < 0,001), 2015-ben jóval alacsonyabb lett az aljfű magassága (5. ábra). A becsült átlagokat és a standard hibákat a 2. táblázat tartalmazza. 17

18 5. ábra: Az ábra a mért aljfűmagasságok átlagát (cm) és az együttesen 95%-os konfidencia intervallumokat mutatja. Az ábrán a korrigált p-értékek vannak feltüntetve. A kezeletlen területhez képest miként változott az aljfű magassága az eltérő legelési nyomású területeken 2013-ban és 2015-ben. Az ábra alsó harmada azt mutatja, hogy a területek önmagukhoz képest miként változtak. 2. táblázat: Az aljfűmagasságok (cm) átlagát leíró általános lineáris modell együtthatói és a becslések standard hibái Élőhely Becslés (cm) Standard hiba Kezeletlen ,6 1,95 Alacsony ,0 1,78 Közepes ,5 2,05 Magas ,5 1,61 Kezeletlen ,9 1,38 Alacsony ,8 1,34 Közepes ,6 1,34 Magas ,3 1, A talajcsapdaminták adatainak elemzése A talajcsapdába esett három leggyakoribb egyenesszárnyú faj együttes átlagos egyedszáma 2013-ban a kezeletlen és a kezelésre kijelölt területeken kis mértékben tért csak el ben már nem ennyire egységes a kép, a kezeletlen és az alacsony legeltetési nyomású területen került a legkevesebb talajlakó egyed a csapdába, míg a közepes és magas legeltetési nyomással kezelt területen ez az átlag jóval több (6. ábra). 18

19 6. ábra: Az oszlopdiagramok a talajcsapdák által fogott talajlakó egyenesszárnyúak átlagát és szórását mutatják 2013-ban és 2015-ben. A kezelés megkezdését megelőző évben nem tudtunk szignifikáns különbséget kimutatni a kezelt és kezeletlen területek között ben a magas legelési nyomású területen szignifikánsan több talajlakó egyenesszárnyú került a csapdába a 2013-as mért adatokhoz képest (p-érték = 0,02) ben az alacsony legelési nyomású területen mutatható ki szignifikáns különbség, 2013-hoz képest kevesebb egyed került a talajcsapdába (p-érték = 0,003) (7. ábra). A három leggyakoribb tücsökfaj becsült átlagai és standard hibáit a 3. táblázat tartalmazza. 7. ábra: Az ábra a talajcsapdával fogott három leggyakoribb talajlakó egyenesszárnyú átlagát és az együttesen 95%-os konfidencia intervallumokat mutatja. Az ábrán a korrigált p-értékek vannak feltüntetve. A talajcsapdával fogott talajlakó egyenesszárnyúak eltérései az eltérő legelési nyomású területeken a kezeletlenhez képest 2013-ban és 2015-ben. 19

20 3. táblázat: A talajcsapdákban egy éjszaka alatt talált, három leggyakoribb tücsökfaj egyedszámait leíró negatív binomiális modell együtthatói és a becslések standard hibái Élőhely Becsült együttható Standard hiba Becsült átlagos egyedszám Kezeletlen ,00 0,34 0,05 Alacsony ,64 0,31 0,07 Közepes ,54 0,37 0,03 Magas ,05 0,36 0,05 Kezeletlen ,32 0,42 0,01 Alacsony ,55 1,03 0,001 Közepes ,97 0,37 0,02 Magas ,79 0,31 0, A transzektmenti mintavétellel végzett abundancia-becslések A kisméretű egyenesszárnyúak abundanciája 2013-ban magasabb értékeket mutatott a 2015-ben becsültekhez képest. Emellett a különböző területeken eltérő mértékű változás látszik, a magas legeltetési nyomásra kijelölt területen a kezdeti (a többinél jóval magasabb) becsült abundancia jelentősen lecsökkent, ehhez képest a többi legeltetett és a kezeletlen területen nem látszik ilyen mértékű változás (8. ábra). 8. ábra: Az oszlopdiagrammok a kisméretű egyenesszárnyúak becsült abundanciájának átlagát és szórását mutatja 2013-ban és 2015-ben az eltérő legelési nyomású és a kezeletlen területeken. 20

21 2013-ban a kezeletlen területekhez képest az alul (p-érték = 0,02) és intenzíven legeltetett (p-érték < 0,001) parcellákban szignifikánsan több kisméretű egyenesszárnyút becsültünk ben az alacsony legeltetésű területen szignifikánsan több (p-érték = 0,04), míg a közepesen legeltetett területen szignifikánsan kevesebb egyedet számoltunk (p-érték < 0,001). Az évek szerinti összehasonlításban a közepes és magas legelési nyomást alkalmazó területeken látható szignifikáns változás (p-érték < 0,001): 2015-ben jóval kevesebb (4,08 és 15,85 egyeddel kevesebb) kisméretű egyenesszárnyút mértünk 2013-hoz képest (9. ábra). A becsléseket és a standard hibáit a 4. táblázat tartalmazza. 9. ábra: Az ábra a kisméretű egyenesszárnyúak becsült abundanciájának átlagát és az együttesen 95%-os konfidencia intervallumokat mutatja. Az ábrán a korrigált p-értékek vannak feltüntetve. A becsült átlagok eltérései 2015-ben 2013-hoz képest az eltérő legelési nyomású és kezeletlen területek között. 21

22 4. táblázat: A kisméretű egyenesszárnyúak becsült abundanciáját leíró negatív binomiális modell együtthatói és a becslések standard hibái Élőhely Becslés Standard hiba Becsült átlagos abundancia Kezeletlen ,92 0,27 2,51 Alacsony ,99 0,24 7,34 Közepes ,5 0,27 4,50 Magas ,86 0,23 17,45 Kezeletlen ,64 0,22 1,89 Alacsony ,53 0,22 4,61 Közepes ,87 0,26 0,42 Magas ,47 0,23 1,60 A nagyméretű egyenesszárnyúak transzektmenti becsült abundanciájában 2013-hoz képest 2015-re jelentős csökkenés látszik (10. ábra). 10. ábra: Az oszlopdiagramok a nagyméretű egyenesszárnyúak becsült átlagát és szórását mutatják az eltérően kezelt és a kezeletlen területeken 2013-ban és 2015-ben Az év és a kezelési területek interakciójának nem volt szignifikáns hatása a kiinduló modellben, ezért az interakció nélküli modell eredményeit vettük figyelembe. Az egyes kezelési területeken a nagyméretű egyenesszárnyúak abundanciája nem tért el szignifikánsan a kezeletlen területétől re szignifikánsan csökkent a nagyméretű 22

23 szöcskék abundanciája 2013-hoz képest a vizsgált területeken (11. ábra). A nagyméretű egyenesszárnyúak becsült abundanciáját és standard hibáit az 5. táblázat tartalmazza. 11. ábra: Az ábra a nagyméretű egyenesszárnyúak becsült abundanciájának átlagát és az együttes 95%-os konfidencia intervallumokat mutatja. Az ábrán a korrigált p-értékek vannak feltüntetve. Az becsült átlagok eltérései 2013-ban és 2015-ben az eltérően legeltetett és a kezeletlen területek között. 5. táblázat: A nagyméretű egyenesszárnyúak becsült abundanciáját leíró Poisson modell együtthatói és a becslések standard hibái Élőhely Becslés Standard hiba Becsült átlagos abundancia Kezeletlen ,55 0,38 0,08 Alacsony ,67 0,29 0,18 Közepes ,68 0,29 0,18 Magas ,03 0,29 0,13 Eltérés ,29 0,46-0,06 23

24 4. DISZKUSSZIÓ A Hamvajárási-dűlőn végzett két éves legeltetéses kezelések során a Bükki Nemzeti Park magyar szürkemarha gulyája jelentősen átalakította a gyep struktúráját. Hatást gyakorolt a növényzet magasságára és az egyenesszárnyú fajok abundanciájára is. A vizsgálati területen a beállított legelési nyomásoknak megfelelően alakultak a növényzeti magasságok (4. ábra). A legeltetés már alacsony nyomáson (0,25 számosállat/hektár) is jelentős változást eredményezett a gyep struktúrájában, az aljfű magassága 30 cm alá esett, ami a kék vércsék számára feltehetően jobban hozzáférhetővé tette a prédaállataikat. A valódi tücskök (Gryllidae) három leggyakoribb faja 2013-ban közel azonos mennyiségben fordult elő az egyes kezelésre kijelölt területeken (6. ábra) ben a kezeletlenül hagyott területen is kevesebb talajlakó egyenesszárnyút fogtak a talajcsapdák, ami feltételezhetően a mintavételi év hatásának eredménye. Az intenzív legeltetés a tömött gyep felbontásával és hozzáférhető talajfelszínek létrehozásával pozitívan hatott a talajlakókra, ami a talajcsapdák által fogott egyedek megnövekedett számából is látszik. Az alacsony és közepes legeltetési nyomáson legeltetett területeken lecsökkent a tücskök egyedszáma, amely valószínűsíthetően az év hatásának eredménye. A Gryllidae fajok jelentősége abban áll, hogy míg az Acrididae és a Tettigoniidae család tagjai pete stádiumban telelnek át (Leather et al., 1995), és tavasszal kezdik meg fejlődésüket, addig a tücskök lárvaként vészelik át a telet (Masaki and Walker, 1987), így a költési időszakra és már előtte ezek a fajok nagy méretű lárvák vagy imágók ban a nagyméretű szöcskék (Tettigoniidae) alacsony egyedszámban fordultak elő, és megközelítően azonos abundanciával voltak jelen a területeken (11. ábra). A transzektmenti számlálás ezen fajok monitorozására nem feltétlenül jó módszer, hiszen mobilisak, és a vizsgált 10 m-es szakaszok nem biztos, hogy elég hosszúak a becslésükre (Déri et al., 2007). A kezelések nem változtatták meg szignifikánsan a számukat. Az adatok azt mutatják, hogy a legeltetés hatására nem tűntek el ezek a szöcskék, viszont jobban hozzáférhetővé váltak a vércsék számára. A kisebb termetű szöcskék és sáskák (Acrididae) 2013-ban, a kezeléseket megelőzően is nagyon eltérő egyedszámban voltak jelen az egyes területeken (8. ábra). Mennyiségük a mikrodomborzattól, a vegetációszerkezettől, a hőingadozás mértékétől is függhet (Nagy et al., 2008) re viszont nagyon drasztikus változás figyelhető meg, 24

25 főleg a magas és közepes legelési nyomáson jóval kevesebb kisméretű egyenesszárnyút becsültünk. Egy hasonló vizsgálatban Batáry és munkatársai végeztek egy összehasonlító vizsgálatot intenzíven (1< számosállat/hektár) és extenzíven (0,5 számosállat/hektár) legeltetett gyepek élővilágáról (Batáry et al., 2007). A kutatás során 21 élőhelyen, a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzetben, a Kiskunsági Nemzeti Park turjánvidékén és szikes területén monitorozták a vegetációt, valamint az ízeltlábú- és madárközösséget. A mintavételek transzektmenti számlálásból, fűhálózásból és talajcsapdázásból álltak májustól júliusig kéthetes intervallumokban. Erdeményeik hasonlóak a nálunk tapasztaltakkal: a legeltetés intenzitása szignifikánsan lecsökkentette a növényzetet, és az alacsonyabb legeltetési nyomáson volt magasabb az egyenesszárnyúak össz abundanciája. Az egyenesszárnyú fajokat testméreteik alapján három kategóriába sorolták (kis, közepes, nagy), és külön-külön is megnézték az abundancia-viszonyokat. Az extenzíven legeltett gyepen több kis és közepes sáskát számoltak, a legeltetés negatívan hatott rájuk nézve, míg a nagytestű fajok abundanciája kis mértékben, de növekedett. Úgy tűnik, az általunk kapott eredmények, és több, más régióban végzett hasonló vizsgálatok eredményei hasonló mintázatot mutatnak, tehát a legeltetés hatása feltehetően megegyezik ezeken az élőhelyeken. Kivételt képeznek a nagyobb testméretű egyenesszárnyúak, azonban a mi vizsgálatunkban szignifikáns évek közötti csökkenést mértünk, ami elfedhet egy kis mértékű növekedést. Alternatívan a legeltetés hatásmechanizmusa más lehet ezen fajok esetén, hiszen gyors mozgásúak (Rácz et al., 2009) és jobb terjedési képeségűek (Déri et al., 2007) kisebb rokonaikhoz képest. Szakdolgozatom távlati célja, hogy a Hevesi-síkon végzett vizsgálataink tapasztalatait felhasználva a nemzeti parkokban zajló, a kék vércséket célzó természetvédelmi célú kezelések hatékonyságát növeljük egy tudományosan megalapozott kék vércse-barát gyephasznosítási javaslat megfogalmazásával. A vizsgálati területünkön a kisméretű sáskákat figyelembe véve az ideálisnak tűnő legeltetési nyomás az alacsony (0,25 számosállat/hektár) amely nem csökkentette olyan mértékben a potenciális zsákmányállatok mennyiségét, viszont a hozzáférhetőséget növelte azáltal, hogy a kék vércsék számára fontos 30 cm-es aljfűmagasságnál alacsonyabbat alakított ki. Ha a talajlakó egyenesszárnyúakat nézzük, akkor a magas legeltetési nyomás szignifikáns pozitív hatása azt eredményezte, hogy több potenciális zsákmányállat található igen jó elérhetőség mellett. Úgy tűnik tehát, hogy bár más-más okok miatt, de ez a két 25

26 legeltetési nyomás feltehetően a legkedvezőbb a kék vércsék számára, ha csak az egyenesszárnyú prédákat vesszük figyelembe. Mindazonáltal a hosszútávon (több éven keresztül) legeltetett gyepeknek feltehetően fontos szerepe van a kék vércsék vadászati élőhelyválasztásában nem csak az általunk vizsgált periódusban. A költési szezon során a kaszált lucernák, a gyepek és a learatott gabonatarlók hirtelen megnyíló, potenciálisan magas prédadenzitással bíró területek, melyek vadászterületté csak a kezelések megvalósulása után válnak. Ezzel szemben a legeltetés folyamatosan alacsony növényborítást biztosít stabil táplálékkínálattal, és nem csak a költési időszak alatt, hanem már korábban is, Afrikából való megérkezésüktől fogva egészen az őszi vonulásukig. Ez, az adott év művelési munkáitól való függetlensége talán a legfontosabb érték a kék vércse élőhelykezelés szempontjából. Ebben az időszakban gyakran látni a vércséket legeltetett gyepeken vadászni rovarzsákmányra, melyek elsősorban bogarak, és az általunk is vizsgált talajlakó egyenesszárnyúak. A dolgozat eredményei rámutatnak arra, hogy a legeltetési nyomások eltérő hatásai nem feltétlenül ugyanazok az egyes egyenesszárnyú prédacsoportokban, és ez a hatás nem feltétlenül arányos a legelő állategységek számával. Úgy tűnik, hogy ha csak az egyenesszárnyúakat vesszük figyelembe, akkor érdemes a legeltetési nyomásokat úgy beállítani, hogy magas és alacsony legelési nyomású területek jöjjenek létre, így maximalizálva a potenciális prédák össz abundanciáját növelve a préda hozzáférhetőségét. Eredményeim természetesen kellő óvatossággal kezelendők, hiszen a vizsgálatban módszertani okokból csak egyetlen ismétléssel szerepelnek az egyes kezelések, vagyis véges a belőlük levonható következtetések érvényessége. Leginkább talán az adott vizsgálati területre lehet megfogalmazni javaslatokat az általam talált mintázatok alapján. Fontos továbbá megjegyezni, hogy további komolyabb javaslatokat valójában csak a többi prédacsoportra (Coleoptera, Mammalia és Amphibia) gyakorolt hatás ismeretében érdemes tenni. 26

27 5. ÖSSZEFOGLALÁS A kék vércse (Falco vespertinus) hazánkban fokozottan védett kistestű ragadozómadár, állománya és annak fennmaradása természetvédelmi kezelés-függő. A nagy, nyílt térségek madara, kötődik a rövidfüvű pusztai gyepekhez, amelyeket erdőfoltok övezik. Kisebb gerincesekkel és rovarokkal, többek között egyenesszárnyú fajokkal táplálkozik a költési időszakban. A prédaállatok hozzáférhetősége, így a növényzet magassága és struktúrája meghatározó tényező vadászatuk során. Szakdolgozatomban a gyephasznosítási módok közül az eltérő legeltetési nyomások hatásait vizsgáltam az egyenesszárnyú prédafajaira. Célom, hogy az eredményeimen keresztül jobban érthetővé váljon a legeltetés hatása a préda elérhetőségére, illetve az egyenesszárnyúak abundanciájára. Vizsgálataimat a Dél-Hevesi Tájegységben, a Hamvajárási-dűlőn végeztem. A BNPI ezen része egy 360 hektáros feltöretlen, zárt, ecsetpázsitos szikes gyepterület, ahol magyar szürkemarhával történő legeltetéses kezelés valósult meg 2014-től. A vizsgálat részeként 2013-ban egy alapállapot-felmérést végeztünk, ami viszonyítási alapként szolgál majd később a hatások kiértékelésénél. A vizsgálati területen három, eltérő mértékben legeltetett parcellákat monitoroztunk 2015-ben: egy magas (1,5 számosállat/ha), egy közepes (0,5 számosállat/ha), és agy alacsony legeltetési nyomásút (0,25 számosállat/ha). A kezelések hatását talajcsapdás mintavételekkel, valamint transzekt mentén becsült egyenesszárnyú abundanciával mértük. A kék vércsék számára a prédataxonok mennyisége mellett azok elérhetősége is fontos, ezért szálfű és aljfű magasságát is megmértük, amit a hozzáférhetőség szerint skáláztunk. A mintavétel két hetes intervallumokban zajlott a kék vércsék költési és fiókanevelési időszakában, júniustól augusztusig. A Hamvajárási-dűlőn végzett két éves vizsgálat alatt 26 Orthoptera faj 2604 egyede került a mintáinkba. Összesen 362 talajcsapdamintát gyűjtöttünk, 1037 egyenesszárnyúabundancia becslést, és 1158 növénymérést végeztünk, valamint egy-egy alkalommal fűhálós fajkészletfelmérés is történt. Úgy tűnik, hogy ha csak az egyenesszárnyúakat vesszük figyelembe, tapasztalataink szerint a magas és alacsony legelési nyomású területek együtt maximalizálják a potenciális prédák össz abundanciáját növelve a préda hozzáférhetőségét, azáltal, hogy a kék vércsék számára fontos 30 cm-es aljfűmagasságot alakított ki. 27

28 6. SUMMARY The Red-footed Falcon (Falco vespertinus) is a highly conservation dependent, strictly protected species that inhabits open grasslands and semi-arable regions. These birds mainly prey on small vertebrates and insects typically Orthoptera and Coleoptera species. Prey accessibility (i.e. Vegetation structure and height) is an important factor shaping foraging habitat selection of this species, typically optimizing for areas with short vegetation. In this thesis I examined how alternative grazing regimes help shape vegetation and thus, prey availability for Red-footed falcons and how it simultaneously effects orthopteran prey abundance. This study was carried out in the grasslands of the Bükk National Park in southern part of Heves County, Hungary. The focal area is a 360 ha primary grassland where Hungarian grey cattle were used for habitat management as a part of an ongoing international project. In 2013, we carried out a baseline assessment of prey accessibility and prey abundance prior to any grazing activity. Grazing commenced in 2014 and continued through The effects of grazing was measured in the later year. Altogether 3 grazing intensities were compared; under grazing (0.25 livestock units/ha), medium grazing (0.5 livestock units/ha) and over grazing (1.5 livestock units/ha). Since a single cattle herd was available for habitat management, we controlled grazing intensities through the extent of grazed areas. The cattle were rotated daily between the three experimental fields, thus ensuring realistic reproduction of grazing intensities. We used 9 soil traps and 9x3 transect surveys in each experimental field to measure Orthoptera abundance, while prey accessibility was assessed by measuring total and lower vegetation height at 9x3 randomly chosen quadrats around soil traps. Sampling was carried out in the breeding season of Red-footed Falcons (June-August) on a bi-weekly basis. A 2604 trapped individuals consisting of 26 orthopteran species were identified from the collected samples. We conducted a total 1037 transect surveys and 1158 vegetation height estimates. Our results show that prey accessibility was significantly and positively affected by grazing, however medium and over grazing significantly decreased Orthopera abundance. I conclude that the optimal grazing intensity in the study site is both over- and under grazing. This setup will increase the overall abundance of the Orthopteran prey, while opens the habitat structure sufficiently for foraging falcons to potentially access their prey. 28

29 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton is szeretnék köszönetet mondani témavezetőimnek: Dr. Harnos Andreának, hogy javaslataival, hasznos tanácsaival segítette munkámat, Puskás Gellértnek, amiért segített nekem a minták határozásában, valamint Fehérvári Péternek, hogy mindvégig segített, a szakdolgozat kivitelezésétől egészen a megírásáig. Köszönöm a terepi mintavételeknél nyújtott segítségét Piross Imre Sándornak, Simon Gergelynek, Nagy Bernadettnek, Sümegi Zsófiának, Kopena Renátának, valamint a minták válogatását Enyedi Róbertnek. Köszönettel tartozom szakmai tanácsaiért Kovács- Hostyánszki Anikónak és Elek Zoltánnak. Végül, de nem utolsó sorban, köszönöm a Családomnak odaadó segítségüket és támogatásukat, amire nemcsak a szakdolgozatírás idején, hanem a tanulmányaim alatt végig számíthattam. 29

30 IRODALOMJEGYZÉK 9/1993. (III. 9.) KTM rendelet, A Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet létesítéséről. 2009/147/EK IRÁNYELVE, A vadon élő madarak védelméről. Ángyán, J., Tardy, J., Madarassy, A., Alexa, L., Védett és érzékeny természeti területek mezőgazdálkodásának alapjai. Mezőgazda Kiadó. Baráz, C., Dél-Heves kistájai - különös tekintettel a vízrajzra, in: Szikfok, Dél- Hevesi Tanulmányok. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, pp Bastian, O., The role of biodiversity in supporting ecosystem services in Natura 2000 sites. Ecol. Indic. 24, Batáry, P., Báldi, A., Erdős, S., Kisbenedek, T., Orci, K.M., Orosz, A., Podlussány, A., Rédei, D., Rédei, T., Rozner, I., Sárospataki, M., Szél, G., Szűts, T., A tájszerkezet és a legeltetés hatása alföldi gyepek biológiai sokféleségére, in: A Kárpát-Medence állatvilágának Kialakulása: A Kárpát-Medence állattani értékei és Faunájának Kialakulása. Magyar Természettudományi Múzeum, pp Bazelet, C.S., Samways, M.J., Identifying grasshopper bioindicators for habitat quality assessment of ecological networks Borbáth, P., A Hevesi-sík madárfaunájának jellemzése, in: Szikfok, Dél- Hevesi Tanulmányok. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, pp Borbáth, P., Zalai, T., Kék vércsék (Falco vespertinus) őszi gyülekezése a Hevesi-síkon. Aquila Bromham, L., Cardillo, M., Bennett, A.F., Elgar, M.A., Effect of stock grazing on the ground invertebrate fauna of woodland remnats. Australian Journal of Ecology Déri, E., Horváth, R., Lengyel, S., Zoológiai kutatások a gépi kaszálás hatásának vizsgálatára hat magyarországi tájegységben ec.europa.eu European Environment Agency, Progress towards halting the loss of biodiversity by

31 European Environment Agency, E.M., Assessing Biodiversity in Europe: The 2010 Report. Fehérvári, P., Harnos, A., Neidert, D., Solt, S., Palatitz, P., others, Modeling habitat selection of the red-footed falcon (Falco vespertinus): a possible explanation of recent changes in breeding range within Hungary. Appl. Ecol. Environ. 7, Fehérvári, P., Kovács, A., Borbáth, P., Tóth, L., Kotymán, L., Bánfi, P., Solt, S., Palatitz, P., Gazdálkodási és kutatási tervek a pályázatban megfogalmazott magyarországi élőhelykezelésekhez. Fehérvári, P., Solt, S., Palatitz, P., Barna, K., Ágoston, A., Gergely, J., Nagy, A., Nagy, K., Harnos, A., Allocating active conservation measures using species distribution models: a case study of red-footed falcon breeding site management in the Carpathian Basin. Anim. Conserv. 15, Forró, L., Nemzeti Biodiverzitást-monitorozó Rendszer V. Rákok, szitakötők és egyenesszárnyúak. Fournier, D.A., Skaug, H.J., Ancheta, J., Ianelli, J., Magnusson, A., Maunder, M.N., Nielsen, A., Sibert, J., AD Model Builder: using automatic differentiation for statistical inference of highly parameterized complex nonlinear models. Optim. Methods Softw. 27, Fülöp, Z., Szlivka, L., Contribution to the food biology of the Red-footed falcon (Falco vespertinus). Aquila Gardiner, T., Hill, J., Chesmore, D., Review of the methods frequently used to estimate the abundance of Orthoptera in grassland ecosystems. Journal of Insect Conservation doi:doi /s Gelman, A., Hill, J., Data Analysis Using Regression and Multilevel/Hierarchical Models. Cambridge University Press. Haraszthy, L., Natura 2000 fajok és élőhelyek Magyarországon. Pro Vértes Közalapítvány, Csákvár. Haraszthy, L., Adatok a Hortobágyon 1973-ban költő kékvércsék mennyiségi viszonyaihoz és költésbiológiájához. Aquila 87,

32 Haraszthy, L., Rékási, J., Bagyura, J., Food of the Red-footed falcon (Falco vespertinus) of the breeding period. Aquila Harz, K., Die Orthopteren Europas. SPRlNGER-SCIENCE+BUSINESS MEDIA, B.V., Hague. Hothorn, T., Bretz, F., Westfall, P., Simultaneous inference in general parametric models. Biom. J. 50, Kareiva, P., Marvier, M., What is conservation science? BioScience 62, 962 Kleijn, D., Baquero, R.A., Clough, Y., Diaz, M., Esteban, J. de, Fernández, F., Gabriel, D., Herzog, F., Holzschuh, A., Jöhl, R., others, Mixed biodiversity benefits of agri-environment schemes in five European countries. Ecol. Lett. 9, Kleijn, D., Berendse, F., Smit, R., Gilissen, N., Agri-environment schemes do not effectively protect biodiversity in Dutch agricultural landscapes. Nature 413, Kleijn, D., Rundlöf, M., Scheper, J., Smith, H.G., Tscharntke, T., Does conservation on farmland contribute to halting the biodiversity decline? Trends Ecol. Evol. 26, Kleijn, D., Sutherland, W.J., How effective are European agri-environment schemes in conserving and promoting biodiversity? Journal of Applied Ecology Kočárek, P., Holuša, J., Vidlička, L. ubomír, Blattaria, Mantodea, Orthoptera & Dermaptera of the Czech and Slovak Republics. Kabourek, Zlín. Leather, S.R., Walters, K.F., Bale, J.S., The ecology of insect overwintering. Cambridge University Press. Masaki, S., Walker, T.J., Cricket life cycles, in: Evolutionary Biology. Springer, pp Nagy, B., Egyenesszárnyúak - Orthoptera (11. rend), in: Állathatározó. Tankönyvkiadó, Budapest, pp Nagy, G.G., Déri, E., Lengyel, S., IRÁNYELVEK A PANNON SZÁRAZ LÖSZ- ÉS SZIKESPUSZTA GYEPEK REKONSTRUKCIÓJÁHOZ ÉS TERMÉSZETVÉDELMI SZEMPONTÚ KEZELÉSÉHEZ. Hortobágyi Nemzeti Park, Debrecen. 32

33 Nemzeti Agrár Kamara, Agrár-környezetgazdálkodás, kézikönyv. Palatitz, P., Fehérvári, P., Solt, S., Barov, B., European Species Action Plan for the Red-footed Falcon Falco vespertinus Linnaeus, Palatitz, P., Fehérvári, P., Solt, S., Kotymán, L., Neidert, D., Harnos, A., Exploratory analyses of foraging habitat selection of the Red-footed Falcon(Falco vespertinus). Acta Zool. Acad. Sci. Hung. 57, Palatitz, P., Solt, S., Horváth, É., Kotymán, L., Hunting efficiency of Redfooted Falcons in different habitats. Ornis Hung. 23, Pe er, G., Dicks, L.V., Visconti, P., Arlettaz, R., Báldi, A., Benton, T.G., Collins, S., Dieterich, M., Gregory, R.D., Hartig, F., others, EU agricultural reform fails on biodiversity. Science 344, Purger, J., Diet of Red-footed Falcon Falco vespertinus nestlings from hatching to fledging. Ornis Fenn. 75, Rácz, I.A., Egyenesszárnyú együttesek életforma-spektrumának változása a száraz és félszáraz gyepek struktúrájának függvényében. Állattani Közlemények Rácz, I.A., Nagy, A., Orci, K.M., Varga, Z.S., Különböző egyenesszárnyú fajok (Orthoptera: Caelifera: Acridoidea) életforma típusainak morfometriai vizsgálata= Morphometric analysis of life forms of some orthopteran species (Orthoptera: Caelifera: Acridoidea). OTKA Kut. Jelentések OTKA Res. Rep. R Core Team, R: A language and environment for statistical computing. R Foundation for Statistical Computing, Vienna, Austria. Reiczigel, J., Harnos, A., Solymosi, N., Biostatisztika nem statisztikusoknak. Pars Kiadó Nagykovácsi Hung. Schirmel, J., Buchholz, S., Fartmann, T., Is pitfall trapping a valuable sampling method for grassland Orthoptera? J. Insect Conserv. 14, doi: /s Schmotzer, A., A Hevesi-sík flórakutatásának eredményei, in: Szikfok, Dél- Hevesi Tanulmányok. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, pp

34 Stoate, C., Báldi, A., Beja, P., Boatman, N.D., Herzon, I., Van Doorn, A., De Snoo, G.R., Rakosy, L., Ramwell, C., Ecological impacts of early 21st century agricultural change in Europe a review. J. Environ. Manage. 91, Szövényi, G., Orthopteran insects as potential and preferred preys of the Redfooted Falcon (Falco vespertinus) in Hungary. Ornis Hung. 23, Varga, Z., A Pannon régió élő öröksége - a NATURA 2000 hálózat. Szerif Kiadó, Budapest. Venables, W.N., Ripley, B.D., Venables, W.N., Modern applied statistics with S 4 edition Springer. N. Y. [WWW Document] Xiaoming, C., Ying, F., Hong, Z., Zhiyong, C., Review of the nutritive value of edible insects Zuur, A.F., Ieno, E.N., Walker, N., Saveliev, A.A., Smith, G.M., Mixed effects models and extensions in ecology with R, Statistics for Biology and Health. Springer New York, New York, NY. 34

35 Annex for the Mid-term report LIFE11/NAT/HU/000926/ Action E8 Trip report: Joint conference of 27th International Congress for Conservation Biology and 4th European Congress for Conservation Biology The work was supported by the European Union s LIFE - Nature Fund 1

36 Joint conference of 27th International Congress for Conservation Biology and 4th European Congress for Conservation Biology 2-6 th August 2015, Montpellier, France The International Congress for Conservation Biology and European Congress for Conservation Biology (ICCB-ECCB) are two important forums for addressing conservation challenges and for presenting new research and developments in conservation science and practice. In 2015 the joint ICCB-ECCB connected the global community of conservation professionals and enabled the major networking opportunity for anyone interested in conservation. The meeting theme was Mission Biodiversity: Choosing new paths for conservation emphasized that rapid and ongoing biophysical and societal changes affect the way we do science and practice conservation today and the need to keep up with and anticipate changes for better conservation science and practice. The conference took place in Montpellier, France, in August 2015, and it was organised by the Society for Conservation Biology (SCB). From the Hungarian Redfoot Life+ team Anikó Kovács-Hostyánszki took part at the congress. She presented a poster: Piross, I.S., Fehérvári, P., Solt, S., Kotymán, L., Horváth, E., Harnos, A., Palatitz, P., Kovács-Hostyánszki, A. The effect of nest box cleaning on the breeding success of Red-footed Falcons (Falco vespertinus). The poster presented scientific results on the research that aimed to investigate whether the removal of nesting substrate made of mainly food remains and faeces have an effect on the breeding success of Red-footed Falcon sin artificial nest boxes. The results suggested that cleaning of the boxes did not improve the breeding success of Red-footed Falcons, so the efforts previously put in these kinds of activities could be used for other conservational actions. The high number of participants ensured the possibility for broad discussions about bird conservation, pathogen management, species conservation and habitat management for conservation. These all served good opportunities to share the experiences of the Redfoot LIFE+ project and the connected projects about Hungarian Redfooted falcon populations and habitat management interventions to enhance prey abundance and availability at agricultural areas. The city of Montpellier and its vicinity offered a good opportunity to spend some nice hours in the historical parts of the city, or at the seashore nearby, and also to take part at different post congress tours. 2

37 The conference venue, Le Corum, Montpellier The presented poster 3

38 The historical old city of Montpellier 4

39 The streets of Montpellier 5

40 Flamingos near Montpellier 6

41 Potrava dvoch druhov sokolov Falco vespertinus a Falco tinnunculus v poľnohospodárskej krajine juhozápadného Slovenska Krumpálová Z., Šustek Z., Tulis F., Noga M., Slobodník R. Poľnohospodárska krajina juhozápadného Slovenska je posledným známym hniezdiskom F. vespertinus na našom území. Táto krajina poskytuje vhodné podmienky aj pre hniezdenie F. tinnunculus. V práci porovnávame potravné spektrum sokola červenonohého a sokola myšiara v časovom rozmedzí 15 rokov. U sokola červenonohého sme analyzovali 7 hniezd (4 hniezda v roku 1998 a 2001; 3 hniezda v rokoch 2013 a 2014), u sokola myšiara 12 hniezd (9 hniezd v roku 1998, 3 hniezda v roku 2014). U oboch druhov sme nezaznamenali preukazné rozdiely v zložení potravy po 15 rokoch (t test), čo naznačuje, že u oboch druhov nedošlo k významným zmenám v potravnej ekológii na sledovanom území. Diverzita potravy F. vespertinus v rokoch 1998 a 2001 (H = 0,5) bola preukazne odlišná ako v rokoch 2013 a 2014 (H = 1,5) (Diversity t-test: t = -9,9; df = 429,8; p< 0,01). Zo stavovcov bol u F. vespertinus dominantný druh Microtus arvalis, jeho zastúpenie za sledované obdobie mierne vzrástlo (z 8 na 14%). Z bezstavovcov v období dominovali Coleoptera (87%), po 15 rokoch ich podiel v potrave klesol na 56%. Naopak, v posledných rokoch v jeho potrave bol výrazne vyšší podiel radu Orthoptera (0,3%, resp. 23%). Diverzita potravy F. tinnunculus bola v roku 1998 (H = 1,3) preukazne odlišná ako v roku 2014 (H = 0,9) (Divesity t-test: t = 2,4; df = 411,85; p< 0,05). Zo stavovcov bol u F. tinnunculus dominantný druh M. arvalis, jeho zastúpenie za sledované obdobie vzrástol (z 53 na 72%). Podiel vtákov v potrave klesol na nulu z predchádzajúcich 5% (1998). Z bezstavovcov v období 1998 dominoval rad Coleoptera (37%), po 15 rokoch ich podiel v potrave klesol na 22%. Výskum bol podporený projektmi LIFE11/NAT/HU/ a VEGA 1/0109/13.

42 Potrava dvoch druhov sokolov Falco vespertinus a Falco tinnunculus v poľnohospodárskej krajine juhozápadného Slovenska Zuzana Krumpálová 1, Zbyšek Šustek 2, Filip Tulis 1, Michal Noga 3, Roman Slobodník 3 1 Katedra ekológie a environmentalistiky, FPV, UKF v Nitre; 2 Ústav Zoológie SAV, Bratislava, 3 Ochrana dravcov na Slovensku, Bratislava Úvod Poľnohospodárska krajina JZ Slovenska je posledným hniezdiskom sokola červenonohého (F. vespertinus) na našom území. Syntopický druh tejto krajiny je aj sokol myšiar (F. tinnunculus). Práca nadväzuje na výskum hniezdnej fauny a potravy F. vespertinus v roku Cieľom príspevku je zhodnotenie zloženia potravného spektra sledovaných druhov v časovom rozmedzí 15 rokov. Metodika Na sledovanej lokalite (mapa 1) boli zbierané hniezdne výstelky a následne analyzované zvyšky potravy sokola červenonohého - 7 hniezd (4 hniezda v roku 1998 a 2001; 3 hniezda v rokoch 2013 a 2014) a sokola myšiara - 12 hniezd (9 hniezd v roku 1998, 3 hniezda v roku 2014). Mapa 1. Sledované územie. Výsledky U sledovaných druhov sokolov sme nezaznamenali preukazné rozdiely v zložení potravy po 15 rokoch (t test), čo naznačuje, že u oboch druhov nedošlo k významným zmenám v potravnej ekológii na sledovanom území. Tabuľka 1. Zloženie potravy F. vespertinus a F. tinnunculus v dvoch sledovaných obdobiach. Falco vespertinus Taxón/rok Potrava F. vespertinus 1998/ / n % n % n % n % Sorex minutus 0 0,0 0 0,0 1 0,5 0 0,0 Crocidura suaveolens 2 0,7 0 0,0 2 1,0 0 0,0 Croidura leucodon 0 0,0 1 0,5 0 0,0 0 0,0 Clethrionomys glareolus 0 0,0 0 0,0 1 0,5 0 0,0 26 8, , , ,2 Apodemus uralensis 0 0,0 1 0,5 0 0,0 1 0,4 Apodemus sylaticus Mus sp. 3 1,0 1 0,5 0 0,0 3 1,3 3 1,0 1 0,5 4 2,1 3 1,3 Micromys minutus 0 0,0 1 0,5 0 0,0 1 0,4 Passer domesticus 0 0,0 0 0,0 5 2,6 0 0,0 Passer montanus 0 0,0 0 0,0 2 1,0 0 0,0 Alauda arvensis 0 0,0 0 0,0 2 1,0 0 0,0 Passeriformes Lacerta cf. agilis 0 0,0 1 0,5 0 0,0 0 0,0 0 0,0 0 0,0 1 0,5 1 0,4 Pelobaptes fuscus 0 0,0 1 0,5 0 0,0 1 0,4 Coleoptera , , , ,5 Diplopoda 0 0,0 1 0,5 0 0,0 0 0,0 Hymenoptera 2 0,7 6 3,2 0 0,0 0 0,0 Orthoptera 1 0, ,6 2 1,0 5 2,1 Microtus arvalis Diverzita potravy F. vespertinus v rokoch 1998 a 2001 (H =0,5) bola preukazne odlišná ako v rokoch 2013 a 2014 (H = 1,5; diversity ttest: t= -9,9; df= 429,8; p< 0,01). Zo stavovcov bol u sledovaného druhu dominantný druh M. arvalis, jeho zastúpenie za sledované obdobie mierne vzrástlo (8, resp. 14%). Z bezstavovcov v období dominoval rad Coleoptera (87%), po 15 rokoch jeho podiel v potrave klesol na 56%. Naopak, v posledných rokoch v potrave F. vespertinus bol výrazne vyšší podiel radu Orthoptera (0,3%, resp. 23%). Falco tinnunculus Obr. 1: Kvantitatívne zastúpenie jednotlivých taxónov v potrave F. vespertinus a F. tinnunculus počas dvoch sledovaných období. Potrava F. tinnunculus Diverzita potravy F. tinnunculus ako referenčného druhu v roku 1998 (H =1,3) bola preukazne odlišná ako v roku 2014 (H = 0,9; diversity t-test: t= 2,4; df= 411,85; p< 0,05). Zo stavovcov v potrave dominoval M. arvalis, jeho zastúpenie v sledovanom období vzrástlo z 53 na 72%. Podiel vtákov v potrave klesol na nulu z predchádzajúcich 5% (1998). Z bezstavovcov v období roku 1998 dominovali zástupcovia radu Coleoptera (37%), po 15 rokoch ich podiel v potrave klesol na 22%. Obr. 2: Zmeny v diverzite potravy F. vespertinus a F. tinnunculus počas dvoch sledovaných období. Záver Ďalším krokom výskumu bude analýza získaných dát vo vzťahu k zmenám využívania krajiny v priebehu sledovaného obdobia a vplyvu ďalších environmentálnych premenných. Poďakovanie za podporu výskumu projekty LIFE11/NAT/HU/ a VEGA 1/0109/13; J. Chavkovi a B. Maderičovi za zber materiálu. Autori fotografií J. Chavko, J. Svetlík, R. Slobodník, J. Valach.

43 Különböző legeltetési nyomások hatása a kék vércsék (Falco vespertinus) egyenesszárnyú prédafajaira 1 1,2 1 2 Saliga Rebeka, Fehérvári Péter, Puskás Gellért, Piross Imre Sándor, 2 Harnos Andrea 1 Magyar Természettudományi Múzeum, 1088 Budapest, Baross u Állatorvostudományi Egyetem, Biomatematikai és Számítástechnikai Tanszék Bevezetés Eredmények A kék vércse hazánkban fokozottan védett kistestű ragadozómadár. Kötődik az erdőfoltokkal övezett rövidfüvű pusztai gyepekhez. Kisebb gerincesekkel és nagyobb rovarokkal, főként egyenesszárnyú fajokkal táplálkozik a költési időszakban. A prédaállatok hozzáférhetősége, így a növényzet magassága és struktúrája meghatározó tényező vadászatuk során. Vizsgálatunkban különböző legeltetési nyomások hatásait figyeltük meg. Kérdés: Hogyan változik a gyepkezelések hatására a prédaállatok elérhetősége és az egyenesszárnyúak abundanciája? Gryllidae Vizsgálatainkat a BNPI Dél-hevesi Tájegységében végeztük 2013: alapállapot felmérés 2014: kezelés 2015: kezelés és mérés A vizsgált szikes gyepen eltérő mértékben legeltetett parcellákat monitoroztunk: Magas (1,5 számosállat/ha), Közepes (0,5 számosállat/ha), Alacsony (0,25 számosállat/ha) legeltetési nyomásút. Mintavétel kéthetes intervallumokban: Talajcsapda Transzektmenti egyenesszárnyú abundancia becslés Növénymagasság és -denzitás mérés Egy-egy alkalommal fűhálós fajkészletfelmérés 2015 Egy nap alatt fogott átlagos egyedszám és szórás 2013 n e tl le e z Ke y n o s c la A e z Kö s e p n e tl s a g Ma le e z Ke A s c la y n o s e p e z Kö s a g Ma A tücsköknél (Gryllidae) a magas legeltetési nyomás szignifikánsan pozitív hatása azt eredményezte, hogy több potenciális zsákmány található igen jó elérhetőség mellett. Acrididae A kisméretű egyenesszárnyúak becsült abundanciájának átlaga és szórása Anyag és Módszer Gryllus campestris Omocestus rufipes s s s n y s y n a a e e n e n l e g g p t o tl cso zep Ma a s e e l e z c l M e ö a l z K Kö ze Ala e A e K K A sáskák (Acrididae) esetében az ideális legeltetési nyomás az alacsony, amely nem csökkentette számukat, viszont hozzáférhetőségüket növelte. Diszkusszió Bár más-más okok miatt, de a magas és az alacsony legeltetési nyomású területek együtt maximalizálják a potenciális prédák összabundanciáját, növelve a préda hozzáférhetőségét azáltal, hogy a kék vércsék számára megfelelő aljfűmagasságot alakítottak ki.. A nagyméretű egyenesszárnyúak becsült abundanciájának átlaga és szórása Tettigoniidae Decticus verrucivorus s s s n y s y n a a e e n e n l g g p t le so o p t a a s e e e l e z c M M e ö a el Alac Köz l z K z A Ke Ke A szöcskék (Tettigoniidae) esetén a kezelések nem változtatták meg szignifikánsan a számukat. A kutatást és a A kék vércse védelme a Kárpát-medencében (LIFE11 NAT/HU/000926) programot az Európai Unió LIFE alapja támogatja.