Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság. Jelentés. a LIFE08 NAT/H/ pályázat keretében végzett A.1 és E.3 akcióhoz

Átírás

1 FertőHanság Nemzeti Park Igazgatóság Jelentés a LIFE8 NAT/H/89 pályázat keretében végzett A. és E. akcióhoz Alapállapot felmérés és monitoring () Sarród

2 Pályázat azonosítója LIFE8 NAT/H/89 Pályázat címe Kiemelt fontosságú Pannon homoki élőhelyek helyreállítása és megőrzése katonai használatú területeken a Kisalföld térségében Restoration and conservation of prioritylisted Pannonic sand land habitats in military owned area of the Hungarian Little Plain Szerkesztette Takács Gábor projekt koordinátor Szerzők Ambrus András Dr. (FHNPI) Dankovics Róbert (Tölgy Természetvédelmi Egyesület) Endrődyné Király Nikolett (FHNPI) Kenyeres Zoltán Dr. (Acrida Bt.) Király Gergely Dr. (MohosCsitri Ökológiai Kutató Kkt.) Kovács Péter (Locart Bt.) Kozma László (GeoNatura Bt.) Szabadfalvi András Szinetár Csaba Dr. Takács Gábor (FHNPI) FertőHanság Nemzeti Park Igazgatóság Ez a dokumentáció a szerzői jogról szóló 999. évi LXXVI. törvény értelmében szerzői jogvédelem alatt áll. A dokumentáció nyilvános, a megfelelő hivatkozások mellett szabadon felhasználható és terjeszthető!

3 .Tartalomjegyzék. Tartalomjegyzék.Tartalomjegyzék....Összefoglalás...5.Bevezetés...9.A vizsgált terület általános bemutatása.....a vizsgálati terület elhelyezkedése.....időjárási viszonyok ben és ban... 5.Az alapállapot felmérés mintavételi helyeinek botanikai felmérése Anyag és módszer Eredmények Felhasznált irodalom célkitűzések.....anyag és módszer......mintavételi helyek......mintavételi időpontok......felmérési módszer.....eredmények......a projektterületen kimutatott fajok bemutatása......az egyes mintavételi területek felmérési eredményei...5..értékelés a pókfauna értékelése a bogárfauna értékelése a hangyafauna értékelése az egyenesszárnyú fauna értékelése felhasznált irodalom Lepkefauna változásának vizsgálata Összefoglalás Anyag és módszer Mintavételi helyek Mintavételi időpontok és körülmények Felmérési módszer Időjárás értékelése Eredmények és értékelés Fajösszetétel Várt /remélt fajok Védett, illetve ritka nagylepkék A területről kimutatott fajok listája (.december.) Felhasznált irodalom Kétéltű és hüllő fauna változásának vizsgálata Anyag és módszer Mintavételi helyek Mintavételi időpontok Felmérési módszer Eredmények Kétéltűek Hüllők Értékelés Fajösszetétel Egyedszám viszonyok...

4 .Tartalomjegyzék 8...Korarány Felhasznált irodalom... 9.Fészkelő madárfauna vizsgálata Anyag és módszer Eredmények Értékelés Felhasznált irodalom...7

5 .Összefoglalás. Összefoglalás A FertőHanság Nemzeti Park Igazgatóság a Honvédelmi Minisztérium Infrastrukturális Ügynökségével, a HM Budapesti Erdőgazdaság Zrt.vel és az Aquaprofit Zrt.vel közösen, a Környezetvé delmi és Vízügyi Minisztérium támogatásával, Life+ pályázatot nyert el a HUFH9 Gönyűi ho mokvidék kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület katonai használatú területeinek természetvédelmi célú rehabilitációjára. A Restoration and conservation of prioritylisted Pannonic sand land habitats in military owned area of the Hungarian Little Plain (LIFE8 NAT/H/89) Life+ pályázat célja a Natura területen megmaradt pannon homoki gyepek állapotának megőrzése, illetve javítása. Az E. akció (Monitoring) feladata a Life+ pályázat keretében végzett beavatkozások eredményességének vizsgálata és visszajelzés a tényleges helyreállítási tevékenységet végző szervezetek felé. Fontosabb célkitűzések: A jelölő élőhelytípusok kiterjedésének és állapotának nyomon követése Az indikátor fajok és taxonok állományváltozásának nyomon követése A beavatkozások következtében kialakuló nyílt homokfelszínek szukcessziójának vizsgálata Az alábbi összefoglaló jelentés a Kisalföldi Life projekt keretében. évi vizsgálatok (egyes ta xonok esetben csak a tavaszi mintavételek eredményeit, a téli minták feldolgozása ugyanis még nem fejeződött be) fontosabb eredményeit tartalmazza. A es mintavételek során már nem volt lehetőség a zoológiai alapállapot felmérés mintavételei helyeinek botanikai felmérésre. Az idei évben ezt elvégeztük, mintavételi terület jellegétől függően vagy darab x méteres kvadrátban készítettünk cönológiai felvételt. A cönológiai felvételek alapján elvégeztük a mintaterületek rövid szöveges jellemzését. A talajfelszíni fauna vizsgálatát a ben kijelölt mintavételi helyen végeztük Barbercsapdák segítségével. A gyűjtött anyagból a legnagyobb mennyiségben előforduló pókok (Araneae), hangyák (Formicidae) és futóbogarak (Coleoptra) kerültek feldolgozásara. A tavaszi (áprilismájus) napos szinkron mintavételezés során befogott 8 (adult) pók 9 fajt képviselt. A téli gyűjtéskor előkerült fajokkal együtt ez eddig pókfaj előfordulását jelenti a projekt területén. A család, illetve nem szintig határozható taxonok még hozzávetőlegesen mini mum tíz további fajt képviselnek. A téli időszak gyűjtése során előkerültek a homokspecialista ritka fajok mellett (Parasyrisca arrabonica, Improphantes geniculatus) a tavaszi gyűjtés is jelentős taxonómiai eredményeket hozott. Több faunisztikai ritkaság mellett (pl. Metopobactrus prominulus), KözépEurópa faunájára nézve is új pókfaj megkerülése emelendő ki (Zodarion zorba). A tavaszi és nyári időszakban aktív, homoki kötődésű (psazmmofil) fajok közül a ritka Theridium uhligi első dunántúli adatait szolgáltatta a vizsgálat. A felmért mintavételi hely reprezentatívnak tekinthető a projekt egészére nézve. A közösségi vizsgálatok alapján jól felismerhetők azok a fajegyüttesek, melyek a jobb, természetközelinek tekinthető homoki gyepekre, a degradált száraz gyepekre, a jelenleg még erdősült (élőhelyrekonstrukcióra váró, erdészeti ültetvényekre), továbbá az üdébb, jobb vízellátású élőhelyekre jellemzőek. A bogarak vizsgálata során bogárfaj 59 példánya került elő a tavaszi gyűjtés alatt. Több, mint fele (8 faj) a futóbogarak (Carabidae) családjából került ki. Két védett fajt is fogtak a csapdák. A fokozottan védett magyar futrinkát (Carabus hungaricus) és az ugyancsak a futrinkák családjába tartozó ragyás futrinkát (Carabus cancellatus). Előbbi fajnak lárvája került elő, mivel a téli ivarérésű, ezért tavasszal csak a lárvája kerülhet a csapdákba. Az egyik legjobb állapotú homok pusztáról volt egy fogásunk (VII. mintavételi hely). A ragyás futrinka a legnedvesebb mintavételi helyről került elő (VI. mintavételi hely), mely a példánnyal a teljes fogási eredményt figyelembe véve do5

6 .Összefoglalás mináns fajnak tekinthetjük. A dominancia rangsort a Bambidion mannerheimi futóbogár vezeti, mely példányával a legmagasabb egyedszámú faj volt a mintákban. A harmadik domináns faj az előző két bogárral szemben gyakori. A sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) példánya került elő. A tágtűrésű faj nyolc mintavételi helyről is előkerült. Ezek közül ötön volt domi náns. Frekvencia értéke is magas, jelen esetben jól mutatja a generalista tulajdonságát. A fajok között több ritkaság is előkerült, melyek a teljes vizsgálati terület jó természetességét, homoki jel legét mutatják. A természetesebb, meleg homoki gyepek gyakori lakója a homoki fémfutó (Harpalus servus), és a pusztai tarfutó (Calathus erratus). Ugyancsak a terület természetességét mutatja a gödörkés gyökérfutó (Syntomus foveatus), mely ritka hazai futóbogarunk. Főleg homokos talajon a gyérebben borított gyepeken fordul elő, de nedvesebb helyekről, illetve cserestölgyesekből is ismert adata. Ritkának mondható faj a kétgödrös trágyabogár (Diastictus vulneratus), mely az alföldi homokos területek lakója. Európai elterjedésű hazánkban többfelé megtalálható, de ritka. A hangyák vizsgálata során hangyafaj több mint ezer egyede lett meghatározva. Ez a fajszám a FertőHanság Nemzeti Park Igazgatóság területéről publikált hangyafauna durván egyharmada, a teljes magyarországi fauna durván ötöde. Két védett fészkű faj került elő, igaz mindkettő minimális egyedszámban, tehát a mintaterületek hangyaközösségének felépítésében érdemben nem vesznek részt. Három további, ritkán előkerülő fajt érdemes kiemelni faunisztikai szempontból, a Myrmica gallienit (bár konkrétan a mintaterületen ez sem érdemi közösségalkotó), a Myrmica schenckit és a Temnothorax interruptust. Mindhárom említett faj a jó természetességi állapotú gyepekből került elő, Az idei év orthopterológiai mintavételezései a. évben kijelölt és vizsgált lokalitásban tör téntek (kvantitatív adatrögzítés minden kvadrátban négy alkalommal: június, július, augusztus, szeptember). Az orthopterológiai adatgyűjtést alkalmanként a kijelölt 5 5 méteres kvadráton belül végrehajtott fűhálócsapással végeztük. Az ily módon gyűjtött egyedeket tekintettük egy mintának, melyeket egyeléssel kiegészítettünk (a mintákba nem, vagy csak ritkán kerülő fajok jelenlétének rögzítése, egyszerű hozzáadással). A nyílt, gyér növényzetű, vagy magaskórós jellegű növényzetben a mintavételezést az előforduló állatok teljes körű egyelő gyűjtésével végeztük. Az egyes mintavételi területek egyenesszárnyúegyütteseinek alapállapotfeltárása során a következő változókat határoztuk meg: egyenesszárnyú fajok száma, védett egyenesszárnyú fajok száma, egyenesszárnyúegyüttesek életformatípus összetétele, egyenesszárnyúegyüttesek ökológiai preferenciatípus összetétele, karakterfajok relatív gyakorisága, egyenesszárnyúegyüttesek természetességi mutatója. ban a mintavételi területről egyenesszárnyú faj előfordulását mutattuk ki. Ez a térségből ismert fajoknak 7%os előkerülését jelenti. Az alapállapot feltárás két évében összesen egyenesszárnyú faj került elő, ami a térségből ismert fajok közel 8%a. A mintaterületekről ismert egyenesszárnyú fajok közül továbbra is egy védett státuszú (Calliptamus barbarus). A korábban kimutatott homoki karakterfajok (Platycleis montana, Calliptamus barbarus, Dociostaurus brevicollis, Euchorthippus pulvinatus, Myrmeleotettix maculatus) mindegyikének ismételt fogásán túl ban további homoki karakterfajok kerültek elő a kvadrátokból (Myrmeleotettix antennatus, Stenobothrus fischeri). Ezzel a kimutatott fajok közel negyede a homoki egyenesszárnyú karakterfajok közé tartozott. Az összevont minták egymáshoz való viszonyának főkoordinátaanalízissel, ökotípus és életformatípuselemzéssel történő vizsgálata a as adatsorok esetében is nagy vonalakban az előző évben tapasztaltakat mutatta, több tekintetben azonban tisztább kép rajzolódott ki. (A) A két kimagaslóan jó természetességi állapotú gyepben található mintavételi terület együttesei (ZOOAP

7 .Összefoglalás és ZOOAP7) a teljes szezonos felvételek alapján is különálltak. Egyediségük mind a psammop hil és pseudopsammophil fajok, mind a thermophil fajok kimagasló részarányában, mind a homoki karakterfajok magas relatív gyakoriságában megmutatkozik. (B) Ugyancsak különállást mutatott ban is a két üde gyepterületről származó összevont minta (ZOOAP5 és ZOOAP). Ez utóbbiak egyedisége továbbra is az üde gyepekhez kötődő Conocephalus discolor, illetve a mesophil fajok markáns jelenlétére, a xerophil fajok hiánya épül. (C) A jelen állapotukban legrosszabb természetességi állapotot mutató egyenesszárnyú élőhelyek (ZOOAP és ZOOAP) együttesei ugyancsak elkülönülnek a többitől. Esetükben a fajkészletben és a mennyiségi viszonyokban fennálló különbségeken túl az ökológiai igény tekintetében feltűnő a thermophil fajok (homoki, ill. szárazgyepi) alacsony részaránya. (D) A további mintavételi területek egyenesszárnyúegyüttesei (ZOOAP, ZOOAP8, ZOOAP9, ZOOAP, ZOOAP) a szerkezeti jellemzőik alapján egy la zább összetételű, a referenciaterületekhez különböző mértékben hasonló mintákból álló csoportot alkotnak. A csoport heterogenitása, a befoglaló gyepek eltérő természetességi állapotával, különböző fokú bolygatottságával magyarázható. Természetvédelmi szempontból kiemelendő, hogy bár a vizsgált területről kimutatott védett fajok száma nem nőtt, de védett faj ban már nem csak a kettő referenciaterületről, hanem azokon túl további négy, így összesen hat mintavételi területről került elő. A vizsgált együttesek természetességi állapotáról ennél többet mond a természetességi indexek értékeinek alakulása. A ZOOAP és ZOOAP7 mintavételi területek természetességi indexe továbbra is kiemelkedő, ahogy az üde gyepek természetessége (ZOOAP5 és ZOOAP) az egyenesszárnyúak jelzései alapján ugyancsak magasnak, de a szárazodás miatt csökkenő tendenciájúnak tekinthető. Azon kvadrátok területén, ahol vel szemben ban változó relatív gyakorisággal homoki karakterfajokat, ill. védett fajt találtunk (ZOOAP, ZOOAP5, ZOOAP8, ZOOAP9, ZOOAP) nyilvánvaló következményként a természetességi index az idei évben magasabbnak mutatkozott mint tavaly. A jelenleg még zavartabb, gyomosabb gyepek természetességi állapotának javulása/javítása esetén számos vizsgált lokalitásban várhatók orthopterológiai módszerekkel megfogható pozitív változások (főképp a psammophil és pseudopsammophil fajok részarányának növekedése, homoki karakterfajok és védett fajok fajszámának emelkedése). Az alapállapot Macrolepidoptera faunisztikai felmérése júniusának végén kezdődött, így ez csak júniusának végén zárult le. A vizsgált területen időközben már komoly beavatkozások történtek (akác és egyéb nem kívánt fafajok nagy területeken való letermelése, stb.), ám e beavatkozások, valószínűsíthetően, nagy mértékben nem befolyásolták az alapállapot faunisztikai összetételét (e hatások pár év múlva kell, hogy markánsan jelentkezzenek). Mostani tapasztalataink összefoglalásaként elmondható, hogy a korábbi jelentésben megfogalmazott tendenciák és területi sajátosságok (kettős hatás) további megerősítést nyertek. A terület összességében nappali nagylepkékben viszonylag szegényes (bár több védett faj is előke rült), viszont az éjszakai nagylepkéket tekintve már jóval gazdagabb. Mindent egybevetve, a faunalista az előző jelentésben szereplő adatokhoz képest több mint 9 új éjszakai, illetve új nappali nagylepke fajjal gazdagodott. Folytatódott a kétéltű és hüllő taxonok aktuálisan előforduló fajainak és állományainak felmérése is. A hét mintavételi napon megtörtént meg a tól vizsgálandó hét kétéltű mintavételi hely és a négy hüllő mintavételi transzekt vizsgálata. A terepbejárások során a évben kimutatott öt kétéltű (Hyla arborea, Pelobates fuscus, Bufo bufo, Rana dalmatina, Pelophylax kl. esculentus) fajon felül további öt faj, a pettyes gőte (Lissotriton vulgaris), a vöröshasú unka (Bombina bombina), a zöld varangy (Bufo viridis), az mocsári béka (Rana arvalis) és a tavi béka (Pelophylax ridibundus) jelenléte volt bizonyítható. A legmagasabb egyedszámmal a vöröshasú unka, a barna ásóbéka és a tavi béka képviselte magát a mintavételi 7

8 .Összefoglalás területen. A téli és tavaszi csapadéknak köszönhetően jó állapotú vízterekben az észlelt kétéltű faj és egyedszám is emelkedett az előző évben megfigyeltekhez képest. A tavaly kimutatott három hüllő az európai lábatlangyík (Anguis fragilis), fürge gyík (Lacerta agilis), vízi sikló (Natrix natrix) közül a lábatlan gyík évben nem került meg. A hüllők faj és egyedszáma a tavalyi állapotnak közel megfelelően alakult. A fészkelő madárfajok vizsgálata csak ban kezdődhetett meg, mert ben a szerződéskö tések elhúzódása miatt a fészkelési időszak vizsgálatára már nem volt lehetőség. A területen a es év végén és a as év elején, még a téli, kora tavaszi időszak alatt az élőhelyekben je lentős beavatkozások történtek. A korábban a területen tenyésző telepített fenyőállományokat, özönnövényeket, tájidegen fa és cserjeállományokat teljesen kiirtották, az őshonos cserje és facsoportokat megritkították, a homokpuszta és az erdőssztyepp élőhelyek átmeneti élőhelyévé alakították. A fenti beavatkozások a területen minden bizonnyal jelentősen befolyásolták a fészkelő madárfajok állományviszonyait. A fészkelő egyedszám a korábbiakhoz képest valószínűleg kevesebb lett, hiszen a madárfajok döntő többsége nem a földön fészkel, tehát az aljnövényzet, cserjék és fák ki irtásával, gyérítésével, egyes madárfajok esetében a mesterséges tereptárgyak eltüntetésével a fészkelő helyek száma jelentősen csökkent. Az előforduló fajok száma azonban valószínűleg nem változott. A fészkelő madárfajok vizsgálata során a Mindennapi Madaraink Monitoringja (MMM) során használt módszertant követtük, a terület jellege miatt kisebb módosításokkal. A mintavételi ponton, különböző időszakban 55 perces akusztikai és vizuális megfigyelés történt. A vizsgálat során fajt sikerült megfigyelni a területen, melyek közül 8 fészkelése vehető biztosra. 8

9 .Bevezetés. Bevezetés A FertőHanság Nemzeti Park Igazgatóság a Honvédelmi Minisztérium Infrastrukturális Ügynökségével, a HM Budapesti Erdőgazdaság Zrt.vel és az Aquaprofit Zrt.vel közösen, a Környezetvé delmi és Vízügyi Minisztérium támogatásával, Life+ pályázatot nyert el a HUFH9 Gönyűi ho mokvidék kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület katonai használatú területeinek természetvédelmi célú rehabilitációjára. A Restoration and conservation of prioritylisted Pannonic sand land habitats in military owned area of the Hungarian Little Plain (LIFE8 NAT/H/89) Life+ pályázat célja a Natura területen megmaradt pannon homoki gyepek állapotának megőrzése, illetve javítása. A pályázat A. akciójának (Monitoring terv készítése és a jelenlegi állapot felmérése) keretében elkészült a monitoring terv (Takács & al ), ami a négy év kutatási és monitorozási tevékenységnek az alapja. A vizsgálat célja a területen előforduló, ill. megjelenő ritka, védett, valamint a meszes homoki gyepekre jellemző indikátorfajok feltérképezése, populációik monitorozása. Az alapállapot felmérés (A. akció) és monitoring (E. akció) keretében gyűjtött adatok a helyreállítási munkák tervezése, a megvalósítás során, illetve az eredmények értékelésekor kerülnek felhasználásra. A monitorozás keretében vizsgálandó Life+ akciók: C akció: Özönnövények eltávolítása Az akció keretében a projekttel érintett 8 hektáron történik meg az akác (Robinia pseudoacacia), a bálványfa (Ailanthus altissima), a selyemkóró (Asclepias syriaca) és a magas aranyvessző (Solidago gigantea) eltávolítása mechanikai és kémiai beavatkozásokkal. C. akció: Felhalmozódott szerves anyagok eltávolítása Az elhalt szerves anyagok túlzott felhalmozódása tápanyagfeldúsulást eredményezhet, ami a gyep záródásához és gyakran egyes özönfajként viselkedő honos fajok (Pl. Calamagrostis epigeios) vezet, ezzel alkalmatlanná téve azt a nyílt homokpuszta gyepeket kedvelő fajok számára. A területen mozaikosan, hektáros területeken leégetjük a gyepet a túlzott fűavarfelhalmozódás megakadályozására és a gyep felújulásának elősegítésére. Az égetés mellett kaszálás sal és a gyep gereblyézésével is történnek kísérletek a fűavarfelhalmozódás csökkentésére. C. akció: Bányató és partfal helyreállítása Az akció a pályázat módosítása során törlésre került. C. akció: Természetes domborzat helyreállítása és gyepesítés Az akció keretében a bolygatott területeken megkíséreljük a természetes terepi formák helyreállítását. A rehabilitáció összesen hektáros területet érint, de eltérő mértékben. A simára dózerolt területeken db hektáros területen próbálkozunk a helyreállítással míg a használaton kívüli katonai objektumokat és egyéb mesterséges terepformákat (pl. vízelvezető árkok, lövészárkok, sáncok, fedezékek, betonlétesítmények) 9 hektáron kívánjuk felszámolni. A kialakuló csupasz talajfelszíneket a területről gyűjtött fűmaggal vetjük be a gyomosodás megelőzése érdekében. Az akciók területét a projekt második és harmadik évében évente kétszer kaszáljuk a füvesedés elősegítése és a gyomosodás megakadályozása érdekében. 9

10 .Bevezetés C.5 akció: Illegális hulladék eltávolítása A C.5 akció keretében felszámolásra kerülnek a nagyobb illegális hulladéklerakók, lebontásra kerülnek a használaton kívüli katonai létesítmények és összegyűjtésre kerül a területen elszórtan előforduló nagy mennyiségű betonlétesítmények (akadályok, árkok stb.) Az épületek és hulladéklerakók helyén a természetes domborzathoz hasonló felszín kerül kialakításra és gyepesítésre a C. akció keretében. A monitorozás általános célkitűzései: A monitoring feladata a Life+ pályázat keretében végzett beavatkozások eredményességének vizsgálata és visszajelzés a tényleges helyreállítási tevékenységet végző szervezetek felé. Fontosabb célkitűzések: A jelölő élőhelytípusok kiterjedésének és állapotának nyomon követése Az indikátor fajok és taxonok állományváltozásának nyomon követése A beavatkozások következtében kialakuló nyílt homokfelszínek szukcessziójának vizsgálata Knowhow kidolgozása a területen előforduló fontosabb özönnövények irtására és publikálása a nagyközönség felé. A projekt eredményei tudományos szaklapokban történő publikálása (5 cikk)

11 .A vizsgált terület általános bemutatása. A vizsgált terület általános bemutatása.. A vizsgálati terület elhelyezkedése. ábra: A projektterület áttekintő térképe.. Időjárási viszonyok ben és ban A régióban az évi középhőmérséklet, C körül alakul, a vegetációs időszak sokévi átlaga, C. A fagymentes időszak a területen április. és október 8. közé esik, hossza átlagosan 8588 nap. Az évi abszolút hőmérsékleti maximumok és minimumok sokévi átlaga:,5, C és,,5 C. A térségben (az országos tendenciákkal összhangban) az év leghidegebb hónapja a január (,5 Cos havi középhőmérsékleti értékkel), a legmelegebb pedig a július (,5 Cos havi középhőmérséklettel). Bár jelentős az évrőlévre változékonyság, a hőmérséklet emelkedő tendenciája a térségben az utóbbi 5 évben egyértelműen kimutatható. A monitoring elmúlt két évének hőmérsékleti viszonyai nagyjából megfelelnek a sokévi átlagnak, de a nyári maximum hőmérsékletek mindkét évben C felett voltak, ami eltér az átlagtól.

12 .A vizsgált terület általános bemutatása. ábra: Évi középhőmérsékletek (Forrás: OMSZ). ábra: Havi átlagos középhőmérsékletek (Forrás: OMSZ). ábra: Havi középhőmérsékletek () 5. ábra: Havi középhőmérsékletek ()

13 .A vizsgált terület általános bemutatása A térség az ország csapadékosabb régiói közé tartozik. A legtöbb csapadék nyáron hullik, azon be lül is június a régió legcsapadékosabb hónapja. A régióban megfigyelhető emellett egy igen határozott késő őszi, novemberi másodmaximum is. Az évi csapadékösszeg kb. 58 mm, ebből mm eső hull a vegetációs időszakban. A hótakarós napok átlagos száma 58 nap, az átlagos maximális hóvastagság 7 cm körüli. A monitoring elmúlt két évében a lehullott csapadék összege jóval alacsonyabb volt, mint az átla gos évi csapadékösszeg. A rendkívül aszályos ben mindössze 88mm, ban valamivel több,,mm csapadék hullott a térségben.. ábra: Átlagos havi csapadékösszegek (Forrás: OMSZ) 7. ábra: Éves csapadékösszegek (Forrás: OMSZ) 9. Ábra: Havi csapadékösszegek () 8. Ábra: Havi csapadékösszegek ()

14 5.Az alapállapot felmérés mintavételi helyeinek botanikai felmérése 5. Az alapállapot felmérés mintavételi helyeinek botanikai felmérése 5... Anyag és módszer 5... Mintavételi helyek A jellemző élőhelytípusok állatvilágának felmérése a. évi állapotot rögzítő élőhelytérkép és az előzetes bejárások alapján kijelölt lokalitásban folyt ban is. Azon Élőhelytípus EOV X EOV Y Zárt homoki sztyeprét és nyílt homokpusztagyep (Referencia) Nyílt homokpusztagyep (Referencia) Aranyvesszős, kis csenkeszes maradványfoltokkal 55 Akácosselyemkórós Kékperjés láprét Salix rosmarinifoliaval Jellegtelen üde gyep Jó állapotú zárt homoki sztyeprét (Referencia) Nyírrel és nyarakkal spontán erdősödő zárt homoki sztyeprét Jellegtelen száraz gyep Másodlagos zárt homoki sztyeprét Jellegtelen száraz gyep Mintavételi időpontok A vegetációtérképezés kivitelezésére a as vegetációs periódus állt rendelkezésre. A terepi kutatások során áprilisban tájékozódó jellegű bejárásokat végeztünk, szemrevételezve a homoki nö vényközösségek korai aszpektusait. A tényleges cönológiai felvételezésre. május 55. kö zött került sor (ez a felvételi sorok jól reprezentálják a tavaszi és kora nyári aszpektust, fajösszetétel és dominanciaviszonyok tekintetében egyaránt). Ezen kívül ugyanezen év augusztusában (5. között) kiegészítő bejárásokat végeztünk, a nyári kora őszi aszpektusok (jellemzően egyéves vagy hagymás) fajainak észlelése érdekében Felmérési módszer A felvételezés során mindegyik mintahelyen egyegy, zoológiai és restaurációs szempontból kiemelt élőhelyfolton belül jelöltünk ki 5 5 mes mintaterületeket. Ezek sarkait akáckaróval állandósítottuk, valamint GPSszel mes pontossággal rögzítettük koordinátáikat. A mintaterületek kijelölésénél szempont volt minél több jellemző élőhelytípus felmérése, így nem törekedtünk arra, hogy a mintaterületek növényzete homogén legyen (ez a homokpusztai vegetáció változatosságát ismerve amúgy is problémás lett volna). A felvételezés során a mintaterületeken belül db, 5 5 mes négyzeteket jelöltünk ki (kivéve a. területet, ahol a domborzati okból kisebb alapterületen belül csak négyzetet). A négyzeteket a nagy négyzet területén belül véletlenszerűen, de nagyjából egyenletes eloszlásban jelöltük ki. Csak olyan mértékben állandósítottuk őket, hogy az éven belüli ismételt bejárás során még felke reshetők legyenek. A felvételezés során a négyzeteken belül az egyes edényes növényfajok borí tásértékeit becsültük, %os borítás alatt,%, 5% között %, afelett 5% pontossággal. Ameny

15 5.Az alapállapot felmérés mintavételi helyeinek botanikai felmérése nyiben egy faj mindkét felvételi ellenőrzés során szerepelt, táblázatunkban a nagyobb értéket sze repeltetjük Eredmények mintavételi hely: Zárt homoki sztyeprét és nyílt homokpusztagyep (Referencia) Fajgazdag zárt homokpusztagyep/sztyeprét és (egy homokdombon) nyílt homoki gyep. A két élőhelytípusban a Stipa pennata (sztyeprét) és a Festuca vaginata (nyílt homoki gyep) dominanciája jellemző. A pannon érdekességek (Gypsophila fastigiata, Dianthus serotinus) jelentős szubpopulációja ismert a területen, további kiemelendő erdőssztyepfajok az Aster linosyris, Chamaecítisus austriacus és Pulsatilla pratensis ssp. nigricans. A mintaterület minimális mértékben zavart, taposottabb pásztákon a Calamagrostis epigeios és Poa angustifolia pontszerű előfordulása érdemel említést. Az egész térségben ritka pionír faj a kvadrátban előforduló Odontites lutea. Faj 5 Achillea millefolium agg. Allium sphaerocephalon, Alyssum montanum,5, 7 8,, ,,,5,,,, Arenaria serpyllifolia, Artemisia campestris, Asparagus officinalis,,, Aster linosyris,5,,5 5, 5,,,, Astragalus onobrychis, Calamagrostis epigeios 5, Carex liparicarpos, Centaurea scabiosa,, 5, 8,, 5, 5, Cerastium semidecandrum,5 Chamaecytisus austriacus Dianthus serotinus 8,,, 5,,,, 5,,5 Dorycnium germanicum, 5,,,,5,,,,, 5,, 5,,,,,5 Falcaria vulgaris,,,, Galium verum Gypsophila arenaria 5, 5, 5,,5 5,,, 5, 5, 8,,, Helianthemum ovatum,, 5,,,,,,, 5,,,,,,,5 5,,, Hieracium umbellatum,, Inula salicina, Jurinea mollis, Koeleria sp.,, 5, 5,,,,, 5,,, Odontites lutea, Oxytropis pilosa Peucedanum oreoselinum, 8, Festuca rupicola Festuca vaginata,, Eryngium campestre Euphorbia seguierana, 5,,, 5,,, 5,, 5,,5,

16 5.Az alapállapot felmérés mintavételi helyeinek botanikai felmérése Faj Phleum phleoides 7 8 9, Potentilla arenaria, ,, Poa bulbosa pratensis, Poa angustifolia Pulsatilla nigricans 5, 5,,, 5,,,, ssp. Scabiosa ochroleuca, Seseli annuum Stipa pennata 5,,, 7, Teucrium chamaedrys,,,, 5,,,, 5,,,,,,,,,, 5, 5,,, 5,,, Tragopogon orientalis, mintavételi hely: Nyílt homokpusztagyep (Referencia) Markáns, feltehetően természetes eredetű homokdomb, pionír, részben csupasz meszes homokfelszínekkel; a növényzet borítása csak néhány mikrokvadrátban haladja meg a 8%ot. A fajkészlet ben sok efemer faj található (pl. Arenaria serpyllifolia, Cerastium semidecandrum, Polygonum arenarium), de ezek borítása csekély. Ahol tk. összefüggő borítás alakult ki, ott a Stipa pennata és/vagy a Festuca vaginata jellemző. Különösebb bolygatásjelzők a nyílt felszín ellenére, az extrém száraz termőhelynek köszönhetően nincsenek, a taposásra utal az Artemisia campestris és Chondrilla juncea. Faj 5 Arenaria serpyllifolia 7 Artemisia campestris, Calamagrostis epigeios Camelina microcarpa,, 5,, Cynodon dactylon,,,,5, Festuca vaginata 5, 5,, Galium verum,5, Peucedanum oreoselinum, 5, 5,,, 5,,,,,5, 5, 5, Potentilla arenaria,,, 5, Scabiosa ochroleuca,,,, 5, 5,,5 5, Koeleria sp. Phleum phleoides,, 5,,,5 Solidago virgaurea,5,, 5, 5, Gypsophila arenaria,, Euphorbia cyparissias Euphorbia seguierana 9, Carex liparicarpos Eryngium campestre 8, 5, 5, 5,, 5, Stipa pennata 5,,, 5,,,,, Poa bulbosa,,5 5,,, Silene conica, Aster linosyris 5, 5,,,,5,, 5,,

17 5.Az alapállapot felmérés mintavételi helyeinek botanikai felmérése Faj 5 Alyssum montanum,, Chondrilla juncea 5, Cerastium semidecandrum 7 8 9,, Polygonum arenarium mintavételi hely: Aranyvesszős, kis csenkeszes maradványfoltokkal Szárazfélszáraz másodlagos homoki gyep, amelyben a magas aranyvessző (Solidago gigantea) elszórtan mindenütt jelen van. A gyep tk. közepes természetességi állapotú, amelyben a Calamagrostis epigeios és Poa angustifolia dominanciája a degradáció jele, ahogy a Solidago gigantea 55% közötti borítása is jelentősnek nevezhető. A természetesebb foltokon a jellemző fűféle a Festuca rupicola, a nyíltabb felszíneken Koeleria gracilis is megjelenik. A pannon homoki növényzet specialista fajai a felvételi helyen nem fordulnak elő. Érdekes fajok a kvadrátban: Hieracium auriculoides, Stipa pennata. Faj Achillea millefolium agg. Acinos arvensis, Arabis hirsuta 5 7,5,, ,5 5,,, 5,, 5,, 5, 5,,5 5, Carex hirta,, Carex liparicarpos,,, Cerastium glutinosum 5, Convolvulus arvensis,,,,,5,5,,,5,,,5,,5 5, 5,,5,5,5,, 5, Coronilla varia Crepis rhoeadifolia,,5,,, Camelina microcarpa Carlina vulgaris,5,, Asclepias syriaca Carex flacca,5,5,5 Arenaria serpyllifolia Calamagrostis epigeios,5,,5,,5 Cynodon dactylon Dactylis glomerata, 5, 5,,,, 5, 5,,,5, Daucus carota,,5 Elymus repens, Erigeron annuus 5,,5,,,5,,,5,,5 Eryngium campestre Euphorbia cyparissias, Euphrasia stricta, Falcaria vulgaris, Festuca pratensis Festuca rupicola,, 5, 5,, 5,,,,, Galium aparine Galium verum 5,,,5,,, Hieracium auriculoides Hieracium pilosella,, 5,,5,,,5, 5, 7,,

18 5.Az alapállapot felmérés mintavételi helyeinek botanikai felmérése Faj Hieracium umbellatum , Hypericum perforatum Koeleria sp. 5,,,, Lamium amplexicaule, Lathyrus tuberosus 5, Lepidium campestre,,,,5,5,,,,,,, Linaria genistifolia, Linum austriacum,5,,5,,5 Meliotus albus,5 Muscari comosum,5 Ononis spinosa, Oxytropis pilosa, Picris hieracioides,5 Poa angustifolia,,,5,,,,, 5,,,,,5,,,,,5,,, 5,,5, Rapsitrum perenne,,5, 5,, Podospermum canum,, 8,,,,5,,5,,,,,5, 5,,,,,5 5,,,,5, Scabiosa ochroleuca,, Senecio jacobea,, Seseli annuum 5,,,5 Silene otites,,, Solidago gigantea,5, Luzula campestris Pimpinella saxifraga,,,,,,,,,,5,, 5, 5,,,, 5, 7, 5,,,,,,,,,,,,,,,,, 5,,,,5,,5,, 5,,, 5,,,, 5, 5,,, Stipa pennata, Taraxacum officinale,5,5 Teucrium chamaedrys Thesium arvense,5,5,5,,5 Tragopogon orientalis,5, Tunica prolifera,5 Verbascum lychnitis,,,5,,5,,5,5,5,,5,5,,,,,, Verbascum phlomoides 5,,,, Veronica praecox Vicia angustifolia,,5,,5,5,,5 Viola kitaibeliana,,5, mintavételi hely: Akácosselyemkórós Zárt, sarj eredetű akácos helyén kialakult nitrofil vágásnövényzet, amely még számos fajt őriz az erdősült állapotból. Fő gyepalkotók a Bromus sterilis és Elymus repens, az egykor ligetesebb állományrészek alatt jelentős a Poa angustifolia és Falcaria vulgaris aránya. Részben a korábbi akácos, részben a vágás utáni tápanyagfelhalmozódás következtében számos nitrofil gyomfaj találha tó a területen, bár jelentősebb borítással egyik sem bír (pl. Stellaria media, Bilderdykia convolvulus, Viola arvensis), ide sorolhatók a hagymás fajok is (pl. Allium scorodoprasum). A pannon homoki gyepek jellemző fajai hiányoznak. 8

19 5.Az alapállapot felmérés mintavételi helyeinek botanikai felmérése Faj Allium scorodoprasum, Anthriscus cerefolium,, Arenaria serpyllifolia, Asparagus officinalis,5 Bilderdykia convolvulus,5,5 Bromus sterilis 5,, 8,,,, Capsella bursapastoris,5 Chenopodium album,5 Coclhicum autumnale 5,,5,5 9, 5, 5,,,5 Conyza canadensis Elymus repens,5,,,, 7,,, Euphorbia cyparissias 8,,5 Falcaria vulgaris 5, Galium spurium,, 5,,,, 5,,5, Galium verum, Geranium pusillum, Geum urbanum, Lamium amplexicaule,5 Lamium purpureum,5,5,5 Pimpinella saxifraga, Poa angustifolia,5 Silene latifolia,,, 5, 5, 5, 5,,5 Solidago gigantea, 5, 5, 5, 5,, Taraxacum officinale,5 Thlaspi perfoliatum,5 Valerianella locusta Viola arvensis,, Humulus lupulus Stellaria media,5,,5,,,,,5,5 5, 8,,, mintavételi hely: Kékperjés láprét Salix rosmarinifoliaval Egykori kékperjés láprét, amely kiszáradása következtében jelentősen átalakult, és az eredeti generalista társulásalkotók (Molinia caerulea agg. és Salix rosmarinifolia) csak kisebb foltokon, leginkább a közeli erdő árnyékában található sávon maradtak meg. A kiszáradás következtében egy részt bolygatásjelzők (főként Calamagrostis epigeios és kis mértékben Solidago gigantea) hatoltak be a területre, de jelentős a viszonylag jellegtelen száraz gyepet meghatározó Festuca rupicola szerepe is. A kékperjés rétek fajai közül ma is megvan a kvadrátban a Tetragonolobus siliquosus és Inula salicina, fontosabb homoki fajok a Globularia punctata és Euphorbia seguierana. Érdekesértékes kosbor a területen az Orchis coriophora. Faj Achillea millefolium agg. Anthyllis vulneraria Asperula cynanchica 9,5,,,

20 5.Az alapállapot felmérés mintavételi helyeinek botanikai felmérése Faj Avenula pubescens , Briza media 5, Calamagrostis epigeios,,5,,,5, Carex caryophyllea,,,,,, 5,, Carex flacca,5 Carex liparicarpos, Carlina vulgaris,,, 5,,,5,5,,,,5 5,,5,,,5,5,5,,5,,5,5,5,5 Cerastium glutinosum Cynoglossum officinale Dactylis glomerata, 5,,5, Dorycnium germanicum,5 5, Euphorbia cyparissias,,5, 5, 5, 5,,5,5,,,5 5,,, 5,,,5,5,,5,,,5,,,,,,,,5,,, Genista tinctoria,5, Globularia punctata,,,,, 5,,5 Helianthemum ovatum,,,,5,5,5 5, 5,, 8,,5,,,5,5 Gypsophila arenaria 7, 5, 5,, Hieracium bauhinii,,5,,,5,5,5,5 Hieracium umbellatum Inula salicina,,,5,5 Koeleria sp.,5,5,,5 5,,5 Linum austriacum,,5,,, Lotus corniculatus, Molinia caerulea 9, Ononis pusilla, 5,,,,,5 Orchis coriophora,,5 Ononis spinosa,5 5,,,,5,,5,5 Oxytropis pilosa,5 Peucedanum oreoselinum Phleum pleoides,,,5,5,,5,, 5,, Polygala comosa Salix rosmarinifolia,,,, Galium verum Ranunculus polyanthemos Rubus caesius 5,,5, 5, Falcaria vulgaris Poa angustifolia,5, Euphorbia seguierana Festuca rupicola,,5, Dianthus pontederae Elymus repens 5,, austria,5, 5,,5 Centaurea jacea Chamaecytisus cus Coronilla varia 9,,,5 5, 8, 5,,5,,5, 5,,, 5,,,,,5,, 5, 8, 5,,

21 5.Az alapállapot felmérés mintavételi helyeinek botanikai felmérése Faj Scabiosa ochroleuca ,,,, Senecio jacobea Seseli annuum Solidago gigantea,, Stipa pennata,, 5,,,5,5,, Tetragonolobus siliquosus Teucrium chamaedrys Tragopogon orientalis,5,,,,, 8,,5,5,,5,,5,,,,,,,5,5,5,,,,5 5,,,5 Turritis glabra,5,5,,5 Viola rupestris,, Pimpinella saxifraga,,5,,,5 Thymus odoratissimus 5, Arabis recta,5 Viola hirta,,5,5 Daucus carota,5 Poa compressa,5 Brachypodium sylvaticum Linum catharticum, Scorzonera purpurea,5 Mentha aquatica,5,5, Solidago virgaurea,5, Thlaspi perfoliatum,5 Viola arvensis, Medicago minima, mintavételi hely: Jellegtelen üde gyep Magaskórósodónádasodó egykori magassásos, ill. szélén mocsárrét jellegű állomány. A területet korábban hosszú ideig nem kaszálták, így részben becserjésedett, részben a magaskórós fajok tör tek elő, réti specialista fajai pedig visszaszorultak. Jelenleg a Phragmites australis és Typhoides arundinacea a meghatározó fajok, a magaskórósok közül az Althaea officinalis, Scutellaria galericulata és a pannon endemizmus Cirsium brachycephalum említendőek. A magassásos állapotra a Carex riparia, míg a mocsárrétre a Deschampsia cespitosa máig meglévő néhány kis csoportja utal, míg a viszonylag jó vízellátottság miatt a Calamagrostis epigeios és Solidago gigantea aránya csekély. Faj Althaea officinalis 5 7,,,, 5,, 5, , Calamagrostis epigeios 5, Calystegia sepium 5, Carex riparia 5, Cirsium arvense 5, 5,, 5, 9, 5,,,,,,, 5, 5, 9, 95,, 5, 5, Cirsium brachycephalum 5,,,, 8,, 5, 5, 5, 5, Deschampsia cespitosa 5, 5,,

22 5.Az alapállapot felmérés mintavételi helyeinek botanikai felmérése Faj Festuca pratensis 5, Galium verum, Humulus lupulus 5, Lycopus europaeus, 8,,, 7, Lysimachia vulgaris 5, 5, Lythrum salicaria,,, 5,,,,, 5,,,,,,, 5, 5, Mentha aquatica Phragmites australis, 5, 5, 7, 5, Polygonum amphibium 5, 5,, 9, 8, 8,,,, Rubus caesius 8, Scutellaria galericulata,, Solanum dulcamara 5, Solidago gigantea 5, Stachys palustris 5,,,,,, 5,,,,,,,,,,,, 5, 7, 5,,,, 5,,,, 5,, Teucrium scordium Typhoides arundinacea,, 8, 8,, 8, 5,,,, Urtica dioica 5,,,, Valeriana officinalis, mintavételi hely: Jó állapotú zárt homoki sztyeprét (Referencia) Viszonylag jó állapotú homoki gyep és homoki sztyepprét, ahol a bolygatástűrő fajok aránya csekély, de a legérzékenyebb homoki specialisták sincsenek még meg. Meghatározó a Festuca vaginata és a Stipa pennata szerepe (5%, ill. 7% közötti borítással az egyes mikrokvadrátokban), említésre méltó a nyíltabb homokfelszíneken a Gypsophila fastigiata, Oxytropis pilosa és különösen a Dianthus serotinus számottevő állománya. A korábban erős taposásra, némi leromlásra utal néhány Bothriochloa ischaemum és Cynodon dactylonfolt, de a jelentősebb gyomok a száraz termőhelyen nem tudnak/tudtak megtelepedni (kivéve egyetlen Asclepiassarjtelepet). Faj Agrostis cf. vinealis , Allium sphaerocephalon, Alyssum montanum Asclepias syriaca Asparagus officinalis,5,,,,,,,,5,5,5 Bothriochloa ischaemum,,, Camelina microcarpa,,,, Carex liparicarpos Cleistogenes serotina, 5, Aster linosyris Cerastium semidecandrum Chamaecytisus austriacus Chondrilla juncea,5,,,,,5,,,,,, 5,

23 5.Az alapállapot felmérés mintavételi helyeinek botanikai felmérése Faj Cynodon dactylon Dianthus serotinus 8,,,,,,,,,,5 5,,,, 5, Euphorbia cyparissias, 5,,, 5,,5,, Falcaria vulgaris Festuca vaginata , Eryngium campestre Euphorbia seguierana 9,,,5,,,,,,, 5,, 5, Fragaria viridis, Galium verum,5 Gypsophila arenaria 5,,5,5, 5, 8, Helianthemum ovatum,,5,,5, 5,,5 Hieracium umbellatum, Koeleria sp.,, Melica transsilvanica, 5, 5, 5,, Peucedanum oreoselinum Phleum phleoides,5, 5,,5,, 5, 5, 5, Poa angustifolia,5,,5 Poa bulbosa,,,,, 8, Salsola kali, 5, 5, 5, 5,,,,,, 8,,, Sanguisorba minor,, Scabiosa ochroleuca,,,5, Silene otites Stipa pennata 5,, Oxytropis pilosa Potentilla arenaria,,,5,,,, 5,,, Teucrium chamaedrys, 5,,,, 5,,,, 5, 5,, 5, 7,, Tragopogon orientalis, mintavételi hely: Nyírrel és nyarakkal spontán erdősödő zárt homoki sztyeprét Változatos, száraz homoki gyep, néhány kisebb mélyedéssel, egyes részei cserjésedőerdősödők. A kvadrátban a nyílt, pionír foltoktól a Festuca vaginatagyepeken át a homoki sztyeprétekig terjed a vegetációs spektrum, a degradáció nem jelentős. A nyílt pionír talajfelszínekre jellemző az Ononis pusilla, Gypsophila fastigiata, szálanként efemer gyomok is fellépnek (pl. Crepis rhoeadifolia). A záródó homoki gyeprészben uralkodó a Festuca vaginata és a Carex liparicarpos. A sztyeppesedő foltokon már az Inula salicina, Hieracium umbellatum is megjelenik, a Salix rosmarinifolia pedig az egykori jobb talajvíz ellátottságra utal. Az egész kvadrátban megtalálható elszórtan az Oxytropis pilosa. Faj Achillea millefolium agg , ,5 Agrostis cf. vinealis,,,,5,5 5, 5,, Anchusa officinalis, Anthyllis vulneraria, Artemisia campestris Asparagus officinalis,,,5,,5,,5,,

24 5.Az alapállapot felmérés mintavételi helyeinek botanikai felmérése Faj Asperula cynanchica , Astragalus onobrychis Calamagrostis epigeios ,5,,,5, Camelina microcarpa, 5,, Carex liparicarpos 5,, Chamaecytisus austriacus Carlina vulgaris,,,,,,5,5,,5 5,,,,,5 5,,, 8, 5, 5,,5,5,5 Coronilla varia, Crepis rhoeadifolia,5,5,5,,5,, Cynodon dactylon, 5, Dactylis glomerata,,,5,, Daucus carota,5,5,,, Dorycnium germanicum, Eryngium campestre,5 Euphorbia cyparissias,5,5 Euphorbia seguierana, 5,,, Festuca vaginata Galium verum,5 Gypsophila arenaria,5 5,,5, 5,,, 5,,,5,,,, 8,,,,,,,5,5,5,,5,5, 8,,,, 5,,5,,,5 5,,5,5,5,5 Hieracium pilosella, 5,,,,,5,5,5,,5,5,5,,,,5 5,,,5,,,5,5,5,,5,5,5,,,5 5, 5,,5 Linum tenuifolium, Lotus corniculatus,5, Meliotus albus,, Ononis pusilla,, Ononis spinosa,,,,,5,,5,5,5 Peucedanum oreoselinum Phleum phleoides,,,5,,5,,,5,,5,,5,,,,5,5 5, Picris hieracioides,5,, Pimpinella saxifraga,5,,,,,5,5,5,5 Polygala comosa Potentilla arenaria,,5,, Linum austriacum Podospermum canum,,,,5 Inula salicina Oxytropis pilosa 5, 5,,5, Hypericum perforatum Koeleria sp. 5,,, Hieracium auriculoides Hieracium umbellatum,,5 Gypsophila paniculata Helianthemum ovatum,,,, Ranunculus polyanthemus Salix rosmarinifolia,,5,,,,,5,,,,, 5,, 5,,, 5,

25 5.Az alapállapot felmérés mintavételi helyeinek botanikai felmérése Faj Sanguisorba minor 5 7,,,5,5,,5 8 9,, ,5 Scabiosa ochroleuca,5 Seseli annuum,5 Solidago gigantea,,5 5,,5,5,5,5 Thesium arvense,,,,,,5 Stachys recta Teucrium chamaedrys,5,5,, Solidago virgaurea Stipa pennata,5,5, 5,,,, 8,,, 5,, 5,,,,, 5, 5,,5 Tragopogon orientalis,5,5,,,5 Viola rupestris,5,,,5,5,5,5, mintavételi hely: Jellegtelen száraz gyep Fajgazdag, de viszonylag degradált félszáraz homoki gyep, több, különböző állapotú dominancia típus mozaikjával (valószínűleg egykor nedvesebb termőhely kiszáradásával keletkezett). A fűfélék közül az egyes foltokon meghatározó lehet a Calamagrostis epigeios, Festuca rupicola, Poa angustifolia és Stipa pennata szerepe, a mélyben még elérhető talajnedvességre utal néhány Salix rosmarinifoliapolykormon. A pannon homoki fajok jórészt hiányoznak, bár a Festuca vaginata, Oxytropis pilosa, Gypsophila arenaria kis számban előfordulnak. Különös színfolt a Jurinea mollis felbukkanása. Faj Achillea millefolium agg.,5 5, ,5,5,5 Acinos arvensis Alyssum alyssoides,,5,5,,, Alyssum montanum,,,5 Anthyllis vulneraria Arenaria serpyllifolia, Asclepias syriaca, Asparagus officinalis, Astragalus onobrychis,5, Avenula pubescens, Briza media Calamagrostis epigeios,,,, 8,,,,, 5, 7, 5,,, 5, 7, 5, Carex caryophyllea, Carex flacca,5 Carex liparicarpos 5, Cerastium glutinosum,,5 Chamaecytisus austriacus Convolvulus arvensis 5,,,5,5,,,5,,,5,5,,,,5,,5,5,, Coronilla varia,,, Cynodon dactylon Dactylis glomerata, 5,, 5,,,,, 5, Daucus carota,5,5 5, 5, 5,, 5, 5,,,

26 5.Az alapállapot felmérés mintavételi helyeinek botanikai felmérése Faj Dianthus pontederae ,5 Dorycnium germanicum,, 8, Eryngium campestre,,,,,5 Euphorbia cyparissias 5,,,,,5,,5 5, 5,,,5, 5, 5,, Euphorbia seguierana 8, Festuca rupicola 5, 5,,,,5 8,, 5,,, Festuca vaginata 8, Galium verum, Gypsophila arenaria,5 Helianthemum ovatum,,,5,,,5 Hieracium bauhinii,,,,5,,,,,5, 8,,, Leucanthemum vulgare, Linum austriacum,,,, 5,,,, Medicago falcata, Melilotus sp., Ononis spinosa,,,,5, Ornithogalum umbellatum Oxytropis pilosa,,,5,5,, Phleum phleoides, Poa angustifolia,,5, Ranunculus polyanthemus Salix rosmarinifolia 8,, 8,,, 5, 5,,5 5,,,5, Saxifraga tridactylites, Scabiosa ochroleuca,5 Seseli annuum,5,,,5,,5,,,,5,5,,5,5 Solidago gigantea, Stachys recta,, 5,, 5,,, 5,,5,5,5,,,, Taraxacum officinale Thesium arvense 5,,, Lithospermum officinale Teucrium chamaedrys,,5 Koeleria sp. Stipa pennata,5, Jurinea mollis Stellaria media,5,5 Inula salicina Silene otites 8, 5,,5 5,,,,,5, 5, 5,,,,,,, 5,,5,,5, 8,,, Thlaspi perfoliatum 5,,,,5,5 Verbascum lychnitis, Viola arvensis, Viola rupestris,,,,,,,

27 5.Az alapállapot felmérés mintavételi helyeinek botanikai felmérése mintavételi hely: Másodlagos zárt homoki sztyeprét Viszonylag jó állapotú nyílt homoki gyep és homoki sztyepprét, ahol a bolygatástűrő fajok aránya csekély, de a legérzékenyebb homoki specialisták sincsenek még meg. Meghatározó a Festuca vaginata szerepe (8% közötti borítással az egyes mikrokvadrátokban), említésre méltó a nyíltabb homokfelszíneken a Gypsophila fastigiata, Oxytropis pilosa és különösen a Dianthus serotinus jelentős állománya. A korábban erős taposásra, némi leromlásra utal néhány Calamagrostis epigeios és Cynodon dactylonfolt, ill. az Artemisia campestris megléte. Faj Achillea millefolium agg , Alyssum montanum Anthyllis vulneraria Arenaria serpyllifolia Artemisia campestris,,,,,,, Asparagus officinalis,, 5, 5,,,,,,, Astragalus onobrychis, Calamagrostis epigeios Camelina microcarpa 5,,,, Coronilla varia,5 Crepis rhoeadifolia,, Cynodon dactylon,,, Dianthus serotinus,,,,, Eryngium campestre, 8,, 5,,,,,,,,,5, 5,,, Euphorbia cyparissias Euphorbia seguierana,, 5,, 5,, 5,,,, 5,,,,,,,,,,,5,,,, Falcaria vulgaris Festuca vaginata,, 7,, 5, 5,,,, 8, 5, 5, 7, 7, 7, 7,, 8, Fragaria viridis Galium verum Gypsophila arenaria,,, Hieracium umbellatum Koeleria sp.,,,,,,,,5,5 5,, 5, 5,,,,,,, 8,, 5,,,, 5, 8,,,,, 5, 5,, Linaria genistifolia 5,,,,, Medicago minima,5,,5 Meliotus albus,5 Onosma arenaria,5 Oxytropis pilosa Peucedanum oreoselinum Phleum phleoides, 8, 5,,,, 5, 5,,,,, 5,,,,,,,, Scabiosa ochroleuca,,,,,,, Syrenia cana,5,,,,,,, 5,,,5, Solidago virgaurea Stipa pennata,5,,,, 7,,,, 5, Potentilla arenaria Silene otites, 5,,,,,5,,

28 5.Az alapállapot felmérés mintavételi helyeinek botanikai felmérése Faj Tragopogon orientalis, Tunica saxifraga,, mintavételi hely: Jellegtelen száraz gyep Fajgazdag, változatos, de közepesen leromlott szárazfélszáraz homoki gyepkomplexum, nehezen kategorizálható másodlagos élőhelyfoltokkal. Meghatározó a felnyíló gyepkomponens, Koeleria gracilis és Gypsophila fastigiata dominanciájával, kisebb területen jellemző a Festuca vaginata és Stipa pennatatípus. Az erősebben leromlott foltokon a Calamagrostis epigeios, Cynodon dactylon és Solidago gigantea szerepe emelhető ki. Faj Achillea millefolium agg ,5,5 Arenaria serpyllifolia, Artemisia campestris 5, 5,, Asclepias syriaca Asparagus officinalis,5 Astragalus onobrychis, Bothriochloa ischaemum, Calamagrostis epigeios, Carex liparicarpos,5 5, 5,,5 8,, 5,,,,,5 5,,5,,,5,5,,,5 Elymus repens, Equisetum ramosissimum Eryngium campestre,5,,5 5,, 5,,, 5,,,5,, 5,,, 5,,5,,5,,5 8,,5 5,,,5 8, Falcaria vulgaris, Festuca rupicola, 5, 5,,,5,, 5,,,,5,5,5,, 8, 8,,,,,, 5,,,5, 5, Gypsophila arenaria,5, Festuca vaginata,,,, 5,,, 8,,,,5 5,,,,5, Holosteum umbellatum,5,,,5 Hieracium umbellatum Koeleria sp.,5,5 Euphorbia seguierana Hypericum perforatum 5,, Erysimum diffusum Galium verum,,,,,5 Dactylis glomerata Euphorbia cyparissias,, 5, Crepis rhoeadifolia Cynodon dactylon,,,,5 austria,5,5,, Cerastium glutinosum Chamaecytisus cus Coronilla varia,5,5,,,,,,,5 8,,,5,5,, 5, 8, 5,,,5,5,,,,,,5, Linaria genistifolia,5 Medicago minima,5 8,, 5,,5,5 8 5,,, 5, 5,,,

29 5.Az alapállapot felmérés mintavételi helyeinek botanikai felmérése Faj Ononis pusilla,5 Ononis spinosa 5, Oxytropis pilosa,5 Peucedanum oreoselinum Phleum phleoides,,,5,,,,,, 5, 5, 5,,5,, 5,, 5,, Poa compressa,5 Salvia nemorosa, Scabiosa ochroleuca,,5,,5,5,5, 5,,,5,5, Senecio jacobaea Silene otites 5,,5,5,5,5 Solidago gigantea 5, Solidago virgaurea, Stipa pennata, 5, 5,,, 5, 5,,,,,, 5, 5, Thesium arvense,,5,, 5,,5,,,,5 Thlaspi perfoliatum Tragopogon orientalis, Verbascum lychnitis,, Veronica praecox,, 5.. Felhasznált irodalom Borhidi, A. (95): Die Steppen und Wiesen im Sandgebiet der Kleinen Ungarischen Tiefebene. Acta Bot. Hung. : 7. Polgár S. (9): A győrmegyei homokpuszták növényélete. Győri Áll. Főreálisk. 9/. évi értesítő :. Polgár S. (9): Győrmegye flórája. Flora Comitatus Jaurinensis. Bot. Közlem. 8: 5. Schmidt D. (): Kiegészítések a Kisalföld flórájához és vegetációjához. Kitaibelia 5: 9 7. Schmidt D. & Bauer, N. (5): Adatok a Kisalföld flórájának ismeretéhez II. Bot. Közlem. 9: 5. Schmidt D. (): Adatok a Kisalföld flórájának ismeretéhez II. Bot. Közlem. 97: Simon T. (9): A Kisalföld természetes növénytakarója. Földr. Közlem. 8: 8 9. Takács G. (ed.) (): A Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet komplex botanikai állapotfelmérése. FHNPI Adatár, Sarród, Mscr. 9

30 . Zoológiai alapállapot felmérés A zoológiai alapállapot felmérés őszi és téli mintavételeit követően ban elvégeztük a ta vaszi és kora nyári aszpektus vizsgálatát, így a területen jellemző élőhelyek tekintetében teljes felméréssel rendelkezünk a vizsgált taxonokról. A. évi őszi gyűjtések értékelése a. évi je lentésben fog szerepelni... Célkitűzések A területre jellemző élőhelytípusok faunalistájának megismerése. A terület természeti állapotát jellemző kép regisztrálása különös tekintettel a talajfelszíni fauna természetességére, illetve a homoki élőhelyeket jelző fajok jelenlétének kimutatására. A terület egyenesszárnyú faunájának megismerése, különös tekintettel a homoki élőhelyek karakterfajaira. A terület természetességi állapotának vizsgálata az egyenesszárnyúak jelzései alapján. 8. ábra: Az orthopterológiai mintavételezésekkel érintett 5 5 méteres kvadrátok középpontjainak elhelyezkedése és koordinátái

31 .. Anyag és módszer... Mintavételi helyek A jellemző élőhelytípusok állatvilágának felmérése a. évi állapotot rögzítő élőhelytérkép és az előzetes bejárások alapján kijelölt lokalitásban folyt ban is. (. ábra). Azon Élőhelytípus EOV X EOV Y Zárt homoki sztyeprét és nyílt homokpusztagyep (Referencia) Nyílt homokpusztagyep (Referencia) Aranyvesszős, kis csenkeszes maradványfoltokkal 55 Akácosselyemkórós Kékperjés láprét Salix rosmarinifoliaval Jellegtelen üde gyep Jó állapotú zárt homoki sztyeprét (Referencia) Nyírrel és nyarakkal spontán erdősödő zárt homoki sztyeprét Jellegtelen száraz gyep Másodlagos zárt homoki sztyeprét Jellegtelen száraz gyep ábra: A zoológiai alapállapot felmérés mintavételi helyei

32 ... Mintavételi időpontok A ban tervezett mintavételezések a monitoring terv szerint sikerült elvégezni. Mintavételi időszakok Tavasz Talajcsapda Tervezett Fűháló Tényleges Tervezett Tényleges április közepétől má...jus közepéig.5.. Nyár eleje június másodikhar. június. madik hete Nyár közepe I. július másodikharma. július. dik hete Nyár közepe II. augusztus második. augusztus 9. harmadik hete Ősz szeptember hete Tél novemberi időszakban második. szeptember 5. Kiértékelés folyamatban... Felmérési módszer... Talajcsapdás gyűjtések A felmérés során a módisított duplaedényes Barberféle talajcsapdát alkalmaztuk. Mintavételi területenként 55 csapda üzemelt. A talajcsapdák két egymásba csúsztatott tíz centiméter átmérőjű,,5 dl űrtartalmú műanyag pohárból állnak. Az alsó pohár alja ki van lyukasztva úgy, hogy az esetlegesen felgyülemlő esővíz elvezetése biztosított legyen. A belső pohárba ölő és tartósítószerként 7%os etilénglikolt alkalmaztunk. Az oldat felületi feszültségét literenként ml detergens hozzáadásával csökkentettük. A csapdák fölé x centiméteres rozsdamentes fémlapot (csapdatetőt) helyeztünk az ölőfolyadék felhígulása, illetve szél által szállított avar, homok stb. kizárása érdekében. A csapdatetők és a talajfelszín közötti,5 cmes rést hagytunk, a monitorozni kívánt ízeltlábúak szabad mozgásá nak, a kisemlősök, kétéltűek, hüllők lehetőség szerinti kizárása érdekében. A vadállatok károsító (taposás, kitúrás stb.) kizárását vadriasztó vegyszer kihelyezésével biztosítottuk. Minden csapdasor esetén a Vadóc nevű vadriasztó szert alkalmaztuk, mely tapasztalásunk szerint a kisebb vadmozgás ellen nyújt védelmet, de a nagyobb vadsűrűségű területeken már kevésnek bizonyult a vadriasztó hatása. Tanulságos volt ebből a szempontból is a gyűjtés. A csapdák ürítése az ölőfolyadékkal együtt történt csapdánként egyedi műanyag tárolóedényekbe. Az edénybe a lézernyomtatóval kinyomtatott azonosító címke kerül még, melyen a következő információk voltak feltüntetve: gyűjtőhely (mintavételi terület azonosítója), csapdaszám (5), év, hó, nap (a csapdaürítés napja). A csapdaanyagok válogatása laboratóriumban történt, a szétválogatott anyagot alkoholban, a taxonok méretéhez, mennyiségéhez igazított fiolatípusokban készítettük elő determináláshoz. A pókok esetében megadjuk az egyes fajok magyarországi gyakoriságát, valamint az élőhelyi preferenciáját (T), annak természetessége szerint. A gyakoriság (Gy) esetében ritka (R), közepesen

33 gyakori (KGY) és gyakori (GY) típusokba soroltuk a fajokat. A fajok besorolását az alábbiak alapján végeztük el: A) SAMU ÉS SZINETÁR (999) faunalistájában szereplő hazai publikált adatok száma. B) LOKSA (99, 97, 98) munkáiban használt gyakorisági tipizálás. C) BUCHAR (99) csehországi gyakorisági kategória rendszere. d) Az MTA Növényvédelmi Kutatóintézet adatbázisa alapján számolt globális gyakoriság érték, mely az intézet arachnológiai adatbázisában szereplő mintegy húsz éves hazai gyűjtések összesített adatai alapján mutatja meg az adott faj előfordulási gyakoriságát a teljes mintavételben. E) HÄNGGI ÉS MTSI (995) a középeurópai pókokra kidolgozott művének hivatkozásai, annak a figyelembevételével, hogy a jelzett élőhelyek előfordulnak e Magyarországon. f) A pókok hazai taxonómiai törzsadattárában szereplő gyakorisági típusok (SZINETÁR 5). Megjegyezzük, hogy ismereteink bővülésével jelen tanulmányban megadott gyakorisági besorolások számos faj esetében módosulhatnak a későbbiekben. A fajok természetességének tipizálásához elsődlegesen BUCHAR ÉS RUZICKA () munkáját vettük alapul, de figyelembe vettük a fajok hazánkban tapasztalt élőhelyválasztását is, tekintettel arra, hogy egyes fajok élőhelypreferenciája eleve változhat eltérő földrajzi területen. Azoknál a fajoknál, amelyek nem szerepelnek a fenti munkában, eleve csak a hazai tapasztalatok alapján adtuk meg a faj természetességre vonatkozó besorolását. BUCHAR ÉS RUZICKA () nyomán négy kategóriát alkalmaztunk: Természetes (T); Féltermészetes (FT); Bolygatott (B); Mesterséges (M). Természetszerű, hogy számos faj több természetességi fokozatú élőhelyen is előfordulhat, így az idézett szerzők javaslatát követve mi is fel tüntettük valamennyi típust, ha az jellemző a fajra, függetlenül attól, hogy eltérő gyakorisággal lehet képviselt egy faj a különböző mértékben bolygatott élőhelyeken.... Fűhálós gyűjtések Az orthopterológiai adatgyűjtést alkalmanként a kijelölt 5 5 méteres kvadráton belül végrehaj tott fűhálócsapással végeztük. Az ily módon gyűjtött egyedeket tekintettük egy mintának, melyeket egyeléssel kiegészítettünk (a mintákba nem, vagy csak ritkán kerülő fajok jelenlétének rögzítése, egyszerű hozzáadással). A nyílt, gyér növényzetű, vagy magaskórós jellegű növényzetben a mintavételezést az előforduló állatok teljes körű egyelő gyűjtésével végeztük. Az állatok meghatározásához Harz (957, 975) munkáit használtuk. A jelentésben az egyenesszárnyú fajok nevezéktana Nagy (), a fajok életforma és ökotípus besorolása pedig Ingrisch & Köhler (998) munkáját követi. Az egyes mintavételi területek egyenesszárnyúegyütteseinek alapállapotfeltárása során a következő változókat határoztuk meg: egyenesszárnyú fajok száma, védett egyenesszárnyú fajok száma, egyenesszárnyúegyüttesek életformatípus összetétele, egyenesszárnyúegyüttesek ökológiai preferenciatípus összetétele, karakterfajok relatív gyakorisága, egyenesszárnyúegyüttesek természetességi mutatója. Az utóbbi időszak eredményei azt mutatják (KENYERES ), hogy INGRISCH & KÖHLER (998) tipizálása a Magyarországon általánosan alkalmazott rendszerhez (VARGA 997, RÁCZ 998) (thamnobiont: főképp cserjéken, fákon, magaskórós növényzeten élő fajok; chortobiont: gyeplakó fajok; geobiont: nyílt felszínekkel is bíró gyepekhez kötődő fajok ill. ezek átmeneti formái, pl. geochortobiont) képest árnyaltabbnak tekinthető. Ennek megfelelően jelen monitoring során is az alábbi élőhelyválasztási karakterisztikákat alkalmazzuk az életformabesorolásoknál (ld.. táblázat): arboricol

34 fatermetű elemek uralma; arbusticol cserjetermetű elemek uralma; silvicol gyepszinttel is rendelkező erdei élőhelyek; pratinicol magasfüvű gyepek; graminicol alacsonyfüvű gyepek; geophil nyílt felszínekkel is bíró gyepek; pseudopsammophil (ld. még KRIŠTÍN ET AL. 9) gyepek homok alapkőzeten, vagy ahhoz hasonló szerkezetű rendzina talajokon. A fajok hőigény szerinti tipizálása során a következő öt kategóriát különböztettük meg: thermop hil, mérsékeltenthermophil, mesophil, mérsékeltenhygrophil, hygrophil (VARGA 997, RÁCZ 998, INGRISCH & KÖHLER 998). Az együttesek természetességi mutatójának meghatározása során KENYERES & BAUER () által javasolt módszert alkalmaztuk. Az egyes fajok természetvédelmi értékét és az együttes dominanciaviszonyait is figyelembe vevő index jelzőszámainak meghatározása során RÁCZ (998) gyakorisági kategóriáit vettük figyelembe (ld. fajleírásoknál) (az Igyel jelölt ritkának számító fajok természet védelmi jelzőértéke 5, a IIvel jelölt szórványos előfordulású fajok természetvédelmi jelzőértéke, stb.). Az összevont egyenesszárnyú mintavételek statisztikai vizsgálatát főkoordinátaanalízissel végeztük (PCoA), a PAST (HAMMER ET AL. ) programcsomag alkalmazásával... Eredmények... A projektterületen kimutatott fajok bemutatása... Pókok (Araneae) A kiemelt figyelmet érdemlő pókfajok bemutatása Metopobactrus prominulus (O.P.Cambridge, 87) Holarktikus elterjedésű, nyílt füves élőhelyekre jellemző talajfelszíni vitorláspók. Az élőhelyének vízellátására nézve kifejezetten tágtűrésű faj. A sík, illetve hegyvidéki lápoktól (pl. tőzeglápoktól) a közepesen nedves erdőszélekig, esetleg száraz gyepekig roppant eltérő habitatokból került eddig elő. Kevés kivételtől eltekintve természetes élőhelyek faja. Kifejezetten ritkának tekinthető. A hazai faunából eddig csupán egy korábbi publikált adatát ismerjük a FelsőTiszavidékről (LOKSA 98). Egy hím példánya a es mintavételi helyen került elő (. ábra). Az irodalmi adatai alapján elsősorban az valószínűsíthető, hogy valamely közeli vizes élőhelyről (pl. Szentiváni zsombékos) származhat a példány. (A vitorláspókok hímjeire adult állapotukban különösen jellemző a fonálrepítés.) Theridium uhligi Martin, 97 Európai elterjedésű, száraz homoki élőhelyekről ismert faj. Magyarországról csak az elmúlt tíz évből vannak adatai, de eddig kizárólag csak az Alföldről volt ismert. Előkerülése várható volt, de alacsony abundanciája folytán nehéz kimutatni. Két hím példányát fogtuk (. ábra), a jobb állapotúnak ítélt nyílt homokpuszta két különböző konkrét élőhelyén (, 7)

35 . Ábra: A hím tapogatólába külső (balról) és belső oldal (jobbról) felől (GH LIFE X..). ábra: Theridium uhligi 5

36 Zodarion zorba Bossmans, 9 Európai elterjedésű ritka búvópók. A rokonsági köre elsősorban DélEurópában mutat kiemelkedő fajgazdagságot. Magyarországról, korábbról csupán a német búvópók (Zodarion germanicum) volt ismert. Ez a faj változatos élőhelyeken, erdőkben és gyepekben országszerte gyakori. A múlt század utolsó évtizedétől egyre több helyről került elő a sárga búvópók (Zodarion rubidum) (5. ábra), mely nagy valószínűséggel az északi irányú expanziója révén jelent meg hazánkban és elsősorban a városi zöldterületeken, ruderális élőhelyeken, továbbá agrárélőhelyeken fordul elő növekvő gyakorisággal. Az görög búvópók előkerülése váratlan eredmény. Látható a fogási adatokból, hogy két élőhely esetében is magas példányszámban gyűjtötték a csapdák hím példányait. A LIFE projekt közelében a Gönyűi erdő két keletebbre eső helyén is előkerült ebben az évben, de szintén csak hím példányokkal képviselve. A faj vizsgálata több szempontból is indokolt. Továbbra sem ismerjük a nőstényét. Komoly esélyünk van rá, hogy ben azt is megtaláljuk, és így leírásra kerülhet. A másik kutatási irány, a hangyapartner, vagy partnerek megtalálása, lévén hangyakövető fajról van szó. További szokatlan jelenség (legalábbis hazai körülmények között), hogy azonos élőhelyen, egyidejűleg két búvópók faj is magas abundanciával szerepelt. A sárga, illetve görög búvópók együttesen több mint a felét tette ki az Ies élőhely mintavételének ( 5. ábra). Sitticus zimmermanni (Simon, 877) Palearktikus, euroturáni elterjedésű ritka faj. Száraz, nyílt élőhelyek ugrópókja (. ábra). Hazánkból viszonylag kevés adata ismert. CHYZER ÉS KULCZYNSKY (98) Kecskemétről és Lelléről (Balatonlelle) jelzik. Balogh János a Budai Sashegyről mutatta ki (95). Erre az adatra utaltak több későbbi munkában (BALOGH 98, LOKSA 958, 977). Később a Kiskunságból Bugacról KEREKES (988) jelezte még. ben a Szentendrei szigeten, illetve a DélAlföldön vált ismertté egyegy új lelőhelye, minden esetben jó állapotú nyílt homokpusztai gyepben. A LIFE projekt területén négy példányát gyűjtöttük a as mintavételi helyen.. ábra: Zodarion zorba. ábra: Sitticus zimmermanni

37 5. ábra: Zodarion rubidum és a Zodarion zorba Védett pókfajok A gyűjtések során eddig két védett faj került elő. A pokoli cselőpók (Geolycosa vultuosa (C. L. Koch, 88) egy példányát fogta a csapda az es mintavételi helyen. A faj jelenléte korábbról is ismert volt. Az egész területen előfordulhat a felnyíló száraz gyepekben. Igazán azokban az esetekben érdemel külön figyelmet, ahol a természetes nyílt gyepek kísérőjeként láthatjuk tipikus tárnáit. A Gönyűi erdő területének több pontjáról is ismert a szintén védett kövi torzpók ( Atypus muralis Bertkau, 89). Az Ies mintavételi hely közelében korábban is több esetben megfigyeltük, illetve gyűjtötték csapdáink. A mostani vizsgálat során két fiatal példánya került az es lelőhely csapdáiba, illetve lakott szövedékét figyeltük meg a májusi csapdázás során a es mintavételi helyen, közvetlenül az egyik talajcsapda közelében. A projekt területén eddig ugyan nem figyeltük meg a szintén védett skarlát bikapókot ( Eresus kollari Rossi, 8), de a környező területeken való ismert előfordulásai alapján biztosan előfordul. A későbbiekben élvefogó csapdázással szeptemberoktóber folyamán igazolandó az előfordulása.... Bogarak (Coleoptra) Magyar futrinka (Carabus hungaricus) Fabricius, 79 A fokozottan védett futrinkának az I. mintavételi hely kivételével korábbról nem ismertük adatát a vizsgált területről, de a teljes homokvidékre vonatkozó előfordulása több párhuzamosan is futó kutatási eredményekből valószínűsíthető volt. A faj imágó formában ősszel aktív a későbbi időszakokban leginkább a lárvájával találkozhatunk. A 7. élőhelyről került elő egy lárvája. 7

38 Bembidion mannerheimi Sahlberg, 87 Magyarországon ritka faj, a mocsaras talajú erdőkben él (Kutasi 99). Ritkaságának egyik oka lehet, hogy a posztglaciális felmelegedés következtében hazánkban nagyon megfogyatkoztak a faj számára alkalmas élőhelyek (Horvatovich, 99). példánya került meg a. élőhelyről. Ragyás futrinka Carabus cancellatus Illiger, 798 Védett faj csak a. mintaterületről került elő, összesen példánya. Élőhelyekben kevésbé válogatós, de csak az egyenletes páratartalmú és megfelelően nedves területeken tenyészik. A síkságon keményfa és puhafa ligeterdőkben él, de a bükkös zónáig is felhúzódhat. A száraz területeket elkerüli. Gödörkés gyökérfutó Syntomus foveolatus (Dejean 8) Euroszibériai elterjedésű futóbogár, mely hazánkban szórványosan fordul elő, ritkának tekinthető. Főleg homokos talajokon a gyérebben borított gyepeken fordul elő, de nedvesebb helyekről, illetve cserestölgyesekből is ismert adata (Merkl és mtsai ). Az. és. mintaterületünkről került elő egyegy példány. Homoki fémfutó Harpalus servus (Duftschmid, 8) Hazánk ritka futóbogara, mely a nyíltabb felszínű homokpuszták és sztyeppterületek tipikus faja. Elsősorban az alföldre jellemző, de a Gönyűihomokvidéken párhuzamos futó egyéb kutatások is kimutatták a térségből. Az összes jó természetességű, homoki gyepről megkerültek példányai. Kis simakarmúfutó Olisthopus sturmi (Duftschmid, 8) Palearktikus faj, areája szaggatott. A száraz és nyílt helyeket kedveli. Hazánkban kimondottan ritka, elsősorban sziklagyepekről ismerjük a fajt. Főként Dunántúli adatai ismertek, illetve a csévharaszti pusztai tölgyesből is előkerült egy példánya (Szél, Kutasi ). 9. élőhelyről került elő egy példány. Kétgödrös trágyabogár Diasticus vulneratus (Sturm, 85) Európai elterjedésű hazánkban többfelé megtalálható, de ritka. Az Alföldi homokvidékek és a dolomitgyepek egyik jellemző faja. A. mintavételi helyről egy, a 8ról öt példány került meg. Pusztai tarfutó Calathus erratus (Sahlberg, 87) A nyílt száraz homokos gyepekre jellemző faj az. 9. és. mintavételi területekről került elő egyegy példánya.... Hangyák (Formicidae) Formica rufa Linnaeus, 7 Üde erdőket kedvelő, védett fészkű faj. Dolgozói a rendszerint erdőben található fészektől több száz méterre eltávolodhatnak táplálékkeresés közben (a többi nagytermetű Formica fajhoz hasonlóan), ezért erdőkhöz közeli gyepekből is előkerülhetnek. A hazai hangyák között higrofil karakterűnek és szűkebb élőhelyspektrumú fajnak számít. A Nagyalföldön kifejezetten ritka, a Kisalföldön szórványos, itt sem gyakori. Formica polyctena Förster, 85 Nyugat és északeurópai elterjedési súlypontú, a hűvösebb és üdébb mérsékeltövi erdők rovarközösségeiben jelentős szerepet betöltő, ragadozó faj. Nagy földfeletti fészkeket épít, amik hazánkban védettek. Az Alföldön ritka, különösen annak szárazabb és melegebb régióiban. A FertőHanság Nemzeti Park hangyafaunáját kutató korábbi terepi felméréssorozatban negyven élőhely közül négyben került elő. Üde lombhullató és fenyőerdőkben egyaránt él, legnagyobb kolóniái az utóbbiakban alakulnak ki. 8

39 Myrmica gallieni Bondroit, 9 Az Alföldön elég ritka, higrofil, a hangyafajok többségéhez képest szűkebb élőhelyspektrumú faj. a magas talajvízszintet és időszakos elárasztást leginkább tűrő hangyák közé tartozik. Euroszibériai elterjedésű. Üde rétek (magassásosokat is beleértve), folyómenti ligeterdők a legjellemzőbb élőhelyei, elég erősen kötődik a folyóvölgyekhez. Myrmica schencki Viereck, 9 A ritkább hangyafajok közé tartozik. Előfordulási helyei is szórványosak, és a hangyaközösségeken belül mennyiségi értelemben is csak alárendelt, vagy legfeljebb szubdomináns szerepig jut. Inkább a mezofil, szélsőségektől (szárazságtól és erős vízhatástól) mentes élőhelyeket kedveli. Jobbára gyeplakó, bár néha erdei élőhelyeken, így pusztai tölgyesben is megjelenik. Temnothorax interruptus (Schenck, 85) Az Alföldön ritkán előkerülő, fás vegetációhoz kötődő faj, nemzetségének leggyérebben talált tagja. Kis, rendszerint egyed alatti kolóniái fásszárú vegetációhoz kötődnek (ágakban, kéreg alatt, stb. építik fészküket, gyakran lehullott faanyagban). Mennyiségi értelemben rendszerint alárendelt szerepet tölt be a talajfelszínen mintázott hangyaközösségekben. Igaz, azt is figyelembe kell venni, hogy a talajcsapdázás nem alkalmas a Temnothorax fajok igazán reprezentatív kimutatására, hiszen a fán lakó kolóniák egyedei gyakran le sem jönnek a talajszintre.... Egyenesszárnyúak (Orthoptera) A kimutatott fajok elterjedésére, életformájára, ökológiai igényeire, természetvédelmi jelentőségére vonatkozó legfontosabb alapinformációkat a. táblázatban és a fajok alábbi rövid jellemzéseiben összegezzük. Utóbbiak keretében feltüntetjük azt is, hogy az adott faj mely mintavételi területeken került elő. Védett és homoki karakterfajok Platycleis montana (Kollar, 8) (Homokpusztai szöcske) Keleteurópai elterjedésű, pseudopsammophil faj. A hazai előfordulási adatai nyílt és zárt homokpusztagyepekből, homoki legelőkről, löszpusztagyepekből származnak. Nem védett a hazai relatív gyakorisági adatok alapján ritka faj (I.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 9, (ZOOAP9 és ZOOAP, továbbiakban: 9,) Calliptamus barbarus (Costa, 8) (Homoki olaszsáska) Pontomediterrán elterjedésű, psammophil faj, mely rendkívül szoros kötődést mutat a jó természetességi állapotú homokterületekhez. Magyarországon a DunaTiszaközén kívül csak kevés előfordulása ismert. Az elterjedési adatai alapján feltételezik, hogy a melegkedvelő alföldi sztyepfajok DK ÉNy irányú vándorlása által juthatott el a Kisalföld homokterületeire. Védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján ritka faj (I.). Lokális előfordulás (mintavételi terület):,,5,7,8, Dociostaurus brevicollis (Eversmann, 88) (Rövidnyakú sáska) Európai kisázsiai elterjedésű faj morfológiai és élettani okok miatt (pseudopsammophil életforma) erősen kötődik a nyílt talajfelszínnel is rendelkező gyepekhez. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján mérsékelten gyakori faj (III.). Lokális előfordulás (mintavételi terület):,7 Euchorthippus pulvinatus (Fischer de Waldheim, 8) (Karcsú rétisáska) Euroszibériai sztyepréti faj, számottevően ritkább, mint fajtársa az Euchorthippus declivus. Előfordulásai nem kizárólagosan, de leggyakrabban homokgyepekhez kötődnek. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján ritka faj (I.). 9

40 Lokális előfordulás (mintavételi terület):,7 Myrmeleotettix antennatus (Fieber, 85) (Homoki bunkóscsápúsáska) Euroszibériai elterjedésű, graminicol, thermophil faj, a Kárpátmedencében az elterjedése alapján a homok alapkőzet indikátorfajának tekinthető. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján ritka faj (I.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): Myrmeleotettix maculatus (Thunberg, 85) (Kis bunkóscsápúsáska) Palearktikus elterjedésű faj, mely homokgyepekben gyakorinak számít, de rendszeresen előfordul alföldi területekkel érintkező dombvidéki területeken is főképp a homokhoz hasonló szerkezettel bíró dolomitrendzina talajú gyepekben. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján szórványosan előforduló faj (II.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): Stenobothrus fischeri (Eversmann, 88) (Fischer rétisáska) DélEurópai Ázsiai elterjedésű rovar. Homokpusztákon szórványosan előforduló psammophil sáska, mely inkább a zártabb gyepfoltokban jellemző. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján ritka faj (I.). Lokális előfordulás (mintavételi terület):,7, További fajok Conocephalus discolor Thunberg, 85 (Kis kúpfejűszöcske) Palearktikus elterjedésű, hygrophil faj, mely elsősorban a sásosokban, dús növényzetű lápréteken él. Fenológiai sajátosságaiból adódóan élőhelyein leginkább a késő nyári, őszi egyenesszárnyúegyüttesek jellemző, nagy egyedszámmal megjelenő faja. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján gyakori faj (IV.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 5,,9 Leptophyes albovittata (Kollar, 8) (Közönséges virágszöcske) DélEurópai, ázsiai elterjedésű euriök, mesophil rovar, mely a vertikálisan strukturáltabb gyepekből, cserjésekből ismert elsősorban. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján mérsékelten gyakori faj (III.). Lokális előfordulás (mintavételi terület):,8. táblázat: Az alapfelvételezés mintavételi területeiről ben és ban kimutatott egyenesszárnyú fajok földrajzi elterjedése, faunaelem és életformatípus, valamint hőigény szerinti besorolása (Ingrisch & Köhler 998 munkája alapján) Taxon Elterjedés Faunaelem Életforma Hőigény Conocephalus discolor Thunberg, 85 Pale Tr pra hyg Conocephalus dorsalis (Latreille, 8) EuSzib Tr pra hyg Ruspolia nitidula (Scopoli, 78) PaleoTr, Med Tr pra mhyg Leptophyes albovittata (Kollar, 8) Po Po arbu ther Phaneroptera falcata (Poda, 7) EuSzib Tr arbu ther Phaneroptera nana Fieber, 85 CircMed Tr arbu ther Metrioptera bicolor (Philippi, 8) EuSzib An pra mther Metrioptera roeselii (Hagenbach, 8) EuSzib An pra mhyg Decticus verrucivorus (Linnaeus, 758) EuSzib An pra mes Platycleis montana (Kollar, 8) KeEu An psps ther

41 Taxon Elterjedés Faunaelem Életforma Hőigény Platycleis albopunctata (Goeze, 778) Eu An pra ther Oecanthus pellucens (Scopoli, 7) Pale Tr pra mther Calliptamus italicus (Linnaeus, 758) Pale An gra ther Calliptamus barbarus (Costa, 8) DEu,ÉAf,KiÁ IrTur ps ther Chorthippus biguttulus (Linnaeus, 758) EuSzib An pra mther Chorthippus brunneus (Thunberg, 85) EuSzib An pra mther Chorthippus dichrous (Eversmann, 859) DKeEuSzib An, Po pra mes Chorthippus dorsatus (Zetterstedt, 8) EuSzib An pra mes Chorthippus mollis (Charpentier, 85) EuSzib An pra mes Chorthippus parallelus (Zetterstedt, 8) Pale An pra mes Chrysochraon dispar (Germar, 8) EuSzib An pra mhyg Dociostaurus brevicollis (Eversmann, 88) Eu Po psps ther Euchorthippus declivus (Brisout de Barneville, 88) DEu Po gra ther Euchorthippus pulvinatus (Fischer de Waldheim, 8) EuSzib An gra ther Euthystira brachyptera (Ocskay, 8) EuSzib An pra mes Myrmeleotettix antennatus (Fieber, 85) DEu, Szib An gra ther Myrmeleotettix maculatus (Thunberg, 85) Pale An gra ther Omocestus haemorrhoidalis (Charpentier, 85) EuSzib An pra ther Omocestus rufipes (Zetterstedt, 8) Pale An pra mes Stenobothrus fischeri (Eversmann, 88) Pale Po pra ther Stenobothrus lineatus (Panzer, 79) EuSzib An pra mther Stenobothrus nigromaculatus (HerrichSchäffer, 8) EuSzib An gra ther Stenobothrus stigmaticus (Rambur, 88) NyPale NeoAt pra mther Oedipoda caerulescens (Linnaeus, 758) Pale HoloMed geo ther [arbo: arboricol; arbu: arbusticol; sil: silvicol; pra: pratinicol; gra: graminicol; geo: geophil pseudopsammophil; ther: thermophil; mther: mérsékeltenthermophil; mes: mesophil; m.hyg: hyg: hygrophil; Á: Ázsiai; Af: Afrikai; An: Angarai; At: Atlantikus; Cos: Kozmopolita; D: Holarktikus; Ir: Iráni; Ke: Kelet; KiÁ: KisÁzsiai; Kö: Közép; Med: Mediterrán; Ny: Nyugat; Policentikus; Po: Pontuszi; Szib: Szibériai; Tr: Trópusi; Tur: Turkesztáni] ps: psammophil; psps: mérsékeltenhygrophil; Dél; Eu: Európai; Ho: Pale: Palearktikus; Pc: Phaneroptera falcata (Poda, 7) (Zöld repülőszöcske) Euroszibériai elterjedésű, thermophil faj. Cserjés, bokros területek, erdőszegélyek lakója, ennek megfelelően az ún. arbusticol életforma képviselője. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján gyakori faj (IV.). Lokális előfordulás (mintavételi terület):,5, Phaneroptera nana Fieber, 85 (Pontozott repülőszöcske) Cirkummediterrán elterjedésű, fajtársánál melegigényesebb faj. Szintén meleg cserjésekben, ill. xerotherm erdőszegélyekben fordul elő. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján mérsékelten gyakori faj (III.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 9

42 Metrioptera bicolor (Philippi, 8) (Halványzöld rétiszöcske) Az euroszibériai elterjedésű faj pratinicol életformájának és mérsékeltenthermophil ökológiai igényeinek a vertikálisan jól strukturált szerkezetű, xerotherm állományklímájú gyepek felelnek meg. Élőhelyén főképp a kora nyári aszpektusban érhet el jelentős egyedszámot. Relatív gyakoriságértékei a Metrioptera roeseliivel ellentétes tendenciákkal jellemezhetők. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján mérsékelten gyakori faj (III.). Lokális előfordulás (mintavételi terület):,,,5,9, Metrioptera roeselii (Hagenbach, 8) (Roeselrétiszöcske) Euroszibériai elterjedésű, főképp mocsár és láprétek jellemző szöcskefaja, a közepes vízellátottságú, vertikálisan jól strukturált növényzeti típusokhoz kötődik. A hűvösebbnedvesebb mikroklímájú gyepekben számít dominánsnak, a hygrophil jellegű együttesek egyik karakterfaja. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján mérsékelten gyakori faj (III.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): Decticus verrucivorus (Linnaeus, 758) (Szemölcsevő szöcske) Euroszibériai elterjedésű, pratinicol, mesophil faj. Elterjedésében különösebb élőhelypreferencia nem fedezhető fel, de a zártabb, mesophil jellegű gyepekben jellemzőbb előfordulása. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján mérsékelten gyakori faj (III). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 7 Platycleis albopunctata (Goeze, 778) (Szürke rétiszöcske) Eurázsiai elterjedésű, thermophil faj. A közepesen gyakori, sztenök rovart elsősorban lejtősztyepréteken, sziklagyepekben találjuk, de előkerült nyílt homokpusztagyepből is. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján mérsékelten gyakori faj (III.). Lokális előfordulás (mintavételi terület):,9, Oecanthus pellucens (Scopoli, 7) (Pirregő tücsök) Pontomediterrán elterjedésű, sztenök, mérsékeltenthermophil faj. Számos élőhelytípusban előfordul, legnagyobb denzitást az életformatípusának leginkább megfelelő vertikálisan gazdagon strukturált gyepekben éri el. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján szórványosan előforduló faj (II.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 8,9, Calliptamus italicus (Linnaeus, 758) (Olaszsáska) Palearktikus elterjedésű, hipereüriök, xero és thermophil faj. Graminicol, így a nyílt, kis növényzetborítású gyepekben tömeges. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján mérsékelten gyakori faj (III.). Lokális előfordulás (mintavételi terület):,,,,5,,7,8,9,, Chorthippus biguttulus (Linnaeus, 758) (Zengő tarlósáska) Európai, pratinicol, mérsékeltenthermophil faj. Gyomos száraz gyepekben, taposott gyomvegetációban, száraz réteken, legelőkön, homoki gyepekben egyaránt előfordul. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján gyakori faj (IV.). Lokális előfordulás (mintavételi terület):,,,9,, Chorthippus brunneus (Thunberg, 85) (Közönséges tarlósáska) Euroszibériai, hipereuriök, közönséges faj. Gyomos száraz gyepekben, taposott gyomvegetációban, száraz réteken, legelőkön, homoki gyepekben egyaránt előfordul. Napos, száraz, gyér növényzetű helyeken országszerte gyakori. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján közönséges faj (V.). Lokális előfordulás (mintavételi terület):,,,7,8,9,,

43 Chorthippus dichrous (Eversmann, 859) (Vállas rétisáska) Keleteurópai szibériai elterjedésű, mesophil igényű, vertikálisan strukturáltabb gyepekhez kötődő faj. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján ritka faj (I.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 8, Chorthippus dorsatus (Zetterstedt, 8) (Hátas rétisáska) Euroszibériai, mesohygrophil sáska. Több gyeptípusban megtalálható változó egyedszámban. Fő habitatjának a hegyi rétek, az erdőtisztások, erdőszegélyek tekinthetők, de nagy egyedszámot érhet el dús növényzetű kaszálókon, mérsékelten legeltetett gyepekben is. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján gyakori faj (IV.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): Chorthippus mollis (Charpentier, 85) (Halk tarlósáska) Euroszibériai, pratinicol, mesophil faj. Gyomos száraz gyepekben, taposott gyomvegetációban, száraz réteken, legelőkön, homoki gyepekben egyaránt előfordul. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján gyakori faj (IV.). Lokális előfordulás (mintavételi terület):,,,,,7,8,9, Chorthippus parallelus (Zetterstedt, 8) (Közönséges rétisáska) Euroszibériai elterjedésű, pratinicol, a nedves rétekre, mesohygrophil élőhelyekre jellemző faj. Leggyakrabban mikropter alakjával találkozunk. Olykor zavart élőhelyeken is megjelenhet, de a dús üde réteken éri el a legnagyobb denzitást. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján gyakori faj (IV.). Lokális előfordulás (mintavételi terület):,,5,,9,, Chrysochraon dispar (Germar, 8) (Aranyos sáska) Euroszibériai, euriök, mérsékeltenhygrophil faj. Nedves réteken gyakori, de kis egyedszámban előkerül félszáraz jellegű gyepeken is. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján szórványosan előforduló faj (II.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 5, Euchortippus declivus (Brisout, 88) (Rövidszárnyú rétisáska) Közép és déleurópai, nyugatázsiai elterjedésű, thermophil faj. Száraz réteken, legelőkön számít gyakorinak, de rendszeresen előfordul homoki gyepekben is. Élőhelyválasztása során graminicol fajként mind az összetettebb gyepszerkezetet, mind a szabad talajfelszínt igényli, bár előbbihez mutat erősebb vonzódást. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján gyakori faj (IV.). Lokális előfordulás (mintavételi terület):,,,5,7,8,9,, Euthystira brachyptera (Ocskay, 8) (Smaragdzöld sáska) Euroszibériai elterjedésű faj. Hazánkban az ökológiai igényeinek megfelelően a mesophil állományklímájú gyepekben ér el magas egyedszámot, így a félszáraz gyepek, mesophil kaszálórétek tipikus rovara. Kis egyedszámban előfordulhat erdőirtásokon, erdőszegélyekben, nagyon szórványosan xerophil gyepekben, karsztbokorerdőkben is. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján szórványosan előforduló faj (II.). Lokális előfordulás (mintavételi terület):,,5,,7,9 Omocestus haemorrhoidalis (Charpentier, 85) (Barna tarlósáska) Euroszibériai elterjedésű, xerothermophil egyenesszárnyú faj. Száraz réteken, legelőkön, homoki gyepekben egyaránt előfordul. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján gyakori faj (IV.). Lokális előfordulás (mintavételi terület): 8 Stenobothrus lineatus (Panzer, 79) (Jajgató rétisáska) Euroszibériai elterjedésű faj. Pratinicol életformája mérsékeltenthermophil ökológiai igénnyel párosul. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján mérsékelten gyakori faj (III.). Lokális előfordulás (mintavételi terület):,,5,7,8,9,

44 Stenobothrus nigromaculatus (HerrichSchaeffer, 8) (Sztepréti sáska) Pontomediterrán elterjedésű, thermophil élőhelyigényű faj. Főképp a sztyeplejtőkön fordul elő jelentős egyedszámban. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján mérsékelten gyakori (III.). Lokális előfordulás (mintavételi terület):, Oedipoda caerulescens (Linnaeus, 758) (Kékszárnyú sáska) Palearktikus elterjedésű, geophil és thermophil faj. Élőhelyi igényeinek megfelelően elsősorban nyílt talajfelszínekkel is rendelkező gyepekben jellemző előfordulása. Nem védett, a hazai relatív gyakorisági adatok alapján gyakori faj (IV.). Lokális előfordulás (mintavételi terület):,,

45 ... Az egyes mintavételi területek felmérési eredményei... I. mintavételi hely Mintavételi terület kódja: ZOOAP Élőhelytípus: Zárt homoki sztyepprét és nyílt homokpuszta Talajfelszíni állatközösségek Pókok 9 faj 9 egyedét (88 adult és két elemzésbe bevont fiatal Atypus példány) gyűjtötték a csapdák (. táblázat).. táblázat: Az I. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Pókfajok GH_LIFE_I (..5..) Zodarion zorba Bossmans, 9 Zodarion rubidum Simon, 9 Zelotes electus (C. L. Koch, 89) Talavera aequipes (O. P.Cambridge, 87) Alopecosa cuneata (Clerck, 757) Aelurillus vinsignitus (Clerck, 757) Atypus muralis Bertkau, 89 Xysticus kochi Thorell, 87 Zelotes longipes (L. Koch, 8) Zora spinimana (Sundevall, 8) Agyneta rurestris (C. L. Koch, 8) Arctosa lutetiana (Simon, 87) Euophrys frontalis (Walckenaer, 8) Geolycosa vultuosa (C. L. Koch, 88) Hahnia nava (Blackwall, 8) Pardosa bifasciata (C. L. Koch, 8) Phrurolithus faestivus (C. L. Koch, 85) Thanatus formicinus (Clerck, 757) Zora pardalis Simon, 878 Összes egyedszám: Egyedszám 9 9 A téli mintavételben kimutatott hat fajból három csak akkor került elő, így az eddig kimutatott fajszám re emelkedett. A területre továbbra is igaz, hogy jelenlegi állapotában zavartabbnak tűnik, mint a ban végzett gyűjtések idején. Mindemellett ezúttal is hozott új eredményt a vizsgálat. Domináns fajként került elő a faunánkra és egyben KözépEurópára is új görög búvópók (Zodarion zorba), melyről a beszámolóban külön is szólunk. Roppant sajátos a közösség szerkezet, mivel a dominanciarangsor második helyén egy másik búvópók (Zodarion rubidum) szerepel. E két faj teszi ki a teljes minta 5%át, mely egészen egyedülálló jelenség. A búvópókok hangyakövető, un. mirmekofil fajok, így a tapasztalt jelenség pontosabb megismerésez a két taxon együttes elemzése szükséges. A fenti sajátosság magyarázza, hogy az elvégzett szimilaritási vizsgálatokban a többi hasonló vegetációjú és természetességű gyeptől látványosan elkülönül az Ies mintavételi hely. Figyelmet érdemel a védett kövi torzpók két fiatal egyedének megkerülése is. A fajt ban már megfigyeltük ezen a területen. 5

46 . táblázat: A. évi téli mintavételezés (I. mintavételi hely) eredménye (Pókok) Pókfajok (..5..) Centromerus sylvaticus (Blackwall, 8) Sintula spiniger (Balogh, 95) Meioneta rurestris (C. L. Koch, 8) Araeoncus humilis (Blackwall, 8) Stemonyphantes lineatus (Linnaeus, 758) Hahnia nava (Blackwall, 8) Összesen: Egyedszám Bogarak Mindössze öt faj került kimutatásra az élőhelyről (. táblázat). Ebből két faj degradáltságot mutató mely mindegyike a gyászbogárfélék (Tenebrionidae) családjába tartozik. A sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) a család egyik leggyakoribb tagja. A másik gyászbogár a hosszúlábú bűzbogár (Blaps mortisaga), annak egy példánya került elő. A faj a száraz élőhelyeket kedveli, de élőhelypreferenciát kevésbé mutató, az emberi környezetben is gyakori bogár. A természetesebb, meleg homoki gyepek gyakori lakója a homoki fémfutó (Harpalus servus), és a pusztai tarfutó (Calathus erratus). Mindkét fajnak egyegy példánya került a csapdákba. Jelenlétük tipikusnak mondható a nyílt száraz homokos gyepekre jellemző bogarak. Ugyancsak a terület természetességét mutatja a gödörkés gyökérfutó (Syntomus foveatus), mely ritka hazai futóbogarunk. Főleg homokos talajon a gyérebben borított gyepeken fordul elő, de nedvesebb helyekről, illetve cserestölgyesekből is ismert adata. Egy példánya került elő, hasonlóan a es téli mintavételezéshez.. táblázat: Az I. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Bogárfajok (..5..) Opatrum sabulosum (Linnaeus, 7) Blaps mortisaga Linnaeus, 7 Harpalus servus Duftschmid, 8 Calathus erratus (Sahlberg, 87) Syntomus foveatus (Fourcroy, 785) Összes egyedszám: Egyedszám A téli mintavételezés során három faj került elő. Ebből a Syntomus foveatus és a Harpalus servus jelen volt tavasszal is. A harmadik faj szintén jó természetességű egyben a homoki élőhelyek vé dett karakterfaja is. A magyar futrinkának (Carabus hungaricus) két példánya került meg. Az őszi ivarérés fajnak tavasszal legfeljebb véletlenszerűen áttelelt példányaival találkozhatunk. Hangyák Természetközeli állapotú, típusos, átlagosnak tekinthető kisalföldi homokpusztai hangyaközösség (5. táblázat). A dunatisza közi (kevésbé fásodott) homoki gyepeknél, illetve a kisalföldi homoki gyepek legjobb állapotú reprezentánsainál valamivel kisebb fajszámú, és a kevéssé egyenletes eloszlású egyedszámoknak is köszönhetően kisebb diverzitású hangyaközösség. (Ugyanakkor a nem túl nagy csapdaszám torzíthatja az eredményeket, mert a fészeklakó hangyapopulációk ész lelhető eloszlása bír bizonyos aggregált jelleggel, tehát a csapdákhoz közeli fészkű fajok felülrep

47 rezentáltak, a távolabbi fészkűek alulreprezentáltak lehetnek. Mivel a fészkek mintázata nem állandó, a hosszabb idősoros monitorozási adatokban csökken az ilyen típusú adattorzulás mértéke, és a fajszám is egyre inkább közelít a ténylegeshez.) Igen jellemző a Lasius psammophilus (mennyiségi értelemben vett) dominanciája. A szubdomináns Plagiolepis vindobonensis ugyancsak típusos, karakterisztikus faja a kisalföldi természetes homoki szárazgyepeknek. A Temnothorax interruptus előkerülése a fásszárú növények, a higrofil Myrmica scabrinodis megjelenése pedig az üdébb élőhelyek közelségére utal. A további csapdázási helyszínek adatai is egyértelművé teszik, hogy a hangyák által száraznak, illetve nedvesebbnek indikált (markánsan különböző hangyaközösségek által lakott) élőhelyfoltok meglehetősen heterogén mozaikja jellemzi a monitorozott térséget, és elég sok a szegélyjellegű, eltérő környezeti igényű fajok találkozási zónáját biztosító élőhely. Megjegyzendő, hogy ez a tagolt domborzatú, gyors csapadéklefolyással jellemzett homoki élőhelyek természetes sajátossága ezt a Kisalföld csapadékosabb éghajlata fel is erősíti a Nagyalföldhöz képest, amely sajnos a kiszáradó, süllyedő talajvízszintű, és egyébként is szárazabb időjárású DunaTisza közén egyre inkább elveszik. (Utóbbi helyen sokfelé homogenizálódnak a homoki élőhelyek, elvesztik az üdébb élőhelyrészeket és a higrofilabb fajokat). 5. táblázat: Az I. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Hangyafajok (..5..) Lasius psammophilus Seifert, 99 Plagiolepis vindobonensis Lomnicki, 95 Tapinoma madeirense Forel, 895 Myrmica scabrinodis Nylander, 8 Camponotus vagus (Scopoli, 7) Formica rufibarbis Fabricius, 79 Lasius paralienus Seifert, 99 Temnothorax interruptus (Schenck, 85) Összes egyedszám: Egyedszám Egyenesszárnyúak A kvadrát területén előforduló egyenesszárnyúegyüttes szerkezete a felvételezés második évében is a ben feltárt jellemzőket mutatta, azonban a két év eredményeit együttesen értékelve egy az előzetesen feltételezettnél számottevően fajgazdagabb és jobb természetességi állapotú együttes rajzolódott ki. A közösséget ban is a nyílt szárazgyepekre jellemző módon a Calliptamus italicus és az Euchorthippus declivus dominanciája jellemezte, azonban szemben a ben tapasztaltakkal ismét előkerült és számottevő részesedéssel fordult elő a nagy természetvédelmi és állatföldrajzi jelentőséggel bíró Calliptamus barbarus. Ez alapján a faj előző évben tapasztalt visszaszorulása átmenetinek tekinthető. ben az együttes domináns fajai mellett csak alárendelten fordultak elő tágtűrésű szárazgyepi fajok (Platycleis albopunctata, Chorthippus brunneus, Chorthippus mollis). Az idei évben a kísérőfajok között homoki karakterfaj (Stenobothrus fischeri), ill. jó természetességi állapotú szárazgyepekre jellemző fajok (Stenobothrus nigromaculatus, Metrioptera bicolor, Oedipoda caerulescens) is előkerültek. Az életformaösszetétel ban csak kis mértékben tért el a ben tapasztalttól. A graminicol fajok erőteljes jelenléte már az első évben is nagy mértékben nyíltnak minősítette az élőhelyet, részarányuk a teljes szezonos felvételezéssel gyűjtött adatok esetében még kiemelkedőbbé vált. Az 7

48 ökológiai igények összegzett relatív gyakorisága alapján a mintavételi terület ban is a xerofil élőhelyi jellemzőinek megfelelően a thermophil fajok csaknem monodominanciáját hozta. A gyep kezelésében az egyenesszárnyúegyüttes szerkezetét befolyásoló kezelés a vizsgálati időszak ideje alatt nem történt. A gyep jó természetességi állapotú, foltokban változó intenzitással akácosodik.... II. mintavételi hely Mintavételi terület kódja: ZOOAP Élőhelytípus: Nyílt homokpuszta Talajfelszíni állatközösségek Pókok faj 9 egyedét gyűjtötték a csapdák (. táblázat). A terület csapdái a téli mintavételezésnél megsemmisültek (vaddisznók kitúrták), így ez a teljes fajlistánk erről a helyről. A közösségszerkezet erőteljesen eltér az előző helytől. A fajok egyedszámeloszlása lényegesen egyenletesebb. Itt is jelen volt a görög búvópók, de a másik búvópókkal együtt mindössze a 5%át teszik ki a mintá nak. Több ritka faj közül kiemelendő a tipikusan homoki élőhelyekre jellemző Theridion uhligi, melyet eddig csak a DunaTiszaközéről ismertünk, és onnan is mindössze a múlt század kilencvenes éveinek intenzív kutatásai során került elő.. táblázat: Az II. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Pókfajok (..5..) Alopecosa cuneata (Clerck, 757) Xysticus kochi Thorell, 87 Thanatus arenarius L. Koch, 87 Zodarion zorba Bossmans, 9 Aelurillus vinsignitus (Clerck, 757) Euryopis quinqueguttata Thorell, 875 Thanatus formicinus (Clerck, 757) Zelotes electus (C. L. Koch, 89) Zodarion rubidum Simon, 9 Alopecosa accentuata (Latreille, 87) Xysticus cristatus (Clerck, 757) Alopecosa pulverulenta (Clerck, 757) Callilepis schuszteri (Herman, 879) Cheiracanthium campestre Lohmander, 9 Euophrys frontalis (Walckenaer, 8) Hahnia nava (Blackwall, 8) Ozyptila scabricula (Westring, 85) Talavera aequipes (O. P.Cambridge, 87) Theridium uhligi Martin, 97 Trochosa terricola Thorell, 85 Összes egyedszám: 8 Egyedszám 8 5 9

49 Bogarak Az élőhelyről télen nem sikerült mintát gyűjtenünk. Előzetesen jó természetességet vártunk az élőhelytől. Hét bogárfaj került elő ( 7. táblázat). Ezek közül a sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) volt a leggyakoribb faj hat példánnyal. A dominancia sorban a homoki fémfutó (Harpa lus servus) következik ( példány), mely jelenléte a természetesebb homoki gyepekre utal. Kétgödrös trágyabogár (Diastictus vulneratus), az alföldi homokos területek lakója. Európai elterjedésű hazánkban többfelé megtalálható, de ritka. Az Alföldi homokvidékek és dolomitgyepek egyik jellemző faja. Egy példánya került elő. Ugyancsak ritka, homoki fajunk a gödörkés gyökér futó (Syntomus foveatus), mely az előző élőhelyről is megkerült. Jelenléte egyértelműen mutatja az élőhely tó természetességű, homoki jellegét. A bársonyos kiscserebogár (Maladera holosericea), az előző fajokénál gyakoribb, homokhoz köthető, főleg a DunaTisza közén megjelenő faj. Az élőhely homoki jellegét mutatja a pontusi bűzbogár (Blaps halophila), mely hazánkban a dombvidék és az Alföld homokos élőhelyeinek lakója. 7. táblázat: A II. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Bogárfajok GH_LIFE_II (..5..) Opatrum sabulosum (Linnaeus, 7) Harpalus servus Duftschmid, 8 Harpalus serripes (Quensel, 8) Diastictus vulneratus (Sturm, 85) Maladera holosericea (Scopoli, 77) Syntomus foveolatus (Fourcroy, 785) Blaps halophila Fischer, 8 Összes egyedszám: Egyedszám 5 7 Hangyák Természetközeli állapotú, típusos kisalföldi homokpusztai hangyaközösség. Fajszáma és diverzitása is átlagos (5. táblázat). Jellegzetes a Lasius psammophilus erős (mennyiségi értelemben vett) dominanciája és a Plagiolepis vindobonensis szubdomináns közösségi pozíciója. A Formica fusca és a védett fészkű Formica rufa alárendelt pozíciójú megjelenése a közeli erdei habitat hatása (fészkeik minden bizonnyal ott találhatók). Faunisztikailag érdekes a higrofil Myrmica gallieni megjelenése, de előkerült nősténye nyilván élőhelykereső migrációt végzett, tehát csupán a faj térségbeli nem mintaterületi jelenlétére szolgáltat bizonyítékot. A Tetramorium caespitum a térségbeli homokbeli élőhelyeken csupán gyéren fordul elő. Mennyiségi értelemben szubdomináns jelenléte a mintaterületen (ami nem jellemző általában a környék homoki gyepjeire) nem feltétle nül emberi zavarásnak, fizikai bolygatásnak köszönhető (mint ahogy sehol máshol sem obligát jel zője az emberi zavarásnak, tájhasználatnak, lásd a fajjellemzést). A térségben jobban kötődik a nyíltabb többnyire tájidegen erdőkhöz, mint a pusztagyepekhez, így a közeli erdőterület szegélyhatásának is betudható relatíve jelentősebb fogott mennyisége. 8. táblázat: A II. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Hangyafaj GH_LIFE_II (..5..) Lasius psammophilus Seifert, 99 Plagiolepis vindobonensis Lomnicki, 95 Tetramorium caespitosum (Linnaeus, 758) 9 Egyedszám 8 7

50 Hangyafaj Egyedszám GH_LIFE_II (..5..) Tapinoma madeirense Forel, 895 Myrmica sabuleti Meinert, 8 n Formica rufibarbis (Fabricius, 79) Formica fusca (Linnaeus, 758) Camponotus vagus (Scopoli, 7) n Formica cunicularia Latreille, 798 Formica rufa Linnaeus, 7 Myrmica gallieni Bondroit, 9 n Összes egyedszám: 8 Jelmagyarázat: A táblázatban n jelzéssel a fogott nőstények jelöltek. Az alkalmas fészekrakó helyet kereső, jól repülő nőstények képezik a hangyapopulációk nagyobb távolságra is elvándorolni képes részét, ám jelenlétük nem bizonyítja a tartós megtelepedést. Egyenesszárnyúak A kvadrátról már ben megállapítottuk, hogy a vizsgálati terület kiemelkedően jó természe tességi állapotú egyenesszárnyúegyüttessel bíró részterülete. A ban feltárt egyenesszárnyúegyüttes mind fajkészlet, mind mennyiségi viszonyok tekintetében az előző évi képet mutatta. A számottevő részesedéssel előforduló fajok szinte kivétel nélkül homoki karakterfajok közül kerül tek ki (Calliptamus barbarus, Euchorthippus declivus, Dociostaurus brevicollis, Euchorthippus pulvinatus, Myrmeleotettix maculatus). A kis egyedszámmal előkerült fajok között vannak ugyan olyan általános nyílt szárazgyepi fajok, mint a Calliptamus italicus, vagy a Chorthippus mollis, de lokálisan ritka homoki színezőelemek is (Myrmeleotettix antennatus). A fentieknek megfelelően a gyep egyenesszárnyúegyüttesének életformatípusösszetétele is konzervatívnak tekinthető, azt a psammophil és pseudopsammophil fajok magasan uralják és rajtuk kívül csak a rövidfüvű száraz gyepekhez kötődő fajok fordulnak elő területén. Ökológiai igény tekintetében (8. ábra) szintén továbbra is rendkívül magas a thermophil fajok részaránya. A vizsgált gyep területén beavatkozás nem történt, annak környezetében azonban nagy kiterjedésben kezdődött el gyepesítés akácosok helyén. A második vizsgálati évben a tágabb élőhelyszerkezetben a degradált gyomos gyepek uralma alakult ki.... III. mintavételi hely Mintavételi terület kódja: ZOOAP Élőhelytípus: Aranyvesszős, kis csenkeszes foltokkal Talajfelszíni állatközösségek Pókok faj 5 egyedét gyűjtötték a csapdák (9. táblázat). A vizsgálatunk során már kezelésben részesülő terület (szárzúzózás) kiemelkedő fajszámot muta tott a vizsgált mintavételi hely viszonylatában. A fajlista egyértelműen mutatja, hogy több élőhelytípus fajai szerepelnek egy fajegyüttesben. A közepes zavarásnak tekinthető kezelés diverzitást növelő hatása lehet az egyik nyilvánvaló háttértényező. A terület közelében található vizes élőhely (időszakos vízfolyás) hatása is jól érzékelhető (pl. Pardosa maisa), de az erdők illetve fa5

51 csoportok közelségét is jól jelzi néhány faj (pl. Pardosa alacris, Agroeca cuprea, Panamomops latifrons). A fentiek mellett a kezelés hatásának is szerepe lehet abban, hogy a jó homoki gyepekre jellemző fajok közül is kerültek elő értékes fajok. Ezek közül a Sitticus zimmermannit külön is ér demes hangsúlyozni. A fajról külön is szó esik a beszámolóban. 9. táblázat: A III. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Pókfajok GH_LIFE_III (..5..) Alopecosa cuneata (Clerck, 757) Hahnia nava (Blackwall, 8) Haplodrassus signifer (C. L. Koch, 89) Arctosa lutetiana (Simon, 87) Panamomops latifrons Miller 959 Alopecosa pulverulenta (Clerck, 757) Clubiona diversa OPCambridge, 8 Sitticus zimmermanni (Simon, 877) Zelotes electus (C. L. Koch, 89) Zelotes latreillei (Simon, 878) Pardosa bifasciata (C. L. Koch, 8) Phrurolithus festivus (C. L. Koch, 85) Silometopus bonessi Casemir, 97 Talavera aequipes (O. P.Cambridge, 87) Agroeca cuprea Menge, 87 Alopecosa sulzeri (Pavesi, 87) Drassodes pubescens (Thorell, 85) Pardosa alacris (C. L. Koch, 8) Trochosa robusta (Simon, 87) Zora spinimana (Sundevall, 8) Crustulina guttata (Wider, 8) Drassylus pusillus (C. L. Koch, 8) Micaria dives (Lucas, 8) Ozyptila scabricula (Westring, 85) Pardosa maisa Hippa & Manilla,8 Pholcus opilionoides (Schrank, 78) Phurolithus minimus C.L. Koch, 89 Steatoda phalerata (Panzer, 8) Thanatus arenarius L. Koch, 87 Thanatus formicinus (Clerck, 757) Thenuiphantes flavipes (Blackwall, 85) Xysticus kochi Thorell, 87 Zelotes longipes (L. Koch, 8) Zodarion rubidum Simon, 9 Összes egyedszám: Egyedszám 7 5 A téli mintavételben kimutatott hat fajból három csak akkor került elő, így az eddig kimutatott fajszám 7re emelkedett. 5

52 . Táblázat: A. évi téli mintavételezés (III. mintavételi hely) eredménye (Pókok) Faj (Téli mintavétel) Centromerus sylvaticus (Blackwall, 8) Sintula spiniger (Balogh, 95) Meioneta rurestris (C. L. Koch, 8) Hahnia nava (Blackwall, 8) Thanatus formicinus (Clerck, 757) Tenuiphantes flavipes (Blackwall, 85) Csak télen Egyedszám 8 Bogarak A. évi téli mintavételezés során mindössze két fajt mutatunk ki a területről. A fokozottan vé dett magyar futrinkának (Carabus hungaricus) lárváját csapdáztuk, illetve a mindenhol gyakori és közönséges hétpettyes katicát (Coccinella septempunctata). Ez utóbbi faj idén is megfogásra került (. táblázat). Ugyancsak a nagyon gyakori, közönséges fajok közé sorolhatjuk a májusi cserebogarat (Melolontha melolontha), mely idén a rajzási évének köszönhető kimondottan tömeges volt a tölgyesekben vagy soliter tölgyfákon. A gyakori és zavart területekre jellemző faj még az sá roshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum), illetve a piroslábú közfutó (Amara aenea), mely élőhelyigényét tekintve széles tűrésű gyakori fajunk. A gyakori hazai faj a pontsoros fémfutó (Harpalus rubripes), előszeretettel fordul elő száraz gyepekben, így homokon is találkozhatunk vele. Ugyancsak a száraz élőhelyek faja a keskeny fémfutó (Harpalus subcylindricus), melyből a legtöbb került elő a csapdákból. Inkább sztyeppterületekre jellemző, többnyire ritka fajunk, mely a rövidfüvű szikesedő területekről is ismert. A bársonyos kiscserebogár (Maladera holosericea), az előző fajokénál gyakoribb, homokhoz köthető, főleg a DunaTisza közén megjelenő faj.. táblázat: A III. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Bogárfajok GH_LIFE_III (..5..) Harpalus subcylindricus Dejean, 89 Harpalus rubripes (Duftschmid, 8) Amara aenea (De Geer, 77) Coccinella septempunctata Linnaeus, 758 Maladera holosericea (Scopoli, 77) Melolontha melolontha (Linnaeus, 758) Opatrum sabulosum (Linnaeus, 7) Összes egyedszám: Egyedszám 5 Hangyák Erősen zavart hangyaközösségre utal a természetes állapotú élőhelyekénél sokkal alacsonyabb fajszám, illetve diverzitás, és egyetlen faj, a Lasius paralienus (mennyiségi értelemben vett) szuperdominanciája (9. táblázat). Utóbbira jellemző a térségben és a Nagyalföldön egyaránt, hogy nem szélsőséges adottságú (tehát nem extrém száraz és nyílt) száraz és mezofil gyepekben, ame lyek akár emberi területhasználat (legeltetés, taposás), akár özönnövények terjedése, tájidegen fa ültetvények létesítése miatt nem természetközeli állapotúak, domináns alkotójává válhat a hangyaközösségnek, egyéb fajokénál szélesebb ökológiai tűrőképessége miatt (kompetíciós előnyhöz 5

53 jut a természetestől eltérő élőhelyi adottságoknak köszönhetően). A területről kis egyedszámban előkerült másik két faj szintén a legszélesebb tűrőképességű hangyák közé tartozik, mindenféle nem extrém adottságú alföldi gyeptípusban elterjedtek. Az élőhely természetességét növelni szándékozó természetvédelmi kezelés (inváziós növényirtás) várhatóan jól észlelhető változásokat fog okozni a hangyaközösségben, annak természetességét, fajszámát, diverzitását egyaránt növelve.. Táblázat: A III. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Hangyafajok Egyedszám GH_LIFE_III (..5..) Lasius paralienus Seifert, 99 7 Formica rufibarbis (Fabricius, 79) Formica cunicularia Latreille, 798 Összes egyedszám: Jelmagyarázat: A táblázatban n jelzéssel a fogott nőstények jelöltek. Az alkalmas fészekrakó helyet kereső, jól repülő nőstények képezik a hangyapopulációk nagyobb távolságra is elvándorolni képes részét, ám jelenlétük nem bizonyítja a tartós megtelepedést. Egyenesszárnyúak A vizsgálat első évében a kvadrát területén nagyon gyenge természetességi állapotú egyenesszárnyúegyüttest találtunk. ban már köszönhetően a területkezelések okozta élőhelyszerkezetváltozásoknak egy jóval nagyobb egyedszámú egyenesszárnyúegyüttes fordult elő a területen. A közösségnek ugyanakkor igazi karaktere még nincs, abban a nyílt szárazgyepek (Calliptamus italicus), a gyomvegetációfoltok (Chorthippus mollis), a jó állapotú mesophil sztyeprétek (Stenobothrus lineatus) fajai egyaránt számottevő részedéssel vannak jelen. A további kísérőfajok körében a tágtűrésű fajok előfordulása továbbra is jellemző (Chorthippus brunneus, Chorthippus biguttulus), de megtalálhatók közöttük a magas (Metrioptera bicolor), ill. rövidfüvű (Euchorthippus declivus), vagy extrém nyílt (Oedipoda caerulescens) szárazgyepek, ill. a mesophil gyepek (Euthystira brachyptera, Chorthippus parallelus) és erdőszegélyek (Leptophyes albovittata, Phaneroptera falcata) fajai is. A fentieknek megfelelően az életformák tekintetében ra a pratinicol életforma uralma csökkent, a graminicol fajok pedig markánsan megjelentek. Az ökotípusokeloszlások terén az eltérés kisebb mértékű, a thermophil fajok részesedése idén magasabbnak mutatkozott a mesophil fajok részesedésének csökkenése mellett (8. ábra). A részterület kezelése (vágás, szárzúzás, szegélyeken vegyszeres irtás) megkezdődött ez azonban egyelőre még számottevő növényzetszerkezetváltozást nem idézett elő, a gyepterületnek még mindig jelentős részét fedi gyomos, magaskórós jellegű növényzet. 5

54 ... IV. mintavételi hely Mintavételi terület kódja: ZOOAP Élőhelytípus: Akácosselyem kórós Talajfelszíni állatközösségek Pókok faj egyedét gyűjtötték a csapdák (. táblázat). A téli mintavétel négy fajából csak egy közös, így a fajszám 7re emelkedett (. táblázat). A fajlistából egyértelműen látható, hogy egy tipikus erdei erdei fajegyüttesről van szó. A dominanciarangsor első két faja egyértelműen erdei faj, ezek teszik ki a mintavétel egyedszámának 5%át. A füves élőhelyek fajai alárendelt szerepet töltenek be. A letermelést követően markáns változás várható. A csapdázások során a torzpók lakócsövet figyeltünk meg a területen.. táblázat: Az IV. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Pókfajok GH_LIFE_IV (..5..) Pardosa alacris (C. L. Koch, 8) Zelotes apricorum (L. Koch, 87) Hahnia nava (Blackwall, 8) Hahnia ononidum Simon, 875 Arctosa lutetiana (Simon, 87) Alopecosa sulzeri (Pavesi, 87) Alopecosa cuneata (Clerck, 757) Panamomops latifrons Miller 959 Trochosa terricola Thorell, 85 Alopecosa pulverulenta (Clerck, 757) Centromerus sylvaticus (Blackwall, 8) Ceratinella brevis (Wider, 8) Zelotes latreillei (Simon, 878) Alopecosa aculeata (Clerck, 757) Aulonia albimana (Walckenaer, 85) Cozyptila blackwalli (Simon, 875) Drassodes lapidosus (Walckenaer, 8) Drassylus pusillus (C. L. Koch, 8) Enoplognatha thoracica (Hahn, 8) Ero furcata (Villers, 789) Harpactea rubicunda (C. L. Koch, 88) Heliophanus cupreus (Walckenaer, 8) Panamomops mengei Simon, 9 Zelotes electus (C. L. Koch, 89) Összes egyedszám: 5 Egyedszám 5 7

55 . táblázat: A. évi téli mintavételezés (IV. mintavételi hely) eredménye (Pókok) Faj (Téli mintavétel) Centromerus sylvaticus (Blackwall, 8) Sintula spiniger (Balogh, 95) Meioneta rurestris (C. L. Koch, 8) Thanatus formicinus (Clerck, 757) Összesen: Egyedszám Bogarak A téli mintavételezés során nem mutattunk ki bogárfajt a területről. A tavaszi gyűjtés során faj példányát fogták meg a csapdák ( 5. táblázat). Az akácos, selyemkórós jelzőkkel illetet területen többségben vannak a gyakori, közönséges fajok. A zafír közfutó (Amara saphyrea) nagyon sokszor tömeges mezőgazdasági területeken. Ugyancsak gyakori faj az impozáns megjelenésű tavaszi ganéjtúró (Geotrupes vernalis). A sárgatérdű holyva (Ontholestes haroldi) fátlan területeken, legelőkön, réteken fordul elő. A terület zavart állapotát mutatja a ligeti fémfutó (Harpalus tardus) és a kis kockáspattanó (Prostemon tesselatum) is. Mindkét faj tágtűrésű gyakori tagja a hazai bogárfaunának. 5. táblázat: A IV. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Bogárfajok GH_LIFE_IV (..5..) Geotrupes vernalis Linnaeus, 7 Amara saphyrea Dejean, 88 Harpalus tardus (Panzer, 79) Pseudocypus mus (Brulle, 8) Ocypus opthalmicus (Scopoli, 7) Ontholestes haroldi (Eppelsheim, 88) Harpalus pumilus Sturm, 88 Lacon murinus (Linnaeus 758) Lixus ochraceus Boheman, 8 Ocypus biharicus (Müller, 9) Prostemon tesselatum (Linnaeus, 758) Összes egyedszám: Egyedszám 5 Hangyák A természetes, jó ökológiai állapotú erdőknél, de az idősebb hangyaközösségek számára relatíve kedvező feltételeket nyújtó tájidegen erdőknél is kisebb fajszámú és diverzitású, összességében gyenge közepes minőségű hangyaközösség jellemzi (. táblázat). A Camponotus vagus, Formica fusca, Lasius plathythorax, Temnothorax unifasciatus, Myrmecina graminicola és Myrmica sabuleti a térségbeli nyíltabb tájidegen erdőkben jellemzően előkerülő fajok (utóbbi kettő nem kötődik szorosabban a fás növényzethez), ebben az értelemben tehát típusos, habitatra jellemző a hangyaközösség. Ritkább (magasabb természeti értékű erdőkre jellemzőbb) erdőlakó fajok egyelőre nem kerültek elő. A védett fészkű Formica polyctena egyetlen nősténye egyelőre csak a térségbeli jelenlétét mutatja, nem bizonyíték a mintaterület stabil populációjára. 55

56 A Tapinoma madeirense alapvetően gyepi faj, a környékbeli homokpusztákon elterjedt, gyakori. Érdemi jelenléte utalhatna a gyepekkel mozaikoló élőhelyszerkezetre is, ám ez esetben inkább an nak következménye lehet, hogy az erdőlakó fajok kompetíciós nyomása kisebb a szokásos, beállt erdei közösségekéhez képest. Az ilyen típusú kompetíciós viszonyok általában a fiatalabb faállo mányokra jellemzők, amelyek élőhelyi paraméterei még nem kedveznek igazán a típusos erdőlakó fajoknak (kevés a fészkelési céllal elfoglalható, heverő és lábon álló holtfa, gyér az általuk igényelt táplálékkínálat, stb.) Amennyiben az élőhely át lesz alakítva a természetvédelmi kezelések során, az várhatóan érdemi, jól értelmezhető hangyaközösségszerkezeti változásokat fog eredményezni (attól függően, hogy milyen irányú homoki gyepek, vagy természetes erdők felé mutató az átalakítás).. Táblázat: A IV. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Hangyafajok GH_LIFE_IV (..5..) Tapinoma madeirense Forel, 895 Temnothorax unifasciatus (Latreille, 798) Formica fusca (Linnaeus, 758) Myrmecina graminicola (Latreille, 8) Myrmica sabuleti Meinert 8 Camponotus vagus (Scopoli, 7) Formica polyctena Foerster, 85 Formica rufibarbis (Fabricius, 79) Lasius plathythorax Seifert, 99 Összes egyedszám: Egyedszám 7 5 n 9 Jelmagyarázat: A táblázatban n jelzéssel a fogott nőstények jelöltek. Az alkalmas fészekrakó helyet kereső, jól repülő nőstények képezik a hangyapopulációk nagyobb távolságra is elvándorolni képes részét, ám jelenlétük nem bizonyítja a tartós megtelepedést. Egyenesszárnyúak A ben degradált, akáccal, selyemkóróval, aranyvesszővel erősen fertőzött élőhelyen az előző évben csak két extrém tágtűrésű, magas denzitást főképp gyomvegetációkban elérő faj (Chorthippus mollis, Chorthippus brunneus) néhány példánya fordult elő. Ehhez képest ban még mindig gyér egyedszámú, de már valamivel fajgazdagabb együttes jelenlétét rögzítettük a területen. Utóbbit továbbra is a fenti eüriök fajok (Chorthippus mollis, Chorthippus brunneus) dominálják, de az idén kis egyedszámmal jelen voltak benne a jobb természetességi állapotú szárazgyepek (Stenobothrus lineatus, Metrioptera bicolor), ill. mesophil gyepek (Euthystira brachyptera, Chorthippus parallelus) fajai is. Az életformatípusok tekintetében a pratinicol életforma részesedése valamelyest csökkent, de az még mindig magasan domináns (8. ábra). Ökotípusösszetétel tekintetében számottevően nagyobb a változás, ugyanis az együttes diverzitása jelentős mértékben növekedett e paraméter tekintetében (8. ábra). Az élőhely állapotában számottevő változás egyelőre nem állt be, területén a Solidago és a se lyemkóró borítása még mindig nagyon jelentős. 5

57 ...5 V. mintavételi hely Mintavételi terület kódja: ZOOAP5 Élőhelytípus: Kékperjés láprét Salix rosmarinifoliaval Talajfelszíni állatközösségek Pókok 5 faj egyedét gyűjtötték a csapdák. Degradáltnak tűnő (zoológus számára) kékperjés rét, sű rű rozmaringlevelű füzes foltokkal (7. táblázat). A téli mintavétel teljes egészében megsemmisült. A kapott eredmények alapján egyértelműen megállapítható, hogy a terület jelen állapotában már nem tekinthető láprétnek, de még üde élőhelynek sem. Teljesen hiányoznak azok a fajok, melyek a szűkebb tájegység tipikusan nedves élőhelyein karakterfajok. (pl. VI. mintavételi hely zsombékosa). A tágtűrésű, főleg száraz gyepekben domináns dagadtlábú farkaspók (Alopecosa cuneata) áll a dominanciarangsor második helyén. A sort a többnyire bolygatást jelző hangyakövető Zodarion rubidum vezeti. A fajegyüttes többi területhez való viszonyát az elvégzett ordinációs és klaszteranalízis ábrák is egyértelműen mutatják. A neve(besorolása) ellenére a közeli un. jellegtelen száraz gyephez áll legközelebb. A közeli erdő, és annak magas fáinak árnyékoló hatását néhány erdei faj jelenléte szépen mutatja (Panamomops latifrons, Pardosa alacris, Agroeca cuprea). 7. táblázat: Az V. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Pókfajok GH_LIFE_V (..5..) Zodarion rubidum Simon, 9 Alopecosa cuneata (Clerck, 757) Zelotes latreillei (Simon, 878) Arctosa lutetiana (Simon, 87) Hahnia pusilla C. L. Koch, 8 Panomomops latifrons Miller 959 Phrurolithus festivus (C. L. Koch, 85) Zelotes electus (C. L. Koch, 89) Alopecosa sulzeri (Pavesi, 87) Pardosa alacris (C. L. Koch, 8) Trochosa terricola Thorell, 85 Agroeca cuprea Menge, 87 Hahnia nava (Blackwall, 8) Haplodrassus signifer (C. L. Koch, 89) Pardosa bifasciata (C. L. Koch, 8) Összes egyedszám: Egyedszám Bogarak A téli mintavételezés során az összes csapda megsemmisült, így nem volt bogár adatunk a terület re vonatkozóan. A. évi tavaszi mintavételezés során mindössze négy fajt mutattunk ki ( 8. táblázat). A vártakkal ellentétben a kimutatott fajok alapján a területet nem tekinthetjük jó ál lapotúnak és a várt nedvességkedvelő, esetleg ritka lápi fajok sem kerültek elő. A keskeny fémfutó (Harpalus subcylindricus), kimondottan száraz élőhelyeket részesít előnyben. A leginkább termé57

58 szetes élőhelyekre jellemző fajból mindössze egy példányt fogtunk. Inkább sztyeppterületekre jellemző, többnyire ritka fajunk, mely a rövidfüvű szikesedő területekről is ismert. A sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) három példányával volt a domináns faj. Kimondottan bolygatást jelző, ahogy a vörösnyakú tarfutó (Calathus melanocephalus) is, mely közönséges gyakori faja a hazai bogárfaunának. A két példánnyal jelenlévő közönséges sutabogár (Hister quadrimaculatus) ugyancsak közönséges, hazánkban mindenfelé elterjedt. 8. táblázat: Az V. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Bogárfajok GH_LIFE_V (..5..) Opatrum sabulosum (Linnaeus, 7) Hister quadrimaculatus Linnaeus, 758 Calathus melanocephalus (Linnaeus, 758) Harpalus subcylindricus Dejean 89 Összes egyedszám: Egyedszám 7 Hangyák Közepes fajszámú (a DunaTisza közi serevényfüzes buckaközök jellemző fajszámát el nem érő), nem igazán karakterisztikus hangyaközösség, amelyet a széles ökológiai tűrőképességű Lasius paralienus ural (9. táblázat). Mellette kis egyedszámban a térségbeli homokpuszták jellemző fajai találhatók (Myrmica sabuleti, Plagiolepis vindobonensis, Tapinoma madeirense), de a homokpusztagyepeken mennyiségi értelemben domináns Lasius psammophilus nélkül. Ezen kívül a nyíltabb, szárazabb erdőket kedvelő Formica fusca, alárendelt szerepben néhány széles ökológiai tűrőképességű, határozott élőhelyindikációs értékkel nem bíró további faj (Formica rufibarbis, Chthonolasius sp.) került elő, és a faunisztikailag legérdekesebb Myrmica schencki, amely az Alföldön ritka, és a mezofil élőhelyekhez vonzódó, a többinél higrofilabb karakterű faj. Ez a közösségkép leginkább arra utal, hogy az élőhely nem eléggé lápréti jellegű ahhoz, hogy az utóbbiakra jellemző, több és abundánsabb higrofil fajjal rendelkező hangyaközösség alakuljon ki. Valójában nem elsősorban arról lehet szó, hogy a talajtani, hidrológiai adottságok nem volnának buckaközi láprétre jellemzőek, hanem inkább/valószínűleg az élőhelyfolt mérete nem elég nagy ahhoz, hogy elegendő életteret biztosítson a láprétekre jellemző higrofil fajoknak. Egy olyan átmeneti jellegű habitatfoltról lehet szó, amelyet, mivel erdei környezet veszi körül, táplálékkeresésük közben megjelenő homokpusztai fajok sem uralhatnak, de erdei fajok sem válnak dominánssá benne, hanem az ilyen helyzeteket a gyengébb kompetíciós nyomást jellemzően kihasználó, széles ökológiai tűrőképességű Lasius paralienus válik dominánssá (miként sok más szegélyélőhelyen, vagy zavartabb habitatban). Kiterjedtebb lápréten egyértelműen higrofilabb hangyaközösség alakulna ki (erre most csak a Myrmica schencki jelenléte utal), ha pedig nem erdei, hanem homokpusztai környezetben lenne a habitat, akkor fészkeiket a környező szárazgyepekben kialakító hangyafajok vonnák be táplálkozóterületükbe. (Ez jellemző a kisebb kiterjedésű DunaTisza közi buckaközökre is. A nagyobb buckaközi láprétek szegélyzónái viszont közös táplálkozóterületei és ütközőzónái a higrofil és a szárazságkedvelő hangyaközösségeknek, ezért fajgazdag, diverz fogási eredményeket produkálnak.). 58

59 9. táblázat: Az V. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Hangyafajok Egyedszám GH_LIFE_V (..5..) Lasius paralienus Seifert, 99 9 Myrmica schencki Viereck, 9 8 Formica fusca (Linnaeus, 758) 8 Plagiolepis vindobonensis Lomnicki, 95 Tapinoma madeirense Forel, 895 Tetramorium caespitosum (Linnaeus, 758) Formica rufibarbis (Fabricius, 79) Myrmica sabuleti Meinert, 8 n Összes egyedszám: 97 Jelmagyarázat: A táblázatban n jelzéssel a fogott nőstények jelöltek. Az alkalmas fészekrakó helyet kereső, jól repülő nőstények képezik a hangyapopulációk nagyobb távolságra is elvándorolni képes részét, ám jelenlétük nem bizonyítja a tartós megtelepedést. Egyenesszárnyúak A kvadrát területén az első vizsgálati évben jelen voltak a láprétek együtteseinek karakterfajai (Conocephalus discolor, Conocephalus dorsalis, Ruspolia nitidula), valamint a szegélyélőhelyek mesophil fajai (Chorthippus parallelus, Euthystira brachyptera). Ekkor még a kvadrát egészét tekintve számottevő mértékben voltak jelen az üde gyepekhez kötődő fajok. ra a helyzet részben a több, hosszú aszályos időjárású periódusnak is köszönhetően megváltozott. A kifejezetten hygrophil fajok száma csökkent (nem került elő a Ruspolia nitidula és a Conocephalus dorsalis), a lokális együttes mesophil jellege erősödött. Ez utóbbi faj szinten a Chrysochraon dispar, a Chorthippus parallelus, az Euthystira brachyptera dominanciájában öltött testet. A részterületről előkerült további fajok a zártabb, mesophil foltokat is magába foglaló gyepekben jellemző Stenobothrus lineatus kivételével zömmel xerophil igényűek, úgy mint a vertikálisan strukturált szárazgyepekhez kötődő Metrioptera bicolor, vagy a meleg erdőszegélyekben jellemző Phaneroptera falcata. A kvadrát együttesében ban markánsan jelentek meg a nyílt homokpusztagyepek együtteseiben karakterisztikus fajok, úgy mint az Euchorthippus declivus, a Calliptamus italicus, vagy a védett, homoki karakterfajként számon tartott Calliptamus barbarus. Életformatípus összetétel tekintetében a fenti fajkészletbeli változások egyelőre még csak a graminicol életforma számottevő mértékű, a psammophil életforma előfordulás szintű megjelenését idézte elő. A arbusticol életforma jelenlétében továbbra is megmutatkozik a fás vegetációfolt tal való érintkezés hatása is, de az együttest ban is a pratinicol gyeplakó fajok uralták ( 8. ábra). Az ökológiai preferencia terén egyelőre csak kisebb változások láthatók. Még mindig ezen az élőhelyen érik el a legmagasabb részesedést a hygrophil és mérsékeltenhygrophil fajok, de részesedésük a thermophil és mérsékeltenthermophil fajok részesedésnövekedésével párhuzamosan és mértékében némiképp csökkent (8. ábra). A terület természetességi állapotában számottevő változás nem következett be, a kvadrát területén belül az üde jellegű gyepterületek kiterjedése túlságosan alárendelt ahhoz, hogy az azokra jellemző, önálló egyenesszárnyúegyüttessel rendelkezzen. 59

60 ... VI. mintavételi hely Mintavételi terület kódja: ZOOAP Élőhelytípus: Jellegtelen üde gyep Talajfelszíni állatközösségek Pókok faj 5 egyedét gyűjtötték a csapdák (. táblázat). A három télen kimutatott fajjal együtt faj fordul elő az eddigi gyűjtésekben, mely lényegesen nagyobb az átlagnál. A terület az erőteljes aranyvessző fertőzöttség ellenére kifejezetten jó állapotúnak tekinthető. A láprétek jó karakterfajai jellemzik a fajegyüttest. A viszonylag ritka, hazánk ban elsődlegesen a Bakonyalja értékes láprétjeire jellemző Pardosa maisa vezeti az egyedszám rangsort. Rajta kívül több figyelmet érdemlő faj is szerepel még a listában ( Pocadicnemis juncea, Crustulina sticta, Mysmenella jobi).. táblázat: A VI. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Pókfajok GH_LIFE_VI (..5..) Pardosa maisa Hippa & Manilla,8 Piratula hygrophila (Thorell, 87) Pardosa paludicola (Cleck, 757) Liocranoeca striata (Kulczynsky, 88) Arctosa lutetiana (Simon, 87) Ozyptila simplex (O.P.Cambridge, 87) Zelotes latreillei (Simon, 878) Pardosa alacris (C. L. Koch, 8) Micaria pulicaria (Sundevall, 8) Pardosa prativaga (L. Koch, 87) Trochosa terricola Thorell, 85 Crustulina sticta O.P.Cambridge, 8 Pachygnatha clercki Sundevall, 8 Trochosa ruricola (De Geer, 778) Zora spinimana (Sundevall, 8) Agroeca brunnea (Blackwall, 8) Drassodes pubescens (Thorell, 85) Trichoncus affinis Kulczynski, 89 Alopecosa pulverulenta (Clerck, 757) Arctosa leopardus (Sundewall, 8) Aulonia albimana (Walckenaer, 85) Clubiona diversa OPCambridge, 8 Euryopis flavomaculata (C. L. Koch, 8) Hahnia pusilla C. L. Koch, 8 Ozyptila trux (Blackwall, 8) Phrulolithus festivus (C. L. Koch, 85) Pocadicnemis juncea Locket & Millidge, 95 Egyedszám

61 Pókfajok GH_LIFE_VI (..5..) Trachyzelotes pedestris (C. L. Koch, 87) Zelotes apricorum (L. Koch, 87) Mysmenella jobi (Kraus, 97) Összes egyedszám: Egyedszám 5. táblázat: A. évi téli mintavételezés (VI. mintavételi hely) eredménye (Pókok) Faj (Téli minta) Centromerus sylvaticus (Blackwall, 8) Bathyphantes gracilis (Blackwall, 8) Zora armillata Simon, 878 Csak télen VI. 7 9 Bogarak A mintavételi helyek közül ezt a területet tekinthetjük a legnedvesebb élőhelynek. A téli csapdázás során 5 faj került elő, mellyel a leggazdagabb volt a terület. A tavaszi gyűjtéskor is itt fogtuk meg a legtöbb fajt () (. táblázat). A többi, főként szárazabb klímájú mintaterületektől teljesen eltér az élőhely fajszerkezete. Gyakorlatilag alig van átfedés a többi terület taxonjával. Egyértel műen a nedvesség határozza meg a bogarak előfordulását. Igazán bolygatást jelző faj a zafír közfutó (Amara saphyrea), mely sokszor mezőgazdasági területeken fordul elő, ahol tömeges is lehet. Gyakori faj még a közönséges hangyászholyva (Drusila canaliculata), mely hangyabolyok közelében él, ahol mohában, kövek alatt, lehullott levelek alatt tartózkodik. A nedvességet jelzik az Agonum fajok, melyek mindegyike vizenyős helyeken mocsarakban, lápokban, folyó vagy patakpartok menti élőhelyeken fordulnak elő. A ragyás futrinka (Carabus cancellatus) a második a dominancia rangsorba. A védett faj csak itt került elő, összesen példánya. Élőhelyekben kevésbé válogatós, de csak az egyenletes páratartalmú és megfelelően nedves terü leteken tenyészik. A síkságon keményfa és puhafa ligeterdőkben él, de a bükkös zónáig is felhú zódhat. A száraz területeket elkerüli. A terület nedvességét jelzi az atlaszfutó (Drypta dentata) előkerült három példánya is. A nemzetség egyetlen hazai faja a nedves rétek gyepszintjének jellegze tes tagja. Az ásófutrinkák leggyakoribb tagja az apró ásófutrinka (Dyschirius globosus), mely szintén a nedves élőhelyeket kedveli. példánya került meg.. táblázat: A VI. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Bogárfajok GH_LIFE_VI (..5..) Bembidion mannerheimi Sahlberg, 87 Carabus cancellatus Illiger, 798 Oxypselaphus obscurus (Herbst, 78) Silpha tristis Illiger, 798 Phosphuga atrata (Linnaeus, 758) Dyschirius globosus (Herbst, 78) Drusilla canaliculata (Fabricius 787) Pterostichus vernalis (Panzer, 795) Egyedszám 7 9

62 Bogárfajok GH_LIFE_VI (..5..) Pterostichus strenuus (Panzer, 79) Poecilus versicolor (Sturm, 8) Bradycellus caucasicus (Chaudoir, 8) Amara communis (Panzer, 797) Drypta dentata (P.Rossi, 79) Pterostichus melanarius (Illiger, 798) Agonum elongatum Fischer von Waldheim 8 Agonum viduum (Panzer, 79) Badister sodalis (Duftschmid, 8) Trichocellus placidus (Gyllenhal, 87) Agonum afrum (Duftschmid, 8) Agonum duftschmidi J. Schmidt 99 Amara convexior Stephens, 88 Amara saphyrea Dejean, 88 Bradycellus csikii Laczó, 9 Pterostichus diligens (Sturm, 8) Pterostichus leonisi Bonelli 8 Stenolophus teutonus (Schrank, 78) Összes egyedszám: Egyedszám 5 Hangyák Kevés fajú hangyaközösség, amelyet három jellemzően higrofil faj (Lasius niger, Myrmica rubra, Myrmica scabrinodis) ural, mennyiségi értelemben kiegyenlített módon (egyik sincs szuperdomináns pozícióban) (. táblázat). Utóbbi általában régóta fennálló kompetíciós kölcsönhatásrendszerre, tartósabban beállt hangyaközösségre utal. A folytatódó monitorozás során további fajok is előkerülhetnek. A fenti fajhármas gyakran természetesebb növényzetű üde réteken is hasonló kö zösségi szerepet tölt be, vagyis az abiotikus élőhelyi (különösen hidrológiai) paraméterek által itt erősen befolyásolt hangyaközösség szerkezetére nem gyakorol jelentős hatást az özönnövény (aranyvessző) jelenléte. A természetvédelmi kezelés várható hatásáról: ideális esetben a jól sikerült özönnövényirtás nem jelent komoly zavarást a hangyaközösség számára, így annak mivel az abiotikus környezeti paraméterek erős hatása továbbra is hasonló marad nem változik jelentősen a szerkezete.. táblázat: A VI. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Hangyafajok Egyedszám GH_LIFE_VI (..5..) Lasius niger (Linnaeus, 758) Myrmica rubra (Linnaeus, 758) 7 Myrmica scabrinodis Nylander, 8 Camponotus vagus (Scopoli, 7) n Lasius psammophilus Seifert, 99 Összes egyedszám: 7 Jelmagyarázat: A táblázatban n jelzéssel a fogott nőstények jelöltek. Az alkalmas fészekrakó helyet kereső, jól repülő nőstények képezik a hangyapopulációk nagyobb távolságra is elvándorolni képes részét, ám jelenlétük nem bizonyítja a tartós megtelepedést.

63 Egyenesszárnyúak ben az erősen nádasodó és aranyvesszővel fertőzött, jellegtelen üde gyepen kis egyedszámú mesohygrophil igényű egyenesszárnyúegyüttest találtunk. ban egy megváltozott növényzetszerkezetben a láprétek együtteseinek karakterfajaira, ill. mesophil fajokra épülő együttes fordult elő a területen. A domináns fajokat idén is a Conocephalus discolor, a Chrysochraon dispar és a Chorthippus parallelus jelentette, de mellettük több más hasonló igényű faj (Metrioptera roeselii, Chorthippus dorsatus, Euthystira brachyptera) is előfordult. Xerophil fajok (Chorthippus brunneus, Calliptamus italicus, Chorthippus mollis, Chorthippus biguttulus) is előfordultak, de csak alárendelten, ami azt jelzi, hogy az élőhely egyenesszárnyú szempontú ökológiai állapota javulni látszik. Életformatípus összetétel tekintetében és mintavételi eredményei között nincs számottevő különbség, mindkét évben a pratinicol fajok uralták magasan az együttest, ban a graminicol fajok kismértékű jelenléte is érzékelhető volt ( 8. ábra). Ökotípusösszetétel tekintetében számottevő különbség nem mutatkozott a két év adatsorai között ( 8. ábra). A területkezelésben jelentős változás volt tapasztalható a vizsgálati időszakon belül. A ben kezeletlen gyomos üde gyepen ban kezelések (kaszálás az augusztusi mintavételi időszakot megelőzően) kezdődtek....7 VII. mintavételi hely Mintavételi terület kódja: ZOOAP7 Élőhelytípus: Nyílt homokpusztagyep) Talajfelszíni állatközösségek Pókok 5 faj egyedét gyűjtötték a csapdák (. táblázat). A téli mintavételek megsemmisültek, így ez a szerény mintanagyság áll rendelkezésünkre. A faj, és egyedszám egyaránt elmaradt a várakozástól. Ránézésre többet ígért a terület. Az egyedszá mok egyenletessége, illetve több tipikus homoki faj megléte alapján mindenképpen további vizsgálatra érdemes. Nem zárható ki, hogy a hasonló gyepekben tapasztalt magasabb fajszám a mér sékelten nagyobb mértékű zavarásnak köszönhető. Ez a gyep viszonylag távol esik az utaktól és az egyéb zoológiai megfigyelések alapján jó referenciaterület lehet a későbbiekben. A kimutatott fajok közül elsősorban a Theridion uhligi emelendő ki, de a Kisalföldön relatív ritka Berlandina cinerea, mint psammofil faj is jó adat.. táblázat: A VII. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Pókfajok GH_LIFE_VII (..5..) Alopecosa cuneata (Clerck, 757) Zelotes electus (C. L. Koch, 89) Thanatus arenarius L. Koch, 87 Xysticus kochi Thorell, 87 Pardosa alacris (C. L. Koch, 8) Alopecosa sulzeri (Pavesi, 87) Berlandina cinerea (Menge, 87) Egyedszám

64 Pókfajok GH_LIFE_VII (..5..) Callilepis nocturna (Linnaeus, 758) Malthonica campestris (C.L. Koch, 8) Micaria coarctata (Lucas, 8) Micaria dives (Lucas, 8) Pardosa bifasciata (C. L. Koch, 8) Theridion uhligi Martin, 97 Zelotes longipes (L. Koch, 8) Zora spinimana (Sundevall, 8) Összes egyedszám: Egyedszám Bogarak A hetedik mintvételi területen a téli mintavétel teljesen megsemmisült. Így a. évi tavaszi minta az első adatközlés a területről ( 5. táblázat). Előzetesen jó természetességű homoki élőhelyet feltételeztünk. A dominanciasor első tagja a sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum), mely három területet leszámítva mindenhol jelen volt és a legtöbb helyen a domináns fajok között szerepel. A dominancia sorban a homoki fémfutó (Harpalus servus) a második, melynek jelenléte a természetesebb homoki gyepekre utal. A mintavételi terület közül egyedül innen került elő a fokozottan védett magyar futrinka ( Carabus hungaricus). Jelenléte a terület természetességét vetíti elő. Ritka megkerülése elsősorban az állat fenológiájára vezethető vissza. Az őszi ivarérésű fajnak tavasszal legfeljebb véletlenszerűen áttelelt példányaival találkozhatunk. A száraz élőhelyeket kedvelő faj a keskeny fémfutó (Harpalus subcylindricus), melyből egy példány került elő. Inkább sztyeppterületekre jellemző, többnyire ritka fajunk, mely a rövidfüvű szikesedő területekről is ismert. A bársonyos kiscserebogár (Maladera holosericea), az előző fajokénál gyakoribb megjelenésű, homokhoz köthető, főleg a DunaTisza közén fordulnak elő. Egy példánya került elő a közönséges pejbogárnak (Omophlus proteus), mely elsősorban a déli kitettségű szárazabb klímájú hegy és dombvidékek galagonyáin, tölgyein és kőrisein él. 5. táblázat: A VII. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Bogárfajok GH_LIFE_VII (..5..) Opatrum sabulosum (Linnaeus, 7) Harpalus servus Duftschmid, 8 Carabus hungaricus Fabricius, 79 Harpalus subcylindricus Dejean, 89 Maladera holosericea (Scopoli, 77) Omophlon proteus Kirsch 89 Parophonus maculicornis (Duftschmid, 8) Strophosoma faber (Herbst, 78) Összes egyedszám: Egyedszám 7 7 Hangyák Természetközeli állapotú, típusos, átlagosnak tekinthető kisalföldi homokpusztai hangyaközösség (. táblázat). A dunatisza közi (kevésbé fásodott) homoki gyepeknél, illetve a kisalföldi homoki

65 gyepek legjobb állapotú reprezentánsainál valamivel kisebb fajszámú, és a kevéssé egyenletes eloszlású egyedszámoknak is köszönhetően kisebb diverzitású hangyaközösség. Ezzel kapcsolatban a mintavételezés fogási eredményekre gyakorolt esetleges hatásáról lásd az I. mintaterületnél írottakat. Igen jellemző a Lasius psammophilus (mennyiségi értelemben vett) dominanciája. A szubdomináns Plagiolepis vindobonensis ugyancsak típusos, karakterisztikus faja a kisalföldi természetes homoki szárazgyepeknek. Fás növényzet közelségére utal a Formica fusca és a Camponotus vagus megjelenése.. táblázat: A VII. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Hangyafajok GH_LIFE_VII (..5..) Lasius psammophilus Seifert, 99 Plagiolepis vindobonensis Lomnicki, 9 Camponotus vagus (Scopoli, 7) Formica fusca Linnaeus, 758 Solenopsis fugax (Latreille, 798) Tetramorium caespitosum (Linnaeus, 758) Összes egyedszám: Egyedszám 7 Egyenesszárnyúak A es vizsgálatok is azt mutatták, hogy a lokális egyenesszárnyúegyüttes jó állapotú zárt homoki sztyeprétet jelez. Számottevő különbséget az előző évben feltárt fajkészlethez képest ban sem tapasztaltunk. Ezúttal is homoki karakterfajok, ill. nyílt homoki gyepekben tipikus fajok dominálták az együttest (Calliptamus barbarus, Euchorthippus declivus, Dociostaurus brevicollis). A kísérőfajok között is több homoki karakterfaj került elő (Euchorthippus pulvinatus, Stenobothrus fischeri), de kis egyedszámban fogtunk általános szárazgyepi (Calliptamus italicus), félszárazgyepi (Euthystira brachyptera, Stenobothrus lineatus, Decticus verrucivorus), ill. tág ökológiai valenciájú (Chorthippus brunneus, Chorthippus mollis) fajokat is. Az életformaösszetétel tekintetében hasonlóan az előző évben tapasztaltakhoz ezen a részterületen az idei évben is megmutatkozott a psammophil és pseudopsammophil fajok erőteljes dominanciája (8. ábra). Ökotípusösszetétel tekintetében sem látható különbség a két év között: thermophil fajoknak csaknem monodominanciája nyilvánul meg mindkettőben (8. ábra). A kvadrát területén a beavatkozások néhány facsoport, ill. cserje eltávolítására korlátozódtak, a környező területek erdőátalakításainak egyik közelítő útja ugyanakkor a gyepterületen át húzódott, így az taposási és degradációs károkat hagyott maga mögött egy 5 méter széles sávban. 5

66 ...8 VIII. mintavételi hely Mintavételi terület kódja: ZOOAP8 Élőhelytípus: Spontán erdősödő zárt homoki sztyepprét Talajfelszíni állatközösségek Pókok faj egyedét gyűjtötték a csapdák ( 7. táblázat). A talajfelszíni pókok jól mutatják az élőhely erdősült jellegét. A döntően nyírből és erdeifenyőkből álló fásszárú vegetáció kellően nyílt ahhoz, hogy fejlett gyepszint jellemezze az területet. A faj készletben a tipikus erdei és gyepi fajok egyaránt jelen vannak. A sárgafoltos gyászfarkaspók (Pardosa alacris) viszonylag magas egyedszáma jelzi az erdősültséget, de kisebb egyedszámmal más erdei fajok is kísérik (Panamomops latifrons, Zelotes apricorum, Harpactea rubicunda). Egyedszámukat tekintve kisebbségben vannak a gyepi fajok. 7. táblázat: A VIII. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Pókfajok GH_LIFE_VIII (..5..) Pardosa alacris (C. L. Koch, 8) Alopecosa cuneata (Clerck, 757) Panomomops latifrons Miller 959 Arctosa lutetiana (Simon, 87) Zora spinimana (Sundevall, 8) Silometopus bonessi Casemir, 97 Alopecosa sulzeri (Pavesi, 87) Zodarion rubidum Simon, 9 Alopecosa accentuata (Latreille, 87) Drassylus praeficus (L. Koch, 8) Harpactea rubicunda (C. L. Koch, 88) Ozyptila scabricula (Westring, 85) Centromerus sylvaticus (Blackwall, 8) Crustulina guttata (Wider, 8) Euryopis quinqueguttata Thorell, 875 Evarcha laetabunda (C. L. Koch, 8) Hahnia pusilla C. L. Koch, 8 Haplodrassus signifer (C. L. Koch, 89) Mangora acalypha (Walckenaer, 8) Phrurolithus minimus C.L. Koch, 89 Thanatus arenarius L. Koch, 87 Zelotes apricorum (L. Koch, 87) Zelotes latreillei (Simon, 878) Összes egyedszám: Egyedszám A téli mintavétellel egy közös faj, így összesen eddig 5 faj ismert erről az élőhelyről.

67 8. táblázat: A. évi téli mintavételezés (VIII. mintavételi hely) eredménye (Pókok) Faj Centromerus sylvaticus (Blackwall, 8) Sintula spiniger (Balogh, 95) Tegenaria agrestis (Walckenaer, 8) Összes egyedszám Egyedszám 5 Bogarak A. évi téli mintavételezés során nem mutattunk ki bogarakat a területről. Az idei tavaszi gyűjtés során négy fajnak 9 egyedét fogták a csapdák ( 9. táblázat). A fajok közül öt példánnyal a kétgödrös trágyabogár (Diastictus vulneratus), volt a domináns faj. A bogár az alföldi homokos területek lakója. Európai elterjedésű hazánkban többfelé megtalálható, de ritka. Az Alföldi homokvidékek és dolomitgyepek egyik jellemző faja. A mintavételi terület közül csak itt, illetve a II. mintavételi helyről a nyílt homokpusztáról került elő. A sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) két példányával a második a dominancia sorban. Kimondottan bolygatást jelző faj, ahogy a közönséges sutabogár (Hister quadrimaculatus) is, hazánkban mindenfelé elterjedt. Ugyancsak gyakori faj a közönséges hangyászholyva (Drusila canaliculata), mely hangyabolyok közelében él, ahol mohában, kövek alatt, lehullott levelek alatt tartózkodik. 9. táblázat: A VIII. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Bogárfajok GH_LIFE_VIII (..5..) Diastictus vulneratus (Sturm, 85) Opatrum sabulosum (Linnaeus, 7) Drusilla canaliculata (Fabricius 787) Hister quadrimaculatus Linnaeus, 758 Összes egyedszám: Egyedszám 5 9 Hangyák Természetközeli állapotú kisalföldi homokpusztai hangyaközösség. Kiegyenlített közösségszerkezetben uralja (mennyiségi értelemben értve az uralást, nem kompetíciós kölcsönhatás jelzőjeként) négy, homokpusztákra jellemző faj (Lasius psammophilus, Myrmica sabuleti, Plagiolepis vindobonensis, Tapinoma madeirense) (. táblázat). A fátlan homokpusztákon jellemzően a Lasius psammophilus a legabundánsabb faj, itt viszont, jól értelmezhetően az erdősödés következtében, felzárkózik mellé a Myrmica sabuleti. Utóbbi az olyan nyílt erdőket is kedveli, amelyekből a Lasius psammophilus már kiszorul, a fás növényzet jelenléte tehát jósolhatóan növeli kompetíciós erejét. Amennyiben beavatkozás nélkül folytatódik a beerdősödés, az erdei fajok fokozódó jelenlétére, a Myrmica sabuleti egyedszámának további gyarapodására, a nyílt homoki gyepek fajainak lassú visszaszorulására lehet számítani. 7

68 . Táblázat: A VIII. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Hangyafajok Egyedszám GH_LIFE_VIII (..5..) Myrmica sabuleti Meinert, 8 75+n Lasius psammophilus Seifert, Tapinoma madeirense Forel,895 5 Plagiolepis vindobonensis Lomnicki, 9 5 Tetramorium caespitosum (Linnaeus, 758) Camponotus vagus (Scopoli, 7) Lasius paralienus Seifert, 99 Solenopsis fugax (Latreille, 798) Összes egyedszám: Jelmagyarázat: A táblázatban n jelzéssel a fogott nőstények jelöltek. Az alkalmas fészekrakó helyet kereső, jól repülő nőstények képezik a hangyapopulációk nagyobb távolságra is elvándorolni képes részét, ám jelenlétük nem bizonyítja a tartós megtelepedést. Egyenesszárnyúak ben a nyírrel és nyarakkal erdősödő zárt homoki sztyepréten általános elterjedésű, zártabb gyepekhez kötődő (pratinicol) fajokra épülő együttest találtunk, melynek elemei főképp tágtűrésű szárazgyepi fajok voltak (Chorthippus brunneus, Chorthippus biguttulus, Chorthippus mollis). A as teljes szezonos adatgyűjtés alapján lokális egyenesszárnyúegyüttesként egy extrém mértékben nyílt szárazgyepekben jellemző fajok (Calliptamus italicus, Euchorthippus declivus) által dominált együttes rajzolódott ki, amelyben azonban jelentős számmal fordulnak elő kísérőfajok is. Ezek között találunk a korábban említett tágtűrésű fajok közé tartozókat (Chorthippus mollis, Chorthippus brunneus, Omocestus haemorrhoidalis). jó természetességi állapotú sztyeprétekre jellemzőket (Stenobothrus lineatus, Chorthippus dichrous), vertikálisan strukturált gyepekhez, erdőszegélyekhez kötődőket (Leptophyes albovittata, Oecanthus pellucens), de természetvédelmi és állatföldrajzi szempontból jelentőset is (Calliptamus barbarus) is. A két év közötti fenti különbségek az együttes életformaösszetételében is jelentkezik. A vertikáli san strukturált gyepekhez kötődő pratinicol fajok részaránya csökkent, a nyílt száraz gyepek graminicol fajai előrenyomultak (8. ábra). Az ökológiai igények tekintetében is látható változás: a mérsékeltenthermophil fajok visszaszorulása és a thermophil fajok korábbi mértéknél is jóval számottevőbb részesedése vált jellemzővé (8. ábra). Az élőhely állapotában változás az alapfelvételezés időszakában nem volt tapasztalható. 8

69 ...9 IX. mintavételi hely Mintavételi terület kódja: ZOOAP9 Élőhelytípus: Jellegtelen száraz gyep Talajfelszíni állatközösségek Pókok faj egyedét gyűjtötték a csapdák (. táblázat).. táblázat: Az IX. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Pókfajok GH_LIFE_IX (..5..) Alopecosa cuneata (Clerck, 757) Arctosa lutetiana (Simon, 87) Zodarion rubidum Simon, 9 Hahnia nava (Blackwall, 8) Zelotes electus (C. L. Koch, 89) Zelotes latreillei (Simon, 878) Alopecosa sulzeri (Pavesi, 87) Phrulolithus festivus (C. L. Koch, 85) Silometopus bonessi Casemir, 97 Talavera aequipes (O. P.Cambridge, 87) Trochosa ruricola (De Geer, 778) Clubiona diversa OPCambridge, 8 Trichoncus hackmani (Millidge, 95) Alopecosa accentuata (Latreille, 87) Drassylus pusillus (C. L. Koch, 8) Pardosa alacris (C. L. Koch, 8) Thanatus arenarius L. Koch, 87 Trachyzelotes pedestris (C. L. Koch, 87) Trichoncus affinis Kulczynski, 89 Trochosa terricola Thorell, 85 Xysticus kochi Thorell, 87 Zelotes longipes (L. Koch, 8) Összes egyedszám: Egyedszám 9 A téli mintavétel négy fajából nem fogtunk a tavaszi gyűjtésnél, így együttesen pókfajról van adatunk (. táblázat). A vizsgált gyep a jellegtelen száraz gyepbe sorolása kissé méltatlan. Bár igazán ritka fajok nem kerültek elő, de egy jól szintezett, csaknem teljesen zárt, természetközeli gyepről van szó. Megjegyzendő, hogy ben mind lárva, mind pedig imágóként megfigyeltük a magyar futrinkát is ebben a gyepben. A fakészlet és az abundancia értékek alapján egyaránt a jobb gyepek közé érde mes sorolni. 9

70 . táblázat: A. évi téli mintavételezés (IX. mintavételi hely) eredménye (Pókok) Faj Centromerus sylvaticus (Blackwall, 8) Sintula spiniger (Balogh, 95) Bathyphantes gracilis (Blackwall, 8) Walckenaeria capito (Westring, 8) Összes egyedszám: Egyedszám Bogarak A téli mintavételezés során két fajt mutattunk ki a területről (. táblázat). A fokozottan védett magyar futrinka (Carabus hungaricus) lárvája került elő, illetve a kis simakarmúfutó (Olisthopus sturmi), ami a tavaszi csapdákból is megkerült. Ez a faj a magyar futrinkához hasonlóan a száraz, nyílt helyeket kedveli, hazánkban kimondottan ritka, idáig főként sziklagyepekből volt ismert. Ez idáig a Gönyűierdő területén belül is csak innen vált ismertté. A dominancia rangsor élén a sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) áll, mely az előző fajjal szemben inkább a degradáltabb élőhelyeket részesíti előnyben. A faj gyakorisága a mintaterületeken, inkább az alacsony fogási eredmények miatt szembetűnőbb. A két Harpalus faj a száraz gyepek lakója, a pontsoros fémfutó (Harpalus rubripes), előszeretettel fordul elő száraz gyepekben, így homokon is találkozhatunk vele. A keskeny fémfutó (Harpalus subcylindricus), kimondottan száraz élőhelyeket részesít előnyben. A leginkább természetes élőhelyekre jellemző fajból mindössze egy példányt fogtunk. Inkább sztyeppterületekre jellemző, többnyire ritka fajunk, mely a rövidfüvű szikesedő területekről is ismert. Ez utóbbi faj volt gyakoribb a mintavételi helyeken. Élőhelyváalsztását tekintve a pusztai tartfutó (Calathus erraticus) jelenléte is kivánatos, mivel a száraz, homoki gyepeket részesíti előnyben. A piroslábú közfutó (Amara aenea) és a rezes gyászfutó (Poecilus cupreus), már kevésbé mutat élőhelypreferenciát. Tágtűrésű fajok, melyek eltérő környezeti igényű élőhelyeken is tömegesen megjelenhetnek.. táblázat: A IX. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Bogárfajok GH_LIFE_IX. (..5..) Opatrum sabulosum (Linnaeus, 7) Harpalus subcylindricus Dejean, 89 Harpalus rubripes (Duftschmid, 8) Amara aenea (De Geer, 77) Calathus erratus (Sahlberg, 87) Olisthopus sturmi (Duftschmid, 8) Poecilus cupreus (Linnaeus, 758) Összes egyedszám: Egyedszám 5 Hangyák Viszonylag fajszegény, a természetes homokpusztákétól eltérő összetételű hangyaközösség (. táblázat). Az a széles ökológiai tűrőképességű Lasius paralienus uralja (mennyiségi értelemben) szuperdomináns pozícióban, amely gyakran más fajok gyengülő kompetíciós nyomását kihasználva képes ebbe a közösségszerkezeti pozícióba jutni. Versenyelőnyének oka egyaránt lehet az élő7

71 hely (abiotikus vagy egyéb fontos paramétereket illetően) átmeneti jellege, vagy az élőhelyet érő valamilyen (emberi vagy természetes) zavarás. Mellette a Formica sanguinea szintén széles ökológiai tűrőképességű, nemzetségében meleg és szárazságtűrőnek számító, erős kompetíciós képességű faj. A harmadik érdemi közösségalkotó a Tapinoma madeirense, a nem extrém abiotikus adottságú (nem szélsőségesen nyílt, száraz és forró) szárazgyepek általánosan elterjedt lakója, a térségbeli homokpuszták jellemző hangyája. Amennyiben a jövőben nő az élőhely természetessége, hangyaközössége várhatóan közeledni, hasonulni fog a környékbeli természetesebb homokpusztai élőhelyekéhez.. táblázat: Az IX. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Hangyafajok GH_LIFE_IX. (..5..) Lasius paralienus Seifert, 99 Tapinoma madeirense Forel,895 Formica sanguinea Latreille, 798 Solenopsis fugax (Latreille, 798) Formica rufibarbis Fabricius, 79 Myrmica sabuleti Meinert, 8 Összes egyedszám: Egyedszám Egyenesszárnyúak A es alapállapotfelvételezés során inkább a nyílt száraz gyepekre jellemző egyenesszárnyúegyüttest találtunk a kvadrát jellegtelen száraz gyepén. Ehhez képest a as, teljes szezont fel ölő vizsgálatok egy jobb természetességi állapotú, fajgazdagabb együttest tártak fel. A közösséget ezúttal is a nyílt száraz gyepekre jellemző Calliptamus italicus és Euchorthippus declivus dominálta, de számottevő részesedéssel volt jelen benne a félszáraz gyepekre jellemző Euthystira brachyptera is. További fajok höz hasonlóan az idei évben is csak nagyon alárendelten voltak jelen, viszont változatos mikroklímával rendelkező mikroélőhelyhálózat lokális jelenlétére utalnak: a korábban is jelzett tágtűrésű fajok (Chorthippus biguttulus, Chorthippus mollis, Chorthippus brunneus) és újonnan kimutatott homoki karakterfaj (Platycleis montana) mellett a hygrophil (Conocephalus discolor), a mesophil (Stenobothrus lineatus, Chorthippus parallelus), a gazdag vertikális növényzetisruktúrához kötődő (Phaneroptera nana, Oecanthus pellucens, Metrioptera bicolor, Platycleis albopunctata) élőhelyigény is megjelenik az együttesben. Az életformatípusok tekintetében a két év között számottevő különbség nincs, a pratinicol és graminicol fajok részesedése továbbra is kiegyensúlyozott, a graminicol fajok részaránya kissé nőtt, ill. megjelent a pseudopsammophil életformatípus ( 8. ábra). Ökológiai igény tekintetében a thermophil és a mérsékeltenthermophil fajok továbbra is magasan uralják az együttest ( 8. ábra). A gyep természetességi állapotában számottevő változás nem következett be, ban is leginkább gyomos száraz gyepként minősíthető ez az egyenesszárnyúélőhely. 7

72 ... X. mintavételi hely Mintavételi terület kódja: ZOOAP Élőhelytípus: Zárt homoki sztyeprét (másodlagos) Talajfelszíni állatközösségek Pókok faj 8 egyedét gyűjtötték a csapdák ( 5. táblázat). A téli gyűjtés során ez az élőhely bizonyult a legmagasabb fajszámúnak és fajkészlete is kimon dottan értékes volt. Az akkor kimutatott 8 fajjal (nincs közös) a kimutatott fajok száma. A szá raz gyepek között ez a legmagasabb érték (. táblázat). 5. Táblázat: A X. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Pókfajok GH_LIFE_X (..5..) Zelotes longipes (L. Koch, 8) Alopecosa cuneata (Clerck, 757) Zelotes electus (C. L. Koch, 89) Hahnia nava (Blackwall, 8) Pardosa bifasciata (C. L. Koch, 8) Drassodes pubescens (Thorell, 85) Talavera aequipes (O. P.Cambridge, 87) Arctosa lutetiana (Simon, 87) Phrurolithus festivus (C. L. Koch, 85) Alopecosa accentuata (Latreille, 87) Alopecosa sulzeri (Pavesi, 87) Berlandina cinerea (Menge, 87) Callilepis nocturna (Linnaeus, 758) Ceratinella brevis (Wider, 8) Crustulina guttata (Wider, 8) Drassodes lapidosus (Walckenaer, 8) Haplodrassus signifer (C. L. Koch, 89) Metopobactrus prominulus (O.P.Cambridge, 87) Micaria dives (Lucas, 8) Pardosa alacris (C. L. Koch, 8) Phlegra fasciata (Hahn, 8) Silometopus bonessi Casemir, 97 Thanatus formicinus (Clerck, 757) Összes egyedszám: Egyedszám A nyári mintavétel is hozott faunisztikai szempontból kiemelhető eredményt. A Metopobactrus prominulus egy hím példányát érdemes említeni. Magyarországról eddig csak a FelsőTiszavidékről volt adata. Nagyon ígéretes, hogy a projekt újragyepesítési kísérletei a közelben vannak, így a fajok betelepülése szempontjából is jelentős lehet ennek a jó természetességű gyepnek a szerepe. 7

73 . táblázat: A. évi téli mintavételezés (X. mintavételi hely) eredménye (Pókok) Faj (Téli minta) Centromerus sylvaticus (Blackwall, 8) Sintula spiniger (Balogh, 95) Meioneta rurestris (C. L. Koch, 8) Araeoncus humilis (Blackwall, 8) Improphantes geniculatus (Kulczyński, 898) Stemonyphantes lineatus (Linnaeus, 758) Parasyrisca arrabonica Szinetár & Eichardt, 9 Trichopterna cito (O. P.Cambridge, 87) Csak télen X. 5 Bogarak A téli mintavételezés során innen is előkerült a magyar futrinka (Carabus hungaricus) lárvája, illetve a nagyon gyakori közönséges fürgebogár (Anthicus anthericus) (7. táblázat). Ennek a fajnak tavasszal is megkerült egy példánya. Közönséges fajként a legtöbb füves élőhelyen találkozhatunk vele. Ugyancsak tágtűrésű faj a piroslábú közfutó (Amara aenea) egy példánya került elő. A jobb fajok közé sorolhatjuk a pusztai tarfutót (Calathus erraticus) és a homoki fémfutót (Harpalus servus), melyek a természetesebb homoki gyepeket részesítik előnyben. 7. táblázat: A X. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Bogárfajok GH_LIFE_X. (..5..) Harpalus servus Duftschmid, 8 Amara aenea (De Geer, 77) Anthicus antherinus Linnaeus, 7 Calathus erratus (Sahlberg, 87) Összes egyedszám: Egyedszám Hangyák Egyelőre a térségbeli természetes homokpusztagyepeknél fajszegényebbnek bizonyuló (ebben tehát gyenge adottságú), de egyébként természetes összetételű hangyaközösség ( 8. táblázat). Ezzel kapcsolatban a mintavételezés fogási eredményekre gyakorolt esetleges hatásáról lásd az I. mintaterületnél írottakat. A környék homokpusztáinak karakterisztikus faja, a Lasius psammophilus (mennyiségi értelemben) szuperdomináns pozícióban uralja, mellette a Tapinoma madeirense szintén a kisalföldi természetes homoki szárazgyepekben gyakori, jellemző faj. A Formica cunicularia mindenféle típusú gyepben általánosan elterjedt, széles tűrőképességű faj, határozott élőhelyindikációs tulajdonság nélkül. A fákhoz kötődő Temnothorax interruptus faunisztikai érdekesség (lásd a fajjellemzést). A folytatódó monitorozás fogási eredményeiből kiderülhet, hogy a fajszegénység valós (és ennek akkor nyilván van valamilyen ökológiai magyarázata), vagy csak mintavételezési torzítás, amit a hosszabb idősoros fogási adatsor segít korrigálni. 7

74 8. táblázat: Az X. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Hangyafajok GH_LIFE_X. (..5..) Lasius psammophilus Seifert, 99 Tapinoma madeirense Forel,895 Temnothorax interruptus (Schenck, 85) Formica cunicularia Latreille, 798 Összes egyedszám: Egyedszám Egyenesszárnyúak A kvadrát területén előforduló másodlagos zárt homoki sztyeprét a es felvételezések alapján a gyomos száraz gyep jellemzőit mutatta. A as teljes szezonos vizsgálat inkább már egy gyomos homoki gyep egyenesszárnyúegyüttesét tárta fel, több homoki karakterfaj stabil, de kis egyedszámú állományával. Az együttest a Calliptamus italicus és az Euchorthippus declivus uralja, de benne számottevő részesedéssel fordulnak elő tágtűrésű, gyomvegetációra jellemző fajok (Chorthippus brunneus, Chorthippus biguttulus). Az említetteken túl a as vizsgálatok során számottevő részesedést ért el a jó természetességi állapotú sztyepréteken tipikus Stenobothrus lineatus, a félszáraz gyepekhez kötődő Chorthippus parallelus, valamint több homoki karakterfaj (Calliptamus barbarus, Stenobothrus fischeri, Platycleis montana). Életformatípusok tekintetében a pratinicol fajok uralma, de a graminicol fajok markáns jelenléte (8. ábra) továbbra is fennáll, viszont idén számottevő részesedéssel fordult elő a psammophil és a pseudopsammophil életformatípus. Az ökológiai igények szerinti összetétel tekintetében ban is a thermophil, a mérsékeltenthermophil és mesophil fajok kiegyensúlyozott előfordulása jellemezte az együttest, de a thermophil fajok részaránya magasabb, a mesophil fajok részaránya ala csonyabb volt, mint az előző évben (8. ábra). A gyep természetességi állapotában számottevő változás nem következett be, ban is leginkább jó természetességi állapotú zárt homoki gyepként minősíthető ez az egyenesszárnyúélőhely. 7

75 ... XI. mintavételi hely Mintavételi terület kódja: ZOOAP Élőhelytípus: Jellegtelen száraz gyep Talajfelszíni állatközösségek Pókok faj egyedét gyűjtötték a csapdák ( 9. táblázat). A téli mintavétel fajait is beszámítva fajt mutattunk ki eddig ebből a gyepből. 9. táblázat: Az XI. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Pókfajok GH_LIFE_XI (..5..) Alopecosa cuneata (Clerck, 757) Zodarion rubidum Simon, 9 Zelotes electus (C. L. Koch, 89) Aerulillus vinsignitus (Clerck, 757) Alopecosa accentuata (Latreille, 87) Haplodrassus signifer (C. L. Koch, 89) Pardosa bifasciata (C. L. Koch, 8) Thanatus arenarius L. Koch, 87 Alopecosa sulzeri (Pavesi, 87) Berlandina cinerea (Menge, 87) Callilepis nocturna (Linnaeus, 758) Micaria dives (Lucas, 8) Pardosa alacris (C. L. Koch, 8) Phylaeus chrysops (Poda, 7) Xerolycosa miniata (C. L. Koch, 8) Xysticus kochi Thorell, 87 Összes egyedszám: Egyedszám 9. táblázat: A. évi téli mintavételezés (XI. mintavételi hely) eredménye (Pókok) Faj Centromerus sylvaticus (Blackwall, 8) Sintula spiniger (Balogh, 95) Agyneta (Meioneta ) rurestris (C. L. Koch, 8) Araeoncus humilis (Blackwall, 8) Improphantes geniculatus (Kulczyński, 898) Pachygnatha degeeri Sundevall, 8 Csak télen Egyedszám 7 Egészében egy átlagos kisalföldi homoki gyepről van szó. Nagy valószínűséggel ebből van jelenleg területileg a legtöbb. Bár messzebb esik az utaktól mégis bolygatottságot mutat. 75

76 Erre utal a tavaszi, illetve téli mintavétel során előkerült néhány tipikus bolygatást jelző (részben agrobiont) faj megléte (Zodarion rubidum, Xysticus kochi, Pachygnatha degeeeri, Agyneta rurestris Araeoncus humilis). Jelen vannak a tipikus jó homoki fajok is, mint például a Pardosa bifasciata, Aerulillus vinsignitus és a Berlandina cinerea. Említést érdemel a piros ugrópók (Phylaeus chrysops) egy nőstényének megkerülése is. A Kisalföld homoki gyepjeiben viszonylag ritka, tipikus mediterrán fauna elem. (A középhegységek sziklagyepjeiben és lejtősztyeppjeiben hasonlóan jellemző, közös faj.) Bogarak A téli mintavételezés során nem mutattunk ki fajt. A. évi tavaszi csapdák is csak két fajt fog tak meg (. táblázat). A homoki fémfutót (Harpalus servus), mely a mintavételi helyek felében is jelen volt. Nem ritka fajunk, de homoki fajként kívánatos jelenléte. A sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) a másik előkerült faj. Az összes fogást figyelembe véve a leggyakoribb és a legtöbb élőhelyen jelenlévő bogár. Igazi generalista faj. A 9 előkerült példányával ezen az élőhelyen volt a leggyakoribb.. táblázat: A XI. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Bogárfajok GH_LIFE_XI. (..5..) Opatrum sabulosum (Linnaeus, 7) Harpalus servus Duftschmid, 8 Összes egyedszám: Egyedszám 9 5 Hangyák A természetes élőhelyekre jellemzőnél egyelőre fajszegényebbnek mutatkozó, érdekes összetételű hangyaközösség (. táblázat). Három meglehetősen eltérő karakterű faj fordul elő benne erősebb abundanciával, elég kiegyenlített tömegességi viszonyok mellett: a természetes homokpusztákra jellemző, meleg és szárazságkedvelő Lasius psammophilus, a lényegesen higrofilabb karakterű Lasius niger, amelynek jellemző élőhelyspektruma mezofil zárt gyepektől (üdébb sztyepprétektől) a kifejezetten erős vízhatás alatt álló élőhelyekig terjed, valamint a legszélesebb ökológiai tűrőképességű és élőhelyspektrumú, meglehetősen jó zavarástűrő Lasius paralienus. Az alárendelt szerepű Myrmica rubra ugyancsak higrofil karakterű, a Formica sanguinea viszont széles ökológiai tűrőképességű, nemzetségében mindazonáltal inkább meleg és szárazságtűrőnek számító faj. A pohárcsapdák fogási eredményeit egyenként is áttanulmányozva látható, hogy a leginkább eltérő ökológiai igényű fajok Lasius psammophilus és a higrofil karakterű Lasius niger és Myrmica rubra nem fordultak ugyanazon csapdákban elő. Előbbi faj a csapdasor (sorszámozás szerinti) elejénél volt jelen, utóbbiak a csapdasor végén kerültek elő. Elég valószínű tehát, hogy heterogén élőhelyszerkezet, hangyák szempontjából eltérő adottságú élőhelyrészletek találkozási zónája lett megmintázva, amely találkozási zónák száma meglehetősen nagy a természetes állapotú, érdemi domborzati változatossággal bíró homoki élőhelyen, lásd az I. és V. mintaterületnél írottakat is. Ebben a konkrét ütközőzónában három, domináns közösségi szerepet betölteni képes faj is nagy egyedsűrűséggel képviselteti magát, vélhetően közeli fészkeiknek köszönhetően. Az általuk kialakított könnyen csak a fészkek véletlenül kialakult közelségének köszönhető erős kompetíciós nyomás elegendő magyarázatul szolgálhat arra nézve, hogy a szegélyzónákra általában jellemzőkhöz képest miért fajszegényebb, kevésbé diverz a közösség, a gyengébb kompetitor fajok miért nem kerültek elő nagyobb számban (ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy egyáltalán nincsenek is je7

77 len, de mindenesetre legfeljebb az igen gyengén kimutatható sűrűségtartományban tartózkodnak ). Az észlelt közösségszerkezeti kép nem tekinthető tipikusnak (sokfelé hasonló módon megjelenőnek), és nem is biztos, hogy sokáig fennáll. Ha bármelyik domináns faj közeli kolóniája meggyengül, kipusztul valamilyen okból, a mutatkozó egyensúly felborulhat, és jelentős közösségszerkezeti változásokra kerülhet sor. (Ezért bár hangyaközösségek tipizálására kevéssé alkalmas is a mintaterület, ökológiailag mindenképpen érdekes a vizsgálati szituáció.). táblázat: A XI. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (5csapda/ nap) Hangyafajok Egyedszám GH_LIFE_XI. (..5..) Lasius niger (Linnaeus, 758) Lasius psammophilus Seifert, Lasius paralienus Seifert, 99 8 Myrmica rubra (Linnaeus, 758) Camponotus vagus (Scopoli, 7) n Formica sanguinea Latreille, 798 Myrmica sabuleti Meinert, 8 n Összes egyedszám: 97 Jelmagyarázat: A táblázatban n jelzéssel a fogott nőstények jelöltek. Az alkalmas fészekrakó helyet kereső, jól repülő nőstények képezik a hangyapopulációk nagyobb távolságra is elvándorolni képes részét, ám jelenlétük nem bizonyítja a tartós megtelepedést. Egyenesszárnyúak A es mintavételi területhez hasonlóan ben ebben a kvadrátban is azt tapasztaltuk, hogy a lokális egyenesszárnyúegyüttes a jellegtelen száraz gyepekben előforduló együttesek jellemzőit mutatja. Azonban már ekkor is számottevő részesedéssel voltak jelen olyan fajok a közösségben, amelyek előfordulása a természetközeli együttesekben is jellemző (Euchorthippus declivus, Calliptamus italicus). A as felvételekben már ez utóbbi fajok dominálták a lokális faunát, hozzájuk képest az összes többi faj lényegesen kisebb részaránnyal fordult elő. A kisebb részaránnyal előforduló fajok között főképp tágtűrésű (Chorthippus mollis, Chorthippus biguttulus, Chorthippus brunneus), félszáraz gyepekhez kötődő (Chorthippus parallelus, Chorthippus dichrous), ill. nyílt (Oedipoda caerulescens) és vertikálisan strukturált szárazgyepek (Oecanthus pellucens, Metrioptera bicolor) általános előfordulású fajait találtuk. A pratinicol fajok ben tapasztalt uralma ban nem jelentkezett, ezzel szemben a grami nicol fajok előretörése volt jellemző (8. ábra). Az ökológiai igények szerinti összetétel tekintetében továbbra is a thermophil, a mérsékeltenthermophil és mesophil fajok kiegyensúlyozott előfordulása jellemző, ban a thermophil fajok részaránya (a mérsékeltenthermophilok visszaszorulása mellett) jelentős mértékben nőtt (8. ábra). A gyep természetességi állapotában számottevő változás nem következett be, ban is leginkább gyomos száraz gyepként minősíthető ez az egyenesszárnyúélőhely. 77

78 .. Értékelés... A pókfauna értékelése A teljes mintavétel ( X 5 csapda X hetes gyűjtési időszakban) összesen 89 darab pók begyűjtését eredményezte. A befogott példányok közül 8 egyed volt faji szinten determinálható (adult) pók. A csak nem(zetség) (genus) vagy család szinten determinált példányokat nem vettük figyelembe az élőhelyek jellemzésénél, illetve összehasonlításánál. (Kivételt képeztek a Mysmenella jobi, az Atypus muralis, valamint a Mangora acalypha, melyek együttesen példányát bevontuk az elemzésekbe és az élőhelyek jellemzésébe is. Ezeknél a fajoknál a fiatal (juvenilis) állapot (illetve a korábbi gyűjtések ismerete) alapján is eldönthető a faji be sorolás.) Az 8 pók 9 fajt képviselt. A téli gyűjtéskor előkerült fajokkal együtt ez eddig pókfaj előfordulását jelenti a LIFE projekt területén. A család, illetve nem szintig határozható taxonok még hozzávetőlegesen minimum tíz további fajt képviselnek. A továbbiakban először azokat a fajokat ismertetjük, melyek természetvédelmi jelentőségük, ritkaságuk, vagy valamely egyéb szempontból kiemelést érdemelnek. Ezt követően élőhelyenként tárgyaljuk a fajegyütteseket. Végül az egyes mintavételi helyek faunájának hasonlóságát és néhány közösségi karakterisztikáját tárgyaljuk. A pókok fogási adatait és fő jellemzőit az alábbiakban közölt részletes adattábla tartalmazza. A táblázat elve és kategóriái megegyeznek a téli mintavételezésnél alkalmazottakkal. Az első két oszlopában megadtuk a faj magyarországi gyakoriságát, valamint az élőhelyi preferenciáját (T), annak természetessége szerint. A gyakoriság (Gy) esetében ritka (R), közepesen gyakori (KGY) és gyakori (GY) típusokba soroltuk a fajokat. A fajok besorolását az alábbiak alapján végeztük el:. Samu és Szinetár (999) faunalistájában szereplő hazai publikált adatok száma.. Loksa (99, 97, 98) munkáiban használt gyakorisági tipizálás.. Buchar (99) csehországi gyakorisági kategória rendszere.. Az MTA Növényvédelmi Kutatóintézet adatbázisa alapján számolt globális gyakoriság érték, mely az intézet arachnológiai adatbázisában szereplő mintegy húsz éves hazai gyűjtések összesített adatai alapján mutatja meg az adott faj előfordulási gyakoriságát a teljes mintavételben. 5. Hänggi és mtsi (995) a középeurópai pókokra kidolgozott művének hivatkozásai, annak a figyelembevételével, hogy a jelzett élőhelyek előfordulnak e Magyarországon.. A pókok hazai taxonómiai törzsadattárában szereplő gyakorisági típusok (Szinetár 5). Megjegyezzük, hogy ismereteink bővülésével jelen tanulmányban megadott gyakorisági besorolások számos faj esetében módosulhatnak a későbbiekben. A fajok természetességének tipizálásához elsődlegesen Buchar és Ruzicka () munkáját vettük alapul, de figyelembe vettük a fajok hazánkban tapasztalt élőhelyválasztását is, tekintettel arra, hogy egyes fajok élőhelypreferenciája eleve változhat eltérő földrajzi területen. Azoknál a fajoknál, amelyek nem szerepelnek a fenti munkában, eleve csak a hazai tapasztalatok alapján adtuk meg a faj természetességre vonatkozó besorolását. Buchar és Ruzicka () nyomán négy kategóriát alkalmaztunk: Természetes (T); Féltermészetes (FT); Bolygatott (B); Mesterséges (M). Természetszerű, hogy számos faj több ter mészetességi fokozatú élőhelyen is előfordulhat, így az idézett szerzők javaslatát követve mi is feltüntettük valamennyi típust, ha az jellemző a fajra, függetlenül attól, hogy eltérő gyakorisággal lehet képviselt egy faj a különböző mértékben bolygatott élőhelyeken. A as tavaszi mintavételben kimutatott pókfajok fogási adatait, valamint néhány jellemzőjét a. táblázat tartalmazza. 78

79 A legmagasabb egyedszámban (a relatív gyakorisági rangsor első faja), illetve a legtöbb minta vételben előkerült (a frekvencia rangsor első faja) pókfajok a LIFE projekt területén (. és. táblázat).. táblázat: A legnagyobb egyedszámban kimutatott pókfaj legnagyobb egyedszámban kimutatott faj Alopecosa cuneata (Clerck, 757) Pardosa alacris (C. L. Koch, 8) Zodarion rubidum Simon, 9 Arctosa lutetiana (Simon, 87) Hahnia nava (Blackwall, 8) Pardosa maisa Hippa & Manilla,8 Piratula hygrophila (Thorell, 87) Zelotes electus (C. L. Koch, 89) Pardosa paludicola (Cleck, 757) Zelotes latreillei (Simon, 878) pi,5,,75,7,5,,,,,,5. táblázat: A vizsgált élőhelyek legalább feléből kimutatott pókfajok A vizsgált élőhelyek legalább feléből kimutatott pókfajok Alopecosa cuneata (Clerck, 757) Pardosa alacris (C. L. Koch, 8) Zelotes electus (C. L. Koch, 89) Zodarion rubidum Simon, 9 Arctosa lutetiana (Simon, 87) Alopecosa sulzeri (Pavesi, 87) Hahnia nava (Blackwall, 8) Zelotes latreillei (Simon, 878) Phrurolithus festivus (C. L. Koch, 85) Pardosa bifasciata (C. L. Koch, 8) Xysticus kochi Thorell, 87 Thanatus arenarius L. Koch, 87 Frekvencia,9%,8%,8%,7% 7% 7% % 5% 5% 5% 5% 5%... A mintavételi helyek pókegyütteseinek közösségi karakterisztikái Az alábbi táblázat bemutatja a mintavételi terület talajfelszíni pókjainak legfontosabb jellemzőit. Az adatok kizárólag az ivarérett példányokon alapulnak ( 5. táblázat). 5. táblázat: A mintavételi helyek pkegyütteseinek karakterisztikái I. Fajszám 9 Egyedszám 9 Shannon diverzi,5 tás Egyenletesség,7 II. 9,79 III. 5,7 IV.,8 V. 5,95 VI. 5,5 VII. 5,55 VIII.,7 IX., X. 8,9 XI.,5,9,775,8,79,78,9,75,757,795,777 79

80 ... A mintavételi helyek összehasonlítása a talajfelszíni pókfauna alapján A vizsgált területek fajegyütteseinek hasonlósági viszonyait szemlélteti az. és 7. ábra. Az alkalmazott szimilaritási indexek a fajkészletet és annak egyedszámviszonyait egyaránt figyelembe vették. Az előzetes várakozásnak megfelelően néhány élőhely erőteljesen elüt a többitől. Ebben leglátványosabb a VIos jellegtelen üde gyep többitől elkülönülő pozíciója. Az élőhely fajkészletének elemzésekor már utaltunk rá, hogy a vizsgált lelőhelyek közül ez az egyetlen tipikus vizes élőhely. Az élőhely jelentősen gazdagítja a projekt területét. Feltételezhető, hogy a magasabb talajvízszint esetén, a mélyebb területeken, például a buckaközökben hasonló fauna élhetett. A két erdős élőhely (akácos, illetve erdősülő sztyepprét (nyíres)) viszonyában látható még jelentősebb elkülönülés a többi élőhelytől. A várakozással ellentétben a kékperjés jelenlegi állapotában már inkább a jellegtelen száraz gyepek közé sorolható, és ezt mutatja a helyzete is a klaszteranalízis, illetve ordináció ábráin egyaránt. Roppant érdekes az Ies nyílt homokpuszta helyzete. A két domináns hangyakövető búvópók kimagasló abundanciájának következtében ez az élőhely kilóg a homoki gyepek közül. A fajegyüttes szerveződését jelen esetben a hangyaközöséggel együtt érdemes továbbiakban vizsgálni és elemezni. Jelmagyarázat: sárga háromszög: I., II., VII., X. Jó állapotú nyílt (részlegesen záruló foltok) homoki gyepek; piros kereszt: III., IX., XI. Zavart, illetve jellegtelen száraz gyepek; zöld négyszög: V. Kiszáradó kékperjés láprét; zöld kereszt: IV., VIII. erdősülő sztyepprét (nyíres), illetve akácos; kék négyszög: VI. zsombékos, aranyvesszős nádas 8. ábra: A mintavételi hely hasonlósága BrayCurtis index alapján (GH LIFE talajfelszíni pókfauna felmérés,..5..) 7. ábra: A mintavételi hely ordinációja (NMDS BrayCurtis index). (GH LIFE talajfelszíni pókfauna felmérés,..5..)

81 8. ábra: A mintavételi területek fajszám értékei (pókfaj/5csapda/nap) (...5..) 9. ábra: A mintavételi területek egyedszám értékei (pók/5csapda/nap) ( (...5..) 8

82 . ábra: A mintavételi területek pókegyütteseinek fajdiverzitásai (...5..). ábra: A mintavételi területek pókegyütteseinek egyenletességértékei (...5..) 8

83 . táblázat: A as tavaszi mintavételben kimutatott pókfajok fogási adatait, valamint néhány jellemző értéke Kimutatott pókfajok Aerulillus vinsignitus (Clerck, 757) Agroeca brunnea (Blackwall, 8) Agroeca cuprea Menge, 87 Agyneta rurestris (C. L. Koch, 8) Alopecosa accentuata (Latreille, 87) Alopecosa aculeata (Clerck, 757) Alopecosa cuneata (Clerck, 757) Alopecosa pulverulenta (Clerck, 757) Alopecosa sulzeri (Pavesi, 87) Arctosa leopardus (Sundewall, 8) Arctosa lutetiana (Simon, 87) Argenna subnigra (O. P.Cambridge, 8) Atypus sp. (muralis Bertkau, 89) Aulonia albimana (Walckenaer, 85) Berlandina cinerea (Menge, 87) Callilepis nocturna (Linnaeus, 758) Callilepis schuszteri (Herman, 879) Centromerus sylvaticus (Blackwall, 8) Ceratinella brevis (Wider, 8) Cheiracanthium campestre Lohmander, 9 Clubiona diversa OPCambridge, 8 Cozyptila blackwalli (Simon, 875) Crustulina guttata (Wider, 8) Crustulina sticta O.P.Cambridge, 8 Drassodes lapidosus (Walckenaer, 8) Gy T R T I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. Fogás pi Frekvencia 7, 7% GY T, FT GY T T, GY FT, B,, 9% 8%, 9% 8,7 5% T T, GY FT, B 8 T, GY FT, B, 9% 9 9 8,5,9% 8,7 5% KGY T, FT KGY KGY,7 7% KGY T, FT, 9% KGY T, FT ,7 7% KGY T, FT, 9%, 9% GY T T, FT, (B), 8% KGY T, 7%, 7% T T, GY FT, B, 9%, 8% GY T, FT, 8% R T KGY T, FT KGY R FT, 9% KGY T 7, 7% R T, FT, 9% KGY T, FT, 7%, 9%, 8% R T GY T, FT 8

84 Kimutatott pókfajok Drassodes pubescens (Thorell, 85) Drassyllus praeficus (L. Koch, 8) Drassyllus pusillus (C. L. Koch, 8) Enoplognatha thoracica (Hahn, 8) Ero furcata (Villers, 789) Euophrys frontalis (Walckenaer, 8) Euryopis flavomaculata (C. L. Koch, 8) Euryopis quinqueguttata Thorell, 875 Evarcha laetabunda (C. L. Koch, 8) Geolycosa vultuosa (C. L. Koch, 88) Hahnia nava (Blackwall, 8) Hahnia ononidum Simon, 875 Hahnia pusilla C. L. Koch, 8 Haplodrassus signifer (C. L. Koch, 89) Gy T I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. Fogás pi Frekvencia GY T, FT 8,7 7% KGY T, FT T, GY FT, B T, GY FT, B GY T, TF, 9%, 7%,, 9% 9% GY T, TF, 8% GY T, TF, 9%, 8% T T, KGY FT, B, 9%, 9% ,5 %,9 9% 8,7 7% 7, 5%, 8%, 9%,8 9%, 9%, 9%, 9%,, 9% % 5 5, 9%, 9%, 7%, 9% R T GY GY T, FT KGY T, FT KGY T, FT T, GY FT, B T, Harpactea rubicunda (C. L. FT, Koch, 88) GY M Heliophanus cupreus (Walckenaer, 8) GY T, FT Liocranoeca striata (Kulczynsky, 88) GY T, FT Malthonica campestris (C.L. Koch, 8) GY T, FT Mangora acalypha (WalckeT, naer, 8) GY FT, B Metopobactrus prominulus T, (O.P.Cambridge, 87) R (FT) Micaria coarctata (Lucas, 8) R T Micaria dives (Lucas, 8) R T Micaria pulicaria (Sundevall, 8) GY T, FT Mysmenella jobi (Kraus, (R)KG 97) Y T, FT Ozyptila scabricula (Westring, 85) KGY T Ozyptila simplex (O.P.Cambridge, 87) KGY T, FT 8

85 Kimutatott pókfajok Ozyptila trux (Blackwall, 8) Pachygnatha clercki Sundevall, 8 Panamomops latifrons Miller 959 Panamomops mengei Simon, 9 Pardosa alacris (C. L. Koch, 8) Pardosa bifasciata (C. L. Koch, 8) Pardosa maisa Hippa & Manilla,8 Pardosa paludicola (Cleck, 757) Pardosa prativaga (L. Koch, 87) Phlegra fasciata (Hahn, 8) Pholcus sp. (opilionoides) (Schrank, 78) Phrurolithus festivus (C. L. Koch, 85) Phrurolithus minimus C.L. Koch, 89 Phylaeus chrysops (Poda, 7) Piratula hygrophila (Thorell, 87) Pocadicnemis juncea Locket & Millidge, 95 Silometopus bonessi Casemir, 97 Sitticus zimmermanni (Simon, 877) Steatoda phalerata (Panzer, 8) Talavera aequipes (O. P.Cambridge, 87) Thanatus arenarius L. Koch, 87 Thanatus formicinus (Clerck, 757) Thenuiphantes flavipes (Blackwall, 85) Theridium uhligi Martin, 97 Gy T I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. Fogás pi Frekvencia T, GY FT, B, 9% T, GY FT, B, 9% R T, FT,9 % R T, FT, 9% GY T, FT 5,,8% KGY T 5, 5% R T T, FT, B T, FT, B T, FT T, FT, M 9 5, 8%, 9%,, 9% 9%, 9% GY T, FT 5, 5% GY T, FT T, KGY (FT), 8%, 9% GY T, FT, 9% KGY T, FT, 9% GY GY GY GY R T(?) 5, % R T, 9% GY T, FT, 9% GY T, FT, 5%, 5%,5 %, 9%, 8%,, 8% 8% KGY T GY T, FT GY T, FT R T T, Trachyzelotes pedestris (C. L. FT, Koch, 87) GY (B) Trichoncus affinis Kulczyns KGY T, FT 85

86 Kimutatott pókfajok ki, 89 Trichoncus hackmanni (Millidge, 95) Trochosa robusta (Simon, 87) Trochosa ruricola (De Geer, 778) Trochosa terricola Thorell, 85 Xerolycosa miniata (C. L. Koch, 8) Xysticus cristatus (Clerck, 757) Xysticus kochi Thorell, 87 Zelotes apricorum (L. Koch, 87) Zelotes electus (C. L. Koch, 89) Zelotes latreillei (Simon, 878) Zelotes longipes (L. Koch, 8) Zodarion rubidum Simon, 9 Zodarion zorba Bossmans, 9 Zora pardalis Simon, 878 Zora spinimana (Sundevall, 8) Gy T R T, FT I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. Fogás pi Frekvencia, 9% KGY T, FT T, GY FT, B T, GY FT, B, 9%,5 8%,9 5% GY T, FT T, GY FT, B T, GY FT, B 5, 9%, 9%, 5% GY T, FT 5 7, 7% GY T, FT T, GY FT, B,,8% 7 8 8, 5% GY T, FT FT, B KGY! 9, 5% 7 9,75,7% T 9 FT T, GY FT, B ,7, 8% 9% 7 8 5, 8 ~ 5% R KGY Jelmagyarázat: A gyakoriság (Gy) és természetesség (T) magyarázat a szövegben. Fenológia (F): A jelölt hónapokban gyűjthető ivarérett példány. Fogási egyedszámok mintavételi helyenként (I.XI.); Fogás (Fo): teljes egyedszám; pi= rela tív gyakoriság; Frekvencia (Fr): a faj a mintavételi helyek hány százalékában fordult elő. Pirossal kiemelve: ritka, élőhelyspecialista pókfajok.... A bogárfauna értékelése faj 59 példánya került elő a tavaszi gyűjtés során. Több, mint fele (8 faj) a futóbogarak ( Carabidae) családjából került ki. Két védett fajt is fogtak a csapdák. A fokozottan védett magyar futrinkát (Carabus hungaricus) és az ugyancsak a futrinkák családjába tartozó ragyás futrinkát (Carabus cancellatus). Előbbi fajnak lárvája került elő, mivel a téli ivarérésű ezrét tavasszal lárvája kerülhet csak a csapdákba. Az egyik legjobb állapotú homok pusztáról volt egy fogásunk (VII. mintavételi hely). A ragyás futrinka a legnedvesebb mintavételi helyről került elő (VI. mintavételi hely). A pél dánnyal a teljes fogási eredményt figyelembe véve domináns fajnak tekinthetjük ( 7. táblázat). A védett bogár kerüli a száraz élőhelyeket, így nem véletlen hogy csak itt fordult elő. A dominancia rangsort a Bambidion mannerheimi futóbogár vezeti, mely példányával a legtöbb egyedszámú faj volt a mintában. Az összes egyed a VI. mintavételi helyről került elő. Hasonlóan a 8

87 ragyás futrinkához ez a faj is a nedves élőhelyekhez kötődik. A frekvencia értéke ennek megfelelően a legalacsonyabb, miután egy területről került elő. Magyarországon ritka faj, a mocsaras talajú erdőkben él (Kutasi 99). Ritkaságának egyik oka lehet, hogy a posztglaciális felmelegedés következtében hazánkban nagyon megfogyatkoztak a faj számára alkalmas élőhelyek (Horvatovich, 99). A harmadik domináns faj az előző két bogárral szemben gyakori. A sároshátú gyászbogár ( Opatrum sabulosum) példánya került elő. A tágtűrésű faj nyolc mintavételi helyről is előkerült. Ezek közül ötön volt domináns. Frekvencia értéke is magas, jelen esetben jól mutatja a generalista tulajdonságát. A fajok között több ritkaság is előkerült, melyek a teljes vizsgálati terület jó természetességét, homoki jellegét mutatják. A természetesebb, meleg homoki gyepek gyakori lakója a homoki fémfutó (Harpalus servus), és a pusztai tarfutó (Calathus erratus). Ugyancsak a terület természetességét mutatja a gödörkés gyökérfutó (Syntomus foveatus), mely ritka hazai futóbogarunk. Főleg homokos talajon a gyérebben borított gyepeken fordul elő, de nedvesebb helyekről, illetve cserestölgyesekből is ismert adata. Száraz gyepek, sztyepprétek és homoki élőhelyek gyakori fajai a pontusi bűzbogár (Blaps halophila) a bársonyos kiscserebogár (Maladera holosericea), a keskeny fémfutó (Harpalus subcylindricus) és a közönséges pejbogár (Omophlus proteus). Ritkának mondható faj a kétgödrös trágyabogár (Diastictus vulneratus), mely az alföldi homokos területek lakója. Európai elterjedésű hazánkban többfelé megtalálható, de ritka. Az Alföldi homokvidékek és dolomitgyepek egyik jellemző faja. A II. és VIII. mintavételi helyről kerültek elő példányait. A VIII. helyről az erdősülő homoki sztyeprétről 5 egyede is megkerült. 7. táblázat: A as tavaszi mintavételben kimutatott bogárfajok fogási adatait, valamint néhány jellemző értéke Faj Család Agonum afrum (Duftschmid, 8) Carabidae Agonum duftschmidi J. Schmidt 99 Carabidae Agonum elongatum Fischer von Waldheim 8 Carabidae Agonum viduum (Panzer, 79) Carabidae Amara aenea (De Geer, 77) Carabidae Amara communis (Panzer, 797) Carabidae Amara convexior Stephens, 88 Carabidae Amara saphyrea Dejean, 88 Carabidae Anthicus antherinus Lin Anthicidae naeus, 7 Badister sodalis (Duftschmid, 8) Carabidae Bembidion mannerheimi Sahlberg, 87 Carabidae Blaps halophila Fischer, 8 Tenebrionidae Blaps mortisaga Linnaeus, Tenebrionidae I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. Fo Pi Fr,8 % 9%,8 % 9%,7 % 9%,7 % 9%,7 % 7%,55 % 9%,8 % 9% 7,9 % 8%,8 % 9%,7 % 9%, % 9%,8 % 9%,8 % 9% 87

88 Faj Család 7 Bradycellus caucasicus Carabidae (Chaudoir, 8) Bradycellus csikii Laczó, Carabidae 9 Bradycellus harpalinus Carabidae (Serville, 8) Calathus erratus (Sahl Carabidae berg, 87) Calathus melanocephalus Carabidae (Linnaeus, 758) Carabus cancellatus Illiger, Carabidae 798 Carabus hungaricus Fabri Carabidae cius, 79 Coccinella septempunctata Coccinellidae Linnaeus, 758 Diastictus vulneratus Scarabaeidae (Sturm, 85) Drusilla canaliculata Staphylinidae (Fabricius 787) Drypta dentata (P.Rossi, Carabidae 79) Dyschirius globosus Carabidae (Herbst, 78) Geotrupes vernalis Linnae Geotrupidae us, 7 Harpalus pumilus Sturm, Carabidae 88 Harpalus rubripes Carabidae (Duftschmid, 8) Harpalus serripes (Quens Carabidae el, 8) Harpalus servus Duftsch Carabidae mid, 8 Harpalus subcylindricus Carabidae Dejean, 89 Harpalus tardus (Panzer, Carabidae 79) Hister quadrimaculatus Histeridae Linnaeus, 758 Lacon murinus (Linnaeus Elateridae 758) Lixus ochraceus Boheman, Curculionidae 8 Maladera holosericea (Sco Scarabaeidae poli, 77) Melolontha melolontha Scarabaeidae (Linnaeus, 758) Ocypus biharicus (Müller, 9) Staphylinidae I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. Fo Pi Fr, 55 % 9%,8 % 9% 5 5,9 % 9%, 55 % 7%,8 % 9%, % 9%,8 % 9%,8 % 9% 5, % 8% 9,85 % 8%,55 % 9%, % 9%,85 % 9%,8 % 9% 5,9 % 8%,8 % 9% 5 7 7,5 % 5% 5,85 % % 5 5,9 % 9%,55 % 8%,8 % 9%,8 % 9%, 55 % 7%,8 % 9%,8 % 9% 88

89 Faj Család Ocypus opthalmicus (Scopoli, 7) Staphylinidae Olisthopus sturmi Carabidae (Duftschmid, 8) Omophlon proteus Kirsch 89 Ontholestes haroldi (Ep Staphylinidae pelsheim, 88) Opatrum sabulosum (Lin Tenebrionidae naeus, 7) Oxypselaphus obscurus Carabidae (Herbst, 78) Parophonus maculicornis Carabidae (Duftschmid, 8) Phosphuga atrata (Linnae Silphidae us, 758) Poecilus cupreus (Linnae Carabidae us, 758) Poecilus versicolor (Sturm, Carabidae 8) Prostemon tesselatum Elateridae (Linnaeus, 758) Pseudocypus mus (Brulle, Staphylinidae 8) Pterostichus diligens Carabidae (Sturm, 8) Pterostichus leonisi Bonelli Carabidae 8 Pterostichus melanarius Carabidae (Illiger, 798) Pterostichus strenuus Carabidae (Panzer, 79) Pterostichus vernalis (Pan Carabidae zer, 795) Silpha tristis Illiger, 798 Silphidae Stenolophus teutonus Carabidae (Schrank, 78) Strophosoma faber Curculionidae (Herbst, 78) Syntomus foveolatus (Fo Carabidae urcroy, 785) Trichocellus placidus (Gyl Carabidae lenhal, 87) I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. Fo Pi Fr,7 % 9%,8 % 9%,8 % 9%,7 % 9% 9,9 % 7%, 89 % 9%,8 % 9%, % 9%,8 % 9% 5 5,9 % 9%,8 % 9%, 55 % 9%,8 % 9%,8 % 9%,7 % 9%, % 9%, % 9% 7 7,5 % 9%,8 % 9%,8 % 9%,7 % 8%,7 % 9% Jelmagyarázat: Fogási egyedszámok mintavételi helyenként (I.XI.); Fogás (Fo): teljes egyedszám; pi= relatív gyakoriság; Frekvencia (Fr): a faj a mintavételi helyek hány százalékában fordult elő. Pirossal kiemelve: ritka, élőhelyspecialista pókfajok. 89

90 8. táblázat: A mintavételi helyek bogáregyütteseinek karakterisztikái Fajszám Egyedszám Shannon H Egyenletesség I. 5, 5, 997 II. 7,598,8 III. 7,7,889 IV.,5,859 V. 7,77,9 VI.,998, VII. 8 7,,8 VIII. 9,9,889 IX. 7 5,,5 X.,,89 XI. 5.98, A mintavételi terület közül a legdiverzebbnek a IV. és VI. élőhely bizonyult ( 8. táblázat), míg a IX. élőhelyen kaptuk a legkisebb értéket (. ábra). Ez utóbb élőhelyen mindössze két fajt mutattunk ki. Annak a lehető legrosszabb eloszlását láthatjuk, mivel egy példánya került elő a Harpalus servusnak és a fennálló 9 példány az Opatrum sabulosushoz tartozott. Az egyenletesség szempontjából az I. mintavételi helyet emelhetjük ki, mely a leginkább megközelítette az elméleti nullát.. ábra: A mintavételi területek bogáregyütteseinek fajdiverzitásai 9

91 . ábra: A mintavételi hely bogárhasonlósága BrayCurtis index alapján (jelmagyarázat: lásd 9. ábra) A mintavételi hely közül a jobb állapotú, természetes homoki élőhelyeknek tekintjük az I., II., VII., és X. sorszámú területeket. Mindkét hasonlósági ábrán (. és. ábra) látható a területek közelsége (sárga színekkel jelöve). Ezeken a területeken találhatjuk a ritkább homoki fajokat is. Az I. és II. területen fogták a csapdák a Syntomus foevatust. Az I. és X. élőhelyen a Calathus erratus volt jelen, mely az előző fajhoz hasonlóan jellemző a homoki élőhelyekre. A természetesebb, meleg homoki gyepek gyakori lakója a homoki fémfutó (Harpalus servus), mely az I., II., VII., és X. mintaterületről is megkerült. A III. IX. és XI. élőhelyeket zavart, illetve jellegtelen száraz gyepekként aposztrofálhatunk. A szimilaritás ábrákon láthatjuk, hogy a területek közel állnak egymáshoz. A három terület közös fajait a főként széles környezeti tűrőképességgel és a zavarást jobban elviselő taxonok képezik: Opatrum sabulosum, mely mindhárom területen ott volt, illetve az Amara aenea. A bolygatást jelző fajokon túl több faj a száraz, sztyepprétek jellemzője: Harpalus subcylindricus, Harpalus rubripes, Harpalus servus. A következő hasonlóság a V. és VIII. mintaterület között látható. A területek a zavartabb élőhelyek közé sorolhatók. A VIII. erdősülő homoki sztyeprét, míg az V. kékperjés láprét. Mindkét élőhelyre jellemző, hogy fajszerkezete nem stabil. A láprét erőteljesen szárad, ami miatt eredeti fajkészletét elvesztette, míg a sztyeprétre egyre nagyobb takarás a jellemző. Az előzetesen vártakhoz képest ezt a két élőhelyet nem számítottuk hasonlónak. 9

92 A VI. élőhely egyértelműen elkülönül a többitől. Ez a terület nedvességével függ össze. A legtöbb faj és egyedszám innen került elő. Természetesen a többi élőhelytől leginkább elkülönülő fajszerkezettel.. ábra: mintavételi hely ordinációja (NMDS BrayCurtis index). Bogarak. Jelmagyarázat: sárga: I., II., VII., X. Jó állapotú nyílt (részlegesen záruló foltok) homoki gyepek; piros: III., IX., XI. Zavart, illetve jellegtelen száraz gyepek; zöld: IV., VIII. erdősülő sztyepprét (nyíres), illetve akácos; fekete: V. Kiszáradó kékperjés láprét VI. zsombékos, aranyvesszős nádas... A hangyafauna értékelése A talajfelszíni ízeltlábúak monitorozása keretében. április.. május. közötti időszakban került sor mintavételezésekre. faj több mint ezer egyede lett meghatározva. Ez a fajszám a FertőHanság Nemzeti Park Igazgatóság területéről publikált hangyafauna durván egy harmada, a teljes magyarországi fauna durván ötöde. Két védett fészkű faj került elő, igaz mindkettő minimális egyedszámban, tehát a mintaterületek hangyaközösségének felépítésében érdemben nem vesznek részt. Három további, ritkán előkerülő fajt érdemes kiemelni faunisztikai szempontból, a Myrmica gallienit (bár konkrétan a mintaterületen ez sem érdemi közösségalkotó), a Myrmica schenckit és a Temnothorax interruptust. Mindhárom említett faj a jó természetességi állapotú gyepekből került elő, részletesebben lásd a fajjellemzéseket és a mintaterületek jellemzéseit. A hangyák szimilaritás vizsgálata során is a vártaknak megfelelően az I., II., VII., és VIII. mintavételi területek voltak a legjobb természetességű élőhelyek ( 5. ábra). A III. és IX. élőhelyek a jelleg9

93 telen zavart gyepek szintén több hasonlóságot mutatnak. A XI. hely inkább a jó természetességű területekhez hasonul. Minden élőhelytípustól határozottan elkülönül a jellegtelen üde gyep, mely a legnedvesebb terület. A IV. és VIII. területek szintén hasonlóságot mutatnak. Mindkét terület a többihez képest erősebb borítású, árnyékoltabb élőhelytípus (. ábra). 5. ábra: A mintavételi hely hangyahasonlósága BrayCurtis index alapján (jelmagyarázat: lásd. ábra) 9

94 . ábra: A mintavételi hely ordinációja (NMDS BrayCurtis index). Hangyák. Jelmagyarázat: sárga: I., II., VII., X. Jó állapotú nyílt (részlegesen záruló foltok) homoki gyepek; piros: III., IX., XI. Zavart, illetve jellegtelen száraz gyepek; zöld: IV., VIII. erdősülő sztyepprét (nyíres), illetve akácos; fekete: V. Kiszáradó kékperjés láprét VI. zsombékos, aranyvesszős nádas... Az egyenesszárnyú fauna értékelése Az összevont minták főkoordinátaanalízise a as adatsorok esetében is nagy vonalakban az előző évben tapasztaltakat mutatta, több tekintetben azonban tisztább kép rajzolódott ki ( 7. ábra). A két kimagaslóan jó természetességi állapotú gyepben található mintavételi terület együttesei (ZOOAP és ZOOAP7) a teljes szezonos felvételek alapján is különállnak. Ezek tekinthetők szerkezet és természetesség alapján a lokális homoki gyepek egyenesszárnyúegyütteseket megtestesítő referenciaközösségeinek. Ugyancsak különállást mutatott ban is a két üde gyepte rületről származó összevont minta (ZOOAP5 és ZOOAP). Ez utóbbiak egyedisége továbbra is az üde gyepekhez kötődő Conocephalus discolor, illetve a mesophil fajok markáns jelenlétére, a xerophil fajok hiánya épül. A fenti különállások az életforma és ökotípusösszetételekben is markánsan kirajzolódnak (. ábra). A psammophil és pseudopsammophil fajok részaránya az összes mintavételi terület közül messze a ZOOAP és ZOOAP7 kvadrátok területén a legmagasabb ugyanez igaz az ökotípusösszetétel tekintetében a thermophil fajok részarányára. A ZOOAP5 és ZOOAP mintavételi területek esetében mindkét együttest a pratinicol fajok dominálják, az ökotípusspektrumok tekin tetében pedig hasonló mértékben mint a fenti száraz gyepek esetében a psammophil életformák, az üde gyepeknél a hygrophil és subhygrophil életformák részesedése kimagasló a többi együttessel való összevetésben. A további mintavételi területek egyenesszárnyúegyütteseinek egymáshoz való viszonya a as eredmények alapján sokkal tisztábban értelmezhető, mint pusztán az előző évi adatokra építve. A korábban a ZOOAP8 és ZOOAP mintavételi területekkel egy cso9

95 portba sorolt, jelen állapotukban a legrosszabb természetességi állapotú egyenesszárnyú élőhelyeknek tekinthető ZOOAP és ZOOAP kvadrátok együttesei a as felvételek alapján teljesen külön állnak a többitől. A fajkészlet és mennyiségi viszonyokban fennálló különbségeken túl az életformaösszetételben komolyabb egyediséget nem találunk (a pratinicol fajok dominálják őket), viszont az ökológiai igény tekintetében kitűnnek a thermophil fajok (homoki, ill. szárazgyepi) alacsony részarányával (8. ábra). 7. ábra: Az összevont egyenesszárnyú mintavételek főkoordinátaanalízisének eredménye(fent:, lent: ) 95

96 A további mintavételi területek egyenesszárnyúegyüttesei (ZOOAP, ZOOAP8, ZOOAP9, ZOOAP, ZOOAP) a szerkezeti jellemzőik alapján egy lazább összetételű, a referenciaterü letekhez különböző mértékben hasonló mintákból álló csoportot alkotnak. A csoport heterogenitása, a befoglaló gyepek eltérő természetességi állapotával, különböző fokú bolygatottságával ma gyarázható. Az életformatípusok tekintetében a mintacsoporton belül a graminicol és pratinocol fajok részaránya meglehetősen variál az adott minta minél távolabb áll a ZOOAP és ZOOAP7 mintavételi területek szerkezetétől, úgy billen a részesedés egyre jobban a pratinocol fajok felé (8. ábra). Hasonló mondható el az ökotípuspreferenciák kapcsán is: minél nagyobb mértékben bolygatott és gyomos az adott gyep, annál kevésbé dominálja azt a thermophil igény, és annál nagyobb részesedést ér el benne a mérsékeltenthermophil és a mesophil életforma ( 8. ábra). 8. ábra: A vizsgált mintavételi területek egyenesszárnyúegyütteseinek életforma (a, fent)és ökotípusspektrumai (b, lent) () [ps: psammophil; psps: pseudopsammophil; geo: geophil; gra: graminicol; pra: pratinicol; arbu: arbusticol; ther: thermophil; mther: mérsékeltenthermophil; mes: mesophil; mhyg: mérsékeltenhygrophil; hyg: hygrophil] 9

97 9. ábra: A vizsgált mintavételi területekről kimutatott egyenesszárnyú (azon belül védett) fajok száma (a, fent), a feltárt egyenesszárnyúegyüttesek természetességi mutatója (b, lent) () A kimutatott fajszám tekintetében egyértelmű különbség mutatkozik a es és as évek között. A referenciaterületként kezelt ZOOAP és ZOOAP7 jelű mintavételi területek kivételével minden mintavételi területen magasabb fajszám volt tapasztalható ban, mint ben. Ez részben annak köszönhető, hogy idén a teljes vegetációs periódusra kiterjedtek a vizsgálatok, másrészt több részterületen is az élőhelyek természetességi állapotát javító beavatkozások történtek. A magasabb fajszámok detektálásának ténye egyedül a ZOOAP5 mintavételi terület esetében nem tekinthető pozitívnak, ugyanis az üde gyepek tipikusan alacsony fajszáma ez esetben a szárazodási folyamat következtében betelepülő xerophil fajok miatt emelkedett. Természetvédelmi szempontból kiemelendő, hogy bár a vizsgált területről kimutatott védett fajok száma nem nőtt, de védett faj ban már nem csak a kettő referenciaterületről, 97