vetés és aratás 2014/2 EVANGÉLIUMI FOLYÓIRAT 52. ÉVFOLYAM 2. SZÁM

Átírás

1 vetés és aratás EVANGÉLIUMI FOLYÓIRAT 52. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2014/2 Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. (Zsoltárok 50,15)

2 Köszönöm Köszönöm azt, hogy minden reggel felébresztesz a napkeltével. Tehozzád száll imám, dalom, szent Neved magasztalom: minden reggel. Köszönöm, hogy van délelőtt is, van napsütés, és van vihar is. Te fújsz el szelet, zivatart, áldó kezed biztosan tart: délelőtt is. Köszönöm, hogy a délidőben sütkérezem szeretetedben, hogy vész elől vagy menedék, éhínségemben táplálék: a délidőben. Köszönöm, hogy még délután, de sohasem idő múltán segítesz; ha meg-megbotlom, terhem viszed, ha átadom: még délután. Köszönöm, hogy az est sötétje, melybe beragyog Igéd fénye, örök értéket rejteget, így hát meg nem félemlíthet: az est sötétje. Köszönöm, hogy az éj csendjében, kegyelmed biztos rejtekében, ha fülelek, Te sosem hallgatsz, vizsgálsz, dorgálsz és híven oktatsz: az éj csendjében. Télen, nyáron, ősszel, tavasszal Te már megvívtál a gonosszal. Előtted minden térdre hull, s ha ott leszek majd leghátul: Neked köszönöm. Zselyki Irén (Kolozsvár) A tartalomból A tartalomból Halálba szórakoztatjuk Hívj segítségül engem!...6 Az életmentő Biblia...8 A legnagyobb érték az ember...9 Az elrejtett élet Reménysugár Bizonyságtétel:...javamra vált Nyomás alatt Válaszúton Gyermeksarok Átutazók vagyunk A teremtés koronája Az igazságban élni Kétirányú út Megteheted! Vezetőváltás! Szemfüles oldala Nem teljesen halott Vetés és Aratás 2014/2 (52. évfolyam 2. szám) Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23. Tel/Fax: v3218@t-online.hu Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel.: Fax: Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 2 Vetés és Aratás

3 Kedves Olvasó! Kedves Olvasó! A nyári hónapokban a szabadságok, kirándulások és pihenések idején bizonyára többen elju tunk olyan vidékekre, ahol különö sen szép a táj. A zajos hétköznapok után élvezhetjük a csendet, gyönyörködhetünk az erdők ma gá nyában, a vízpartok nyugalmában, a virágok színes és illatos pompájában. Talán több időnk jut ilyenkor csendes percekre (órákra!) is, ami kor: végiggondolom minden tettedet, elmél ke dem kezed alkotásain (Zsolt 143,5). Még a konyhaker tek zöldülő növénysorai is a megújult és termő életet hirdetik. Nincs szó és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik, mégis eljut hangjuk az egész Földre, szavuk a világ végéig (Zsolt 19,4-5) Ó, milyen csodálatos a mi Istenünk terem tett vi lága! Akik az Ő gyermekei, akik az Úr Jézus golgotai áldozata által újjászülettek, azoknak megvan az a kiváltsá guk, hogy a teremtett vi lág szépsége is a Te remtő imádatára és hála adásra buzdítja őket. A zsoltáríróval együtt mondhatjuk: Jöj jetek, bo ruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre al kotónk, az Úr előtt! (Zsolt 95,6) Akik a természet szépségében nem látják meg az Alkotót magát, azokhoz szólnak Pál apostol figyelmeztető szavai: Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előt tük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az Ő örök hatalma és is tensége, az a világ teremtésétől fogva al kotásainak értelmes vizsgálata révén meg lát ható (Róm 1,19-20). Bármerre járunk, hirdesse életünk és szánk, hogy ennek a szép Földnek a Teremtője sze reti a tőle eltávolodott, Őt megtagadó emberiséget, és újjá akarja teremteni, mégpedig szentnek és csodálatosnak: Mert úgy szerette Isten a vilá got, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete le gyen (Jn 3,16). Tudod, hogy hány fényes csillag díszíti fenn az eget? Fürge felhő mennyi illan ide s tova föld felett? Isten tartja őket számon, el ne vesszen, meg ne álljon, meglegyen, ha szól az Úr. Meglegyen, ha szól az Úr. Tudod, mennyi pille röppen, csalja fényes napsugár? Hűs habokba hány hal szökken, hogyha hívja tiszta ár? Isten, az Úr hívta néven, hozta létre mindet szépen, hadd legyen mind fürge, víg. Hadd legyen mind fürge, víg. Tudod, mennyi gyermek ébred kicsiny ágyban jókorán? Gond se bántja, vígan élhet, futhat, játszhat mindahány. Égi Atyja kézben tartja, vágyát tudja, hangját hallja. Téged is lát és szeret, téged is lát és szeret! Wilhelm Hey (Ford.: Iványiné Sinka Magdolna) évi 2. szám 3

4 Halálba szórakoztatjuk magunkat! fent idézett címmel nyitotta meg Neil Postman, amerikai médiatudós 1985-ben a frank- A furti könyvvásárt. Azt képviselte, hogy a tele vízió veszélyezteti a polgárok véle ményfor málását, és az illusztrálás kény szere a kultúra tartalmának kiüresedéséhez ve zet. Ezért egy új fogalmat alkotott meg, a szórakoztató jel legű információs műsort. Ez a kritikus jós lás azóta valóra vált. Az internet és a teljes vi lágháló kultúránk megváltozására olyan hatás sal van, amilyen évszázadok óta nem volt. Kul túránk átláthatatlan változását mutatja, hogy a könyvnyomtatás korát felváltja a di gitális kor szak. De átláthatatlan az is, hogy ke resztyének hogyan tudják missziós megbízatá sukat teljesí teni ebben a változó világban. Szavak helyett képek Állandó ingerhatás nyugalom helyett? A megtekintés, átkapcsolás vagy felejtés szavak váltak gyakorivá az olvasás, meghallgatás és tettek helyett? Ez a fo lyamat sajnos végzetes hatással van az evan gélium hirdetésére és arra, hogy az emberek odafigyeljenek Isten sza vára. Jó, ha emlékeztetjük magunkat arra, hogy Isten hogyan is akar az emberrel kapcsolatot tartani. Ő adott egy parancsot, amellyel nép ének kultúráját meg alkotta: Ne csinálj ma gadnak semmiféle istenszobrot Ne imádd és ne tiszteld azokat! (2Móz 20,4-5) Isten, miu tán Mózessel beszélt a Sínai-he gyen, átadta neki a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kő táblákat (2Móz 31,18), és fel szólította a népet, hogy mindig hallgassanak rá. Isten beszédkultúrát alkotott Isten a szavát ajándékozza, hogy kapcsolatba lépjen a világ gal. Ő olyan embereket keres, akik azért találkoz nak vele, hogy hallják a szavát, gondolkodja nak rajta, és meg is te gyék azt. Keresi azt, aki figyel arra, amit mondott, vagy amit leíratott. Jézus a tanít vá nyait arra tanította, hogy fi gyeljenek a szavaira, tartsák meg és alkalmazzák a hallottakat (Mt 7,24-27). A kommunikáció ezen formája be szédkultúrához vezetett. Ez hatá rozza 4 meg a missziós munkát is. Isten embereket küld az emberekhez, hogy sze mélyesen adják tovább a Jézusról szóló jó hírt. Az ember leépíti a beszédkultúrát Azt a fejlődést, amikor a beszédkultúrát a határtalan médiakultúra váltja fel, haladásnak értelmezhetnénk, azonban a hit vonatko zásában nincs ennél zavaróbb körülmény. Új médiakultúránkban a közösség iránti érzékünk zavarodott meg. Mindenki a maga számítógépe előtt ül. Nem közösen figyelnek Isten szavára, nincs bátorítás és kiigazítás a közösség által. A képekre figye lünk, amelyek gyorsan, színesen és hangosan hívják fel a figyelmet, erősen befolyásolnak, és eközben felületesek. Nincs már megállás, kevés az el mélkedés arról, hogy Isten tulajdonképpen ho gyan is vélekedik minderről. Ma nagyon sok az információ, de kevés a tájékozódás. A nagymértékű csábítás nem en gedi, hogy felis merjük, mi az igazán fontos, és az összefüggések ben való gondolko dás elveszőben van. Az embe rek elveszett állapotának ügye, valamint Isten üdvterve a világgal háttérbe szorult. Ez az új médiakultúra határta lan kínála tával sok keresztyént is elkísér éjjel és nappal, és befolyásolja halló- és befogadóképességüket az őket érő csábítások által. Még nemrég olyan kevés sza bad idővel rendelkeztünk, hogy felületes elfoglalt ságok és felületes ol vasások alig történ tek. Aki elolvasott egy köny vet, igazán el olvasta, egy meghatározott céllal. Hasonló kép pen a Bibliát is! Csendesedjetek el! (Zsolt 46,11) Ez a mondat egy hangos és háborgó világ leírása között szerepel A csend azt jelenti, kikapcsolni, otthagyni. Az Istennel való kapcsolatteremtés egyetlen feltétele, hogy az ember annyira csendben legyen, hogy képes legyen Őt meg hallani, hinni beszédének, és megtenni, amit mond. Jézus Krisztus még a 21. században is szomszédként ajánlkozik, aki nem a világhálón jelentkezik be. Az Ő módszere ma is ugyanaz, mint korábban volt: az Ő szava, a Biblia. Ezért van szükségünk csen des Vetés és Aratás

5 összejövetelekre, ahol a prédikáció meghall ga tása áll a középpontban. Meglátni Istent az Ő szaván keresztül Az, aki csendben ol vassa Isten beszédét, és arról gondolkodik, az látja meg Istent. Hogy mi, keresztények ebben a médiakultúrában képe sek vagyunk-e Istent így látni, és Őt iga zán megismerni, az kétséges. Hol található az a csend, ahol képe sek vagyunk hallani? Hol van az a csodálat, hogy Isten beszél hozzánk szaván keresztül? Hol van ma már az alázat Is ten előtt? Megdöbbenünk-e még azon, hogy Jézus Krisz tussal találkozhatunk? Úgy tűnik, nincs már szent hely és szent idő többé. De vajon Is ten minden helyen és minden időben beszél hoz zánk? Nem kapunk-e utalást arra a Bibliá ban, hogy Isten a hallgatót a megfelelő helyen keresi fel? (Mk 1,35) Milyen külső és belső elő feltételeknek kell teljesülni ahhoz, hogy Isten beszéljen hozzánk? Az a gondolkozásmód, amely az Isten beszé dére való odafigyelést emberi fecsegéssel túlhar sogja, a Szent Szellemet bántja meg. A lélek, az ember legbensőbbje év századok alatt sem változott meg. Minden embernek minden időben és minden kultúrá ban ugyanaz a problé mája: meg kell szabadulnia bűneitől, át kell él nie a megbo csátást, hogy Istennel közösségben él hessen örökké. Jézus követői számára soha nem ada tott nyugodt időszak ezen a világon. A hit és Jé zus követése mindig támadás célpontja volt. Ma számunkra a leggyakoribb támadás be lülről jön. Mindabban, amit magunk irányí tunk és határozunk meg, csődöt mondunk. Elmondani a kellemetlen igazságot Jézus nem azt mondta, amit a hallgatói hallani akartak. Jézus nem akarta a legtöbb lájk -ot kapni. Ő arról beszélt, amire az embernek szüksége volt ahhoz, hogy megsza baduljon bűneiből. És Jézus ugyanezt a módszert követeli meg követőitől is. Isten sza vának hirdetése nem azon múlik, hogy valami felhasználóbarát vagy látogatóbarát-e. Is ten beszédének kellemetlen igazságáról van szó. Az istentisztelet, Isten kapcso lata az embe rekkel igényes és komoly do log. Ezt nem lehet szórakoztatva bemutatni. Ma sok vonzó gyülekezet miért lett a középosztály jóléti gyülekezete? Miért évi 1. szám kapnak kiemelkedő szerepet a si ker, az egészség, a boldogulás és ha sonló témák? Jézus Krisztust a világnak hallania kell A megbízatás és a misszió körvonalai, aho gyan azokat Jézus meghatározta, egyértelműek: a kereszté nyeknek Isten szavát kell hirdetniük. Aki enge delmes Isten szavá nak, és életét aláren deli Isten ural mának, az megtanulja Isten szavát egyre jobban megér teni és a hétköz napokban alkalmazni. A világ Istenre való odafigyelése mindig más és más volt. Volt idő, amikor nyitott szívvel fogadták be Isten üzenetét a hallgatók. Máskor unalmasnak, éle tükre nézve lényegtelennek tartották a hallotta kat. Előfordult, hogy Isten tanúit ütöt ték, üldöz ték, sőt meg is ölték. Azonban Jézus üze netét soha nem a saját elképzelésük, vagy a hall gatóság igénye szerint alakították, hanem úgy értelmezték, hogy az Ige címzettje a világ. Ma úgy tűnik, mintha a gyülekezet a világnak többé már nem tudna mit mondani. Mentegetőz nek az üzenettel, a programokkal kapcsolatban, és kerülnek minden olyan nyilvános rendezvényt, amelyet a társada lom elutasít. A Bibliát szelektálva olvassák, és nyilvánosan csak olyat tesznek, amely látha tóan senkit nem ingerel haragra. A gyülekezet még azelőtt bocsánatot kér a hallgatótól, mie lőtt Isten szava őt egyáltalán megragadhatná. Isten szavát korlátozások nélkül hirdetni A misszonáriusnak mint Isten szava hir detőjének tudatában kell lennie annak, hogy a helyét a világban Isten jelölte ki: némelyek cso dálják, kevesen szeretik, és a többség el utasítja. Aki Isten beszédét korlátozások nélkül hirdeti, arra is késznek kell lennie, hogy ezért árat fizet. Isten szavának hirdetése a hallgatót Isten szent jelenlétébe vezeti. De nincs olyan igehirdető, aki megtehetné, amit a hallgató akar. Is ten ke gyelme örök, azonban türelme a hallga tók vála szának tekintetében véges. A missziós munka nem szórakozás. Nem csak egyszerűen tenni akarunk valamit, hanem Jézus Krisztust prédikálni, és az embereknek Isten szavát saját nyelvü kön ke zükbe adni. Ezt tesszük, akár akarják az emberek, akár nem. Ezt a kultúrát a keresztyéneknek ellenkultúraként kell megél niük, nehogy ők maguk is a világgal együtt halálba szórakoztassák magukat. Friedemann Wunderlich 5

6 Hívj segítségül engem! Hívj segítségül engem! (Zsoltárok 50,15) Az ima A kimondott ima hallható, és általában nyilvános helyen hangzik el. A ki nem mondott ima nem hallható túl mélyen van ahhoz, hogy hangos szavakba lehessen önteni, ezt Isten titokban hallgatja meg. A fohászkodás Amikor nehézségeken és próbákon megyünk át, amikor a bánat és a gyász özönvize elborítja a lelkünket, amikor depressziós állapotok vagy körülmények vesznek körül bennünket, amikor úgy tűnik, a nyomás szinte elviselhetetlen, és az ima halott, milyen megnyugtató tudni, hogy az Úr Jézus főpapi szeme a szíveket vizsgálja (Róm 8,27). Ő tudja, hogy mi a lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért. Figyel a fohászra? Igen, még a fohászra is figyel. Figyelembe veszi nemcsak a szellem fohászkodását, amelyet nem lehet kimondani, hanem saját lelkünk fohászát is. A fohász beszélhet gyötrelemről vagy vágyról: sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat (2Kor 5,2). Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik De Pál apostol azt is hozzáteszi, hogy mi magunk is sóhajtozunk magunkban (Róm 8,22-23). Néha ez minden, amit tehetünk. De Isten ismeri minden fohászkodásunkat, nyögésünket és sóhajtásunkat: Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom (Zsolt 38,10). Áldott legyen az Úr érte! A sóhajtás A sóhaj nem olyan intenzív erővel történik, mint a fohász. Jeremiás a síró próféta tele volt sóhajtozással: papjai sóhajtoznak, az egész nép sóhajtozik, sóhajtozom, de nincs vigasztalóm, és beteg a szívem (JSir 1, ). Amint látjuk, Isten prófétái és szolgái gyakran sóhajtoztak, de az áldott Megváltó is hasonlóképpen cselekedett: Jézus lelke mélyéről felsóhajtva így szólt (Mk 8,12). A Zsoltáros suttogva mondta el a sóhaját. Ez a kép megmutatja, hogy mit érzett az Úr a szenvedéskor (Zsolt 22). (Mózes öt könyvében a történelmet és a törvényt, a próféták könyvében az előrejelzéseket, az evangéliumokban a tényeket, a levelekben a gyümölcsöket, míg a Zsoltárokban az Úr Jézus szenvedéseinek az érzelmeit találjuk meg.) Minden egyes sóhaja Isten felé szállt, mint a tömjén illata az égőáldozat bemutatásakor. Isten meghallja minden sóhajtásunkat, és az Ő isteni akaratával megegyezőket figyelembe is veszi. Igen, szegény, fáradt lélek, egy sóhaj sokszor többet ér, mint tízezer ékesen kimondott szó: Most már fölkelek mondja az Úr a nyomorultak elnyomása, a szegények sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak (Zsolt 12,6). A könnyek Az Úr a könnyekre is figyel. A Biblia legnagyobb emberei gyakran sírtak: Mózes, Dávid, József, Jeremiás, Ezsdrás. Még az Úr Jézus is sírt Lázár sírjánál: Jézus könnyekre fakadt (Jn 11,35). A bánat Embere együtt tudott érezni a gyászoló családdal, és Jeruzsálem felett is sírt. A Zsidók 5,7-8-ban ezt olvassuk: Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa Őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért. Jóllehet Ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet Egy gyermek könnycseppje nagyon megható számunkra, és gyengéden letöröljük, de Isten ennél többet tesz. Ő összegyűjti népének könnyeit! Istennek van egy zsákja, amelyben összegyűjti a vétket (Jób 14,17), egy könyve a gondolatok és szavak számára (Mal 3,16), és egy tömlője a könnyeknek (Zsolt 56,9). Ne szégyelljük könnyeinket, és ne tartsuk viszsza, ha megerednek, még ha nyilvános helyen 6 Vetés és Aratás

7 vagyunk is. John Bunyannak nagyon tetszett Síró Szem a szentek között. A Lukács 7-ben leírt asszony egy szót sem szólt az ajkával, de a könnyei beszéltek. Pál apostol beszél a sok könnyhullatásról (2Kor 2,4); János ezt mondja magáról: nagyon sírtam (Jel 5,4); Timóteus sírt az Úr bizonyságtételéért (2Tim 1,4). Szükséges, hogy bennünk is ez a lelkület legyen, és tudjunk sírni az Úr bizonyságtételéért: Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza! (Zsolt 126,5-6) Vajon ki tudná jobban értékelni és becsülni a könnyeinkkel elmondott imáinkat Istennél? A tekintet Salamon így imádkozott a templom felszentelésekor: Ha majd éhínség lesz az országban, vagy bármilyen csapás és betegség lesz, akkor minden imádságot és könyörgést, amelyet akár egy ember, akár egész néped, Izráel mond el, és kiterjeszti a kezét e ház felé, Te hallgasd meg lakóhelyedről, a mennyből (1Kir 8,37-39). Izráel népe sokszor elidegenedett Isten házától, ezért fogságba került, de ha nyomorúságukban Isten háza felé tekintettek, mint Dániel a nyitott ablakon keresztül, áldást nyertek. Nekünk megvan az a kiváltságunk, hogy ránézhetünk az Úr Jézus Krisztusra: Örömre derülnek, kik rátekintenek (Zsolt 34,6) Ott van a megkönynyebbülés és boldogság helye. Ne vedd le tekintetedet addig Őróla, míg szellemi látásod meg nem tisztul, és meg nem újul. Jónás a tengerben, örvények és habok között így imádkozott: Bárcsak újra megláthatnám szent templomodat! és imádságom eljutott hozzád (Jón 2,5.8) A vágy Milyen csodálatos dolog, hogy még a vágy is át tudja hasítani a hatalmas teret a menny és a Föld között, és meghallgatásra talál: Az alázatosok kívánságát meghallgatod, Uram. feléjük fordítod füledet (Zsolt 10,17) Minden vágy, amely megújult szívből fakad, erősítve és táplálva van az Ige által: Uram, előtted van minden kívánságom (Zsolt 38,10) Ha valakiben benne van az új élet, akkor benne kell lennie az Isten utáni vágynak is: Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek Téged (Ézs 26,9). Ez a valódi ima! Isten figyelembe veszi a fohászkodásunkat, a sóhajtásunkat, a könnyeinket, a tekintetünket és a vágyunkat: Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk (Zsid 4,16). S. J. B. Carter Esti imádság Istenem, Hozzád száll sóhajom ezen a késői alkonyon, s míg imámat hallgatod, érzem, lelkemet gyógyítgatod. Elfáradtam, de Te ott vársz fáradhatatlanul útjaim végén, ha virrad, vagy alkonyul. Semmi sem múlhat el nálad nyomtalanul. Csukott szememen át látom, ahogy mérlegeled két tenyeredben, amit elkövettem: érted vagy ellened. Többet vártál tőlem, csak ennyi telt belőlem. Bocsásd meg nekem, hogy fél vállra veszem, amit Te kettőre helyezel. Maradj éjszakára velem, s ha reggel az életem még újra kezdhetem, estére talán elégedettebb lehetsz velem Zvara Mihály évi 2. szám 7

8 Az életmentő Biblia Egy vad természetű hajóskapitány, aki ivott és átkozódott, a fülkéjében feküdt. Tudta, hogy kö zeledik a halála, és a túlvilágtól való fé le lem teljesen úrrá lett rajta. Magához hívatta első tisztjét. Henrik! Térdelj le az ágyam mellé, és imádkozz értem! parancsolta. Halálom közele dik, és én olyan rossz ember vol tam. De kapitány! Én nem tudok imádkozni. Soha nem volt dolgom a kegyesekkel. Akkor hozd elő a Bibliádat, és olvass be lőle valamit, mert az én időm nemsokára lejár. Nincs Bibliám, kapitány. Hiszen tudja, hogyan éltem felelte Henrik. Hívjátok akkor a másodtisztet könyör gött a kapitány, ő talán tud imádkozni. Pár perc múlva ott állt előtte a másodtiszt. Az örökkévalóságba megyek szólította meg a kapitány, nem térdelnél le, hogy imád kozz értem? Szívesen megtenném felelte a tiszt, de nem tudok imádkozni. Gyer mekkoromban imádkoztam utoljára. És Bibliád van-e? kiáltott a kapi tány. Nincs, kapitány. Hívjátok a harmadik tisztet! mondta a haldokló kétségbeesve. A harmadik tisztnél is ugyanez volt a helyzet, sem Bibliája nem volt, sem imádkozni nem tudott. Milyen szomorú helyzet a haldokló számára, aki így kínlódott bűneiben! Az egész hajón egy olyan ember után kutattak, aki tud imádkozni és van Bibliája. Végre egy matróz jelentette, hogy többször látta a hajósinast ilyen könyvvel a kezében. Hívjátok azonnal! kiáltotta két ségbeesetten a kapitány. Péter! Van Bibliád? kérdezte a matróz a fiút. Igen felelte elpirulva, de csak a sza badidőben olvasom. Jól van, fiam. Fogd a Bibliádat és menj a ka pitányhoz! Ő a halá lán van, és azt akarja, hogy valaki olvas son neki a Bibliából. Péter tehát a haldokló kapitányhoz ment. Ülj le ide mellém, és keress valamit a Bibliádból, ami segít most rajtam. Úgy ér zem, hogy 8 meg kell halnom. Olvass va lamit arról, hogyan könyörült meg Isten az olyan bűnö sön, mint ami lyen én vagyok. A hajósinasnak eszébe ju tott, hogy mielőtt elutazott otthonról, az Ézsa iás könyve 53. fejezetét olvasta az édesanyjá val. Felnyitotta Bibliáját, és olvasni kezdett: Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bű neink mi att törték össze. Ő bűnhődött, hogy ne künk békességünk legyen, az Ő sebei árán gyógyul tunk meg (5. v.). Igen, fiam, ez az, amit keresek, erre van szük ségem mondta a kapitány. Ekkor Péter bátorságot vett és így szólt: Engedelmével, kapitány úr, amikor ezt a ver set édesanyámmal olvastam, ezt mondta: Helyezd bele saját nevedet, fiam, ebbe az igeversbe! Szabad most is úgy tennem? Természetesen, fiam. Tégy úgy! Pedig Péter Jensen vétkei miatt kapott sebe ket, Péter Jensen bűnei miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy Péter Jensennek békessége legyen, és... Még mielőtt Péter befejezte, a kapitány a szemét mereven a fiúra függesztette. Amikor Pé ter elhallgatott, kiáltva mondta: Olvasd el még egyszer, és helyezd bele a kapitány nevét! Olaf Knudsen! Olaf Knudsen! És a fiú újra elolvasta: Pedig Olaf Knudsen vétkei miatt kapott sebeket, Olaf Knudsen bűnei miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy Olaf Knudsen nek békessége legyen... Miután Péter befejezte a bibliaverset, a kapitány megváltozott hangon mondta: Most elég, Péter. Menj a fedélzetre! A kapitány visszafekve párnájára Ézsaiás cso dálatos szavait ismételgette úgy, hogy saját ne vét helyezte bele. Ezalatt égi békes ség áradt a bűnös szívbe, és megújította azt. Az emberi módon megmagyarázhatatlan dolog megtörtént. Egy lélek el fogadta személyes Meg váltójának Jézus Krisz tust, aki életét adta érte a golgotai kereszten. Új élet született! A kapitány, mielőtt utoljára lehunyta volna szemét, a hajó egész legénysége előtt tanúságot tett arról, hogy Jézus az ő bűneiért se besíttetett meg, az ő bűneiért töretett össze, hogy Jézus sebeiben gyógyulást találjon. (Életképek) Vetés és Aratás

9 A legnagyobb érték az ember Ki az az ember közületek, akinek, ha egy juha van, és az verembe esik, szombaton nem ragadja meg, és nem húzza ki? Az ember pedig mennyivel többet ér a juhnál!... (Mt 12,11-12) Sokféle meghatározás született már az ember értékéről a történelem során. Valójában mennyit ér egy ember? Amennyi vagyona van? Amennyi a havi jövedelme? Meghatározhatja-e az ember értékét a társadalmi pozíciója vagy az iskolai végzettsége? Az alkotmányok kimondják, hogy minden ember egyenlő jogokkal rendelkezik. Az emberi jogokat védelmezők azonnal reagálnak a jogsérelmekre, mégis úgy érzem, hogy az emberi jogok mögött háttérbe szorul maga az ember. Egyre inkább elveszíti az értékét. Abortusz, eutanázia, terrorizmus, emberkereskedelem, modern rabszolgaság, hajléktalanság, az életminőséget rontó környezetszennyezés mind azt igazolják, hogy más értékek válnak fontosabbá. Az ember pedig mennyivel többet ér a juhnál! Jézus itt az ember értékét nem az állat értékéhez akarja hasonlítani. A mennyivel többet ér az összehasonlíthatatlanságot jelenti. Egy másik példázatban ezt mondja: a verébnek párja egy fillér ti sok verébnél értékesebbek vagytok (Mt 10,29-31). Az állatoknak pénzben kifejezhető értéke van, az ember értéke viszont pénzben kifejezhetetlen. Miért költenek mégis sokkal több pénzt házi kedvencekre, állatvédő alapítványokra, mint embertársaink megsegítésére? A fent idézett bibliai történetből felmerül még egy kérdés: Mi a fontosabb, mi az értékesebb: a vallás vagy az ember? Jézus korában a Törvény határozta meg az emberek életét, magatartását, Istenhez és egymáshoz való viszonyát. A kor vallási vezetői a Törvényt minden áron be akarták tartani, még akkor is, ha az emberi lét értéke csorbult, pedig Isten a Törvényt az emberért adta. A történet nagyon szépen tükrözi Jézus értékrendjét. Számára az ember volt a legfontosabb. Kész volt átlépni az emberek által módosított törvény határait. Az ember érdekében tette, hiszen Ő ura a szombatnak is. Milyen módon mutatta ki Isten, hogy fontos neki az ember? A Biblia legszebb és legtöbbet idézett kijelentése Isten szeretetéről és az ember értékéről szól: Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (Jn 3,16). Elmondja, hogy Isten szereti a világot, és benne az embert, mégpedig annyira, hogy egyszülött Fiát adta érte. Felénk az a mondás járja, hogy minden annyit ér, amennyiért elkel, vagyis, amennyit adnak érte. Isten a saját Fia értékével mér bennünket! Péter apostol ezt így fogalmazza meg: nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén (1Pt 1,18-19). Nagyon sokan küzdenek közülünk kisebbségi érzéssel, alacsony önértékeléssel. Ezekkel az Igeversekkel Isten szeretné helyreállítani önértékelésünket, önbecsülésünket. Szeretné, ha felismernénk, hogy számára fontosak és becsesek vagyunk. De ne felejtsük el: a vele való kapcsolat által lesz teljes az értékünk! Ha Isten ilyen nagyra tart bennünket, akkor tartozunk azzal egymásnak, hogy becsüljük embertársainkat. Az embert értékeljük az emberben, és ne valami más értéket benne! Nemrég hátrányos helyzetű emberekkel beszélgettem, akik fájó szívvel mondták el, hogy kiküldték őket a templomból, mert a rendszeres templomba járók helyét foglalták el. Nem lehetünk ennyire személyválogatók! Ne legyünk szűkkeblűek, vegyük észre a körülöttünk élők testi és lelki szükségleteit. Lehetőségeink szerint töltsük be azokat! Legjobban pedig úgy becsülhetjük meg embertársainkat, ha az örömhírt megosztjuk velük, mert az ember akkor válik teljes értékűvé, ha megismeri Istent, és Őt tartja a legnagyobb értéknek! Nagy Tibor (Csantavér, Vajdaság) évi 2. szám 9

10 Az az első alapelv az életről, amelyet a Bibliában megtalálunk, hogy forrása és tulajdonjoga egyedül csak Istennek tulajdonítható (1Móz 2,7). Eddig a pontig Isten munkálkodott, de amikor az ember megjelenik, akkor Isten Úristenné válik. Tehát az uralkodás és az élet már a Biblia kezdetétől egymáshoz van kapcsolva. Ha azt szeretnénk, hogy életünk Isten tetszésére és dicsőségére legyen, akkor teljesen alá kell rendelnünk életünket az Ő uralmának. Pál apostol a Korintusban élő gyülekezetet emlékezteti erre (1Kor 6,19-20). Mi hívők hálásak vagyunk Istennek, hogy a tökéletes élet élő példáját küldte el erre a világra az Úr Jézus személyében (Jn 1,3-4). Ő volt Istennek a teljes kinyilatkoztatása az emberek felé: bűn nélkül, hiba nélkül élt, és olyan fényt hozott, amely megvilágosítja a sötét elméket, és felfedi Isten üdvösségének igazságát. Péter apostol emlékeztet bennünket arra, hogy Jézus példáját kövessük (1Pt 2,21). Isten Igéjében az élettel kapcsolatban vannak gyakorlati tanácsok, amelyeket jól tesszük, ha követünk. Salamon, a bölcs király írta: Az Úrnak félelme az élet forrása (Péld 14,27) Amikor a Biblia az Úr félelméről beszél, az nem a rettegésről szól, hanem a tisztelet félelméről, arról a mély vágyról, hogy Istennek tetsző életet éljünk. Az élet egyik nagy veszélye, hogy amit mondunk, az gyakran eltér attól, amit cselekszünk. Lehetséges, hogy egy rossz szóval nagyon sok jó cselekedetet elrontunk. Az élet egyik legjobb tartósítószere, hogy megfontolt szavaink legyenek. Jakab apostol emlékeztet bennünket arra, hogy az él teljes életet, akinek szava és cselekedete összhangban van (Jak 3,2). 10 Az elrejtett élet BOLDOGSÁG Mikor Atyává lesz az Isten, mikor békesség lesz a szívben. Mikor Megváltó lesz a Krisztus, mikor örökös lesz a koldus. Mikor vezető lesz a Lélek, mikor bocsájtva lesz a vétek. Mikor áldássá lesz az élet, mikor az ember hazatérhet. Dömötör Tibor Nagy áldás számunkra, hogy életünket nem a mi elgondolásunk vagy elképzelésünk szerint kell élnünk. Isten az Ő Igéjében elénk tárja, hogy mi az, ami megegyezik az Ő akaratával. Ezért rendkívül fontos számunkra a Biblia olvasása, nemcsak a tudás megszerzése szempontjából, hanem a mindennapi szent életgyakorlat szempontjából is. Nagyon fontos, hogy már reggel keressük Isten utasításait, amelyek alapján kell a nap folyamán élnünk, és este is olvassuk Isten Igéjét, hogy visszatükrözhessük mindazt, amit az Ő dicsősége elvégzett bennünk. Az életünkben van olyan terület, amelyet a világ soha nem láthat, ez az elrejtett élet. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben (Kol 3,3). A világ nem érti a hívő ember életét, nem érti az elveket, amelyek az életünket irányítják, ezek idegenek az újjá nem született elmének. Nem várhatjuk el tőlük, hogy értékeljék vagy megértsék a mi értékeinket vagy eljárásainkat, amit magasabb szinten élünk. A hívőknek megvan az a lehetőségük, hogy úgy éljék az életüket, mint egy befektetést az örökkévalóságba. Pál apostol így tesz erről bizonyságot: azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem (Gal 2,20). Az az élet, amelyre elhívattunk, az Isten akaratának való teljes átadást jelenti minden szempontból és mindennap, hogy az örök élet áldásait élvezni tudjuk már itt a Földön az Úr tetszésére és dicsőségére. Colin Hutchison Vetés és Aratás

11 Reménysugár László az édesanyja szerint csodálatos kis fiú volt, de sajnos 14 éves korában az alkohol hoz és a kábítószerekhez nyúlt. A süllyedés örvényében végül fegyveres rablásért letartóz tatták, és elítélték. Szülei megnyugvására fel függesztett ítéletet kapott, és úgy látszott, hogy rendeződnek a dolgok, mígnem hirte len véget vetett saját életének. Egy levelet ha gyott hátra, amelyben leírta sajnálatát mind azokért a fáj dalmakért és problémákért, amelyeket szüleinek oko zott. Visszatekintve az elmúl takra, megtört szívű édesanyja ezt mondta: Mi megbocsátottunk neki, de ő nem tudott megbocsátani önmagának. Ehhez a szomorú anyához hasonlóan tud hatjuk, hogy mit jelent az elhagyatottság ér zése, amikor egy családtagunk vagy barátunk elvesztette a reményt. Bizonyára sokan közü lünk már megtapasztalták, hogy könnyebb má soknak megbocsátani, mint meg állítani önma gunk vádolását azért, amit elkö vettünk, vagy nem tettünk meg. Hallhattunk már küzdelmekről, a múlt le zárásának lehetőségéről, vagy olyan mód szerekről, amelyeket egyesek saját veszte ségükben meg találtak, amíg másoknak segí tettek. A fo lyamatban sokan úgy tapasztalták, hogy két féle megbánás létezik. Az egyik a múlthoz köt, nyomást gyakorol ránk, és évi 2. szám megnehezíti életün ket a jelenben. A másik szabaddá tesz, hogy tévedéseinkből tanuljunk, segíti utunk előre haladását, és szárnyakat ad. Ha a reménytelenség felüti a fejét, lehet, hogy szükségünk van hozzáértő gondosko dásra, időre és helyre a gyógyuláshoz, és a folya matos és türelmes bátorításra. A küzdelemhez segítséget találhatunk a Biblia irgalmas bölcsességében. Például, Pál apostol a korintusiaknak kétfajta szomorúságról ír (2Kor 7,8-12). Azonban nem csak a megszomorodások közötti különbségekről ír, amelyek negatív ha tással vannak ránk. Olyan szomorúságról is ír, amely megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, és az esélyt Isten adja nekünk, mert mi önmagunkért azt nem tehetjük meg (10. v.). Hogy megértsük Pál apostol gondolatait, fontos tudnunk, hogy soha nem feledkezett meg saját múltjá nak a hibáiról. Amikor még Saulnak nevezték (Csel 8,1), gyilkos ro hamában háztól házig ment, meghurcolta azo kat a férfiakat és nőket, akik ismerten Krisztus követői voltak (Csel 8,3; 9,1-2). A meglepetés Pált a Damaszkuszba vezető úton érte. Többé már nem volt ugyanaz az em ber, mert saját szavai sze rint a feltámadt Krisztussal találkozott (Csel 9,3-9). Évekkel később leírja mély ragaszkodását Krisztushoz, aki azért jött el a világba, hogy a bűnö söket üdvözítse, akik közül az első ő volt (1Tim 1,15). Pál apostol nem felejtette el soha azokat a szörnyű dolgokat, amelyeket Jézusról mondott, és azokat a sérelmeket, amelyeket elkövetett azok ellen, akiket most testvéreinek tekint (1Tim 1,13). Életének hátralevő részében megpróbált segíteni azoknak, akiket korábban azért gyűlölt, mert szerették az Úr Jézust. Az apostol meggyőződött arról, hogy az el kö vetett, helytelen dolgok őt terhelik, és el fogadta a szenvedést Krisztusért (Csel 9,16). Az életé ben történt változást pedig Isten érdemének tartotta. Sajnálatát kifejezve és mély hálával ezt írta: Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak ne veztessem, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hoz zám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt töb bet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme (1Kor 15,9-10). Pál apostol érté kelte a megbocsátást és az Isten kegyelméből bekövetke zett változást az életében, amely nemcsak miatta történt. A válto zás Isten ajándéka azoknak, akiket terhel a múltjuk, képtelenek továbblépni, reményte lenek, és szükségük van segítségre, amelyet Pál Krisztus kifürkészhetet len gazdagságaként fel kínál (Ef 3,7-10). Mart De Haan 11

12 Hívő családban születtem egy kis faluban, Erdélyben. Tizenöt éves koromban elfogadtam az Úr Jézust személyes Megváltómnak. Egy ideig egyedül voltam a gyülekezetben fiatal, de Istennek gondja volt rám, és hamarosan megtért egy lány, akivel együtt tudtunk imádkozni. Később férjhez mentem, és az Úr megajándékozott két gyermekkel. A családunkat, a többiekhez hasonlóan, betegségek, próbák érték, és sok munkánk volt. Sajnos, a földiek kerültek az első helyre az életemben, és az Úrral való kapcsolatom meggyengült. Isten ezt mind látta, és nem akarta, hogy így éljek tovább. Betegségen keresztül szólt hozzám. Rákbeteg lettem, és Kolozsvárra kerültem a kórházba. Amint elgondolkodtam a történteken, egyik éjjel a következő igevers foglalkoztatott: Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak (Zsid 12,8). Nem sokkal később egy másik igeverset olvastam, amely nagyon elgondolkodtatott: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben! (2Kir 20,1) Erre így válaszoltam: Készíts el engem, Uram! Reggel elmondtam a családomnak ezeket az Igéket, és így mentem vissza a kórházba. Ott megtudtam, hogy a daganat igen előrehaladott állapotban van, nem biztos, hogy tudnak segíteni. Ekkor volt időm átgondolni az életemet. Kértem az Urat, hogy amit eddig nem jól tettem, bocsássa meg és törölje el az Ő vére által. Elmondtam neki, hogyha megengedte ezt a betegséget, adjon erőt, kitartást, és készítsen a vele való találkozásra! Legnehezebb az volt, amikor a családomra gondoltam, hogy itt kell hagynom őket. A férjemnek és a családomnak is nehéz volt ezt megharcolniuk, hiszen, még csak 51 éves voltam. Ekkor Isten azzal vigasztalt, hogy Ő az árvák és özvegyek Atyja. Nagy fájdalmaim voltak, olvasni és járni nem tudtam, beszélni is csak halkan. Sokan hallottak a betegségemről, több gyülekezetben imádkoztak értem, és sok bátorítást kaptam a testvérektől, akik eljöttek meglátogatni. A kórházi kezelés hatására sokat javultam. Már tudtam olvasni és járni, a hangszálaim is javultak. Egyik alkalommal, amikor olvastam Ézsaiás könyve 38. fejezet 17. vers a Bibliámat, az orvosom megkérdezte: Magának nincs más könyve, csak ez? Így válaszoltam: Ez az egy könyvem van, és remélem, hogy szabad olvasnom. Az orvos bátorított, hogy nyugodtan olvassak. Műtét előtt sok erőt merítettem Isten Igéjéből. Az Ézsaiás 49,15 különösen megerősített: én nem feledkezem meg rólad! Három hétig tartottak bent a kórházban, amikor behívatott az orvos és ezt mondta: Maga hívő, és az az Isten, aki annyi imáját meghallgatta, csodát tett. Az eredménye jobb, mint az első. Akkor hálát adtam, és azt mondtam: Amennyi időt még kiszabtál nekem, Istenem, téged akarlak szolgálni. Két év után megint jött a megpróbáltatás, a rákos daganat kiújult. Ahogy sétáltam a kórház folyosóján, megálltam egy ablaknál, és megbeszéltem ezt a dolgot az én mennyei Atyámmal. Akkor éjjel nem aludtam, imádkoztam, és újra Isten Igéje jött segítségül: Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem (Zsolt 50,15). Nagy szükségem volt erre az erőre, mert a második műtét még nehezebb volt. Nehezen épültem fel, de a férjem mindvégig mellettem állt. Összesen öt műtétem volt, de elmondhatom, hogy Ezékiás 15 évet kapott, én eddig 17-et. Hogy még mennyit ad az Úr, azt Ő tudja. De az a vágyam, hogy ameddig itt tart, tudjam Őt szolgálni azzal a kevéssel, amivel megáldott. Nem szeretnék megfeledkezni a hálaadásról, az örömről Őbenne, és arról a reménységről, hogy Ő visszajön értünk, hogy elvigyen. Ha pedig elszólít, készen találjon, imádkozva és éberen! Mindennap az Ő közelében akarok maradni, és azt is elmondhatom: Bizony, javamra vált a nagy keserűség (Ézsaiás 38,17) tavaszán még azt is megadta az én Megváltóm, hogy visszajött a hangom, és most énekkel is dicsőíthetem Őt. Dicsőség neki örökkön-örökké! (Ézsaiás 26,4) R. G. 12 Vetés és Aratás

13 Nyomás alatt tudván, hogy hitetek próbája állhatatos sá got eredményez (Jakab 1,3). Meleg nyári napokon szerettünk kerti összejöveteleket rendezni gyermekeinknek a hátsó ud varban. Ezek az alkalmak sem mit sem értek volna zamatos ízű görögdinnye szeletek nélkül. Gyermekeimnek szórakozást jelentett a dinnye magok kal való játék. Amint a nedves mag ki pattant az asztalra, ab ban a pillanatban a hü velykujjukkal megnyomták, hogy lássák, mi lyen messzire tudják az asztal felett átrepíteni. Arra gondoltam, hogy nagymértékben ilyenek vagyunk, amikor az élet gondjai ránk nehezednek. Amikor túl nagy a nyomás, elkezdjük keresni a kiutat a kö rül ményekből, amelyek kezelhetetlennek tűn nek. Lehet, hogy nyomás nehezedik a munkádra. A látszólag leküzdhetetlen feladat talán a kö vetkezőre indít: Ha csak egy kicsit csalnék, gyorsabban befejezném a dolgom. Vagy ami kor nem szűnnek meg odahaza a problémák: Lehet, hogy csak szemet kellene hunynom, és ak kor nem okozna többé gondot. A büszkeség pe dig így reagálhat a próbákra: Nem ezt érdem lem! És viselkedésünk hama rosan labilissá válik. Talán túl gyakran esünk kísér tésbe, hogy minél előbb kikerüljünk nehéz hely zetünkből, keserűségünk ből sőt még Is ten iránti ha ra gunkból is, vagy megpróbá lunk helyze tünkből az egyenes út megtagadá sával ki lábalni. A probléma nem az, ha szembekerülünk a megpróbáltatásokkal, hanem az, ahogyan vála szolunk az el kerülhetetlen nyomásra. Jakab apostol ad néhány jó taná csot azzal kapcsolatban, hogy miért fontos fe szültség alatt maradnunk. Eszünkbe juttatja Is ten szándékát, amikor megengedi a ránk nehe zedő megpróbáltatásokat. A szénben előforduló gyémánthoz hason lóan, néhány dolog kizárólag nagy nyomás alatt fordul elő. A feszültség alatti lét megmu tatja azt, hogy Isten hogyan teszi próbára hi tünket azért, hogy éretté és teljessé váljunk (Jak 1,4). Érdekes, hogy Jakab apostol által a Bibliá ban használt szó, az állhatatosság, a görög hupomeno szóból származik (Jak 1,3). Leve zetése: hupo (alatt), és meno (fennmaradás). Jakab tehát a lényeget emeli ki. Hogy valóra váljanak Isten nemes céljai az életünkben, ah hoz akarnunk kell az együttműködő alulmara dást a nyomás alatt, mert ez ad vi gaszt a ba jokban, és formálja a szilárd jellemet. Gondoljunk az Úr Jézusra, aki megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig (Fil 2,8). Ő vállalta a kínszenvedést ( alatta maradt ), hogy levegye a bűn súlyos terhét az életünkről, és megváltást hozzon. Ragadd meg a lehetőséget, és hagyd, hogy Isten végezze a munkáját az életedben, mert ezáltal válsz éretté és hasznossá magad elő nyére és az Ő dicsőségére! Mit üzen az életem? Mind gyakrabban kérdezem: Mit üzen az életem másnak? Minek voltam itt? Életem elfolyt éveit mire tékozoltam el? Mit bízott rám MESTEREM? Bűnbánattal kérdezem: Mit üzen az életem? Hirdette, mit Tőle vett, hogy az ISTEN SZERETET? Üzente, hogy az a Vér megtisztít a KRISZTUSÉRT minden embert, aki itt Hozzá viszi bűneit? Mutatta a Golgotát? Hirdette, hogy van tovább, hogy van Út a Mennybe fel? Mit üzen az életem? Füle Lajos J. S évi 2. szám 13

14 Sokan próbáltak már választ adni arra a kér désre, hogy mi az élet? Mit jelent embernek lenni, miért élünk egyáltalán? Meddig tart az élet utunk, és mi van azután? Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esz tendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk (Zsolt 90,10). Ha ez így van, akkor miért teremtett Isten embert? Azért, hogy legyen szeretetének tár gya, legyen, aki Őt tiszteli, képviseli itt a Föl dön. Megáldotta teremtményét, és azt akarta, hogy sokasod jon, töltse be a Földet, mun kál kodjon, és őrizze a rábízottakat. A teremtéskor az ember látta Istent, találkozott vele nap mint nap. De köz bejött az engedetlenség bűne, és az ember meg vakult, nem látja már Istent, és vakon jár. Hogy megszülettünk, abba nem volt beleszólásunk. De, hogy hogyan alakítottuk tovább az életünket, milyen a földi életutunk, ebbe már van beleszólá sunk! És az út vége? Ebbe is van beleszólá sunk. Eldönthetjük, hol töltjük az örökkévaló ságot, vagyis hol leszünk a halálunk után. Ez bi zony súlyos felelősség minden ember számára, akár elhiszi ezt, akár nem. De nézzünk meg két tanulságos példát a Bibliából. A vak Bartimeus Jézus tanítványaival és elég nagy sokaság gal kifelé ment Jerikóból, és egy vak koldus, Bartimeus az út szélén ült. Meghallotta, hogy a názáreti Jézus közeledik, és életbe vágó döntést hozott. Elkezdett kiáltozni (Mk 10,46-52) Milyen egy vak? Koldusszegény, nem lát, nem tud dönteni, megalázva, becsapva, kiszol gáltatottan él. Bartimeus felmérte a helyzetét. Hallott Jézusról, látni akarta Őt, új életre vá gyott. Elszánta magát, és azt mondta: Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam! Tudta, hogy csak Jézushoz fordulhat, csak egyedül Ő tud segíteni, meg menteni, látóvá tenni. A sokaság hiába akadá lyozta. Komolyan vette Jézus hívását, odament hozzá. Találkozott vele az úton, és látóvá lett. Mi ebből a tanúság? Isten nélkül mindan nyian ilyen vakok vagyunk, te is. A kérdés, hogy akarsz-e látni? Fölmérted-e a helyzetedet? Ha igen, akkor döntést kell hoznod. Az Úr Jézus hoz kell for dulnod, mert csak Ő tud segíteni. Ő tehet lá tóvá, Ő tud új életet, békességet, nyu galmat adni. Lehet, hogy a környezet akadá lyozni akar, elfordulnak tőled, kigúnyolnak, de bíznod kell benne, csak egyedül Ő a megoldás. Bartimeus ledobta felsőruháját, a szen nyes ruhát, a büszkeséget, az önigazságot, és úgy ment oda Jézushoz. Neked is úgy kell odamenned hozzá, ahogy vagy, amilyen vagy. Nem kell szépíteni a helyzetedet, az állapoto dat, nem kell kifogá sokkal élned. Ma is így szól: aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el (Jn 6,37). Meg fogja kérdezni: Mit kívánsz, mit te gyek ve led? Látni akarok! Valóban ez a válaszod? Akkor meglátod magad, milyen ro mokban van az életed, de meglátod Őt, aki újjá teszi élete det, és nem bolyongsz tovább vakon, kol dus ként. Ha követed, így szól hozzád: Az én ju haim hallgatnak a hangomra, és én isme rem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből (Jn 10,27-28). Zákeus a vámszedő Zákeus Jerikóban élt, mint gazdag ember és fővámszedő, vagyis adóbehajtó. Mivel a rómaiak szolgálatában állt, ezért lenézték őt, sőt megve tették (Lk 19,1-10). Feltehetően hallott Jézusról, kíváncsi volt rá, és látni akarta Őt, aki éppen arra haladt el, de kis termetű volt, így nem láthatta a sokaság tól. Ezért előre futott és felmászott egy vadfü gefára, hogy meglássa. Amikor Jézus odaért, felnézett rá, és így szólt hozzá: Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell meg szállnom. (Ez az egyetlen hely ahová Jézus meghívatta magát.) Zákeus sietve lejött a fáról, és örömmel fo gadta Jézust a házában. Akik ezt látták, mind nyájan zú golódtak, és így szóltak: Bűnös embernél szállt meg. Mit tanulhatunk ebből a történetből? Aki találkozni akar Jézussal, annak le kell győznie 14 Vetés és Aratás

15 az önigazságát, le kell győznie a sokaságot, mindazt, ami akadályozná az elhatározásában. De a kíváncsiság fájáról is le kell szállnia, mégpe dig gyorsan, mert Jézus be akar lépni az életébe. És ez sokkal több, mint látni valakit. Ahogy Zákeus örömmel befogadta Jézust a házába, olyan örömmel kell neked is szívedbe, életedbe befogadnod Őt. És akkor csodá latos dolog történik: Zákeus ezt mondta az Úrnak: Uram, íme, vagyonom felét a szegények nek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom viszsza neki. Te is meg vallhatod mindazt, ami eddig elsza kított Isten től, leteheted nyomasztó terhedet, a bűneidet, és rendezheted a másokkal való kapcsolatodat és mulasztásaidat, tartozásaidat is. Jézus azt mondta Zákeusnak: Ma lett üd vössége ennek a háznak Még ma te is elnyerheted üdvösségedet, Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. Hol van ma a találkozás helye? A keresztnél, mert ott találkozott a jó és a gonosz, a halál és az élet, a kegyelem és az ítélet, a szeretet és a gyűlölet. Itt dől el a kér dés: a világ, vagy Krisztus (Gal 6,14). Itt találkozik Isten igazságossága a bűnnel, szeretete a bűnössel. Itt kerül halába a régi életünk, és itt kezdődik az új. Itt kezdődik a te új életed is. Az út vége és a cél Vagy vakon, és akkor az örökkévalóság: az örök halál, évi 2. szám 15 a kárhozat, Isten nélkül örökre. Vagy látón, és akkor Jézus Krisztus által az örök élet a részed! Vagy önigazságod gazdagságában, becsapva másokat és megvetve másoktól élsz, vagy az igaz Isten őszinte keresésében. Az Úr Jézus megígérte: Én örök életet adok nekik, és... senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből (Jn 10,28). J. Aster A megérkezésről (Jn 10,9) A Romlás városából a döntés kapuján át érkezünk meg Hozzád, JÉZUS. Fogadd a hálánk! Olyanok, mint én de meg is igazul tatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Szelleme által (1Kor 6,11). Egy igeszolgálaton a lelki pásztor az emel vényre lépett, és felolvasta a napi bibliai szö veget: Ne téve lyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házas ság törők, sem bujál kodók, sem faj talanok, sem tol vajok, sem nye részkedők, sem részegesek, sem rágal ma zók, sem harácsolók nem fogják örö kölni Isten or szágát. Pedig ilye nek voltak kö zületek néme lyek: de megmosat tatok, meg szentelőd te tek, és meg is igazultatok az Úr Jé zus Krisztus nevé ben és a mi Istenünk Szelleme által (1Kor 6,9-11). Majd felnézett, és ezt mondta: Ha közületek valakinek a fel sorol tak közül egy vagy több ilyen bűne volt, kérem, álljon fel. Volt ott egy fiatalember, akit azelőtt még soha nem láttam a gyülekezetben. Az illető nemrég tért meg, és azon a vasárnapon féle lemmel jött el a gyü lekezetünkbe, mert nem tudta, mivel fog szem besülni. Később el mondta, hogy amikor meg hallotta a lelkész kérdését, körülnézett, hogy lát-e valakit fel állni. Először senki nem tette meg, majd a gyülekezet többsége felállt. A fi atalember azt mondta magában: Ezek olyanok, mint én! Pál apostol felsorolásában ma gunkra ismer hetünk. De amikor bevalljuk bű neinket, és el fogadjuk az örök életet, amelyért az Úr Jézus a halálával fizetett, ke gyelem által megváltott új teremtményekké válunk (Róm 6,2; 2Kor 5,17). A fenti igeszakasz kulcs szava a de. Azok jellemvonásainak a felsorolása után, akik nem öröklik Isten királyságát, az apostol azt mond ja, ilyenek voltak közületek némelyek, de. A korinthusiak múltjuk ellenére meg tisztultak, és megiga zultak. A bű nös ember csakis az Úr Jézus vére által kaphat bűn bocsá natot. Pál apostol önmagáról jelenti ki, hogy korábban káromló, az övéit üldöző, erőszakos ember volt, de Urunk kegyelme ir galomban ré sze sítette (1Tim 1,13-14). Kezemben semmit sem tarthatok, csak keresztedbe kapaszkodhatok. Füle Lajos David H. Roper

16 Énekeljetek az Úrnak új éneket,...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását! (Zsoltárok 96,1-2) Soproni János Ha fé le lem vesz kö rül és sö tét ség, nem lá tod az u tat. Va la ki ott van ve led, és ve zé rel hő sé ges ke zé vel. ne félj, csak higgy! gond ja van te rád. higgy! Ó, Ó, ne félj, csak higgy! ne félj, csak higgy! Ó, İ Ne Ó, ki ne félj, csak Min den ha tó meny nyei ki rály.. Jézusra bízd csak mindig a jövıdet, És ha a fájdalmak égı tüzébe lehet, hogy megpróbál. enged be naponta: Tárd ki elıtte a szíved egészen, kegyelme fénye ragyog majd terajtad, engedd, hogy segítsen! Ó, ne félj,... világíts sokaknak! Ó, ne félj,... az Úr, a A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány adásai délelõttönként, óra között a 41 méteres rövidhullámon (7215 khz); este, naponta óra között az 1395 khz-es (215 m-en) középhullámon; vasárnaponként a 49 méteres rövidhullámon már nem fogható az adás. Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az Antenna, amely a következõ címen igényelhetõ: MERA, H-1428 Budapest, Postafiók 4. Web: radio@mera.hu 16 Vetés és Aratás

17 Mezei liliomok Nagyon szeretem a természetet, és hálát adok érte Teremtőmnek, de néha bűntudatot ér zek a túl sok csodálat miatt. Azután eszembe jut, hogy az Úr Jézus a természetet tanítóeszköz ként használta. Bátorította az embereket, hogy ne aggódjanak, és ehhez példaként a vadvirá gokra hivatkozott. Figyeljétek meg a mezei lili omokat mondta, és arra emlékeztette az em bereket, hogy bár a virágok egyáltalán nem tesznek semmit, Isten csodálatos ruhába öl tözteti őket. És a végeredmény? Ha valamit Is ten átmenetileg ilyen pompás ruházatba öltöz tet, kétségtelenül sokkal többet fog megtenni értünk (Mt 6,28-34). A Szentírásban máshol is láthatjuk, hogy a természetet Isten arra használja fel, hogy önmagát kijelentse ne künk. A természet hirdeti, és dicséri Te remtőjét, aki méltó tiszteletünkre és imáda tunkra. Isten először teremtett munkái útján (Zsolt 19,2-7), majd élő Igéje ál tal (Zsolt 19,8-15) jelentette ki önmagát. A 19. zsoltárban Dávid az egek szépsége és végte lensége által elbűvölve egyszerűen kijelentette Isten létezését: Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul (2-3. v.). Dávid rávilágít arra, mennyire szeret bennünket Isten, ezért bármerre tekintünk, mindenhol bizonyságot tesz önmagáról, hogy megismerhessük őt. Igazságát hirdesse az ég, mert ítéletet tart az Isten mondta Ászáf (Zsolt 50,6). Pál apostol kijelenti: Ami ugyanis nem látható belőle: az Ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értel mes vizsgálata révén megtalálható. Ennél fogva nincs mentségük (Róm 1,20). Isten sze retete mindent eláraszt még akkor is, ha oly gyakran elmulasztjuk észrevenni azt. Köszön jük meg kifogyhatatlan szeretetét és irgalmát, és kérjük, adjon tiszta látást, hogy teremtett világának szépségében és ezek által Őbenne gyönyörködhessünk! Julie Ackerman évi 2. szám ESŐVÁRÁS Halódó sárgává változik a zöld, ujjnyi repedésekkel tele a föld. Tikkadozik a gerlice, szomjan pusztul, mert nincs vize. Kókadtan szomorkodik a levél, fáradt a fa, mert nincsen szél, nincsen eső, kiszárad az élet. Hiszem, Uram, hogy ez még nem ítélet, csak ébresztő, figyelmeztetés, hitünk számára élesztgetés. Kérjük, várjuk a szent esőt, léleknek, földnek felélesztőt. Szívünk kiaszott talaját öntözze az Élet: élő, szent folyamod, Igéd, mely testté lett, lakozik közöttünk, életünk forrása, csodás áldásának sehol sincsen mása. Ahol Ő jelen van, zöldell a határ, hozsannát dalol a szív és a száj. Múlik a szárazság, kivirul az élet, eleven lesz a holt, pusztul az ítélet, könnyű a nehéz, és minden lehetséges. Szent jelenléted, Uram, fenséges. Zúgjon a Szél, szent Esőd áztasson, száraz lelkű köztünk egyik se maradjon. Hadd lehessünk élők, mint bőtermő határ, őrködjék Szellemed, ki köztünk tábort jár. Zsejki Irén (Kolozsvár) 17

18 Nyani átmegy az Egyenlítőn M gogo, a kisfiú nyugtalan volt. Felkereste Daudit, a gyógyszerkészítőt, aki sok hasznos történetet mesélt már neki a dzsungel életéből. Nagyember, egy hang a bensőmben azt mondja nekem, hogy nem vagyok megmentve. Nagy bizonytalanság van a szívemben. Semmi különbséget nem érzek! Ugyanúgy érzem magam, mint mielőtt még kértem Jézust, hogy vegye el a bűneimet és bocsásson meg. Nem érzel semmi különbséget? mosolygott Daudi. Ugye, még nem hallottad Nyani kirándulását az egyenlítőhöz? Még nem felelte M gogo és letelepedett, hogy meghallgassa. Nyani elment meglátogatni a rokonságát a sűrű dzsungelbe, ahol magasra nőnek a fák és nagyon zöldek a levelek. Itt leselkedett a moszkító, fajtájabeliekkel együtt. Nyani a vendéglátó majmok tömegétől körülvéve egy oriási buyufához ment. Több majomkéz mutatott egy út menti nagy táblára, amelyen ez a szó állt: EGYENLÍTŐ. Ó, Nyani szólt másodunokatestvére, aki egykor ide költözött -, amikor itt ülsz a buyufa ágain, ha művelt vagy, akkor tudod, hogy a déli félgömbön vagy, de ha az ágak mentén tovább mégy és átugrasz arra a nagy buyufára, akkor átmentél az egyenlítőn, és az északi félgömbön leszel. Nyani majomértelmének ez nagyon megerőltető volt, ezért elgondolkodva vakaródzott, bölcs képet vágott, és megpróbálta visszafelé elolvasni a feliratot. Azután végigfutott az ágakon és átugrott a buyufára. Nem érzett semmi ütést, amikor átment az egyenlítőn és nagy izgalomban várakozott a buyufán. Szavaid igazak lehetnek, ó, tapasztalt rokon mondta, de én semmi különbséget nem érzek most, hogy az északi félgömbön vagyok. Lehetséges, hogy nem érzel különbséget, de ez nyilvánvaló tény minden majom előtt, hogy te most a buyufán vagy és ez a fa az északi félgömbön van. Az érzéseid nem számítanak semmit, a földrajz az földrajz. Nyani bólintott, de majomagya nyugtalanítóan kavargott. Valóban kellene érezni különbséget az északi félgömbön? 18 Vetés és Aratás

19 Azután újra meg újra elolvasta a feliratot, elölről és hátulról. És mivel a másik oldalon levő buyufa ágát érezte maga alatt, így szólt: Biztosan így van. Az északi félgömbön vagyok és mégsem érzek semmi különbséget. M gogo, mondta Daudi ha átmégy a halálvonalon az örök életbe, lehet, hogy kezdetben nem érzel különbséget, de tarts ki, és menj előre az életbe. Az átlépés után ne ülj le csupán, visszafelé nézegetve. Menj előre két lábbal, teljes bizalommal. Az egyik láb neve: Biblia, a másik lábé: imádság. Nincsen semmi bizonytalanság, semmi talán, amikor a Biblia azt mondja: Kedves Barátom! Tiéd már ez az élet? Akié a Fiú, azé az élet. Részlet A buyufa alatt c. könyvből (Evangéliumi Kiadó) évi 2. szám 19

20 Átutazók vagyunk Napjainkban a hívőket az a kilátás, hogy a mennybe jutnak, nem nagyon lelkesíti. Két ség kívül az a helyzet, hogy ezt a világot sokan von zóbb nak találjuk, mint elődeink egykor. Bunyan Já nos halhatatlan hőse, Keresztyén nemigen tudna mit kezdeni Hiúság vásárá val. Mi vi szont otthon érezzük magunkat benne. Kíván juk ugyan a változást, de nem óhajtunk min dentől megszabadulni. A keresztyénség mindig elveszíti a lába alól a talajt, ha a keresztyének túlságosan is otthon érzik magukat a Földön. Pedig átutazók va gyunk, és nincs e világban állandó lakóhelyünk. Házaink és templomaink átmeneti szállások, és még a legpompásabb épületek is szükséglakások csupán, legyenek bármilyen magasak (Hab 2,12-13). Abban a pillanatban, amikor egyre otthonosabban letelepszünk, megszűnünk zarándokoknak lenni. Ennek kö vetkeztében gondolkodásunk is átformálódik. Elhatározzuk, hogy itt lent mi magunk építjük Isten országát ahelyett, hogy a Király országára várnánk. Elfeledkezünk arról, hogy az igazi, mennyei város majd felülről fog alá szállni, és akkor a jelenlegi világrend meg fog semmisülni, függetlenül attól, hogy mennyire gondosan építettük és ékesítettük fel azt. És mit használ, ha még egész szívünkkel ragaszkodunk is hozzá? A Biblia különböző személyei óvnak bennünket ettől az ostobaságtól. Gondoljunk például Bárúkra, Jeremiás íródeákjára. Ott állt a síró próféta mellett akkor is, amikor szinte mindenki ellene támadt. Kortársai kétségkívül megkérdezték tőle: Miért tartasz ki e mellett a pesszimista öregember mellett? Az ilyeneknek nincs jövőjük. Miért nem csatlakozol in kább a fiatal prófétákhoz, akiké a jövő? Ekkor Bárúk depressziós lett, és Isten ezt mondta neki: És neked nagy kívánságaid vannak? Ne legyenek! (Jer 45,5) Más szavakkal: Ez a világ nem arra való, hogy itt puha fészket építs magadnak, nem itt van a te igazi hazád! Az Újszövetségben megtudjuk Démászról, hogy elhagyta Pált, mert ehhez a világhoz ragaszkodott. Nem ismerjük az ügy részleteit, és 20 nem tudjuk, hogy a pénz, vagy a siker, vagy a földi gyönyörűség vonzotta, de úgy látszik, hogy Démász a földi körülmények között igen jól érezte magát (2Tim 4,10). Egy ismert mesében olvassuk, hogy egy vadkacsa, amikor a csapata dél felé húzott, le szállt egy udvarba, ahol a házi kacsákat etették. A táplálék annyira ízlett neki, hogy ott maradt egy napig, majd egy hétig, majd egy hónapon át. Végül ott töltötte el az egész telet. Amikor eljött a tavasz, meghallotta az ismerős kiáltást, és felismerte egykori társainak a hívását, akik éppen hazafelé, nyári otthonuk felé tartottak. A mi kacsánk szeme felragyogott, szíve heveseb ben vert, és megpróbált felszállni, hogy társai hoz csatlakozzék, de jaj, már túltáplált volt, teste elnehezedett, és nem jutott feljebb, mint a csűr teteje. A történet úgy folytatódik, hogy ez a kacsa így szólt magában: Nos, mit számít? A táplálékom itt megfelelő, és egészen jól érzem magam. Ezután élete hátralevő részét ebben a falusi ud varban töltötte. Amikor eljött a nap, és régi tár sai újra elrepültek a ház felett, akkor már nem is hallotta a hívásukat. Magam is ismerek olyan keresztyéneket, akik egykor sasszárnyakon repültek, most azonban igencsak elégedettek azzal, hogy e világ csűrjeiben éljenek. Talán olykor-olykor a gyülekezetben egy erőteljes igehirdetésből ki hallják az életre hívó szót arra az életre, amelyben egykor ők is éltek. Talán az ő szívük is hevesebben kezd ilyenkor dobogni, és könnyek gyűlnek a szemükbe. Talán feltámad bennük valamilyen belső kényszer, amelynek hatására ők is éneklik a többiekkel: A menny ben otthonom De jaj, túlságosan is jól van nak táplálva Egyiptom húsos fazekaiból (2Móz 16,3). Túlságosan is jól érzik magukat itt alant, a Föl dön. És a vége az, hogy bekövetkezik a szo morú állapot, amikor már nem is érzékelik a felülről való hívást. Ezért ne ereszkedjünk le, és ne telepedjünk le ennek a világnak a csűrjeibe és udvaraiba! Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük (Zsid 13,14). W.S. Vetés és Aratás